Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

valahogy így

Kezdetnek a betegszobát kellene megtalálnia. Már kapott egy fél könyvre való papírt, amit át kell olvasnia, némelyiket aztán meg kitölteni, néhányat pedig aláírni. Bár belepillantott már a kezében tartott papírköteg tartalmába, úgy döntött hamar, még egy emelettel korábban, hogy majd a betegszobán is ráér ezzel foglalkozni. Mivel magyarul csupán pár szót sikerült megtanulnia az elmúlt egy évben, amelyet csak úgy mellékesen Székesfehérváron töltött - és az a pár szó egyébként sem feltétlenül iskolabarát -, már viseli is a hivatalból kapott fordítógyűrűt. Hogy is mondták? Nyugati szárny, második emelet, ő pedig még az elsőn van. Bár nem mondható, hogy pontosan tudja, merre is megy, egészen magabiztosan lépked a folyosón, végtére is mi rossz történet? Legfeljebb valaki majd útba igazítja, ha mégsem sikerül odatalálnia, ami viszont majdhogynem teljességgel kizárt. Abban biztos, hogy a nyugati toronyban van, és amint feljut a második emeletre is, gyerekjáték lesz. Mégiscsak a betegszobát keresi, aligha lesz túlságosan elrejtve. Meglepetten, mi több, megrökönyödve tapasztalja aztán, amint befordul egy újabb folyosóra, hogy itt minden és mindenki mintha túlharsogni igyekezne másokat. Szemöldökét összeráncolva pillant körbe, megtorpanva egy pillanatra, amíg latolgatja, hogy biztosan erre akar-e menni. Van vajon másik útvonal? Egy ilyen ódon kastélyban bizonyára akad, neki azonban fogalma sincs, merre lehet, hiszen ez az első ténylegesen itt töltött napja, az állásinterjú alkalmából tett látogatásakor pedig nem a kerülőútvonalak bemutatása volt a cél. Lemondóan szusszan egyet és elindul előre. Ha nem lenne ilyen hangzavar, talán még beszélgetni is kedve lenne, ez a rengeteg párhuzamos beszélgetés azonban most nem igazán van kedvére. Csupán a mehetnéke lesz intenzívebb tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Kifejezetten zavarja ez a zsibongás, ezért mielőbb szeretne túljutni ezen a fecsegő és vitázó festményekkel teli útszakaszon. Kicsit sietősebbre is veszi a tempót, közben pedig időnként a falakon található portrékra pillant, időnként pedig a lába elé. Nem is hallja, hogy bárki közeledne, ebben a zajban gyakorlatilag esélye sincs meghallani, így váratlanul éri, hogy valaki szó szerint beleszalad, miközben éppen egy rusnya boszorkány portréjára pillantva húzza el a száját. A lábán szerencsére biztosan áll, aligha tudná ledönteni róla egy olyan törékeny teremtés, mint aki belé ütközött. A legnagyobb probléma talán az, hogy a meglepetéstől elfeledkezik a kezében lévő papírkötegről, ahogy a nő után kap, nehogy összetörje itt magát, és a fél folyosót elborítja így a munkaszerződése és minden hozzá tartozó további hivatalos dokumentum. Első dolga ennek ellenére, hogy rámosolyog a nőre, akihez még biztosan nem volt szerencséje, azonban láthatóan nem a vasorrú bába.
- Elnézését kérem - szólal meg, ezzel tulajdonképpen magára is vállalva kimondatlanul is a felelősséget az iménti ütközésért. Kicsit furán érzi magát, mivel ebben most a fordítógyűrű is szolgálatára van, de habár hallott ezekről a varázstárgyakról korábban is, sosem használta őket, és nem tudja, mennyire bízhat meg bennük.
- Jól van? Minden rendben? - kérdezi meg őszinte érdeklődéssel, majd csak ezután kotorja elő a pálcáját, hogy összeszedje a szétszóródott papírokat egy kupacba újra. Majd sorba rendezi őket a betegszobán, jelen pillanatban az is elég, ha nem töltik meg az egész folyosót.
