Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem is tudja, mit keres itt. Mindig visszavágyik Mártonhoz, annak ellenére, hogy újra és újra az ellenkezőjét állítja.
Mancsait halkan rakosgatja egymás elé, női valójában nem jöhet, hiszen most éppen játssza az elérhetetlent, aki menekül maga és vágyai elől.
Egy cserép mögött fekve nézi, ahogy Márton eszeget. Napok óta lesi és mindennap egyre közelebb és közelebb merészkedett, hogy jobban megismerje a másik szokásait. De a leselkedés már nem elegendő számára, így óvatos léptekkel indul meg a férfi elé, remélve, hogy az nem fogja elhajtani messzi földre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nevetni akar, kacagni egy jót azon, ahogy Márton méregeti, hogy furcsának nevezi. Okosan megáll előtte, kicsit illegeti magát, majd közelebb merészkedik. Nem, nem éri be a férfi ujjával, hanem egyenesen az ölébe ugrik.
Nagy, kék szemeivel nézi a másikat, majd kicsit fészkelődik, végül elnyúl Márton ölében úgy, hogy arca a másik felé van. Hogy tetszését kinyilvánítsa, dorombolni kezd.
Drága Márton, ha te tudnád, hogy ki vagyok.. Miért nem keresel? Miért ülsz itt ahelyett, hogy velem vagy? Mikor lettél oly' férfi, aki hallgat a nőre? Tán nem is hiányzom?
Orrával játékosan megpiszkálja a férfi kezét. Simogatásra vágyik, szeretetet akar, s nem akárkitől, csak is Mártontól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mikor Márton a szeméről kezd beszélni, ő egy pillanatra szégyenlősen lehunyja azokat, mintha csak rajtakapták volna valamin. Nem vagy őrült. Ám ezt magáról már nem tudná annyira biztosan kijelenteni, hiszen miféle szerzetnek kell lenni ahhoz, hogy minden tagadás és hadakozás ellenére idejön mégis, csak nem emberi alakban? Bolond vagyok, mert ellöklek, bolond vagyok, mert itt vagyok.
A húst érdeklődve szimatolja meg, de nem eszik belőle. Talán majd később, most túlságosan izgatott attól, hogy itt lehet.
Egy halk nyávogással adja Márton tudtára, hogy figyel. Szereti, amikor a férfi mesél neki és bármiről is legyen szó, nála a legnagyobb biztonságban vannak a szavai, mert soha többé nem árulná a férfit el, sem tettekkel, sem szavakkal.
Pónival? Miről beszélsz te? A kérdést sem érti, de jól megjegyzi majd a későbbiekre. Milyen póni? Hihetetlen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Cicaláány?? Adok én neked olyan cicalányt mindjárt, pfej. Meg ne halljam ezt még egyszer, mert kikaparom a szemedet. Még, hogy cicalány, Jézusom Márton, ne hívj így. Vagy nem is rám gondolsz??
Teljesen leragad annál, hogy cicalányként hivatkozik rá a másik, majdnem le is marad emiatt a lényegről. Márton olyan szépen beszél, szemeiben, szavaiban és hangjában is érződik, hogy mennyire tiszta minden gondolata, aggálya és szeretete. Mira most hallja meg őt igazán, hiszen most nem tud és nem is akar hadakozni. Ráébred, hogy nem neki kellett volna elfelejteni a férfit, hanem éppen fordítva. Mártonnak nyugodtabb, szebb és biztosabb élete lett volna, ha ő felejt.
Kicsit fészkelődik, mancsait ide-oda pakolgatja a férfi ölében, jól láthatóan tipródik. Aztán megfagy.
Nem kell nősülnöd? Mit tettél Márton? Miért mondtál le erről? Emeli fel fejét és jól láthatóan érdeklődve hallgatja a szavakat. Szomorkásan nyávog egyet, majd fejét a másik mellkasához teszi és hallgatja a szíve ritmusát, melytől ismét dorombolni kezd.
