A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869034#post869034][b]Adele Nadia Krise - 2023.11.02. 22:25[/b][/url]

Megfeszül az állkapcsa, de nem áll neki vitatkozni, mert sem ereje, sem idege nincs hozzá. Számított ellenállásra, de szerencsére ez messze nem olyan rossz, mint az erőszakos üvöltözés és testi megtorlás. És persze, hogy Willnek is vannak feltételei, hát hogyne lennének. Hosszan kifújja a levegőt, aztán a hajába túr és hátrakaparja a természtellenesen szőke fürtöket az arcából. Borzasztóan fiatalnak tűnik a majdnem 21 éve ellenére.
- Mondj, amit akarsz, de letesszük akkor mindketten az esküt. És nem csak Lucienre. Minden. Egyes. Potenciális. Gyerekünkre. Értve. Ha már mindketten ilyen... problémásak vagyunk, ez a minimum. - Mert nem kötekszik ezen, az ő természete is elég messze áll az ideálistól, sőt, ha bárki megtudná, hogy Willnek a kezébe adta Lucient azok után, amit megtudott róla, minden bizonnyal ugyanolyan szörnyetegnek könyvelné el, mint amilyennek a férjét tartaná a közvélemény egy lelepleződés során. Még ő sem biztos benne, lesz-e gyomra Willel maradni ezek után, de egy biztos, a gyerek érdekében nem fog aláírni semmiféle ilyen gennyes papírt, és a nyakát tenné rá, hogy Will sem. Ha meg fogják keseríteni egymás életét, ám legyen.
- És van még egy feltételem. Amíg nem rendezem magamban mindazt ami… napvilágra került, addig nem hagylak magadra Luciennel kettesben. Akár tetszik, akár nem. Kifelé maradunk a boldog család, Almássy grófnőtől végre búcsút veszünk, de a bizalmamat újra kell építenem feléd. Már, ha sikerül. - Igyekszik végig tárgyilagos maradni, és nem belemenni a "mennyire megrázó volt megtudni, milyen mocskot hagytál magad mögött a családoddal kapcsolatban" litániába, mert sejthetően semmit sem érne el vele. Arra is odafigyel, hogy véletlen se használja a "tilos" szó bármilyen variációját, inkább implikálja, hogy Willnek egy ideig nem lesznek csak apa-fia momentumai, ha rajta múlik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869036#post869036][b]William Martin Krise - 2023.11.02. 22:27[/b][/url]

- Hmm-mmmm…
Belülről rágcsálja az ajkát, a keze pedig, ami köré a gyermek ujjai fonódnak, kissé megremeg. Tanult azonban az intelmekből és abból, amit mint a nagyanyja, mint pedig a nagynénje a lelkére kötöttek. Nem vitatkozhat. Lesz ideje rá, szüksége is lesz rá, idővel pedig meg is fogja tenni. De nem itt és nem most. Hosszan pislog. Egy mély szusszanással pedig összeszorult torokkal visszanyeli azt, amire gondol és igazán kikívánkozna.
Adél esküt akar és felügyeletet. Az előbbi visszatérő momentum köztük, az utóbbi azonban új… emellett pedig amellett, hogy kőként nehezíti el a gyomrát, valahol mélyen enyhébb büntetés mint amire számított.
   -  Ahogy szeretnéd - egyez bele végül halkan. Átfogja a pólyát, majd azzal a kezében óvatosan feláll az ágy széléről. Csak egy lépéssel távolodik el, visszafordul a lány felé.
 - Külön akarsz költözni? Vissza anyádékhoz? Vagy ide?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869037#post869037][b]Adele Nadia Krise - 2023.11.02. 22:29[/b][/url]

Hallhatóan kifújja a bent rekedt levegőt a beleegyezés hallatán. Ettől igazán tartott, hogy ha Will megmakacsolja magát, sokkal nehezebb dolga lesz. Megfenyegethetné masszívan a válással, de az rá nézve is kockázatos- biztos benne, hogy egy elhelyezési perben megkérdőjeleződne az alkalmassága mint egykori zártosztályt megjárt páciens, és már látta gyakorlatban, mennyire hathatósak a Krise-ügyvédek.
- Köszönöm. - Főleg azt, hogy nem kiborulás lett a dolog vége, hanem egyfajta egyezség, még ha kikényszerítette is.
- Én… - Erre mit mondjon? Üresen pillant vissza Willre, sőt, inkább mérhetetlenül fáradtan. - Nem tudom még. Majd eldöntöm. - Egyelőre a könyökeire támaszkodik, illetve az ökleinek nyomja a homlokát, amolyan meditáló-fáradt pozícióban próbál értelmes gondolatokat formálni, sikertelenül. Rémesen fáradt.
- Ne vidd el, jó? - Ott motoszkál a gondolat az elméjében, pedig semmi nem indokolja egyelőre a gyanúját, hogy most Will kisétálna az ajtón a gyerekkel és soha többé nem látja majd őket. Ahogy elnézi a párost, továbbra is csak azt tudja megállapítani, hogy fogalma sincs, hogy fognak ebből kilábalni, meg hogy mennyire abszurd, hogy hirtelen szülők lettek, és ez a hús-vér csecsemő az ő gyerekük. Szükségük lesz időre, hogy magukhoz térjenek az első sokkból és elkezdjen kialakulni a rutinjuk, már ha valaha is sikerül feloldaniuk ezt a házassági válságot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869038#post869038][b]William Martin Krise - 2023.11.02. 23:08[/b][/url]

