36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Bontovich Márton összes hozzászólása (302 darab)

Oldalak: [1] 2 3 ... 10 11 » Le
Bontovich Márton
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos


Az elsőszülött
RPG hsz: 398
Összes hsz: 401
Írta: 2022. május 23. 13:15 Ugrás a poszthoz

Életem megkeserítője
- csak még nem tudok róla -


A futás, azt mondják, hogy minden érzékszervedre hat. Megérzel olyan illatokat, amiket mások nem, megtapasztalsz olyan részeket a testedben, amikről nem is tudtad, hogy jelen vannak, átszellemülsz, meglátod, az élet másik oldalát. Amikor futsz, máshol jársz. Hogy ez mennyire rohadtul igaz. Olyan háromszáz métert, ha futottam eddig, jó nem életemben, mert gyerekként azért a futás az teljesen más, de mondjuk úgy, hogy az első tíz évben. Vidéki srác vagyok, nekem nincsenek olyan pesti vágyaim, hogy rohanjak a combino után, amikor már sorban áll a következő. A mai napig nem tudom, hogy mi a különbség a négyes és a hatos között, mert esküszöm, a táj mindig ugyanolyan. A vidék az valahogy nyugalmas, nem tudom, talán az anyatejnek más az összetétele, de mi nem vagyunk ilyen idegbetegek. Szóval, háromszáz méter, most már hatszáz, ha hozzáadjuk azt a háromszázat, amit ezen a partszakaszon megtettem, és csak azért nem állok meg hirtelen, mert látom a csajokat. De még mennyire, hogy látom őket. És hát tetszik nekik, hogy futok, én meg nyilván nem akarok gáz lenni. Majd úgy csinálok, mintha régóta futottam volna.
Honnan az a viszonylag átlagnál egy fokkal kidolgozattabb emberi test, melyet éppen átmozgathatok? Imádok mugli mód élni. Zsákokat cipelek, meg kerteket ások fel, jó olykor pihentetni a mágiát, majd újra rátalálni. Hát innen. A kerti munkákból. Nem, nem én vagyok a kertész, bár nem rossz szakma az sem, ha hihetünk a mugli filmeknek. Tudjátok, az ilyen bomba MILFek mind alkalmaznak kertészt. Szóval valóban hat mindenre. Érzékelem a csajokat, érzem, ahogy a testem minden pontja már most ég és fáj és gyűlöl, és ami azt illeti… valami büdös. Nem tudom, hogy mi. De valami. Ahogy megálltam, egyből éreztem, és ez eléggé undorító. Olyan ismerős, de hirtelen nem is tudom beazonosítani. Így helyette a kulacsomból iszom, és egy kicsit le is spriccelem magam. Mondom, amerikai filmek, zseniálisak.

Bontovich Márton
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos


Az elsőszülött
RPG hsz: 398
Összes hsz: 401
Írta: 2022. május 23. 21:17 Ugrás a poszthoz

Életem megkeserítője
- Csak még nem tudok róla -


Annyira hiteles, hogy esküszöm, egy pillanatra felmerül bennem a gondolat, hogy be kéne vetni a féloldalas mosolyt, meg a kisfiús sármot. Mármint baszki, ez a nő bomba, komolyan nem csak tíz per tízes, hanem ilyen jó és tíz per százas vagy száz per tízes, vagy, hogy a bánatba kell az ilyet rangsorolni. Szóval nagyon rendben van. És szerintem csak szórakozni akar velem, mert, akinek ilyen utánfutója van, ahhoz általában jár egy benga nagy karosszértialakatos. Nem, kérlek, nézzétek el, a húgaim még otthon laknak, és a nyelvjárásuk, nos, mindenképpen hagy kívánnivalót maga után. Én meg persze átveszem ezeket, de csak fejben, hála a magasságosnak, mások előtt tudom tartani magam. Szóval egy ilyen nő meg egy olyan srác, mint én? Esélytelen. Bár elsírhatnám neki, hogy az első menyasszonyom megszökött, a második meg a húga, aki nagyon kedves és tényleg aranyos, de van egy olyan érzésem, hogy a szökevény elvitte fejben amit el lehetett.
- Mi a…?
Éreztem én, mondtam, hogy ismerem ezt a szagot, és egy pillanatnyi rosszullét és öklendezés után már kapcsolok annyira, hogy legalább letöröljem a talpamról a szart, ám ez neki meg pont elég ahhoz, hogy továbbinduljon, és öregem, hát a segge is milyen. Rendben, ez a lány nem létezik. Hallucinálok, biztos, hogy magas az uv, meg a páratartalom, vagy az lehet, hogy éppen alacsony, de az száz, hogy ez a nő nincs itt, mégis, ahogy fixírozom, és bár ezt nem illendő bevallani, mégis megteszem.
- Te meg rágóba ültél, az se jobb.
Bár lehet, hogy nincs is ott semmi, csak a szemem hallucinálja azt is, mert akarom, hogy maradjon még, de esküszöm, hogy van valami extra, oda nem illő a hátsóján.

Bontovich Márton
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos


Az elsőszülött
RPG hsz: 398
Összes hsz: 401
Írta: 2022. május 23. 21:27 Ugrás a poszthoz

Életem megkeserítője
- Csak még nem tudok róla -


- Mintha… igen, halványan rémlik, hogy mintha mondott volna valami ilyesmit.
Persze, mint minden egészséges családban felnőtt gyereknek, nekem is elmondták, hogy ne drogozzak, ne igyak, ne dohányozzak, ne legyek tiszteletlen a nőkkel, ne verjek gyereket, ne alakoskodjak, volt egy csomó ilyen “ne” kezdetű dolog, mintha az életnek is lenne házi áldása, nem csak a nagyi falának. A
szemöldököm megemelkedik az utasításra, mert hát kérem szépen, én egy nagy család feje vagyok, nem valami hordár, mégis, olyan ösztönösen fogok rá a táskára, mintha ez lenne a dolgom. Ha jó futó lennék, most akár el is futhatnék ezzel a nyilván designer darabbal, de milyen jó fej vagyok, nem teszem. Meg hát elég hülyén futok, utálom is, és valószínűleg, ha egy ilyen csini kis tatyóval kapkodnám a csülkeimet, akkor nem csak tolvajlásért vernének meg, hanem, amilyen szerencsém van, még egy halom melegellenes alakba is belebotlanék. Mert, hát mikor máskor, nem?
- Van még.
Csak ennyit tudok mondani, és nem is tudom, hogy mikor nyújtom ki a kezem és adom oda neki a kulacsot, de megtettem, egészen biztosan megtettem, hiszen már nála van, nekem meg az állam valahol a kavicsos, szakaszon, ahol állunk, mert hát nem minden nő olyan, hogy csak úgy megfordítja a szoknyáját a derekán, közterületen, nappal. Én nem ehhez vagyok szokva, és ha nem lennék eljegyezve, szerintem a következő pillanatban letérdelnék, és megkérném. Ez a nő, teljesen kikészít.
Bontovich Márton
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos


Az elsőszülött
RPG hsz: 398
Összes hsz: 401
Írta: 2022. május 23. 21:32 Ugrás a poszthoz

Életem megkeserítője
- Csak még nem tudok róla -



Az agyam mélyén, és valószínűleg tényleg a mélyén nagyon sok minden játszódik le, például a vészharang, főleg, mivel holnap reggel együtt reggelizek a jövendőbelimmel és a családjával, meg az is, hogy ha víz kell, akkor kvázi az egész Balaton rendelkezésre áll, ami víz. Jó, nem a legtisztább, de víz. A pálcámat mégsem kaphatom elő, hogy segítsek, mert az meg törvénysértő, és lecsukhatnak. Nem, nem azt a pálcámat, te kis hamis, én ugyanis varázsló vagyok, duplapálcás. Rossz poén? Igen, tudom. Szóval sajnos bármennyire is hősnek akarok tűnni ebben a helyzetben, én csak egy srác vagyok, aki rohadtul rühelli a futást.
- Mi a..?
Alig tudok megszólalni, és nem is érek a mondatom végére, már érzem, ahogy enged a nadrágom, én meg riadtan kapok oda, mielőtt tényleg lecsúszna. Nem emlékszem, hogy milyen boxer van rajtam, de egészen biztos vagyok benne, hogy éppen ma húztam fel olyat, ami nagyon cikivé tenne, ha most hirtelen nadrág nélkül mennék tovább, éppen ezért csak nézem őt, ahogy eltávolodik, és még mindig azon gondolkozom, hogy ki a fene volt ez a nő. Tudnom kell, de valójában nem szabad. Nem. Megházasodom, és kész. Ebbe pedig nem fog beleférni egy harmadik fél, akit valószínűleg soha többet nem is fogok látni. Ezzel a megnyugtató gondolattal pedig tovább is indulok, hogy lezuhanyozzak, nagyon sok okom van lezuhanyozni. Micsoda nap ez is!


