Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Kagylókra - válaszolja végül. Mellékes mondjuk, mert amúgy sem szereti, így nem nagy kihagyás. Meg aztán Magyarországnak sem az a fő konyhai alapanyaga, hogy esetleg gondot jelentene bármi mást találni, hogy éhen ne haljon. Felvonja kissé a szemöldökét a folytatásra, de már nem tesz megjegyzést. Annyiszor járt már itt a lány a tanév kezdete óta, hogy már megsem lepődik, mennyire bőbeszédű. Talán ő is hiperaktív, ki tudja. Némelyik jellemzőjét felfedezni véli, viszont ezt diagnosztizálni végképp nem az ő dolga. Tényleg el kellene küldenie Riley-hoz.
- Nem is tudom. Általában másokat zavar, nem engem - feleli némi gondolkodás után megvonva a vállát. Ő gyakran észre sem veszi, miközben valamire nagyon figyel. Soha nem bírt mozdulatlanul egy helyben ülni, az csak megőrjíti.
- Nem hiszem, hogy az ADHD indokolná a gyengélkedői látogatásaidat. Azzal inkább a pszichológus tud segíteni, nem tartozik az én hatáskörömbe - közli. Neki is van rá bájitala, de nem a  házi gyógyítótól kapta, hanem szakemberhez küldték tovább őt is, a nővérét is, aki aztán megállapította, melyik bájital milyen adagban lesz ideális. Leteszi végre a tollát, amivel eddig lefoglalta magát, majd egy féloldalas mosoly kíséretében megrázza a fejét.
- Nem kell sehová sem menned, veszünk vért, aztán majd elküldöm elemzésre - feleli, és újra kezében is a toll, már megint a hegyét kocogtatja az asztal lapjához. Sikerül nem elnevetnie magát a komoly problémán a lépcsőkkel kapcsolatban, de egy mosoly mégiscsak kiül az arcára, ahogy inkább a kórlapot bámulja maga előtt. Addig jó, amíg ez az ember legnagyobb problémája, gondolja, és bólint egy kurtát hümmögve is mellé, hogy jelezze, tudomásul vette ezt, viszont ebben sem ő az illetékes, de hogy ki az, arról fogalma sincs. Talán a gondnok, talán az igazgató, sosem foglalkoztatta ez a kérdéskör.
- Ezt velük kell megbeszélni, de ha tényleg az okozza a gondjaidat, hogy sok a stressz vagy a megoldatlan probléma, tudnak segíteni rájönni a megoldásra. A magánnyomozás nem hiszem, hogy a munkaköri leírásukba tartozna, ha erre vonatkozik a kérdésed - mondja ki, amit gondol, de biztató a mosolya. Úgy véli, Zsannának mindenképpen beszélnie kellene valamelyikükkel is, hogy biztosra menjenek, főleg, ha a vérvizsgálatból semmi figyelemre méltó sem derül ki esetleg.
- Á, csak nem ismerem az állítólagos vérszerinti apámat - válaszol a kérdésre. Hát legalább már azt is tudja, hogy nem mindenki olvasta a Varázsvilág legutóbbi számát, amiben hírbe hozták Hellával, és ismét terítékre került ez is. Már megpróbálta ugyan kihúzni az anyjából a választ, hiszen nyilvánvaló, hogy nem a genetikai lottót nyerte meg, amikor váratlanul nem örökölte a Löwenherz családban már egyre csak halmozódó betegségek garmadáját, de még nem járt sikerrel. A sütizés kissé meglepi. Mi történt, hirtelen barátok lettek a rendszeres látogatások közepette? Fel se fogja az utolsó mondatot.
- Zsanna, szerintem sütizned Wouttal vagy Kornéllal kellene, én meg itt leszek, ha ismét fájna valamid. Most azt mondom, oldjuk meg a vérvételt gyorsan és hátha kiderül belőle valami - javasolja. - Ami meg az apukádat illeti, talán a DNS vizsgálat segíthet. Ha megbeszéled anyukáddal is meg vele is, mert hát mintát mégiscsak neki kell adnia, utánakérdezhetek, itt hol csinálnak ilyet és mennyibe kerül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Ugyan, mit ne tudna megoldani egy megfelelően képzett varázsló? - kérdez vissza pimasz mosoly kíséretében. Közben továbbra is komótosan lóbálja a lábát, tenyerét maga mellett a földön nyugtatva dől kissé hátra ültében.
- Nem másnaposan egészen jól, köszönöm - felel a következő kérdésre, s egyelőre élvezi a vizet, még a szemét kicsit hosszabb ideig hunyja le, így épp lemaradva arról, hogy a nő beugrik a vízbe. Pusztán a csobbanásból és a vádlijáig emelkedő hullámokból érzékeli és állapítja meg, hogy aztán szemét kinyitva a grófnőre pillantson. Különös, hogy micsoda változáson ment át azóta a nagy vallomás óta, ami pár pohár ital után csak úgy kibuggyant belőle nem is olyan régen. Abban kifejezetten igaza volt az öccsének, a karó nélkül egészen kellemes társaság.
- Az összes szóviccet el fogja sütni, ami csak eszébe jut, igaz? - neveti el magát, miután már úgyis kérdőn felvonta a szemöldökét. Nem kell kérvényt benyújtani, hogy pillanatokon belül ő is elmerüljön a vízben, majd felbukkanva beletúr a hajába jobb kezével, hátra igazítva sötétebbnek tetsző hajtincseit.
- És mik a tervek, ha szabad kérdeznem? A vízben fogunk ugrálni, mint valami nyugdíjas klub már megfáradt tagjai? - érdeklődik. Tényleg fogalma sincs, mit is tervez a nő, talán csak a medencébe nem fojtja bele, mert hiszen ahhoz mégiscsak akadna itt egy-két kósza szemtanú, és milyen hatással lenne a már egyébként sem makulátlan Erdődy névre a dolog?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Szórakozottan bólogat a megállapításra reagálva. Valóban, anélkül boldogan lehet élni, ráadásul nagy lemondásnak sem éli meg.
- Nem tudom a választ - feleli kissé megvonva a vállát. Úgy van ezzel, hogy ő tényleg sokszor észre sem veszi, hogy már megint folyamatos mozgásban van, amíg valaki rá nem szól, de hogy ez miért zavar másokat, nem feltétlen szokta érteni. Arra is gyakran von vállat amúgy is, hogy aztán öt percre abbahagyja az egészet, mielőtt újrakezdené anélkül, hogy egyáltalán tudatosítaná az egészet magában.
- Ezt tőle kell megtudnod. Néha tudnak segíteni megfelelő bájitalt találni, ha kell, vagy éppen mindenféle megoldást az esetleg felmerülő problémákra - válaszolja. Ő például kapott bájitalt is, de azt is megtanulta közben, hogy rengeteg mindent felír, mielőtt elfelejtené és emlékeztetői vannak, többek között.
- Megoldható, persze. Csak nem félsz a tűtől? - kérdezi a lányra pillantva. Ezzel mondjuk egyébként is gyakran találkozik, nem lenne egyedüli eset, de ha kifogás van, nem ragaszkodik ő ehhez, nyugodtan rákészülhet lelkileg egy következő alkalomra is felőle. Zsanna azonban arról kezd mesélni, hogy az apját keresi, akit még nem ismer, és már biztos benne, hogy meg is találta. Nem véleményezi a dolgot, bizonyára valamelyik tanár vagy valamelyik másik iskola dolgozó lesz a szerencsés, előbb-utóbb kiderül majd az Edictumból is minden bizonnyal. Az iskolaújság azt is megírja, ami meg sem történt, ha pletykáról van szó, hát még azt, ami igaz is. Hümmög párat inkább, jelezve, hogy hallgatja, de hozzátenni nem igazán tud vagy éppen szeretne bármit is.
