Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Még mindig nem találja magát a bájitaltan órákon. Általában a másikra hagyatkozik, ha együtt dolgozik valakivel és meg is beszéli vele, hogy neki csak mondja mit csináljon, ő meg megpróbálja teljesíteni a minimumot. Pedig nem egyszer ült már neki tanulni és bosszankodva vágta a sarokba a bété könyvet, hogy az csak puffanjon csak. Viszont a Vingardium Leviosa-ból már az egyik legprofibb az évfolyamban, annyiszor kellett már magához reptetnie mindenféle dolgait, amit mérgében eldobált. Nagyon irigy Rómeóra, az egyik szobatársára, aki már tudja a begyűjtőbűbájt. Sokkal gyorsabb, mint a Vingardium. De legalább most egy Eridonossal van együtt - megjegyezvén azt, hogy Lucával jobban szeret lenni ilyenkor, mert ő valahogy vágja ezt a tantárgyat - Gertrúddal, aki olyan viccesen furán beszél, ha jól emlékszik Erdélyből jött.
- Máris főnök - néz szét, hogy mit is kéne felvagdosnia, de nem lát ilyet. Végül vállat von, de máris érkezik a következő kérdés. - Hogy mit csináljunk? - húzza össze a szemöldökét. - Kéne neked egy fordítógyűrű, de lehet inkább nekem - rázza meg a fejét, és hallatszik, hogy nem szánja sértésnek. Persze ettől még lehet annak venni.
- Hát... nem nagyon. De majd követjük az utasítást. Az első, hogy öntsünk egy kis vizet az üstbe, és gyújtsuk be. Mennyi lehet az a kis víz? - néz Gertúd szemei közé tanácstalanul, hátha a lány jobban tudja az ilyeneket. Ő a konyhába maximum enni jár, de lehet, hogy a csapattársa még főzöget is anyukájával, ki tudja?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Ja, bocs - lepődik meg alaposan, nem gondolta, hogy az elhangzott szó valódi. De attól még vicces az egész, és nem nagyon tud urrá lenni a mosolygásán, csak halványítani képes valamelyest.
- Porkányit, oké - nyeli vissza a kitörni készülő röhögést. Már csak azért is, mert nem elég, hogy megsérti vele a lányt, még meg is büntetheti miatta a tanár, hogy röhögcsélnek. Igen, azért a többesszám, mert biztosan egy kalap alá vennék őket. Mindenesetre megjegyzi magának a "porkányi" mennyiséget és bele is tölt kábé annyi vizet, meg alá is gyújt az üstnek az utasítás szerint.
- Két fagyöngy, oké - landol is a két növénydarab, amit azonnal el is nyel a víz. Úgy pillant fel a vörös hajúra, mintha ő a kiskuktája lenne, valójában mondjuk így is van, de mégis láthatóan tőle várja a nagy megfejtést.
- Csandarításra fel - megrázza a fejét mosolyogva, és háromszor megkeveri az üsttartalmát balra kezdve. A cucc pedig fényes fehérre vált át, ahogy a nagykönyvben meg van írva, vagyis a bájitaltan könyvben.
- Eddig jók vagyunk Gerti - vigyorog a lányra, de most örömében. Az más kérdés, hogy majd most jön a nehéz feladat, ebben olyan, biztos, ahogy itt áll...
- Keverjük össze a damijánát, az őrölt verbenát és a ragadós galajt - olvassa egyre halkuló hangon, az arca pedig sárgássá válik gondolkozásában. - Azt sem tudom mik ezek - fintorog. - Ezekbőlmennyit kéne keverni? - néz a lánykára, akinek tök menő vörös hajzuhataga van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Pedig tényleg tanul. Jó, nem feszül meg abban, amiben nem jó. Ami számára a bűbájtanban olyan könnyű, a bájitaltanban érthetetlen.Pedig hát csak egy kicsit jobban kellene figyelnie, meg valamennyire érdeklődni a téma iránt. De valahogy mindig is taszították ezek a koszos dolgok, nem mintha tisztaságmániás lenne, mert az sem igaz. A szobájukban sem ő tartja a ruháit szép rendben, minden ad hoc jelleggel van... szétdobálva. Habár általában - ha egy kis kereséssel is - megtalál mindent, így nem lehet igazán rendetlennek mondani. Például a Mennydörgős poszter is gyönyörűen van kifüggesztve a falára.
- A bondogban? - kérdez vissza, pedig már kezdi megkedvelni a fura tájszólást és szavakat. Ezeket viszont hajlamos lesz megtanulni és a lányoknak előadni majd, hogy azok ne értsék és nevessenek is egyszerre. - Oksi - néz le a megbökött mellkasára, majd megjegyzi az utasításokat. Elindul a gyógynövények felé és megkeresi a lila porrá zúzott növényt. Szerencse, hogy fel van cimkézve, így nem is tévedhet. Kivéve, ha valaki elcseréli a címkéket, de bízik benne, hogy nem így van. Boldogságban mosolyogva viszi az összetevőt, majd kicsit elretten, amikor kiderül, hogy nem ismeri egyikük sem a damijánt. Előveszi a növényhatározót, hátha növény a dolog és keresgetni kezd. - Megvan, damiána, nézd! - vigyorog, mint a tejbetök és az évfolyamtársa felé fordítja a könyvet. - Pont ilyen sárga szirmú virág illene a hajadba - vörösödik meg egy kicsit, nem tudja, hogy most ezt miért kellett mondani. - Megkeresed? - nyújtja felé a könyvet, miközben visszatér a recepthez. - De siess, mert két perc van a két művelet közt - mondja szégyenlősen, de aztán összeszedi magát. ~ Vajon mennyi idő telhetett el, mióta bele kellett volna tenni az utolsó cuccot? ~ húzogatja az orrát az arcizmaival gondolatai közepette. Megint más kérdés, hogy mi lesz ebből a bájitalból, szóval, amíg nincs ott Gerti, ő beleteszi az összetevőket, mintha már megtette volna. ~ Biztosan sikerülni fog! ~ Lelkendezik magában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Sajnos, hogy mi a bondog, most nem fog kiderülni, ezért csak ő derül magában egyet. Elképzelhető, hogy többet akar majd Gerti közelében lenni, ha tud még ilyen szavakat. Főleg azért, mert jól megszivathatna vele egy csomó mindenkit, aki nem ismeri ezeket a szavakat. Na meg a lány sem kellemetlen társaság, azért akad pár évfolyamtársa, akivel nem szívesen van egy légtérben. Habár nem nevezhető introvertált személyiségnek, extrovertáltnak sem mondaná senki. Olyan kettő között ellavíroz, mikor milyen hangulata van.
- Egy fél méterrel hátrébb is láthatsz - kerekedik el a szeme, miközben a lány arca egészét nem is látja, olyan közel van hozzá, láthatóan meglepődik, hogy ennyire közel van hozzá bárki. De azért mosolyog, mert nem akar bunkó lenni.
- Szomorú? Na ezt még nem hallottam, de hát még szebb leszel tőle, állítólag - vakarja meg a fejét közben, ahogy utánagondol a dolognak. Szoktak a lányok a hajukba tenni ezt-azt, miért mondjuk a szép virág lenne a szomorú. Azért gyorsan túlteszi magát ezen a problémán. Aztán vissza a főzethez, egy kis improvizáció és minden rendbenvalónak tűnik.
- Hát, mit tudom én - kuncog egyet, még a vállait is felrántja Gerti felé, de próbálja követni a receptet. A szín amit keresnek halványsárga, és egyelőre még az is. De ahogy telnek a percek, a szín erősen barnába kezd váltani és fura buborékok is keletkeznek, amiket nem ír a könyv.
- Ö - nyögi ki, és néz a lányra, majd vissza a főzetre és így tovább. - Tudsz rajta javítani? Van festéked? - hát ennyire ért ő hozzá, hogy ha jó a szín, akkor minden rendben lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Mivel az egész előrehaladott kotyvalék - ő óvatos, hogy főzetnek nevezze így elsőre - nem igazán üti meg a könyv szerinti szintet, kénytelen a partneréhez fordulni segítségét. Nem biztos venne, hogy jó vége lesz az egésznek, a szabad kezével idegesen dobol az asztal tetején. Ujjai puhán dobbannak a fán, ahogy ritmusra próbálja kevergetni a kifőzni kívánt bájitalt, legalább ebben talál egy kis élvezetet. Folyamatosan benne van a félsz, hogy "ebbű bizony baj lesz", ahogy Ferkó mondta az előkészítőben, mikor "véletlenül" megviccelték a lányokat a hálójukban.
- Festék, hát mit tudom én, látod, hogy ennek a színe nem egyezik a leírással. Nem hinném, hogy mi fedezzünk fel egy újítást hirtelen - vigyorog rá a csajszira, akinek az akcentusába máris beleszeretett. ~ Talán egy kis "bondogot" kéne beletenni. ~ Gondolja magában, és mivel vigyorog, így nem észrevehető, hogy éppen most sem a feladattal foglalkozik.
- Jaj, azt tudom, a trutyis... izé...Trulilimili... Trullolala... hmmm... Trullus! - nagyon boldogan néz a lányra, legszívesebben megölelgetné a másikat, hogy ilyen okos, de ő (még) nem a bestije, hogy ilyeneket megengedjen magának.
