Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem akar nagyot ütni, sőt nem is üt nagyot, de úgy tűnik, hogy sikerül rohadt jó helyen eltalálni a másikat, mert az arca sokat elárul.
- Most fenyeget? - néz meglepődve a másikra, miközben az evezőt a vízbe meríti.
- Legalább lesz értelme távolságtartási végzést kérnem - kiabálja a férfi hátának, aki szerencsére kérésének eleget tesz és békén hagyja. A vicc az egészben az, hogy ez rohadtul nem tetszik a nőnek. Hát mi az, hogy a férfi otthagyja? Ez határozottan az ő szokása szokott lenni.
Szokása?
Összeszűkült szemekkel néz a másik után, fejét kénytelen megrázni, hogy elhessegesse ezt a gondolatot, elvégre nem lehet a szokása valami, amit sosem tett meg, nem igaz?
Az evezőt a vízbe meríti és elindul kicsit beljebb, hogy kavargó gondolataival elvonuljon az emberek elől és lassacskán, magányában megküzdjön velük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Folyamatosan azon rágódik, amiket Márton újra és újra a fejéhez vágott. Álmatlan éjszakái, merengő, válaszokat kutató nappali vannak. És aggódik is. A férfi kezét ért ütés nem tűnt annyira kellemesnek és még mindig felháborítónak tartja, hogy a Bontovich klán vezíre otthagyta őt.
Így hát felvette a kapcsolatot a legjobb fej fiúval a családból, a mindenkit is lehengerlő és utánozhatatlan Miksával, aki volt olyan rendes és a megbeszélt időpontban, mindenki szeme elől elrejtve őt, beengedte és Márton felé irányította.
Lassú, bátortalan léptekkel közelít felé és vele szemben áll meg. Meglepődve nézi egy darabig, hogyan dolgozik a másik, majd int neki, hátha a férfi észreveszi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

– Most komolyan? - néz értetlenül, mikor a másik csak egy pillantásra méltatja. Legnőiesebb formájában - tudjátok, mint ahogy Doctor Szöszi tanítja a szalonban-, lehajol egy ping ping labda nagyságú föld darabért és kecsesen vágja hozzá a férfihoz, hogy ezzel hívja fel magára a figyelmét.
– Márton, ne legyen már hisztis kislány, tényleg ennyire megsértődött, hogy rám néz és inkább szó nélkül tovább dolgozik? - csak nem ennyire vészesek manapság a felnőtt férfiak ugye? Kezdi sejteni, hogy miért nem szeret hosszabb távon eggyel vesződni, hát kinek kell más gyereke?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

– Magának köszönheti - húzza el a száját az erőszak hallatán. - Arra tanították, hogyha meglát valakit, akkor tegyen úgy, mintha nem is létezne? - teszi fel kérdését némi sértődöttséggel, majd jobban megvizslatja, hogy Márton éppen mit is csinál.
– Arra voltam kíváncsi, hogy rendben van-e a keze és amint látom, igen - akkor legalább mehet is és mindketten fellélegezhetnek. - Hoztam Önnek nagyapám egyik elsők között kell kikevert, kerítésszaggató italából, ami meg sem kapta az engedélyt arra, hogy forgalomba hozzák - nyújtja a férfi felé az italos táskát, ami Fölnagy papa bizniszének legelső próbálkozásainak egyikét rejti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egy kisebb mosoly jelenik meg szája sarkában, amikor Márton a karmát említi, de hamar el is illan, hiszen ha az valóban létezik, akkor hamarosan Mirellát is utoléri, amiatt amit a férfival tett.
– Frusztrált? - teszi fel a kérdését egyszerűen. Varázsló nincs, aki kézzel neki állna ilyesminek, maximum akkor, ha túl sok energiája van. De Mártont nézve, ő inkább fáradtnak és gondterheltnek tűnik.
– Ugyan, hova gondol? - rázza meg fejét hitetlenkedve. - Attól, hogy nem kapott engedélyt, szerintem ez az egyik legfinomabb itala. Igaz, hogy elég belőle öt csepp és fejre áll az egész világ, de attól még finom - még mindig nyújtja a másik fele és hogy ne gyilkossági kísérletnek tűnjön egy őszinte, kedves mosolyt is villant. - De komolyan, öt csepp a maximum, mert fogalmunk sincs, hogy a hatodik után mi történik. Szerintem Miksa elől zárja el, mert ha tudomást szerez róla, valószínű, hogy a következő Edictum száma arról fog szólni, hogy a legkisebb Bontovich fiú berúgatta az egész kastélyt - vagy rosszabbról, bármi megeshet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem, nem lepődne meg, hiszen kilométerekről érezni lehet, hogy ezen a csodálatos birtokon valaki folyamatosan vezeti az áramot. Mártont elnézve pedig a feszültség, ami átjárja, valószínűleg egész Nemeskét ellátja árammal.