- Hadd kárpótoljam valamivel a figyelmetlenségemért. Tea? Kávé? Randevú? - érdeklődik, sokkal fontosabb kérdéseket téve fel, mint azt, hogy jó irányba tart-e, ha a betegszobára szeretne eljutni. - Thorsten vagyok, Thorsten Löwenherz - mutatkozik be, és hagyja, hogy a név - mint ahogy általában - elérje a megszokott hatást. Mégiscsak egy nem hétköznapi név, kinek a sport világából, kinek az aranyvérű körökből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Némileg meglepetten veszi tudomásul, hogy a hölgy, aki éppen szó szerint beleszaladt, már majdhogynem undok próbál lenni. Fejét kissé oldalra döntve méri végig, és nem kér újra elnézést, hiszen már megtette. Arról nem is beszélve, hogy a folyosón lenne még hely mellette elmenni, mert termete ellenére nem igazán állja el egészen az utat.
- Áh, azt csak a pályán szoktam, itt még igazán hagytam helyet mindenki másnak is - válaszolja egy elnéző mosoly kíséretében, szabad kezével mutatva is, hogy igazán nem sajátított ki minden teret a folyosón. A papírjait gyorsan sikerül is összegyűjteni, aztán majd foglalkozik velük úgyis a betegszobán. Most egyébként is érdekesebb számára a nő, akiből csak úgy árad a gőg. Nahát, csak nem egy makrancos hölgy, Shakespeare után szabadon? Nem az első, akit az útjába vetett a sors vagy éppen a véletlen. Továbbra is sármos mosoly kíséretében mutatkozik be, ha már úgyis felajánlotta, hogy valamivel akár kárpótolhatná is a figyelmetlenségért, amit már majdhogynem lovagiasan vállalt magára.  
- Milyen értelemben semmi? - kérdezi meg szemöldökét kérdőn megemelve. Azt is nehezére esik kissé elhinni, hogy valakinek semmit nem mond a neve.
- Kérvényt kellene benyújtanom a családfámat és minden végzettségemet mellékelve? Megoldhatom, de addig is, legalább a nevét igazán elárulhatná, kedves... - próbálkozik azért kiszedni a nőből, hogy tulajdonképpen kihez is van szerencséje. Ha mégsem, beéri magának a Katalinnal, úgy tűnik, tényleg egy makrancos nőszemélybe botlott, aki ha nem is mindig ilyen, ma biztosan bal lábbal kelt. Azt inkább nem is véleményezi, hogy jó neki. Valóban az, nem panaszkodhat, ám ezt egyelőre megtartja magának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Meglepődik a válaszon, hiszen ugyanúgy szétnézhetett volna a nő is, mint ő, és egyikük sem tette. Ő még csak nem is rohant olyan sebbel-lobbal, mint a makrancos hölgy itt, aki valami oknál fogva egészen hevesen pörlekedik vele egyébként is. A fordítógyűrűnek köszönhetően ugyan érti, de mégiscsak némileg nehezen követi, pontosan mi is a gondja vele látványosan kelletlen társaságának. Passzió? Nahát. Elneveti magát. Mi másért is tenné? Ezt a fél világ tudja róla, hogy az égvilágon semmi gondja nem szokott azzal lenni, ha hasra esnek előtte már a neve hallatán. Sőt. Mégiscsak egy Löwenherz, határozottan ehhez szokott. Máguskörökben ez jelenteni szokott valamit. A muglik között pedig a sportnak hála akadt nem is olyan kis rajongói tábora, szóval úgy érzi, az egóját fényezni fölösleges, ő mindössze csak nagylelkűen időt szán bárkire, akit érdekel a társasága. Méregeti még kicsit a hölgyet, közben gyakorlatilag el is feledkezve arról, hogy a kérdésre válaszoljon. Hüvelyk és mutatóujját álla alá illesztve dörzsöli meg a reggel óta frissen serkent borostáját.
