Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Alig telt el hat óra azóta, hogy tíz esztendő után végre ismét magyar földön lehet, mégsem azt a mindent elsöprő boldogságot lehet leolvasni arcáról. Sőt.. Düh, méreg, csalódottság és értetlenség keveredik egy cseppnyi alkohollal, melyet az egyik standnál szerzett, miközben a vízpart felé vette az irányt.
Neveltetése kiváló, ért a borokhoz, tudja, hogy milyen rövidet mely alkalmakkor illik kínálni, s azzal is tisztában van, hogy mely ételhez mi passzol. Ám most ezen tudását hátrahagyva, nagy ívben tett a kifinomultság minden szabályára, s egy mojitot tett magáévá, melynek több mint a fele már gyakorlatilag a huszadik lépésnél nem volt meg.
Nem érti mi történik. Nem tudja feldolgozni, hogy anyja miért ment bele ebbe a nevetséges helyzetbe. Azzal pedig főleg nem tud mit kezdeni, hogy húga, hogy lehet ennyire naiv és vak, hiszen ugyanahhoz az emberhez készül hozzá menni, akinek annak idején őt szánták. Hát mi ez, ha nem valami szörnyű blamázs? Miért nem választhatott magának ez a tündéri teremtés valakit, aki egyfelől korabeli, másfelől pedig szereti!? Mert ő aztán el nem hiszi, hogy igaz szerelem van a levegőben, akármit is mondanak számára.
Kinéz magának egy padot, tökéletes rálátás a vízre, nincsenek a közelben emberek, úgy érzi, hogy ott picit talán lenyugodhat. Igazít kalapján, napszemüvegét felcsapja, majd határozott léptekkel indul meg a kiválasztott ülőalkalmatosság felé. Útközben felfigyel a hangosan viháncoló, fiatal lányokból álló csoportra, s tekintetével megkeresi, ugyan mi avagy ki lehet eme mustrának a célpontja, de számára egyetlen érdemleges dolog sincs a közelben, így hát csak helyet foglal és igyekszik megemészteni az új információkat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bár hihetnénk, hogy ő nem az a fajta, aki az ilyen jelenetekre felfigyel, főleg jelen állapotában, ám csalódást kell okoznia. Minden felsőbbrendű, tanult mimika és modor mögött, még mindig ott lapul némi, gyermeki kíváncsiság és báj, így nyilván odafordítja fejét a jelenségre.
Szemüvegét lassan tolja le orrára, hogy afelett nézze végig a férfit, kinek úgy tűnik, mozgása túlságosan megjátszott és esetlen. Hangját akkor nem tudja visszafogni, mikor a hímegyed képes a fél literes flakon maradék tíz cseppjét magára csepegtetni. Nem. Akkor sem füttyent vagy esetleg vágyakozása sóhaját fejezi ki, hanem inkább csalódottan ciccent párat és hangosan szürcsöl kettőt az italból. Lábait kecsesen keresztbe teszi egymáson, hátát megtámasztja a pad háttámláján, majd a közelebb érkező, magát szép fiúnak tituláló, kanegérre néz.
- Héj szépfiú! - int neki bájosan mosolyogva, kalapját megigazítva. - Igen, te ott - ujjait szeleburdi, buta kislányként, majdnem szemérmesen mozgatja, s vár, hogy már teljes figyelmét megkapja a férfinak. - Ez a futás, ez a test, huhh, wáóó - legyezgeti magát, mintha tényleg annyira lenyűgözte volna az egész. Olyan jól játssza a dolgot, hogy szinte maga is elhiszi, hogy tényleg tetszett neki az iménti.
- Szóóóval.. Nem is tudom, hogy mondjam, mert izé, na.. - játszik még tovább, hogy legyezgesse emberünk hiúságát, aztán feltolja a szemüveget. Feláll, jól végig méri még egyszer, megrázza a fejét, kiürült poharát a szemetesbe dobja, s újra megszólal. - Kutyaszarba léptél, te gyökér.. Szívesen - neveti el magát, majd elindul a partszakasz másik irányába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mai nap egyetlen élvezeti forrása az, hogy egy picikét engedett magának és - ha csak szavakkal is - játszott. Több időt azonban nem kíván erre fecsérelni, ezért indul tova, s már - már őrlődne tovább azon, hogy mit is kéne tennie a családi béke fenntartásával, mikor a hozzáintézett mondat megállásra készteti.
Most bizonyára neki kellene állnia feszettül körözni körbe, körbe a tengelye körül, miközben a fenekén lévő állítólagos rágót keresi.. De mint tudjuk, úrinő nem tesz ilyet, csupán lassan megfordul és bal szemöldökét felvonva néz a férfira.
- Anyukád nem tanította meg, hogy ne nézegesd a nők hátsóját? - ezt pedig képes rezzenéstelen arccal kérdezni, annak ellenére, hogy tervezői ruhadarabban van, ami nem volt olcsó és ha tényleg rágó van benne, akkor bizony annak gyorsan kell kijönnie varázslattal vagy anélkül. Ennek ellenére még mindig nem kezdi el kergetni a hátsóját, mint kutyák a farkukat, szép is lenne ilyen képet kialakítani magáról.
- Fogd csak meg - s nem igazán várva arra, hogy felfogja-e a másik amit mond, táskáját dobja felé, majd szoknyáját megfogja derekánál és szépen lassan elkezdi előre forgatni, hogy azon rész, mi eddig farát takarta, most előre kerüljön.
- Van még a vizedből vagy az összeset magadra ráztad? - néz a másikra érdeklődve, s bár az a szerencsétlen cipő jobban visít egy fürdetésért, a nő úgy érzi, hogy ez a szoknya többet ér, mint a férfin lévő kevés gönc összesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ahh- sóhajt halkan, mikor a kulacs tetejét lecsavarja és abban nem igazán találkozik értékelhető mennyiséggel. Csalódottan nyújtja vissza a férfinak, miközben agya folyamatosan azon pörög, hogy akkor most mit kéne tenni. - Ha így bámulsz tovább, akkor a szád sarkán kicsorgó nyálat kell összegyűjtenem, mert az lassan nagyobb mennyiség lesz, mint a kulacs tartalma - halkan elneveti magát, majd a táskáját visszaszerzi és abban keres valami mentő ötletet. Hiába.