– Tudja, én, mint tapasztalt alkoholfogyasztó - kezd bele a nagy mesébe, aminek tulajdonképpen semmi, de semmi alapja nincsen, hiszen nem igazán szereti az alkoholt. - Úgy gondolom, hogy a 33 fok és a rövid italozás együtt az halálos kombináció, szóval ne haragudjon meg, de ezt az italozást most vissza kell utasítanom- hogy is ne, aztán már az alkohol illatát megérezve fejre is áll. Ennyire azért nem szőke még ő sem. - Magának is azt ajánlom, hogy inkább a hűvösebb napokra tegye el, akkor a legtökéletesebb fűtés lehet a világon - akkor is így van, ha ez most nevetségesen hangzik. Az öreg tudta, hogy minden jót bele kell rakni, hát sikerült is neki. Kár, hogy a világ nem ismerhette meg ez a formáját is az italnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

— Nem Márton, nem félek, csupán csak használom az eszem - közli nemes egyszerűséggel és a tasakot mivel még mindig nem vette el tőle az uraság, egyszerűen leejti a földre, mikor a viharral jön a másik.
– Hogy tessék? - szalad fel a szemöldöke és arca is elsápad azonnal. - Maga gúnyolódik velem? - fonja keresztbe karjait mellkasa előtt. - Szóval tud a viharokkal való kapcsolatomról és képes ezzel viccelődni? Meglehetősen tapintatos és felnőttes lépés, gratulálok hozzá - legalább most már nem csak Márton feszült, hanem ő is. Elfelejtett dolgokat, de nem ostoba. A férfi kacsintása elég beszédes volt és felháborító és kiábrándító számára az, hogy valamit, ami őt pillanatok alatt tudja földbe tiporni, a férfi játéknak gondol és ilyen lazán veti oda számára.
– Mint láthatja jól és mindjárt sokkal jobban is leszek. További jó munkát - azzal sarkon fordul és sértődött kölyökként hollandul szidva Mártont, elindul haza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az éves füredi Anna bál. Oly régen volt már ezen az eseményen, hogy szinte el is felejtette, hogy micsoda népségek járnak ide. Nagyjából hatszor kellett nemet mondania, számára irritáló férfiak meghívásnak, három öregasszony volt kíváncsi arra, hogy ő mikor kel el és a tetőpont az volt, amikor a full meleg unokatestvére bepróbálkozott nála, mert nem ismerte meg. Mindezek után már úgy érezte, hogy semmi és senki nem tudja földbe döngölni, ám ekkor meglátta Bontovich Mártont, aki körül ott legyeskedett a varázsvilág apraja nagyja. Apró mosollyal figyelte, ahogy a facér nők egyre csak simultak, simogattak és bájologtak a férfinak, ő pedig láthatóan elég kellemetlenül érezte magát.
Végül gondolt egyet, s határozott léptekkel indult meg feléjük, hogy utat törve magának, megragadja Mártont és egy határozott mozdulattal vonja magához, hogy ajkaik összeérjenek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Meggondolatlan, ezzel az egy szóval lehetne leírni a cselekedetét, de most az sem számít. Csak ki akarta menteni a másikat a helyzetből valami váratlannal. Nos, váratlan az lett, de úgy tűnik, hogy őt sokkal  jobban meglepi az egész. Mert az aprócskának szánt csók valami olyasmi érzést szabadít fel benne, melyet mintha már hiányolt volna. Márton közelségétől úgy érzi, hogy teste életre kel, mintha eddig téli álomban szenderült volna. Miután ajkaik szétválnak, kezével a férfi mellkasán támaszkodik meg és egy röpke pillanatig behunyt szemmel szívja el előle a levegőt.
