Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Benzsay Vegyeskereskedés

Ugyan nem a bogolyfalvi kirendeltségen dolgozom, talán a büszkén viselt egyentalár az oka, hogy miközben hazafele sétálok az utcán egy újabb kimerítő nap után, egy ismeretlen hevesen kalimpálva próbál a vegyeskereskedés felé terelni. Valami csavargóról beszél, de aztán már megy is tovább, mondván, hogy a boltos kérte, hogy küldjenek oda egy aurort. Most lehet azt hiszi, hogy ilyen jól működnek a kommunikációs csatornáink, pedig csak jókor voltam jó helyen. Vagy a rosszon, ki tudja. A pálcámat mindenesetre előkészítem, nem minden csavargó békés ugyebár. Ha meg nem az, hát végre valami igazi munkám is akad azon túl, hogy kávét főzhetek a felettesemnek vagy beszerezhetem az ebédjét. Már majdhogynem belelkesülök a gondolaton, mire alig pár perc múlva kiderül, hogy csak valaki elaludt a kereskedés előtt és a boltos nem meri felébreszteni. Némi csalódott ajakbiggyesztéssel és egy sóhajjal veszem tudomásul, hogy ez sem lesz izgalmasabb a napom többi teendőjénél. Locsoljam fel vajon vagy csak lebegtessem végig az utcán a hivatalig. Áh, megpróbálom felrázni.
- Hahó! Ébresztőőő - szólok hozzá a szokottnál hangosabban, és a vállát is megrázom elég határozottan. Vajon ivott is? Nem érzek erős alkoholszagot, de ki tudja. Lehet, hogy a gyógyítóhoz lenne jobb eljuttatni. - Na! Mozgás, amíg szépen mondom...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Benzsay Vegyeskereskedés

Jacob

Mit ne vegyek el? Ismét beleszaglászok a levegőbe, de csak nem érzek alkoholszagot. Lehet, hogy valami mást kellene keresnem? Akár valami bogyót is megehetett, nem beszélve a mesterséges alternatívákról, hogy mi minden juthatott még a szervezetébe, amitől aztán az első kanyarban bealudt, szó szerint, most meg zavarodottan pislog itt rám. Legalább se felpofoznom, se eláztatnom nem kellett, hogy felébredjen.
- Elaludtál a vegyeskereskedés előtt. Ittál valamit? Hány ujjamat mutatom? - kérdezem jobb kezemet az orra elé emelve, kisujjamat hüvelykujjammal egyetemben behajlítva, hogy hármat mutassak. Bár én se vagyok öreg azért, nálam is fiatalabbnak tűnik pár évvel így ránézésre. - Hogy hívnak? - érdeklődöm még kis szünetet követően, átmenetileg a lépcső szélére ülve, amíg arra várok, hogy összeszedje magát egyedül is.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Benzsay Vegyeskereskedés

Jacob

Kétkedve hallgatom, bár a reakciója alapján azt gondolom, igazat mond. Bólogatva veszem tudomásul, hogy a felmutatott ujjaim száma is helyesen hangzik el, úgyhogy az ölembe engedem a kezem és várom, hogy összeszedje magát.
- Helyes- erősítem meg szóban is, hogy jó a válasz. - Jacob - ismétlem meg aztán a keresztnevét, igyekezve utánozni azt, ahogy kiejti, bár nyelvérzékből belém is annyi szorult, mint a bátyámba - majdhogynem nulla. Jó az, hogy van egy magyarosabb beceneve, félig meg is emésztem hirtelenjében az információkat, mielőtt meglepődnék a hozzám intézett kérdéshez.
- De... két éve végeztem. Návay Regina, ha már... amúgy is illendő bemutatkoznom. Ó, te is biztos... Igen, Viktor húga vagyok, azé a Návay Viktoré - mondom szusszanva egyet. Ez nem neki szól, hanem Viktornak. Megrázom a fejem aztán egy könnyed mozdulattal, ezt már letudtam. Régi történet.
- Óh, ott van egy horzsolás. Mintha most szerezted volna - állapítom meg mutatóujjammal nagyon illedelmesen intve a halántéka felé. - Lehet, hogy nem lenne rossz ötlet, ha a gyógyítóhoz kísérnélek el - gondolkodom hangosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Benzsay Vegyeskereskedés

Jacob

- Köszi - mondom rövidre zárva ezt a témát. Most már úgy gondolom, hogy igazából csak idő kérdése volt, hogy mikor veszítem el Viktort. Nem vélelten volt hosszú ideig az a mumusom, hogy baja esik. Időzített bomba volt, főleg minden szakítást követően - ha nem a leomló torony, akkor egy átok végez vele bevetésen vagy csak lezuhan valahol a seprűjéről. Rá is mutatok inkább, hogy Jacobnak van egy frissnek tűnő horzsolása.
- Csak nem félsz a gyógyítóktól? A többségük nem is harap pedig - kérdezem meglepetten, hiszen olyan vehemensen igyekszik bizonygatni, hogy minden rendben, hogy az már igazán feltűnő számomra. - Egy gyógyító varázslatot használhatok? Vagy inkább sebtapaszt kérsz? Van egy valahol nálam, csini unikornisos. A katicásból éppen kifogytam - közlöm elmosolyodva, sőt még mutatom is, hogy a bal kezemen ott virít egy katicás ragtapasz. Összeakaszkodtam a lépcsőkorláttal tegnap.
- Auror lettem - válaszolom a kérdésére, és hogy szavaimat igazoljam, az igazolványomat is megmutatom. Épp a napokban készült el. - Azért is rángattak ide, bár nem a bogolyfalvi kirendeltségen dolgozom. A tulaj azt hitte, csavargó vagy. Bocsánat, muszáj megkérdeznem, ha nem iszol, hogy sikerült mégis éppen itt elaludni? Nem éppen egy kényelmes hely.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Benzsay Vegyeskereskedés

Jacob

- Mondanám, hogy majd legközelebb lesz nálam az is, de jobb lenne, ha nem lenne legközelebb - válaszolom elmosolyodva, nem erőltetve tovább, hogy gyógyítóhoz vigyem. Legyen a ragtapasz. A saját harci sérülésem kapcsán meg csak legyintek egyet. - Áh, rosszabbul néz ki, mint amilyen. Összetűzésbe keveredtem egy lépcsőkorláttal és az nyert. - vonom meg a vállam, de aztán fél pillanat se telik bele, máris nagyon koncentrálok, hogy a talár megfelelő zsebéből előhalászott ragtapasz a megfelelő helyre kerüljön.
- Hát ez nagyon jól áll - állapítom meg aztán elégedetten szemlélve, hogy tényleg takarja azt a horzsolást. Legalább én máris mindent megtettem, hogy jobb legyen a helyzet. Az elővett igazolványomat megkaphatja, mégsem szalad el vele - és ha megtenné, nem jutna túl messzire, abban is biztos vagyok -, de csak remekül elszórakozik, hogy még engem is megnevettet.
- Még lehetsz is akár. Anyukám is ötven évesen lett parancsnok. Vagy már eldöntötted mi szeretnél lenni és véletlen sem auror? - kérdezem. Igaz, egy döntés mindig megváltoztatható. Én is meddig készültem művésznek, aztán itt vagyok.
- Naná - bólintok. Valakinek mondjuk biztos jobb, mint nekem, én tanulok. Egyelőre kávét főzni, de remélem, hamarosan mást is. Érdeklődve hallgatom aztán, amit mesél magáról. - Hűha. Nem lehet éppen kellemes. Eddig csak álmatlan emberekkel találkoztam, de bárhol elaludni... ez elég veszélyesnek hangzik. Nincs rá semmi végleges gyógymód?- kérdezem. Ebben a témában teljesen tudatlan vagyok, az az igazság. - Itt, a Macskabagoly utcában. Úgy tíz percnyire. Te a faluban laksz? Vagy az iskolában? Mondjuk bárhol is, elkísérnélek a biztonság kedvéért, hogy épségben hazaérj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Benzsay Vegyeskereskedés

Jacob

- A bájitalkészítés is jó dolog - mondom. Én is szerettem, bár az öreg Felát nem annyira. Bezzeg azóta már nyugdíjba vonult. Na de mindegy is, túléltem, az a fő. Már majdnem meg is kérdezem, miért ne lehetne auror, de előbb adja meg a választ. Egy ilyen betegséggel valóban nem a legjobb döntés lenne. Irodában talán még akár, de á, az sem biztos.
- És nem gondoltál valami mágikus tárgyra például, ami emlékeztet, hogy bevedd? - kérdezem meg, bár már visszaszívnám, mire kimondom. Néha csinálok én is ilyet. Biztos tudja azért már, hogyan kezelje vagy hogyan ne, hiszen az alapján, amit elmond, ez nem tegnap derült ki. - A kviddicsért kár, az nagyon jó. Sajnálom - mondom inkább. Én mindig is imádtam kviddicsezni, talán azért is, mert a bátyám tanított, aki ha nem lett volna forrófejű idióta, akár válogatott is lehetett volna.
- Akkor már be is csöngethetsz. Van vendégszoba bőven, és a macskáim is örülnek a társaságnak - nevetem el magam. Az a három macska úgyis bárkit imád, aki simogatja őket. A ház meg családra lett tervezve, nem rám. A végén még lehet, hogy ki is adom valamelyik szobát.
- Hé, még a végén fülön foglak és úgy viszlek vissza a jelvényemet lóbálva - közlöm vele összevonva a szemöldököm, de nehezemre esik nevetni. - De ha az jobb, át is változhatok. Egy mókus talán nem annyira ciki, mint ha egy lány kísér haza - javaslom második opcióként. Végülis bejegyzett animágus vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Benzsay Vegyeskereskedés

