Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

A nap hosszú volt, a délután viszont napsütéses, így nem is csoda, hogy Lenkét is kifelé viszi a lába. A házi ráér később is. A balett óra elmaradt, így a lánynak nincs más dolga, mint élvezni a napsütést, és találni valamit, amivel lefoglalhatja magát. Barátnője beteg, így most egyedül lép ki az udvarra, hogy keressen valakit, akivel eltölthet pár órát. Szemei bátyját keresik, hátha éppen ő is az előkészítőben van, de az idősebbik Podlovics nincs az udvaron. Talán az épületben, de Lenke most inkább kint marad. Zaklatta már eleget testvérét az előző nap, és lesz is még rá alkalma, a következő  körülbelül 50 évben. Mert az biztos, hogy amíg él, Mór nem szabadul majd húga imádatától.
Egy fához ballag, s közben dúdol. Egy dallamot, mely megragadt a fejében. Maga sem tudja, mi az pontosan, talán Csajkovszkij, azt hallgatott mostanában. A nagynénjétől kapta a felrúnázott MP3 lejátszót, mit azóta mindenhova magával hord. Most nem azt hallgatja azonban, csak a fejében szóló muzsikát. Közben pedig próbálja felidézni a mostanában gyakorolt koreográfiája elemeit. Még sosem sikerült tökéletesen végig csinálnia, mindig megbotlott valamelyik lépésnél, esetleg elfelejtett egy elemet. Majd gyakorolja még este. Most azonban odaér a fához, de meglepettségére nincsen ott egyedül. A fa ágaira felpillantva vöröshajú osztálytársát pillantja meg. Lenke egy pillanatig csak áll s nézi, majd megpróbál csatlakozni Gertrúdhoz. A dolog viszont nem úgy sikerül, ahogy tervezte, a földre huppan fenékkel. Mindig is élénk gyerek volt, fára mászni viszont sosem tudott. Szidta is magát miatta rendesen. A dolgok feladása viszont távol áll Lenkétől, így megpróbálja újra. Nem jut soká, mindössze addig, hogy kezeivel megkapaszkodjon. Két kezét egy alsó ág köré fonja, lábai pedig pár centire a földtől himbálóznak.
- Nem akarsz lejönni? - kérdezi osztálytársát, még mindig az ágon kapaszkodva. Csak a kérdés után engedi el magát, két lábbal érkezve vissza a földre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Sosem érdekelték az állatok, végtelenül unta is Brightmore óráit. Erről árulkodtak a jegyzetfüzetében sorakozó rajzok, unott arcképe az órák alatt, és az, hogy ez alkalommal a száját sem tudta befogni. Sokkal fontosabbnak tűnt megtárgyalni, mit csinált most a Peti, hogy mi történt múltkor ebéd közben, meg, hogy mi folyik a Bagolykőben a nagyokkal. A levelezés bonyodalma helyett azonban Lenke inkább a beszédet választotta, s míg Hanna körmölt, ő folyamatosan beszélt hozzá. Nem csoda hát, hogy a tanár észre vette a dolgot, ahogyan az sem, hogy következményei lettek az óra közbeni csevegésnek.
Durcás képpel ült a tanulószoba egyik hátsó asztalánál. Karjait összefonta maga előtt, és még lábait is keresztbe rakta az asztal alatt. Szúrós tekintettel bámulta a terem másik felében üldögélő tanárát. Tudta, hogy előbb vagy utóbb sor kerül majd a számonkérésre, és neki elő kell majd állnia egy elfogadható magyarázattal: miért dumált egész órán?
Nem is tévedett, hiszen tanára elindult feléje. Kicsire összehúzott szemével követte végig a férfi mozgását, majd tekintete megállapodott a tanár tekintetében. Morcosan bámult a kék szempárba, és várta, hogy annak gazdája feltegye kérdését.
Pár hosszú pillanatig csak bámult a tanárra, majd lassan szóra nyitotta a száját. Azonnal be is csukta azonban, és csak erőteljesen megrázta a fejét. Ő bizony nem fogja elmondani! Azt kérték tőle, hogy legyen csöndben? Hát, akkor ő bizony, egy szót sem fog szólni, még ha kérdezik se! A kérdés is csak annyi volt, elmondja-e, hogy miért beszélt, azt meg nem akarta elmondani. Talán mert Brightmore nem kedvelné meg érte jobban, sőt, talán még hosszabb büntetést is kapna, ha bevallaná, egyszerűen unatkozott. Nem mondott hát semmit, csak felszegte állát, mint akit vérig sértettek, s folytatta a csendes ücsörgést. Belül azonban mindennél jobban érdekelte, a férfi mivel akarja majd kihúzni belőle a feleletet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Nem kell félteni a kis Podlovicsot, megtalálja ő azt, ami leköti folyton mozgó agyát. Csak kutatni kell utána kicsit. Kutat most is, ahogy kilép az udvarra. Egy pillanatra megáll, megigazítja kantáros farmerszoknyájának pántját, hogy aztán - mintha koronát hordana fején - vonuljon tovább. Hamar talál is magának társaságot, jóllehet csak véletlen, hiszen most Gertie a fával együtt jár. Lenke nem bánja azonban, örül, hogy nem kell egyedül ücsörögnie, még akkor is, ha a vöröst sokan furcsának tartják. Általában Lenkét nem érdekelte, mit gondolnak mások. Elérte ő, hogy ne merjenek vele kekeckedni. Ki tudja, miket fog tenni, ha egyszer pálcát kap a kezébe. Az biztos, hogy nem akarsz összeveszni vele.
- Nem tudok - néz föl, egyenesen társa barna szemeibe. Ha valamit szégyell az az, hogy nem tud fara mászni. Utálja is bevallani, magának is, másoknak meg pláne. Nem akar azonban lentről beszélgetni Gertrúddal, azt pedig már elhatározta, hogy bizony, a fán ülő lánnyal fog beszélgetni, nem fog más társ után kutatni. Ezért is próbált meg felmászni a fára, annak ellenére, hogy előre tudta, nem fog sikerülni.
Feladni viszont nem szereti a dolgokat, így harmadszorra, is nekifut. Kicsit tovább jut, mint az előbb, most már lábát is sikerül felraknia az ágra. Hála a sok évnyi balettnek, hajlékony hozzá éléggé, hogy míg jobb lába a fa ágán átvetve van, addig a balja a föld felé lógjon. Kezeit szorosan az ág köré fűzte, majd megpróbálta felhúzni magát. Sikerül is neki felülni az ágra, hiszen nem gyenge lány. Egy pillanatra azonban lenéz, és ez az oka annak, hogy aztán megszédülve csúszik a földre ismét.
Bosszúsan bámul fel Gertrúdra. A kérdését nem érti, és ennek okán figyelmen kívül is hagyja. Nem zavarja ugyan, de azt mindenképp be kellett lássa, hogy Gertie nem olyan, mint a többi korukbeli lány. Másképp beszél, és talán másképp is gondolkodik, mint Lenke vagy a barátnői.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Nem először volt büntetésben. Túlságosan arrogáns volt ahhoz, hogy elkerülhesse az olyan helyzeteket, amiből nem lesz baja. Volt, hogy csak kiküldték a teremből az órai csevegés miatt, de kellett már bent maradnia is egész szünetben, egy a kezéből véletlenül kirepülő gumilabda miatt, ami véletlenül pont Eriket találta fejbe. Persze az udvaron felügyelő tanárt nem érdekelte, hogy a fiú mint mondott Lenke legjobb barátnőjére, és az se, hogy Lenke szerint totálisan jogos volt, hogy megdobta a fiút.
Az viszont, hogy csendben és mozdulatlanul kellett ülnie, mindennél rosszabb volt. Mikor kiküldték a teremből, a folyosón sétálgatott, mikor beküldték az udvarról, a bent ücsörgőkkel beszélgetett. Ebben a helyzetben viszont fel nem állhatott, megszólalni pedig a világért sem akart. Csak szúrós szemekkel bámulta Brightmore-t, és várta, mikor megy oda hozzá a tanár.
Mikor pedig a férfi tényleg odament, Lenke pont olyan dühösen bámult szemeibe, mint azelőtt a távolból szuggerálta. Hozzászólni azonban a világért se szólt volna. Nem érdekelte a hierarchia, hogy a másik tanár és kérdezett, ő meg a diák, és felelnie kéne. Csak azt tudta, hogy meg fogja büntetni a tanárt, amiért az megbüntette őt.
Várta hát, Brightmore milyen eszközökhöz fog folyamodni, hogy szóra bírja. Az önmagukat viccesnek tituláló felnőttek olykor megpróbálták megcsiklandozni, hátha feladja a némaságot. Lenke ilyenkor azonban csak megfeszítette arcizmait, és várta, az adott felnőtt mikor hagyja abba az oldalának kaparászását. Egyik vajszívű nagynénje csokival próbálta megvesztegetni egyszer, de Lenkének fontosabb volt az elhatározása, minthogy elfogadjon egy fél csokibékát, és feladjon mindent. Találkozott már olyan - magát szigorúnak tartó - tanárral is, aki megfenyegette, több büntetést ígért neki, ha nem kezdi el a takarítást, a Podlovics lány azonban inkább takarított, minthogy hagyja nyerni a másikat. Legtöbbször a felnőttek feladták, és belátták, hogy úgyis az lesz, amit Lenke akar.
