36. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Thorsten Löwenherz összes hozzászólása (53 darab)

Oldalak: [1] 2 » Le
Thorsten Löwenherz
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


DokThor bácsi
RPG hsz: 126
Összes hsz: 126
Írta: 2022. december 13. 19:44 Ugrás a poszthoz


valahogy így


Kezdetnek a betegszobát kellene megtalálnia. Már kapott egy fél könyvre való papírt, amit át kell olvasnia, némelyiket aztán meg kitölteni, néhányat pedig aláírni. Bár belepillantott már a kezében tartott papírköteg tartalmába, úgy döntött hamar, még egy emelettel korábban, hogy majd a betegszobán is ráér ezzel foglalkozni. Mivel magyarul csupán pár szót sikerült megtanulnia az elmúlt egy évben, amelyet csak úgy mellékesen Székesfehérváron töltött - és az a pár szó egyébként sem feltétlenül iskolabarát -, már viseli is a hivatalból kapott fordítógyűrűt. Hogy is mondták? Nyugati szárny, második emelet, ő pedig még az elsőn van. Bár nem mondható, hogy pontosan tudja, merre is megy, egészen magabiztosan lépked a folyosón, végtére is mi rossz történet? Legfeljebb valaki majd útba igazítja, ha mégsem sikerül odatalálnia, ami viszont majdhogynem teljességgel kizárt. Abban biztos, hogy a nyugati toronyban van, és amint feljut a második emeletre is, gyerekjáték lesz. Mégiscsak a betegszobát keresi, aligha lesz túlságosan elrejtve. Meglepetten, mi több, megrökönyödve tapasztalja aztán, amint befordul egy újabb folyosóra, hogy itt minden és mindenki mintha túlharsogni igyekezne másokat. Szemöldökét összeráncolva pillant körbe, megtorpanva egy pillanatra, amíg latolgatja, hogy biztosan erre akar-e menni. Van vajon másik útvonal? Egy ilyen ódon kastélyban bizonyára akad, neki azonban fogalma sincs, merre lehet, hiszen ez az első ténylegesen itt töltött napja, az állásinterjú alkalmából tett látogatásakor pedig nem a kerülőútvonalak bemutatása volt a cél. Lemondóan szusszan egyet és elindul előre. Ha nem lenne ilyen hangzavar, talán még beszélgetni is kedve lenne, ez a rengeteg párhuzamos beszélgetés azonban most nem igazán van kedvére. Csupán a mehetnéke lesz intenzívebb tőle.
Thorsten Löwenherz
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


DokThor bácsi
RPG hsz: 126
Összes hsz: 126
Írta: 2022. december 17. 21:46 Ugrás a poszthoz



Noha alapvetően a kviddicsjátékosok miatt van itt, az ügyelet elkerülhetetlen velejárója a munkájának. Alig egy órája váltotta le a csinos kolléganőt, akiről már tudja, hogy van valakije, de mégis sportot űz lassan belőle, hogy mennyire könnyen tudja zavarba hozni. Aranyos, amikor hebeg-habog. Ennél tovább viszont nem megy, mert egyértelműen kijelölték a határokat már az elején . Kapcsolatokba amúgy sem kavar bele, és különben is, még anélkül is kínos lenne együtt dolgozni utólag, arról nem is beszélve, hogy határozottan biztos benne, a nő az a fajta romantikus lélek, aki aztán kapcsolatról álmodik, esküvőről és gyerekről. Nincs ezzel semmi baj, megvan mindennek a maga helye, éppen csak őneki másak a prioritásai, talán így a legegyszerűbb ezt összefoglalni. Mivel a betegszoba egyébként éppen üres, tekintve, hogy húsz perce eresztette útnak a legutóbbi beteget, most éppen az említett lány kartonja fölé hajolva igyekszik iktatni, mivel is kezelte, amikor új páciens érkezik az aligazgatónő kíséretében. Be is csukja a kartont, ujjára csúsztatva az aszatalon heverő fordítógyűrűt, még miközben nyílik az ajtó, majd már inkább nem veszi le. Végighallgatja a nőt, közben azért kicsit mustrálja - hallotta a pletykát, hogy már ő is megtalálta a nagy őt, de hát egy újjal se nyúl hozzá, nézni meg csak szabad -, majd magabiztos mosollyal kacsint rá, közölve, hogy innen átveszi, az infókat meg köszöni. Távozóban még vet utána egy pillantást, majd a rellonos lányhoz fordul végre egy visszafogott, barátságos mosollyal.
- Üdv, Inez - szólal meg, visszaülve az asztalhoz, s egy pálcaintéssel küldi helyére a már becsukott kartont, hiszen arra már nincs szüksége, s magához inti a lányét, akinek a nevét már volt oly kedves elárulni a csinos aligazgatóasszony. Ki egyelőre nem nyitja, de jó az, ha az asztalon pihen, kézügyben.
- Szóval az ifi vbre edzel? Hmm... azért megnézném azokat a karcolásokat. A porral együtt nem nagyon jó... ehh, beszélsz németül? Angolul? - teszi fel a teljesen randomnak tűnő kérdést, miközben a fordítógyűrűt félig le is húzza az ujjáról. Nem érzi még igazán. Leginkább zavarja. Eddig mindenhol boldogult az említett két nyelvvel, itt azonban kénytelen időnként magyarul kommunikálni, és mivel a német nagyon precíz nyelv minden tekintetben, szeretne elkerülni minden esetleges félreértést, ha az elkerülhető. Angolul is szívesen körülír bármit. Gond akkor van, ha valaki egyiket sem beszéli. Csak kénytelen lesz megtanulni magyarul, ha biztos akar lenni a dolgában.
Thorsten Löwenherz
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


DokThor bácsi
RPG hsz: 126
Összes hsz: 126
Írta: 2022. december 18. 23:13 Ugrás a poszthoz



Az aligazgatónőtől már kapott egy összefoglalót a helyzetről, az kezdetnek megteszi, most már csak a lánynak kellene kevésbé erőltetnie, hogy de igazán nem történt semmi. Ugyan a karcolásai távolról nézve tényleg csupán felületesek, a legnagyobb baj az, hogy por borítja őket és ki kell tisztítani, mielőtt sebforrasztó bűbájt alkalmazna. Az viszont aggasztóbbnak tűnik számára, hogy Inez remeg. Vagy túlhajszolta magát vagy - bár reméli, hogy nem ez az opció áll fenn, de ki tudja - elvonási tünetei vannak. Amíg nem tud biztosat, egyiket sem zárja ki inkább. Egy bólintással veszi tudomásul a választ, ettől azonban még mindig nem lett okosabb. Mindkét lehetőség marad a listán, elvégre szedhet teljesíményfokozót is, ha elég merész vagy éppen elkeseredett, akár valami nem hivatalosan árult bájitalt is. Nehéz eldönteni, mire gondoljon, hiszen nem ismeri. Bár felüti a kartonját is közben, futó pillantást vetve az első oldalra, ám nem táplál hiú ábrándokat, hogy abban esetleges pult alóli szerek is fel lennének tüntetve. Sőt, azt sem hiszi, hogy a lány elárulja csak úgy önszántából, ha ilyennel él. Bonyolult dolog ez. Mindehhez azonban legelőször rákérdez a németre, hátha beszéli a rellonos. Még az angollal is beéri igazából, csak ne a fordítógyűrűt kelljen használnia. A Linzenbold név egyébként is ismert számára már, elvégre aranyvérű körökben tudni szokás azt is, kik ők. Nem sokkal előzik be a Löwenherzeket a nagy almanachban.
- Csodás - szólal meg megkönnyebbülten a válasz hallatán anyanyelvén, lehúzva teljesen ujjáról a gyűrűt és az asztalra teszi. Bár egy szóból még nem érezni az akcentusát különösebben, minél többet beszél, annál szebben hallhatóvá válik általában, hogy mégiscsak Karintiából származik, nem valamelyik német tartományból. Habár a Herzbergben tanult, az a pár svájci év nem hagyott annyira mély nyomot.
- Lenne közben pár kérdésem azért. Először is, köztünk marad, bármit mondasz, de pontosan mivel próbálkoztál? - teszi fel a kérdést, hogy tudja, nem kell-e esetleg valami mágikus ráhatással is számolnia, nem csak egyszerű karcolásokról van szó, mert megcsúszott és elesett. Frau Rosales valami robbanást is emlegetett. Felkel közben a székről, és közelebb lépve először is megszemléli alaposan a sérüléseket. Szerencsére mind csak felszíni, akkor se maradna nyomuk, ha nem szándékozna sebforrasztó bűbájt használni. - Ez lehet, hogy okoz némi bizsergést, esetleg csípni fog - közli figyelmeztetésképpen, mielőtt használná a megfelelő bűbájt, hogy megszabaduljon a portól és elkerüljön mindenféle mellékes utóhatást. Használhatna bájitalt is, szinte ugyanazzal a hatással, ám most ezt is kellőképpen megfelelőnek ítéli.  
Thorsten Löwenherz
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


DokThor bácsi
RPG hsz: 126
Összes hsz: 126
Írta: 2022. december 20. 21:30 Ugrás a poszthoz



