A kis tavacskánk egyik elterülőbb partszakaszán álldogál a csónakház. Nem túl régen, talán a pár évvel korábbi nyáriszünetben telepítette ide azt egy idősebb varázsló, aki a két csónakját adja néha bérbe a diákoknak vagy tanároknak, néha falusiaknak, hogy a tóra mehessenek. A ház nem zárt, csak a csónakok vannak varázslat védte lánccal lehorgonyozva, így még azt fel nem oldja a tulajdonos, nem elköthetőek. A házba bármikor be lehet térni, akad bent szék, talán régi könyvek és cikkek is a tóról, illetve olyan felszerelések, mint evezőlapát, mentőmellények és így tovább.
A nyári záporok idején, mint legközelebbi megoldás tökéletes, de este a kis ház teraszáról nézni a holdfény világította tavat is remek. A környéken a télire aprított tüzelőanyag hever kupacokban, valamint egy kis sütögetőhely is van itt, bár nem annyira szívlelik sokan, ha befüstöl a diákság. A téli időszakban a csónakok ugyan partra kerülnek és a felszerelések is eltűnnek, a házacska továbbra is nyitott bármire. Érdemes ide kicsinek és nagynak, diáknak vagy felnőttnek kilátogatni, a csónakázási lehetőség nagy élmény tud lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847488#post847488][b]Fölnagy Mirella - 2022.06.09. 21:26[/b][/url]

Hallgatja s szinte látja a szemei előtt a képet, amit Márton szavaival lefest. Hangja most lágy, édesen cseng, olyan, mintha bátorságot és erőt kapna tőle. Ezenfelül pedig.. Úgy érzi, hogy viharos estéken a kandalló előtt ülve, el tudná hallgatni, ahogy ez a hang duruzsol neki és álomba ringatja.
Szedd össze magad.
Mélyen szívja magába még egyszer a férfi parfümjének illatát, majd lassan, már nem remegve kezd el kibontakozni az ölelésből.
- Tévedtem. Ez így nem jó. Ez. Nem jó. Inkább ne mesélj- ez kérés, mindkettejük érdekében.- Gyönyörű elképzelés amúgy, látom magam előtt az egészet. A szüleid pedig irtó jó fejek, hogy ezt csinálták, nagyon tetszik a megoldásuk, de... Ha tovább mesélsz, akkor másképpen kezdek rólad gondolkozni és nekem most gyűlölni kéne téged, nem? - bizonytalanul teszi fel a kérdést, talán csak magának, nem is Mártonnak. - A kutya?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847490#post847490][b]Bontovich Márton - 2022.06.09. 21:44[/b][/url]

Furcsán üres és hideg az érzés, amit maga után hagy azzal, hogy eltávolodik tőlem. Nem akarom, hogy ne legyen itt, velem, hiszen már volt, tetszett, akarom. Mégsem tartom ott erőszakkal, zavartan helyezkedem inkább törökülésbe, és félszegen bólintok.
- Igen. Igen, mindenképpen. Mindenkinek az lesz a legjobb, ha gyűlölsz.
Ez mondjuk tényleg igaz, mert ha nem tenné, akkor megkérdezném, hogy nem-e akarja mégiscsak újragondolni azt, hogy nem megy férjhez, és ha nemet mond, akkor ugye visszamegyünk a startra, és megint gyűlölni fog, igazán. Inkább csak mondjuk, hogy utálnunk kell egymást.
- A nagymamámé. Fura kutya, eleve furán néz ki, így, hogy félig husky. Saroltának nevezték el, amire hallgat is, de általában akkor szólítják így, ha valami rosszat tett. A mucikát szereti. Előző életében vizikutya volt, imád nagyokat sétálni. A papám volt a falu orvosa, negyvenpár évig, az utolsó aktív évében ő találta ezt a kutyát, és hazavitte a mamámnak, mint legújabb unoka. Azért is lett Sarolta, mert nálunk a fiúk m, a lányok s betűvel kezdődnek. Ezen az ágon persze, és akkoriban mint itt tobzódtunk náluk. Meséltem nekik rólad. Hogy találkoztunk, hogy most itt vagy, és, hogy mennyire furcsa ez a helyzet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847491#post847491][b]Fölnagy Mirella - 2022.06.09. 21:52[/b][/url]