- Miért ne menne? - kérdezi. Nem tudja pontosan, kiről is van szó, többnyire úgyis csak azokat ismeri, akik kviddicseznek vagy olyan rendszeresen járnak ide, mint a vele szemben ücsörgő eridonos.
- Igen, az is egy opció - feleli bólintva, habár lehet tényleg nem kellene itt ötleteket adnia, mielőtt még valami olyan dráma keveredik ebből, amire senkinek sincs szüksége. Közben inkább felírja, hogy lesz itt egy vérvétel, amit majd elküldhet a laborba, a lány pedig addig is magyaráz még, ő pedig csak félig fülel, ritkásan bólogatva.
- Liffi mindjárt... hogy... tessék? Hogy mondod? - pislog, mint aki nem akar hinni a fülének. Ugyan nem ez pontosan a mumusa, de valami hasonló, mint pár éve kiderült egy izgalmasnak ígérkező túra alkalmával. Ha azóta esetleg változott is, arról nem tud, most meg úgy éri ez a kijelentés, mintha nyakon öntenék egy vödör jeges vízzel. Nem is igazán találja a szavakat, csak visszaül a székre, kissé gyanakodva méregetni a képet. Nem igazán emlékszik az összes nőre, akivel kapcsolatba került az évek során, de akár még igazi is lehet a kép.
- Liffi... - szól inkább a manó után felpattanva, hogy akár meg is keresse, de az itt segédkező kis lény előbb feltűnik egy pukkanás kíséretében, megkérdezve, hogy mit is óhajtanak tőle. - Vérvétel lesz, köszönöm, Liffi - osztja ki a feladatot, mire a manó már nyújtja is a pracliját Zsanna felé, hogy kövesse az egyik paraván mögé. Ő meg addig is az emlékeiben kotorászik, hátha eszébe jut valami, de nem, semmi. Álmodozhat is a lány ismét, valami olyanban reménykedve, ami nem igaz, csak ő szeretné, ki tudja. Végül is, legfeljebb kiderül, hogy most is tévedett, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Nemrég engedte útjára azt a két Eridonost, akik addig gyakorolták az éneklést, amíg el nem ment a hangjuk. Javasolta is finoman, hogy legközelebb inkább keressenek valakit, aki szakszerűen tud ebben segíteni, mert bár a főzet, amit adni tud rá, alkalmanként hatékony, de tartós megoldásnak mégsem mondható. A szokásos nátha, megfázás, őszi-tavaszi influenza, na meg a sportolók minden lehetséges sérülés-variációi mellett ezek meglehetősen egyedi, és ha gyógyító mondhat ilyet, majdhogynem szórakoztató esetek. Mivel az adminisztrációt kifejezetten utálja, főként, hogy a már mondhatni sztereotipikusan ronda írásának elolvasásához alkalmanként még neki is meg kell erőltetnie magát, nemhogy a kollégáinak, ezért ezt már egy megbűvölt penna végzi, nagy, nyomtatott betűkkel jegyezve fel a diagnózis részleteit és a bájitalt is, adagolással egyetemben. Így a kolléganője is könnyebben boldogul majd az információval, ha szüksége lenne rá bármikor a jövőben. Még diktál a pennának, amikor valaki bekopog.
- Mézfűfőzet, kiskanálnyi, két deci vízzel hígítva - közli a pennával, mire az bőszen rója tovább a betűket a megfelelő rubrikába, ő meg elsétál az ajtóig, hogy kinyissa a frissen érkezett látogató előtt.
- Üdv. Gyere csak nyugodtan. Miben segíthetek? - kérdezi máris, kitárva az ajtót, hadd térjen be az ajtófélfába kapaszkodó leányzó. Még nem járt nála, ha minden igaz, és úgy tűnik, hogy kissé lesántult.
- Elárulod a neved? - kérdezi, remélve, hogy nem csak nem emlékszik a lányra. Előfordulhat sajnos, mert hiába igyekszik megjegyezni mindenkit, akihez már szerencséje volt gyógyítóként, mégiscsak sok diákja van az iskolának és jobban megmaradnak a nagyon fura esetek, vagy éppen azok, akik viszonylag rendszeresen látogatnak el ide. - Aztán pedig elmesélhetnéd, mi történt a lábaddal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- És hogyan szólíthatlak? Én dr. Löwenherz vagyok - mutatkozik be, amint ez is eszébe jut. Többnyire hajlamos magától értetődőnek tekinteni, hogy mivel pillanatnyilag csupa kolléganővel osztozik az ügyeleten, bizonyára nem kérdés, hogy ő melyik gyógyító is, gyakorlatban viszont ki tudja, hogy hány diák van ezzel képben. Amíg a válaszra vár, hogy a lány a Yulia vagy a Lenke megszólítást preferálja-e jobban, vagy esetleg valami sajátos becenevet, magához inti a kartonját a polcról. Az akta az asztalon landol, de egyelőre még inkább figyelmesen hallgatva a választ a feltett kérdéseire, ahelyett, hogy a kartont böngészné át.
- Értem - veszi tudomásul a választ, majd az ágy felé int, ami éppen ilyen esetekben hasznos, hiszen nyugodtan elnyújthatja rajta a sérült lábát a rellonos.
- Lássuk, mi a helyzet. Kérlek, vedd le a cipődet és szabaddá kellene tenned a bokádat, hogy meg tudjam nézni közelebbről. Nyugodtan nyújtsd el a lábad kényelmesen, és igyekszem nem megkínozni, de sajnos muszáj megnéznem közelebbről, hogy meg tudjam mondani, rándulás-e vagy ficam, netán valami annál is komolyabb - magyarázza, hogy mire is számítson a lány. A fájdalmas arckifejezéséből és az erős sántításból ítélve akár még azon sem lepődne meg, ha kiderülne, hogy valamelyik csont megrepedt az ütközéstől.
- Egy tízes skálán mennyire fáj? - kérdezi addig is, amíg arra vár, hogy a lány eleget téve a kérésnek elnyújtsa a lábát az ágyon, ő pedig vethessen rá egy közelebbi pillantást. Nem biztos, hogy az elég lesz, de hátha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Na de grófnő... - szólal meg egyelőre csak elvigyorodva ezen a válaszon. Összességében kifejezetten szórakoztatónak találja Hella hirtelen igyekezetét, noha tudomása szerint a nő nem tanult gyógyító, amitől még inkább csak kétséges hatású házi praktikák sorára számít legfeljebb, holmi homeopátiával ötvözve illóolajokkal és kristályokkal, amelyek állítólag gyógyítanak. Az anyja is esküszik a maga örökölt praktikáira, éppen csak még mindig kérdéses, hogy bármelyiknek van-e valami haszna. Az ágy alá pakolt eukaliptusz meg hócserje ágak hatékonyságában például kifejezetten kételkedik. Elneveti aztán magát az újabb szóviccen, amit a nevéből farag a nő, de nem kommentálja. Már úgyis biztos benne, hogy az összes ilyet hallani fogja, amíg csak beszélőviszonyban vannak. Ki tudja, mindez meddig tart aztán. Kíváncsisággal vegyes kétkedéssel tesz eleget a kérésnek, igyekszik elengedni magát, bár már attól is újra nevethetnékje támad, hogy a nő a vállához ér. Végül el is neveti magát.
- Ne haragudjon, de ez így... - nem fejezi be a mondatot. Nem is igazán tudja megfogalmazni, miért annyira furcsa az egész. Részben az is az, hogy a nő hirtelen segíteni igyekszik, mindezt pedig meglehetősen éles váltás előzte meg, részben pedig ez az egész elemi mágiás dolog. Különben is a köszvénye nem olyasmi, amitől valaha is megszabadulhatna, ám remekül karbantartható. Legvégül pedig meglehetősen kiszolgáltatottnak érzi magát így, főleg, hogy nemrégiben a nő még egy kiskanál vízben is szívesen megfojtotta volna.