Kifejezetten zavarja ez a zsibongás, ezért mielőbb szeretne túljutni ezen a fecsegő és vitázó festményekkel teli útszakaszon. Kicsit sietősebbre is veszi a tempót, közben pedig időnként a falakon található portrékra pillant, időnként pedig a lába elé. Nem is hallja, hogy bárki közeledne, ebben a zajban gyakorlatilag esélye sincs meghallani, így váratlanul éri, hogy valaki szó szerint beleszalad, miközben éppen egy rusnya boszorkány portréjára pillantva húzza el a száját. A lábán szerencsére biztosan áll, aligha tudná ledönteni róla egy olyan törékeny teremtés, mint aki belé ütközött. A legnagyobb probléma talán az, hogy a meglepetéstől elfeledkezik a kezében lévő papírkötegről, ahogy a nő után kap, nehogy összetörje itt magát, és a fél folyosót elborítja így a munkaszerződése és minden hozzá tartozó további hivatalos dokumentum. Első dolga ennek ellenére, hogy rámosolyog a nőre, akihez még biztosan nem volt szerencséje, azonban láthatóan nem a vasorrú bába.
- Elnézését kérem - szólal meg, ezzel tulajdonképpen magára is vállalva kimondatlanul is a felelősséget az iménti ütközésért. Kicsit furán érzi magát, mivel ebben most a fordítógyűrű is szolgálatára van, de habár hallott ezekről a varázstárgyakról korábban is, sosem használta őket, és nem tudja, mennyire bízhat meg bennük.
- Jól van? Minden rendben? - kérdezi meg őszinte érdeklődéssel, majd csak ezután kotorja elő a pálcáját, hogy összeszedje a szétszóródott papírokat egy kupacba újra. Majd sorba rendezi őket a betegszobán, jelen pillanatban az is elég, ha nem töltik meg az egész folyosót.
- Hadd kárpótoljam valamivel a figyelmetlenségemért. Tea? Kávé? Randevú? - érdeklődik, sokkal fontosabb kérdéseket téve fel, mint azt, hogy jó irányba tart-e, ha a betegszobára szeretne eljutni. - Thorsten vagyok, Thorsten Löwenherz - mutatkozik be, és hagyja, hogy a név - mint ahogy általában - elérje a megszokott hatást. Mégiscsak egy nem hétköznapi név, kinek a sport világából, kinek az aranyvérű körökből.
Thorsten Löwenherz
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


DokThor bácsi
RPG hsz: 126
Összes hsz: 126
Írta: 2022. december 24. 23:28 Ugrás a poszthoz



Némileg meglepetten veszi tudomásul, hogy a hölgy, aki éppen szó szerint beleszaladt, már majdhogynem undok próbál lenni. Fejét kissé oldalra döntve méri végig, és nem kér újra elnézést, hiszen már megtette. Arról nem is beszélve, hogy a folyosón lenne még hely mellette elmenni, mert termete ellenére nem igazán állja el egészen az utat.
- Áh, azt csak a pályán szoktam, itt még igazán hagytam helyet mindenki másnak is - válaszolja egy elnéző mosoly kíséretében, szabad kezével mutatva is, hogy igazán nem sajátított ki minden teret a folyosón. A papírjait gyorsan sikerül is összegyűjteni, aztán majd foglalkozik velük úgyis a betegszobán. Most egyébként is érdekesebb számára a nő, akiből csak úgy árad a gőg. Nahát, csak nem egy makrancos hölgy, Shakespeare után szabadon? Nem az első, akit az útjába vetett a sors vagy éppen a véletlen. Továbbra is sármos mosoly kíséretében mutatkozik be, ha már úgyis felajánlotta, hogy valamivel akár kárpótolhatná is a figyelmetlenségért, amit már majdhogynem lovagiasan vállalt magára.  
- Milyen értelemben semmi? - kérdezi meg szemöldökét kérdőn megemelve. Azt is nehezére esik kissé elhinni, hogy valakinek semmit nem mond a neve.
- Kérvényt kellene benyújtanom a családfámat és minden végzettségemet mellékelve? Megoldhatom, de addig is, legalább a nevét igazán elárulhatná, kedves... - próbálkozik azért kiszedni a nőből, hogy tulajdonképpen kihez is van szerencséje. Ha mégsem, beéri magának a Katalinnal, úgy tűnik, tényleg egy makrancos nőszemélybe botlott, aki ha nem is mindig ilyen, ma biztosan bal lábbal kelt. Azt inkább nem is véleményezi, hogy jó neki. Valóban az, nem panaszkodhat, ám ezt egyelőre megtartja magának.
Thorsten Löwenherz
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


DokThor bácsi
RPG hsz: 126
Összes hsz: 126
Írta: 2022. december 25. 19:48 Ugrás a poszthoz



Meglepődik a válaszon, hiszen ugyanúgy szétnézhetett volna a nő is, mint ő, és egyikük sem tette. Ő még csak nem is rohant olyan sebbel-lobbal, mint a makrancos hölgy itt, aki valami oknál fogva egészen hevesen pörlekedik vele egyébként is. A fordítógyűrűnek köszönhetően ugyan érti, de mégiscsak némileg nehezen követi, pontosan mi is a gondja vele látványosan kelletlen társaságának. Passzió? Nahát. Elneveti magát. Mi másért is tenné? Ezt a fél világ tudja róla, hogy az égvilágon semmi gondja nem szokott azzal lenni, ha hasra esnek előtte már a neve hallatán. Sőt. Mégiscsak egy Löwenherz, határozottan ehhez szokott. Máguskörökben ez jelenteni szokott valamit. A muglik között pedig a sportnak hála akadt nem is olyan kis rajongói tábora, szóval úgy érzi, az egóját fényezni fölösleges, ő mindössze csak nagylelkűen időt szán bárkire, akit érdekel a társasága. Méregeti még kicsit a hölgyet, közben gyakorlatilag el is feledkezve arról, hogy a kérdésre válaszoljon. Hüvelyk és mutatóujját álla alá illesztve dörzsöli meg a reggel óta frissen serkent borostáját.
- Áh, szóval derítsem ki magam? - kérdezi meg. Kihívás elfogadva, előbb vagy utóbb megoldja, ha éppen el nem felejti. Attól függ, mennyi munkát adnak neki a kviddicsjátékosok vagy éppen bárki más, aki valamilyen sportot űz ebben az iskolában és igényt tartana a szakmai tudására.
- A bűbájolásom? Ugyan, kedves, ne ítélkezzen elhamarkodottan. Még igazán nem látta, mire vagyok képes a pálcámmal - válaszolja a nőre kacsintva, ajkain magabiztos vigyorral. Választ azonban már nem kap, mert a nő elviharzik mellette.
- Viszlát - kiáltja utána, majd útnak indul ismét, hogy mielőbb kijusson erről a folyosóról.
Thorsten Löwenherz
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


DokThor bácsi
RPG hsz: 126
Összes hsz: 126
Írta: 2023. január 7. 16:56 Ugrás a poszthoz



Éppen beköltözött a Mennydörgő utca egyik meglehetősen impozáns házába, úgyhogy végre a kutyái is vele vannak. Ennek örömére indultak sétálni. Egy labrador és egy border collie büszke tulajdonosa, és mindkét ebnek pont olyan irdatlan nagy mozgásigénye van, mint neki. Van nála póráz is, jelenleg azonban kabátja zsebében található. Itt már szabadon engedte a jólnevelt négylábúakat egy kis játékra, miután megbizonyosodott róla, hogy senkit nem lát a környéken. Nem bánt senkit sem Morpheus, sem Atlas, viszont sajnos akadt már kellemetlen tapasztalata nem túl kutyabarát emberekkel, akik nehezményezték az állatok barátságos voltát, pedig mérete ellenére valóban ártalmatlan mindkettő. Egyik sem házőrzőnek lett nevelve, sokkal inkább nevezné őket a barátainak. Nagyra nőtt kis kedvencek. Eldobja a teniszlabdát, ami berepül a közeli bokrok közé, a kutyák pedig lelkesen szaladnak utána, hogy aztán Atlas hozza vissza ezúttal, büszkén, hogy ő találta meg. Zsebéből jutalomfalatot kotor elő, de még nem tartja a kutyák elé.
- Jó kutya. Ül - mondja széles vigyorral, egyidejűleg jelelve is a szavait az ebeknek, és megvárja, amíg mindkettő leül ügyesen. Atlas üres tenyerébe ejti a labdát, száját kitátva, majd meg is kapják a jutalomfalatot. Atlas legalábbis lelkesen nyalja végig a tenyerét, csámcsogva aztán a falaton. Thor kissé fel is vonja a szemöldökét, fejét kissé oldalra döntve pillant a kutyára kérdőn, hogy mégis miért eszik ilyen illetlenül. Morpheus közben a levegőben szaglászik, és szinte alig érdekli a jutalomfalat, bár elveszi, amikor felé nyújtja, valami más sokkal jobban érdekli. Furcsállja is kicsit, hogy vajon mi kelthette fel a collie érdeklődését. Talán valami állatot érezne a közelben, amivel játszani akar? Roppant barátságos, előfordult már, hogy mókusokkal próbált például barátkozni vagy sündisznóval, ami annyira azonban nem volt rá kíváncsi sajnos. Pár pillanat múltán azonban egy ismeretlen nő tűnik fel a tavacska környékén, Morpheus pedig kíváncsian és lelkes farokcsóválás közepette indul felé. Utána meg aztán hiába kiabál, hiszen az eb teljesen siket. Atlast határozottan inti magához, a colliet pedig azelőtt próbálja utolérni, hogy esetleg ugrálni támadna kedve.
Thorsten Löwenherz
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


DokThor bácsi
RPG hsz: 126
Összes hsz: 126
Írta: 2023. január 15. 20:41 Ugrás a poszthoz



Morpheusszal az a gond, hogy ha egyszer hátat fordított az embernek, utána hiába is kiabálna bárki. Alapvetően jólnevelt eb, barátságos és játékos, de azért mégis utánaered, amint észreveszi a távolban a nőt, mert ki tudja, hogyan reagál a kutya közeledésére. A hó kicsit lassítja, ez mégsem olyan, mintha jégen siklana, de azért igyekszik, a labrador pedig már pórázon szalad előtte másfél méterrel félig-meddig húzva őt is nagy lendülettel. Fogalma sincs, mi kelthette fel a collie érdeklődését ennyire, amíg oda nem ér a tetthelyhez, ahol a négylábúja addigra már ledönti a lábáról a nőt. Lelassít.
- Atlas, lábhoz - szól rá határozottan a labradorra, és rövidebbre fogja a pórázt, amint az eb engedelmeskedik. Mindkét kutyája roppant barátságos egyébként, fogadni merne rá, hogy ha valaha betörővel találkoznának, még annak is farokcsóválva vetnék hátra magukat egy kis játék reményében.
- Elnézést kérek - szólal meg anyanyelvén kérve bocsánatot kezdetnek, mivel az iskolától kapott fordítógyűrű épp a kabátja zsebében pihen. Kutyái egyébként is a némethez vannak szokva és a jelnyelvhez, neki pedig eszébe sem jut, hogy esetleg angolul szóljon a collie áldozatához, annyira ösztönösen bukik ki belőle a reakció. Közelebb lépve rá is akasztja a pórázt a border collie nyakörvére, majd közli vele jelbeszéddel, hogy ez nem volt szép. Morpheus máris lesunyt fejjel pislog fel, mint aki pontosan tudja, hogy valami rosszat csinált, és hozzádörgölőzik a lábához.
- Nagyon sajnálom. Azt hiszem, valami édeset szúrt ki magának - közli végül még mindig németül, sármos, magabiztos mosollyal pillantva a nőre, és nehéz eldönteni, hogy most a mézeskalácsra gondolt-e vagy a nőre, akin azért végignéz közben. Segítőkészen nyújtja aztán a kezét. - Hadd segítsem fel.
Thorsten Löwenherz
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


