A gyógyulás fellegvára, és a gyengélkedők egyetlen mentsvára ez a hely, ahová belépsz, vagy hoznak. A lényeg nem is ott van, hogy hogyan kerülsz ide, hanem, hogy mi is ez a hely.
Ez nem más, mint az aktuális gyógyító birodalma, ahol minden beteg megkapja a maga jutalmát.  
A falak hófehéreknek tűnnek, de ha többször jár erre az ember, akkor azt tapasztalhatja, hogy mindig olyan színekben pompáznak, ami elősegíti a gyógyulás menetét. Ha nyugalom kell, kellemes zölddé változik, ha narancs, akkor visszatér az ember életkedve a kék pedig ellazít…és így tovább.
Ezen falak mentén helyezkednek el a fából faragott ágyak a maguk kis éjjeliszekrényével. Szakasztott úgy, mint egy hotelszobában. Azért, hogy minél otthonosabban érezze magát a beteg, és ez segíti a lábadozásban.
Persze az ispotály jelleget azért nem lehet elfelejteni, ez köszönhető az ágyak mellett lévő paravánoknak, amik arra hívatottak, hogy megteremtsék a magánszférát, még akkor is, amikor többen raboskodnak a gyógyító fennhatósága alatt.
A szoba fel van szerelkezve két nagy ablakkal is, amin keresztül rengeteg fény árad be, még akkor is, amikor esik. Ezt szintén drága gyógyítónk határozza meg. Mindig a betegek javát nézve.
A terem hátsó részében robosztus, tölgyfából készült szekrények állnak, melyekben különböző gyógyászati eszközök, főzetek, krémek, tinktúrák sorakoznak. Vannak itt raktáron gyógynövények, más bájital hozzávalók, gyógyhatásukról ismert kövek, doboznyi bezoár és minden, ami csak kellhet. A szekrényajtók meg vannak bűvölve, csak 19 év felettiek érintésére nyílnak ki, így próbálva kivédeni, hogy a diákok felelőtlenül elhordják a készletet.  
A gyógyító szobája a terem végén balra található, egy sűrű függöny állja csak útját azoknak, aki be szeretnének menni. Hinné ezt a laikus. De azért ez a lepel sem akármilyen, tele van bűbájokkal, ami megvédi a gyógyítót a váratlan látogatóktól. Ez a bűbáj kihat a Gyengélkedő ajtajára is. Senki nem jöhet be akkor, amikor nincs látogatási idő. És csak azok távozhatnak, akiknek engedélyezték… vagy kijátsszák az éber varázslatot, és elhitetik az ajtóval, hogy jól vannak.
Tehát nem olyan szörnyű hely. Sőt az ágyak kifejezetten kényelmesek. Hatalmasakat lehet bennük aludni, és kikelve belőle, sokkal frissebbnek érzi magát az ember.

Gyógyítók:

• Anastasia Strakhova
• Szentmihályi L. Izabella
• Thorsten Löwenherz

Gyógyítósegédek:

• Catherine Hope Brightmore

Kedves Diákság!

1. Ha valaki (komolyabb) betegség vagy balesetben elszenvedett sérülés kezelését szeretné kijátszani, azt kérem, előtte legalább egy privát üzenet formájában értesítsen.
2. A Gyengélkedő nem önkiszolgáló, tehát ha csak egy adag vitaminért ugranak is be, tessék nekem szólni. A szj lényege az életszerűség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873107#post873107][b]Sadie Sallow - 2024.02.02. 18:46[/b][/url]