Jacob

- De nem veszélyes még úgy is? - kérdezem. A kviddics is olyan, hogy ha zuhansz és valaki figyel - mondjuk az edző -, egy egyszerű párnázó bűbájjal elkerülhető minden komolyabb sérülés, de mondjuk egy salakos pályán esni még a földről sem szeretnék nagyon.
- Eredetileg a bátyám macskái voltak, de megörököltem mindhármat, úgyhogy macskás néni már lehetek - nevetem el magam. Többet azért egyelőre nem szeretnék. Hazakísérni a biztonság kedvéért szeretném, de kénytelen vagyok alternatívákkal szolgálni, mert úgy látszik, az egyentalárom nem elég meggyőző. Rémes.
- Á, ez tanulható. Az első hónapnak én is kétszer futottam neki, mire sikerült. Érdemes utánakérdezni, hogy vállalja-e valaki a tanítását. Én az eridonos házvezetőhelyettesünktől tanultam, aki ÁVTt is tanított akkoriban. Mogorva pasas volt annak ellenére, hogy Kedvesnek hívták, de tudta miről beszél - mesélek kicsit. A mandragórás egy hónap tényleg kínszenvedés volt, nekem meg első körben sikerült lenyelnem azt a szerencsétlen levelet és kezdhettem elölről.
- Ez nem volt soha titok. Félig itt nőttem fel, de majd megkörnyékezem a gondnokot, nem biztos, hogy annak örülnének, ha egy diák csempész be - válaszolom mosolyogva, a végére kissé el is gondolkodva ezen. Seth-et tényleg jó lenne meglátogatni vagy meghívni egy teára. Na majd küldök neki egy baglyot otthonról.
- Ugyan, ragaszkodom hozzá. Ne akard, hogy tényleg fülön fogjalak. Szeretnék biztos lenni benne, hogy eléred a birtok határát legalább - válaszolom komolyan. Ez már eldőlt, legfeljebb azt döntheti el, így megyek-e vagy mókusként.
- Kezdetnek az is megteszi, ha vigyázol magadra, de azért az se rossz, ha szükség esetén lenne kire bízni a macskáimat. De az üdítő sem hangzik rosszul, viszont csak akkor, ha nem alszol bele - mondom mosolyogva. Jobban hangzik, mint a vegyeskereskedés lépcsőjén üldögélni, szóval miért is ne. - A cukrászda nincs is messze. Egyébként az nem segít, ha mondjuk cukrosat eszel? Vagy mindegy, nem pörget fel különösebben? Én olyan leszek két sütitől, mint egy búgócsiga.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Benzsay Vegyeskereskedés

Jacob

Az igaz. Ha az ember sportol, úgy alapból is lesérülhet, és akkor még lehet örülni, hogy máguséknál vannak ilyen pótcsont rapid és társai megoldások, vagy lehetne vakarózni hat hétig a gipsz alatt. Brr.
- Ha már egyszer megszokta az ember, hogy minden tele van macskaszőrrel, akkor egész jól el lehet éldegélni velük, ez tény - válaszolom bólogatva. Ezt pedig már akkor megszoktam, amikor még mindhárom cicc Viktoré volt, nem volt nagy újdonság, hogy hirtelen rám maradtak.
- Ó, azt hitted, örököltem, hogy mókussá tudok változni? Könnyű lett volna, de áh, akkor mások kimaradnának az ilyen jó dolgokból. Mi furcsaságot össze nem kell szedni a varázsitalhoz - válaszolom kuncogva. Nem kinevetem, csak az ötleten szórakozom. Ha belegondolok, még csak nem is lenne nagyon meglepő, hogy a Návay-ágon van bennünk valami, amitől kötődünk a mókusokhoz.
- Szerintem biztos. Jár mellé az idézőjel, tudod, hogy "kedves" - válaszolom, mutatva is ujjammal azokat a kis jeleket. Fura mód viszont engem valamiért kedvelt, ami néha azt jelentette, hogy tuskóbb, mint másokkal, néha meg egy kis kivételezést. Például elnézte a nem teljes választ az ÁVT vizsgalapon és egész pontot adott rá határeset felkiáltással.
- Makacs. Kérlek szépen, ez a Návay vér. Ismerted volna a bátyámat - válaszolom széles mosollyal. Tudom ám. Meg apa is az, tőle örököltük mindketten. - Jó, megoldjuk - egyezem bele. Ebből leghamarabb tényleg az lesz, hogy átváltozom, de majd megoldom.
- Uhh, az szép lehetett. Eléggé önveszélyesnek hangzol így... belefulladt egy tányér levesbe, ihh, nem lenne szép szalagcím - mondom a fejemet csóváva, majd lassan feltápászkodom, leporolva az egyentalárt. Azért ez a lépcső sem a világ legtisztább helye. Átsétálunk az út túloldalára. Ha már meghívnak, nem mondok nemet. Úgyis övé lett az unikornisos sebtapaszom is, habár abból van még otthon egy egész hadseregre való, csak fel kell tankolnom. Elnézem a választékot egy hosszú percig, majd rámutatok egy csokis sütire. - Egy olyan meggyes kókuszos csokisat kérnék szépen - mondom is ki. - Nagyon köszönöm - ez már Jacobnak szól. - Egyébként hadd kérdezzem már meg, milyen messziről jöttél ide tanulni? Mindig is érdekelt, hogy a nem magyar diákok honnan jönnek a Bagolykőbe, na meg mi vonzza ide őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Benzsay Vegyeskereskedés

Jacob

- Ez amolyan totemállatszerű dolog, de inkább a mókus hasonlít rám. Minden animágusnak van egyedi ismertető jegye, amit még a Minisztérium is iktat, amikor valakit bejegyeznek - válaszolom, úgyis úgy tűnik, érdekli. Talán a végén még meg is próbálja.
- Á, értem - bólogatok a magyarázatát hallva. Legalább nem akkora az esélye úgy mégsem, hogy belőle lesz a következő címlapsztori valahol. Hamarosan meg már sütit majszolok, kicsit kevésbé maszatosan, mint az ovisok szokták, de azért ebből sose nőttem ki.
- Nem, köszi - rázom meg a fejem. Cukorból ez is bőven elég lesz. Még ettől is elképzelhető, hogy menni fogok körbe majd egész este, mint egy mérgezett egér. Tényleg nagyon felpörget, de sebaj, valakinek úgyis takarítani kell, a macskák szőre nem tűnik el magától. A kókusznak meg különben sem tudok nemet mondani. Egyszerűen imádom. A biztonság kedvéért elővarázsolok a talár zsebeiből egy zsepit is, legyen kézügyben, mert lassan, de biztosan a csoki ráolvad a kezemre szépen, közben meg figyelmesen hallgatom.
- Az jó messze van. Á, dehogyis. Feltűnt, hogy érdekes, de hát az akcentus csak azt jelenti, hogy megtanultál még egy nyelvet. Mindjárt irigy is leszek. Nekem kábé nulla a nyelvérzékem, vagy még annál is kevesebb - nevetek kissé zavartan. Most már tényleg érik rá az alkalom, hogy szerezzek egy saját fordító ketyerét vagy megnézzem, Viktoré egyáltalán működik-e még. - Amish? Hmm... rumspringa meg közös építkezések? Bocsánat, ami nem volt benne a mágiatörténet tankönyvben vagy valahol az újságban, arról csak a tévében láttam ezt-azt legfeljebb. Hogy sikerült olyan messziről éppen ide kerülni?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Benzsay Vegyeskereskedés

Jacob

- Lehet az se volt nagy segítség, hogy a sok beszélt nyelv miatt a tanoda fordító varázstárgyakat osztogat, én meg használtam is - állapítom meg a vállamat vonogatva. Az aurorképzőben sem erőltettem meg aztán magam, úgyhogy most egy minimális angollal elértekezem, ha muszáj, annak is egy része activity. Érdeklődve hallgatom aztán, hogy honnan is jött meg milyen érdekes háttere van ám. Amishokról eddig tényleg csak a tévében hallottam.
- Óh, hát akkor nem lehetett unalmas az élet - állapítom meg. - Sajnálom - teszem aztán hozzá még őszintén, hallva, hogy titkolóznia kell még családon belül is. Szerencsés vagyok, hogy apa előtt nálunk nem kell titkolózni, szinte olyan, mintha kvibli lenne, holott mugli. Ezt azonban megtartom magamnak, mert ki akarna sót dörgölni más sebeibe. Szomorú, hogy vannak családok, amelyek ilyen komoly titkolózásra kényszerülnek, pedig varázslónak lenni sem döntés kérdése.
- Ó, én csak innen a szomszédból származom, Szegedről. Anyu auror, apu meg varázstalan, ő nyugalmazott katonatiszt. A bátyám meg auror volt és tanár és házvezető az Eridonban... de hát ezt itt szinte mindenki tudja. Sok mindent tanultam tőle. Nem élek már a szüleimmel amúgy, de sokat látogatom őket - válaszolom összefoglalva röviden minden fontosat. - Hivatalosan az unokabátyámmal osztozunk itt a családi házon, de Attu gyakorlatilag folyton külföldön van, mert tolmács. Szerintem ő állt mindenki helyett sorba, amikor a nyelvérzéket osztogatták - nevetem el magam. Közben a süti is elfogy - nem tart sokáig nálam semmi, ami édes - és megtörlöm a kezem az előkészített zsebkendővel. - Most ez így egész unalmasnak tűnik ahhoz képest, hogy milyen lehet amishnak lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Benzsay Vegyeskereskedés