Újra a férfira néz, most szemtelen mód végigméri, s hihetné bárki, hogy azért, hogy a következő pillanatban a közeli bokorba vigye.. Nem, nem ezért. Közelebb lép, tekintete elszánt, arca pedig nem rezzen. Nyúl, méghozzá a másik nadrágja felé, hogy az abból kilógó madzagot, kihúzza. Bár a színe nem igazán passzol, de vész megoldásnak ez is megfelel, amíg hazaér. Fordít ismét a szoknyán, így ami most elől volt az oldalra kerül, felgyűri combig, hogy a rágó ne látszódjon, majd a madzag segítségével felköti. Ha ezt látná Cami, infarktust kapna.
- Óvatosan fuss tovább, nehogy túl sokat mutass a rajongóidnak - kacsint egyet, majd sarkon fordul, hogy tova induljon, nehogy a végén a háttérben bámuló leányzók meglincseljék és a vízbe dobják. - Kösz, hogy kihasználhattalak, remélem, élvezted - int egyet jobbjával, s lassú csípő ringással, hagyja hátra a férfit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Annak ellenére, hogy húsz perces késésben van, nem kapkodja lépteit. Bár nagyon kíváncsi Márton személyére, mégsem fűlik a foga ehhez a reggelihez, mert egyáltalán nem biztos abban, hogy megfelelően tudja moderálni magát. Hihetnénk, hogy a késése tiltakozása jele, s ha kérdezik, akkor bizonyára ezt fogja állítani, ám az igazság az, hogy túlságosan aktív, érzéki és szexi álma volt ahhoz, hogy szabadulni akarjon belőle. Csak a telefon éktelen visítása űzte messzire a parton "megismert" fickót.
Öltözéke nem hivalkodó, tökéletesen simul a tavaszi - nyári délelőtthöz, egy zöld színű, vastag pántos ruha, mely éppen annyit mutat, mint ami illendő. Haja kócos, mégis rendezett fürtökben terül szét vállain, s annak ellenére, hogy mennyire nincs kedve ehhez, arca derűs.
- Elnézést kérek a késésért - szól lágyan, mégis sajnálattal a húga és vőlegénye hátának, majd megkerüli az asztalt, s az útjába kerülő első törékeny tárgyat sikeresen veri le a földre, mikor meglátja, hogy kiül Zille mellett.
- Mi a..? - tekint értetlenül a látottakra, legfőképp Mártonra, aki nem más, mint erotikus álmának főszereplője, Mr. Kutyaszar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egyetlen egy pillanatra elfelejti a tanultakat, ez alatt sikerül egy poharat levernie, melynek csörömpölése téríti észhez. Lép párat a kihúzott szék felé, s miközben helyet foglal végig tartja a szemkontaktust.
- Ön pedig bizonyára az uraság, aki úgy tűnik, mindenáron Mrs. Fölnagy kíván lenni - nem, még a rosszalló tekintetek és ciccegések sem akadályozzák meg abban, hogy hangot adjon nem tetszésének.
- Mint mondtam, elnézést a késésért, nem tudtam, hogy mennyit is illik annak érdekében, hogy igazán kifejezzem a fenntartásaimat az egész cirkusszal szemben, már megbocsáss húgom - csak és kizárólag Zille az, akitől hajlandó bocsánatot kérni. Apja és anyja jelenléte az asztalnál számára jelenleg nem mérvadó. Nyúl egy szelet pirítósért, s közben a szemben ülő férfira tekint. Most már kifejezetten dühíti, hogy engedte ennek a kujonnak, hogy a táskáját fogja, lehet ki is fogja dobni ezután.
- Mondja Márton, van valami hobbija? - néz fel érdeklődve a vajas tálkából, melynek tartalmát a kenyérre keni, míg a választ várja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Tehát, ha jól értem a szavait.. Érdekből és nem szerelemből készül házasodni. Hmm.. - pedig a minap szentül állította neki a húga, hogy ez bizony mekkora szerelem. Már a férfi neve hallatán tudta, hogy ez nem lehet az, de hallani a nyilvánvalót, főleg, hogy Zille is jelen van, sokkal szívet melengetőbb.
- Na hát mily' szellemes - mosolyodik el cinikusan, majd a jelenlévők végig tekintve, mosolya csak szélesebb lesz. Közben pedig muszáj figyelmeztetnie magát, hogy itt és most bizony nem megengedett sok minden, ezért nem válaszol a meghívós megjegyzésre, inkább csak úgy tesz, mintha tényleg viccesnek venné a megjegyzést.
- Futás? Valóban? - néz kissé meglepődve a válaszra, mert lássuk be. Abból a mozgásból, amit tegnap látott, hát mindent gondolt, de ezt nem. Úgy tűnik ez a válasz nem csak őt, de még húgát is meglepi, hiszen mintha ő is érdeklődve figyelne fel eme információra.
- Hobbi? - nevet fel halkan a kérdést hallva. - Tudja én dolgozó nő vagyok, aki nem a megörökölt vagyonából él, sőt nagyon is sokat tettem azért, amim van. Így sajnálatos mód hobbi szintű luxursa nincsen kapacitásom - neki a munka a hobbija és a kikapcsolódás. Hozzátehetné, hogy rajzol, fest, szab, varr, olvas, tanul és most, hogy itthon van, nyilvánvalóan a lovaglásra is időt fog szánni, de nem azért vannak itt, hogy róla derüljenek ki újdonságok.
- Mesélne nekem arról, hogy miképpen is szeretett állítólag bele Zillébe? Tőle már hallottam, érdekelne az ön története is - tényleg érdekli, már csak azért, mert fogást szeretne találni rajta. Már tegnap délután tudta, hogy akárki ül itt szemben vele, őt nem fogja kedvelni. Az ellenszenv pedig csak nőtt, pedig, semmit sem tett ellene Márton. Csupán a tegnapi műmájerkodása.. Szegény ember.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Olyan, mintha egy betanult, színpadra szánt szöveget hallgatna, ásít is közben egyet, majd szemeit forgatva iszik pár kortyot, melyek közül az utolsó majdnem torkán is akad.
