Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Nem sokat aludt az éjjel, ami Cath ajánlatának köszönhető. Maga is meglepődött azon, hogy tényleg képes ennyit kattogni a dolgon, hiszen bármikor kapott ilyen ajánlatot, kapásból visszautasította. Most ez mégis más, s tudja jól, hogy ki miatt.
Már kora reggel elindult egy sétára, különleges társasága pedig nem más, mint Mucika, akit Márton nagyszüleitől kért kölcsön. Szerette volna kissé viccesen tudatni a férfival, hogy itt van, így hát elhatározta, hogy a kutyáról készült képeket küldi el ébresztő gyanánt. Az utolsó kép, a Csónakháznál készült, kísérő szövege pedig ennyi: “Egy randi villámok nélkül?”
Tudja, hogy kissé aljas, de nevezhetjük tesztnek is. Bár ő inkább csak fel szeretné köszönteni Mártont, ha már tegnap ez elmaradt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Mucikával az oldalán nézi, ahogy Márton, időseket megszégyenítő módon, robot mozgással rohan be a házba. Ha tudta volna, hogy ilyen produkciót kap, akkor biztos, hogy jobban felkészült és felveszi, mert a családi ebédeknél jó kis nevetés lehetett volna belőle. Na mindegy, a kutyát előre küldi, majd szép lassan ő is elindul és az ajtófélfának dőlve nézi a másikat.
- Szerintem kezdd el hanyagolni a futást, mert borzasztóan nézel ki közben - szólal meg nevetve. - Boldog névnapot, meglepetés vagy mit kell mondani - tekintsünk el attól, hogy tegnap volt. Tudja jól, hogy Nemeskén a családdal volt, nem akart abba belerondítani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Nevetve nézi végig, hogy Mucika mennyire örül neki. Ő nem igyekszik, kivár, hiszen türelmes ember. - Tudtam, hogy a családoddal vagy, nem akartam zavarni - néz mosolyogva a másikra, melyből nevetés lesz, amikor Márton a nagyszüleit említi.
- Neeem, dehogy. Cathnél aludtam, volt egy kis dolgunk - eszébe sem jutott volna a nagyszülőknél aludni, az ultragáz lett volna.
- Csak elhoztam Mucikát sétálni és bemutatni neked képeken keresztül, hogy milyen jól szórakozunk - jó kis séta volt, de azért örül, hogy már itt a férfi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Tudom, hogy nem zavarnék - búgja mosolyogva. - De tudod, nekem az sok lenne - vagy inkább sokk. Megszokta a kis családot, még barátkoznia kell azzal, hogy Bontovichék mennyire népesek.
- Bizony, már meg is beszéltem vele, hogy viszem magammal haza - bújik az ölelésbe, mert nyilván az igazság az, hogy Mártonon kívül Magyarországon semmi sincs, ami veszettül hiányozna neki.
- Csak holnap estig terveztem, de majd meglátjuk - rövid látogatásnak szánta, hirtelen jött ötlet volt, így a jövő heti teendői közül semmit sem tett későbbi időpontra. - Hiányoztál - súgja szeretettel a másik ajkaira.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Meg fogsz lepődni, de van esély rá, hogy maradjak - van ám, nem is kevés. De az még a holnap zenéje.
- Mi lenne ha kirándulnánk egyet? - nem szeretne tespedni a szobában, meg egy helyben tipródni. Persze abban is van nem kevés öröm, de ha már itt van, akkor legyen aktív a pihenés.
- Lehet a környéken, de emlékeim szerint a Balaton is szép ősszel - nem mostanában volt szerencséje hozzá, de hát a természet mindig csoda tud lenni egy szép őszi napon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Hol semleges az a terep, ahol a nagyszüleid élnek és ahova a jövődet szervezted egyszer? - Nevetve teszi fel a kérdést. Nyilván érti, hogy mire célzott a férfi, de például egy Badacsony vagy egy Tihany sokkal, de sokkal semlegesebb, mint egy Bogolyfalva.
- Mucika sokat sétált már, szerintem őt hazavihetjük - bár nem tud a kutya nevében beszélni, de egy óra csak elég volt már, nem? Direkt nem egyből küldte a képeket, mert gondolta, hogy Márton egyből érkezni fog. Vagy legalábbis remélte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