Aztán rájön, hogy hol is vannak, ezért körbenéz. Arcán nincs szégyen, csupán fölényesség és ez egészen addig ott is marad, míg Márton meg nem szólal. - Ó Drágám, arról volt szó, hogy ezt még nem jelentjük be, tekintettel arra, hogy nem rég léptél ki egy másik jegyességből - néz grimaszolva a másikra és próbál szabadulni a szorításból, nyilvánvalóan eredménytelenül. - De, ha már ennyire kiteregetjük itt a nagyvilágnak a dolgainkat. Képzeljék el hölgyek, nemsokára kis Bontovich lurkók fognak itt futkosni - Mártonra vigyorogva simít végig a hasán, ami amúgy nincsen, de azért próbálja kitolni, hadd higgyék, hogy vannak ott gyermekek. - Jaj igen, hát sajnos Márton elég becstelen volt és így jártunk - tárja szét karjait. Nem, nem ő fog vesztesként kijönni ebből a dologból, hiszen neki teljesen mindegy, hogy ez a közösség mit gondol róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Persze, a nagy szerelem, bizooony az mindent legyőz. Még akkor is, ha csak kényszerből kell házasodnia az embernek - vonja meg a vállait és Mártonra pislog mosolyogva. - De hát tudják, hogy van ez. Ha két családfő egy bormámoros estén megegyezik abban, hogy már pedig a gyermekeik akkor is összeházasodnak, hogyha undorodnak egymástól.. Nincsen senki, aki ellent mondhat nekik - lehet ezt nem kellene hangoztatni, de hát egyik nép sem lehet annyira ostoba, hogy ne lennének ezzel tisztában. - Gondoltam, hogy megmentem a húgomat a kényszertől, hogy ne kelljen rabságban élnie élete végéig - pislog sűrűn a másikra és ha már annyira közel vannak egymáshoz, jól megszorítja Márton ujjait, hogy érezze a törődést.
Aztán Márton olyan kést szúr belé a csípője említésével, amely már túlságosan sérti a becsületét. Arcára kiül minden, már nem a játékosság, már nem a bolondozás, hanem a sértettség köszön vissza tekintetéből. - Nos igen, úgy voltam vele, ha már Miksa túlságosan fiatal hozzám, akkor beérem a legvénebbel is, így legalább biztosan bekerülhetek a családba és  közelebb lehetek a kedvenc Bontovichomhoz - ebben még nem is hazudik. Egyértelműen Miksa a kedvence, hiszen ő a legnagyobb arc.
- Igen. A csípőm. Márton kedvence, elég gyakran hangoztatja, hogy mennyire nagy, ezzel megszégyenítve mindenki előtt engem, de hát tudják, hogy van ez.. A nők nem látnak, ha egy ilyen görény férfi van az oldalukon - hangja is más, már nem játszik. Ez csak egy kis jelzése annak, hogy innentől a szaviat biztosan nem fogja megválogatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kedve lenne közbeszólni, mikor a nő szövegel, hogy azért álljon már meg a menet, hát ez csak egy játék, de nem teszi. Csak mélyen hallgat és emészti a szavakat. Ezért eshet meg az, hogy kezdi elveszíteni az irányítást, Márton bizony sokkal nagyobb fölényben van hozzá képest, melyre Mirella már csak kicsapongva tud válaszokat dobálni.
- Szeretem a legvégső pillanatig húzni a váltást, tudod sokkal viccesebb, ha ott állsz az oltárnál és hopp, másodjára sem jelenik meg a menyasszony - bár elsőre nem szándékosan bántotta meg, második alkalom meg úgysem fog bekövetkezni, hiszen csak játszanak. Egészen üdítő csatározás van kettejük között, mely annak fényében, hogy a körülöttük lévők mit sem sejtenek, még nevetségesebb számára. Miksa felé ujjait egyenként megmozgatva egy hatalmas mosollyal az arcán integet, majd tekintete a mellette állóra téved, aki jól hallhatóan, csak nem fejezi be az erős csípő vonalat. Ez pedig dühíti, s a düh mellett elhalványul az, hogy mellette olyan bókokat kap, melyeket máshol, mástól szívélyesen fogadna.
A kényszerítés hatására, tekintete elveszik Mártonéban, s ettől lábai kissé megremegnek. Érezte már ezt, annyira ismerős az egész, hogy biztos benne, hogy már megtörtént. Hallgatja a másikat, akinek szavai körbeölelik, nyugalmat és biztonságérzetet hoznak el számára egy pillanatra. Aztán észhez tér, észhez kell, hogy térjen, ezért köhint egyet, majd fejét elfordítja a másiktól.
- Ha megbocsájtanak, annyira meghatódtam ezektől a szavaktól, hogy egy kis levegőre van szükségem, mielőtt még elájulok - mondja némi éllel a hangjában, s ha Márton nem eresztené, akkor itt mindenki előtt kezd el vergődni, rángatózni, bármit is tenni azért, hogy az ölelésből szabaduljon és elindul, hogy szerezzen magának valami italt, amellyel kisétál a terasz egy távolabbi pontjára, ahol még véletlenül sincsen senki.
Mi az Isten volt ez? Lassan fújja ki a levegőt, tekintete a távolba mered. Nem gondolta volna, hogy egy kis játék ennyire felzaklatja, Márton szavai pedig egyenesen a földbe tiporták. - Muszáj minél előbb elmennem innen - dörmögi maga elé halkan, majd iszik egy kisebbet a pezsgőből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Én csak ki akartam menteni a hiénák karjaiból, erre maga rákezdett a faszságaira - nem tudja szépen kifejezni azt, hogy mit művelt Márton. - Kénytelen voltam valahogy megvédeni magamat - sóhajt egyet, majd megissza a pezsgő maradékát is. - De remélem boldog, nyert nem is kevés fölénnyel, szóval most akkor visszamehet és örömködhet, meg mit tudom én mit szoktak ilyenkor csinálni - teljesen mindegy, nem is akar ebbe belemenni, a lényeg most azon van, hogy Márton hagyja magára, ha lehet.
