Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Kifejezetten jó hallgatni azt, hogy valakinek ennyire jó kapcsolata lehet a szüleivel. Ha gyerekkorára gondol vissza, akkor neki is csak jó emlékei vannak. Nagyjából tizenöt lehetett, amikor távolodni kezdett tőle az apja, aztán a vége már tudjuk mi lett.
-Látod, máris nem örülsz annyira, mint annak idején, mikor elszöktem, mi? - neveti el magát, s mosollyal az arcán néz a férfira.
- Ennek így kellett lennie. Én nem fogok áskálodni ellene. Bármit tettem az elmúlt két hétben, bármit mondtam bárhogyan próbáltam ráébreszteni, hogy öreg vagy, nem szereted, nem hozzávaló vagy, rossz ember vagy.. Üres füleket találtam. Azt pedig nem fogom mondani neked, hogy legyél vele egy szar, szemét alak, mert én leszek az első, aki letépi a tököd, ha ilyet hallok- mondhatná szebben is, de nem akarja. Azt szeretné, ha Márton érezné és tudná, hogy hiába van itt kettejük között valami, a húga az első és ha ő sérül miattuk, akkor annak ára lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Ne haragudj rám, nem akartalak ilyen helyzetbe hozni.. Apámnak akartam szégyent, megvetést és büntetést- tényleg nem a férfi ellen szólt, akkor nem is gondolt bele abba, hogy a másik fél sérül vagy megalázzák. Csak és kizárólag magával törődött, meg azzal, hogy ő ne sérüljön, mindegy volt milyen áldozattal jár ez.
- Márton. Te jó ember vagy- pont azt a távolságot szünteti meg, amit a férfi okozott. - Igen, kimerem ezt jelenteni, az vagy, pedig ne tudd meg mennyire akartam, hogy ne legyél az. Még kémkedtem is utánad, láttál is, csak nem tudtad, hogy én vagyok... - mosolyodik el szelíden, pont úgy, mint karakál alakjában.
- Nem, nem. Téged az öcséddel látták utoljára, engem pedig a húgommal. Mellesleg, ezek mindig ilyen jóban voltak?- Miska úgy figyelt a húgára, mint valami testőr, hát ezt a vak is látja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Hát azt vettem észre - igen, még a távolból is kitűnt, hogy a testvéreik milyen könnyedén, mosolyogva, magukat elengedve társalognak és örülnek egymásnak. De ő is csak annak tudta be, hogy koruknál fogva, érdeklődési körük valószínűleg sokkal közelebbi, mint Márton és Zille között. - Elég érdekesen nézett ki, hogy te oda se mentél, mintha észre se vetted volna.. Miksa meg, mint egy testőr úgy vigyázott rá - nem leszúrás, nevet is az egészen, hiszen ezen csak azt lehet. Márton úgy lépett a megmentésére, hogy Zille felé se nézett, pedig őt ugyanúgy zaklathatták volna.
- Én. Bocsánat, csak te megöleltél és én kibontakoztam belőle, de igazság szerint nem volt olyan rossz és utána is maradtunk közel és olyan szépen tudtunk beszélni, észre se vettem, hogy közelebb mentem. Ne haragudj, csak úgy, csak úgy jött. De igazad van, ez tarthatatlan állapot - el is távolodik, nem csak felső testével, hanem arrébb is ül. Nem a ház másik végébe, de tisztes távolságba.
- Úgy hallom csendesedik a vihar, talán mindjárt vége is - néz ki az egyik ablakon, így ültében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Halkan felnevet. Neki nem kell magyarázni a befeszülést, látja jól a másikon, sőt magán is érzi egy jó ideje. De sajnos a felnőtt lét ezzel jár.
Hallgatja Márton szavait, arca izmai pedig biztosan fájni fognak, mert egyik pillanatban mérges, a másikban szomorú a harmadikban, pedig nevet. Persze a sorrend nem feltétlen ez.
- Jó neveltetésre vall, hogy jegyesen nem mentél egy idegen nő után.. - elismerően beszél erről, mintha ez tényleg nagy dolog lenne, holott ennek kellene az alapnak lenni. - Jesszus ez úgy hangzik, mintha terrorban tartottalak volna az elmúlt két hétben - neveti el magát zavartan. Különös, de teljes mértékben átérez mindent, amit a férfi mond. Csak van esze. Ő nem mondja ki, nem mondhatja ki, mert akkor ez az egész abszurd helyzet megváltozik. Így terel az időjárás felé.
Csendben vár, képes ő követni Márton kérését, ha nem hülyeség az, aztán mikor meghallja a csobbanást és Márton nevetését, ő is nevet.
- Szeretném azt mondani, hogy igen, de jobb, ha nem - lassan feltápászkodik, majd annak ellenére, hogy tudja, jobb közöttük a távolság, odalép a férfihoz. - Bár utánam jöttél volna, akkor, mikor még nem tudtuk egymásról, hogy kik vagyunk - búgja halkan szavait, majd nyom Márton arcára egy puszit. - Viszlát Bontovich úr, ajánlom, hogy a vasárnapi reggelire ott legyen a menyasszonya mellett, mert nem szeretnék visszajönni Magyarországra és ellátni a baját - bár hangjában még ott az él, de érezhetően sokkal inkább játékos hangnem ez, mint eddigi civakodásaik alkalmával.
Sarkon fordul és elindul kifelé. Muszáj elmennie egyszerűen muszáj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Az elköszönéssel, ő teljesen lezártnak tekinti a dolgot. Kész arra, hogy mindent elnyomjon, hogy úgy gondoljon majd egyszer Mártonra, mint a férfira, aki szerető férje a húgának és csodálatos apja a gyermekeiknek. Tényleg erős benne az elhatározás, mert tudja, hogy mindenkinek ez lesz a legjobb. Amúgy is, milyen nevetséges az, hogy ennyire vágyik valaki iránt, akit két hete látott először? Ilyen csak és kizárólag a filmekben van, az ő életében nem lehet. Nem engedhet meg magának ilyesmit.
Hátat fordít az egésznek azzal, hogy Márton is már csak a nagy tomporát csodálhatja..
Aztán beüt az ég. A villám után olyan gyorsan érkezik a csattanás, hogy Mirának esélye sincs felkészülni a dologra, így egyszeriben sötétül el előtte minden és mint egy rongybaba hull alá, bele a férfi karjaiba.