- Az erdőbe? - vonja fel a szemöldökét gyanakodva. - Tán meg akarsz ölni? - méricskéli a másikat, s azon gondolkozik, hogy vajon hova rejthette a pálcáját. Nem, talán az egyetlen helyre, ami eszébe jut, oda nem. Reméli, hogy nem.
- Az erdő közepe. Tehát tényleg meg akarsz ölni - neveti el magát végül, majd a felé nyújtott kezet elfogadja és finoman rászorít.
- És még ásó is kell, ez igen. Komolyan mondom ez így eléggé bizarr, de menjünk, végül is, mindenki megértené, ha eltűntetnél, annyi sérelem után, amit nekem köszönhetsz - nyom egy puszit a másik arcára. Természetesen csak húzza, s reméli, hogy Márton tényleg csak kedveskedni akar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

A történet bizarr és a látvány is, így elneveti magát. Miksa nem normális, de úgy tűnik Márton se az, ha képes így hordani a pálcáját. Micsoda családba csöppent, te jó ég! Ezt biztosan nem fogja ép ésszel túlélni.
- Nem tudom eldönteni, hogy ez most dicséret vagy sértés akar-e lenni - ha azt nézi, hogy az összes férfi a családban ilyen nőt választ, akkor biztosan dicséret. Ugyanakkor, elég rémesnek hangzik ez a megítélés. Nevezzük a Bontovich férfiakat túlságosan érzékenynek, akkor máris nem tűnnek a nők annyira kegyetlennek, mint Márton szavaival.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Márton

- Márton.. Micsoda bókok ezek - neveti el magát halkan. A férfi olyan néha, mint egy kangörcsös tini, mondjuk teljesen megérti, azért a távolság ellenük van, de lehet, hogy ez nemsokára változik.
- Kívánságlista? - emelkedik meg szemöldöke. - Akarom én tudni, hogy mi áll azon a listán? - akarja persze, de megadja a lehetőséget a másiknak arra, hogy még meggondolja magát. - Hány évesen rejtetted el? - fontos ez? Persze, mert nem mindegy, hogy tíz évesen, húsz vagy harminc, hát minden évtizednek más-más kívánsága szokott lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Márton

