Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Kristóóóf, te most valamiért neheztelsz rám, de nem értem, hogy miért - állapítom meg, miközben gyakorlatilag farkasszemet nézünk egymással. Én a magam részéről nagyon makacs tudok ám lenni, a gond csak az, hogy a velem szemben álló kedves unokabátyám szintén Návay és pontosan ugyanolyan szinten képes egy öszvérhez hasonlóan megmakacsolni magát, mint én. Nem fogunk így dűlőre jutni, van egy olyan sejtésem. Karba tett kézzel ücsörgök egyelőre vele szemben. Eszem ágában sincs megfutamodni, és különben is, már megrendeltem az étlap szerint extra csípős pizzámat, amitől aztán lehet, hogy átváltozom házisárkánnyá és tüzet fogok okádni itt, ha nem embereli meg magát az úriember velem szemben. Úgy kellett elrángatnom idáig, miután épp a munkaideje lejártával sikerült elcsípnem a pubnál.
- Miért nem válaszoltál egy levelemre se? Legalább elmondhatnád, mit tettem, amitől ennyire fújsz rám - nyitom ismét szóra a szám. Arról van sejtésem, hogy az a tény, hogy auror lettem, miközben ő is próbálkozott oda, de nem járt sikerrel, talán kellemetlen érzéseket válthat ki, esetleg fájó pont lehet, de hát éppen ezért nem is dörgölöm az orra alá. Még csak nem is egyenruhában vagyok itt, hanem hazaszaladtam átöltözni. Egy bő szürke póló van rajtam az alkalomra, elején a Walpurgis lányairól egy képpel, meg farmer. Semmi olyasmi, ami szerintem akár csak emlékeztethetné is erre, hiszen nem az a célom, hogy feltépjek itt mindenféle sebeket. Kellemetlen beszédtémának úgyis ott van Viktor. Bőven elég.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

May
Öltözetem

Ez itt most egy főként muglik által lakott vidék, varázslóknak szánt dolgokat ugyanis Bogolyfalván is tudunk venni. Én most valami egyebet szeretnék, ami nem mágikus, és soha nem is lesz az, úgyhogy végül itt kötöttünk ki. Tetszik ismerni a Nyugati Pályaudvart? Szép nagy építmény, meg régi is, bár ráfér némi felújítás, úgy gondolom. Mögötte viszont van egy egész nagy pláza tele mindenfélével, úgyhogy meg sem állok addig, csak néha pillantok körbe, hogy ugye nem maradtam még egyedül. A bejáratnál felpillantok a vízesésre, aztán irány a boltok világa.
- Én azt se tudom, hol kezdjük. Tudtad, hogy van fent mozi is? Megnézhetjük, mit adnak - mondom ki, amit gondolok, megállva a kirakatokat egymástól elválasztó tér közepén, és körbefordulok, hogy jobban lássam, mi minden is akad itt. Közben meg sikerül valaki útjába is kerülni, aki csúnya nézések közepette mordul rám.
- Bocsiii - kiáltom utána, de már el is trappolt másfele a néni a bevásárlószatyrával, én meg ott maradok, és aztán meglátom azt, amit elsőre észre sem vettem. Hiszen ez egy csokibolt. Egy szempillantásnyi idő kell csak - gyors vagyok én, mint a gyalogkakukk -, és máris a kirakat előtt állok tátott szájjal. Hogy itt mekkora választék van.
- Ide muszáj bemennünk. Tudom, hogy a csoki fel fog pörgetni, de nem eszem meg mind most, aurori becsületszavamra. Nem fogok szélvészként rohangálni összevissza, de csoki a csoki mindig jó. Majdnem annyira, mint a kávé - magyarázom teljes lelkesedéssel, hogy egy ötévesnek is dicséretére válna, aztán be is trappolok. Nem olyan nagy a hely, de én már az első bonbonhalomnál leragadok. Hmm, lehet, hogy kelleni fog némi noszogatás, hogy még záróra előtt eljussunk máshová is. Tudom, én elvileg egy felnőtt nő vagyok, és auror, de hát ez itt temérdek sok csoki akkor is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

May


A csokibolt veszélyes terep. Nem úgy általában értem, hiszen itt jó esetben nem fordulnak elő trollok, átkokat szóró varázslók meg miegymás. Ez velem veszélyes terep, mert az egy dolog, hogy képes vagyok felvásárolni a felét, és innen nem jutunk tovább, de ha még eszek is belőle, olyan leszek a végén, mint egy hiperaktív mókus. May is körülnéz, amíg én válogatok, és sikerül ráakadnom az örök aktivitás elixírjére is, ami kávéval töltött csokoládé. Olyan leszek tőle, mint az a hiperszupergyors srác a tévében. Hogy is hívták? Villám, azt hiszem. Kókuszosat, karamellásat meg még epreset is szerzek, de ezt a bonbont úgy emelem ki és tartom fel, mintha maga a szent grál lenne. Még azt a nagyon sok pátosszal átitatott tádááámm zenét is hozzáképzelem, amit ilyenkor némelyik filmben hozzávágnak hasonló jelenetekhez.
- Ez itt mindent visz. Kávéval van töltve - mutatom, aztán gyorsan bele is pakolok két egész dobozzal is a kis kosárba, amit a bejáratnál kaptam fel, és már most félig tele van a többi szerzeményemmel. - Aaaazt nem szabad - rázom meg a fejem végül, amint elnézek az általa mutatott irányba, majd le a kosaramba, aztán meg rá. Nem, tényleg nem szabad. Igaz, hogy a kis hátizsákom tértágított, és úgy a testsúlyom felét el bírom cipelni egy darabon, de akkor sem. - A végén gurulni fogok. Vajon a mókus alakom is kövér lenne, ha túl sok csokit zabálnék? - teszem fel a költői kérdést, majd legyintek egyet. Úgyis lefutom.
- Te találtál érdekeset? Most már csak fizetek és elgyömöszölöm ezt a táskámba, aztán mehetünk is. A következő boltot választod te? - kérdezem, és közben gyorsan beállok a sorba, mielőtt még bármi megkísért, hogy aztán mindent kifizessek és eltüntessem a táskámban. Azaz majdnem mindent, mert néhányat a zsebembe is tömök belőlük, legyen energiánk a vásárláshoz. - Milyet kérsz? Van kókuszos, sós karamellás, epres és a kávés. Úgy értem, melyik legyen az első?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Ez egy igazán értelmetlen beszélgetésnek ígérkezik, de azért meg kell próbálnom. Hátha mégiscsak történik egy kisebb csoda és sikerül jobb belátásra bírni. Vagy mondjuk valaki fejbe veri egy söröskorsóval - leghamarabb én, ha ennyire dacosan viselkedi - és megszállja a szentlélek. Kissé frusztráltan dörzsölöm meg a homlokom, mielőtt még véletlen is ráncok telepednének oda, és sóhajtok egyet.
- Aha, persze - mondom elég érezhetően gúnyosan, miközben az asztalra könyökölök, kicsit előre hajolva is. Milyen kár, hogy nem tanultam legilimenciát, pedig ajánlották már. A végén még utánajárok, van-e képzés ilyen magamfajta végzett diákoknak is esetleg, de igazából most ez mit sem számít ugye, hiszen évekbe telik megtanulni, Kristóf pedig most makacskodik, mint egy sértődött ötéves.
- Maradtam volna Szegeden anyáék nyakán és rohadjon itt a ház üresen? Boldogabb lennél tőle?- kérdezem az arcát bámulva. Milyen gondosan kerüli a tekintetemet. Szusszanok egy nagyot. Kezd idegesíteni az, amit művel. Ráadásul a pizzám sincs még sehol, de az végülis senki hibája sem, egyszerűen csak a türelmem van fogytán. Elszámolok gondolatban háromig, aztán ötig, majd tíznél állok meg, mielőtt még valami olyat mondanék, amit megbánnék aztán. Még a limonádémba is belekortyolok, mert legszívesebben a fejéhez vágnám, hogy mekkora óvodás éppen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Kristóf

- Mi változott volna? Minek kellett volna változni? A ház fele Viktoré volt. Viktor pedig törődött veletek is, nem csak én voltam fontos neki, akkor sem, ha az én bátyám volt. Azt akarta, hogy mindig legyen ott hely nektek is... azért fontos a ház, mert van és mert ez része a hagyatékának. Szerinted csak egy hülye dögcédulát hagyott volna rád? - kérdezem hevesen, kicsit meg is emelve a hangom, de rögtön vissza is fogom, végszóra ugyanis megérkezik a pizzám. Meg is köszönöm a pincérnek, aztán felkapom a kést meg a villát és nagy műgonddal és odafigyeléssel látok neki apró falatokra darabolni a hozzám legközelebb eső szeletet. Igenis így fogom megenni, akkor is, ha ezzel a késsel az egész kínszenvedés, mert fogazott élével a pizza szélét szinte már lehetetlenség elvágni. Muszáj valami másra figyelnem, mert mindjárt elsírom magam különben.
- S*ggfej - mondom azért a fogaim között szűrve ki a szót. Ritkán beszélek csúnyán, nem lételemem a dolog, de most Kristóf akkor is az. Tényleg nem értem, mi baja van velem. Ha nem tettem semmit, most mégis miért ilyen ellenséges? Még csak ki se sajátítottam soha Viktor idejét vagy figyelmét, neki is jutott belőle bőven, szóval legalább igazán megoszthatná velem, mi nem tetszik ennyire. A gondolatmenet végére marokra fogom mindkért evőeszközt, mintha csak azokba kapaszkodnék, és felpillantok, ismét farkasszemet nézve vele.
- Viktor azt akarta, hogy számíthassunk egymásra, mint egy többé-kevésbé normális családban szokás. Sőt, még a szüleim is ezt szeretnék, nem csak sajnálatból hívnak meg ünnepi ebédekre, amire sose jössz el aztán. Gondolom, azokat a leveleket is csak kidobod. Miért esik olyan nehezedre kicsit is normálisan viselkedni csak egyszer is?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Kristóf