DokThor bácsi
RPG hsz: 126
Összes hsz: 126
Írta: 2023. január 17. 22:16 Ugrás a poszthoz




Úgy tűnik, hogy a német nem különösebben nyerő ezen a vidéken. Ezzel újra és újra szembesül, meglehetősen kevés ember akadt eddig az útjába, akivel teljes lelki nyugalommal használhatta anyanyelvét, a kapott fordítógyűrűben pedig valami különös oknál fogva nem bízik. Talán azért, mert roppant keveset ért magyarul a Székesfehérváron töltött év ellenére is, így még hozzávetőlegesen sem tudja megállapítani, mennyire tökéletesen vagy éppen tökéletlenül fordítja a szerkezet a mondanivalóját, különösképpen tekintettel arra, hogy a németnek aztán igazán különálló szava van mindenre. Gyakori, hogy más nyelveken csak körülírni lehet a fogalmakat, de szó szerint lefordítani nem. Ezért sem használja, ha nem muszáj, viszont úgy tűnik, most kénytelen lesz, ha szót szeretne érteni a nővel. Már nem kezd kotorászni a gyűrű után a zsebében, hiszen a kezét nyújtja, hogy felsegítse. A köszönömöt azért megérti, azt eléggé sokszor hallotta, és biccent barátságos mosollyal az arcán, mielőtt elővarázsolná a varázstárgyat, hogy ujjára húzza.
- Csak azt mondtam, hogy úgy látom, Morpheus valami édeset talált - ismétli meg az imént mondottakat, hogy ezúttal magyarul is elhangozzanak. Megsimogatja közben a még mindig a lábánál kuksoló collie fejét.
- Ő Morpheus, ő pedig Atlas - mutatja be a két kutyát, aztán ismét végignéz a nőn. - Elnézést, mindkettő szeret játszani, Morpheus pedig siket, hiába kiabálnék utána. Ó, és én meg Thorsten Löwenherz vagyok - mutatkozik be végül. Most már kíváncsian várja itt minden alkalommal, hogy vajon ki hallott már róla és tudja, kicsoda is, vagy éppen ki nem. Izgalmas játék megtippelni, hogy vajon mi is lesz a reakció. Ezúttal leginkább arra számít, hogy nem mond semmit a neve, de úgyis mindjárt kiderül, hogy igaza van-e.

Thorsten Löwenherz
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


DokThor bácsi
RPG hsz: 126
Összes hsz: 126
Írta: 2023. január 23. 21:19 Ugrás a poszthoz




Úgy véli, húszas évei végén, de legfeljebb harminc körül lehet a nő, akit Morpheus a maga játékos módján nagy hévvel sikeresen ledöntött a lábáról. Csinos, ezt is hamar megállapítja, és egy magabiztos, sármos mosoly kíséretében nem csak a kutyáit mutatja be, de a saját nevét is megosztja.
- Valóban - bólogat egyetértően és elismerően. Akadt már, akinek el kellett magyaráznia, honnan is kapták a kutyái a nevüket, hiába sokkal szélesebb körben ismert név úgy általában mindkettő, mint ha mondjuk Huginnak és Muninnak nevezte volna őket. Való igaz, annak is meglett volna a maga szépsége, hiszen ők Odin hollói voltak a mitológia szerint, de az aktuális névválasztással is tökéletesen elégedett.
- Talán a germán és a skandináv mitológiából - közli a nőre kacsintva. Történetesen éppen a villámok, a mennydörgés, a vihar és a termékenység istenéről, Thorról kapta a nevét.
- Nyugodtan szólítson csak Thornak. Bár kalapács helyett hokiütővel hadakozom inkább, de hasonló végül is, csak kicsit kell hunyorítani - jegyzi meg még csak úgy mellékesen, és el is neveti magát. Zsebre dugja közben a kezét, miután kézfejére csavarta a két póráz végét, nehogy kedve támadjon újfent valakit feldönteni túlzott barátkozási hajlamában egyik ebnek sem. Azért viszonylag szabadok még így is, viszonylag hosszú pórázra engedve, ugyanis az már egyértelmű, hogy a nő, aki éppen bemutatkozik, nem fél tőlük. Láthatóan a kutyák is érdeklődést mutatnak iránta, Morpheus előbb közelíti meg ugyan, mint Atlas, de mindkettő barátságosan teszi.
- Milyen szép és különleges név. Nem találkoztam még senkivel sem, akit így hívtak volna. Mit jelent, ha szabad tudni? Jól gondolom, hogy szláv eredetű, akárcsak a családneve? - érdeklődik máris a nevet hallva, elraktározva magának. Különös, hogy magyarul beszélgetnek mégis, hiszen egyáltalán nem tűnik magyar névnek számára.
- Nem olyan régen költöztem a faluba, így még nehéz ezt megmondani, de ha rajtuk múlik, akkor sűrű lesz, és végeredményben én sem bánom, főleg ha ilyen szép hölgyek is gyakran járnak erre - válaszolja továbbra is magabiztosan mosolyogva, azt figyelve közben, ahogyan a nő éppen a haját igyekszik megigazítani. - Nem fázik? Szívesen meghívom egy teára vagy kávéra, esetleg forralt borra... még idénye van.
Thorsten Löwenherz
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


DokThor bácsi
RPG hsz: 126
Összes hsz: 126
Írta: 2023. január 24. 19:35 Ugrás a poszthoz



- Köszönöm - válaszolja biccentve a nő felé. Teljes mértékben egyet is ért a megállapítással, az anyjának abszolút remek ízlése van a neveket illetően. Egyedül Karl neve olyan, amilyen, de abba állítólag a sosem ismert nagyanyja is beleszólt. Mindenesetre a sajátjával tökéletesen elégedett. Érdeklődik aztán a nő neve felől is, mert érdekesnek találja, és kíváncsian hallgatja a választ.
- És tanít is valahol? - kérdezi meg, amint tudtára adja Marfa, hogy szláv eredetű neve pontosan mit is jelent. Még nem találkozott vele ugyan az iskolában, de hát van itt egy előkészítő is, és ki tudja, még hol és mit lehet tanítani a környéken, akár csak magántanárként is. Elneveti magát aztán, amikor a nő Morpheushoz fordul, aki meg nagyon lelkesen reagál.
- Hát igen, ők aztán bárkit képesek levenni a lábukról, szó szerint is - állapítja meg, célozva a korábbi kis közjátékra, aztán megsimogatja a labradort, ha már a border collie örvend éppen a nő figyelmének. Ne érezze szegény Atlas, hogy ő kimaradna bármi jóból.
- Nagyszerű. Esetleg van jó teázó a környéken? Különben a Mennydörgő utcában lakom, kicsit odébb van, de állítólag remek forralt bort tudok készíteni, őket meg egyébként is haza kellene vinnem. Van kedve elkísérni? - kérdezi, miután felméri a helyzetet. A kutyái valószínűleg kisebb kalamajkát okoznak bárhol, ahová beteszik a lábukat, amennyiben bárki is hajlandóságot mutat megsimogatni őket.  
Thorsten Löwenherz
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


DokThor bácsi
RPG hsz: 126
Összes hsz: 126
Írta: 2023. január 25. 21:25 Ugrás a poszthoz


Sankt Moritz, december 28.


Hogy is volt a szobaszám? Kétszáztizennégy? Vagy kétszáznegyven? Mit is mondott a csinos portáskisasszony odalent? Ha most az élete múlna rajta, akkor sem tudná megmondani, hogy vierzehn vagy vierzig hangzott-e el. Azért merne rá fogadni, nagy tétben is akár, hogy ez nem csak neki okoz gondot. Igaz ugyan, hogy a figyelemzavarból neki is kijutott, és amúgy is nehezítő tényező volt, hogy a már említett portáskisasszony nagyon is csinos hölgyemény, aki kicsit elterelte a figyelmét, miközben lelkesen bólogatott mindenre, amit hallott. Egyébként is mi baj történhetne? Szükség esetén legfeljebb segítséget kér valamelyik alkalmazottól, már ha nem fut bele korábban valamelyik kedves barátjával, ha már itt tervezik ünnepelni a szilvesztert és kihasználni, hogy Sankt Moritz az Alpok 12 leghíresebb síterepének egyike. A táskáját már felvitték a szobába, így csak meg kell találnia a megfelelő szobát. Könnyebb lenne, ha nála lenne a kulcs, de odaadta Matthiasnak, hogy menjen csak fel nyugodtan, mert ő még maradt úgy öt percet a portánál, és lett is társasága holnap estére, így azonban csak a kissé kusza emlékeire hagyatkozhat. Csodás ötlet volt, állapítja meg, ám szerencsére cseppet sem hajlamos keseregni mindezen, elvégre előbb-utóbb így vagy úgy megoldódik ez a legjobb esetben is csak tragikomikusnak mondható helyzet. Kabátját vállára vetve sétál fel az emeletre, abban legalább biztos, hogy kétszázassal kezdődik a szobaszám és a másodikon található. A tizennégyes előtt aztán megáll, eltöprengve megvakargatja az állát, aztán úgy dönt, egy próbát megér. Ha téved, akkor legalább biztosan tudni fogja, hogy negyven a jó válasz. Lenyomja a kilincset, az pedig enged, és az ajtó kinyílik.
- Matthias... bist du da? - szólal meg óvatosan, mielőtt teljesen kitárná az ajtót és belépne.
Thorsten Löwenherz
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