Denis Brightmore-ban viszont úgylátszik emberére akadt a lány. Soha nem gondolta volna, hogy a tanár ennyire könnyedén kihúzza belőle a megoldást. Ahogy a férfi megszólalt, a lány eddig szűkre húzott szemei kerekre tágultak az értetlenségtől. Már nyitotta volna a száját, hogy kifejezze elégedetlenségét, mikor eszébe jutott, hogy nem beszél, így rögtön vissza is csukta. Közben rájött azért, hogy mi folyik itt. Aki a varázsvilágban nő fel, már egészen kiskorában hall olyan dolgokról, mint a legilimencia, és ha elég mesét hall róla, fel is ismeri azt, ha találkozik vele. Lenke arcára visszatért a dühös arckifejezés. Nem is próbálta meg elterelni a gondolatait, hagyta, hogy tanára megtudja, igenis dühös rá ezért a húzásért, és nem tartja fairnek a dolgot. Úgy döntött, inkább nem is akar tárgyalni Brightmore-ral, inkább elfordította a fejét, és egy a falra akasztott képet kezdett bámulni, mely ironikusan egy varázslényt ábrázolt. A lénynek hatalmas szarva volt, és hosszú, fekete-fehér szőre. Lenke pedig tudta, ha nem jön rá, mi van a képen, tökéletes fegyvert ad ellensége kezébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Az év éppen csak elkezdődött de Lenke azonban már végig ült egy hosszú büntetést a tanulószobán - mégpedig Denis Brightmore figyelő szemei előtt. A büntetés ellenére a következő órán sem sikerült nyugton maradnia, mindössze jobban figyelt arra, hogy tanára nem vegye észre, mikor levelét Hanna padjára csúsztatta. Még ha Brightmore észre is vette a levelezést, egyelőre nem szólt érte, így Lenke sikeresnek könyvelte el a napot. Arra azonban nem volt kíváncsi, hogy szüleitől mit kap majd, ha tudomást szereznek a büntetésről. Édesanyja igazán csalódott képet tudott vágni, ha a lány valami helytelent csinált, az a nézés pedig bármilyen büntetésnél kellemetlenebb volt Lenke számára.
Utolsó órájának éppen vége lett, így még termükben ücsörögtek barátnőjével, és próbálták megfejteni az élet nagy kérdéseit. Pontosabban csak a magyar nyelvtanét. A kinyitott könyv, füzet és tollak hevertek előttük, miknek segítségével a nyelvtan házi feladatot próbálták kibogarászni. Az igék és főnevek fölött szenvedtek, és azt kívánták, bár el tűnne az egész, úgy ahogy van.
Valahogy azonban mégis sikerült befejezniük a feladatot, és a hosszú nap után kifáradva indulhattak ki a teremből. Hanna hazafele indult, a faluban, míg Lenke a szobáját vette irányba. A tanári előtt haladt el, s bár nem volt félnivalója, ösztönösen összébb húzta magát, ahogy elsétált az ajtó előtt. Szemei közben az ajtóra tapadtak, hiszen abban reménykedett, hogy nem jön ki onnan senki. Csak arra nem figyelt, hogy valaki áll az ajtó mellett. Egyenesen nekiment a háttal álló férfinak, akinek alig ért a válláig. Hangosan bosszankodni nem mert, ugyanis fogalma sem volt, kinek ment neki pontosan. Míg az illető meg nem fordult, addig rá sem jöhetett, hogy valójában bátyja az, akibe beleütközött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Talán ha az élete múlt volna rajta, akkor sem adta volna fel hallgatását a lány. Az viszont mindennél jobban zavarta, hogy a másik élvezi a helyzetet. Neki kellett volna jól szórakoznia, míg Denisnek bosszúsnak kellene lennie. Ehelyett Lenke lett csak egyre durcásabb, hiszen tanára arcán széles mosoly jelent meg, és meg se próbálta rávenni a lányt, hogy megszólaljon. Hát hol ebben a móka Lenke számára?
Persze, hogy összerakta, nem hülye ő!
s valóban jobban érdekelte a legilimencia, mint a furcsa lények, melyekről mindenféle unalmas és értéktelen információt kell megjegyezni. Valakinek a fejébe belenézni? Az bizony sokkal izgalmasabb dolog, és még jó kihívást is jelentene a lány számára. Brightmore-nak azonban a világért sem vallotta volna ezt be, ha okklumentor lenne, még el is tudná tüntetni a másik elől a gondolatot. Kora és képességei azonban kevesek voltak még hozzá, hogy ilyen tudomány birtokában legyen. A tudat pedig, hogy nem tudja kontrollálni gondolatait, még jobban bosszantotta, mint maga a helyzet. Csak iskolatársa mentette meg, aki elterelte egy percre a tanár figyelmét, így Lenkének volt ideje rendbeszedni fejét, míg Brightmore nem rá figyelt.
Na és, hogy mi volt a képen? Arról fogalma sem volt, pedig tudta, hogy a tanár szörnyen élvezi a helyzetet, pláne, hogy pont egy ilyen képen akadt meg a lány szeme. Emlékezett, hogy látta már valahol, látta azokat a szarvakat, sőt, talán a fehér-fekete szőrt is. Talán a tankönyvben, mikor egyszer unalmában lapozgatta. No de mi a neve? Talán ez volna a nundu? Vagy a réem? Szemeit visszavezette Brightmore-ra. Pont úgy húzta össze őket, mint ahogy azelőtt, hogy elfordult volna. Mintha csak szét akarta volna robbantani a tanárt. A levegő vibrált körülötte, és talán csak idő kérdése volt, hogy vadmágiája nem kelt életre még.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Hannától elköszönve Lenke egyenesen a szobájába indult. Csak minél hamarabb fel akart érni. Zenét akart hallgatni, talán gyakorolni az a nehéz lépést, ami nem ment neki a legutóbbi ballett órán, esetleg kipróbálni azt a rajztechnikát, amit Nati mutatott neki a múlt hétvégén. Talán még a szobatársával is elbeszélgetett volna, ha ott van. Akkor még az egyedüllét sem zavarta volna. Igen szép délutánnak ígérkezett.
Villámgyorsan realizálta azonban, hogy rohanása végett vethetett a délutáni terveinek. Ha a rossz emberbe rohant bele, akár megint büntetést is kaphat. Számtalan variáció futott át az agyán, mit mondhatna mentség képpen, miért rohangászott a folyosón. Arra azonban nem számított, hogy mikor a férfi megfordul, imádott bátyjával találja majd szembe magát. Arcára meglepettséggel vegyes mosoly ült. Szorosan ölelte meg a fiút, ahogy az leguggolt hozzá. Mikor aztán elengedték egymást, Lenke hátrébb is lépett kicsit, hogy Aleksz szemébe tudjon nézni. Mosolya lelkes volt és izgatott. De vajon miért volt ott a fiú? Arckifejezése hamar változott gyanakvóra.
- Te meg mit keresel itt? - másképp nem kapott volna választ, magától nem jött volna rá. - Engem keresel? - ez lett volna az egyetlen logikus magyarázat a lány szemében. Összehúzott, gyanakvó szemekkel nézett bátyjára.
Nem beszéltek meg programot aznapra, legalábbis Lenke nem emlékezett ilyesmire. Talán máris hallott a büntetésről? Neeem, az nem lehet. Akkor nem vigyorogva fordult volna a lányhoz. Az eszébe sem jutott, hogy Alekszej tanárnak tanul, és esetleg ezért van az előkészítőben. Nem, hiszen a világ Lenke körül forog, valamilyen módon tehát mindenképp őmiatta volt ott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Se magának, se osztálytársának nem akarja bevallani, hogy nem tud felmászni. Kénytelen azonban, ha nem akar egyedül maradni. Mégpedig nem akar, így olyan dolgot tesz, amit ritkán: elfogadja a segítséget. Egy pillanatra ugyan beleköltözik a remény, hogy a vörös lemegy hozzá, és neki nem kell majd felmennie, Gertrúdnak azonban láthatóan más a terve. Lenke tehát kénytelen felmászni, meghátrálni most már szégyen volna. Pláne miután a másik kijelentette, hogy rosszul csinálja. Nem, most már meg kell mutatnia a világnak, hogy Podlovics Lenke igenis tud fára mászni!
