37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Második emelet
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Som, Somi
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 205
Írta: 2023. június 26. 05:51 | Link
Kis Laura Grace


Ez a nap is ugyan úgy indult, mint az összes többi. Reggel kipihenten felkeltem, reggeliztem, tanultam, majd ebédeltem, utána tanultam és most elindultam a könyvtárba. Igen tudom, hogy odakint nagyon jó meleg idő van, de nem szeretem ezt a tikkasztó hőséget és az ódon kastély falai mögött hűvösebb az idő. Szóval a Levitából kilépve utam a Nyugati szárny, első emeletére vezet, ahol a könyvtár helyezkedik el. Elég sok folyosón és lépcsőkön át sétálok célomhoz és már a nyugati szárny, első emeletére vezető lépcsősor utolsó fokához érek, amikor megbotlom és vézna testem -engedve a fizika törvényeinek- hatalmas erővel zuhan előre. A becsapódást kezeimmel tompítom, de a térdeim így is megsérülnek a hosszú fekete nadrágom alatt. Persze a becsapódás és kínomban elengedett jajgatásomra többen is felfigyelnek, de senki nem jön oda segíteni. Egy kicsit még fekszem a padlón, majd lassan felállok és érzem, ahogy a térdemen keletkezett sebből elindul a vérem. Tudom, hogy egy emelettel feljebb van a gyengélkedő, bár még sose jártam ott pedig már párszor közel kerültem a földhöz és most nem is tudnék visszamászni a Levitába, ezért megindulok az emeletre. Sántikálva és erősen kapaszkodva egyesével veszem a felfelé vezető lépcső fokait, hogy utána meggyötörten érkezzek a gyengélkedőbe, ahová kopogás nélkül lépek be.
-Hahó, van itt valaki? -teszem fel a kérdést, majd elindulok az egyik üres ágy felé sántikálva. Ám, a hatalmas ablakokon át beszűrődő fény eléggé megrémít. -Úr Isten, látom a fényt! Haldoklom! -kell egy-két perc amíg realizálom, hogy ez nem az a fény, de lábaim annyira fájnak, hogy szinte halálomon vagyok. Talán jobb, ha folytatom utam az előbb már kinézett ágy felé és lehuppanok rá. Megpróbálom lassan felhúzni a nadrágom szárát, hogy jobban szemügyre vehessem a jobb lábamon keletkezett sebet, de annyira fáj az egész művelet, hogy fogaimat összeszorítva se sikerül beteljesítenem tervemet és csak elfekszem az ágyon. Majd a fájdalom okozta könnycseppeket letörlöm arcomról, nehogy gyengének nézzen itt valaki, bár elég alacsony a fájdalomküszöböm, szóval így is gyorsan ki fog derülni, hogy az vagyok! De addig megpróbálom tartani a látszatot.  
Hozzászólásai ebben a témában
Amit nem kérsz, az megadatik!
Kis Laura Grace
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Puzzle Királylány | Cserfes Gerle | Piros Párduc
offline
RPG hsz: 315
Összes hsz: 591
Írta: 2023. június 28. 05:27 | Link
Somlay Kornél

Ma végre úgy éreztem, hogy eléggé összeszedett vagyok, így hát a műszakom elején odamentem Willhez és megkérdeztem tőle, hogy a jövőben, amennyiben felvesznek az egyetemre, a gyakorlatomat csinálhatom-e a rendelőbe, illetve az órarendemtől függően, de mehetek-e oda tanulni. Laza volt, mint mindig, és azt mondta, hogy már várta a kérdést, és persze, örömmel lát. Hát ennyi. Én meg sündörögtem, és vártam, hogy mikor lesz jó a pillanat. Nem baj, a lényeg, hogy megvan a dolog, még fizetést is ajánlott, ami duplán jó, és amit gyorsan el is újságoltam Miksának pár üzenetben mikor egyedül maradtam.
A mai nap csendes, és nem bánom, mert legalább tudok egy kicsit készülni a felvételire is, egészen addig, amíg valaki jajveszékelve megérkezik, én pedig gyorsan letéve a könyvet, kilépek az ajtón, remélve, hogy csak annyi baj történt, amennyit én is el tudok látni, és nem kell Will-ért patrónust küldenem. A srácot követve az ágyhoz megállok mellette, és érdeklődve, zöld szemeimmel végignézve rajta, keresem a külsérelmi nyomokat.
- Szia, Laura vagyok, mi a panaszod?
Hozzászólásai ebben a témában


Háromszoros Várffy-Zoller vándordíjas! Love
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Som, Somi
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 205
Írta: 2023. június 28. 10:26 | Link
Kis Laura Grace


Sérült lábbal felsántikálok a gyengélkedőre, mint valami Dickens műben, amiben az árva kisfiút jól megruházzák a gonosz nála nagyobb srácok, de ő rendíthetetlenül tart a célja felé. Most én is ezt érzem, azzal a kivétellel, hogy az én eredeti célom a könyvtár lett volna és a lépcső volt az ellenségem. Mikor benyitok a gyengélkedőre nem látok senkit, akihez odarohanhatnék, hogy baj van, a nap meg elvakít és a fájdalomküszöböm túllépte az eltűrt határt, ezért kínok közepette csak arra marad erőm, hogy elfeküdjek egy üres ágyban.
Nagy szerencsémre jön is egy lány, aki megáll az ágy mellett, amíg én könnyeimmel küszködöm és megszólít. Annyira halkan közeledik felém vagy én merülök el saját fájdalmaimban, hogy észre se veszem őt, ezért amikor köszön megijedek, de gyorsan összeszedem magam és lassan felülök az ágyban.
-Szia! Megsérültem, a lábam szerintem műteni kell -bár az igazság az, hogy csak egy nagy sérülés keletkezett jobb lábamon és műtétre itt semmi szükség. Viszont annyira fáj, hogy csak arra tudok gondolni, hogy sokkal komolyabb a probléma egy szimpla horzsolásnál.
Lehajolok és óvatosan megpróbálom felhúzni jobb lábamon a nadrágom szárát, közben minden mozdulatnál egy „au” hagyja el a számat, de végül sikerül és láthatóvá válik a seb. Nem túl széles és nem is túl mély vágás, viszont vérzik.
-Látod? -mutatok sérülésemre. -Elfertőződött! Biztos elkaptam valami Corpus Dei-t  -ez az egyetlen latin szó ami eszembe jut, bár semmi köze az orvosláshoz, mert a jelentése „Isten teste”, azt pedig a lépcsőn nehéz elkapni.
-Tudsz segíteni? -nézek az ismeretlen lányra.  
Hozzászólásai ebben a témában
Amit nem kérsz, az megadatik!
Kis Laura Grace
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Puzzle Királylány | Cserfes Gerle | Piros Párduc
offline
RPG hsz: 315
Összes hsz: 591
Írta: 2023. június 28. 22:16 | Link
Somlay Kornél