Nem válaszolok a kérdésre, csak idegesen megrántom a vállam. Gondolkon, amit akar. Ő kezdte az egészet. Én szépen meg akartam beszélni a dolgokat. Még arra is szántam időt és energiát, hogy ne is egyenruhában jöjjek, mert úgy gondolom, nincs miért a képébe nyomnom, hogy nekem sikerült bejutni az aurorképzőbe. Nem tartom kevesebbnek egyébként attól sem, hogy a pubban dolgozik, csak baromnak attól, ahogy viselkedik. Inkább lefoglal, hogy késsel-villával küzdjek meg egy szelet pizzával. Arra inkább nem is szólok semmit, hogy elvesz egy szeletet. Úgyis éget, már az első falattól kezdve, nem fogom tudni megenni egyedül az egészet.
- És akkor most álljon meg az élet és haragudjunk az egész világra, mert meghalt? Ő döntött úgy, hogy tesz valamit, miközben tudatában volt a lehetséges következményeknek. Mégis megtette. Haragudtam rá egy ideig, de legalább valami jót tett éppen, nem egy falnak repült neki részegen vagy akármi - válaszolom, még mindig idegesen hadarva, hallani a hangomon, hogy mennyire feszült vagyok ettől az egésztől. Belekortyolok a limonádémba végül. Nem emlékeztem, hogy ez a pizza ennyire csípős, de a szám mintha most lángra akarnak kapni. Lehet, hogy tényleg mindjárt tüzet fogok okádni szó szerint is.
- Senki nem mondta, hogy mosolyogj vagy legyünk álomcsalád. Ne adj szavakat a számba. Azt mondtam, hogy van ott egy üres szoba, aztán ha akarsz, felőlem az ablakon is közlekedhetsz, ha el akarsz kerülni - vágom hozzá. A munkámmal kapcsolatos megjegyzésre úgy döntök, inkább nem reagálok. Azért nem arról álmodtam, hogy én leszek a titkárnő, aki főzheti a kávét és rohangálhat mások ebédjéért, de ezt nem fogom vele megosztani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

May

- Úgy valahogy - válaszolom kissé lesütve a tekintetem. Nagyon is igaz a megállapítása. Már az is elég lenne, hogy végig akarom enni a teljes Paradis Cukorkaboltot, ami már olyan, mint valami nagy kihívás. Más a Szent Grál után nyomoz meg mágikus ereklyéket kajtat, én ki akarok próbálni minden édességet Bogolyfalva legnagyobb édességboltjában. Ugyanaz a fajsúly, nem? El is pakolom inkább a nagyját a beszerzett csokinak, csak kóstolót hagyok elől.
- Jogos. Szoktam amúgy futni az erdőben is rendszeresen, de szerintem a minisztériumban többet szaladgálok még annál is - válaszolom bólogatva. Ez abszolút igaz is, mert mint az újonc, most én vagyok az, akit mindenért elküldenek a világ végére is. Mint valami beavatási rítus. Már jártam szinte minden lehetséges emeleten szerintem, pedig egy hónapja vagyok csak ott, de még a szomszédos utcákban is. Ismerek lassan minden kifőzdét és kávézót a környéken, de már a felettesem gyerekének is vettem ajándékot. Remélem, örült a plüss unikornisnak a kislány.  
- Óh, értem. Hát sajtot is találunk itt szerintem - válaszolom lelkesen. - Itt szerintem tulajdonképpen minden van, ha nagyon keressük, talán még ördögkölyköt is találunk vagy rozsdás szeget - teszem még hozzá nevetve, aztán körbepillantok, mi is van a közelünkben. Sajtot egyelőre sehol nem látok, bár az nem jelenti, hogy nincs is, van viszont mindenféle hajba való bigyó szemben, sok lakberendezési mütyür eggyel odébb, színes meg illatos fürdősók rengetege, fagyi és ruhabolt is. Mindenekelőtt azonban van csokim, amit meg kellene kóstolni. Hagyom, hadd válasszon May, ebből is, boltból is, ha már a csokiboltba én trappoltam be, mint egy nagyranőtt óvodás.
- Oké, legyen a kávés - vágom rá. Jó választás. A többit a zsebembe tömködöm - abszolút vonzó lehetek, de kit érdekel, ha praktikus -, és átnyújtok egy bonbont, az enyémet pedig kicsomagolom és egészében kapom be.
- Mmmm... ez nattyon jóóóó - nyammogok rajta. Igazán csodás, ahogy a kávé kesernyés ízét kiegészíti a csoki édessége. Én meg úgy fel fogok pörögni, mint egy búgócsiga. - Ahhoz mit szólsz? - kérdezem, amint nincs már tele a szám, közben a szemközt átellenben található ruhaboltra mutatva. - Bemehetünk. Majd összeszedek neked mindent is és találunk valamit. Bízd csak rám. Ha a mentorom kávéját ne tudom szerezni a Starbucks-ból egy löttyintésnyi vaníliával, két löttyintésnyi karamellával, másfél kanál cukorral, csakis barnán, mandulatejjel és egy adag tejszínhabbal, akkor ez is menni fog. - Na igen. Erre már fogadnék is, hogy beavatás volt. Azóta se kért ilyet, hogy sikerült beszereznem neki. Közben én már megyek is, szerzünk ma nadrágot, ha a fene fenét eszik is.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Kristóf

Nyelek egy nagyot az utolsó mondatára. Soha nem léptem igazán túl Viktor halálán. Nem csak a bátyám volt, de a legjobb barátom is, pedig azért könnyen barátkozom én bárkivel, és mégis. A bátyám sokkal fontosabb volt mindenki másnál, valaki, akire gondolkodás nélkül rábíztam volna az életemet is. Auror is azért lettem, mert úgy éreztem, ettől kicsit mindig is velem marad. Inkább nem mondok semmit, már úgyis kimondtam nemrég, mit gondolok róla, és ismételni magamat fölösleges. Inkább egy nagyobb falatot tömök a számba a pizzából, hogy véletlen se szólaljak meg. Különben sem úrilányhoz méltó dolog csúnyán beszélni, márpedig én egy Návay vagyok. Mit gondolnának a szüleim? Mit gondolna a bátyám? Sőt, mit tenne most a bátyám? Azt hiszem, amilyen heves természetű volt, már galléron ragadta volna Kristófot, hogy értelmet rázzon a makacs fejébe vagy csak fogja és ha kell, a vállán cipeli haza. Ezt a fajta viselkedést biztos nem tűrte volna el. Limonádéval öblítem le a csípős ételt, amitől továbbra is lángol a szám, aztán mély levegőt veszek és igyekszem kevésbé ingerülten megszólalni, de legalábbis nem üvölteni vele.
- Tudod, ha most ő ülne itt, már megpróbált volna értelmet rázni abba a hülye fejedbe... de igazad van, én nem ő vagyok. Ő tartott össze minket, én meg fogtam magam és elmentem az aurorképzőbe és volt pofám bejutni is, sőt elvégezni is, mert ettől kicsit közelebb érzem hozzá magam. Egyszerűen rémes vagyok, hihetetlen. Ugye? Egyébként ha egy kicsit is kevésbé lennél ekkora barom, még mindig lehet, hogy lehetnél fejvadász vagy tudomisén, de te eldöntötted, hogy gyűlölni fogod az egész világot, mert összeesküdött ellened - közlöm a végére már egész kimérten, a mondandóm első felében több az indulat, de lassan elapad. Mindegy. Ha ezt akarja, hát ezt akarja. Én megpróbáltam. Nem csak most, de már akkor is, amikor jog szerint megkaptam az egész rám eső részt, mert nagykorú lettem.
- Oké. Tudod mit? Te nyertél. Feladom. Akármit is akart Viktor, már mindegy. Csinálj, amit akarsz - mondom, és még a tányért is odébb tolom az asztal közepe felé a maradék pizzával rajta. Megiszom a maradék limonádém, felállok és vállamra veszem a táskám.
- Ha netán mégis meggondolnád magad, tudod, hol találsz. Ha nem, akkor boldog életet! Szia - köszönök el, még mielőtt netán tényleg sírva fakadnék, fizetek és távozok. Otthon majd kisírom magam, legalább nyugodtan megtehetem egyedül a házban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Patrik

Fannival találkoztam volna ma, és a csárdára döntöttünk, miután Kristóf meg a pubban dolgozik és nem is olyan régen sikeresen összevesztünk mi ketten. Azóta sem beszéltünk, bár ez nem újdonság, az elmúlt két évben sem igazán kommunikált velem, mert valami számomra nem érthető, általa meg nem közölt okból adódóan én vagyok a közellenség. A húga is makacs, de vele jobban kijövök általában. Most azonban ő is csak egy üzenetet küldött, hogy nem érzi jól magát, ezért ha nem bánom, találkozzunk inkább máskor. Még nyomkodom egy fél percig a rúnázott telefonom tanácstalanul, félúton a bejárat és a pult között, válaszolok neki, hogy semmi gond. A helynek úgysem a legkellemesebb az aurája, de amilyen régen jártam itt utoljára, ezt valahogy sikerült elfelejteni. Sebaj, Fannival majd legközelebb a cukrászdába beszélek meg találkát, én viszont most tekintettel a rémes napomra mégis maradok azzal a szándékkal, hogy megiszom egy vajsört. Megérdemlem. Ezzel az elhatározással teszem meg azt a pár lépést a pultig, és az egyik magas székre ülve böngészni kezdem a kínálatot. Legyen inkább mézsör? Nem is tudom. Bánatomban legtöbbször valami édességet eszem, az viszont itt nincs a menün. Marad a vajsör, ha majd ide is eljut a pultos, addig ismét előveszem inkább a telefont, és megírom a mindennapi helyzetjelentést drága szüleimnek. Hosszú napom volt, de minden oké. Puszi. Regi Az autocorrect ezúttal a nevemet próbálja módosítani kitartóan, így miközben harmadik próbálkozásra sikerül nekem győzedelmeskedni, későn veszem észre, hogy mindjárt sorra is kerülök. Ha korábban felnéztem volna, lehet, hogy inkább eliszkolok, ugyanis rögvest felismerem a férfit. Te jó ég. Remélem, nem emlékszik rám meg az egész fanclubra. Úristen. Ez annyira égő, főleg így évekkel később. Szinte már örülök, hogy ez a csárda nem egy remekül megvilágított hely, mert fülig fogok vörösödni mindjárt. Mély levegő, nyugalom, egy, kettő, három, kifúj.
- Helló. Csak egy vajsört kérek - mondom, és félig lekászálódom a székről inkább a pultot bámulva, hogy majd keresek egy üres asztalt, mielőtt még rájön, hogy ismer. Még a hajam mögé bújni se tudok, mert magas copfba kötöttem indulás előtt, úgyhogy feszengve kapaszkodom két kézzel táskám pántjába és szurkolok, hogy ne emlékezzen rám. Most túl kicsinek érzem Bogolyfalvát, pedig már város.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Patrik