- Kissé szürreális - jelenti ki végül, megrázva a fejét, és inkább lemerül a víz alá, majd pillanatokkal később újra felbukkan és vizes haját hátra simítva a medence szélének támaszkodik. - Meséljen inkább arról, ha nem bánja, hogyan derült ki, hogy elemi mágus?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Lenke, rendben - veszi tudomásul a választ, közben kinyitva az asztalon landoló kartont. Javasolja is, hogy nyugodtan nyújtsa el a lábát a nem messze található vizsgáló ágy felé, majd amint a rellonos szabaddá teszi a sérült bokáját, amelynek köszönhetően látványosan biceg, közelebb is lép. Először csak közelebb hajolva nézi meg, mielőtt még hozzáérne, illetve a fájdalom intenzitására kérdez rá.
- A hetes az komoly. Mi történt pontosan? Ráestél? És hány napja erőlteted sérülten? - tesz fel hirtelen egyszerre több kérdést is, majd óvatosan a lány bokájához ért.
- Ez most lehet, hogy fájni fog, de muszáj megnéznem - szól előre, mielőtt körbe tapogatná a sérült ízületet. Nem áll szándékában több fájdalmat okozni, mint amennyivel már amúgy is szenved a lány, ez azonban nem igazán elkerülhető része a vizsgálatnak. Nem érzi, hogy kiugrott volna a helyéről a bokája, ez csak rándulás lesz. Kissé duzzadt is a lány bokája, bevérzést azonban nem lát, ami jót jelent.
- Úgy nézem, kicsit túlerőltetted, miután megrándult. Vigyázz ezekkel, mert hosszútávon komolyabb sérülésekhez vezethetnek. Ezt most rendbe teszem, hogy ne fájjon, de pihentetned kellene két-három napig meg adok egy bájitalt is, ami segít a teljes gyógyulásban - válaszolja megnyugtatólag az aggodalmas kérdésre. Az asztalon heverő galagonya pálcáért nyúl aztán, hogy elmormolja a megfelelő varázslatot, amitől a fájdalomnak meg kellene szűnnie pillanatokon belül. - Hogy érzed? Fáj még?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

- Ejnye... úgy veszem észre, szegény Nimród sok mindenről tehet - állapítja meg, amint már arról beszélnek, hogyan is mutatkozott meg először a nő ereje. A medence szélének dőlve máris újra a helyzet magaslatán érzi magát. Igyekszik nem túl komolyan venni Hellát, elégnek tűnik az is, hogy ő véresen komolyan veszi saját magát, ezért is kommentálja a témát viccelődve.
- Ó, ez az, amit... hogy is olvastam? Elalszik az elem? Van egy-két diák az iskolában, aki elemi mágus, de inkább hagyjuk is, nem terveztem a gyógyítás kihívásairól és buktatóiról tartani előadást, szóval... vihar volt, megmentette Nimródot és aztán évekig nem használta. Ismét Nimródot kellett megmentenie, amikor újra előjött? Nem kavar túl sok bajt a testvére? Féltenem kellene tőle a nővéremet? - kérdezi elvigyorodva, a fejét csóválva. Végtére is az is a nő testvérének köszönhető gyakorlatilag, hogy most itt vannak és Hella mintha már nem akarná tekintettel fojtani bele egy kiskanálnyi vízbe. Vagy mindjárt itt végezné a medencében, ha tovább kommentál mindent is? - Vagy eleve minden Erdődy-vel ilyen sok baj van? Tudja, csak érdekel, mire számítsak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Hümmögve bólint, jelezve, hogy tudomásul vette a választ, aztán körbe tapogatja a lány sérült bokáját. Jelzi előre, hogy ez talán fájni fog, és Lenke szisszenéséből tudhatja, hogy fáj is, de igyekszik nem kínozni tovább a kelleténél. Zsanna említése azonban kissé eltereli hirtelen a figyelmét, a Rellonosra pillant, majd el kell gondolkodnia, mit is akart éppen csinálni.
- Mit is... á, megvan - dünnyög magában, amikor ismét a lány sérült bokájára esik a tekintete. Ugyan szó sem volt róla, hogy hétpecsétes titok lenne, miszerint ő Zsanna vérszerinti apja, mint az nemrégiben kiderült, de mégis váratlanul éri, hogy szóba kerül a lány. Valamiért nem számít arra, hogy a betévedő diákokat ez érdekli, még ha egyébként logikusnak is tűnhetne.
- Ezeket könnyű alábecsülni, mert ha az ember valamit komolyan űz, hajlamos elkönyvelni, hogy az eredményért meg kell szenvedni. Ettől még érdemes komolyan venni a sérüléseket. Ha akkor nézel be ezzel, amikor ráestél, talán az is elég lett volna, ha csak egy délután pihenteted - feleli, inkább a sérülés témájánál maradva egyelőre. Ki tudja, másik Zsanna is akadhat még az iskolában, nem ismeri az összes diákot.
- Azt, hogy mindjárt helyreteszem, kapsz még rá bájitalt, és gyógyítói utasításra nincs se nyújtás, se edzés, ne erőltesd. Ha esetleg duzzadna, akkor pedig szólj és adok rá kenőcsöt is, ami segít ezen - fejti ki, mit is ért a pihentetés alatt. Végtére is jogos, érdemes elmondani erről a részleteket is, és nem feltételezni, hogy mindenkinek egyértelmű.
- Remek - állapítja meg egy elégedett mosollyal, amikor a rellonos azt közli, hogy már nem fáj a bokája. Most már csak két nap és mehet is vissza újfent táncolni. Azzal a lendülettel pedig ő már megy is a bájitalos szekrényhez, mielőtt ismét elfelejtené, mit is akart. Így is hamarabb érkezik a kérdés, mint ahogy a bájitalt megtalálná, így máris csak kissé elveszve pislog a fiolák rengetegére, hogy na megint mit is akart.
- Sokáig sportoltam, aztán meg amikor abba kellett hagynom, nem akartam igazán kikerülni a sport világából. Elsősorban sportsérülések rehabilitációjával foglalkozom, na meg azok megelőzésével, ha sikerül - válaszolja a kérdésre, majd még fél percig tanácstalanul bámulja a szekrény tartalmát, mielőtt visszafordulna, hogy az asztalhoz menjen, de ekkor eszébe jut végre, mit is akart. Ha nem érkezik újabb kérdés, akkor még ki is veszi a polcról a sötétzöld bájitalt, hogy most már azzal együtt térjen vissza az asztalhoz és az azon heverő kartonhoz. - Mindjárt adok igazolást a tánctanárnak is, hogy az én utasításomra vagy kénytelen pihenni. Gyakran szoktál amúgy lesérülni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Löwenshöhle, Ausztria

- Nem tudom, mit mesélhetnék még. Amadeával már találkoztál Bogolyfalván, a bátyám kissé mogorvának tűnhet, de nagy gyerek, apám szívesen beszél a zárakról, elég neki bólogatni és örül, anyám meg irányít mindent. Ó, igen, Mercedest felejtettem el, ő elvan a kis kedvenceivel - magyarázza még sorra véve a kastély összes lakóját, amennyiben a manókat és szellemeket az ember nem számolja. Közben egyenként ki is nyújtja az ujjait, majd ha már a végére ért a felsorolásnak, leengedi a karját és zsebre dugja a kezét. Az alkalomra díszes sötétkék talárt visel, és Zsannának is ezt javasolta, mert ha valamire, hát erre a családja meglehetősen kényes. Szeretik a régi szokásokat és hagyományokat őrizgetni körmük szakadtáig, azért is jutottak a kihalás szélére. Igaz, ez is egyik oka annak, hogy a hírt, miszerint van egy lánya, akiről az elmúlt 16 évben fogalma sem volt, meglehetősen örömmel fogadták. Azt nem annyira, hogy aranyvérű, de az anyja közölte, hogy ezt is el tudják simítani, ha úgy adódik, csupán a megfelelő embert kell megtalálni hozzá, és máris egy generációval tovább marad a kastély ura a család, mielőtt megörökölne mindent valaki, aki elég meggyőzően tudja eladni, hogy elszármazott távoli rokonuk. A kastély kapuja magától nyílik ki kissé nyikorogva, ha már úgyis bejelentette, hogy mikor is érkeznek pontosan, aztán egy manó bukkan fel az udvaron.