Állati furát álmodtam.
Az alagsorban voltam, ami önmagában nem is volt különös, elvégre a Roxfortban és itt, a Bagolykőn is ott helyezkedett el a zöldek háza. De ezúttal az unalmas, eseménytelen utamat felfelé keresztezte egy griffendéles. Vagy eridonos, ami tetszik. De nem csak úgy ott volt, először nem is láttam, de persze nyilván tudhattam volna, hogy csak egy piros lehet ilyen idióta, mert aztán azon kaptam magam, hogy egy átok száll felém.
Várjunk csak. Ezt én... nem is álmodtam? Tényleg megátkozott egy gyökér a folyosó közepén, mindenféle előzmény nélkül? Áá, az nem lehet, biztos valami régi haragosom, és most jött bosszút állni. Ennek az álomnak lenne is értelme. De nem, aki odasietett hozzám, azt se tudom, kicsoda. Ez nem stimmel.
De aztán lassan nyugalom telepszik rám, ahogy kinyitom a szemem, és reggeli fényesség vakít el néhány pillanatra. Erőtlen és kissé kába vagyok, utóbbi miatt nem tűnik fel, hogy nem is szoktam ilyen ragyogó fényességre ébredni a hálókörletben, ezen ráadásul érezni, hogy természetes, és nem varázslat.
De először csak az jut el a tudatomig, hogy nem az alagsorban vagyok, szóval ami néhány pillanattal ezelőtt történt, hogy összeroskadtam, az a balfasz meg pofozgatott, aztán felkapott a karjaiba, nyilvánvalóan csak egy rossz álom lehetett.
De aztán elfordítom a fejem, és döbbenettel vegyes rémülettel veszem észre, hogy az ágyam mellett ott ül az eridonos, és valami piros vacakkal játszadozik, amin rajta figyel egy prefektusi jelvény.
- Mi a... te meg.. én.. mi van itt!? - sápítozom, és ekkor észreveszem, hogy valami durva hálóingben vagyok, amitől kellemetlenül mezítelennek érzem magam, pedig aztán a szégyenlősség nem tartozik a jellemvonásaim közé.
Felülök, és úgy nézek körül a reggeli fényben úszó gyengélkedőn, mintha valami tömlöcben lennék, ahol más rabokat kínoznak épp halálra rettentő, velőtrázó sikolyok közepette.
Tekintetem ismét Szécsire vetem, és végre megértem, hogy nem álmodtam.
- Az az én jelvényem? - kérdezem tőle olyan hangon, mint aki komolyan nem hiszi el, hogy valaki ennyire meg akar dögleni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873159#post873159][b]Sadie Sallow - 2024.02.03. 12:01[/b][/url]

Alig térek magamhoz a döbbenettől, és kedvem lenne visszadőlni, lehunyni a szemem, és reménykedni benne, hogy mikor ismét felébredek, valójában akkor ébredek csak fel igaziból. Mert ez nem lehet a valóság.
Mit keres egyáltalán ez itt? Ha már sikerült megátkoznia, lehetett volna benne annyi tisztesség, hogy ott hagy meghalni a folyosón, az kevésbé lenne megalázó, mint hogy itt fekszem a ruháim nélkül, ki tudja mióta, és ő úgy ül ott az ágy végében, mintha énrám vigyázott volna eddig. És még nyávog is azzal a plüss franccal, azt imitálva, hogy az beszél.
- Mondd, te hány éves vagy? - szegezem neki őszinte megvetéssel hangomban, miközben még mindig próbálom összeszedni magam, és a gondolataim.
Gyengének érzem magam, és üresnek, ami nem meglepő, ha igaz, amit állít, márpedig arra még elég tisztán emlékszem, hogy lehányom, valószínűleg a dolog egész addig ismétlődött, mígnem már nem volt mit kiadnom magamból. Fájó torkomból ítélve még azután is.
Elveszem tőle a plüsst és egy röpke értetlen pillanatig nézem, majd leveszem róla a jelvényem, és félrehajítom. A csokiért már nem is nyúlok.
- Kigúnyolsz, miután miattad kerültem ide, majd azt gondolod, hogy édességgel jóváteheted? Téged a fejedre ejtettek, vagy önerőből vagy ekkora idióta?
Válaszra se méltatom a hogylétemet firtató kérdését, hanem inkább kitakarózom, és kiülök az ágy szélére. Gyűjtögetem picit az erőmet, de feltett szándékom megkeresni a ruháim, és a legrövidebb úton elhúzni innen a francba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873436#post873436][b]Sadie Sallow - 2024.02.09. 18:35[/b][/url]

