A gyógyulás fellegvára, és a gyengélkedők egyetlen mentsvára ez a hely, ahová belépsz, vagy hoznak. A lényeg nem is ott van, hogy hogyan kerülsz ide, hanem, hogy mi is ez a hely.
Ez nem más, mint az aktuális gyógyító birodalma, ahol minden beteg megkapja a maga jutalmát.  
A falak hófehéreknek tűnnek, de ha többször jár erre az ember, akkor azt tapasztalhatja, hogy mindig olyan színekben pompáznak, ami elősegíti a gyógyulás menetét. Ha nyugalom kell, kellemes zölddé változik, ha narancs, akkor visszatér az ember életkedve a kék pedig ellazít…és így tovább.
Ezen falak mentén helyezkednek el a fából faragott ágyak a maguk kis éjjeliszekrényével. Szakasztott úgy, mint egy hotelszobában. Azért, hogy minél otthonosabban érezze magát a beteg, és ez segíti a lábadozásban.
Persze az ispotály jelleget azért nem lehet elfelejteni, ez köszönhető az ágyak mellett lévő paravánoknak, amik arra hívatottak, hogy megteremtsék a magánszférát, még akkor is, amikor többen raboskodnak a gyógyító fennhatósága alatt.
A szoba fel van szerelkezve két nagy ablakkal is, amin keresztül rengeteg fény árad be, még akkor is, amikor esik. Ezt szintén drága gyógyítónk határozza meg. Mindig a betegek javát nézve.
A terem hátsó részében robosztus, tölgyfából készült szekrények állnak, melyekben különböző gyógyászati eszközök, főzetek, krémek, tinktúrák sorakoznak. Vannak itt raktáron gyógynövények, más bájital hozzávalók, gyógyhatásukról ismert kövek, doboznyi bezoár és minden, ami csak kellhet. A szekrényajtók meg vannak bűvölve, csak 19 év felettiek érintésére nyílnak ki, így próbálva kivédeni, hogy a diákok felelőtlenül elhordják a készletet.  
A gyógyító szobája a terem végén balra található, egy sűrű függöny állja csak útját azoknak, aki be szeretnének menni. Hinné ezt a laikus. De azért ez a lepel sem akármilyen, tele van bűbájokkal, ami megvédi a gyógyítót a váratlan látogatóktól. Ez a bűbáj kihat a Gyengélkedő ajtajára is. Senki nem jöhet be akkor, amikor nincs látogatási idő. És csak azok távozhatnak, akiknek engedélyezték… vagy kijátsszák az éber varázslatot, és elhitetik az ajtóval, hogy jól vannak.
Tehát nem olyan szörnyű hely. Sőt az ágyak kifejezetten kényelmesek. Hatalmasakat lehet bennük aludni, és kikelve belőle, sokkal frissebbnek érzi magát az ember.

Gyógyítók:

• Anastasia Strakhova
• Szentmihályi L. Izabella
• Thorsten Löwenherz

Gyógyítósegédek:

• Catherine Hope Brightmore

Kedves Diákság!

1. Ha valaki (komolyabb) betegség vagy balesetben elszenvedett sérülés kezelését szeretné kijátszani, azt kérem, előtte legalább egy privát üzenet formájában értesítsen.
2. A Gyengélkedő nem önkiszolgáló, tehát ha csak egy adag vitaminért ugranak is be, tessék nekem szólni. A szj lényege az életszerűség.

Érzem én, hogy Kori ölel, azt is, hogy Laca is itt van mellettem, mégsem jobb. A sírást még csak abba se tudom hagyni, annyira bánt ami történt, hisz Merlin a megmondhatója, én csak egy ártatlan viccnek szántam, hisz a mestertanonc mondta azelőtt, hogy már amúgy is ellőtték ezt a poént. Mondjuk... talán megvárhattam volna a sztori végét, de most már mindegy.
Egy szó nélkül battyogok Anti bácsi mellett. Volt idő, mikor szökdécseltem a gyengélkedőig, és rendesen vártam, hogy odajussak, sőt... tettem is érte, de ez most nem az. Most fáj menni, és túlságosan gyorsan is tart odaérni. Szegény apus, remélem nem kap infarktust, hisz még akkor sem voltam ennyire szétesve, mikor megtudtuk, hogy ő az apám. Ott igazából boldog voltam, ami a jelenlegi állapotomról egyáltalán nem mondható el.
Hálás vagyok Anti bácsinak, ő részletekbe menően vázolja fel a jelenlétem okát, és ahogy Rudi bácsi történetéhez ér, újra rám tör a zokogás, mert a mellkasom is elnehezedik, és a levegő is alig jut el a tüdőmig. Én tényleg nagyon sajnálom, és nem ezt akartam, de... valószínűleg ez már senkit nem hat meg.
A sírást még akkor sem bírom abbahagyni, mikor az ajtó csukódik, és a házvezető-helyettes itt hagy engem az apámmal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=868429#post868429][b]Löwenherz Zsanna - 2023.10.13. 10:41[/b][/url]