Nem vagyok egy pánikolós típus, most mégis legszívesebben elsüllyednék. Tudom, hogy már nem vagyok tizennégy éves kis csitri, rég kinőttem abból a korból, és azzal együtt a túlzott rajongásból is bármi vagy bárki iránt. A mai eszemmel már biztos nem ücsörögnék hajnalig a klubhelyiségben a barátnőimmel, hogy aztán vihorászva rebbenjünk szét, amint megjelenik, mintha mindenki nagyon tanulna vagy éppen aludna, aztán megbeszéljük, hogy aznap hogyan is állt a haja. Sőt, kiderítettük az órarendjét és teljesen véletlenül tévedtünk arra a folyosóra. És majdnem tíz évvel később az egyik lecikibb dolognak érzem, amiben valaha is részem volt, pedig eridonos voltam és szerintem senki nem lepődik meg azon, hogy éppen ezért én is benne voltam jó sok csínyben, amit csak el lehetett követni. Kicsit úgy érzem most magam, mintha rajtakaptak volna, pedig esküszöm, nem azzal a szándékkal jöttem ide, hogy nem annyira véletlenül találkozzunk.
- Én... nekem fogalmam sem volt róla, hogy itt dolgozol. Aurori becsületszavamra - szalad ki a számon, még mielőtt végiggondolnék bármit is és esetleg magamban tartanám. Még a kezemet is megemelem tenyérrel felé. Ezúttal ártatlan vagyok, mint a ma született bárány, na meg olyan zavarban, mint régóta nem.
- Korsóban. Nehéz napom volt és irdatlanul hosszú - válaszolom végül egy sóhaj kíséretében. Most amúgy is jól fog esni, talán a múlt feletti kínos érzéseknek is jót fog tenni. Nem tudom, hogy mennyire oldódnak sörben, de egy próbát mégiscsak megér. Visszamászom közben a székre, egyelőre a kockás ingem szegélyét gyűrögetve kicsit, és zavartan elnevetem magam, mielőtt a tenyerembe temetném az arcom.
- Istenem ez olyan ciki. Eskü, kinőttem már a fangirl üzemmódból, csak az unokatesómmal találkoztam volna, de lemondta, mert nincs jól. Igen, kérek rá fahéjat is, köszönöm - válaszolok a kérdésre is, előbb csak kipillantva az ujjaim között, aztán inkább mindkét alkaromat a pultra fektetem. Kicsit védekező, tudom, de még mindig hülyén érzem magam. Igazság szerint Viktor halála után amúgy is sok mindenből kinőttem, de Patrik akkor már amúgy sem volt az iskolában, mert pont annyival idősebb nálam. - A zenéteket még mindig szeretem azért, de ez most tényleg igazi véletlen, nem csak olyan idézőjeles, mint tizenéves koromban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Patrik

Fel se tűnt, hogy elfelejtettem hirtelen levegőt venni is a válasza hallatán, amíg azt nem mondja, hogy nyugi. Csak akkor szusszanok igazán mélyet, de messze áll ez azért még egy megkönnyebbült sóhajtól. Ráadásul, mint minden természetes vörös, én is fehér bőrrel vagyok megáldva és könnyen vörösödöm, mint ahogy azt a mellékelt ábra is bizonyára mutatja. Nem látom, de érzem, hogy szinte ég a bőröm. Csak azt remélem, hogy a gyér világítás kivételesen az én előnyömre van és nem is olyan feltűnő az egész. Legalább az aurorok életéről szól a következő megjegyzése, ami pár percre jobb témának tűnik.
- Vannak jobb napok is, de ez a mai nem az volt - válaszolom egy fáradt szusszanással a mondat végén pont helyett, közben hátrasimítva a hajamat. Pár kósza hajszál mindig van úgyis, ami önálló életet szeretne élni, nekem meg jó kis elfoglaltság, mint ahogy az ing szegélyének piszkálása is meg a táskám vállpántjának lelkes szorongatása. Majd mindjárt kézbe kaparintom a korsót, akkor meg annak a fülét lesz pont tökéletes szorongatni, nehogy lenyúlja előlem valaki véletlenül is.
- Nem olyan rég költöztem vissza, az elmúlt két évben Tatán voltam javarészt, szóval ez igazából nem jelent semmit, hogy nem láttál, de miután meghalt a bátyám, találtam új prioritásokat, és a fanclubok lekerültek a listáról - nevetem el magam kissé zavartan, még mindig félig a kezem mögött rejtőzve, de aztán leengedem őket és az alkaromra támaszkodom. Kicsit még ez is ilyen védekező testhelyzet, de ezt talán majd oldja a sör, vagy akad újabb vendég és én figyelhetek kizárólagosan a korsómra.
- Fanninak valóban nem lett volna ideális, én azért már elég hatékonyan meg tudom védeni magam - válaszolom most már ösztönösen is kihúzva magam. Az elmúlt pár évben ez sokkal jobban lekötött, mint bármi más. Párbajszakkör, önvédelem, túlélés, aztán meg két évnyi rendvédelmi akadémia. Mindig van hová fejlődni, de úgy érzem, alapnak nem rossz.
- Köszi! - Átveszem a korsót, és tényleg úgy kapaszkodok a fülébe, mint ahogy azt előre láttam. Ezt már senki el nem veszi tőlem, az biztos. Bele is kortyolok, csak azután rázom meg a fejem kissé vehemensen.
- Azóta is ugyanolyan bénán hazudok, szóval inkább passzolom. Zenekarok után koslatni meg akkor se lenne időm, ha akarnám. Nemrég kerültem be a Kommandóhoz, és még mindig én vagyok az újonc. Mondjuk úgy, hogy nem egy leányálom, de most már csakazértis megmutatom, milyen fából faragtak - mondom határozottan, és mindezt alátámasztandó még a korsót is megemelem, majd olyan lendületesen sikerül letenni, hogy kilöttyen a tartalmából. - Upsz... - pislogok a pultra, de szerencsére egy evapores-szel gyorsan meg is oldom. - Na de mondd csak, alakult azóta új fanclub? Biztos vannak lelkes rajongóitok, akik minden koncertet első sorból buliznak végig és minden dalt kívülről fújnak, vagy nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Alíz
Szalamantoni falunapok

- ALÍÍÍÍÍZ, HAHÓÓ - próbálom túlkiabálni a hangos zenét, amiről egyelőre fogalmam sincs, honnan dübörög, mert a felállított színpad még üresen áll. Nem is olyan régen ért véget egy előadás, arról viszont még sikeresen lemaradtam, pedig ígéretesnek tűnt. Ha jól láttam, a Mirákulumtól voltak itt előadók, és úgy megnéztem volna. Sajnos a főnök nem értékelte különösebben, hogy ezért szabadnapot gondoltam kivenni, így átöltözni is a minisztérium egyik mosdójában sikerült rohanva. Még a jobb kezemben az aprócska összecsukható tükör, a balban meg a szemceruza, és félig már kész is vagyok. Közben fel-felpillantok, aztán zavartalanul folytatom a hevenyészett sminkelést. Már csak egy vonal, még egy kis szemfesték, direkt csillámosat dobtam be reggel a táskámba ez alkalomra, na meg egy nem túl feltűnő rúzst. Minden tökéltesen illeni fog a méregzöld felsőmhöz, amit a melegre és az alkalomra való tekintettel a rövidnadrágom mellé választottam. Ide mégse jöhettem a formális irodai viseletben meg a talárban. Azok most a tértágított táskámban lapulnak. Mindenesetre két vonal meghúzása között sikerül kiszúrnom Alízt az egyelőre nem túl sűrű tömegen túl, olyan négy méternyire saccperkábé. Átkiabálni viszont ezt is kihívásnak tűnik. Kezemeben a ceruzával a levegőbe lendítem a karom és integetek is neki, de nem úgy tűnik, mintha nagyon hallana. Vagy csak ilyen lassan érne oda a hang? Páran felém néznek, amint elhaladnak mellettem, úgyhogy inkább gyorsan meghúzom azt a még hiányzó vonalat a szempilláim tövénél, aztán összecsattintom a tükröt és a táskámba dobom azt is, meg a ceruzát is, nem vesződve a cipzárral, és még mindig a levegőben kalimpálva bal karommal szaladni kezdek felé.
- Alíííz, sziaszia - igyekszem még mindig hangosabbnak lenni a zenénél, ahogy széles mosoly kíséretében köszönök neki, majd azzal a lendülettel meg is ölelem. - De jó, hogy ideértél. Képzeld, a főnököm teljesen kivolt, hogy én egy nyomorult koncertért jönnék el hamarabb, és nem veszem komolyan a vacsorája beszerzését. Mielőtt kezdenek, nincs kedved velem vattacukrot vadászni? - kérdezem. Közben meg már a hajamat igyekszem egy normálisabban kinéző kontyba bűvölni, mert ha az egész a nyakamba fog lógni egész este, az nem ígér se nekem, se a mellém kerülőknek semmi jót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Patrik

- Lehet - válaszolom megvonva a vállam picit. Nem nagyon hiszek abban, hogy a csillagok bármit is befolyásolnak, de ki tudja végülis. Lehet, hogy Marossy eleve rossz csillagállás idején született, attól olyan morcos vén medve, akinek a két kedvenc hobbija a parancsolgatás és mindenki leszidása. A többiek pedig csak élvezik, hogy én vagyok a tápláléklánc legalján, de lesz ez is másképp szerintem, ha majd érkezik új. Csak hát az leghamarabb jövő ilyenkorra esedékes, mire véget ért egy újabb képzési ciklus az akadémián.
- Á, rég történt már, de köszi - legyintek egy röpke mosoly kíséretében. A sajnálat kedves gesztus, de Viktort úgyse hozza vissza, főleg nem hét év után. A nemrég elkészült festménnyel viszont már egészen jól megvagyok, nem is olyan rossz pótolni az űrt, még ha nem is az igazi.
- Ne mondd, hogy nem verekszik néha össze a törzsvendégek egy része, ha már elég alkohol van bennük - vetem fel körbepillantva. Ugyan nem gondolom teljesen komolyan, ahogy azt a hangomon is hallani szerintem, de mégis látok néhány olyan alakot, akik ha elég töményet ittak, boldogan mennek egymásnak ököllel. Csak remélem, hogy ilyenkorra már mind elfelejtette, hogy varázsló, mert ha kettőt látva kezd valaki pálcával hadonászni, az abszolút nem szép, és nem az esztétikai élményre gondolok, hanem a következményekre.
- Haha, az már biztos. Némelyikük azt hiszi, hogy a titkárnő vagyok vagy a személyi asszisztense - helyeselek nevetve. Igazából semmi vicces nincs ebben az egészben, de amíg még tudok nevetni a saját nyomoromon, addig úgy érzem, ez is elmúlik egyszer, mert én túlélem. - Azért olyan ábrándjaim is vannak, hogy ez csak a beavatás, amin minden újnak át kell esni. De majd kiderül, ha lesz nálam is újabb tagja a csapatnak - árulom el, miben reménykedem, és közben megpróbálom még nem teljesen elpárolgott zavarom maradékát vajsörben oldani. Mégiscsak kamaszkorom ciki emlékeinek egyike a szinte már megszállottságig fokozott, látványos rajongás a pult túloldalán dolgozó Patrik iránt. Ugyan ezzel nem voltam egyedül a korombeli lányok között, így alakult meg a fanclub, de mondhatni alapítótag voltam azért.
- Ó, az igen. Nem ütik meg a régi mércét? Ez miben nyilvánul meg, már ha érdeklődhetek? Nincsenek ott minden sarkon? És milyen manageretek van nektek, aki retteg tőlük? Vagy ezeket a lányokat már nehéz lerázni pár fotóval és autogrammal? Csontra éhes kutyuskák vagy már inkább vérebek? - kérdezek hirtelen jó néhányat, majdhogynem elnevetve magam, ahogy elképzelem közben, milyen lehet egy lányoktól rettegő manager. Köpcös, kopaszodó alak jelenik meg lelki szemeim előtt, aki egy csapat leányzó elől igyekszik elmenekülni. Nem szép dolog tőlem, de ismerve milyen voltam én, tényleg viccesnek gondolom, főleg, ha ezek a lányok is pont olyan ártalmatlanok. Aztán ki tudja, mi derül ki, ha válaszol a kérdéseimre. Addig is újfent belekortyolok a vajsörbe. Kellemes érzés, főleg a fahéjjal együtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Alíz
Szalamantoni falunapok

