A gyógyulás fellegvára, és a gyengélkedők egyetlen mentsvára ez a hely, ahová belépsz, vagy hoznak. A lényeg nem is ott van, hogy hogyan kerülsz ide, hanem, hogy mi is ez a hely.
Ez nem más, mint az aktuális gyógyító birodalma, ahol minden beteg megkapja a maga jutalmát.  
A falak hófehéreknek tűnnek, de ha többször jár erre az ember, akkor azt tapasztalhatja, hogy mindig olyan színekben pompáznak, ami elősegíti a gyógyulás menetét. Ha nyugalom kell, kellemes zölddé változik, ha narancs, akkor visszatér az ember életkedve a kék pedig ellazít…és így tovább.
Ezen falak mentén helyezkednek el a fából faragott ágyak a maguk kis éjjeliszekrényével. Szakasztott úgy, mint egy hotelszobában. Azért, hogy minél otthonosabban érezze magát a beteg, és ez segíti a lábadozásban.
Persze az ispotály jelleget azért nem lehet elfelejteni, ez köszönhető az ágyak mellett lévő paravánoknak, amik arra hívatottak, hogy megteremtsék a magánszférát, még akkor is, amikor többen raboskodnak a gyógyító fennhatósága alatt.
A szoba fel van szerelkezve két nagy ablakkal is, amin keresztül rengeteg fény árad be, még akkor is, amikor esik. Ezt szintén drága gyógyítónk határozza meg. Mindig a betegek javát nézve.
A terem hátsó részében robosztus, tölgyfából készült szekrények állnak, melyekben különböző gyógyászati eszközök, főzetek, krémek, tinktúrák sorakoznak. Vannak itt raktáron gyógynövények, más bájital hozzávalók, gyógyhatásukról ismert kövek, doboznyi bezoár és minden, ami csak kellhet. A szekrényajtók meg vannak bűvölve, csak 19 év felettiek érintésére nyílnak ki, így próbálva kivédeni, hogy a diákok felelőtlenül elhordják a készletet.  
A gyógyító szobája a terem végén balra található, egy sűrű függöny állja csak útját azoknak, aki be szeretnének menni. Hinné ezt a laikus. De azért ez a lepel sem akármilyen, tele van bűbájokkal, ami megvédi a gyógyítót a váratlan látogatóktól. Ez a bűbáj kihat a Gyengélkedő ajtajára is. Senki nem jöhet be akkor, amikor nincs látogatási idő. És csak azok távozhatnak, akiknek engedélyezték… vagy kijátsszák az éber varázslatot, és elhitetik az ajtóval, hogy jól vannak.
Tehát nem olyan szörnyű hely. Sőt az ágyak kifejezetten kényelmesek. Hatalmasakat lehet bennük aludni, és kikelve belőle, sokkal frissebbnek érzi magát az ember.

Gyógyítók:

• Anastasia Strakhova
• Szentmihályi L. Izabella
• Thorsten Löwenherz

Gyógyítósegédek:

• Catherine Hope Brightmore

Kedves Diákság!

1. Ha valaki (komolyabb) betegség vagy balesetben elszenvedett sérülés kezelését szeretné kijátszani, azt kérem, előtte legalább egy privát üzenet formájában értesítsen.
2. A Gyengélkedő nem önkiszolgáló, tehát ha csak egy adag vitaminért ugranak is be, tessék nekem szólni. A szj lényege az életszerűség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=869155#post869155][b]Löwenherz Zsanna - 2023.11.04. 17:49[/b][/url]

Furcsa egy helyzet ez, de nem váratlan egyébként. Sajnos van egy sanda gyanúm, hogy apu ebbe is hamar bele fog edződni, mivel... nem bírok megülni a fenekemen. Valahol azért vicces, hogy így tanácstalanul meredünk egymásra, csak közben tudom, ha lenne támpontom se biztos, hogy segítenék neki. Hát melyik gyerek szereti a büntit?
- Szerintem karriert csináltam - biccentek egy aprót, de ezt inkább jelnek fogom fel. Talán nekem nem kell prefektusnak lennem, de... úgyis vissza fogom kuncsorogni, ha már egyszer megkaptam.
- Anyud kegyetlen. Én meghalnék, ha elvennéd az új szemhéj púderem - kerekedik el a szemem, hisz mi másra asszociálhatnék festék szó alatt? A pilláim is tökéletesen állnak most is az új spirálom miatt, hát meghalnék, ha úgy kellene kilépnem a házból, hogy nem vagyok patika.
- Ez elég erős... de oké - egyezek bele, mert bár fáj már most, de túlélhető. És valahol azért sejtem, hogy apus még vajszívű más szülőhöz képest.
Le is ülök a kedvenc székemre, és ásítok is egyet, mert összességében fárasztó egy este volt ez.
- Megvárhatlak itt? Az milyen lötyi? - már pattanok is fel, ahogy látok egy újabb üvegcsét. Most már felhatalmazva érzem magam arra, hogy turkáljak a gyógyszeres üvegek között, bár már a múltkor is rám szólt, hogy legyek óvatos. Viszont mit tegyek, ha egyszerűen érdekel?
- Van már valami az ADHD-re is? Láthatóan nem akarom kinőni - húzom el a szám, hisz most is ezerrel pörgök.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=869165#post869165][b]Thorsten Löwenherz - 2023.11.04. 20:34[/b][/url]

- Ha az volt a cél, hogy majd erről emlékezzenek rád, akkor mindenképp - válaszolja a fejét ingatva, még mielőtt megosztaná, milyen büntetés várt rájuk a Löwenherz kastélyban, ha iskolai éveik alatt bármi hülyeséget csináltak. Zsanna már találkozott az anyjával, bizonyára tisztában van vele, hogy még ha elfogult is a gyerekeivel szemben kicsit, kétségtelenül szigorú tud lenni, ha éppen annak látja szükségét. Elneveti aztán magát a szemhéjpúder említésén, amint sikerül rájönnie, hogy éppen két teljesen különböző festékre gondolnak ők ketten.
- Nem azokat a festékeket, de végül is, Amadea is eléggé odavolt, hogy nem rajzolhat vagy festhet, szóval az eredmény ugyanaz - osztja meg csak a pontosság kedvéért, hogy az anyja úgy igazán a számukra fontos hobbikat célozta meg, ha büntetni akart. Elég volt néhány alkalom, hogy meg is tanulják a leckét mindketten.
- Majd otthon még megbeszéljük a részleteket - válaszolja cinkos mosollyal, mert mindent egybevetve mégsem érzi úgy, hogy különösebben nagy ostobaságot csinált volna Zsanna. Egy ejnyebejnyét kiérdemelt, az tény, meg egy beszélgetést arról majd, hogy miért gondolta szórakoztatónak e mágy elsőst rávenni egy ilyen butaságra, mint amire sikerült, de senki nem került a gyengélkedőre legalább.
- Annak az elsősnek majd még tartozol egy bocsánatkéréssel, hívd meg egy sütire vagy valami, de majd még ezt is megbeszéljük - veti fel még, aztán bólint a kérdésre válaszul. Most úgysincs nagy forgalom szerencsére.
- Fájdalomcsillapító - válaszolja meg a kérdést az asztalon felejtett bájital kapcsán, majd úgy dönt, el is kellene pakolnia, ha már nincs rá szükség. - Van, bár nem csodaszer, meg vannak mellékhatásai is. Azért nem szedem, mert zombi leszek tőle, de ha már így kérdezted, téged is elviszlek majd Schönwetter professzorhoz Bécsbe, mit szólsz?  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=869187#post869187][b]Löwenherz Zsanna - 2023.11.05. 21:34[/b][/url]

