37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Második emelet
Gyengélkedő - Somlay Kornél hozzászólásai (8 darab)
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Som, Somi
offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 202
Írta: 2023. június 26. 05:51 | Link
Kis Laura Grace


Ez a nap is ugyan úgy indult, mint az összes többi. Reggel kipihenten felkeltem, reggeliztem, tanultam, majd ebédeltem, utána tanultam és most elindultam a könyvtárba. Igen tudom, hogy odakint nagyon jó meleg idő van, de nem szeretem ezt a tikkasztó hőséget és az ódon kastély falai mögött hűvösebb az idő. Szóval a Levitából kilépve utam a Nyugati szárny, első emeletére vezet, ahol a könyvtár helyezkedik el. Elég sok folyosón és lépcsőkön át sétálok célomhoz és már a nyugati szárny, első emeletére vezető lépcsősor utolsó fokához érek, amikor megbotlom és vézna testem -engedve a fizika törvényeinek- hatalmas erővel zuhan előre. A becsapódást kezeimmel tompítom, de a térdeim így is megsérülnek a hosszú fekete nadrágom alatt. Persze a becsapódás és kínomban elengedett jajgatásomra többen is felfigyelnek, de senki nem jön oda segíteni. Egy kicsit még fekszem a padlón, majd lassan felállok és érzem, ahogy a térdemen keletkezett sebből elindul a vérem. Tudom, hogy egy emelettel feljebb van a gyengélkedő, bár még sose jártam ott pedig már párszor közel kerültem a földhöz és most nem is tudnék visszamászni a Levitába, ezért megindulok az emeletre. Sántikálva és erősen kapaszkodva egyesével veszem a felfelé vezető lépcső fokait, hogy utána meggyötörten érkezzek a gyengélkedőbe, ahová kopogás nélkül lépek be.
-Hahó, van itt valaki? -teszem fel a kérdést, majd elindulok az egyik üres ágy felé sántikálva. Ám, a hatalmas ablakokon át beszűrődő fény eléggé megrémít. -Úr Isten, látom a fényt! Haldoklom! -kell egy-két perc amíg realizálom, hogy ez nem az a fény, de lábaim annyira fájnak, hogy szinte halálomon vagyok. Talán jobb, ha folytatom utam az előbb már kinézett ágy felé és lehuppanok rá. Megpróbálom lassan felhúzni a nadrágom szárát, hogy jobban szemügyre vehessem a jobb lábamon keletkezett sebet, de annyira fáj az egész művelet, hogy fogaimat összeszorítva se sikerül beteljesítenem tervemet és csak elfekszem az ágyon. Majd a fájdalom okozta könnycseppeket letörlöm arcomról, nehogy gyengének nézzen itt valaki, bár elég alacsony a fájdalomküszöböm, szóval így is gyorsan ki fog derülni, hogy az vagyok! De addig megpróbálom tartani a látszatot.  
Szál megtekintése
Amit nem kérsz, az megadatik!
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Som, Somi
offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 202
Írta: 2023. június 28. 10:26 | Link
Kis Laura Grace


Sérült lábbal felsántikálok a gyengélkedőre, mint valami Dickens műben, amiben az árva kisfiút jól megruházzák a gonosz nála nagyobb srácok, de ő rendíthetetlenül tart a célja felé. Most én is ezt érzem, azzal a kivétellel, hogy az én eredeti célom a könyvtár lett volna és a lépcső volt az ellenségem. Mikor benyitok a gyengélkedőre nem látok senkit, akihez odarohanhatnék, hogy baj van, a nap meg elvakít és a fájdalomküszöböm túllépte az eltűrt határt, ezért kínok közepette csak arra marad erőm, hogy elfeküdjek egy üres ágyban.
Nagy szerencsémre jön is egy lány, aki megáll az ágy mellett, amíg én könnyeimmel küszködöm és megszólít. Annyira halkan közeledik felém vagy én merülök el saját fájdalmaimban, hogy észre se veszem őt, ezért amikor köszön megijedek, de gyorsan összeszedem magam és lassan felülök az ágyban.