Meg is ragadja hát a Gertie által mutatott ágat, melyet - hála erős lábainak - könnyedén elér, nem kell idétlenül ugrálnia érte. Két kézzel ragadja meg vastag ágat, ami elég erős ahhoz, hogy megtartsa. Persze nem kell nagy súlyt tartania. Az ágról lógva néz fel Gertrúdra további instrukciókért, amiket a vörös meg is ad, Lenke pedig engedelmesen megteszi, amit mondanak neki. Most éppen. Lábait lendíti a vastag ág felé, és meg is támaszkodik rajta, stabilan megállva, végre teljesen a fán, és nem csak lógva rajta. Ellenőrzi, hogy bal keze elég jól fogja-e az ágat, csak aztán engedi el jobbjával, hogy aztán osztálytársa kezéért nyúljon. Meg is ragadja a felé nyújtott kezet, jó erősen, és hagyja, hogy a másik segítsen neki stabilabb helyzetbe kerülni, s feljebb jutni. Fel is csüccsen egy ágra, lábaival rászorítva a fára. Egyedül akkor inog meg egy kicsit, mikor Gertie elengedi, de valahogy meg se retten az érzéstől, és rögtön rá is fog mindkét kezével a fölötte álló ágra.
Talán most tanult meg fára mászni, végre, sikerült az, amit vagy 8 éve próbál megcsinálni! Menne is már följebb, így óvatosan feláll, egyik kezével pedig megragad egy közeli ágat, majd lábát teszi följebb. Csak az apróbb ágakra nem figyel, le is tör egy fiatal hajtást, ahogy másik lábával is átlép, majd lecsüccsen a hajtás helyére. Erősen megkapaszkodva mosolyog Gertrúdra, most már majdnem egy szintből, s közben tornacipős lábait lóbálja.
- Fent vagyok! - jelenti ki az egyértelműt, majd kicsit elfordulva nekidől a fa törzsének. Már nincs egyedül, nincs a földön, valaki alatt, most már beszélgethetnek a vörössel akadály nélkül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Úgy tűnik, hosszú évek után Lenke emberére akadt Denis Brightmore személyében. Szülei általában feladták ezt a durca dolgot, néha-néha húzták csak ilyen sokáig, mikor Lenke a fejébe vett valamit. Mert a szőke mindig megszerezte amit akart. Egészen eddig. Most azonban nem ő állt nyerésre, hanem a tanár, ez pedig végtelenül kiakasztotta a lányt, és kétségbeesetten keresgélt valami új megoldást. Ezért jött az ötlet, hogy inkább rá sem néz a férfira, a dolog viszont visszafelé sült el. Szemei valami olyat találtak meg, ami nem hogy előnyt, hanem sokkal nagyobb hátrányt jelentett neki. Fogalma sem volt, mi van a képen, és ezt valahogy el kellett titkolnia a másik elől, mégpedig okklumencia tudománya nélkül. Ez lehetetlen küldetésnek bizonyult azonban, így visszatért a dühös szemek meresztéséhez. Tekintetébe belesűrítette minden haragját. Dühös volt magára, mert nem tudott felül kerekedni a tanáron, nem tudott a helyzet ura lenni, de dühös volt Brightmore-ra is, amiért ilyen jól szórakozik rajta. Fejében ez a helyzet egyáltalán nem azzal végződött, hogy ott ültek takarodóig, ellenben a valóság így látszott alakulni. Kellet egy másik megoldás! Szólaljon hát meg mégis? Neeem, azt csak még nagyobb elégedettség lenne a tanárnak, azzal beismerné, hogy nem tud már mást tenni. Maradt hát a csendes üldögélésnél. Szemeit vékonyra húzva meresztette a tanárra, karjait pedig durcásan összefonta maga előtt.
Ekkor azonban Brightmore lépett. Szavai úgy kúsztak Lenke agyába, mint a kakaó illata tud az orrba. A lány ösztönösen leengedte karjait, s kicsit előre is dőlt, kíváncsian. Ha most megszólal, vesztett. Úgy kellett tehát alakítania a dolgokat, hogy mindent megkapjon. Ötlete azonban nem volt rá, így úgy döntött, csak figyel, hagyja, hogy Denis lépjen most. Szemei azért kiengedtek a dühös kifejezésből, és egész testtartása azt sugallta, hogy bizony, nagyon érdekli a tanár mondandója.
- Figyelek! - gondolta. Teljesen azonban nem akarta magát kiadni a férfinak, szemeiben még mindig ült egy kis gyanakvás. Nem volt benne biztos, hogy a tanár pontosan azt teszi majd, amit ígért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Az unalom sok mindenre rá tudja venni az embert. Lenkét elsősorban felidegesíti. S mikor már felhúzta magát, akkor jutnak eszébe a legjobb ötletek. Legalábbis ő általában jónak tartja őket.
Az ötlete mindössze annyi volt, hogy szeretne enni egy fagyit. Régen nem evett, és éppen belefért a napi kalória adagba. Csak azt nem tudta, hogyan csinálja. Senki nem volt, aki kivigye, egyedül pedig elvileg nem hagyhatta el az előkészítőt. A hangsúlyt itt az elvileg szócskán van, merthogy Lenke úgy döntött, nem fog várni a hétvégéig, neki a hét közepén kell az a fagylalt. Elhatározta hát, hogy egyedül szerzi meg.
Az udvaron főleg az óvodások játszottak, Lenkének pedig csak még inkább felforrt a feje az üvöltözésüktől. Most nem lehetett azonban hangos, nem rendezhetett jelenetet, bármennyire is jólesett volna, és bármennyire is nehéz volt visszafognia magát. Annyira észrevétlennek kell maradnia, amennyire csak tud, csak így fog kijutni. Bő szárú farmerja zsebébe dugta a kezét - ott szorongatta pénztárcáját - és úgy sétálgatott az épület mellett. Kívülről úgy tűnhetett, hogy a köveket rugdossa és, hogy rossz kedve van. Valójában azonban az ovisokat felügyelő tanárokat leste, mikor pillantanak rá, és mikor vissza a picikre. Lassan kanyarodott be az előkészítő épülete mellett, hogy onnan a kaput vegye célba. Csak egyszer pillantott a háta mögé, de nem látott senkit, így felbátorodva gyorsította meg lépteit, míg a kapuig nem ért. Ott megállt egy pillanatra, ismét körülnézett, ám aztán hatalmas lendülettel nyitotta ki a kaput, és lépett ki az utcára. Érzett ugyan egy kis bűntudatot, de hamar elnyomta az érzést, és úrrá lett rajta a csínytevés öröme. Becsukta maga mögött a kaput, ám az nagyot nyikordult közben, így egy pillanatra ledermedve állt ott, mintha mozgás nélül senki nem vehetné észre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Nagy gyakorlata volt már a settenkedésben, és kifejlesztett módszerei voltak arra, hogyan kell különböző dolgokat elcsenni, valakit megtréfálni vagy éppen tökéletesen ártatlannak tettetni magad. Otthon azonban mindig zaj volt, még a szűk családdal is, hiszen vagy Dasha és Nati vesztek össze valamin, vagy a szülők egymással, esetleg a szülők a gyerekekkel. Hát még ha unaktesók is voltak a házban! Az is különbség, hogy általában akadt egy tettestársa. Akár valamelyik testvére volt az, akár Lyev, de mindig fedezték egymást, és általában volt B tervük is, csak a dolog izgalma végett. Most azonban egyedül volt, és kivételesen az a halom, idegesítő ovis sem csapott akkora zajt, mint szoktak. Lenke mégis úgy érezte, a terve jó, és még az óvónők sem figyeltek rá. Miért is figyelnének? Hiszen nem hozzájuk tartozik, és megvan a maguk gondja a kicsikkel. Okuk sincs feltételezni, hogy a lány rosszban sántikál, így könnyedén kisomfordálhat a látóterükből. Legalábbis Lenke ezt hitte. Nem tudta, hogy valójából őt is olyan cseles módon lesik a tanárok, ahogy ő lesik a tanárokat. Az ő szemében terve beválni látszott. Arcán azonban ez nem látszott meg, ugyan azzal bús ábrázattal rugdosta a kavicsokat. Még élvezte is a dolgot, már csak a csínytevés élményét is.
A kavicsok neki ütődtek a falnak, Lenke pedig kirázta szandáljából azt a pár darabot, ami belemenet. Lassan fordult be, de úgy tűnik, nem volt elég óvatos, s többször is hátra kellett volna néznie. Túlságosan elbízta magán a kezdeti siker nyomát. Illetve a vélt siker nyomán. Nem vette hát észre a mögötte settenkedő Virginiát. Még akkor sem, mikor a kapun kilépett, pedig akkor igen alaposan körbenézett. Nem csoda, hogy megállt egy pillanatre benne minden, mikor a tanár előbukkant rejtekhelyéről.