- Nahát, Safran, öreg cimbora. Hogy megy sorod? Ő itt Zsanna, a lányom - mutatja be a manónak máris. Kissé még mindig szoknia kell ezt, talán ezért is mondja ki, ahányszor csak alkalma nyílik rá, mert attól talán minden alkalommal kicsit természetesebben fog jönni az egész. Majd kiderül. A manó szeme felcsillan közben, és egészen vígan osztja meg, hogy jól van, ő felel most a vendégek bevezetéséért, és örül, hogy ismét itt az úrfi. Mintha még mindig tizenhat éves nyegle kamasz lenne. Erre ő is elvigyorodik, majd követi a kis lényt, aki már csentintéssel eltüntet előre minden csomagot, csak aztán indul útnak. Hatalmas fülei mintha önálló életet élnének, ahogy libegnek minden egyes lépésénél, miközben bejutnak az előtérbe, majd megmásszák a lépcsőket, amelyek, mint ahogy mesélte, nem mozognak semerre maguktól. A vacsora hamarosan tálalva lesz, derül ki a manótól, aki aztán a nagy ebédlőbe vezeti őket, amelyben a vendégek számához mérten túlságosan is hosszú asztal található. Groteszk módon a szülei tényleg a két végén vacsoráztak már gyerekkorában is, ez pedig azóta sem változott. Franz már ott görnyed az asztal egyik végén, maga elé bámul görnyedten ülve és az evőeszközt vizslatja. A többiek még nem érkeztek meg.
- Apám - szólítja meg köszönés helyett, de az öreg fel sem néz, nagyon leköti a foglalatoskodása. Safran pedig távozik máris. - Ilyennek képzelted a kastélyt? - fordul inkább Zsannához, és kihúzza neki az egyik széket, amelyhez teríték is tartozik, majd ő is leül a közelében található helyre. Hamarosan a többiek is meg fognak érkezni, ebben biztos. Az anyja már-már kínosan pontos, az óra szerint pedig két perce van még ehhez a kőbe vésett hét óráig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Löwenshöhle, Ausztria

- Karl Engelbert, de gyakrabban szólítjuk Engelbertnek, azt jobban szereti valamiért - válaszolja kissé szórakozottan mosolyodva el. Neki ez teljességgel természetes, hogy mindenkinek legalább két neve van, bár ha az ember utánanéz, akad olyan családtag is, akinek több is jutott ennél párral. Szerencsére erről már néhány generációval ezelőtt leszoktak többé-kevésbé. A kis szerkentyűre aztán hosszabb pillantást vet, nem igazán érti, hol is kezdődik és hol végződik pontosan, de már csak ezért is érzi úgy, hogy az apjának viszont tetszeni fog.
- Biztos örülni fog neki - jelenti ki, de mivel kinyílik előttük a kapu és megjelenik Safran, a gondolatai hamar más irányba terelődnek. A manót már gyerekkora óta ismeri, szinte állandó tartozéka a kastélynak néhány társával együtt, és igazán barátságos példány. Mindig is kedvelte.
- Merlin hozta, kisasszonyka - köszönti a manó Zsannát is, még a fejét is lehajtja közben, szinte már szertartásosan. Nyomot hagyott azért az egykori Löwenherz körülményesség, még ha ma nem is olyan fontos már itt senkinek sem mindez, nem ragaszkodnak annyira nagyon már a külsőségekhez, mert belátták, hogy milyen értelmetlen. Igaz, senki nem siette el, ezért is tart ott a család, ahol, nem csak Thor véleménye szerint.
- A manók varázsereje kicsit más, mint a miénk, azt hiszem, ez a magyarázat. De az igazat megvallva, nem biztos, hogy eléggé figyeltem azon az órán, ahol erről volt szó, és már amúgy is húsz éve volt legalább. Az biztos, hogy a hoppanálásgátló bűbájok ellenére is szabadon tudnak hoppanálni például az egész kastélyban - válaszolja Zsanna kérdésére, közben ráérősen sétálva, a manó által meghatározott útvonalat követve be az épületbe, aztán fel a lépcsőn a már ismert ebédlőig, benne a szinte már nevetségesen hosszú asztalig, amelyhez látványosan kicsi már a család. Az apja továbbra se pillant fel arról, ami leköti a figyelmét, csak hümmög valamit az ajándékra. Nehéz eldönteni, hogy magának, vagy nekik-e. Azért megböködi először az ujjával a kis szerkezetet, majd tenyerébe véve nézegeti tovább. Úgy tűnik, ma rossz napja van, olyankor nem igazán beszédes, de végül mégiscsak megnézi alaposabban Zsannát, majd biccent.
- Ő Zsanna - közli végül vele Thor, ha már felnézett, és kissé értetlen pillantására is adna választ, ám ekkor nyílik az ajtó és bevonul az anyja is oldalán Amadeával. Magas, vékony, még inkább szőke, mint ősz, ötvennél nem igazán tűnik öregebbnek. Kék talárja némileg ódivatúnak tűnik a sok csipkével, de hozzá valahogy mégis illik.
- Jó estét - köszön biccentve a lány felé. - Ó, kedvesem, bizonyára te vagy Zsanna. Örvendek. Johanna Gabriella von Pfalz-Zweibrücken, Amadeát már ismered. Engelbert ma a szobájában vacsorázik Mercedesszel, mert zaklatott volt egész délután - közli tömören inkább Thorral az utóbbi tényt, semmint Zsannával. Amadea barátságosan mosolyog rá a köszönést követően, majd leül a neki szánt helyre. - Franz, kérhetem, hogy tegye el, bármit is talált? Ez itt az unokája - szól rá aztán az asszony a férjére is, aki engedelmesen rejti talárja alá máris a kapott szerkezetet. Safran pedig már intézi is a vacsorát egy biccentésére. Ez pedig egyelőre kínosan csendes eseménynek ígérkezik, de erről már ejtettek pár szót korábban, hogy ezért is maradnak hétvégére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Löwenshöhle, Ausztria

- Van, Arne - válaszolja, közben pedig már azt kutatja gondolatban, hogy ezt tényleg nem osztotta volna meg? Igaz, ki többnyire sehová sem írja, mert nem érzi úgy, hogy tudnia kellene bárkinek is, hány keresztneve van, illetve hány titulusa, rangja micsodája. A Thortstent használja, azzal be is szokta érni mindenki többnyire.
- Á, nem szokta ezeken - feleli megrázva a fejét. Ismeri már az apját, ezek a szerkentyűk nyugtatják meg. Nagyon le tudja kötni bármi, amit szétszedhet. Az már egy másik probléma, hogy összerakni eddig még egészen keveset sikerült abból a rengeteg zárból és lakatból, amit szétszedett, de gyermeki örömmel szokta élvezni még azt is. Az szokott csak problémát jelenteni, ha közben megzavarják és abba kell hagynia, amire éppen figyelt. Olyankor morcos lesz és a szokottnál csendesebb, de ezt majd Zsanna is kitapasztalhatja. Ő elmesélte, hogy az öreg szeret a záraival babrálni és hihetetlenül le tudják őt kötni. Engelberttel több a nehézség általában, de ez főleg Mercedesre szakadó gond, meg a manóké, akik szükség esetén segítenek neki. Zsanna figyelmét jelenleg pedig már le is köti Safran, a házimanó, aki bevezeti őket. A manó kezet fog vele, majd ha eltüntette a csomagokat, már megy is előre mutatni az utat. Ő meg válaszol a lánya kérdésére a manókat illetően. A megállapításra, hogy öreg lenne, csak a szemét forgatva mosolyodik el. Még messze nem az, de erről kár lenne vitát nyitni.
