A gyógyulás fellegvára, és a gyengélkedők egyetlen mentsvára ez a hely, ahová belépsz, vagy hoznak. A lényeg nem is ott van, hogy hogyan kerülsz ide, hanem, hogy mi is ez a hely.
Ez nem más, mint az aktuális gyógyító birodalma, ahol minden beteg megkapja a maga jutalmát.  
A falak hófehéreknek tűnnek, de ha többször jár erre az ember, akkor azt tapasztalhatja, hogy mindig olyan színekben pompáznak, ami elősegíti a gyógyulás menetét. Ha nyugalom kell, kellemes zölddé változik, ha narancs, akkor visszatér az ember életkedve a kék pedig ellazít…és így tovább.
Ezen falak mentén helyezkednek el a fából faragott ágyak a maguk kis éjjeliszekrényével. Szakasztott úgy, mint egy hotelszobában. Azért, hogy minél otthonosabban érezze magát a beteg, és ez segíti a lábadozásban.
Persze az ispotály jelleget azért nem lehet elfelejteni, ez köszönhető az ágyak mellett lévő paravánoknak, amik arra hívatottak, hogy megteremtsék a magánszférát, még akkor is, amikor többen raboskodnak a gyógyító fennhatósága alatt.
A szoba fel van szerelkezve két nagy ablakkal is, amin keresztül rengeteg fény árad be, még akkor is, amikor esik. Ezt szintén drága gyógyítónk határozza meg. Mindig a betegek javát nézve.
A terem hátsó részében robosztus, tölgyfából készült szekrények állnak, melyekben különböző gyógyászati eszközök, főzetek, krémek, tinktúrák sorakoznak. Vannak itt raktáron gyógynövények, más bájital hozzávalók, gyógyhatásukról ismert kövek, doboznyi bezoár és minden, ami csak kellhet. A szekrényajtók meg vannak bűvölve, csak 19 év felettiek érintésére nyílnak ki, így próbálva kivédeni, hogy a diákok felelőtlenül elhordják a készletet.  
A gyógyító szobája a terem végén balra található, egy sűrű függöny állja csak útját azoknak, aki be szeretnének menni. Hinné ezt a laikus. De azért ez a lepel sem akármilyen, tele van bűbájokkal, ami megvédi a gyógyítót a váratlan látogatóktól. Ez a bűbáj kihat a Gyengélkedő ajtajára is. Senki nem jöhet be akkor, amikor nincs látogatási idő. És csak azok távozhatnak, akiknek engedélyezték… vagy kijátsszák az éber varázslatot, és elhitetik az ajtóval, hogy jól vannak.
Tehát nem olyan szörnyű hely. Sőt az ágyak kifejezetten kényelmesek. Hatalmasakat lehet bennük aludni, és kikelve belőle, sokkal frissebbnek érzi magát az ember.

Gyógyítók:

• Anastasia Strakhova
• Szentmihályi L. Izabella
• Thorsten Löwenherz

Gyógyítósegédek:

• Catherine Hope Brightmore

Kedves Diákság!

1. Ha valaki (komolyabb) betegség vagy balesetben elszenvedett sérülés kezelését szeretné kijátszani, azt kérem, előtte legalább egy privát üzenet formájában értesítsen.
2. A Gyengélkedő nem önkiszolgáló, tehát ha csak egy adag vitaminért ugranak is be, tessék nekem szólni. A szj lényege az életszerűség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=865551#post865551][b]Podlovics Yulia Lenke - 2023.07.17. 23:00[/b][/url]

Régóta kutakodtak már Zsazsa apja után. Rengeteg gyermeteg sztorin vannak túl, közös fantáziákon, álmodozáson, hazacipelt figurákon. Most pedig, hogy tényleg megvan a férfi, még hihetetlenebbnek tűnik az egész, mint mikor valakivel viccelődtek még az előkészítőben. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne örülne végtelenül a történteknek. Pontosan tudja, mennyit is jelent ez a legjobb barátnőjének.
Ezért is kell szemügyre vennie a férfit. Kapóra is jött neki az az apró kis ficam az elmúlt hétről, amit gyakorlás közben szerzett a bokájában. Túléli, nem is foglalkozott vele eddig, de most tökéletes indok arra, hogy a gyengélkedő fele sántikáljon. Az ebédszünetet választotta a műveletre, így a folyosók egész üresek.
- Dr. Löwenherz? - Az ajtóhoz érve kopog be, és be is kiállt, hogy biztosan a megfelelő emberre akadjon itt rá. Mivel igazából nincs szüksége orvosra, ha mással találkozna, nem is lenne értelme, hogy itt van. Akkor a lába varázslatos módon magától is meggyógyulna. Ki gondolta volna, hogy a Bagolykőben még ilyen is lehetséges?
Az ajtófélfába kapaszkodik, ezzel erősítve a látszatot, hogy mennyire fáj a bokája. Igazából csak kicsit fáj, épp annyira, amit le lehet küzdeni a táncórák és gyakorlás közben. Amint pedig nyílik az ajtó, látványosan le is fel is rántja a fájós bal bokáját, egy hangos szisszenés kíséretében. Mintha már egy finom terheléstől is fájna neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=865621#post865621][b]Podlovics Yulia Lenke - 2023.07.21. 21:46[/b][/url]