- Ja, akkor az egy másik - fancsalodik el, mikor Gerti kijavítja őt. Aztán rájön, hogy a lánynak van igaza ebben. Vélhetően itt mindenben, mert Laca elég gyenge bájitaltanból, mint azt a példa is mutatja.
- Szerintem is, gyerünk Gerti! - szurkol a lánynak és észre sem veszi, hogy becézni kezdi. Pedig jólneveltségből is ötös volt mindig, ha más is hallja, vagy látja. Aztán valami történt, Laca pedig még hátra is hőkölt, amikor egy pillant alatt felrobbant a "főzetük". - Bazd meeeeg - nyögi ki, de mivel gerti nevetni kezd, ő sem bír tovább sopánkodni, belőle is kitör a feszültség röhögés formájában. Hangosan nevet, rázkódik a teste, és mégis megöleli a másikat.
- Hát ez szuper lett - mondja és nyújta a kezét, hogy gratuláljon a másiknak, majd kicsit félve a tanári asztal felé is pillant.
- Azt hiszem, nem sikerült tökéletesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Többször láttam már őket együtt órákon, meg órán kívül is. Jól összebarátkoztak azzal a Péntek gyerekkel. Semmi baja nem volt Boldizsárral és Gertivel sem, sőt a múltkori bájitalos bénázásuk még lehet, hogy az évkönyvbe is bekerül majd. Legalább jót nevetnének, ha újra elolvasnák. Jó móka volt, úgy hiszi. Na, de mégis, ha már vannak ilyen képességei, nem árt használni őket, nehogy kikopjon a gyakorlatból, főleg a hangutánzása. Úgyhogy párszor lekezelt Boldival, meg váltott vele pár szót, csak, hogy megismerje a hangját. Végül gyakorolta pár napig, olyan fél órákat, hogy nagyjából jó legyen, mindenesetre mára már elégedettvolt az eredménnyel. Felvett egy olyan ruhát, amit nem szokott olyan sokat hordani, sőt, talán az inge még nem volt rajta, de végül is úgyis mindent fedett a talár. Az meg  mindenkinek ugyanolyan volt. Szerencsére Boldi hasonló magas volt hozzá, nem lesz feltűnő az, hogy ő pár centivel magasabb. Felvette Boldi képét, nagyjából a járását és próbálhatta a hangját is, majd elindult megviccelni a bájitaltársát. Nem volt egyszerű megtalálnia, egy csomót kellett kérdezősködnie és majdnem mindig olyan választ kapott, amivel nem tudott mit kezdeni. De végül megtalálta a Fénylő Lelkek udvarán a vörös hajút, aki éppen valamin durcázott. Halvány mosolyt csinált az arcára és odalépett  lányhoz.
- Szia Gerti, mit csinálsz? Tudok segíteni? Látom nem megy - csak tipp volt, lehet, hogy valami házit csinált éppen, gőze sem volt igazán. A hangja szerinte egész jó volt, de mivel nem hónapokig figyelte Boldit, biztos benne, hogy becsúszik pár hiba majd, de reménykedik abban, hogy Gerti nem annyira jó megfigyelő. Karba font kézzel álldogál és figyeli, hogy a másik mit szeretne, vagy épp mit nem. Talán kisül belőle valami.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Nem nagyon maradhattam le semmiről, fogalmam sincs, hogy Gerti éppen mit csinált ott. Amúgy is a bájitaltanon kívül nem nagyon lógunk együtt, mert... nemigazán tudunk, hiszen a Pannáék szinte páncélszekrénybe tartanak. Azt is el tudom képzelni, hogy nem akarnak odaadni semmi csajnak, csakhogy erre amúgy sem gondoltam még. Majd ha kissé nagyobb leszek, nem? Mármint nem centibe, hanem... talán kikerülhetném a sok hülyeséget, majd a többiek mesélnek, hogy mit ne csináljak és akkor valamennyivel okosabban látok neki a csajozásnak. Amúgy... annyira nem hiányzik, két csajom is van, szerintem senki sem tud újat mondani, vagy mutatni. ugyanis, ha kell, ha nem Zóráék belevonnak minden baromságba, aminek talán apám örül a legjobban, hogy onnan is tapasztalatot szerezhetek majd. Hát rohadt jó, mondhatom! De most mégis Gertit akarom megprankelni, ha már úgy hozta a sors. Annyit ugyan hallok, hogy bosszankodik, szóval oda is köszönök, ha már nem vett észre. Elmosolyodik az újabb fura szóra, de ezt veheti a vörös annak is, hogy örül "Pán" a találkozásnak.
- Mikor veszik le végleg? - próbál olyat kérdezni, amivel nem árulja el, hogy nem tudja miről is van szó. Némi aggódást tesz a hangjába, igyekszik megfelelni a kedves barát szerepnek.
- Igen? Gondolod? - von végül vállat, majd a szíves meghívásra lekucorodik a lány mellé, aki viszont szinte rámászik. Oké, egy hangyányival kevésbé tolakodóan, ahogy Zóra szokott - amit szerinte még élvez is a csaj, hogy szívathatja vele -, próbál továbbra is megfelelni a szerepnek. ~ Hmm, mit is kéne csinálni? ~ gondolkodik el, majd megfogja a térdére tett kezet és lehunyja a szemeit és... koncentrál. De hogy mire kéne, gőze sincs, mindegy is.
- És mire koncentráljak pontosan? Neked segítségre, vagy...? - nyitva hagyja a mondatot, miközben elsuttogja a kérdéseit. Nem akarja megzavarni a másikat. Még. Előbb még el kell hinnie Gertinek, hogy tényleg "Pán" van vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Nem buktam le, a kérdésemre megfelelő válasz érkezett. Számomra megfelelő, hiszen tényleg nem nagyon voltam otthon Gerti dolgaiban. Igaz, a bájitaltanban már elég jól megértettük egymást, kár, hogy a tantárggyal nem voltunk kompatibilisek. De hát majdcsak azok leszünk, néha már rávisz a kötelesség, hogy tanuljak, ami szerintem elég furcsa még tőlem is.
- Igen, ez egy jó kérdés. Kinél mi számít stabilnak... sajnos, most is eléggé az - bököm meg kedvesen a vállát a lánynak, miközben mellé ülök, hogy segítsek neki. Azt nem tudom, hogy Boldi mennyire ilyen, de talán nem feltűnő, ha két jóbarát bökdösi egymás vállát, nem igaz? Viszont az elemi mágiáról továbbra sincs halvány segédfogalmam sem. Majdnem elnevetem magam, mert jönnek a jónevű tájszavak a lánykából, de nem hiába gyakoroltam annyit, csak egy apró mosoly jön ki belőlem.
- Jól van, megpróbálom egy kicsit noszogatni - és tényleg ezt teszem. Koncentrálok, hogy odébb menjen a földkupac, de nyilvánvalóan nincs ehhez tehetségem, sőt még nevetségesnek is tartom magamtól azt, hogy megpróbáljam. Ami igazán fura volt, az, hogy a kezeink egymásba fonódtak Gerti térdén. Nekem ez már túl bensőséges volt, talán járnak ezek? De az látszik, hogy a vörös bízik benne, tehát muszáj jól játszani a szerepem. Szerintem most eléggé elpirulhatok, hogy belegondolok, bárki megláthat minket és mit gondolhat? Főleg, ha Boldi mondjuk nincs is oda Gertiért. Mondjuk csinos lány, szóval még az is lehet, hogy jót teszek neki, vagy épp ellenkezőleg. Gőzöm sincs, hogy mi a szitu és még rosszul is elsülhet. Mindenesetre kicsit megszorítom Gerti kezét, miközben ő örömködni kezd.
- Aha! Szerintem is mozgott, egy egész picit! - vigyorgok rá vörösödő képpel, és örülnék neki, ha ez elég lenne. Mármint úgy szívesen elengedném a kezét már, olyan, mint amikor Zóra és Panka szórakoznak, hogy csináljuk úgy, mintha járnánk. Mármint így menjünk a szobában kézenfogva, hogy ők gyakorolják ezt. Nem normálisak, én mondom!
- Mi a következő lépés?! - kérdezem belelovallva magam, legalábbis látszatra. A gyakorlás az gyakorlás. Mindkettőnknek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Igyekszem normálisan viselkedni, csak hát sajnos annyira nem figyeltem meg a srácot, mielőtt idejöttem. Nyilván a hangját, a mozdulatait igen, de azt nem, hogy hogyan viselkedik nagy általánosságban az emberekkel. Meg nem ártott volna megfigyelni azt sem, amikor Gertivel barátkozik, mert akkor még tökéletesebbé lehetne tenni az egész "játékot". Nekem még játék, apáméknak kőkemény üzlet. De egyelőre még ráérek ezzel foglalkozni - apám szerint lehetne fiatalkorúakat is másolgatni és segíteni nekik, de szerintem meg nagyon nem és szerencsére nem erőlteti igazán -, szóval a móka és a gyakorlás működik együtt is. Legalábbis egyelőre nem csináltam semmi olyat, ami igazán gyanús lehet szerintem. Egészen eddig a pillanatig biztos voltam ebben. ~ A francba, vajon mit ronthattam el? ~ Nyilvánvaló, hogy a már említett megfigyelés volt hiányos, de valahogy ki kell vágnom magam ebből. Még a nevetést is sikerült tök profin visszatartanom, csak egy bárgyú morgós fejvágás tájékoztatja Gertit a lebukásomról. Amit ő bárminek is vehet.