-Szia! Megsérültem, a lábam szerintem műteni kell -bár az igazság az, hogy csak egy nagy sérülés keletkezett jobb lábamon és műtétre itt semmi szükség. Viszont annyira fáj, hogy csak arra tudok gondolni, hogy sokkal komolyabb a probléma egy szimpla horzsolásnál.
Lehajolok és óvatosan megpróbálom felhúzni jobb lábamon a nadrágom szárát, közben minden mozdulatnál egy „au” hagyja el a számat, de végül sikerül és láthatóvá válik a seb. Nem túl széles és nem is túl mély vágás, viszont vérzik.
-Látod? -mutatok sérülésemre. -Elfertőződött! Biztos elkaptam valami Corpus Dei-t  -ez az egyetlen latin szó ami eszembe jut, bár semmi köze az orvosláshoz, mert a jelentése „Isten teste”, azt pedig a lépcsőn nehéz elkapni.
-Tudsz segíteni? -nézek az ismeretlen lányra.  
Szál megtekintése
Amit nem kérsz, az megadatik!
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Som, Somi
offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 202
Írta: 2023. június 29. 03:37 | Link
Kis Laura Grace


Nagy nehezen felhúzom a nadrágom szárát, aminek köszönhetően láthatóvá válik sérülésem és a lány felméri, hogy mekkora a baj.
-A hümmögés azt jelenti, hogy komolyabb a probléma? Elfertőződött? Érzem is, hogy elindult az a vörös csík a szívemig -ujjamat végig húzom a lábamon, egészen a mellkasomig, mutatva, hogy a csík erre fog menni a szívemig. Közben teljesen riadt arcot vágok, de megnyugtat a tény, hogy ő ért a sérülésekhez és bátorító szavainak köszönhetően elmúlik félelmem. A végén én is elhiszem, hogy kifogom bírni a procedúrát, pedig jól ismerem magamat.
Amíg ő elmegy én nézem a sebemet és most már belátom, hogy nem annyira vészes a helyzet. Sokat segített, hogy a lány se pánikolt be és szavaival megnyugtatott. Majd visszafekszem az ágyra és egészen addig fekszem ott, amíg vissza nem tér. Amikor ismét mellém áll, felülök és figyelmesen végig hallgatom.
-Megígéred, hogy óvatos leszel? -bár ettől nem hiszem, hogy kevésbé fájna majd az egész, de biztonságérzetet adhat a tudat, hogy figyel rám.
-Utána megnézed a másik lábamat is? Szerintem az is megsérült, csak nem fáj annyira, mint a jobb -ha kéri, akkor majd a bal lábamon is felhúzom a nadrágom szárát, de a jobb lábam sokkal jobban fáj, ebből arra következtetek, hogy a bal csak lehorzsolódott. Viszont, ha már itt vagyok, akkor érdemes arra is ránézni. Majd ezután ismét ledőlök az ágyra.
-Kezdhetjük! -legalábbis lelkileg felkészültem rá és fogaimat összeszorítva várom a beavatkozást.
Szál megtekintése
Amit nem kérsz, az megadatik!
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Som, Somi
offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 202
Írta: 2023. június 29. 17:57 | Link
Kis Laura Grace


-Micsoda, itt hárman meghaltak? -ez a mondat elég nagy megdöbbenést váltott ki most bennem. -Hogyan? Elmeséled nekem? -erről nem is tudtam, hogy három ember is életét vesztette a kastély falain belül. Pedig biztos érdekes történetük lehet és durva, hogy még pletyka szinten se hallottam róluk. Vajon mennyi titkot rejtenek még az ódon kastély falai?
Elveszem a felém nyújtott cukorkát és gondolkodás nélkül be is kapom.
-Ez tényleg savanyú! -így valóban könnyű lesz elterelni a figyelmemet arról, hogy a lábam közben majd kínokat él át. Ezután eldőlök az ágyban és megadom a jelet a kezdésre. Hiába a becsukott szem és összeszorított fogsor még így is kellemetlen a találkozás a fertőtlenítő folyadékkal átitatott textillel, aminek következtében reflexszerűen húzom el a lábamat, arcomat pedig a párnába fúrom.