- Gondolom az anyjának amúgy is tartozik némi magyarázattal - szegény asszony. Az egész sztorijuk szenvedő alanya ő lesz, hiszen úgy dobták be őt most a hiénák közé, hogy még csak nem is készítették fel rá igazán őt. Tényleg nagyon sajnálja és ha már nem lesz ennyire felpaprikázott hangulatban, akkor biztosan meglátogatja majd a nőt, hogy bocsánatot kérjen tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ő maga sem érti igazán, hogy pontosan minek szól ez a dac, ez a konokság, az állandó viaskodás. Akárhányszor találkoznak úgy érzi, mintha valami, aminek a hiányáról nem is tudott, megkerült volna. De nem akar ezzel az érzéssel együtt élni, nem akar hiányolni valami olyasmit, amit valószínűleg jó okkal akart feledni.
Nézi Mártont és szinte hisztérikus rohamot kap attól, hogy egész lénye azt súgja, hogy mellette otthon van.
- Márton, én nem engedhetem meg magamnak, hogy felém kerekedj. Amióta elhagytam az országot tíz éve, én irányítom az életemet és sajnálom, de hiába álmodok rólad, hiába érzem azt, ami szerinted itt van. Nem engedhetek neki, nem fér bele - és talán most túl sok mindent árult el egyetlen egy pillanat alatt, de inkább lesz egyenes ember, minthogy hazudjon.
- Mit szeretnél bizonyítani? - néz érdeklődve a másik fele.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Most erre csak egyetlen egy kérdésem van és akkor megérted. Tegyük fel, hogy lesz valami, hol képzeled el a közös életünket? - igen ez egy sarkalatos pont. Ugyanis ő nem akar ebben az országban élni és valahogy van egy olyan sejtése, hogy Márton pedig nem akar máshol. Hát családcentrikus, ő a családfő is, nincs mit vitázni ezen.
- Hát az alsógatyád mindenképpen megérdemelt volna egy esélyt - neveti el magát halkan. Valahogy nem tud se nemet, sem pedig igent mondani, hiszen az nem egy olyan helyzet volt, mint a filmekben.
- Nem tudom Márton, egyszerűen nem tudom - sóhajt egyet, majd a férfi háta mögé mosolyogva integet a nézelődöknek. - Miért mondtad azt, hogy jegyesek vagyunk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Miféle megoldás lenne az? Gondolom nem félig akarsz ott lenni senkinek sem, hanem teljesen, így valamelyikünk mindenképpen sérülne, nem? - nem is igazán vár erre választ, mert tudja jól, mi az. Egyiküknek fel kellene adnia mindent, márpedig ez lehetetlen. Különben is, minek gondolkozik ő ezen? Hát az egész abszurd. Nevetséges.
- Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha bármi mással jössz, mint a jegyesség sóhajt, majd ismét nevet halkan. - Csak szépen elköszöntél volna tőlük, hogy dolgod van. Eljövünk onnan és én az orrod alá dörgölhettem volna, hogy megmentettelek. Ehelyett nézd meg, azt várják, hogy most akkor mi lesz - az égre emeli a tekintetét, majd vissza Mártonra. - Álmodtam veled. A kertünkben voltunk, én rajzoltam és te megjelentél. Zille volt a jegyesed, rá vártál és vitatkoztunk. Aztán valamiért majdnem összeestem, elkaptál és megcsókoltál. Annyira valóságosnak tűnt, mint az iménti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Márton szavai mélyre hatnak, szinte fájnak neki. Nem gondolná magáról, hogy számolt azzal, hogy ők valaha is szemtől szembe kerülnek, hiszen akkor biztosan másként cselekedett volna. Mirellát sosem vezérli rossz szándék, csupán önző mód, mindig a saját vágyait helyezi előre.
- Lehet - vonja meg vállait, mintha mindegy volna. Azért mondta el, mert tudni akarta, hogy álmának mennyi a valóságalapja. De látva azt, hogy Márton mostanra már elég frusztrált és mérges, inkább nem boncolgatná a dolgot.
- Nem tartalak ám fel tovább, biztos van jobb dolgod is, mint itt mérgelődni miattam - közelebb lép, hogy azt a kevés távolságot, amivel megszünteti azt a kevés távolságot, melyet Márton hagyott kettejük között és jobbjával a férfi arca felé nyúl, hogy megsimogassa azt.