Közelebb vagyunk egymáshoz, mint valaha, csak hallgass a szívedre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Furán hangzik, de képes lenne örökre ebben a pillanatban ragadni. Mártont az édes tudatlanság öleli körbe, Mira pedig végre először nem felesel, nem vitázik a másikkal. Talán ez életük legnyugodtabb pillanata és ez őt örömmel tölti el. Annyira szeretne túllépni minden aggályán, minden ellenérzésén, de egyelőre sajnos képtelen. Azt pedig mégsem mondhatja a férfinak, hogy várják meg, míg apja eltávozik, hiszen az eléggé morbid lenne. Pedig én már nagyon várom ezt a pillanatot.
A kérdésre megrázza a fejét. Nincs gazdája, hiszen nem engedi, hogy legyen a közelében valaki, aki hazavárja, akit haza várhat.
Majd egyszer talán. Talán te leszel az. Hozzád képes lennék hazatérni.
Sóhajt, ami macskaként eléggé vicces mozzanat lehet, de lelke most ezért kiált. Rossz ötlet volt idejönni, mert sóvárgásán nem enyhített, csak fokozott a dolog. Márton túl jó és eddig is tisztában volt azzal, hogy miatta lesz mindig bolond.
Márton. Bárcsak képes lennék engedni a makacsságból és átlendülni a gyűlöleten, amit Arnold iránt érzek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Elmész? És itt hagynál valaki másra?
Sértődötten nyávog egyet, majd ki is ugrik Márton öléből. Nélküle nem fog idejönni az biztos és jobb, ha ezzel a másik is tisztában van.
Abból te nem eszel, hogy én itt várok rád.
Idegesen jár le és fel, folyamatosan nyávog, mint aki panaszkodik, mint egy igazi nő, aki papol az urának, mikor az elmenne valahova nélküle.
Aztán megáll, ránéz Mártonra, kidugja rá a nyelvét és tüntetőleg hátat fordít neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Miri!? Adok én neked olyan Mirit mindjárt!
Fújtat egyet és aprót karmol Márton lábába. Hát tudja már, hogy hol a helye és hogy hívja.
Még, hogy Miri. Mikor tanulnod már meg, hogy ne hívj így?
Morcosan néz a másikra. Nem tetszik neki, ahogy hívja, hogy magára akarja hagyni, semmi sem tetszik neki. Hát mindjárt átváltozik és jól kiosztja őt. Pedig annyira jól kezdődött..

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Istenem Márton, olyan ostoba tudsz lenni.
Megrázza magát, majd odébb ballag, hogy egy kicsit nyugalomba legyen. Nem változhat át, nem fedheti fel magát, mert ezen lénye tökéletes pajzs a férfival szemben.
Olyan vagy, mint a kávé. Eleinte egy - két pohárral beértem, nem volt rá szükségem mindennap. Miután kezdtem megismerni az ízét, függővé váltam és rájöttem, hogy szükségem van rá az életben, nélkülözhetetlen lett számomra. Mindennap kívántam, kellett a túléléshez. Igen, te pont ilyen vagy számomra. Szükségem van rád, azt akarom, hogy mindennap te adj nekem erőt.
Visszalopózik és hízelgő üzemmódra kapcsol. Elég, ha valós alakjában nem jönnek ki. Szüksége van erre az emberre. Jobban, mint valaha is hitte volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Rá se nézek másra.
Ha őszinte akar lenni, Mártont sem akarta észrevenni. Olyan jól el volt ő egymaga. A munkára koncentrált, építette a jövőjét, terveket szőtt. Aztán jött Márton és úgy ütötte el, mint a Pesti gyors az öngyilkos jelöltet, aki elé lép.
Mira soha nem akart senkitől, főleg nem egy férfitól függeni, hiszen éppen ettől menekült el. Milyen vicces a sors, hogy pont ahhoz talált vissza, akit hátrahagyott.
Nézi Mártont, s végül minden eddigi érzése és gondolata ellenére, kiugrik az öléből és közben Mirává változik. Ruháit okosan megbűvölte, így nem meztelen valójában áll a másik előtt, hanem egy zöld színű, egyrészes ruhában.
