A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856427#post856427][b]Bontovich Márton - 2022.11.12. 19:03[/b][/url]

Azt mondják, ha az ember nagyon akarja, akkor nincs annak akadálya, hogy meg is valósítsa a terveit. Én pedig nagyon akarom őt, Mirellát, így hát, mi sem természetesebb, mint, hogy mindent addig szervezek, amíg napokig nélkülözhetővé válok a családom számára, és most én jövök el hozzá. A minisztériumban megtettem a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy beléphessek az országba hivatalosan is, így most már csak annyi a dolgom, hogy kilépve megkeressem őt, de persze pont ilyenkor van a legnagyobb forgalom ezen a téren. Nem kellene elmozdulnom a megbeszélt helyről, mégis, valahogy előbb meg akarom találni, mint, hogy ő odaérne, így elindulok, ami persze azt eredményezheti, hogy elkerüljük majd egymást, csodás kezdet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856429#post856429][b]Bontovich Márton - 2022.11.12. 19:05[/b][/url]

Nem azt mondom, hogy eltévedtem, inkább fogalmazzunk úgy, hogy más perspektívából is meg kívánom tekinteni ezt a csodás, tömött teret. Semmi pánik, semmi vész, de elképesztően nagy sóhaj szakad ki belőlem, amikor meglátom a nevét a kijelzőn, de hát laza csávó vagyok… voltam… leszek, mindegy, lazán emelem a fülemhez.
- Ha ott várlak, ahol várnom kell, elölről látlak, de a feneked az, amit először látni szerettem volna, ezért elképzelhető, hogy máshol vagyok, mint ígértem, hogy leszek.
Közben persze vadul keresem őt a tömegben, de jelen pillanatban több az egy főre jutó szőke nő a téren, mint a miss universe döntőjében. Esélyem nincs megtalálni így.
- Segítek, hogy megtalálj. Alig egy perce, hihetetlenül sok pénzt adtam ki egy szál rózsára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856434#post856434][b]Bontovich Márton - 2022.11.12. 19:37[/b][/url]

- Ez nem vicces!
Kiáltom el magam, de mit is érek vele, hát már régen letette, és szóbeli visszajelzés sem érkezik arról, hogy de az, így hát kénytelen vagyok bolyongani legalább fél órát, mire meglátom a padon üldögélve. Hát nem hiszem el ezt a nőt.
- Bébi!
Tárom ki a karjaimat játékosan, ahogy közeledek felé. Sokat beszélgetünk telefonon, de régen nem láttuk egymást élőben, és azért más így, zavarba ejtőbb. És most egy teljes hétig leszünk együtt, ez a gondolat nem tudja levakarni a vigyort a képemről. Megoldottam, itt vagyok, itt leszek. Én ezt tényleg nagyon akarom, és valahogy a tudat, hogy itt a lehetőség rá, mintha elkezdte volna feléleszteni a régi Mártont

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856436#post856436][b]Bontovich Márton - 2022.11.12. 19:45[/b][/url]

- Mert kellett szereznem egy rózsát. Azt hittem, hogy simábban fog menni.
Milyen ember az, aki nem rózsával várja a régen látott kedvest? Szörnyű. Szóval elmentem, és szereztem egy fehéret, amibe vörös és rózsaszín cikornyák vannak. Különleges, mint a nő maga, megfejthetetlen. Lehajolva finom csókot lehelek az ajkaira, üdvözlés gyanánt, majd a táskámat a másik oldalra hajtva ujjaimat ujjai közé mélyesztem.
- Tényleg úgy gondoltad, hogy nem jöttem el?
Érdeklődöm, miközben engedem, hogy induljon és vezessen, én már egyszer eltévedtem, szóval most teljesen rábízom magam, hogy merre kell menni, mert még egy ilyen blamát nem biztos, hogy ma értékelne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856441#post856441][b]Bontovich Márton - 2022.11.12. 20:27[/b][/url]