- Mit? - abszolút semmitmondó kérdés, abszolút olyan válasz, amit ilyenkor egy srác mondhat egy lánynak, vagy a barátainak, amikor nem akar valamiről beszélni és úgy tesz, mintha nem tudná, hogy a másik tudja, hogy van valami gond. Reflex szerűen jött ki belőlem, ez már haladás!
- Ajh, Gerti, tudod, hogy milyen vagyok. Azok meg... - vonok vállat, igyekszem mindent mondani a semmivel, hátha a lány is kihoz még belőle valamit. - De inkább mozgasd a földet tovább, hátha ma lesz a nagy áttörés - egy meleg mosolyt próbálok adni neki és ezzel rávenni, hogy térjünk vissza a témára máskor, most a gyakorlás fontosabb. Illetve inkább sose térjünk vissza rá. Remélem ennyi elég lesz, hogy megnyugtassam a vöröst, mert igazán érző szívűnek tűnik. Aranyos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Az oké, hogy ma nem érnek rá a bestik ("jaaaj, nem akarok leégni Laca!; Pont most, miért nem délután hívtál? Most egy nagyon fontos megbeszélni valóm van Zórával, hagyjál!"), de úgy tűnik az ismerősök közül senkinek sem akaródzik kimászni a vicces medencékbe. Hallottam másoktól, hogy az előző ilyen mennyire érdekes volt korábban, szóval nehogy már ne menjek ki. Egyébként is rám fér egy kis D-vitamin szívás, még ha most nem is lesz a késői óra miatt. Jaja, besötétedett már kissé, de a táncoló mágusfények nem engedik, hogy a diákok vaksötétben kóboroljanak, mégis leginkább a többi srác és csaj sziluettje látszik, ha nem mész elég közel a másikhoz. Hoztam a kedvenc Mennydörgős törölközőmet lazán a hátamra feldobva, a menő - bár szerintem egyszerű fekete - papucsomat, meg csak úgyis azok ismerik fel, hogy drága, akik ilyesmit néznek. Persze most még lehet így sem, mert nem igazán lehet látni azt sem, ahogy senkit sem. A fürdőnadrágom is jó minőségű, de nem tehetek róla, apámék nem engednek egy bizonyos minőség alá - szerintem erre is van valami beépített emberük, mert vettem már "olcsóbb" cuccokat, amik mind egy szálig eltűntek a szobámból -, szóval végül is nem annyira gáz, hogy sötét van. Én nem vagyok az a nagy magamutogató alak, de tény, hogy ennél több edzés rám férne. A metamorfmágia miatt ugyan tudok hamis izmokat növeszteni, de azzal meg nem élek, mindegy is. Elindulok a legközelebbi medence felé, ahol a sziluett alapján egy csajszi lehet, de nem kell az izé, nem azért megyek oda, na. Ledobom a törcsit és kilépek a papucsból is, majd odalépkedek a lábszárig álló vízben a lányhoz.
- Hali, ebben mi az érdekes? Fel lő, vagy valami? - kérdezem fejvakarva, a lány mellett álldogálva. Nem bámulom meg, mert amúgy minek is tenném? Jó, vetek rá egy apró pillantást, de na, csinos, mit csináljak? Szerintem én, ha nagyobb leszek, ebbe bele fogok őrülni, furák ezek a hormonok, vagy mik. Hallottam ilyet mugliismereten... vagy nem ott? Mindegy! Aztán hirtelen eltűnik a talaj és süllyedni kezdünk, én meg reflexből belekapaszkodok a lányba, ahol érem. Mi a szar?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Szerencsére a kiképzésem - mondjuk annak, mert sokszor annak érzem a kedvesen tanításnak hívott kínzást apám részéről -, nem hagyja, hogy csak úgy megfulladjak, ha egy mélyebb tóba lépek. Itt most nem ez történt, hanem a meglepetés erejével tűnik el a medence alja, mi meg süllyedni kezdünk. Abból gondolom, mert amikor a lány derekára kapaszkodom, ugyanolyan lendülettel jön velem lefelé. Arra viszont nem számítottam, hogy a túlélési ösztöne ennyire erős, és inkább belefullaszt a tóba. Mármint szó szerint, mert a nyakamba kapaszkodik, meg a lábával körbeölel. Amúgy ez lehetne izgi is más esetben, csak hát a halálfélelem nem kenyere a sikamlós látványnak. De mivel mégsem vagyok teljesen béna, felfelé lököm kettőnket, hogy némi levegőhöz jussunk. Muszáj elengednem őt, hogy a kezemmel segítsem a feljutást, és amint kiér a fejem köhögve, prüszkölve szívom be az éltető oxigént. A pálcámat természetesen nem hoztam magammal, ami talán most segíthetne - persze ezt csak úgy mondom mert menő, nem tudom, hogy mit lehetne igazán csinálni vele -, így marad a tempózás és az ösztönösen felvont szemöldök a kérdésre.
- Hát persze, szeretek magamtól a vízbe fulladni csajszi - gőzöm nincs, hogy ki ő, és amúgy sem látom tisztán, a napszemüveg pedig hátráltat az esetleges azonosításban is. - Amúgy már minden oké, elengedhetsz - mondom neki, és ekkor dönt úgy a medence, hogy megint térdig érő lesz a mélysége. Azaz a csajszi gyakorlatilag körbeölel a lábával és a kezével. Eddig nem volt túl nehéz, a vízben más a súly, de most egy picit megbillenek, de ellent tartok, hogy ne essünk el. El is vörösödöm - szerencsére nem látszik - mert azonnal eszembe jut, hogy ha kevesebben is vannak, tutira azt nézik, hogy egy csaj szimbióta lett rajtam. Pedig nem vagyok egy Petrik Parkűr, vagy ki!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Rohadtul meglep, hogy a medence szórakozik velünk. De inkább az a gyanú kezd kialakulni bennem, hogy ezt valaki szabályozza. Mák, hogy ő is elvörösödik, legalább tudom, hogy ő sem feltétlenül akart rám mászni. Legalábbis nem így, vagy nem most, vagy nem még, vagy sosem! Lassan már olyanokat gondolok, mint Zóra, holott, csak kicsesztek velünk, elég keményen.
- Jól van, na - legyintek, ahogy leugrik rólam. Megjegyzem, féltérdre is rogyok, olyan elánnal távozik rólam. Persze a pirulásom nem múlik, hogy múlna, nem? Felállok és elkapom a mérges megjegyzését, ami azonnal feltüzel. Skóciában menő csapatok vannak! Ráadásul a Roxfort is híres, sokszor megnyerte már a máguskupát!
- Várj, te a Roxfortban tanultál? Cserediák vagy? - nézek rá, most már jobban, hogy ne felejtsem el. Milyen rohadt menő már a csaj! Csak minek jött ide, mikor az a suli sokkal híresebb? Felveszem közben a törölközőm, én ugyan nem fázom, de nem hagyom itt az ereklyémet. Kicsit égő is lehetne, hiszen azért az a bajnokság más szint. Habár innen is mentek ki oda játékosok, szóval... mindegy. Odamegyek hozzá, és próbálok belátni a a szemüvege alá, persze nyilván nem fog menni, mert a hajával foglalkozik.
- Kviddicseztél? - mintha az eddigi fuldoklás semmit sem jelentett volna, úgy akarom benyakalni az információt. - Amúgy Laca vagyok, Eridon - nagyon remélem, hogy csak egy felsőbb éves Eridonos és akkor máskor is megkereshetem. Ó, hát ő tutira a barátom lesz, ha kviddicsezik, vagy játszott az egyik Roxforti házcsapatban!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Az, hogy megfullad-e az ember fia, nem számít. Amúgy meg mostanában én vagyok a hős lovag! Zsét is megmentettem a páncéltól, most ezt a csajszit, meg a múltkor is odaadtam Pankának a rúzsát, ami begurult az ágya alá. Azt mondta rá életmentő vagyok, szóval ez biztos is, hogy így van! De mint mondtam ez kevésbé izgalmas, mint az, hogy szemüveg-csaj Roxforti diák... volt.
- Pont ide? Nem volt az jobb hely? Mindenféle tök király dolog terjeng róla, én tuti megnézném! Állítólag van egy nagy tavuk, nem ilyen kis izé, mint nekünk, meg oda járt Házi Pálinka is, akit még a muglik is ismernek! - lelkendezek Harry Potterről. Ja, én már unom, hogy úton útfélen szembe jön a neve, pedig állítólag fogónak is kiváló volt. Meg úgy kábé mindennek. Ezekből nem nagyon hiszek el mindent, azért vannak határok!
- Wow, és milyen poszton? Itt is fogsz játszani? Ha van kedved máskor dobálhatnánk, vagy repülhetnénk! Én nagyon szeretem a kviddicset, de gondolom rájöttél - kicsit hiperaktív leszek, ha a kviddics szóba jön, de hát ez van. Az legalább érdekel, nem úgy, mint a bájitaltan.
