A gyógyulás fellegvára, és a gyengélkedők egyetlen mentsvára ez a hely, ahová belépsz, vagy hoznak. A lényeg nem is ott van, hogy hogyan kerülsz ide, hanem, hogy mi is ez a hely.
Ez nem más, mint az aktuális gyógyító birodalma, ahol minden beteg megkapja a maga jutalmát.  
A falak hófehéreknek tűnnek, de ha többször jár erre az ember, akkor azt tapasztalhatja, hogy mindig olyan színekben pompáznak, ami elősegíti a gyógyulás menetét. Ha nyugalom kell, kellemes zölddé változik, ha narancs, akkor visszatér az ember életkedve a kék pedig ellazít…és így tovább.
Ezen falak mentén helyezkednek el a fából faragott ágyak a maguk kis éjjeliszekrényével. Szakasztott úgy, mint egy hotelszobában. Azért, hogy minél otthonosabban érezze magát a beteg, és ez segíti a lábadozásban.
Persze az ispotály jelleget azért nem lehet elfelejteni, ez köszönhető az ágyak mellett lévő paravánoknak, amik arra hívatottak, hogy megteremtsék a magánszférát, még akkor is, amikor többen raboskodnak a gyógyító fennhatósága alatt.
A szoba fel van szerelkezve két nagy ablakkal is, amin keresztül rengeteg fény árad be, még akkor is, amikor esik. Ezt szintén drága gyógyítónk határozza meg. Mindig a betegek javát nézve.
A terem hátsó részében robosztus, tölgyfából készült szekrények állnak, melyekben különböző gyógyászati eszközök, főzetek, krémek, tinktúrák sorakoznak. Vannak itt raktáron gyógynövények, más bájital hozzávalók, gyógyhatásukról ismert kövek, doboznyi bezoár és minden, ami csak kellhet. A szekrényajtók meg vannak bűvölve, csak 19 év felettiek érintésére nyílnak ki, így próbálva kivédeni, hogy a diákok felelőtlenül elhordják a készletet.  
A gyógyító szobája a terem végén balra található, egy sűrű függöny állja csak útját azoknak, aki be szeretnének menni. Hinné ezt a laikus. De azért ez a lepel sem akármilyen, tele van bűbájokkal, ami megvédi a gyógyítót a váratlan látogatóktól. Ez a bűbáj kihat a Gyengélkedő ajtajára is. Senki nem jöhet be akkor, amikor nincs látogatási idő. És csak azok távozhatnak, akiknek engedélyezték… vagy kijátsszák az éber varázslatot, és elhitetik az ajtóval, hogy jól vannak.
Tehát nem olyan szörnyű hely. Sőt az ágyak kifejezetten kényelmesek. Hatalmasakat lehet bennük aludni, és kikelve belőle, sokkal frissebbnek érzi magát az ember.

Gyógyítók:

• Anastasia Strakhova
• Szentmihályi L. Izabella
• Thorsten Löwenherz

Gyógyítósegédek:

• Catherine Hope Brightmore

Kedves Diákság!

1. Ha valaki (komolyabb) betegség vagy balesetben elszenvedett sérülés kezelését szeretné kijátszani, azt kérem, előtte legalább egy privát üzenet formájában értesítsen.
2. A Gyengélkedő nem önkiszolgáló, tehát ha csak egy adag vitaminért ugranak is be, tessék nekem szólni. A szj lényege az életszerűség.

Értékelte a felmutatott középső ujjat, igazából még nem találkozott olyan lánnyal, aki két hányás közt ilyen kecses mozdulattal tudta jelezni felé a szimpátiáját. Mindenesetre most nem állt neki kivesézni azt, hogy miért is van ez a fene nagy gyűlölet úgy unblock a csajban, hanem azon volt, hogy eltámogassa őt - lehetőleg a saját lábain - a gyengélkedőre. Ez egy ideig működött is, végre mintha a másikban alább hagyott volna a bunkóság parazsa, s már-már érdeklődött Domi felől, aki meg hülye mód azt gondolta, tényleg kíváncsi a másik. Mesélni is kezdett, de ez sem tartott sokáig, mert hirtelen összecsuklott mellette a lány. - Baszki! Térj magadhoz! - úgy ahogy sikerült a föld felett pár centivel elkapnia, óvatosan fektette el és kicsit paskolta is az arcát, de érződött, hogy nagy a baj. Dominik nem várhatott tovább, erre úgy se fog jönni senki, ezért felkapta a rellonost és bár nem volt nehéz a lány, azért mégis, nehézségek árán, de ahogy tudott, úgy sietett vele a gyengélkedőre. Ott azonnal segítségért kiáltott, és szerencsére jöttek is a hozzáértők….

Dominik a késő estig virrasztást követően a gyógyító javaslatára hagyta el a helyszínt, aki megnyugtatta, hogy a lány még reggel is ott lesz, sőt talán még másnap is, így teljesen fölösleges ott gubbasztania az eridonosnak. Ettől függetlenül a srác nyugtalan volt, egész éjszaka nem tudott aludni, csak az járt a fejében, hogy a baromságával gyengélkedőre juttatott valakit. Félt attól, hogy valami maradandó kárt okozott, vagy örök életre való szenvedést. Olyannyira nem tudott aludni, hogy hajnalban az első útja a faluba vezetett, ott vett egy böhöm nagy tábla csokit a lánynak, aztán ahogy hazafelé indult, meglátott a kirakatban valamit, amiről azonnal a középsőjét bemutató rellonos jutott az eszébe. Meg is vette, majd a vásárolt holmikkal tért vissza a gyengélkedőre, ahol a gyógyító közölte, hogy a lány még nem tért magához, de ha Domi akar, hát egy kis időre beülhet hozzá.
S bár nem ismerte, azon túl, hogy eddig csupán egy szörnyella de frászhoz volt szerencséje, még se akarta őt magára hagyni. Odasétált az ágyához, megállapította, hogy ha alszik, akkor olyan ártalmatlannak tűnik, és talán mindig aludnia kellene, majd körbefordult, s leakasztotta a prefektusi jelvényt a lány talárjáról, hogy szemügyre vegye.
- Kíváncsi lennék, hogy ezt mivel érdemelted ki - mondta halkan a lánynak, közben letelepedett az ágy mellé, annak végébe fektette a csokit, aztán előhúzta a kirakatból szerzett zsákmányt, s annak mellére tűzte a lány prefektusi jelvényét. - Megbüntetlek te szenyaaa -kislányos hangot imitálva szórakozott az ágy mellett a plüssel, de valójában arra vágyott, hogy végre magához térjen már ez a komisz lány.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=872996#post872996][b]Szécsi Dominik - 2024.01.29. 20:15[/b][/url]