Hall bentről egy hangot, és elég határozottan férfi hang, de nem tudja még pontosan, dolgozik-e másik férfi gyógyító a kastélyban. Így még nem lehet biztos. Csak akkor lesz elégedett, mikor az általa várt személy nyit ajtót. Majdnem el is mosolyodik, szája sarkában már látni is a vigyort, de aztán eszébe jut, hogy mennyire borzasztóan fáj a lába, és inkább visszafolytja a sikere felett érzett boldogságát.
- Podlovics Yulia Lenke - mutatkozik be illedelmesen a kérdésre. Közben szisszen is egyet és a bokájára néz, ha férfi még nem vette volna észre, miért is érkezett. Na és, hogy VALÓBAN miért jött? Azt egyedül csak neki szabad tudnia. Még Zsannának sem mesélt az ötletről. Leginkább csak azért, mert hirtelen jött a gondolat, mikor felmerült benne, hogy esetleg szerez valami krémet a sérült bokájára. Ha nem szállja meg a zseniális ötlet, soha ide se jött volna.
- Ráestem egy ugrás végén - meséli fájdalmas arccal, miközben zöldjei a gyógyító arcát fürkészik. Valóban kezdi ő is felfedezni a hasonlóságokat. A fényképről még nem látta, az túl régi és túl kicsi volt hozzá. - Balettozom -fűzi aztán hozzá magyarázatként, ahogy észbe kap a vizsgálásból. Így talán érthetőbb az az ugrás. Nem hazudott, valóban rosszul érkezett a bokájára, csak a fájdalmat nagyítja most fel egy kicsit.
Kérdés nélkül indul meg befelé, erősen sántikálva. Időnként kicsit fel is szisszen. Közben ügyel rá, hogy alaposabban meg tudja vizsgálni Löwenherzet. Igyekszik felidézni mindent, amit Zsazsa mesélt neki a találkozásaikról és úgy mindenestül a férfiról. Még mindig hihetetlen számára, hogy tényleg megtalálta az apját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=866223#post866223][b]Podlovics Yulia Lenke - 2023.08.19. 20:23[/b][/url]

- Lenkének szoktak szólítani. - A gyógyító bemutatkozására csak illedelmesen bólint egyet. Hát pontosan tudja, ki is a férfi, miatta jött ide. Alig bírja ki, hogy csak egy egészen kicsit ne mosolyodjon el. De nem teheti meg. Az felfedné az álcáját. Inkább a repkedő karton felé fordul, ezzel is próbálva elvonni a saját figyelmét.
Az intésre aztán bicegve indul meg az ágy felé. Szemeit egyszer-egyszer összeszorítja, ahogy sérült bokája a padlót éri, s egyszer halkan fel is szisszen. Feltornázza magát az ágyra, ám mielőtt kinyújtaná rajta a lábát, kiköti sportcipőjét és ledobja maga mellé, a doktor utasítására. Fehér bokazokniját is leveszi, végül térdéig feltűri lenge, nyári nadrágjának szárát. Fél attól, mit is fog mondani a férfi, hogy ezen a ponton meddig tudja tartani a színjátékot.
A kérdésen kicsit elgondolkodik, s szemei közben ismét a doktor arcára vándorolnak. Hihetetlen! Tényleg olyan, mint a képen. Zsazsa rengetegszer megmutatta neki, rengeteg férfit hasonlítottak már hozzá. Most pedig megvan az az ember, aki valójában szerepel a fotón.
- Hetes - fele aztán, kezeit a fájós bokáján nyugtatva. Próbált belőni egy reális számot. Sokszor lesérült már, de még sosem igazán komolyan, egyik sem haladta meg a négyes vagy ötös fájdalomszintet. Ha viszont így sziszeg és sántít valami miatt, az legalább egy hetes, nem? - Mit gondol, mi lehet? Ugye nem hamar elmúlik? - szemeibe egyszerre gyűlik a színlelt félelem, a fájdalom és a csintalan villanás, mely olyannyira sajátja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=866343#post866343][b]Podlovics Yulia Lenke - 2023.08.29. 00:15[/b][/url]