Érzem én, hogy Kori ölel, azt is, hogy Laca is itt van mellettem, mégsem jobb. A sírást még csak abba se tudom hagyni, annyira bánt ami történt, hisz Merlin a megmondhatója, én csak egy ártatlan viccnek szántam, hisz a mestertanonc mondta azelőtt, hogy már amúgy is ellőtték ezt a poént. Mondjuk... talán megvárhattam volna a sztori végét, de most már mindegy.
Egy szó nélkül battyogok Anti bácsi mellett. Volt idő, mikor szökdécseltem a gyengélkedőig, és rendesen vártam, hogy odajussak, sőt... tettem is érte, de ez most nem az. Most fáj menni, és túlságosan gyorsan is tart odaérni. Szegény apus, remélem nem kap infarktust, hisz még akkor sem voltam ennyire szétesve, mikor megtudtuk, hogy ő az apám. Ott igazából boldog voltam, ami a jelenlegi állapotomról egyáltalán nem mondható el.
Hálás vagyok Anti bácsinak, ő részletekbe menően vázolja fel a jelenlétem okát, és ahogy Rudi bácsi történetéhez ér, újra rám tör a zokogás, mert a mellkasom is elnehezedik, és a levegő is alig jut el a tüdőmig. Én tényleg nagyon sajnálom, és nem ezt akartam, de... valószínűleg ez már senkit nem hat meg.
A sírást még akkor sem bírom abbahagyni, mikor az ajtó csukódik, és a házvezető-helyettes itt hagy engem az apámmal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=868674#post868674][b]Thorsten Löwenherz - 2023.10.21. 01:00[/b][/url]

Nem szokott ott ülni az évnyitón, mert bár iskolai alkalmazott, mégsem tanár. A gyengélkedőn ráadásul egyébként is mindig akad munka, a gyomorrontások és allergiás rohamok az évnyitó alatt sem szünetelnek. Egy negyedikes egy darázscsípés miatt kötött ki itt még a délután folyamán, egy másodikosnak meg sikerült úgy elcsúszni a fejetlenség folyosóján egy váratlanul felbukkant tócsán, hogy lefejelte a falat, közben pedig még a nyelvét is csúnyán elharapta. Ez pedig még egy viszonylag jó kezdésnek mondható, tekintve, hogy ez egy elhanyagolható kis százalék a diákok összességéhez mérten. Tavaly sokkal többen kerültek ide, miután Kornél ereje elszabadult dzsungellé változtatva a teljes nagytermet, de Ana beszámolói szerint eddig még nem volt olyan év, hogy ne lett volna legalább egy-két páciens. Ezért is töltik itt inkább az időt, ő legalábbis, ugyanis ma ő van ügyeletben, amíg pár óra múlva le nem váltja az egyik kolléga. Meg sem lepődik, amikor ismét nyílik az ajtó, már kérdezné is megszokásból a nevet, hogy magához intse a megfelelő kartotékot, azonban szeme sarkából mintha több mozgást látna, ezért is áll meg a mozdulat felénél, felpillantva, hogy Zsannával és az Eridon házvezető-helyettesével találja szembe magát. Kérdőn pislog hol a pityergő lányára, hol a vöröslő fejű férfire, akinek szívesen felírna legalább némi nyugtató hatású teát, mielőtt túlságosan is felmenne a vérnyomása. Az elhangzottak azonban elterelik a figyelmét, és már szája szélét rágcsálva pislog Zsannára, amikor a professzor sarkon fordulva távozik.
- Ez most... komolyan? Tényleg...hol... én nem is tudom, mit mondjak - közli végül egy sóhajjal, tanácstalanul dörzsölve az állát. Tulajdonképpen nevetségesnek találja önmagában azt, amit a lánya összehozott, de neki most mégis haragudnia illene, nem? Mármint felelős felnőttként, szülőként kellene viselkednie. - Mihez kezdjek veled most? Szobafogság?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=868760#post868760][b]Löwenherz Zsanna - 2023.10.23. 14:38[/b][/url]