- Ha, csak fele ennyire csillogó szemmel néztem rád, mint ahogy te nézel rám, akkor nagyon ostoba voltam, hogy elvettem ezt tőled és kérlek ne haragudj rám - szavai őszinték. Biztos benne, hogy jó oka volt rá és csak a jó szándék vezérelte a tettét, de látva Márton szenvedését, rá kell jönnie, hogy valamivel nem számolhatott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Míg nem nyílik az ajtó, folyamatosan ugyanazt a szöveget mantrázza, mint egy jó diák, aki éppen a másnapi feleletére magol. Muszáj egy szuszra végig mondania és, az sem zavarja, ha más fog ajtót nyitni. Mikor mozdul a kilincs, már nyitja is szólásra a száját, de aztán..
Aztán, amit lát az torkán akasztja a szót. Márton annyira szét van csúszva, hogy Mira hirtelen még a nevét is elfelejti és legszívesebben sarkon fordulna, hogy itt hagyja a másikat. De a vér.. A vér, ami bugyog Mártonból, maradásra készteti.
Nem szól egy szót sem, az első amit tesz, hogy fejbe kólintja a másikat, ezzel nyilvánítja ki a nemtetszését. Aztán a komornyikkal vált pár szót és megkérdezi, hogy hol a konyha és megkéri, hogy jelezze mindenkinek, most hagyják őket békén. Ő megoldja, meg fogja oldani az egészet.
Megfogja Márton kezét, ujjaikat átkulcsolja, s elindul a konyha irányába, ahol egy székre ülteti a férfit. Egy pohárba enged vizet, amit elé tesz,  még mindig nem szól semmit, nem akar semmit sem mondani, mert nem veszekedni jött.
Nem kell sokat várni, hogy a komornyik megérkezzen azzal, amit korábban kért tőle a nő. Megfogja Márton sérült kezét és az elsősegélydobozból vesz elő gézlapot, hogy némiképpen felszívja a vért, majd sebtisztító folyadékot, mellyel rendesen megtisztítja a területet, így láthatja, hogy mekkora is a sérülés.
Ezután jön a fertőtlenítés, majd végül be is kötözi, miután végzett, minden szemetet kidob és mintha csak ezért jött volna, ott is hagyja Mártont, elindul a bejárati ajtó felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Azért nem szól, mert elfogytak a szavak. Egyszerűen nem tudná nyomdafestéket tűrő módon lereagálni, amit lát. Pedig sok mindenre fel volt készülve, még arra is, hogy amikor Márton meglátja, rávágja az ajtót. De ez nem történt meg, ahogy az sem, hogy Mira bármit is szólna ténykedése alatt.
Nem csak azt a szemetet takarítja el, amit ő felhasznál Márton sérülésének ellátásához, hanem a csirke maradványait, a pulton lévő vért és azt a rohadt bárdot is. Azt, hogy mit érez most, maga sem tudja.
Csalódott, kiábrándult, ugyanakkor mégsem ítéli el a másikat, hiszen mindenkinek kijár az, hogy olykor felöntsön a garatra. Milyen kár, hogy Márton ezt most tette.
Sóhajt, szeretne kilépni innen, távolabb kerülni kicsit a háztól és talán ordítani egy nagyot, ezért is veszi az irányt a bejárati ajtó felé. Ám mielőtt kiléphetne, Márton megérkezik és Mirára nézve veszélyesen közel kerül hozzá.
Lehunyja szemeit, amikor megérzi a másik ajkait a nyakában és felsóhajt. Szavai még mindig nincsenek, csak tettei. Lassan fordul, kezét emeli, mintha pofon akarná ütni a férfit, de nem az lesz belőle. Óvatos, finomkodó érintésekkel simítja meg arcát, majd kezét a tarkójára emeli és közelebb vonja őt egy csókra, melyet éppen olyan hevességgel kezdeményez, mint ahogyan pár órával ezelőtt Márton viszonozta, melyet a bálon adott neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ő észnél van, már ami az alkohol szintjét jelenti, hiszen nem ivott annyit, ami azt indokolná, hogy meggondolatlanul és ostobán cselekedjen. Mégis megteszi. Egész testében érzi, hogy vágyik arra, hogy most itt legyen, hogy Márton körülölelje, hogy érezze az illatát, a testének melegét. Ahogy ajkaik összeérnek, Mira ismerős ízt érez, ami nem más, mint a nagyapjának itala és minden egyetlen szempillantás alatt értelmet nyer. Mégsem hátrál ki a dologból.