- Nem pont erről, de ez is jó lesz - vonok vállat, kicsit talán be is egozva hirtelen. Persze ez csak rájátszás, hisz mindenki azt gondolja, szeretnék Bella nyomdokaiba lépni, erről viszont szó sincs. Nekem bőven elég az, ha a maréknyi barátaim szemében menő vagyok. A többiek nem érdekelnek.
- Gondolom, neked is fájt, hogy nem tologathatsz nehéz korongot egy fa bottal - mert hogy ennyit sikerült megértenem a jégkorongból, meg azt, hogy ha neked vágják, az nagyon tud fájni.
Azért én is elmosolyodok, és ezen a ponton piszok szerencsésnek érzem magam. Azért látom apun, hogy ő sem gondolja, hogy ez annyira durva lett volna.
- Amúgymeg... valami nyomi behozott egy pónit! Az azért tényleg durva volt - persze, hogy egyből felhozom, hisz amellett eltörpül az én kis tréfám. Megakadok viszont azon, amit kér. Egyből a fejem rázom, és még a homlokom is megráncolom, mert azt azért nem.
- Figyu? Én nagyon szívesen hozok neki sütit, de... biztos, hogy nem fogom elhívni sehová. Ő egy fiú. Aztán meg félreértené, és azt hinné, randizni akarok. Az meg biztos, hogy én senkit nem hívok el randizni, az a fiúk dolga - jelentem ki dacosan, mert ebben meginghatatlan vagyok. Abba már inkább nem mennék bele, mennyire is tartom magam késznek ilyen randizásokra. Semennyire.
Könnyen elterelődik a figyelmem, de valószínűleg apusnál is megszólalt a vészcsengő, ahogy észreveszem ugyanis a lötyit, már teszi is el. Mi ez, ha nem ösztönös szülői reakció?
- Még egy orvos? Nem megyek - fintorgok, mert nem szeretem őket.
- Akihez anyu vitt, az is egy bunkó volt. Azt mondta, hogy csak figyelemhiányom van... chh... - megforgatom a szemem, mert én meg pont úgy láttam, több figyelmet kaptam, mint amennyit szerettem volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=869343#post869343][b]Thorsten Löwenherz - 2023.11.10. 23:59[/b][/url]

- Azért inkább ne, ha kérhetem - jegyzi meg, mert mégsem álmodik arról, hogy az iméntihez hasonló, számára roppant szürreális élményben gyakran legyen része. Ez az egy alkalom is bőven elég volt. Bólint aztán válaszul a felvetésre, noha csak egy hajszálnyira van attól, hogy elnevesse magát. Láthatóan nem veszett el egy leendő sport-legenda a lányában, de sebaj, majd csak túlteszi magát valahogy ezen is, elvégre már a nagyon rózsaszín szobát is megszokta az otthonában. Többnyire.
- Két alkalom elég volt, hogy ne akarjak több hülyeséget csinálni... egy pónit? Ez most komoly? Hogy a fenébe sikerült egy pónit bejuttatni... - elmélkedik hangosan hirtelen váltva témát a hallottak alapján. El se akarja hinni, mik történnek itt, ő pedig önként jött ide dolgozni. Erről azért senki nem szólt, amikor beadta a jelentkezését az éppen megüresedett gyógyítói állásra, noha a kviddicsesekkel azért tényleg szeret foglalkozni, sőt időközben néhány táncos is állandó páciensévé szegődött. Legalább azt nem mondhatja, hogy unatkozna. Ehhez természetesen Zsanna is hozzájárul egyébként, mint a ma történtek is igazolják, ezért is véli úgy, hogy talán mégiscsak szükség lenne valami nem túl szigorú büntetésre is.
- Úgy is jó, a lényeg, hogy szeretném, ha bocsánatot kérnél tőle - válaszolja végül megvonva a vállát. Nem fogja erőltetni ezt, mert valamennyi igazság mégiscsak van abban is, hogy félreértésekre okot adhat a dolog, ha nincs kellőképpen tisztázva minden részlet, és még akkor sem biztos ugyebár, hogy valaki arra hajlamos nem gondolná túl a dolgokat és tulajdonítana jelentőséget annak is, aminek fölösleges. Ráhagyja a lányra, a bájitalt meg inkább elrakja, vissza a helyére, ha már sikerült felhívni a figyelmét arra, hogy figyelmetlenül az asztalon hagyta. - És ha ezért én kezeskedem? Szerintem egyáltalán nem bunkó, az én orvosom is ő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=869783#post869783][b]Podlovics Yulia Lenke - 2023.12.05. 18:26[/b][/url]

A gyógyító válaszára lehervad mosolya, megrökönyödötten fordul a plafon felől a gyógyítói asztalhoz. Pedig ő az, aki eddig ki akart zökkenteni a férfit. Úgy tűnik, fordítva sülnek el a dolgok, mint tervezte. Lehet komolyabb baja a térdének? Fejében már felsorakoztak a szörnyűbbnél szörnyűbb eshetőségek. Nem hagyhat ki többet, mint az a pár nap, akkor biztos, hogy nem veszik fel. Fogalma sincs, mit kezdene magával, ha nem táncolhat. Már így is többe került neki ez a kis látogatás, mint tervezte.
Ismét meglepetés éri a kijelentésre, és félelem ide vagy oda, nem bírja ki, hogy ne mosolyodjon el. Örül Zsannának. Nem gondolta azonban, hogy a doktor ennyire nyíltan kezeli az ügyet, úgy, hitte még titok. Nem számított rá, hogy bevallja. Nem is tudja, mit kéne így hirtelen kérdeznie. Hiszen barátnőjét már kifagatta.
- Én szívesen mennék. Köszönöm a meghívást! - Angyali mosollyal néz a férfira, s ezúttal teljesen valódi érzelmeit tükrözi mimikája. Valóban jól esik neki az ajánlat. Csak nem Zsanna lesz sem ellene.
A gyakorlatok kérdését szándékosan kerüli ki, nem tudja, mit kéne rá mondania. Bízik az oktatójában, nem is feltételezi, hogy nem megfelelő gyakorlatokat ad fel neki. Hiszen közös céljuk, hogy Lenke bejusson a művészetibe, és, hogy minél tovább táncolhasson. Retteg, hogy nem alkalmas táncosnak, azért nem képes végrehajtani a megfelelő gyakorlatokat. Mosolyogva nézi csak a férfi kezét, míg megírja az igazolást. Kezeivel hátra támaszkodik, lábait lóbálja, s próbálja elűzni fejéből a kételkedő hangokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=869936#post869936][b]Thorsten Löwenherz - 2023.12.14. 23:12[/b][/url]