- Párdon? - szemöldöke ívesen fut feljebb, mikor Márton karótnyeltnek nevezi. Ujjaival erősebben markolja a szalvétáját és valószínűleg, csak annak köszönhetően nem borítja italját a férfi arcában, mert anyja zavartan neveti el magát a hallottaktól.
- Ne aggódjon. Amint elvégeztem dolgomat már itt sem vagyok - a dolga pedig elméletileg a menyasszonyi ruha megvarrása. Tehát, ha Márton elég okos rájöhet, hogy ő nem kíván részt venni az esküvőn, már ha az lesz egyáltalán. Mert ráébredve arra, hogy kiről is van szó, mint férj Mirella úgy döntött, hogy inkább megakadályozza ezt az egészet, hiszen húga megérdemli, hogy szerelemből és ne kötelességből házasodjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Persze, hogy mindenki boldog lesz. Apja örülhet a fejének, mert egyik lányát bepalizta, anyja is boldog lesz, hiszen apja az. Zille azt gondolja, hogy boldog, hát erre nevelték és ő hiszi, hogy szerelmes, Márton pedig örülhet., hiszen melyik férfi ne örülne annak, ha valaki, aki tíz percnyi beszélgetés után, szemmel láthatóan tüske számára, pár nap múlva már nem lesz jelen? Ő az egész helyzetben tényleg csak húgát sajnálja és a következő napjait biztosan arra fordítja, hogy Zille szemét felnyissa.
- Amint ez a kellemetlen csevegés végre befejeződik, befogom a lovamat és körbenézek a rég látott birtokon. Utána valószínűleg megkeresem az illemhelyiséget, majd forró fürdőt veszek, talán még étkezni is fogok, majd felmérem a kedves menyasszonya méreteit, igényeit és megtervezek neki legalább öt különböző stílusú, mégis tökéletesen rápasszoló ruhát, tudja csak úgy hobbiból. Szeretné esetleg, ha minden egyes lépésemet lejegyezném előre önnek, hogy még véletlenül se fussunk egymásba? - pont ezért tért ki az illemhelyiséget és fürdést illető tevékenységekre, fricska a kérdésre. Ekkor azonban húga szemei felcsillannak és férj jelöltjéhez fordulva közli, hogy az a fantasztikus ötlete támadt, hogy tervezhetné öltönyét a nővére, hogy tökéletesen passzoljanak egymáshoz. Na ezen a nő már csak nevetni tud.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Tervezek - feleli sejtelmes mosollyal az arcán, hangjában némi éllel. Tervez ám, jajj, de még mennyi mindent, melyek végeztével remélhetőleg húga jobb belátásra tér.
- Hihetetlen, hogy ezt kell mondanom, de ez esetben egyet kell értenem Mr. Bontovich-csal - néz az említett személy felé, majd tekintete Zillére táncol vissza. - Biztos vagyok benne, hogy van egy szabója, aki tökéletes kinézetet tud varázsolni a számára. Ha szeretnéd szívesen beszélek vele, hogy passzolj egymáshoz a kinézetetek - teszi a lehető legjobb ajánlatot, amivel elő tud rukkolni. Merlin mentse meg attól, hogy ő készítsen el bármit is Márton számára. Maximum a vonatjegyet és a bőröndjét, amikor majd végre húga kiadja az útját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem, nem közli, hogy kétsége se volt afelől, hogy odáig lesz érte a szabó. Elvégre Ő Fölnagy Mirella, akinek azért lett neve a felsőbb körökben. Persze, ha Márton csak névtelen, nem felkapott valakihez jár, akkor mást nem majd tisztelettel és mosollyal varázsolja maga köré az urat, ahogy azt a jól nevelt nők szokták.
- Köszönöm, de nekem ennyi éppen elegendő volt - törli meg száját, majd a szalvétát az asztalra teszi és lassan felemelkedik. Maradásra aligha tudná bárki is kötelezni, s láthatóan senkinek nincs is hozzá kedve, így csak mosolyogva köszön el Bontovich asszonytól, hűvösen anyjától és apjától, húgához odalép, hogy fejebúbjára adjon egy apró csókot végül ránéz Mártonra, de egy szót sem szól hozzá, hanem távozik.


 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A tegnap este hasznos információkkal szolgált számára, mindig tudta, hogy hasznos képesség van a birtokában, amit úgy döntött most sem lesz rest használni. Állati bőrében sokkal könnyebb Márton elleni információkat összeszedni, s tegnap a férfi kezébe adott jó párat.
Mirella okos nőnek tartja magát, néha tudálékos, de azért tudja, hogy mikor érdemes megszólalnia. Információi csekélyek, aligha tudná húgát meggyőzni arról, hogy Bontovich nem jó parti, így még még tárja magának, s majd ha elegendő lesz birtokába, akkor zúdítja.
Addig pedig.. Dolgozik azon, amiért elméletileg jött. Régi szobájában tölti legtöbb idejét, hiszen családjával vajmi keveset kíván társalogni, ám most mégis úgy határozott, hogy tervei megrajzolásához a szabad eget választja, így a ház mögött található több száz éves gesztenyefa alatt ül és próbálja a lehető legkreatívabb énjét elővenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Azt hittem, hogy egy közelgő vihar miatt kezd egyre sötétebb lenni, de úgy tűnik, hogy csak az ön közeledtére akartak figyelmeztetni az égiek - szavai közben nem pillant fel, de csak azért, hogy befejezte azt a részt, amit éppen rajzol.
- Ha nyerni kíván, tegyen arra, hogy még a boldogító igent sem várom meg és nagyot szakíthat- emeli fel fejét a vázlatfüzetből, s szemei egyenesen Mártonéban pihennek meg.
- Csak nem eltévedt, hogy itt kötött ki? - míg szavait a férfihoz intézi, lassan megemelkedik. Ruháját szabad kezével kisimítja, hogy még véletlenül se legyen rajta egyetlen rakoncátlan ránc sem, majd alaposabban végig méri a másikat.