- Nem, nekem tetszik ez az oltárnál faképnél hagyós hagyományunk, addig nem tehetem meg, hogy ne jöjjek.
Persze, amúgy is számos tényező volt, ami közrejátszott abban, hogy ne tudjak eljönni, de nem érdekelt, mindent megoldottam. Miksa pedig nagyon sokat segített ebben, örülök, hogy szívén viseli ezt az ügyet, és segít nekem benne. Nem, azt semmiképpen sem akarom, hogy felnőjön, de azért jobb ez így.
- Mindent szeretnék, amit megmutatnál nekem. Egy hétig úgy fogok itt élni, mintha ez lenne a normális. Amikor dolgozol, tudok én is dolgozni, mindent elrendeztem otthon.
Kicsit szigorú lesz az időbeosztás, de meg lesz ez, működnie kell, mert ez most meghatározza azt, hogy a későbbiekben hogyan tudunk együttműködni.
- Nem is meséltem még, Miksa vett egy házat Bogolyfalván. Erre felbátorodva Misi bejelentette, hogy elköltözne. Meglepő módon.
Nem, amúgy nem volt az, fogadást kötöttünk rá, hogy ugyanolyan majmolást csinál-e, mint anno, amikor Milán eljegyezte Virágot. Akkor hirtelen ő is eljegyezte a lányt, akit kinézett magának, hogy jó lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856446#post856446][b]Bontovich Márton - 2022.11.12. 21:25[/b][/url]

- Furcsa belegondolni. Az a baj, hogy el fog rohanni, és nagyon szomorú lesz a vége.
Tudom, hogy szenvedni fogunk tőle, és nem lenne szabad még a végére gondolnunk, de olyan hihetetlen ez az egész, hogy képtelenség még pozitívan látni.
- Csak az első lesz ilyen furcsa érzés, ugye?
Ő jelentősen nagyobb utazó, mint én, és fontos, hogy egy kicsit megnyugodjak, ő pedig úgy vélem, hogy még tudna nyugtatni a pozitív gondolataival.
- Azt mondtam, nem mer inni a Fölnagy löttyből. Hajnalban háztulaj lett. Elvinnélek majd, ha jössz, érdekes lett, olyan Miksás.
Az öcsém a felszíni hülyegyerek alatt egy nagyon bölcs felnőtté kezd érni, amin csak ámulok, de szólni nem merek, mert nem akarom, hogy rosszul érintse, vagy ellenkezzen azzal, amerre halad, mert jó az irány. Felnevetek Misire, és megrázom a fejem.
- Nem. Az Anna bál után megkérdezte, hogy miért veszlek  el. Mondtam neki, hogy elhangzott az indok, terhes vagy. Rendesen elgondolkodón nézett a lányra. Jaj mondom, baszki, ne csináld. De igen, a srácot már anyám is kisfiamnak hívja.
Sőt, még szereti is, mindig vesz neki karácsonyra is ajándékot, mind veszünk, és ő is vesz.
- Erről jut eszembe,  karácsonykor bált rendezünk a birtokon. Nincs kifogás, jönnöd kell.
Nem érdekel semmi, azon ott kell lennie, és parancsba adtam minden testvéremnek,  hogy hívjon egy olyan embert, akivel jól érzi magát. Vidám arcokat szeretnék látni. Felpillantok az épületre, és vénemberesen sóhajtok, majd váratlanul odarántom magamhoz, és mély csókkal forrok össze vele.
- Öreg vagyok, ha a másodikon meghalok, legalább életem utolsó csókjának emléke járjon át.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856448#post856448][b]Bontovich Márton - 2022.11.12. 21:38[/b][/url]