Szeretném mondani neki, hogy ne aggódjon, hogy nem lehet olyan vészes, vagy, hogy ne aggódjon, teljesen nyugodtan szoktam ruhákat elszakítani, majd újra egyesíteni azokat, ha a sebhez már megfelelően hozzáfértem és elláttam, de úgy tűnik, hogy ezeket a trükköket a következő személynek kell megtartanom, mert ő inkább felfedi a sebet, ami, nagy, de nem halálos. Sőt. Mivel egészen biztos vagyok benne, hogy nem fog elvérezni, ahogy abban is, hogy jobban megijedt, mint amekkora baj van, így nem indítok azzal, hogy ez semmiség, hiszen, még a végén sarlatánnak gondolna. Hümmögve nézem egy kicsit a sebet, mintha éppen komolyan konzultálnék magammal, hogy levágjuk-e a lábat, vagy még menthető.
- Ne aggódj, szerencsére profi vagyok a sérülésekben. A barátom elég magasra nőtt és széles vállú is, elég sok sérülést szenved, ilyet is láttam már nála. Egy kicsit kellemetlen és fájdalmas lesz, de látom rajtad, hogy olyan vagy, aki ki fogja tudni bírni. Csak maradj itt, mindjárt visszajövök.
Ellépve tőle a szekrényhez lépek, amit a pálcámmal nyitok ki - jó pár tolvaj kedvű kamasz van itt, akit nagyon vonz ez a szekrény -, és egy tálcára több mindent is rápakolok, majd ezekkel együtt indulok vissza.
- Annak érdekében, hogy ne fertőződjön el ténylegesen, először kitisztítom a sebed, utána pedig nekiállok a gyógyításnak. Ez eléggé csípni fog, megkérlek majd, hogy ne mozdítsd el a lábad, de meg fogod tenni, de nyugi, ez természetes reakció, Ha ez megvan, utána már csak kellemetlen lesz az érzés, de nem olyan rossz, mint az elején. Van kérdésed?
Hozzászólásai ebben a témában


Háromszoros Várffy-Zoller vándordíjas! Love
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Som, Somi
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 205
Írta: 2023. június 29. 03:37 | Link
Kis Laura Grace


Nagy nehezen felhúzom a nadrágom szárát, aminek köszönhetően láthatóvá válik sérülésem és a lány felméri, hogy mekkora a baj.
-A hümmögés azt jelenti, hogy komolyabb a probléma? Elfertőződött? Érzem is, hogy elindult az a vörös csík a szívemig -ujjamat végig húzom a lábamon, egészen a mellkasomig, mutatva, hogy a csík erre fog menni a szívemig. Közben teljesen riadt arcot vágok, de megnyugtat a tény, hogy ő ért a sérülésekhez és bátorító szavainak köszönhetően elmúlik félelmem. A végén én is elhiszem, hogy kifogom bírni a procedúrát, pedig jól ismerem magamat.
Amíg ő elmegy én nézem a sebemet és most már belátom, hogy nem annyira vészes a helyzet. Sokat segített, hogy a lány se pánikolt be és szavaival megnyugtatott. Majd visszafekszem az ágyra és egészen addig fekszem ott, amíg vissza nem tér. Amikor ismét mellém áll, felülök és figyelmesen végig hallgatom.
-Megígéred, hogy óvatos leszel? -bár ettől nem hiszem, hogy kevésbé fájna majd az egész, de biztonságérzetet adhat a tudat, hogy figyel rám.
-Utána megnézed a másik lábamat is? Szerintem az is megsérült, csak nem fáj annyira, mint a jobb -ha kéri, akkor majd a bal lábamon is felhúzom a nadrágom szárát, de a jobb lábam sokkal jobban fáj, ebből arra következtetek, hogy a bal csak lehorzsolódott. Viszont, ha már itt vagyok, akkor érdemes arra is ránézni. Majd ezután ismét ledőlök az ágyra.
-Kezdhetjük! -legalábbis lelkileg felkészültem rá és fogaimat összeszorítva várom a beavatkozást.
Hozzászólásai ebben a témában
Amit nem kérsz, az megadatik!
Kis Laura Grace
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Puzzle Királylány | Cserfes Gerle | Piros Párduc
offline
RPG hsz: 315
Összes hsz: 591
Írta: 2023. június 29. 13:47 | Link
Somlay Kornél