Már oszlik a figyelme a lánnyal folytatott beszélgetés és az előtte heverő adatok között, nem jut arra is elég, hogy azt is észrevegye, mennyire sikerül meglepni Lenkét. Igaz, hogy az első pillanatban nem fogadta a legjobban a hírt, hiszen egészen rég eldöntötte már, hogy nem szeretne gyereket, azóta azonban a családtagjai rávilágítottak, hogy igazán nincs oka panaszra. Mégiscsak kihagyta a nehéz időszakokat példának okáért, és bár még messze nem mondhatja, hogy megszokta volna a dolgot, többé-kevésbé mégiscsak megbékélt vele. Már ki is nevezték a vendégszobát a lány felségterületévé, és a nővére éppen akkora lelkesedéssel vetette bele magát a szoba hercegnősen rózsaszín szigetté alakításába az egyébként sötét és némileg rideg eleganciával berendezett házban, mintha ő lenne az, aki majd azt magáénak tudhatja a végén. Fel is vetette neki, hogy nyugodtan rendezze át a saját szobáját is, ha esetleg az is jobban tetszene rózsaszínben, mint sötétkékben, de egyelőre nem történt ott változás. Még lehet belőle azonban újabb projekt Zsannával közreműködve. Közben megírja az igazolást arról, hogy gyógyítói javaslatra kénytelen a leányzó pihenni kicsit.
- Nagyszerű - pillant fel váratlanul, amikor Lenke megköszöni a meghívást, még el is mosolyodik, közben azonban sikeresen elfelejti, mit is akart éppen. Ennek eredményeként némileg zavartan pillant körbe az asztalon máris, hogy aztán megakadjon a papíron a szeme és mellékelje a javaslathoz a véleményét. Nem hiszi, hogy az oktató ne tudná, mi a jó Lenkének, inkább arra gyanakszik, hogy a lány valamilyen okból saját maga erőlteti néha a gyakorlást akkor is, ha a pihenés többet segítene, azonban kicsit több idő és valamivel megfigyelés kellene ahhoz mégis, hogy pontosat tudjon mondani. A megállapítást jelenleg inkább az elmúlt években látott hasonló panaszok sorára alapozza, inkább nevezhető elméletnek csupán. Nem is erőlteti. Elsősorban a kviddicsjátékosokkal foglalkozik amúgy is, aztán legfeljebb beszél a táncoktatóval, amennyiben Lenke visszatérő vendég lenne bármi okból kifolyólag. Befejezi az igazolás megírását aztán végre, majd leszakítva a tömbről fel is kel az asztaltól, hogy odaadja. - Na, kész is. Akkor most jót fog tenni egy kis pihenés, és... ó, a bájital. Mit is... nem mondtam még ugye, hogyan kell? Szóval két evőkanyálnyit vegyél be egy nap belőle, egyet reggeli előtt, egyet meg vacsora után. Három napra elég ez az adag, és addigra ki is pihened ezt a sérülést szerintem. Ha duzzadni kezdene, mindenképp gyere vissza, ha meg nem, akkor örülünk, mert minden rendben, és majd egyeztessetek Zsannával. Mennydörgő utca 33/A, az B-ben Erdődy tanárnő lakik, bár úgy sejtem, már ezt is megosztotta, vagy tévedek? Tudok még bármiben segíteni? Bármi egyéb panasz esetleg?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=869999#post869999][b]Löwenherz Zsanna - 2023.12.19. 21:55[/b][/url]

- Nem akarok figyelmet, oké? Nem akarok az ügyeletes helyi menő lány lenni, sem ilyesmi... én nyomi vagyok, és szeretek nyomi lenni, kevés baráttal, de legalább igazi barátokkal - tárom szét a karom, talán most először adva hangot annak, mennyire nem akarok abba a skatulyába kerülni, ahová egyébként szánnának. Nekem tökéletes minden úgy ahogy van, az évnyitó csak egy aprócska ballépés volt, aminek most a következményét szívom. Az viszont rosszul esne, ha apám egy Bella típusú lánynak látna, aki minden reggel azért kel fel, hogy más figyelmét felkeltse. Megvolt, megkaptam azt a nyamvadt figyelmet, túl korán is... nem kell... elegem van belőle.
- Passz, ezek a levitások űrlények, franc tudja még mi kerül elő - és nem, nem csak azért mondom, mert megnyerték a házkupát, amit még csak ellopni se sikerült. Tényleg űrlények.... még a Saint-Venant is, esküszöm.
- Persze apa, bocsánatot kérek - amúgy is szándékomban állt, mert Beni aztán az égadta világon semmiről nem tehet, egy kis idő múlva el is mosolyodok.
- Hallod, megcsinálta. Halál laza a srác, meglátszik, hogy hozzánk került - azért a büszkeség felcsendül ám a hangomban, noha a tudom, hogy apu nem osztozik majd velem ebben.
- Kössünk alkut... én elmegyek dokihoz, te veszel nekem olyan vulkános sütit, ami a múltkor is beterítette a plafont - nyújtom én a kezem, aztán amint megtörténik a beleegyezés, megyünk is. Hosszú nap volt ez, enni meg úgysem volt időm, szóval szinte biztosra veszem, hogy apus vesz nekem sütit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=870547#post870547][b]Podlovics Yulia Lenke - 2023.12.27. 17:26[/b][/url]

Tele van meglepetésekkel ez a történet. Lenke már őszintén kételkedett, hogy valaha is megtalálják a férfit, akivel épp beszélget. Zsazsa anyja mintha kifejezetten nem is akarta volna, hogy a lányok rátaláljanak. A pizsipartikon, az előkészítőben töltött estéken, szünetekben azonban rongyosra nézegették és elemezték azt a régi képet az apáról. Jó játék volt. Most pedig valósággá változott az egész. S bár Lenke borzasztóan örül, ha Zsazsa is örül, neki is meg kell még szoknia a gondolatot, hogy mikor legjobb barátnője apját emlegetik majd, már nem csak egy megfakult kép rejtélyes alakjáról, hanem egyértelműen
Thorsten Löwenherzről lesz majd szó.
A férfi nem is teljesen olyan, mint amilyennek képzelte, és kétségtelenül meglepte Lenkét, hogy ilyen egyszerűen bevallotta, ő Zsanna apja. Arra pedig pláne nem számított, hogy tényleg talál valamit a bokáján. Tiszta érzelmi hullámvasút ez a látogatás.
- Köszönöm - Átveszi a bájitalt, az igazolást és már nem is tudja, mosolyogjon-e vagy sem. Csak a gyógyító mondandója végére villannak ki újra fogai, mert valóban, Zsanna megosztott már vele mindent. Mérges is lenne, ha nem tette volna. - Nincsen - felel a kérdésre, továbbra is mosolyogva, és leugrik a vizsgálóról. - Köszönöm a segítséget! - El is indul az ajtó felé. Bőven megkapta, amiért jött. Sőt, egy igazolással és egy üveg bájitallal többet is. Elégedetten távozik a Gyengélkedőről, és indul is, hogy megkeresse legjobb barátnőjét, arcán levakarhatatlan huncut mosolyával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=872996#post872996][b]Szécsi Dominik - 2024.01.29. 20:15[/b][/url]

Értékelte a felmutatott középső ujjat, igazából még nem találkozott olyan lánnyal, aki két hányás közt ilyen kecses mozdulattal tudta jelezni felé a szimpátiáját. Mindenesetre most nem állt neki kivesézni azt, hogy miért is van ez a fene nagy gyűlölet úgy unblock a csajban, hanem azon volt, hogy eltámogassa őt - lehetőleg a saját lábain - a gyengélkedőre. Ez egy ideig működött is, végre mintha a másikban alább hagyott volna a bunkóság parazsa, s már-már érdeklődött Domi felől, aki meg hülye mód azt gondolta, tényleg kíváncsi a másik. Mesélni is kezdett, de ez sem tartott sokáig, mert hirtelen összecsuklott mellette a lány. - Baszki! Térj magadhoz! - úgy ahogy sikerült a föld felett pár centivel elkapnia, óvatosan fektette el és kicsit paskolta is az arcát, de érződött, hogy nagy a baj. Dominik nem várhatott tovább, erre úgy se fog jönni senki, ezért felkapta a rellonost és bár nem volt nehéz a lány, azért mégis, nehézségek árán, de ahogy tudott, úgy sietett vele a gyengélkedőre. Ott azonnal segítségért kiáltott, és szerencsére jöttek is a hozzáértők….