- Semmi gond, a fő, hogy megtaláltuk egymást - válaszolom széles mosollyal, amikor bocsánatot kér. Közben pedig már lendületesen igyekszem kontyba szorítani a rengeteg hajam, ami nagyon szép és nagyon szeretem, csak ilyen meleg nyári napokon egyáltalán nem élmény, ha a nyakamba lóg, arról nem beszélve, hogy időnként pont olyan makacs, mint én. Most is csak kifojni igyekeznek ujjaim közül a tincsek. Tanulnom kellene erre valami jó varázslatot, amitől csiribi-csiribá, pöpec kis kontyom lesz két másodperc alatt. Vagy egy fodrászt, aki ezt megcsinálja helyettem.
- Jaj, ne is mondd. A mosdóban öltöztem át, még itt az egyenruhám a táskában. Pedig van még nő a csapatban, szerintem csak betörni próbálnak, mert én vagyok a legújabb. Na de sebaj, nem panaszkodni jöttem, hanem élvezni az estét veled. Remekül nézel ki, mint mindig - dícsérem meg, hiszen tényleg jól néz ki. Mindig olyan kis tip-top, igényesen öltözödik, semmit nem visz túlzásba, kicsit még irigylem is, mennyivel nőiesebb tud lenni, mint én a pólóimmal meg a kockás ingeimmel, az egyenruháról nem is beszélve. Utóbbi esetében azonban tartok, hogy ha elkezdenék szoknyát hordani, végképp a titkárnőnek gondolnának.
- Ááá, jogos. Már csak ezt akartam... - mondom a táskámra pillantva, menetközben el is felejtettem gyorsan, hogy nem húztam be a cipzárját. Belekotrok - szerintem egy fél univerzum lapulhat benne, mint minden rendes női táskában - és miután először egy villát találok meg, amiről fogalmam sincs, hogy került oda, ezért pont olyan meglepett arcot is vágok, majd egy krimit, harmadjára a rúzs is meglesz. A tükröt már meg se próbálom megtalálni, inkább a telefonom képernyőjét használva oldom meg, hogy szép vörös legyen a szám, enyhén narancs árnyalattal. Hasonló a hajamhoz. Az én színem. Elégedett mosollyal pillantok fel, eltéve a telefont is, a rúzst is, és a cipzárt is behúzom, a táskámat magam elé fordítva.
- Na milyen? Mármint ezt most tényleg csak félig úton hoztam össze, nem mestermű, de elfogadható? - kérem ki a véleményét. Tanulnom kellene még azért tőle, sokkal jobban megy ez neki, mint nekem.
- Hmmm... fogós kérdés. Hátha van kókuszos, de ha nem, akkor jó lesz a málnás nekem is - döntöm el, mit szeretnék, miközben belém karol és elindulunk az árusok felé.
- Semmi túlságosan érdekes igazából, a főnök mogorva vén medve, beadtam az önéletrajzom a tanodába, hátha érdeklem őket, mint túlélési alapismeretek oktató, de még nem hívtak interjúra... csúnyán összevesztem Kristóffal, mert felajánlottam, hogy költözzön be a házba, mert Viktor is ezt akarta volna... jaj és képzeld, nem olyan rég belefutottam a csárdában Patrikba... tudod, aki a Lo Sientoban van, és tizenévesen én is a fanclubja tagja voltam, amikor még Eridonos volt, és emlékszik rám. Kicsit se volt ciki... - mesélem, a végén már nevetve. - És veled mi újság?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Alíz
Szalamantoni falunapok

- Jaj, nagyon nagyon köszi - hálálkodom máris, amint felajánlja, hogy kontyba kényszeríti makacs hajtincseimet, és engedelmesen fordulok is. Hogy ez mennyivel gyorsabb, és milyen jó barátnőm van nekem. Mázlista vagyok. Pár pillanat alatt végez is, én meg hosszú percekig kínlódtam.
- Huh, örök hálám. Kincset érsz - mondom neki megtapogatva futólag a bizonyára csinos kis kontyot, amit a kis tükörben aligha tudnék megnézni, így nem is próbálkozom ezzel, csak elképzelni próbálom így, milyen is lehet. Biztos sokkal szebb, mint a madárfészek, amit én hoztam volna össze.
- Majd megmutatom nekik, hogy ott a helyem - válaszolom határozottan. Az elmúlt pár hónapban, amióta ott vagyok, ez megy, már bekapcsolt nálam a csakazértis üzemmód.
- Neked sosincs ilyen nincs egy rongyom se pillanatod, amikor órákig ácsorogsz a szekrény előtt, amiben csak lábbal lehet már bent tartani a kiömleni készülő ruhákat és nem tudod, mit vegyél fel? Komolyan mondom, remek stylist lenne belőled - mondom fülig érő mosollyal. Ugyan olyan sok ruhám nincs, hogy szembeömöljön a szekrényből, de a választás időnként mégis nehéz, ezt a felsőt kiválasztani is fél órába telt, és vagy tizet próbáltam fel, mire döntésre jutottam tegnap este. Rémes, tudom, abszolút fontos női probléma.
- Köszi! Igazából tegnap este összeszedtem mindent, mert volt egy olyan érzésem, hogy a főnök bekavar, így tényleg gyorsan ment - felelem, aztán még megbeszéljük a vattacukor kérdését is. Mosolyogva bólogatok a válaszára, nekem pont fordítva van a kedvencek listája, előbb a kókuszos, aztán a málnás, de ez meg tökéletes leosztás szerintem. Összeveszni biztos nem fogunk rajta. Megvakargatom aztán az arcom a fülem magaslatában kissé zavartan, nem akarom félbeszakítani, de azt hiszem, amúgy is én nem fejeztem ki magam eléggé világosan a munkát illetően.
- Hát... az a helyzet, hogy nem akarok elmenni. Az agyamra megy a főnök, bár lehet azért is ilyen, mert ahogy hallottam, beteg a felesége, de mivel a túlélési alapismeretek csak heti egy alkalommal van a leendő aurortanoncoknak, nem igazán tartom jó ötletnek kizárólag arra váltani. Úgy gondolom egyelőre, hogy nem ütközne annyira a kettő. Viktornak is sikerült összeegyeztetni, de legrosszabb esetben igénylek a Minisztériumtól egy időnyerőt, de majd kibogozom ténylegesen, ha egyáltalán interjúra behívnak - válaszolom. Egyelőre nem tűnik úgy, hogy ezzel esetleg túlvállalnám magam, még a készüléssel sem kell túl sokat foglalkoznom, mert az aurorképzőben is tanultam ilyet, a bátyámtól is, sőt, a bátyám összes tananyaga is megvan, amiből oktatta a tárgyat jó pár éve.
- Igen, ahogy mondod, ez a baj, hogy dédelgeti magában a kis sérelmeit és nem hajlandó megnyílni. Egyelőre még érintetlenül hagytam a neki szánt szobát, de ha sokat makacskodik, kiadom, és lakjon továbbra is albérletben, ha ettől érzi jól magát - mondom kicsit megrántva a vállam, mintha nem érdekelne, pedig érdekel, mert szeretném, ha ez úgy lenne, ahogy Viktor szerette volna. Talán még megpróbálok vele beszélni, most azonban nem akarok ezzel sokat foglalkozni, hiszen szórakozni, kikapcsolódni vagyunk itt, nem panaszkodni jöttem.
- Mert tizenévesen pár eridonossal gyakorlatilag futottunk utána, mert milyen jó pasi meg zenész és uuu, meg awww, és erre is emlékszik, de igazából aztán már nevettünk rajta, kinőttem ebből, de azért tuti nem a csárda lesz a törzshelyem, hogy ezt folyton felidézzük - nevetem el magam most is, miközben fülig vörösödöm. Voltak ciki dolgaim nekem is tiniként, de felejtsük el ezt is, inkább érdeklődve hallgatom, mit mesél Alíz. Tényleg rég találkoztunk, azt hiszem, ezen változtatni kellene, és rendszeresebben összefutni legalább egy teára vagy sütire.
- Ó, mi történt? Nem érdekli már az embereket a jövő? A fotóidból tervezel kiállítást? Vagy már volt is, csak lemaradtam? - kérdezem. Ha lesz, biztos, hogy elmegyek. - Ugyan, dehogy lesz belőled macskás néni, abból már amúgy is van egy Bogolyfalván. A pasinak meg fogalma sincs mit veszített, de az ő baja. Lemaradt arról, hogy egy csinos, okos, tehetséges művésszel és jövendőmondóval lehessen - mondom neki mosolyogva és abszolút őszintén, ahogy azt már tőlem amúgy is mindenki megszokhatta. Talán rendezek egy ismerkedős vacsit egyszer, annyi facér minisztériumi dolgozót ismerek, és még jófejek is, hátha csak ennyi kell a sorsnak, hogy működésbe lendüljön. Az árushoz érve beállunk a sorba. - Biztos csak nem ő volt az igazi, de majd neked is eljön a szőke herceg fehér lovon vagy seprűn vagy ahogy tökéletes lesz, ebben biztos vagyok. Nincs kedved amúgy egyszer a Mirákulum egyik előadására is eljönni valamelyik hétvégén? Vagy a Visegrádi Viperák egyik kviddicsmeccsére?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Alíz
Szalamantoni falunapok