- Hát, én azért ne haragudj meg, de egy kissé félek a tizenöt éves éned elképzeléseitől - neveti el magát. Nem volt ugyan kamasz fiú, de azért van némi lövése arról, hogy miket akarnak abban a korban a férfi nem csodái.
- Barnabás lesz valaha komoly? - bár mostanság nem találkozott vele, csak hallott arról, hogy miket művel. Azok alapján nem maradt kölyök, hanem egészen felelősségteljes felnőtté vált.
- Na jó, menjünk - adja be végül a derekát, mert azért kíváncsi ám, hogy mennyire sikerült mellé lőnie Mártonnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Harmadjára nézi meg ugyanazt a házat. Biztos benne, hogy Patrik már tiltólistára tette a számát és veszettül unja, hogy újra és újra ezt a házat nézik. Mirella gyakorlatilag már az első adandó alkalommal eldöntötte, hogy ez lesz az, csupán biztos akar lenni abban, hogy tényleg mindenre van elég hely és tér. - Oké Patrik, többször már nem kell megmutatnod. Megveszem -s látja  férfin, hogy először kissé hitetlenül néz rá. De mikor Mirella nem közli be, hogy csak viccelt, akkor boldog. A szőkeség is az, s ezzel a hatalmas örömmel lépked ki a házból az utcára, ahol még egy ölelést is kap a másiktól. Ezt a szőkeség kissé vonakodva fogadja, mert ő aztán nem nagyon szereti idegenekkel az ilyet, de annak tudja be, hogy Patrik örül, hogy többet végre nem látja a házat. Hát örülhet. Mirella is boldog és reméli, hogy Márton is az lesz majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Az ismerős hang hallatán összerezzen és arcára kiül az a tipikus, na most lebuktunk kifejezés. Mert igenis lebukott, csak nem úgy, ahogy drága Bontovich gondolja.
- Szia! - köszön kissé hangosan. Ez betudható zavarának.
Patrik üzlet emberhez méltóan lép előre, kezét odanyújtva Mártonnak. - Pallaghi Patrik, örvendek - Mirella pedig eközben azon töpreng, hogy akkor most oda minden. Nem így akarta ezt, nem is érti, hogy Márton mit keres itt, amikor nem itt kéne lennie, s ennek hangot is ad. - Nem úgy volt, hogy ma Pesten van dolgod? - kissé számonkérő, mintha még mérges is lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Nem úgy volt, hogy ma Pesten van dolgod? -teszi fel ismét a kérdést. Nem szereti, ha nem válaszolnak neki. Nem mintha bármit is segítene a dolgon a válasz, mert hát Márton itt van. Itt, ahol nem kellene és olyat lát, amit nem kellene. Hihetetlen ez az ember. Mégis miért van itt? Felháborító!
- Bontovich. Bontovich.. Áhh, őt még nem említette, akkor gondolom ő a keddi vagy a csütörtöki lehet - válaszol lekezelően, nem törődve a dologgal. Majd Mirella felé fordul. - Elintézek egy telefont és mehetünk - a szőkeség bólint, a férfi eltűnik bent.
- Mindent elrontasz - fordul végül Márton felé és hangjában némi hisztiség érzékelhető.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

- Igen, Te! - majdnem ki is ölti a nyelvét, de hát már nem kislány Ő. Felnőtt nő, aki most elég gyerekes, de megvan az oka. Örül, hogy Márton közelebb lép, már ölelni és puszilni akarná, mikor az kikel magából és a szőkeség először értetlenkedve néz rá, majd elneveti magát.
- Te.. Te azt hiszed, hogy. Azt hiszed, hogy én és ő? - nevet tovább. - Te komolyan ezt feltételezed rólam? - nyugszik meg végül és a nevetésből, sértettség lesz. - Értem én, hogy mindenki magából indul ki és ugyebár a te háttered nem tiszta, de komolyan.. Azt feltételezed rólam, hogy megcsallak? - fonja maga előtt össze a karjait és lép is egyet hátra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Márton

- Bemutatkozott, Pallaghi Patrik a neve - hiszen még az apját is beazonosította, miért ilyen értetlen és éretlen barom? - Igen. Nos, azt gondolom azért ölelt meg, mert örült, hogy végre megszabadul tőlem - nevet fel kényszeredetten. - Miksa meg igazán tarthatná a száját, ha már én is tartottam miatta nem egyszer - közli kissé mérgesen. Jól nézünk ki, néhány szó miatt lassan már nyomozó lesz ráállítva. Hogy tervezzen így az ember bármit, ami meglepő lehet?
- Végül is, meglepődtél, nem? - rázza meg a fejét, majd a házra pillant, aztán Mártonra. - Már úgyis mindegy, mert el lett cseszve az egész. Megvettem ezt a házat - mondja kevésbé lelkesen, mint ahogy szerette volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Márton