-Ez nem volt túl kellemes -de a kezdetleges megrázkódtatások után a kezelés többi részét már sokkal jobban tűröm.
-Épp a napi sétámat ejtettem meg, amikor láttam, hogy egy lányt öt troll megtámadott én pedig bátor Levitásként gyorsan segítségére siettem és elzavartam a hatalmas óriásokat. A lányt ezután karjaimba visszavittem a kastélyba, mert látszott rajta, hogy nagyon megijedt, majd ezután mentem volna dolgomra, de a lépcső nem bírta el izmos testemet és összecsuklott alattam, így lett bibis a lábam -nem szoktam hazudni, viszont már annyiszor estem el ittlétem során, hogy ciki lenne azt mondani, hogy egy újabb figyelmetlenségből bekövetkezett sérülést lát a lány. -Na jó, füllentettem! Az igazság az, hogy könyvtárba indultam és megbotlottam a lépcsőn, de tenyeremmel tompítottam az esést -mutatom felé két piros tenyereimet. Szerencsére nem lett semmi bajuk csak megütöttem őket.
-Te mióta dolgozol itt? -ha már ő is érdeklődik, akkor nekem is szabad.
Szál megtekintése
Amit nem kérsz, az megadatik!
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Som, Somi
offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 202
Írta: 2023. július 3. 11:03 | Link
Kis Laura Grace


-Nem vette észre, hogy rohannak felé és nem hallotta a hangokat? Ez annyira abszurdnak tűnik -persze hiszek a lánynak, de egy troll támadás nem hangtalanul zajlik főleg, ha menekülnek is előlük és fura, hogy a srác nem hagyta abba a dolgát, a többiek pedig nem vették észre. Nehéz elképzelni az egész szituációt.
-Egyszer leomlott a Levita torony? Erről se hallottam! Mikor történt? -vagy én mozgok rossz körökben és ezért vagyok ennyire lemaradva vagy tabu témának számít ez az esemény a kastély falain belül. Nos, mindenesetre sajnálom, hogy három ember is meghalt már itt és elég tragikus volt a sorsuk. Viszont ez a kis beszélgetés teljesen elterelte a figyelmemet és szinte nem is érzem, hogy a lány meggyógyítja a sebemet, szinte már meg is feledkezem arról, hogy miért is jöttem be ide, Grace emlékeztet rá, amikor azt mondja, hogy használni fogja a pálcáját. Először furán nézek rá, én mindig is azt hittem, hogy a gyógyítók pálcát nem használnak csak kenőcsöket, bájitalokat és egyéb orvosieszközöket. Ám, Grace pillanatok alatt eltüntette sérülésemet és még a nadrágomat is megjavította.
-Megnyugtat, hogy nem csak én esek el rajtuk. Egyet kell értenem Zsannával, hogy nem ártana lifteket is beépíteni a kastélyba, hátha azokon nem esnek el az emberek -bár amilyen szerencsétlen vagyok én még egy liftben is eltudnék esni. Mondjuk ritkábban, mint a lépcsőkön, de én akkor is megoldanám a lehetetlent. Valamiért rám jobban hat a gravitáció, mint másokra, ezért én gyakrabban esek el, mint egy normális ember.
-Miért pont a gyógyítást választottad? -azt el kell ismernem, hogy nagyon ügyes, de azért figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy sok véres esettel is fog találkozni meg kelésekkel, kiütésekkel és néha a páciensek is elviselhetetlenek.
-A tenyeremen lévő bőrpírre is van valami megoldásod, vagy csak várjak és napokon belül eltűnik majd? -azért elég nagyot estem és a kezem állította meg a testemet, ezért érthető, hogy pirosak a tenyereim, illetve kicsit lehorzsolódtak, de nem vészes a helyzet. Szerencsére nem is fáj.
Szál megtekintése
Amit nem kérsz, az megadatik!
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Som, Somi
offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 202
Írta: 2023. július 26. 19:15 | Link
Kis Laura Grace


Figyelmesen hallgatom a szomorú történeteket, amik az elhunyt diákokról szólnak és elhangzik egy mondat, ami szinte lesokkol.