- Megmutatom én, milyen fából faragtak! Nyomozó lesz még belőlem, nem a semmiért tanultam a rendvédelmi akadémián - válaszolom lelkesen a csatakiáltásnak is beillő lelkesítésre, bal kezemmel még a levegőbe is bokszolok. Makacs népség vagyunk mi, Návayak amúgy is, nem adom fel csak úgy. Ha meg még ilyen barátaim is vannak, akik bíztassanak, hát ez el van döntve, nagyon is határozottan.
- Nagyon jól megy ez neked - válaszolok bólogatva. Én felkapni valamit csak akkor tudok, ha csak kiugrom a boltig, és nem érdekel, ki mit gondol az elnyűtt pólómról, vagy ha az egyenruhámat kell felkapni, mert az gondolkodás nélkül is megy.
- Csak ilyen beépített női cucc - legyintek nevetve arra, hogy jó volt a megérzés. Sőt, igazából még az se kell, elég csak ismerni Marossy-t, és máris előre látja az ember, hogy mindenre morogni fog az égvilágon. - Köszi, ez jólesik - mondom aztán már komolyabban. Tényleg jólesik, hogy úgy gondoljan, menni fog, hogy elérjem, amit szeretnék. Néha azért nagyon bénának érzem magam, mint akinek a fenekén még ott a tojáshéj, de hátha legalább a próbaidőm végére ez az érzés majd elmúlik. Meglátjuk.
- Majd csak megoldódik. Azért biztos nem lehet könnyű neki se, ha tényleg igazak a pletykák, megértem, ha feszült meg ideges, de lehet tényleg jobb lenne, ha mondjuk elmenne egy szabadságra. Talán majd megpróbálom felvetni neki, csak ki kell találnom, hogy lehet ezt úgy, mintha az ő ötlete lett volna. Mégse akarok annyira a kotnyeles újonc lenni - magyarázom a végére kuncogva, bár való igaz, hogy ezt tényleg elkerülném, mielőtt még azt hiszik, mindenbe beleszólok, akkor is, ha nem az én dolgom. Igyekszem azért megfontoltabban szóra nyitni a szám, mint amennyire ez kedves bátyámtól valaha is telt. Igaz, mindenki azért szerette, amilyen volt, de biztos vagyok benne, hogy mégse venné ki jól magát, ha csak úgy megkérdezném a főnököt, hogy szabira menni nem gondolt még? Már látom is magam előtt a rákvörös fejét, épp csak a fülén nem jön ki a füst.
- Ehh, túl jól ismersz. Tényleg nem hagy nyugodni, és nem tudom elengedni, a végén meg addig fogom kapargatni, amíg csúnya seb nem lesz belőle a végén, mert mindketten túlságosan is makacsok vagyunk. Azért elgondolkodtam rajta, hogy utánanézek, nincs-e valami kiskapu, hogy mégis auror lehessen, mondjuk törlődnek a vétségei x év után vagy esetleg lehetne fejvadász, az már majdnem olyan, néha még izgalmasabb és veszélyesebb is, és hátha Fanni is tud még kicsit rá hatni, bár erre sem tenném a nyakam - gondolkodom hangosan gyakorlatilag, mi is segíthetne ezen. Az biztos, hogy az is rontott a helyzeten, hogy nem vették fel az akadémiára a javítóban töltött idő miatt, pedig mindig is auror akart lenni.
- Az biztos - nevetek ismét, Patrik és a fanklub mégiscsak vicces is, olyan jó sztori igazából már így évek távlatából, amit elmesél az ember, hogy mások is vele nevessenek.
- Tehetséges is vagy, ez biztos. Aki nem így gondolja, az vagy vak, vagy nem ért a fotókhoz. Jaj, annyi mindenről lemaradtam az aurorképző miatt, de most már mindenképp bepótolom. A legközelebbi kiállításon biztos ott leszek, aurorbecsszó - ígérem is, megemelve a kezemet is hozzá, jelezve, hogy tényleg komolyan gondolom. Be kell pótolnom azt a sok kihagyott kiállítást is.
- Mugliknak kellene jósolnod. Nem olyan rég voltam otthon Szegeden, kapcsolgattam a tévét, és képzeld, van egy egész EzoTV nevű csatorna. Nem tudom, hogy tényleges jós van-e közöttük, vagy csak sarlatánok, de a legtöbb jóslat inkább úgy néz ki, mintha barkochbát játszanának a betelefonálókkal. Te lennél hetedhétország leghíresebb jövendőmondója. Sőt, belegondolva lehet, hogy pont ezek az emberek rontják a helyzetet... - mondom elgondolkodva.
- Abban én is biztos vagyok - helyeslek lelkesen bólogatva. Egyszer biztos megtalálja az igazi. Megrázom a fejem aztán a kérdésére válaszul. - Nem igazán. Előbb szeretnék karriert, aztán majd csak alakul valamerre. Meg még amúgy sem olyan rég szakítottam Danival, az utolsó vizsgám előtt pár hónapja. Az akadémián ismertem meg, és egy ideig minden rendben volt, aztán elkezdett féltékenykedni a barátaimra, és folyton vallatott, hogy hol vagyok és meddig, és ez olyan... meeeh - fejezem ki a véleményem egy óvodáshoz méltóan, elhúzva a szám. - Szupiii, akkor majd egyeztessünk, hogy mikor lenne jó - örömködöm, és ha már elfogytak az emberek a sorban, előre tessékelem, kérje csak szépen a málnás vattacukrot, én meg megérdeklődöm, van-e kókuszos. Kérek is, amint kiderül, hogy akad. - Egészségünkre! - emelem felé, amint meg is kaptam a sajátom. - Akarunk első sorban csápolni? Vagy szeretnéd még a hallásodat megőrizni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kristóf

Ma volt az első alkalom, hogy a kollégáim meghívtak magukkal sörözni. Ez amolyan péntek esti szokás, de eddig még sose kérdezték meg, hogy csatlakoznék-e, én pedig nem kérdeztem, hogy csatlakozhatnék-e. Ki akarna akaszkodni, ha nem igénylik a társaságát? Lassan négy hónap után azonban mintha megtört volna a jég, végtére is a próbaidőmből is kevesebb van már hátra, mint amennyi eltelt. Meg azért makacs vagyok ám, mint egy öszvér, és nem sikerült megtörniük. Két és fél sör után Laci meg is súgta, hogy pont ezért hívtak meg, mert ilyen átkozottul makacs lány vagyok. Végülis ízig-vérig Návay volnék, ez nekem a természetes. A főnök ugyan nem volt ott ma, de ez már amúgy is fél siker szerintem, hogy a többiek elkezdtek befogadni, és remekül elsörözgettünk. A kellemetlenség ott kezdődött, hogy a három sör után, amit megittam velük, a hoppanálást már annyira nem óhajtotta bevenni a gyomrom. Azt éreztem, hogy némi séta jól fog jönni, ezért eleve a falu szélére érkeztem, ott azonban azonnal össze is keveredett nem csak a fejemben minden, de a gyomromban is. Egy rágó meg a levegő együttesen jót tett, de biztos, ami biztos alapon úgy tűnt jónak, hogy tegyek még egy rövidebb sétát, mielőtt hazamennék. Az egyentalár már rég a táskámban pihen összefogva, az ing ujját könyékig tűröm, nyakban meg ki is gombolok egy, majd még egy gombot, mert még mindig szűknek érzem. Megdörzsölöm kicsit a homlokom, majd az orrnyergem, keresgélek kicsit a táskámban, hátha van még az ásványvízből is, amit gondosan beszereztem előre, de nem találom. Sóhajtok egyet, és inkább abbahagyom a keresést. Megfordul a fejemben, hogy beugorhatnék a tóba is akár, de annyira jó ötletnek mégsem tűnik, főleg, amikor meghallom, hogy valaki hangosan káromkodik a nádasban. Na még ez hiányzott. Kicsit kába a fejem, de azért a pálcámat kézbe véve magam elé tartom, mielőtt közelebb lépnék.
- Hahó! Ki van ott? - kérdezem elég hangosan, de még éppen nem kiabálva. Okos lány, ugye? Inkább mennék haza én is. Ki tudja, ki lapul a nádasban és mégis mit szeretni, visszatáncolni viszont már nehéz, főleg, hogy kinyitottam a számat, kicsit előbb, mint végiggondoltam volna a helyzetet. Most már lesz, ami lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kristóf

Ó, hogy nekem mekkora szerencsém van ma. Jobb kezemet egy kétségbeesett mozdulattal emelem fel, hogy arcomat a tenyerembe rejtsem. Nem teljes a siker, de a pillanat erejéig megteszi. Aztán a homlokomra szorítom a tenyerem egy fél percre, végül egy kelletlen szusszanással simítom hátra a képzelt és tényleges kósza hajszálakat egészen a magas copfig. Bal kezemben még mindig ott a pálca, határozottan szegezem előre, bár teljesen tudatában vagyok, hogy spiccesen párbajozni esetleg nagy botorság lenne. Lassabb a reakcióidőm. Remélem, nem lesz azért ilyesmire szükség, mégis ahelyett, hogy befognám a számat és tovább mennék, vaknak és süketnek tettetve magam, inkább megkérdezem, ki van ott. Lehet, hogy valaki segítségre szorul. Engem meg a nagy szívem fog egyszer a sírba vinni. A válasz hallatán aztán fény gyúl kissé ködösnek mondható agyamban. Én ismerem ezt a hangot, meg a gazdáját is, aki éppen a nádasban fetrenghet, hiszen ha jól hallom, a hang pontosan onnan jön.
- Idióta - szalad ki a számon szinte azonnal, még ha csak félhangosan is. Tényleg mekkora szerencsém van ma. Hiszen ez a csodás unokabátyám, aki egy magát felnőttnek kiadó dackorszakos kölyök. A következő sóhaj, ami elhagyja a számat, leginkább frusztrált.
- Te csak ne parancsolgass, mert még itt talállak hagyni. Mi a fenét keresel a nádasban egyáltalán? - kérdezek vissza, miközben mégiscsak idézek egy lumos maximát közelebb lépve. Beesni nem nagyon szeretnék, csak azt próbálom megállapítani, pontosan hol is van. A fény ide fogja csábítani a környék összes szúnyogát, viszont abban is segít, hogy felfedezzem, hol rejtőzik a nádszálak között.
- Mobilicorpus - mondom ki az újabb varázsigét, amint sötétségbe borul ismét minden, ahogy a fényvarázslat megszűnik, és csak remélni tudom, hogy nem valami a tó mélyén bomladozó akármit sikerült kilebegtetnem onnan, hanem Kristófot. Ez a varázslat mégiscsak testek mozgatására van, de azon sose gondolkodtam, hogy annak élni is kell-e. Vagy mindjárt egy hisztis sellővel találom szembe magam. Puff. Remélem, épp hasra esett. Újra fényt idézek, bár már csak egy sima lumost és megnézem, mit is fogtam. - Csak nem a sellőkkel akartál lepacsizni, okoska?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Alíz
Szalamantoni falunapok