- Igen, de ez csak a sérüléssel keletkező pánik. Jó hír, hogy ebben a teremben az iskola fennállása óta csak hárman vesztették életüket, és az ő eseteik roppant mód speciálisak voltak. Sőt, csak ketten, a harmadik személy másik helyszínen halt meg, de ide hozták fel. Nyugi, nincs szelleme, továbblépett.
A másik két személyről ez nem mondható el, habár, ha jól tudom, akkor a kettő közül egy, a házam egyik volt házvezető-helyettese sem itt halt meg, és szintén idehozták. Az ő szelleme viszont maradt, hiszen fiatal volt még, egy sor lezáratlan üggyel. De nem szeretném riogatni, ezt amolyan pozitív dolognak gondoltam, hiszen maga az iskola nagyon régen lett alapítva, számos évfolyam kifutott már, és sokan, akik ma itt vannak, az elsők gyerekei, sőt, az előkészítőbe már az unokák is készülődnek ide.
- Megígérem. Egyet se félj. Ha nagyon el szeretnéd terelni a figyelmedet arról, amit én csinálok, akkor itt egy cukorka, ez a világ szerintem legsavanyúbb citromos cukorkája, amikor egyetemlátogatáson voltam, akkor vettem, és hidd el, garantáltan eltereli a figyelmet.
Nem tudom, hogy az ázsiaiak miért szeretik az ilyen fájdalmakat okozó dolgokat, de amúgy van valami vonzó is ebben a cukorban. Hiába mondod, hogy soha többet, mégis kell belőle új és új.
- Persze, olyan leszel, mintha mi sem történt volna.
Megvárom, amíg megadja a kezdést, és ha így tesz, előtte a tisztító folyadékkal átitatott, puha textilből csak egy csücsköt érintek a lábához, mert tudom, hogy az első találkozás ezzel a legrosszabb, utána pedig szép óvatosan tisztítom ki a sebeket párhuzamosan dolgozva mind a két lábán.
- Hogyan történt a baleset?
Hozzászólásai ebben a témában


Háromszoros Várffy-Zoller vándordíjas! Love
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Som, Somi
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 205
Írta: 2023. június 29. 17:57 | Link
Kis Laura Grace


-Micsoda, itt hárman meghaltak? -ez a mondat elég nagy megdöbbenést váltott ki most bennem. -Hogyan? Elmeséled nekem? -erről nem is tudtam, hogy három ember is életét vesztette a kastély falain belül. Pedig biztos érdekes történetük lehet és durva, hogy még pletyka szinten se hallottam róluk. Vajon mennyi titkot rejtenek még az ódon kastély falai?
Elveszem a felém nyújtott cukorkát és gondolkodás nélkül be is kapom.
-Ez tényleg savanyú! -így valóban könnyű lesz elterelni a figyelmemet arról, hogy a lábam közben majd kínokat él át. Ezután eldőlök az ágyban és megadom a jelet a kezdésre. Hiába a becsukott szem és összeszorított fogsor még így is kellemetlen a találkozás a fertőtlenítő folyadékkal átitatott textillel, aminek következtében reflexszerűen húzom el a lábamat, arcomat pedig a párnába fúrom.
-Ez nem volt túl kellemes -de a kezdetleges megrázkódtatások után a kezelés többi részét már sokkal jobban tűröm.
-Épp a napi sétámat ejtettem meg, amikor láttam, hogy egy lányt öt troll megtámadott én pedig bátor Levitásként gyorsan segítségére siettem és elzavartam a hatalmas óriásokat. A lányt ezután karjaimba visszavittem a kastélyba, mert látszott rajta, hogy nagyon megijedt, majd ezután mentem volna dolgomra, de a lépcső nem bírta el izmos testemet és összecsuklott alattam, így lett bibis a lábam -nem szoktam hazudni, viszont már annyiszor estem el ittlétem során, hogy ciki lenne azt mondani, hogy egy újabb figyelmetlenségből bekövetkezett sérülést lát a lány. -Na jó, füllentettem! Az igazság az, hogy könyvtárba indultam és megbotlottam a lépcsőn, de tenyeremmel tompítottam az esést -mutatom felé két piros tenyereimet. Szerencsére nem lett semmi bajuk csak megütöttem őket.
-Te mióta dolgozol itt? -ha már ő is érdeklődik, akkor nekem is szabad.
Hozzászólásai ebben a témában
Amit nem kérsz, az megadatik!
Kis Laura Grace
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Puzzle Királylány | Cserfes Gerle | Piros Párduc
offline
RPG hsz: 315
Összes hsz: 591
Írta: 2023. július 1. 15:05 | Link
Somlay Kornél