Eltelik öt, tíz, tizenöt és végül húsz perc is, mire lesz benne némi erő. Ezalatt gyakorlatilag bármi is történhetne, Mirella nem lenne képes semmit sem reagálni, mert teljes sokkban van. Feje Márton váll gödrében pihen, így szerencsétlenségére, mikor kezd némi életerőt összekaparni, Márton parfümjének az illata bódítja tovább. Nem szól semmit, csak bújik, mintha még mindig erőtlen és védtelen lenne, ám az igazság az, hogy most önző módon kihasználja a pillanatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bár Márton nem láthatja, hiszen feje még a takaró alatt van, arcára mosoly telepszik. - Muci pont ezért lenne ideális- szólal meg kissé rekedtes hangon, s végre arra is képes, hogy leszedje a takarót a feje búbjáról. - Ő se csípi a vihart és még hadakozna is vele.. - ő is megtenné, ha nem lenne ennyire kegyetlenül béna, hogy egy nagyobb csattanás hatására elájul. - Meddig nem voltam magamnál? - fáj a feje, el van gémberedve a teste, ami még mindig meg-meg reszket olykor. Egy rakás szerencsétlenségnek érzi magát, biztos benne, hogy nincs még egy felnőtt ember a világon, akit ennyire megvisel egy vihar, ezt biztosan kezelni kéne.
- Igazából, nem annyira jó ez így- csak azért, mert a simítások, az ölelés, az illat, a lélegzetvétel, a szavak, az egész hely és helyzet mind egyre közelebb és közelebb sodorják. Ő pedig lassan elveszik benne annak ellenére, hogy pontosan jól tudja, hogy ezt nem szabad. Mozdul, lassú lélegzetvételek közepette emeli a fejét, s mikor már olyan magasságba ér, hogy ajkaik egy vonalban, túlságosan közel legyenek egymáshoz, elszívja a levegőt a másik elől, egy pillanatig vár, majd megcsókolja a férfit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Az egész annyira abszurd, hogyha a kanapén ülve nézné, akkor dobálná a képernyőhöz a pattogatott kukoricát, hogy ne máár milyen klisés ez. Azonban megélve a dolgot, inkább jut eszébe az, hogy mekkora szemétség az élettől az egész. Itt van a férfival, aki elől elmenekült, mikor megtudta, hogy ő a húga jegyese, tönkre akarta tenni, most meg a karjai között piheg. Ez az egész az univerzum egy nevetséges epizódja, s legszívesebben üvöltene, hogy ugyan már miért.. De nem teszi. Sőt. Tovább tetézi a bajt azzal, hogy megcsókolja a másikat.
Egy csókban nincs mit bizonygatni, mert vagy ott vibrál a szerelem, amit a csókban kifejezhetünk, vagy nincs ott, így egy csók a tökéletes hazugságvizsgáló. A probléma az, hogy Mirella érzi, hogy neki egyre több és több kell. Tudta, hogy hatalmas hiba kezdeményezni, mert akkor valami olyat ad a férfinak, amit eddig nem. Lehetőséget, szavak nélkül ad engedélyt arra, hogy Márton ne fogja vissza magát. A hátán fekve néz fel a másikra, akinek arcát a két tenyere közé fogja, hogy megtörje egy pillanatra az egész varázst. - Nem lehet - sóhajtja fájdalmasan a szavakat és érzi, hogy mellkasa minden egyes lélegzetvételnél egyre jobban szorít attól, hogy végül ezek a szavak hagyták el a száját. Nem teheti. Zille nem érdemli azt, hogy a leendő férje megcsalja, főleg ne a nővérével tegye.
- Nem tehetem meg vele. Képtelen vagyok rá- és ha sikerült volna magát eredeti tervéhez tartani, akkor ezt a pillanatot fel tudná használni arra, hogy Zille szemét felnyissa. Hiszen ki akarna  hozzámenni valakihez, aki pár héttel az esküvő előtt a testvérével feküdt le? De képtelen rá. Nem tudja átlépni a határt, mert ha megtenné, azt nem bosszúból, nem azért tenné, hogy tönkre tegye a másikat, hanem azért, mert akarja.
Vágyik Mártonra, magába akarja szívni az illatát, érezni akarja ízét, azt szeretné, hogy testük egymáshoz simuljon és elvesszenek egymás érintései között. ez a férfi pillanatok alatt vette el a józan eszét és ez Mirella számára tarthatatlan állapot, mégsem mozdul. Ott fekszik még mindig és valahol talán abban reménykedik, hogy a férfi nem hagyja ennyiben, csak a megfelelő szó, tett és nézés hiányzik ahhoz, hogy a szőkeség elfelejtse azt, hogy pár pillanattal korábban mit is mondott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Ez nem csak vágy. De annak kell lennie. Csak fellángolásként szabad létezni, ami, ha innen kimennek tovább kell, hogy illanjon. Nem számít, hogy a nap minden szabad percében az jár a fejében, hogy Márton vajon mit csinálhat, hol lehet, miért nem vele, rajta, benne van. Nem lehetnek ilyen gondolatai, ám ez jelen helyzetben meglehetősen nehéz.
Nézi a férfit. Azt a férfit, akit gyűlölni akart, akit tönkre akart tenni, aki feleségül veszi a húgát. A húgát. Soha nem gondolta volna, hogy egyszer egy röpke pillanatra talán bánni fogja, hogy elment. Soha. Mindig is megrendíthetetlen volt a döntésében és boldog. Most pedig.. Gyakorta jár azon az esze, hogy vajon tíz évvel ezelőtt, ha találkoznak, akkor az is ilyen érzéseket, érdeklődést, vágyat váltott volna-e ki belőlük.
Kiélvezi az utolsó utáni pillanatot is, magába szívja az illatot, érinti még egyszer utoljára Márton hátát, haját, testét, majd mikor a férfi mellé érkezik, egy hatalmas, fájdalommal és vággyal teli sóhaj szakad ki belőle.
- Na, de kérem.. Ne sértegessen holmi átlagos jelzővel - muszáj visszaváltania magázódásba, mert azt reméli, hogy ez ver kettejük közé némi éket. Ám ezután a két mondat után, kitör belőle a nevetés, mert el sem tudja képzelni azt, hogy két ember között, akik ennyire akarják a másikat, átlagos lehetne bármi is.
- Tényleg el kell mennem. Ez így nem mehet tovább - szólal meg végül néhány percnyi csend után. - Visszamegyek Hollandiába és többet nem hallanak felőlem, elzárkózom önöktől teljesen és egy idő után, bizonyosan jobb lesz- fordítja fejét a mellette fekvő felé. - Igen, jobbnak kell lennie. Mi is jók vagyunk, tisztességes és becsületes nevelést kaptunk. Senkivel se tennénk olyat, ami egy életre összetörné, igaz? - csak és kizárólag magukkal vagy legalábbis vele biztosan. Mert bármennyire nevetséges is ez.. Ez bizony nem csak vágy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Rosszallóan tekint a másikra, mikor a bizonyítást említi. Márton olyan játékot akar játszani, amiről mindketten pontosan jól tudják, hogy nem lehet.
- Márton- sóhajtja halkan a másik ajkaira immár a nevét, hiszen a férfi egyre közelebb és közelebb merészkedik hozzá.- Ne csinálja, kérem- igen, meg kell tartani a magázódást, mert az is valamiféle távolság. Az egyetlen távolság most kettejük között, hiszen Márton képes meglépni azt, hogy minden okos gondolat ellenére ajkaival támad, elszívja a levegőt a nő elől és úgy néz rá, mint egy kis gyerek az áhított pónira.