Persze, hogy nem tudja. Miért is hitte, hogy Adéltól értelmes választ fog kapni egy egyszerű, szinte eldöntendő kérdésre? Ma azonban nem veti a szemére ezt. Nem álltatja magát ugyanis azzal kapcsolatban, hogy ha kicsivel, ha minimálisan megértőbb lett volna vele az elmúlt lassan négy évben, derüljön ki a múltjáról bármi, Adél valószínűleg a szobában szerette volna tudni őt, míg a fia megszületik. A könyvtárszobában ácsorogva ma, hallgatva az emeletről leszűrődő lépteket, volt ideje gondolkodni ezen és el kellett ismernie, hogy valójában senki mást nem tehet felelőssé, csak saját magát.
Majd az önostorozó, bűntudattal teli gondolat, ahogy jött, úgy is foszlik szét.
   -  Az enyém is, oda viszem, ahová akarom - válaszol félvállról. Hátat fordít, a lágyan lefüggönyözött ablak felé. A fia semmiről sem tudva, semmivel sem törődve alszik a karjaiban, az ő fejében pedig tényleg megfordul, hogy ha nagyon szeretné, akár tényleg itt hagyhatná a lányt. Végül is, ki akadályozná meg? A család. És persze az aurorok. Na de azokon kívül kicsoda? Hamarosan letelik a büntetése, a karperec lekerül a csuklójáról, ő pedig szabad ember lesz ismét. Visszavihetné Lucient Kanadába, a Crean-tó mellé, ahol a nagyapjával éltek. Akár Mexikóba. Végül is, miért ne?
   - Tudod, csak vicces ez az egész. - Folytatja háttal állva. - Jön Nate és játssza a szentet. Ő és Esther. A két golden child. De én tudom, milyenek valójában. Szerinted nem látom a szemükben ugyanazt, amit az anyáméban, vagy a nagyapáméban, vagy bármelyik nyomorultében ebben a családban? Bolondok vagyunk egytől egyig. És Lucien is ugyanolyan bolond lesz. Ennek a kurva vérvonalnak velünk kellene kihalnia inkább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869039#post869039][b]Adele Nadia Krise - 2023.11.02. 23:23[/b][/url]

Már-már azt hitte, nyugta lesz, Will elringatja Lucient, aztán a baba visszakerül hozzá, de muszáj, óh, muszáj folyton belerúgni a feleségedbe, igaz, William? A jeges borzongás kegyetlenül belemar a bensőjébe, úgy kapja fel a fejét Willre meredve, mintha amaz kijelentette volna, hogy elperli a gyereket tőle.
- Azt te csak hiszed. Az engedélyem nélkül nem mész vele sehova. - Az sem érdekli jelen pillanatban, ha ezzel összeugrasztja a két családot, de ha Will tényleg megpróbálja valaha ellopni a gyereket a vonzáskörzetéből és eltűnni vele, holtbiztos, hogy addig nem nyugszik, míg az összes elhallgatott mocskot a nyakába nem varrja és börtönbe küldi egy életre. Ha pedig mindez nem lenne elég, tovább pattogtatja rajta az ostort ez a semmirekellő szörnyeteg. Jelen pillanatban nehéz meglátnia benne, mit is szeret annyira Willben, pedig még most is ott motoszkál benne ez a fertelmes ragaszkodás, tudja.
- Lucien nem egy belterjes tévedés. És ne hidd, hogy a Krise-családban terjengő anomáliák bármi alól feloldoznak téged csak úgy. Ez a gyerek nem olyan, mint a ti Noahtok! Soha nem is lesz olyan! - Remeg a hangja a gyenge indulattól. Ha több ereje lenne, már felpattant volna az ágyból és megpróbálta volna visszavenni a gyerekét, de most csak arra futja, hogy dühösen meredjen a stratégiai pontjáról Will és Lucien párosára. Felháborító maga a gondolat is, hogy a férje a családi torzulásokkal akarja a szőnyeg alá söpörni ezt az egészet, és még a gyereküket is belevonná a mocsokba.
- Tudod, elképesztő vagy. Kint van a szög a zsákból és még mindig úgy ferdítesz, ahogy jólesik, csak tudnám, miért hiszed, hogy ezen a ponton még átmoshatod bárki agyát vele? Alexa néni is tudja, mi történt, a nagyanyád is, könyörgöm, nem voltak emlékeid évekig a történtekről, annyira túllőttél a célon! Ezt nem magyarázod ki azzal, hogy a családodban terjed az elmebaj. Ne próbáld magad áldozatként lefesteni a történetben. És add vissza végre Lucient. - Elege volt ebből, Willből és a játszmázásaiból. Most nem kér belőle, gyógyulni akar, pihenni, a fiával lenni, hozzászokni az anyasághoz, nem pedig Will aljas játszmázásait hallgatni.
- Ha annyira utálod a testvéreid, miért nem tüntetted el őket, míg volt rá alkalmad? Ez itt a kérdés. -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869040#post869040][b]William Martin Krise - 2023.11.02. 23:57[/b][/url]

A szavainak valójában semmi éle sincs. Üres és céltalan vagdalkozás, csak reménykedve benne, hogy valamelyik talán célba talál. Érzelmileg képtelen feldolgozni azt a szürreális szituációt, amibe belekeveredett. Egyrészt megszületett a fia, ami valahol mélyen őszinte megkönnyebbüléssel és örömmel tölti el. Ezt az érzést azonban ködbe borítja minden más, amit érez: bűntudat, düh, természetellenes vágyakozás. Ahhoz hozzászokott, hogy Adéllal marják egymást, ő pedig úgy érzi, talán nem is tudna élni nélküle. Azonban eddig könnyű volt egymásnak támadniuk, neki pedig gondolkodás nélkül a lány fejéhez vágni, amit érez. Elvégre mégsem volt a gyereke anyja. Ma azonban visszafordíthatatlanul biztosság vált, hogy akármit csinálnak, akármit éreznek és akármi történik, nem fognak megszabadulni egymástól.
Nem mintha szeretne. De az opció annyira megnyugtató volt eddig.
Hátat fordítva ringatja az újszülöttet, amíg a lány beszél. Nem érdekli, hiszen eleve nem várt választ. Csak ki akarta mondani, ami a lelkét nyomja, kiokádni kettejük közé, hogy aztán foglalkozzon vele, aki szeretne. Így Adél dühös vergődése is lepereg róla.
   -  Ám legyen. De ne mondd azt, hogy nem figyelmeztetett semmi.
Nem Adél az egyetlen, akit fojtogatja a légkör. Végül további akadékoskodás nélkül megfordul és visszalép az ágy mellé. Tőle szokatlan óvatossággal adja vissza a pólyát a lánynak, ami épp, hogy megrezzen ettől.
Tudja, hogy nincs tovább maradásra. Nem néz a lányra, nem szól hozzá, helyette megfordul és magára hagyja a szobában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869102#post869102][b]Adele Nadia Krise - 2023.11.03. 22:17[/b][/url]