- Nagyon lazán és profin szerzem már be mindenki ebédjét meg kávéját. Az összes környékbeli helyen ismernek már lassan - nevetem el magam. Értem ám, mire gondol, meg hasznos tanácsokat ad mindig is, úgyhogy megjegyzem magamnak. A haladáshoz már csak az kell, hogy más feladatot is kapjak végre, ahol nem csak azt bizonyíthatom, hogy elbírok három szatyorral is, meg nem tévedek el a Minisztérium szintjei között. Na de sebaj, majd csak megérjük ezt is. Főleg, hogy éppen nagyon jó ötletet adott a főnökkel kapcsolatban.
- Na ezzel be is fogok próbálkozni jövő héten, hátha veszi a lapot. Zseni vagy - mondom neki széles mosollyal az arcomon, hálálkodva. Az ilyen célozgatós kommunikáció valahogy sose volt erősségem, csak azt tanultam meg, hogy néha be kell fogni a szám és nem mondhatok ki mindent, de ugye próba cseresznye... vagy éppen kevésbé ideges és fáradt főnök is lehet.
- Á, most nem erőltetem. Gondoltam, megvárom, mire lemászik a magas lóról vagy Fanni megpuhítja legalább egy kicsit, aztán majd jöhetnek a kis lépések, még mielőtt megint összevesznénk - válaszolom bólogatva. Kristóffal túlságosan is hasonlítunk egymáshoz ahhoz, hogy ez nehogy véletlenül is túl egyszerű legyen.  
- Mindenképp - mondom rákacsintva. Most már biztos, hogy ha rajtam múlik, nem fogom kihagyni egy kiállítását sem.
- Nincsmit, és hajrá, majd szurkolok. Szerintem te lennél a legkeresettebb jós, végtére is jóstehetség is vagy, nem csak összevissza beszélsz, hogy vagy bejön, vagy nem - válaszolom lelkes mosollyal, mutató- és középső ujjaimat keresztezve mutatom is, hogy bizony, tényleg szurkolok ám, ha belevágna. Megvonom a vállam az exem említésére aztán.
- Jobb így. Már röhejes volt a végére, amit művelt, ilyen gyerekes drámákhoz meg kinek van kedve? - teszem fel a költői kérdést. Tényleg nem bánom, hogy szakítottam vele, aztán majd ha akad valaki, akad, ha meg nem, hát egymagamban is megvagyok ám. Tudom én élvezni az életet. Tessék, a Mirákulumba is mehetek Alízzal, ha meg esetleg nem lett volna kedve, egyedül is mennék, mint ahogy el is fogok menni a kviddicsmeccsre például. Na meg ma is itt vagyunk, és mindjárt be is állunk az első sorba bulizni. De persze kellemetlen alakok mindenhol vannak, itt is, valaki kedvesen kiveszi barátnőm kezéből az éppen megszerzett vattacukrot.
- Na neee - szalad ki a számon azonnal, hitetlendkedve nézek a kedves úriember után, majd Alíz kezébe nyomom a saját vattacukrom. - Légy oly kedves, fogd ezt meg nekem. Minjárt jövök - mondom, és ha még a munkahelyen hordott ing lenne rajtam, nem egy ujjatlan felső a melegre való tekintettel, még neki is gyűrkőznék, miközben lendületesen a tolvaj után indulok. Szerezhetnénk egy újat is, de ez elvi kérdés. Nem fogok. Elmorgok pár bocsánatkérést, miközben átfurakodom a tömegen, hogy aztán megkocogtassam az illető vállát. - Hé, kérem vissza a vattacukrot - mondom határozottan, miközben már a táskámban turkálok a jelvényem után, hátha attól kezesebb lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kristóf

Jesszumpepi, hogy nekem éppen a drágalátos unokabátyámba sikerült beleakadni. Bárkinek jobban örülnék ebben a pillanatban, de hát ilyen az én szerencsém. Pedig olyan sikeresen kerültem az elmúlt pár hétben, hagyva Fannira a munka nehezét, hogy hátha sikerül megpuhítania kicsit. Persze, amennyire fafejű, az is lehet, hogy Fannit is elküldte már melegebb éghajlatra, és nem sikerült jutni vele semmire. Itt azért csak nem hagyom, még a végén addig evickél összevissza, hogy belefullad a kis tóba. Elég volt egy családtagomat elveszíteni, ha rajtam múlik, még egyet nem fogok.
- Az minden vágyam - dünnyögöm kedvesen a sipákolására válaszul. Én inkább akkor nem látok semmit, amikor kialszik a fény, így vakon küldöm rá a levicorpust, hogy a parton landoljon. Szerencsére nem sikerül mellé lőni, tényleg nem örülnék annak, ha egy ideges sellővel találnám szembe magam, amikor újra fényt idézek.
- Ó, hogy neked mennyi bajod van, nyugodj már le… szeretnél viszzamenni? Megoldhatom - válaszolom kicsit fekapva a vizet. Lehet, hogy meg nem mentettem, mert egyedül is kikászálódott volna hajnalig, de mégiscsak segítettem előbb elérni a partot.
- Lehet, hogy azt kellett volna. Most nem kellene hallgatnom, ahogy nyafogsz. Ki tudja, még némi ész is a helyére kattanna - válaszolom durcásan, és csak azért nem rakom el a pálcámat, mert még mindig az a biztos fényforrásom. Lemondóan sóhajtok. Hajlok rá, hogy azért itt hagyjam most már, hiszen megfulladni legalább itt már nem tud, ha meg netán visszamászna, az már nem az én bajom.
- Követett a fene. Azt hittem, egyedül vagyok, amíg nyekeregni nem kezdtél. Csak kellett egy kis levegő, miután… de minek is magyarázkodom? Semmi közöd hozzá - mondom megvonva a vállam egy heves mozdulattal, és próbálok csúnyán nézni rá.
- Kapd össze magad, mert nem hagylak itt, mielőtt megint beletántorogsz a vízve és megfulladsz nekem. Az hiányozna az egész családnak - közlöm vele ellentmondást nem tűrően.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Alíz
Szalamantoni falunapok

Lelkesen bólogatok egy sort, jólesik a biztatása. Túl fogom élni én ezt az egészet, eldöntöttem, és egyszer még nyomozó lesz belőlem. Még a főnököt illetően is remek ötletet ad, hogyan vehetném rá szépen, hogy elmenjen szabadságra, és még azt is higgye, hogy ez egyedül az ő ötlete volt. Ki is próbálom majd első adandó alkalommal. A Kristóf kapcsán felmerült gondolatokra is bólogatok. Bár nem kifejezetten erényem a türelem, de ha most rárontok, akkor lehet, hogy csak még jobban összeveszünk. Hagyom inkább ügyködni Fannit szépen, vagy hátha az is elég, ha idővel lenyugszik a marhára. Mindenesetre mára inkább lerázom a gondolatot is, szórakozni jöttünk, nem akarok ezen rágódni és elrontani az estét.
- Majd én leszek az egyes számú szurkoló, szerezhetek pomponokat is. Ki tudja, az jobban segít közvetíteni a pozitív energiákat az éterben - válaszolom nevetve, aztán még az exemet is kibeszéljük gyorsan, már legalábbis azt, hogy egyikünknek sincs szüksége olyan pasira, aki uralkodni akarnak fölötte. A sor is elfogy közben előttünk, szert teszünk az áhított vattacukorra, és már élveznénk is az életet meg főleg a koncertet, amikor egy láthatóan már kissé illuminált állapotban lévő fószer úgy dönt, éppen Alíz vattacukrára fáj a foga. Na ezt nem hagyom annyiban. Bármi mást sem, mondjuk, mert hiszen ha nem állok a sarkamra, még azt hiszik, hogy ezt csak így következmények nélkül meg lehet tenni. Barátnőm kezébe nyomom a saját vattacukrom, és az illető után sietek átverekedve magam a tömegen. Hamarosan utol is érem, és már kotorászok a táskámban, hátha a jelvényem jobb modorra vagy legalább belátásra bírja. Elsőre most sem azt sikerül megtalálni, hanem a kis összecsukható tükrömet. Csodás. Szusszanok egyet, majd feltartom a mutatóujjam, hogy hallgasson már egy fél pillanatra, de fél kézzel tovább keresgélek és ki is tapintom a jelvényt, és az orra alá tartom.
- Köszönöm, az már rég nem az én műfajom. Viszont kérem vissza a barátnőm vattacukrát, amíg szépen mon... dom - az utolsó szótagot már kisebb szünet után mondom ki, mert amilyen pofátlan, beleharap. Na jó, elég volt.
- Ennyi volt. Most azonnal vesz neki egy másikat, baromarc - morgom nem túl kedvesen, elkapva a fülét, a jelvényemet meg egy gyors mozdulattal a rövidnadrágom zsebébe dugom. Kell a szabad kezem, ha pálcát kellene rántanom, mert akadékoskodik. Egyelőre azonban határozottan húzva, mintha legalább az anyja lennék, ő meg neveletlen beste lelke, húzom magam után a stand felé a fülénél fogva. Márpedig venni fog Alíznak egy másik adag vattacukrot, ha volt képe ezt lenyúlni és még bele is kóstolni. Egészségére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Alíz
Szalamantoni falunapok

- Nyugalom, ennyiért nem fogom, de most... jaj már, hát ez mekkora pofátlanság - állapítom meg, amikor még nagyon is pimasz módon beleharap a nemrégiben lenyúlt vattacukorba, hiába igyekszem sértetlenül visszaszerezni azt. A jelvény azért többet használ, mint árt, legalább beijed egy kicsit. Helyes. A következő pillanatban pedig már a fülénél fogva vonszolom a vattacukros standja felé. Ha ezért bevinném a legközelebbi kirendeltségre, lehet, hogy mindenki egy jót nevetne, aztán majd kialussza a sok sört, de ugyan. Megelégszem azzal, ha Alíz kap egy másik vattacukrot, ha már egyszer mi rendesen kifizettük a magunk részét. Esetleg, ha szépen kéri, még akár meg is szántam volna, egyáltalán nem is került sokba, de kellett pofátlankodni. Hát így járt. Közben se nem hallok, se nem látok, amíg el nem érjük az árust, olyan lendülettel igyekszem arrafelé. Az sem tűnik fel, hogy Alíz utánam kiabálna, de hamarosan úgyis megtalál legalább.
- Mindjárt kapsz új vattacukrot az úrtól, miután a tiedet valószínűleg már széthordták a hangyák - jelentem be neki, mire jutottunk a túszommal, akinek végre elengedem a fülét és meglapogatom a vállát majdhogynem barátságosan, mintha az éppen közölt tényállás közös megegyezés eredménye lett volna.
- Ugye? - pillantok azért rá elég határozottan, azt hiszem, erre mondhatják, hogy a veséidbe lát valaki, és remélem, bólogatni kezd azonnal. Aztán Alíz felpofozza. Kicsit még meg is lepődöm hirtelen, mert bár tudtam mindig is, hogy némileg hirtelen természet, eddig egészen visszafogottnak bizonyult ma este. Eddig. A férfi azonban egyre rosszabbul kezd kinézni. Ahogy elnézem, nem a pofon váltotta ki ezt a hatást, hanem feltehetőleg túl sok alkohol. Számat elhúzva ragadom karon, hogy odébb húzzam kicsit, mielőtt még valakit tényleg telibe talál a gyomortartalmával. Fúj. Belegondolni is rossz. Én meg ezzel töltöm az időm a koncert helyett. Ma már sokadjára kezdek keresgélni a táskámban, hogy megint ezer és egy dologba akadjak bele, de nem, ezúttal szerencsém van és elsőre megtalálom a négyszögletűre vágott jegyzetlapokat. Csak egy pálcaintés kell, hogy a leszakított papír apró madárrá hajtogassa magát, aztán huss és pöcc, már itt sincs. Ugyan patrónust is idézhettem volna, de az túl feltűnő lett volna itt szerintem. Egyszerűbb ez így.
- Ha minden jól megy, hamarosan itt is lesz egy medimágus, aztán elviszik az ispotályba. Leghamarabb a detoxban fog kikötni. Neked meg mindjárt szerzünk egy vattacukrot, és visszamehetünk szórakozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kristóf