- Nem. Nem fogunk. Nem fogunk találkozni. Nem.- minden egyes ajkaira kapott érintés után neki fut annak, amit mondani szeretne.- Nem találkozunk Márton, elmegyek. Hazamegyek és elfelejtjük ezt az egészet- igen, így lesz. Feláll, kisétál és hello, a soha viszont nem látásra. Ez az elhatározása megszületik a fejében, csak az a helyzet, hogy azt nem tudja pontosan, hogy mikor áll fel innen és mikor lesz képes elsétálni. Mert egyelőre nem az.
Viszonozza a csókot, s már nem csak fejével, de testével is a férfi irányába fordul. Kezével lágyan megcirógatja Márton arcát és képes teljesen elveszni ebben a pillanatban, hiába minden ellenérv. Nem mondja ki, mert nem teheti meg, hiszen akkor még valóságosabbá válik az amúgy is nyilvánvaló.. Akarja ezt a férfit,  zsigereiben érzi a vágyat és teste minden egyes rezdülése, mozzanata elárulja ezt a másiknak. Mirella pedig hirtelen azt kívánja, hogy bárcsak tíz évvel ezelőtt lennének.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Akarja. Mindenre vágyik, amit Márton szavakkal és tettekkel ígér. Nem ellenkezik már, elengedte az összes érvet, mely azért rimánkodik neki, hogy hagyja abba. Bújik a férfi karjaiba és egy pillanatra úgy érzi, hogy most van meg a hiányzó puzzle darabka. Azonban ezt a pillanatot az töri meg, hogy Mucika megérkezik, Márton pedig harap, Mirella még lök is egyet a férfin, hogy mielőbb földet érjen. - Je moeder- nem Márton édesanyját, hanem a kutyáét szidja, miután egy kisebb kiabálás után sikerül szavakat találnia. - Rohadtul fáj - morgolódik és kezével ajkát tapintja, melyből egy kevés vér is távozik.
- Szóval Mucika az erényöve- néz végül a mellette fekvőre és elneveti magát. - Látja, neki legalább van esze, ha már nekünk nem lett volna.. - ruháit eligazítva, lassan felemelkedik. Muszáj most ebben a pillanatban elindulnia vagy ennek a vége nem lesz jó. - Ég Önnel Márton, talán egy másik életben.. - int egy félszeg mosollyal a férfinak, majd nem törődve az esővel, elindul. Mert hiába fél a vihartól, attól jobban retteg, ami kettejük között történhetett volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem állt szándékában visszatérni, de itt van, ismét. Zille üzenetet küldött neki, melyben megírta, hogy anyjuk pár napja összeesett és orvosi vizsgálatok hadát végezték el rajta, a baj pedig nem csak a hőség végett következett be. Valamiféle erősebb kór támadta meg a szervezetét, melyből a felépülés jóval hosszabb ideig is eltarhat.
Ha őszinte akar lenni, nem akart eljönni, mert semmi kedve nem volt találkozni apjukkal, de húga annyira kérlelte és olyan kétségbeesetten magyarázott, hogy itt van.
– Hol van? - csapja ki a bejárati ajtót a kelleténél kicsit hevesebben, s látva a házvezető értetlen arcát, kiegészíti a kérdését. - Hol van Zille kisasszony? - toppant egyet a lábával és miután választ kap, megindul a kert felé ahol a húga egy férfi társaságában ücsörög. - Zille! - nem köszön, nincs olyan hangulatban, hogy ezt tegye. Dühös és legszívesebben felborítaná a kis asztalt. - Mégis mit szórakozol? Megmondanád, hogy az éppen halálos beteg édesanyánk, hogy a fenébe sétafikálhat nevetgélve a Balaton parton, amikor állítólag neki az ágyban kellene feküdnie!? - nem hiszi el, hogy ez megtörténhet. Az egész családban egyetlen valakiben bízott még az pedig a húga volt, erre tessék, ő is átveri és egyszerűen el sem tudja képzelni, hogy miért.
– Elnézést, magunkra hagyna, kérem? - fordul a számára idegen férfihoz, aki úgy néz rá, mintha már ezer éve azt várta volna, hogy lássa. Pedig biztos  abban, hogy még sosem látták egymás, hát emlékezne. – Mi? Most meg hova mész? Nem neked szólt a kérés - Zille egy most magatokra hagylak és később megbeszéljükkel hagyja ott és ettől a szőkeség még mérgesebb lesz. Nem törődve azzal, hogy mit fog gondolni róla az uraság kiabál egyet, majd sarkon fordul és hollandul szitkozódva indul befelé, hogy holmijait összeszedje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem is emlékszik arra, hogy mikor volt utoljára ilyen dühös. Zille kijátszotta és még csak magyarázatot sem ad neki, amikor számon kérné, hanem otthagyja egy idegen férfival. Mégis minek? Mirella válaszokat akar és nem úgy jött ide, mint aki képes lenne szemet hunyni bármi felett is. Húga után indul, hogy akár az egész ház népe előtt kiabáljon és úgy véli ebben senki sem állíthatja meg.
Hallja, hogy mögötte valaki csicsereg, de egészen, addig míg karját meg nem ragadja a férfi eszébe se jut, hogy neki szólna ez a nevetséges becézés. A csók annyira váratlanul érinti, hogy egy pillanatra lefagy, ám, amikor magához tér egy pofonnal jutalmazza a férfit.
– Mégis mit képzel, mit csinál? - lök is egyet rajta, hogy minél távolabb legyen tőle a másik. - Ki engedte meg, hogy hozzám érjen? - szemei szikrát szórnak, látni lehet, hogy eddigi dühe csak még nagyobb lett. - Maga bolond, hogy idegen nőket csókolgat? És mégis minek hív ezen a nevetséges néven?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ahogy a férfi beszél, Mirellát ereiben a vér egyre csak zubogni kezd. Vérnyomása halad egyre feljebb, s mikor úgy tűnik, hogy a másik végre befejezi a meséjét, Mirella újra pofon vágja.
– Minek rágalmaz? Miről beszél? Azt se tudom ki maga, még soha nem találkoztunk, nem hogy majdnem lefeküdtünk.. - hallatlan, amit ez a férfi állít, nem érti miféle vicc akar ez lenni, de nagyon nincs ínyére. - Megsütötte a nap, hogy ilyen ostobaságokat beszél? Különben is, miért tegez? Nem tanították meg a jó modorra? - ez csak valami rossz álom lehet az már biztos. Mit is kell ilyenkor csinálni? Megcsípi a karját, hogy felébredjen, de hiába, a férfi még mindig ott van és ő is még mindig Magyarországon van.
– Keressen egy terapeutát, azzal beszélgessen a téveszméiről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