DokThor bácsi
RPG hsz: 126
Összes hsz: 126
Írta: 2023. január 30. 16:03 Ugrás a poszthoz



Ismerős a hang. Még a kérdést is érti félig, legalábbis a megint szó ismerősen cseng, hallotta már többször is. Az azt követő maga szót nem érti, bár talán hallotta, de alapvetően a magyar távolságtartóan illedelmes változatát még annyire sem ismeri, mint a közvetlenebb, tegeződő változatot, noha a számonkérő hangsúly azért segít, hogy sejtései legyenek. Nem örvend éppen nagy népszerűségnek, úgy véli. Legalábbis nem itt. A nő ennek már többször is hangot adott az iskolában és Bogolyfalván is, ahol összefutottak. Talán még el is bizonytalanodna, ha kicsit is kevésbé lenne magabiztos, így azonban egy gondolattal félre is söpri mindezt.
- Ah, wieder mal Sie? Was für eine unerwartete Überraschung. Bedauerlicherweise suche ich aber nach meinem Vetter, Graf Matthias von Pflaz-Zweibrücken - szólal meg, először is a nő kérdését ismételve meg tudtán kívül. Azt is kijelenti, hogy micsoda váratlan meglepetés a találkozás, közben meg végigméri a nőt, akiről már korábban is megállapította, hogy egészen csinos, majd közli, hogy sajnálatos módon azonban éppen az unokatestvérét keresi, von Pfalz-Zweibrücken grófot, Matthiast. A fordítógyűrűje történetesen a bogolyfalvi irodája asztalán pihen. Nem látta semmi értelmét, hogy elhozza ide, ahol az egyébként is németajkú baráti körével tölti az ünnepet. Meg se fordult a fejében, hogy itt is belebotolhat ebbe a nőbe, aki olyan látványosan nem kedveli, hogy már-már az a gyanúja, hogy éppen azt próbálja leplezni, hogy valójában mégsem olyan közömbös iránta, mint szeretné. Hátrálna is ki egyébként, mivel mindebből már evidens számára, hogy sikeresen félrehallotta a negyvenes számot, amikor a háta mögött is felbukkan valaki, és a torkára markol. Megemeli a kezét védekezőn már csak ösztönből is. Már ment volna magától, nem egészen érti a felhajtást.
- Wunderbar - dünnyögi. Csodás. Mintha ő lenne a megtestesült főgonosz. - Entschuldigung, es ist wirklich nur ein Missverständnis - kér elnézést, és kijelenti, hogy ez csupán egy félreértés, ami teljesen igaz. Összekevert két elhadart számot, a nőhöz meg egy újjal se ért hozzá, nem is érti a hisztit, de úgy véli, hogy majd legközelebb talán jobb lesz, ha ő is inkább messzire elkerüli karót nyelt grófnőt.
Thorsten Löwenherz
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


DokThor bácsi
RPG hsz: 126
Összes hsz: 126
Írta: 2023. január 30. 16:53 Ugrás a poszthoz



- Karintia - válaszolja a bizonytalan kérdésre, ha már a lány Tirolt emlegeti. Csak amolyan mellékes megjegyzés ez, jobban érdeklik ugyanis Inez sérülései. Kíváncsi, pontosan mi is okozta a robbanást, amit az aligazgatónő említett. Érdeklődve hallgatja a felsorolt átkok listáját, nem különösebben lepődik meg azon, hogy a rellonos lány ilyeneket gyakorol, ha már egyszer az ifi vbre készül. Hümmögve veszi tudomásul a megosztott információt, majd kicsit felvonja a szemöldökét a bombarda említésére. Emlékszik, hogy amikor még a Herzbergben tanult és némelyik diáktársa szintén a vbre készült, némelyikük csinált meggondolatlan ökörséget gyakorlás gyanánt. Megcsóválja a fejét, mielőtt megszólalna.
- De, mára szerintem már végeztél - válaszolja, miközben a nyitott kartonra mered az asztalra könyökölve, ujjai hegyét összeillesztve, mielőtt felkelne, hogy lefertőtlenítse a karcolásokat. Szól, hogy milyen hatással járhat a bűbáj, amellyel megtisztítja a sebeket, majd pedig el is tünteti az összes karcolást egy sebforrasztó varázslattal.
- Mennyit szoktál pihenni? - kérdezi meg azt figyelve, ahogyan a karcolások lassan eltűnnek. Olybá tűnik számára, hogy a lány nagyon is túlhajszolta magát, hiszen még a bőre is lassabban regenerálódik a bűbáj hatására. Ismét hümmög arra, hogy a lány jobb füle is érzékeny. A jobb oldalára kerülve közelebb hajol, hogy megvizsgálja a fülét. Kell egy kis fény, hogy lásson is. Úgy tűnik, a bombarda, már ha az volt a ludas, okozott némi kárt, de még menthetőnek látja. Tud rá jó bűbájt, bár nem garantálja, hogy esetleg zúgni nem fog. Ezt is megoldva aztán hátralép, és az asztalnak dől, úgy néz szigorúan a lányra.
- Nem szédülsz? Nincs hányingered? Mára azért mindenképp bent tartanálak, ebből nem engedek. Pihenésre van szükséged.
Thorsten Löwenherz
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


DokThor bácsi
RPG hsz: 126
Összes hsz: 126
Írta: 2023. február 12. 15:02 Ugrás a poszthoz



- Kórtörténet - válaszolja tömören, csak úgy mellékesen, bele sem gondolva, hogy esetleg a lánynak ne lenne tudomása arról, hogy eddig mit jegyeztek fel róla a gyógyítók, ahányszor csak megfordult náluk náthával vagy éppen egy-egy sérüléssel. Másnak meg ennél többet egyébként sem mondana, mégiscsak köti az orvosi titoktartás. A figyelmét aztán már az köti le, hogy előbb megtisztítsa, majd eltüntesse a sebeket, figyelve, hogy milyen lassan gyógyulnak a lány sérülései. Biccent aztán a köszönetnyilvánításra válaszul, mielőtt még rákérdezne, mennyit is pihen a lány pontosan.  
- Ühümm - hümmögi válaszul, és figyelni igyekszik a válaszra, miközben megnézi a fülét is. Nem kifejezetten erőssége, hogy egyszerre több dologra is figyeljen, de azért igyekszik, és az alapján, amit hall, megcsóválja a fejét.
- Túl kevés. Legalább hét órát kellene aludnod, még inkább hét és felet - dünnyögi végül, miután átgondolja a hallottakat, és azt is kijelenti, hogy ennek örömére ma a lány a vendége lesz a gyógyítói rezidencián.
- Ez nem alku tárgya. Helyezd kényelembe magad, ma bő a választék üres ágyból éppen - válaszolja, közben pedig visszaül az asztal mögé. A kartonban a probléma esetén értesítendő rubrikát keresi meg, hogy írjon egy levelet az ott megjelölt személynek. A tolla hegyét ütemesen kocogtatja közben az asztalhoz. Maga elé húz egy pergament az asztal sarkán felhalmozott kis kupacból, hogy ráfirkantsa a formanyomtatványra a lány nevét és az okot, amiért bent tartja, aztán ezt majd eljuttatja a házvezetőjéhez. Félig kész is, amikor a lány ismét megszólal és azt motyogja, nem lehet.
- Dehogynem. A felkészülésnek pont olyan fontos része a pihenés is, mint a gyakorlás. Nekem elhiheted, hosszú évekig sportoltam versenyszerűen. Ha nem pihensz eleget, több kárt okozol, mint hasznot. Többet hibázol, többet sérülsz, lassabban gyógyulsz. A kartonodhoz nem csatolták amúgy az edzésterved, de nem hiszem, hogy az edződ örülne, ha tudná, hogy túlzásba viszed - közli vele, még mielőtt teljesen kiborulna, hogy nem mehet vissza gyakorolni.
Thorsten Löwenherz
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


DokThor bácsi
RPG hsz: 126
Összes hsz: 126
Írta: 2023. február 12. 20:44 Ugrás a poszthoz



- Náh - dünnyögi tagadólag megrázva a fejét is, miközben azt próbálja felmérni, hogy a lány mennyire is sérült meg. A koponyája nem sérült, bár azért még az agyrázkódást nem zárhatja ki. Ismét megrázza a fejét.
- Rendben van, viszont a tinnitus lehetséges. Mivel a kartonod szerint nem szedsz semmi olyat, ami kiváltaná inkább a stressz okozhatja, de ehhez még szükség lesz néhány vizsgálatra majd. Az agyrázkódást sem zárnám még ki - válaszolja, az utóbbi megállapítást inkább már csak magának téve. Szeretné szem előtt tartani a lányt és megfigyelni, mielőtt még valami komolyabb baja is lenne. Közli is vele, hogy ma itt töltheti az éjszakát, ami láthatóan nem tetszik. Makacs egy teremtés, dönti el magának, de őt meg szintén kemény fából faragták, csak elbír egy tinédzserrel. Nézi, ahogy feláll, de pontosan tudja, hogy még földhöz is verheti magát, itt most akkor is az ő szava a döntő.
- Itt az én felelősségem ezt eldönteni, és én szeretnélek megfigyelés alatt tartani. Kiegyezhetünk huszonnégy órában és értesítem a házvezetődet, vagy értesíthetem a szüleidet is, hogy probléma van és jöjjenek be. Választhatsz - ajánlja fel. Majdhogynem biztos benne, hogy a huszonnégy órás gyengélkedői tartózkodás szimpatikusabb lesz, mint az, hogy a szüleire bízza ilyen állapotban. Bár ki tudja, ha arra dönt a lány, szól szívesen, rajta ne múljon. Továbbra is az asztalnál ücsörögve figyeli, hogyan veszi kezdetét az összeomlás. Úgy dönt, teret hagy neki. Nyugodtan sírjon, hisztizzen, végtére is fel kell fognia, hogy most biztosan nem fog visszamenni csak úgy gyakorolni, mintha semmi sem történt volna. Látott már rosszabbat is, ami azt illeti.
- A csodaszer a pihenés, amire szükséged van. Én nem mondok senkinek semmit, ez itt mind kettőnk között marad, viszont azt javaslom, hogy az edződnek meséld el te magad. A teljesítményedet az is rontani fogja, ha nem figyelsz magadra - közli higgadtan, és beírja a kartonba, hogy túlhajszolta magát, felszíni sérüléseket szenvedett, és kérdőjellel ugyan, de a tinnitust és az esetleges agyrázkódást is. Ezt követően felkel és a megfelelő szekrényből egy fiola nyugtató bájitalt vesz elő, majd kiadagolja és visszasétálva Inezhez a lány elé tartja a pohárkát.
- Ezt idd meg szépen, segít megnyugodni - mondja, majd megvárja, amíg a lány el nem veszi tőle a pohárka bájitalt. Leguggol közben vele szemben, hogy a szemébe tudjon nézni. - Lehetsz még világbajnok, de most figyelj rám. A munkámnak két fő része van. Segíthetek teljesítményt növelni, ésszerű keretek között, vagy sérülések rehabilitációjára koncentrálok. Ha hajlandó vagy pihenni, beszélhetek az edződdel és megtalálhatjuk azt az optimális edzési terved, amivel maximalizálhatod a teljesítményed, de nem kötsz ki a gyengélkedőn, de most muszáj pihenned. A gyengélkedőről nem jutsz ki, amíg nem engedélyezem a távozást, csinálhatjuk ezt így is. Mivel gyanús, hogy a robbanástól agyrázkódásod is lehet, szeretném, ha maradnál. Ülve kellene aludnod, és majd óránként rád nézek, ha pedig hánynod kell vagy szédülsz, bármit érzékelsz, szólsz, itt vagyok. Ha már rendben vagy, visszatérhetünk az edzéstervre.
Thorsten Löwenherz
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