Karjai szorosan fonódnak a másik köré, hogy ne lehessen testük között felesleges távolság. Halk sóhajok szakadnak ki belőle, amikor a férfi ajkai útnak indulnak, s hiába tudja, hogy őrültség és ostobaság az egész, főleg, hogy a ház legforgalmasabb pontján vannak. Kell neki ez most. Így mikor Márton megáll és ránéz, ő vágytól csillogó tekintettel néz vissza rá. Nem szól, nem fog beszélni, mert az most mindent elrontana, és mivel másért aligha tudna,a férfi nadrágjáért nyúl, hogy azt megragadva, vonja őt vissza magához és újra csókba hívja az ajkait. Majd holnap bánkódik a tettei végett, most csak élni akar egy kicsit és élvezni a férfit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egy aprócska vészharang kong a fejében, hiszen ő nem emlékszik sok mindenre, Márton pedig valószínűleg arra nem fog, ami most kettejükkel történik. Mégsem áll meg. Egész teste, s úgy érzi, hogy lelke is arra vágyik, amit most kap. Minden egyes apró érintés, sóhaj, nézés úgy hálózza be, hogy Mirella képtelen gondolkozni. Csak adni és kapni akar, egyre többet és többet. Mikor Márton a feneke alá nyúl, egy apró rugaszkodással segít neki, majd lábait és karját a férfi köré fonja. Érzi, hogy ezt nem kellene, hiszen valószínűleg hatalmas esés lesz belőle, de belemegy a dologba. Nem számít, hogy a mozdulatban a ruhája szakad, az sem, hogy a nagy orrát Márton a mozdulatban kissé megfejeli és veszettül fáj neki. Nem számít semmi. Mert addig is közel van a férfihoz, s ő még közelebb akar lenni. Ha nem szükséges, ajkaival nem válik el a másiktól, egyre csak falja őket, miközben egész teste forr és azért kiállt, hogy Márton el ne eressze.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egész úton igyekszik nem azzal törődni, hogy vajon melyik pillanatban fognak összeesni. El se meri képzelni, hogy kívülről milyen képet mutathatnak. Reméli, hogy van kamera vagy legalább egyik alkalmazott megörökíti ezt a pillanatot az utókornak, mert egyszerűen parádés, ahogy Márton, korához képest, elég fitten felcipeli.
Halkan nyikkan, amikor az ágyba dobják és nyújtózkodik egyet. Végül felül és nyúl Márton után, hogy már vele dőljön vissza. - Szia - búgja halkan a férfi ajkaira, melyeket ezután újra birtokba vesz, s ha lehetséges, annak örömére, hogy biztosan csak ketten vannak, még hevesebben csókolja a másikat, mint odalent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ezt a ruhát arra tervezték, hogy feszesen simuljon a nőre és azt mutassa, amit kell és amit illik. Nem csodálkozik azon, hogy mit küzd vele a másik. Mondjuk arra egyáltalán nem számít, hogy széttépi. Miráról pedig ebben a pillanatban elszáll a köd és hirtelen felül, majdnem meg is fejeli Mártont, de azt lereagálni sincs ideje, mert ott a ruhája. A ruha, ami többe kerül, mint majd Márton sírja fog, amire nagyon hamar szükség lesz, mert most biztosan megfojtja a nő.
- Cipzár Márton, ott volt a cipzár - halkan nyöszörög, szíve szerint kupán vágná a másikat, de hát nem teheti. - Szerencséd, hogy sérült vagy, mert most nagyon megbánnád ezt - vet még egy utolsó pillantást szegény ruha maradványaira, majd hátra veti magát az ágyban és a fejével fordul a másik irányába.
- Mégis mit művelünk Márton? - érti, hogy minek hívják ezt és mi kerekedik majd belőle, de mégis. Miért is teszik éppen most, amikor egyikük elméje sem tiszta?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

– Egy ruhatervezőnek akarsz ruhát venni? - halkan nevetni kezdek és elképzelem, ahogy járkál a női ruhák között és vakegérként válogat nekem. Tuti, hogy bohócként néznék ki. - Most szórakozol? - nevetek tovább és a szekrénye felé nézek. - Majd én keresek magamnak ott valamit, amiben nem lesz szégyen végigsétálni a házban - megoldom, úgysem tervezem, hogy itt aludjak, de ezt nem fogom az orrára kötni.