Értékelte a felmutatott középső ujjat, igazából még nem találkozott olyan lánnyal, aki két hányás közt ilyen kecses mozdulattal tudta jelezni felé a szimpátiáját. Mindenesetre most nem állt neki kivesézni azt, hogy miért is van ez a fene nagy gyűlölet úgy unblock a csajban, hanem azon volt, hogy eltámogassa őt - lehetőleg a saját lábain - a gyengélkedőre. Ez egy ideig működött is, végre mintha a másikban alább hagyott volna a bunkóság parazsa, s már-már érdeklődött Domi felől, aki meg hülye mód azt gondolta, tényleg kíváncsi a másik. Mesélni is kezdett, de ez sem tartott sokáig, mert hirtelen összecsuklott mellette a lány. - Baszki! Térj magadhoz! - úgy ahogy sikerült a föld felett pár centivel elkapnia, óvatosan fektette el és kicsit paskolta is az arcát, de érződött, hogy nagy a baj. Dominik nem várhatott tovább, erre úgy se fog jönni senki, ezért felkapta a rellonost és bár nem volt nehéz a lány, azért mégis, nehézségek árán, de ahogy tudott, úgy sietett vele a gyengélkedőre. Ott azonnal segítségért kiáltott, és szerencsére jöttek is a hozzáértők….

Dominik a késő estig virrasztást követően a gyógyító javaslatára hagyta el a helyszínt, aki megnyugtatta, hogy a lány még reggel is ott lesz, sőt talán még másnap is, így teljesen fölösleges ott gubbasztania az eridonosnak. Ettől függetlenül a srác nyugtalan volt, egész éjszaka nem tudott aludni, csak az járt a fejében, hogy a baromságával gyengélkedőre juttatott valakit. Félt attól, hogy valami maradandó kárt okozott, vagy örök életre való szenvedést. Olyannyira nem tudott aludni, hogy hajnalban az első útja a faluba vezetett, ott vett egy böhöm nagy tábla csokit a lánynak, aztán ahogy hazafelé indult, meglátott a kirakatban valamit, amiről azonnal a középsőjét bemutató rellonos jutott az eszébe. Meg is vette, majd a vásárolt holmikkal tért vissza a gyengélkedőre, ahol a gyógyító közölte, hogy a lány még nem tért magához, de ha Domi akar, hát egy kis időre beülhet hozzá.
S bár nem ismerte, azon túl, hogy eddig csupán egy szörnyella de frászhoz volt szerencséje, még se akarta őt magára hagyni. Odasétált az ágyához, megállapította, hogy ha alszik, akkor olyan ártalmatlannak tűnik, és talán mindig aludnia kellene, majd körbefordult, s leakasztotta a prefektusi jelvényt a lány talárjáról, hogy szemügyre vegye.
- Kíváncsi lennék, hogy ezt mivel érdemelted ki - mondta halkan a lánynak, közben letelepedett az ágy mellé, annak végébe fektette a csokit, aztán előhúzta a kirakatból szerzett zsákmányt, s annak mellére tűzte a lány prefektusi jelvényét. - Megbüntetlek te szenyaaa -kislányos hangot imitálva szórakozott az ágy mellett a plüssel, de valójában arra vágyott, hogy végre magához térjen már ez a komisz lány.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873107#post873107][b]Sadie Sallow - 2024.02.02. 18:46[/b][/url]

Állati furát álmodtam.
Az alagsorban voltam, ami önmagában nem is volt különös, elvégre a Roxfortban és itt, a Bagolykőn is ott helyezkedett el a zöldek háza. De ezúttal az unalmas, eseménytelen utamat felfelé keresztezte egy griffendéles. Vagy eridonos, ami tetszik. De nem csak úgy ott volt, először nem is láttam, de persze nyilván tudhattam volna, hogy csak egy piros lehet ilyen idióta, mert aztán azon kaptam magam, hogy egy átok száll felém.
Várjunk csak. Ezt én... nem is álmodtam? Tényleg megátkozott egy gyökér a folyosó közepén, mindenféle előzmény nélkül? Áá, az nem lehet, biztos valami régi haragosom, és most jött bosszút állni. Ennek az álomnak lenne is értelme. De nem, aki odasietett hozzám, azt se tudom, kicsoda. Ez nem stimmel.
De aztán lassan nyugalom telepszik rám, ahogy kinyitom a szemem, és reggeli fényesség vakít el néhány pillanatra. Erőtlen és kissé kába vagyok, utóbbi miatt nem tűnik fel, hogy nem is szoktam ilyen ragyogó fényességre ébredni a hálókörletben, ezen ráadásul érezni, hogy természetes, és nem varázslat.
De először csak az jut el a tudatomig, hogy nem az alagsorban vagyok, szóval ami néhány pillanattal ezelőtt történt, hogy összeroskadtam, az a balfasz meg pofozgatott, aztán felkapott a karjaiba, nyilvánvalóan csak egy rossz álom lehetett.
De aztán elfordítom a fejem, és döbbenettel vegyes rémülettel veszem észre, hogy az ágyam mellett ott ül az eridonos, és valami piros vacakkal játszadozik, amin rajta figyel egy prefektusi jelvény.
- Mi a... te meg.. én.. mi van itt!? - sápítozom, és ekkor észreveszem, hogy valami durva hálóingben vagyok, amitől kellemetlenül mezítelennek érzem magam, pedig aztán a szégyenlősség nem tartozik a jellemvonásaim közé.
Felülök, és úgy nézek körül a reggeli fényben úszó gyengélkedőn, mintha valami tömlöcben lennék, ahol más rabokat kínoznak épp halálra rettentő, velőtrázó sikolyok közepette.
Tekintetem ismét Szécsire vetem, és végre megértem, hogy nem álmodtam.
- Az az én jelvényem? - kérdezem tőle olyan hangon, mint aki komolyan nem hiszi el, hogy valaki ennyire meg akar dögleni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873155#post873155][b]Szécsi Dominik - 2024.02.03. 10:17[/b][/url]