Nem vagyok egyszerű eset, számtalanszor megkaptam már jónéhány embertől, jópár féle módon kifejezve, de ennek a srácnak láthatóan abszolút semmi türelme nincs hozzám, amit meg is lehet érteni. A kérdés inkább az, hogy minek erőlködik egyáltalán?
Mit várt, de tényleg? Hogy boldog mosollyal az arcomon a karjaiba borulok, amiért ilyen cukipofa volt? Inkább ciki, amit művel, és azzal, hogy egy pillanattal később a kedvessége átcsap szemét beszólogatásba, csak ront a dolgon, és még inkább üres gesztussá alacsonyítja próbálkozását.
Nem is reagálok semmit, csak felhúzom az orrom, és inkább az erőm gyűjtögetésére fókuszálok. Ki akarok innen mielőbb kerülni, és remélhetőleg most már kétszer is meggondolja, hogy az utamba áll-e.
- Kiváló megfigyelés, aurornak készülsz? - morgom gúnyosan az orrom alatt. Szécsi közben összeszedi a plüsst, és tovább sérteget. - Nem, kérlek, csak olyan emberek közt, akik gondolkodás nélkül kigáncsoltak, ha esélyt adtam rá.
Ez meglepően őszinte válasz volt, és még azt se fűztem hozzá, hogy "te hülye fasz", ami egész szép előrelépés tőlem. De tényleg nincsenek felesleges energiáim, hogy csatározásba kezdjek egy újabb eridonossal.
- Fordulj el! - reccsenek rá, mikor végre tekintetem megakad az éjjeliszekrényen szépen összehajtogatott ruháimon. Azt nem teszem hozzá, hogy "ha már felfordulni nem sikerült", csak gondolatban, hanem inkább gyorsan öltözködni kezdek, háttal a másiknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873520#post873520][b]Sadie Sallow - 2024.02.10. 22:32[/b][/url]

Egyáltalán nem állt szándékomban megnyílni, nemhogy bárkinek is, de épp egy ilyen agybajos eridonosnak. A sértések, beszólások könnyebben jönnek a nyelvemre, mint bármi efféle lelki nyomorom érintő megjegyzés.
Mert ehhez senkinek semmi köze, és egyébként is, gyengének tűnök attól, ha panaszkodom, vagy bármi módon utalok rá, hogy engem is meg lehet bántani. Hogy ártani lehet nekem, és nem vagyok acélból.
Úgyhogy lenyelem, bármi is akarna még kikívánkozni számon. Na persze csak a szavakat, ha megint elhányom magam, azzal most már direkt Szécsit fogom megcélozni.
Gyorsan ledobom magamról a hálóinget, majd elkezdem magamra rángatni először a melltartót, majd a blúzt. Hátra sandítok egy pillanatra, de szerencsére van annyi esze a srácnak, hogy ne kukkoljon. Ám ez nem jó pont, csupán elkerül egy rosszat.
Mikor végzek, és már a cipőm húzom, egy fáradt sóhaj hagyja el ajkaim.
- Jól van, tudom, hogy nem direkt engem vettél célba. És kösz. Viszont - emelem fel az ujjam - akárhogy is erőlködsz, ezt nem úszod meg büntetőmunka nélkül.
Felállok, és kissé megszédülök, de elindulok az ajtó felé.
- Ha pedig bárkinek egy rohadt szót is szólsz rólam, letépem a tököd - pillantok felé egy ártatlan mosollyal. Ami aztán egyből le is olvad, és már fordulok is vissza a kijárat felé.
Az ajtó azonban nemes egyszerűséggel nem enged ki.
- Jól vagyoooook - rángatom a kilincset haszontalanul, aztán Szécsire förmedek: - Nyisd ki!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873549#post873549][b]Sadie Sallow - 2024.02.11. 09:33[/b][/url]