Will
- másnap -

Az első éjszakájuk sírós volt; Lucien első blikkre úgy tűnik, három-négy óránként felkel és olyankor torkaszakadtából sír, amíg enni nem kap és/vagy tisztába nem teszik, valamint minden további felmerülő igényét ki nem elégítik. Jázmin mellett most még egy házimanó van váltásban mellette, és persze az egész família rajtra készen vár, hogy segítsen, ha szükséges. Meg mert volna esküdni, hogy a tegnap Madlen arcára kiülő mimika őszinte elégedettséget és büszkeséget sugárzott a dédunokája láttán. Lucien ugyanolyan megilletődve bandzsított valahova Madlen homlokára, mint előtte mindenki másra. Új még neki ez a világ, idő kell, hogy megszokja, és egyelőre tökéletesen elég azzal az emberrel összebarátkoznia, aki kilenc hónapig őrizte a saját testében, illetve a másikkal, aki úgyszint kivette a részét a "megalkotásában".
Amikor reggel előkerült a szobájából, nem mondhatni, hogy kevésbé nézett ki nyúzottnak, mint tegnap. Egy periodikusan élesen felsíró csecsemő mellett nem igazán lehet része pihentető alvásban az embernek, hiszen az első ilyenkor a baba, és még nem akarja kiadni a gyeplőt teljesen a kezéből a gondozás tekintetében. A fél éjszakája arra ment el, hogy az alvó gyerekét bámulja újra és újra visszatérve hozzá az alvás helyett, most pedig emiatt ritka meggyötört egy látványt nyújt az arca.
Reggeli után átadta Madlennek Lucient, míg Willel és Alexával átvonultak a könyvtárba. Az egész procedúra viszonylag gyors, fájdalommentes, mondhatni steril érzésű volt. Ugyan Will szemébe nézett végig, míg Alexa pálcája mentén az aranyfonál a húsukba ívódott, és kimondták az esküt fejenként, de nem érzett különösebben semmit, maximum azt, hogy fáradt, és szeretne leülni végre, visszakapni Lucient a karjaiba. A végén visszamentek a nappaliba, és miután megköszönték Alexa segítségét, és biztosította róla mind Madlent, mind Alexát, hogy magukra hagyhatják őket, becsukódott a két nő mögött az ajtó.
Egy darabig csak a nyüffögő kisbaba hangját hallani; a kisfiú kezei ide-oda járnak, mintha mindent próbálna megfogdosni, pedig erről egyelőre szó sincs. Azért majd később ráérnek aggódni.
- Át akarod venni? - Az ember azt hinné, kezd megenyhülni, ez azonban csak jutalmazás. Nagyon nehezen vette rá Willt az esküre, és most mint valami kutyát, meg kell jutalmazza, másként hosszútávon akkor fog belé marni, amikor nem számít rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869105#post869105][b]William Martin Krise - 2023.11.03. 22:54[/b][/url]

A bőr bársonnyal fedett kanapé párnái közé dőlve lassan, elgondolkodva drzsöli a csuklóját, ahol a láthatatlanná vált aranyfonál a bőrébe fúródott. Semmit sem érez és tudja, hogy nem is kellene, mégis... a gyomra akkor szorult össze, amikor átlépte a könyvtár küszöbét, azóta pedig képtelen lehiggadni.
A nyöszörgő hangok idegenek a szoba csöndjében. Adéllal átellenben ül a drága faragványokkal díszített kanapén, a teája, amit a házimanó akkor tett elé, amikor a nagynénje elhagyta a könyvtárat, egyelőre érintetlen.
Örülne, ha valaki megmondaná, mit kezdjen magával és hogy viselkedjen most. Korábban, hasonlóan bizonytalan helyzetben mindig állt mellette valaki, hogy elsimítsa a hibáit: az anyja, Madlen, Belphengard, vagy egyenesen Júlia vagy Adél. Most azonban egy szemében hátráltak ki mögüle. Bármit megadna érte, hogy a nagyapja most kidugja a fejét az egyik megrakott, elegáns könyvespolc mögül, vállon keregesse és azt mondja: csak dőlj hátra, gondolj másra, én pedig megoldok mindent.
A lány felé pillant, onnan pedig tovább a gyermekre, akit nem lát az anyag redői közt. Röviden megrázza a fejét.
   -  Gondolkodtál rajta, mikor jöttök haza? Most, hogy megkaptad, amit akarsz nincs akadálya, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869108#post869108][b]Adele Nadia Krise - 2023.11.04. 00:02[/b][/url]

Will
- másnap -

Nos, ha nem, hát nem, Lucien teljesen jól elfér a karjaiban, és mi tagadás, látni az arcán valahányszor a gyerekre téved a tekintete, hogy egy pillanatra teljesen elvész az alakuló kis arcban, akár ébren van, akár alszik. Mint akit telepumpáltak boldogsággal és... egy adag egészségtelen kialakuló obszessióval.
- Hm? - Nehezen, de elszakad a babától, hogy újból Willre koncentrálhasson. Megenged egy perc csendet magának, mielőtt válaszolna. - Ezt a hetet még szeretném itt tölteni. Madlennek illő megköszönnöm a segítséget, azután pedig... igen, hazamegyünk. Viszont lenne itt valami, amit jó lenne megbeszélnünk. - Egy újabb napirendi pont a véget nem érő harci listájukon. Beszéd közben megcirógatja Lucien pihés kis fejét szeretetteljesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869110#post869110][b]William Martin Krise - 2023.11.04. 00:18[/b][/url]

Végül leereszti a kezei közt szorongatott csuklóját és ezzel felemelkedik annyira, hogy a kanapé legszéléről valamelyest közelebb üljön. Megadja a lánynak a távolságot, hiszen semmire sem vágyik kevésbé, mint hogy Adél most megmakacsolja magát és visszameneküljük a lakrészébe, ahonnan továbbra is a Madlen által rászórt mágia tartja mesterségesen távol.
Adél tehát hazajön. Nagyszerű, nagyszerű. A gyomra még mindig kémnyelmetlenül fáj, de ezzel a szorítás cseppet engedni kezd. Tegnap éjjel, amíg a hálószoba plafonját nézte, végigjátszotta agyban a történteket és az előtte áll lehetőségeit... és rá kellett jönnie, hogy a szituáció közel sem annyira viharos, mint azt elsőre hitte. Igen, a felesége bizalmatlan vele most, de ezen kívül mi változott? Semmi sem. Nathaniel és Esther továbbra is rühelli őt, az azonban aligha újdonság; a birtokon ferde szemmel méregetik igaz, de lényegében nem veszített el előjogokat. Adél eleve kikötötte már hónapokkal korábban, hogy ragaszkodik az eskühöz, most pedig, hogy megkapta, valószínűleg ismét lehiggad majd és minden visszatér a régi medrébe.
Érinthetetlen - mindig az volt. Újra és újra rá kell jönnie erre.
   -  Madlen szerintem a föld fölött jár a boldogságtól, hogy itt vagy a dédunokával, szóval annyira ne vidd túlzásba a hálálkodást - válaszol szórakozott félmosollyal. - Hogyne. Mondd.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869111#post869111][b]Adele Nadia Krise - 2023.11.04. 00:32[/b][/url]