Elbohóckodott azzal a vacakkal, leginkább azért, hogy addig is teljen az idő, meg valahol úgy olvasta, hogy ha külső ingerek érik a pácienseket, akkor attól beindul az agyműködésük. Nos, feltételezte, hogy a lánynak még maradt valami a kobakjában és csak durván kiütötték a gyógyszerek, remélte is, hogy magához fog térni végre, mert azért még sem szobrozhat egész nap az ágyánál. A végén még hírbe hoznák egy rellonossal.
- Nah, mi lesz? - sóhajtotta, ekkor vette észre, hogy a lány szemhéjai felnyílnak, aminek Dominik most kifejezetten örült. Jó, igaz, megállapította azt, hogy amíg fekszik, addig van nyugta tőle, mert akkor nem képes átkozódni, sem szidni, de azért mégis csak jobb volt a tudatánál látni a folyosón történtek után.
- Jó reggelt Juliska! Mit ettél a nagymama házában? - elvékonyított, lányos hangot próbál imitálni, miközben mozgatja a plüss ördögöt is.  - Mínusz hatszáz pont a rellontól - teszi még hozzá, saját maga ezen jót szórakozik, de leginkább azért csinálja, hogy ezzel is oldja a feszültséget, mert tart attól, hogy átkot kap a nyakába.
- A gyengélkedőn vagy, mert miután széthánytad a folyosót, elájultál. A gyógyító szerint durva mérgezést kaptál attól a bájitaltól, nagy szerencséd volt - meséli el, miután látja, hogy a rellonos tényleg nincs képben.
- Ja, ez itt? Nem, ez a plüssverziód, Gyilkoska jelvénye - vigyorog.  
- Na tessék, a tiéd. Meg ez is - nyúl az ágy végében lévő, hosszú táblás Milka csokiért, ezt is hozzápasszolja a plüssördöghöz.
- Hogy érzed magad? - kérdi, mert láthatóan azért jobban van a lány, de attól még lehetnek fájdalmai, ki tudja. Mindenesetre nem látszik rajta semmi külsérelmi nyom, a gyógyító jól végezte a dolgát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873159#post873159][b]Sadie Sallow - 2024.02.03. 12:01[/b][/url]

Alig térek magamhoz a döbbenettől, és kedvem lenne visszadőlni, lehunyni a szemem, és reménykedni benne, hogy mikor ismét felébredek, valójában akkor ébredek csak fel igaziból. Mert ez nem lehet a valóság.
Mit keres egyáltalán ez itt? Ha már sikerült megátkoznia, lehetett volna benne annyi tisztesség, hogy ott hagy meghalni a folyosón, az kevésbé lenne megalázó, mint hogy itt fekszem a ruháim nélkül, ki tudja mióta, és ő úgy ül ott az ágy végében, mintha énrám vigyázott volna eddig. És még nyávog is azzal a plüss franccal, azt imitálva, hogy az beszél.
- Mondd, te hány éves vagy? - szegezem neki őszinte megvetéssel hangomban, miközben még mindig próbálom összeszedni magam, és a gondolataim.
Gyengének érzem magam, és üresnek, ami nem meglepő, ha igaz, amit állít, márpedig arra még elég tisztán emlékszem, hogy lehányom, valószínűleg a dolog egész addig ismétlődött, mígnem már nem volt mit kiadnom magamból. Fájó torkomból ítélve még azután is.
Elveszem tőle a plüsst és egy röpke értetlen pillanatig nézem, majd leveszem róla a jelvényem, és félrehajítom. A csokiért már nem is nyúlok.
- Kigúnyolsz, miután miattad kerültem ide, majd azt gondolod, hogy édességgel jóváteheted? Téged a fejedre ejtettek, vagy önerőből vagy ekkora idióta?
Válaszra se méltatom a hogylétemet firtató kérdését, hanem inkább kitakarózom, és kiülök az ágy szélére. Gyűjtögetem picit az erőmet, de feltett szándékom megkeresni a ruháim, és a legrövidebb úton elhúzni innen a francba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873247#post873247][b]Szécsi Dominik - 2024.02.04. 21:06[/b][/url]

Kizárólag azért szórakozott, hogy egy leheletnyi mosolyt csaljon a másik arcára és ezzel jobb kedvre derítse a rosszullét után. Terve azonban kútba dőlt, ahogy meglátta a másik tekintetét, és meghallotta a kérdését. Nem is a kérdés volt bántó, mint sem inkább az a megvetés, ami átszőtte a rellonos szavait. Pillantásával követte a plüss útját, ami úgy szelte át a teret, mintha maga lenne a hős superman. Aúcs, ez biztosan fájhatott. Már ha lenne lelke annak a kis plüssördögnek. Még jó, hogy nem valami kisállatot hozott ajándékba, ki tudja, hogy azzal mi történt volna.
- Kigúnyollak? Neked mi bajod van , ember? - nézett rá értetlenül, még a fejét is rázta, ezzel jelezve a nemtetszését. - Neked…neked nem is gyógyítóra van szükséged, hanem pszichiátriai kezelésre - tessék, ennyi volt a jófejségből, a lány egy pillanat alatt felhergelte. Tudta jól Dominik, hogy addig van nyugta, míg a másik alszik, és tessék, ez most be is bizonyosodott. A csokit leejtette az ágyra, ő maga felkelt a székből és már lépett is el a rellonos ágyától.
- Láthatóan jól vagy, tehát nem nyiffantál ki. - közben lehajolt a félrehajított plüssért, felvette és le is porolta.  - Ezt meg kurvára nem érdemled meg. Komolyan…hol nevelődtél te, hogy mindenkiben a rosszat látod, mi? - förmedt rá kicsit morcosan a másikra. - Valami barbártanyán nőttél fel? Vagy mi?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873436#post873436][b]Sadie Sallow - 2024.02.09. 18:35[/b][/url]