Mondta volna? Kissé ködösek az emlékeim az előző napról, egész pontosan a találkozásunkról, de hát a szervezetembe került bájital tehet róla, nem én. Arról pedig, hogy belém került valami, a srác tehet, pedig aztán nem szoktam minden eridonosnak ilyesmit megengedni.
- A társaságod nem is fogom élvezni - biztosítom róla gonoszul, és fejben már a lehetséges kibaszásokat pörgetem, amivel megkeseríthetem azt az egy, másfél órát, amit kiszabhatok rá. A szenvedését, na azt élvezni fogom.
Rángatom az ajtót, de persze hiába, és valahogy sejtettem is, hogy így lesz. Pedig gyógyultnak érzem magam, legalábbis nem vagyok rosszul már, igaz, hogy jól se, de nekem ennyire már bőven elég volt rendbe jönni, a maradékot letudnám a saját szobámban, köszönöm szépen. De az ajtó persze nem enged, és Szécsi is kezd megint felidegesíteni.
Szikrákat szóró szemmel, és vékonyra préselt ajkakkal fordulok vissza felé. Ez most tényleg mazochista, és vágyik rá, hogy fájjon neki?
- Mondok többet is: egy, prefektus vagyok, és utasítottalak valamire. Kettő, még nem találtam ki, mi lesz a büntetésed, szóval biztos, hogy szívózni akarsz velem? Három, - lépek közelebb, és bököm meg a mellkasát ujjammal - jobban tudom, hogy elég erős vagyok-e elhúzni innen a vérbe, mint egy baszom bűbáj!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873554#post873554][b]Sadie Sallow - 2024.02.11. 15:05[/b][/url]

Komolyan, mi a szar van ezzel!? Sérteget, aztán kedveskedik, úgy csinál, mint aki aggódik értem, aztán meg háborog nekem. Most meg konkrétan átmegy totális idiótába, mint akinek fogalma sincs a legalapvetőbb normákról. Vajon tényleg nincs neki, vagy csak bosszantani akar? Nem tudom eldönteni, melyik nagyobb probléma, de leginkább egyikkel se foglalkoznék.
De legalább félreáll az útból, amivel persze nem vagyok előrébb, de hátrébb sem, mintha ott támasztaná az ajtót. Csakhogy tudja jól, hogy pálca nélkül semmire nem jutok, de erővel sem, még ha lenne is belőle tartalékom, mivel a bűbájt nem hatja meg, mennyire feszülök neki az ajtónak.
- Jól van. - Felé fordulok, és amilyen erősen csak tudom, sípcsonton rúgom. - Na, így már nyílik, vagy további ösztökélésre szorul?
Azt nem mondta, hogy követlenül nekem kell kinyitnom, csak, hogy szükségem lesz az erőmhöz hozzá. És ha ennyi még nem volt elég, kereshetek még fájdalmas pontokat a testén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873575#post873575][b]Sadie Sallow - 2024.02.11. 19:05[/b][/url]

Kedvem lenne felpofozni, addig ütni-vágni, míg az a bárgyú mosoly eltűnik az arcáról. Látom ám, hogy elégedett magával, hogy tudja, semmit se tehetek, és mintha szívességet várna azért, hogy kienged. De nem, nem fogom a büntetését elengedni, sem valami perverz igényt kielégíteni számára. Mert azt természetesen nem veszem be, hogy komolyan aggódna értem és az egészségemért. Csak játszadozik, de nekem ebből most már nagyon elegem van.
Ezt meg is próbálom egy jól irányzott rúgással a tudtára adni, mire megint eltűnik a jópofi oldala, és dühbe gurul. Na de, hogy még pálcát is ránt rám!
Elkerekednek a szemeim, és olyan felháborodottan nézek rá, amennyire lehetséges. Még én vagyok, akinek a normalitását számon kéri? Ő szegez pálcát egy lábadozó beteg nőre!
Ezen a gondolaton elindulva aztán megcsóválom a fejem, és aprót nevetek.
- Te hülye barom - jegyzem még meg neki, mielőtt velőtrázóan sikoltozni nem kezdek. Igen, mint akit épp erőszakolni készülnek, vagy hasonló.
Zeng az egész gyengélkedő, és bár nincsenek sokan, azok mind minket néznek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873747#post873747][b]Sadie Sallow - 2024.02.14. 19:50[/b][/url]