- Az első alkalom, hogy egymásnál vagyunk, hivatalosan.
Mert ezt nem lehet jobban megfogalmazni, eddig jött, látott, távozott, vagy én mentem, láttam, távoztam, de ez most egy előre lebeszélt, hivatalos, tényleges találkozó. Egy olyan esemény, amit megszerveztünk, és ami várható volt, mind a kettőnk életében.
- Nem nagyon. Vannak mozdulatok, érzések, pillanatok, amikre emlékszem, de nem lennék képes felidézni, hogy mi történt.
Ami lehet, hogy kellemetlen, de nagyon sok minden volt már akkor bennünk, alkohol is, indulat is, érzelem is, így hát a végére nem maradt más, csak az, hogy teljesen egymásnak estünk, átadtuk magunkat a másiknak. Aztán persze, mind a ketten visszavettünk, és lett belőle az, hogy most itt vagyunk, és talán megnyugtató mindkettőnknek, hogy nem emlékszünk egészen arra, hogy mi is történt. Arra, hogy megnézné a házat sejtelmesen, de szélesen mosolyogva felelek, mert biztos vagyok benne, hogy az aztán igazi élmény lesz. Nekem nagyon tetszett, az elképzelés is, az indok is, a megoldás is, egy rossz szavam nem volt, egyedül a teljesen üveg fallal ellátott fürdőszobán csodálkoztam.
- Talán nem akarja azt, hogy anyát megszólják? Nem tudom, mi mindig támogató család voltunk, de lehet, hogy történt valami, hallott vagy tapasztalt valamit, ami miatt ezt a döntést hozta, csak abban reménykedem, hogy korrekt játékos a kislánnyal, akit maga mellé választott.
A párja fiatal, szeretetreméltó, kissé talán naiv, butuska, de nagyon jóravaló lány, szóval valóban nem mondhatok róla rosszat, viszont nem tudom elképzelni, hogy ebbe a felállásba, bárki is belemenjen. Mondom én, aki a családért kész lettem volna érdekből házasodni. Kétszer. Imádom, ahogy a teste hozzám simul, ahogy legálisan vonhatom őt magamhoz, és csókolhatom, amikor csak szeretném. Ez a boldogság, a szemébe nézni, a huncut mosolyát imádni. Engedelmesen követem, hogy valószínűleg meghaljak a negyedik emelet előtt három lépéssel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856450#post856450][b]Bontovich Márton - 2022.11.12. 21:41[/b][/url]

- Nem, ezért gondolom, hogy ez valami régebbi, mintha érte volna egy sérelem, egy csalódás, és így reagálna rá.
Abban biztos vagyok, hogy nem otthon érte, mert ki nem mondott tény, és éppen ezért mi nem is nagyon hoztuk fel a témát. Egy időben Saci próbálta könnyed vacsoratémaként elsütni a melegek jogait, amibe aztán persze mindannyian beleszálltunk, hogy tényleg érezze, hogy nem vagyunk ellene, de ennél többet nem tudtunk tenni. Ez az eljegyzés az ő döntése volt.
- Ahhoz képest, hogy nem igazán erősségem a sport, nem olyan vészes, csak nem rohanok.
Tényleg, így szépen, kényelmesen felkapaszkodva, emeletről emeletre, beszélgetve, nem rossz. Nem vagyok puhány, nálunk is vannak lépcsők. Anno a Bagolykőben sportoltam, kviddicseztem terelőként, szóval van alapom, csak mostanában félig apukásabb testfelépítéssel rendelkezem.
- Ennyire rosszul nézek ki?
Nevetem el magam, ahogy belépek az otthonába, és végre megpillanthatom, hogy hol is él. Izgulok, érzem, ahogy a tenyerem is nyirkossá válik. Hát itt vagyok. Automatikusan kilépek a cipőmből, mielőtt tovább mennék.
- Kérek. Nagyon hangulatos, olyan, amiben látlak élni. Nem képzeltem el, hogy milyen lehet,de nagyon tetszik a látvány. A nagyszüleid messze laknak?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856452#post856452][b]Bontovich Márton - 2022.11.12. 21:53[/b][/url]

- Többnyire csak rosszabban. Minden elismerésem, hogy még opció vagyok.
Ugyanazt gondoljuk, még ha nem is mondjuk ki, hogy nem értjük a másik mit keres mellettünk. Tudom, mert látom a szemében a ki nem mondott kérdést, és tudom, mert én magam is rengetegszer feltettem már ezt. Miért van ott, miért jön vissza? És erre nincs racionális magyarázat. Azt mondják, ez szerelem.
- Van valamid, ami savanykásabb? Citrusos.
Érdeklődöm, ahogy lassan elindulok befelé, alaposan megnézve mindent, ami a lakásnak ezen a részén van, díszeket, könyveket, de persze, nem akarok illetlen lenni, így hamarosan követem őt a konyhába.
- És tudják, hogy azt tervezed, hogy bemutatsz? És ha igen, tudják, hogy én ki vagyok. Mármint, ez eredeti funkciómat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856455#post856455][b]Bontovich Márton - 2022.11.12. 22:18[/b][/url]