Nem vagyok egyszerű eset, számtalanszor megkaptam már jónéhány embertől, jópár féle módon kifejezve, de ennek a srácnak láthatóan abszolút semmi türelme nincs hozzám, amit meg is lehet érteni. A kérdés inkább az, hogy minek erőlködik egyáltalán?
Mit várt, de tényleg? Hogy boldog mosollyal az arcomon a karjaiba borulok, amiért ilyen cukipofa volt? Inkább ciki, amit művel, és azzal, hogy egy pillanattal később a kedvessége átcsap szemét beszólogatásba, csak ront a dolgon, és még inkább üres gesztussá alacsonyítja próbálkozását.
Nem is reagálok semmit, csak felhúzom az orrom, és inkább az erőm gyűjtögetésére fókuszálok. Ki akarok innen mielőbb kerülni, és remélhetőleg most már kétszer is meggondolja, hogy az utamba áll-e.
- Kiváló megfigyelés, aurornak készülsz? - morgom gúnyosan az orrom alatt. Szécsi közben összeszedi a plüsst, és tovább sérteget. - Nem, kérlek, csak olyan emberek közt, akik gondolkodás nélkül kigáncsoltak, ha esélyt adtam rá.
Ez meglepően őszinte válasz volt, és még azt se fűztem hozzá, hogy "te hülye fasz", ami egész szép előrelépés tőlem. De tényleg nincsenek felesleges energiáim, hogy csatározásba kezdjek egy újabb eridonossal.
- Fordulj el! - reccsenek rá, mikor végre tekintetem megakad az éjjeliszekrényen szépen összehajtogatott ruháimon. Azt nem teszem hozzá, hogy "ha már felfordulni nem sikerült", csak gondolatban, hanem inkább gyorsan öltözködni kezdek, háttal a másiknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873500#post873500][b]Szécsi Dominik - 2024.02.10. 21:02[/b][/url]

Kiakadva figyeli a lány mozdulatait, az eddigi stresszt így engedte ki magából, mert hogy volt benne bőven. Egész éjszaka aggódott a rellonos miatt, pedig nem is ismerte úgy igazán, mégis tartott tőle, hogy nem fog felgyógyulni. Még egy hülye plüsst is képes volt megvenni, pedig ilyet nagyon kevesen kapnak tőle, mégis azt hitte, hogy ezzel okozhat némi örömet vagy vigaszt a történtek után. Ebből is látszik, hogy mennyire nem ért az emberekhez, és hogy még bőven volna mit tanulnia.
Nem is fogja magát vissza, kiszakad belőle az, amit az adott pillanatban érez, nem gondolva bele abba, hogy ezzel esetleg megbántja a másikat. Egyszerűen csak nem bírja azt, hogy falakba ütközik, mostanában pedig gyakorta történik vele meg ilyesmi. A választ hallva viszont elcsöndesedik, azt is mondhatnánk, hogy befogja végre a száját és kussol, a kérésre meg elfordul, mert ő aztán nem akarja végig nézni, hogyan öltözik a másik, nem egy kukkoló.
Várakozik, közben már görcsösen szorongatja azt a szerencsétlen plüsst, amit akár oda is adhatna kifelé menet valamelyik elsősnek. Lehet, hogy ezt is fogja tenni, vagy odaadja a gyógyítónak, hogy tartsák meg, hátha néha beesik majd egy beteg, akinek a kedvét kicsit feljavítja.
- Nem tudtam - feleli hátra, ezzel utalva arra, hogy fogalma se volt arról, mennyien árthattak a rellonosnak. Nem, mintha ez feljogosítani a lányt arra, hogy úgy bánjon a másikkal, mint egy sz..darabbal.
Közben hátra pillant, hogy véget ért -e már a ruhacsere, de nem, így vissza is kapja gyorsan a pillantását és a falat bámulja tovább.
- Tudom, hogy neked nem vigasz az, hogy bocsánatot kértem, de ne érezd úgy, hogy azok közé tartozom, akik kigáncsolni akartak. Véletlen baleset volt az egész és annak meg örülök, hogy jobban vagy - ekkor fordul meg ismét, látva hogy a másikon már ruha van.
- Ne szóljak valakinek a történtekről? Valaki a családodból esetleg?- ha már neki nem örült, hát arra gondolt, hogy idehív olyat, aki talán jobb látogató lenne, mint maga Dominik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873520#post873520][b]Sadie Sallow - 2024.02.10. 22:32[/b][/url]

Egyáltalán nem állt szándékomban megnyílni, nemhogy bárkinek is, de épp egy ilyen agybajos eridonosnak. A sértések, beszólások könnyebben jönnek a nyelvemre, mint bármi efféle lelki nyomorom érintő megjegyzés.
Mert ehhez senkinek semmi köze, és egyébként is, gyengének tűnök attól, ha panaszkodom, vagy bármi módon utalok rá, hogy engem is meg lehet bántani. Hogy ártani lehet nekem, és nem vagyok acélból.
Úgyhogy lenyelem, bármi is akarna még kikívánkozni számon. Na persze csak a szavakat, ha megint elhányom magam, azzal most már direkt Szécsit fogom megcélozni.
Gyorsan ledobom magamról a hálóinget, majd elkezdem magamra rángatni először a melltartót, majd a blúzt. Hátra sandítok egy pillanatra, de szerencsére van annyi esze a srácnak, hogy ne kukkoljon. Ám ez nem jó pont, csupán elkerül egy rosszat.
Mikor végzek, és már a cipőm húzom, egy fáradt sóhaj hagyja el ajkaim.
- Jól van, tudom, hogy nem direkt engem vettél célba. És kösz. Viszont - emelem fel az ujjam - akárhogy is erőlködsz, ezt nem úszod meg büntetőmunka nélkül.
Felállok, és kissé megszédülök, de elindulok az ajtó felé.
- Ha pedig bárkinek egy rohadt szót is szólsz rólam, letépem a tököd - pillantok felé egy ártatlan mosollyal. Ami aztán egyből le is olvad, és már fordulok is vissza a kijárat felé.
Az ajtó azonban nemes egyszerűséggel nem enged ki.
- Jól vagyoooook - rángatom a kilincset haszontalanul, aztán Szécsire förmedek: - Nyisd ki!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873528#post873528][b]Szécsi Dominik - 2024.02.10. 22:57[/b][/url]

- Nem gáz, ha ennyire ragaszkodsz hozzá hogy megbüntess mondtam, vállalom - ki tudja, hogy mikor vált mazochistává, de nem ellenkezik a büntetőmunka ellen. Végül is, valamilyen szinten erre rászolgált, joggal osztaná rá a prefektus a büntetést. Az megint más kérdés, hogy el is nézhetné neki a dolgot, ahhoz viszont nincsenek olyan jó viszonyban. - Mondjuk megjegyzem, hogy amíg tart a büntetőmunka, addig neked kell felügyelned, és a történtek után nem gondolnám, hogy a társaságomat szeretnéd élvezni - jegyzi meg csak úgy mellékesen, közben figyeli, ahogy a lány az ajtó felé indul. Nem figyelmezteti előre, de tudja pontosan, hogy mi fog történni, ezen egy kicsit el is mosolyodik.
- Nem vagyok pletykás - ő nem Lafayette, aki telekürtöli az épületet mindennel is, neki ehhez nincs meg a motiváltsága.
- Szerintem meg a szoba tudja, hogy még rohadt gyenge vagy és pihenned kéne - jegyzi meg, ahogy odalépdel és megáll Sadie mellett.
- Miért nyissam ki? Mondj egy jó indokot - erre tényleg kíváncsi, fel is vonja a szemöldökét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873549#post873549][b]Sadie Sallow - 2024.02.11. 09:33[/b][/url]