- Miri!? Tényleg Miri!? - rázza meg a fejét hitetlenkedve, majd közelebb lép, pont annyira, hogy elszívja a másik ajkai elől a levegőt.
- Ha házasodni akarnék, te lennél az első, aki tudna róla, mert csakis hozzád mennék férjhez - ez nem ámítás, szavai egytől egyig mind igazak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Áll ott és nézi a másikat, hallgatja a szavait és úgy dönt, hogy Márton mondja csak a magáét, ő ebbe most nem áll bele.
Fordul egyet és visszaváltozik előbbi állapotába, majd eltűnik az egyik bokorban.
Tudod ki fog veled vitatkozni, mikor most mondtam neked életem egyik legszebb mondatát. Pukkadj meg Bontovich.
El sem hiszi, minek jött egyáltalán ide, minek fedte fel magát, minek akarja ezt a gyereket? Hát ez egy kölyök, maradjon csak az anyjánál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Én nem vagyok normális? Ember, hát nézzél már tükörbe. Itt ordibálsz teljesen jogtalanul.
Olyan mérges, hogy még a dráma királynős távozásra sem képes, ezért a bokorban lapulva hallgatja és nézi a másik kirohanását, ami elképesztően felcseszi.
Fulladj is bele, sőt már most megfojtalak egy kurva párnával.
És ahogy Márton eltűnik, Mira úgy jön ki a rejtekéből és emberi alakjában indul meg Márton után, de van olyan szerencsétlen, hogy a tányér egyik törött darabjába belelép, ami fel is sérti, ám ezzel sem törődik, megy Márton után.
– Állj már meg te idióta! - kiabál utána nem törődve az idővel, a hellyel, semmivel.
– Mégis mit képzelsz magadról, he? - dobbant egyet a lábával, amibe most nyíllal bele a fájdalom. Talán nem mezítláb kellett volna jönnie, na mindegy.
– Azt hiszed, hogy én azt akartam, hogy minden gondolatom körülötted forogjon? Hát én lennék a legboldogabb, ha nem így lenne. Sőt. Újra el kéne, hogy felejtselek. Igen. Az lesz. Újra elfelejtelek, aztán pukkadj meg - ez lesz. Igen, ezt kell tenni, aztán legalább végre jobb lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

– Hát ez egy igazán szívhez szóló szerelmi vallomás volt, meg kell hagyni - még, hogy megüti. Próbálja csak meg, de biz Isten, utána nem él tovább két percnél.
– Csak, mert a hülye húgom bekamuzta, hogy anyánk beteg! - kiabálja ingerülten, nem törődve azzal, hogy melyik Bontovich hallja. Hallják csak, hogy itt van, hogy mit érez, hogy mennyire nevetséges ez az egész.
– Soha nem jöttem volna vissza, mert tudtam jól, hogy ez lesz. Öt percet nem bírunk ki vitatkozás nélkül. Ötöt. Azt is csak azért, mert karakál voltam. Hát ember, milyen élet lenne ez? Nem hiszem el, hogy nem érted. Mi nem vagyunk képesek arra, hogy ne így beszéljünk egymással. Ilyen életet akarsz? Folyton kiabálni, törni, zúzni? - toporog. Folyamatosan jár a lába és nem érdekli a fájdalom, a vér, nem érdekli semmi. Annyira mérges, hogy legszívesebben ő is a földhöz vágna valamit.
Mikor Márton közelít, ő bicegve hátrálni kezd, látja maga előtt, hogy a férfi tényleg lekever neki egyet.
– Hozzám ne merj érni - emeli fel mutatóujját fenyegetőn, ám a következő pillanatban már krumplis zsákként van Márton hátán.
– Hagyjál békén, mit csinálsz? - nem rúgja, nem üti, csak kérdez.
– Márton, tegyél le, különben visszaváltozok cicává és esküszöm, hogy végig szántom a karmaimmal a hátad. Utána pedig soha többé nem látsz - semmilyen formájában sem. Ez az egész nevetséges, nincs baja, hadd menjen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

– Az animágus alakom egy karakál, nem egy egyszerű házi cica - kikéri magának, hogy macska, hát milyen lealacsonyító ez. Bezzeg odakint még csodálta őt a másik, most meg leszólja, na szép.