- Laca, László. a Luka sem rossz, de Laca vagyok cével. Biztos nehéz neked kiejteni külföldiként... Á, csak hobbiból, sajnos nem vagyok túl tehetséges, másban vagyok jó - kicsit hunyorítok és megnézem magamnak a vonásait, ha már végre látom a szemeit is. Majd felveszem az arcvonásait pár másodpercig vigyorogva. Remélem tetszik neki, hiszen barátjává kell fogadnia! Na nem úgy, csak úgy simán!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Harry Pottert - nem értem, hogy miért nem érti, de gyorsan rájövök, hogy ha fordítóizéje van, akkor abból nem fog kijönni a HP monogram, és így totál baromságot fog hallani. Bár nem hiszem, hogy személyesen ismerné, de talán tud pár dolgot majd mondani róla. Azt gyorsan észreveszem, hogy "kissé" túlpörgök az egészen, de már nincs visszaút. Simán itt fog hagyni nemsokára, vagy pofánvág, ilyesmi. Ha kviddics van, túlságosan belelkesülök és nehéz leállítani. Mégis próbálom magam lehűteni, hátha menni fog. Nem sikerül, de ekkor jön ő, és egy egész jó monológgal próbálkozik. Végül sikerrel jár, és szégyenlősen, harapdálom az ajkaim, hogy befogjam végre.
- Oké, kicsit túlpörögtem, de ne vedd zokon - húzom el a szám, lehet, hogy most fog ez a jó csajszi elküldeni a fenébe. Nem mintha túlságosan zokon venném, számtalanszor megkapom, hogy egyébként kukaként ülök a sarokban, aztán meg beindul a henger. Miért nincs középút? Hát mit tudom én! Az, hogy beszól, már fel sem veszem. Engem Panka és Zóra treníroz, szóval lepattannak az ilyesmik, vagy legalábbis nem üt szíven annyira.
- Tényleg jó lett - dicsérem feleslegesen, szerintem nem szorul rá. Végül átváltozik az arcom az övévé a kérdésére, de azt sem tudom, hogy ebből mennyit érzékel, mert útnak indul, köszönés nélkül.
- Amúgy hogy is hívnak? Ha már itt hagysz. legalább a neved elmondhatnád - szólok utána, mert értek én a ki nem mondott szavakból is. Viszont jó lenne tudni a nevét, hátha máskor is összefutunk és akkor már bekészítem a kérdéseimet a kviddicsről és a Roxfortról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Jajj, ne már - mondom Zsanna hangján, bár már kicsit unom, hogy ezzel nyöszögtet. Tudom, jó gyakorlás, és szinte már tökéletes a hangjátékom, már ami rá vonatkozik, annyiszor csináltam, legfeljebb az ehhez értők szúrhatnak ki egy-egy hiányosságot benne. A napszemüvegem mögé rejtve stírölöm a csajt, aki jön felénk, miközben Zsanna morogva lefikázza a lányt. Hát nem tudom, nem kell mindenkinek szupermodellnek lennie, mint mondjuk neki. Tény, hogy csinosabb, de olyan nagy baj nem volt ezzel a lánnyal sem.
- De jó segge volt, az nem kompenzál? - nézek vigyorogva a szőkére, a szemem balsarkával pedig nyugtázom, hogy tényleg jó hátsója volt a másiknak. Legalábbis az én szememnek egészen. Aztán lehet, hogy Zsazsa más szemmel nézi, meg egyébként is lány, szóval még akár féltékeny is lehet? Á, az biztos nem!
- Pedig van hasad, nézd - megbököm a mutatóujjammal, lehetőség szerint csikis helyen. - Mi az a Baleizé? Mint egy torony, olyan nagy dolog? - játszom a hülyét, mert annyi sejtésem azért van, hogy valami modellcucc lehet. A kampöány miatt valami divatbemutatóra tippelek, de ez már tényleg csak tipp. Még, hogy nem lehet hasa. Közben megyünk egyre közelebb, és hozzá kell tennem, hogy rajtam is rövidnadrág és póló van, azaz, én sem egy szál fürdőruhában flangálok, az elmaradhatatlan Mennydörgős törölközőmmel. Elfintorgok láthatóan, ahogy felhozza Pankáékat, végül is van benne valami.
- Ki fogunk nyírni, ha lesz Lacával valami, oké? - mondom Zóra hangján, felemelt mutatóujjal, majd a csuklóm behajlítva egyenesen rámutatok Zsazsára a mondat végére érve. Majd Panka hangja következik, csípőre téve a kezeim. - Igen, vigyázz magadra Zsanna, figyelünk - még a fejem is félrebillentem, ahogy Pankómorzsa vádolni szokott. Imádom őket - persze nem jelentem ki előttük, mert abból lázadás lenne -, de néha eléggé túltolják. Szóval lehet, hogy tényleg lógni fogok.
- Mi van? Megtámadt minket egy vérfarkas falka? - nézek a kiáltás irányába, de csak egy rohadék nagy flamingót látok, amire fel lehet ülni. Áhh, értem, menjünk. Én azért nem rohanok, csak lassan levetkőzve mártózom meg a habokban és úszok egyre közelebb az "állathoz". Zsé már fent is örül magának, én lassacskán mászok be mellé. - Előre Eridon! - csapok a "seggére" a flamingónak, ami ezzel a lendülettel el is indul. - Wow, ez király! - nézek a szőkére és nem létező hasára, meg a mosolygós szemeibe. Jó lesz ez!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

A mai nap is megvolt, túlélte. Habár Zóra pedzegette, hogy hamarosan ki fogják venni a suliból idén valamikor - teljesen letargikus volt a lány -, nem hitt neki. Sokszor mondott már sok mindent Asztrea, azóta nem mindent vesz készpénznek nála. Arra gondolt, hogy mostanában egy csomó titkot megosztott vele a lány, volt olyan, hogy Panka sem tudott róla, legalábbis, amikor ő szóba hozta, a szőke úgy tett, mintha arról semmit sem tudna. Így inkább óvatosabb lett és nem osztott meg semmit egyik lánnyal sem, amit a másik mondott, amikor kettesben voltak. Egyre nehezebb volt számára, hogy ezeket szelektálni tudja, nem akart se rossz barát, se pedig rossz titoktartó lenni. Ebben ráadásul sosem volt jó, így volt rá esély, hogy kikotyog majd valamit hamarosan. Most is inkább elmenekült a csajoktól - rosszullétre hivatkozva a sok kaja miatt -, minthogy elszólja magát egy fiús témában, amiben éppen vitáztak a bestik. Az egyik kedvenc helyére igyekszik éppen, suhogó dísztalárjában, a trófeateremben. Ha nem is a Mennydörgők vitrinje, itt is tök király kviddicskupák vannak. Az egyik kedvence, amikor Szelniczky - ismeri névről és örül, hogy ő is ide járt - egy bombasztikus csavartgólt dob át a kupán, majd újra ismétli magát. Közben az őrző "esik-kel", a jelenet mindig mosolyt csal az arcára, főleg a srác ábrázata, ami meglepően részletes. Ha nem is rohan, lendületesen halad a terem felé. Hirtelen fordul be és megtorpan, ahogy látja, hogy más is van ott, teljesen lefagy. Ráadásul egy Rellonos, így még bajba is kerülhet akár, de talán a zöldek leányai nem akarják őt kicsinálni. Erre persze már látott ellenpéldát, de elég optimista és Eridonosként bátor is, így a megtorpanása sem tart túl sokáig. El is indul a lány felé -  szinte teljesen megfeledkezve az eredeti céljáról -, gyorsan meg akarja beszélni vele, hogy ez nem kihágás meg semmi. Talán paranoia a zöldekkel szemben? Ki tudja? De aztán, ahogy közeledik rájön, hogy a lány sírdogál, vagy sírdogált. Aj-jaj, ez még veszélyesebb lehet! Vesz egy mély levegőt és odalép, hogy a másik szemébe nézzen és kitaláljon valami jó okot arra, hogy ne legyen leátkozva.
- Szia! - pillant rá egy kedvesebb mosollyal és akkor ismeri fel a prefektus lányt. ~Basszus!~ - Valami baj van, Kata? - benyúl a zsebébe, egy tiszta, de összegyűrt zsebkendőt vesz elő automatikusan és a lány felé nyújtja. Kicsit meg is sajnálja őt, sosem néz ki jól, ha valaki sír. De talán nem lesz megbüntetve... vagy pont emiatt de! ~Merlin segíts!~

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Az átlagnál nem vagyok jobb a pálcamágiában, így a felém reppenő varázst - amit ijedtemben nem is ismerek fel - egy fejmozdulattal próbálom elkerülni. Mivel nem érzek változást, így továbbra sem gondolok semmi rosszat. Biztosan megijesztettem, de ő célt tévesztett. Hátrasandítok, ott sem látom nyomát semminek, így lélekben vállat vonok. Azonban azt pontosan látom, hogy nincs jól a másodéves lány, aki ráadásul prefektus. Én mindig úgy gondoltam, hogy a Rellonosok még ahhoz is kemények, hogy ne mutassanak ki érzéseket más házbéliek előtt, de úgy tűnik, hogy megdől ez az amúgy sem szilárd lábakon álló elméletem. A zsebkendőt elveszi Kata és már látom, hogy rám fog ugrani, mert nagyon megbánthatta valaki, vagy valami. Emelem a kezem, hogy majd átkaroljam, de pár másodperc múlva le is engedem lassan, miközben a Nagyúr rokona szép lassan felhúzza a páncélját és leül. Közben próbálom kihámozni amit mond. - Bántott valami gólya? - csusszanok le mellé, hogy lássa, nem akarom magára hagyni. Annyira nem is ismerjük egymást, hiszen egy évvel idősebb, és annyira meg nem vagyok szabályáthágó, hogy sokat összefutottunk volna. De amúgy nincs vele bajom, és eléggé tele is ettem magam ahhoz, hogy ne nagyon akarjak mocorogni. Azaz, maradok, amíg lehet és hátha kiszedek belőle valamit, vagy akár segítek is rajta valahogy.