- Ezt a kastélyt a muglik is látják, nincs elrejtve. Bejöhetnének, ha akarnának, de nem jönnek, mert vagy arról terjed pletyka a környéken, hogy a várúr bolond, vagy az itt élő szellemekről. Tényleg van pár, de azért egyik se gonosz kísértet - magyarázza. Igaz ugyan az is, hogy nem szívesen engednének be ide hívatlan vendégeket, de az ősei sosem akartak elrejteni a várat a muglik elől, inkább elriasztották őket mendemondákkal, ami még ma is beválni látszik. Az étkezőben Zsanna átadja a kis ajándékát Franznak, aki ma inkább ilyen hallgatag kedvében van, érthetetlenül dünnyög kicsit, de abból látni, hogy tetszik neki a kapott kis szerkezet, hogy máris érdeklődéssel piszkálja. Nemsokára pedig a ház úrnője is megérkezik, aki sok éve teljesen határozottan vette át minden irányítását néhai anyósa kezéből, és azóta is egészen hatékonyan intéz mindent, hiába hitték, hogy kis irányítható lányka csupán, aki majd lesi férje minden szavát. Mint a mellékelt jelenet is mutatja, inkább a férje hallgat rá.
- Majd vacsora után foglalkozhat vele - szólal meg az anyja, aztán egy mosollyal biccent a férje felé. - Köszönöm, Franz - közli vele, majd Safrannak int, hogy érkezhet is az ennivaló. Ezt főként némán fogyasztják el, leginkább az evőeszközök és a tányék koccanása hallatszik, mielőtt mindez véget érne, a nagyanyja pedig Zsannára nézne jelentőségteljesen. - Zsanna, kedvesem, sétálnál velem kicsit? Megmutatom, hol van a szobád - közli, és hangsúlyából érezni, hogy a kérésre nem érdemes nemmel válaszolni. Thor biztató pillantást vet rá, menjen csak, beszélgessen vele. - Majd megyek én is nemsokára, menj csak bátran - mondja is, vállára téve a kezét pár másodpercre, közben anyjára meg komoly pillantást vetve. Már megbeszélték, hogy nem téma, hogy nem aranyvérű.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Löwenshöhle, Ausztria

- Addig mondod, én is elkezdem használni - válaszolja pimasz mosoly kíséretében, még mielőtt belépnének a kapun. Odabent aztán Zsanna figyelmét már le is köti a manó, majd pedig a megemlített szellemek.
- Most éppen az a pletyka terjed, hogy az apámat jobb nem zargatni - feleli a feltett kérdésre kissé megvonva a vállát. Ez nem is áll messze a valóságtól, bár ténylegesen inkább az anyja lábujjára nem érdemes rálépni, ha nem akar az ember bajt magának. Az étkezőbe érve aztán sikerül találkozni a család jelentős részével, majd egy csendben elköltött vacsorát követően Johanna felajánlja, hogy megmutatja Zsanna szobáját, addig is kettesben beszélgethetnek kicsit. Fel is kel az asztaltól, majd behajlított karját nyújtja Zsanna felé, karoljon csak bele. Közel olyan magas, mint Zsanna, talán egy-két centivel lehet csak alacsonyabb. Még mindig szép nő, közelről szinte már törékenynek tűnhet, de mégis tekintélyt parancsoló a tartása, a kiállása, az aurája. Aligha mer neki bárki nemet mondani.
- Valóban - helyesel egy udvarias mosollyal, közben az említett virágok felé pillantva, de érezni rajta, hogy nem fog erről hosszas beszélgetésbe bocsátkozni. Ezzel az egy szóval a maga részéről le is zárta a témát igazából.
- Nem foglak megenni, kedvesem, nem kell félni. Az egyetlen unokám vagy, és úgy tűnik, ez így is marad - szólal meg aztán pár pillanatnyi csendet követően, amíg csak cipője kopogását hallani a padlón.
- Nem tudom, mennyit tudsz a Löwenherz családról, de a lényegre is térnék. Szeretném, ha felvennéd a nevet, ami megillet. Az már biztos, hogy Thorsten lánya vagy, még ha sajnálatos módon házasságon kívül is születtél - foglalja össze tömören, amit mondani szeretne. Ezúttal sem igazán hagy nagyon lehetőséget bármiféle választásra, bár ha Zsanna belekarolt, akkor egész kedvesen simítja most a kezét az övére.
- Mielőtt megijednél, nem ragaszkodom elavult szokásokhoz. Hogy tetszik a kastély? A szobád a nyugati szárnyban lesz, nem messze apád lakrészétől és két manót rendeltem oda, Eiche és Buche mindenben a segíségedre lesznek - közli még, egyelőre nem sok lehetőséget hagyva szegény lánynak a beszédre, de most végre elhallgat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Az asztalhoz visszatérve az igazoláshoz szükséges lapokat is maga elé húzza, ám még nem kezdi el kitölteni. Érdeklődve hallgatja, mit is válaszol Lenke a kérdésére, hogy esetleg megfontolhassa, szükség lehet-e bármi továbbira is. Ugyan jelenleg csak egyszerű ügyeletben van, mégiscsak ilyen sérülésekkel foglalkozik alapjáraton.
- Hmm... lehet érdemes lenne azt is megnézni, nehogy valami komolyabb probléma legyen aztán belőle. A legtöbb ilyen sérülésre akad már valamilyen bájital vagy gyógyír, ha időben kiderül - jelenti ki a toll szárát közben ütemesen az állának ütögetve. Ismét előkerül Zsanna is, a rellonos már másodjára említi, mintha csak valamiféle reakciót várna. Ezen azonban ezúttal sem töpreng sokat, a gondolatai ugyanis az esetleges következményeken járnak már, bár talán a helyzet közel sem állhat még úgy. Lenke még fiatal, csak azt kell megértetni vele, hogy a sérüléseit nem értékelheti alul, a pihenés pedig éppen olyan fontos a jó teljesítményhez, mint a gyakorlás.
- Az is fontos, hogy az ember a barátaival töltsön időt - válaszol végül némileg szórakozottan, majd végre elkezdi kitölteni az előtte heverő kupac papírból a legfelsőt. A nevet sikerül is beírnia, azt viszont már nem, hogy miért is látja helyénvalónak a felmentést pár napra. Lenke csak nem engedi a témát. Éppen úgy ragaszkodik hozzá, mint a kutyái a labdáikhoz, amikor éppen úgy van kedvük és játszanának. Sóhajt egyet.
- Igen, ismerem, és mint bizonyára már az egész iskola tudja, ő a lányom. Sajnos ez nem a legalkalmasabb hely és idő erről beszélgetni, de amíg megírom az igazolást, kérdezz csak. Legfeljebb nem válaszolok - mondja a lánynak, és végre azt is felírja a papírra, hogy miért szükséges pihentetnie Lenkének a lábát.