- Áh, szóval derítsem ki magam? - kérdezi meg. Kihívás elfogadva, előbb vagy utóbb megoldja, ha éppen el nem felejti. Attól függ, mennyi munkát adnak neki a kviddicsjátékosok vagy éppen bárki más, aki valamilyen sportot űz ebben az iskolában és igényt tartana a szakmai tudására.
- A bűbájolásom? Ugyan, kedves, ne ítélkezzen elhamarkodottan. Még igazán nem látta, mire vagyok képes a pálcámmal - válaszolja a nőre kacsintva, ajkain magabiztos vigyorral. Választ azonban már nem kap, mert a nő elviharzik mellette.
- Viszlát - kiáltja utána, majd útnak indul ismét, hogy mielőbb kijusson erről a folyosóról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Csodálkozom, hogy egy akkora telken nincs saját medencéje - állapítja meg, amint észreveszi a nőt. Nem most jár itt először, de mégis ez az első alkalom, hogy nem valamelyik páciensét kíséri, mert a víz révén megfelelőbben tudnak haladni a rehabilitációval. Leül a kisebb medence szélére, lábát belelógatva a vízbe, majd komótosan lóbálja meg hullámokat generálva ezzel.
- Üdv - köszön is végül jobbját egészen a homlokáig emelve, hogy aztán hevenyészetten szalutáljon. Viccesnek tűnik valamiért, főleg a múltkori beszélgetésük után, amelyben olyan sok tengerrel és vízzel kapcsolatos képet használt a nő, hogy az se lett volna furcsa, ha kiderül, maga is tengerész lenne, ha nem tartaná vissza a neveltetése. Igaz, tanár lett így is, ami szintén nem férne bele ebbe. Kiderül a végén, hogy több meglepetéssel tud szolgálni, mint ahogy gondolta volna. Pedig olyan egyszerű elkönyvelni a karót nyelt arisztokratának, aki a neve és címe okán büszke a semmire és hordja fenn az orrát. Talán még tényleg képesek lesznek elviselni egymást. Azt egyébként kifejezetten szórakoztatónak találja, hogy a nő mennyire más oldalát mutatja, miután néhány pohár bornak hála kiöntötte a lelkét és már nem úgy néz rá, mint aki tekintettel megfojtaná, ha tehetné. Sőt, azért vannak itt, mert mindenáron ki akarta próbálni, nem használ-e az elemi mágiája többet, mint amúgy a bájital és minden életmódbeli alkalmazkodás, ami a saját gyógyítója szerint a legtöbb, amit tehet. Na persze azzal együtt, hogy nem iszik egyáltalán alkoholt, de hát miért mondana le mindenről? Ugyan, akkor már élni is fölösleges, ha nincs az embernek semmi káros szokása. Sötétkék fürdőnadrág van rajta, és egy szürke törölközőt hozott még magával, amit felcsavarva rak le maga mellé, csak később lesz rá szükség úgyis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Ugyan, mit ne tudna megoldani egy megfelelően képzett varázsló? - kérdez vissza pimasz mosoly kíséretében. Közben továbbra is komótosan lóbálja a lábát, tenyerét maga mellett a földön nyugtatva dől kissé hátra ültében.
- Nem másnaposan egészen jól, köszönöm - felel a következő kérdésre, s egyelőre élvezi a vizet, még a szemét kicsit hosszabb ideig hunyja le, így épp lemaradva arról, hogy a nő beugrik a vízbe. Pusztán a csobbanásból és a vádlijáig emelkedő hullámokból érzékeli és állapítja meg, hogy aztán szemét kinyitva a grófnőre pillantson. Különös, hogy micsoda változáson ment át azóta a nagy vallomás óta, ami pár pohár ital után csak úgy kibuggyant belőle nem is olyan régen. Abban kifejezetten igaza volt az öccsének, a karó nélkül egészen kellemes társaság.
- Az összes szóviccet el fogja sütni, ami csak eszébe jut, igaz? - neveti el magát, miután már úgyis kérdőn felvonta a szemöldökét. Nem kell kérvényt benyújtani, hogy pillanatokon belül ő is elmerüljön a vízben, majd felbukkanva beletúr a hajába jobb kezével, hátra igazítva sötétebbnek tetsző hajtincseit.