- De most miért sírsz? Tök jó fej csajszi vagy, meg... csinos is! Szerintem - ennél több érv egy 16 évestől valószínűleg egy lánynak nem kell, ha dicsérik. Majd elviszem őt az egyik ingyenjegyemmel! Na, ez lesz az aduászom, ha más nem jön be. Szerencsére elég edzett vagyok a lányokkal kapcsolatban, Zóra és Panka mellett olyanokat is megtudtam már, amit normális pasinak sosem kéne.
- Én meg fogok bolondulni idén amúgy. Remélem a rokonod nem talál ki most valami bolond feladatot, mint tavaly! Viszont ötös lettem nála, jókat írtam rólad - elmosolyodom, hátha ezzel javítani tudok a helyzeten. Meglátjuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Kicsit néha égőnek érzem, hogy mindenkit szinte csak ezzel tudok megnevettetni, de most nem fog el ez az érzés. Inkább csak próbálom kihozni magamból a legjobbat, ha már fürdeni megyünk, mint például az ő igényeit egy kicsit földibbé tenni. Vagyis nem mindenkinek jut olyan jó kinézet, mint neki, se mindenféle kence, ami eltüntetheti az apróbb hibákat. Mindenesetre szándékosan teátrális mozdulattal megnézem a háztársam fenekét.
- Öhm, talán nem - kuncogok. - De nem is ezt mondtam - vigyorgok a lányra, és próbálom másra terelni a témát, inkább rá. Tudom milyen, elfogadtam ilyennek és szeretek is vele lenni. De senki sem tökéletes, még én sem. Csak azt nem tudom, hogy minek foglalkozom ilyen baromságokkal most, hogy csinos lánnyal megyek medencézni. Inkább csak vele kéne törődnöm, nem? - Jó, ez igaz, nálad a pont - adom meg magam végül, nekem sem jönnek be a túl kövérke lányok. Bár ő szerintem nem volt az, de nem vagyunk egyformák. Hallgatom a ruhamárka és az ő felfedezésével kapcsolatos beszámolóját, és rájövök, hogy tök igaza van. Még ha van is hátszele, akkor is szép eredmény.
- Oké, elismerem, hogy nem kis dolog, és simán venni fogod az akadályt, nem? Majd küldj képeket - vonom meg a vállam, amúgy sincs még rúnázott telefonom és amúgy sem tudom, hogy hogyan kéne megnéznem. De majd Zóráék segítenek, ha nagyon kell venni egyet. - A neve ismerős, nem tudtam, hogy itt tanult - jegyzem meg, nem ismerek minden modellt, sőt, csak egyet Zsazsát. De erről az Egerszegiről biztosan hallottam már, vagy olvastam róla valamelyik újságban. Aztán, be is mutatom az elsős szépségkirálynőnek, hogy milyen az, ha a csajszik mérgesek. Tényleg jól sikerülhetett, látványosan beleborzong az utánzásomba.
- Huhh, köszcsi - látványosan húzom el a kezem a homlokom előtt, kicsit cinkelve őt, de azért jó hallani, hogy kiáll értem. - Kakasi? Hmm - próbálok visszaemlékezni a bűbájtan órákra és kezdem felvenni a járását, meg a mozdulatait, már amennyire sikerül. - KÁRÁSI-TÓTH! Húsz pont az Eridontól! Mégis mit képzel kisasszony?! - kiáltok rá Zsazsára, mondjuk olyan 60%-os Kakasi tanárnő hangon. Nem gyakoroltam még őt - minek is tenném -, nem beszélve arról, hogy visszaveszek a szigorúvá vedlett arcomból és már mosolygok. Na, meg gyorsan körülnézek, hogy itt van-e, mert ha igen, nekem annyi! Aztán viszont már nem törődöm az egésszel, a modellkisasszonnyal bevetem magam a mókázásba. Húzom, vonom őt, néha be is borítom, meg elúszkálunk ketten is hatalmas úszó erődön. Végül csak ránk szólnak, szóval ennek a mókának is vége. Nem gondoltam, hogy ennyire elmegy majd az idő, de a HV-bá megtette ezt helyettünk. Hozzádobom a törölközőjét, majd elmenekülök előle, ha üldözőbe vesz. Mármint Zsazsa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Még mindig nem tudom, hogy mivel vett rá erre Zsanna. Talán elkezdtek hiányozni a csajok - Zórát kivették, Panka meg nyaral a vizsgaidőszak kellős közepén? Nohiszen -, ami  már önmagában fura, hiszen állandóan szekálnak. Jó, ez nem igaz, de szeretnek rajtam szórakozni, ráadásul Gertit meg igyekszem kerülni is, a múltkori bénázás miatt. Meg amúgy is tanulni kéne, mert a bájitaltan továbbra sem az erősségem, de mindegy, inkább lógok az elsős szépségkirálynővel. Mondjuk ebből a szempontból nem volt nehéz rábeszélni, de maga az akció már vet fel kérdéseket. Tavaly már "ellopták" ezt, bár nem volt sokáig kérdés, hogy kinél lehet. Most meg nem tudom, hogy miért kell éppen bátornak lenni eridonosként, de csak nem hagyhatom Zsét cserben. Hát hogy nézne már ki, mikor meg amúgy tök jó fej, ha nem számítjuk a sznobizmust, a flegmaságot, a ... mindegy is, én sem vagyok a világ legnormálisabb sráca, minek ítélkezzek? Főleg, hogy a barátaim nagy része sem normális, úgyhogy illik a képbe Zsazsa is. Na, de hogy pont azt, pont most fújjuk meg? Csak ülök a szobámban és ilyeneken töprengek, közben a bájitaltan könyv szétnyitva hever, természetesen fejjel lefelé, nehogy véletlenül a betűk beugorjanak a fejembe. Kopogás, megjött ő hercegnője. Mikor már kinyitom dumálni kezd, ráadásul pont arról, ami számomra is elég para. Hirtelen az ajkára teszem a mutatóujjam, miközben behúzom magam mögött az ajtót. Szerencsére senki más nincs bent, lehet, hogy őt magát kellett volna behúznom a szobába, nem az ajtót.
- Baszki a folyosón vagyunk, halkabban - veszem el az ujjam rögtön, mert Zóráéktól megtanultam már, hogy a csajok ilyenkor bármi kínos mozdulatra képesek, és még fájhat is. Közben nézem az érméjét, hát... egy érme, fura dolgokkal. Nem vizsgálom meg tüzetesen, csak éppen vetek rá egy pillantást, mert aztán újra Zsanna szemeibe nézek, ahogy - ha eddig nem lett volna éppen elég para amit csinálunk - még tovább feszíti a határát a hülyeségnek, amire készülünk. Azért nem mondom, hogy nem izgat és izgalmas a dolog, de egyértelműen a csínytevések azon válfaja, amikor rohadt nagy a kockázat/siker arány, de ha a rosszabb jön be, akkor bizony falhoz leszünk állítva.
- Jó, bízzuk, de mit? Hogy sikerül-e? - nézek rá nagy szemekkel, majdelindulok a trófeaterem irányába. - Jössz? - közben is dobálhattja az érméjét, én meg már azon gondolkodom, hogy átváltozom inkább, más bőrébe bújva. - Te figyusz, van tanár, aki akkora, mint én és ismerjük? - nem vagyok éppen kicsi már, de most hirtelen üres a fejem eléggé, hogy ilyenek eszembe jussanak. A pálcám hűvösen simul a tokjában hozzám, nagyon remélem, hogy segítségünkre lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Érted, én itt majd beszarok, hogy hogyan temetnek el élve felakasztva, ő meg azt mondja, hogy milyen jó az ingem! Nooormális? Ezen a gondolatmeneten meg már túl vagyunk.
- Kösz, neked is jó a szetted. Nem is feltűnő! - ironizálok, mondjuk, ha nincs rajta talár, akkor kábé mindenben lehet, mert ugye a modellséggel kéz a kézben jár az, hogy mindig tökéletesen öltözködik. Most is, ahogy mindig elég egy pillantás, hogy megállapítsa bárki, hogy nem egy kezdő vasutas öltözködött fel, a reggeli munkába járáshoz. A bocsánatkérésre csak bólintok és hirtelen vörös is lesz az arcom, amit majdnem elég gyorsan vissza is állítok a képességemmel, de attól az égő érzés még marad. Francnak kell nekem lányokhoz érnem? Mindegy, de legalább már csendesebben lopunk! Háhá, de jó!
- Jó, akkor mi baj lehet? Egy büntimunka... - fújom ki látványosan a levegőt, de tudom, hogy úgyis megpróbáljuk. Bármekkora baromság, bármennyire is para, nem baj, mi vagyunk a Bátrak Karavánja. Csak ki ne essen a kocsink kereke út közben, néhány fentről már úgyis kiesett.