- Kettőt tudok pontosan, az egyik meg eléggé homályos. Egyszer volt egy kirándulás, amin volt egy buli, nem igazán tudom a részleteket, eléggé régen volt, de állítólag a nagy hangzavar miatt trollok törtek be a táborhelyre, és a többiek el tudtak menekülni, de egy srác éppen akkor könnyített magán, és agyontaposták.
Ez egy képtelen történet volt, amin először, bevallom, elnevettem magam, de aztán, amikor rám néztek, rájöttem, hogy tényleg ez történt, és akkor már nem volt olyan vicces.
- A másik esetben a Levita torony leomlása volt az, ami szerepet játszott. A tanárok éppen a diákokat mentették, és az Eridon akkori házvezetője, Návay Viktor mentés közben a romok alá került, mire megtalálták, már nem tudták megmenteni az életét. Azért van a falon fent a képe, mert igazi hős volt, sokan köszönhetik neki az életüket. Azt mesélik, hogy az akkori házvezető, Podmaniczky Ádám még az eset után született fiát is róla nevezte el. A harmadik esetben egy lány öngyilkosságáról beszélnek, de őt nem nagyon emlegetik, ami nem csoda.
Miközben beszélek a kezem is jár, mert tudom, hogy sokkal könnyebben tudok haladni úgy, hogy közben elterelem a figyelmét. Miksával is mindig ezt csinálom, próbálom, hogy másra koncentráljon, és közben nem jut eszébe, hogy elrántsa a kezét vagy a lábát, szóval ez egy kiváló taktika. Ez és a cukorka, de utóbbival már rutinosak a környezetemben élők.
- Sajnálom, ez előfordul, de a nehezén túl vagyunk, innen már csak egy kicsit bizsergető érzés lesz, és a pálcámat fogom használni.
Valóban így is teszek, három varázsigét felváltva használva varázsolom mind a két térdét tökéletesen éppé, mintha mi sem történt volna. A mágia esetenként valóban csodálatos, és sokkal könnyebb. Én mugli környezetben nőttem fel, az apukám nem varázsolt, letette a pálcáját anya kedvéért, és csak akkor ismertem meg a mágiát, amikor a nagypapihoz költöztem. Hallgatom a történetet és elmosolyodom, mert amúgy aranyos sztori, de tudom, hogy ha valóban így lett volna, akkor nem ússza meg ennyivel, viszont az igazságra csak bólogatni tudok.
- Sokakat megviccelnek a lépcsők, igencsak szeszélyesek tudnak lenni. Főleg havazáskor és amikor kánikula van. Az előbbitől bezsongnak, az utóbbinál olyan, mintha teljesen kimerülnének, és egyik pillanatról a másikra válnak egysíkúvá, te meg ha nem tudsz időben megkapaszkodni, lecsúszol.
Én már jártam így, ráadásul éppen az egyenruhámban voltam, a szoknyám felcsúszott, és a fenekemet teljesen lehorzsoltam.
- Ez a harmadik tanévem, jövőre egyetemre megyek és gyógyító leszek, de ez nagyon jó előképzettségnek.
Hozzászólásai ebben a témában


Háromszoros Várffy-Zoller vándordíjas! Love
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Som, Somi
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 205
Írta: 2023. július 3. 11:03 | Link
Kis Laura Grace


-Nem vette észre, hogy rohannak felé és nem hallotta a hangokat? Ez annyira abszurdnak tűnik -persze hiszek a lánynak, de egy troll támadás nem hangtalanul zajlik főleg, ha menekülnek is előlük és fura, hogy a srác nem hagyta abba a dolgát, a többiek pedig nem vették észre. Nehéz elképzelni az egész szituációt.
-Egyszer leomlott a Levita torony? Erről se hallottam! Mikor történt? -vagy én mozgok rossz körökben és ezért vagyok ennyire lemaradva vagy tabu témának számít ez az esemény a kastély falain belül. Nos, mindenesetre sajnálom, hogy három ember is meghalt már itt és elég tragikus volt a sorsuk. Viszont ez a kis beszélgetés teljesen elterelte a figyelmemet és szinte nem is érzem, hogy a lány meggyógyítja a sebemet, szinte már meg is feledkezem arról, hogy miért is jöttem be ide, Grace emlékeztet rá, amikor azt mondja, hogy használni fogja a pálcáját. Először furán nézek rá, én mindig is azt hittem, hogy a gyógyítók pálcát nem használnak csak kenőcsöket, bájitalokat és egyéb orvosieszközöket. Ám, Grace pillanatok alatt eltüntette sérülésemet és még a nadrágomat is megjavította.
-Megnyugtat, hogy nem csak én esek el rajtuk. Egyet kell értenem Zsannával, hogy nem ártana lifteket is beépíteni a kastélyba, hátha azokon nem esnek el az emberek -bár amilyen szerencsétlen vagyok én még egy liftben is eltudnék esni. Mondjuk ritkábban, mint a lépcsőkön, de én akkor is megoldanám a lehetetlent. Valamiért rám jobban hat a gravitáció, mint másokra, ezért én gyakrabban esek el, mint egy normális ember.
-Miért pont a gyógyítást választottad? -azt el kell ismernem, hogy nagyon ügyes, de azért figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy sok véres esettel is fog találkozni meg kelésekkel, kiütésekkel és néha a páciensek is elviselhetetlenek.
-A tenyeremen lévő bőrpírre is van valami megoldásod, vagy csak várjak és napokon belül eltűnik majd? -azért elég nagyot estem és a kezem állította meg a testemet, ezért érthető, hogy pirosak a tenyereim, illetve kicsit lehorzsolódtak, de nem vészes a helyzet. Szerencsére nem is fáj.
Hozzászólásai ebben a témában
Amit nem kérsz, az megadatik!
Kis Laura Grace
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Puzzle Királylány | Cserfes Gerle | Piros Párduc
offline
RPG hsz: 315
Összes hsz: 591
Írta: 2023. július 6. 18:45 | Link
Somlay Kornél