- A limonádé tökéletes lesz.
Vagy a sok citromos dolog, vagy az idegesség, vagy a Mirella okozta stressz, de egy nap valami egészen biztos, hogy lyukat fog marni a gyomromba. De nem ma, nem akkor, amikor hálásan pillantok rá, szépen mosolyogva.
- Lesz erre egy hetem, és most inkább a közeledben lennék, végre.
Egy örökkévalóság volt a külön töltött időszak, és az utolsó napok extrahosszúnak tűnnek. Remélem, ezek idővel elhalványulnak, és, ha azt mondom, hogy pénteken elutazom, akkor ne gondolja úgy a kedd, a szerda meg a csütörtök, hogy ők akkor negyvennyolc órából állnak.
- Szóval a te ágyad az én ágyam is?
Nyilván együtt akarok aludni vele, akkor is, ha macskamód fekszik mellettem, és erre úgy érzem, hogy jó, ha már most felkészítem. Vannak igényeim, és igen, ostoba kamaszként tényleg mindig mellette lenni az egyik.
- Akkor olyan lesz, mintha otthon lennék. Lélekben már mindenre felkészültem. Komolyan. Nincs olyan kérdés, amit ne tudnék megválaszolni. Vagy lenyűgözöm őket, vagy kiakasztom, de legalább van válaszom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856479#post856479][b]Bontovich Márton - 2022.11.13. 06:59[/b][/url]

- Ígérem, hogy oda, ahova én is egyedül szeretek járni, téged is egyedül engedlek.
Tudom, hogy egy idő után, vannak, akiknél ez sem jelent gondot, de én azt hiszem, hogy egy idő után is szeretném, ha az a privát idő a sajátom és a sajátja lenne. Egy kis kiugrás a világból. Elmosolyodom a puszira, közelebb húzom magamhoz, és egy-két apróbb puszit én is adok neki. Úgy érzem magam, mint, aki megint fiatal, nem úgy, mint egy morgós nagypapa, és azt hiszem, még kinézetileg is fiatalabb vagyok, habár nem is olyan régen kaptam meg, hogy az én nyugger tempómban közlekedik majd, pedig korban nem mondhatnám, hogy távol állunk egymástól.
- Tudod, hogy mit jelent a fiók? Nagy ugrást. A fogkefémet terveztem itt hagyni, jelzésértékkel, de még a végén egy boxer meg egy fél pár zokni is itt marad.
Hálásan pillantok rá a helyért, mert valóban szeretem, ha a holmim rendezetten van, és nem úgy kell az első percben összeboruló táskámból gyűrötten kihalászni.
- Sajnálom, hogy vele nem szolgálhatok, de ha gondolod, megkérem, hogy reggel videochatben csatlakozzon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856481#post856481][b]Bontovich Márton - 2022.11.13. 08:17[/b][/url]

- Alig várom, hogy hazahozzon valakit. Mindig azon gondolkozom, hogy vajon milyen lány lesz majd eléggé kitartó hozzá. Meg Martinhoz is. Miksa túl nagy falat, Martin meg túl egyszerű.
Hihetetlen, hogy mi mind testvére vagyunk, és ennyire ellentétesek. Martin és Milán hasonlítanak, meg Miksa és én. A lányok különböznek, Misi talán Stefivel hasonló, Saci meg talán velünk? De összességében teljesen mások vagyunk mind.
- Mutasd meg a kedvenc helyeidet. Legyen egy étterem, egy kávézó, egy szabadtéri és egy zárt hely. Mutasd meg a várost a te szemeddel, hogy úgy ismerhessem meg, ahogy te szerettél bele, és ne úgy, ahogy a turistakönyvek mutatják.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856486#post856486][b]Bontovich Márton - 2022.11.13. 09:57[/b][/url]

- Én néha igen, olykor külsőre is. Nem tudom, hogy miért.
Valamiért, talán a hasonlóságaink miatt, de biztos vagyok benne, hogy ő is szőke lányt választ majd, talán kevésbé karakán verziót, mint az enyém, de olyat, aki rendben van lelkileg, akinek kell mindaz, ami az öcsém.
- Ne haragudj, nem, természetesen előbb együnk, csak megválaszoltam,  hogy a mai napon még mit csináljunk.
Olyan nagyon zavarban vagyok, hogy az étel illata el sem jut hozzám, de most, amikor rákérdezett, a szervezetem felélénkült, és egyből reagált rá, ugyanis megkordult a gyomrom, hangosan.
- Bocsánat. Azt hiszem, előbb ennénk. Hoztam neked pár ajándékot is, tudom, hogy ismered Magyarországot, de azért készültem, esetleg utána odaadnám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856488#post856488][b]Bontovich Márton - 2022.11.13. 09:59[/b][/url]