- Te szegény... kisírhatod magad a vállamon, ezen nem múlik semmi - válaszolom kissé gúnyosan. Majd be kellett volna másznom nekem is a nádasba kihúzni? Örülhet, hogy nem volt közönségünk, és még ha lett volna is, gyaníthatóan ők is éppen a szemüket dörzsölgették volna a fényviszonyok hirtelen változásai miatt.
- Miért? Számít, hol voltam? Ha már ennyire érdekel, a kollégáimmal söröztem - válaszolom durcásan. Tényleg semmi köze nincs sem ahhoz, hogy merre jártam korábban, vagy mit keresek itt, de azért mégiscsak kiszalad a számon a válasz. Remélem, most boldog. Nagyot sóhajtok aztán szememet forgatva, és közelebb lépek, a jobb kezemet nyújtva.
- Egyéb óhaja, sóhaja van mára őfelségének? - kérdezem meg még mindig hihetetlenül kedvesen. Ha így folytatja a követelőzést, a végén még le találom átkozni és sóbálványként hazalebegtetem, az se érdekel, ha látják. Újabbat sóhajtok aztán, ami lemondó szusszanásba torkollik.
- Hogy te mekkora egy... most akkor felkelsz vagy nem? - kérdezem meg. Most már kezd idegesíteni, főleg ez a pofátlan büszkeség, ami árad belőle éppen. Megrázom a fejem, ismét a szememet forgatom, aztán fél pillanattal később a vállamat is megvonom.
- Na tudod mit, baromka? Itt is maradhatsz felőlem tocsogni az átázott ruháidban. Ha meg nagyon felidegesítesz, mindjárt kapsz egy sóbálványátkot és megnézheted, melyik szobáról beszéltem a múltkor. Vagy jöhetsz magadtól is, melyiket szeretnéd? - érdeklődöm türelmetlenül, még mindig felé nyújtva a jobb kezem, hátha hajlandó elfogadni a segítséget, ha már ő kérte, hogy ne használjak bűbájt. - Gyorsan álmodd meg, mert tízig számolok, és itt se vagyok. Egy... kettő...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Alíz
Szalamantoni falunapok

- Hoppanálni szoktak - válaszolom Alíz megnyugtatására. Van pár ismerősöm az ispotályban, olyan is, aki ilyen random idézésekre reagál, mint a mugli mentősök, és meglehetősen gyorsak tudnak lenni. Csak ugye előbb az üzenetnek is kell egy kis idő, hogy megérkezzen. Szerencsére semmi hihetetlenül sürgető nincs a helyzetben, csak mégsem akarom itt hagyni a férfit, elég ramatyul néz ki, a detoxban jobb helyen lesz.
- Rendben - bólogatok utána pillantva, addig meg elácsorgok kedves társaságom mellett. Az órámra is rápillantok, de sajnos ettől nem telik az idő most sem gyorsabban, mint ahogy máskor sem szokott, hiába próbálom noszogatni. Szerencsére mire Alíz visszaér és elmondja a tervet, már fel is bukkan egy ismerős arc. Nahát. Nem számítottam rá, hogy pont Bella van szolgálatban. Szinte már bíborba hajló vörös hajáról messziről megismerhető.  
- Nna, itt is vannak - állapítom meg arrafelé integetve, amerről a nő közeledik. Néhányszor sikerült már ellátnia a kviddicsezés közben szerzett sérüléseimet. A nyomában egy másik medimágus is felbukkan, a talárból könnyű őket felismerni legalább. Még Alízt is bemutatom, majd gyorsan összefoglalom, hogy kedves barátunknak, akit nem különösebben ismerünk, feltehetőleg náluk lesz a legjobb helye, aztán már ott sincsenek. Mire jó is a képzett medimágus, ugye? Pikk-pakk kezelik is a helyzetet.
- Na hát akkor menjünk is csápolni, még mielőtt lemaradunk az egészről, ez meg elintézve. Köszi, hogy vigyáztál a vattacukromra. Ez is izgalmas kis este lett - dünnyögöm a végét, bár igazából mindig sikerül előbb-utóbb belekeverednem valami ilyesmibe, szóval lehet, hogy én vonzom ezeket az izgalmakat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Roland

Alíz ötlete bevált, a főnököt sikerült rávenni, hogy elmenjen szabadságra, és még abban is biztos volt, hogy az ötlet az ő fejéből pattant ki. Tegnapelőtt jött vissza, látványosan jobb kedvvel, mint ahogy elment egy héttel előtte, majd miután beszereztem mindenkinek a kávéját, mint egy valamire való titkárnő, kegyesen magához intett, hogy közölje, rám kívánja hagyni az idei ösztöndíjprogramban a mentorálás nemes feladatát. Bálint közölte is úgy mellékesen, hogy szerinte az egész szívás, mert csak olyan kölyköket kell tutujgatni, akik nagyra vannak magukkal és azt hiszik, az aurori pálya csupa akciófilmbe illő jelenetből áll, de leintettem. Végülis a jövő nemzedékének megmutatni, mi mindent is csinálunk szerintem megtiszteltetés. Engem is a bátyám indított el ezen az úton, na meg anya, de ez nem mindenkinek adatott meg, hogy a családtagjai kétharmada a mágikus rendvédelmi erők kötelékében mozogjon, a maradék meg a mugliban, mert így alakult. Mindenesetre most ennek örömére Bogolyfalván töltöm a mai napot az itteni aurorkirendeltségen, egyentalárban természetesen, hogy senki azt ne higgye véletlenül is, hogy csak rossz ajtót találtam meg a hivatalba menet. Tudom, hogy nem vagyok az a kifejezetten marcona ábrázatú rohamosztagos auror, de ezt legalább nagyon jól fel tudom használni, hogy másoknak kellemetlen meglepetéseket okozzak. Végigácsorgom az eligazításnak nagy jóindulattal nevezhető valamit, amit a helyi aurorparancsnok tart, és legalább ma is megismerkedtem új emberekkel, Vera begyűjtő, mint anya volt, és hasonló véleménnyel van az egészről, mint amit Bálint is közölt. Sebaj. Azért még tartom magam, hogy a főnök talán mégse szívatásból hagyta rám az egészet, hanem mondjuk mert Bogolyfalván lakom, meg mert az iskolába is jelentkeztem oktatónak. Na de majd kiderül, mekkora szívás vagy sem. Tibort, a másik mentort meg az egész hidegen hagyja, csak a vállát vonogatja reggel óta. Végre kiderül az is, melyik diák jut nekem, úgyhogy széles mosollyal az arcomon intek neki, mehetünk is abba a híres kettes irodába.
- Szia - köszönök is, amint közelebb ér. - Szóval Roland... örvendek. Nyugodtan hívhatsz Reginek. A Varázsbűn-üldözési Kommandónál dolgozom, már mindjárt hat hónapja. Van már elképzelésed, melyik részlegen szeretnél dolgozni, ha auror leszel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Roland

Ahogy elnézem, alig pár évvel lehet fiatalabb nálam. Ha menetrendszerűen haladt, akkor úgy saccolom, hogy 18 vagy 19 éves lehet, de ez végülis mellékes is. Ha sikerül meggyőznöm a tanodát, hogy én vagyok a világon a legrátermettebb a túlélési alapismeretek oktatására, a diákjaim se lesznek nála fiatalabbak. A híres neves kettes számú irodában menten az egyik asztalt találja meg ülőhelyként. Én a magam részéről inkább állva maradok.
- Mindig is ide készültem, amióta csak eldőlt, hogy auror akarok lenni - válaszolom. - Az Akadémián mindenki szakosodik a kezdeti általános képzést követően, és van ugyan átjárás, nincs kőbe vésve, hogy a profilozás szakiránnyal csakis a hírszerzéshez lehet bejutni, de azért érdemes olyat választani, amivel tényleg foglalkozni szeretnél. A bátyám fegyverszakértőnek tanult, én nyomozónak. Mindkettőre két év a képzés, csak más a felépítése. A taktikai képzés a végére azért már a fülemen jött ki - mondom a végére elnevetve magam. Pont abból a tárgyból voltam amúgy is tanársegéd, már majdnem megártott a jóból a sok, annyi mindent hagyott rám a tanárom.
- Egész sok lehetőség van. Vannak begyűjtők, kihallgatók, profilozók, amneziátorok, likvidátorok. Van, aki az adminisztrációt végzi, más helyszínel, kocsmai párbajok résztvevőit viszi be, betörésekhez megy ki az éjszaka közepén is - sorolom. Én például még mások kávéja és ebédje után rohangálok, meg a papírokat intézem helyettük, de ez csak a beavatás része. Nem is olyan régen pedig már a péntek esti sörözésre is meghívtak a többiek, úgyhogy alakul ez. - Hát... arra gondoltam, hogy megmutatom a részlegeket a minisztériumban, meg az aurorképzőt is megnézhetjük, bár az tudtommal nem a hivatalos program része. Segítek választ találni a kérdéseide, meg embereket, akik mesélni tudnak, hogyan is kerültek abba a beosztásba, ahová. Az aurorparancsnokot azért nem ígérem, de nagyon érdekelne, megpróbálhatok egyeztetni a titkárnőjével, őt már ismerem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Roland