- Eléggé, de erről nem nagyon olvastam részletesebben. Nagyon régen volt, talán még meg sem születtünk.
Vagy maximum én, de emlékszem, hogy a dátum valahol a születésem környékén volt, azért is maradt meg úgy bennem. Mindenesetre nagyon furcsa eset tényleg, és nagyon szomorú is, hiszen az ember nem így akarja végezni, és nyilván a szülők sem szeretnék így elveszíteni a gyereküket.
- Kétszer is, vagy talán háromszor? Nem, azt hiszem, hogy kétszer. Néhány évvel ezelőtt. Újjáépítették, aztán megint leomlott, elég szomorú eset, és akkor történt, hogy sajnos Návay tanár úr életét veszítette. A könyvtárban van egy Bagolykő története, amibe elég sok érdekesség le van írva, és egész gyorsan frissül.
Sajnos túl gyorsan is, mert például az is nagyon hamar bekerült, amikor Miksa visszatért az évnyitón, de legalább a rémhírekkel ellentétben, amik terjedtek az esetről, itt a valóság lett rögzítve. Fogalmam sincs, hogy milyen bűbáj van a könyvön, de tetszik a korrektsége.
- Az is eléggé szeszélyes lenne szerintem. Beragad valaki, pánikrohamot kap, nem szerencsés, meg szerintem a kastély se tudja, hogy mit kezdjen néha azzal a sok mugli technológiával, amit behozunk.
Régebben ilyen sem volt, de aztán egyre több mugliszármazású diák jött, majd a rúnázás teret nyert, és mostanra eléggé népszerűek lettek a mindenféle kütyük itt is. Mondjuk én nem bánom egyáltalán, mert a fotózás az egyik szenvedélyem, és így könnyebb.
- A nagypapámmal élek, és ő elég beteg, vannak jobb és rosszabb hónapjai is, most szerencsére jól van, hat évesen költöztem hozzá, és azóta én viselem a gondját. Sok mindent meg kellett tanulnom, és megszerettem, szeretnék segíteni az embereken. Ha nem gyógyító lennék, akkor éttermem lenne. A nagyszüleimnek régen Bogolyfalván volt egy kertvendéglőjük, olyan piros kockás abroszos, és azt alkotnám újra a nagypapám fényképei alapján.
De arra, hogy annyi pénzem legyen, hogy ezt kivitelezni tudjam, igen kevés az esély, szóval a gyógyítás az egyetlen, amiben gondolkozom, pedig a nagypapi biztos nagyon boldog lenne.
- Persze, máris hozok egy krémet.
Ellépve tőle a pálcámmal kinyitom a szekrényt, ahol fiolákban gyógyszerek sorakoznak, és kiveszek alulról egy tégelyt, amivel visszalépek hozzá, miután visszazártam a szekrényt.
- Te már tudod, hogy mi lennél, vagy még korai?
Kérdezem érdeklődve, miközben elkezdtem a tenyereibe finoman belemasszírozni a krémet, vigyázva, hogy ne okozzak neki nagy fájdalmakat.
Hozzászólásai ebben a témában


Háromszoros Várffy-Zoller vándordíjas! Love
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Som, Somi
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 205
Írta: 2023. július 26. 19:15 | Link
Kis Laura Grace


Figyelmesen hallgatom a szomorú történeteket, amik az elhunyt diákokról szólnak és elhangzik egy mondat, ami szinte lesokkol.
-Várj, azt mondtad, hogy van egy könyv, ami frissül? -ne, ez azt jelenti, hogy a baklövésünk Zsannával bekerülhetett a könyvbe? -Tegyük fel, hogy két diák egy félresikerült bájitallal zöldre festi az egyik termet a kastélyban, az bekerülhet a könyvbe? Ha bekerül a könyvbe, akkor a két diák neve is szerepel a leírásban? -félve teszem fel a kérdést. Mintha a lány arról mesélne, hogy ha nagyon kíváncsi vagyok, akkor megtudhatom életem utolsó napjának a dátumát én pedig erről érdeklődnék. Nagyon nem szeretném, hogy az a délután bekerüljön bármelyik könyvbe is és annak főleg nem örülnék, ha a nevünk is szerepelne ott, mint elkövetők. Eddig sikerült titokban tartanunk azt a délutáni eseményt és senki nem gyanakodott ránk, de félek, hogy a könyv fog lebuktatni minket.
-Az a baj, hogy a mugli technológiák folyamatosan fejlődnek. Szerintem ezalatt az egy év alatt is rengeteg minden került a piacra, amióta itt vagyok és egy idő után az újaknak már elavult lesz az iskola technológiai fejlődés nélkül -persze ez csak az én véleményem. Nekem igy is tetszik az iskola, hogy nincs felszerelve mindenféle mugli dologgal. Jobban is élvezem ezt a kevésbé modern világot, mint azt a rohanó közeget, ami otthon vár.
-Sajnálom, de kedves tőled, hogy segítesz a nagypapádnak! Mi történt a vendéglővel, a szüleid bezárták? -csak a kérdés után gondolok bele jobban, hogy lehet érzékeny pontra tapintottam a lánynál. Elvégre csak kevés információt tudok róla és pont ezért félő, hogy túl lépem a határt tapintatlan kérdéseimmel.
Piros tenyereimet a lány felé nyújtva várom, hogy az említett krémmel meggyógyítsa azt. Egyáltalán nem fáj és nem is vérzik.
-Még nem tudom. Amíg ide nem jöttem én is a gyógyításon gondolkoztam, de én nem bírnám elviselni a vért meg a sérüléseket. Te bátor vagy, hogy ennyire könnyen kezeled az embereket, akik ide betérnek! Egy mondás szerint a legrosszabb ember, a beteg ember -pontosan nem tudom, hogy mit is jelent valójában a mondás. Remélhetőleg én elviselhető kis páciens voltam itt. -Ha felnövök szeretnék nagy dolgokat alkotni, amik megmaradnak és az emberek örökre emlékeznek majd Somlay Kornélra! Persze jó értelemben emlékezzenek rám, ne utálattal vagy félelemmel mondják ki a nevemet, hanem örömmel, érted? -remélhetőleg a lány felvette a fonalat, mert nehéz lenne újra elmagyarázni, hogy pontosan mire is gondolok.
-Szerinted lehetséges még a mai világban valami jót alkotni, ami nem merül feledésbe? -annyi találmány van már, ami megkönnyítette az emberek életét, hogy szinte lehetetlen feladatnak tűnik ez az egész.  
-Egyébként neked, hogy telt el az első éved? Könnyen szereztél barátokat, jól érezted magad és olyan volt az iskola, mint amilyennek képzelted? -annyira kíváncsi vagyok rá, hogy mások hogyan élték meg elsős évüket itt a kastélyban.
Hozzászólásai ebben a témában
Amit nem kérsz, az megadatik!
Kis Laura Grace
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Puzzle Királylány | Cserfes Gerle | Piros Párduc
offline
RPG hsz: 315
Összes hsz: 591
Írta: 2023. július 30. 07:07 | Link
Somlay Kornél