- Nem mindegy, hogy kit hoz a családba, van egy szint.
Mondjuk, akárkit is hoz, minden elismerésem lesz neki, de igen, néha ilyeneken is szoktam. Egy kicsit hezitálok, de aztán elnevetem magam, és csak kibököm.
- Um. Van olyan, hogy a lányok párjai is felmerülnek bennem. Hogy milyenek lesznek.
Érzem, ahogy zavarba jövök, mert tudom, hogy ez nagyon félreérthető, mert nem úúúúgy fantáziálok, ahogy ő gondolja.
- Mert szokás nálunk. Ha elmegyünk valakihez, viszünk ajándékot. Anyánk erre mindig nagyon odafigyelt, hogy ne üres kézzel menjünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856490#post856490][b]Bontovich Márton - 2022.11.13. 10:00[/b][/url]

- Mi a baj?
Mert észre se vettem itt a nagy lelkesedésemben, lakásnézésemben, hogy valami baj van, de most, hogy így jobban megnézem őt, látom, hogy valami nagyon nem kóser vele, és hirtelen nem tudom, hogy mi történt. Az előbb még minden szép volt és jó, aztán hirtelen meg, látom, hogy valami zavarja.
- Nálam ez természetes, nem az idegeiden akartam táncolni azzal, hogy betettem valamit a bőröndömbe, vagy vettem egy szál rózsát. Én férfi vagyok, és ez is a részem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856492#post856492][b]Bontovich Márton - 2022.11.13. 10:01[/b][/url]

- NEM ÚGY! JÉZUSOM MIRELLA!
Hát nem tudok nem felcsattanva válaszolni, miközben a kezeimmel hevesen gesztikulálok. Nem is értem, hogy honnan szedi, vagyis de, hiszen még én is tudtam, hogy nem normális az, amit mondok, de, hogy ő is erre a következtetésre gondolt, ennyire simán, az meglepett.
- Én csak azon szoktam gondolkozni, hogy milyen emberek fognak leülni a családi asztalhoz. Hogy vagyunk mi heten, egy idő után mindenkinek lesz társa, nők és férfiak is, hogy milyenek lesznek, milyen lesz a hangulat. Hogy mennyire lesz nagy különbség a gyerekeink életkora között, hogy mikor kell majd gyerekasztalt kialakítani. Mindig nagy családunk volt, a főbb ünnepeken biztos, hogy összegyűlünk, és a múltkor együtt vacsoráztunk a kertben, elmerengtem, hogy milyen lesz egy tizenöt emberrel például. De nem úgy fantáziálok, úgy csak rólad, esküszöm.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856494#post856494][b]Bontovich Márton - 2022.11.13. 10:02[/b][/url]

- Azt hittem, hogy ez egy elfogadó ország. Az utcán füveznek az emberek, nem?
Minden, amit egy magyar kisfaluban felnőtt férfi ember a világról tud: Hollandiában lehet füvezni. Gratulálok magamnak, hogy ezt így közöltem is vele.
- Rendben vagyunk? Vagy van még valami, amit szeretnél tisztázni?
Kérdezem, ahogy helyet foglalok, és hümmögve pillantok fel rá.
- Nem is öregeztelek le. Most jut eszembe. És az öcsém meg… nem akarok belegondolni, hogy egy öreg nővel van. Fúj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856496#post856496][b]Bontovich Márton - 2022.11.13. 10:13[/b][/url]

- Ezért jöttem, látod, nyitok a világra, megismerek mást is a mendemondákon túl.
Vigyorodom el kedvesen, mert nem akarom se degradálni, se beskatulyázni az országot, amit szeret. Sőt. Tényleg szeretném egy kicsit a magaménak is tekinteni.
- Túlzottan örülök, hogy itt lehetek. Olyan vagyok, mint kamaszkoromban az első…
Rápillantok, és majd köhintve az ételre kúszik a tekintetem.
- Csóknál.
Nem annál, és ezt ő is tudja, meg én is, hiába próbálom bujkáló mosollyal leplezni.
- Istennő vagy, csodás illata van. Látod, engem se szúrhatsz le a virág miatt, hiszen te isteni ételt főztél. Ajándékok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856498#post856498][b]Bontovich Márton - 2022.11.13. 10:14[/b][/url]