Love Love Love
Bontovich Márton
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos


Az elsőszülött
RPG hsz: 398
Összes hsz: 401
Írta: 2022. május 23. 21:35 Ugrás a poszthoz

Szőke szösszenet


Valaki egy bő negyed órája a “modortalanság” szót használta, amikor még mindig nem érkezett meg mindenki. Egy ember, az első opciónak nevezett nő ugyanis nem volt ott a megbeszélt időpontban. Pedig nem kis izgalommal töltött el a gondolat, hogy most megláthatom, milyen is az, aki fejvesztve menekült el előlem. Hát nem vicces? Elfutott, elbújt és most mégis itt van, hogy rokonokká váljunk. Ami még ennél is viccesebb, ha Zillére nézek, mindig próbálom elképzelni, hogy a nővére milyen lehet. Próbálom elképzelni idősebben, próbálom máshogyabban. Azonban valahogy az arcát nem találom el, nem tudom elmondani, hogy mi nem jó benne. Lassanként persze formálódik egy kép a fejemben, ami viszont nem túl szerencsés, mert, ahogy egyre inkább alakul, úgy jövök rá, hogy a parti nő formáját kezdi ölteni. Ez biztos csak egy őrület, vele álmodni, őt képzelni a nővérének. Mentsen meg az Isten, hogy ilyen legyen.
Abban biztos vagyok, hogy szép. A nem olyan dekoratív lányok nem menekülnek el, inkább örülnek a házasságnak, még ha tudják is, hogy megcsalják őket. Örülnek, hogy velük egykorú, és nem náluk jóval idősebb férfi lesz a férjük, aki mellett talán még a nyugodt élet is garantált. És eszes, hiszen elmenekült. De nem tudom, hogy milyen lehet, és ez zavar. Vártam ezt a találkozást, mégis, próbálok úgy tenni, mintha a legkevésbé sem zavarna, hogy nem jött el, és helyette Zille felé fordulok.
- A gyümölcssaláta igen ízletes, minden gyümölcs az üvegházból van.
El is mutatok az irányba, ahol egy apró, zöld emberke közeledik. Vagyis a ruhája zöld, és a mellettem ülő izgatott fészkelődése okán úgy vélem, a nővére lesz az. Na, hát mégiscsak meglesz az a találkozás. Ami… ó ne, csak őt ne. Ösztönösen állok fel, mert úgy illik, hogy egy férfi felemelkedjen, ha hölgy lép az asztalhoz, és zavartan a velem szemben lévő, üres helyre mutatok, amit egy inas ki is húz, hogy helyet tudjon foglalni.
- Ha jól sejtem, Ön az én első opcióm, aki elmenekült.
Bontovich Márton
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos


Az elsőszülött
RPG hsz: 398
Összes hsz: 401
Írta: 2022. május 23. 21:39 Ugrás a poszthoz

Szőke Szösszenet


- Akarni éppen nem akarok, inkább úgy fogalmaznék, hogy nincs ellenemre.
Dehogynincs! Én kérem tiltakozom. Itt és most és örökké, és valójában már ez előtt is. Nem akarom ezt az egészet, de ha apa eszembe jut, akkor nem is akarok mást, csak azt, hogy az ő vágyát beteljesítsem. Csak ezért, nem másért, de ezért valóban akarom. Viszont a tényt, hogy ő van itt, hogy ő az, azt nagyon nem akarom. Fel akarok ébredni, nemet akarok mondani, sőt, mi több, ragaszkodni akarok ahhoz, hogy most, hogy hazaért, őt vegyem el. Mi a fene? Egyetlen pillantásával el tudja érni, hogy már ostobaságokat is gondoljak. Érzem, ahogy túl erősen ver a szívem, szinte fáj a mellkasom, szorít, és elképesztő önuralomra kényszerít, hogy egyben tartson.
- Éveket.
Felelem teljesen nyugodtan, mert valljuk be, az a kis incidens, mellyel kifejezte a fenntartását, évekkel ezelőtt történt, és úgy tűnik, hogy jó szokását, az eseményekről való késést a jövőben sem kívánja megváltoztatni.
- Majd megkérem az esküvő szervezőjét, hogy az ön időérzékére való tekintettel, olyan meghívót küldjön önnek, mely kellő ráhagyást hagy a késés iránti vágyának kiteljesülésére.
Most anyám az, aki köhint egy határozottabbat, figyelmeztet arra, hogy fejezzem be. Ahogy elpillantok a nőről, észreveszem, hogy az egész asztal minket néz, és félig megbotránkozó, félig érdeklődő arckifejezést vágnak. Fél karomat egy jó pletykáért, ugyebár.
- A futás. És kegyednek?
Felelem teljes nyugalommal, visszafordulva felé, és várva a reakcióját.

Bontovich Márton
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos


Az elsőszülött
RPG hsz: 398
Összes hsz: 401
Írta: 2022. május 23. 21:43 Ugrás a poszthoz

Szőke Szösszenet


- Hűségből. Az apám iránti hűségből, de ez nem titok, hiszen annak idején Ön és én is azért kötöttük volna össze az életünket, mert az édesapáink így szerették volna. Nem feltétlenül mondanám magam szerelmesnek, ez túl erős kifejezés egy igen rövid udvarláshoz, de hiszem, hogy Zille csodálatos feleség, társ és édesanya lesz, nekem az a feladatom, hogy felnőjek az ő jelleméhez.
Teljes nyugalommal beszélek, noha meg kell vallanom, hogy a legkevésbé se tartom szegény lányt a legélesebb késnek a fiókban. Azonban nem gondolom, hogy ne lenne jó feleség, jó anya, mert ahogy beszéltünk, látszott rajta, hogy a szíve a helyén, a lelke tiszta, és valóban kellemes életet lehet mellette élni. Olyat, amilyenre a legtöbb férfi vágyik. Csakhogy, az én álmaimban sokkal többször jelenik meg egy olyan nő, aki könnyedén körbepörgeti a szoknyáját a dereka körül nyílt téren, és akivel lehetek ironikus és szókimondó is, anélkül, hogy a lelkét bántanám.
- Elnézését kérem, hogy felmerült bennem, hogy az a lenyelt karó nem mindig van jelen Önben.
Még a poharamat is megemelem. Méghogy nincs hobbija, meg nem ér rá a munka mellett. Az ilyen embereknek egy jó, erős…mit nem gondolok itt, ráadásul azt a mit, amit nem gondolok, valamiért úgy gondolom, hogy velem csinálja. Ennek nagyon gyorsan véget kell vetni. Ez nem normális.
- Egy nap majd remélem, hogy lesz erre egy történetem, addig azonban nem kívánok olyannal szolgálni, ami nincs. Biztosíthatom, hogy a húga jó kezekben lesz. Igaz is, erről eszembe jutott, hogy nem is mondta még, hogy meddig kíván az országban maradni?
Bontovich Márton
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos


