Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Tök rossz volt egyedül bent a szobában, és fogalmam sem volt arról, hogy a többiek hol lehetnek. Általában tudok arról, ha van közös progi, ha mondjuk szerveznek egy kis kirándulást a közeli erdőbe, vagy császkálást le a faluba, esetleg egy jó kis kártyapartit, most viszont semmi ilyenről nem volt szó tudtommal. Nem várt rám egy cetli sem, hogy haver itt vagy ott vagyunk, szóval fúrta az oldalamat, hogy hová mehetett Adrián, vagy a többiek. Az időt ezért egy kis gitározással töltöttem el, jó volt pengetni a hangszert, előtte azért egy kis hangtompító varázslatot bedobtam, hogy ne visítsanak a szomszédok. A dalok egy idő után elfogytak, meg kezdett az ujjam is vízhólyagos lenni, ezért is hagytam abba a játékot, s egy ideig az ágyon fekve bámultam a plafont. Nem volt ez jó így, még a levegő is megrekedt odabent, és kezdtem szó szerint halálra unni magam. Ezért aztán felkeltem, belebújtam a tornacipőmbe, majd megindultam céltalanul a folyosón, közben figyeltem a tájat. Gyönyörű kilátás volt a kastélyból, ha másért nem, ezért már megérte idejárni.
A lépcsőket kettesével szeltem lefelé, végül aztán a Fénylő lelkek udvarán kötöttem ki, s lassú léptekkel indultam meg az oszlopok közt. Tekintetem ide-oda kaptam, remélve, hogy lesz kint majd valaki, akivel dumálhatok egy kicsit, pechemre ez is tök üres volt. Olyan volt az egész épület, mintha valami beszippantotta volna az összes diákot. Vagy lehet, hogy csak én maradtam le valami globális cuccról?
Még az is lehet, vagy talán már mindenki az étkezőben tömte a hasát. Nekem még nem korgott a gyomrom, annak ellenére sem, hogy a nap már lemenőben volt. Ezért is döntöttem úgy, hogy az udvar nyitott részén letelepedjek, kényelmesen törökülésbe a földre, majd miután sikerült megtámaszkodnom a tenyereimen, hátra hajtott fejjel kezdtem el bámulni az égboltot, ahol feltűnt néhány csillag is. Menő! Mindig szerettem kémlelni az eget, ilyenkor eszembe jutott az, hogy talán a bratyóm is épp ezt teszi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Igazán kellemes volt az idő, bár nem hoztam le magammal pulcsit, se dzsekit, nem is igazán volt szükség rá, mert a pólómat is csak enyhén lengette a szellő. A Nap teljesen lebukott, aranysárga színei alámerültek, s helyét átvette a szürkeség. A közelből lehetett hallani a tücskök ciripelését, már érződött a nyár szele. Miközben az égboltot fürkésztem, azon gondolkodtam, hogy milyen jó lenne elmenni strandra vagy le a Balatonhoz, úszni egy jót. Persze a kastélyban is volt medence, de az fedett és nem ugyanaz. Vágytam már egy klassz nyaralásra, ezért is vártam, hogy a bratyóm hazaérjen. Ki tudja, hogy most épp merre kóválygott, mennyire kötötte le a szolgálat. Ami azt illeti, nem nagyon örültem annak, hogy apa nyomdokaiba lépve ő is a katonaságot választotta, szerintem nem volt az a közeg jó hatással senkire, már ha apámból indulok ki, a tesom viszont valamiért mégis ott cövekelt le. Nekem eszem ágában sem volt, hogy katonának álljak, inkább zenész akartam lenni. Olyan rock császár, akiért omlanak a csajok, aki mindig turnézik és az egész élete buli. Ezért is gyakoroltam annyit a gitáron, jó lett volna összehozni egy normális zenekart, tuti zenékkel. Míg ezen agyaltam, neszezést hallottam a hátam mögül, nem sokkal később pedig egy csaj hangja ütötte meg a fülemet, aki mintha veszekedett volna valakivel. Ahogy megfordultam és jobban szemügyre vettem a szitut, csak azt láttam, hogy az egyik navinés csaj - ha jól tudom Zayday - veszekszik a szoborral. Mosoly kúszott a képemre, ez azért vicces volt, fel is tápászkodtam a földről, aztán leporolva a tenyereimet megindultam felé.
- Mi van, mit ártott neked az a szobor, hogy így veszekedsz vele? - kérdeztem nevetve, nem ismertem annyira a csajt, de reméltem, hogy azért nagyon nem flúgos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Néha láttam már flúgos embereket a tévében, de így közelről ritka számba ment az, hogy ha valaki egy szoborral veszekedett. Az is igaz, hogy itt a varázsvilágban még egy szobor is képes volt visszadumálni, szóval átgondoltam kétszer is a helyzetet, és talán nem is volt annyira flúgos ez a Zayday csaj, mint amilyennek tűnt. Ettől függetlenül vicces volt, ahogy szidta szerencsétlen kőszobrot, így már csak a kíváncsiság is hajtott, hogy megtudjam, mi is a baj.
-  Ja, oké, ez most nagyon megnyugtatott - kaptam tenyereimmel látványosan a mellkasomhoz, miközben elnevettem magam. Aztán még mindig mosolyogva, zsebre csúsztattam a kezeimet, és úgy lépdeltem közelebb hozzá.  Amennyire fenyegetőnek tűntek a szavai, annyira nem lehetett ezt komolyan venni tőle, nem tűnt egy veszedelmes viperának, aki bármikor a fejemet venné.
- Áh, engem csak az unalom vetett szét a szobámban, azért jöttem ki szívni egy kis friss levegőt, hátha történik itt valami érdekesség. S lám…- mutattam Zayre meg a szoborra - meg van itt az esti műsor - mosolyogtam tovább, de aztán, amint mellé értem, kicsit komolyabbra vettem a szót.
- Tuti amúgy, hogy jól vagy? Vagy valami felhúzott, amiért itt oltottad szerencsétlen műkövet? - kíváncsi voltam, hogy mégis mi nyomhatta a lány lelkét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Fura egyébként, mert általában szokott motoszkálni mindig valamilyen gondolat a fejemben, de most valahogy semmi sem okozott katyvaszt odabent, sőt, talán túl sok energiám maradt szabadon, amit nem tudtam mibe fektetni, lehet, hogy emiatt is untam halálra magam. Lehetett volna csillaghullás, vagy elszállhatott volna az égen egy ufo, de nem történt semmi. Leszámítva, hogy ez a csajszi kicsit bezizzenve ment neki annak a szerencsétlen szobornak. Fel is vontam a szemöldököm, mikor arra próbált utalni, hogy még számíthatok részéről valami őrültségre, s nem is tudtam megítélni, hogy most csak azért kacsintgat, mert flörtölni próbál, vagy azért, mert tényleg zizzent szegény lány.
Erre meg csak nem kérdezhettem rá, hogy hé, amúgy minden okés-e, van-e valami szakértői vélemény erről, szóval inkább csak somolyogtam az orrom alatt, miközben tekintettemmel Zay-t fürkésztem. Szerintem amúgy nem volt dilis, talán csak tényleg rossz napja lehetett.
- A csajokkal? Hehh, mondjuk jah, tényleg nem könnyű veletek, nem vagytok egyszerű esetek, már bocs - jegyeztem meg egyetértéssel, miközben mellé sétáltam. Kezeimet zsebre csúsztattam, mert így volt kényelmes, meg ha nem ezt tettem volna, akkor csak úgy lógtak volna mellettem. - Na de most melyik bosszantott fel és mivel? Csak nem valamelyik szobatársad kitúrt a szekrényedből? - kíváncsi mosollyal vizslattam, mert szerintem, ha a csajok vitatkoztak, akkor annak három oka lehetett. Az a, nem férek el a szekrényemben, húzz arrébb, b, elloptad a körömlakkom te ….igen, c, smároltál a pasimmal Teeeeee! Szóval, gondolom, hogy a három közül valamelyik megtörtént, már csak az volt a kérdés, hogy melyik.
Mielőtt azonban válaszolhatott volna, bevillant, hogy vár rám valaki, és bármennyire is lett volna kedvem Zaydayel dumálni, hívott a kötelesség.
 - Franc, elfelejtettem, hogy mennem kell. Azért ne öld meg a szobrokat, igyál egy forró teát, és nyugodj le!- küldtem felé egy bátorító mosolyt, majd távoztam a helyszínről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Lovarda

Még soha, egyszer nem várt ganajozást úgy, mint ezt a mai alkalmat. Időben ért be a lovardába, köszönt a főnöknek és az ott dolgozó alkalmazottaknak, aztán magára kapta a gumicsizmát, felmarkolt két pár kesztyűt - egyiket Alexandrának - és lelkesen sétált az istállóhoz, jókedvében még fütyörészett is.
Odabent az állatok a szokásos helyükön parkoltak, egyesével végig látogatta őket, intézett mindegyikhez egy-két szép szót, aztán ahogy megérkeztek az ifjú lovasok, segített nekik kivezetni egyesével a lovakat. A fiatalokat Kálmán bá tanította, vitte is őket egy kis mezei , könnyed sétára, így az istálló gyorsan kiürült és csak néhány privát paci maradt bent, köztük a Bánffy lányé is.
Dominik meg is telepedett a lány lova mellett, és várakozás közben elkezdett diskurálni a lóval.  - Hallod, neked aztán nagyon dögös gazdád van, tudod-e? - kérdezte az állatot, miközben megpaskolta az oldalát.