Mondta volna? Kissé ködösek az emlékeim az előző napról, egész pontosan a találkozásunkról, de hát a szervezetembe került bájital tehet róla, nem én. Arról pedig, hogy belém került valami, a srác tehet, pedig aztán nem szoktam minden eridonosnak ilyesmit megengedni.
- A társaságod nem is fogom élvezni - biztosítom róla gonoszul, és fejben már a lehetséges kibaszásokat pörgetem, amivel megkeseríthetem azt az egy, másfél órát, amit kiszabhatok rá. A szenvedését, na azt élvezni fogom.
Rángatom az ajtót, de persze hiába, és valahogy sejtettem is, hogy így lesz. Pedig gyógyultnak érzem magam, legalábbis nem vagyok rosszul már, igaz, hogy jól se, de nekem ennyire már bőven elég volt rendbe jönni, a maradékot letudnám a saját szobámban, köszönöm szépen. De az ajtó persze nem enged, és Szécsi is kezd megint felidegesíteni.
Szikrákat szóró szemmel, és vékonyra préselt ajkakkal fordulok vissza felé. Ez most tényleg mazochista, és vágyik rá, hogy fájjon neki?
- Mondok többet is: egy, prefektus vagyok, és utasítottalak valamire. Kettő, még nem találtam ki, mi lesz a büntetésed, szóval biztos, hogy szívózni akarsz velem? Három, - lépek közelebb, és bököm meg a mellkasát ujjammal - jobban tudom, hogy elég erős vagyok-e elhúzni innen a vérbe, mint egy baszom bűbáj!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873552#post873552][b]Szécsi Dominik - 2024.02.11. 11:05[/b][/url]

Vállával az ajtónak dől, megtehetné, hogy kinyissa a lány előtt, de esze ágában sincs kiengedni, hisz a mágia nem véletlenül nem engedi ezt meg a rellonos leányzónak. Dominik tudja jól, hogy a másik nincs jól, ehhez még konzultáció sem kell az orvossal, elég csak ránéznie a másik sápadt arcára.
- Nem szívózni akarok veled, csak törődöm azzal, hogy két lépés után ne essél megint össze. Tudod, hogy milyen szarul voltál? Inkább pihenned kéne még, hogy egészségesen hagyhasd el a gyengélkedőt - nem okoskodik, komolyan hatni akar a másikra, hogy az megértse, nem játék ilyesmivel szórakozni.
- Ha annyira erős vagy, akkor nyisd ki az ajtót, tessék - ezzel elrugaszkodik onnan és félreáll, majd összefont karokkal érdeklődve figyeli, hogy Sadie vajon hogyan boldogul a varázslattal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873554#post873554][b]Sadie Sallow - 2024.02.11. 15:05[/b][/url]

Komolyan, mi a szar van ezzel!? Sérteget, aztán kedveskedik, úgy csinál, mint aki aggódik értem, aztán meg háborog nekem. Most meg konkrétan átmegy totális idiótába, mint akinek fogalma sincs a legalapvetőbb normákról. Vajon tényleg nincs neki, vagy csak bosszantani akar? Nem tudom eldönteni, melyik nagyobb probléma, de leginkább egyikkel se foglalkoznék.
De legalább félreáll az útból, amivel persze nem vagyok előrébb, de hátrébb sem, mintha ott támasztaná az ajtót. Csakhogy tudja jól, hogy pálca nélkül semmire nem jutok, de erővel sem, még ha lenne is belőle tartalékom, mivel a bűbájt nem hatja meg, mennyire feszülök neki az ajtónak.
- Jól van. - Felé fordulok, és amilyen erősen csak tudom, sípcsonton rúgom. - Na, így már nyílik, vagy további ösztökélésre szorul?
Azt nem mondta, hogy követlenül nekem kell kinyitnom, csak, hogy szükségem lesz az erőmhöz hozzá. És ha ennyi még nem volt elég, kereshetek még fájdalmas pontokat a testén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873566#post873566][b]Szécsi Dominik - 2024.02.11. 17:24[/b][/url]

Egy kicsit talán még mosolyog is, mert úgy gondolja, hogy nincs az a varázsló és boszorkány, aki pálca nélkül túljárna a bűbáj eszén, amit a gyógyítók nem véletlenül helyeztek fel arra az ajtóra. Arra viszont nem számol, hogy a lány majd agresszivitást alkalmaz, s úgy sípcsonton rúgja szerencsétlen Dominikot, hogy a srác előre görnyed a fájdalomtól, és a lába után kap.

- Normális vagy Te? - néz fel haragos szemekkel, majd kiegyenesedik és dühösen lép a lány felé, aki nála alacsonyabb is, meg hát azért Dominik mégis csak sportol, adottságait ítélve is bizonyára erősebb a lánynál.

- Ezt többet ne csináld! - szól rá dühösen. Megtehetné, hogy odacsap, hogy felpofozza, de nem fog megütni egy lányt. Ellenben a pálcáját előhúzza és a lányra szegezi. - Menj vissza az ágyba és takarózz be! Idehívom a gyógyítót, aztán vele majd üzletelhetsz, de én innen ki nem engedlek így betegen - mondja határozottan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873575#post873575][b]Sadie Sallow - 2024.02.11. 19:05[/b][/url]

Kedvem lenne felpofozni, addig ütni-vágni, míg az a bárgyú mosoly eltűnik az arcáról. Látom ám, hogy elégedett magával, hogy tudja, semmit se tehetek, és mintha szívességet várna azért, hogy kienged. De nem, nem fogom a büntetését elengedni, sem valami perverz igényt kielégíteni számára. Mert azt természetesen nem veszem be, hogy komolyan aggódna értem és az egészségemért. Csak játszadozik, de nekem ebből most már nagyon elegem van.
Ezt meg is próbálom egy jól irányzott rúgással a tudtára adni, mire megint eltűnik a jópofi oldala, és dühbe gurul. Na de, hogy még pálcát is ránt rám!
Elkerekednek a szemeim, és olyan felháborodottan nézek rá, amennyire lehetséges. Még én vagyok, akinek a normalitását számon kéri? Ő szegez pálcát egy lábadozó beteg nőre!
Ezen a gondolaton elindulva aztán megcsóválom a fejem, és aprót nevetek.
- Te hülye barom - jegyzem még meg neki, mielőtt velőtrázóan sikoltozni nem kezdek. Igen, mint akit épp erőszakolni készülnek, vagy hasonló.
Zeng az egész gyengélkedő, és bár nincsenek sokan, azok mind minket néznek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873588#post873588][b]Szécsi Dominik - 2024.02.11. 19:56[/b][/url]