- Nehéz éjszakája volt? - teszi fel kissé tolakodó kérdését, mintha nem tudná, hogy az uraság mivel töltötte estéjét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Sóhajt, s bár nem érzi, hogy magyarázattal tartozik, Márton megjegyzése előcsalogatja belőle a dolgot.
- Nyilván jól tudja, hogy akkor nem a maga személyének szólt a dolog. Annak idején - éppúgy, ahogy most is -, úgy gondoltam, hogy egy nőnek joga van a saját élete felett rendelkezni, elvégre már a XXI.században élünk - emellett kitart bármeddig. Érti Ő, hogy húga szerelmes, de vajon akkor is az lenne, ha mást is ismerne és nem csak azt, akit elrendeztek neki?
- Sok testvére van, igaz? Ön nem azt akarja nekik, hogy szabadon döntsenek? -néz érdeklődve a másikra. Ha nem, azt is elfogadja, sőt csalódni sem fog az ilyesfajta válaszban, csak növekedni fog ellenszenve.
- De, szeretnék ott lenni a húgom esküvőjén, azonban nem ezen- jelenti ki határozottan, anélkül, hogy ezen bármennyit is gondolkozna. Magyarázni nem szeretné, hiszen korábbi szavait csak ismételni tudná.
- Köszönöm az ajánlatot, de semmi esetre sem zavarnám meg a közös andalgásukat, hátha éppen ma keríti önt hatalmába az a bizonyos szerelem - ezt pedig iróniával a hangjában mondja, hiszen biztos benne, hogy Márton sosem lenne képes szeretni a húgát.
- Hmm, érdekesen hangzik. Alig várom, hogy megismerjem őket - ártatlanul mosolyog, míg fejében visszaidézi a tegnap látott és hallott dolgokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ez ostobaság -horkan fel az eddigieknél talán kissé hangosabban.
- Az hol fer, hogy nekik szabad, önnek vagy a húgomnak pedig nem? - képes Mártont is belekeverni, ha már annyira hajtja, hogy ez az egész csak az apja végett van.
- Minden tiszteletem annak, hogy ennyire tartja magát az apja akaratához. Nagyott nőtt emiatt a szememben, de könyörgöm.. - az égre emeli a tekintetét, majd a távolba, amerre a ház van.
- Sose fog belészeretni, csupán egy illúziót fog elétárni, amiről ő azt hiszi igazi.. Ez kegyetlenség - kissé mérges kezd lenni, s bár tudja, hogy nem illik, de valószínűleg úgy fog kiborulni nemsokára, mint még soha.
- Erről jut eszembe, terveztem önnek is egy ruhát. Várjon, had keressem meg - kinyitja a füzetet és csupán csak egyet kell lapoznia ahhoz, hogy a tarka, bohóc jelmez kiemelkedően és megmutassa magát Mártonnak.- Pont illik a helyzethez, elvégre ez a egész csak egy bohózat, nem gondolja?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Valahogy nem tud megbékélni Mártonnal. Érti, amit mond, hallotta minap is, ugyanakkor ha ránéz, azt látja, hogy szavaival szembe megy. Nem akarja, de megteszi, nem kényszerít senkit, de mégis belemegy a játszmába.. Neki ez túl sok, főleg a tegnap esti szavak után, melyek elhagyták száját, egyszerűen nem érzi az, hogy valaha is képes lenne rábízni húgát.
- Persze, hogy arról beszél, mert naiv és belenevelték, hogy milyen jó lesz maga mellett.. Mit vár egy gyerektől? - tudja, hogy Zille nemsokára felnőtt lesz, de számára egy gyerek, aki nem élt, nem tapasztalt, nem tehette azt, amit akart. Ez pedig egyáltalán nem fer vele szemben.
- Egy tizennyolc éves alig tudja, hogy mit akar az életében. Most gondoljon csak bele, Ön tisztába volt azzal, hogy mit szeretne? - csak szimplán kíváncsi, s ha azt a választ kapja, hogy igen, hát elfogadja. Azonban nem tántorít attól, hogy testvére mást érdemel.
- Szerintem ebben kéne a nagy eseményen megjelennie, tűntetőleg, ha már állítólag annyira nem fűlik a foga hozzá - még el is készíti neki, ha felveszi. - Sőt.. Talán ezért a produkcióért még itt is maradnék - teszi hozzá aprócska mosollyal arcán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Higgye el, hogy tökéletesen taníttattak - ezt nem tudja elvitatni sem a szüleitől, sem a nagyszüleitől. Egészen addig, míg a két apuka egy délután / este folyamán, meg nem álmodták, hogy házasság kell. Ott valami örökre meghalt benne Arnold irányába.
- Nemes cél - s ezt lekezelés és gúny nélkül képes mondani, hiszen komolyan gondolja. A jövő nemzetét nevelni nehéz és becsülendő feladat, főleg ha valaki képes szívét és lelkét beletenni. Mirella pedig kinézi Mártonból, hogy ő ilyen ember, már csak azért is, mert minden ellenszenv ellenére látja és hallja, hogy viszonyul a fiatalabb generációhoz.
- Élvezhesse, mi? - felnevet ettől a mondattól, de azt maga sem tudja megmondani, hogy zavarában avagy gunyorosan. Nem érti az egészet. Ellenszenvet és némi undort kellene éreznie a fickó iránt, hiszen szégyenletes, hogy húgát mibe rángatja, Mirellában viszont más végett dolgoznak az érzések. Vonza a férfi, minden mozzanat, a beszéde, a stílusa, az egész lénye. Többet és még többet akar tudni róla.
- Ne keserítsen el, mióta itt vagyok nem tetszésemet adtam mindennek, amiről ez az egész szól, itt osztom magának szavaimat és nem érti mi a gondom önnel? - csalódottan szorítja magához a füzetet és tekintetét az égre emeli egy pillanatra.