Az elsőszülött
RPG hsz: 398
Összes hsz: 401
Írta: 2022. május 23. 21:46 Ugrás a poszthoz

Szőke Szösszenet


- Úgy tűnik, akkor mindannyian nagyon boldogok leszünk.
Elvégre a probléma, vagyis a jelenléte csak egy kis megingás most. Bizony, hamarosan elmegy, vissza oda, ahonnan jött, és minden vissza fog állni a helyes kerékvágásba. Az apám kívánsága teljesül, nekem pedig békés életem lesz, egy olyan nő mellett, aki megfelelő. Hiszen most is, amíg mi beszélgetünk, ő csak kedvesen mosolyog, és apró falatokat csipeget. Rámosolygok, az övé kiszélesedik, és elégedetten kortyolok egyet, hiszen hirtelen egészen jó kedvem lett. Egy kis átmeneti zűrzavar, de kiheverjük. Ki kell hevernünk.
- És, milyen tervei vannak az elkövetkezendő napokra?
Kit érdekel, haver, ne már. Ha tudod, hogy mit fog csinálni, te is tudod, hogy akaratlanul is ott fogsz felbukkanni, ahol ő van. Az pedig hülyeség lenne, hatalmas hülyeség. Nem kell ez neked, csak szépen lendülj tovább. Mintha nem is lett volna, ne sóvárogj a válasza után, idióta.
Bontovich Márton
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos


Az elsőszülött
RPG hsz: 398
Összes hsz: 401
Írta: 2022. május 23. 21:48 Ugrás a poszthoz

Szőke Szösszenet


Most rajtam a sor, hogy kis híján megfulladjak attól, amit kapok tőle. Én csak udvariasan érdeklődtem, hogy esetleg tervez-e mást is, vagy csak a munkának szenteli magát. Állhatok-e bárhol, bármiben a rendelkezésére. Rendben, ez nem igaz, vagyis félig. Az elkerülés okán kérdeztem, de valójában a közelében akarok lenni. Ez a valódi rejtett szándékom, hogy együtt legyünk, hogy legyenek pillanatok. De nem lenne szabad, ám ha mégis arra tévednék, vagy ártatlanul felajánlanám a segítségem az eljutásban, ám helyette olyan szintű kiakadást kapok, hogy azt nem is vártam, és félre is nyelek.
- Nem, én inkább arra gondoltam, hogy tervez-e a húgával közösen valamit, vagy megtekintene-e valamit a környéken.
Éppen felhoznám, hogy jobban megismerhetnénk egymást, ám mielőtt folytathatnám a gondolatmenetet, Zille közbevág, és olyat mond, ami nagyon rossz ötlet. Nagyon rossz. Sőt, annál is rosszabb.
- Ez kedves, de úgy vélem a kisasszony roppant mód elfoglalt lesz a napokban, és nekem vannak öltönyeim, valamelyik csak megfelelő lesz.
Milyen meleg van itt! Vagy csak nekem? Szinte érzem, ahogy a ruhám is szorítani kezd. Feltétlenül muszáj nekem is új ruhában lennem? És ezt éppen neki kellene megcsinálnia? Most csak a szívem zakatol veszettül, de ha előtte állok, félő, hogy másomra se tudok nyugtot parancsolni.
Bontovich Márton
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos


Az elsőszülött
RPG hsz: 398
Összes hsz: 401
Írta: 2022. május 23. 21:52 Ugrás a poszthoz

Szőke Szösszenet


Nem nagyon tetszik ez az él a hangjában, és talán jobban járnék, ha rajta tartanám a szemem. Nem hiszem, hogy Zille megszökne, sokkal inkább hiszem azt, hogy Mirella bedrogozza vagy bealtatózza, és a lánnyal együtt szökik meg. Esküszöm, hogy reggel, amikor tükörbe néztem, még nem láttam az ördögszarvaimat, és első találkozásunk alkalmával is teljesen normális voltam vele, még a rágó miatt is szóltam.
- Csodálatos, a szabóm odáig lesz Önért.
Erre iszok, mert úgy érzem, hogy mindjárt elkezdek erősebben csuklani, ugyanis az, aki az én öltönyömet segít kiválasztani, és aki a legkevésbé sem a szabóm, mert nem kívántam mást, csak kihasználni a legidősebb öcsém ismeretségét, és egy ismerőséhez bejutni, aki megoldja maga is, én meg elhiszem, hogy jó lesz. De az öcsém sejti, hogy innentől ez ráhárul majd. Igen, határozottan érzem, hogy meg fog ölni.
- Egyen a gyümölcsökből, nagyon finomak.
Én a részemről ezzel kívánom zárni a beszélgetést vele, és, hogy érzékeltessem, hogy itt a vége, a villámra tűzök egy epret, és a számba veszem. Vajon képes ez a nő arra, hogy reflektáljon, hogy az én hangom legyen az utolsó?
Bontovich Márton
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos


Az elsőszülött
RPG hsz: 398
Összes hsz: 401
Írta: 2022. május 25. 18:33 Ugrás a poszthoz

Szőke szösszenet


Nem titok, hogy nekem nincs ehhez kedvem, de ez az elvárt. Kedvesnek lenni, ismerkedni, megismerni. Így hát, ezt teszem én is, naponta, kétnaponta látogatom a nőt, aki a feleségemmé fog válni, akitől gyermekeim fognak születni. Nem rossz társaság, csak hiányzik belőle a tűz, míg a nővérébe véleményem szerint túl sok jutott. Odakint várok, amíg elkészülnek, nyugodtan sétálok végig a kerten, míg észre nem veszem az idősebbik Fölnagy lányt. Ám legyen, elvégre vele is el kell fogadtatnom magam, így közelebb sétálva, de tisztes távolságban maradva, biccentek felé.
- Fogadásokat kötnek magára, hogy vajon itt marad-e mégis az esküvő után? Felügyelni, hogy a húga megkap-e mindent, amit megérdemel.
Mi mást mondhatnék neki? Mégis, valahogy azon kapom magam, hogy a legkevésbé sem szeretném elkerülni, hogy beszélgetnék vele. Nem értem, hogy mi történik velem, de nem tetszik az, amit tapasztalok. Az álmaim, a gondolataim, a vágyak, amik elöntenek vele kapcsolatban. Nem értem.
Bontovich Márton
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos


Az elsőszülött
RPG hsz: 398
Összes hsz: 401
Írta: 2022. május 25. 19:14 Ugrás a poszthoz

Szőke szösszenet


- Gondolom akkor este is isteni sugallatra szökött meg.
Véleményem szerint mostanra se beszélnénk egymással másként, csak már öreg házasok lennénk, akik azért vágnak egymás fejéhez ilyeneket, mert sosem szerették egymást, és még nagyon sok évük lesz együtt. Tűz a tűzzel? Nem szerencsés.
- Nem lenne ott a húga esküvőjén? Amilyen csodálattal beszél kegyedről, biztos nagyon megviselné, hogy nem osztozik az örömében. Ő igazán boldog.
Ami rólam nem mondható el, és ez talán ki is érződik abból a különös és kissé talán szomorkás hangnemből, amit akaratlanul megütök. Nem akarom elárulni magam, de van némi bűntudatom, tudva, hogy nem adhatom meg neki azt, ami járna neki.
- Csak kiszellőztettem a fejem. A húgát várom, ilyenkor sétálni szoktunk. Ha van kedve, csatlakozzon.
Mi? Dehogy! Ne mondj már ilyen hülyeségeket, ne idegesíts! Már hogy lenne az, hogy ő eljöjjön velünk? Miért is akarok én időt tölteni vele? Nekem csak jó, ha ő nincs a közelemben.
- Nem kimondottan. Nagy családom van, az öcséim szívesen élvezkednek a helyzetemen, de meg nem ölhetem őket, sajnálatos módon.
Bontovich Márton
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos


Az elsőszülött
RPG hsz: 398
Összes hsz: 401
Írta: 2022. május 25. 21:24 Ugrás a poszthoz

Szőke Szösszenet


Nem válaszolok arra, hogy ez a huszonegyedik század, mert olyan, mintha magamat hallanám, én magam is ezzel az érvvel jöttem, hogy nem kell ezt erőltetni, had dönthessen saját belátása szerint, kedves lány, megérdemli, hogy szeresség.
- Ők szabad akaratukból döntöttek. Azok, akik már házasok. És szabad akaratukból döntenek azok is, akik még a házasság előtt állnak. Az én házasságom az apám kérése volt.
Nyugodtan beszélek hozzá, mert értem, hogy miért nem érti. Itt előtte róla volt szó, most pedig a húgáról van. Egyiküket el kell vennem, mert ez az egy megállapodás volt, amihez ragaszkodott.
- Nem vagyok egy nősülős típus, így megkönnyebbültem, amikor megszökött, csak azzal nem számoltam, hogy a húgát idővel az Ön helyébe állítják.
A szerelem gondolatára csak megingatom a fejem. Nem áll szándékomba szerelembe esni, és leginkább csak egy baráti házasságot látok magam előtt, ha szerencsés vagyok.
- Beleillik majd a társaságukba, élcelődhet rajtam.
Bontovich Márton
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos


Az elsőszülött
RPG hsz: 398
Összes hsz: 401
Írta: 2022. május 27. 16:14 Ugrás a poszthoz

Szőke Szösszenet


- Én mondtam neki, hiszen hallotta.
A fogaim között szűröm a szavakat. Egyetlen perc alatt képes annyira, de annyira felidegesíteni. Az előbb már éppen kedvesen beszélgettünk, már éppen kijelentettem volna, hogy nem egy hárpia, nem egy téboly... erre most megint. Kegyetlennek nevez.
- Maga szerint én ezt élvezem? Ha ő mond nemet, az rendben van, de nem akar nemet mondani. Az Ön apja pedig erősködik, hogy a házasság meglegyen. Én az apám miatt belementem, és belemennék akár Önt, akár a húgát kell elvennem, de nem mondtam neki soha, hogy szeretem, vagy, hogy valaha szeretni fogom. De ő szerelemről beszél, ami nincs.
Szusszanva emelem az égre én is a tekintetem, mielőtt még kimondom azt, ami a nyelvemen van, hogy csak vágy van, de az sem a kisebbik, hanem a nagyobbik iránt. Minden éjjel, minden napközbeni el-elmélkedésnél őt látom, a villanó szemeit, az ajkait, a haját. Másabb árnyalatú, mint Zille haja, hiába szőkék mind a ketten. Tekintetem az égről a lapra fordítom, és magamat is meglepve, őszintén felnevetek.
- Az a piros tökéletes, de a kék mintha szürkítené a bőröm. Bár az is illik ehhez az egészhez.
Bontovich Márton
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos


Az elsőszülött
RPG hsz: 398
Összes hsz: 401
Írta: 2022. május 28. 05:43 Ugrás a poszthoz

Szőke Szösszenet


- És magába mit neveltek bele?
Mert, hogy ő is volt tizennyolc éves, emlékszik ő arra, hiszen akkorra programot szerveztek nekik, esküvő címszóval. Csakhogy a lány nem kért a buliból, és legyünk őszinték, valahogy titkon azt reméltem, hogy a húga követi. A testvérek majmolják egymást, nem?
- Igen, tanítani szerettem volna.
De ez ugye sosem valósult meg. Van hozzá végzettségem, a kicsiket is taníthatom, és azokat is, akik tanodákban vagy egyetemeken koptatják a padot. Az apám halála után nem kellett volna visszamennem, de én akartam, legalább arra a kis időre, amíg a gyakorlatot teljesítettem, olyan életet élhettem, amilyet én akartam, és nem olyat, amilyet a helyzet erőltetett rám.
- Mindenképpen. Ha pedig ezzel elérhetem, hogy még tovább élvezhessem kiemelt figyelmét, már holnap elkezdek ehhez hasonlókban járni. De azért előbb engedje meg, hogy megkérdezzem, mégis mi a franc baja van magának velem?
Mert ez már nem a húgáról szól. Mások örülnének neki, hogy nem hetvenéves, kivénhedt, kék pirulán élő öregember vagyok, vagy egy beteg állat, aki olyan dolgokra kényszeríti az a butuska kislányt, amilyeneket elképzelni se akarok, mert nekem is vannak húgaim és felmegy bennem a pumpa. Én ennek a nőnek nem tettem semmi rosszat, mégis, állandóan azt érzem, hogy gyűlöl engem.
Bontovich Márton
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos


Az elsőszülött
RPG hsz: 398
Összes hsz: 401
Írta: 2022. június 1. 20:34 Ugrás a poszthoz

Szőke Szösszenet


- Ezt nem kétlem, és a kérdésem nem is erre irányult.
Reflektálok nyugodt, bár talán kissé gúnyos hangon, és elképzelhető, hogy az arcomra kerülő mosolyt is ezzel a kettővel lehetne jellemezni. Nyugodt, de gúnyos. Egy igazi kis rohadék vagyok.
- Felpezsdít.
Még bólintok is, hogy nyomatékot adjak a szavamnak, hogy bizony, úgy van az. A szép vagy éppen csúnya az egészben, hogy valóban így van. Üdítő a csípkelődése, a kis vitáink, az, ahogy fel van háborodva, és ahogy az én vérnyomásomat is képes megugrasztani. Vágyom rá, és ezzel meg is magyaráztam, hogy miért halnak olyan korán a férfiak. Mert a nők, akiket választanak, nem átlagosak, hanem olyanok, akik az idegeikre mennek. Vajon valóban ennyi volna? Az üdítő társasága? Nem, valljuk be, nem csak a személyisége vonz, hanem mindaz, ami ő, mindaz, ami megjelenik az álmaimban, és amiket ébren is csinálnék vele. Annyira szeretném, ha csinálhatnám vele. De ő a menyasszonyom nővére, nem lehet csak úgy az enyém, nem tehetem csak úgy meg vele.
- A helyzetet állandóan becsmérli. Nem engem, ha helyzetet. Szerény véleményem szerint, és persze megnézve azokat a bizonyos opciókat, én az egyik legjobb választás vagyok abban az esetben, ha egy hajadon hölgy előnyös házasságot kíván kötni. A húga járhatott volna sokkal rosszabbul is. De ha az oly nagyon áhított szerelmi frigyet tartogatja neki, akkor szabadítsa fel, jöjjön hozzám feleségül, és így a húga találhat magának olyan ideális férjet, akit maga is elfogad.
Valahol ott szerettem volna abbahagyni, hogy én magam előnyös parti vagyok, de valahogy nem tudtam elhallgatni, és csak úgy kicsúsztak a gondolataim. Na most kellene azt mondani, hogy "léptem", és tényleg lelépni, de azt valahogy még cikibbnek érzem, mintha simán csak itt maradnék. Így hát csak állok vele szemben, és nézem őt. Mi a francot művel velem ez a nő?
Bontovich Márton
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos


Az elsőszülött
RPG hsz: 398
Összes hsz: 401
Írta: 2022. június 3. 21:33 Ugrás a poszthoz