Jacob

- Meg a macskák - teszem hozzá, azért az nem teljesen egyedül. - Nem rossz egyébként, bár néha unalmas. Szeretem a társaságot - válaszolom. Viktorral még zajos volt a ház, sűrűn jártak oda a barátai, időnként még az eridonosokat is becsődítette, sőt egyszer még tanévzáró buli is volt nálunk.
- Hát ez ilyen... generációk óta így megy nálunk. Valamikor művész akartam lenni, de azt hiszem, a szüleim jobban örülnek annak, hogy auror lettem - állapítom meg kuncogva. Ez sokak szerint fura, de nem nálunk. Anyu látványosan felszusszant, amikor bejelentettem, hogy éhen halni már biztos nem fogok a hárfázásból.
- Mégegyszer köszi a meghívást, és naná hogy - válaszolom, majd le is veszem a talárom. Igaz, alatta is meglehetősen egyenruhára hajaz a sötétkék nadrág meg a fehér ing, de szoknyát hordani nem vagyok hajlandó. Még összekevernek a titkárnővel. Vállamra vetem a talárt mutatóujjamon lóbálva jóformán.
- Részemről mehetünk is, le ne késd azt az ellenőrzést, mert a végén még pontlevonás lesz a vége, az meg senkinek sem hiányzik - mondom mosolyogva, és tényleg indulhatunk is. Ma legalább biztosan sétálok eleget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Roland

Alíz ötlete bevált, a főnököt sikerült rávenni, hogy elmenjen szabadságra, és még abban is biztos volt, hogy az ötlet az ő fejéből pattant ki. Tegnapelőtt jött vissza, látványosan jobb kedvvel, mint ahogy elment egy héttel előtte, majd miután beszereztem mindenkinek a kávéját, mint egy valamire való titkárnő, kegyesen magához intett, hogy közölje, rám kívánja hagyni az idei ösztöndíjprogramban a mentorálás nemes feladatát. Bálint közölte is úgy mellékesen, hogy szerinte az egész szívás, mert csak olyan kölyköket kell tutujgatni, akik nagyra vannak magukkal és azt hiszik, az aurori pálya csupa akciófilmbe illő jelenetből áll, de leintettem. Végülis a jövő nemzedékének megmutatni, mi mindent is csinálunk szerintem megtiszteltetés. Engem is a bátyám indított el ezen az úton, na meg anya, de ez nem mindenkinek adatott meg, hogy a családtagjai kétharmada a mágikus rendvédelmi erők kötelékében mozogjon, a maradék meg a mugliban, mert így alakult. Mindenesetre most ennek örömére Bogolyfalván töltöm a mai napot az itteni aurorkirendeltségen, egyentalárban természetesen, hogy senki azt ne higgye véletlenül is, hogy csak rossz ajtót találtam meg a hivatalba menet. Tudom, hogy nem vagyok az a kifejezetten marcona ábrázatú rohamosztagos auror, de ezt legalább nagyon jól fel tudom használni, hogy másoknak kellemetlen meglepetéseket okozzak. Végigácsorgom az eligazításnak nagy jóindulattal nevezhető valamit, amit a helyi aurorparancsnok tart, és legalább ma is megismerkedtem új emberekkel, Vera begyűjtő, mint anya volt, és hasonló véleménnyel van az egészről, mint amit Bálint is közölt. Sebaj. Azért még tartom magam, hogy a főnök talán mégse szívatásból hagyta rám az egészet, hanem mondjuk mert Bogolyfalván lakom, meg mert az iskolába is jelentkeztem oktatónak. Na de majd kiderül, mekkora szívás vagy sem. Tibort, a másik mentort meg az egész hidegen hagyja, csak a vállát vonogatja reggel óta. Végre kiderül az is, melyik diák jut nekem, úgyhogy széles mosollyal az arcomon intek neki, mehetünk is abba a híres kettes irodába.
- Szia - köszönök is, amint közelebb ér. - Szóval Roland... örvendek. Nyugodtan hívhatsz Reginek. A Varázsbűn-üldözési Kommandónál dolgozom, már mindjárt hat hónapja. Van már elképzelésed, melyik részlegen szeretnél dolgozni, ha auror leszel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Roland

Ahogy elnézem, alig pár évvel lehet fiatalabb nálam. Ha menetrendszerűen haladt, akkor úgy saccolom, hogy 18 vagy 19 éves lehet, de ez végülis mellékes is. Ha sikerül meggyőznöm a tanodát, hogy én vagyok a világon a legrátermettebb a túlélési alapismeretek oktatására, a diákjaim se lesznek nála fiatalabbak. A híres neves kettes számú irodában menten az egyik asztalt találja meg ülőhelyként. Én a magam részéről inkább állva maradok.
- Mindig is ide készültem, amióta csak eldőlt, hogy auror akarok lenni - válaszolom. - Az Akadémián mindenki szakosodik a kezdeti általános képzést követően, és van ugyan átjárás, nincs kőbe vésve, hogy a profilozás szakiránnyal csakis a hírszerzéshez lehet bejutni, de azért érdemes olyat választani, amivel tényleg foglalkozni szeretnél. A bátyám fegyverszakértőnek tanult, én nyomozónak. Mindkettőre két év a képzés, csak más a felépítése. A taktikai képzés a végére azért már a fülemen jött ki - mondom a végére elnevetve magam. Pont abból a tárgyból voltam amúgy is tanársegéd, már majdnem megártott a jóból a sok, annyi mindent hagyott rám a tanárom.
- Egész sok lehetőség van. Vannak begyűjtők, kihallgatók, profilozók, amneziátorok, likvidátorok. Van, aki az adminisztrációt végzi, más helyszínel, kocsmai párbajok résztvevőit viszi be, betörésekhez megy ki az éjszaka közepén is - sorolom. Én például még mások kávéja és ebédje után rohangálok, meg a papírokat intézem helyettük, de ez csak a beavatás része. Nem is olyan régen pedig már a péntek esti sörözésre is meghívtak a többiek, úgyhogy alakul ez. - Hát... arra gondoltam, hogy megmutatom a részlegeket a minisztériumban, meg az aurorképzőt is megnézhetjük, bár az tudtommal nem a hivatalos program része. Segítek választ találni a kérdéseide, meg embereket, akik mesélni tudnak, hogyan is kerültek abba a beosztásba, ahová. Az aurorparancsnokot azért nem ígérem, de nagyon érdekelne, megpróbálhatok egyeztetni a titkárnőjével, őt már ismerem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Roland

- Mugli és mágikusfegyver-szakértő - válaszolom a kérdésre kissé ráncolva a szemöldököm, hogy erről még nem hallott, de rendben, végülis erről szól ez a mentori program, hogy most lássa. Ez is fontos szakirány, Viktornak meg igazából könnyű választás is volt, hiszen ő velem ellentétben még katona is volt, akárcsak apu. Na de ez nem is lényeg. Elővarázsolok inkább neki egy brosúrát, amely nem csak az akadémia rövid történetét foglalja össze, de a választható szakokat, gyakorlatokat és mindent, amit úgy általában egy háromba egyenformán széles sávra hajtogatott A4es papírlapra rá lehet szuszakolni.
- Tessék, ezen rajta van kezdetnek minden fontos információ a Sárkányölő Szent György Aurorképző- és Rendvédelmi Akadémiáról - nyújtom felé az ismertetőt. - Káros szerek és bájitalok szakértője is lehetsz, vagy mágikus bűnmegelőzési végrehajtó akár, több képzési irány van, nem mindenki szaladgál sötét varázslók után még sötétebb sikátorokban - osztom meg vele, aztán elmorfondírozik kicsit magában amúgy is. Futólag végignézek a taláromon, csak nincs rajta szőrcsomó a macskáktól ajándékba, és nem vettem észre, amennyire bámul, miközben hangosan veszi sorba éppen, hogy mi érdekli mind abból, amit felsoroltam. Néhány vörös szőrszálat találok Őrnagy bundájából, úgyhogy le is söpröm őket. Ezen már a mágia se segít igazán.
- Igen, az is benne van a pakliban - felelem bólintva. Akciót nem tudom, mennyire sikerül előteremteni, az nem menetrendszerűen az élet része, és aligha örülne bármelyik egység, ha megpróbálnék rájuk sózni valakit, aki még az előképzését is csak most kezdi, az én napjaim meg nem kifejezetten olyan akciókkal vannak tele, amikre ő számít. Nagyon meglepne, ha azt tekintené izgalmasnak, ahogyan átverekedem magam a Misztériumügyi Főosztályon huszonhatodjára is, mert valaki elemezni szeretne egy jóslatot egy futó nyomozás kapcsán, vagy honnan szerzem be mindenki ebédjét. Majd kitalálok azért valamit, rajtam ne múljon, hogy auror lesz-e. Már kattog is az agyam, talán Krisztinával beszélhetnék, és majd szól egy kocsmai párbaj kapcsán... aztán meglepő kérdést kapok. Egy pillanatra vékony vonallá préselem össze az ajkaimat, mint aki nem hisz a fülének, majd megrázom a fejem.
- A magánéletem nem képezi a program részét, de ha gondom lenne bármiből is, azt majd én elintézem - válaszolom határozottan. Azért ezt ne keverjük, me egyébként is, elég nagylány vagyok már ahhoz, hogy a kezemben tartsam a saját életemet. Most aurorként vagyok itt, szeretnék professzionális lenni, ahogy illik. - Szóval... van még kérdésed a programról? Gondoltam, holnap vagy holnapután megmutatnám a Minisztériumot. Tudod, hol van a Minisztérium? - kérdezem, a biztonság kedvéért azért szétnézek a helyiségben, van-e valahol toll, legfeljebb felírom neki a brosúra szélére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Roland