Tényleg nagyon pocsék a kedvem, de a sírás alább hagy legalább. A nem is kedves Kedves prof persze nem rest. Betűre pontosan felvázol mindent az apámnak, egyetlen egy momentumot sem hagyva ki, nehogy bármit is szépíteni tudjak. Elhiszi nekem bárki is, hogy az elvett jelvény a legkisebb bajom ezzel az estével? Egy tanárt lehet miattam is kirúgnak, hát éljen ezzel együtt bárki is.
Vontatottan  vonok vállat, ahogy apu próbálja megtalálni a megfelelő szavakat. Tény, erre még köztünk nem volt precedens. Én nagyon igyekeztem neki mindig a legjobb oldalam mutatni, és nem elmesélni neki az apróságokat, amik miatt büntibe kerültem, vagy leszúrtak. Senki sem beszél ilyesmiről szívesen ugyebár, így megértem, hogy míg Kedves profnak ez nem volt semmi új a nap alatt, apu teljesen le van sokkolva.
- Honnan tudjam? - tudom, hogy a szemeim még csillognak, és még a mosoly sincs az arcomon, de ráemelem apura a tekintetem, ami legalább annyira tanácstalan, mint amilyen az övé lehet.
- Anyu sose büntetett meg semmiért. Ő tudta, hogy azok ott a hülyék - mutatok az ajtó felé, amit nemrég tépett fel a házvezető-helyettes. Pontosan rá is célzok, mert ezt ennyire felfújni... na mindegy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=869154#post869154][b]Thorsten Löwenherz - 2023.11.04. 17:32[/b][/url]

Nagyot sóhajt. Ujjait a hajába fúrja, majd mindkét alkarját az asztalon elnyújtva dől kicsit előre, továbbra is tanácstalanul pislogva a lányára. Most tényleg megmondhatná valaki, mihez is kezdjen apaként, mert nem tudja. Zsanna kérdésére ösztönösen neveti el magát, és jobb kezét felemeli, hogy homlokát a tenyerébe temesse egy fél percre, majd ismételten megdörzsöli az állát, megtámasztva végezetül azt a tenyerén.
- Hát ez... mit mondhatnék? Egy egész napig voltál prefektus. A házvezető-helyettes majd csak lenyugszik, akkor beszélhetünk vele arról a jelvényről - válaszolja cseppet sem aggódva azon, hogy erre ne lenne megoldás. Mindenki meggyőzhető, csak a módját kell megtalálni a dolognak.
- Anyám ennél kicsit szigorúbb volt, ha valami hülyeséget csináltam, nem mehettem edzésre, Amadeától pedig a festékeit kobozta el - dünnyögi, és ha közben Zsanna nem foglalt volna helyet, végtére is már ismeri a gyengélkedőt, akkor a szék felé biccent, hogy helyezze csak kényelembe magát. Az ő műszakjából hátra van még úgyis másfél óra, mire beérkezik az éjszakás gyógyító is mára.
- Négy hétvége, amit otthon tölthetsz telefon nélkül például olvasással meg a kutyákkal meg velem? - veti fel végül. Azért ez nem feltétlen szigorú szobafogság azért szerinte, de azok alapján, amiket eddig Zsannától az anyjáról megtudott, annyira talán elengedni sem kellene mindent szerinte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=869155#post869155][b]Löwenherz Zsanna - 2023.11.04. 17:49[/b][/url]

Furcsa egy helyzet ez, de nem váratlan egyébként. Sajnos van egy sanda gyanúm, hogy apu ebbe is hamar bele fog edződni, mivel... nem bírok megülni a fenekemen. Valahol azért vicces, hogy így tanácstalanul meredünk egymásra, csak közben tudom, ha lenne támpontom se biztos, hogy segítenék neki. Hát melyik gyerek szereti a büntit?
- Szerintem karriert csináltam - biccentek egy aprót, de ezt inkább jelnek fogom fel. Talán nekem nem kell prefektusnak lennem, de... úgyis vissza fogom kuncsorogni, ha már egyszer megkaptam.
- Anyud kegyetlen. Én meghalnék, ha elvennéd az új szemhéj púderem - kerekedik el a szemem, hisz mi másra asszociálhatnék festék szó alatt? A pilláim is tökéletesen állnak most is az új spirálom miatt, hát meghalnék, ha úgy kellene kilépnem a házból, hogy nem vagyok patika.
- Ez elég erős... de oké - egyezek bele, mert bár fáj már most, de túlélhető. És valahol azért sejtem, hogy apus még vajszívű más szülőhöz képest.
Le is ülök a kedvenc székemre, és ásítok is egyet, mert összességében fárasztó egy este volt ez.
- Megvárhatlak itt? Az milyen lötyi? - már pattanok is fel, ahogy látok egy újabb üvegcsét. Most már felhatalmazva érzem magam arra, hogy turkáljak a gyógyszeres üvegek között, bár már a múltkor is rám szólt, hogy legyek óvatos. Viszont mit tegyek, ha egyszerűen érdekel?
- Van már valami az ADHD-re is? Láthatóan nem akarom kinőni - húzom el a szám, hisz most is ezerrel pörgök.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=869165#post869165][b]Thorsten Löwenherz - 2023.11.04. 20:34[/b][/url]