- Pedig már kezdtem azt gondolni, hogy nem is olyan vészes, hiszen aki okítani akarja a jövő nemzetét, az bizonyosan tanult ember.. Erre tessék - húzza el szája szélét, mintha igazán csalódott volna abban, hogy Márton nem érti ezt az egészet. Hát hányszor kell még elmondania, hogy az egész esküvő a gondja, illetve az, hogy Márton nem képes ezzel szembe menni? Siralmas a helyzet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Tekintetét az égre emeli, mert nem képes beinni magába Márton lódításait. Pedig, ha a férfi tudná, hogy Mirella milyen csatákat vív magával egy-egy álom, pillanatnyi képzelgés után, melyek főszereplője mindig Ő. S nem, nem azért mert éppen fojtogatná vagy máglyára vetné..éppen ellenkezőleg. Távolság kell közéjük, ezért sem akar sokáig maradni.
- Igaza van, származása és nemessége, mely apjának tett ígérete felé irányul, vitathatatlan. Ám, nem gondolom, hogy ez a több, mint tíz év ön és a húgom között egészséges lenne.. Már meg ne haragudjon, ezzel nem önt öregezem le, hanem Zille gyermeki korára gondolok. Nem élt, nem kapott lehetőséget arra, hogy saját maga legyen, hanem megmondták neki, hogy ez lesz és kész. Ő pedig nyolc, kilenc évesen aligha tudott volna ellenkezni. Elhitte, hogy ennél nem lehet több, jobb és engem ez bosszant - kifejezetten dühíti, hogy húga nem is élhet, hanem eldöntötték, hogy Bontovich asszonyság lesz és kész. Zille talán azt sem tudja, hogy ezen felül van más lehetősége is.
- Már megbocsásson, de ön részeg? - kérdezi felháborodva, mikor Márton azzal jön, hogy menjen ő maga hozzá. Hogy is ne. Megszökött tíz évvel ezelőtt, most meg majd mindent eldob és rohan a férfi karjába, nem? De.
Kérdése közben közelebb is merészkedik, hogy orrával egy mélyebbet szimatoljon a Márton felől érkező illatfelhőből, de ez bizony hibának ígérkezik. Lábai kissé megremegnek, s jobb híján a férfi karját kapja el, hogy ne essen fenekére. Ez határozottan nem alkohol szag. Mirella számára inkább túlságosan bódító a parfüm valamely összetevője.
- Bocsánat. Én, én jobb, ha megyek - szabadkozik zavartan, s ha Márton nem kívánja maradásra bírni, akkor bizony a szőkeség menekülőre fogja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem sok helyzetben adódik az, hogy ő menekülőre fogja, de mikor Márton illata körbe keríti, s megbabonázza, akkor bizony elkezd fejében villogni a vörös fény. Mennie kell. El kellene rohannia úgy, hogy vissza sem néz és a hátralévő napokban messzire kerüli őt. Ám ehelyett mit csinál? Élvezi a közelségét, újból magába szívja a bódító illatot és elveszti minden józan eszét. Szerencsére a pillanat tört része alatt veszi észre, hogy ez így egyáltalán nem jó, ezért is kíván kihátrálni, ám Márton egyre közelebb vonja őt magához.
Egy csók előtt mindig van az a pillanat, mikor tudod, hogy most mi fog következni. Elfogy a levegőd, érzed, hogy a szíved egyre hevesebben, szinte már a dobhártyádat verve jelzi, hogy ez kell neki. Mira hiába tudja, hogy ez mekkora hiba, képtelen arra, hogy ne adja át magát egyetlen pillanatig. S ez a pillanat pont elég arra, hogy megérezze Márton ajkait, amik nem követelőznek, nem taszítják, nem tudná megmondani, hogy milyen érzéseket váltanak ki belőle. Többet akar, mindenre vágyik, amit képes lenne ebben a pillanatban adni neki a férfi, s ez a hirtelen belé hasító érzés van annyira erős, hogy felébressze a szőkeséget. Ez nem lehet, az ő szerelmi története.
- Mégis mit képzel? - csattan fel váratlanul és arcon üti a másikat. - Maga bolond? - néz a másikra értetlenül, ám az értetlenség nem is Mártonnak szól, hanem leginkább saját magának, hogy miért is engedte, miért adta át magát. - Tudtam én, hogy vaj van a füle mögött, de hogy éppen a jegyese nővérével próbálkozik… Ez hallatlan - hápogja hevesen, hangját mégsem megemelve, mert nem szeretné, ha valaki hallaná őket.
- Kedves öntől, hogy adott még egy okot arra, hogy ne akarjam ezt az esküvőt - és itt most nem arra gondol, hogy mennyire vonzódik a másik félhez. Ő inkább arra céloz, hogy felnyissa húga szemét, hogy egy nőket kergető, talán soha meg nem nyugvó férfit szeret.
Márton vállai felett elpillant a ház felé. Zille teljes pompájában megérkezett, s ha innen tippelnie kellene, akkor Márton szerencséjére, nem látott semmit. - Jelenése van - közli hűvösen, leplezve azt, hogy legszívesebben most ő andalogna a másik mellett, hogy megmutassa neki a titkos helyeket, ahol régen elbújt, hogy élvezzék kicsit egymást, megismerjék a másikat. Képtelen emiatt elköszönni vagy bármi továbbít mondani, így csak kihúzza magát és elindul a házzal ellentétes irányba. Mondjuk azt, hogy elmenekül az emberek elől, hogy egy kissé lehiggadjon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Csak nem hagyta el Magyarországot, csupán keresett egy olyan menedéket, ahol aligha jutna eszébe bárkinek is keresni. Utoljára még tanodás évei alatt járt a faluban, amely azóta már várossá nőtte ki magát. Majdnem el is tévedt! De szerencsére az emberek nem városiasodtak el annyira, hogy felvegyék a mogorva, paraszt stílust és megmaradtak segítőkészek.
Catherine-t néhány évvel ezelőtt ismerte meg egy divatbemutató alkalmával, ahol összebarátkoztak annyira, hogy Mirellában felötlött, néhány napig meghúzná magát náluk. Szerencséjére a Payne ház minden jöttmentet befogad, aki arra érdemes és kapott egy ágyikót, ami nem is annyira kényelmetlen.