Lehet picit túlzásba estem? Nem tudom, nem hiszem. Talán?
Mindenesetre a célomat elérem, mert az eridonos láthatóan beijed, és távozóra veszi, mielőtt még valaki felbukkanna, és számonkérné. Annyira rohadék nem vagyok azért, hogy rávarrjak valami ocsmányságot, amiért még el is tanácsolnák a suliból, de számolok vele, hogy nem tudja rólam, mire vagyok képes, vagy mire nem, és inkább kereket old, mielőtt kiderülhetne, hogy csak blöffölök.
- Mi van, mit néztek, sikoltó átkot szórtak rám - förmedek rá a továbbra is döbbenten engem figyelő tekintetek gazdáira, miközben kilököm az ajtót, amin Szécsi is távozott, hogy én is hasonlóképp tegyek, mielőtt egy gyógyító is előkerülne. Elvégre biztosan a közelben tartózkodik.
Azonban kénytelen vagyok behúzni a kéziféket, mielőtt nekirongyolnék egy újabb pirosnak. Mi a fasz van ezekkel, hogy mindenhol beléjük futok!?
- Húzzál már el.. - morgom, és csak azért nem tudom félrelökni, mert pont az ellenkező irányba kezdek szédülni. Csak az ment meg egy hátastól és a koponyatöréstől, hogy valahogy sikerül megkapaszkodnom a lány alkarjában. - ..a picsába! - fejezem be a mondatot jóval kevesebb határozottsággal a hangomban.
Egy-két pillanatig állok így, mielőtt el merem engedni, és akkor olyan dühösen nézek rá, mintha direkt ő intézte volna az egészet.
Elveszek tőle egyet a forró csokiból, és már kortyolom is, mielőtt realizálnám, mi történik. Csak az a tuti biztos, hogy szükségem van rá. A forró csokira.
Majd mozgolódásra leszek figyelmes magam mögött, úgyhogy gondolkodás nélkül megragadom a másikat, és kipenderülök vele együtt a gyengélkedőről, és azzal a lendülettel rántom is magunk után az ajtót. Végre kint vagyok.
- Öhm.. szóval. Te mit keresel itt? - szegezem a szőkének a legtermészetesebben a kérdést. Mintha abban, amit az elmúlt néhány másodpercben műveltem, semmi megkérdőjelezhető nem lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873827#post873827][b]Sadie Sallow - 2024.02.17. 20:44[/b][/url]

Igaz, kicsit hülyén veszi ki magát, hogy elküldöm a francba, de közben meggátolom benne azzal, hogy belé kapaszkodom, de utóbbi ösztönös, előbbit pedig mindenképp a tudtára próbálom adni, hisz más se hiányzik, mint, hogy miatta itt ragadjak.
De az indulat a hangomban, és a tekintetemben a magam megerősítésére is kell, hiszen arról szó sem lehet, hogy egy fikarcnyi hálát is érezzek a csaj irányában, hiszen egy idegesítő, kényes kis... na jó, nem sárvérű, de előszeretettel csinál úgy, ami majdnem annyira rossz.
Sűrűn bólogatok, csak engedjen már el, és kapom ki a kezéből az italt. Figyelmeztetése ellenére is megégetem kissé a szájpadlásom, leginkább azért, mert régen elkésett vele, másodsorban pedig mert amúgy se hallgatnék rá. Harmadrészt pedig, mert amúgy se érek rá, mert a szökésre koncentrálok.
Kell aztán néhány pillanat, hogy a névtábla és az eridonos prefektus közt járatva tekintetem összerakjam a dolgokat, pedig konkrétan elmondja, amit realizálnom kellene itt.
- Thorsten Löwenherz az apád? - nézek rá elképedve. - Baszki, és fel is vállal?
Nem vagyok szemétkedésre alkalmas állapotban, ez most abszolút véletlenül és őszinte csodálkozással hangomban szalad ki számon, de nem nagyon bánom, főleg mert ő is nekiáll azt taglalni, milyen szarul nézek ki, és talán maradnom kéne.
- Sokkal többet segítene az ágyban fetrengésnél, ha szétrúghatnék egy segget, köszi - morgom, miközben az ajtónak dőlve fülelek, vajon kijön-e valaki utánam a folyosóra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873911#post873911][b]Sadie Sallow - 2024.02.19. 17:41[/b][/url]