Nem ezt akarta hallani. Tudja, hogy így kell lennie, mégis az elmúlt napokból kiindulva arra számított, hogy Márton ellenzi majd a dolgot. Furcsa, hogy egyetértenek, olyan idilli és veszélyes.
- Sarolta, aki Mucika.. Érdekes párosítás - mosolyodik el szeretettel, s a furcsa ebre néz, aki békés a kinti idő ellenére. - Meséltél rólam? Mármint, miért? Mit? Ez így eléggé furán hangzik Márton.. Félnem kellene? Most meg fogsz ölni és elásol? - nyilván viccel, de csak azért, mert a saját gátlásait szeretné oldani, hogy ne legyen ennyire feszült a másik jelenlététől és attól, hogy ennyire esetlen. Nem tudja, hogy mi van vele, de Márton jelenlétében egy olyan énje kerül elő, melynek létezéséről sem tudott. Eldönteni még nem igazán sikerült neki, hogy most ez akkor jó vagy sem.
Most jó. Túlságosan is.
- Szerettem idejárni. Azt terveztem, hogy mesteren is maradok.. Aztán.. El se végeztem még az alapot se - nevet fel halkan és Mártonra néz, mintha ebből tudnia kellene, hogy végül is, miatta nem.
- Ne hagyd, hogy Zille ne fejezze be, esetleg ne tanulja azt, amit szeretne, kérlek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847498#post847498][b]Bontovich Márton - 2022.06.10. 09:11[/b][/url]

- Rájöttél a titokra. Sajnos túl okos vagy, de látod, így már legalább nem kell rettegned, hogy mi vár rád a mai nap végén. Elég erősen esik, valószínűleg senki se hallja meg a sikításodat, ha esetleg meg is erőszakollak. Ráadásul igencsak puha a föld, ez pedig a nagypapám csizmája.
Teljesen nyugodtan beszélek, mintha tényleg beletörődtem volna, hogy bizony, most itt ez fog történni. Az arcom végig kedves, szinte már szomorú, amíg kicsit lejjebb nem hajtom, és elő nem jön az a sunyi, ördögi mosoly, ami olyan komolytalanná és groteszkké tesz. Nagyon rosszul áll, de nagyon vicces is, és remélem, hogy meg tudom nevettetni vele. Legalább valami örömöm legyen az életben. Olyan jól esik hallani a nevetését, ezért is szeretem a családomat, mindenki olyan vidám lett benne, ahogy Misi bejelentette, hogy házasodik. Előtte is mindig nevettünk, aztán hirtelen zúdult le minden, majd jött helyre a világ, csak én ragadtam ott, de most valahogy minden olyan más, és ez nagyon tetszik. De véget fog érni, és nem tudok jó érvet hozni, hogy ez ne így legyen.
- Elmeséltem nekik, hogy eljöttél, és felforgattad az egész életemet. Valamivel meg kellett magyaráznom, hogy miért vagyok itt náluk, és miért nem akarok hazamenni. A nagymamám szerint csodálatos nő vagy, örül, hogy jöttél, és beverted a képem, így nem neki kellett. Szívesen megismerne, hogy megköszönje személyesen is.
Kicsit elnevetem magam a végére, és nem tudom letörölni a mosolyt az arcomról, valóban ezek hangoztak el. A nagyi imád minket, imádja az unokáit, a dédunokáit, és alig várja, hogy üknagymama legyen, mert egyáltalán nem gondolja úgy, hogy nem fogja megérni. Mondjuk mi sem gondoljuk úgy, az is igaz. Ő egy elég határozott német asszony, olyan, akinek nem mersz ellenkezni. Szóval, ha azt mondja, hogy hülye vagy, akkor megköszönöd neki, hogy rávilágított erre.
- Miért nem fejezed be? Vannak mások is, akik idősebbek, mint a korosztályuk. Az unokatesóm nem tudta, hogy terhes, szó szerint kijött a VAV-ról, azt hitte, hogy csak a stressz miatt van rosszul, délutánra megszült két babát is. Mondták, hogy a testében olyan furcsán helyezkedtek el, hogy csak egy kicsit hízott, amit a rendszertelen evésnek tudott be. A család nagyon kiakadt, főleg, mivel tanárral volt kapcsolata, ami szintén akkor robbant ki, szült még egy babát nem sokkal később, és öt év után ment vissza mesterre. Én támogatnálak ebben.
Na nem mintha az én támogatásom számítana neki, és ahogy kimondta Zille nevét szusszanok egyet. Igaz is, még mindig ő a menyaszonyom.
- Én nem akarom kényszeríteni semmire, és elvenni tőle sem akarok semmit. Én nem mondhatok nemet, de ő igen. Ő elutasíthatja ezt a házasságot, reméltem, hogy valakit szeret, hogy azt mondja, van szerelme. Mire ő nővé érik, én impotenssé válok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847500#post847500][b]Fölnagy Mirella - 2022.06.10. 10:07[/b][/url]