- Igen, éppen most készültem bemenni - nevetett fel. Ki is nyitotta ismét a kaput, és vidáman belépett rajta, mint aki valóban csak most érkezett. Nem volt elég figyelmes, észre sem vette, hogy Virginia az udvaron volt egyáltalán, így feltételezte, hogy hinni fog neki. - Anyával voltam fagyizni. Ő már elment, nem messze innen köszöntünk el. - Közben bal karját emeli a tér felé, megmutatva a helyet, ahol elköszöntek egymástól az anyukájával. Illetve köszöntek volna, ha egy szó is igaz lenne abból, amit Lenke mond.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Egyedül valóban nehezebb volt fenntartani a látszatot, amit szeretett volna. Nem volt, aki megerősítse szavait. Egy, egy ellen voltak most a tanárral, és Lenkének úgy kellett alakítania a dolgokat, hogy mindenképpen ő jöjjön ki jobban a dologból. Tudatosan hazudott, és gyakorolta is eleget. Úgy tudta ferdíteni a valóságot, ahogy az neki a legjobban megfelelt. Agya hihetetlenül gyorsan járt, és bármire tudott reagálni úgy, hogy ne keltsen gyanút, hogy senki ne mondja meg, nem igazak állításai. Persze Lenke sem volt tévedhetetlen, és itt-ott az ő hazugságaiban is akadtak hibák, szürreális részletek. Jelen helyzetben a hiba nem a történetének kialakításában rejlett, hanem figyelmetlenségében. Abban, hogy azt hitte, Virginia nem láthatta őt korábban. A kérdés így váratlanul érte, annyira, hogy agya kihagyott egy pillanatra, és nem is tudott felelni. Végül értetlen arckifejezést varázsolt az arcára. Tudta, hogy elszúrta a dolgot, rájött, hogy hiába gondolta, nem látták, valaki mégis észrevette. De most már nem vallhatta be, mi volt a terve, hiszen azzal beismerte volna, hogy hazudott. Azt meg sosem vallaná be.
- Az nem hiszem, hogy én voltam, mert egy órája mentem el - hazudott tovább, még mindig azzal az értetlen arckifejezéssel. Nem tudta, a tanár hogyan fog reagálni a további ferdítésre, abban viszont szinte teljesen biztos volt, hogy nem fogja átvágni a nőt. Tudta, hogy a másik sem hülye, és, hogy biztos benne, Lenkét látta az udvaron.
Bár a fagylalt gondolata csábító volt, pláne úgy, hogy csak az övé lett volna, nem tudott már kilépni a szerepéből. Végülis most evett fagyit, ugyebár. Úgy folytak belőle a hazug szavak, hogy már ő maga is elhitte, minden úgy történt, ahogy mondja. El akarta hinni. Még akkor is, ha ez azt jelentette, hogy fagyit nem kap, helyette viszont büntetést igen. Benne is maradt hát a szerepében. Az érintésre az orrán egy csilingelő vihogással reagált, valójában azonban zavarta a gesztus. Azzá a megvesztegethető kislánnyá tette, akinek a szerepét játszotta. Kifelé nem mutathatta azonban a dolgot.
- Szívesen ennék még fagyit, ha szabad - szólt, bociszemeket meresztve Virginia felé. Talán mégis sikerül fagyit szereznie végül? - Nem ettem sokat az előbb, csak egy kis gombócot kaptam. - Nem tudta, a nő hajlandó lesz-e neki végül adni a fagyiból, vagy amint felfedezi, hogy Lenke tudatosan tovább hazudott neki, szigorúbb hangnemre vált. Mindenesetre a remény hal meg utoljára, és Lenke is reménykedett abban, hogy valamilyen módon mégiscsak nyertesen kerül majd ki ebből a helyzetből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Valószínűleg azért nem ment a fáramászás soha Lenkének, mert messzebbi ágakat akar elérni, mint amit tud. Magában mindig azt hajtogatja, hogy azért is eléri, mindent meg tud csinálni, amit akar. Csak alacsony természete szólt közbe. Így viszont, hogy Gertie segít neki, könnyebben tájékozódik az ágak rengetegében. Végül talán szerencséje van, hogy az utolsó pár lépést már egyedül is megtalálja. Nem figyel azonban úgy a fára, mint a másik, csak magára, csak arra, hogy épségben feljusson. Számára a fa csak egy fa, aki - illetve Lenke fejében ami - jelen helyzetben csak arra szolgál, hogy felmásszanak rá. Észre sem veszi, hogy letörte a kis gallyat, bele sem gondol, hogy a fa pont olyan élőlény, mint ő. Örül neki, hogy végre fent van, és beszélgetne ő Gertie-vel, ha a vörös nem akadna fent a törött ág témán. Mosolya szimpatikussá teszi Lenke számára Gertrúdot, a szőke arcára is mosoly költözik, és már kérdezné a másikat, megkérdezné, mi érdekli. Gertie azonban választ ad a kimondatlan kérdésre, csak éppen nem olyat, amilyet Lenke akarna. A válasz sokkal agresszívabb és parancsolóbb. Amit pedig Lenke a legjobban utál, az az, ha parancsolgatnak neki. Ő a maga ura, kész, pont. Neki senki ne mondja meg, kitől és mitől kérjen bocsánatot!
- Azt akarod, hogy egy fától - nyomja meg a szót - kérjek bocsánatot? - bámul értetlen képpel a vörösre. - Ez csak egy fa! - puffog. Szemöldökét értetlenül ráncolja össze, ahogy a másik valóban megteszi, valóban bocsánatot kér egy fától.
Nem érti az egészet. Hiszen a fákat sokszor kivágják, készítenek belőle dolgokat. Ha Lenke véleménye érdekel: sokkal jobb dolgokat készítenek, mint egy álló fa, amivel semmit sem lehet kezdeni.
- Miért is kéne bocsánatot kérnem mellesleg? Te is felmásztál rá! - dühöng tovább. Lábaival szorosan öleli meg az ágat amelyen ül, míg kezeit bosszúsan összefonja maga előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Ahogy meglátta bátyja mosolyát, a félelem azonnal eltűnt Lenkéből. Aleksz az a személy volt, akinek a lány a legjobban tudott örülni, még akkor is, ha ilyen véletlen módon bukkant fel. Egészen pici kora óta bátyja volt az, akit a legjobban tisztelt, a legjobban imádott, és valamiféle példaképként tekintett rá. Azt mondjuk sosem értette, hogy miért akarja mindennapjait azzal tölteni, hogy idegesítő gyerekeket tanít. Ráhagyta azonban, számára ez nem változtatott semmit azon, ahogy Alekszejre nézett.
Addig összeszűkült szemei elkerekedtek aztán a válaszra. Hogy nem őt keresi? El sem tudta képzelni azt a helyzetet, amikor Aleksz az előkészítőben van, de nem miatta. Lenke a világ közepe, persze, hogy a fiúnak vele kell foglalkoznia. Elkerekedett szemmel bámult bátyjára, ám arcán széles mosoly ült. Alkesz mosolya mindig jókedvre derítette a kislányt. Akkor ott Lenke el sem tudta képzelni, milyen más oka lehet, hogy az előkészítőben találkozott testvérével. Gyanakodva várt a válaszra, ám nem szólt közbe. Tudta, hogy csak úgy kaphatja meg az őszinte választ, ha figyel. És meg akarta tudni a választ. A saját érdekében. Mert Lenkét mindig az esze hajtotta, az esze pedig arra vezette, ahol neki a legmegfelelőbb talajra léphet. Úgy alakította a dolgokat, ahogy neki megfelelt. Még hogy falkavezér? Szép álmok Aleksz, de remélem te is tudod, hogy Lenke mellett nem lehet tiéd ez a szerep. Csoda, hogy egy családban megfér két ennyire erős személyiség. Meglátjuk, hogy Alkszej sármja, vagy Lenke személye lesz e a gyümölcsözőbb.
- Miért pont itt? - tért rögtön a lényegre. Szó sem volt róla, hogy ne örülne bátyja jelenlétének. Annak nem örült, hogy osztoznia kell a fiún. Tudta, hogy nem lóghat majd a bátyján, tudta, hogy néznie kell majd, ahogy a többi gyerek ugyanúgy szeretgeti a fiút, mint ő. Előre féltékeny volt, pedig utálta a féltékenység érzését. Nem akart osztozni a bátyján, nem akarta nézni, ahogy mások is szeretik Alekszet, és Aleksz is szeret másokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Nehogy azt higgye bárki is, hogy Lenke egy pillanatra is komolyan megfontolta a feladás lehetőségét. Esze ágában sem volt feladni a dolgot, engedni a tanárnak. Azt viszont nem tudta, és nem is akarta palástolni, hogy borzalmasan dühös volt Denisre. Nem tetszett neki, hogy most vele játszanak úgy, ahogy ő szokott másokkal. Nem örült, hogy Brightmore az ő módszereit használja föl ellene, hogy nem enged neki és, hogy meg akarja vesztegetni. Az mondjuk már sokkal jobban tetszett a lánynak, amivel meg akarták vesztegetni. Bár Lenke általában igen makacs volt, tudta, mi a jó neki. Meg akarta szerezni, amire szüksége volt, ez pedig jelen helyzetben a tanár által birtokolt tudás. Minden porcikájából sugárzott a kíváncsiság. Lelkesedése azonban elapadt, ahogy észre vette, hogy a tanár nagyon nem akar elkezdeni beszélni. Nem akarta azonban kimutatni, hogy dühösebb mint volt. Mert - ha nem is azonnal - észre vette ám, hogy ez az, ami szórakoztatta Denist. Az egy valami pedig, amit semmiképpen nem akart, az az volt, hogy örömet szerezzen a másiknak. Ellenségek voltak most, és Lenke úgy is viselkedett tanárával.