- Ha elég érdekesnek találta, akkor igen, és persze, hogy névvel, különben az utókor hogyan azonosítson be?
Márpedig az első eseményektől az utolsókig minden ott van benne, nevekkel, sőt, van, ahol fényképek is szerepelnek, amiket nem tudom, hogy a mágikus könyvnek köszönhetünk, vagy egy-egy diák örökítette meg őket. Az utóbbira tippelek, mert nincs mindenhez kép, de mindenki nagyon hálás azoknak akik ilyen módon is megörökítették a múltat.
- Ez igaz, sokat fejlődnek. Mi szoktunk a muglik közé menni, sokszor járunk a Balatonnál évközben is, hétvégente, amikor szabadok vagyunk, és elég sok új dolgot lát az ember, de én például szeretek mindent addig használni, amíg teljesen el nem kopnak, és használhatatlanok nem lesznek.
Meg aztán nincs is pénzem mindig a legújabbat megvenni, de örülök, hogy egyáltalán vannak. Meg persze annak, hogy az anyagiak nem rombolják a kapcsolatunkat Miksával. Egy nap majd én is rendesen fogok keresni, és jó életünk lesz, addig pedig tudom, hogy türelmes lesz velem.
- Nem, a szüleim sosem jártak a közelében, vagyis az apukám igen, amíg itt élt, láttam képeken, hogy segített a szüleimnek gyerekként, de aztán elköltözött Angliába, megismerkedett anyukámmal, megromlott a viszonya a nagyszüleimmel, mert nem akart visszajönni, és a nagyszüleim sosem ismerték meg sem anyukámat, sem az öcsémet. Én az után költöztem ide, hogy a nagypapám lett a gyámom, a szüleim halála után, de addira a nagymamám már meghalt, így én őt nem ismerhettem meg sosem. Az étterem is ezért zárt be, mert ő már nem él.
Több, mint tíz éve történt mindez, tudok beszélni róla anélkül, hogy azt érezném, elsírom magam. Az életem nagyobbik felében a nagypapival éltem, és bár a mai napig ott van a bőröndöm, amit nem pakoltam ki az ideérkezésem óta, azért ügy érzem, hogy lelkileg rendben vagyok.
- Ez így van, tényleg nem könnyű, de nagyon régen rájöttem már, hogy nekem ez a hivatásom, és szerencsére így könnyebben tudom kezelni a környezetemben élő férfiak halálos betegségeit is, mint a "férfinátha" és az "azt az utolsó lángnyelv whiskey-t már igazán nem kellett volna meginni tegnapot".
Elmosolyodom ezekre a gondolatokra, mert ha valaki nekem pár éve azt mondja, hogy az egyik tanárom homlokát borogatom, miközben ő szétcsapva magát éjjel, napközben a lesötétített szobában eszi a húslevesemet, kinevetem. Pedig bizony így van, és furcsa lehet, de én még ezt is nagyon élvezem.
- Szerintem igen. Kitalálhatsz új eszközöket, új seprűket, közlekedési eszközöket, használati tárgyakat. Írhatsz tankönyvet, útmutatót, alkothatsz törvényeket. Számos dolog van a világban, ami fenntartja a neved.
Csak ugye az útra rálelni nem mindenkinek egyszerű, nekem szerencsém volt a gyógyítással, mindig is tudtam, hogy ezt szeretném csinálni, de tudom, hogy más sokáig keresik, hogy mik szeretnének lenn, de szerencsére idő van rá.
- Nekem előnyöm volt abból, hogy sok diákkal együtt jártam az előkészítőbe, így már ismertük egymást, jártunk már fent előtte is a tanodában, voltak olyan tematikus napok, amikor megismerkedtünk a kastéllyal, a tanárokkal, akik akkor itt voltak. És eridonos vagyok, nagyon könnyen teremtek kapcsolatot bárkivel. Te milyennek éled meg az első évedet?
Utoljára módosította:Kis Laura Grace, 2023. július 30. 07:07
Hozzászólásai ebben a témában


Háromszoros Várffy-Zoller vándordíjas! Love
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Som, Somi
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 205
Írta: 2023. július 31. 09:12 | Link
Kis Laura Grace