Elengedem a fülem mellett azt a nem túl meggyőző hümmögést. Végtére is van elég másik szakirány is az aurorképzőben, bőven válogathat, ha még mindig auror szeretne lenni mestertanonci évei végén is. Addig pedig bőven megálmodhatja, mi érdekli igazán.
- A rend őre. Olyasmi, mint a járőr... az a dolga, hogy betartassa a szabályokat és büntetést szabhat ki, ha például azon kap, hogy átkot szórsz valaki másra. Igazoltathat, satöbbi - válaszolom teljesen komolyan, bár eléggé nagy a kísértés, hogy megjegyezzem, pontosan azt, amit a neve is sugall, vagyis bűnmegelőz. De hát mégiscsak dolgozom én itt, úgyhogy sikerül komolynak maradni és a feltett kérdésre ennek szellemében válaszolni.
- De igazából az, hogy végül milyen feladatokat kap valaki, úgyis azon múlik, hogy melyik részlegen kezd el dolgozni - teszem még azért hozzá, hiszen a jól megválasztott szakirány sokat segíthet, de utána meg az a tapasztalatom, hogy a gyakorlatban már az ember tényleges képességei sokkal többet nyomnak a latban és előre haladni az alapján fog tudni, amit bizonyítani képes.
- Meglátjuk, mit tehetek - válaszolom. A fagyi azért nem hangzik rosszul, sőt, nekem aztán semmi sem, ami édes, de azért na, most csak ezért nem fogok egész bűnesetet megrendezni, ha nem alakul úgy, ezt muszáj leszögezni. Így inkább nem ígérek semmi határozottat, de utánanézek, mit sikerül megoldani. Az is több, mint ha kategorikusan nemet mondanék. A következtetését se meg nem erősítem, se nem cáfolom, bár tény, hogy igaza van, csak éppen nem tartozik rá, hiszen, amint mondtam az imént, ennek semmi köze a programhoz. Nemes egyszerűséggel csak megvonom a vállam, ebbe nem megyek bele.
- Rózsadombon - válaszolom, aztán ismét megrázom a fejem kicsit. Jaj. Most tényleg jól értelmezem és sikerült kifognom az egyetlen srácot, aki azt hiszi, hogy az ujja köré tud csavarni? Hát ez vicces lesz így. - Legyen holnap reggel 8, a Vérhalom és az Apostol utca kereszteződésében, Budán. Bármi kifogás?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Roland

- Majd térjünk vissza erre, ha már belátható időn belül választhatsz részleget - válaszolom. Ha még úgyis az előképzés elején van, az aurorképzőtől is legalább két év választja el, ott meg újabb két év a képzés, kivéve, ha likvidátori babérokra pályázik, az ugyanis további négy. Messze van az még, és a magam részéről olyan előre már az égvilágon semmit nem vagyok hajlandó tervezni. Annyi idő alatt bármi történhet. A bátyámat egyetlen délután leforgása alatt veszítettem el, hiába voltak terveink évekre előre, úgyhogy azóta én már erre nem vagyok hajlandó.
Bólintok a kijelentésére, sőt még a bal kezemet is a homlokomhoz emelem egy pillanatra. Roger. A program úgyis erről szól, a hozzáértésem meg alapfeltétel, az esetleges hozzá nem értésem pedig kiküszöbölendő.
- Soha? - szalad ki a számon a kérdés. Van még bárki, aki soha nem járt a fővárosban? Ezt nehéz elhinni, hiszen bár főként mugli város, mégis vannak ott olyan fontos intézmények, mint a minisztérium vagy a nagy ispotály. Pislogok is párat meglepetten, mielőtt sikerülne napirendre térni az információ fölött. - Rózsadomb amúgy Budán van, de lényegtelen. Sebaj. Hoppanálhatunk a szökőkúttól, úgy Bogolyfalván lakom, nem kitérő - válaszolom végül. Nem hiányzik, hogy ne találjon oda vagy éppen eltévedjen, valamelyik sikátorban kössön ki vagy tudja a jó ég, mi történhet még. Kicsit tényleg bébicsőszködésnek hangzik ez a része, de ehh, akkor sincs igaza Bálintnak, mégiscsak jó, ha van ilyen mentorkodás szerintem, legalább tényleg nem úgy ugrik mindenki fejest az aurorképzésbe, hogy azt hiszi, az valami menő kaszkadőrmutatványokkal és párbajokkal teletűzdelt akciófilm lesz aztán.
- Részemről ennyi. Ha még bármi eszedbe jutna, amit most nem válaszoltam meg, holnap úgyis felteheted - válaszolom egy barátságos mosoly kíséretében. - Ha most nincs semmi más, akkor viszlát holnap 7.50-kor. Ha 5 percnél többet késnél, nem várlak meg. - közlöm még elköszönésképpen, és ha tényleg semmi más nincs, akkor megyek is dolgomra. Akad még úgyis bőven, mint mindig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Roland

Tizenegy perccel nyolc előtt fordulok be sarkon, a hátralévő egy perc pont elég, hogy megtegyem a maradék pár métert a szökőkútig. Ezúttal is a sötétkék egyentalárt viselem, a hajamat meg egyszerű copfba fogtam össze. Nincs külön erre vonatkozó előírás, viszont ha kiengedve hordanám, előbb-utóbb valamiben akadályozna a végén, lévén, hogy derékig ér. Az órámra pillantok még, aztán be kell vallanom, meglepődöm, hogy Roland már ott áll. Arra számítottam, hogy ha öt percet nem is késik, de legalább egy-két percet igen.
- Jó reggelt - köszönök vissza, elkönyvelve magamnak csendben, hogy ez egy jó pont. Bólintok. Bizony mehetünk. A tegnapi beszélgetés alapján egyértelműnek tűnik, hogy hoppanált már, így nem érzem szükségét, hogy szóljak, néha meg tudja viselni az ember gyomrát például egy kicsit. Már ismerem az utcákat, rutinból megy, hogy magam elé képzeljem a célt, ami így még annál is egyszerűbb, mint amit tegnap javasoltam. Mivel én napi szinten járok be a Minisztériumba, egyenesen az épület előtti térre érkezünk a Vérhalom és az Apostol utca kereszteződése helyett.
- Na hát akkor... mivel azt mondtad, még nem jártál itt, üdv Budán, na meg a Minisztériumban - mondom egy félmosoly kíséretében, és intek is, hogy kövessen. Az épületbe a főbejáraton át lehet bejutni, semmi igazán extra nincs itt, leszámítva a védővarázslatokat az épület körül.
- Itt a recepció található meg az őrszolgálat - foglalom össze röviden. Messziről integetek a pult mögött ücsörgő Izának, de biztos, ami biztos alapon oda is sietek. - Iza, drága, jó reggelt. Lennél oly kedves és adnál a fiatalembernek egy ideiglenes belépőt? A mentorprogramban vesz részt, a többit majd intézem fent Marossival. Köszi - magyarázom el a helyzetet, mire pillanatokon belül a kezembe is nyomja a megfelelő pergament. - Tündér vagy - köszönöm meg, és tovább is adom Rolandnak. - Az összes részlegünk a másodikon van. Az elsőn a miniszter irodája van, titkárság, satöbbi. A harmadikon a mágikus balesetek és katasztrófák főosztálya, a negyediken a varázslény-felügyelet. Az ötödiken a Nemzetközi Máguskapcsolatok, a hatodik a közlekedésügyé, a hetediken a varázssportok főosztálya van, a nyolcadikon a tárgyalók, kilencen az igazság- és belügy... ó, meg a misztériumügyiek az alagsorban kaptak helyet. Nincs mindenhová bejárásom, de a másodikon sok mindent meg tudok mutatni. Meg a harmadikra, negyedikre éa a hatodikra is be tudlak vinni, illetve az alagsorba, ha akarnál egyet túrázni, de mindenekelőtt egy belépőt kell intézni neked a főnökömnél, amivel ide majd egyedül is bejutsz - mondom, közben pedig már be is szállhatunk a liftbe, hogy hamarosan a másodikon szálljunk ki belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Roland