-Várj, azt mondtad, hogy van egy könyv, ami frissül? -ne, ez azt jelenti, hogy a baklövésünk Zsannával bekerülhetett a könyvbe? -Tegyük fel, hogy két diák egy félresikerült bájitallal zöldre festi az egyik termet a kastélyban, az bekerülhet a könyvbe? Ha bekerül a könyvbe, akkor a két diák neve is szerepel a leírásban? -félve teszem fel a kérdést. Mintha a lány arról mesélne, hogy ha nagyon kíváncsi vagyok, akkor megtudhatom életem utolsó napjának a dátumát én pedig erről érdeklődnék. Nagyon nem szeretném, hogy az a délután bekerüljön bármelyik könyvbe is és annak főleg nem örülnék, ha a nevünk is szerepelne ott, mint elkövetők. Eddig sikerült titokban tartanunk azt a délutáni eseményt és senki nem gyanakodott ránk, de félek, hogy a könyv fog lebuktatni minket.
-Az a baj, hogy a mugli technológiák folyamatosan fejlődnek. Szerintem ezalatt az egy év alatt is rengeteg minden került a piacra, amióta itt vagyok és egy idő után az újaknak már elavult lesz az iskola technológiai fejlődés nélkül -persze ez csak az én véleményem. Nekem igy is tetszik az iskola, hogy nincs felszerelve mindenféle mugli dologgal. Jobban is élvezem ezt a kevésbé modern világot, mint azt a rohanó közeget, ami otthon vár.
-Sajnálom, de kedves tőled, hogy segítesz a nagypapádnak! Mi történt a vendéglővel, a szüleid bezárták? -csak a kérdés után gondolok bele jobban, hogy lehet érzékeny pontra tapintottam a lánynál. Elvégre csak kevés információt tudok róla és pont ezért félő, hogy túl lépem a határt tapintatlan kérdéseimmel.
Piros tenyereimet a lány felé nyújtva várom, hogy az említett krémmel meggyógyítsa azt. Egyáltalán nem fáj és nem is vérzik.
-Még nem tudom. Amíg ide nem jöttem én is a gyógyításon gondolkoztam, de én nem bírnám elviselni a vért meg a sérüléseket. Te bátor vagy, hogy ennyire könnyen kezeled az embereket, akik ide betérnek! Egy mondás szerint a legrosszabb ember, a beteg ember -pontosan nem tudom, hogy mit is jelent valójában a mondás. Remélhetőleg én elviselhető kis páciens voltam itt. -Ha felnövök szeretnék nagy dolgokat alkotni, amik megmaradnak és az emberek örökre emlékeznek majd Somlay Kornélra! Persze jó értelemben emlékezzenek rám, ne utálattal vagy félelemmel mondják ki a nevemet, hanem örömmel, érted? -remélhetőleg a lány felvette a fonalat, mert nehéz lenne újra elmagyarázni, hogy pontosan mire is gondolok.
-Szerinted lehetséges még a mai világban valami jót alkotni, ami nem merül feledésbe? -annyi találmány van már, ami megkönnyítette az emberek életét, hogy szinte lehetetlen feladatnak tűnik ez az egész.  
-Egyébként neked, hogy telt el az első éved? Könnyen szereztél barátokat, jól érezted magad és olyan volt az iskola, mint amilyennek képzelted? -annyira kíváncsi vagyok rá, hogy mások hogyan élték meg elsős évüket itt a kastélyban.
Szál megtekintése
Amit nem kérsz, az megadatik!
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Som, Somi
offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 202
Írta: 2023. július 31. 09:12 | Link
Kis Laura Grace


-De eddig senki nem jött rá és ha valaki elolvassa a könyvben, akkor utólag büntetést kapunk? -olyan gyorsan tettem fel a kérdést, hogy csak utána jövök rá hogyan is fogalmaztam meg. -Vagyis azokat, akik ilyen szörnyűséget tettek -próbálom menteni a menthetőt, hátha nem jön rá a lány, hogy végig Zsannára és magamra gondoltam. Nem szeretném magunkat lebuktatni, főleg, hogy eddig simán megúsztuk a félresikerült bájital készítést. Mindenképp meg kell keresnem a könyvet és megnézni, hogy szerepelünk-e benne! Nem szeretném, ha egy tanár kezébe kerülne a mű és elolvasná a csínytevésünket.