- Maradjunk annyiban, hogy túl lelkes voltam. Rekord sebesség, a lány is olyan gyorsan futott el.
Nem mondhatja, hogy nem fejlődtem, legalább ő, ha meg is szökött, adott egy második esélyt.
- Rendben.
Próbálok nem hallhatóan sóhajtani, de végül olyan lesz, amire a temetőben is felkelnek. De nem bosszankodom, sőt, kuncogni kezdek.
- Te ezt nagyon  élvezed, ugye? Kötöszködhetsz velem, és te ezt vártad a leginkább, valld csak be!
Hamiskás mosollyal, csillogó szemekkel pillantok rá. Jaj ez a nő, imádom!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856500#post856500][b]Bontovich Márton - 2022.11.13. 10:18[/b][/url]

- Jó étvágyat.
Mosolyodom el, és én is az ételre koncentrálok, amíg meg nem szólal. Akkor viszont őszinte megkönnyebbüléssel sóhajtok fel.
- Annyira örülök, hogy így látod! Nem akartam mondani, mert nem akartam veszekedni, de sokkal jobban élveztem azt, amikor vitatkoztunk. Most remélem, hogy az első nap izgalma van csak, és rátalálunk önmagunkra.
Nem azt mondom, hogy mindig veszekedjünk, de minket tényleg az a tűz tartott életben, most meg furcsán bénának érzem magam.
- Sajnálom, de rettegek, hogy elveszítelek,  az meg milyen már, hogy idejövök veszekedni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856502#post856502][b]Bontovich Márton - 2022.11.13. 10:19[/b][/url]

- Nem hiszem, hogy veszekedés nélkül kibírjuk a vacsoráig, csak most még próbálkozom úriemberként viselkedni.
De nem, fog jönni valami apróság, az egyikünk elpattan, a másik meg ellenkezve kontráz, és újra ott leszünk, ahol korábban.
- Nem akarom, hogy megbánd a döntésed velem kapcsolatban.  Csak még nem oldódtam fel, még nem hiszem, hogy ez tényleg megtörténik, tényleg veled vagyok.
Pedig tényleg vele vagyok, érzem, látom őt, és ezt imádom nagyon. De érzem magamon, hogy nem megy ez a helyzet, minden olyan idegen. Otthon, sőt, még náluk is, olyan biztonsággal mozogtam.
- Azt hittem, hogy ideérek, és egymásnak esve szexelünk. Arra fel voltam készülve, erre nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856504#post856504][b]Bontovich Márton - 2022.11.13. 10:22[/b][/url]

- Ez az ital mindenhol kísért.
Tudom mi ez, ó de még mennyire, hogy tudom. Ez a Rettenet. Nem lehet máshogy hívni, és lehajtom, mert ő is megtette, nehogy már én ne tegyem meg. A hatása szinte azonnali. Megbánom mindent bűnömer,  és közben elindít bennem valamit.
- Igen, baromira szexelni akarok veled. A várost bármikor láthatom,  de most nagyon  benned lennék.
Miközben beszélek, észre se veszem, hogy felkeltem,  csak azt, hogy ott állok, szorosan hozzá simulva, pillanatok alatt a kezem már a melltartóját bontja ki, nem tétovázom.
- Annyira kívánlak. Olyan sokszor gondolok rád. Akarlak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856506#post856506][b]Bontovich Márton - 2022.11.13. 10:25[/b][/url]

- Én is ettől féltem. Nagyapád sok embert ölt már meg?
Mert ezek az italok, halálosak. Én szerintem macska vagyok. Egy életem elment az oltárnál, és legalább három már akkor, amikor az öreg valamelyik itala volt bennem. Most már négy, mert egyetlen pillanat elég ahhoz, hogy érezzem, megindul a másik énem, az, amelyik nem érzi úgy, hogy a korlátok és az illem szükségesek.
- Na vajon babám, mit szoktam csinálni?
Emelem az égre a tekintetem, miközben a kezét oda vezetem, ahol már az elméleti eszmecserétől is merevedni kezdek, mégis mit csinálhatnék, ha rá gondolok, és heteken át nem látom.
- Is, elsőre biztos, hogy nem leszek képes kedves lenni veled, de majd kárpótollak.
Az biztos, hogy képtelen leszek rá. Ahogy ő is, úgy én is egyből vetkőztetni kezdem, vadul csókolva a száját, nem garantálva, hogy nem szökken tőle a vére.
- Azt akarom, hogy meztelen légy, hogy ne viselj itthon semmit, hogy bárhol, bármikor, bárhányszor megkaphassalak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856508#post856508][b]Bontovich Márton - 2022.11.13. 10:28[/b][/url]