- Nyihhaahhaa - felelt a ló, hát igen, ő is egyetértett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Lovarda

- Igen, Te is szép kislány vagy - suttogott tovább a lónak, nehogy megsértődjön, mert az állatoknak is lelkük van, és ha Kirké egyszer féltékeny lesz, akkor ki tudja, talán soha többé nem engedi a srácnak, hogy kivezesse az istállóból. Erre jött egy újabb nyihaha, majd hirtelen egy ismerős hang ütötte meg Dom fülét, s ahogy megfordult, meglátta széttárt karokkal Alexandrát.
- Wow - éppen csak kocsányon nem lógtak a szemei, meg nem esett földig az álla, még ilyen szabadidőben is bejött neki a fiatalabb Bánffy. Aztán egy mosoly szökött az arcára és visszacsukta a száját, nehogy idétlen gyereknek tűnjön.
- Tökéletes, csak a …- már épp mondani akarta, hogy az edzőcipő helyett jó lenne csizmát húzni, mire a lány már vette is át a cipőt.
- Tökéletes lesz, épp időben értél ide - vigyorgott rá, aztán átnyújtotta a neki szánt kesztyűket. - Ezt azért húzd fel, ott pedig találsz lapátot - mutatott a sarokba, nála már volt egy, azt választotta ki, amelyik jobban lötyög, így a lány kaphatta meg a jobb felszerelést.
- Csináltál már ilyet, vagy elmondjam, hogy működik a dolog? - mosolygott kíváncsian a lányra, miközben újra végig futott rajta a tekintete.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Lovarda

- Dehogy az, tök komolyan - egy kicsit még a bók alá gyújtott, hogy ezzel is erősítse a lányban azt a képet, amit róla lát. Tényleg tetszett neki, és ezt nem is akarta titkolni, hisz végül is, ezért is hívta el erre a jó kis ganajozásra. Ki is adta az ukázt, majd nevetve figyelte, hogy milyen lelkesen és alázatosan viselkedik újdonsült alkalmazottja. Azon meg felröhögött, amikor a lány ironizált, Dominik nehezen tudta elképzelni azt, hogy Bánffy Albert éppen egy vödröt pakol tele lótrágyával. - Figyelj, ezt mondanod sem kell, sejtettem, hogy ez benne van a véredben - röhögve egy kicsit ő is hozzátett, aztán el is mosolyodott, bár a lány szavai mögött most azért érzékelt egy kis mélabút.
- Velem? Miért, mi a baj velem, pontosabban, édesanyádnak mi nem tetszene? - kíváncsi lett, nem sértődött meg, de azért nagyon is érdekelte, hogy vajon mi lehet az, ami miatt a mama húzná rá a száját. Dominik ugyanis aranyvérű volt, bár ezt nem hangoztatta, mivel sajnos apja és anyja és kvibli volt, s emiatt eltávolodtak családtagjaik köréből.
- Naná,  kérlek gyere közelebb - mutatta , hogy hová álljon Alexandra, ahonnan tökéletesen ráláthat a dolgokra, aztán Dominik besétált az egyik karámba, ahol egy jó nagy kupac ácsorgott. - Nos, ez itt egy kupac lócitrom, ezt kell innen elhordanunk úgy, hogy szép tiszta legyen, mire visszahozzák az állatot. Nagyon egyszerű a művelet, mutatom. A lapátot szépen, egy határozott mozdulattal alácsúsztatod, rásegíthetsz a talpaddal, aztán megemeled, és dobod bele a taligába. Nagyon fontos, hogy ne pakold tele, mert akkor szétpotyog, és ha túl nagy lendülettel próbálod dobni, akkor még vissza is fröccsenhet rád. Na mit gondolsz, menni fog? - kérdezte mosolyogva, miközben ott bűzölgött az a kupac. Nem ez volt a legtökéletesebb randi, de ha Alexandra erre vágyott, Dominik be fogja vezetni a rejtelmekbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Lovarda

- Aranykalászosok, igen azok - belőle is feltört a nevetés, ez így nagyon vicces volt, még akkor is, ha nehezen lehetett elképzelni a családot földművesként, nekik azonban ez sikerült, hála a képzelőerejüknek.
- Na de várjál, majd csak akkor leszel aranykalászos, ha kiérdemled, ahhoz bizonyítanod kell ma - jegyezte meg egy vigyorral, a jókedv is csak addig hagyott alább, míg szóba jött őfelsége a mama, de Dominik nem tudta meg, hogy pontosan mi is lenne a gond, s mivel úgy tűnt, hogy Alexandra sem szívesen beszélt róla, így inkább elengedte a srác ezeket a dolgokat, és inkább az együtt töltött időre próbált koncentrálni.
- A manók? Nem tudom, biztos van olyan lovarda is - nevetett fel, nem tudta elképzelni, hogy a manók hogy nem rezeltek volna be ilyen hatalmas állatoktól, de biztosan akadtak olyan karámok is, amiket kifejezetten ők takarítottak. Dominiknak mindenesetre kapóra jött anno ez a hirdetés, hogy így diákmunkában kereshet egy kis zsebpénzt, még akkor is, ha szó szerint büdös volt ez a munka.
- Na de kisasszony, ne térjünk el a tárgytól, kérem komolyabban venni a feladatot - játszott rá egy kicsit a tanár szerepére, enyhe szigort alkalmazva, melyhez azért párosult egy mosoly is , végig is mutatta a műveletet, majd a lapátjára támaszkodva kíváncsian figyelte, hogy Alexandra mit csinál.
Persze, tekintete nem is feltétlenül a lapátolás technikáját mérte fel elsőre, sokkal inkább Alexandra adottságait, mindezt csak diszkréten persze.
- Ó igen van - bólintott, immár értékelve a lapátolási technikát is, bár azon nevetnie kellett, hogy a lány sikeresen belelépett a lócitromba.
- Várj segítek - mellé lépett, aztán nyújtózva Alexandra egyik kezét érintette. - Ezt kicsit told lejjebb, ezt pedig feljebb - mutatott a másikra. - Nagyon jó, na és most durr a citrom alá, picit behajolsz, betolod, emeled, kihúzod, dobod - ismételte a folyamatsort, aztán a taliga mellé állt és lelkesen, mosolyogva bíztatta Alexandrát. - Menni fog, gyerünk, dobd csak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Lovarda

- Szóval nem tudtok főzni, mi? - nevetve csóválta meg a fejét, de igazán nem lepte meg, hogy Bánffyék tartottak házimanót. - A nagyanyámék is tartanak egyébként, csak nálunk nincs, anyám szeret főzni, meg intézni az ilyen otthoni dolgokat - vont vállat, azt inkább nem tette hozzá, hogy tulajdonképp az apja volt túl büszke ahhoz, hogy kvibli létére manót tartson a háznál. Irigy volt mindenre és mindenkire, aki tudott varázsolni, talán emiatt sem jött ki úgy igazán Dominikkal.
- Khm, már az vagyok - kicsit beleélte magát a szerepbe, szigorú határozottsággal jelentette ki a következőket, de a végén azért csak elmosolyodott. Tetszett neki ez a kis móka a lánnyal, nem is gondolta volna, hogy ilyen jól kijönnek majd. Egy kicsit tartott ettől a programtól, már csak azért is, mert mégis csak egy Bánffy lányról volt szó, azonban pozitívan csalódott, látva, hogy a lány nem irtózik még az ilyen munkától sem. El is magyarázta, hogyan működik a dolog, aztán kicsit távolabb lépett, hogy teret engedjen az új “munkatársnak”, s mosolyogva fürkészte, hogyan lapátolja a lány a citromokat. - Egészen jól belejöttél, azt hiszem, be foglak ajánlani a nagyfőnöknél - jegyezte meg egy mosollyal, ekkor azonban valami történt, mert Alexandra hirtelen eldobta a lapátot és visongott, mire Dominik is arra kapta a tekintetét.
- Ja , igen, itt szoktak lenni egerek - tette hozzá tök lazán és nyugodtan, nem úgy, mint a lány, aki láthatóan olyan pánikba került, hogy ahogy Domit próbálta mentsvárul hívni, végül magával rántotta, éppen a kupac közepébe.
Úgy vágódtak el, mint a tekebábuk egy erős lökés után, Dominik azért egyik karjával próbálta megtartaná Alexandrát, a másikkal meg automatikusan támasztott hátra, hogy tompítsa az esést. Ennek ellenére így is telibe találták a kupacot. - Basszus - ez volt az első , ami kicsúszott a száján, amint felmérte, hogy miben is ülnek.  - Jól vagy? - pislogott a lányra, miközben Cincogi már látóhatáron túl futott. - Hát ez….ehhez tehetség kell Alexandra - jegyezte meg, de nem bírta ki, hogy ne röhögje el magát, egyszerre volt szürreális és borzasztóan vicces az, ahogy ott ücsörögtek a kakiban.
- Mond csak, ugyanilyen jól főzni is tudsz? Mert akkor feleségül veszlek -kérdezte miközben még mindig hangosan röhögött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Lovarda

- Áh, nem menő csak valakinek ugye ezt is meg kell csinálni, és mivel nincs manónk - széttárt karokkal mosolygott, nem is kellett folytatnia. Igaz, tényleg szeretett az anyja sütni meg főzni, ez tény, de a takarítás része nem volt a kedvence. Viszont mivel az apja mindig morgott, meg sík ideg lett, ha csak egy szék is arrébb volt a kelleténél, így megtett mindent a ház asszonya, hogy nyugalom legyen, többé-kevésbé.
- Anyud akkor született diktátor - jegyezte meg Dom egy mosollyal, nem akart semmilyen negatív következtetést levonni, pedig voltak elképzelései, de ki ő, hogy bármilyen szinten is elemezze a másik anyját, netán megjegyzést is tegyen ezzel kapcsolatban.
A szülőkről folytatott röpke kis csevej után kemény munka és tanulás következett, Dominik látta a tehetséget Alexandra mozdulataiban.