Dominik a késő estig virrasztást követően a gyógyító javaslatára hagyta el a helyszínt, aki megnyugtatta, hogy a lány még reggel is ott lesz, sőt talán még másnap is, így teljesen fölösleges ott gubbasztania az eridonosnak. Ettől függetlenül a srác nyugtalan volt, egész éjszaka nem tudott aludni, csak az járt a fejében, hogy a baromságával gyengélkedőre juttatott valakit. Félt attól, hogy valami maradandó kárt okozott, vagy örök életre való szenvedést. Olyannyira nem tudott aludni, hogy hajnalban az első útja a faluba vezetett, ott vett egy böhöm nagy tábla csokit a lánynak, aztán ahogy hazafelé indult, meglátott a kirakatban valamit, amiről azonnal a középsőjét bemutató rellonos jutott az eszébe. Meg is vette, majd a vásárolt holmikkal tért vissza a gyengélkedőre, ahol a gyógyító közölte, hogy a lány még nem tért magához, de ha Domi akar, hát egy kis időre beülhet hozzá.
S bár nem ismerte, azon túl, hogy eddig csupán egy szörnyella de frászhoz volt szerencséje, még se akarta őt magára hagyni. Odasétált az ágyához, megállapította, hogy ha alszik, akkor olyan ártalmatlannak tűnik, és talán mindig aludnia kellene, majd körbefordult, s leakasztotta a prefektusi jelvényt a lány talárjáról, hogy szemügyre vegye.
- Kíváncsi lennék, hogy ezt mivel érdemelted ki - mondta halkan a lánynak, közben letelepedett az ágy mellé, annak végébe fektette a csokit, aztán előhúzta a kirakatból szerzett zsákmányt, s annak mellére tűzte a lány prefektusi jelvényét. - Megbüntetlek te szenyaaa -kislányos hangot imitálva szórakozott az ágy mellett a plüssel, de valójában arra vágyott, hogy végre magához térjen már ez a komisz lány.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873107#post873107][b]Sadie Sallow - 2024.02.02. 18:46[/b][/url]

Állati furát álmodtam.
Az alagsorban voltam, ami önmagában nem is volt különös, elvégre a Roxfortban és itt, a Bagolykőn is ott helyezkedett el a zöldek háza. De ezúttal az unalmas, eseménytelen utamat felfelé keresztezte egy griffendéles. Vagy eridonos, ami tetszik. De nem csak úgy ott volt, először nem is láttam, de persze nyilván tudhattam volna, hogy csak egy piros lehet ilyen idióta, mert aztán azon kaptam magam, hogy egy átok száll felém.
Várjunk csak. Ezt én... nem is álmodtam? Tényleg megátkozott egy gyökér a folyosó közepén, mindenféle előzmény nélkül? Áá, az nem lehet, biztos valami régi haragosom, és most jött bosszút állni. Ennek az álomnak lenne is értelme. De nem, aki odasietett hozzám, azt se tudom, kicsoda. Ez nem stimmel.
De aztán lassan nyugalom telepszik rám, ahogy kinyitom a szemem, és reggeli fényesség vakít el néhány pillanatra. Erőtlen és kissé kába vagyok, utóbbi miatt nem tűnik fel, hogy nem is szoktam ilyen ragyogó fényességre ébredni a hálókörletben, ezen ráadásul érezni, hogy természetes, és nem varázslat.
De először csak az jut el a tudatomig, hogy nem az alagsorban vagyok, szóval ami néhány pillanattal ezelőtt történt, hogy összeroskadtam, az a balfasz meg pofozgatott, aztán felkapott a karjaiba, nyilvánvalóan csak egy rossz álom lehetett.
De aztán elfordítom a fejem, és döbbenettel vegyes rémülettel veszem észre, hogy az ágyam mellett ott ül az eridonos, és valami piros vacakkal játszadozik, amin rajta figyel egy prefektusi jelvény.
- Mi a... te meg.. én.. mi van itt!? - sápítozom, és ekkor észreveszem, hogy valami durva hálóingben vagyok, amitől kellemetlenül mezítelennek érzem magam, pedig aztán a szégyenlősség nem tartozik a jellemvonásaim közé.
Felülök, és úgy nézek körül a reggeli fényben úszó gyengélkedőn, mintha valami tömlöcben lennék, ahol más rabokat kínoznak épp halálra rettentő, velőtrázó sikolyok közepette.
Tekintetem ismét Szécsire vetem, és végre megértem, hogy nem álmodtam.
- Az az én jelvényem? - kérdezem tőle olyan hangon, mint aki komolyan nem hiszi el, hogy valaki ennyire meg akar dögleni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873155#post873155][b]Szécsi Dominik - 2024.02.03. 10:17[/b][/url]

Elbohóckodott azzal a vacakkal, leginkább azért, hogy addig is teljen az idő, meg valahol úgy olvasta, hogy ha külső ingerek érik a pácienseket, akkor attól beindul az agyműködésük. Nos, feltételezte, hogy a lánynak még maradt valami a kobakjában és csak durván kiütötték a gyógyszerek, remélte is, hogy magához fog térni végre, mert azért még sem szobrozhat egész nap az ágyánál. A végén még hírbe hoznák egy rellonossal.
- Nah, mi lesz? - sóhajtotta, ekkor vette észre, hogy a lány szemhéjai felnyílnak, aminek Dominik most kifejezetten örült. Jó, igaz, megállapította azt, hogy amíg fekszik, addig van nyugta tőle, mert akkor nem képes átkozódni, sem szidni, de azért mégis csak jobb volt a tudatánál látni a folyosón történtek után.
- Jó reggelt Juliska! Mit ettél a nagymama házában? - elvékonyított, lányos hangot próbál imitálni, miközben mozgatja a plüss ördögöt is.  - Mínusz hatszáz pont a rellontól - teszi még hozzá, saját maga ezen jót szórakozik, de leginkább azért csinálja, hogy ezzel is oldja a feszültséget, mert tart attól, hogy átkot kap a nyakába.
- A gyengélkedőn vagy, mert miután széthánytad a folyosót, elájultál. A gyógyító szerint durva mérgezést kaptál attól a bájitaltól, nagy szerencséd volt - meséli el, miután látja, hogy a rellonos tényleg nincs képben.
- Ja, ez itt? Nem, ez a plüssverziód, Gyilkoska jelvénye - vigyorog.  
- Na tessék, a tiéd. Meg ez is - nyúl az ágy végében lévő, hosszú táblás Milka csokiért, ezt is hozzápasszolja a plüssördöghöz.
- Hogy érzed magad? - kérdi, mert láthatóan azért jobban van a lány, de attól még lehetnek fájdalmai, ki tudja. Mindenesetre nem látszik rajta semmi külsérelmi nyom, a gyógyító jól végezte a dolgát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873159#post873159][b]Sadie Sallow - 2024.02.03. 12:01[/b][/url]

Alig térek magamhoz a döbbenettől, és kedvem lenne visszadőlni, lehunyni a szemem, és reménykedni benne, hogy mikor ismét felébredek, valójában akkor ébredek csak fel igaziból. Mert ez nem lehet a valóság.
Mit keres egyáltalán ez itt? Ha már sikerült megátkoznia, lehetett volna benne annyi tisztesség, hogy ott hagy meghalni a folyosón, az kevésbé lenne megalázó, mint hogy itt fekszem a ruháim nélkül, ki tudja mióta, és ő úgy ül ott az ágy végében, mintha énrám vigyázott volna eddig. És még nyávog is azzal a plüss franccal, azt imitálva, hogy az beszél.
- Mondd, te hány éves vagy? - szegezem neki őszinte megvetéssel hangomban, miközben még mindig próbálom összeszedni magam, és a gondolataim.
Gyengének érzem magam, és üresnek, ami nem meglepő, ha igaz, amit állít, márpedig arra még elég tisztán emlékszem, hogy lehányom, valószínűleg a dolog egész addig ismétlődött, mígnem már nem volt mit kiadnom magamból. Fájó torkomból ítélve még azután is.
Elveszem tőle a plüsst és egy röpke értetlen pillanatig nézem, majd leveszem róla a jelvényem, és félrehajítom. A csokiért már nem is nyúlok.
- Kigúnyolsz, miután miattad kerültem ide, majd azt gondolod, hogy édességgel jóváteheted? Téged a fejedre ejtettek, vagy önerőből vagy ekkora idióta?
Válaszra se méltatom a hogylétemet firtató kérdését, hanem inkább kitakarózom, és kiülök az ágy szélére. Gyűjtögetem picit az erőmet, de feltett szándékom megkeresni a ruháim, és a legrövidebb úton elhúzni innen a francba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873247#post873247][b]Szécsi Dominik - 2024.02.04. 21:06[/b][/url]