– Tehát csak én miattam veszekszünk? Te tökéletes vagy!? Hát bocsmá', hogy ilyen selejt lettem egy önimádó nárcisztikus apával. Majd jól visszamegyek az időben és seggbe rúgom magam, hogy Mirácska ne szökj el, hát a világ legjobb fogás vár rád a túloldalon. Ne aggódj, ő maga a tökély, soha nem hibázik és vígan éltek majd, békében szeretetben - a legjobb fogás ezt még csak nem is iróniával mondja, mert így van. Számára Márton a befutó, csak nem képes ezt elfogadni. Nem tud mit kezdeni az érzésével, az egyik pillanatban meg akarja fojtani a másikat, a következőben pedig soha nem akarja elereszteni.
– Milyen vicces vagy - dünnyögve törődik bele, hogy esélye sincsen, s morcos képpel ül a pulton. Nem is olyan régen fordított volt a helyzet. Ő gondoskodott a másikról, s csak emiatt nem szökik el, míg Márton a kötszerért nyúl. Aztán tekintete a nyíló ajtóra szegeződik és arcára fagyott mosollyal néz az érkezőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

– Pont, mint te - mindketten rohadékok és idióták. Mira belátja, hogy ő az egész dologban a legnagyobb vétkes és hibafaktor, de azért Márton se egy ártatlan angyalka.
Miksa érkezése kizökkenti egy kicsit és mire eljut hozzá, hogy mit is mondott a kedvence, Márton már morog, testvére pedig ott sincs. Mira csak néz maga elé. Nem tud mit mondani, nem akar mit mondani. Néha ugyan felszisszen, mikor a fertőtlenítő jobban belemar a húsába, de nem panaszkodik. Úgy érzi, hogy elfogytak a szavak, elfogyott az ereje. Nézi Mártont, s mikor az végez, lassan kezd el lecsúszni a pultról, miközben egy halk köszönömöt elrebeg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hallgatja a másik szavait, melyek mélyen ivódnak be bőre alá. Ezt akarja. Szeretve lenni, de képtelen arra, hogy engedjen. Csókjukba belesóhajt, nem akarja ereszteni a másikat, mégsem marasztalja. Aztán megint jön a gyűlölt név, melytől fel tudna robbanni, most mégsem szól érte. Csak nézi, Márton távolodó alakját és megsemmisülten ácsorog a konyhában.
Eltelik jó pár perc, mire állati alakjába bújik és elindul. Nem haza, mégcsak nem is ki a teraszra, hanem fel a lépcsőn, egyenesen Márton szobájába, hogy pihe puha alakjában, szavak nélkül, odafeküdjön az ágyába és halkan dorombolva elaludjon a férfi mellett.
Én is szeretlek, te idióta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kissé meglepődött, amikor Márton jelentkezett, hiszen hetek teltek el az utolsó találkozásuk óta. Ezen idő alatt próbálta életét visszaterelni a normális mederbe, de Márton gondolata mindig ott lebegett körülötte. Ezért sem utasította vissza és ezért készült izgatottan.
-Elnézést a késésért - szólal meg Márton háta mögött egy váratlan pillanatban. - Most tényleg nem direkt volt - szabadkozik mosolyogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Valóban nem. Talán most először nem akart késni, mert eddig provokálta a másikat. Most meg. Itt akart lenni. Mellette.
– Cseles vagy Márton, azt hiszem túl jól kiismertél - mosolyogva néz a másikra és közelebb lép, hogy az arcára adjon egy apró puszit.
– Nem tudtam, hogy mit vegyek fel, mert eléggé ködösen beszéltél. Szóval remélem, hogy nem evezni megyünk, vagy vízi síelni, mert viccesen festenék - néz körbe a kétségtelenül szép környezetem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

– Hát ez elég távoli jövő - húzza el száját kissé csalódottan. Nem, nem ellenkezik, hogy ilyen úgysem lesz, hanem sajnálja, hogy csak akkor mennének el kipróbálni az említett sportokat.