- Annyira nem, de együtt lehetsz a lovakkal - vágta rá nevetve, a nevetést azonban egy egér és egy riadt sikoltás kísérte. Ennyit a jó kis munkáról, idejük sem volt felocsúdni a pillanatból, máris ketten csücsültek egy dombon. Dominik érezte is, hogyan reszket a lány, ez pedig egyértelmű jele volt az ijedtségnek, így egy pillanatra ő is komolyabb lett.
- Látom tényleg félsz tőlük, nyugodj meg. Cincogi nem bánt, és általában azért futkos át erre, mert innen rövidebb út vezet a zöldséges tárolóhoz, ahol meg sok finomságot talál magának. De ne aggódj, nem harap, és a légynek sem tud ártani - fogalma sem volt arról, hogy számítanak-e a szavak, de azért próbálta így nyugodt, monoton hangon mesélni ezt a lánynak, hátha egy kicsit lehiggad.
- Én remekül, nem látszik? - kérdezte, miközben még egy hatalmas vigyort is villantott, mert hát nem sűrűn adatott meg, hogy ilyen arcpakolásban legyen része.
- Most a lelked megnyugvásaként mondhatnám, hogy igen, de nem. Te vagy az első, illetve általad én is - vigyorgott, még csak mérges sem volt. Pedig lehetett volna, és más esetben biztos, hogy cifra káromkodás hagyta volna el a száját, de így ebben a társaságban inkább tartotta ezt viccesnek, mint sem kínosnak.
- Ennél jobban? - megemelte kíváncsian a szemöldökét, a lánybarátai próbálkoztak a főzőcskével, főleg Bogi, de még ő se kínálta meg Domit soha semmivel. - Nem is tudom, nehéz elhinnem, ahhoz meg kéne kóstolnom - nevetett, akár ezt vehette is a másik egy újabb kihívásnak és próbatételnek.
- Na, igen? - most meglepetten pislogott a lányra, még nyelt is egyet, mert nem tudta, hogy mégis miféle vallomásra számítson. Egy kicsit még zavarba is jött, ahogy a lány közelebb hajolt hozzá, kicsit szaporábban kezdett verni az ütője, ahogy az ajkait figyelte, de amikor meghallotta a nagy vallomást, úgy szállt el belőle egyszerre az izgalom, s váltotta helyét először a döbbenet, aztán meg a hatalmas röhögés. Úgy röhögött, hogy csak a hüvelykujját felfelé mutatva tudta jelezni, hogy ez szép volt, és talált is.
- Köszi-köszi, ami azt illeti, Te sem vagy most egy illatos rózsabimbó - jegyezte meg vigyorogva, közben megcsóválta a fejét. Ez a lány játszott vele, de egyáltalán nem bánta, tetszett neki a kis szurkálódás. Nagy nehezen feltápászkodott a lócitromból, leporolta a hátsóját, aztán a lány felé fordulva nyújtotta a kezét és felsegítette őt a trutyiból. - Óvatosan, csúszik - még a karját is tartotta , nehogy Alexandra vissza szambázzon a kupacba.
- Elengedhetlek? Nem fogsz visszazuhanni? - mosolygott rá egy kis szemtelenséggel,  ahogy felállította őt.  - Mit szólnál hozzá, ha ma itt befejeznénk az órát, letisztálkodunk és ha még van időd, akkor kicsit kivisszük Kirkét sétálni? - tudta jól, hogy jobb minél előbb lecsutakolni a bűzt, ami talán még egy hét múlva is érezhető lesz.  - Berci nagybátyád ki fog akadni, ha ma találkozol vele -röhögött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Lovarda

- Szoktam, amiben tudok, de a konyhában én se vagyok toppon - mosolygott egyet, ezzel mindent elárult a főzőtudásáról. Mondjuk, soha nem is próbálta, ezért tulajdonképp nem tudta, hogy lenne-e hozzá tehetsége. Takarítani tudott, ahhoz nem kellett extra képesség, meg aztán a pálcájával hipp-hopp rendbe vágta odahaza a szobát. Azon azért egy kicsit meglepődött, hogy Alexandra anyja majdnem grófnő, így most már kezdte megérteni azt is, hogy vajon miért is ne tetszene a lány anyjának.
- Aha, elég. Nem költök fölösleges dolgokra, és nagyon szeretem az állatokat, tökre ki tudok kapcsolni mellettük - vallotta be, az meg már csak extra volt, hogy cserébe ingyen gyakorolhatta a lovaglást is.
A sok-sok beszélgetéssel és munkával csak úgy repült az idő, igazán jól szórakozott Dominik a lány társaságában és még az az apró malőr sem szegte a kedvét, ami az egér felbukkanása után történt. Érezte ám, hogy nagyon megijedt a lány, a kupacon ülve egy kicsit még át is karolta, ezzel is jelezve neki, hogy nem kell félni, aztán végre újra együtt nevettek, miután lement a para, a kis állatot meg elnyelte a föld.
- Ebben igazad van, valószínűleg leégne a fél konyha - röhögött, eszébe jutott, hogy majd megismerteti Bogival, aztán a két csaj mehet majd közösen a konyhára és műsorozhatnak egyet, a két balkéz. A gondolattól el is mosolyodott, akkor lepte meg Alexandra a közeledésével, ami tényleg betalált, s bizony Dominik egy pillanatig elhitte azt, hogy csók fog csattanni. Ez azonban nem történt meg, de legalább röhögtek egy jót, és végül sikerült kikászálódniuk a trutyiból is. - Oké, szólni fogok - röhögött, egy ideig még fogta a lány karját,  ahogy fürkészte a pillantását, s maga sem tudta, hogy most elengedje, vagy húzza inkább magához. - Nincs mit -  még mindig mosolygott, aztán mégis csak engedett a lágy szorításon, és kicsit hátrébb lépett, hogy kikerüljön a kupac szélére. - Látod, ezért is jó a védőfelszerelés, sosem lehet tudni, hogy mikor landolsz a kupacban - röhögve húzta le magáról a kesztyűket, és kaparta le a csizmája talpát a karám oldalánál.
- Tuti? Mert ha a lóról esel, azért az ennél sokkal kellemetlenebb - gyanakvó mosollyal nézett rá, aztán elnevette magát. - Jó, elhiszem, hogy tudsz, talán abban még jobb is lehetsz, mint én - jegyezte meg.
- Igen, itt az épület mellett van egy faház, az direkt ilyen tusoló-öltöző részleg, mert általában azok, akik jönnek lovagolni, utána szeretnek felfrissülni, meg ugye a dolgozóknak sem árt. Gyere csak - random kézen fogta a lányt, mintha csak attól féltené, hogy újra beleesik a kupacba, s így kísérte át a másik épületbe, ahová be is nyitott. - Az ott a női részleg, találsz a szekrényekben törölközőket, amelyik nincs bezárva, azt szabadon használhatod, minden nap cserélik. Van bent tusfürdő is és ruhát meg hoztál - mosolyogva engedte előre, neki úgyis a másik irányba kellett fordulnia.
- A víz úgy működik, mint a kastélyban, elvileg nem lesz gubanc. Ha egeret látsz, sikíts - kacsintott, aztán elindult a fiú részleg felé, s elkezdte ledobálni a gönceit, hogy előkészüljön a zuhanyhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Lovarda

- Naná, szívesen elmegyek a menhelyre, oda nem szoktam járni, de hallottam, hogy sok állatot visznek be sajnos - sóhajtott egyet, nagyon nem bírta, hogy a szerencsétlen állatok az utcán kötöttek ki. Neki is volt háziállata odahaza, és soha, egyszer nem jutott az eszébe, hogy ráunjon és kidobja. Erről a témáról persze nagyon sokat is tudtak volna beszélgetni, de éppen azért nem folytatta Dominik, mert nem akarta a lány kedvét elrontani.
- Volt egy ilyen sejtésem, tuti sokszor jártok étterembe - ezzel sem volt semmi baj, aki megtehette, miért is ne járjon olyan helyekre. Mondjuk itt nem volt biztos benne, hogy ezt Alexandra most úgy érti, hogy tényleg tud rendelni, vagy esetleg ott is történt valami extrán ciki, ezért picit elgondolkodva figyelte őt.
- Hé, én nem mondtam, hogy béna vagy, csak hogy esetlen - vigyorgott szemtelenül, kíváncsi volt, hogy vajon hol feszülnek azok a határok, meg inkább csak szurkálódott, mert jól esett neki ez a kis piszkálódás. Nevetett is a durcás mozdulatokon, majd a hasát fogta közben, s már meg sem lepte, mikor a kesztyűk végül a mellkasán landoltak.
- Pardon, Mylady! Bocsáss meg botor fejemnek, ne vígy a guiotinne alá - színpadiasan meg is hajolt közben, s tovább röhögött. - Oké, elhiszem - mosolygott ezután őszintén, nem vonta kétségbe a másik szavait, meg aztán előbb-utóbb ez úgyis kiderül, ha majd a nyeregben látja őt.
A zuhanyzóknál elmesélt minden technikai dolgot, már fordult volna sarkon, amikor szembe találta magát a lány pillantásával. Ezen is mosolygott és közben megcsóválta a fejét. - Fenébe, lebuktam. Pedig pont az volt a célom, hogy így büdösen elrohanok innen, és végig sétálok a falun, hogy kipusztuljon minden is a szagomtól - röhögött még mindig, majd tenyerét a lány vállára helyezte.
- Nyugi, nem lépek le, csak mosd le ezt a bűzt - mosolygott, majd ő is bevetette magát a fiú sarokba, s miután ledobta a cuccait, beállt a zuhany alá. Neki volt is ott szekrénye, így nem kellett messzire mennie a tusfürdőért, alaposan sikálta-dörzsölte magát, hogy megszabaduljon attól a rémes szagtól, közben párás lett a zuhanyfülke, s még a tükrök is. Egy kicsit azért bánta, hogy az egyik kedvenc gatyája lett lócitromos, de szerencsére volt bent váltóruhája, éppen az efféle esetek miatt.