Még mindig Luciennel babrál, legszívesebben magához szorítaná, ha már elég erős és nagy lenne, hogy tudja, nem okoz kárt ezzel a fiában, de jelenleg olyan kis törékeny és aprócska, hogy még a szélfúvástól is szeretné távol tartani.
- Egy ideig jó lenne, ha külön laknánk. Pár hétig legalább. - Az orra, a gyerek orra az övé, erről teljességgel meg van győződve. Willből azonban többet vél felfedezni Lucienben, vagy inkább beleképzelni, mert egy egynapos babának még alig van bármiféle vonása.
Végül felpillant Willre teljes komolysággal az arcán.
- Vagy másképp mondva: egy darabig szeretném, ha külön élnél tőlünk. - Csak, hogy tisztázza, nem ő akar kiköltözni, hanem Willt szeretné telken kívül látni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869113#post869113][b]William Martin Krise - 2023.11.04. 00:59[/b][/url]

   -  Nem értem, mit akarsz mondani ezzel - ráncolja össze a homlokát. De, valójában felfogja a szavakat és azoknak az értelmét... azonban elzárkózik attól, hogy elfogadja őket. Ezáltl nem válik irritálttá, nem emeli fel a hangját és a keze sem szorul ökölbe, amikor a kanapé támlájára könyököl a lánnyal szemben.
   -  Megcsináltam, amit szerettél volna, nem? Tegnap pedig azt mondtad, hogy együtt fogjuk nevelni és nem változik semmi. Ebbe pedig ez nem fér bele. Szóval a válaszom: nem. Ha térre van szükséged, akkor azt meg fogod kapni, de nem tilthatsz ki a fiam életéből és a saját házamból.
Tényszerűen válaszol, és bár a szavai éle támadó is lehetne, most mégsem az.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869115#post869115][b]Adele Nadia Krise - 2023.11.04. 01:23[/b][/url]

Sejtette, hogy nem fog az üzenet olyan hamar átmenni Will szűrőin, mint egy átlagember esetében. A baba közben a világ legnagyobb nyugalmával alszik a pólya mélyén.
- Egy szóval sem tiltottalak el, de az nem működik, hogy úgy tegyünk, mintha minden rendben lenne. Hagynod kell némi időt, hogy kezdjek ezzel az egész katasztrófával valamit, Will. És Luciennek nem tesz jót, ha folyton változik a környezete, míg ilyen kicsi, ezért mondtam, hogy hagyj pár hetet, hogy rendezzem magamban a dolgokat. Együtt neveljük így is, de nem fogok veled egy fedél alatt maradni még egy ideig, akár helyesled, akár nem. Luciennek természetesen az életében maradsz, de továbbra is ott leszek még jó darabig melletted, ha vele foglalkozol, és mindez teljesen érthető a történtek fényében. Erről még csak vitát sem akarok nyitni. - Ő is próbálja megőrizni a higgadtságát és érveket felhozni, miért Willnek kellene most engednie. Arra számít, hogy mindez megint csak elmegy a férje füle mellett, akár egy gyorsvonat. Meg sem lepődne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869116#post869116][b]William Martin Krise - 2023.11.04. 01:42[/b][/url]

Az alacsony asztalkán gőzölgő teája után nyúl és az ölébe veszi a csészét. A mozdulat annyira könnyű és semleges, mégis szüksége van erre, hogy megzabolázva tartsa a hullámzó érzelmeit. A nagyanyja otthonában könnyebbnek érzi higgadtnak maradni, mert sosem tudhatja, mikor hallgatják és figyelik. Emellett pedig tisztában van vele, mi történt legutóbb, amikor itt veszítette el az önuralmát.
   -  Igen, én ezt megértem - ad neki igazat először. Nem, nem érti és nem ért vele egyet, de megteszi ezt a gesztust a lánynak,  már volt annyira kedves, hogy megszülte a fiát. - És ezért mondom, hogy annyi helyet és időt kapsz, amennyit szeretnél, és Lucien és te megkaphatjátok az egész emeletet. De szükséged lesz rám, és ezt te is tudod. Ha nem akarsz a közelemben lenni, az rendben van. Nem értem miért, de legyen. A gyerek azonban nem csak a tiéd, a ház pedig mindenekelőtt az enyém. Én nem akarok vitatkozni ezen. Őszintén Adél, mi változott múlt hét és most között? Semmi. Igen, talán történtek dolgok - és itt az ezüstkanállal, amivel eddig a teáját kavargatta, legyint is egy aprót, mintha csak jelezné, mennyire ostoba apróságtól van szó -, de nem tegnapelőtt. És továbbra sem vagy tisztában mindennel. Feleslegesen variálsz. Nem akarsz inkább csak hazamenni és onnan folytatni mindent, ahol abbamaradt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869117#post869117][b]Adele Nadia Krise - 2023.11.04. 01:54[/b][/url]

Ezúttal süket fülekre találnak a manipulatív szavak. Megpróbálhatják szőnyeg alá seperni ezt a hatalmas elefántot, és őszintén megkérdezte magát az elmúlt napokban, képes volna-e erre. A válasz az volt: nem. Sőt, mikor egymaga feküdt az ágyán Joannánál, és volt ideje megpróbálni megrágni ezt az egészet, kegyetlenül belesuttogott egy őrültség a fülébe. Lehet, nem is olyan őrültség, hallva hogyan akar Will úgy tenni, mintha még ő volna az áldozat. Egyelőre félreteszi az elhangzottakat, hogy másvalamit szegezzen a férjének.
- Mondd csak... szerelmes vagy Estherbe? Vagy voltál?- A hangja halk, de határozott, az arckifejezése pedig gyanakvó, ahogy Will felé fordul gyerekestől-mindenestől. Látni akarja az arcát, mikor válaszol. Teljes képtelenségnek akarja hinni, de akkor miért... tette, amit tett? Neki eszébe nem jutott volna ugyanez Dominik kapcsán, pesig szintén utálja a bátyját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869172#post869172][b]Löwenherz Zsanna - 2023.11.04. 21:46[/b][/url]