– Maga miről beszél? - csattan fel ő is éppen olyan hangosan, mint a másik. Kikéri magának ezt a hangnemet, főleg a családja birtokán. Mégis mit képzel magáról ez a férfi, kicsoda!?
– Most szórakozik velem? Zillével találták ki ezt az ostobaságot? Nyilván, hiszen együtt voltak az imént. Fogadtak? Esetleg kamera is van a közelben? Mi a tét? - nyilvánvaló már számára, hogy ez csak valami átverés lehet, ami kapcsolódik ahhoz, amit Zille füllentett. Még a végén kiderül, hogy egy egész szappanoperát kerekítettek ide neki, amivel bizonyára örökre megutáltatják vele ezt az országot.
– Nézze én nem tudom mit gondol, hogy ki vagy mi vagyok, de kérem fejezze ezt be, mert rettentő kínos helyzetbe hozza magát az egész ház előtt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

– Most, hogy mondja, de éreztem.. - nyúl oda szájához, amit az imént a másik érintett. - Dühöt. Dühöt, amiért csókolgat - volt ott valami más is, egy aprócska dolog, de annak nem tulajdonít több jelentőséget, hiszen nem érdemes vele foglalkozni. Az egész helyzet abszurd és egyre kellemetlenebb, ahogy a férfi próbálkozik.
– Nézze uram, amiről ön beszél, nagyon szép és biztos vagyok benne, hogy a hölgy, akivel összekever, szintén szerelmes önbe, de kérem higgye el, hogy nem én vagyok az - bár az eléggé fura számára, hogy van rajta kívül más is, aki fél a vihartól, a gyerekeket leszámítva, de ezen kívül fogalma sincs, hogy miről beszél ez az ember.
– Ne haragudjon, de nem tudom ki az a Mucika és milyen csónakházról beszél. Én most érkeztem Hollandiából, mert azt mondták, hogy az édesanyánk beteg, nemrégiben voltam itt két hetet, hogy a húgom esküvői ruháját elkészítsem, de ahogy végeztem vele, haza is mentem. Esetleg, mikor elmentünk egy kicsit szórakozni, akkor magára mosolyogtam és ezzel félrevezettem? Vagy miért mondja nekem ezeket? - kezd egy kicsit félni, ezért tesz is egy lépést hátra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kacagnia kell, ahogy a történetet és az ötletet meghallja. Most már teljesen biztos abban, hogy itt mindenki megőrült, s áldja az eget, hogy az elmúlt tíz évben nem kellett itt élnie. Hát ezek bolondok és úgy tűnik, hogy képesek mást is bevonni az őrült ötleteikbe.
– Ne haragudjon meg, de önnek fizetnek ezért? - teszi fel teljesen komolyan a kérdést. - Meddig kell mennie? Egészen az oltárig vagy mi az egyezség? - mert biztos, hogy valami ilyesmi áll a háttérben, az nem lehet, hogy ez az őrült igazat beszél.
– Hogy én a menyasszony!? - csattan fel annyira hangosan, hogy akár még a parton is hallhatják ezt a kérdést. Újra nevet, ez az igazi hisztérikus nevetés rázza egész testét és eltart jó pár percig.
– Nem tudom, hogy mit mondtak magának, de tíz éve pont egy ilyen előre eltervezett, fejem fölött kötött házasság elől menekültem el. Szóval eléggé idióta húzás éppen ilyesmivel viccelődnie - bár nem ismeri, de most kifejezetten sajnálja szegény férfit. Reméli, hogy ezt a félreértést hamar tudják tisztázni, mert ez egyre kellemetlenebb egy beszélgetés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