Mirella - bár az elmúlt napokban ez aligha derült ki róla - szereti a nyugalmat, szereti a természet csendjét, ahol lehet gondolkozni, elvonulni kicsit az emberek elől. Mindig szerette a tó környékét, bár már ez sem úgy be ki, mint amire emlékszik, a varázsa ugyanúgy él. Ezért is lehet az, hogy annyira elkalandozik a pár nap történéseiben, hogy fel sem tűnik neki, milyen vihar közeleg. Már csak az első esőcseppek hozzák vissza a valóságba, s bizony, mire feltápászkodik, egyre sűrűbb, egyre nagyobb cseppek esnek, így hát a legközelebbi menedéket célozza meg, ami nem más, mint a csónakház.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Ez csak egy kis eső, ez csak egy kis eső. Nem lehet baj, nem lehet baj. Mantrázza magának a mondatokat újra és újra. Az esővel semmi baja nincsen, szereti a természetet, amikor ébredezik egy kevéske eső után. Az illatok fenségesebbek, mint máskor, a virágok éppen úgy nyitnak a világ felé, mint a most született új élet. Egy csendes záporban mezítláb sétálni maga a mennyei manna, még akkor is, ha mások emiatt olykor bolondnak nézik az embert.
Ám egy vihar, égi zengés, fényjáték, durva széllel és végeláthatatlan csapadékkal az már nem csak a természetet sújtja, hanem őt is. Fél tőle azóta, hogy gyermekként egy majdnem az életét vette.
Eleinte azt gondolta, hogy most is csupán egy kedves, barátkozós, magát éppenhogy megmutató eső felhő érkezett, ami üdvözölni akarta őt a faluban. Ám a szellőből lassan leveleket, port hordó szél kerekedik, az esőcseppek durvábbak, szaporábban érkeznek a csónakház fedelére és Mirella ettől kezd pánikba esni. Nem vesz észre magán kívül senkit, Márton és a kutya jelenléte nem viszi el messzi földre, hogy gondolataiba elmerülve, sikerüljön nem arra koncentrálni, hogy ebből akár nagyobb vihar is kerekedhet.
Jobb híján mit csinál? Bemegy a csónakházba és ott keres magának menedéket egy sarokban, egy pokróccal, mert természetesen pálcája nincs nála, hiszen ő csak egy kellemes, nyári sétára indult, hogy kicsit szellőzhessen a feje. Ehelyett, most lábait felhúzva, nyugtatgatja magát, remélve, hogy ez a vihar éppen olyan hamar tovább áll, mint ahogy érkezett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Het komt goed, het komt goed - mantrázza halkan, s egészen addig, míg a kutya egy halk nyűszítés közepette meg nem érkezik, fel sem tűnik neki, hogy valaki szintén a házat választja menedéknek. Csak meredten néz előre, nem akar tudomást venni arról, aki jött és jól is megy neki. Hollandul mantráz, magára figyel és akkor két kar tekeredik köré, ő pedig gondolkodás nélkül temeti arcát a férfi vállgödrébe.Orrába lassan kúszik a már ismerős illat, a boróka keveredik a mandarinnal és lágyan simogatja meg Mirella lelkét a kevéske só, ami a tengert idézi egy pillanatra.
- Márton!? - halkan, lágyan kérdezi, úgy, ahogy még sosem szólt a másikhoz. Fejét nem emeli, mert éppen dörren egyet az ég, melytől ő még jobban elveszik az ölelésben.- Megint meg akarsz menteni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Márton szavaitól teste lassan rázkódik, nevet az ölelésben, s megjegyzi magának, hogyha már sokkal jobb állapotában lesz, kérjen bocsánatot. Elvégre majdnem eltörte a másik orrát, s ez tőle szokatlan viselkedés, még annak tükrében is, hogy a másik kiprovokálta.
- Csak mesélj tovább, hogy valami elterelje a figyelmemet - kéri halkan, fejét egy pillanatra sem megemelve. Teljesen ki van attól, hogy ennyire gyenge és esetlen. Senki előtt nem kellene ilyennek lennie, főleg nem Bontovich előtt.
- Én nem, én, én nem félek. Kikérem magamnak - most mozdulna, de kintről hatalmas dörrenés adja tudtukra, hogy valahol a közelben csapott be a villám. Mirella pedig még közelebb bújik, minden parányi levegőt kiprésel maguk közül.
- Het spijt me, het spijt me - búgja halkan ismét a holland nyelvet használva. - Sajnálom, nem kellene így látnod, sőt sehogy sem kellene, sajnálom, tényleg, sajnálom - 28 évesen ennyire félni egy vihartól, nevetséges. Tudja jól, hogy most dől össze a kártyavár, pedig egész jól felépítette Mártonnal szemben a falakat.
- Legidősebbnek lenni néha átok - ehhez sajnos csak ennyit tud hozzátenni. Ha nem ő lenne idősebb, hanem Zille, akkor valószínűleg most minden más lenne.. De nem így van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Hallgatja s szinte látja a szemei előtt a képet, amit Márton szavaival lefest. Hangja most lágy, édesen cseng, olyan, mintha bátorságot és erőt kapna tőle. Ezenfelül pedig.. Úgy érzi, hogy viharos estéken a kandalló előtt ülve, el tudná hallgatni, ahogy ez a hang duruzsol neki és álomba ringatja.
Szedd össze magad.
Mélyen szívja magába még egyszer a férfi parfümjének illatát, majd lassan, már nem remegve kezd el kibontakozni az ölelésből.
- Tévedtem. Ez így nem jó. Ez. Nem jó. Inkább ne mesélj- ez kérés, mindkettejük érdekében.- Gyönyörű elképzelés amúgy, látom magam előtt az egészet. A szüleid pedig irtó jó fejek, hogy ezt csinálták, nagyon tetszik a megoldásuk, de... Ha tovább mesélsz, akkor másképpen kezdek rólad gondolkozni és nekem most gyűlölni kéne téged, nem? - bizonytalanul teszi fel a kérdést, talán csak magának, nem is Mártonnak. - A kutya?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Nem ezt akarta hallani. Tudja, hogy így kell lennie, mégis az elmúlt napokból kiindulva arra számított, hogy Márton ellenzi majd a dolgot. Furcsa, hogy egyetértenek, olyan idilli és veszélyes.