- Nem -rázza meg a fejét nevetve. - Ezt a házat azért vettem, hogy mi éljünk itt - hát miért ilyen értetlen? - Azt mondtad, hogy egyszer majd itt akarsz élni. És tudom, tudom, hogy te akartad építeni, de esküszöm azt a részét se vettem el tőled - sóhajt halkan. - Hetek óta nézegetek házakat, telkeket Patrikkal, ezt háromszor néztem meg, hogy biztos jó legyen, legyen elég hely egy másik épületnek is, amit úgy alakíthatsz, tervezhetsz, ahogy csak akarsz és ami azért lenne, hogy a családod is elférjen, ha jönnek - órákat ült tervezéssel, rajzolással, de kivételesen nem ruhák miatt, hanem a házuk miatt. Fene se gondolta volna, hogy ennyire nehéz ez az egész.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Márton

Nem annyira akaródzik számára, mert azért elég nagy tüske neki, hogy tényleg képes volt őt megvádolni a másik. Ez az egész el is veszi a nagy örömöt, nem érzi azt a hihetetlen boldogságot, amit szeretett volna, mikor eldönti, elmondja és megmutatja. Az egész varázsa oda, amolyan hétköznapi valami lett. Kár érte.
Végül, visszaölel és egy mosolyt erőltet az arcára.
- Ne haragudj meg, de az előbbiek után, maradnék egyelőre a 100 százalékos tulajdonnál - bizony. Jobb előrelátóak lenni és még néhány ilyen félreismerésből adódó vita, aztán ő megy is vissza Hollandiába, mert neki nincs ilyesmire szüksége.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Márton

- Most szórakozol? - löki Mártont kissé hátrébb. - Meggyanúsítasz, hogy félrekúrok egy ilyen ficsúrral, aztán azt mondod, hogy szívesen meglátogatsz? - toppant egy nagyot. - Feladnék mindent érted, hetek óta járom a várost, keresem a megfelelőt és akkor, majd meglátogatsz? Hát tudod mit Bontovich, pukkadj meg! - Patrik ekkor jön és Mirella fordul felé. - Bocs Patrik, de tárgytalan. Nem adok fel mindent egy férfiért, aki annyit se néz ki belőlem, hogy hűséges lennék és aki nem tudja azt értékelni, hogy minden elvemet feladva visszaköltözzek oda, ahonnan elmenekültem, ráadásul abba a városba, ahol ő mindig is elképzelte a jövőjét - nem is érti, hogy a fenébe jutott idáig. Hát ő mindig is erős, független és határozott volt, oké nem mindig, de az elmúlt években igen. Erre hagyta, hogy Márton hülyeségei elvakítsák. - További szép napot nektek! - fogja magát és elindul a Tündérmanóba, hogy Payneknél összeszedje a holmijait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Márton

- Eressz el! - addig rángatja a kezét, míg az ki nem szabadul és bizony tisztes távolságból hallgatja Mártont, aki ismét felhozza az oltárt és az emlékeket. - Nem akarok olyan életet élni, ahol bármelyik percben képesek felhozni ellenem tíz évvel ezelőtti dolgot is - jelenti ki határozottan. Ő boldogan jött ma ide, annyira szerette volna ezt a házat, de az egész totális káosz lett. Már csak arra vágyik, hogy haza menjen. - Az a baj, hogy amíg te úgy érzed, hogy újra önmagad vagy én teljesen elvesztettem azt, aki voltam - ez nem vicc. Ő határozott, szókimondó, élettel és célokkal teli nő volt, aki hallani sem akart arról, hogy egy férfi miatt változzon, változtasson az életén. Erre tessék. Képes lett volna házat venni, hogy Mártonnak jó legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Márton

- Én nem vagyok boldogtalan. Teljesen jól érzem magam. Jó nekem ott ahol vagyok, ahogy élek. De igenis, meg akartam venni ezt a házat, mert tudtam, hogy te soha nem tennéd meg azt, hogy hátrahagyod a családod. Éjszakába nyúlóan, órákon át terveztem, mértem, néztem több helyet is, hogy jó legyen.. Tetszett a dolog. De megölted az egészet a gyanúsítással és mintha egy szempillantás alatt nyitottad volna fel a szemeimet, hogy mi fog majd rám várni - tényleg lelkes volt. A tervezés pedig kifejezetten lelkesítő volt számára, hiszen végre nem csak ruhákkal foglalkozott. - Én nem akarom, hogy szaglásszanak utánam, hogy gyanúsítsanak, ne bízzanak bennem és még ki tudja még mi - hát ki akarná ezt? Senki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Márton