- És mik a tervek, ha szabad kérdeznem? A vízben fogunk ugrálni, mint valami nyugdíjas klub már megfáradt tagjai? - érdeklődik. Tényleg fogalma sincs, mit is tervez a nő, talán csak a medencébe nem fojtja bele, mert hiszen ahhoz mégiscsak akadna itt egy-két kósza szemtanú, és milyen hatással lenne a már egyébként sem makulátlan Erdődy névre a dolog?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Na de grófnő... - szólal meg egyelőre csak elvigyorodva ezen a válaszon. Összességében kifejezetten szórakoztatónak találja Hella hirtelen igyekezetét, noha tudomása szerint a nő nem tanult gyógyító, amitől még inkább csak kétséges hatású házi praktikák sorára számít legfeljebb, holmi homeopátiával ötvözve illóolajokkal és kristályokkal, amelyek állítólag gyógyítanak. Az anyja is esküszik a maga örökölt praktikáira, éppen csak még mindig kérdéses, hogy bármelyiknek van-e valami haszna. Az ágy alá pakolt eukaliptusz meg hócserje ágak hatékonyságában például kifejezetten kételkedik. Elneveti aztán magát az újabb szóviccen, amit a nevéből farag a nő, de nem kommentálja. Már úgyis biztos benne, hogy az összes ilyet hallani fogja, amíg csak beszélőviszonyban vannak. Ki tudja, mindez meddig tart aztán. Kíváncsisággal vegyes kétkedéssel tesz eleget a kérésnek, igyekszik elengedni magát, bár már attól is újra nevethetnékje támad, hogy a nő a vállához ér. Végül el is neveti magát.
- Ne haragudjon, de ez így... - nem fejezi be a mondatot. Nem is igazán tudja megfogalmazni, miért annyira furcsa az egész. Részben az is az, hogy a nő hirtelen segíteni igyekszik, mindezt pedig meglehetősen éles váltás előzte meg, részben pedig ez az egész elemi mágiás dolog. Különben is a köszvénye nem olyasmi, amitől valaha is megszabadulhatna, ám remekül karbantartható. Legvégül pedig meglehetősen kiszolgáltatottnak érzi magát így, főleg, hogy nemrégiben a nő még egy kiskanál vízben is szívesen megfojtotta volna.
- Kissé szürreális - jelenti ki végül, megrázva a fejét, és inkább lemerül a víz alá, majd pillanatokkal később újra felbukkan és vizes haját hátra simítva a medence szélének támaszkodik. - Meséljen inkább arról, ha nem bánja, hogyan derült ki, hogy elemi mágus?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Ejnye... úgy veszem észre, szegény Nimród sok mindenről tehet - állapítja meg, amint már arról beszélnek, hogyan is mutatkozott meg először a nő ereje. A medence szélének dőlve máris újra a helyzet magaslatán érzi magát. Igyekszik nem túl komolyan venni Hellát, elégnek tűnik az is, hogy ő véresen komolyan veszi saját magát, ezért is kommentálja a témát viccelődve.
- Ó, ez az, amit... hogy is olvastam? Elalszik az elem? Van egy-két diák az iskolában, aki elemi mágus, de inkább hagyjuk is, nem terveztem a gyógyítás kihívásairól és buktatóiról tartani előadást, szóval... vihar volt, megmentette Nimródot és aztán évekig nem használta. Ismét Nimródot kellett megmentenie, amikor újra előjött? Nem kavar túl sok bajt a testvére? Féltenem kellene tőle a nővéremet? - kérdezi elvigyorodva, a fejét csóválva. Végtére is az is a nő testvérének köszönhető gyakorlatilag, hogy most itt vannak és Hella mintha már nem akarná tekintettel fojtani bele egy kiskanálnyi vízbe. Vagy mindjárt itt végezné a medencében, ha tovább kommentál mindent is? - Vagy eleve minden Erdődy-vel ilyen sok baj van? Tudja, csak érdekel, mire számítsak.