- Sarolta, aki Mucika.. Érdekes párosítás - mosolyodik el szeretettel, s a furcsa ebre néz, aki békés a kinti idő ellenére. - Meséltél rólam? Mármint, miért? Mit? Ez így eléggé furán hangzik Márton.. Félnem kellene? Most meg fogsz ölni és elásol? - nyilván viccel, de csak azért, mert a saját gátlásait szeretné oldani, hogy ne legyen ennyire feszült a másik jelenlététől és attól, hogy ennyire esetlen. Nem tudja, hogy mi van vele, de Márton jelenlétében egy olyan énje kerül elő, melynek létezéséről sem tudott. Eldönteni még nem igazán sikerült neki, hogy most ez akkor jó vagy sem.
Most jó. Túlságosan is.
- Szerettem idejárni. Azt terveztem, hogy mesteren is maradok.. Aztán.. El se végeztem még az alapot se - nevet fel halkan és Mártonra néz, mintha ebből tudnia kellene, hogy végül is, miatta nem.
- Ne hagyd, hogy Zille ne fejezze be, esetleg ne tanulja azt, amit szeretne, kérlek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Nem ijed meg egyetlen egy pillanatra sem, de csak azért, mert Márton creepy arca nem félelmetes, inkább nevetséges. Nevet, halkan, mintha félne attól, hogy valaki meghallja őket, de nevet. Aztán érdeklődve hallgatja a nagyiról a történetet, melyet megmosolyog.
– Ne haragudj, én nem akartam. Nem azért jöttem, hogy bármit felforgassak. Azért jöttem, mert a húgom levélben áradozott a jegyeséről és megkért, hogy készítsem el a ruháját, legyek itt a nagy napon, támogassam, legyen együtt a család. Én úgy jöttem ide, hogy nem tudtam, hogy rólad van szó, azt gondoltam, hogy ez tényleg igazi és rohadt gyorsan bekövetkező valami, merthogy csak pár hónappal ezelőtt említette a dolgot.. – akkor nem is igazán értette, hogy miért, de most azért már összeállt a kép. Nem akarták, hogy idő előtt jöjjön vissza és mindent megtegyen, amit csak lehet a dolog ellen.
– Azért lennék csodálatos, mert bevertem a képedet? – nevet fel immár hangosan, jó ízűen kacarászva. – Bírom a nagyidat, a legtöbb felmenő inkább átkot szórna egy ilyen nőre, nemhogy még csodálatosnak is titulálja – ő is átkozná azt, aki az unokáját bántja. Vérmes harci mamává alakulna és minimum gennyedző, viszkető hólyagokat varázsolna rá.
–Miért fejezném be? – dönti oldalra kissé a fejét. – Tökéletesen alakult az életem. Van egy saját márkám, több nyelvet beszélek, a magam ura vagyok, szabad vagyok.. Miért akarnám másként? – jól alakult minden azzal, hogy meglépett. Nem tudja, hogy ha marad, akkor miképpen lenne most, de ahogy alakult, az tökéletes. Nem akarná másképpen.
- Márton. Te találkoztál már apánkkal, igaz? – néz kedvesen a másikra, választ mondjuk pont nem vár a kérdésre, melyet mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy folytatja a mondandóját. –Mit gondolsz, egy Zille kaliberű lány, szembe tudna menni vele? Azok után, hogy én megtettem, szerinted volt esélye szegény lánynak nem abban felnőni mondjuk úgy tízen akárhány éves korától, hogy ő nem annak a menyasszonya, felesége lesz, akit Arnold választ? – elhúzza kissé a száját, mert ha nem is mondja ki, de azért érződik, hogy hibáztatja magát. – Én tudom, hogy egyetlen szavamba kerülne, hogy ez az egész másképpen alakuljon, s elmondom őszintén a legelső pillanatban, mikor tálalták, hogy kihez megy hozzá, még meg is fordult a fejemben, de.. Önző vagyok. Én nem azért szeretnék valakit majd a férjemmé fogadni, mert tíz évvel ezelőtt apáink megegyeztek valamiben – teljesen őszintén beszél. Most először nem támad, nem fröcsög, nem feszül be. Elmondja a véleményét, mint egy érett felnőtt nő, ha már mindketten erre a helyre menekültek a másiktól, akkor legalább tudjanak szépen beszélni. – Ő szerelmes, beléd.. Ez ellen nem tudsz mit tenni. Lettél volna kevésbé daliás vagy nem tudom mi voltál.. – neveti el magát halkan, majd kitekint, hátha kissé csillapodik a kinti háború, de nem úgy néz ki. – Tudod, az elmúlt napokban azért rá kellett jönnöm, hogy nálad csak rosszabbakat kaphatna, szóval áldásom adom rátok – sóhajtja halkan, egy kevéske fájdalom érzettel a mellkasában. Ki kell ezt mondania, mert így mindenkinek könnyebb lesz. Ha ő hadakozik az egész ellen, akkor ismét elveszíti a testvérét, azt pedig nem szeretné.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Semmi kétsége afelől, hogy a Bontovich család mennyire hangos, szeretett teljes és egymást támogató. Ő még csak Miksával találkozott azon a bizonyos reggelen, de az fantasztikus volt. Már az első pillanatban látta rajta, hogy ők ketten jó cimborák lesznek a nagy családi találkozókon.
- Jól érzem magam a jelenlegi életemben és egyáltalán nem érzem úgy, hogy bármi hiányozna - tényleg nem. Az egész élete teljes, senki sem parancsol neki, ha éppen balra akar menni, akkor balra megy, ha jobbra, akkor arra. Ez így tökéletes.
- Kőszívűnek tűnök, hogy ezt kérdezed? - húzza fel picit a nóziját, mintha megsértődött volna. Mi az, hogy nem lenne képes szeretni, milyen kérdés ez? - Márton. Ne mondj nekem ilyeneket - süti le a szemeit zavartan. Márton szavai nagyon mélyre hatnak és az a legnagyobb gond, hogy ő éppen ugyanígy érez. Minden pillanatban, mikor a férfi nincs a közelében, keresi, kellemes a társasága, vicces lehet vele csatázni. Kifejezetten vérpezsdítő egy-egy találkozásuk.