– Oké - bólint egyet, ezzel is beleegyezvén abba, amit Márton kér. Ő titkon lopakodott és bújt hozzá, de nem árulja el magát, csak szerényen mosolyog.
– Mehetünk - fogadja el végül a felé nyúló kart és mindent, ami gátolja benne ezt az egészet, mára hátrahagy. Látni szeretné, hogy az mi lehet ebből, ha nem ellenkezik folyamatosan és nem kétes kifogást, nem engedi, hogy apja árnyéka rájuk vetüljön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

– Gyönyörű - néz kifelé az ablakon, miközben helyet foglal. Már ennyi is elég neki ahhoz, hogy tudja Márton mennyire kitett magáért. Pedig, teljesen felesleges ez a flancolás, egy pléd és egy kosár is bőven elég lett volna. Mirella számára a társaság a lényeg.
– Dolgoztam, rengeteget - abba menekült, hogy neki állt új kollekciót tervezni. Néhány napig tökéletes stratégiának bizonyult, de aztán teljesen felesleges volt azt gondolni, hogy Márton létezése csak úgy elillan a gondolataiból.
– Jó volt a kiruccanás a fiúkkal? - érdeklődik kedvesen, semmi féltékenység, megvetés, harag. Tényleg kíváncsi arra, hogy meghozta-e azt a felüdülést, amire Márton vágyott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

– Már az első randit ott alvósra tervezted? - néz a másikra szelíden mosolyogva. - Ennyire magabiztos vagy a végét illetően? - teszi fel érdeklődve a kérdését. Meg akarja ismerni, abba pedig beletartozik ez is. Egyáltalán nem háborodik fel, nem hagyja ott emiatt. Inkább viccesnek és merésznek tartja, amiért ezt így az első tíz percben beközli.
- Azt kell mondanom, hogy nem is nézel ki olyan gondterheltnek és vénnek, mint előtte - neveti el magát, majd iszik némi vizet. Nem érdekli, hogy mit csináltak, mert egyáltalán nem tartozik rá. De bármit is tett vele Miksa, látszik, hogy ráfért Mártonra.
- Miksa vett rá erre? - az a szemtelen, pimasz kölyök, akármit is mutat magából, van elég okos az ilyesmikhez. Nem, mintha Mártonból nem nézné ki, d e valamiért úgy érzi, hogy kellett neki némi noszogatás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

– A pofozgatás jobban megy, mint a nyakon öntés - jegyzi meg somolyogva, s kitekint az ablakon. Nem talál hibát egyelőre abban, amit Márton idependerített, csak egyet. Neki tényleg semmi, de semmi szüksége nincs ilyesmire.
– Ühm - fordul vissza, szemei kissé összeszűkülnek. - Hát, jó neked, gratulálok vagy nem tudom mit vársz erre - tényleg nem érti, hogy ezt most miért kellett. Nem volt kíváncsi arra, hogy Márton mit tett és mit nem azon a kiruccanáson. Főleg erre nem. Hát miért gondolta ez a férfi azt, hogy jó ötlet megosztani a nővel, hogy szexelt?
– Ami késik, nem múlik - közli könnyedén. Bár eldöntötte, hogy hátrahagy mindent és úgy tesz, mintha teljesen tiszták lennének a lapok, Márton szexeltem kijelentése egy kissé visszatereli és felhúz egy falat maga elé.
– Gondoltam, hogy nem magadtól jött az ötlet. Olyannak tűnsz, akit noszogatni kell - osztja meg megfigyelését őszintén. - De kétségkívül remekül választottál - teszi még hozzá gyorsan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Most már semmit sem ért. Hogy jön ő a kiránduláshoz, ha ott se volt? Arcára kiül az értetlenség, de nem szól semmit, inkább csak kitekint a távolba, majd Miksa említésénél elmosolyodik. - Ilyen voltál te is? - teszi fel érdeklődve a kérdést. Nem bánja, ha másról is beszélnek, hiszen így tudja jobban megismerni egymást két ember.