- Mi van? - hitetlenkedve nevetem el magam, de gyorsan visszaveszek a hangerőből. - Hát ezek egyre jobb tervek! - szorítom el az ajkaim, majd azért megnyugtatom. Ha már hülyeséget csinálunk, akkor legyen minél nagyobb, nem igaz? - De tudod mit? Legyen! Dobd! - innentől azért már más üzemmódba váltok. Nem is tudom, hogy melyiknek örülnék jobban a mágiának, vagy a törésnek. De figyelem a történést, és közben valamiféle álcán gondolkodom.
- Jaj, igaz. Bár nem szoktam ilyet csinálni. Abba mondjuk azt is írták, hogy mennyi csajom van, te is köztük vagy, jobb, ha tudod - gurgulázok fel az egész hülyeségen. Én csípem amúgy az Edictumot, mert tök jó sztorikat találnak ki. Jó, némelyik nem kellemes, amikor összesúgdolóznak mögöttem, de el tudom viselni, mivel elég ha én tudom, hogy mi igaz, meg mi nem.
- Jól van ám. Nem leszek az apád, még az kéne - kuncogok, mert tudom, hogy nem lennék jó apa. Jó nekem így gyereknek lenni, nem kell a sok hülyeség, mert tudom, hogy én miket mondok, és azt visszahallani nem okés. Hirtelen kapom fel a fejemet a vádakra.
- Dehogy ijedtem. Már rég beszartam! Mehetünk - vigyorgok egyet és végre elindulunk a végzetünk irányába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Tudom - nyugszom le végül, hát ez van, de akkor is mellbevágott, hogy ez a ruhamizéria még annál is fontosabb, hogy elvigyük a kupát a helyéről. Mármint illegálisan.
- Úgy érzem, hogy te egy szikláról ugrálást is romantikusabbnak tartasz, mint egy pizzázást. Mondjuk lehet, hogy ezt én is - vonok végül vállat, bár tény, hogy ha együtt kellene undorító könyveket pakolni, legalább nem unnánk halálra magunkat. Csak bólogatok, ilyeneket már én is hallottam, hogy ha nem teszel semmit, akkor el leszel könyvelve bénának. Jó, hát nem mondom, egy két hülyéskedés belefér, nem tudom mit aggódok. Lehet, a közelébe sem jutunk, mert jelez valami néma riasztó. Úgyhogy fel is vetem neki inkább, hogy jól vigyázzon, ha már a csajom az Edi szerint.
- Túl nagy a nyomás, tudod? Kati is mindig ostromol, ahogy te - kuncogok, mert nagyjából annyira hajtanak rám mind a ketten, mint lovashintó az autópályára. A Kornélos megjegyzésnél pedig felhúzom az egyik szemöldököm. Egy az érdeklődési körük? Jahogy...
- Tényleg? Nem tudtam - elgondolkodom az egészen, még a jobb arcfelemet is megvakarom a bal kezemmel. Nem tudtam, hogy meleg, de hát nem is mutatott ilyesmit eddig, meg nem is szoktam mindenkitől megkérdezni ezt. Közben elszórakoztatjuk magunkat, hogy rossz apa lennénk mindkettőnk szerint is, aztán persze beszól megint Zsazsa. Ő egy bátor Eridonos, vagy flúgos... esetleg mindkettő. Nem is esetleg.
- Ja tényleg bűn, végül is megtettünk mindent, hogy miénk legyen - nem próbálok bűntudatot kelteni benne, csak az igazság az, hogy nem árasztottuk el szorgalmikkal a tanárokat. Valamelyikük ezt finoman meg is jegyezte, hogy esett volna el a saját lábában. - De ugye ez egy másik módszer, lássuk! - szélesen elvigyorodom, miközben megérkezünk a helyszínre. - Megyek én - mondom és elindulok a trófeateremben. Hát egy két lézengő diákon kívül nincs senki, szóval mondhatni szabad a terep. - Jöhetsz - lépek vissza egy pillanatra, majd a házkupa felé indulok. Látszólag egyetlen, sima üvegvitrinben van, ahogy elnézem, amikor megállok előtte. - Mit csináljunk, hogy a téblábolók elhúzzanak? - biccentek a két srác és a három lány felé, akik a teremben vannak még. - Végül is nem sietünk... vagy de? - nézek rá és tovább próbálom felderíteni a hely mágiáját. Nem nagyon fog menni így, hogy van közönség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Mindjárt gondoltam - vigyorodom el, ahogy a hercegnő is egyetért abban velem, hogy a szikláról ugrás vicces lehet. nem mintha bármikor is kipróbáltam volna, de mondjuk rá, hogy rajta van a bakancslistámon. Na, majd egyszer, amikor nem lesz más dolgom és nyár lesz.
- Ó, pedig néha már azt hittem, hogy hát odavagy értem - folytatom a poénkodást, ha már így belementünk. Nem vitás, hogy Zsanna simán a zsánerem, de szerintem minden jó szemmel rendelkező srácnál is így van. Ráadásul ismerem is eléggé ahhoz, hogy ne csak a külsejéről ítéljek, így bízvást mondhatom, hogy jó parti. Az biztos, hogy vele nem unalmasak a hétköznapok, mert például rávehet arra is, hogy lopjátok el a házkupát...
- Már miért tenném? De ha mégis eszembe jutott volna, akkor most már biztosan nem fogom szekálni - elhúzom a fejem ijedten, mintha félnék attól, hogy Zsé bántani akarna. Mindegy, amit mondtam igaz, nem volt ilyen gondolatom, hogy egy meleg srácot zaklatnom kellene, mert olyan, amilyen.
- Mi van? Egy Rellonossal tanultál? Wow - direkt csinálok úgy, mintha érdekelne, és meglepődnék, hogy egy pincelakóval tanulgatott. Bár tény, hogy mi ketten nem vagyunk a tanulás mintapéldányai, így végül is a "wow" ennek is szól. De mivel van jobb dolgunk is - en, inkább ne lenne, de már mindegy -, mint a tanulásról beszélni, ezért felvállalom a felderítés szerepét, és miután úgy ítélem meg, hogy minden rendben, be is hívom őt. - Kösz. Minden dicséreted megmelengeti a lelkem - forgatom m eg a szemeimet vigyorogva, majd megállunk az egyik vitrinnél. Természetesen itt sem tud Zsanna kibújni magából, máris ekézni kezd egy srácot. Odavezetem a szemeimet, hát... jó, én sem hordanék ilyet, de biztos régen más volt a menő, vagy nem tudom. Azonnal ugyanúgy kezd állni az én hajam is. - Én sem vagyok így menő? - kihúzom magam és kérdően nézek rá. Aztán végre kitisztul a terep és nekikezdhetünk az akciónak. Védelem - Eridonos tolvajok 1:0.
- Hát, nézzük meg, ha azt a széket - mutatok rá egy méretesebb fotelszerű darabra, mikor egy igen érdekes hang szólal meg mögöttünk. Meg is pördülök, egyértelműen már a hangról felismertem őt - oké, nekem ez könnyű - és arcomra meglepődéssel vegyes mosoly terül szét. Örülök, hogy ő jött, egyrészt háztárs, másrészt bájitaltárs, harmadrészt... jó fej, szóval be kell vonni.
- Te hogy törnéd be az üveget? - mutatok a házkupát védő vitrinre. - Kéne nekünk belőle valami, de eskü visszahozzuk. És ha bárki szólna, a te ötleted volt. Segíts, Gerti! - nyilván nem köpnék be senkit, de erről nem kell tudnia a hölgykoszorúnak. Úgyis a csurimurin már majdnem elnevettem magam, de valójában meg tökre tetszik a szó, bármit is jelentsen. Zsanosz, Gertosz, Alacosz a három csurimuri. Egy mindenkiért, mindenki a kupáért!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Haj már, ennyire komolynak nézel engem, hogy mindent komolyan mondok? - próbálom elvenni egy kicsit az előző mondat élét, de tényleg csak szórakoztam vele. Nem mondom, hogy nem jó csaj, meg nem kedvelem, de egyelőre nem érzem azt, hogy nekünk járni kéne. Áhh, még a fogalmazáshoz is béna vagyok ebben, szóval tényleg nem való nekem még egy barátnő, pláne nem olyan hercegnő, mint Zsazsa.
- Amúgy tudsz félelmetes lenni, ja! - vonok vállat, mert tényleg tud. Azért egy mérges Zsazsa nem éppen jó látvány és tudom, hogy ha nagyon akarna, tudna bántani, még ha nem is fizikailag. A lányok ravaszak, vigyázni kell velük, ha nincs jó kedvük. Vagy ha van. Miközben az évszázad rablására - ahahaha - készülünk, legalább jól elszórakozunk, amíg szabad nem lesz a terep. A hajam persze lefikázza, viszont annak meg örülök, hogy az eredeti legalább jobb. Én azt már Zsazsától dicséretnek veszem, még meg is mondom neki. Mikorra kitaláljuk, hogy hogyan törjük be az üveget, ha már az első akció félrement, megjelenik Gerti a legrosszabbkor. Kivéve, ha segít, akkor legjobbkor. A lányok pedig ismerkedni kezdenek... Én pedig kezdek rosszul lenni, mert mindkét csajt szeretem. Mármint, kedvelem, még mielőtt bárki félreértené, még én magam is.
- Nem is csajpotiság, oké?! Csurimuriság! - vágok vissza úgy, hogy a két szó jelentéséről csak halvány fogalmai vannak a mondatkörnyezetből. És amúgy is, ha már eljöttünk idáig - én vadmarha! -, akkor már legyen az a lúd kövér, mint egy miniszterelnök! Hát nehogy már Gerti ne segítsen?! Pont ő aki... aki nem is olyan marha, mint mi?! De akkor is, vannak bajtársi, háztársi kötelességek, és pont nem az, hogy letartóztat minket, mikor így is fullbénák vagyunk. Hát legyen már benne Eridon szelleme!