Nem érdekel semmi, csak az, hogy vele legyek, hogy őt érezzem. Tudom, hogy ennek az egésznek nem csak a testiségről kellene szólnia, de olyan ez, mint a drog, egyszer megkaptam őt, és mindig akarom. Most is csak az jár a fejemben, hogy a lakás egyetlen pontjára se tudná azt mondani, hogy ott nem akarom őt csúcsra juttatni, itt is, ott is, mindenhol is. Csak most az egyszer, csak ma, és ígérem, sokkal jobban tudok utána majd koncentrálni. És akkor… elneveti magát.
- Ez…ez az, amire vágyom.
Felelem végül elhűlve, mert ezt nem idéztem, csak kimondtam azt, amit gondolok, bókoltam neki, ő pedig kinevetett. Csak így, simán. Kinevetett. Érzem a csalódottságot, ahogy már nem fogom olyan erősen, és végül valóban el is engedem, hogy magam előtt összefonjam a karjaimat.
- Szóval szar a dumám? Csak a testem kell, mi. Szexrabszolgának hívtál, azért húztad a szád a városnézésre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=856510#post856510][b]Bontovich Márton - 2022.11.13. 10:28[/b][/url]

Azért nyilván olyan messzire nem megyek, hogy ne tudjon elérni, de azért a szemeimet meg merem forgatni.
- Olyan szép vagy ruha nélkül, annyira imádom a tested. A vállaid vonala, a csípőd íve, a feneked.
Ahogy beszélek, meg is simítom azokat a részeket, amiket kiemelek. Én tényleg nagyon szerelmes vagyok belé, a rózsaszín köd egyetlen pillanat alatt teljesen beteríti az egész agyamat, ahogy meglátom, és onnantól végem van. Nem egyszer éreztem, hogy majd kirobbanok, ahogy vele beszélek, és például megnyalja az ajkát közben. Bámulatos nő. Kinézetre, jellemre, mindenhogyan.
- Férfi vagyok, nekem kell. Napjában többször.
A végén már ott ül az a sunyi mosoly a szám sarkában, és én is elnevetem magam.
- Csináljuk az én módszerem szerint.
Lehajolva a vállamra kapom, mielőtt ellenkezni tudna, és jól megpaskolom a fenekét. Vezess asszony, mutasd, hol hághatlak meg!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869467#post869467][b]Bontovich Márton - 2023.11.19. 09:10[/b][/url]

Szerintem az ember ilyen kérdésekben sosem lehet egészen nyugodt. Akkor sem, amikor az imádott öccse betölti a nyolcvankilencedik életévét és egy templom tetejéről kell leszedni, mert szerinte az ember sosem él eleget. Szeretném, ha már itt tartanánk, addig is megnyugtató minden, amire az orvosok azt mondják, hogy kiváló értékek és eredményes műtét. Azt nem mondják, hogy nincsenek utóhatások, nem jár ez valami mással, de állítólag semmi halálossal. Ezzel azért ki tudok egyezni. A holland orvos, akinél voltam is csak dicsérte a magyar orvosok szakértelmét, így boldog mosollyal az arcomon távozom, hogy hazainduljak, és ez a mosoly abban a pillanatban fagy az arcomra, ahogy az utolsó folyosók egyikén szembetalálom magam vele. A lábaimban mintha hirtelen ólomsúly lenne, és bár kimondottan összeszedett lettem az utóbbi hetekben, most mégis olyan szerencsétlennek érzem magam, ahogy nézem őt közeledni a folyosón, és nem tudom, hogy mit fog szólni, amikor meglát, és én még hülyén oda is integetek. Nem vagyok normális.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869469#post869469][b]Bontovich Márton - 2023.11.19. 09:12[/b][/url]