-Szerintem csak a mugliknál kopnak el a tárgyak, itt a varázsvilágban, ahol annyi bűbáj vesz minket körül, kétlem, hogy bármi is tönkre menne. Ha mégis, akkor biztos találnak rá a varázslók valamilyen varázslatot, hogy újra használható legyen a tárgy. Persze az is lehet, hogy rosszul gondolom! Milyen mugli tárgyakat szoktál használni? -gondolom ő is mobiltelefont használ. Az a kis eszköz nem csak a mugliknál örvend hatalmas népszerűségnek, de itt a kortársaim között is szinte mindenki kezében megtalálható. Nem is értem, hogy miért! Ennyire hiányzik nekik az otthoni környezet, hogy folyamatosan figyelemmel követik a kinti életet vagy ennyire unalmas nekik a varázsvilág? Lehet, erre a kérdésre soha nem is fogok választ kapni. Én örülök neki, hogy itt a kastélyban vannak könyvek és jól megvagyok a modern kütyük nélkül is.
A beszélgetés szomorú fordulatot vesz, mert Laura mesél a családjáról és bebizonyosodik, hogy megérzéseim most se csaltak, nem kellett volna az üzletről kérdeznem. Kiderül, hogy a lány árva és nincs más élő családtag a nagyapján kívül.
-Ó, sajnálom! Nem tudtam, hogy elhunytak a szüleid, bocsánat! Hány évesen kerültél ide? Akkor, az öcséd is jött veled? -nem szeretnék nagyon mély sebeket felszakítani a lánynál és természetesen nem firtatom tovább a témát csak még ez a két kérdés érdekel a témával kapcsolatban.
-Igen, mi pasik mindig nagyobbnak állítjuk be problémáinkat, mint amekkorák valójában. Mesélted, hogy van barátod, akkor gondolom mellette már megedződtél és ezért is kezeled -jól a férfiak sérüléseit -mosolygok gyógyítómra. -Jobban belegondolva, az én sérülésem se volt olyan nagy, csak megijedtem. Ez a kis seb rendesen vérzett, de most már jobb a térdem, mint az esés előtt. Nagyon ügyes vagy! -közben azért még figyelem a sebem helyét és a térdeimet.  Örülök, hogy ennyivel megúsztam az esést, bele se merek gondolni, hogy mi történt volna, ha tenyereimmel nem tompítok. Még szerencse, hogy az ösztöneim és reflexeim ilyen jól működnek, máskülönben lehet, hogy vérző buksival sétáltam volna fel ide.
-Valóban, ezekre nem is gondoltam, pedig elég jelentőségteljesek! Írhatnék könyvet arról, hogy hogyan ne essünk el a lépcsőn -elmosolyodom az ötleten. -Te miről írnál könyvet? -sokkal idősebb nálam, már biztos sok mindent élt meg eddigi élete során. Ebből adódóan lehetséges, hogy vannak ötletei, amikből könyvet lehetne írni.
-Változóan, néha nagyon jó, de van, amikor nagyon magányosnak érzem magam a kastélyban. Én nehezen barátkozom, inkább az olvasás és a tanulás vonz, mint az új kapcsolatok építése. Viszont már sikerült pár embert megismernem és barátságokat kötnöm, de még nem mondanám, hogy komfortosan érzem magam itt. Az iskola tetszik és örülök, hogy tanulhatok! Lehet, hogy csak szoknom kell az új környezetet -nehezebb így, hogy ennyi ember vesz engem körül. Otthon csak a család volt és a természet, itt viszont tanárok, idősebb diákok, velem egykorúak, varázslények, beszélő festmények, túl sok inger ér.
-Melyik a kedvenc helyed itt az iskolában? Mit szoktál csinálni szabadidődben?
Szál megtekintése
Amit nem kérsz, az megadatik!