- Ami a sérüléseidet illeti, ha szeretnéd, leülhetünk a táncoktatóddal optimalizálni a gyakorlataidat. Nem lennék meglepve, ha a térded nem azért fájna, mert néha túlhajtod magad. Érdemes lenne figyelni rá, néha egy kis jól időzített pihenés hasznosabb tud lenni, mint a túlzásba vitt, megfeszített gyakorlás - tér vissza a tényleges problémára még kicsit, mert nem szeretne egyrészt Zsannáról úgy beszélni, hogy a lánya erről nem tud, másrészt pedig gyógyítóként van itt, az sem éppen ideális. - Tudod mit? Ha Zsanna is egyetért, szívesen látlak valamikor egy teára vagy amit szeretnétek, lehet limonádé vagy málnaszörp is részemről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Löwenshöhle, Ausztria

- Nem-e? Piszkálod az alvó oroszlánt? - kérdez vissza szemöldökét megemelve. Szája sarka máris mosolyra kunkorodik azért közben. A következő kérdésre aztán már megvonja a vállát, mintha nem tudná eldönteni. Szerinte az apja teljességgel veszélytelen, legfeljebb a saját kis világában veszik el. A bátyjával kicsit már jobban érdemes meggondolni, akarja-e az ember bosszantani, mert nem igazán van a saját ereje tudatában.
- Nem veszélyes, de amíg bárki hisz a pletykáknak, legalább békén hagyják őket - válaszolja. - Mert a családunk nem határolódott el a külvilágtól teljesen. Általában hóbortos arisztokratáknak gondolják őket a legtöbben a környéken. Bizonyára jobb ötlet lett volna egyébként elrejteni a kastélyt, de a Löwenherzek számottevő része ennél jobban élvezte a figyelmet, azt hiszem - folytatja a válasszal a másik kérdésre is. Ez a legtöbb, amivel szolgálni tud, azt már nem is említi, hogy ez a család egyébként is az utolsókat rúgja, most már igazán meg se éri az egész procedúra, arról pedig az anyja gondoskodni szokott, hogy véletlenül se lepleződjenek le. Néha úgy érzi, annak a nőnek semmi nem okoz problémát, még az időjárás is hozzá alkalmazkodik és nem fordítva.
A vacsora már némileg feszült csendben telik, míg Johanna meg nem szólal, hogy aztán elrabolja Zsannát kettesben beszélgetni. Merev tartása, tekintélyt parancsoló aurája bizonyára ijesztő a lánynak, aki most találja szembe magát vele először, még ha a maga módján próbál is ezen tompítani. Hangja legalább kedves, halványan mosolyog is végig. Megpaskolja Zsanna kezét, amikor a lány közli vele, hogy másik oldalon is ő az egyetlen unoka. Tudomásul vette.
- Nem lesz kifogása, kedvesem - jelenti ki már tényként, közben futó pillantást vetve a gyermekre, aki még egyelőre úgy utal az apjára, mintha csak a család gyógyítója lenne. Reméli, ez is változik majd, beszélni fog erről a fiával is.
- Találnunk kell neked egy megfelelő magántanárt - válaszolja, figyelmesen végighallgatva Zsanna mondandóját a hátteréről. - Németül is illene megtanulnod, Thorsten azt mondta, fordítóeszközt használsz, akár ő a magyarhoz. Neki is illene magyarul tanulni, ha már oda költözött - jegyzi meg, miközben arca megrándul kissé. Nem igazán érti, mit is keres a fia éppen Bogolyfalván, amikor Ausztriában is élhetné az életét és gyógyíthatna, ha már ragaszkodott ehhez a szakmához a családalapítás helyett, mindezt azonban megtartja magának.
- Ó, kedvesem... - szólal meg, sóhajtva egyet, amolyan "ha te tudnád" módon, de nem fejti ki, mire is gondol. Nem tudja, mit mesélt Thorsten a testvéreiről, de jobbnak látja inkább nem most hozni szóba a legidősebb fiát. Tudja, hogy nem szép egy anyától, de ha valaki csalódást okozott neki, az mégiscsak Karl. Thorstent sem teljesen érti időnként, Amadea pedig túlságosan is a kedvence, hogy most még a kvibli iránt tanúsított végtelen szerelmét is elnézze egyelőre.
- Néha kissé hűvös tud lenni, főleg éjszaka, de szólj a manóknak, ha így lenne - oszt meg még szerinte fontos információt. - És Thorstent milyennek találod? Jól kijöttök? Azt mondta, majd hozzá költözöl, igaz ez?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Nem szokott ott ülni az évnyitón, mert bár iskolai alkalmazott, mégsem tanár. A gyengélkedőn ráadásul egyébként is mindig akad munka, a gyomorrontások és allergiás rohamok az évnyitó alatt sem szünetelnek. Egy negyedikes egy darázscsípés miatt kötött ki itt még a délután folyamán, egy másodikosnak meg sikerült úgy elcsúszni a fejetlenség folyosóján egy váratlanul felbukkant tócsán, hogy lefejelte a falat, közben pedig még a nyelvét is csúnyán elharapta. Ez pedig még egy viszonylag jó kezdésnek mondható, tekintve, hogy ez egy elhanyagolható kis százalék a diákok összességéhez mérten. Tavaly sokkal többen kerültek ide, miután Kornél ereje elszabadult dzsungellé változtatva a teljes nagytermet, de Ana beszámolói szerint eddig még nem volt olyan év, hogy ne lett volna legalább egy-két páciens. Ezért is töltik itt inkább az időt, ő legalábbis, ugyanis ma ő van ügyeletben, amíg pár óra múlva le nem váltja az egyik kolléga. Meg sem lepődik, amikor ismét nyílik az ajtó, már kérdezné is megszokásból a nevet, hogy magához intse a megfelelő kartotékot, azonban szeme sarkából mintha több mozgást látna, ezért is áll meg a mozdulat felénél, felpillantva, hogy Zsannával és az Eridon házvezető-helyettesével találja szembe magát. Kérdőn pislog hol a pityergő lányára, hol a vöröslő fejű férfire, akinek szívesen felírna legalább némi nyugtató hatású teát, mielőtt túlságosan is felmenne a vérnyomása. Az elhangzottak azonban elterelik a figyelmét, és már szája szélét rágcsálva pislog Zsannára, amikor a professzor sarkon fordulva távozik.
- Ez most... komolyan? Tényleg...hol... én nem is tudom, mit mondjak - közli végül egy sóhajjal, tanácstalanul dörzsölve az állát. Tulajdonképpen nevetségesnek találja önmagában azt, amit a lánya összehozott, de neki most mégis haragudnia illene, nem? Mármint felelős felnőttként, szülőként kellene viselkednie. - Mihez kezdjek veled most? Szobafogság?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Nagyot sóhajt. Ujjait a hajába fúrja, majd mindkét alkarját az asztalon elnyújtva dől kicsit előre, továbbra is tanácstalanul pislogva a lányára. Most tényleg megmondhatná valaki, mihez is kezdjen apaként, mert nem tudja. Zsanna kérdésére ösztönösen neveti el magát, és jobb kezét felemeli, hogy homlokát a tenyerébe temesse egy fél percre, majd ismételten megdörzsöli az állát, megtámasztva végezetül azt a tenyerén.
- Hát ez... mit mondhatnék? Egy egész napig voltál prefektus. A házvezető-helyettes majd csak lenyugszik, akkor beszélhetünk vele arról a jelvényről - válaszolja cseppet sem aggódva azon, hogy erre ne lenne megoldás. Mindenki meggyőzhető, csak a módját kell megtalálni a dolognak.
- Anyám ennél kicsit szigorúbb volt, ha valami hülyeséget csináltam, nem mehettem edzésre, Amadeától pedig a festékeit kobozta el - dünnyögi, és ha közben Zsanna nem foglalt volna helyet, végtére is már ismeri a gyengélkedőt, akkor a szék felé biccent, hogy helyezze csak kényelembe magát. Az ő műszakjából hátra van még úgyis másfél óra, mire beérkezik az éjszakás gyógyító is mára.