- Köszönöm - válaszolom. - Nem tudom, ki álmodta meg, de a Kommandónál mindenki ilyet hord - teszem még hozzá. Végtére is miért venném bóknak, hogy jól néz ki az egyentalárom? Sokat nem mutat, ez az egyik nagy előnye. Ugyan ha sötétzöld lenne vagy vörös, sokkal jobban állna, de mi részlegünknek ez jutott. A megfigyelőké már szürke például. Lehet, hogy azzal jobban beolvadnak a környezetbe, de ennek igazság szerint sose jártam utána. Nekem tökéletes ez a kék, amit valamikor valaki megálmodott. Gyorsan elintézem a belépőt, amire kezdetnek szükségünk van, majd amíg a liftre várunk, azt is felsorolom, mi minden található az épületben. Ebből meg sok helyre már ilyen vagy olyan okból bejárásom is van. Legfőképpen azért, mert mindenhová engem küld mindenki, de hát mint mindennek, ennek is megvan a maga előnye ugyebár. A lifttel hamar fel is érünk, és közvetlen a bejárat mellett tábla függ a falon, amin szépen fel van sorolva, mi minden található ezen a szinten. Már sorolnám is, de rákérdez a belső kommunikációra. Már válaszolnék is, de még beszél. Hmm. Majdnem elnevetem magam, mint aki nem hisz a fülének, de aztán a szám szélét beharapva igyekszem megtartani magamnak a reakcióm, szusszanva egyet. Most tényleg kóstolgatni próbál?  
- Figyelj, Roland... ez esetleg egy kocsmában elmegy, ha már évek óta haverok vagyunk, de itt és most a mentorod vagyok, és ha szeretnéd, hogy ez így maradjon, akkor betartod a szabályokat. Az egyes számú az, hogy az ilyen megjegyzéseket megtartod magadnak - közlöm vele határozottan. A többit, ha lesz, majd menet közben kitalálom.
- - Amúgy papírt használunk üzenetküldésre. Terepen patrónust is, de az épületben jól kiépített kommunikációs hálózat van, és papírmadarakat küldünk leggyakrabban - válaszolom. A magam részéről nagyon szeretem azt a praktikus kis varázslatot, amitől az előre gyártott kis négyszögletű papírok az asztalomon papírdaruvá hajtogatják össze magukat, majd elröppennek vagy éppen valaki másé az asztalomon landol és szétbomlik, hogy megmutassa a benne rejlő üzenetet.
- Majd úgyis biztos látni fogod, ha lesz kinek mit üzenni, és nem csak a semmiért zargatnék valakit - mondom. Ígéretnek is veheti akár, annyi üzenet megy itt körbe napi szinten, hogy biztos fog látni néhány ilyet már ma.
- És erre van az Aurorparancsnokság. A bogolyfalvi kirendeltség is ehhez tartozik végső soron - mutatom az első folyosót, ami jobbra tőlünk kezdődik, majd egy kanyar után már nem is látni, merre tart tovább. - Irodák, kihallgatótermek, miegymás. A Kommandót meg erre találni. Ezen a szinten van még az animágus meg a tárgybűvölési nyilvántartó, a mugli tárgyakkal való visszaélésiek, a hamis védővarázsok és önvédelmi eszközök felkutatása és elkobzása ügyosztály, a varázshasználati meg a vizsgahivatal. Nem csak auroroknak van fenntartva, és a vizsgahivatalba például nincs is bejárásom. Kihallgatót tudok mutatni később, meg kell néznem, melyik üres, meg bemutathatlak néhány aurornak különféle beosztásban, de most mindenekelőtt erre, intézzük el a papírokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Te is mindig kimondasz mindent, ami eszedbe jut? - kérdezem, kicsit ingatva a fejem, és kissé teatrálisra sikerül a mellékelt sóhaj. A bátyám is ilyen volt. Ami a szívén, az a száján. - Legalább abban egyezzünk meg, hogy ezeket megtartod az épületen kívülre. És én még jelentkeztem a Bagolykőbe oktatónak, édes Merlin - dünnyögöm a végét már csak magamnak. Ha ilyenek lesznek a diákjaim, még a végén kihull a hajam is vagy beleőszülök éppenséggel. Nagy levegőt veszek. Még amúgy se jeleztek vissza egyelőre, hogy elég meggyőző lettem volna, majd meglátom, merre alakul az az egész. Megdörzsölöm kicsit a homlokom, hátrasimítom a kósza hajtincseimet, és válaszolok inkább a felmerülő kérdéseire.
- Praktikusak is, meg szépek is - állapítom meg bólogatva. Az újabb kérdés kicsit elgondolkodtat, bár töprengtem már én is ezen, lévén van egy apukám, aki mérnök ráadásul alapképzettségét tekintve, sok érdekességet mutatott már.
- Nem tudom a pontos választ, de azt hiszem, azért, mert az elektromágia még viszonylag új terület, de megbűvölt írógépeink már vannak, meg ugye öníró pennák, ilyesmi, szóval azért nem rabszolgamunka az adminisztráció sem, így meg valóban látványosabb, mint egy egyszerű email lenne - válaszolom végül némi gondolkodás után. Aztán felsorolom, mi minden van itt az emeleten. Nem mindent fogok tudni megmutatni, mert bejárásom nincs mindenhová, de majd azért tervezem, hogy ahová be tudok menni és nem hadi titok, azt mégiscsak megmutogatom futólag legalább, lásson világot. Bólintok a papírokat illetően, és el is indulok azzal a lendülettel el is indulok balra az első folyosón, határozottan előre. Már mesélném is, hogy amúgy a támogatószázadhoz tartozom egyelőre, de újabb kérdést tesz fel, amin kicsit megakadok. Kell pár pillanat, hogy összerakjam magamban a választ. Hogy lehet ezt szépen elmondani?
- A családomban generációkra visszamenőleg szokás a rendvédelmi erőknél szolgálni, apa katona, anya auror, de nevetni fogsz, művészeti pályára készültem sokáig. Esküszöm, látványosan megkönnyebbültek a szüleim, amikor közöltem, hogy mégis auror leszek és nem fogok éhen halni a hárfám mellett. Na de amúgy a bátyám miatt választottam végül ezt. Tudod, a mugli és varázsfegyver-szakértő - válaszolom végül széttárva a karomat, mint aki nem tehet róla, hogy ilyen hatással van rá a példaképe. Tudom azt is, hogy tényleg viccesen hangzik a hárfa, keresve se találhattam volna jobb hangszert, de remekül tudok olyan sitcomos aláfestő zenéket játszani a húrokon, hogy mindenki instant agybajt kap. - Ja, meg hát ugye jól áll nekem az egyenruha. Csalódni... hát, nem is tudom a tápláléklánc legalján lenni nem élvezet, de amúgy nem mondanám, hogy csalódtam - mondom vállat vonva. Ha kiderül, hogy tényleg csak a titkárnőnek néznek, az csalódás lenne, de egyelőre úgy tűnik, hogy csak az újoncok beavatásán verekszem éppen át magam, és elkezdtek befogadni. - Te miért szeretnél auror lenni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Áhá - állapítom meg. Azt hiszem, értem, mire gondol, és inkább nem feszegetem. Szeretem az őszinteséget, de van az a szintje - amire a bátyám is hajlamos volt -, ami már túl sok tud lenni sokaknak. Néha egyébként belőlem is előtörnek a dolgok, mielőtt még végiggondolnám, de azért szerencsére kicsit jobban sikerül magamban tartani sok mindent, mint Viktornak ment ez.
- Az a terv - válaszolom, és azért szusszanok egyet nevetősen a folytatásra. Kemény fából faragtak azért, úgy vélem, csak elbánok néhány hozzá hasonlóan nagy szájú és nagy egóval megáldott kölyökkel.
- Túlélési alapismereteket az aurorképzésre készülőknek - osztom meg vele a tárgy nevét is, a részletekbe meg inkább nem megyek bele, különben sosem mozdulunk el innen. Legyen elég annyi, hogy én teljesen rá vagyok pörögve, ezer és egy ötletem van és tervem, de majd elválik gyakorlatban, mit is lehet megvalósítani a diákokkal.
- Nagy úr a megszokás, na, ezt nem vitathatjuk - mondom teljesen őszintén. - Azért nekem van telefonom meg miegymás, de hát félvér vagyok, válogathatok innen is, onnan is - teszem még hozzá megvonva a vállam, széttárva kicsit a kezem is, mert mégse én tehetek arról, hogy itt ragaszkodnak valamihez, ami ősidők óta megy így. Ám nem én fogok ide változást hozni. Kivéve, ha egyszer belőlem lesz aurorparancsnok, az viszont, ha meg is történik, biztos, hogy nem most lesz.
- Naná, és még jól is ment - vágom rá a választ a kérdésére, amikor félbeszakítja a mondandómat. Szélesen mosolygok is mellé, büszkén kihúzva magam. - Akár még egy zenekarba is bekerülhettem volna, olyan jól ment, de most már csak magamnak gyakorlok. Azért még szeretnék egyszer valahol előadni, szóval még akár. Egy baja van ennek a hangszernek... nem a legegyszerűbb szállítani. Nem is tudom, mit kezdenék vele, ha nem boszorkány lennék - dünnyögöm. Így szerencsére csak egy zsugorító bűbáj, és zsebre is tehetem. Micsoda mázli azért.
- A hízelgés nagyon jól megy, tanítják már az iskolában vagy veleszületett? - kérdezem meg elnevetve magam. Azért én tudom magamról, hogy az egyenruha roppant előnyös, de messze nem tökéletes az alakom. Nem vagyok túl elégedett a tükörképemmel, és nem tudom, hogy a genetika-e, vagy a sport teszi, de széles a vállam, ésatöbbi. Tudnám még sorolni. Ezért is szeretem a laza ruhákat, az ingeimet, na és persze az egyenruhámat.
- Hát... az egyenruha megőrjíti a nők egy részét amúgy is, tuti összeszedhetnél egy egész háremet - válaszolom kuncogva, de aztán azért kicsit komolyabban bólogatok a válaszát végighallgatva. Nem biztos, hogy teljes mértékben értem, de azért hellyel-közzel mondhatni, hogy igen. - Mi mást választanál akkor? - kérdezek vissza, aztán az egyik ajtó előtt megállva be is nyitok. Kicsit népes irodahelyiségbe lépünk, messze még az ebédidő ahhoz, hogy pangjon.
- Na hát... itt dolgozom. Ők meg Botond, Laci, Mariann, Ulrik, Emil, Bálint és a főnököm, Marossy Péter - mutatom be sorban a bent lévő embereket, akik javarészt a dolgukra figyelnek egyébként. - Roland meg a mentorprogram keretében van itt. - közlöm ezt is velük még, mielőtt az asztalomnál - merthogy tessék elképzelni, van már saját asztalom - összeszedném a már amúgy tegnap előkészített papírt. - Na ezt kellene kitölteni, meg itt aláírni és ha a főnök is aláírja, meglesz az egész. Nyugodtan foglalj helyet, addig hozok kávét. Kérsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Finoman? - kérdezem egy pillanatra szinte már értetlenkedve pillantok rá kérdőn megemelt szemöldökkel, majd elnevetem magam. - Aurortanoncoknak kötelező tárgy, csak úgy mondom - jegyzem meg már komolyabban, bal kezem az arcomig emelve, annak árnyékában osztva meg a tényt kicsit halkabban, kicsit közelebb is hajolva hozzá, mintha valami titok lenne. Már csak egy kacsint, kacsint jelenet kellene a végére és szerintem mindketten itt pukkadnánk meg a nevetéstől, de ezt most mégis lehagyom inkább. Legyek már komoly ugye, ez mégiscsak a munkahelyem.
- Mondták már, hogy igazán szörnyű vagy? - kérdezem a szememet forgatva, de rendben, vészhelyzet esetére legyen, mond valamit. Amíg én vagyok a mentora, nehogy nekem eltévedjen Budapesten vagy ilyesmi. A telefon után nyúlok, ha már nyújtja felém éppen úgyis, és bepötyögöm neki a számot. A telefont azonban még nem kapja vissza, egy pillanatig összeszűkült szemekkel méregetem ugyanis. - De ha azért hívsz fel vészhelyzetnek aposztrofálva, hogy valamit meginnál vagy tudomisén, letiltalak, aurorbecsszó. Szóval csak vészhelyzetre, mert elvesztél az épületben vagy Budapesten vagy... nem tudom, késel innen, amíg tart a program - mondom neki nagyon is komolyan. Ezután persze a telefont is visszakapja, és tényleg remélem, hogy rendeltetésszerűen használja majd a vészhelyzet szót.