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Som, Somi
offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 202
Írta: 2023. augusztus 18. 09:31 | Link
Kis Laura Grace


-Akkor ez egy megnyugtató információ azok számára, akiknek vaj van a fülük mögött -bár erősen kétlem, hogy engem megdicsérne a bájitaltan tanár, ha elolvasná a könyvben, hogy mit csináltunk Zsannával. Sőt, nagy valószínűséggel akárhogy készülnék, minden bájitaltan vizsgán megbuktatna. Viszont jó hallani, hogy utólag nem adnak büntetést azoknak, akik a könyvben szerepelnek.
-Autót vezetni? Az biztos nagyon izgalmas lehet, gondolom már várod –mosolygok a lányra. Kellemes lehet a hosszú utakon vezetni, gyönyörködni a tájban és átadni magunkat a szabadságérzésnek. Sajnos én még kicsi vagyok ahhoz, hogy megtanuljak vezetni, de talán ez az egyik oka annak, hogy várom nagykorúságomat. Fantasztikus lehet a vezetésélményének átadni magunkat.
Csendben hallgatom élete történetét, amihez nem is nagyon tudok hozzászólni. Minden bizonnyal tudnék még feltenni kérdéseket, de egyszerűen képtelen vagyok rá, annyira szívszaggató ez a téma és bizonyára ő is szomorú miatta még akkor is, ha ilyen hosszú idő telt el azóta. Szerencsére ezután a férfiakra terelődik a beszélgetés és elhangzik egy név, ami nekem nagyon ismerős.
-Várj, a barátod Bontovich Miksa? -hangomban jól hallható a meglepődés. Személyesen még sose találkoztam a sráccal, de hallottam róla pletykákat és ha jól emlékszem, akkor az Edictumban is írtak már róla. A harsogó portrék elmondása alapján a srác nagy nőcsábász, de ha egy ilyen kedves lány a barátnője, akkor a portrék tévedtek vagy szimplán rosszindulatú pletykákat terjesztenek róla. Bár az is lehet, hogy van a kastélyban egy másik Miska nevű fiú is, akiről még nem hallottam.
-Köszönöm, ezt jó tudni! Remélem azért, hogy legközelebb már csak látogatóként kell ide eljönnöm -nem szívesen kerülnék be újra a gyengélkedőre valamilyen sérüléssel. Viszont megnyugtat a tény, hogy itt biztos kezekben lennék. Majd ezután a lány elárulja nekem, hogy milyen témában írna könyvet, én pedig figyelmesen hallgatom őt.
-Néha hajlamosak vagyunk megfeledkezni, hogy egy szó lehet üres, a tetteink mutatják meg igazi értékeinket! Ez egy kiváló ötlet könyvnek, ha egyszer lesz rá időd, akkor mindenképp írd meg -mosolygok a lányra, majd lassan leszállok az ágyról, mert láthatólag már minden sérülésemet eltüntette.
-Igen, ismerem a szobát. Jártam már arra és ott találkoztam Rómeóval -akiről egy elég meglepő titok derült ki. -A főzés kiváló elfoglaltság, ha csak fele annyira megy jól, mint a gyógyítás, már akkor is profi szakács lehetsz -egy újabb mosolyt eresztek meg a lány felé.
-Ha jól látom minden sérülésemet eltüntetted, köszönöm -végig nézek térdeimen és tenyeremen, majd ismét a lányra emelem tekintetemet. -Köszönök szépen mindent! Ha te is áldásodat adod rá, akkor megpróbálok eljutni eredeti célomhoz, a könyvtárba -lehajolok, hogy megigazítsam a nadrágom szárát, amit a gyógyítás érdekében feltűrtem és ha Laura is gyógyultnak titulál, akkor megindulok a kijárat felé.
-Köszönöm a segítséget és a beszélgetést! Remélem élvezni fogod majd a vezetést! Szép napot neked,szia -mosolygok még egyszer utoljára a lányra. Majd kilépek az ajtón és egyenesen a könyvtárba sietek, hogy megkeressem azt a könyvet, amiről a gyengélkedőn beszélgettünk.
Szál megtekintése
Amit nem kérsz, az megadatik!
Gyengélkedő - Somlay Kornél hozzászólásai (8 darab)
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Második emelet