- Eridonos vagyok, nem félek – húzom ki magam, büszke mosollyal az arcomon. Persze arra figyelek, hogy ne toljam túl a szemtelenséget, de bírom, hogy apussal lehet ökörködni is. Még most sem nézném ki belőle, hogy gróf, pedig épp a kastélya bejáratához sétálunk. Annyiraaa durva.
- Akkor szoktak is ilyen bulikat, vagy izé… bálokat tartani? Fuuu nagyon adnék egy olyat. Sose voltam, mert anyu szerint az még nem nekem való – mert nekem csak a munka… a buli részén sose maradhattam olyan sokáig, hogy élvezni tudjam. Mindig begörcsölt már a szám a kényszeredett mosolygástól.
Ami itt persze nem fenyeget, és rosszul is érzem magam, amiért így telik a vacsora, de hamar eldöntöm, hogy azért nem most kezdek reformálásba. Azt viszont tudom, hogy ezzel az állapottal bizony kezdeni fogok valamit.
Azért szép lassan fel is engedek nagyi mellett, és az óvatosságom is hamar csodálatba vált át. Sose találkoztam még hozzá hasonló nővel, de valami eszméletlen. Meddig tanulhatta, hogy ennyire helyén tudja kezelni a dolgokat?
- Nem lesz gond a némettel, ígérem. Törökül is saját magamtól tanultam meg – mosolyodok el, inkább nem boncolgatva, mi volt rá a motivációm. Azt viszont tudom, hogy a nyelvvel nem lesz gondom, az valahogy tényleg könnyen megy. Már ami a tanulását illeti. Abban viszont egyetértek, hogy másféle tanárra szükségem van.
- Őt meg kezelésbe veszem – jelentem ki határozottan, még egy cinkos mosolyt is megejtve, mintha szövetkeznék a nagyival. Pedig ez csak apróság, de én értem az ő érveit, és segítek, amiben csak tudok, ha már ő is nekem.
- Sajnálom, hogy Karllal nem találkozhattam. Igazából… apu mesélt a családról, és arról, hogy ők… milyenek. Teljesen megértem az álláspontját, de mégis csak a nagybátyám, előttem nem kell rejtegetni – beszélek óvatosan, mert erre tudok gondolni, viszont tényleg felesleges. Nagyapától is csak az első percekben illetődtem meg, de tudom kezelni, azt hiszem.
- Mindenképp fogok – biccentek, és igyekszem is memorizálni a manók nevét, de a következő kérdése kizökkent azért, és muszáj elmosolyodnom.
- Nálam szerelem van, de tényleg. Nagyon szeretem, mert jó fej, laza, de közben meg nem hullik szét. Mármint teljesen jól kezelte a helyzetet, pedig ember legyen a talpán, aki tud egy ilyen…. balesetet normálisan kezelni. Igen, szeretnék. Sajnos egyre inkább kezdek rájönni arra, hogy apám mellett jobb helyem lesz. Anyukám… nos, egyre inkább kezdek rájönni, hogy neki nem való gyerek, és nem is vagyunk mostanában túl jóban. Tudja, ő azt akarja, hogy modellkedjek. Nem kell tanulnom, csak éljek túl, hisz szép vagyok… ennyi bőven elég, csak hát… én azt hiszem több vagyok ennél, és többre is vágyom – halkan beszélek, de őszintén. Talán majd a nagyi megért, és ő is helyesnek látja, ha inkább apám felé orientálódok, mert… talán most még nem is késő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869223#post869223][b]Sebastian Jared Selwyn - 2023.11.06. 20:25[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869224#post869224][b]Návay Kristóf - 2023.11.06. 20:39[/b][/url]

Hosszasan hümmög, őzik, ajkait résnyire nyitja, de végül feladja az apja hatalma melletti érvelést. Lehet, hogy valamikor többen becsülték, de az évek előrehaladtával egyre kibírhatatlanabb lett. Csoda, hogy a házassága még stabilnak mondható. Mert egyedül a párja az, aki tűr, teret enged annak a rombolásnak, ami elől végül a két Návay gyerek is elmenekült. És igen, Kristóf ugyanannyira haragszik az anyjára ebben, mint az apjára. Valaha áldozatnak hitte, de rájött, hogy ha a gyerekek szökése nem volt elég pofon neki, akkor semmi. Drasztikus megoldás volt anno, nem is biztos, hogy teljesen arányos a tettekkel, mert felnőhettek volna ebben az elnyomó légkörben, de mégis úgy döntöttek, hogy másféle sorsot szánnak maguknak. Bátorság kellett hozzá.
- Azért elég jó, hogy így tudsz róla beszélni... - ismeri el, amikor a rövid életű szerelmi történetet hallgatja. - Nekem Bogit sokáig tartott elengednem - ha sikerült egyáltalán. De itt múltidőt használ, amivel mintha azt igazolná, mennyire erős. Hát nem mindig az. Pláne akkor nem volt, amikor ez történt vele.
- Ráérek fenntartani - szögezi le. - És csakis Viktor miatt tenném. Az apám már rég nem érdekel - osztja meg az álláspontját némi daccal a hangjában.
- Na, ne akard, hogy az erdő közepén legyek kanos... - vigyorodik el, amint Regi megérinti az orrát. Kristófot nem kell félteni ilyen szempontból, de a mai napon nyújtott teljesítménye még őt is lefárasztotta ahhoz, hogy a fajfenntartásról fantáziáljon. Nem is lenne szerencsés idefent. Előbb botlik egy medvecsaládba, mint a mesebeli tündérkisasszonyra a fák között.
- Tessék, vegyél csak - nyújt át készségesen egy adagot a megsült szalonnából. - Vagy te akarod megsütni? Akkor a táskában matass - biccent a cuccai irányába. - Köszi amúgy a tanácsokat - teszi hozzá, aztán befejezi az evést, és egy hosszabb szusszanás után megkezdi előkészületeit a lefekvéshez, hogy rápihenhessen a következő napi túrára. És még a pálinka is a táskában marad, bontatlanul, átmenetileg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869226#post869226][b]William Martin Krise - 2023.11.06. 21:47[/b][/url]