- Azt nem mondtam, hogy nem játszom még mindig, a gyakorlást nem hagytam abba. Csak... hát na, a hárfa nem az a hangszer, amivel kiülhetek a sarokra zenélni, szóval remek hobbi maradt - válaszolom nevetősen szusszanva a képen, ami megjelenik előttem. A gitár meg hegedű meg még sok hangszer olyan, ami sokkal keresettebb, én meg egy számomra tetszőt választottam. Anya tényleg látványosan könnyebbült meg, amikor közöltem, hogy inkább az aurorképzőbe mennék végül, mint a nekeresdi művészetibe.
- Edzősködsz? És milyen sport? - kérdezek rá. Nyilván örülnék a kviddicsnek, de mivel nem ezt mondta, nem feltételezem azonnal, hogy mint a varázslók egy jelentős része, ő is a seprűsportok eme népszerű formáját űzné. Sok egyéb opció is akad, amiből válogathatott.
- Áh, értem, szóval te ilyen kis autodidakta vagy és sokoldalú. Menő. Az őszinteség egyébként még tényleg szimpatikus is - válaszolom neki és még a vállát is megveregetem kedélyesen egy mosoly kíséretében. A végén még megkedvelem.
- Hmm... hát az a lánytól is függ, hogy mi válik be. A legalapvetőbb dolog, amit mondani tudok, hogy add önmagad. Az régen rossz, ha utólag derül ki, hogy valamelyik fél teljesen más, mint amit a rózsaszín ködös időszakban látni sikerült belőle. Bár egy kicsit talán visszavehetsz a szexista színezetű kommentekből, de azt úgy randizástól függetlenül is javasolnám. De ebédszünetben még visszatérhetünk erre, ha érdekel a véleményem - zárom le inkább a témát mostanra, különben tényleg sose érünk semminek a végére, az idő pedig csak úgy rohan. A mi kis irodánkban gyorsan bemutatok mindenkit mindenkinek, és bele is vethetjük magunkat a munkába. Azazhogy inkább ő, mert neki kell kitölteni a papírt a saját adataival, én addig kávét főzök. Töltök is mindenkinek, aki kér, körbeszaladva az irodában asztaltól asztalig, majd még Rolandnak is hozok egy csészét a magamé mellé. Töltök, az üres kávés mérőedényt meg már csak varázslattal küldöm vissza a kávéfőzőig, inkább a papírokba nézek bele.
- Szuper lesz. Aláíratom és már itt se vagyunk - válaszolom, és ez tényleg csak két perc, nem több. A legidőigényesebb része, hogy a főnök kezébe vegye a pennát, utána már újra ott is vagyok az asztalnál. - Ezt leadom - közlöm a papírra pöccintve a pálcával, ami magát hajtogatja szép kis madárrá, majd elreppen. - Na gyere. Ha nem sietsz, tarthatok tényleges idegenvezetést is, de ha már unod, mára be is fejezhetjük, és elküldöm bagollyal a kész belépőt. Azt látom, hogy ez a támogatószázad nem a neked való melónak ígérkezik egyelőre, de ha adsz nekem pár napot, akkor összeszedem az ismerőseimet mindenféle területekről. Meg valami akciót, nehogy unatkozz nekem. Ja, egy örökzöld jó tanács... mindig légy jóban a gondnokkal meg a titkárnővel... és a recivel. Ők tudnak mindent elsőként - osztom meg vele a legfontosabb dolgot, amit itt eddig megtanultam. Ezeknek az embereknek a segítségével bármit el lehet intézni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Helyes - válaszolom. Legalább nem csak tőlem hallja. Na persze, lehet még azt mondani, hogy ezer légy véleménye ugyebár nem számít, de hát gondolom, hogy rajtam kívül ezt nem csak a legyek zümmögték neki. Elveszem közben a telefont, és miközben bepötyögöm neki a számomat, azt is megosztom, hogy le fogom tiltani a számát, ha csak úgy használja kedvére, ha kell, ha nem.
- Arra van messengerem, de csakis vicces állatokat vagyok hajlandó elfogadni... rossz helyesírású kiscicák, meg ilyesmi - válaszolom, ha már vicces videókat emleget. Azért félvérnek lenni nem egy rossz dolog, apu révén nagyon sok mindenhez van hozzáférésem, amihez máguscsaládban valószínűleg nem lenne. Így viszont láttam már ezt is, azt is, és őszintén szólva hajlamos vagyok mindkettőből válogatni. Azt hiszem, ez jobb nem is lehetne, a magam főnyereményét biztosan megütöttem.
- Egyszer szeretnék valahol fellépni, majd ha összejön, kapsz egy meghívót - válaszolom elmosolyodva, felé tartva a felemelt hüvelykujjam. Azért a hárfával nem szoktam csak úgy mászkálni, hogy mások is halljanak zenélni, de tényleg bakancslistás tétel, hogy egyszer egy rendezvényen zenéljek. Már csak egy rendezvény kell, ahol éppen engem akarnak hallgatni a résztvevők, amint egy hárfa húrjait pengetem.
- Ááá - adok hangot a pillanatnyi megvilágosodásomnak, bólogatással megtoldva aztán. - Mindig kviddicsre gondolok kapásból - jegyzem meg magyarázatként, csak mellékesen igazából, de hát rémes, nem rémes, nekem sajnos a sport gyakorlatilag a kviddics körül forog. Néha még hiányolom is, hogy nem játszom már, most meg csak hébe-hóba akad edzőtársam, egyedül pedig nem az igazi. Meg kell keresnem az itteni hobbi csapatot, nincs-e éppen felvétel.
- Hát... hogy őszinte legyek, ez nem irónia. Tényleg értékelem az őszinteséget - válaszolom, ha már iróniát emleget. Viktor mellett edződtem, inkább azt nem bírom, ha valaki nem egyenes.  
- Biztos van, akinek bejön, szóval ha ilyet keresel, tuti teszt. De nem igazán ismerek olyan lányt, aki arra vágyna, hogy utána füttyögjenek és azt közöljék vele, hogy jó a segge, akkor sem, ha ez így igaz. Lehet ezt szebben is mondani - osztom meg vele. Azért na, vannak ezek a képzeletbeli határok, hogy mi van rendben és mi túlzás, kell néha kicsit alkalmazkodni hozzájuk, ha sikerre vágyik az ember.
- Rendben - válaszolom, és már pörög is az agyam, mi az, amit tényleg meg kellene osztanom vele. Kicsit ott hagyom magában közben, hogy töltögessen papírokat, amíg én elintézem a kávét, majd seperc alatt elküldöm a papírt a megfelelő ügyosztályra, amint az aláírást is megszereztem, és mehetünk is innen. Látszik azért, hogy nem egy ilyen helyen fogja otthon érezni magát. Mondjuk, bevallom, én sem, de valahol el kell kezdeni, aztán nyerni is innen lesz szép.
- Ugyan, én sem itt képzelem el az életemet, de nem lehet parancsnokként kezdeni. Anyukámnak is sok évébe telt addig eljutni - válaszolom büszkén mosolyodva el, hiszen anya már a szegedi kirendeltség parancsnoka. - Tippeket, mi? Milyen a lány? - kérdezem, mert van az a megérzésem, hogy van kiszemeltje, az meg sokat tud segíteni a jó tippek megtalálásában, ha valamit esetleg még el is árul róla.
- Jó, ebédelhetünk, aztán majd szétszedek mindent, és küldök egy ütemtervet, hogy ne legyen túl sok minden egy napba sűrítve. Jogos észrevétel. A reci meg igen, a recepcióra gondoltam. Most még...ööö... le kell mennem a rejtélyügyi főosztályra, meg aláíratni pár papírt... és ami még akad, aztán meg beszerzem mindenki ebédjét... és az meg is lesz délig. A rejtélyügyi az alagsorban van amúgy, erre gyere... - közlöm, intve, hogy kövessen, és mindjárt meg is nézheti a világ legjobb helyét. Egész varázslatos hely szerintem. Aztán, ha már mindent elintéztem fel-le rohangálva, jöhet az a megbeszélt ebéd is, majd pedig legközelebb folytatom az idegenvezetést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Már jó régen beszéltünk kávézásról Fridával, de szegény végül jó sokat várt rám. Hihetetlenül nehezen sikerült egy megfelelő időpontot találni, amikor neki éppen nincs órája, vagy nekem nincs, esetleg nem egy témakörhöz tartozó gyakorlati tevékenység szervezésében és kivitelezésében merültem el, vagy egyszerűen csak dolgozom. Én nem tudom, honnan lett ennyi minden, hiszen a minisztériumi munkám mellett igazán csak egy tantárgyat vállaltam heti két órában, hiszen két évfolyamnak tartom. Viszont mivel nincs tanári diplomám, minden héten leadom a lecketerveimet az aligazgatónőnek, aki aztán még be is állíthat az órámra random módon, ahogy azt már megbeszéltük, és akkor még ott vannak a fél naptól másfél napig terjedő, változó hosszúságú terepgyakorlatok. Éppen letudtam egyet a hétvégén, amelyhez rémesen sok munkámba került összeszervezni gyógyítókat és érintett témákban jártak szaktekintélyeket. Remélem, hogy ez csak azért ilyen bonyolult, mert ez az első évem, amikor bármi ilyet csinálok egyedül, nem csak tanársegédi minőségben adok hozzá valamennyit. Mindenesetre, hogy ez lejárt, és közeleg a karácsony, az iskolában legalább mintha lazulna kicsit minden, vagy tényleg csak én veszem könnyebben az akadályokat, ahogy egyre több órán esek túl. AZ auroroknak sosincs megállás, viszont ott sem panaszkodhatom, mégsem vagyok én az élvonalban. Ez nem jelent ugyan lazsálást, egyelőre viszont azt sem, hogy én lennék az első, akit riasztanak, ha valami történik. Inkább az utolsó. Na de a lényeg, hogy sikerült találni időt a kávéhoz is, az iskola falain kívül. A cukrászdában pedig egészen finom kávét is kapni, nem csak süteményt, hiába az a fő profiljuk, meg természetesen forrócsokit is, amiről nem tudom, hogy Frida mennyire szereti, én viszont imádom, leheletnyit talán a kávénál is jobban. Ezért is ajánlottam ezt a helyet, bár bevallom, némileg önző módon tettem mindezt. Legalább egy új süteményt is kipróbálok a folyton bővülő kínálatból. A kabátomtól megszabadulva a szék támlájára akasztom azt, és lehuppanok az egyik üres asztalhoz, amint megérkezem - meleg, narancssárga pulcsi van rajtam, farmerral és bakanccsal -, és amíg várok, a kínálatot böngészem. Az már biztos, hogy málnás-mentás forrócsokit fogok kérni pillecukorral. Mmm, már a gondolatától is jól érzem magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Arra gondoltam, hogy az ehető és mérgező növényekről szóló órához mindent szerzek mutatóba, nem csak képekről lássák a diákjaim, hogy mi micsoda. Már egy hete vadászok úton-útfélen mindenfélét a listáról, már csak az ehető gombafélékből hiányzik egy-egy példány, és egy kis mézga, de azt majd szerzek otthon a mi öreg almafánkról, amikor hazamegyek nemsokára. Éppen kihúzom a kis színes papírra írt listámról a rókagombát, már csak galambgombát és őzlábat kell szereznem. A papírt a tenyeremen tartva húzom át többször is a már megszerzett tételt rajta kusza, kanyargós vonallal a golyóstollammal, amikor arra leszek figyelmes, hogy valaki mintha a nevemet kiabálná. Nem mintha nem lehetne itt más Regina is, de azért a papírt a zsebembe gyűrve a golyóstollal együtt a vállamra kanyarítom a hátizsákom és körbenézek, hadd lássam, ki kiabál. Ha nem ismerős, legalább tudom, hogy nem nekem szól. Ezt az arcot azonban nagyon is ismerem. Pislogok is párat, nem csak képzelődöm-e, hiszen már évek óta nem láttam a hülye fejét, amióta elment egyetemre, aztán meg valami ösztöndíjjal Amerikába, ha jól emlékszem. Elmosolyodom, és átfurakszom pár sorban álló vásárló között, és még hallom, ahogy az egyik néni elmorogja, hogy bezzeg ezek a mai fiatalok, pedig még bocsánatot is kérek, amikor az ő gurulós táskája az igazából, ami mindenki másnak is útban van.