Kizárólag azért szórakozott, hogy egy leheletnyi mosolyt csaljon a másik arcára és ezzel jobb kedvre derítse a rosszullét után. Terve azonban kútba dőlt, ahogy meglátta a másik tekintetét, és meghallotta a kérdését. Nem is a kérdés volt bántó, mint sem inkább az a megvetés, ami átszőtte a rellonos szavait. Pillantásával követte a plüss útját, ami úgy szelte át a teret, mintha maga lenne a hős superman. Aúcs, ez biztosan fájhatott. Már ha lenne lelke annak a kis plüssördögnek. Még jó, hogy nem valami kisállatot hozott ajándékba, ki tudja, hogy azzal mi történt volna.
- Kigúnyollak? Neked mi bajod van , ember? - nézett rá értetlenül, még a fejét is rázta, ezzel jelezve a nemtetszését. - Neked…neked nem is gyógyítóra van szükséged, hanem pszichiátriai kezelésre - tessék, ennyi volt a jófejségből, a lány egy pillanat alatt felhergelte. Tudta jól Dominik, hogy addig van nyugta, míg a másik alszik, és tessék, ez most be is bizonyosodott. A csokit leejtette az ágyra, ő maga felkelt a székből és már lépett is el a rellonos ágyától.
- Láthatóan jól vagy, tehát nem nyiffantál ki. - közben lehajolt a félrehajított plüssért, felvette és le is porolta.  - Ezt meg kurvára nem érdemled meg. Komolyan…hol nevelődtél te, hogy mindenkiben a rosszat látod, mi? - förmedt rá kicsit morcosan a másikra. - Valami barbártanyán nőttél fel? Vagy mi?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873436#post873436][b]Sadie Sallow - 2024.02.09. 18:35[/b][/url]

Nem vagyok egyszerű eset, számtalanszor megkaptam már jónéhány embertől, jópár féle módon kifejezve, de ennek a srácnak láthatóan abszolút semmi türelme nincs hozzám, amit meg is lehet érteni. A kérdés inkább az, hogy minek erőlködik egyáltalán?
Mit várt, de tényleg? Hogy boldog mosollyal az arcomon a karjaiba borulok, amiért ilyen cukipofa volt? Inkább ciki, amit művel, és azzal, hogy egy pillanattal később a kedvessége átcsap szemét beszólogatásba, csak ront a dolgon, és még inkább üres gesztussá alacsonyítja próbálkozását.
Nem is reagálok semmit, csak felhúzom az orrom, és inkább az erőm gyűjtögetésére fókuszálok. Ki akarok innen mielőbb kerülni, és remélhetőleg most már kétszer is meggondolja, hogy az utamba áll-e.
- Kiváló megfigyelés, aurornak készülsz? - morgom gúnyosan az orrom alatt. Szécsi közben összeszedi a plüsst, és tovább sérteget. - Nem, kérlek, csak olyan emberek közt, akik gondolkodás nélkül kigáncsoltak, ha esélyt adtam rá.
Ez meglepően őszinte válasz volt, és még azt se fűztem hozzá, hogy "te hülye fasz", ami egész szép előrelépés tőlem. De tényleg nincsenek felesleges energiáim, hogy csatározásba kezdjek egy újabb eridonossal.
- Fordulj el! - reccsenek rá, mikor végre tekintetem megakad az éjjeliszekrényen szépen összehajtogatott ruháimon. Azt nem teszem hozzá, hogy "ha már felfordulni nem sikerült", csak gondolatban, hanem inkább gyorsan öltözködni kezdek, háttal a másiknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873500#post873500][b]Szécsi Dominik - 2024.02.10. 21:02[/b][/url]

Kiakadva figyeli a lány mozdulatait, az eddigi stresszt így engedte ki magából, mert hogy volt benne bőven. Egész éjszaka aggódott a rellonos miatt, pedig nem is ismerte úgy igazán, mégis tartott tőle, hogy nem fog felgyógyulni. Még egy hülye plüsst is képes volt megvenni, pedig ilyet nagyon kevesen kapnak tőle, mégis azt hitte, hogy ezzel okozhat némi örömet vagy vigaszt a történtek után. Ebből is látszik, hogy mennyire nem ért az emberekhez, és hogy még bőven volna mit tanulnia.
Nem is fogja magát vissza, kiszakad belőle az, amit az adott pillanatban érez, nem gondolva bele abba, hogy ezzel esetleg megbántja a másikat. Egyszerűen csak nem bírja azt, hogy falakba ütközik, mostanában pedig gyakorta történik vele meg ilyesmi. A választ hallva viszont elcsöndesedik, azt is mondhatnánk, hogy befogja végre a száját és kussol, a kérésre meg elfordul, mert ő aztán nem akarja végig nézni, hogyan öltözik a másik, nem egy kukkoló.
Várakozik, közben már görcsösen szorongatja azt a szerencsétlen plüsst, amit akár oda is adhatna kifelé menet valamelyik elsősnek. Lehet, hogy ezt is fogja tenni, vagy odaadja a gyógyítónak, hogy tartsák meg, hátha néha beesik majd egy beteg, akinek a kedvét kicsit feljavítja.
- Nem tudtam - feleli hátra, ezzel utalva arra, hogy fogalma se volt arról, mennyien árthattak a rellonosnak. Nem, mintha ez feljogosítani a lányt arra, hogy úgy bánjon a másikkal, mint egy sz..darabbal.
Közben hátra pillant, hogy véget ért -e már a ruhacsere, de nem, így vissza is kapja gyorsan a pillantását és a falat bámulja tovább.
- Tudom, hogy neked nem vigasz az, hogy bocsánatot kértem, de ne érezd úgy, hogy azok közé tartozom, akik kigáncsolni akartak. Véletlen baleset volt az egész és annak meg örülök, hogy jobban vagy - ekkor fordul meg ismét, látva hogy a másikon már ruha van.
- Ne szóljak valakinek a történtekről? Valaki a családodból esetleg?- ha már neki nem örült, hát arra gondolt, hogy idehív olyat, aki talán jobb látogató lenne, mint maga Dominik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873520#post873520][b]Sadie Sallow - 2024.02.10. 22:32[/b][/url]

Egyáltalán nem állt szándékomban megnyílni, nemhogy bárkinek is, de épp egy ilyen agybajos eridonosnak. A sértések, beszólások könnyebben jönnek a nyelvemre, mint bármi efféle lelki nyomorom érintő megjegyzés.
Mert ehhez senkinek semmi köze, és egyébként is, gyengének tűnök attól, ha panaszkodom, vagy bármi módon utalok rá, hogy engem is meg lehet bántani. Hogy ártani lehet nekem, és nem vagyok acélból.
Úgyhogy lenyelem, bármi is akarna még kikívánkozni számon. Na persze csak a szavakat, ha megint elhányom magam, azzal most már direkt Szécsit fogom megcélozni.
Gyorsan ledobom magamról a hálóinget, majd elkezdem magamra rángatni először a melltartót, majd a blúzt. Hátra sandítok egy pillanatra, de szerencsére van annyi esze a srácnak, hogy ne kukkoljon. Ám ez nem jó pont, csupán elkerül egy rosszat.
Mikor végzek, és már a cipőm húzom, egy fáradt sóhaj hagyja el ajkaim.
- Jól van, tudom, hogy nem direkt engem vettél célba. És kösz. Viszont - emelem fel az ujjam - akárhogy is erőlködsz, ezt nem úszod meg büntetőmunka nélkül.
Felállok, és kissé megszédülök, de elindulok az ajtó felé.
- Ha pedig bárkinek egy rohadt szót is szólsz rólam, letépem a tököd - pillantok felé egy ártatlan mosollyal. Ami aztán egyből le is olvad, és már fordulok is vissza a kijárat felé.
Az ajtó azonban nemes egyszerűséggel nem enged ki.
- Jól vagyoooook - rángatom a kilincset haszontalanul, aztán Szécsire förmedek: - Nyisd ki!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873528#post873528][b]Szécsi Dominik - 2024.02.10. 22:57[/b][/url]