- Négy hétvége, amit otthon tölthetsz telefon nélkül például olvasással meg a kutyákkal meg velem? - veti fel végül. Azért ez nem feltétlen szigorú szobafogság azért szerinte, de azok alapján, amiket eddig Zsannától az anyjáról megtudott, annyira talán elengedni sem kellene mindent szerinte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Ha az volt a cél, hogy majd erről emlékezzenek rád, akkor mindenképp - válaszolja a fejét ingatva, még mielőtt megosztaná, milyen büntetés várt rájuk a Löwenherz kastélyban, ha iskolai éveik alatt bármi hülyeséget csináltak. Zsanna már találkozott az anyjával, bizonyára tisztában van vele, hogy még ha elfogult is a gyerekeivel szemben kicsit, kétségtelenül szigorú tud lenni, ha éppen annak látja szükségét. Elneveti aztán magát a szemhéjpúder említésén, amint sikerül rájönnie, hogy éppen két teljesen különböző festékre gondolnak ők ketten.
- Nem azokat a festékeket, de végül is, Amadea is eléggé odavolt, hogy nem rajzolhat vagy festhet, szóval az eredmény ugyanaz - osztja meg csak a pontosság kedvéért, hogy az anyja úgy igazán a számukra fontos hobbikat célozta meg, ha büntetni akart. Elég volt néhány alkalom, hogy meg is tanulják a leckét mindketten.
- Majd otthon még megbeszéljük a részleteket - válaszolja cinkos mosollyal, mert mindent egybevetve mégsem érzi úgy, hogy különösebben nagy ostobaságot csinált volna Zsanna. Egy ejnyebejnyét kiérdemelt, az tény, meg egy beszélgetést arról majd, hogy miért gondolta szórakoztatónak e mágy elsőst rávenni egy ilyen butaságra, mint amire sikerült, de senki nem került a gyengélkedőre legalább.
- Annak az elsősnek majd még tartozol egy bocsánatkéréssel, hívd meg egy sütire vagy valami, de majd még ezt is megbeszéljük - veti fel még, aztán bólint a kérdésre válaszul. Most úgysincs nagy forgalom szerencsére.
- Fájdalomcsillapító - válaszolja meg a kérdést az asztalon felejtett bájital kapcsán, majd úgy dönt, el is kellene pakolnia, ha már nincs rá szükség. - Van, bár nem csodaszer, meg vannak mellékhatásai is. Azért nem szedem, mert zombi leszek tőle, de ha már így kérdezted, téged is elviszlek majd Schönwetter professzorhoz Bécsbe, mit szólsz?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Löwenshöhle, Ausztria

- Nagyon helyes - érkezik a méltató válasz végül az elengedhetetlen nyelvtanulás kapcsán, ha már kettesben sétálnak a nagymamával a torony felé, ahol Zsanna számára nem csak egy szobát, de egész lakosztályt készítettek elő a manók. Nem apróztak el semmit az emlékezetes fogadtatás és élménydús tartózkodás érdekében.
- Majd megismered őt is - közli visszafogottan a legidősebb fiát illetően a nagyi, hiszen nem kerülhetik egymást egy életen át, ebben is biztos, végül pedig érdeklődő arckifejezéssel, ajkain egyre elégedettebbnek tűnő mosollyal hallgatja a lány fejtegetését, amíg a lépcsőkön menetelnek felfele, hogy elérjenek a megfelelő ajtóig. Bólint néha a maga komoly és kimért eleganciájával, végül már a résnyire nyitott ajtó előtt ácsorogva, amelyet Zsanna mondandója végén ki is tár, betessékelve őt.
- Nos, kedvesem, csak egy szavadba kerül és bármi lehetsz, ami csak szeretnél - közli még végszóként, mielőtt elköszönne, jó éjszakát kívánva, hogy aztán legfeljebb fél órával később már egy másik ajtón kopogjon be az apja is megérdeklődni, hogy tetszik végülis a hely és a család eddig megismert tagjai, megígérve, hogy a hétvége folyamán Karlt és Mercedest is bemutatja majd. Az ígéretből pedig másfél nappal később lesz valóság a virágokkal teli kertben, ahová Mercedesnek végre sikerült lecsábítani a levegőre a kissé nehezen és lassan közlekedő Karlt. A Zsannával közel megegyező magasságú, vékony, szeplős nő, aki távolról még mindig inkább lánynak tűnik, szinte eltörpül a görnyedten is egész megtermettnek tűnő férfi mellett, aki érdektelenül pislog maga elé, néha egy-egy kavicsot rúgva odébb az ösvényen. Zsanna és Thor felbukkanása sem úgy tűnik, mintha érdekelné. Az elmúlt napokban egyébként sem volt valami jó hangulatban, így Thor tapasztalatai szerint ez már ígéretes. Biccent sógornője és bátyja felé.
- Engelbert... Mercedes, bemutatnám a lányomat, Zsannát - mondja aztán minden további felvezetést mellőzve, azt remélve, hogy a bátyja érdektelensége mit sem változik. Mercedes kissé fáradtan mosolyog, nem túl hangosan osztva meg, hogy örvend a találkozásnak, majd azt is megállapítja, hogy szép az idő és a virágok. Karl egyelőre csupán előre-hátra dülöngél éppen csak észrevehetően, szótlanul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Azért inkább ne, ha kérhetem - jegyzi meg, mert mégsem álmodik arról, hogy az iméntihez hasonló, számára roppant szürreális élményben gyakran legyen része. Ez az egy alkalom is bőven elég volt. Bólint aztán válaszul a felvetésre, noha csak egy hajszálnyira van attól, hogy elnevesse magát. Láthatóan nem veszett el egy leendő sport-legenda a lányában, de sebaj, majd csak túlteszi magát valahogy ezen is, elvégre már a nagyon rózsaszín szobát is megszokta az otthonában. Többnyire.
- Két alkalom elég volt, hogy ne akarjak több hülyeséget csinálni... egy pónit? Ez most komoly? Hogy a fenébe sikerült egy pónit bejuttatni... - elmélkedik hangosan hirtelen váltva témát a hallottak alapján. El se akarja hinni, mik történnek itt, ő pedig önként jött ide dolgozni. Erről azért senki nem szólt, amikor beadta a jelentkezését az éppen megüresedett gyógyítói állásra, noha a kviddicsesekkel azért tényleg szeret foglalkozni, sőt időközben néhány táncos is állandó páciensévé szegődött. Legalább azt nem mondhatja, hogy unatkozna. Ehhez természetesen Zsanna is hozzájárul egyébként, mint a ma történtek is igazolják, ezért is véli úgy, hogy talán mégiscsak szükség lenne valami nem túl szigorú büntetésre is.
- Úgy is jó, a lényeg, hogy szeretném, ha bocsánatot kérnél tőle - válaszolja végül megvonva a vállát. Nem fogja erőltetni ezt, mert valamennyi igazság mégiscsak van abban is, hogy félreértésekre okot adhat a dolog, ha nincs kellőképpen tisztázva minden részlet, és még akkor sem biztos ugyebár, hogy valaki arra hajlamos nem gondolná túl a dolgokat és tulajdonítana jelentőséget annak is, aminek fölösleges. Ráhagyja a lányra, a bájitalt meg inkább elrakja, vissza a helyére, ha már sikerült felhívni a figyelmét arra, hogy figyelmetlenül az asztalon hagyta. - És ha ezért én kezeskedem? Szerintem egyáltalán nem bunkó, az én orvosom is ő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Már oszlik a figyelme a lánnyal folytatott beszélgetés és az előtte heverő adatok között, nem jut arra is elég, hogy azt is észrevegye, mennyire sikerül meglepni Lenkét. Igaz, hogy az első pillanatban nem fogadta a legjobban a hírt, hiszen egészen rég eldöntötte már, hogy nem szeretne gyereket, azóta azonban a családtagjai rávilágítottak, hogy igazán nincs oka panaszra. Mégiscsak kihagyta a nehéz időszakokat példának okáért, és bár még messze nem mondhatja, hogy megszokta volna a dolgot, többé-kevésbé mégiscsak megbékélt vele. Már ki is nevezték a vendégszobát a lány felségterületévé, és a nővére éppen akkora lelkesedéssel vetette bele magát a szoba hercegnősen rózsaszín szigetté alakításába az egyébként sötét és némileg rideg eleganciával berendezett házban, mintha ő lenne az, aki majd azt magáénak tudhatja a végén. Fel is vetette neki, hogy nyugodtan rendezze át a saját szobáját is, ha esetleg az is jobban tetszene rózsaszínben, mint sötétkékben, de egyelőre nem történt ott változás. Még lehet belőle azonban újabb projekt Zsannával közreműködve. Közben megírja az igazolást arról, hogy gyógyítói javaslatra kénytelen a leányzó pihenni kicsit.