Alsó ajkát beharapva, húzza összébb magát, majd elmosolyodik. - Ennyire látni rajtam? - nevet fel halkan, majd előrébb dől, hogy kicsit közelebb legyen. - Tökéletes választás, abban az esetben, ha halálra akarsz untatni vagy el akarsz üldözni - még mindig nevet. - Tudod, annak tükrében, hogy mi van mögöttünk, én egy kicsit feszengve ülök itt és nézlek és próbálok nem arra gondolni, hogy rohadtul vihettél volna inkább szobára, vagy bárhova, csak ne itt bájologjunk, kerülgessük a forró kását -  nem leszúrás ez, hiszen végig nevet. Csak közli a tényeket, amik fényében talán a hangulat is változhat kicsikét. - Nem attól foglak kedvelni, ha nekem idehozol egy toronyórát láncostul, hanem attól, aki igazából vagy - nevetése alábbhagy és már komolyan beszél, miközben végig a másik szemeiben pihenteti sajátjait. - Csodálatos ez a hely, biztos vagyok benne, hogy sokat gondolkoztál rajta, hogy mi lenne a legmegfelelőbb és kissé aggódok amiatt, hogy azt gondoltad rólam, ilyesmikre pályázok - tényleg ennyire felszínesnek és igényesnek tűnne? Pedig egyáltalán nem az, sőt. Mindent meg tud becsülni, amit annak köszönhet, hogy dolgoznia kellett magáért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Elég nehéz elképzelni olyannak Mártont, mint amit eddig Miksából látott. Sajnálja, hogy így alakultak a dolgok és azt még jobban, hogy ő maga is szerepet játszott abban, hogy Mártonból az legyen, aki lett.
- Ne haragudj rám, amiért esélyt sem adtam. Csak magamra gondoltam és arra, hogy nem szeretnék olyan nő lenni, akit egy apjához hasonló, idióta szociopata tart a karmai között és irányít - igen, ő teljes mértékben arra alapozott, hogy csak és kizárólag ilyen embert választhatott mellé az apja. Mert hát neki is az lett volna jó, ha Mirellát elnyomják és lekötik. A szőkeségnek pedig egyáltalán nem ilyen jövőképe volt. - Nem gondoltam, hogy ilyen képek voltak benned. Mármint, tényleg. Nem gondolkodtam és biztos lehetsz benne, hogy életem végéig sajnálkozni fogok miatta - újra és újra, mert azt gondolom, hogy soha nem fogom magamnak elnézni ezt. Hát totális vétek volt és totális rombolást végeztem valaki másnak az életében, Pedig nem akartam.
– Hé, nem mondtam egy szóval sem, hogy utálom - teszi fel védekezően a kezeit. - Csak nincs erre szükség - a kettő teljesen más. - Tudom, hogy bármit megtennél és meg is teszel és te is tudod, hogy egyáltalán nem azért állunk úgy, ahogy, mert azt gondolnám, hogy ne adnál meg mindent - kár, hogy minden egyes találkozásukkor ezt meg kell beszélni, mert már fárasztó. Ezért akart most tisztán jönni, de hülyeség volt azt gondolni, hogy ez lehetséges. - Mi jutott még eszedbe? - teszi fel kérdését kíváncsian, majd újfent iszik egy kis vizet.
- Egyelőre nincs okom menekülni, de hát ki tudja mit művelsz még.. - neveti el magát halkan. Kettejük esetében bármi megeshet, faképnél hagyásból egyiküknek sem lehet hiánya, az egyszer biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

– Nézd a jó oldalát, másodikra már biztosra mentetek és megismerted a választottad - még, ha meg is hiúsult az a frigy is, legalább Márton láthatta előre, hogy mit vállalna. Vicces, hogy csórónak kettőből két esküvője ment gallyra Mirella miatt. Csodálja, hogy még szóba áll vele a férfi.
– Megteheted azt, hogy világot jársz és itt hagyod egy kicsit a családod? - teszi fel teljesen komolyan a kérdését. Meglepődne azon, ha erre igen lenne a válasz.