- Miért ne? Nem ez a lényeg? Nem az a fontos hogy mindenki elfogadja? - néz a másikra érdeklődve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Csak, mi? -dől kissé közelebb, hogy ezzel is éreztesse, érdekli a mondat befejezése. Szeretné hallani Márton szavait, mert issza őket, hiszen az előítéletei ellenére a férfi igenis értékeseket tud mondani. Ráadásul ahogy mesél, teljesen elvitte egy olyan helyre, ahol képes volt elfelejteni mindent, ami kint van.
- Igazad van. Megfogtál - neveti el magét zavartan. - Mikor fordult meg ez az egész? Eddig én bizonygattam ezt.. - nevet továbbra is, s keresi az elmúlt napokban azt a pillanatot, mikor ez átfordult. Eddig mindenki azt bizonygatta neki, hogy hagyja ezt az egészet, hiszen Zille szerelmes, jó lesz így neki. Most meg simán szemet hunyna efelett.
- Hollandiába mentem az esküvőnk elől, anyai nagyszüleimnél nevelkedtem, vigyáztak rám és segítettek mindenben. Így hát hálából és tiszteletből is ott maradtam a közelükben - úgy tűnik, hogy ezek a nagyszülők már csak ilyenek. Bármikor segítenek az unokáiknak abban, hogy eltűnjenek a világ elől.
- Márton, beszélhetnénk komolyan? Mármint.. Magunkhoz képest az elmúlt percek is azok voltak, nyilván. De beszéljünk kicsit komolyabban, lehet? - oldalra billenti a fejét, s ha már belekezdett, akkor nyilvánvalóan folytatni is fogja, gyakorlatilag bármit is fog mondani a férfi.
- Nézd én is érzem, komolyan érzem azt, amin gondolkozol, de nem lehet.. Egyszerűen nem akarhatok veled lenni, nem gondolhatok rád úgy. Nem tehetem ezt a húgommal - sóhajtja halkan és kissé fájdalmasan az egészet. Egyiküknek muszáj kimondania, s láthatóan kettejük közül neki ez egyszerűbb, így magára vállalja a dolgot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Őszintén? Nem tudom. Ott alakítottam ki mindent, ott a műhely a munkatársaim, az életem - amit szépen lassan, a semmiből épített fel. Az elején sok veszteséggel járt, sok könnyel és rengeteg kudarccal, de most már szerencsére úgy néz ki révbe ér. - Biztosan van olyan élethelyzet, ami miatt változtatnék ezen, nem tudom - nem volt miért ezen gondolkoznia és ezzel ő teljesen ki van, illetve volt békülve. Minden odaköti, azért is építette így az életét, hogy minél messzebb legyen Arnoldtól. - Te soha nem vágytál máshova, mint ami jutott? - mert ez jutott neki, s bár biztosan tehetett volna ellene a férfi, nem tett, így a kérdés jogos. Nem vágyott máshova? Nem akart más életet? Jó neki ez így? Mirella tényleg kíváncsi erre, talán túlságosan is.
Ahol a part szakad. Ott vannak, ahol pár napja a szórakozóhely ajtajában. Ugyanaz a nóta, melynek a végét már jól ismerik, ő pedig ezt most szívesen elkerülné.
- Mondtam, hogy elmegyek. Hogy nem leszek itt az életetekben, hogy többet nem is kell látnunk egymást.. A fene se gondolta, hogy ugyanoda menekülsz, ahova én, te átkozott Bontovich.. - elneveti a végét, mert ezen már csak azt lehet. Ilyen maximum amúgy is csak a filmekben van, mint az ő helyzetük, ez egy igazi tragikomédia.
- Majd felejtés átokkal megoldjuk. Az lesz a legjobb. Ezt még itt kell elfojtani Márton. Egy csók... Már az is több, mint amit szabadott volna, de pont lehet az egész, el sem kezdődött valami végére - olyan meggyőzően beszél, hogy még ő maga is elhiszi, hogy ennek így kell lennie. Más út nincs.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- De hát.. - mondaná, hogy ez még simán megvalósítható és badarság eltemetett vágyként beszélni róla, de inkább nem megy bele. Hát Márton tudja igazán, hogy most mit érez és mit gondol erről. - Tanítani így is tudnál nem? - teszi fel végül bátortalanul a kérdést. Csak erre tér ki, a többiről úgy érzi, hogy jobb nem beszélni, nehogy valami fájó legyen belőle.
- Nagyon sajnálom, hogy ilyen korán elvesztetted, biztosan remek ember volt- ezt arra tudja alapozni, amit lát. Márton és Miska is jól nevelt, s nem hinné, hogy ez csupán az anyjukon múlt volna. - Nem mindenki ragaszkodna ennyire egy régen tett ígérethez, mint te. Közel álltatok egymáshoz? - hülye kérdés, tudja a választ, hiszen ha nem lettek volna, akkor Márton valószínűleg nem ragaszkodik az egészhez. Eléggé patthelyzet ez.
- Nem szeretnék maradni - közli fájdalmasan egyszerűen. Nem szeretné végignézni, bár nem tudja, hogy az ami most van, pár hét múlva is fent fog e még állni. De jelenleg úgy érzi, hogy nem szeretne ott lenni. - Nem tudom mi ez az egész és azt sem, hogy van e értelme, lenne e valaha is értelme, nem csak egy hirtelen jött fellángolás - e, nem az jött e ki rajtunk, hogy hoppá te lettél volna a házastársam és csessze meg, lásd mit vesztettél.. Egyszerűen semmit sem tudok, ráadásul nevetséges, hogy pár nap után ilyen mélyen kell erről beszélnünk.. Hát nézz ránk, mint két kis tini, akik nem tudják mik azok az érzelmek - tényleg olyan, mintha újra tinédzser lenne és most találkozna először valakivel, aki miatt a hormonjai teljesen megzavarodnak.- De azt tudom, hogy most, ebben a pillanatban biztos vagyok abban, hogy nem szeretnék ott lenni az esküvődön.