Az arckifejezése, a mozdulatai, a hangja egyaránt higgadtak maradnak most, azonban nehezen titkolhatná, hogy távol áll a törésponttól. Sosem akarta, hogy Adél tudomást szerezzen a történtekről, mi több, ha tisztában lett volna az emlékek tartalmával, nagy valószínűséggel ő maga sem akarta volna látni őket. Nem azért, mert visszataszítóak lennének számára - hanem azért, mert jövőbeli problémáktól terhesek. Emlékek nélkül nem lett volna esély rá, hogy elszólja vagy bármi más módon lebuktatja magát, és ez gyönyörű az emléktörlésben.
Így tehát adott a kérdés, Nathaniel miért nem részesült ugyanebben, és hogy válhatott ilyen füstölgő puskacsővé az életében. Ezt a döntést azonban majd máskor, Madlen társaságában szeretné megérteni.
Az ezüstkanál megáll a kezében. A neutrális pillantás, ami Adélét viszonozta, elsötétül - ám, csak egy halvány pillanatra. Most nem hagyja, hogy a kérdés a szoba csöndjében lebegjen köztük, fojtottan ingerült hangon, de szinte nyomban válaszol:
   -  Most úgy fogok tenni, mint ha ezt nem hallottam volna meg. Te pedig a fogaiddal együtt hagyhatod el ezt a szobát. Megegyeztünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869227#post869227][b]Adele Nadia Krise - 2023.11.06. 22:03[/b][/url]

Összeszűkül a szeme, ha lehet, még jobban, mint eddig. Olyan, mintha Will felfortyant volna a puszta gondolatra, hogy vérfertőzéssel vádolja, mert erről szó sincs... vagy játszadozik, hogy kibújjon a válasz alól? Képtelen megmondani, arra viszont korántsem képtelen, hogy válaszoljon a helyrepakolós feleletre.
- Elfelejted, hogy ha egy ujjal hozzám érsz, repülsz innen. - Higgadt, nem engedi ki a kezdődő remegést. Ha most Will meglátja rajta a megingás szikráját, tovább fogja ütni a vasat. Hagyja egy kicsit megülni a csendet közöttük, de épp csak egy picit.
- Nem tudom, mi jár a fejedben... - Elgondolkodóan cirógatja meg Lucien pelyhes kis fejét. A baba nyugodtan szuszog a pólya mélyén, nincs más gondja, mint hogy kikerült az anyaméh luxusából és ez az új világ olyan szörnyű kényelmetlenségeket okoz neki, mint az alvás, evés, és a pelenka telerakása. - ... de jegyezd meg: ha valaha kiderül, hogy a hátam mögött a húgoddal kavarsz, nem látod többé Lucient. Van egy határ, amit nem lépsz át. Megegyeztünk? - Csak, hogy visszadobja a fenyegetés-labdát.
- A házzal kapcsolatban pedig, ha nem vagy hajlandó időt és teret adni nekem, akkor néhány hétig Médinél fogok lakni Luciennel. Ez persze nem akadályoz téged sok mindenben, legfeljebb nem leszel ott a pelenkacserénél, vagy az etetésénél, de bármikor eljöhetsz időt tölteni vele. - Ha valaha visszapörgetik ezeket az emlékeket, véletlenül sem sütheti rá senki a "nem együttműködő" jelzőt. Látszik az arcán, hogy nem fog visszahátrálni, fenyegetésre sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869236#post869236][b]William Martin Krise - 2023.11.07. 17:51[/b][/url]

A válasz azelőtt bukik ki belőle, hogy az információ eljutna az agyáig, akár egy gerincvelőbe ültetett, ősi reflex. Azonnal felfogja, hogy erre az egyenes kérdésre nem adhat választ, függetlenül attól, hogy ha őszintén felelne, egyszerűen nemet mondott volna. Azonban a kérdés az abszurditása mellett súlyos vádat hordoz magában, erre pedig önvédelemből nem reagálhat sem így, sem úgy.
Adél tovább feszíti a húrt. Ő ismét lesütött szemmel, lassan, kimérten kezdi kevergetni az elhűlő teáját, hogy kordában tartsa az indulatait. A rövid, elbocsátó válaszai nem véletlenek: semmit sem szeretne jobban, mint, hogy a lány végre ejtse a témát. A magyarázkodása, úgy érzi, csak szél lenne a felesége vádaskodásainak vitorlájában. Másrészt pedig, nemigen tudna bármit mondani, amivel jelenleg kiáshatná magát ebből a tetves gödörből, amibe újfent a testvérei lökték.
   -  Fine, legyen, rendben van, tiéd a ház - a konok hallgatását hirtelen, türelmetlen felcsattanással szakítja meg -. Holnap kiköltözök és mehettek oda. Legyen, nem érdekel.
Bármit, csak Médit ne - tenné hozzá, ehhez azonban már nincs mersze. Nem ismeri igazán a lányt, abban azonban biztos, hogy Adél jelenlegi, labilis érzelmi állapotán nem segítene a barátnők duruzsolása. Ha valaha vissza akarja állítani a status quo-t, nem hagyhatja, hogy a felesége fejét telebeszéljék olyan gondolatokkal, amik talán arra sarkallnák, hogy tényleg elhagyja őt.
   -  Akartál még valamit, vagy mehetek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869237#post869237][b]Adele Nadia Krise - 2023.11.07. 19:22[/b][/url]

Érzi, milyen vékony kötelen egyensúlyoznak jelenleg mind a házasságukban, mind az érzékeny téma kapcsán, de nem tervez meghátrálni. Hogy aztán ismét fejet hajtson és elnézze Will legújabb túlkapását, és megint csak visszatérjenek a régi kerékvágásba? Ki van zárva.
Kicsit elnyílik a szája, majdnem rávágja "Nem végleges, csak adj időt. Nem örökre kérem.", de aztán rá kell jönnie, hogy ez további táptalajt adhatna Willnek, hogy javára fordítsa a beszélgetést, az pedig jelen helyzetben nem segítene a végkifejleten. Nem bízik benne, azok után, amit megtudott, egyelőre nem tud őszintén bízni a férjében a gyerekük tekintetében. Az aljas kis démon ott ül a vállán és suttog: mi van, ha egyszer Luciennel is az történik, mint Nathaniellel? Vagy... - és ettől rándul egyet a gyomra az undortól - ... mint Estherrel?. Nem, nem akar ilyen képeket maga elé vetíteni most. Megrázza a fejét, hogy elhessegessen mindent.
Tényleg, akart még valamit? Maga elé mered egy másodpercre, aztán megrázza a fejét. A gondosan hullámos, természetellenesen szőke tincsei engedelmesen inganak a fejmozgását követve.
- Csak gyere vissza holnap délelőtt, és utána is. Lucienhez. - Mert attól, hogy nem bízik Willben, táplálnia kell a jó anya és feleség ábrándját, aki akarja a családjuk egyben maradását, még ha ezen a ponton egyáltalán nem is biztos benne, ez hogyan kivitelezhető.
Ezt leszámítva nem hadakozik tovább Willel, helyette, ha nincs egymásnak több mondandójuk és Will nem akar Luciennel foglalkozni most, nemsokára elválnak egymástól és mindenki visszatér a maga lakrészébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869284#post869284][b]Návay Regina - 2023.11.09. 19:44[/b][/url]