- Nem gáz, ha ennyire ragaszkodsz hozzá hogy megbüntess mondtam, vállalom - ki tudja, hogy mikor vált mazochistává, de nem ellenkezik a büntetőmunka ellen. Végül is, valamilyen szinten erre rászolgált, joggal osztaná rá a prefektus a büntetést. Az megint más kérdés, hogy el is nézhetné neki a dolgot, ahhoz viszont nincsenek olyan jó viszonyban. - Mondjuk megjegyzem, hogy amíg tart a büntetőmunka, addig neked kell felügyelned, és a történtek után nem gondolnám, hogy a társaságomat szeretnéd élvezni - jegyzi meg csak úgy mellékesen, közben figyeli, ahogy a lány az ajtó felé indul. Nem figyelmezteti előre, de tudja pontosan, hogy mi fog történni, ezen egy kicsit el is mosolyodik.
- Nem vagyok pletykás - ő nem Lafayette, aki telekürtöli az épületet mindennel is, neki ehhez nincs meg a motiváltsága.
- Szerintem meg a szoba tudja, hogy még rohadt gyenge vagy és pihenned kéne - jegyzi meg, ahogy odalépdel és megáll Sadie mellett.
- Miért nyissam ki? Mondj egy jó indokot - erre tényleg kíváncsi, fel is vonja a szemöldökét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873549#post873549][b]Sadie Sallow - 2024.02.11. 09:33[/b][/url]

Mondta volna? Kissé ködösek az emlékeim az előző napról, egész pontosan a találkozásunkról, de hát a szervezetembe került bájital tehet róla, nem én. Arról pedig, hogy belém került valami, a srác tehet, pedig aztán nem szoktam minden eridonosnak ilyesmit megengedni.
- A társaságod nem is fogom élvezni - biztosítom róla gonoszul, és fejben már a lehetséges kibaszásokat pörgetem, amivel megkeseríthetem azt az egy, másfél órát, amit kiszabhatok rá. A szenvedését, na azt élvezni fogom.
Rángatom az ajtót, de persze hiába, és valahogy sejtettem is, hogy így lesz. Pedig gyógyultnak érzem magam, legalábbis nem vagyok rosszul már, igaz, hogy jól se, de nekem ennyire már bőven elég volt rendbe jönni, a maradékot letudnám a saját szobámban, köszönöm szépen. De az ajtó persze nem enged, és Szécsi is kezd megint felidegesíteni.
Szikrákat szóró szemmel, és vékonyra préselt ajkakkal fordulok vissza felé. Ez most tényleg mazochista, és vágyik rá, hogy fájjon neki?
- Mondok többet is: egy, prefektus vagyok, és utasítottalak valamire. Kettő, még nem találtam ki, mi lesz a büntetésed, szóval biztos, hogy szívózni akarsz velem? Három, - lépek közelebb, és bököm meg a mellkasát ujjammal - jobban tudom, hogy elég erős vagyok-e elhúzni innen a vérbe, mint egy baszom bűbáj!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873552#post873552][b]Szécsi Dominik - 2024.02.11. 11:05[/b][/url]

Vállával az ajtónak dől, megtehetné, hogy kinyissa a lány előtt, de esze ágában sincs kiengedni, hisz a mágia nem véletlenül nem engedi ezt meg a rellonos leányzónak. Dominik tudja jól, hogy a másik nincs jól, ehhez még konzultáció sem kell az orvossal, elég csak ránéznie a másik sápadt arcára.
- Nem szívózni akarok veled, csak törődöm azzal, hogy két lépés után ne essél megint össze. Tudod, hogy milyen szarul voltál? Inkább pihenned kéne még, hogy egészségesen hagyhasd el a gyengélkedőt - nem okoskodik, komolyan hatni akar a másikra, hogy az megértse, nem játék ilyesmivel szórakozni.
- Ha annyira erős vagy, akkor nyisd ki az ajtót, tessék - ezzel elrugaszkodik onnan és félreáll, majd összefont karokkal érdeklődve figyeli, hogy Sadie vajon hogyan boldogul a varázslattal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873554#post873554][b]Sadie Sallow - 2024.02.11. 15:05[/b][/url]

Komolyan, mi a szar van ezzel!? Sérteget, aztán kedveskedik, úgy csinál, mint aki aggódik értem, aztán meg háborog nekem. Most meg konkrétan átmegy totális idiótába, mint akinek fogalma sincs a legalapvetőbb normákról. Vajon tényleg nincs neki, vagy csak bosszantani akar? Nem tudom eldönteni, melyik nagyobb probléma, de leginkább egyikkel se foglalkoznék.
De legalább félreáll az útból, amivel persze nem vagyok előrébb, de hátrébb sem, mintha ott támasztaná az ajtót. Csakhogy tudja jól, hogy pálca nélkül semmire nem jutok, de erővel sem, még ha lenne is belőle tartalékom, mivel a bűbájt nem hatja meg, mennyire feszülök neki az ajtónak.
- Jól van. - Felé fordulok, és amilyen erősen csak tudom, sípcsonton rúgom. - Na, így már nyílik, vagy további ösztökélésre szorul?
Azt nem mondta, hogy követlenül nekem kell kinyitnom, csak, hogy szükségem lesz az erőmhöz hozzá. És ha ennyi még nem volt elég, kereshetek még fájdalmas pontokat a testén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873566#post873566][b]Szécsi Dominik - 2024.02.11. 17:24[/b][/url]

Egy kicsit talán még mosolyog is, mert úgy gondolja, hogy nincs az a varázsló és boszorkány, aki pálca nélkül túljárna a bűbáj eszén, amit a gyógyítók nem véletlenül helyeztek fel arra az ajtóra. Arra viszont nem számol, hogy a lány majd agresszivitást alkalmaz, s úgy sípcsonton rúgja szerencsétlen Dominikot, hogy a srác előre görnyed a fájdalomtól, és a lába után kap.

- Normális vagy Te? - néz fel haragos szemekkel, majd kiegyenesedik és dühösen lép a lány felé, aki nála alacsonyabb is, meg hát azért Dominik mégis csak sportol, adottságait ítélve is bizonyára erősebb a lánynál.

- Ezt többet ne csináld! - szól rá dühösen. Megtehetné, hogy odacsap, hogy felpofozza, de nem fog megütni egy lányt. Ellenben a pálcáját előhúzza és a lányra szegezi. - Menj vissza az ágyba és takarózz be! Idehívom a gyógyítót, aztán vele majd üzletelhetsz, de én innen ki nem engedlek így betegen - mondja határozottan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873575#post873575][b]Sadie Sallow - 2024.02.11. 19:05[/b][/url]

Kedvem lenne felpofozni, addig ütni-vágni, míg az a bárgyú mosoly eltűnik az arcáról. Látom ám, hogy elégedett magával, hogy tudja, semmit se tehetek, és mintha szívességet várna azért, hogy kienged. De nem, nem fogom a büntetését elengedni, sem valami perverz igényt kielégíteni számára. Mert azt természetesen nem veszem be, hogy komolyan aggódna értem és az egészségemért. Csak játszadozik, de nekem ebből most már nagyon elegem van.
Ezt meg is próbálom egy jól irányzott rúgással a tudtára adni, mire megint eltűnik a jópofi oldala, és dühbe gurul. Na de, hogy még pálcát is ránt rám!
Elkerekednek a szemeim, és olyan felháborodottan nézek rá, amennyire lehetséges. Még én vagyok, akinek a normalitását számon kéri? Ő szegez pálcát egy lábadozó beteg nőre!
Ezen a gondolaton elindulva aztán megcsóválom a fejem, és aprót nevetek.
- Te hülye barom - jegyzem még meg neki, mielőtt velőtrázóan sikoltozni nem kezdek. Igen, mint akit épp erőszakolni készülnek, vagy hasonló.
Zeng az egész gyengélkedő, és bár nincsenek sokan, azok mind minket néznek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873588#post873588][b]Szécsi Dominik - 2024.02.11. 19:56[/b][/url]