- Vagy te…hülye kis liba - dörmögi oda, mert ilyen félnótás lánnyal még nem fújta össze az élet. Sadie tényleg olyan, akin nem tud eligazodni, hiába volt hozzá kedves, nem volt jó, semmi sem volt jó. Neki pedig már az idegei nem bírják, azt meg persze, hogy nem fogja tűrni, hogy a lány kedvére ugráltassa őt, fenyegesse és még rugdossa is. A rellonos lány átlépett egy határt, Dominik pedig csak azért húzott pálcát, hogy ezzel próbálja jó útra téríteni a másikat. Talán nem volt jó ötlet, de ész érvekkel nem sikerült hatnia a másikra. Amint meglátta, hogy a lány elindul az ágy irányába, már el is rakta a pálcát, amúgy se használta volna, az viszont meglepte, hogy Sadie elkezdett kiabálni.
- Mi bajod van? Normális vagy? Hagyd abba! -mivel látta, hogy menthetetlen a lány, és nem akart bajba sem kerülni, sietve kinyitotta az ajtót, és lelépett, még mielőtt bárki is felbukkanhatott volna a gyengélkedőn.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873687#post873687][b]Löwenherz Zsanna - 2024.02.13. 20:11[/b][/url]

Olyan precízen egyensúlyozok a két forró csokival, hogy rendesen büszke vagyok magamra. Ez van. Ha apu dolgozik, én ki nem hagyom, hogy meglátogassam, valahogy szeretem a gyengélkedőt. Főleg most, hogy nem úgy kell ott üldögélnem, hogy neki fogalma sincs arról, hogy a lánya vagyok. Az az időszak nem volt túl jó, rendesen kijöttek tőle a pattanásaim is, de azóta... azóta a bőröm makulátlan. Én mondom.
Na meg unom ezt a Valentin hülyeséget, mindenki azzal van elfoglalva, ki kit hív el, meg ilyenek. Nem tudom, miért kell akkora dolognak lennie. Épp csak befordulok, de rendesen elkerekedik a szemem. Szerintem valaki meglátta a tűt, amivel vért vesznek. Szóval nem sietek, nem én leszek az új Wonder Woman. Domit még látom is elsüvíteni, még a fejem is utána fordul, de megvonom a vállam. Csak nem egy szatír. Akkor szomorú lennék.
A következő döbbenet tárgya Sallow. Szépen meg is állok a küszöbön, mert addig be nem megyek, míg meg nem bizonyosodok róla, hogy nem veszett, vagy valami. Ki tudja mit szedett össze az erdőben.
- Forró csokit? - oké, apunak hoztam, de a lány meg úgy tűnik, szüksége van rá.
- Miért kiabálsz? Egeret láttál? - vonom össze a szemöldököm. Én nem félek tőlük, szerintem cukik, de tudom, hogy másnál kiverik a biztit. Mivel mást nem látok bent, élek a gyanúval, hogy vagy Sallow volt, vagy Domi választhat másik pályát, és felcsaphat opera énekesnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873747#post873747][b]Sadie Sallow - 2024.02.14. 19:50[/b][/url]

Lehet picit túlzásba estem? Nem tudom, nem hiszem. Talán?
Mindenesetre a célomat elérem, mert az eridonos láthatóan beijed, és távozóra veszi, mielőtt még valaki felbukkanna, és számonkérné. Annyira rohadék nem vagyok azért, hogy rávarrjak valami ocsmányságot, amiért még el is tanácsolnák a suliból, de számolok vele, hogy nem tudja rólam, mire vagyok képes, vagy mire nem, és inkább kereket old, mielőtt kiderülhetne, hogy csak blöffölök.
- Mi van, mit néztek, sikoltó átkot szórtak rám - förmedek rá a továbbra is döbbenten engem figyelő tekintetek gazdáira, miközben kilököm az ajtót, amin Szécsi is távozott, hogy én is hasonlóképp tegyek, mielőtt egy gyógyító is előkerülne. Elvégre biztosan a közelben tartózkodik.
Azonban kénytelen vagyok behúzni a kéziféket, mielőtt nekirongyolnék egy újabb pirosnak. Mi a fasz van ezekkel, hogy mindenhol beléjük futok!?
- Húzzál már el.. - morgom, és csak azért nem tudom félrelökni, mert pont az ellenkező irányba kezdek szédülni. Csak az ment meg egy hátastól és a koponyatöréstől, hogy valahogy sikerül megkapaszkodnom a lány alkarjában. - ..a picsába! - fejezem be a mondatot jóval kevesebb határozottsággal a hangomban.
Egy-két pillanatig állok így, mielőtt el merem engedni, és akkor olyan dühösen nézek rá, mintha direkt ő intézte volna az egészet.
Elveszek tőle egyet a forró csokiból, és már kortyolom is, mielőtt realizálnám, mi történik. Csak az a tuti biztos, hogy szükségem van rá. A forró csokira.
Majd mozgolódásra leszek figyelmes magam mögött, úgyhogy gondolkodás nélkül megragadom a másikat, és kipenderülök vele együtt a gyengélkedőről, és azzal a lendülettel rántom is magunk után az ajtót. Végre kint vagyok.
- Öhm.. szóval. Te mit keresel itt? - szegezem a szőkének a legtermészetesebben a kérdést. Mintha abban, amit az elmúlt néhány másodpercben műveltem, semmi megkérdőjelezhető nem lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873759#post873759][b]Löwenherz Zsanna - 2024.02.14. 21:15[/b][/url]