DokThor bácsi
RPG hsz: 126
Összes hsz: 126
Írta: 2023. március 7. 23:28 Ugrás a poszthoz



Makacs lány, ezt már sikerült megállapítania, azonban semmi esélye kijutni a gyengélkedő bűbájainak köszönhetően, amíg ő a távozását jóvá nem hagyja. Nem is aggódik mondjuk egyébként sem különösebben, hogy ne tudná itt marasztalni, legrosszabb esetben a saját épsége érdekében nyugtató bűbájt küld rá, ez viszont mégiscsak a z terv. Először is a józan érveket választja.
- Az is egy választási lehetőség. Mondtam, huszonnégy órás megfigyelés és a házvezetődnek írok, vagy mehetsz, ha a szüleid jönnek érted. Mivel a kartonod szerint Budanekeresden laksz, gondolom, ez nem vetekszik a lehetetlennel - válaszolja tolla hegyét ütemesen kocogtatva az asztal lapjához közben. Bejegyzi a kartonba a fontos információkat, miután közli a lánnyal, hogy pihennie kell, és ez nem kérés, ezt követően pedig felkel az asztaltól és közelebb megy. Nem próbálja különösebben arra bírni, hogy ne sírjon, ahogy azt sem kezdi ismételgetni, hogy nyugodjon meg, mert ez ilyen esetben mit sem használna egyébként sem. Egy pohárnyi nyugtató bájitalt nyújt inkább neki, leguggolva vele szemben.
- Semmi baj - válaszolja nyugodt hangon. Érti, hogy így jön ki a feszültség, a stressz és a sokk is bizonyára, hiszen mégiscsak letarolta egy átok. Alkarját a térdére támasztja lazán és várja, hadd mondja ki Inez, amit szeretne. Érti egyébként, hogy nagy rajta a nyomás, mint általában bárkin, aki komoly versenyekre jár. Végig is hallgatja magához képest egész türelmesen.
- Elárulok valamit. Ugyan nem párbajversenyekre jártam, de egy hajszál választott el a világbajnokságtól, amikor vissza kellett vonulnom. Nekem elhiheted, hogy ismerem ezt az érzést, de nem az a megoldás, hogy túlhajszolod magad. Szóval most legelőször is pihenned kell, majd utána megbeszélhetjük, pontosan mi is az edzésterved és hogyan lehet azt még tovább optimalizálni, rendben? - javasolja még mindig egészen türelmesen magyarázva. Figyeli, ahogy a lány a pohár tartalmát bizalmatlanul szagolgatja meg.
- Csak nyugtató. Nem altató, gyógyító becsületszavamra, és igen, megegyezhetünk a 24 órában itt. Azt nem ígérem, hogy nem kell utána is pihenned, ha tényleg agyrázkódásod van - válaszolja száját kissé elhúzva féloldalasan, ennél jobb ígéretet nem tud tenni. Felegyenesedik közben, majd ha a lány végre megissza a bájitalt, áttereli az ágyakhoz. - Szóval ahogy mondtam, ülve, és legalább óránként rád fogok nézni, hogy lássam, hogy vagy. Nagyon zúg a füled?
Thorsten Löwenherz
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


DokThor bácsi
RPG hsz: 126
Összes hsz: 126
Írta: 2023. március 28. 21:49 Ugrás a poszthoz


Szalamandra-Szentegyed


A nővére társaságában érkezett, miután nem volt kedve valaki alkalmit megkérni. A menyasszony nem is olyan távoli rokonuk anyai ágon, éppen csak pár generációval fiatalabb náluk. Tizenkilenc éves. Nem különösebben irigyli, annyira elrendezett ez az egész pont, mint a bátyja és a sógornője házassága volt annak idején, vagy az övé is lett volna, ha nem bomlik fel az egyezség a származása körüli pletykák okán. Végtére is, legalább azóta is szabad, és már jó ideje nem is jutott eszébe Hedwig. Most is csak azért, mert tudomása szerint ő is itt van a német, osztrák és magyar vidékről érkezett közel háromszáz vendég között a férjével, de nem igazán áll szándékában esetleg meg is keresni. Ez az esküvő egyébként is az idény eseményének számít, itt van az arisztokrata aranyvérű családok színe-java. Mégiscsak egy Festetics fiú vesz el egy Saxe-Meiningen lányt. Gratuláltak is már Adelheidnak, aki a házasság elrendezett volta ellenére kicsattanóan boldognak tűnt éppen, aztán most már a helyüket keresik meg a rengeteg asztal egyikénél, követve a megbűvölt kis névjegykártyákat, amíg azok nem landolnak a megfelelő helyen. Elegáns dísztalárban van, akárcsak Amadea, aki belékarol és lelkesen magyaráz neki a dekoráció ízléses voltáról meg a virágokról. Az ő gondolatai néha azért elkalandoznak, mint mindig, ebben nincs is semmi meglepő, de azért igyekszik figyelni. Köszön néhány ismerősnek, vált is pár szót néhányukkal, majd megkönnyebbülten veszi tudomásul, hogy a névjegykártya végre landol egy asztalnál. Úgy érzi, jól fog esni egy pohár bor, amit majd a menyasszony egészségére emel meg nyilvánosan, és a saját nyugalmának megőrzése érdekében gördít le, főleg, amikor meglátja, ki ül a szomszéd asztalnál. El sem hiszi, hogy még itt is a nőbe botlik. Kimérten biccent, amikor a tekintetük találkozik, majd inkább kihúzza a széket Amadeának és az eddiginél is kitartóbban igyekszik arra figyelni, mit szeretne mesélni még a nővére.
Utoljára módosította:Thorsten Löwenherz, 2023. március 28. 23:54
Thorsten Löwenherz
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


DokThor bácsi
RPG hsz: 126
Összes hsz: 126
Írta: 2023. március 30. 00:00 Ugrás a poszthoz



- Mondanál egy pontos lakcímet? Itt feltüntetve Budanekeresdet látom, de lehet, hogy csak kissé elavult információ, ami nem került frissítésre még - osztja meg a feltételezését, ugyanis még csak nemrég óta van itt, nem tudja, milyen gyakran aktualizálják az adatokat, amennyiben valaki magától nem jelzi azok változását.
- Rendben - veszi tudomásul a választ, ha már lehetőségeket ajánlott. Ő is így gondolta különben, hogy ez lesz. A sokkal komolyabb opciót ő sem választaná a lány helyében, de ez mindig beváló taktika, hogy valami sokkal rosszabbat ajánl a másik lehetőségnek. Ha már nem akarja földhöz verni magát, akkor megosztja vele azt is, hogy egyébként ha hiszi, ha nem, neki is megvolt a maga kálváriája.
- Eleinte roppant nehezen viseltem, de tulajdonképpen mostanra úgyis kiöregedtem volna. Lehettem volna edző esetleg, viszont a gyógyítást választottam és így is a sport világában maradtam végeredményben - válaszolja. Volt ugyan egy rövidebb időszaka, amikor néhányszor felöntött a garatra búfelejtőnek, de ezt egyrészt amúgy sem javasolná egy diáknak, másrészt meg egyébként sem volt hatékony, csak odébb tolta kicsit a pillanatot, amikor végül úgyis szembe kellett néznie a tényleges problémával. Inez egyébként sem kényszerül még arra, hogy feladja a versenyzést, csak szüksége van egy kis pihenésre most, aztán meg arra, hogy megtalálja az egyensúlyt és ne hajszolja túl magát. Úgy tűnik, sikerül meggyőznie a lányt, hogy a bájitalt is elfogadja, majd pedig komolyan vegye az utasításait. Száját elhúzva bólint az elmotyogott szavakra. Gondolta. Viszont ebbe most inkább nem megy bele, majd később felveti, hogy erről viszont talán már az iskolapszichológussal is érdemes lehet beszélgetni, előbb azonban az a fontos, hogy pihenjen és arról is megbizonyosodjanak, hogy nincs agyrázkódása.
- Na és egy egytől tízig terjedő skálán? Az én dolgom az, hogy segítsek, és nem tudok, ha nem mondod el pontosan, mi a gond. Mindketten azt akarjuk, hogy tudj versenyezni, de hidd el nekem, ennek az első számú feltétele, hogy figyelj magadra és jó állapotban legyél, megbeszéltük? - kérdezi, miközben áttereli a lányt a kórterembe. Az ügyeletes manó pizsamát is ad neki, hogy ne egyenruhában kelljen maradnia, a paraván mögött átöltözhet, aztán még egyszer átveszi vele, mire is figyeljen és miről is szóljon, de úgyis ránéz óránként, aztán megy és ír Volkovnak is.
Thorsten Löwenherz
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