Szúrós tekintettel nézte a férfit, és csoda, hogy kék szemei nem fordultak vörösbe. Nem tudhatta, mikor néz ellenfele a fejébe, kénytelen volt hát megpróbálni uralkodni magán, és szabályozni gondolatait, ha már az okklumencia képességének nem volt birtokában. Talán majd egyszer. Addig viszont csak megérzéseire tudott hagyatkozni. Megérzései pedig azt súgták, hogy Denis Brightmore éppolyan makacs, mint Podlovics Lenke. Azt viszont már nem tudta, hogy tudna ő az lenni, aki győztesen kerekedik ki a szituációból.
Előre dőlve szemlélte a férfit, aki viszont még mindig a képet nézte. Lenkét szörnyen zavarta, hogy nem jött rá, mit ábrázol a kép. Ő akart lenni az első, aki rájön, mert azt remélte, azzal a másik fölé kerekedhet. Egy valami tudta volna kizökkenteni őket a játékból, még pedig a korábban is kérdezősködő lányka. Második próbálkozását azonban feladta, ahogy szemei találkoztak Lenke dühös tekintetével. A kislány fiatalabb volt Lenkénél, talán ezért is ijedt meg, és döntött úgy, hogy inkább megoldja egyedül a helyzetet. Legalább tanul egy kis önállóságot.
Lenke is a kép felé fordult, ám már nem abban a nyitott, érdeklődő pozícióban, ahogy eddig ült. Karjait ismét összefonta mellkasa előtt, és úgy dőlt hátra a székén. De vajon mi van a képen?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

A kérdésre csak határozottan bólintott. Már maga sem tudta, miért akarja ennyire átverni a tanárt, de kiszállni semmiképpen sem akart. Úgy érezte, gyengének mutatkozik, ha megtörik, és bevallja, hogy nem mondott igazat. A másik viszont okos, és minden szavával meglepte Lenkét, újabb és újabb kihívások elé állítva a kislányt. Lenke azonban állta a sarat - legalábbis ő így érezte.
- Nem volt nála elég pénz. - Fejét megrázta mosolyogva a betegség felvetésére. Ő nem beteg, ő sosem, ő erős és egészséges. Megvizsgálni sem kellett, azt mindennél jobban utálta volna. Mert lássuk be, egyik gyerek sem szereti, ha megvizsgálják. Még akkor sem, ha cukorkát kap a végén.
Lenke szemében viszont felért egy vizsgálattal az, amit Virginia művelt. A lány már abba is beletörődött volna, hogy nem eszik ma fagyit, csak higgyen neki a nő, és mehessen békében. Virginia azonban egyértelműen rá akarta venni a kislányt, hogy felfedje, hazudik. Lenke azonban nem vallhatta be, hogy nem mond igazat, mert tudta, abban méltósága sérülne, sőt, még büntetést is kapna érte. Azt feltételezte, hogy a nő azért akarta beismertetni vele bűnét, hogy aztán jogosan büntethesse meg. Hiszen amíg nem tudta bebizonyítani, hogy nem mond igazat, megbüntetni sem tudta volna. Pedig biztos, hogy meg akarta büntetni, Lenke szemében ez lett volna a megszokott és jogos lépés. Helyette a nő csőbe húzta. Mert Lenke bármennyire is nem hitt Virginia történetében, ösztönei legyőzték, és balja azonnal a homlokára tapadt. Addig is tudta, hogy nincs ott semmi, most azonban bebizonyította, hogy hazudott. Elszakadt benne valami, elengedte a "jókislány" szerepét, a tündéri mosolyt az arcáról. Helyette bosszús arckifejezés ült ki rá, düh, ami félig önmaga, félig pedig a tanár felé irányult.
Semmiképp sem akarta megfogni a nő kezét, azzal szövetségre lépett volna vele, azt pedig nem akarta. Nem akarta, hiszen a másik átverte őt, kijátszotta, és Lenke ezért szörnyen dühös volt rá.
- Nem akarok visszamenni - jelentette ki egyszerűen. Karjait összefonta maga előtt, orra pedig ösztönösen az ég felé lendült. Úgy emelte föl állát, mint aki mindenkinél feljebb áll.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Hosszú lesz az út odáig, hogy Lenke elviselje Denist. Szeretetről már ne is beszéljünk. Bár dühe ellenére, Lenkében volt némi tisztelet is a másik iránt, amiért méltó ellenségnek bizonyult. Tisztelet, valahol nagyon mélyen, de ott volt. Sosem mutatta volna azonban ki, talán még ő maga sem tudott róla, hogy így érez. Tekintetében csak düh volt, és semmi más. Tüzes szemekkel bámulta a tanárt, és várt, vajon megmondja-e neki, mit ábrázol a kép. Hiszen Lenke nem volt legilimentor (még), nem tudhatta, hogy Brightmore-nak ugyanúgy fogalma sincs, mint neki. Nem mozdult, csak bámult. Mindössze akkor forgatta meg a szemeit, mikor a másik kiscsaj mégis kapott segítséget. Miért nem volt képes egyedül megoldani a feladatát, hm? Igen, Lenke hajlamos volt lenézni másokat, önmagát helyezni a csúcsra. A másik lány pedig zavarta most őt, így kellett valami, ami által ráirányíthatta a haragját. Ez pedig az értetlenkedése lett. Csak egy pillanatra emelte ismét a másik lányra tekintetét, mielőtt az elment, és Lenke szemeiben továbbra is a düh csillogott. Vele se lesznek már barátok. Egy pillanatra ismét a képre emeli kékjeit, de hamar vissza is fordítja őket Denisre. A többi gyerek kíváncsiságának tárgyát megpróbálta kizárni, pedig mindennél jobban oda akart volna menni, és ő is megsimogatni az állatot. Nem engedhette azonban meg magának, hogy bármi is elvonja a figyelmét a küzdelméről.
Egyenesen a tanár szemeimbe nézett, úgy csinált, mintha a másik lelkéig látna. Pedig nem így volt, helyette Denis látott az ő fejébe. Azt hiszem, nem kell mondanom, hogy Lenke ezért utálta a legjobban. Fogalma sem volt ráadásul, a tanára mikor néz épp a fejébe, és mikor nem, ezzel a tudattal pedig folyamatos feszültségben ült ott, és már fogalma sem volt róla, mit kéne kezdenie a helyzettel. Eddig a legilimencia vonzotta, belátta azonban, hogy Denis szándékosan húzta el az orra előtt vágyának tárgyát, aztán dobta el azt messzire, többet elő nem szedve. Maradt hát a kép. Ha rájön, mi van rajta, azzal jó pontot szerezhet. Végig pörgette magában az összes lényt, amire emlékezett, - nem volt hosszú a lista - de az agancsos lény képe csak nagyon halványan rémlett neki. De valami szarvas lehet, nem? Talán csak egy sima szarvas? Vagy egy csodaszarvas esetleg?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Egészen kezdte megszokni, hogy bátyja az előkészítőben van. Még mindig féltékeny lett néha, mikor a kis ovisok lógtak rajta, nem szerette, amikor Alekszej lerázta, mert dolga volt, és az sem volt ínyére, hogy bátyja azonnal tudomást szerzett mindenről, amit tett. Mégis, kicsit örült, hogy a közelében van a testvére, mert nyaranta a fiú egyre kevesebb időt töltött vele, egyre kevesebb időt otthon vagy a nyaralóban. Lenke pedig tudta, valahol nagyon mélyen, hogy előbb-utóbb Alekszej el fog költözni otthonról, és akkor még annyit sem fogja majd látni, mint mostanság.
Matekról kiérve rántott egyet a táskáján, és jókedvűen indult az ebédlő felé. De csak elindult, mert közben meghallotta Alekszej hangját. Megígérte barátnőinek, hogy majd követi őket, és elsőre inkább bátyja hangja után indult. Nem akart most tőle semmit, csak köszönni, megölelgetni kicsit a fiút. Régen látta, és már hiányzott neki. Arcán a mosoly még jobban kiszélesedett, és meggyorsítva lépteit befordult a sarkon. Csalódnia kellett azonban mert, Alekszej nem egyedül volt. Persze, hiszen a fiú nem magában beszélt. Viszont nem is egy diákhoz, hanem egy tanárhoz intézte szavait. Lenke pedig nem mert odamenni, betolakodni a beszélgetésbe. Tudta, hogy bátyja nem örülne neki, ha belepofátlankodna a beszélgetésükbe, és nem akarta, hogy testvére mérges legyen rá. Inkább megtorpant a sarkon, és ott várta meg, hogy a kér férfi elköszönjön egymástól, és Alkeszej elinduljon felé. Gyorsan megölelgették egymást, váltottak is pár szót, de Lenke legnagyobb bánatára a másiknak dolga volt, így el kellett búcsúzniuk. A lány bátyja után intett, és már indult volna az ebédlőbe barátnői után, mikor szeme sarkából kiszúrta Aleksz beszélgetőtársát. Huncut fény villant a szemében, és azzal a lendülettel követte Beliánt a tanterembe. Azért előtte ellenőrizte, hogy Alekszej biztos távolságra van-e.