-De eddig senki nem jött rá és ha valaki elolvassa a könyvben, akkor utólag büntetést kapunk? -olyan gyorsan tettem fel a kérdést, hogy csak utána jövök rá hogyan is fogalmaztam meg. -Vagyis azokat, akik ilyen szörnyűséget tettek -próbálom menteni a menthetőt, hátha nem jön rá a lány, hogy végig Zsannára és magamra gondoltam. Nem szeretném magunkat lebuktatni, főleg, hogy eddig simán megúsztuk a félresikerült bájital készítést. Mindenképp meg kell keresnem a könyvet és megnézni, hogy szerepelünk-e benne! Nem szeretném, ha egy tanár kezébe kerülne a mű és elolvasná a csínytevésünket.
-Szerintem csak a mugliknál kopnak el a tárgyak, itt a varázsvilágban, ahol annyi bűbáj vesz minket körül, kétlem, hogy bármi is tönkre menne. Ha mégis, akkor biztos találnak rá a varázslók valamilyen varázslatot, hogy újra használható legyen a tárgy. Persze az is lehet, hogy rosszul gondolom! Milyen mugli tárgyakat szoktál használni? -gondolom ő is mobiltelefont használ. Az a kis eszköz nem csak a mugliknál örvend hatalmas népszerűségnek, de itt a kortársaim között is szinte mindenki kezében megtalálható. Nem is értem, hogy miért! Ennyire hiányzik nekik az otthoni környezet, hogy folyamatosan figyelemmel követik a kinti életet vagy ennyire unalmas nekik a varázsvilág? Lehet, erre a kérdésre soha nem is fogok választ kapni. Én örülök neki, hogy itt a kastélyban vannak könyvek és jól megvagyok a modern kütyük nélkül is.
A beszélgetés szomorú fordulatot vesz, mert Laura mesél a családjáról és bebizonyosodik, hogy megérzéseim most se csaltak, nem kellett volna az üzletről kérdeznem. Kiderül, hogy a lány árva és nincs más élő családtag a nagyapján kívül.
-Ó, sajnálom! Nem tudtam, hogy elhunytak a szüleid, bocsánat! Hány évesen kerültél ide? Akkor, az öcséd is jött veled? -nem szeretnék nagyon mély sebeket felszakítani a lánynál és természetesen nem firtatom tovább a témát csak még ez a két kérdés érdekel a témával kapcsolatban.
-Igen, mi pasik mindig nagyobbnak állítjuk be problémáinkat, mint amekkorák valójában. Mesélted, hogy van barátod, akkor gondolom mellette már megedződtél és ezért is kezeled -jól a férfiak sérüléseit -mosolygok gyógyítómra. -Jobban belegondolva, az én sérülésem se volt olyan nagy, csak megijedtem. Ez a kis seb rendesen vérzett, de most már jobb a térdem, mint az esés előtt. Nagyon ügyes vagy! -közben azért még figyelem a sebem helyét és a térdeimet.  Örülök, hogy ennyivel megúsztam az esést, bele se merek gondolni, hogy mi történt volna, ha tenyereimmel nem tompítok. Még szerencse, hogy az ösztöneim és reflexeim ilyen jól működnek, máskülönben lehet, hogy vérző buksival sétáltam volna fel ide.
-Valóban, ezekre nem is gondoltam, pedig elég jelentőségteljesek! Írhatnék könyvet arról, hogy hogyan ne essünk el a lépcsőn -elmosolyodom az ötleten. -Te miről írnál könyvet? -sokkal idősebb nálam, már biztos sok mindent élt meg eddigi élete során. Ebből adódóan lehetséges, hogy vannak ötletei, amikből könyvet lehetne írni.
-Változóan, néha nagyon jó, de van, amikor nagyon magányosnak érzem magam a kastélyban. Én nehezen barátkozom, inkább az olvasás és a tanulás vonz, mint az új kapcsolatok építése. Viszont már sikerült pár embert megismernem és barátságokat kötnöm, de még nem mondanám, hogy komfortosan érzem magam itt. Az iskola tetszik és örülök, hogy tanulhatok! Lehet, hogy csak szoknom kell az új környezetet -nehezebb így, hogy ennyi ember vesz engem körül. Otthon csak a család volt és a természet, itt viszont tanárok, idősebb diákok, velem egykorúak, varázslények, beszélő festmények, túl sok inger ér.
-Melyik a kedvenc helyed itt az iskolában? Mit szoktál csinálni szabadidődben?
Hozzászólásai ebben a témában
Amit nem kérsz, az megadatik!
Kis Laura Grace
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Puzzle Királylány | Cserfes Gerle | Piros Párduc
offline
RPG hsz: 315
Összes hsz: 591
Írta: 2023. augusztus 16. 07:14 | Link
Somlay Kornél

- Még nem hallottam olyat, hogy bárki is a könyv miatt kapjon büntetést. De olyat már igen, hogy Farkasházy professzor beleolvasott, és valakinek a tevékenységét elismerte. Azt mondta, hogy ezer évig büntetné ezért a munkálkodásért, de mivel senki se vett észre semmit, csak elismeréssel tud adózni.
Nyilván, ha a kollégái előtt mond ilyet a házvezetőm, akkor simán kicsapják, és azt azért nem szeretném, sem azt, hogy Kakasi néni a botjával kólintsa fejbe olyan erővel, hogy megváltozik. Furcsa lenne egy másik Farkasházy arra a pár napra, amíg még itt vagyok.
- Főleg elektronikai dolgokat. Van mobilom, laptopom, fényképezőgépem. És a barátom meg fog tanítani autót vezetni.
Amit szerintem sokkal jobban várok, mint a Varázstani Alapismeretek Vizsgát, pedig öt éve készülök rá, hogy tökéletesen írjam meg, és emiatt nem egyszer kaptam meg, hogy igencsak stréber nőszemély hírében állok.
- Ne kérj bocsánatot, nem szoktam emlegetni, az emberek olyan következtetést vonnak le arról, hogy a nagypapámmal élek, amilyet szeretnének, és nem, az öcsém, ő a szüleinkkel ment, én hat éves voltam, amikor idehoztak, így az életem nagy részét a nagypapámmal töltöttem.
- Igen, teljesen ignorálni is tudom a gyötrelmes férfisorsot. Miksa mellett kell is, mert ő is szeret bajba keveredni, és nem igazán tudja a határait.
Miksát pedig lehetetlen kiszúrni, hiszen ő az a srác, aki mindenki felett van, magasságilag mindenképpen, de híre is van, és meglepő talán, de egyetlen Miksaként van jelen az iskolában. Mondjuk ő jobban járt, mint a bátyja, akit Mihálynak hívnak.
- Köszönöm, ez kedves tőled, és ne aggódj, sokan vannak így. Én gyerekként igen vad voltam, sokszor estem le a fákról, szereztem horzsolásokat, tudom, hogy egy-egy nagyon ijesztő tud lenni, főleg, ha nem vagy hozzászokva. De év végéig egészen biztosan itt leszek, ha bármi baj van, gyere csak.
Utána nem tudom, hogy merre lesz a gyakorlati helyem, de azért reménykedem benne, hogy figyelembe veszik az egyetemen a lakhelyemet, és a rendelőbe vagy ide helyeznek ki. Nagyon jó lenne.
- Azt hiszem arról, hogy hogyan szeret valaki szavak nélkül. Sokan azt hiszik, hogy csak akkor szeret a másik, ha mindig mondja, hogy szeretlek, pedig nem, sőt, a tettek sokkal hitelesebbek. Én erről írnék könyvet.
Megírnám a saját boldgoságomat, amit szinte az első pillanattól, pontosabban onnantól, hogy felfogtam, ez tényleg a valóság, töretlennek gondolok, és minden nehézség ellenére is hiszem, hogy örökké fog tartani, akkor is, ha Miksa követi Albertet. Ilyen szerelem soha többet nem lesz az életemben, és nem is szeretném, hogy legyen.
- A tanulószoba a neked való hely, ott sok olyan diák van, akik csendesebbek, nehezen oldódnak fel, de szeretnek egymás társaságában tanulni, és lassan nyitnak is egymás felé. Láttam őket többször, együtt mentek a cukrászdába, vagy jó időben együtt ültek ki a parkba, a rétre, szerintem ott könnyen megtalálnád a helyed. Én az étkezőteraszt szeretem a legjobban, a hangulata mindig pazar, és a vízesést, nagyon jó ott kikapcsolódni. A szabadidőmben főzni szoktam, szeretnék ügyesebben sütni, ezt Holló profon szoktam tesztelni, ő a barátom legjobb barátja és az én legnagyobb gasztrokritikusom. Olvasok, fára mászok, fényképezek. A kézügyességemet fejlesztem.  
Hozzászólásai ebben a témában