DokThor bácsi
RPG hsz: 126
Összes hsz: 126
Írta: 2023. április 4. 22:02 Ugrás a poszthoz



Mekkora az esélye, hogy még itt is összefutnak? Matematikából sosem volt kifejezetten jó, ezért neki sem áll kiszámolni pontosan, a kérdés inkább csak költői. Azt sejtette, hogy az Erdődy család is kapott egy meghívót, amekkora eseményről van szó, de azért azt gondolta volna, hogy ennek az ültetési rendre igazán nem volt sok esély. Vagy mégis? A fene sem tudja. Minden esetre a bor után nyúl, amint leülnek. Amadea rosszallóan pillant rá, sőt, meg is kérdezi, mi az, amitől hirtelen ennyire szomjas lett. Csak megrázza a fejét válaszul. Inkább hagyják az egész témát, ne is beszéljenek róla, maradjon a dekoráció kérdése. Próbál is visszatérni oda, rákérdez az imént említett virágokra, ami végképp nem érdekli amúgy sem, de próbálja menteni a menthetőt, Amadea viszont nem hagyja magát. Látta már Hellát, még ha csak távolról is, ugyanis időnként Bogolyfalván tölt egy-két napot, be azonban sosem mutatta a nőnek. Miért is tenné? Nem kebelbarátok. Sőt, az utóbbi hetekben leginkább elkerülni igyekszik, amikor csak teheti. A nővére azonban majdhogynem kiköveteli magának, hogy bemutassa. Kelletlenül köszörüli meg a torkát, miután nem túl illedelmesen magába dönti a pohár tartalmát, hogy aztán a bűvölt üvegből újratöltődjön a vörösbor, és odafordul.
- Üdv. Bemutatnám a nővéremet. Amadea Leonora Löwenherz - fordul a nőhöz és társaságához, majd vissza a nővéréhez egy röpke grimaszt is vágva, amiből értheti a nő, hogy reméli, most boldog.
- A hölgy pedig Erdődy Hella Róza, a főbérlőm és a Bagolykő gemmológusa - közli, és legszívesebben elsüllyedne. Kissé idegesen fújja ki a levegőt, aztán újra iszik a borból. Nem akar beszélgetni, főleg nem Hellával, de hát a nővérét ismerve mindjárt az ujja köré fogja csavarni az ismeretlen férfit, ő meg itt maradhat jégcsap kisasszonnyal társalogni. Egyáltalán nincs lenyűgözve a lehetőségtől, pedig minden jel arra mutat máris.
Thorsten Löwenherz
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


DokThor bácsi
RPG hsz: 126
Összes hsz: 126
Írta: 2023. április 4. 23:04 Ugrás a poszthoz



Mindig kint van, amikor valamelyik csapat edz. Bármikor bárki lesérülhet, ő pedig készenlétben van minden ilyen esetre. Ma éppen néhány karcolással sikerült letudni az egész délutáni programot, úgyhogy addig is elolvasott néhány érdekes cikket a korai demencia kezelésére tett mágikus kísérletekről, bár sokkal okosabb nem lett e téren. Csak abból a cikkből tudott meg hasznos dolgokat, amelyet az elemi mágusokról talált. Majd mindenképpen beszélgetnie kellene erről Zámborival is úgy általánosságban, de egyelőre nem sieti el. Az edzés végeztével ő is becsukja a medimágia szaklapokat, és csak egy pillanatra teszi le őket a padra, hogy a bájitalokkal, kencékkel és kötszerekkel teli táskát becsukja és kézbe vegye, de már el is felejti. A folyóirat ott marad a padon, ő viszont már útban is van vissza a gyengélkedőre. Ilyenkor a kollégák valamelyike van ügyeletben. Úgy egyeztettek, hogy mégse kelljen senkinek két helyen lennie, és szerencsére elegen vannak ahhoz, hogy munka nélkül igazán senki se maradjon. Ennyi diák bőven biztosítja egyébként is, hogy unatkozni ne maradjon idejük. Az már csak a ráadás, hogy egyébként is van magánpraxisa is, és egyre nehezebben tart észben mindent, sőt, papíron is, mert sajnos hiába ír fel időnként dolgokat, azt felejti el, hogy hova is írta fel vagy éppen mit is pontosan. Ezért is gondolkodott el, hogy jó lenne valaki segítségnek, aki legalább arra emlékszik helyette is, hogy mondjuk átveszi a rendelt bájitalokat vagy néha ellenőrzi a készleteket meg ilyesmi. Meg is hirdette a dolgot, sőt, valaki jelentkezett is, ő meg ezt is elfelejtette. Most jut eszébe csak, az órájára pillantva, de hova is beszélték meg? Vajon ide? A naptára meg az irodájában van. Előkotorja inkább a még boldog sportidőkből használt telefonját, hogy megnézze, oda legalább ezt beírta-e. Azt ugyanis még rendszertelenebbül használja, mint a határidők közelében sipákoló naptárat. Ezen csak régi csapattársak keresik alkalomadtán, csak ezért tartotta meg.      
Thorsten Löwenherz
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


DokThor bácsi
RPG hsz: 126
Összes hsz: 126
Írta: 2023. április 5. 22:55 Ugrás a poszthoz



A telefon naptára üres, így hát ettől sem lesz okosabb, csak némileg idegesebb, hogy nem emlékszik pontosan, mit is beszélt meg és hová. Próbálja végiggondolni, hogy vajon ezt a helyszínt egyeztették-e vagy inkább a gyengélkedőt? Csak abban biztos, hogy nem a Mennydörgő utcát, mert az bonyodalmasabb lenne sokkal iskolaidőben. Még bámulja a képernyőt, amikor valaki elnézést kér. Kissé zavartan pislog fel, a ketyerét pedig el is süllyeszti inkább azzal a lendülettel a zsebébe.
- Öh, igen, hogyne, én vagyok az. Miben segíthetek? - érdeklődik összekapva magát már a gondolatmenet végére. Sejteni is véli, hogy ezek szerint mégiscsak jó helyen van, és nem a gyengélkedőre egyeztette a találkozót, mert ha őt keresi a fiú, akkor csak az a lelkes diák lehet, akit érdekel a felkínált álláslehetőség. Nem volt nagy tumultus, bár arra nem is számított. Bájitalok megrendelését idézni majd pakolászni az egészet nem feltétlen érdekes munka, kivéve, ha valakit tényleg érdekel a dolog. Nem rossz startmező, ha valaki majdan gyógyításra adná a fejét, elvégre megismerkedhet közelebbről mindennel, amit most éppen használni lehet vagy érdemes, többek között kísérleti főzetekkel is. Ráadásul meg a fizetséget sem sajnálja, mert tudja azért, hogy bárhogyan is csomagolja be a lehetőséget, mégsem csupa izgalom feladat. Hasonlóan monoton tud lenni, mint egy gyorsétteremben a szendvicsek összerakosgatása.
- Cassius? - kérdezi meg pillanatnyi csend után. A név megmaradt, mert nem különösebben gyakori, és addig is, amíg választ kap, körbepillant. Kiülhetnek a lelátóra. Már emlékszik, azért is mondta ezt a helyet, mert ha elvonultak a kviddicsjátékosok, itt nyugalom van, a gyengélkedőn viszont időnként nagy a jövés-menés.
Thorsten Löwenherz
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


DokThor bácsi
RPG hsz: 126
Összes hsz: 126
Írta: 2023. április 8. 15:56 Ugrás a poszthoz



Nimród. Szóval van egy testvére, aki kevésbé karót nyelt, jegyzi meg magának csendben, miután elmormol egy "Örvendek"-et ő is, aztán újfent a bor után nyúl. A nővére máris kedélyes beszélgetésbe elegyedik a férfival a maga roppant közvetlen módján, amiről alapvetően úgy véli, bájos, most azonban legszívesebben elsüllyedne. Be is húzza kissé a nyakát ültében és nagyon leköti a pohár bor, amit kifejezetten érdekesnek és ízletesnek talál, annak ellenére is, hogy a nővére időnként vet rá egy-egy nem túl elégedett pillantást. Nem is szabadna alkoholt innia, pontosan tudja, most azonban ezt teljesen mellékesnek tartja. A bájitalokkal nem ütközik szerencsére, nem erősíti fel egyik a másik hatását, ahogy nem is tompítja, a gond leginkább az, hogy holnapra éktelen fájdalom fogja kínozni a köszvény miatt. A királyok betegsége meglehetősen komoly szenvedéssel tud járni, bárki bármit mondjon is. Ugyan eszébe jut, hogy erre erősebb kellene, mint a bor, talán valami remek, koros whisky, de azt nem lát a kínálatban. Pezsgő van, bor és még valami likőr, ha jól nézi. Dió. Csodálatosan jó választék, csak ő nem boldog éppen. Sóhajt egyet, hallgatva, hogy állítólag Hella érdeklődik iránta, noha ezt eddig is sejtette. Túl vehemensnek találta az ellenszenvét ahhoz, hogy ne éppenséggel rejtegetni próbáljon valamit. Hízelgő ez az egójának valahol, azonban mégis úgy érzi, hogy a nő olyan erős ellenszenvet mutatott irányában, hogy akkor már miért is ne venné komolyan? Játszadozni egyébként sincs kedve. Az gyerekeknek való. Utoljára talán elsős korában próbálkozott azzal, hogy meghúzta valaki haját, egy felnőtt meg tudjon kommunikálni.
- Amadea, kérlek - vág közbe, amikor a nővére már arról kezd mesélni, hogy valahol itt van Hedwig is, aki valaha a menyasszonya volt. Mintha csak teadélutánhoz kellemes téma lenne. Ugyan titoknak nem titok ez sem, biztos emlékszik még jó néhány aranyvérű a dologra, mert port kavart fel az egész eljegyzés felbontása, de mégsem jó téma.
- Szerintem nem kellene azzal fárasztani Erdődyéket, hogy mi volt húsz éve. Nem mesélnél inkább arról, hogy miket festesz? - kérdezi meg erősen szuggerálva, hogy tessék témát váltani. Tényleg szeretne elsüllyedni. Megdörzsöli az orrnyergét, aztán szusszan egyet, kelletlenül szólva Hellához. - Sajnálom.
Thorsten Löwenherz
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