– Ó higgye el, elég sok mindent kinézek én ezekből - Zille mondjuk a mai napig kivétel volt, mert róla az gondolta, hogy nem tenne semmit ellene, de mint az ábra mutatja, tévedett. Biztosra veszi, hogy van erre jó magyarázat és számon is fogja kérni, amikor végre sikerül ezt az őrültet lerázni.
– Magához? Most akkor ezért van itt? Ezért mondja ezeket, mert számon akar kérni amiatt, ami tíz éve történt? - kezd világossá válni, már csak azt nem érti, hogy honnan tudta meg, hogy jön és mégis honnan ismeri Zillét ez a férfi.
– Most szórakozik velem? Zille szerelmes egy jóképű, rendes férfiba, akivel nem olyan régen találkoztak és hozzá megy feleségül. Miért menne egy maga korabelihez? Hát mennyivel idősebb nála, tíz évvel? - hihetetlen, hogy mikre nem képesek egyesek. Nem elég, hogy őt rágalmazza még a húgát is belekeveri, hát ezek tényleg anyait, apait beleadnak.
– Mondja maga ivott? - teszi fel a kérdését kissé aggódva, mert úgy érzékeli, mintha kezdene rosszul lenni a másik. Az alkohol magyarázat lenne erre az egészre, hiszen azt keverni a tűző nappal és a fejben lévő bolondsággal, tuti ez is közrejátszik az egész történetben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