Muszáj nevetnie. Ezen már csak azt lehet. - Ha jól értem, te hetek óta azon vagy, hogy ki tudj jönni én hozzám. Én pedig hetek óta azon, hogy idejöjjek miattad - ez így tényleg nevetséges. Milyen jó lenne, ha képesek lennének kommunikálni egymással.
- Az a baj, hogy milyen kapcsolat az, ahol mindkét félnek fel kell adnia magát ahhoz, hogy lehessen? De tényleg. Milyen? - nyilván tudja, hogy valamennyit fel kell adnia az embernek, de tényleg mindent? Megéri az? Honnan tudják, hogy nem fogják megbánni rövid időn belül?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Márton

- Micsoda ötlet Márton. Azta, bárcsak eszembe jutott volna ez - ironizál. Mégis mit gondolt a férfi? Majd az egész márkáját feladja? Na azért annyira nem bolond. - Van még valami. Igazából ez sokat lendített azon, hogy azt mondjam, oké, idejövök - néz a másikra szelíd mosollyal az arcán.
- Cath pár hónapja, még a névnapodkor, tett egy ajánlatot, hogy társuljak vele. Igazából nagyon ott vannak a tervei. Nem is gondolom, hogy nagyon szüksége lenne rám, szóval így még megtisztelőbb volt a dolog - tényleg nem tudja mi szükség van rá, de nem akarta túl boncolni. Catherine jó fej, ismeri egy ideje és ha választania kéne, hogy kivel indítana be bármit, a nő benne van az első háromban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Márton

- Kezdjük azzal, hogy nem hívsz Mirinek, mert utálom - tényleg nagyon idegesíti ez a név és ezek szerint nem csak akkor, amikor totálisan utálja a másikat, hanem alapból is.
- Nézd, legyen ötven-ötven, viszont, ha nem működik, minden a tied, mert én nem maradok itt - sosem volt ez a terve. Csak és kizárólag Márton miatt teszi ezt meg, így hát ezt valószínűleg mindig is hangoztatni fogja. Ami lássuk be, pont olyan nevetséges, mint az, hogy a férfi felrója mindig az oltáros dolgot.
- Én sajnálom, hogy nem szóltam, de eszembe se jutott, hogy ekkora galiba lehet belőle. Tényleg csak ez volt előttem, hogy mennyire meglepődsz majd, ha azt mondom, hogy vettem egy házat és ideköltözök - tényleg csak ezt nézte, azt szerette volna, ha Márton örül és ledöbben. Hát döbbenet az volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A lakónegyed utcái