DokThor bácsi
RPG hsz: 126
Összes hsz: 126
Írta: 2023. április 9. 21:57 Ugrás a poszthoz



Ismét belekortyol a poharába, abban a reményben, hogy attól legalább a kedve javul. Jó lenne már, ha felkérhetne valakit táncolni, hogy szabadulhasson, de még mindenki a helyén ül beszélgetésbe merülve főleg. Éppen, mint a nővére meg Hella testvére, akik úgy társalognak, mintha évtizedek óta ismernék egymást. El is mormol egy kurta és kelletlen bocsánatkérést, pontosan maga sem tudja, hogy miért is. Leginkább mégis talán azért, mert nem kellett volna engednie nővére kérésének és bemutatni, hiszen ismeri. Szemét forgatva iszik újabb kortyot, miközben hallgatja, hogy a nő közli, hogy az ő hibája, majd kijavítja magát, és gyakorlatilag igazolja azt, amit ő eddig is feltételezett az eltúlzott ellenszenve mögött. Legutóbb is egészen indokolatlanul öntötte a teáját az arcába. Talán ha nem ezt feltételezte volna, most kiköpné a bort is vagy éppen félrenyelve azt fuldokolna. Ehelyett azonban kétkedve pillant a nőre, letéve a poharát. Most ez tényleg meg is történik? Kissé megemeli a szemöldökét, miközben azt hallgatja, hogy bosszantó meg vonzó. Ha nem Helláról lenne szó, már bizonyára elégedetten dőlne hátra, azt tervezve, hogyan is lesz majd izgalmas az este. Jelen esetben viszont nem érzi erre a késztetést. Sőt, nem is érti ezt az egészet különösebben. Ha nincs ez a sok hiszti, bizonyára már túllennének egy közös éjszakán és rég békén hagynák egymást, de ehelyett az első pillanattól fogva úgy viselkedik a nő, mint valami csitri, aki vagy eldönteni nem tudja, mit is akar, vagy kifejezni.
- Pedig én igazán békén hagyom, még a bérleti díjat is a koboldok intézik az Erznestben, nehogy találkoznunk kelljen. Az ajtó pedig zárva van, de ha megnyugtatja, szerzek rá egy bűvölt lakatot apám gyűjteményéből, amire az alohomora nem hat - válaszolja. Hangjának akad némi éle, tekintve, hogy azért a nő kellőképpen sokáig és látványosan volt elutasító, indokolatlanul erőteljesen. A vámpír volt a hab a tornát Svájcban, de úgy tűnik, a Sors azóta is remekül szórakozik azon, hogy egymás útjába kerüljenek. A kérés hallatán megdörzsöli a homlokát, és nem túl lelkesen ugyan, de bólint. Hát persze.
- Jöjjön - mondja a nőnek, a kezét is nyújtva, hogy eleget tegyen Erdődy úr kérésének. Szótlanul kíséri ki a levegőre. Tavasz lévén elég hűvös van, ami józanító hatással lehet a nőre, amire úgy tűnik, szüksége is van. Összefonja a karjait mellkasa előtt, és szemöldökét ráncolva pillant rá. - Mondja, maga mindig ilyen éretten kezel mindent?
Thorsten Löwenherz
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


DokThor bácsi
RPG hsz: 126
Összes hsz: 126
Írta: 2023. április 10. 16:33 Ugrás a poszthoz



- Inkább hagyjuk - zárja rövidre a témát. Nem igazán van kedve erről társalogni, hányszor sikerült a nőnek úgy feltüntetnie mások előtt is, mintha legalábbis üldözné, noha ő igazán nem koslatott a nyomában. Sőt, gyakorlatilag az első találkozás után megfogalmazódott a fejében a gondolat, hogy ő aztán nem fogja keresni a nő társaságát, erre tessék, véletlenek végtelen sorozataként folyton belebotlik. Mint valami rossz álom. Reméli, hogy Fortuna legalább remekül szórakozik ezen, mert hogy ő nem, az is biztos. Nem annyira érdeklődve hallgatja, mibe is kezd bele a nő éppen, tartva közben két lépésnyi távolságot, hiszen mégsem lenne úriember, ha itt hagyná magára, de annyira nagyon arra sem érzi a késztetést, hogy lovagot játsszon a grófnő mellett. Elvégre Hella nagyon is határozottan a tudtára adta néhányszor, hogy nem kér a társaságából, most meg már hiába magyarázza ennek az ellenkezőjét. Vagy mégsem? Szemét forgatja még az első pár mondatnál. Kinek nincs meg a saját tragédiája? Ő azért veszítette el Hedwiget, mert a lány apja tizenhét év után egyszer csak úgy döntött, túl sok neki a származása körüli pletyka és nem adja a lányát valakihez, akinek az apja kiléte talán megkérdőjelezhető. Ezt azonban már kár is elmondania, hiszen Amadea lelkesen osztott meg mindent is, mintha csak teadélutánra ideális téma lenne, amíg rá nem szólt, hogy beszéljen inkább a festményeiről, ha már annyira mesélni szeretne. Ám mégis minél többet oszt meg Hella a maga történetéből, annál inkább kezdi el legalább sajnálni. Valahol érteni is véli, miért próbálta saját magát védeni, akkor is, ha egyébként legszívesebben azt mondaná, hogy keressen egy pszichológust, ne vele ossza meg a traumáit. Sóhaja türelmetlennek hangzik, amikor a nő még sírva is fakad, és megkísérti az a gondolat is, hogy egyszerűen csak itt hagyja, de végül mégsem teszi meg. Sok mindent érez. Sajnálja, hogy ezen ment keresztül, nem érti, miért nem kért segítséget, hiszen bizonyára nem tegnap történt mindez, és némi haragot is érez, amiért nyilván rá is kivetítette mindezt a nő, mert ugye minden férfi egyforma a világon. Még mindig nem szól egy szót sem, először csak leengedi a karját, már nem fonja keresztbe maga előtt, majd inkább kikapcsolja az ezüstből készült oroszlánfej alakú csatot, amely összefogja a talárját az öltöny fölött, aztán levéve a talárt a nő vállára teríti. Nem tudja eldönteni, hogy csak a sírástól reszket-e vagy fázik is.
- Merlinre - dünnyögi még mindig kelletlenül, aztán félig kitárja a karját a nő felé. Kaphat egy ölelést. - Na jöjjön, mert már így is bámul néhány cigarettázó vendég. Nem hiányzik, hogy pletykálni kezdjenek.
Utoljára módosította:Thorsten Löwenherz, 2023. április 10. 18:06
Thorsten Löwenherz
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


DokThor bácsi
RPG hsz: 126
Összes hsz: 126
Írta: 2023. április 10. 20:54 Ugrás a poszthoz



Nem repes a fejleményektől. Nem eredményez megkönnyebbülést, hogy most már tudja, igaza volt, ahogy attól sem lett jobb semmi, hogy a megosztott információk is bizonyára egy mélyen őrzött titok részét képezik, amely most már az ő vállát is nyomja. Fogadni merne rá, hogy ezt ugyan biztos nem osztotta meg ország-világgal a nő, feltehetően csak pár hozzá közelálló tudja, meg ő, javarészt akarata ellenére. A beleegyezését legalábbis nem kérte Hella, hogy óhajtja-e megtudni, miért viselkedik úgy, ahogyan. Kicsit több mindent ért így, kontextusában, bár még mindig úgy véli, enélkül is igazán nyugodtan tudná élni az életét. Két sóhaj közepette felajánlja inkább a talárját a reszkető nőnek, majd egy ölelést is, mielőtt még tíz percen belül már azt fogják pletykálni, hogy összetörte Erdődy grófnő híres jégszívét. Az újabb kijelentésre kissé élesen szusszan egyet, aztán megrázza a fejét.
- Hella, tegyen már meg nekem valamit. Nem mellőzhetnénk ezt a rettenetes drámaiságot? Éppen ezért próbáltam elkerülni, mert ne vegye sértésnek, de úgy viselkedett az első pillanattól fogva, mint valami hisztis liba, akinek beletiportam az érzéseibe. Megkérdőjelezte a szavaimat, letámadott, rám uszította a vámpír barátnőjét, a teát már nem is igazán számolom, bár de... vegyük a listához, és ha jól értem, azért volt az eltúlzott ellenszenv, mert vonzónak talál. Nem túl hatékony módja ez a kommunikációnak. Talán még kamaszoknál elmegy, de hány éves is? Harminc? Ha elfogad egy tanácsot, nem őrizgeti magában a kínjait, hanem keres legalább egy barátot, akivel őszinte lehet és éli tovább az életét - közli nem túl hangosan, de éppen elég határozottan. - Ami engem illet, én nem vagyok a szőke herceg, és nem vágyom családra sem, ezt mindenféle romantikus ábrándot elkerülendő szeretném tisztázni. Ha meg ez nem lenne elég, maga a kollégám és a főbérlőm, bármennyire vonzó is, a civilizált beszélgetés a legtöbb, amit ajánlani tudok.
Thorsten Löwenherz
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


DokThor bácsi
RPG hsz: 126
Összes hsz: 126
Írta: 2023. május 2. 23:10 Ugrás a poszthoz