Már épp kiszállt a zuhanyzóból és maga köré kanyarintotta a törölközőt, amikor meghallotta a szomszédos oldalról a sikolyt. Szaladt is, csak úgy, mezítláb, a kanyarnál megcsúszott és majd el is zakózott, távolról kalimpálásnak tűnt, amit művel, mire sikerült egyensúlyba hoznia magát, s beérnie a lányhoz.
- Mi van, mi történt? - pislogott a párán át, pillantása lentről felfelé haladt, ahogy a zuhanyzóban végig mérte a lányt, s bár egy pillanatra leakadt a látványon, visszarántotta őt a jelenbe Alexandra riadt hadarása és kalimpálása.
A sarok felé fordult, amerre a levitás is mutogatott, ekkor pillantotta meg ő is a szintén riadtnak tűnő kis rágcsálót. - Egyem meg, hát ráhozod a frászt - jegyezte meg, aztán odalépdelt, próbálta nyakon csípni a kis jószágot, aki sietve elfutott.
- Oké, elhárult a veszély, visszavonulót fújt a kis bundás - fordult vissza a lány felé, s közben beletúrt saját nedves hajszálaiba, hogy azokat kisimítsa az arcából.
- Te tényleg nagyon parázol az egerektől, de nyugodj meg, oké? - közelebb lépve megtámaszkodott a falnál, s úgy pillantott a fülkében ácsorgó lányra.
- Amúgy, mondhattad volna az elején is, hogy együtt zuhanyozzunk - húzta szemtelen mosolyra az arcát, mert volt egy olyan sejtése, hogy Alexandra talán csak csaléteknek használta az egeret. Dom pedig be is lépett a zuhanyfülkébe, egész közel Alexandrához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Lovarda

Még a bűz és a lócitrom ellenére is jól alakult a délután, túl jól, Dominik pedig bele is feledkezett ebbe, s jókedvvel dúdolgatott a zuhanyzó alatt, izgatottan várva már a következő programot, a lovaglást.
A tükör elé lépve , miközben derekára csavarta a törölközőt, még mindig visszhangzottak benne Alexandra szavai, hogy eridonosként bármit kinéz belőle. Ezen most is elmosolyodott, azért ez nem volt teljesen igaz, hisz tény, hogy sok hülyeségre is kaphatóak voltak, azért mindig mérlegelt és próbált az ésszerű dolgok határán belül maradni. Tenyerével letöröl egy nagyobb sávot a tükörről, és gyakorolta a kacsintást, meg a mosolyt, mert tényleg be akart vágódni a levitásnál. Ekkor jött az a sikoly, s bizony hős lovagként már rohant is , hogy megmentse a leányzót a bajtól.
Persze, neki kicsit azért vicces volt, hogy már megint az egér volt a hibás, mivel ő nem félt tőlük, kicsit nehéz volt beleképzelnie magát a másik helyzetébe. Ettől függetlenül hitt neki, de hogy kicsit oldja a feszültséget, az egeret vette pártfogásába, s el is röhögte magát, mikor a lány ezen felháborodott.
- Oké, de figyelj, ő csak egy egér, és nem véregér, nem fog rád ugrani, ne aggódj, tényleg. Amúgy is, már itt sincs, elszaladt - közben visszafordult a lány felé, s ez volt az a pont, amikor sikerült félreértenie a helyzetet. Látta a közeléből hátráló lányt, s mivel neki nagyon komolyan bejött a levitás, előbb uralták le őt a hormonok, mint sem hogy józan ésszel gondolja át a helyzetet.
A nem túl sok tapasztalattal rendelkező srác pedig kapva kapott is az alkalmon, s bizony elkövette talán élete egyik legnagyobb hibáját, azzal, hogy átlépte ezt a kis határt. Miközben az ő arcán egy pimaszul játékos mosoly húzódott, rá kellett eszmélnie arra, hogy a másik nem is úgy néz rá, ahogyan ő azt gondolta. S ahogy Alexandra rászólt, és tenyerével ki is tolta őt a zuhany alól, Dominik is ráeszmélt arra, hogy ez egyáltalán nem az a szituáció. Szerencsétlennek a mosoly gyorsan elkenődött az arcán, már nem tűnt boldognak, inkább csak megilletődötten hátrált.
- Sajnálom - nyögte ki, s már fordult is sarkon, sietve hagyta maga mögött a zuhanyzót, miközben orra alá saját magának motyogott, bár a szavakat nem hallhatta a lány, de Dominik nagyjából saját magát küldte el a pokol legmélyére. Áttérve a fiú öltözőhöz bosszúsan ráncolta a homlokát. - Hogy te mekkora idióta vagy - motyogta saját magának, majd sietve megtörölközött, s magára kapkodta száraz váltóruháit. Ezután sétált ki az épületből, és az mellett lehajtott fejjel várakozott, miközben azon agyalt, hogy vajon most mégis mit gondolhat róla Alexandra. Kedve lett volna felhívni Bogit, hogy tanácsot kérjen tőle, de eszébe jutott az, hogy a lány mennyire szívta a vérét az évnyitón, így ezt a lehetőséget gyorsan el is vetette. Izgult kint, és tartott attól, hogy mostantól lehúzhatja a rolót, mert beírta magát a kretének főkönyvébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Lovarda

- Nem fog, nyugodj meg! Ezek az állatok, ha veszélyben érzik magukat, elmenekülnek, márpedig hidd el, ő épp úgy megijedt tőled, mint ahogy Te tőle, csak mellette nem volt most egy Dominik - magyarázta egy kedves mosollyal, mert azért egy kicsit sajnálta azt a szerencsétlen szőröst is, aki legfeljebb arról tehetett, hogy egér volt, és szokásához híven nem ismert semmilyen szabályzatot a női mosdókat illetően.
És bár Dominik is tudta, hogy ez egy női mosdó, és a sikeres mentőakciót követően ideje lenne úriember módjára távozni, valamiért totálisan félreértette Alexandrát és elhitte, hogy tetszik a lánynak, s mi több, azt gondolta, hogy a lány is olyan, mint mostanában a többség. Vagyis nem egészen, hisz érezte, hogy egészen más, de annyira összezavarodott a közelségétől, hogy azt gondolta, Zsolnának ez jön be. Aztán szépen pofára is esett, s utólag már szörnyen bánta, hogy ilyen eszetlen barom volt. Meg is érdemelte volna a pofont, meg a hajtépést, de egyikből sem kapott, amit meg aztán még inkább furcsának tartott.
Végül, miután már összekapta magát, nagyjából minden reményt feladva várakozott azért odakint, hogy valahogy tisztázni tudja a helyzetet a lánnyal. Fel volt készülve mindenre, arra viszont nem, hogy a levitás majd úgy lép ki, mintha mi sem történt volna odabent. A meglepettség még az arcára is kiült, meg persze a zavar is, mert nem nagyon tudott kiigazodni a lány reakcióján, ebbe pedig totálisan belezavarodott.
- Velem? - mutatott hitetlenül magára, miközben a lány felé fordult, és tett felé egy lépést, de nem olyan közel, mint a zuhanyzónál, csak épp annyira, hogy a szemeibe nézhessen. - Akkor nem haragszol? Csak mert én most totál hülyén érzem magam és bánt a dolog, kajakra - mondta őszintén, aztán sóhajtva folytatta. - Figyelj, szerintem lejött már neked, hogy tetszel, és félreértettelek, de nem akartam semmi olyat, amivel megbánthatlak és nem kell csak azért jófejnek lenned, mert olyan körökből származol - mivel most először volt feszült, és ez érződött is rajta, baljával masszírozta a tarkóját, így próbálta egy kicsit nyugtatni magát, mert ő nem tudott csak úgy fátylat borítani a saját baromságára. - Nyugodtan olvass a fejemre, hogy mekkora surmó vagyok, vagy vagy átkozz le a pálcáddal, vagy lökj vissza a lókakiba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Lovarda

Miután belátta, hogy paraszt módon viselkedett, nagyon rosszul érezte magát. Sokszor Bogi is mondta neki, hogy mennyire bunkó tud lenni, pedig sokszor csak hülyült a lánnyal, és nem gondolta a sértéseket komolyan, de most egész máshogy lépte át a határokat, úgy, ahogyan azt nem kellett volna, és amit igazán át sem gondolt. Amikor Alexandra megjelent az épület kijáratánál, őszintén ki is préselte magából a gondolatait, kedve lett volna most visszavonulót fújni és elmenekülni, mert totál kínosan érezte magát. Nem csak a visszautasítás miatt, ami azért rosszul esett neki és kicsit sértette az egóját, de azért is, mert hibázott. Nem volt tisztelettudó, és ezért az anyja egész biztos, hogy lekapta volna mind a tíz körméről. Ami neki könnyed semmiségnek tűnt, az a lányoknál egész mást jelentett. Arra pedig már nem is számított, hogy ő is tetszik a lánynak, így meglepetten pillantott fel Alexandrára, s ugyanolyan meglepetten hallgatta, ahogy mesél neki a levitás. Talán egy kicsit túl sok infót is osztott meg vele, hisz a srác nem akarta számon kérni, így viszont már sokkal jobban értette, hogy miért viselkedett a lány úgy, ahogy.
- Ne, ne magyarázkodj - egy idő után már próbálta megállítani, mert nem volt ez így jó, hogy még Alexandrának kelljen kimagyaráznia a helyzetét.