- Borcsa - szólítom meg, mielőtt megölelném. - Már azt hittem, hogy kitörted a nyakad valahol. A nagy Amerikában nem találták még fel a telefont és a baglyok is kihaltak? - kérdezem meg, és a vállába bokszolok egy nem túl erős mozdulattal, amikor elengedem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Na, jó kifogás - válaszolom nyelvet öltve rá, még mielőtt megölelném. Kuncogok egy sort a kapott kommenten, hogy nem itt kellene egymásnak esni, pedig mi igazán visszafogottan ölelkezünk csupán. Hány évnyi kihagyott ölelést is kellene bepótolni? Arra kevés lenne a délután is, meg igazság szerint úgysem tartom számon ezeket különösebben, legfeljebb saccperkábé tudom megmondani.
- Pff, csendőrsuli... Aurorképző akadémia, kérlek szépen - javítom ki a szememet forgatva, még a fejemet is megrázom egy kissé színpadiasan csalódott sóhaj kíséretében.
- Amúgy be. Még tavaly, azóta meg a varázsbűnüldözésieknél vagyok és a Bagolykőben is én tanítom a túlélési alapismereteket - válaszolok is végül kihúzva magam büszkén. Igaz ugyan, hogy a kommandónál még mindig vagyok inkább titkárnőnek tekintve, mint igazán aurornak, de Rolit legalább már rám merték bízni, meg az iskolában is egész jól alakul ez a tanítás, csak el kellene végeznem a tanárképzést is úgy mellékesen. Már nézelődtem is, távoktatáson mennyi lehetőségem volna erre.
- Ó... tök jó. Gratulálok. Most már fizetett munkatárs vagy? Ha jól viszed, egyszer még a Borlai név is kikerül a végén a cégtáblára - válaszolom megveregetve a vállát mosolyogva, aztán belé karolok vállam fölött pillantva hátra futólag.
- Gyere, menjünk innen, mielőtt még elátkoznak egy életre. Be kellene szereznem még egy kis galambgombát meg őzlábat a következő órámra, ne csak képről mutassam meg, mit lehet megenni - vetem fel, és már húzom is magammal vissza a tömegbe, hogy kikerüljünk Bözsi látóköréből.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Úgy legyél tiszteletlen, hogy a fogdában végzed, hallod - válaszolom, igyekezve nagyon komolyan nézni rá, de nem bírom sokáig. Már a mondat végére pukkadozom a nevetéstől. Elmesélem aztán, hogy két helyen is dolgozom, amire nagyon is büszke vagyok egyébként.
- A túlélés mindig is bakancslistás volt, mert régen Viktor tanította, de ezt tuti meséltem már. Csak két óra hetente, egy a hatodikos aurortanoncoknak, egy meg a hetedikeseknek, és havi egy terepgyakorlat. Hetedikben kicsit több van mondjuk abból, de még belefér időnyerő nélkül - osztom meg vele lelkesen, majd érdeklődöm én is felőle, hogy most milyen a munka, legalább fizetik-e.
- Nekem is be kellene iratkoznom pedára. Te ugye azt Pécsen végezted? - szúrom közbe a kérdést, ha már szóba kerül, hogy ő egyébként diplomás tanár, csak éppen nem azt űzi. A seprűk kapcsán bólogatok egy sort lelkesen, kénytelen vagyok egyetérteni.
- Meg erről jut eszembe... emlékszel még a bátyám Hullócsillagára? Ráférne egy kis karbantartás, mert makacskodik. Esetleg bevihetném valamikor? - teszek fel újabb kérdést. Gyűjtöm itt neki a munkát, pedig öt perce sincs, hogy találkoztunk néhány évnyi kihagyás után. Hogy a csúnya nézések hatósugarából kikerüljünk, belekarolok végül, és már húzom is magammal. Ha akar, ha nem, jöhet már velem gombát beszerezni a következő tanórámra, aztán ha még nem idegesítem, azt is beszerezhetjük, amiért ő van itt, akármi is legyen az. A szél útközben meg arcába fújja a hajam. Elnevetem magam a kérdésén.
- Boszorkány vagyok - válaszolom rákacsintva, és annyi időre engedem el, hogy összefogjam a loboncom, majd csavarjak rajta néhányat és csuklómról a hajgumit rácsúsztassam erre a hevenyészett kontyra. Ismét belekarolok, amint végeztem.
- Nna, így már nem fog megenni, de ha még mindig szeretnéd befonni, mint régen, akkor csak szólj bármikor. Ó... itt meg is lesz nekem minden - állapítom meg aztán, amint megakad a szemem az egyik pult kínálatán, úgyhogy beállok az előtte kígyózó sorba. - Na és te mit vásárolsz ma?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Jó kis terv, de ki mondta, hogy ott lennék? - kérdezem kuncogva, majd hamarosan már azt mesélem, mit is csinálok éppen. A pedával lehet, hogy tényleg időnyerőre lesz a végén szükségem, hogy mindenhová odaérjek, de meglátjuk. Legrosszabb esetben kérvényezem a munkahelyemen. Bólogatok is párat elgondolkodva, tulajdonképpen egyetértek azzal, amit mond.
- Áh, értem. Azt hiszem, fura lenne, ha én viszont egyszerre tanulnék és tanítanék itt - válaszolom. Ugyan magamat nem kellene túlélésre oktatnom, mert csak aurortanoncoknak kötelező tárgy, de azért már csak belegondolni is, hogy délelőtt beüljek a padba, délután meg átvonszoljam magam a katedrához... nem. Egyszerűbb és jobb lesz mindenkinek, ha másik oktatási intézmény után nézek, ahol megtanulhatok tanítani.
- Még a bátyám kapta, amikor nagykorú lett, szóval jó régi, de nekem igazi ereklye. Kicsit rángat viszont utóbb. Lehet vennem kellene egy újabb modellt magamnak, azt meg kiállíthatom otthon relikviaként - tűnődöm hangosan, miután megosztom vele a gond jellegét. Lezuhanni nem nagyon szeretnék vele, mert ha nem anya nyír ki utána, akkor Seth, vagy éppen ketten közös erővel. Attól talán még apa is ideges lenne, ha összetörném magam, pedig alapjáraton ő a nyugalom mintaszobra lehetne. Hurcolom is magammal aztán az első zöldségesig, ahol látok olyan gombát, amit még vennem kell, ő pedig addig is ismerkedhet a hajammal meglehetősen közelről a szélnek hála.
- Naaa... nem méltóztatsz küldeni egy levelet mennyi ideig is? Aztán most egyből engedjem le a hajamat, mert te leszel a szőke... izé, Flynn Rider. A te fejeden is vérdíj van netán? - kérdezem még mindig jól szórakozva. Láttam ám az Aranyhajat, jó kis mese, az egyik örök kedvencem. Fogyogat lassan előttünk a sor is szerencsére, mindjárt meglesz az a gomba. Le is csúsztatom a vállamról a táskámat, előszedve a pénztárcámat.
- Ezt beszerzem, és kiderítjük, jó? - pillantok fel rá, mielőtt rám kerülne a sor. - Csókolom, Zsófi néni. Hogy tetszik lenni? Jaj, most csak ebből kérnék szépen kettőt, meg a vargányából is... körbemutogatom a diákoknak, hogy néznek ki, és megadom Zsófi néni pontos helyét is a piacon. Meglesz a reklám, auror becsületszavamra. Nem tetszik tudni véletlenül, hol szerezhet a seprűjavító barátom doxicidet - csacsogok lelkesen, széles mosollyal, miközben a néni kiválogatja nekem a gombákat és válaszolgat. Az árat hallva ki is fizetem, majd a táskámba süllyesztem a szerzeményemet. Az utasításokra bólogatok lelkesen, ha már némi gondolkodás után megosztja.
- Jaj, nagyon szépen köszönjük. Csókolom - köszönök el integetve, hálásan, hogy újra Artúrba karolok, és mehetünk is a doxicidért. - Na akkor úgy volt, hogy Pista bácsi után balra, majd ha megtaláltuk... csókolom. Szóval itt balra, és akkor azt a standot kell megtalálni, ahol kézműves szappan van főleg, és mellette. Meglesz ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Ugyan, Borcsa. Hát mire van a cellatárs meg a fegyőr? Mondjuk van, ahol az egy dementor, de ha jól viselkedsz, akkor ezt úgyse tudod meg sose - válaszolom biztatóan ütögetve meg a vállát közben, mielőtt még áttérnünk a továbbképzés kérdésére. Bólogatok is egy sort, majd megtalálom a megfelelő képzést előbb vagy utóbb, ebben biztos vagyok. A seprűről is szót ejtünk, ami most az enyém, de valaha Viktoré volt. Öreg darab, rángat már, tényleg örülnék, ha valaki szakértő vetne rá egy pillantást.
- Jah, majd az lesz a valami régi - nevetek fel az ötleten. Nem látom még magam férjhez menni az előrelátható jövőben egyébként, de azért vicces elképzelni a dolgot. Ha anya ruhája nem jönne rám, akkor ott lesz még a Hullócsillag. Az ajánlatra, hogy ha nem sikerülne megjavítani, eljön velem seprűt venni, hálám jeléül puszit nyomok az arcára. Örüljön, hogy nem megszorongatom éppen teljes erőbedobással, hogy levegő után kapkodjon, mert egyébként lehet, hogy megérdemelné. A bocsánatkérésre elmosolyodom azért, mielőtt az orra alá dugnám a mutatóujjam.
- Auror, hallod? A-u-ror - teszem szóvá összevont szemöldökkel, mielőtt nevetősen szusszannék, tudom, hogy csak piszkálni akar, én meg nem hagyom magam. Belekarolva húzom végül magammal, hogy megszerezzem, amiért jöttem, és közben azt is kiderítsük, merre találjuk azt, amit ő keres. Zsófi néni segítőkész szerencsére, elárulja, merre is kell mennünk, így az utasításait követve hamar megtaláljuk azt a standot is, ahol doxicidet kapni.
- Jól van, akkor majd még beszélünk. Örülök, hogy találkoztunk. Szia, szia - köszönök el én is integetve még utána, mielőtt szaladnék tovább minden mást intézni, ha már ritka szabadnapjaim egyike van. Nem haragszom, van még ám nekem is dolgom bőven, meg ha itt lakik ismét, fogunk még találkozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Halihó - köszönök mosolyogva, felpillantva a menüről, amikor Frida megérkezik. Ugyan nem a türelem a legfőbb erényem, sőt, néha inkább be nem áll a szám, most mégis sikerül kivárni csendben, amíg ő nyugodtan megszabadul a bent fölösleges, de kint szükséges és hasznos meleg, téli ruhadaraboktól. Elnézegetem addig és még kicsit a kínálatot, bár már tudom, mit is szeretnék venni.  
- Viszont kívánom - válaszolom továbbra is széles mosollyal a kedves köszönösére, most már letéve a menüt. Kicsit még odébb is tolom, nyugodtan nézegesse meg, ha szeretné, én már döntöttem.  
- Nagyon szép ez az összeállítás amúgy. Olyan elegáns és visszafogott egyszerre, még a végén én is kedvet kapok szoknyát venni, pedig eddig eszembe se jutott - jegyzem meg kis szünetet követően, hagyva időt neki is, hogy ha a menüt tanulmányozná, nyugodtan megtehesse anélkül, hogy folyton beledumálnék. Igazán elegáns, és az a zöld szoknya meg kifejezetten tetszik, olyan kellemes színe van. Tényleg meggondolom a végén, hogy idén beadjam a derekam anyának, és a végzős bálon viselt vörös ruhám mellé vehetünk egy szoknyát is ünnepi alkalmakra.
- Na és mi újság? Hogy halad a melodimágusok kiképzése? - érdeklődöm aztán, nagyon igyekezve, hogy ne árasszam el hirtelen ötezer kérdéssel. Pedig annyira szívesen kérdeznék a melodiról. Ott tolong és zsibong a fejemben vagy tizenöt kérdés is, ha nem több, de szegény lehet, hogy kimenekülne a világból is, ha most mindent rázúdítanék egyszerre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