- Mugli és mágikusfegyver-szakértő - válaszolom a kérdésre kissé ráncolva a szemöldököm, hogy erről még nem hallott, de rendben, végülis erről szól ez a mentori program, hogy most lássa. Ez is fontos szakirány, Viktornak meg igazából könnyű választás is volt, hiszen ő velem ellentétben még katona is volt, akárcsak apu. Na de ez nem is lényeg. Elővarázsolok inkább neki egy brosúrát, amely nem csak az akadémia rövid történetét foglalja össze, de a választható szakokat, gyakorlatokat és mindent, amit úgy általában egy háromba egyenformán széles sávra hajtogatott A4es papírlapra rá lehet szuszakolni.
- Tessék, ezen rajta van kezdetnek minden fontos információ a Sárkányölő Szent György Aurorképző- és Rendvédelmi Akadémiáról - nyújtom felé az ismertetőt. - Káros szerek és bájitalok szakértője is lehetsz, vagy mágikus bűnmegelőzési végrehajtó akár, több képzési irány van, nem mindenki szaladgál sötét varázslók után még sötétebb sikátorokban - osztom meg vele, aztán elmorfondírozik kicsit magában amúgy is. Futólag végignézek a taláromon, csak nincs rajta szőrcsomó a macskáktól ajándékba, és nem vettem észre, amennyire bámul, miközben hangosan veszi sorba éppen, hogy mi érdekli mind abból, amit felsoroltam. Néhány vörös szőrszálat találok Őrnagy bundájából, úgyhogy le is söpröm őket. Ezen már a mágia se segít igazán.
- Igen, az is benne van a pakliban - felelem bólintva. Akciót nem tudom, mennyire sikerül előteremteni, az nem menetrendszerűen az élet része, és aligha örülne bármelyik egység, ha megpróbálnék rájuk sózni valakit, aki még az előképzését is csak most kezdi, az én napjaim meg nem kifejezetten olyan akciókkal vannak tele, amikre ő számít. Nagyon meglepne, ha azt tekintené izgalmasnak, ahogyan átverekedem magam a Misztériumügyi Főosztályon huszonhatodjára is, mert valaki elemezni szeretne egy jóslatot egy futó nyomozás kapcsán, vagy honnan szerzem be mindenki ebédjét. Majd kitalálok azért valamit, rajtam ne múljon, hogy auror lesz-e. Már kattog is az agyam, talán Krisztinával beszélhetnék, és majd szól egy kocsmai párbaj kapcsán... aztán meglepő kérdést kapok. Egy pillanatra vékony vonallá préselem össze az ajkaimat, mint aki nem hisz a fülének, majd megrázom a fejem.
- A magánéletem nem képezi a program részét, de ha gondom lenne bármiből is, azt majd én elintézem - válaszolom határozottan. Azért ezt ne keverjük, me egyébként is, elég nagylány vagyok már ahhoz, hogy a kezemben tartsam a saját életemet. Most aurorként vagyok itt, szeretnék professzionális lenni, ahogy illik. - Szóval... van még kérdésed a programról? Gondoltam, holnap vagy holnapután megmutatnám a Minisztériumot. Tudod, hol van a Minisztérium? - kérdezem, a biztonság kedvéért azért szétnézek a helyiségben, van-e valahol toll, legfeljebb felírom neki a brosúra szélére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Roland

Elengedem a fülem mellett azt a nem túl meggyőző hümmögést. Végtére is van elég másik szakirány is az aurorképzőben, bőven válogathat, ha még mindig auror szeretne lenni mestertanonci évei végén is. Addig pedig bőven megálmodhatja, mi érdekli igazán.
- A rend őre. Olyasmi, mint a járőr... az a dolga, hogy betartassa a szabályokat és büntetést szabhat ki, ha például azon kap, hogy átkot szórsz valaki másra. Igazoltathat, satöbbi - válaszolom teljesen komolyan, bár eléggé nagy a kísértés, hogy megjegyezzem, pontosan azt, amit a neve is sugall, vagyis bűnmegelőz. De hát mégiscsak dolgozom én itt, úgyhogy sikerül komolynak maradni és a feltett kérdésre ennek szellemében válaszolni.
- De igazából az, hogy végül milyen feladatokat kap valaki, úgyis azon múlik, hogy melyik részlegen kezd el dolgozni - teszem még azért hozzá, hiszen a jól megválasztott szakirány sokat segíthet, de utána meg az a tapasztalatom, hogy a gyakorlatban már az ember tényleges képességei sokkal többet nyomnak a latban és előre haladni az alapján fog tudni, amit bizonyítani képes.
- Meglátjuk, mit tehetek - válaszolom. A fagyi azért nem hangzik rosszul, sőt, nekem aztán semmi sem, ami édes, de azért na, most csak ezért nem fogok egész bűnesetet megrendezni, ha nem alakul úgy, ezt muszáj leszögezni. Így inkább nem ígérek semmi határozottat, de utánanézek, mit sikerül megoldani. Az is több, mint ha kategorikusan nemet mondanék. A következtetését se meg nem erősítem, se nem cáfolom, bár tény, hogy igaza van, csak éppen nem tartozik rá, hiszen, amint mondtam az imént, ennek semmi köze a programhoz. Nemes egyszerűséggel csak megvonom a vállam, ebbe nem megyek bele.
- Rózsadombon - válaszolom, aztán ismét megrázom a fejem kicsit. Jaj. Most tényleg jól értelmezem és sikerült kifognom az egyetlen srácot, aki azt hiszi, hogy az ujja köré tud csavarni? Hát ez vicces lesz így. - Legyen holnap reggel 8, a Vérhalom és az Apostol utca kereszteződésében, Budán. Bármi kifogás?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Roland

- Majd térjünk vissza erre, ha már belátható időn belül választhatsz részleget - válaszolom. Ha még úgyis az előképzés elején van, az aurorképzőtől is legalább két év választja el, ott meg újabb két év a képzés, kivéve, ha likvidátori babérokra pályázik, az ugyanis további négy. Messze van az még, és a magam részéről olyan előre már az égvilágon semmit nem vagyok hajlandó tervezni. Annyi idő alatt bármi történhet. A bátyámat egyetlen délután leforgása alatt veszítettem el, hiába voltak terveink évekre előre, úgyhogy azóta én már erre nem vagyok hajlandó.
Bólintok a kijelentésére, sőt még a bal kezemet is a homlokomhoz emelem egy pillanatra. Roger. A program úgyis erről szól, a hozzáértésem meg alapfeltétel, az esetleges hozzá nem értésem pedig kiküszöbölendő.
- Soha? - szalad ki a számon a kérdés. Van még bárki, aki soha nem járt a fővárosban? Ezt nehéz elhinni, hiszen bár főként mugli város, mégis vannak ott olyan fontos intézmények, mint a minisztérium vagy a nagy ispotály. Pislogok is párat meglepetten, mielőtt sikerülne napirendre térni az információ fölött. - Rózsadomb amúgy Budán van, de lényegtelen. Sebaj. Hoppanálhatunk a szökőkúttól, úgy Bogolyfalván lakom, nem kitérő - válaszolom végül. Nem hiányzik, hogy ne találjon oda vagy éppen eltévedjen, valamelyik sikátorban kössön ki vagy tudja a jó ég, mi történhet még. Kicsit tényleg bébicsőszködésnek hangzik ez a része, de ehh, akkor sincs igaza Bálintnak, mégiscsak jó, ha van ilyen mentorkodás szerintem, legalább tényleg nem úgy ugrik mindenki fejest az aurorképzésbe, hogy azt hiszi, az valami menő kaszkadőrmutatványokkal és párbajokkal teletűzdelt akciófilm lesz aztán.
- Részemről ennyi. Ha még bármi eszedbe jutna, amit most nem válaszoltam meg, holnap úgyis felteheted - válaszolom egy barátságos mosoly kíséretében. - Ha most nincs semmi más, akkor viszlát holnap 7.50-kor. Ha 5 percnél többet késnél, nem várlak meg. - közlöm még elköszönésképpen, és ha tényleg semmi más nincs, akkor megyek is dolgomra. Akad még úgyis bőven, mint mindig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Patrik

- Ajjajaj - szalad ki a számon. Meglepődtem. Körbe is pillantok, ki ül erre, de abból kiindulva, milyen halkan mondta a kulcsszót, gyanítom, hogy nem lehetnek túl messze az említett úriemberek. Jobb lesz vigyázni azzal, hol szeretném kibeszélni a Visegrádi Viperák legutóbbi meccsét.
- Áh, a jó ég tudja, de köszi a drukkolást. Van még egy nő a csapatban, igaz, anyám lehetne, vele teljesen normálisak. Szóval tényleg remélem, hogy ez csak ilyen beavatósdi nem túlságosan felnőttes módon - válaszolom icipicit megvonva a vállam. Nagyon reménykedem benne, hogy jól gondolom, és ha megmutatom, hogy bírom a strapát, elengedik ezt az egészet.
- Pedig biztos virágillatúak az ingeid, miután ilyen füstös kocsmákban hordod őket - nevetem el magam. Eszem ágában sem lenne kilopni, ahogy azokra a rajongókra is kicsit értetlenül pislogok, akik koncerten a melltartójukat dobják a színpadra, mert az olyan... fúj.
- Hát a hagyományt azért nem én teremtettem, én is csak tanultam - válaszolom még mindig vigyorogva. - Igazából fogalmam sincs, hogy a varázsvilágban ennek mekkora a hagyománya, de tekintve, hogy a Walpurgis lányainak is mekkora marketingje van, gondolom, nem csak mugliknál dívik, hogy az ember bolondulásig rajongjon a kedvenceiért, legyen az könyv, zenész vagy színész - teszem még hozzá. Belegondolva nem is tudom, mi történt, de az elmúlt években nálam ez valahogy elpárolgott. Nem volt se film, se könyv, se író, zenész, babámfüle, amitől megint fangirl üzemmódba kapcsoltam volna, de végülis nem is baj. Minden energiámat a karrierembe öltem, és tessék, itt vagyok én, a kommandó támogató századának legújabb lóti-futija. Na de majd megmutatom, milyen fából faragtak, rajtam nem fog múlni. A nagy elhatározást akkora lendülettel öblítem le az italommal, hogy a korsó tartalmának egyharmadát sikerül ledöntenem. Köhintek egyet, majd még egyet, nem volt ez terv, de aztán már figyelek is újra.
- Hűh... és nem félsz, hogy majd megint ott fogok vihogni a sarok mögött? - kérdezem meg ismét elnevetve magam, amikor felajánlja, hogy ha érdekel a zenéjük, felírhat a vendéglistára. - Nyugi, nem gondolom komolyan, de ha elhiszed, hogy felnőttem, egyszer szívesen benézek. Majd bemutathatom, milyen kultúrált rajongó vált belőlem. - Azzal felé emelem a félig tele korsót, majd iszok is belőle.
- Arra, hogy legyen még sok koncertetek - teszem aztán hozzá, bár rémlik, hogy tósztot mintha előre mondanának amúgy. Sebaj. Mindjárt megiszom, és majd nem égetem magam tovább.