– Annyira túl gondoltad ezt az egészet - mosolyodik el hálásan. - Pedig én egyáltalán nem vagyok ám ennyire komplikált, hogy négy tervet kelljen készíteni egyetlen randira - nem könnyű eset ez tagadhatatlan, de ha most azt mondaná Mártonnak, hogy egy sétával is beérte volna, akkor vajon a férfi itt helyben kap szívrohamot? Inkább nem kísérletezik, az a tuti.
- Amúgy nem olyan rossz ötletek ezek. Mondjuk, nem az egy héttel kezdeném, mert szerintem, ha egy órát képesek vagyunk eltölteni egymással úgy, hogy nem akarjuk legyilkolni a másikat, már az is nagy szó.. - nem csak ő támad mindig, ezért is meri ezt mondani. Mártonban is van bőven indulat, ha egymással társalognak, szóval ennek fényében az, hogy még egyikük kezében sincsen ott a kés, haladás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

– Kétlem, hogy képes lennél rá - közli egyszerűen, mégis határozottan. Nem hiszi, hogy Márton akár két - három napra is képes lenne arra, hogy hátrahagyja a családját és minden mást. De nem haragszik emiatt, teljesen megérti, hogy neki erről szól az élete.
– Az imént még azt mondtad, hogy örök életedre agglegény maradsz, most pedig már a feleségednek akarsz virágot venni. Fura vagy - nem érti ő már ezt. Abban teljesen biztos, hogy majd, akit elvesz a férfi, azon nagyon jól fog járni, hiszen a tenyerén fogja hordani. Bár azt gondolnánk, hogy ismeretségük felszínes, Mirellának megvan az előnye, karakálként látta, hogy Márton miképpen bánik a családjával, szeretteivel. Ezért tudja biztosan, hogy mennyire jó ember.
– Hollandiába, hogy lásd, hova menekültem - ez nagyon egyszerű. Ha már ő időt tölt itt, ahol Márton éli a mindennapjait, akkor nyilvánvalóan meg kell mutatnia neki azt, hogy ő hol él. Persze ez az egész csak elméleti, hiszen megvalósulni aligha fog valaha is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

– Én nem ezt mondtam - rázza meg a fejét. - Szerintem te hűséges és elkötelezett vagy, ami egy csodálatos dolog. Neked az az életed, hogy védd a családod és gondoskodj róluk. Emiatt úgy gondolom, hogy nem lennél képes heteket külön lenni tőlük, sőt. Szerintem napokat sem. Mert fejben mindig otthon lennél. De ezzel semmi probléma sincsen, ez csodálatos és tiszteletreméltó - kihangsúlyozza az utolsó két szót, hogy Márton meghallja, ő nem támadni akar. Csupán megosztja vele, amit gondol, társalog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Lehajtja fejét, mert nem akar, nem tud vitázni azzal, hogy mindig ellöki a másikat. Sajnos ez igaz. Van benne egy gát, ami nem akar megszűnni, valószínűleg ezzel akarja védeni magát. - Sajnálom - rebegi végül halkan, s újfent kitekint az ablakon. Úgy fest ma estére ez lesz a menedéke, újra meg újra kinéz, mintha bármi változás történne, de mindig csak ugyanaz van a szemei előtt. Pont, mint kettejük esetében. Neki köszönhetően nem jutnak egyről a kettőre, ezt eddig is tudta és tisztában van azzal is, hogy be kellene ezt fejezni, különben futhat majd a férfi után.
– Tudod, te azt hiszed, hogy hetek óta nem voltunk egy időben, egy helyen, de igazából ez nem így van - fordítja vissza fejét a férfira. - Voltam nálatok. Többször is. Találtam egy nagyon jó helyet, ahol senki nem vehet észre, de mégis elég közel van ahhoz, hogy lássalak, halljalak. Volt olyan este, hogy tudtodon kívül ott aludtam a szobádban, sőt. Miksa egy hete rajta kapott azon, hogy hajnalban osonok kifelé, azt gondoltam, hogy elmondta, rá egy napra hívtál.. - biztos benne, hogy Márton ki fog akadni számít rá, de ő ezzel válaszolt arra, hogy vágyik-e arra, hogy a másik közelében legyen, gondol-e rá. Gondol, sajnos túlságosan sokszor is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

– Nem is biztos, hogy tudta, hogy én vagyok, mert hát állati formában látott - teszi hozzá a Miksa dologhoz, mert nem szeretné, ha közöttük harag lenne.