Márton

Azért az, hogy már azelőtt a szétmenés van terítéken, hogy az összeköltözés meg se történt, valamiért eléggé szörnyen hangzik. De hát, ha le kell tisztázni a dolgot, legyen meg. Legalább mindketten tudják, hogy mire számíthatnak majd.
- Helyes - legyen is sokkban, legalább napokig. Én már feldolgoztam a dolgot és majdnem mindennel számoltam, csak azzal nem, hogy veszekedés lesz.
- Biztos lesz neki hely az udvaron. De tudod.. Ühm, valami olyan kellene, aki nem tép szét, ha véletlenül nem emberi alakomban sétálgatok.. - még azon is csodálkozik, hogy Mucika nem morog rá, mert valahogy előtte az összes kutya megérezte rajta, hogy valami nem oké vele. Szóval eléggé tart a kutya dologtól.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szeretek Nemeskére jönni, mert itt mindig történik valami. Mondjuk, ami éppen zajlik, az megér egy misét. Nézem a lányt, s, hogy segítségére siessek, a nyakamban lévő sálat leveszem és odadobom neki. - Nyisd szét és elég nagy lesz - súgom neki cinkosan, majd a még be nem lépő Márton elé fordulok, hogy kifelé tessékeljem. Miksa ezen a ponton érkezik, akire vigyorogva nézek. - Olga túlságosan töri a magyart, segíts már neki - nevetem el magamat, majd megfordítom Mártont és elkezdem a nappali felé tolni. - Adj nekik tíz percet, te voltál már ennél csúnyább helyzetben is az öcséd előtt - mentettek már minket is itt, így az a minimum, hogy most mi sem akadunk fent semmin.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Te akkora egy hülye vagy - muszáj fejbe vágnom Mártont, hátha attól észhez tér. - Szerinted így néz ki, akinek fizetnek? Ráadásul Miksa úgy kiabált és futott, hogy ez a kislány biztosan nem egy fizetett nő. Az öcsédnek van annyi esze, hogy a saját házába vinné. Ne legyél már ennyire idióta - nevetem el magamat a végén. Szegény kislány, nem tudom, hogy mekkora sokk érhette, de biztos nagy, ha hirtelen az tűnt a legjobbnak, hogy fizetett nőnek állítja be magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Laura, Márton, Miksa

Én jót szórakozom az egészen, bár Márton kezd inkább ciki és felháborító viselkedést mutatni, mint nevetségest. Szóval kap még egy szeretetteljest a tarkójára.
- Mi az, hogy miért hozta ide?   - nézek összeszűkült szemekkel rá. - Az a kislány régebb óta az öcséd mellett van, mint én melletted, szóval ezerszer több joga van itt lenni, mint nekem. Én mit keresek itt? - ezt is simán meg lehet kérdezni, Miksa anno mégse tette, sőt, még segített is. - Legyél már normális - korholom meg, mint egy jó feleség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Laura, Márton és Miksa

- Nem is hozzád hozta - nevetem el magamat. - Szerintem nem tőled, hanem Miksától ijedt meg - elég vicces, ahogy egy majdnem két méteres behemót lebukfencezik a lépcsőn, meg üvöltözi, hogy szekrény.
- Na most már elég Bontovich Márton. Viselkedj felnőtt férfiként - toppantok egyet majd a közeledő léptek irányába fordulok. Hát nem hiszem el ezt az embert. Egy kislány, hogy vághatja ennyire padlóra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Elég vicces, hogy Bontovich Márton úgy bújik mögöttem, mint kisgyerek az anyja mögé. Ha eddig nem tudtuk volna, ki az erősebb személyiség, most már biztosak lehetünk benne.
- Helló kedvenc - ölelem vigyorogva magamhoz Miksát, s míg ő Mártonhoz lép, én Laurához, hogy őt is megöleljem.
- Szia, örülök, hogy végre találkoztunk. Kíváncsi voltam, hogy ki az a nő, aki miatt ez a két melák így össze tud veszni - ez inkább elismerés, mint megszólás. Komolyan érdekelt, ki tud éket verni közéjük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Istenemre mondom, hogy mindjárt nyakon verem ezt az embert. Hát mit beszél itt összevissza? Szegény lány, anélkül is zavarban van, hogy Márton ilyenekkel jönne, de ő csak nem fogja be. Odalépek mellé, hogy szépen pár lépésre távolabb kerüljön Laurától, akinek hozzám intézett szavait hallva, nevetnem kell. - Nem tudom eldönteni, hogy ezt most bóknak szántad - e vagy sem. De azért köszönöm, azt hiszem - az előkelő szó egy kissé megzavar. Olyan rosszul hangzik, mintha azt mondaná vele, hogy felsőbbrendűnek képzelem magam, pedig egyáltalán nem.