- Nagyszerű - pillant fel váratlanul, amikor Lenke megköszöni a meghívást, még el is mosolyodik, közben azonban sikeresen elfelejti, mit is akart éppen. Ennek eredményeként némileg zavartan pillant körbe az asztalon máris, hogy aztán megakadjon a papíron a szeme és mellékelje a javaslathoz a véleményét. Nem hiszi, hogy az oktató ne tudná, mi a jó Lenkének, inkább arra gyanakszik, hogy a lány valamilyen okból saját maga erőlteti néha a gyakorlást akkor is, ha a pihenés többet segítene, azonban kicsit több idő és valamivel megfigyelés kellene ahhoz mégis, hogy pontosat tudjon mondani. A megállapítást jelenleg inkább az elmúlt években látott hasonló panaszok sorára alapozza, inkább nevezhető elméletnek csupán. Nem is erőlteti. Elsősorban a kviddicsjátékosokkal foglalkozik amúgy is, aztán legfeljebb beszél a táncoktatóval, amennyiben Lenke visszatérő vendég lenne bármi okból kifolyólag. Befejezi az igazolás megírását aztán végre, majd leszakítva a tömbről fel is kel az asztaltól, hogy odaadja. - Na, kész is. Akkor most jót fog tenni egy kis pihenés, és... ó, a bájital. Mit is... nem mondtam még ugye, hogyan kell? Szóval két evőkanyálnyit vegyél be egy nap belőle, egyet reggeli előtt, egyet meg vacsora után. Három napra elég ez az adag, és addigra ki is pihened ezt a sérülést szerintem. Ha duzzadni kezdene, mindenképp gyere vissza, ha meg nem, akkor örülünk, mert minden rendben, és majd egyeztessetek Zsannával. Mennydörgő utca 33/A, az B-ben Erdődy tanárnő lakik, bár úgy sejtem, már ezt is megosztotta, vagy tévedek? Tudok még bármiben segíteni? Bármi egyéb panasz esetleg?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Löwenshöhle, Ausztria

- Az a lakrész már a tied, szóval ha nem randalíroztok a folyosón, vagy ilyesmi, szerintem bárkit elhozhatsz. Beszélek azért a nagyival, de kétlem, hogy lenne kifogása. Nagyon ad az illemre mondjuk, szóval talán nem fiúkkal kellene kezdeni, ha eszedbe jutott volna már, és aligha repesne egy nagyszabású házibuli gondolatától, viszont egy szofisztikált születésnapi ünneplés még beleférhet például - válaszolja megosztva a gondolatait is hirtelen a témával kapcsolatban, még mielőtt felbukkanna az ösvényen a bátyja is a felesége társaságában. A férfi eléggé érdektelenül pislog maga elé, Thor pedig már érti Mercedes kissé fáradt, beletörődő mosolyából, hogy ma is egy olyan napja van Engelbertnek, amikor ugyan nem hozta ki még semmi a sodrából, de nem is kifejezetten kommunikatív. Mindketten kissé aggódva figyelik azért, hogy vajon hogyan reagál Zsannára, mint ismeretlen emberre. Néha inkább csak visszavonul a maga kis biztonságos zugába, máskor azonban előfordul az is, hogy közlékeny önmagához mérten és már majdhogynem barátságos, érdeklődő. Most nem tudni, merre billen a mérleg. Zsanna pedig elindul felé, még ha csak óvatosan is, mintha valami riadt kutyával ismerkedne. Látja, ahogy Mercedes szinte már riadtan karol a férjébe, bár aligha tudná megállítani. Közelebb lép ő is lassan.
- Engelbert - szólítja meg óvatosan, vállára téve a kezét, mire a bátyja úgy pillant rá, mint aki most ébredt fel egy álomból, csodálkozik kicsit, aztán olyan szorosan öleli meg nagy erővel, hogy szinte alig kap levegőt. Szájából kissé furán hangzik a neve, ahogy elnyeli a felét. Thor megveregeti egy hosszú perc után a hátát eldünnyögve neki, hogy jól van, minden rendben, olyanok így, mintha ő lenne az idősebb, és nem fordítva. Végül csak elengedi. Látni Mercedesen is, hogy megkönnyebbült. Nem erőszakos alapvetően, de gyakran nincs teljes tudatában a saját fizikai erejének, és előfordul, hogy vagy túl lelkes, vagy pedig ijedtében kezd hadonászni, ha úgy alakul.
- Ő itt Zsanna, a lányom. Szeretne megismerni - magyarázza neki, jobb kezét még mindig a vállán nyugtatva, baljával Zsanna felé mutatva. A férfi szeme felcsillan.
- Mint Dea - állapítja meg végül, és most már talán az az ölelés is jöhet, hogy hasonlóságot vélt felfedezni Zsanna és Amadea között.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Löwenshöhle, Ausztria

- Most soroltál fel egy lányt meg egy fiút - állapítja meg sanda pillantást vetve a szeme sarkából Zsannára, elvégre hallott már az említett két emberről egyébként is, pontosan tudja, hogy nem plüssmackókról van szó, hanem egy rellonos lányról és egy eridonos fiúról. Kíváncsi, mikor bővül majd a lista tovább levitással vagy éppen navinéssel is esetleg.
- Az jó, mert ha nem, akkor a nagyi intézkedni fog, azt pedig senki nem szeretné - közli megvonva a vállát. Az anyja meglehetősen komolyan tud venni dolgokat, nem érdemes vele összeakaszkodni véletlenül sem, de ha Zsanna ezt esetleg nem hinné el, rájön majd úgyis magától. Nem is fejtegeti ezt tovább azonban, már csak azért sem, mert felbukkan a bátyja a felesége oldalán, ő pedig pillanatokon belül Zsannát igyekszik megelőzni, mielőtt még bármi baj történne. Nem hibáztatja, hiszen nem ismeri még a bátyját, és talán nem volt elég elmesélni, hogy meglehetősen könnyen kizökkentik dolgok a mindennapi rutinjából, amivel érdemes vigyázni. Szerencsére Engelbert jól fogadja őt, mégiscsak ismeri jó pár évtizede, hiszen együtt nőttek fel, és hamar felfedezni véli a hasonlóságot Zsanna és Amadea között is, így úgy véli, nincs már miért aggódni különösebben.
Biccent a lánya felé, hogy most már jöhet az az ölelés is, aminek az imént nekiindult, és ha hajlandó rá, kap is egy meglehetősen szorosat, hogy csak jusson közben levegőhöz. Mercedes is láthatóan megkönnyebbül, aztán hamarosan elválnak útjaik, hadd folytassa mindenki a maga sétáját. Igyekszik még gyorsan összefoglalni újra Zsannának, hogy a bátyját eléggé meg tudja zavarni minden újdonság, és erről még beszélgethetnek, ugyanis meglepően sok összetevője van a dolognak. Hamarosan viszont úgyis indulniuk kell haza, majd legközelebb folytathatják az ismerkedést a családtagokkal, mert még biztosan jönnek. Ő mégiscsak hazalátogat legalább két hetente egyszer, és Zsanna is csatlakozhat.