– Igaza van, de hallva most az őrültségeit, azt gondolom, hogy jól tettem, hogy elmentem - mintha csak érezte volna, hogy egy bolondhoz akarják hozzáadni. Amiket ez a férfi mond, teljességgel lehetetlenek. Hol van bárki ebből a házból, aki megcáfolhatná ezt? Biztosan mind elbújt és úgy tesz, mintha dolgozna, közben pedig csak hallgatja őket. Legyen csak vége ennek, biztosan nem köszönik meg, amit tőle kapnak majd.
– Most akkor azt mondja, hogy összetörte a húgom szívét? - lép egyet előre és dühe kezd átcsapni haraggá. Mert, ha tényleg igaz, hogy Zille már nem menyasszony, akkor biztos, hogy ez a férfi megbántotta, ő pedig nem fogja ezt annyiba hagyni.
– Kérem fejezze már ezt be, hogyan szerethetne, hogy ha nem is ismer? Talán újságokból ismer vagy honnan? Ez az egész nevetséges - hányszor kell még ezt elmondania? Nem jó vicc és ezt hajtogatni egyre fárasztóbb. Miért nem hagyja már őt békén ez az ember, mit akar tőle?
– Mégis mit szeretne tudni? Hazajöttem, hogy elkészítsem a hugom ruháját és megismerkedjek Miksával, aki elveszi a húgomat. Volt közös reggeli is a két család között, aztán itt voltam pár napot, majd mikor végeztem, hazamentem, mert a műhelyben történt egy kis baleset és meg kellett oldani. Nem terveztem visszajönni, mert Fölnagy úr és köztem ahogy várható volt, a helyzet elmérgesedett, de amikor Zille szólt, hogy anyánkkal történt valami, hát jöttem és most itt vagyok önnel ebben a nevetséges helyzetben - mert ez tényleg az. Az egész szituáció csak egy rossz vicc lehet, aminek lassan vége szakadhatna most már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