- Ha az volt a cél, hogy majd erről emlékezzenek rád, akkor mindenképp - válaszolja a fejét ingatva, még mielőtt megosztaná, milyen büntetés várt rájuk a Löwenherz kastélyban, ha iskolai éveik alatt bármi hülyeséget csináltak. Zsanna már találkozott az anyjával, bizonyára tisztában van vele, hogy még ha elfogult is a gyerekeivel szemben kicsit, kétségtelenül szigorú tud lenni, ha éppen annak látja szükségét. Elneveti aztán magát a szemhéjpúder említésén, amint sikerül rájönnie, hogy éppen két teljesen különböző festékre gondolnak ők ketten.
- Nem azokat a festékeket, de végül is, Amadea is eléggé odavolt, hogy nem rajzolhat vagy festhet, szóval az eredmény ugyanaz - osztja meg csak a pontosság kedvéért, hogy az anyja úgy igazán a számukra fontos hobbikat célozta meg, ha büntetni akart. Elég volt néhány alkalom, hogy meg is tanulják a leckét mindketten.
- Majd otthon még megbeszéljük a részleteket - válaszolja cinkos mosollyal, mert mindent egybevetve mégsem érzi úgy, hogy különösebben nagy ostobaságot csinált volna Zsanna. Egy ejnyebejnyét kiérdemelt, az tény, meg egy beszélgetést arról majd, hogy miért gondolta szórakoztatónak e mágy elsőst rávenni egy ilyen butaságra, mint amire sikerült, de senki nem került a gyengélkedőre legalább.
- Annak az elsősnek majd még tartozol egy bocsánatkéréssel, hívd meg egy sütire vagy valami, de majd még ezt is megbeszéljük - veti fel még, aztán bólint a kérdésre válaszul. Most úgysincs nagy forgalom szerencsére.
- Fájdalomcsillapító - válaszolja meg a kérdést az asztalon felejtett bájital kapcsán, majd úgy dönt, el is kellene pakolnia, ha már nincs rá szükség. - Van, bár nem csodaszer, meg vannak mellékhatásai is. Azért nem szedem, mert zombi leszek tőle, de ha már így kérdezted, téged is elviszlek majd Schönwetter professzorhoz Bécsbe, mit szólsz?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=869187#post869187][b]Löwenherz Zsanna - 2023.11.05. 21:34[/b][/url]

- Nem pont erről, de ez is jó lesz - vonok vállat, kicsit talán be is egozva hirtelen. Persze ez csak rájátszás, hisz mindenki azt gondolja, szeretnék Bella nyomdokaiba lépni, erről viszont szó sincs. Nekem bőven elég az, ha a maréknyi barátaim szemében menő vagyok. A többiek nem érdekelnek.
- Gondolom, neked is fájt, hogy nem tologathatsz nehéz korongot egy fa bottal - mert hogy ennyit sikerült megértenem a jégkorongból, meg azt, hogy ha neked vágják, az nagyon tud fájni.
Azért én is elmosolyodok, és ezen a ponton piszok szerencsésnek érzem magam. Azért látom apun, hogy ő sem gondolja, hogy ez annyira durva lett volna.
- Amúgymeg... valami nyomi behozott egy pónit! Az azért tényleg durva volt - persze, hogy egyből felhozom, hisz amellett eltörpül az én kis tréfám. Megakadok viszont azon, amit kér. Egyből a fejem rázom, és még a homlokom is megráncolom, mert azt azért nem.
- Figyu? Én nagyon szívesen hozok neki sütit, de... biztos, hogy nem fogom elhívni sehová. Ő egy fiú. Aztán meg félreértené, és azt hinné, randizni akarok. Az meg biztos, hogy én senkit nem hívok el randizni, az a fiúk dolga - jelentem ki dacosan, mert ebben meginghatatlan vagyok. Abba már inkább nem mennék bele, mennyire is tartom magam késznek ilyen randizásokra. Semennyire.
Könnyen elterelődik a figyelmem, de valószínűleg apusnál is megszólalt a vészcsengő, ahogy észreveszem ugyanis a lötyit, már teszi is el. Mi ez, ha nem ösztönös szülői reakció?
- Még egy orvos? Nem megyek - fintorgok, mert nem szeretem őket.
- Akihez anyu vitt, az is egy bunkó volt. Azt mondta, hogy csak figyelemhiányom van... chh... - megforgatom a szemem, mert én meg pont úgy láttam, több figyelmet kaptam, mint amennyit szerettem volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=869343#post869343][b]Thorsten Löwenherz - 2023.11.10. 23:59[/b][/url]