– Ügyeket intéztél, a családdal beszéltél. Igazi felnőtt voltál - néz a másikra mosolyogva. - Tervezted a gyilkosságom - neveti el magát, mert úgy érzi, hogy túlságosan kezd megint félre menni az egész.
– Ne gyere azzal, hogy miért csináltam és kegyetlen meg stb. Hiányoztál, hiányzol minden nap, de békében akartam ott lenni, mert látod megint kezdünk befeszülni - az lett volna a csoda, ha ez nem jön el. Mondjuk azt gondolta, hogy kicsit később.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

– Oké - ennyi. Ennyit mond mindenre, ami elhagyja Márton száját és neki áll enni. Lenne mit mondania, legszívesebben tajtékozni kezdene, de nem teszi. Csak eszi az előételt, iszik némi vizet és tovább falatozik. Aztán mikor elfogy az előétel, megtörli a száját és kinéz az ablakon, ahol éppen láthat egy hajót elúszni. Éppen úgy siklik a vízen, ahogy a Bontovich-Fölnagy kettős bármily féle kapcsolati lehetősége. Pedig ő tiszta szívből örült a meghívásnak, a viszontlátásnak és már csak annak is, hogy meglátta Márton nevét a telefon kijelzőjén.
Sóhajt.
Tekintetét visszatáncoltatja Mártonra, de nem mond semmit. Nem akar már mit mondani, mert felesleges. Úgy tűnik, hogy minden egyes szavuk üti egymást, s ez olyan falat épít kettejük közé, amit lehetetlen meghódítani.
Mikor hozzák a főételt annak is némán áll neki, ha van desszert azt is hang nélkül fogyasztja. Mert, míg csendben vannak, addig legalább béke van kötöttünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem akar itt lenni. Nem akar itt ülni, miközben azt érzi, hogy megfullad. Mert a jelenlegi helyzetükben sajnos így van. Fulladozik, ugyanúgy, ahogy Márton is. Nincsenek egymásra jó hatással, s mikor Márton kijelenti, hogy szereti, ő halkan felszisszen. Hogy mondhatja ezt a férfi ennyire magabiztosan azután, hogy pár perce a saját öccse karjaiba küldte? Nem akarja megkérdőjelezni a másikat, csupán magában tesz fel megannyi kérdést, melyek bőven cáfolják azt, amit Márton állít.
– Oké - szólal meg ismét, ugyanazzal a szóval, ugyanazzal a hangszínnel, mint legutoljára.
– Nem fogom azt mondani, hogy én is, mert nem tudok csak úgy dobálózni ezzel a szóval - teszi le az evőeszközöket és a férfit figyeli. - Vannak irántad érzéseim, hiszen ha nem lennének abban a pillanatban hagytalak volna itt, mikor gyerekesnek neveztél és utána már az öcsédnek szántál. Elhiszem, hogy azt gondolod, hogy szeretsz, de nem hiszem, hogy egy igazi szerelem ilyen lenne - lehet, hogy ennek nincs igazán értelme, pedig ő teljesen érti, amit mond. - Vagy szerinted azok, akik tényleg, igazán szeretik egymást, ennyire képtelenek kompromisszumokra, simulásra, egymáshoz csiszolódásra? - érdeklődve néz rá. - Úgy és akkor szeretném kimondani én is majd neked, mikor már teljes biztonságot érzek közöttünk. De nézz ránk. Akkora közöttünk a szakadék, hogy néhányan azt mondanák, hagyjátok a fenébe. És tudom, hogy én vagyok ennek az okozója, szóval megígérem neked, hogy engedek. Félreteszem az apámat és adok magunknak egy kis időt arra, hogy lássuk mik lehetnénk. Aztán utána pedig meglátjuk - badarság lenne ereszteni a dolgot, tudja jól. Azzal is tisztában van, hogy ő maga a gát, így hát enged. Mert nem akarja távol tudni a másikat.