– De hát nincs olyan, hogy mi, ne szórakozzon már velem - nem hiszem el, hogy nem fogja fel és nem képes ezt befejezni. Be kell látnom, hogy nagyon jó embert béreltek fel, mert igen hitelesen tolja a dolgot.
– Nem, csak nem jutott eszembe a neve. Arnold, igen, Arnoldnak hívom, mert ő nekem nem az apám - közli hűvösen és sértődötten, mert bizony sérti az, hogy apjaként utalnak erre a férfira. - Várjon csak, azt mondta, hogy Márton!? - néz a másikra és mintha szemeiben fény gyúlna. - Maga Bontovich Márton? - jó hát a vezetéknév azért van meg neki, mert Miksának is ez a neve. Tehát ők testvérek, micsoda logika. Nézi a férfit, vizslatja az arcát, majd fintorog egyet. - Maga tett megjegyzést a tomporomra a Rengetegben, maga mocskos disznó - és igen, még egy pofont ad a férfinak, mert hát abból ugye sose elég.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

– A papírokon nyilvánvalóan az áll, de számomra ő nem apa - minek magyarázkodik? Nem tartozik ennek az embernek magyarázattal, mégis úgy érzi, hogy muszáj, hogy megértesse vele, hogy milyen viszonyt ápol az apjával.
A név hallatán ugrik be emlék, ó de még milyen, kénytelen kifejezni ismét, hogy mennyire sértő volt akkor ez, de arra nem számít, hogy a férfi most elkapja és közelebb vonja magához.
Egy pillanatra eláll a lélegzete is, ez pedig pont elegendő ahhoz, hogy parfüm illata az orrába szökkenjen, s ettől Mirella rosszul érezze magát. Lehunyja pilláit, újra levegőt vesz, az illat ismét hatalmába keríti, s úgy érzi, mintha ez már megtörtént volna már.
Szemeit akkor nyitja ki, mikor Márton megszólal, kinyitja szemeit és a férfiéba néz. Igen, mintha lett volna már ebben a helyzetben, de nem tudja kivel és mikor.
– Kérem, engedjen el. Kérem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Mély levegőt vesz, különös számára, hogy a percekkel ezelőtti vihar, ami dúlt benne, ettől az öleléstől, mintha elmúlt volna. Emlékszik Mártonra, tudja, hogy ott volt ő is a Rengetegben, emlékszik, hogy sértegették egymást és utána ő visszaindult Hollandiába. De ennyi és nem érti, hogy ha ennyi történt, akkor ez a férfi miért mondja neki, hogy szereti, miért hangsúlyozza ki, hogy őt választotta, hiszen ennek semmi értelme nincs.
Kibontakozik az ölelésből és már érzi is a hiányát a másiknak. Nem érti, nem érti miért hiányzik neki valaki, akit nem is ismer. Látja Márton arcát, látja, hogy szomorú, hogy csalódott és hogy teljesen összezavarodott. - Sajnálom - nem tud mást mondani, nem tudja megmagyarázni, hogy mit és miért, de úgy érezte, hogy ezt muszáj kimondania. - Vigyázzon magára Márton - köszön végül el a háttal álló férfitól és elindul megkeresi Zillét, mert azt azért nem felejtette el, hogy miféle hazugsággal hozták őt ide.

//   //

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Csak azért van még Magyarországon, mert nem érti, hogy mégis mi folyik itt. Zille teljesen ki van fordulva magából. Először a hazugság arról, hogy gond van az anyjukkal, aztán jött Márton, aki állítja, hogy közöttük volt valami. Az esküvő, amire ruhákat készített le lett mondva. Teljes káosz van itt és szeretné megérni, hogy végre kibogozódnak a szálak.
Nem akart a parton céltalanul sétálgatni, így hóna alá vágta a SUP-ot és keresett egy olyan helyet, ahol nem igazán vannak fürdőzők. Kellett neki a magány, kellett neki a víz, a nap és az, hogy kicsit másként lássa a világot. Szerencsére a víz nyugodt, így maga mellé teszi az evezőt, lábait előre nyújtja, kezein támaszkodik és így tekint a közeledő irányába.
- Mi a…? Mit keres maga itt? - értetlenül néz Mártonra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

– Nézze, én nem tudom, hogy ön milyen világban él és miért pont engem környékezne meg, de kérem ne szórakozzon velem - néz a másikra, aki nem néz ki valami túl jól.
– Mondja, jól van? Elég sápadtnak tűnik - teszi fel kérdését nemes egyszerűséggel. Nem terelni akár arról, amit a másik magyaráz, csupán csak nem szeretné, ha baja esne.
– Márton, valamiféle fogadást kötött valakivel? Vagy miért mond nekem képtelenségeket?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

– Márton, kérem - néz sűrű pislogások közepette a másikra.
- Látom, hogy dühös, csalódott és frusztrált, de én nem tudom miről beszél. Kérem értse meg, hogy fogalmam sincs semmilyen levélről, sem mugli postáról. Én sajnálom, hogy valaki ezt tette önnel és így járt, de ne engem büntessen, kérem - megtehetné, hogy elevez és itthagyja a férfit, de nem viszi rá a lélek. Csak nézi őt, nézi az ismerős vonásokat, vizslatja a szemeit, melyben látja a csalódottságot és mégis talán némi reményt is.
- Tegyük fel, hogy igaza van. Meséljen nekem, segítsen kicsit, kérem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Tekintete a pad felé téved, ahol Miksát véli felfedezni, int is neki, amikor véletlenül feléjük néz, majd ismét minden figyelme Mártonra irányul. Érdeklődve hallgatja a történetet, mely közben néha elkomorodik az arca, néha pedig majdnem nevet, hiszen eléggé viccesnek tűnik a kutyakaki és még a rágó is. A végére pedig ismét teljes értetlenség ül ki az arcára.
– De. Nem értem - sóhajt fel és tekintetét ismét a padra vezeti.
- Zille egy szóval se említi magát, nem beszél arról se, hogy most miért nem lesz esküvő, már azt sem értem, hogy ki lett volna a férj és ez az egész túlságosan zavaros - mintha még bele is fájdulna a feje egy kicsikét.
— Mikor történt ez? - pontos időpontot szeretne, hogy előkutassa emlékei közül, hogy szerinte mit csinált akkor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