- Csodálkozom, hogy egy akkora telken nincs saját medencéje - állapítja meg, amint észreveszi a nőt. Nem most jár itt először, de mégis ez az első alkalom, hogy nem valamelyik páciensét kíséri, mert a víz révén megfelelőbben tudnak haladni a rehabilitációval. Leül a kisebb medence szélére, lábát belelógatva a vízbe, majd komótosan lóbálja meg hullámokat generálva ezzel.
- Üdv - köszön is végül jobbját egészen a homlokáig emelve, hogy aztán hevenyészetten szalutáljon. Viccesnek tűnik valamiért, főleg a múltkori beszélgetésük után, amelyben olyan sok tengerrel és vízzel kapcsolatos képet használt a nő, hogy az se lett volna furcsa, ha kiderül, maga is tengerész lenne, ha nem tartaná vissza a neveltetése. Igaz, tanár lett így is, ami szintén nem férne bele ebbe. Kiderül a végén, hogy több meglepetéssel tud szolgálni, mint ahogy gondolta volna. Pedig olyan egyszerű elkönyvelni a karót nyelt arisztokratának, aki a neve és címe okán büszke a semmire és hordja fenn az orrát. Talán még tényleg képesek lesznek elviselni egymást. Azt egyébként kifejezetten szórakoztatónak találja, hogy a nő mennyire más oldalát mutatja, miután néhány pohár bornak hála kiöntötte a lelkét és már nem úgy néz rá, mint aki tekintettel megfojtaná, ha tehetné. Sőt, azért vannak itt, mert mindenáron ki akarta próbálni, nem használ-e az elemi mágiája többet, mint amúgy a bájital és minden életmódbeli alkalmazkodás, ami a saját gyógyítója szerint a legtöbb, amit tehet. Na persze azzal együtt, hogy nem iszik egyáltalán alkoholt, de hát miért mondana le mindenről? Ugyan, akkor már élni is fölösleges, ha nincs az embernek semmi káros szokása. Sötétkék fürdőnadrág van rajta, és egy szürke törölközőt hozott még magával, amit felcsavarva rak le maga mellé, csak később lesz rá szükség úgyis.
Utoljára módosította:Thorsten Löwenherz, 2023. május 3. 16:25
Thorsten Löwenherz
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


DokThor bácsi
RPG hsz: 126
Összes hsz: 126
Írta: 2023. május 28. 23:41 Ugrás a poszthoz



Egészen nyugodt nap volt ez a mai. Akadt pár allergiától szenvedő diák, néhány figyelmetlenségből szerzett horzsolás, talán két gyomorrontás, és az egyik terelő kificamította a vállát egy ütésnél, az volt a legkomolyabb esete. Meg is beszélték, hogy mivel nem ez az első eset, foglalkoznak kicsit a helyzettel majd, mielőtt egyszer még netán rosszabbul járna. Egyelőre azonban még csak annyiban maradnak, hogy két nap múlva újra ránéz, mi a helyzet az ízülettel, addig pedig pihenésre ítélte a terelőt. Éppen csak leül az asztalhoz, miután elküldte a hálókörletébe a kviddicsjátékost, hogy az adminisztrációt is elintézze, amikor ismét kopognak. Lassan véget ér amúgy a munkaideje, de még ide kell érnie Anának, hogy hivatalosan is befejezettnek nyilváníthassa a saját műszakját. Meggondolja, hogy akár egyszerűen ki is kiabálhatna, hogy akárki is kopog, jöjjön be, de végül meggondolja magát és felkel az asztaltól, majd elsétál az ajtóig, hogy kinyissa. Szőke, legalább harminc-harmincöt centivel alacsonyabb tinilány áll az ajtóban, és itt rebegteti rá a pilláit, közölve, hogy fáj a hasa, mintha ez örömteli dolog lenne. Már ismerik egymást, visszatérő vendég az Eridonos. Mintha hobbiból járna ide. Pislog párat, miközben a lány besétál mellette, mintha csak haza jönne, aztán becsukja az ajtót, visszasétál az asztalhoz és magához inti Zsanna kartonját.
- Ma mit ettél? - kérdezi. A köszönés már egészen mellékesnek tűnik. Olyan ez, mint valami véget nem érő beszélgetés üzenetben, ahol már mellékes időpocsékolás minden udvariaskodás, a felek inkább a lényeggel törődnek. Zsannának lassan két naponta akad valami panasza, amiről már kezdi úgy vélni, hogy vagy figyelemre vágyik, vagy valami elől ide menekül. Talán beszélgetnie kellene vele erről is, azonban mégsem pszichológus. Talán inkább Riley-t kellene megkérnie, hogy beszélgessen vele. - Egy egytől tízig terjedő skálán mennyire fáj? Az egyes mondjuk egy csúnyább szúnyogcsípés, a tízes meg... hmm... egyáltalán nem bírod, a falat szeretnéd kaparni.
Thorsten Löwenherz
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


DokThor bácsi
RPG hsz: 126
Összes hsz: 126
Írta: 2023. május 29. 20:04 Ugrás a poszthoz



- Dió - ismétli meg, közben tolla hegyét ütemesen az asztalhoz kocogtatva. Nehezére esik nyugton maradni, de ennek semmi köze a lányhoz, egyszerűen csak ilyen. Kinyitja végül a kartont is, hogy lássa, mi minden volt már az elmúlt időszakban, amivel Zsanna betévedt ide.
- Nem tudok róla - válaszolja meg a kérdést, miközben megakad a szeme a lapon. Szerepel is rajta az allergia, de volt már hasfájás, fejfájás, horzsolás, egészen szép kis lista, amiről kezd az a véleménye kialakulni, hogy talán tényleg el kellene küldenie Riley-hoz vagy Dánielhez egy beszélgetésre.
- Húha, azért ez még mindig sok minden lehet egy vágástól a fogfájásig - pillant fel, állát megtámasztva a kézfején egy pillanatra, ujjai között a tollal. Ahogy az aktát elnézi, eddig minden alkalommal ő fogadta a lányt, mert Anastasia írását sehol nem látja. Csak a saját olvashatatlan betűi néznek vissza rá a lapokról. Vajon tényleg van problémája vagy valami más okból jár ide ilyen gyakran, láthatóan akkor, amikor ő van ügyeletben. Lehet, hogy ez mégiscsak véletlen lenne? Csak hát ahhoz túlságosan gyakori eset. Felvonja kissé a szemöldökét, majd a kérdés zökkenti ki ebből a pillanatnyi bambulásból.
- Mi? Nem, nincs - válaszolja. Ez csupán egy iskolai gyengélkedő végtére is, minden olyan eset, amit itt nem lehet kezelni a súlyossága miatt, tovább is kerül a fővárosi ispotályba.
- Az nem így működik, viszont ugye nem ittál semmilyen bájitalt mostanában? Rontás is lehet esetleg, de leülnél kérlek? Azt nézem, hogy egészen rendszeres vendég vagy itt, különféle tünetekkel, amiből talán a hasfájás a legrendszeresebb. Esetleg ijesztő valamelyik tanár, új a helyzet, gondban vagy az évfolyamtársakkal, szobatársakkal, bárkivel? - kérdezi meg. Ugyan nem túl gyakori ebben a korban, de lehet akár gyomorfekély is, főleg ha azt mondja, hogy ötöst is eléri a fájdalomszint. Talán beszélnie kellene az anyjával és elküldeni egy átfogó laborra, hogy kiderüljön mi a probléma.
Thorsten Löwenherz
Gyógyító, Bogolyfalvi lakos, Iskolai dolgozó


DokThor bácsi
RPG hsz: 126
Összes hsz: 126
Írta: 2023. június 1. 21:58 Ugrás a poszthoz



- A hajlam örökölhető, nem maga az allergia - javítja ki a kijelentést, nem gondolva tovább, hogy miért feszegeti a lány, hogy ki kellene vizsgáltatnia magát.
- Érdekel a gyógyítás? - kérdezi meg, miközben már az előtte heverő papíron található listát böngészi, tolla hegyét ütemesen az asztalhoz ütögetve.
- Hm? - pillant fel a kérdésre, majd le a tollra. - Mhm - dünnyögi beleegyezően, hogy valóban, olyasmi. Tovább böngészi még a listát, hátha talál benne holmi összefüggést vagy mintát, és első komolyabb következtetése, hogy annyira furcsa ez az egész, hogy lehet nem ártana egy alapos kivizsgálás.
- Lehet, hogy jó lenne egy vérvizsgálat legalább, mert meglehetősen gyakran látogatod a gyengélkedőt, mint mondtam - válaszolja, most már állához ütögetve a toll végét, közben pedig elgondolkodva pislog hol a papírra, hol a lányra. Nem annyira őt figyeli azonban, mivel éppen összekötni próbálja a meglévő infókat, és arra jut, hogy akár fekély is lehet ilyen tünetekkel vagy talán valami pszichoszomatikus megnyilvánulása az új helyzetek okozta stressznek?
- Ennyi mozgás néha kell - közli a liftek említésére elmosolyodva, aztán bólint a kérdésre válaszul.
- Persze. Minden, amit mondasz, köztünk marad - feleli. Ez már csak ilyen, köti az esküje. Leengedi a tollat, most már inkább az ujjait csavargatja, egyik másik ízülete roppan is, miközben az eridonos mondandóját hallgatja. Bólogat is párat, hümmögéssel társítva, hogy ne szakítsa félbe, de mégis biztosítsa arról, hogy figyel rá. Valamikor neki is volt egy ilyen időszaka, amikor mindenáron ki akarta deríteni, ki az apja, mert biztosan nem az, aki mellett felnőtt, szóval még csak nagyon erőlködnie sem kell, hogy átérezze a helyzetet, ezt azonban egyelőre megtartja magának.
- És mit szólnál, ha beszélgethetnél erről valakivel? Van két szakképzett iskolai pszichológusunk, Dr. Riley Meyers és Gófitz Dániel név szerint, akik talán többet tudnak segíteni ezzel a helyzettel. Biztosan nem könnyű helyzet, és tulajdonképpen nem lennék meglepve, ha ennek is köze lenne ehhez a sok hasfájáshoz. A vérvizsgálatról sem mondanék ugyan le, de azt hiszem, jó lenne, ha valakivel beszélgethetnél erről - fejti ki a véleményét. Még mindig fúrja azért az oldalát, hogy micsoda véletlen, hogy még egyszer sem járt ennyi idő alatt Anánál a lány.
- Vagy az apám kiléte körüli pletykák miatt gondoltad, hogy esetleg jobban megértem másoknál, milyen ez? - kérdezi meg végül, amikor mintha összeállnának a részletek, legalábbis a maga következtetését levonta. Az nyílt titok, hogy Franz Ferdinand nem a vérszerinti apja, még ha papíron az is, szóval ez szegről-végről végülis közös tapasztalat, ám ettől még mindig a pszichológusaik egyikét ajánlaná beszélgetésre hosszútávon.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Thorsten Löwenherz összes hozzászólása (53 darab)

Oldalak: [1] 2 » Fel