Míg beszél én immár egész testemmel fordulok felé, kezemmel megtámasztom a fejemet és így nézek rá. - Annyit beszélsz, hogy a felére sem emlékszem annak, amit mondtál - tekintek rá nagy szemekkel, mosolyogva. - Szóval azt mondod, hogy ez most nem csak azért van, mert te részeg vagy és lépni mersz, én meg nem csak azért engedek, mert be vagyok csiccsentve, hanem egyébként is így kéne lennie? - csúszok hozzá közelebb egy picit, hogy ne legyen kettőnk között akkor távolság. - És úgy gondolod, hogy ha már meg kell, hogy történjen, akkor annak ilyen állapotukban kell bekövetkeznie? Mármint érted.. Nem tiszta fejjel kellene eljutnunk oda, hogy letépjük egymásról a ruhát? - csak kimondom hangosan a kérdéseket, amik kattognak bennem. Mert azt gondolom, hogy a mi esetünkben muszáj minden kis apró részletet átbeszélni, hogy semmi se csússzon el. Remélem, hogy nem veszi ezt rossz néven.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Micsoda lovag vagy te Márton - neveti el magát, miközben jól bevackolja minden egyes porcikáját a takaró alá, de úgy, hogy tőle egy centit se távolodjon el és bőrük összeérjen.
- De hát neked jegyesed volt, aki mellesleg a húgom, nem? Hát gondolom ez volt a legnagyobb indokom, nem? Mert szerintem ez elég nyomós érv - de igazság szerint én erre nem emlékszik. Hogy most mi is a helyzet? Mi akadályozza? Az, hogy nem tudja miket vett el magától, kellenek az emlékek, hogy az egész kép meglegyen. Mert mi van, ha Márton tett valamit vele, ami miatt mindenképpen el akarta felejteni? Bármit, ami szörnyű, ami esetleg trauma lenne, ami nélkül jobb lenne létezni. Előfordulhat simán.
- Szükségem van az egész képre Márton, tudnom kell, hogy miért tettem és hogy mi volt előtte. Mert most csak káosz van, egyik részem arra vágyik, hogy itt és most az ágyba döngölj és akár ájulásig szeretkezz velem. De a másik. A másik csak azon kattog, hogy nem így kéne, nem ebben az állapotban és nem most. Egyszerűen nem tudom mi a helyes, mi lenne jó. Hány cseppet ittál az italból? - ezerrel dumál, mintha az imént nem is akartak volna egymásba bújni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

– Az ugye megvan, hogy azt mondtam, hogy maximum öt csepp? Ember. Hát csoda, hogy élsz - mondjuk Bontovich Márton maga a csoda az egyszer biztos, de nyilván ezt nem kell hangoztatni a számára.
Érdeklődve néz a másikra és tekintetével követi minden mozdulatát. Szemei kissé összeszűkülnek, mikor a férfi említi a madzagot, ami első ránézésre semmit se mond neki, ám amikor a kezébe kerül, annál beszédesebb lesz.
A madzag életre kel, kígyóként fonódik Mira csuklójára és mintha örömködve ölelné át a nő kezén lévő karkötőt, ami nem más, mint az eredeti zsineg másik fele. Lassan összefonódnak, Mira pedig azt érzi, hogy melegség járja át, majd a következő pillanatban eldől, mint akit fejbe ütöttek. Hosszú perceken keresztül fekszik kiütve, nem reagálva arra, ha Márton bármit is csinál. A kezén lévő, immár eggyé vált karkötő azonban dolgozik. Sárga fény veszi körül egészen addig, míg Mira meg nem mozdul, ugyanis ekkora már semmi, de semmi varázslat nem marad benne.
A szőkeség lassan ébredezik, fejét pedig a férfi irányába fordítja. - Mucika most is a hátadra fog ugrani, hogy összetörjön minket? - teszi fel halkan, majdnem nevetve a kérdést. Igen. Emlékszik. Mindenre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Míg fekszik az ágyon, a karkötő dolgozik. Képeket idéz fel a nőben, aztán mondatokat és végül érzéseket. Minden egyes pillanat, amit kitörölt szépen megkeresi a helyét és vissza fészkeli magát oda, ahonnan eltávolították. Mira pedig akkor kel fel, amikor teljessé válik a kép.
Nézi Mártont, s lágyan mosolyodik el, mikor az látszólag kiakad.
- A faszod, a lábad között lévő, lógó szerv, amit már megint belém akartál tenni, ugyanúgy, mint a Csónakházban - nemes egyszerűséggel válaszol a kérdésre, majd lassan feltámaszkodik, végül fel is ül. - Nem hiszem el, hogy nem bírtál magaddal. Csak annyi dolgod lett volna, hogy teljesítsd apád egyességét, vedd el a húgom és élj boldogan. Apropó - ha Márton elég közel van, jól tarkón vágja. - Mondtam, hogy ha megbántod, akkor velem gyűlik meg a bajod - az égre emeli a tekintetét, majd Mártonra.