Szemei a kartonja és az ágy között mozdulnak, ahogy sántikál az utóbbi felé. Még szerencse, hogy ilyen jól meg tudja osztani a figyelmét. Ugyanígy fordítja figyelmét a gyógyító vonásai felé, mikor már az ágyon ül, fájós lábát elnyújtva. Alaposan szemügyre veszi a férfit, amíg válaszol neki.
- Ráestem, igen. Rosszul érkeztem le egy ugrásból. - Ehhez még csak hazudni sem kell. A következő kérdés már trükkösebb, hiszen eredetileg friss sérülést akart színlelni. Aztán inkább az igazságnál marad itt is. - Nem olyan régen, két vagy három napja - von vállat. Persze közben a vizsgáira készül, és táncórája is volt azalatt a néhány nap alatt.
Ahogy az orvos vizsgálni kezdi a bokáját, hangosan szisszen fel. Sokkal kevésbé fáj neki, de most már nem akar kiesni a szerepből. Nem kellemes a vizsgálat, az igaz, de kibírná szó nélkül, összeszorított fogakkal, akárcsak a gyakorlást és az óráit is kibírta. Figyeli a gyógyító kezét, de gondolatai közben azon forognak, mit is kéne kiderítenie a férfiról.
- A legjobb barátnőm, Zsanna is mindig ezzel jön, úgy aggódik mindig, ha szerzek valami kis sérülést. - Gondosan figyeli a férfi arcát, miközben cseveg. Kitaláció minden szava. Megtartja magának a sérüléseit, nincs szüksége mások véleményére ilyen téren. De kíváncsi, reagál-e a gyógyító bármit is Zsazsa említésére. - Pihentetni? Az mit jelent pontosan? - Ezúttal őszinték szavai, s hangsúlyába ismét aggodalom vegyül, ahogy gondolatai közé úsznak a közelgő vizsgái.
Amíg Löwenherz elvégzi a varázslatot inkább csendben marad. Csillogó szemei tapadnak a pálcára és a bokájára. Imádja a mágiát. Még úgyis képes lenyűgözni, hogy tisztavérű családban, varázslattal körülvéve nőtt fel. A kérdésre aztán alaposan megmozgatja a bokáját, spiccbe nyújtja, s lelkesen rázza meg a fejét válaszként.
- Nem, elmúlt a fájdalom! - felel csillogó szemekkel, és már veszi is vissza zokniját és cipőjét. - Miért lett pont gyógyító Dr. Löwenherz? -Lábait már lelógázza az ágyról úgy érdeklődik, a maga kislányos, ártatlan modorában. Ki akarja kicsit ismerni, hátha megtud valami olyat, amit Zsazsának még nem mondott el a férfi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=867215#post867215][b]Podlovics Yulia Lenke - 2023.09.18. 12:31[/b][/url]

Csintalanul húzza össze szemeit, ahogy észre veszi, sikerült kizökkentenie a gyógyítót. Agya már pörög, mivel is vihetné tovább beszélgetésüknek ezen fonalát. Meg akarja tudni, hogyan érez barátnőjével és helyzetükkel kapcsolatban a férfi.
Őt is sikerül azonban kizökkenteni, Lenkének a gyomra is összeszorul, ahogy a sérülésekről kezdte oktatni a doktor. Valahol pontosan tudja mindezt a Podlovics lány, mégsem volt soha képes igazán elhinni, figyelembe venni. Retteg ugyanis, hogy nem lesz elég erős, elég ügyes, elég jó. Főleg úgy, hogy közeleg a felvételije a művészetibe, úgy érzi nem kockáztathat, minden erejét bele kell raknia a táncba.
Ajkai elnyílnak egymástól, de nem tudja, mit is akar mondani pontosan, így inkább becsukja a száját. Csak figyeli, ahogy a gyógyító elvégzi a varázslatot. Ahogy pedig megmozgatja bokáját, és realizálja hogy az enyhe fájdalom is elmúlt, ajkaira visszakúszik a mosoly, mely az imént lehervadt. Ezután kérdez csak, a férfi hátát figyelve, miközben ő a bájitalt keresi. Érdeklődve hallgatja a választ is, lábait lóbálva az ágy szélén.
- Nem nagyon gyakran - gondolkodik el. Sosem tudott vigyázni magára igazán, mindig pörög. Mióta komolyabban táncol, megfontolja ugyan, mibe vág bele, de mindig talál valamit amivel lekötheti az energiáit. Repülni megtanult, de a családi kviddicsből kihúzza magát mindig. Fára sem mászik. - Néha meghúzom valamimet, és a térdem is szokott néha fájni, de nem vészes egyik sem -von vállat. - Amíg nem tudok gyakorolni, legalább több időm lesz Zsannára. - teszi aztán hozzá mellékesen. A plafon felé fordítja tekintetét, de arcán továbbra is ül a levakarhatatlan mosoly. - Lehet, hogy ismeri, sokszor megfordul itt, sokat fáj a hasa. Allergiás a dióra, lehet azért van. -Ismét Löwenherz felé fordítja csillogó kék szemeit, hátha most sikerült egy még értékesebb reakciót szereznie tőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=869783#post869783][b]Podlovics Yulia Lenke - 2023.12.05. 18:26[/b][/url]