- Azért inkább ne, ha kérhetem - jegyzi meg, mert mégsem álmodik arról, hogy az iméntihez hasonló, számára roppant szürreális élményben gyakran legyen része. Ez az egy alkalom is bőven elég volt. Bólint aztán válaszul a felvetésre, noha csak egy hajszálnyira van attól, hogy elnevesse magát. Láthatóan nem veszett el egy leendő sport-legenda a lányában, de sebaj, majd csak túlteszi magát valahogy ezen is, elvégre már a nagyon rózsaszín szobát is megszokta az otthonában. Többnyire.
- Két alkalom elég volt, hogy ne akarjak több hülyeséget csinálni... egy pónit? Ez most komoly? Hogy a fenébe sikerült egy pónit bejuttatni... - elmélkedik hangosan hirtelen váltva témát a hallottak alapján. El se akarja hinni, mik történnek itt, ő pedig önként jött ide dolgozni. Erről azért senki nem szólt, amikor beadta a jelentkezését az éppen megüresedett gyógyítói állásra, noha a kviddicsesekkel azért tényleg szeret foglalkozni, sőt időközben néhány táncos is állandó páciensévé szegődött. Legalább azt nem mondhatja, hogy unatkozna. Ehhez természetesen Zsanna is hozzájárul egyébként, mint a ma történtek is igazolják, ezért is véli úgy, hogy talán mégiscsak szükség lenne valami nem túl szigorú büntetésre is.
- Úgy is jó, a lényeg, hogy szeretném, ha bocsánatot kérnél tőle - válaszolja végül megvonva a vállát. Nem fogja erőltetni ezt, mert valamennyi igazság mégiscsak van abban is, hogy félreértésekre okot adhat a dolog, ha nincs kellőképpen tisztázva minden részlet, és még akkor sem biztos ugyebár, hogy valaki arra hajlamos nem gondolná túl a dolgokat és tulajdonítana jelentőséget annak is, aminek fölösleges. Ráhagyja a lányra, a bájitalt meg inkább elrakja, vissza a helyére, ha már sikerült felhívni a figyelmét arra, hogy figyelmetlenül az asztalon hagyta. - És ha ezért én kezeskedem? Szerintem egyáltalán nem bunkó, az én orvosom is ő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=869999#post869999][b]Löwenherz Zsanna - 2023.12.19. 21:55[/b][/url]

- Nem akarok figyelmet, oké? Nem akarok az ügyeletes helyi menő lány lenni, sem ilyesmi... én nyomi vagyok, és szeretek nyomi lenni, kevés baráttal, de legalább igazi barátokkal - tárom szét a karom, talán most először adva hangot annak, mennyire nem akarok abba a skatulyába kerülni, ahová egyébként szánnának. Nekem tökéletes minden úgy ahogy van, az évnyitó csak egy aprócska ballépés volt, aminek most a következményét szívom. Az viszont rosszul esne, ha apám egy Bella típusú lánynak látna, aki minden reggel azért kel fel, hogy más figyelmét felkeltse. Megvolt, megkaptam azt a nyamvadt figyelmet, túl korán is... nem kell... elegem van belőle.
- Passz, ezek a levitások űrlények, franc tudja még mi kerül elő - és nem, nem csak azért mondom, mert megnyerték a házkupát, amit még csak ellopni se sikerült. Tényleg űrlények.... még a Saint-Venant is, esküszöm.
- Persze apa, bocsánatot kérek - amúgy is szándékomban állt, mert Beni aztán az égadta világon semmiről nem tehet, egy kis idő múlva el is mosolyodok.
- Hallod, megcsinálta. Halál laza a srác, meglátszik, hogy hozzánk került - azért a büszkeség felcsendül ám a hangomban, noha a tudom, hogy apu nem osztozik majd velem ebben.
- Kössünk alkut... én elmegyek dokihoz, te veszel nekem olyan vulkános sütit, ami a múltkor is beterítette a plafont - nyújtom én a kezem, aztán amint megtörténik a beleegyezés, megyünk is. Hosszú nap volt ez, enni meg úgysem volt időm, szóval szinte biztosra veszem, hogy apus vesz nekem sütit.