- Szia - köszön neki lágyan, szeretettel átitatott hangon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

– Emlékszem - néz a másikra csillogó szemekkel. - A madzaggal lett szétvágva minden, mert csak az volt nálam tőled. Jól kitalálták, mivel soha nem kellett volna találkoznunk, ha mégis, akkor meg biztosan nem lett volna nálad a madzag, mert ugyan minek hordtad volna magaddal mindenhova? De úgy tűnik, hogy akár emlékszem rád, akár nem, mindig ugyanoda jutunk - hihetetlen, pedig jól kitalálták, bár nem garantálták, hogy sikerül, de lássanak csodát, működött.
- Én sajnálom. Sajnálom, hogy elmentem, sajnálom, hogy megléptem ezt, de tényleg úgy gondoltam, hogy ez az egyetlen járható út. Te tartani akarod magad apád egyezségéhez, én viszont életem végéig ellene leszek a dolognak, akkor is, ha az érzéseim mélyebbre beitták magukat, mint azt gondoltam volna - ha nem így lenne, akkor biztosan nem lenne most Bontovichék házában, főleg nem Márton ágyában. - És a kérdések még mindig ugyanazok. Mi van, ha.. Ha engedek, ha nem foglalkozok azzal, hogy ki vagy, hanem átadom magam. Akkor hogyan lesz? Te itt, én ott? Majd hetente egyszer látjuk egymást? Annak mi értelme? - semmi. Mert ő nem akar így élni és engedni se fog. Mártontól viszont nem akarja elvenni az álmait. Patthelyzet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem érted Márton - sóhajt egyet, s úgy ül fel, hogy lábait felhúzza, térdét átkulcsolja. - Lehetne bármi, tényleg bármi a vezetéknevem, nem azzal van a gond, hanem azzal, hogy nem akarom, sőt nem fogom, megadni Andornak azt az örömöt, hogy végül feleségül megyek ahhoz, akit ő egyszer kiválasztott nekem - mert semmi kedve azt hallgatni onnantól, hogy ők aztán már évekkel ezelőtt tudták és minek kellett eljátszani két botrányt is.
- Ez nem ellened irányul. Soha nem veled volt a baj és tudom, hogy soha nem is lesz. Egy jó ember vagy, tökéletes nevelést kaptál, tisztességesen élsz, vigyázol a családodra és teljesen makulátlanul éltél, amíg én meg nem jelentem itt. Ugyan miért kellene ez neked? - igen, most próbálja lebeszélni a férfit saját magáról. Biztos, hogy nem sokan tennének így, sőt. Talán senki. De neki muszáj.
- Tegyük fel, hogy nem csak fellángolás ez az egész és tényleg olyan mély szerelem lesz, hogy mondjuk 1-2 éven belül összeházasodunk. Megalkuszunk, te is engedsz és én is belemegyek a kétlaki életbe, annak ellenére, hogy zsigereimben érzem azt, hogy én nem akarok Magyarországon élni. Mi lesz szerinted belőlünk rövid időn belül? Lehet ingázni napi szinten, heti szinten, havonta, bárhogy. De én teljes egészében akarok ott lenni a másik mellett, nem félig, nem negyedig - közelebb csúszik a másikhoz és ha az engedi, jobbjával megsimogatja az arcát, homlokát a férfiéhoz érinti.
- Önző vagyok, aki nem érdemli meg, hogy szeressék, de csak téged akarlak megvédeni - ez elég kettős, de minden szava igaz. Védeni akarja a másikat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem érti, hogy lehetnek egymás iránt ilyen erős érzelmeik, hiszen csak pár hétnyi ismeretség van mögöttük. De, ahogy Márton kimondja, hogy szereti, tudja jól, hogy az érzései kölcsönösek, csak még nem tudja szavakba önteni.
Nagyra nyílt szemekkel hallgatja, hogy nem kell a házasság és talán, ha nem kettejük között lenne ez a beszélgetés, jót nevetne. De most nem teszi, csak nézi a férfit és próbál normálisan gondolkozni.
- Jaj Márton. Miket mondanának a családodról? Nem teheted ezt velük - ez a férfi tényleg képes lenne mindent feladni érte és ő ettől megijed. Ha Márton megtenné, akkor ő miért nem? Ő miért ragaszkodik ennyire a kinti életéhez? Nem az lenne a legfontosabb, hogy ők ketten boldogan egy helyen?
- Nem kérném tőled, hogy hagyd itt őket, hát nem érted? Pont azt mondom, hogy ez így nem menne. Nem tudunk ebben megegyezni és már most is szenvedünk valami miatt, ami nem létezik - még közelebb csúszik a másikhoz, bele az ölébe és apró csókot ad az ajkaira.
- Márton - szólal meg halkan és megint ad egy csókot a férfinak. - Mi lenne, ha most félre tennénk egy kicsit a dolgot és örülnénk annak, hogy egy helyen vagyunk? - ha a férfi nem ellenkezik, újra megcsókolja és csípőjét lassan előre- hátra kezdi el mozgatni Márton ölén.