- Teljesen normálisan viselkedtél, és csak magamat okolom, hogy mást feltételeztem. Már elsőre tudnom kellett volna, hogy nem vagy olyan, mint a többség, ennek tök egyértelműnek kellett volna lennie. Amúgy se vagy olyan , mint Bella, ég és föld a különbség…és én kérek bocsánatot. Mehet tiszta lappal? - miután úgy érezte, hogy sikerült tisztázniuk ezt a dolgot, kezét nyújtotta a lány felé, nem akart illetlen lenni, csak éreztetni akarta, hogy ő sem az a srác, mint amilyennek gondolja őt a levitás. Lehet, hogy Bogival szemben sokszor nagy az arca, néha menőzik, és próbál olyan benyomást kelteni, mintha olyan nagyon tapasztalt volna, de eddig neki is csak három barátnője volt, és egyikük sem volt komoly, ráadásul mindegyikük rámászott Dominikra. Éppen ezért nem is nagyon tudta kezelni még az ilyen fordított helyzeteket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Csak egy hátizsákot hozott otthonról magával, ami a tértágító bűbájnak hála sokkal több dolgot tudott tárolni, mint azt el lehetett képzelni. Így persze jóval nehezebb is volt az a terepmintás hátizsák, amit egyébként a faterjától kapott még fiatalabb korában. A kicsit már kopottas tatyó még épp, hogy ki tudta szolgálni az igényeket, de Dominik már a vonaton ülve is azon gondolkodott, hogy nem ártana majd egy újat beszereznie, mielőtt ennek még leszakad a vállpántja.
A jól ismert megálló közeledett, időben felkelt és kikászálódott a zsúfolt vagonból, ahol sajnos nem ült ismerős. Leugorva a vonatról, nehézkesen vonta hátára a táskát, aztán megindult előre, s még bosszankodott is, hogy mennyire rohadt nehéz a cucca. Ilyenkor jöttek volna jól a Markovits tesók, mert több kéz ugye többet bír, át is passzolta volna nekik a holmit. Átsétálva az állomás épületén egy pillanatra elvonta a figyelmét egy lány, így történt meg, hogy majdnem felbukkot valakiben, s ahogy előre pillantott, meglátta a pár évvel fiatalabbnak tűnő srácot. - Bocs haver, nem akartalak fellökni - kért elnézést. - Te is a Bagolykőbe? - kérdezett rá, hisz nem sűrűn kolbászoltak erre fiatalok az évnyitó előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nem a legszebben beszéltek egymással az évnyitón, és valahogy az utána következő napokban is kerülték egymást Bogival, mintha mindkettőben lett volna némi dac, és inkább az egó diktált mindkét részről. Dominikkal viszont elég sok minden történt, nem egyszer gondolt is az eridonos lányra, szívesen írt volna neki, vagy hívta volna ki egy kis csatangolásra, de aztán mindig eszébe jutott, hogy most épp nem beszélnek, mert Bogi vérig sértődött. Pedig nem akarta megbántani, az egész amúgy is csak hülyéskedésnek indult, csak hát, valahogy mindig át tudták lépni azt a határt, ami után már fájdalmat okoztak a másiknak. Ilyen téren még nagyon csiszolatlanok voltak, s bár Dominik is megsértődött a lányra, mégis úgy érezte, hogy most előbb neki kell megtennie azt a bizonyos lépést. Bazsitól megtudta, hogy hol van a szőke, el is indult a rétre és még egy ajándék is lapult a zsebében, azt azonban egyelőre nem húzta elő.
Kiszúrta, hogy a lány épp ott ücsörgött egy pokrócon, biztosan ki akarta még élvezni az ősz utolsó meleg napjait. Először úgy gondolta, hogy majd jól ráijeszt, de tekintve hogy tényleg rossz volt a helyzetük, nem akarta megkockáztatni, hogy még ennél is rosszabb legyen. Végül egy félkanyarral befordult a lány látószögébe, és odasétált hozzá.
- Megengeded, hogy zavarjalak, eridonosok legszebbje? - kedveskedni akart, de lehet, hogy ebből a lány inkább valami másra gondolt, pedig ebben nem volt semmi irónia, tényleg csak kedves akart lenni Dominik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Még egy mosoly is járt az elnézést kérés mellé, nehogy már azt higgye a gyerek, hogy Dominik egy surmó, aki csak felrúgja az elsősöket. Nem jellemző rá, hogy bántsa a kisebbeket,  ez most egy egész véletlen történés volt, amiben szerencsére nem sérült meg senki és semmi.  - Volt egy ilyen megérzésem - nem volt nehéz erre gondolnia, látva, hogy a kölyök is felpakolt. Közben oldalra pillantott, hogy megint felmérje a jó csajt, de az addigra kámforrá vált, viszont maradt neki az új iskolatárs.  - Aha, oda. Ha gondolod, mehetünk együtt, aztán mesélek pár dolgot a suliról, ha érdekel- ajánlotta fel a segítségét, eszébe jutott az, amikor még ő volt kis seggdugasz elsős, akkor is jól jöttek az infók. - Üdv, Szécsi Dominik, eridon, negyedik évfolyam - kezet is rázott a sráccal, aztán megigazgatta hátán a hátizsákot, ami egy kicsit kezdett kényelmetlenné válni a nehéz súly miatt.
- Ebbe az irányba kell elindulni.  Mit tudsz amúgy a suliról, ősök meséltek róla? - kíváncsi volt, hogy vajon a gyerek szülei is ide jártak-e, hogy egyáltalán varázslók-e, mert bizony akadtak olyan diákok is, akik számára ez az egész varázsvilág egy új dolog volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Megállt a pokróc szélénél, és onnan fürkészte a lányt, aki egyelőre még csak fel se emelte rá a pillantását. Domi szinte érezte, hogy majd ez lesz, persze ide felé sétálva felépített a fejében egy stratégiát, és már tervezte, hogy felbontja azt a tábla csokit, hátha annak az illata megtöri a lány dacosságát, ám ekkor végre elkapta a tekintetét, s meg is kapta a választ.
 - Persze, hogy megérdemlem, engem szeretsz a legjobban a tesóid közül - vigyorgott ezer wattal, és már dobta is le magát Bogi mellé, úgy, hogy szegény lányt majdnem oldalba is könyökölte, de csak majdnem! Kedve lett volna itt elereszteni egy kis beszólást, hogy nagy a kuffer, mert elfoglalja az egész pokrócot, de tekintve, hogy miért is vesztek össze az évnyitón, jobbnak látta, ha most nem kezd hülye poénokkal, mert a végén az csak olaj lenne a tűzre.
- Na ezt honnan tudod? Máris erről pletykálnak? - meglepetten pislogott Bogira, ideje se volt rátérni a békülésre, máris kihallgatáson érezte magát.
- Egyébként igen, randiztunk és elég érdekesen sikerült, mondhatnám azt is, hogy a vége inkább volt kínos, mint sem jó, de azért túléltük - nevette el magát, bár visszaemlékezve maga se tudta eldönteni, hogy mi volt a kínosabb, a ganéparádé, vagy a zuhanyzós incidens.
- Na de ne terelj, mert valamit mondani akartam! Szóval, figyelsz? - pislogott, s hogy tutira ne vonja el a lány figyelmét semmi, aztán folytatta.
- Bocsánatot akartam kérni tőled az évnyitóért, amiért olyan bunkón beszólogattam, nem akartalak megbántani, és nem vagy ronda, oké? - úgy érezte, hogy ezt azért közölnie kell, mert akkor és ott úgy érezte, hogy leginkább ezzel verte ki a biztosítékot a lánynál.
- Ne, itt van csoki - közben kihúzta zsebéből a csomagolt finomságot, és odadobta Bogi ölébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Jó, ez tény, de olyan, mintha az lennék, nem?-kérdezett vissza egy mosollyal, aztán már dobta is le magát a plédre, nem zavartatva magát a másik közelségétől.
- Most mondjam azt, hogy sikerült? Te kerítőnők Nagyasszonya? Ezt azért így nem jelenteném ki amúgy- egyelőre nem árult el többet, fontosabb volt számára az, hogy végre kibéküljenek.
- Jóvanmá', örüljé', faljad! - vigyorgott a lányra, mindezt már játékosan közölte, és érezte is, ahogy legurul a napokban cipelt kő a mellkasáról. Nem vallotta volna be, de azért hiányzott neki Bogi társasága, beleértve a beszólogatásait is.
Nevetésük egyszerre csendült fel, az ölelés azért meglepte, de azért jól esett neki, ahogyan a nyálas puszinak is örült.
- Fátylat rá, Robi amúgy meg tényleg zakkant- jegyezte meg nevetve, ezzel elismerve azt, hogy a szívecskés konfetti esőt ő is túlzásnak találta.
- Viccelsz? Oda csak Téged - kacsintott nevetve, ahogy visszahúzódott az ölelésből.
- Amúgy a lovardába mentünk, besegített a karámok kitakarításába. Ő akarta!-tette hozzá gyorsan, mielőtt még parasztnak titulálnák.
- Szóval tök jó volt, még akkor is, amikor beleestünk egy kupac lótrágyába és nyakig büdösek lettünk - nevetett, ahogy felelevenedtek előtte a szép emlékek.
- A gond a zuhanyzóban kezdődött, mert ezután ugye elmentünk, hogy lecsutakoljuk magunkat. Félreértettem a jelzéseit és beálltam mellé a zuhany alá, mert azt hittem, hogy érted... ő meg ellökött. Utána megbeszéltük, és még lovagolni is kimentünk, és azóta taliztunk már párszor, szóval tök jó, de nem tudom, azért van bennem egy kis bizonytalanság- vallotta be, miután hosszasan beavatta barátnőjét a történtekbe. - Mit gondolsz? - kíváncsian várta az ítéletet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Akkor gyere, ne akadj le a jó csaj miatt - jegyezte meg csak úgy mellékesen, mintha Beni lett volna az, aki fixírozza azt a lányt, és nem is ő. Közben elhagyták a vasútállomás épületét, ahonnét már látszott a falu, pontosabban inkább város, amit sokan csak a megszokás végett hívtak még falunak.