– Maga lett volna a férjem? - néz elkerekedett szemekkel a másikra. Be kell látnia, hogy nem is járt volna annyira rosszul, már, ami a kinézetet illeti, a többiről nem tud ugyebár nyilatkozni.
- Micsoda nevetséges dolog, hogy a húgommal akart összeállni, ezután - csattan fel hirtelen. Hát ez felháborító.
- Mennyivel idősebb nála, hát miért akarta ilyesmibe kényszeríteni? Én azt hittem, hogy tiszta szerelemből készül férjhez menni - húzza el száját a gondolattól. Miféle beteg állat van itt mellette? Pedig már kezdte azt gondolni, hogy Márton áldozat, közben meg.. Ki tudja miféle perverziói vannak.
- Elég hihetetlennek tűnik ez az egész. Ne haragudjon, de én nem igazán hiszen az ilyen, megláttalak és máris beléd szerettem mesékben - mondjuk nem is nagyon engedett magának meg ilyesmit, hiszen inkább a munkára koncentrált mindig.
– Tudja, annyira. Annyira hitelesen mondja, hogy már szeretnék hinni magának - nézi őt. Nézi a padot, Miksát aztán megint Mártont, igyekszik, próbál emlékezni, még szemeit is hunyorítja és akkor megvan.
- A kutyaszar, fú de büdös volt - nevet halkan és Mártonra néz.
- Tényleg találkoztunk itt és azért vettem el a nadrágod madzagját, hogy reklamálj, mondj valamit, vigyél el a bokorba, a vízbe, bárhova. De nem jöttél.. - ennyi van meg neki egyelőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

– Sajnálom, az nem maga ellen szólt - úgy érzi, mintha ez a beszélgetés már megtörtént volna, de azt nem tudja megmondani, hogy csak álmaiban vagy a valóságban.
- Az ellen szöktem meg, hogy a fejem felett döntöttek, a mai világban ez felháborító és nevetséges - meg úgy bármelyik világban az. Hadd legyen már az embernek szabad akarata.
– Kötelesség? Ne nevettessen már. Egyáltalán miért köttetett ez az egyesség, kiderült már? - mert, hogy biztosan valami simlisség van benne és azt is határozottan érzi, hogy az ő apja a hunyó és a bukó fél. De annak idején nem jött rá, hogy mi a bibi, pedig nem egyszer szökött be az apja dolgozószobájába, mielőtt úgy döntött, hogy jobb lelépni.
Az újra lefutott körök, a témák melyekről már vitatkoztak lassan beindítják a gépezetet és parányi emlékfoszlányokat szórnak elméje sötét zugaiba. Látja, hogy Mártonban megcsillan némi remény, de a helyzet az, hogy jelenleg többel nem tud neki szolgálni. Halványan, de megvan neki az első találkozásuk.
- Én nem tudom. Amennyiben tényleg igaz, amit mondasz, akkor biztosan nem véletlenül döntöttem úgy, hogy nem akarok emlékezni rád - húzza el a száját kissé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

– Ugyan már, maga tényleg olyan hülye, hogy azt gondolja csupán legjobb barátság végett jutottak erre? - neveti el magát hangosan, s fröcsköl magára némi vizet, hogy ne csak aszalódjon a deszkán.
- Eszembe sem jutna a legjobb barátnőmmel egyezséget kötni a gyermekeink felett csupán barátságból. Ez ostoba feltételezés - az ilyen ősök által eldöntött frigyek mögött mindig lapul valami, nem kell ehhez fizikusnak lenni, hogy az ember tudja.
– De hát azt mondtad, hogy írtam egy levelet. Hát gondolom abban benne van bőven, amit tudnod kell, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

– És lássanak csodát, házasság nélkül is milyen szép életét és jövőt biztosítottam magamnak - közli némi fölényességgel a tényeket. Megdolgozott azért, amije van és nincs ráutalva egy férfira, neki ez sokkal többet ér, mindennél.
- Nem sok értelme lett volna az egésznek, hiszen valószínű, hogy eluntam volna magam, utáltalak volna, mert kényszerből kellett hozzád menni és talán fél egy éven belül mentem volna innen, csak megspóroltam a válási procedúrát - elképzelni se tudja, hogy mi hajtja azokat a nőket, akik megelégszenek azzal, hogy otthon tesznek, vesznek. Számára ez rabság lett volna, a szerelem pedig aligha épülhet erre.
– Minek neveztél? - villan a szemében valami sötét és gondolkodás nélkül vágja fejbe a másikat az evezővel.
- Még egyszer így hívsz a legnemesebbik szerved fogja bánni, ezt megígérem - meglepődik a saját szavain, leginkább azért, mert tudja, hogy ezt már használta. Nézi Mártont, hogy vajon amúgy jól van - e és amennyiben igen, még egyet ad neki, hogy biztosan sikerüljön visszaverni a képzelgéseit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

– Pont nem érdekel, hogy termékeny vagy dugásra képes - válaszol felháborodottan. Mégis mit képzel magáról ez a férfi? Mirella nincs hozzászokva ahhoz, hogy ilyen alpári stílusban szóljanak hozzá. Mondjuk az is tény, hogy ő maga sem szokott ennyire hevesen reagálni arra, ha valaki becézi.
- Mondja, maga teljesen hülye? - nem érti, hogy Márton mit akar. Az imént kérte, pontosabban fenyegette meg azért, amiért így hívta őt, erre megint megteszi.
- Ne hívjon így és kérem, ne zaklasson tovább - az evezővel, most Márton azon kezére csap, amellyel fogja a SUPot, remélve, hogy ettől az majd elereszti és ha lehetősége van rá, mélyebb részre indul, hogy kérése komolyságát megmutassa.