A gyógyító válaszára lehervad mosolya, megrökönyödötten fordul a plafon felől a gyógyítói asztalhoz. Pedig ő az, aki eddig ki akart zökkenteni a férfit. Úgy tűnik, fordítva sülnek el a dolgok, mint tervezte. Lehet komolyabb baja a térdének? Fejében már felsorakoztak a szörnyűbbnél szörnyűbb eshetőségek. Nem hagyhat ki többet, mint az a pár nap, akkor biztos, hogy nem veszik fel. Fogalma sincs, mit kezdene magával, ha nem táncolhat. Már így is többe került neki ez a kis látogatás, mint tervezte.
Ismét meglepetés éri a kijelentésre, és félelem ide vagy oda, nem bírja ki, hogy ne mosolyodjon el. Örül Zsannának. Nem gondolta azonban, hogy a doktor ennyire nyíltan kezeli az ügyet, úgy, hitte még titok. Nem számított rá, hogy bevallja. Nem is tudja, mit kéne így hirtelen kérdeznie. Hiszen barátnőjét már kifagatta.
- Én szívesen mennék. Köszönöm a meghívást! - Angyali mosollyal néz a férfira, s ezúttal teljesen valódi érzelmeit tükrözi mimikája. Valóban jól esik neki az ajánlat. Csak nem Zsanna lesz sem ellene.
A gyakorlatok kérdését szándékosan kerüli ki, nem tudja, mit kéne rá mondania. Bízik az oktatójában, nem is feltételezi, hogy nem megfelelő gyakorlatokat ad fel neki. Hiszen közös céljuk, hogy Lenke bejusson a művészetibe, és, hogy minél tovább táncolhasson. Retteg, hogy nem alkalmas táncosnak, azért nem képes végrehajtani a megfelelő gyakorlatokat. Mosolyogva nézi csak a férfi kezét, míg megírja az igazolást. Kezeivel hátra támaszkodik, lábait lóbálja, s próbálja elűzni fejéből a kételkedő hangokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=870547#post870547][b]Podlovics Yulia Lenke - 2023.12.27. 17:26[/b][/url]

Tele van meglepetésekkel ez a történet. Lenke már őszintén kételkedett, hogy valaha is megtalálják a férfit, akivel épp beszélget. Zsazsa anyja mintha kifejezetten nem is akarta volna, hogy a lányok rátaláljanak. A pizsipartikon, az előkészítőben töltött estéken, szünetekben azonban rongyosra nézegették és elemezték azt a régi képet az apáról. Jó játék volt. Most pedig valósággá változott az egész. S bár Lenke borzasztóan örül, ha Zsazsa is örül, neki is meg kell még szoknia a gondolatot, hogy mikor legjobb barátnője apját emlegetik majd, már nem csak egy megfakult kép rejtélyes alakjáról, hanem egyértelműen
Thorsten Löwenherzről lesz majd szó.
A férfi nem is teljesen olyan, mint amilyennek képzelte, és kétségtelenül meglepte Lenkét, hogy ilyen egyszerűen bevallotta, ő Zsanna apja. Arra pedig pláne nem számított, hogy tényleg talál valamit a bokáján. Tiszta érzelmi hullámvasút ez a látogatás.
- Köszönöm - Átveszi a bájitalt, az igazolást és már nem is tudja, mosolyogjon-e vagy sem. Csak a gyógyító mondandója végére villannak ki újra fogai, mert valóban, Zsanna megosztott már vele mindent. Mérges is lenne, ha nem tette volna. - Nincsen - felel a kérdésre, továbbra is mosolyogva, és leugrik a vizsgálóról. - Köszönöm a segítséget! - El is indul az ajtó felé. Bőven megkapta, amiért jött. Sőt, egy igazolással és egy üveg bájitallal többet is. Elégedetten távozik a Gyengélkedőről, és indul is, hogy megkeresse legjobb barátnőjét, arcán levakarhatatlan huncut mosolyával.