A munkából tartok haza, és szándékosan hoppanáltam a vegyeskereskedés környékére, hogy még be tudjak vásárolni gyorsan. A közelgő záróra okán gyors és meglehetősen impulzív, bevásárlásnak esetleg csak csúfolható hadművelet után a vacsorához egyáltalán nem szükséges, de azért beszerzett fejes salátát, zacskóba tuszkolt fél kiló narancsot, sajtos puffancsot és kókuszos csokit egyensúlyozom, mert eszembe nem jutott volna Marika nénitől egy tasakot is kérni. Még a homlokomra se tudok csapni a felismeréstől, mert azt próbálom megoldani, hogy azért a fél kezem mégis szabad legyen. A csokit sikerül legalább a könyökömmel az oldalamhoz szorítani, a naranccsal teli zacskót meg a puffancs csomagolását az ujjaim közé csippenteni némi ügyeskedés révén, a saláta meg elfér a tenyeremen. Közben meg szedem a lábam, mert még enni is szeretnék éjfél előtt, amikor ismerős hangot hallok a közelből.
- Borcsa? - kérdezem meg félhangosan, bár lehet, hogy tévedek és csak valakinek hasonló a hangja? A zaj további forrása a kukák felől jön, és miért is kukázna éppen Borcsa? Márpedig valaki tényleg kukázik, meglehetősen hangosan fejezve ki undorát valamivel szemben. Fuh, nem is akarom tudni, mit talált. Kitapogatom azért a szabad kezemmel a pálcámat, és kicsit közelebb araszolok puszta kíváncsiságból. Az alak tényleg lehet Artúr is, de akárki más is innen nézve, és az is beleillene a képbe, hogy mellette egy seprű hever a földön. Most komolyan kukázik?
- Komolyan te vagy az, Borcsa? Ennyire nem fizet jól a meló? - kérdezem meg végül, a biztonság kedvéért szorongatva a pálcám.