- Miről beszélgettetek? - tért rögtön a lényegre a lány. Hangjában semmi rossz szándék, akaratában sem, egyszerűen csak kíváncsi. - Aleksz barátja vagy? - kérdezősködött tovább, és közben felmászott a tanári asztalra, belelépve a kikérdező szerepébe. Természetéből adódóan igen közvetlen ember volt, még tanáraival is, pláne az olyanokkal, akikről tudta, hogy kedvesek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Lenkében pont annyi volt a kíváncsiság, mint minden gyerekben - csak éppen megkétszerezve. Önmagában ez nem is lett volna gond, csakhogy a lány még hihetetlenül közvetlen - vagy egyesek szerint pofátlan - is volt mellé. Hangot adott kíváncsiságának, amikor úgy érezte; kérdezett, bárhol, bármit, amiről azt gondolta, segíti a kellő tudás megszerzésében. Pláne, ha családjáról volt szó, kedvenc bátyjáról, mindent tudnia kellett. Ez nem is volt kérdés soha. Még tanárait képes volt megzavarni, az ebédszünet közepén, ha éppen úgy tartotta kedve.
Most is Belián után ment, hiába ígérte barátainak, hogy követi őket. Velük miről lenne szó? Milyen nehéz volt a matek? Talán nekik, Lenkének mindig is könnyen ment. Nincs azon mit megbeszélni. Megtudni, hogy miben mesterkedi a bátyus? Az sokkal izgalmasabb! Ebben azonban nem a barátok, hanem a tanár úr lehet Lenke segítségére. És lesz is, mert a lány kérdez, Belián pedig kedves, és válaszol neki. A férfi még segítene is a kislánynak felmászni az asztalra, arra azonban nincs szükség, az a kislány ugyanis már nem olyan kicsi, hogy ne tudjon felmászni egy asztalra. Sokat gyakorolta, mert szünetekben székeken ülni az ovisoknak való dolog. Ahogy a csendben maradás is. Mondjuk az Lenkének azóta nem megy, hogy megtanult beszélni. Előtte pedig gügyögött folyamatosan. Csak akkor marad csöndben, amikor tudja, az lesz, ami előre viszi. A csend azonban semmit nem ér egy olyan szelíd ember mellett, mint Helvey Belián.
- Mit fogtok csinálni? - érdeklődik tovább. Eszébe jut ugyan, hogy lehet, nem is tartozik rá a dolog, de elhessegeti gyorsan a gondolatot, és felteszi a kérdést. Közben úgy helyezkedik, hogy a tanárra tudjon nézni. - Csak szeretem megismerni Aleksz barátait - felel kurtán. Lóbál kettőt a lábán, de jobb sarkát beveri közben a tanári asztal alá tolt székben, így inkább megáll, és a beszélgetésre fókuszál. Talán az is lefoglalja majd egy ideig a örökmozgó lányt. - Ő sosem mutatja be nekem a barátait - panaszolja aztán, folytatásként. - Pedig biztosan szeretnének - mosolyog huncutul a tanárára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Lenkének is megvannak ám a maga fegyverei, nem kell őt sem félteni. Igaz, Aleksz mosolya mindig is levette a lányt a lábáról, már egészen kicsiként is. Tudta azonban, hogy bátyja pedig nem tud ellenállni a szomorú kiskutyaszemeknek, a huppögésnek. Lenke pedig kész volt bevetni legnagyobb trükkjeit, ha arra volt szükség. Ez testvérháború kérem, az élet része. Alekszejnek pontosan 18 éve lehetett benne része, mióta húgai vannak. Merthogy három húggal a testvérháború is keményebb lehet. Főleg, ha a három közül az egyik Lenke.
- Mit szeretsz az ovisokon? - Ezt a kérdést már rég fel akarta tenni. Most kínálkozott a legjobb alkalom. Sosem értette. Szerinte a kicsik hangosak, idegesítőek és haza kéne küldeni őket anyuci szoknyája alá. Ott a helyük. Egyáltalán nem tetszett neki az ötlet, hogy most a bátyján fognak lógni. Főleg, mert tudta, hogy míg unokatestvéreit elüldözheti, ha ő akar a fiúval lenni, most az ovisok nem fognak eltakarodni, ha szépen kéri sem.
Szemeiben egyértelműen látszott a féltékenység és egy kis düh. Bár még maga sem tudta eldönteni pontosan, hogy mit érez a helyzettel kapcsolatban. Haragudott, mert így kellett megtudnia a dolgot. Féltékeny volt, mert előre elképzelte a mindennapokat az előkészítőben. Boldog volt viszont, mert többet láthatja majd a testvérét. Mindezek összevéve pedig össze is volt zavarodva erőteljes és ellentétes érzelmeitől. Utálta ráadásul, amikor nem tud kiigazodni magán. Hiszen ha önmagában el volt veszve, másokat sokkal nehezebb volt elvarázsolnia, ezt pedig pontosan tudta. Bátyja amúgyis a legméltóbb ellenfelének számított. Még Denis Brightmore-t is megelőzte a sorban, hiszen 11 éve húzta egymás agyát a két Podlovics.
- Csalódott vagyok - felelte végül a kérdésre, hosszabb csend után. Ő is leült, a fiú mellé, követte a példáját. Lenke azonban felhúzta lábait, térdeit mellkasának szorított, és átkarolta őket vékony karjaival. Többet nem mondott, amíg a fiú nem kérdezett, ám fejében már ezernyi új variáció született a beszélgetés folytatására. Szemében is csalódottsággá változott az érzelem, ajkai pedig szomorkásan legörbültek. Valójában még mindig nem tudta, mit érez, önmagának is elhitte már, hogy csalódott igazából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Lenke mindig is imádta a figyelmet. A figyelmet, ami csak az övé. Késői gyerek volt, így mind testvéreitől, mind szüleitől kapott bőven figyelmet. Most pedig Belián is csak rá figyelt, Lenke pedig ragyogott a figyelemben. Ilyenkor jutottak eszébe a legfogósabb kérdések, amikkel zavarba tudta hozni beszélgetőpartnereit. Láthatóan azonban Beliánt nem volt könnyű dolog zavarba hozni, még akkor sem, ha egy olyan estéről kérdezték, aminek eseményei nem a lányka fülének valók. A férfi megoldotta azonban a dolgot, kivágta magét, Lenke pedig viszonylag megelégedett a válasszal. Viszonylag.
- Ú, tudod milyen zene lesz? - csillant fel a szeme, és picit jobban Belián felé fordult. Őszinte a kérdés, őszinte a kíváncsiság is. Ha zenéről van szó, Lenkét minden érdekli. A versek is, bár azok kevésbé. Ha tudná, hogy köztük van Alekszej költeménye is! Az egy külön történet volna. Lenke asztala azonban inkább a zene, azt jobban szereti, ahogy a táncot is. Következő kérdése is ezért született hát: - Fogtok táncolni is? - persze eszébe sem jutott, hogy a két férfi esetleg együtt táncolna, nem arra akar utalni. Féltékeny volna, ha tudná, hogy ez is egy opció Aleksz és Belián között. Amíg csak barát a férfi, minden rendben van. De nem viselné jól, ha felmerülne, hogy a bátyus valakinek több figyelmet szentelhet, mint neki.
- Persze, hogy nem - neveti el magát. Hiszen az első naptól tudta, mióta Beliánt megismerte, hogy a farkas szelíd, mint a bárány. Sosem félt tőle, sőt! Lenke fejében másképpen élt a tanári tekintély fogalma.
Szemei az ajtó fölé siklottak, az órára, és nyugtázta, hogy jól sejtette, bizony, nem ér már oda ebédre. Elfogadta hát a fél szendvicset, miután gondosan megnézte, mi van benne. No nem azért, mert válogatós lenne. Csak figyel az étrendjére. Meg kell tartania a megfelelő alakját a baletthez.
- Ugyan! Én nem vagyok már annyira gyerek! - Olyan nincs, hogy valaki ne szeresse Lenkét. Hogy Lenke nem szeret valakit? Na, az egy sokkal valószínűbb forgatókönyv. Az meg egy másik kérdés, hogy az "annyira gyerek" kifejezés mit jelentett a lány fejében.