- Aha, az vagyok - mondta büszkén, szerette a házát és nem is ment volna át másikba, legfeljebb meghívásra egy-egy alkalom erejéig. Azon elmosolyodott, hogy a kölyök is oda akart kerülni, egy kicsit saját magát látta benne, hisz anno még ő is ilyen lelkesnek tűnt az évnyitó előtt. Manapság már inkább unta ezeket a rendezvényeket, de legalább Bogival el tudták ütni az időt.
- Egyébként, ha az akarsz lenni, akkor se stresszelj rá, és ne görcsölj, mert a bot meg fogja érezni. Csak légy pozitív, koncentrálj az eridonra, és oda fogsz kerülni, higgy nekem - kacsintott baráti bátorításként, ezzel kicsit motiválva a fiatal srácot, akivel maguk mögött hagyták a peront és lassan kiértek a gyalogosok által közkedvelt járdára.
- Ugyan, a faterod szerintem nem úgy értette, hogy veletek nem jó az élete. Gondolom, hogy itt szedte fel a muterod, aztán azért tartja a legjobb éveinek, és ha belegondolsz, akkor emiatt vagytok ti, szóval végül is, azért örül ennek, mert így lettetek ti is - úgy érezte, hogy kell egy kis biztatást adnia a gyereknek, nehogy már az első napon már padlón legyen valami szülői baromságtól.
- Mondhatjuk. Nekem a nagyszüleim mindkét oldalról aranyvérűek, apám és anyám azonban sajnos kvibli, meg a bátyám is. Egy kicsit olyan, mintha mind a ketten átok alatt lennének, kész csoda, hogy én nem lettem az. Emiatt nem igazán tartjuk a kapcsolatot velük, ez mondjuk apám faszsága…pardon, csúnya szavakat ne jegyezd meg, mert tarkón váglak. Szóval ja, van ezen kívül is kötődésem, lenne, de mivel sosem jártunk össze, így eléggé el vagyok távolodva a nagyszülőktől, meg úgy az aranyvérűek életvitelétől is - megvonta a vállait, különösképp nem szégyellte azt, hogy nem élnek úgy, mint ahogyan az elvárható lenne egy normál aranyvérű családtól. Neki teljesen természetes volt az a közeg, amiben felnőtt, hogy az apja katona, az anyja meg tanárnő, ez így volt jó.
- Unokanővéred van? - kíváncsiskodott, hátha akad valami rokonlány a kastélyban, aki Benihez köthető. Közben épp az egyik házhoz közeledtek, ahol a tulajdonos kutyái veszett vadak szoktak lenni és veszélyeztetik a környezetüket.
- Ne ijedj meg, de …- ahogy ezt kimondta, és odaléptek, a két rottweiler máris habzó szájjal ugrott neki a kerítésnek, s vicsorogva próbálták elérni a két srácot haragos ugatásuk közepette.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Egy kicsit most hosszabbnak is bizonyult az ölelés, mint amiket eddig kapott Bogitól, de betudta annak, hogy az utóbbi időben nem volt még ekkora vitájuk, mint most, s feltételezte, hogy talán ő is hiányzott a lánynak. Vissza is ölelgette magához, jó szorosan, jól is esett neki ez az ölelés, ezután adta csak oda a csokit, hogy legyen mit majszolgatnia a csajnak, amíg mesél.
- Dehogy akarlak vele összehozni, fogalmam se volt arról, hogy Robi mit írt neked. Azt hittem, hogy összekaptatok valami szaron. Nem akarlak én összehozni senkivel, ez a te reszortod - jegyezte meg nevetve, hisz inkább Bogi volt az, aki mindig cikizte Dominikot és próbált neki csajszikat keresgélni. Végre belemerült a mesélésbe, örömmel osztotta meg a történéseket Bogival, aki hirtelen leállította. Domi pislogott, s némi értetlenséggel figyelte, ahogy az eridonos lány hozzáállt a témához.
- Héé, most mi van? Ne izélj már, végül is, Te nyomattad nekem az évnyitón, hogy randiznom kéne vele, nem emlékszel? - bökte újra vállon a lányt.
- Nem emiatt, nem is akartam meghúzni. Nem, hadovált valamit az anyjáról, hogy az jobb, ha nem lát, mert leátkozna, az kicsit olyan furi volt. Állítólag majdnem grófnő, vagy mi - vont vállat, mert azóta túl sokat nem is beszéltek a nőről. - Meg épp emiatt, hogy elrontottam és azt hitte, hogy meg akartam húzni, miközben csak megcsókolni akartam, mindegy is - legyintett, érezte, hogy Bogi talán annyira nem akar a részletekbe belemélyedni, s milyen jól érezte! Egy kicsit meg is lepődött, mert eddig még nem kapott ilyen figyelmeztetést a lánytól, amit egyébként nagyon aranyosnak is talált, emiatt is mászott teli vigyor a képére.
- Bogi, téged nem lehet hanyagolni! Ne őrjíts már meg, sose foglak hanyagolni! Best vagy, érted? My Best! - azzal magához húzta, s most ő ölelgette meg, s még egy puszit is nyomott a lány homlokára.
- Na, és akkor mesélj, mit nyomkodod ezt a masinát, stréberkedsz már a félév elején, vagy kinél akarsz bevágódni? Azt ne mond nekem, hogy tényleg tetszik az a tanár, akiről magyaráztál az évnyitón, mert esküszöm, hogy akkor falnak megyek - mondta teljes komolysággal, mert ha ilyen lett is volna, arról mindenképp le akarta beszélni Bogit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Mondom, hogy félreérthető jeleket küldött, na - magyarázta Boginak, és még egy kicsit a szemeit is megforgatta, majd védekezően emelte fel  szabad karját, tenyerét fordítva a lány felé, nehogy beszerezzen tőle egy monoklit.  Még csak most békültek ki, de köztük hamar lángra gyúltak a szavak, mindkettőjükben ott égett egy hevesebb habitus, s bizony többnyire emiatt is keveredtek olyan nagy vitába.
-  Igen, az. Egy elég puccos famíliából van, az Albert unokahúga - utalt ezzel az eridonos Bercire, aki gyakran lófrált ide-oda a szépséges Bellával. Ezután nyomorgatta meg az eridonost, s közben szemtelen mód még harapott is egy kicsit a csokijából. Külső szemlélőnek ez biztosan úgy tűnt volna, mintha egy pár lennének, pedig ez csak Bogi és Domi volt.
- Jahj Bogi, olyan vagy eskü mint a nagyanyám - mondta mindezt úgy, mintha ismerné is a nagymuterját, de erről szó sem volt. Viszont Jolikát ismerte a piacról, és nem akarta azt, hogy Bogi is nyanya módjára morogjon.
- Lazuljál már el, egyrészt, a bál még rohadt soká lesz, másrészt, addig te is tuti bepasizol vagy becsajozol ugye - itt villantott egy vigyort, hisz eszébe jutott az évnyitós beszélgetésük. - Szóval nyugodjál le, ha nem velem mész a bálba, akkor majd valami helyes csávóval. A csokigyűjtést meg nem hagynám ki, majd idén is húzunk jelmezt, mint tavaly - mondta lelkesen, mert egy ilyen programot ki nem hagyott volna. Ő még nem gondolt bele igazán abba, hogy ha netán összejönne neki ez a kapcsolat, akkor az mennyire változtatná meg az életüket, egyelőre még a bárányfelhők felett mászkált három méterrel.
- Vigyorogjál már! - szólította fel, és ha ez nem volt elég, egy kicsit még meg is csikizte Bogit, majd sietve ugrott is hátrébb, nehogy pofont kapjon.
- Jóképű?? Öreg. Érted mi az a szó? Öreg egyenlő banyatank. Nem hozzád való, ne is álmodozz ilyenekről és nem lennél menő, ez nem menő. Az öreg fószerek csak kihasználják az ilyen fiatal és csinos lányokat. Se én, se Bazsi , se Levi nem engedné, hogy ilyennel randizgass - persze ennek nem is volt realitása, hisz nem gondolta volna, hogy Várnai szemet vetne Bogira, de azért óvatosan kezelte ezt a témát, hisz jól ismerte Bogit és tudta, hogy hajlamos akár őrültségekre is.
- Hányszor mondjam, hogy félreértettem? Visítva behívott, mert megijedt egy egértől, aztán megérintett, utána elkezdett befelé hátrálni. Te is azt hitted volna, hogy invitál…tök egyértelmű- persze nem volt az, csak Dominik hormonokkal túlfűtött agya színezte meg abban a percben a gőzölgő zuhanyzós jelenetet.  
- Nem jöttem zavarba, csak…csak nem mennék be veled a szertárba, mert a barátom vagy! Te Te vagy, érted , én meg én, mi tesók vagyunk - mutogatott köztük, mintha ez tök evidens volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Ja, most hogy mondod, szerintem is - kénytelen volt elismerni, hogy a női nemmel gyakorta értették félre egymást. Nem csak ő, hanem a haverjai is, kezdve Bazsin át Lacáig. A két tenyere sem lett volna elég ahhoz, hogy összeszámolja, hány fajta konfliktusa adódott már neki és a haveroknak egy-egy félrement mondatból.
- Jól van Bogikám, akkor majd mondhatod, ha igazad is lesz, de addig ne - vigyorgott, mert a lánnyal ellentétben ő erről egész mást gondolt. Szentül hitte azt, hogy csak azért, mert most udvarol is valakinek, attól még ugyanolyan jó programjai lehetnek együtt Bogival, kivéve mondjuk az együtt alvást, ami legfeljebb egyszer történt meg elsőben, akkor is valami sátras kiránduláson, ahol vagy öten kuporogtak egymás mellett a nagy eső miatt. A következő okfejtésre felnevetett, s még a fejét is megrázta.