A mosoly a kérdések hatására igen hamar leolvad az arcomról, pedig szívem szerint odarohantam volna, hogy megöleljem, hogy érezzem az illatát, a bőre melegét. Nagy nehezen megálltam, és csak a mosolyig meg az integetésig jutottam, és ennek is meglett a maga eredménye. Zavartan ejtem le magam mellé a kezem, és hirtelen nem is tudom, hogy mit kezdjek vele, csak lóg, olyan szerencsétlenül.
- Nem…senki…én csak…
Hülye dadogás! Nyelek egyet, hátrapillantok a folyosón, és az orvosra mutatok, akivel az előbb beszéltem.
- A doktornő kiváló specialista, Miksa leleteit hoztam el neki, hogy ő is véleményt adjon, az öcsém, nem nyugszom meg egy választól. Valójában ő a hetedik, akitől szakvéleményt kérek. Miért gondoltad, hogy bárki elmondta nekem, hogy itt vagy?
Pillantok rá értetlenül, mert nem feltételezném, hogy bárki azzal indított volna nálam, hogy Mira kórházban van.
- Várj…baj van? Beteg vagy? Ki az orvosod?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869471#post869471][b]Bontovich Márton - 2023.11.19. 09:12[/b][/url]

- Eljátszottam a gondolattal, hogy meglátogatlak, megleplek, csak féltem, hogy mi van, ha én lepődök meg, mert nem te nyitod ki az ajtót. Amilyen szerencsés vagyok, ez egy esélyes opció lehetett volna.
Lássuk be, ha egy nap a szerencsétlenség szobrot kap, én biztos, hogy előkelő helyen fogok szerepelni abban, hogy kiről mintázzák az arcát.
- Egy kicsit, de tudod, hogy milyen vagyok, és Róza is végigcsinált egy boldog terhességet, majd a végén egy hónapig altatták, hogy életben maradjon. Tudom, hogy más a kettő, de amikor a kislányát a karomban tartottam, eszembe jutott az, amikor Miksát fogtam, és egyik jött a másikból.
Most először mozdítom a karjaimat, és úgy helyezem, mintha most is éppen egy kisbabát tartanék a kezemben. A kérdésére kicsit összevonom a szemöldökeimet, és végül lassan bólintok.
- Egy kicsit le vagy sápadva, de gondolom, mert nem számítottál itt rám. A hajad is máshogy hordod és a sminked is halványabb, de szép, nagyon szép vagy most is, ragyogsz és csinos vagy. Gyönyörű szép vagy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869473#post869473][b]Bontovich Márton - 2023.11.19. 09:13[/b][/url]

Szólásra nyitom a számat, majd visszacsukom, aztán megint kinyitom, de hang nem jön ki a számon, mert a látvány elnémít, és helyette csak az agyam kattogását meg az ő hangját hallom. Én így is gyönyörűnek látom, sőt, még szebbnek is, mint az ez előtti pillanatban, hiszen most már az egész képet látom.
- Kisbabánk lesz.
Suttogom végül kettőnk közé a tényt, olyan szeretettel, hogy elcsuklik a végére a hangom. Kinyújtom a kezem a pocakja felé, majd megtorpanok, és engedélykérőn rápillantok.
- Bocsáss meg nekem, egy idióta vagyok. Nagyon szeretlek és nagyon sajnálok mindent, amit tettem. Összeszedtem magam, hogy olyan férfi legyek, akit megérdemelsz, de féltem, hogy elkéstem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869475#post869475][b]Bontovich Márton - 2023.11.19. 09:13[/b][/url]

Megingatom a fejem, mert nem, tényleg nem mondta el, de ez most nem is számít, csak az számít, ami a szemem előtt van, Mira. Miksának mindig jó oka van a döntései mögött, és pontosan tudom, hogy okkal nem mondta el nekem. Talán, az elmúlt hónapokban én sem mondtam volna el magamnak ezt a rendkívül fontos tényt, hiába tudja ő is, hogy erre a pillanatra vágytam a legjobban.
- Nem csinálhatjuk ezt mindig, Mirella, nem kímélhetjük meg a rossz énünktől a másikat. Ha kell, egy leszek a születőben lévő apukák között, aki éjjel az utolsó doboz fagyiért verekszik a közértben, és veszekszik a mekis fiúval, hogy autó nélkül is adja ki a sajtburgereket.
Mindig is neki kellett volna lennie az elsőnek nálam, és tudom, hogy elszúrtam, nagyon.
- Ha itt szeretnél élni, élhetünk itt is. Megértem, ha nem jönnél vissza Bogolyfalvára.