- Nem is vagyunk bajban és hagyjuk már! Nehogy már az áfonyáké legyen ez a szép serleg? Kapnak majd egy másolatot, vagy valamit cserébe. Meg figyeljél már - mondom Kedves prof hangján - segíteni kell a bajbajutott háztársaidon, ez bizony kötelező, mint a cipőfűzést megtanulni! - hagyom abba végre, mert hirtelen nem tűnik olyan jó ötletnek végigvinni a kastélyon az egész vitrint. - Amúgy meg mi lenne, ha csak simán ellöknénk, vagy felfordítanánk mágiával és leejtenénk a fejére? - morfondírozok, miközben nem jut más az eszembe azon kívül, hogy valaki ugorjon át az üvegen, azt meg most nem javasolnám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Nem pontosan értettem ki a szavakat a sírás mögül - azaz: egyáltalán nem érttettem, hogy mi lehet a pontos probléma -, de hamarosan rájöttem, mikor Kata összeszedte magát és kitisztítja légútjait, kiderül a dolog. Azaz, hogy ő nem magas, és kislányos(?) a kinézete, ezért gólyának nézték. Nos, ezt valahol meg tudom érteni, hogy nem király dolog, de amúgy én nem nézném ennyire kicsinek, mármint magasságilag igen, de amúgy... mindegy, nem nagyon kérdőjeleznék meg senki prefektust, hogy miért kapta meg a jelvényét. Főleg nem a Rellonban, de ők tudják... szerencsések, hogy Kata nem a vérmes prefik közül való, különben már másképpen gondolnának rá. A vigasztalási képességem nem éppen profi, ahogy a példa mindjárt is mutatja.
- Én nem úgy értettem, ahogy te gondolod - sóhajtok egyet, miközben ő mérgelődik még gondolom az előző kedvességemen. - Az hülyén hangzana, hogy jó nő vagy, na, mégiscsak az egyik barátom vagy, akiknek nem mondunk ilyeneket - hej, Laca te aztán ne kezdj el magyarázkodni. Már az államat vakarom, hogy hogyan is segítsek rajta, miközben ő valahogy Létaira fordítja a dühét, de legalább nem az eredeti problémán vetyeng tovább. Az a srác menőnek számít szerintem, habár tud ő igazi szemétláda is lenni, ahogy hallottam, jobb elkerülni, ha nem vagy lány. Vagy éppen akkor is? Az a hír járja, hogy elég sok fordult meg az ágyában, emiatt akár még hype-olni is lehetne, de inkább rohadjon meg! Mindegy, nem vagyok lány és nem is leszek előtte, hehe.
- Miért? Bepróbálkozott nálad is? - kérdezek akkor már rá, kíváncsian vizslatom a szemeit, hogy legalább elvezessem őt a témáról más vizekre. Tökre bírom Katit, szóval, ha már itt járok valamennyire kötelességemnek érzem, hogy kirántsam őt ebből az állapotból. Igazi lovag vagyok, még ha béna is.
- Mármint mi... ó - nézek magamra furán, és már az előző vakarászásnál is volt valami furcsa, ami a kezébe akadt. De most már látja a kackiás bajuszát és pár másodperc múlva hahotázásba tör ki és vadul röhögni kezd a saját tükörképén.
- Nagyon tehetséges boszorkány vagy - alig tudja értelmesen kiejteni a szavakat, talán nem is lehet érteni teljesen őket, ráadásul Kati is láthatja, ahogy felé fordulva látszik, hogy egyáltalán nem haragszik rá, sőt. Aztán gondol egyet és megpróbálja a veleszületett képességével eltűntetni a szőrt... sikerrel. A bajusz gondol egyet és az orra alatt visszahúzódik egy pontba, majd eltűnik. - Szerinted a szakáll hogy állna? - kérdezi vigyorogva, miközben kinöveszt egy teljes körszakállt magára és várja az ítéletet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Ezt az időszakot nagyon utálom. Amikor muszáj beülnöm tanulni, mert különben lemaradok a tananyag egymásra épülő részéről. Hiába lett tök jó az egész vizsgaidőszak - itt tényleg le a kalappal előttem, vagy a tanárok lágy szíve előtt -, a bájitaltannal tovább szenvedek. Még akkor is, ha az első tételmondatom itt nem állja meg a helyét, hogy egymásra épül a tananyag. Legalábbis nem teljesen. Nyilván vannak olyan alapanyagok, amelyek feldolgozását már tanulta az ember, de az összekeverés művészete már egy új dolog. Szóval muszáj volt - és kész - beülni a tanulószobába nekem is, mint sokan másoknak. Igaz, ők lehet, hogy többet szoktak itt lenni, mint én, mert engem csak akkor vesz rá Merlin fenyegető szelleme a tanulásra máshol, mint a szobám, ha ott túl nagy a nyüzsgés. Dominikék valami nagyon fontos dologra készülnek fel valami csajokkal kapcsolatban, ami most engem nem tudott érdekelni, mert ha nem lesz kész a házim bájitalból, a tanár meg fog fingatni most már. De mára már zúg a fejem a sok ilyen levéltől, meg olyan főzettől - jól megtanultam, mi? - szóval el is húzok vissza a toronyba, hátha a srácok is abbahagyták már az egészet. Meg van még egy könyvtári könyvem is, amit vissza kéne vinni, ha már lejár a kölcsönzési idő és miattam nem gyűrődtek tovább a lapok. Érdemes volt kivenni, az biztos.
A vigadófreskó folyosón látom meg Julcsit, ahogy egy szigorú szemű tanárral vitatkozik valamin, épp akkor csípem el az utolsó mondatait, amikor elhaladnék mellettük. Megtorpanok, hiába néz rám a tanerő úgy, hogy nekem attól el kéne húznom, minél messzebbre, annál kisebb a büntetés valószínűsége.
- Elnézést professzor, igazolom Julcsit. Én is éppen onnan jövök és láttam őt nemrégen ott.
- Mennyire nemrégen, Gergelyfi úr?
- Hát, mivel tanulni voltam ott, nem éppen figyeltem fel mindenre, hogy mi történik, de Julcsi egy tíz perce még biztosan ott ült szomorú szemekkel valami fekete borítós könyv felett... - próbálom nézni, hogy van-e valami a lánynál, de egyelőre nem látok semmit, igaz, nem igazán akarok feltűnést kelteni. Remélem ennyi elég lesz a tanerőnek ahhoz, hogy Julcsi ne kerüljön bajba... nos, miért is?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Tényleg kötelességemnek éreztem megmenteni őt, ha már a múltkor olyan jól kihúzott a csávából. Azóta nem is igen láttam, pedig feltűnő jelenség Julcsi. Amúgy a tanárnőtől még én is félek egy kicsit, pedig nem vagyok már kezdő BK-s, mégis vannak itt olyan tanerők, akikkel elég pont órán is találkozni.
- Igen, igazat! - erősítem meg a szöszke álláspontját, mert ha már ketten mondjuk, akkor az mindenképpen igaz. még magyarázatot is fűzök az egészhez, ő pedig elő is veszi a könyvet.
- Jó, nem fekete, de sötétkék - vonok vállat merészen, mintha mindegy lenne. Igaz az is, hogy nem biztos, hogy jól láttam, nem bámultam meg a tarkabarka ruhás lányt annyira, hogy olyan messziről még lássam is, hogy pont milyen színű a könyve. Mindenesetre sikerül meggyőzni őt és amikor elfordul és ellép már pár méterre egy jókorát sóhajtok.
- Láttalak hát! Sosem hazudnék, ha nem így lett volna - kacsintok Julcsira, majd széles mosollyal nevetgélek. - Megint? Te ilyen renitens egyed vagy Julcsi? - kuncogok tovább, majd ránézek a könyvre. - Na mesélj, mi van még veled? És akkor most már kvittek vagyunk? - érdeklődök, de amúgy nem érdekel, nem azért csináltam. Csak jó fej vagyok sokszor, még ha nem is mindenki értékeli. - Amúgy meg máskor meg ne lássak ilyet! - mondom a tanárnő hangján, amennyire sikerül, természetesen kuncogva. Jó kis nap a mai is!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Csak vállat vonok a kijelentésére, nyilvánvaló, hogy simán hazudnék bármikor. De most úgy jött ki, hogy nincs rá semmi okom. Egyébként is nem az a lényeg, hogy megmentettem a formás fenekét? Dehogynem!
- Ez egy nagyon jó válasz volt - kuncogok, végül is így is lehet értelmezni a házunkra jellemző vonásokat. Persze mindent ki lehet forgatni és színezni is. - Jó, nem mondom - még jó, hogy csinálok "csintalanságokat", de szépen hívja Julcsi a büntetőmunkát érő cselekedeteket. Szerencsére csak ritkán bukok le, mondjuk olyan sokszor nem is kisértem meg a szerencsémet, hogy a trófeaterem törzsvendége legyek. Mármint a tisztogatása miatt.