- Bogi, könyörgöm, nincs is pasid. Ezt majd akkor mond, ha lesz. Szerintem egyébként pont Te vagy az, aki a nyakán lógnál egész nap - nevetve nyújtotta ki rá a nyelvét, egy kicsit azért túlzott, de Bogi szerinte olyan energiabomba volt, akinek napi huszonnégy órás figyelem sem lett volna elég. Ettől függetlenül bírta a csajt, nagyon is.
- Viszont, ha lesz pasid, akkor például tényleg mehetünk négyes randira. Tudnék is neked egyet - szemöldökeit gyanúsan fel-le mozgatta egy szemtelen mosoly kíséretében, s kivételesen most nem az unokatesójára gondolt. A lány viszont mostanában valamiért mindig öreg férfiakat hozott szóba, ez pedig nagyon nem tetszett Dominiknak, s ennek most is hangot adott.
- Tök mindegy, akkor is öreg lenne hozzád - jegyezte meg, el nem tudta volna képzelni Bogit egy ilyen idős fószerral, sőt, nem is akarta úgy elképzelni.
- Ne már Bogi, Te tényleg azt akarod, hogy kihulljon miattad a hajunk? - néha úgy érezte, hogy a lány csak szédíti őket, és direkt próbálja kiakasztani őket. Többé-kevésbé sikerrel is járt, Bence valóban jobban tűrte ezeket, de ő még fiatal volt ahhoz, hogy értse, mi is a gondja a srácoknak.
- Hát, nyilván segítettem volna, ha mondjuk megkér, miért maradt volna büdös? - értetlenül tárta szét a karjait, ő csak segíteni akart Alexandrának. A következő kérdésre azonban egy pillanatra elhallgatott, maga sem tudta igazán a választ. Nem ez lett volna neki az első, viszont gyakorlata valóban nem volt, így most, hogy feltette a kérdést Bogi, eltűnődött.
- Fogalmam sincs, de ez olyan, hogy hozza magával a pillanat, érted. Mit kéne rajta gondolkodnom? Megteszem amit kell, fogom, beteszem és kész. Hadd ne részletezzem - mondta nagyon határozottan, mint aki szakértő a témában, pedig talán jobb lett volna, ha inkább semmit nem nyilatkozik. Ez egy kicsit kellemetlen téma volt neki, nem éppen Bogival akarta megvitatni a technikás részeket, amúgy is volt pár kérdése, amit inkább Létai Rolinak tett volna fel, ezért is próbálta hanyagolni a témát, a szertáras találkáról már nem is beszélve.
- Jó, Te is tudod, hogy hogyan értettem, mintha tesók lennénk, érted. Nem vérszerint, de na…szóval sose csókolóznánk például, meg semmi egyéb - erre eddig valahogy sosem gondolt, most is bizarr lett volna belegondolnia, mert hát, mégis csak Bogiról volt szó.
- Egyébként ki tetszik? Áruld már el, mert mostanában olyan titokzatos vagy! - kíváncsian nézett a lányra, próbált kiszedni minden infót, mert Bazsi is erre kérte, a fiúkkal pedig már készen álltak arra, hogy felállítsanak valami stratégiát, ha para lenne Bogesz választottja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- Áh semmi - legyintett, mert már nem volt kit megmutatni a fiatal fiúnak, amilyen gyorsan jött az a lány, ugyanolyan gyorsan már el is tűnt, valószínűleg felszállt az éppen elrobogó vonatra.
- Segítsek? - nem volt benne biztos, hogy a kölyök minden holmiját elbírja, így felajánlotta a segítségét, de csak egyszer, nem volt olyan forma, aki ráerőltetné magát bármilyen szinten is másokra.
- Jó arc mindenki, és nem, mindenki nem bátor, van aki szimplán csak ökör és akkor is belevág a dolgokba, ha előre látszik, hogy nem lesz annak jó vége. De alapvetően igen, tény hogy elég sokan vagyunk bátrabbak, de ez nem kritérium - megvonta a vállait, nem volt biztos abban, hogy ez mindenkire jellemző is lenne, az eridon nem csak erről szólt. Mindenesetre, ha valaki bátor, az már egy plusz pont.
- Pedig de, minden rezdülést megérez, és ha szenya napot akar tartani, akkor lehet hogy oda oszt, ahová nem szeretnéd. Szóval tényleg ne görcsölj, és ne arra koncentrálj, hogy hová nem akarsz kerülni, hanem inkább arra, hogy hová akarsz, így akkor nem kavarod össze a fát sem - utalt ezzel a botra, mintha oly nagy szakértő lenne, pedig nem volt az. Amikor ide került, Benihez hasonlóan ő is parázott attól, hogy hová is kerül majd, végül aztán valahogy csak sikerült bejutnia a pirosok közé, nem mintha a kék vagy a zöld nem állna jól neki.
Menet közben Domi megtudott pár dolgot a srácról, bólogatott , hogy érti, majd ő is mesélt egy kicsit, persze nem túl izgalmas téma volt a családja.
- A kvibliség miatt, rettentően zavarja, hogy a család egy része tud varázsolni, szerintem ez ilyen komplexus lehet, érted - próbálta magyarázni, közben még mutogatott is. - Azt sem akarta, hogy ide jöjjek tanulni, szerintem még én is zavarom őt - vallotta be, de inkább legyintett is, hanyagolni akarta ezt a témát, ezért is érdeklődött inkább a másik kuzinjai felől.
- Oda nem, de a bálra ki tudja - vigyorgott, tulajdonképp nem akart ő semmit, de ha netán lett volna Beninek nővére, aki még csinos is, azt nem bánta volna, ha a fiú bemutatja a lánynak. Közben elértek a veszedelmes kerítéshez is, s bár próbálta figyelmeztetni a fiatal srácot, az úgy ahogy kell, majd a gatyájába csokizott. Dominik ezen hangosan felnevetett, aztán vállon veregette a kölyköt. - Nem mondod? Nem is látszik rajtad - nevetett tovább. - Na amúgy ezt a csúnya dumát felejtsd el, mert bent a kastélyban szappannal fogják kimosni a szádat. Kedves bá nagyon szigorú - felhívta a fiatal gyerek figyelmét arra, hogy jobb, ha nem mindenki előtt beszél ennyire szabadon.
- Szerintem ha éjszaka kell az erdőbe kimennünk, az már rég rossz. Láttál már akromantulát? - kíváncsian vonta fel a szemöldökét, nem akarta ráhozni a frászt Benire, de azok például előfordulhattak az erdőben.
- Közeledünk - jegyezte meg közben, s már a távolból látszott a kastély.
- Egyébként tényleg nem kell paráznod, legyél ilyen nyitott és akkor hamar találsz majd magadnak társaságot. Vannak elsősök, de nyugodtan fordulhatsz hozzánk is. Ha elakadnál, akkor nem csak a prefektus segíthet, viszont jobb, ha az ő szavukra figyelsz, mert ők adhatnak neked büntetést, ha nem tartod be a szabályokat. Szóval ha valakit prefektusi jelvénnyel látsz, jobb, ha figyelsz - adott egy tanácsot, miközben megunta hátán cipelni a táskát, s a pálcája segítségével lebegtetni kezdte azt. - A varázslat előnyei - vigyorgott.
- Hobbid van? Sportolsz? Kviddicseztél már?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Végig hallgatta az ifjú titán biztató szavait, de nem reagált rá semmit, mert túl jól ismerte az apját. Meg se fordult a fejében az, hogy valaha is majd más véleményen lesz nemzője, s mivel nem kívánt több szót fecsérelni a családjára, inkább érdekesebb témák felé terelgette a kölyköt.
- Nem tudom, hogy mi számít neked igazi bálnak, de igen, szoktak rendezni és van, aki dísztalárban megy, de manapság már ez sem kötelező, nagyon vegyül a társaság - ezzel arra utalt, hogy mióta sok diák érkezett a muglik világából, azóta sokan azt a divatot követték, nem pedig az ősrégi mágus hagyományokat. Ez pedig nem csak az öltözködésre volt igaz, az elmúlt időszakban a varázspálca után második leggyakrabban használt tárgy a telefon volt, s már nem volt olyan boszi vagy mágus, aki ne bökdöste volna a képernyőt.
- Jól van, de most már vegyél normálisan levegőt is - nevetett, szegény elsősre tényleg ráhozták a frászt ezek a dögök.
- Egyébként kedves, tud az is lenni, szerintem jófej - személyesen nem volt problémája a professzorral, így semmi negatívumot nem tudott rá mondani, Benedeket viszont figyelmeztette, hogy jobb, ha betartja a szabályokat, mint hogy végül valami büntetésbe fusson bele.
- Én? Na még csak az hiányozna - felnevetett. - Nem, nem vagyok prefektus, de majd tudni fogod, ha meglátod a jelvényüket. Fölösleges lenne most neveket sorolnom, úgy se tudsz hozzá arcot párosítani, de az évnyitón szerintem egész biztosan megismered majd őket - biztatta az elsőst, s még vállon is veregette, ahogy közeledtek a kastélyhoz, majd utána húzta elő a varázspálcáját, hogy segítsen önmagán.
- Ugye? Szerintem is, és tök hasznos! Már nem is emlékszem arra, hogy ezt elsőben tanultuk-e, de tuti, hogy sok-sok hasznos dolgot fogsz megtanulni már az első évedben. Csak a pálcamozdulatokat kell jól elvégezni, meg jól hangsúlyozni a varázsigét, és akkor nem lehet gond - biztatta egy mosollyal.
- A fényképészet nagyon menő! Van a suliban egy szerkesztőség, szerintem ott még hasznodat is vehetnék - dobta be az ötletet, bár arról fogalma sem volt, hogy vajon elsősöket alkalmaznak-e.