- Vagy te…hülye kis liba - dörmögi oda, mert ilyen félnótás lánnyal még nem fújta össze az élet. Sadie tényleg olyan, akin nem tud eligazodni, hiába volt hozzá kedves, nem volt jó, semmi sem volt jó. Neki pedig már az idegei nem bírják, azt meg persze, hogy nem fogja tűrni, hogy a lány kedvére ugráltassa őt, fenyegesse és még rugdossa is. A rellonos lány átlépett egy határt, Dominik pedig csak azért húzott pálcát, hogy ezzel próbálja jó útra téríteni a másikat. Talán nem volt jó ötlet, de ész érvekkel nem sikerült hatnia a másikra. Amint meglátta, hogy a lány elindul az ágy irányába, már el is rakta a pálcát, amúgy se használta volna, az viszont meglepte, hogy Sadie elkezdett kiabálni.
- Mi bajod van? Normális vagy? Hagyd abba! -mivel látta, hogy menthetetlen a lány, és nem akart bajba sem kerülni, sietve kinyitotta az ajtót, és lelépett, még mielőtt bárki is felbukkanhatott volna a gyengélkedőn.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873687#post873687][b]Löwenherz Zsanna - 2024.02.13. 20:11[/b][/url]

Olyan precízen egyensúlyozok a két forró csokival, hogy rendesen büszke vagyok magamra. Ez van. Ha apu dolgozik, én ki nem hagyom, hogy meglátogassam, valahogy szeretem a gyengélkedőt. Főleg most, hogy nem úgy kell ott üldögélnem, hogy neki fogalma sincs arról, hogy a lánya vagyok. Az az időszak nem volt túl jó, rendesen kijöttek tőle a pattanásaim is, de azóta... azóta a bőröm makulátlan. Én mondom.
Na meg unom ezt a Valentin hülyeséget, mindenki azzal van elfoglalva, ki kit hív el, meg ilyenek. Nem tudom, miért kell akkora dolognak lennie. Épp csak befordulok, de rendesen elkerekedik a szemem. Szerintem valaki meglátta a tűt, amivel vért vesznek. Szóval nem sietek, nem én leszek az új Wonder Woman. Domit még látom is elsüvíteni, még a fejem is utána fordul, de megvonom a vállam. Csak nem egy szatír. Akkor szomorú lennék.
A következő döbbenet tárgya Sallow. Szépen meg is állok a küszöbön, mert addig be nem megyek, míg meg nem bizonyosodok róla, hogy nem veszett, vagy valami. Ki tudja mit szedett össze az erdőben.
- Forró csokit? - oké, apunak hoztam, de a lány meg úgy tűnik, szüksége van rá.
- Miért kiabálsz? Egeret láttál? - vonom össze a szemöldököm. Én nem félek tőlük, szerintem cukik, de tudom, hogy másnál kiverik a biztit. Mivel mást nem látok bent, élek a gyanúval, hogy vagy Sallow volt, vagy Domi választhat másik pályát, és felcsaphat opera énekesnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873747#post873747][b]Sadie Sallow - 2024.02.14. 19:50[/b][/url]

Lehet picit túlzásba estem? Nem tudom, nem hiszem. Talán?
Mindenesetre a célomat elérem, mert az eridonos láthatóan beijed, és távozóra veszi, mielőtt még valaki felbukkanna, és számonkérné. Annyira rohadék nem vagyok azért, hogy rávarrjak valami ocsmányságot, amiért még el is tanácsolnák a suliból, de számolok vele, hogy nem tudja rólam, mire vagyok képes, vagy mire nem, és inkább kereket old, mielőtt kiderülhetne, hogy csak blöffölök.
- Mi van, mit néztek, sikoltó átkot szórtak rám - förmedek rá a továbbra is döbbenten engem figyelő tekintetek gazdáira, miközben kilököm az ajtót, amin Szécsi is távozott, hogy én is hasonlóképp tegyek, mielőtt egy gyógyító is előkerülne. Elvégre biztosan a közelben tartózkodik.
Azonban kénytelen vagyok behúzni a kéziféket, mielőtt nekirongyolnék egy újabb pirosnak. Mi a fasz van ezekkel, hogy mindenhol beléjük futok!?
- Húzzál már el.. - morgom, és csak azért nem tudom félrelökni, mert pont az ellenkező irányba kezdek szédülni. Csak az ment meg egy hátastól és a koponyatöréstől, hogy valahogy sikerül megkapaszkodnom a lány alkarjában. - ..a picsába! - fejezem be a mondatot jóval kevesebb határozottsággal a hangomban.
Egy-két pillanatig állok így, mielőtt el merem engedni, és akkor olyan dühösen nézek rá, mintha direkt ő intézte volna az egészet.
Elveszek tőle egyet a forró csokiból, és már kortyolom is, mielőtt realizálnám, mi történik. Csak az a tuti biztos, hogy szükségem van rá. A forró csokira.
Majd mozgolódásra leszek figyelmes magam mögött, úgyhogy gondolkodás nélkül megragadom a másikat, és kipenderülök vele együtt a gyengélkedőről, és azzal a lendülettel rántom is magunk után az ajtót. Végre kint vagyok.
- Öhm.. szóval. Te mit keresel itt? - szegezem a szőkének a legtermészetesebben a kérdést. Mintha abban, amit az elmúlt néhány másodpercben műveltem, semmi megkérdőjelezhető nem lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873759#post873759][b]Löwenherz Zsanna - 2024.02.14. 21:15[/b][/url]

- Kicsit ellentmondásos vagy, nem gondolod? - halkan nevetek, tényleg. Még csak nem is zavaróan, épp csak le tudom rakni az egyik forró csokit, és nyúlni érte. Nem hiányzik, hogy miattam itt padlót fogjon, akkor aztán tényleg le nem mosom, hogy véla vagyok. Csak tudnám, ki kezdte el terjeszteni ezt a hülyeséget, bár... még mindig jobb, mintha azt terjesztenék, herpeszem van. Bár... azt meg úgyse hinné el senki, még hogy nekem herpesz, egyetlen apró mitesszerem nincs, ne vicceljünk.
Azért aggódva nézek a lányra, mert... tényleg nem fest túl jól. Nem, igazából nem akarom tudni, mi történt. Lehet kapott egy szeletet a karma tortából.
- Megmaradsz? - kérdezem meg pár pillanat múlva, csak aztán engedem el, ha helyesel. Felsóhajtok, mert már várom, hogy a fejemhez vágjon valami... rá jellemzőt, amitől tudom, hogy tényleg minden oké, és az univerzum is visszabillent a mederébe, de nem.
- Lassabban Sallow. Forró csoki. Forró - most már nem bírom ki, felnevetek, ahogy látom, úgy húzza le, mintha valami rövid lenne, aztán már csak a fejem rázom. Flúgos ez a lány.
És ebben egyre biztosabb vagyok, mikor fog és cibál. Tisztázzuk, ha nem sokkolódnék le annyira, hogy köpni-nyelni nem tudok hirtelen, rendesen kikérném magamnak, mert nem vagyok én rongybaba. Így most csak pislogás nélkül meredek rá, a kérdést hallva pedig a táblára mutatok az ajtó mellett, amin dr. Thorsten Löwenherz neve áll.
- Apukám... - és még csak nem is hazudok. Tényleg hozzá jöttem.
- Figyelj, én aztán nem akarok beleszólni, de... ha szarul vagy, tényleg jobb lenne, ha megvárnád... Domi seggét később is szétrúghatod, tudom, hol szokott lógni - eresztek meg egy halvány mosolyt, mert valahol sejtem, hogy a következő napirendi pontja az lenne.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873769#post873769][b]Gergelyfi László - 2024.02.15. 14:12[/b][/url]