Szőke Szösszenet


Van abban valami mély elégtételt keltő, ahogy a kisasszony tekintete az égre emelkedik. Mintha érezném, hogy én is nekiálltam azokat a bizonyos határokat feszegetni. Ó, de még mennyire, hogy nekiálltam. Széles vigyor jelenik meg az arcomon, ahogy látom a bájos kisasszonyka szenvedését, nehéz ügy, ha az embernek meg kell felelnie bizonyos társadalmi elvárásoknak. Épp ezért örülök kifejezetten, hogy legalább az álmaink a mieink, és abban szabadon szeretkezhetünk, ha épp arra vágyik az elmém, és mostanság igen sokszor, sok féle módon vágyik erre.
- Ha jól emlékszem, ötöt szoktak ideálisnak mondani, azonban az is tény, hogy a mi társadalmi szintünkön a tíz elenyésző. Ezzel nem tud vitatkozni, mikor egy-egy házassági szezon másból sem áll, mint alig nagykorú leányok és korosodó urak házasságkötéseinek sorozata.
Sok ilyenen voltam én is, főleg gyerekként. Mostanság inkább korban megfelelőbbre törekednek az emberek, és valahogy a szellemi képességek és a beszámíthatóság kezdett csökkenni. A tavalyi – ha jól emlékszem tavaly volt – szenzáció például a börtönből frissen szabadult árva Krise fiú és a nála valamennyivel fiatalabb Machay lány frigye volt. Tiszta szerelem? Nem hinném, hogy rácsokon át, és érzelmes börtönlevelezésben jegyezve találták meg az ideális párt egymásban.
- Nem, ahogy drogot nem keverünk alkohollal, úgy önt sem keverném vele. Ön és az alkohol együtt számomra már életveszélyes túladagolás lenne.
Hogyan is ússzuk meg azt, hogy idő előtt eligyuk a májunkat? Csak egy felvágott nyelvű Fölnagy kell, és meg is oldottuk a problémát. Még a végén hálás leszek ennek a nőnek, és ennek éppen hangot is adnék, ha épp nem akkor botlana meg, és kapaszkodna belém. Én, végig se gondolva, hogy mit cselekszem, ösztönösen kapom el, és innen valószínűleg összemosódik az álom és a valóság, mert nem csak megtartom, hanem közelebb vonom magamhoz, egészen közel, annyira, hogy a ruhán és bőrén át is hallom a szívének verését. Létezik, hogy olyan hevesen ver, mint az enyém? Az ijedelem, ugyebár, ám én mégsem ezt helyezem előre, sokkal inkább mást, és ahogy kimondja, hogy mennie kéne, és úgy mozdulok előre, hogy ajkaimmal ajkait érintsem, és mielőtt még további butaságokat mondana, magamat is meglepő szenvedéllyel csókolom meg. Az íze, az illata, a lénye bódító hatással van rám. Miért is kellene nekem alkohol, ha itt van ő? Csak őt akarom…
Bontovich Márton
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos


Az elsőszülött
RPG hsz: 398
Összes hsz: 401
Írta: 2022. június 4. 07:20 Ugrás a poszthoz

Szőke Szösszenet


Nem tudnám megfogalmazni, hogy mégis mi történik velem, hiszen soha életemben nem vesztettem még el úgy a fejem, mint amennyire képes vagyok kifordulni magamból a közelében. Nagyon sok mindent megtennék vele. Van, hogy úgy érzem felpofoznám, máskor letépve a ruháit tenném magamévá bárhol, bármikor. Alig pár napja ismerjük egymást, mégis, egészen biztosan tudom, hogy benne megtaláltam azt a nőt, akit egész életemben kerestem. Ennek örülnöm kéne nem? Szerelemből, vágyból, szenvedélyből szerettem volna mindig házasodni, és itt van ő, aki mindent megtestesít. Első látásra megtetszett, és minden szóváltásunkkal egyre nő iránta a lelkesedésem. Csakhogy, már nem ő a jegyesem, ő azzal, hogy akkor éjjel megszökött, elvette az esélyt, és én most a húgával vagyok kényszerű jegyességben. Mit jegyességben?! Hiszen küszöbön az esküvőnk, melyre  a tőle kapott pofon ébreszt rá.
- Ez a maga hibája.
A fejemben a mondat úgy hangzott, hogy "igen, mert tagadhatatlanul vonz engem", de hát, ahogy kinyitottam a számat, valami egészen más jött elő, és erre nem kifejezetten vagyok büszke. De nem tudom, hogy ő hogyan gondolkozik, szeretném megkérdezni tőle, de nem hagyja, mert a sors fintoraként feltűnik a húga, és amíg én akaratlan is odapillantok, ő távozik. Nem hiszem el, hogy ebbe a slamasztikába kerültem. Nem hiszem el. Gyorsan megigazítom a ruházatom, és ha csak egy kevés rúzs vagy bármilyen kencefolt is van rajtam, azt egy gyors mozdulattal eltávolítom, és Zille felé indulok, mintha minden rendben lenne. Könyörgöm, valaki nyírjon ki, mert én ezt nem fogom tudni végigcsinálni.


Love Love Love
Bontovich Márton
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos


Az elsőszülött
RPG hsz: 398
Összes hsz: 401
Írta: 2022. június 9. 08:05 Ugrás a poszthoz

Mirella

Egyáltalán nem állt szándékomban mindazok után, ami ott történt, hazamenni. Helyette valóban Bogolyfalva felé vettem az irányt, egy olyan helyre, ahol nyugalmat reméltem, ez pedig a nagymamám volt. Ő pedig, ahogy annak lennie is kell, tette a nagymamai kötelességeit, mert mindegy, hogy hány éves az ember, a nagyi nagyiként funkcionál. Ehettem pirítóst és csokit reggelire, aludhattam sokáig, kaptam kakaót lefekvéshez, és a nagypapa újabb trükköket tanított sakkozás közben, mialatt persze, szépen kiszedte belőlem, hogy mi is a problémám. Aztán nevetett. Igen, simán kinevetett. Már értem, hogy miért mondják, hogy ugrik egy generációt a stílus. Az öcséim köszönnek vissza benne. Vagy ő az öcséimben, mindegy is.
Viszont a bújkálásnak és a titkoknak megvan a maga ára, többek között az, hogy sétáltathatok kutyát. Hiába van nagy udvar, az nem elég neki, mert olykor szeret a tóban megmártózni, és hát igazán, én is kimozdulhatnék. És hiába esik, a kutya éppen ezt szereti. Így hát egy kölcsönkapott gumicsizmában, egy jól tartott Husky és Golden Retriever keverék ebbel, Mucikával, akinek bejegyzett neve amúgy Sarolta - ne, ne menjünk bele a részletekbe -, nekivágok annak a harci feladatnak, hogy a kutya meg legyen sétáltatva, és ha kedve úgy tartja, az esőben még a tóba is megmártózzon. Nagyobb égés már úgysem érhet, nem?
Nos, de. Történetesen az, hogy mostanra már hallucinálok is, ugyanis, ahogy a vízparton teszem a kört a kutyával, kezemben a sárga esernyővel, egyszer csak életem megkeserítőjét pillantom meg, amint a romantikus esős jelenetben álldogál a csónakház teteje alatt. Kiváló. Meghibbantam, hivatalosan is. Remek. Behunyom a szemem, finoman megingatom a fejem, és helyette inkább Mucit engedem el, hogy csobbanjon. Komolyan megteszi, nagyobb élvezettel, mint a környékbeli gyerekek. Én pedig nagyon erősen megpróbálom elkerülni, hogy rápillantsak a nőre. Nincs ott, és kész.
Bontovich Márton
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos


Az elsőszülött
RPG hsz: 398
Összes hsz: 401
Írta: 2022. június 9. 15:28 Ugrás a poszthoz