- Honnan jöttél? - kérdezett rögtön. Attól nem kell félni, hogy magadtól kell majd beszélned Lenke mellett. - Miért lettél tanár? - Ez az a kérdés, amire nagyon rég szeretné megtudni a választ Aleksztől. Merthogy nem tudja megérteni, miért lesz valaki tanár. Miért akarna valaki gyerekekkel foglalkozni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

A hintán ülve tornáztatta lábait, miközben megpróbálta kizáni a visongást. Általában nem zavarták a zajok, de most nagyon rossz hangulatban volt. Elrontotta a kedvét, hogy még mindig nem sikerült normálisan megcsinálnia azt a pirouette-et, amivel olyan régen próbálkozik. Az egész koreográfia összeesik, mikor beleakad abba az egy elembe, és mikor sokadjára sem sikerül, általában ő maga is összeesik. Testileg a fáradságtól, lelkileg pedig a dühtől. Addig tudta tartani magát, amíg ki nem értek a táncstúdióból. Ott aztán kitört belőle a hiszti, amiből az apja kapott is rendesen. Rosszul is aludt az éjjel, mindig rosszul alszik, amikor ilyen feszülten és kimerülten fekszik le. Ha pedig nem alszik jól, fáradtan fog felkelni, és a hangulata is rosszabb lesz.
Most is rossz volt, arcán is látszott. Most nem csintalan mosolya ült arcocskáján, helyette durcás kifejezés, amit látszólag semmivel sem lehetett levakarni. Fel is szisszent, de nem dühében, hanem mert sikerült megrántania a bokáját, ahogy megmozgatta. Bosszús arccal húzta magához a lábát, ám kecses mozdulattal, hajlékonyságát fitogtatva az esetlegesen őt nézőknek. Gyakorlott mozdulatokkal masszírozta ki a görcsöt bokájából, hogy aztán ismét kecsesen, lassan engedje vissza lábát a földre. A hatás kedvéért először csak lábujjaival érintette a földet, s csak lassan ereszkedett spiccből ismét telitalpra. Nem tudta, bárki látta-e mozdulatait, most nem is nézett körbe, csak lassan kezdte hajtani magát a hintán. Minden lendüléssel erősebbet hajtott magán, és egyre magasabbra szállt. Ha elszakadhatott volna a tartórudaktól már el is repült volna. Arra emlékeztette, amikor testvérei megtanították neki a seprűlovaglás alapjait. Alig várta már, hogy a Bagolykőbe kerülve saját seprűt kapjon. Már régen ki akarta próbálni a seprűakrobatikát is, de eddig nem volt rá alkalma. Pedig biztosan imádná, talán jobban tetszene neki a balettnél is. Sokat olvasott már a sportról, a versenyekről szóló híreket is követte egy darabig, magazinokban meg ahol éppen tudta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Brightmore szemeibe bámulva ült egy darabig, és nem csinált semmit. Kezdte nagyon unni a dolgot, és kezdte úgy érezni, hogy számára semmi előnyös nem származik már a helyzetből. Ha megszólal azonban, elveszíti a küzdelmet, és még rosszabb helyzetbe kerül. Azt pedig semmiképpen sem akarta. Félt ugyan a tanártól, hiszen megvolt benne a hierarchia tudata, ezt semmivel nem mutatta ki azonban, és nem is kezelte másképp a tanárt, mint bárkit, akivel versenybe szállt. Ez a verseny azonban mindennél keményebbnek bizonyult a lány számára, szembe találta magát méltó ellenfelével. Ráadásul túl sok mindent akart egyszerre: győztesen kikerülni a néma háborúból, kitalálni, hogy mit ábrázol a kép, megsimogatni Cortezt, de legfőképpen, a csata ezen pontján, csak felállni és kisétálni a szobából. Szívesen tanult volna még legilimenciát is, de azt az eshetőséget már elengedte, feladta. Csak bámult Denis szemeibe, sajátjait kicsire összehúzva.
A többi gyerek semmit sem vett észre a kis csatájukból, nem siethettek Lenke segítségére. Bár a lány úgyis egyedül szerette megoldani a problémáit. Az viszont sokkal jobban zavarta, hogy ő nem mehet el, nem simogathatja meg a kis állatkát. A valódi büntetés számára az volt, hogy nem mehetett el, és, hogy nem tudott nyerni. Úgy néz ki, mindenek végén Brightmore mégiscsak sikerrel járt a büntetéssel. Csak éppen máshogy, mint ami az eredeti szándék volt. A hatást elérte, mert Lenke igazán kezdte megbánni, hogy beszélt órán, és, hogy ezért most itt kell ücsörögnie. Sőt, igen kezdte megunni az ücsörgést. Egészen addig, amíg be nem látta, hogy nincsen a székhez kötözve. Még mindig ő maga irányítja tagjait, és felállhat, amikor csak akar.
Egy pillanatra se vette le szemeit Denisről, ám kékje pimaszul felcsillantak, ahogy lassan, nyikorogva hátra tolta a széket és felállt. Két kezével az asztalra támaszkodott, kicsit előre dőlt a tanár felé. Első gondolata az volt, hogy kinyújtja rá a nyelvét, de ráharapott, még mielőtt megtehette volna. Ezt még a Podlovics lány is soknak érezte. Helyette ismét felegyenesedett, és lassan a többiekhez sétált, hogy ő is megsimogathassa Cortezt. Arcán továbbra is harag ült, belül azonban úgy érezte: győzött!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Lábaival és kezeivel is szorosan fogja az ágat, kapaszkodik, arcára azonban jól láthatóan ül ki a düh. Utálja, ha megmondják neki, mit tegyen, kortársaitól meg még annyira sem fogadja el a parancsokat. Pláne nem olyan hülyeséget, mint, hogy kérjen bocsánatot egy növénytől. Nem érti, miért kell akkora ügyet csinálni egy kis rügyből. Hiszen van még egy csomó a fán! Zavarodottság keveredik tekintetébe a dühe mellett, ahogy a puffogó vörösre néz. Nem tudja felfogni, miért olyan nagy ügy ez. Meg azt sem, Gertie miért kér bocsánatot a néma növénytől, akit valószínűleg fele annyira sem érdekel az az egy kis ág, mint osztálytársát.
Talán ha Getie nem kéri ilyen hevesen, Lenke valóban bocsánatot kérne, és mehetnének tovább. De láthatóan mindkét lány igen makacs, és már egyikük sem fog engedni a másiknak. Haragszanak egymásra. Lenke pusztán azért, ahogy beszélt vele a másik. Most már azért sem fog engedni, azért sem fog bocsánatot kérni. Megmakacsolta magács, amit a mellkasa előtt összefont karjai is jeleznek. Orrát dühösen az ég felé szegi, nem néz Gertrúdra, már azért sem. Erős lábait szorosan fonja a vastag faág köré, próbál nem lenézni, nehogy elveszítse az egyensúlyát. Már nem biztos benne, hogy a másik utána kapna, elkapná, ha esne.
- Hogy micsoda? - nevet föl idegesen. Eddig nem zavarta a lányka akcentusa, nem törődött vele, de most be kell látnia, hogy néha igen viccesen hangzik, ahogy Gertie beszél. - Ilyen szó nem is létezik! - gyanusítja meg a vöröst. Közben kénytelen megtámasztani magát két kezével, nehogy kibillenjen az egyensúlyából.
- Ugyan! Ez nem olyan, mintha letörném a karját! Csak egy apró hajtás volt! Van belőle még vagy ezer neki! - Kicsit Gertie felé dől, ösztönös fenyegető mozdulattal. - Mond el te, ha te annyival többet tudsz! - csattan fel most Lenke. Nem szereti, ha butának hiszik, ha ő az, aki keveset tud. Mindig neki kell az okosabbnak lennie! Most azonban valóban kíváncsi, hogy milyen válasszal rukkol elő a vörös.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

A lányka sosem értette, bátyja miért szereti annyira a gyerekeket, és nem biztos, hogy örülne, ha rájönne, részben ő az oka a dolognak. Annak persze örült, hogy a bátyja védelmezi őt, és tudta, ha egyszer Aleksz el is költözik, bármikor ott lesz, ha neki szüksége van rá. Ez fordítva is igaz azonban. S bár Lenke még nem tud sokat visszaadni a fiúnak, mindenki biztos lehet benne, hogy egyszer meg fogja hálálni mindazt a szeretetet és törődést, amit a bátyjától kapott és kap is még.
Ez az idő azonban nem most jött el, helyette egy sértett arcocskát kapott az idősebbik Podlovics. Szemében azonban őszinte kíváncsiság csillant, ezt Aleksz is észrevehette, ha nem szokott még hozzá Lenke ezen igen gyakori vonásához. Figyelt is a lány a válaszra, lassan bólogatott közben, bár azt nem mondanám, hogy átérezte, sőt egyet sem értett vele. Merthogy ő maga is tudta, hogy sokszor előfordult, nem mondott igazat. Magát nem tartotta őszinte embernek, és néha bármennyire szégyellte is ezt a vonását, nem mindig tudta magát fékezni.