Már két napja vesztegelek a gyenguszon, holott hamarosan vizsgaidőszak. Habár nem vagyok a tanulás mintapéldánya, azért most én is érzem, hogy pár órával többet kéne tanulni. De nem tudom mit ehettem és hol, mert már két napja itt fekszem dögrováson. Ami amúgy nem baj, mert pihenni jó, de gondolkodni és fájni nem annyira. Főleg az utóbbi a gondom, hogy a hasfájás nem igazán akar elmúlni. Zsanna faterja azt mondta, hogy nyílik valami virág, aminek a hatóanyaga jó lesz és már mehetek is. Csak pont elfogyott és várni kell, hogy az üvegházban kifejlődjenek. Szerencse, hogy vigyázott rám Mr. Löwenherz és azt mondta, hogy ma már tutira lesz és addig inkább pihenjek, ha kell, akkor meg ad valami altató szerű cuccot. Így aztán két napig ki voltam ütve, szinte csak a muszájhoz keltem fel, egyébként aludtam. talán nem is baj, mert így csak ma tudtam az élet nagy kérdéseiről gondolkodni hülyeségeket. Most viszont megint kínlódok és eszem ágában sincs felkelni. Oldalra nézek, hátha lesz valaki itt a közelben, aki segít nekem. Például jól esne egy pohár víz, de félek, ha felállok, rögtön összeesek, mint valami rongybaba. Mák, hogy mellettem egy ismerős lányra bukkanok, Atalára, aki az egyik Navinés évfolyamtársam. Csak azért tudom ennyire, hogy ki, mert tudom, hogy jelnyelven beszélget, azaz, ha most hozzá is szólnék, vélhetően nem hallaná. Viszont a metamorfságom ad egy kis segítséget... megnyújtom a mutatóujjam és megbökdösöm, hátha észreveszi, hogy majd szomjan halok. Kár, hogy nem ismerem a jelnyelvet, pedig apám már egy csomószor mondta, hogy ideje lenne megtanulni azt is. Mintha nem tanulnék mindenféle "sohanemkellmajd" dolgot. Kivételesen igaza lett, mert sokkal jobb lenne, ha most tudnék a szőkéhez "beszélni", vagy ahogy ők "mondják" jelelni. Közben az ujjam elkezdem visszaváltoztatni, hogy nehogy túlságosan megijedjen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873827#post873827][b]Sadie Sallow - 2024.02.17. 20:44[/b][/url]

Igaz, kicsit hülyén veszi ki magát, hogy elküldöm a francba, de közben meggátolom benne azzal, hogy belé kapaszkodom, de utóbbi ösztönös, előbbit pedig mindenképp a tudtára próbálom adni, hisz más se hiányzik, mint, hogy miatta itt ragadjak.
De az indulat a hangomban, és a tekintetemben a magam megerősítésére is kell, hiszen arról szó sem lehet, hogy egy fikarcnyi hálát is érezzek a csaj irányában, hiszen egy idegesítő, kényes kis... na jó, nem sárvérű, de előszeretettel csinál úgy, ami majdnem annyira rossz.
Sűrűn bólogatok, csak engedjen már el, és kapom ki a kezéből az italt. Figyelmeztetése ellenére is megégetem kissé a szájpadlásom, leginkább azért, mert régen elkésett vele, másodsorban pedig mert amúgy se hallgatnék rá. Harmadrészt pedig, mert amúgy se érek rá, mert a szökésre koncentrálok.
Kell aztán néhány pillanat, hogy a névtábla és az eridonos prefektus közt járatva tekintetem összerakjam a dolgokat, pedig konkrétan elmondja, amit realizálnom kellene itt.
- Thorsten Löwenherz az apád? - nézek rá elképedve. - Baszki, és fel is vállal?
Nem vagyok szemétkedésre alkalmas állapotban, ez most abszolút véletlenül és őszinte csodálkozással hangomban szalad ki számon, de nem nagyon bánom, főleg mert ő is nekiáll azt taglalni, milyen szarul nézek ki, és talán maradnom kéne.
- Sokkal többet segítene az ágyban fetrengésnél, ha szétrúghatnék egy segget, köszi - morgom, miközben az ajtónak dőlve fülelek, vajon kijön-e valaki utánam a folyosóra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873900#post873900][b]Löwenherz Zsanna - 2024.02.18. 20:13[/b][/url]

Persze hogy csak pislogok, hisz tökre nem értem, mi lelte a rellonost. Mármint érted, elküld a francba, de a két lábán nem bír megállni. Én meg csak nem vagyok akkora görény, hogy így egyedül hagyjam, noha kétség kívül megérdemli egyébként.
Teljesen normális magyarázattal szolgálok arra, mit keresek én itt, az ösztönös kérdésére még jól fel is fújom magam. Igen, kicsit azért fáj.
- Nem, Sallow. Képzeld az én apám imád engem, és büszke rám - pedig én tudom... mármint Theonál tanultam abból, hogy ilyesmi ne hagyja el a szám, de ha egyszer ő sérteget, én miért ne okozhatnék neki fájdalmat?
- Az anyám is - tetézem hát, épp csak nem téve hozzá, hogy ők ezt külön-külön teszik, mert az meg engem nem zavar. El nem tudom képzelni, hogy anyu és apu sértetlenül legyenek egy fedél alatt. Apu szerintem pikkel anyura, anyu meg szerintem nem becsüli túl sokra az apámat, de... ez még mindig jobb, nem?
- Felőlem aztán. Viszont egy valamit tudok. Nem fog egy gyógyító se utánad szaladgálni egy három oldalas kérvénnyel, hogy legyél kedves megmaradni ott a seggeden, ha szarul vagy. Okkal kerültél ide, gondolom. És most mázlid volt, de lehet a következő lépcsőfordulóban nem lesz, hanem valaki szépen végig fogja nézni, ahogy padlót fogsz... amennyire bájos jelenség vagy - nem bírom megállni, a végére csak odaszökik a gúnyos mosoly az arcomra, sőt még a kezeim is összefonom a mellkasom előtt, úgy dőlök a falnak.
- Gyerünk. Menj csak - biccentek a fejemmel a folyosó felé, de egy tapodtat se mozdulok. Vele nem fogok tartani, könyörögni se azért, hogy kivizsgáltassa magát. Ha szenvedni akar, ki vagyok én, hogy elvegyem tőle a lehetőséget?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873911#post873911][b]Sadie Sallow - 2024.02.19. 17:41[/b][/url]

Már a másik eridonossal való szóváltás és kvázi harc is kimerített, nem állok készen egy újabbra, és kedvem sincs a szőkét bántani, kivételesen tényleg szándékomon kívül vagyok paraszt, és erre pont most hibázok rá, és találok ott be, ahol fáj. Láthatóan megbántódik, és nyomban ellentámadásba lendül, ami viszont szabályos arculcsapásként ér.
Ez a csaj.. ez a csaj eddig is képes volt olyanokról tudomást szerezni, amiről baromira nem kellene tudnia, mert rohadtul nem hirdetem fennhangon, hogy a családom magasról szarik a fejemre. Márpedig bármilyen kótyagos is vagyok, amit mond, az nálam is csont nélkül betalál.
- Hát... gratulálok hozzá! - mondom végül gúnyosan, de annyira erőltetetten, hogy kedvem lenne elsüllyedni, amiért ennél többre nem futja. Brutál mód megmondtam neki, szép volt, Sadie!
El is fordulok, nehogy meglássa az arcomra kiülő, haragba vegyülő csalódottságot. Rohadjon meg, de főleg az anyám meg apám, mert ez egyes egyedül az ő hibájuk, és az eridonosnak még igaza is van. Tudja magától is, megerősíteni nem fogom azért.
Egyelőre nem jön utánunk senki, épp csak elindulni nehéz, még gyűjtenem kell az erőt, és ezt a másik is tuti látja rajtam, mert arról próbál meggyőzni, hogy jobban tenném, ha maradnék. Bár őt aztán nem érdekli.
- Mit szólsz bele, ha nem is érdekel? - kérdezem tőle bosszúsan, felé fordulva, a másik csésze forró csokit fixírozva néhány pillanatig. Valami zseniális, hogy sikerült nem kilötyögtetni az egészet a fenébe.
- Jól van már, megyek mindjárt, csak... had üljek egy kicsit... le - morgok tovább, szép lassan, az ajtónak dőlve lecsúszva a kőre. Mondom, csak erőt kell gyűjtenem. Valai biztos elhagyott egy keveset a földön.