Románia, Keleti-Kárpátok, Madarasi Hargita

Egyetlen bólintással veszem tudomásul és zárom le a témát. Nem jelentem ki, hogy én megmondtam, ahogy azt sem, hogy na, most már ugye látja. Fölösleges. Ezen most majd elrágódhat egy ideig, aztán úgyis kénytelen lesz belátni, hogy nem is annyira nekem, de anyának igaza van, elvégre mégiscsak az ő véleményét igyekeztem közvetíteni. Rátérünk inkább a kapcsolatok meg a név és a nem olyan tiszta vérvonalunk fenntartásának kérdésére, ami igazság szerint ezen a ponton tulajdonképpen rajta áll, hiszen ténylegesen csakis ő viszi tovább a nevet. Aztán meg ugye, ki tudja, mi vár még ránk is Fannival, mit tartogat nekünk az élet. Egy elég semmirekellő alak mellett még mi is továbbadhatjuk a nevet, bár azért remélem, ilyen szerencsétlenség egyikünket se ér.
- Különbség van aközött, hogy csak tetszik valaki, mert amúgy rohadt jól néz ki, vagy olyan szerelmes vagyok, ki se látok belőle - közlöm vele megvonva a vállam. Nem zúgtam bele menthetetlenül. Néha azt hiszem, már képes se vagyok igazán nagyon mély érzelmekre, de ez egyébként is egy másik lapra tartozik, anyu szerint csak a megfelelő ember kell hozzá. Artúr ezek szerint nem az volt. Nem mondom, hogy nem haragudtam rá eleinte, de azóta elkönyveltem, hogy egyszerűen csak másak a prioritásaink, ennyi.
- Majd kerül valaki más, ha meg nem, akkor ott vannak a barátaim meg a macskák. Berta úgyse fog örökké élni, addig meg gyúrhatok a bogolyfalvi ügyeletes macskás néni szerepére. Életcél, tessék - közlöm nevetve, nem faggatva Bogiról inkább. Nem akarok belemászni még valamibe, amin aztán ismét felhúzza magát pár pillanat alatt esetleg.
- Fúj... nem úgy értettem - közlöm félig nevetve, félig a számat grimaszra torzítva, amitől végülis horkantást sikerül kiadni magamból. Ettől csak még jobban rám jön a nevetés menten, és beletelik pár pillanatba, mire lenyugszom. Inkább a sült szalonnából kérek egy darabot végül, maradjon még holnapra is a sütnivalóból, aztán a vacsorát követően én is inkább rendezkedem kicsit, majd gondoskodom róla, hogy eloltsam a tüzet, mielőtt még ideje lenne aludni, hogy kipihenjük ezt a fárasztó utat és készen álljunk a holnapi hegymászásra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869341#post869341][b]Thorsten Löwenherz - 2023.11.10. 23:36[/b][/url]

Löwenshöhle, Ausztria

- Nagyon helyes - érkezik a méltató válasz végül az elengedhetetlen nyelvtanulás kapcsán, ha már kettesben sétálnak a nagymamával a torony felé, ahol Zsanna számára nem csak egy szobát, de egész lakosztályt készítettek elő a manók. Nem apróztak el semmit az emlékezetes fogadtatás és élménydús tartózkodás érdekében.
- Majd megismered őt is - közli visszafogottan a legidősebb fiát illetően a nagyi, hiszen nem kerülhetik egymást egy életen át, ebben is biztos, végül pedig érdeklődő arckifejezéssel, ajkain egyre elégedettebbnek tűnő mosollyal hallgatja a lány fejtegetését, amíg a lépcsőkön menetelnek felfele, hogy elérjenek a megfelelő ajtóig. Bólint néha a maga komoly és kimért eleganciájával, végül már a résnyire nyitott ajtó előtt ácsorogva, amelyet Zsanna mondandója végén ki is tár, betessékelve őt.
- Nos, kedvesem, csak egy szavadba kerül és bármi lehetsz, ami csak szeretnél - közli még végszóként, mielőtt elköszönne, jó éjszakát kívánva, hogy aztán legfeljebb fél órával később már egy másik ajtón kopogjon be az apja is megérdeklődni, hogy tetszik végülis a hely és a család eddig megismert tagjai, megígérve, hogy a hétvége folyamán Karlt és Mercedest is bemutatja majd. Az ígéretből pedig másfél nappal később lesz valóság a virágokkal teli kertben, ahová Mercedesnek végre sikerült lecsábítani a levegőre a kissé nehezen és lassan közlekedő Karlt. A Zsannával közel megegyező magasságú, vékony, szeplős nő, aki távolról még mindig inkább lánynak tűnik, szinte eltörpül a görnyedten is egész megtermettnek tűnő férfi mellett, aki érdektelenül pislog maga elé, néha egy-egy kavicsot rúgva odébb az ösvényen. Zsanna és Thor felbukkanása sem úgy tűnik, mintha érdekelné. Az elmúlt napokban egyébként sem volt valami jó hangulatban, így Thor tapasztalatai szerint ez már ígéretes. Biccent sógornője és bátyja felé.
- Engelbert... Mercedes, bemutatnám a lányomat, Zsannát - mondja aztán minden további felvezetést mellőzve, azt remélve, hogy a bátyja érdektelensége mit sem változik. Mercedes kissé fáradtan mosolyog, nem túl hangosan osztva meg, hogy örvend a találkozásnak, majd azt is megállapítja, hogy szép az idő és a virágok. Karl egyelőre csupán előre-hátra dülöngél éppen csak észrevehetően, szótlanul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869405#post869405][b]Madarász Gergely - 2023.11.14. 21:59[/b][/url]