- Kviddicsezem, meg gitározom, ez a kettő. A focit is szeretem, kosarazni nem kosaraztam még, de biztosan az is menő - felelte a srácnak, s ekkor elérték az iskola kapuját is.
- Na haver, megérkeztünk. Ez itt a főbejárat, utána van az előcsarnok és onnan pedig már a folyosókról juthatsz el amerre csak szeretnél. Javaslom, hogy előbb gyere velem az eridonba, bevezetlek a klubhelyiségbe, majd elcsípjük Agárdi Kornéliát, hogy osszon be téged egy szobába - ha benne volt Benedek, akkor megindultam az eridon felé, ahol végre lepakolhatta a holmiját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nevetett Bogi reakcióján, de már megszokta azt, hogy a lány néha így fejezte ki a nemtetszését valamivel kapcsolatban. Márpedig most úgy tűnt, hogy Boginak nem tetszik az, hogy Dominik csajozik. Pedig egyelőre még nem is volt együtt a levitás lánnyal, legalábbis semmi nem volt kimondva kettejük közt. Egyelőre csak tervezte, hogy jó lenne már előrébb lépni, a kérdés már csak az volt, hogy ez majd mikor következik be. S hogy Boginak ne kelljen szenvedni nyálas gondolatoktól, inkább a Markovits lány szerelmi életéről érdeklődött.
- Mi? Dehogy vagyok féltékeny! - rázta meg a fejét, még hogy ő féltékeny, na persze. -  És igen, szerintem az jobb lenne, ha velünk egykorú tetszene neked, arra áldásomat adnám! - mondta mindezt úgy, mintha mondjuk Boglárka apja lenne vagy a legidősebb bátyja. Pedig még csak rokoni szál sem kötötte őket egymáshoz.  - Te meg ne fulladj már meg közben - látta ám, hogy a csoki tévútra tévedt, egy kicsit hátba is veregette a lányt.
- Jó, nyilván nem így…ej Bogi, komolyan, nem fogom neked részletezni a technikámat. De hidd el, hogy tuti jó - még rá is kacsintott az eridonosra, nehogy azt higgye, hogy mindez csak annyiból áll, mint amit hirtelen felvázolt.  Egyébként meg pontosan ezért nem beszélgetett Bogival ilyen témákról. Attól meg már egyenesen kezdett a falra mászni, hogy a lány ennyire leértékelte magát.
- Te hülye vagy. Mondom, nem vagy csúnya! Tudok olyat, aki szívesen kavarna veled, és ha nem lennénk barátok, lehet rád hajtottam volna - tényleg volt olyan haverja, aki szívesen lett volna Bogival, meg aztán tényleg nem tartotta csúnyának, és éppen ezért próbált némi önbizalmat csiholni a lányba, akin sokszor nem is tudott eligazodni.
- Ó baszki, tényleg! El fogok késni miattad! - jutott eszébe, hogy találkája van Alexandrával, így már pattant is fel a földről. - Te meg kapd össze magad és segíts kitalálnom majd, hogy mit vegyek fel arra a halloweenes bizbaszra - ehhez ugyanis Dominik nem volt elég kreatív, fogalma sem volt arról, hogy mit vegyen fel. Tenyereit leporolva intett még Boginak, majd sietett, hogy le ne késse a randiját a levitás lánnyal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Egy mosoly kúszott az arcára, látva a lány őszinte érdeklődését a mézeskalács szívek láttán. Nagyon úgy tűnt, hogy a hercegnő eddig még nem járt vásárban, de talán ennek épp most volt itt az ideje, így legalább nem volt unalmas a napjuk és Dominik is tudott pár érdekes dolgot mutatni a lánynak.
- Az ott egy professzionális adóvevő, amivel tudjuk fogni a jeleket a holdon élő manóktól - mondta teljes komolysággal, miközben elemelt egy szívet, de ki is tört belőle a röhögés, Zsolna is tudhatta, hogy ez tök baromság. - Mézeskalács szív, van, amelyiken még tükör is van, nézd csak! - egyet átnyújtott a lánynak, hogy megcsodálhassa. - Állítólag régen a parasztok nem tudták kimondani egymásnak szóban az érzéseiket, ezért inkább ilyen szíveket vásároltak egymásnak - mesélte mosolyogva, s a zsebébe túrva már vette is elő a tallérokat, hogy kifizesse ezt a szívet az eladónak.
- Ezt megkapod tőlem - pillantott mosolyogva Zsolnára. - Így ha ránézel, mindig eszedbe fogok róla jutni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Áh nem, tősgyökeres paraszt vagyok - fűzte hozzá nevetve, mintha ő nem lenne aranyvérű, pedig az volt ám, csak egész más családból érkezett, mint a többiek. Sajnos a szülei kviblisége eléggé megpecsételte a sorsát, apja önfejűsége végett nem igazán kötődött az aranyvérű normákat hűen kötődő nagyszüleihez, mint ahogyan az elvárható lett volna.
- Ez csak egy gesztus, vedd úgy, mintha mondjuk egy plüsst kaptál volna - mosolygott, főleg akkor, amikor még egy puszit is bezsebelt, ettől még kicsit zavarba is jött, amit persze csak azok vehették észre, akik igazán ismerték.
- Csak nem megéheztél?- kérdezte egy mosollyal, aztán bólintott. - Lehet itt enni sok mindent, van lángos tejföllel, sajttal meg van disznótoros is. Hm, ettél már olyat? Hurka-kolbász? - kíváncsi mosollyal nézett Zsolnára, aztán mivel kézen ragadták, így sétáltak kézenfogva tovább egyik standtól a másikhoz.
- Komolyan? Akarsz nekem venni egy karkötőt? - mosolyogva fel-le emelgette a szemöldökét, majd átfutotta pillantásával a kínálatot. - Hm, az tetszik - rábökött a karkötőre és fel is emelte, hogy alaposabban szemügyre vegye. - Szerinted jól áll? - fel is próbálta és megmutatta csuklóját a lánynak. Közben a levegőben már terjengett a frissen sültek illata, nehéz volt nem az ételre gondolni. A távolban pedig egy puccosabb társaság tűnt fel, akik szintén úgy bolyongtak a piactéren, mintha most járnának életükben először ilyen helyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Osztan mié te jány? Mikó gyüssz velem újra ganajozni az istállóba’? - direkt tréfálkozott, de közben jót is nevetett, hisz értette a poént és azt is tudta, hogy azért Alexandra is csak viccelődött. Arra mondjuk hirtelen nem tudott reagálni, amikor szóba esett a Tiffany karkötő, mert Dominik családja anyagilag nem volt úgy eleresztve, hogy csak úgy beszerezzen egy ilyen ékszert a leányzónak. S bár tudta jól, hogy nem ezért hozta szóba ezt Alexandra, a srác most kezdte csak érzékelni, hogy mennyire más világból érkezhetett a levitás lány.  - Akkor itt az ideje, szerintem kezdjük majd egy kis hurkával, elvitelre meg kérünk lángost - javasolta, csak közben útba esett az a karkötős bódé, ahol muszáj volt megállniuk. Örült is a srác, hogy ő is kap valamit a lánytól, bár nem akarta, hogy költsön rá a levitás, azért mégis kedves gesztusnak találta. Már épp ki is választották a megfelelő karkötőt, amikor váratlanul rájuk köszönt néhány nagyon csinos lány. Dominik is rájuk pillantott, s közben az is feltűnt neki, hogy ismerik egymást a csajok. A fülét mégis az sértette leginkább, mikor Zsolna annyit mondott, hogy ő csak segít neki karkötőt választani. Dominak ez nem volt az ínyére, eddig még nem kerültek ilyen szituációba, s bizony még szoknia kellett azt, hogy a levitás titkolni szeretné a kapcsolatukat. Azt sejtette, hogy ez nem lesz majd ilyen egyszerű, eddig még sem kellett szembesülnie ilyen helyzettel. Most viszont elég kényelmetlenül érezte magát, pillantása egyik lányról a másikra vándorolt, s leginkább, hogy ne szólja el magát, csak megköszörülte a torkát, s közben bólintott Alexandra szavaira, mintha csak alátámasztaná a mondandóját. A következő pillanatban pedig mellé lépett az egyik lány, s Domi meg is lepődött azon, hogy mennyire rányomult a csaj.
- Hogy mi, úgy érted mi ketten? - mintha csak rosszul hallott volna, ismételte, aztán Alexandrára kapta a pillantását, mert ennél kellemetlenebb helyzetbe nem is kerülhetett volna. Mégis, mit kellene csinálnia? Nem akarta megsérteni a felkínálkozó lányt, de esze ágában se volt vele randizni, viszont azt sem mondhatta, hogy Alexával van együtt, mert akkor lebuktatta volna a levitást.
- Hát izé, majd…majd lehet róla szó valamikor - nyögte be, mert semmi normális kibúvó nem jutott az eszébe, amivel kimagyarázhatta volna magát, közben Alexandrára kapta a tekintetét, amolyan sos ments már ki ebből pillantással.
- Akkor ti nem vagytok együtt? - a Nógrádi lány kérdően fordult Alexa felé, miközben gyanakodva méregette őket, hisz felettébb furának tartotta kettősüket, Dominik meg közben, hogy mentse a helyzetet, odahajolt az őt lattézni hívó lányhoz, megérintette a karját és a fülébe súgott valamit, majd rámosolygott, ezzel pedig talán el is terelte Nógrádi gyanúját. Vagy még sem?
Mindenesetre Dominik próbálta legyűrni a benne rejlő feszültséget, s úgy tenni, mintha teljesen határozott lenne, de azért borzasztóan érdekelte, hogy mit fog mondani Alexandra a lány kérdésére.