Háromszoros Várffy-Zoller vándordíjas! Love
Somlay Kornél
Prefektus Levita, Harmadikos diák


Som, Somi
offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 205
Írta: 2023. augusztus 18. 09:31 | Link
Kis Laura Grace


-Akkor ez egy megnyugtató információ azok számára, akiknek vaj van a fülük mögött -bár erősen kétlem, hogy engem megdicsérne a bájitaltan tanár, ha elolvasná a könyvben, hogy mit csináltunk Zsannával. Sőt, nagy valószínűséggel akárhogy készülnék, minden bájitaltan vizsgán megbuktatna. Viszont jó hallani, hogy utólag nem adnak büntetést azoknak, akik a könyvben szerepelnek.
-Autót vezetni? Az biztos nagyon izgalmas lehet, gondolom már várod –mosolygok a lányra. Kellemes lehet a hosszú utakon vezetni, gyönyörködni a tájban és átadni magunkat a szabadságérzésnek. Sajnos én még kicsi vagyok ahhoz, hogy megtanuljak vezetni, de talán ez az egyik oka annak, hogy várom nagykorúságomat. Fantasztikus lehet a vezetésélményének átadni magunkat.
Csendben hallgatom élete történetét, amihez nem is nagyon tudok hozzászólni. Minden bizonnyal tudnék még feltenni kérdéseket, de egyszerűen képtelen vagyok rá, annyira szívszaggató ez a téma és bizonyára ő is szomorú miatta még akkor is, ha ilyen hosszú idő telt el azóta. Szerencsére ezután a férfiakra terelődik a beszélgetés és elhangzik egy név, ami nekem nagyon ismerős.
-Várj, a barátod Bontovich Miksa? -hangomban jól hallható a meglepődés. Személyesen még sose találkoztam a sráccal, de hallottam róla pletykákat és ha jól emlékszem, akkor az Edictumban is írtak már róla. A harsogó portrék elmondása alapján a srác nagy nőcsábász, de ha egy ilyen kedves lány a barátnője, akkor a portrék tévedtek vagy szimplán rosszindulatú pletykákat terjesztenek róla. Bár az is lehet, hogy van a kastélyban egy másik Miska nevű fiú is, akiről még nem hallottam.
-Köszönöm, ezt jó tudni! Remélem azért, hogy legközelebb már csak látogatóként kell ide eljönnöm -nem szívesen kerülnék be újra a gyengélkedőre valamilyen sérüléssel. Viszont megnyugtat a tény, hogy itt biztos kezekben lennék. Majd ezután a lány elárulja nekem, hogy milyen témában írna könyvet, én pedig figyelmesen hallgatom őt.
-Néha hajlamosak vagyunk megfeledkezni, hogy egy szó lehet üres, a tetteink mutatják meg igazi értékeinket! Ez egy kiváló ötlet könyvnek, ha egyszer lesz rá időd, akkor mindenképp írd meg -mosolygok a lányra, majd lassan leszállok az ágyról, mert láthatólag már minden sérülésemet eltüntette.
-Igen, ismerem a szobát. Jártam már arra és ott találkoztam Rómeóval -akiről egy elég meglepő titok derült ki. -A főzés kiváló elfoglaltság, ha csak fele annyira megy jól, mint a gyógyítás, már akkor is profi szakács lehetsz -egy újabb mosolyt eresztek meg a lány felé.
-Ha jól látom minden sérülésemet eltüntetted, köszönöm -végig nézek térdeimen és tenyeremen, majd ismét a lányra emelem tekintetemet. -Köszönök szépen mindent! Ha te is áldásodat adod rá, akkor megpróbálok eljutni eredeti célomhoz, a könyvtárba -lehajolok, hogy megigazítsam a nadrágom szárát, amit a gyógyítás érdekében feltűrtem és ha Laura is gyógyultnak titulál, akkor megindulok a kijárat felé.
-Köszönöm a segítséget és a beszélgetést! Remélem élvezni fogod majd a vezetést! Szép napot neked,szia -mosolygok még egyszer utoljára a lányra. Majd kilépek az ajtón és egyenesen a könyvtárba sietek, hogy megkeressem azt a könyvet, amiről a gyengélkedőn beszélgettünk.
Hozzászólásai ebben a témában
Amit nem kérsz, az megadatik!
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Második emelet