- Tudom - legyintett aztán az utolsó mondatra. - Csak sértésként mondtam - vallja be, s mintha szája szélében apró, csintalan mosoly jelent meg. Az nem jutott eszébe, hogy így előfordulhat, Alekszej neki fog egyszer órát tartani. Talán ha eszébe jutott volna, akkor se tudta volna eldönteni, örülne-e ennek a felállásnak.
Ha a lányka tudta volna, mi suhant át testvére gondolatai között, talán rögtön ott is hagyja a fiút. Így azonban sértettsége csak enyhült, nem fokozódott. Azt sem látta, mennyire egészségtelenül tud bátyjára akaszkodni. Ő csak azt látta, hogy az idő előrehaladtával Aleksz egyre több térre lett szüksége, és ő egyre kevesebbet fért bele az idejébe.
- Mert nem szóltál korábban. - Úgy érezte, igen jó indokot talált, sőt, magának is megindokolta, miért is csalódott. Már nem is érezte kifogásnak, hogy ezzel az érzelemmel hozakodott elő. Valóban zavarta, hogy Alekszej eddig rejtegette előle a hírt. - A többiek tudták? - kérdezte aztán, durcás hangon. A többiek alatt természetesen Dashát és Natit érti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Tudta, miről beszél. Mindig szerette a zenét, és bár legotthonosabban a klasszikus és pop műfajokban mozgott, belehallgatott már néhány másba is, főleg, amiből a testvérei kiművelték. Azt viszont nem tudta megérteni, hogy valaki ne szeressen táncolni. Neki ez volt az élete, már egészen kicsi kora óta. Imádta, ha mozoghat, ha karcsúnak és szépnek érezheti magát, vagy úgy, mint aki repül. Ha jó zenét hallott, nem bírta ki, hogy ne mozduljon meg rá, legalább egy kicsit. Akár gyors, akár lassú, Lenke mindenben jól érezte magát. Tehetsége is volt hozzá, alkata is, sőt, a kitartása és kedve is kellően nagy volt mindig is. Tervei voltak még a tánccal, és a legjobb akart lenni benne, amiért kellően meg is dolgozott. Belián dolgába viszont most nem kötött bele, ha nem szereti hát nem szereti. De nem tudhatja, miből is marad ki.
Sokkal jobban érdekelte, sőt, sértette, hogy gyereknek nevezték, és azt gondolták, van olyan, aki nem kedvelné őt. Ugyan! Abban is biztos volt, a trollokat elűzi ő egyedül is. Megtette már, mikor Nándi pitypangokat gyűjtött neki az udvaron. Világosan megmondta a fiúnak, hogy nem kellenek neki a virágok, sem ő. Lenke helyette Adriánt szemelte ki magának, aki a legfelső osztályba járt. Még sosem beszéltek, és a lány nem is gondolta, hogy bármi lesz kettőjükkel, így álomképeit megtartotta magának, és pusztán álmoknak.
- Meg tudom én védeni magamat is - rántotta meg vállait, majd beleharapott a szendvicsbe, így a következő szavakat teli szájjal mondta ki: - De azért az még arrébb van. -Ezt még Lenke is belátta. Ő és a fiúk gondolata együtt egyelőre marad kislányos álmodozás. Még ha ő maga nem is így fogalmazott volna.
Az első válaszokra csak bólintott, aztán a másodikra válaszolt csak: - Nekem jó tanáraim vannak - mosolygott rá a férfire. - De a gyerekeket utálom -vallotta be, kicsit halkabban kimondva szavait. Sokan nem szerették, hogy ezt így fogalmazta meg, az apukája is rászólt néha, hogy fejezze ki magát szebben. A lány mégsem tudta ezt máshogy mondani. - Biztos, hogy nem leszek tanár. De szívesen lennék táncosnő - húzta ki magát, s közben harapott még egy szép nagyot a fél szendvicsből. - Vagy seprűakrobata, bár ahhoz nagyon jól kéne repülnöm. Vagy akár szívesen lennék énekesnő, ha megtanulom használni a hangomat. Az biztos, hogy egyszer szeretnék jelentkezni a művészetibe - méghozzá amint a szülei engedik, mert ezen múlt a dolog. Hiába csillogott most is a szeme, ahogy a szenvedélyeiről mesélt most is, a szülei féltették attól, hogy túlhajtja magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Vannak, akik nem szeretik, mikor rossz kedvükben hozzájuk szólnak. Lenke nem ilyen ember volt. Igazi extrovertált lányka, így mikor emberek közt lehetett, az sokszor felvidította. Hajlamos ugyan erőteljesebben fordulni másokhoz, mikor dühös, és nem mindig veszi észre, ha valaki másra sikerül zúdítania dühét. De egyszer hátha beletanul majd. Fiatal még. Ezzel nyugtatgathatja magát a családja is. Most azonban nem őket boldogította, még bátyját sem, pedig ő talán valahol az előkészítő falai között lapult. Most egyedül kellett lenyugodni, és a hinta elég jó módszernek bizonyult. Élvezte, ahogy repül, ahogy a szél a fülébe süvít. Pihekönnyűnek érezte magát, elengedettnek.
Arra nem számított, hogy valaki odamegy majd hozzá. Nem ismerte fel elsőre a felé közeledő lányt, nem volt ideje megnézni őt a száguldás közben. Nem hitte, hogy hozzá igyekszik, de a szőke mégis megállt, mikor mellé ért. Lenke kénytelen volt hát lassítani, mert láthatóan beszélni akart vele a másik. Lábait maga alá húzta, s úgy várta, hogy a hinta lelassuljon. Végül, mikor már eléggé elvesztette a lendületet, lábait visszadugta a cipőjébe, melyet korábban lerúgott. A hinta láncait szorongatva pillantott fel a lányra, aki közben ráköszönt.
- Szia - arcára halvány mosoly ült közben. Nagyon ismerős volt számára a másik arca. Szemeit összehúzva gondolkodott pár pillanatig, mire beugrott neki, hol láthatta már a másikat. A gondolkodó arckifejezést egyértelmű csodálkozás, és némi gyanakvás váltotta fel. - Nagyon hasonlítasz valakire - jegyezte meg aztán.
Ahogy azonban Layla beszélni kezdett, nem vágott többet közbe. Érdekelte a mondanivalója. Sokszor nagyon magára tudta venni a kritikát, ám végül mindig belátta, hogy abból tanulni tud. Most nagyon igyekezett azonnal a második részre ugrani. A másik láthatóan tudta, miről beszél, Lenke pedig igyekezett megjegyezni minden instrukciót. Leszállt a hintáról, azzal a szándékkal, hogy megpróbálja átültetni a gyakorlatba a lány tanácsait. De vajon tényleg épp Layla Robillardtól kapta azokat a tanácsokat?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Hát, durcizni azt tud a lányka. Mesteri fokon. Aleksz pedig pontosan tudhatja ezt, hiszen látta, mennyit gyakorolt. Akaratán kívül is szemtanúja lett néhány esetnek. Sokszor néhánynak. Ez is egy ilyen eset. Nem csoda hát, hogy Lenkus nem tudta meghatni a bátyját. Nem is azzal próbálkozott igazán. Már ösztönösen jött nála a düh és a hiszti, mint reakció. Igazi legkisebb kölök. Ez egy olyan szerep, amibe Lenke beleszületett, és nem tud kilépni belőle, ahogy a hisztis lányka szerepéből sem, amit olyan régen öltött magára. Ennek a jellemzője volt az is, hogy csak fújtatott egyet Aleksz kifogására. Lenke azonnal rohant volna a fiúhoz fordított esetben. Még hogy csak most derült ki! Pffft! Most már Lenke sértett, nincs mit tenni, és végig sem gondolta a válaszokat. Csak átengedte magát a mély sértettségnek, és nem is akart kilépni belőle.
- Pff! - úgy döntött, hangot is ad annak, nem érzi megfelelőnek az indokot. Azt nem tudta, a fiú keres-e mást, csak azt, hogy bármit mondhat, az neki nem lesz jó. - Én azonnal elmondtam volna neked! Te lettél volna az első - vágta a másik fejéhez durcás hangon. Csak nehezített a helyzeten, hogy többi testvérük számára előbb felfedte a hírt. Mi az, hogy többet találkozik velük? Az nem lehet!
Azt persze nem gondolta végig a lány, hogy nagy testvérei mind egy házba járnak, hogy egy iskolába járnak, és csak ő az, aki külön van tőlük. Egyelőre. Még egy ok, amiért nagyon a Bagolykőbe akart már kerülni. No de hát hol lesz már addigra Alekszej?
- De akkor mostantól velem is többet fogsz találkozni, igaz? - Megjelent a reménysugár Lenke szeme előtt. Ez a történet jó pontja. Így pedig el lehet majd kerülni, hogy legközelebb is utolsónak tudjon meg ilyen fontos dolgokat. - Mennyit leszel itt? - Rögtön a lényegre. Csak olyan Lenkésen.