- Pedig nyugodtan, szívesen segítek. Legyen szó tényleges dologról, vagy "apró csintalanságról" - a macskakörmöket persze mutatom is, jó szokásomhoz híven. közben próbálom figyelni a mozdulatait, ami tényleg kezd néha idegőrlő lenni, amikor eszembe jut, hogy miért csinálom. Mint például most is.
- Nem jött oda azóta, ami azt illetti senki más sem. Most vagy elhitte, hogy tényleg járunk, vagy közben rájött és mindenkit elüldöz a közelemből. Nem igazán lennék meglepve azon se - fintorgok kicsit. - Még a végén hiányozni fog a közeledése - nevetek fel keserédesen. Nem mintha nagyon vágynék bárkire is, de ki tudja, hogyha valaki venné a jeleket, illetve én is venném más jeleit mi alakulhatna ki? Már azt sem tudom, hogy menő-e vagy sem, ha van valakid, illetve gáz-e ha nincs. De most kitől kérdezném meg? Olyantól, akinek van, vagy akinek nincs? Biztosan más lenne a végkövetkeztetésük. De, hogy ne legyen ilyen uncsi a beszélgetésünk, inkább megviccelem kicsit, és bejön. Mármint a hangutánzás neki.
- Évek óta tanulom a hangutánzást. Hallottál már a Mágikus Ikrekről? - nézek rá, mert már azért elég híres apám cége ehhez, hogy legalább halljanak róla. - Téged is tudlak nagyjából - ejtem ki a szavakat Julcsi hangján... úgy nagyjából. Mivel kétszer beszéltünk eddig, igazán nem sikerül túl profin, de azért első hallásra szerintem megteszi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Csak bólintok, mert biztos vagyok benne, hogy nem ismerem azt, amiből idézett. Persze, ha a "hogyan viselkedj természetesen, amikor te vagy a középpontban" c. nagyszerű remekből lett volna az idézete, mindjárt más lenne. Azt tudom kívülről, de nem hiszem, hogy az ilyen "szakkönyvekben" lennének menő idézetek, vagy bármilyenek, amiket úgy általában tudnak a normális varázslók és boszorkák.
- Csak szólj, és megyek. Úgyis elég sokat unatkozom - ez persze korántsem igaz, de egy izgis kalandban simán benne vagyok. Persze nem tudhatom, hogy Julinak mennyire bevállalósak az ilyen dolgai, de ha már kimentettük egymást és tetszik nekem a habitusa, már miért is maradnék ki egy jó mókából? Együtt nevetek a barátnőjén vele, de gyorsan rövidre zárom ám ezt a témát.
- Nem-nem, meg ne próbáld! Különben bosszúból beajánlanak valakinek, aki nem fog hagyni élni - viccelődök, mert úgysem tenném meg, de valahogy nyomatékosítanom kellett, hogy a korábbi kijelentéseimet is csak viccnek szántam. Félig. Mármint a barátnőjét egyáltalán nem szeretném jelenleg megismerni. Talán ha már csak egyszemélyes lesz a lista és én leszek az. Na, majd akkor, esetleg érdekel.
- Ó, értem, hát semmi gond. Majd adok egy prospektust, de a lényeg, hogy embereket utánzunk, vagyis... átvesszük a szerepüket, hogy ne ők legyenek veszélyben. Ez egy szolgáltatás és egyre népszerűbb a gazdag ügyfelek között. Természetesen csak metamorfok alkotják a céget. Hát, nagyjából ennyi - vonok vállat, majd még egy kis bemutatót tartok neki önmagából, ami természetesen tetszik neki, annak ellenére, hogy nem ezt mutatja pontosan. Már ezeket a jeleket is észreveszem, tényleg para. - Jól van na, amúgy attól félek, hogy egyszer nem fogok emlékezni a saját hangomra... na az lenne az igazi para! -nevetgélek, majd utat mutatok, hogy induljunk el valamerre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Ez az, igen, csodálj! - vigyorgok rá, még egy kicsit illegetem is magam, nem túl férfiasan, de legalább lehet rajta röhögni. Egyébiránt lehet, hogy kicsit eltúloztam az unatkozást, mert azért a professzorok nem nagyon hagynak élni minket. Mégis akadnak olyan napok, amikor nincs kedvem semmihez.
- Rosszabb lennél? miből gondolod? Mert nem vagy olyan, mint a legtöbb lány? - kíváncsi arccal nézek rá, nem tudom, hogy miért lenne rosszabb másoknál. talán furcsább, mert nem úgy viselkedik, ahogy a nagy könyvben meg van írva, de nem látom úgy, hogy túllépne bizonyos határokat, amik már ténylegesen nem tetszenének. Az, hogy vannak olyan szokásai, dolgai, amik másoknak nincsenek, még nem biztos, hogy rosszabb lenne bárkinél. Például ott van a sokat emlegetett Diaboli, na nála biztos nem rosszabb. Mondjuk ő fiú, tehát máris előnnyel indul a szemben Julcsi.
- Ha az lenne, akkor nem épített volna rá fel nyilvános céget az apám - kuncogok.  Nem nagyon ismerek olyan törvényt, ami ezt tiltaná, illetve egyáltalán nem ismerek ilyet. - Hú ez már túl mély, hogy ezt megértsem. Általában gazdagok veszik igénybe, ha éppen féltik az életüket, vagy mondjuk nem akarják, hogy megtudja a férje-felesége, hogy éppen hol van. Már érted, na - vörösödök el picit, mert tényleg van néhány hóbortos gazdag, aki így próbál alibit csinálni magának. - Persze ez az egész csak feltételezés egy fiatal srác részéről - tárom szét mosolyogva a kezeimet, mert ugye tudok dolgokat, de biztosan nem fogok konkrétumokat mondani a súlyos titoktartás miatt.
- Na igen, talán nem fenyeget a veszély - mondom ki Julcsi hangján, de aztán csak elnevetem magam, miközben elindulunk nem ott lenni. Nem kéne ott lennünk, még a végén azt hiszik, hogy nem mondtunk igazat, pedig igen.
- És te mit csinálsz, amikor nem unatkozol és nem tanulsz? Kviddics érdekel? - azért illik megkérdezni, mielőtt visszakérdez és áradozni fogok egy unalmas témáról. Azt azért csak nem kéne. Közben a folyosón vigadnak a képek, ahogy szokták, de biztosan szellőztettek már, mert az általános borszag most nem érződik. - Azért nekik nem olyan rossz, vidámak mindig - mutatok egy éppen keringőző festménypárra, akik pár pillant múlva beleborulnak a tömegbe, felborítva a zenekart is. Nevetni kezdek, ahogy a felháborodás-hullám elindul, de szinte pár másodperccel később helyreáll a rend. Ezért is jó ez a folyosó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Együtt nevetni jó! Az sem zavar, ha én vagyok a nevetés célpontja, ha az nem gúnyolódás jelleggel épül fel. Ketten nevetünk "csodálatosságamon", ami lássuk be, hogy egy jó eredmény.
- Jó, már csak az a kérdés, hogy szándékosan vagy idegesítő, vagy nem? Szerencsére még nem tapasztaltam felőled ilyet, de mivel én kevésbé ismerlek... remélem jó fejnek tartasz és nem használod ellenem ezt a fegyvered! - nyelvet öltök rá, mert ez csak amolyan tinis szurkálódás, egyáltalán nem gondolom komolyan. Amúgy sem vagyok még olyan nagy varázsló, hogy bárkivel ilyet tehessek, és egyelőre nem is áll szándékomban.
- Ó, dehogynem. Rengetegen vesztegetik el a pénzüket. Inkább költenék a Mágikus Ikrekre - kuncogok, mert láttam már nagyon sok tönkremenő gazdag családot. Meg apa is mesélt már sok ilyet ebédnél, persze nem ellenőriztem le sosem a valóságtartalmát, de egy jó levesnél miért is tenné ezt a fater? Na, ugye, semmi értelme nem lenne. Szinte lesápad az agyam, ahogy felsorolja, hogy mi mindent szeret csinálni szabadidejében. Azért ez durva és irigylem is, hogy ennyi mindent meg tud csinálni, én általában örülök, ha élek. Meg egy kis kviddics.
- Wow, te aztán sokoldalú lány vagy! Van nálad valami, amit te írtál? Tökre felpiszkáltál ezzel - mármint jó értelemben indította be a kíváncsiságomat persze. Valós érdeklődéssel fúrom a tekintetem az övébe - mármint az ő szemeibe, nem a derékövébe, haha - és várom a csodát, hogy pont van nála egy ilyen. Imádnám, de tényleg! - Én nagyon szeretem! Az béna? - fintorgok kicsit, mert nem  gondoltam, hogy ennyire nem tetszik valakinek. Igaz, nem mondta, hogy utálja, inkább úgy képzelem, hogy hidegen hagyja. Bár ettől meg kiráz a hideg.
- Mármint szeretsz sírni, meg rosszul lenni? Jó, hát furán néznék ki állandó vigyorral ez igaz, de valahogy nem a sok pozitívum a jó? - érdeklődöm, miközben odébb megyünk, hogy még csak véletlenül se lássa a tanerő, hogy nem spontán kimenekítettem Julcsit a karmai közül. Egyébként tetszik, hogy kicsit máshogy gondolkodik, mint a legtöbben, amibe szerintem én is beletartozok. Gáz, hogy klisés vagyok, mi?
- Mi a kedvenc darabod? - kíváncsi vagyok, hogy mi fogja meg őt, aki tök más típus, mint én.