Már a másik eridonossal való szóváltás és kvázi harc is kimerített, nem állok készen egy újabbra, és kedvem sincs a szőkét bántani, kivételesen tényleg szándékomon kívül vagyok paraszt, és erre pont most hibázok rá, és találok ott be, ahol fáj. Láthatóan megbántódik, és nyomban ellentámadásba lendül, ami viszont szabályos arculcsapásként ér.
Ez a csaj.. ez a csaj eddig is képes volt olyanokról tudomást szerezni, amiről baromira nem kellene tudnia, mert rohadtul nem hirdetem fennhangon, hogy a családom magasról szarik a fejemre. Márpedig bármilyen kótyagos is vagyok, amit mond, az nálam is csont nélkül betalál.
- Hát... gratulálok hozzá! - mondom végül gúnyosan, de annyira erőltetetten, hogy kedvem lenne elsüllyedni, amiért ennél többre nem futja. Brutál mód megmondtam neki, szép volt, Sadie!
El is fordulok, nehogy meglássa az arcomra kiülő, haragba vegyülő csalódottságot. Rohadjon meg, de főleg az anyám meg apám, mert ez egyes egyedül az ő hibájuk, és az eridonosnak még igaza is van. Tudja magától is, megerősíteni nem fogom azért.
Egyelőre nem jön utánunk senki, épp csak elindulni nehéz, még gyűjtenem kell az erőt, és ezt a másik is tuti látja rajtam, mert arról próbál meggyőzni, hogy jobban tenném, ha maradnék. Bár őt aztán nem érdekli.
- Mit szólsz bele, ha nem is érdekel? - kérdezem tőle bosszúsan, felé fordulva, a másik csésze forró csokit fixírozva néhány pillanatig. Valami zseniális, hogy sikerült nem kilötyögtetni az egészet a fenébe.
- Jól van már, megyek mindjárt, csak... had üljek egy kicsit... le - morgok tovább, szép lassan, az ajtónak dőlve lecsúszva a kőre. Mondom, csak erőt kell gyűjtenem. Valai biztos elhagyott egy keveset a földön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=875330#post875330][b]Sadie Sallow - 2024.03.21. 18:48[/b][/url]

Időnként szeretek direkt rá is játszani a fekete bárány szerepre, amit a családom rám aggatott. Szeretném azt hinni, hogy lázadok ellenük, hogy ha már ők így állnak énhozzám, akkor én is úgy rúgjak beléjük, ahogy tudok, de aztán valahogy mégis mindig azon kapom magam, hogy próbálok megfelelni nekik. A jegyeim kifogástalanok, prefektus vagyok, dolgozom is (igaz, alantas munka, de akkor is), és nem okozok bajt. Nem csinálom a fesztivált, ahogy errefelé mondani szokás.
És valahányszor próbálom megfejteni, hogy miért is igyekszem megfelelni azoknak, akiket nem érdeklem, arra jutok, hogy ezt én akarom. De hiába bizonygatom, valahogy hamisnak tűnik.
És már kezdek belefáradni. Akárcsak abba, hogy mindenkivel harcolok. Nem érzem magam jobbnak, többnek tőle, hogy valakit megalázhatok, ha pedig visszanyal a fagyi, csak még nyomorultabb vagyok. De aligha javítana a helyzeten, ha elismerném a szőkének, hogy igaza van.
- Nem, így szeretem csinálni - vágok gúnyos képet, de mégis elfogadom a másik felkínált italt is.
Belekortyolok, ezúttal óvatosabban, de a mellém guggoló csaj persze csakazértis kötekszik, így muszáj felhúznom magam. Mielőtt azonban magamból kikelve, a forrócsokit a ruhájára vagy a hajába öntve megkérdezhetném, hogy na akkor mégis hogy kell inni, folytatja, és így már egyértelművé válik, hogy valamivel továbbgondolta, hogy mit is csinálok annyira szarul.
- Nem akarom, hogy bárki felüljön. Mert csak lelök róla, mikor nem figyelek - mondom néhány pillanat hallgatás után. - Gondolod jó nekem egyedül? Egy szart jó! De még mindig jobb, mint elhinni, hogy nem vagyok egyedül, és aztán pofára esni, mikor mindenki ellök magától!
Eléggé felemelem a hangom, alig egy kevésen múlik, hogy nem kiabálok, de nem is maga a hangmagasságom, inkább az lep meg, hogy egyáltalán ilyen őszinte vagyok ezzel a... csajjal.