- Kicsit ellentmondásos vagy, nem gondolod? - halkan nevetek, tényleg. Még csak nem is zavaróan, épp csak le tudom rakni az egyik forró csokit, és nyúlni érte. Nem hiányzik, hogy miattam itt padlót fogjon, akkor aztán tényleg le nem mosom, hogy véla vagyok. Csak tudnám, ki kezdte el terjeszteni ezt a hülyeséget, bár... még mindig jobb, mintha azt terjesztenék, herpeszem van. Bár... azt meg úgyse hinné el senki, még hogy nekem herpesz, egyetlen apró mitesszerem nincs, ne vicceljünk.
Azért aggódva nézek a lányra, mert... tényleg nem fest túl jól. Nem, igazából nem akarom tudni, mi történt. Lehet kapott egy szeletet a karma tortából.
- Megmaradsz? - kérdezem meg pár pillanat múlva, csak aztán engedem el, ha helyesel. Felsóhajtok, mert már várom, hogy a fejemhez vágjon valami... rá jellemzőt, amitől tudom, hogy tényleg minden oké, és az univerzum is visszabillent a mederébe, de nem.
- Lassabban Sallow. Forró csoki. Forró - most már nem bírom ki, felnevetek, ahogy látom, úgy húzza le, mintha valami rövid lenne, aztán már csak a fejem rázom. Flúgos ez a lány.
És ebben egyre biztosabb vagyok, mikor fog és cibál. Tisztázzuk, ha nem sokkolódnék le annyira, hogy köpni-nyelni nem tudok hirtelen, rendesen kikérném magamnak, mert nem vagyok én rongybaba. Így most csak pislogás nélkül meredek rá, a kérdést hallva pedig a táblára mutatok az ajtó mellett, amin dr. Thorsten Löwenherz neve áll.
- Apukám... - és még csak nem is hazudok. Tényleg hozzá jöttem.
- Figyelj, én aztán nem akarok beleszólni, de... ha szarul vagy, tényleg jobb lenne, ha megvárnád... Domi seggét később is szétrúghatod, tudom, hol szokott lógni - eresztek meg egy halvány mosolyt, mert valahol sejtem, hogy a következő napirendi pontja az lenne.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873827#post873827][b]Sadie Sallow - 2024.02.17. 20:44[/b][/url]

Igaz, kicsit hülyén veszi ki magát, hogy elküldöm a francba, de közben meggátolom benne azzal, hogy belé kapaszkodom, de utóbbi ösztönös, előbbit pedig mindenképp a tudtára próbálom adni, hisz más se hiányzik, mint, hogy miatta itt ragadjak.
De az indulat a hangomban, és a tekintetemben a magam megerősítésére is kell, hiszen arról szó sem lehet, hogy egy fikarcnyi hálát is érezzek a csaj irányában, hiszen egy idegesítő, kényes kis... na jó, nem sárvérű, de előszeretettel csinál úgy, ami majdnem annyira rossz.
Sűrűn bólogatok, csak engedjen már el, és kapom ki a kezéből az italt. Figyelmeztetése ellenére is megégetem kissé a szájpadlásom, leginkább azért, mert régen elkésett vele, másodsorban pedig mert amúgy se hallgatnék rá. Harmadrészt pedig, mert amúgy se érek rá, mert a szökésre koncentrálok.
Kell aztán néhány pillanat, hogy a névtábla és az eridonos prefektus közt járatva tekintetem összerakjam a dolgokat, pedig konkrétan elmondja, amit realizálnom kellene itt.
- Thorsten Löwenherz az apád? - nézek rá elképedve. - Baszki, és fel is vállal?
Nem vagyok szemétkedésre alkalmas állapotban, ez most abszolút véletlenül és őszinte csodálkozással hangomban szalad ki számon, de nem nagyon bánom, főleg mert ő is nekiáll azt taglalni, milyen szarul nézek ki, és talán maradnom kéne.
- Sokkal többet segítene az ágyban fetrengésnél, ha szétrúghatnék egy segget, köszi - morgom, miközben az ajtónak dőlve fülelek, vajon kijön-e valaki utánam a folyosóra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873900#post873900][b]Löwenherz Zsanna - 2024.02.18. 20:13[/b][/url]

Persze hogy csak pislogok, hisz tökre nem értem, mi lelte a rellonost. Mármint érted, elküld a francba, de a két lábán nem bír megállni. Én meg csak nem vagyok akkora görény, hogy így egyedül hagyjam, noha kétség kívül megérdemli egyébként.
Teljesen normális magyarázattal szolgálok arra, mit keresek én itt, az ösztönös kérdésére még jól fel is fújom magam. Igen, kicsit azért fáj.
- Nem, Sallow. Képzeld az én apám imád engem, és büszke rám - pedig én tudom... mármint Theonál tanultam abból, hogy ilyesmi ne hagyja el a szám, de ha egyszer ő sérteget, én miért ne okozhatnék neki fájdalmat?
- Az anyám is - tetézem hát, épp csak nem téve hozzá, hogy ők ezt külön-külön teszik, mert az meg engem nem zavar. El nem tudom képzelni, hogy anyu és apu sértetlenül legyenek egy fedél alatt. Apu szerintem pikkel anyura, anyu meg szerintem nem becsüli túl sokra az apámat, de... ez még mindig jobb, nem?
- Felőlem aztán. Viszont egy valamit tudok. Nem fog egy gyógyító se utánad szaladgálni egy három oldalas kérvénnyel, hogy legyél kedves megmaradni ott a seggeden, ha szarul vagy. Okkal kerültél ide, gondolom. És most mázlid volt, de lehet a következő lépcsőfordulóban nem lesz, hanem valaki szépen végig fogja nézni, ahogy padlót fogsz... amennyire bájos jelenség vagy - nem bírom megállni, a végére csak odaszökik a gúnyos mosoly az arcomra, sőt még a kezeim is összefonom a mellkasom előtt, úgy dőlök a falnak.
- Gyerünk. Menj csak - biccentek a fejemmel a folyosó felé, de egy tapodtat se mozdulok. Vele nem fogok tartani, könyörögni se azért, hogy kivizsgáltassa magát. Ha szenvedni akar, ki vagyok én, hogy elvegyem tőle a lehetőséget?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=873911#post873911][b]Sadie Sallow - 2024.02.19. 17:41[/b][/url]