Mirella

Nincsen semmi baj. Éppen csak megkattantam, mi is az, amin aggódnom kéne? Eljövök ide, direkt ide, ahol mindig megvédenek, ahol nem érzem a kényszert, ahol nem kell aggódnom azon, hogy belébotlok, és mi történik? Ide képzelem. Hát teljesen normális! El fogom venni a húgát feleségül, szép életünk lesz, kissé unalmas, de kellemes, és ő nem lesz jelen, sem akkor, sem most. Zille nem ezt érdemli, nem azt, hogy ne legyen a nővére jelen, és persze azt sem, hogy ne szerelemből házasodjon, de az élet nem kívánságműsor,  ha az lenne, az apám élne, én meg szerelemből házasodnék.
- Mucika.
Láttam, hogy bemegy, és ez egy picit gyanús képzelgés, mert reális esetben csúnyán nézne rám, nem reálisban meg vetkőzni kezdene. De nem. Nem eltűnt, bement. Ennek kapcsán utána indulok, a kutya pedig éppen nem tud vizet érni, amiért lehet, hogy utál, de mindegy is, mert a nagy helyzet az, hogy csúnya vihar lesz, és ha meghal, megölnek. A csónakház viszont nagyon is vonzó jelenleg, így elindulok felé. Az is lehet ám, hogy egy sötét démon megszállt, megkereste a gyengepontom, és őt találta, mint az új, ám érzelmileg igen aktív eshetőséget, és belőle táplálkozik. A lényeg, hogy haza kéne mennem, de nem teszem, helyette belépek a kutyával, aki egyből abba az irányba indul, ahol a nő van, és hozzá közel fekszik a földre. Jobban kellett volna figyelni SVK-n, és akkor most tudnám, hogy milyen babonázó lénnyel van dolgom…talán banshee? Mire a gondolat idáig elér, már óvatosan mellé telepedek, és kérés vagy kérdés nélkül átölelem, szótlanul a haját simogatva. Ez most egy ilyen helyzet, azt hiszem.
Bontovich Márton
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos


Az elsőszülött
RPG hsz: 398
Összes hsz: 401
Írta: 2022. június 9. 17:28 Ugrás a poszthoz

Mirella

Itt van. Fizikailag. Érzem őt, és hirtelen az a nem kimondottan illő gondolat jut eszembe, hogy ha megnyalnám a nyaka hallatán, vagy válla ívét, pont olyan íze lenne, mint néhány napja, amikor magamhoz vonva csókoltam őt, úgy, mintha az életem múlna rajta.
A gondolat megmosolyogtat, ahogy reszkető testét határozottan tartom. Férfiasan, biztonságot sugárzóan. Nem akarok olyat tenni, amit támadásnak, vagy kellemetlenségnek élne meg, mégis vannak ösztönös cselekedeteim, amelyeken nem tudok uralkodni. Ilyen az is, ahogy simítom a haját, vagy akaratlan is megcsókolom a feje búbját.
- Most megpróbálom jobban csinálni. Mi a legrosszabb, ami történhet? Megversz? Majd beperellek.
A gondolatra elmosolyodom, és remélem ő is, bár azt jobban szeretném, ha megnyugodna, aggasztó egy olyan határozott nőt, mint amilyen ő, ennyire védtelennek látni. Hogyan is lennék képes magára hagyni, vagy bántón viselkedni vele, amikor ennyire ki van szolgáltatva?
- Régen én is féltem a vihartól, de aztán megszülettek az öcséim, és nekem nagy és erős testvérnek kellett lennem. Mindig azt mondták, a családtagjaimnak kell egy biztos pont, mert az a legfontosabb, így azzá akartam válni. Nincs félelmetesebb, mint legidősebbnek lenni.
Bontovich Márton
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos


Az elsőszülött
RPG hsz: 398
Összes hsz: 401
Írta: 2022. június 9. 21:15 Ugrás a poszthoz

Mirella

- Tőlem senki se fogja megtudni, hogy mi a gyengepontod, megőrzöm a titkod.
Mást akarok mondani, azt, hogy védelmezem, hogy egész életemben fogom, hiszen hamarosan a családom lesz. De nem mondhatok ilyet, mert a húgát kell feleségül vennem, mert attól még, hogy a családjaink egyesülnek, és ő a rokonom lesz, nem én leszek a férfi, aki érte él. Nem én fogom ölelni a következő viharos éjjelen, és ez a tény szomorúbb, mint bármi az elmúlt napokból.
- Itt akartam élni, gyerekként. Még tervrajzot is csináltam arra, hogy hogyan fogom átalakítani. Megnöveltem volna a verandát, hogy ott ülhessünk ki, és húztam volna rá még egy szintet. Muglimód, saját kezűleg. A szüleim elhűltek, amikor azt mondtam, hogy kőműves akarok lenni. Egyszer, hogy elrettentsenek, megmutatták nekem a legsztereotípabb munkást, akit csak találni lehetett. Mindig részeg volt, és a feneke kilógott a nadrágból. Szerinted elijesztett?
Lágyan beszélek hozzá, a hangom megtelik azzal a szeretettel és kellemes nosztalgikus hangsúllyal, amilyen valójában szokott lenni. Ujjaimmal a felkarját simogatom, és amikor jobban hozzám bújik, szorosabban ölelem magamhoz. A gondolataim, melyek egyértelműen szexuális töltetűek voltak, tovaszálltak, és helyüket átvette az a megnyugtató és mégis kínzó gondolat, hogy én vele akarom ezt, hogy vele, bármennyire is impulzív ez az egész, bármit képes lennék otthonnak nevezni, sőt vágyom a közös otthonra. Nem akarok erre gondolni, így inkább folytatom a történetet. Ahogy kinéz ez most, elég hosszan elhúzódik majd a vihar.
- Már aznap megvolt a terv, reggel elloptam Milán egyik farmerját, ő gyerekként elég vézna volt, én meg masszív, beleerőszakoltam magam, és anya tükre előtt guggolgattam, míg be nem állt a fenékívem olyanra, mint a férfié. Elloptam egy bort, pocsék íze volt, de ittam, mert láttam, hogy ő is azt teszi. A különbség kettőnk között az volt, hogy ő négyszáz forintnál kevesebbet költött a tablettásra, én viszont egy közel húszezer forintos borral rövidítettem meg a családot. Nem érte meg.
Bontovich Márton
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos


Az elsőszülött
RPG hsz: 398
Összes hsz: 401
Írta: 2022. június 9. 21:44 Ugrás a poszthoz

Mirella

Furcsán üres és hideg az érzés, amit maga után hagy azzal, hogy eltávolodik tőlem. Nem akarom, hogy ne legyen itt, velem, hiszen már volt, tetszett, akarom. Mégsem tartom ott erőszakkal, zavartan helyezkedem inkább törökülésbe, és félszegen bólintok.
- Igen. Igen, mindenképpen. Mindenkinek az lesz a legjobb, ha gyűlölsz.
Ez mondjuk tényleg igaz, mert ha nem tenné, akkor megkérdezném, hogy nem-e akarja mégiscsak újragondolni azt, hogy nem megy férjhez, és ha nemet mond, akkor ugye visszamegyünk a startra, és megint gyűlölni fog, igazán. Inkább csak mondjuk, hogy utálnunk kell egymást.
- A nagymamámé. Fura kutya, eleve furán néz ki, így, hogy félig husky. Saroltának nevezték el, amire hallgat is, de általában akkor szólítják így, ha valami rosszat tett. A mucikát szereti. Előző életében vizikutya volt, imád nagyokat sétálni. A papám volt a falu orvosa, negyvenpár évig, az utolsó aktív évében ő találta ezt a kutyát, és hazavitte a mamámnak, mint legújabb unoka. Azért is lett Sarolta, mert nálunk a fiúk m, a lányok s betűvel kezdődnek. Ezen az ágon persze, és akkoriban mint itt tobzódtunk náluk. Meséltem nekik rólad. Hogy találkoztunk, hogy most itt vagy, és, hogy mennyire furcsa ez a helyzet.
Bontovich Márton
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos


Az elsőszülött
RPG hsz: 398
Összes hsz: 401
Írta: 2022. június 10. 09:11 Ugrás a poszthoz

Mirella

- Rájöttél a titokra. Sajnos túl okos vagy, de látod, így már legalább nem kell rettegned, hogy mi vár rád a mai nap végén. Elég erősen esik, valószínűleg senki se hallja meg a sikításodat, ha esetleg meg is erőszakollak. Ráadásul igencsak puha a föld, ez pedig a nagypapám csizmája.
Teljesen nyugodtan beszélek, mintha tényleg beletörődtem volna, hogy bizony, most itt ez fog történni. Az arcom végig kedves, szinte már szomorú, amíg kicsit lejjebb nem hajtom, és elő nem jön az a sunyi, ördögi mosoly, ami olyan komolytalanná és groteszkké tesz. Nagyon rosszul áll, de nagyon vicces is, és remélem, hogy meg tudom nevettetni vele. Legalább valami örömöm legyen az életben. Olyan jól esik hallani a nevetését, ezért is szeretem a családomat, mindenki olyan vidám lett benne, ahogy Misi bejelentette, hogy házasodik. Előtte is mindig nevettünk, aztán hirtelen zúdult le minden, majd jött helyre a világ, csak én ragadtam ott, de most valahogy minden olyan más, és ez nagyon tetszik. De véget fog érni, és nem tudok jó érvet hozni, hogy ez ne így legyen.
- Elmeséltem nekik, hogy eljöttél, és felforgattad az egész életemet. Valamivel meg kellett magyaráznom, hogy miért vagyok itt náluk, és miért nem akarok hazamenni. A nagymamám szerint csodálatos nő vagy, örül, hogy jöttél, és beverted a képem, így nem neki kellett. Szívesen megismerne, hogy megköszönje személyesen is.
Kicsit elnevetem magam a végére, és nem tudom letörölni a mosolyt az arcomról, valóban ezek hangoztak el. A nagyi imád minket, imádja az unokáit, a dédunokáit, és alig várja, hogy üknagymama legyen, mert egyáltalán nem gondolja úgy, hogy nem fogja megérni. Mondjuk mi sem gondoljuk úgy, az is igaz. Ő egy elég határozott német asszony, olyan, akinek nem mersz ellenkezni. Szóval, ha azt mondja, hogy hülye vagy, akkor megköszönöd neki, hogy rávilágított erre.
- Miért nem fejezed be? Vannak mások is, akik idősebbek, mint a korosztályuk. Az unokatesóm nem tudta, hogy terhes, szó szerint kijött a VAV-ról, azt hitte, hogy csak a stressz miatt van rosszul, délutánra megszült két babát is. Mondták, hogy a testében olyan furcsán helyezkedtek el, hogy csak egy kicsit hízott, amit a rendszertelen evésnek tudott be. A család nagyon kiakadt, főleg, mivel tanárral volt kapcsolata, ami szintén akkor robbant ki, szült még egy babát nem sokkal később, és öt év után ment vissza mesterre. Én támogatnálak ebben.
Na nem mintha az én támogatásom számítana neki, és ahogy kimondta Zille nevét szusszanok egyet. Igaz is, még mindig ő a menyaszonyom.
- Én nem akarom kényszeríteni semmire, és elvenni tőle sem akarok semmit. Én nem mondhatok nemet, de ő igen. Ő elutasíthatja ezt a házasságot, reméltem, hogy valakit szeret, hogy azt mondja, van szerelme. Mire ő nővé érik, én impotenssé válok.
Bontovich Márton
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos


Az elsőszülött
RPG hsz: 398
Összes hsz: 401
Írta: 2022. június 10. 11:17 Ugrás a poszthoz

Mirella

- A családom nem olyan, mint más családok. Nálunk nem a pénzed és nem a rangod számít, hanem, hogy szeress. Esetünkben ne csak engem, hanem az egész családot. Viseld el, hogy sokan vagyunk, hangosak, helyenként köcsögök. Főleg az öcséim és főleg velem, de ez a legtöbb embert megnevetteti. Zille talán egy kicsit zavarban van még ettől. A nagymamám apácának készült, mert nem találta a helyét a világban, és arra gondolt, hogy ha nincs jelen, akkor rálel a békére. Aztán jött a nagypapám, és mire észbe kapott, már a jóképű doktor úr feleségeként hivatkoztak rá. A papa mindig azt mondja, hogy a mama az igazi példája a karrierszédelgésnek, mert egyik Istentől a másikhoz vándorolt.
- Nem tudom. Csak felmerült bennem, hogy azt érzed, valamiről lemaradtál, de igazad van, az önmegvalósítás sokkal jobban sikerült neked, mint a legtöbb embernek. És nem, egyáltalán nem bánom, hogy itt vagy.
Sőt, ami azt illeti, mostanra egy egészen kellemes irányba indult el ez az egész, ami közöttünk van. Jól érzem magam most itt vele, és legyen bármilyen vihar is kint, az a reszkető, védtelen kislány már nincs jelen, és ezt egy kicsit személyes sikernek is elkönyvelhetem, amire nagyon büszke vagyok, még akkor is, ha nem érinthetem, hiszen elhúzódott. Olyan jó lenne még nosztalgiázni, megosztani egymással az életünket, kérdezni, ölelni, csókolni. Nagyon vágyom rá, hogy megcsókoljam, és erővel kell kényszerítenem magam, hogy ne közeledjek hozzá, hogy ne keressem a lehetőséget a megérintésére.
- Nem hiszed, hogy képes lennél szeretni? Tudom, őrültség, de amióta itt vagy, próbálok koncentrálni, de téged kereslek a tömegben, próbállak kerülni, de közben mégis melléd akarok sodródni, és az előbb szentül meg voltam győződve, hogy elment az eszem, hogy ideképzellek, hogy már nem csak álmodom rólad, de ébren is látlak, és ha nem látom, hogy bejössz, ha csak eltűnsz, mire visszanézek, hazamentem volna.
Arra, hogy a húga szerelmes belém, csak megingatom a fejem. Ne, egyszerűen ez nem a valóság. A húga szerelmes a menyasszony létbe, abba, hogy feleség lesz, a készülődésbe, hogy dicsérik, és ezért ő maga elhiszi, hogy valóban boldog, szerelmes. De hát beszélgetni is alig beszélgetünk, és Mirellát már most jobban értem, ismerem, mint a húgát.
- Ne mondd ezt, ne, kérlek, csak ne.
Utoljára módosította:Bontovich Márton, 2022. június 10. 13:33
Bontovich Márton
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos


Az elsőszülött
RPG hsz: 398
Összes hsz: 401
Írta: 2022. június 10. 13:33 Ugrás a poszthoz

Mirella

Nagyon kevés közös dolgot fedezek fel benne és a húgában, és a helyzet az, hogy ettől csak még kívánatosabbá válik. Tény és való, hogy Zille és én kellemes életet élhetnénk, lennének gyerekeink, lenne egy feleségem, akit kedvelek, és aki kedves, de igaza van abban, hogy nem szeretem, hogy az a kislány megérdemli a szerelmet, és azzal, hogy hozzám jön, elveszíti. Elveszem tőle.
- Nem, csak…
Nem tudom, hogy hogyan fejezzem ki magam nem félreérthetően. Hogyan magyarázzam meg, hogy én sokkal inkább látom, sőt, akarom a jövőmet vele, mint a húgával, hogy ha lenne bármi, akármi, amivel meggyőzhető lenne, akkor azt mondanám. De ő elégedett, ha erre kényszeríteném, akkor tőle vennék el valami nagyon lényegeset, a szabadságát, és elvenném azt is, hogy az eszményei szerint házasodjon. A kérdésére lágyan megingatom a fejem, és már-már szomorúan elmosolyodom azon, amit kérdez.
- Azt hitem, hogy a szerelem a lényeg.
Felelem csendesen, de a szemébe nézve. Annyira érzem a vibrálást, a vágyat, hogy nem tudom elhinni, hogy ez csak nálam van, és hogy ő nem érzi. Tényleg nem érzi, tényleg nincs meg nála? Csak én vagyok ennyire elfuserált?
- Hol laksz most?
Bontovich Márton
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos


Az elsőszülött
RPG hsz: 398
Összes hsz: 401
Írta: 2022. június 10. 15:57 Ugrás a poszthoz

Mirella

- Nem tudom jól megfogalmazni.
Ez az igazság, nem csak úgy mondom, hanem tényleg nem tudom jól megfogalmazni azt, hogy amióta itt van, hibának látom az esküvőt. Eddig nem láttam? Nem. Egyetlen ok miatt, mert pontosan tudom magamról, hogy tisztességes vagyok. Nem szándékoztam mással kefélni, nem akartam ütni, vagy éppen szavakkal bántani Zillét. Nem helyeseltem, de nem is ellenkeztem. Mirella jelenléte azonban megbonyolított mindent.
- Velük akarsz maradni?
A kérdés csak úgy kicsúszik, és rögtön meg is bánom. Nekem, nem lesz szabad tudnom, hogy ő hol van, hogy mit csinál, hogy kivel van, és azt, akivel van, szereti-e. Nem szabad azon gondolkoznom sem majd, hogy vajon jön-e, és ha jön, azon, hogy mennyire kívánatos nő. A kérésre bólintok, és próbálom tényleg elengedni az engem kínzó kérdéseket, és a tényt is, hogy egyre közelebb és közelebb van.
- És azt megtehetjük, hogy egymásra vágyunk, és közben mosolygunk rá? Ő is boldognak akarna tudni téged, hiszen nagyon szeret. És ha én vagyok az? Vagy, ha eljön egy pillanat, amikor már nem fogunk tudni megálljt parancsolni? Azt nem bocsátanánk meg egymásnak, és én nem akarom, hogy hibának érezzük, de azt se, hogy ne legyen. Minél jobban idegesítesz, annál jobban kívánlak. Ez lehet, hogy beteges, de igaz.  
Bontovich Márton
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos


Az elsőszülött
RPG hsz: 398
Összes hsz: 401
Írta: 2022. június 10. 19:56 Ugrás a poszthoz

Mirella

- Gyerekként kukás akartam lenni, mugli kukás. Utazni az autó hátulján, úgy nézni a várost. Aztán sírásó, gyászhuszár. Úgy gondoltam, hogy bár én vagyok az örökös, nem veszem át a nemeskei házat, hanem meghagyom a szüleimnek, majd, mivel sokan vagyunk, megmaradna a családi találkozók, esküvők helyszínének. De itt szerettem volna élni, Bogolyfalván. A Bagolykőben tanítottam volna, vettem volna egy üres telket, házat terveztem volna rá a családomnak, és ott lettem volna az építésnél. Egy új kezdet lett volna.
Úgy beszélek róla, mint, ami nem fog megvalósulni, és valóban így is van. Zillével nem tudom elképzelni ezt az egészet, így valószínűleg a birtokon maradunk majd, ahonnan fokozatosan költöznek el a testvérek.
- Ha messzebbet kellene mondanom, a svédekhez vagy a dánokhoz mentem volna. Vagy a finnekhez, ők állítólag igazán boldog nép. Csak aztán, az apám elaludt, és hajnalban már nekem kellett koordinálnom a nyolc fős családunkat, az összeomlott anyámat, a temetést. Még szerettem volna egy kicsit gondtalan lenni, azt hiszem.
Nem vagyok rá büszke, hogy olyan szinten megmakacsoltam magam, hogy a végén már el is felejtettem, milyen boldognak lenni, milyen nevetni, játszani. Túl hamar és túl komolyan kellett felnőttnek lennem, és ennek meglett a maga következménye.
- Maradj az esküvőre. Úriember leszek, és többet nem lépem át a határokat. A húgodat boldoggá teszi a jelenléted, én pedig szeretném, ha minél több boldogság érné. Nem lesz nagy öröm az én feleségemnek lennie.
A felejtésátkot elengedem a fülem mellett. Nem akarom kitörölni, mert nekem viszont, bármennyire is mazochista a gondolat, ő a boldogságom forrása, akiből erőt nyerek, nem akarom elfelejteni.
Bontovich Márton
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos


Az elsőszülött
RPG hsz: 398
Összes hsz: 401
Írta: 2022. június 11. 17:46 Ugrás a poszthoz

Mirella

- Igen, azt így is megtehetném, de amikor jelentkeztem, nem engem vettek fel, aztán jöttek a birtok körüli gondok, elteltek az évek, és nem is tudom, hogy most ki tanít a Bagolykőben. Majd megkérdezem a kisebbeket.
A kellemetlen, hogy ebbe a kisebbekbe a saját menyasszonyom is beletartozik, nem kellene így hivatkoznom rájuk, tudom. Halvány mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy az apámra terelődik a szó, kedves emlékek egész sora önt el szinte azonnal.
- A legközelebb. Mindig magával vitt, tanított, bölcsességre, igazságosságra. Nem ért váratlanul az, hogy nekem kell a birtokot átvennem, csak nem hittem, hogy ilyen hamar lesz. Szó szerint, csak lefeküdt aludni. Korán ment lefeküdni, mert fáradtnak érezte magát. Egész álló nap a könyvelést ellenőrizték, amikor anyu utána ment, én nassoltam éppen a konyhában. Sosem felejtem el a sikítását.
Akármikor az ajtó mellett megyek el, az agyam egy hátsó zugában hallom őt, ahogy ott kérleli az apámat, hogy ébredjen fel, és ez szörnyű. Szomorúan pillantok rá, a múlt és a jelen keveredik benne. Az anyám szomorúságát most érzem magamhoz a legközelebb, azzal, hogy el fogom veszíteni őt. Hát nem nevetséges?
- Bárcsak volna még időnk, lehetőségünk. Bárcsak ne szeretne a húgod. Olyan egyszerű volna akkor minden. Mert, így azt se kérhetem tőled, hogy tölts velem időt, másabbat mint amilyet most töltesz, hogy el tudjuk dönteni mi ez. És ha megbánjuk, hogy nem volt esélyünk?
Bontovich Márton
Előkészítős tanár, Bogolyfalvi lakos


Az elsőszülött
RPG hsz: 398
Összes hsz: 401
Írta: 2022. június 11. 19:21 Ugrás a poszthoz

Mirella

- Akkor sem örültem. Nagyon kellemetlen volt, és csak hülye viccek jutottak eszembe, hogy oldjam a feszültséget.
Tényleg nagyon kellemetlen volt, ráadásul a fogadáson mindenki ott maradt. Mert, ha már ki van fizetve, és ott az a sok étel, meg mindenki eljött, akkor nehogy tönkremenjen. Szóval igen, ettek és ittak a megszégyenülésemre. Mind, akik nemsokára újra végignézik a történetet. Ahogy hallottam, vannak, akik fogadást kötöttek már rá, hogy szökik-e a menyasszony.
- Ebben az esetben, lehet, hogy máris nekiláthatsz.
Csendesen szólalok meg, és valahogy mégis megpróbálok kicsit arrébb húzódni. Imádok a közelében lenni, az illatát, ami körül leng, de most valahogy a távolság nem is olyan rossz.
- A Rengetegből egyenesen ide jöttem, nem szóltam semmit, és a nagyszüleim se szóltak senkinek. Gyakorlatilag eltűntem, és ha te sem jártál otthon, akkor hihetik azt, hogy együtt tűntünk el, mert te vagy az utolsó személy, akivel láttak.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Bontovich Márton összes hozzászólása (302 darab)

Oldalak: [1] 2 3 ... 10 11 » Fel