Nagyon óvatosan forgatom meg a szemem, amikor Selwyn abban a minutumban elkezd szájalni, ahogy szóba kerül, hogy nem kéne. Jó, olyan 50%-ban csak viccnek szántam, de ha az emelet nem is, egy darab vakolat simán leszakadhat. Ennél a belmagasságnál fájdalmas, ha az ember nyakába hull.
Ja, gondolom nem kérdés, honnan tudom.
- Nem tudom, mi sért jobban: a feltételezés, hogy élvezem a munkám vagy az, hogy aurorral kavarnék,-* mélabúsan kémlelem a szószos dobozka alját, világfájdalmas hangon adva elő a bánatomat. - Tudomásodra adom, hogy az irodában példaértékűen unalmas a viselkedésem; ott csak mások hülyesége jelent rám veszélyt,- krákogok visszafogottan, amint a chili égeti a torkom. Ahol meg se próbálom jól érezni magam, ott még a balszerencse is legfeljebb unalmában reppent felém eltévedt átkot vagy villámot köpködő csirkét.
- Mondanám, hogy érezd magad otthon, de elfelejtettem kitenni tiszta vérmágiát. Mind a mosásban van,- a gúnyolódás aztán hirtelen köhögésbe fullad, amint egy darab chilipehelynek sikerül utat találni az orrüregembe. Mire elvergődöm a mosogatóig és diszkréten kifuldoklom magam, Sebby már feljutott a lépcsőn és a hálóból nézelődik.
- Nem,- lehelem, épp annyira hangosan, hogy eljusson hozzá. Megtörlöm az arcom, s bár maradt még krumpli, szerintem itt adom fel az evés gondolatát. - De legyen neked karácsony,- nyújtózom ki, a balkon felé sétálva, hogy összehúzzam a függönyt (a karnis a helyén marad, micsoda győzelem). Néhány pillanatig egyöntetű félhomály borul a szobára, aztán apró, szállingózó fények reppennek fel. Megpróbálom felkattintani a lámpát, s odafent egy halk pukkanás jelzi, hogy kinyírtam az égőt, szóval csak vállat vonok - én aztán nyílt lángot biztos nem gyújtok. Marad annyi fény, ami még a napból hátravan. A falon végigtekergőző indaminta lassan kitüremkedik a falból, valódi ágakká, levelekké, kacsokká avanzsálva. A helyiség illata is megváltozik, enyhe szellő szüremlik át a gallyak közt, mozgatva őket.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869457#post869457][b]Sebastian Jared Selwyn - 2023.11.18. 20:29[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869467#post869467][b]Bontovich Márton - 2023.11.19. 09:10[/b][/url]

Szerintem az ember ilyen kérdésekben sosem lehet egészen nyugodt. Akkor sem, amikor az imádott öccse betölti a nyolcvankilencedik életévét és egy templom tetejéről kell leszedni, mert szerinte az ember sosem él eleget. Szeretném, ha már itt tartanánk, addig is megnyugtató minden, amire az orvosok azt mondják, hogy kiváló értékek és eredményes műtét. Azt nem mondják, hogy nincsenek utóhatások, nem jár ez valami mással, de állítólag semmi halálossal. Ezzel azért ki tudok egyezni. A holland orvos, akinél voltam is csak dicsérte a magyar orvosok szakértelmét, így boldog mosollyal az arcomon távozom, hogy hazainduljak, és ez a mosoly abban a pillanatban fagy az arcomra, ahogy az utolsó folyosók egyikén szembetalálom magam vele. A lábaimban mintha hirtelen ólomsúly lenne, és bár kimondottan összeszedett lettem az utóbbi hetekben, most mégis olyan szerencsétlennek érzem magam, ahogy nézem őt közeledni a folyosón, és nem tudom, hogy mit fog szólni, amikor meglát, és én még hülyén oda is integetek. Nem vagyok normális.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869468#post869468][b]Fölnagy Mirella - 2023.11.19. 09:11[/b][/url]

Először nem akar hinni a szemének, teljesen biztos abban, hogy csak elméje furcsa játéka vetül ki elé. De ahogy a folyosón halad előre és a férfi, ahogy felfedezi őt, megáll.. már tudja, hogy ez nem csak egy játék, hanem a valóság. Nos, Mirella nem a megfutamodó fajta, Magyarországot sem hagyta volna ott, de a szavak erősek voltak. Az igazság pedig az, hogyha most lenne lehetősége jobbra vagy balra fordulni, megtenné, még annak ellenére is, hogy tudja, utána menne a férfi.
Még néhány szót vált az orvossal, aki vizsgálta, majd elköszön tőle és néhány lépésnyire, megáll Mártonnal szemben. - Ki mondta el, hogy itt vagyok és mit mondott még?- és nem is tudja, hogy dühös legyen-e vagy hálás, mert szólt a másiknak valaki. Egyelőre leginkább semleges vonások telepednek rá, annak ellenére, hogy végtelenül boldog, mert láthatja a másikat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869469#post869469][b]Bontovich Márton - 2023.11.19. 09:12[/b][/url]

A mosoly a kérdések hatására igen hamar leolvad az arcomról, pedig szívem szerint odarohantam volna, hogy megöleljem, hogy érezzem az illatát, a bőre melegét. Nagy nehezen megálltam, és csak a mosolyig meg az integetésig jutottam, és ennek is meglett a maga eredménye. Zavartan ejtem le magam mellé a kezem, és hirtelen nem is tudom, hogy mit kezdjek vele, csak lóg, olyan szerencsétlenül.
- Nem…senki…én csak…
Hülye dadogás! Nyelek egyet, hátrapillantok a folyosón, és az orvosra mutatok, akivel az előbb beszéltem.
- A doktornő kiváló specialista, Miksa leleteit hoztam el neki, hogy ő is véleményt adjon, az öcsém, nem nyugszom meg egy választól. Valójában ő a hetedik, akitől szakvéleményt kérek. Miért gondoltad, hogy bárki elmondta nekem, hogy itt vagy?
Pillantok rá értetlenül, mert nem feltételezném, hogy bárki azzal indított volna nálam, hogy Mira kórházban van.
- Várj…baj van? Beteg vagy? Ki az orvosod?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869470#post869470][b]Fölnagy Mirella - 2023.11.19. 09:12[/b][/url]

Zavartan néz ő is a másikra, mert nem igazán olyan választ kap, mint amire számított.
- Szóval, nem miattam jöttél - fújja ki a levegőt és mintha egy kissé csalódott lenne ettől. De hamar rendezi a vonalait és Miksa nevét hallva, inkább az aggodalom telepedik arcára.
- Hogy érzi magát? Jól van? Hetedik?? Már megint túlzásokba esel?- neveti el magát egészen halkan, mert nem akar senkit sem zavarni azzal, hogy túl harsány.
- Ühm, nem Márton, nem vagyok beteg - néz értetlenkedve és kissé kínban a másikra, mert hát nem érti, hogy teheti fel a kérdést. Hiszen látható az állapota, ami azt illeti már nem is kicsit. - Semmi sem tűnik fel? - és magában tartja azt, hogy mekkora tuskó, hogy nem látja a különbséget, mert egyáltalán nem akarja őt sértegetni.