Már a másik eridonossal való szóváltás és kvázi harc is kimerített, nem állok készen egy újabbra, és kedvem sincs a szőkét bántani, kivételesen tényleg szándékomon kívül vagyok paraszt, és erre pont most hibázok rá, és találok ott be, ahol fáj. Láthatóan megbántódik, és nyomban ellentámadásba lendül, ami viszont szabályos arculcsapásként ér.
Ez a csaj.. ez a csaj eddig is képes volt olyanokról tudomást szerezni, amiről baromira nem kellene tudnia, mert rohadtul nem hirdetem fennhangon, hogy a családom magasról szarik a fejemre. Márpedig bármilyen kótyagos is vagyok, amit mond, az nálam is csont nélkül betalál.
- Hát... gratulálok hozzá! - mondom végül gúnyosan, de annyira erőltetetten, hogy kedvem lenne elsüllyedni, amiért ennél többre nem futja. Brutál mód megmondtam neki, szép volt, Sadie!
El is fordulok, nehogy meglássa az arcomra kiülő, haragba vegyülő csalódottságot. Rohadjon meg, de főleg az anyám meg apám, mert ez egyes egyedül az ő hibájuk, és az eridonosnak még igaza is van. Tudja magától is, megerősíteni nem fogom azért.
Egyelőre nem jön utánunk senki, épp csak elindulni nehéz, még gyűjtenem kell az erőt, és ezt a másik is tuti látja rajtam, mert arról próbál meggyőzni, hogy jobban tenném, ha maradnék. Bár őt aztán nem érdekli.
- Mit szólsz bele, ha nem is érdekel? - kérdezem tőle bosszúsan, felé fordulva, a másik csésze forró csokit fixírozva néhány pillanatig. Valami zseniális, hogy sikerült nem kilötyögtetni az egészet a fenébe.
- Jól van már, megyek mindjárt, csak... had üljek egy kicsit... le - morgok tovább, szép lassan, az ajtónak dőlve lecsúszva a kőre. Mondom, csak erőt kell gyűjtenem. Valai biztos elhagyott egy keveset a földön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=875317#post875317][b]Löwenherz Zsanna - 2024.03.21. 10:52[/b][/url]

Tudom, hogy le kellene lépnem, és hagyni a rellonost, had szenvedjen csak magának. És tényleg. Sokkal szívesebben ecsetelném Bálintnak, hogy Blair miért menőbb, mint Serena, és Georgina Sparks miért akkora red flag. Szavam nem lehet, mert a fiú tisztességesen szenved mellettem, mostanában egyre gyakrabban. Barátok vagyunk.
Nem veszem fel a gúnyt, inkább elkönyvelem, hogy Sallow tényleg nincs jó passzban. Egy ilyen kijelentés után az ember lánya, minimum azt várja tőle, hogy pálcát ránt, erre meg... és még a hangja is szar.
- Nem érdekel, csak nem vagyok egy rohadék - széttárom a karom, nem kell itt komoly lelki vívódásokra gondolni. Gondolhat rólam bárki bármit, azért egy embert, aki láthatóan alig áll a lábán, csak nem fogok egyedül hagyni. Már ha ugye észreveszem, mert az akarva-akaratlan megesik velem, hogy átsiklik rajta a figyelmem, hát most is annyi minden kavarog a fejemben, hogy kész mission impossible Sallow szurkálódására koncentrálni.
- Tessék. Meg bírod inni normálisan is? - nyújtom neki a forró csokit, de kapok az alkalmon, hogy egy kicsit én is gúnyolódhassak. Annyit megér az két pohár.
- Nagyon szarul csinálod, ugye tudod? - töprengek ám, mielőtt egy nagy sóhaj kíséretében, elhúzva a szám, de leguggolok mellé. Nem, ülni nem fogok. Bőven elég, hogy az undi falnak kell vetnem a hátam, azt nem tudnám benyelni, hogy a fenekem a padlóhoz érjen. Tökre nem higiénikus.
- Mármint.. ez a... Sün. Ideig-óráig működik. Hogy élből löksz el mindenkit. Eleinte még ott a kihívás, főleg egy eridonosban, hogy majd ő megmutatja, és bejut a falak mögé. Tényleg. De ha folyton visszapattan, egy idő után fel fogja adni. Mások talán még sokkal előbb. És akár hiszed, akár nem.... egyedül lenni piszok szar és félelmetes, nem tudod... mert mázlid van, és mindig akad az utadba valaki, aki felül a vonatra - nem nézek rá, és halkan is beszélek. Nem mintha tudnám egyébként, miről beszélek, csak... gondolom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=439&post=875330#post875330][b]Sadie Sallow - 2024.03.21. 18:48[/b][/url]

Időnként szeretek direkt rá is játszani a fekete bárány szerepre, amit a családom rám aggatott. Szeretném azt hinni, hogy lázadok ellenük, hogy ha már ők így állnak énhozzám, akkor én is úgy rúgjak beléjük, ahogy tudok, de aztán valahogy mégis mindig azon kapom magam, hogy próbálok megfelelni nekik. A jegyeim kifogástalanok, prefektus vagyok, dolgozom is (igaz, alantas munka, de akkor is), és nem okozok bajt. Nem csinálom a fesztivált, ahogy errefelé mondani szokás.
És valahányszor próbálom megfejteni, hogy miért is igyekszem megfelelni azoknak, akiket nem érdeklem, arra jutok, hogy ezt én akarom. De hiába bizonygatom, valahogy hamisnak tűnik.
És már kezdek belefáradni. Akárcsak abba, hogy mindenkivel harcolok. Nem érzem magam jobbnak, többnek tőle, hogy valakit megalázhatok, ha pedig visszanyal a fagyi, csak még nyomorultabb vagyok. De aligha javítana a helyzeten, ha elismerném a szőkének, hogy igaza van.
- Nem, így szeretem csinálni - vágok gúnyos képet, de mégis elfogadom a másik felkínált italt is.
Belekortyolok, ezúttal óvatosabban, de a mellém guggoló csaj persze csakazértis kötekszik, így muszáj felhúznom magam. Mielőtt azonban magamból kikelve, a forrócsokit a ruhájára vagy a hajába öntve megkérdezhetném, hogy na akkor mégis hogy kell inni, folytatja, és így már egyértelművé válik, hogy valamivel továbbgondolta, hogy mit is csinálok annyira szarul.
- Nem akarom, hogy bárki felüljön. Mert csak lelök róla, mikor nem figyelek - mondom néhány pillanat hallgatás után. - Gondolod jó nekem egyedül? Egy szart jó! De még mindig jobb, mint elhinni, hogy nem vagyok egyedül, és aztán pofára esni, mikor mindenki ellök magától!
Eléggé felemelem a hangom, alig egy kevésen múlik, hogy nem kiabálok, de nem is maga a hangmagasságom, inkább az lep meg, hogy egyáltalán ilyen őszinte vagyok ezzel a... csajjal.