Nem ijed meg egyetlen egy pillanatra sem, de csak azért, mert Márton creepy arca nem félelmetes, inkább nevetséges. Nevet, halkan, mintha félne attól, hogy valaki meghallja őket, de nevet. Aztán érdeklődve hallgatja a nagyiról a történetet, melyet megmosolyog.
– Ne haragudj, én nem akartam. Nem azért jöttem, hogy bármit felforgassak. Azért jöttem, mert a húgom levélben áradozott a jegyeséről és megkért, hogy készítsem el a ruháját, legyek itt a nagy napon, támogassam, legyen együtt a család. Én úgy jöttem ide, hogy nem tudtam, hogy rólad van szó, azt gondoltam, hogy ez tényleg igazi és rohadt gyorsan bekövetkező valami, merthogy csak pár hónappal ezelőtt említette a dolgot.. – akkor nem is igazán értette, hogy miért, de most azért már összeállt a kép. Nem akarták, hogy idő előtt jöjjön vissza és mindent megtegyen, amit csak lehet a dolog ellen.
– Azért lennék csodálatos, mert bevertem a képedet? – nevet fel immár hangosan, jó ízűen kacarászva. – Bírom a nagyidat, a legtöbb felmenő inkább átkot szórna egy ilyen nőre, nemhogy még csodálatosnak is titulálja – ő is átkozná azt, aki az unokáját bántja. Vérmes harci mamává alakulna és minimum gennyedző, viszkető hólyagokat varázsolna rá.
–Miért fejezném be? – dönti oldalra kissé a fejét. – Tökéletesen alakult az életem. Van egy saját márkám, több nyelvet beszélek, a magam ura vagyok, szabad vagyok.. Miért akarnám másként? – jól alakult minden azzal, hogy meglépett. Nem tudja, hogy ha marad, akkor miképpen lenne most, de ahogy alakult, az tökéletes. Nem akarná másképpen.
- Márton. Te találkoztál már apánkkal, igaz? – néz kedvesen a másikra, választ mondjuk pont nem vár a kérdésre, melyet mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy folytatja a mondandóját. –Mit gondolsz, egy Zille kaliberű lány, szembe tudna menni vele? Azok után, hogy én megtettem, szerinted volt esélye szegény lánynak nem abban felnőni mondjuk úgy tízen akárhány éves korától, hogy ő nem annak a menyasszonya, felesége lesz, akit Arnold választ? – elhúzza kissé a száját, mert ha nem is mondja ki, de azért érződik, hogy hibáztatja magát. – Én tudom, hogy egyetlen szavamba kerülne, hogy ez az egész másképpen alakuljon, s elmondom őszintén a legelső pillanatban, mikor tálalták, hogy kihez megy hozzá, még meg is fordult a fejemben, de.. Önző vagyok. Én nem azért szeretnék valakit majd a férjemmé fogadni, mert tíz évvel ezelőtt apáink megegyeztek valamiben – teljesen őszintén beszél. Most először nem támad, nem fröcsög, nem feszül be. Elmondja a véleményét, mint egy érett felnőtt nő, ha már mindketten erre a helyre menekültek a másiktól, akkor legalább tudjanak szépen beszélni. – Ő szerelmes, beléd.. Ez ellen nem tudsz mit tenni. Lettél volna kevésbé daliás vagy nem tudom mi voltál.. – neveti el magát halkan, majd kitekint, hátha kissé csillapodik a kinti háború, de nem úgy néz ki. – Tudod, az elmúlt napokban azért rá kellett jönnöm, hogy nálad csak rosszabbakat kaphatna, szóval áldásom adom rátok – sóhajtja halkan, egy kevéske fájdalom érzettel a mellkasában. Ki kell ezt mondania, mert így mindenkinek könnyebb lesz. Ha ő hadakozik az egész ellen, akkor ismét elveszíti a testvérét, azt pedig nem szeretné.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847501#post847501][b]Bontovich Márton - 2022.06.10. 11:17[/b][/url]

- A családom nem olyan, mint más családok. Nálunk nem a pénzed és nem a rangod számít, hanem, hogy szeress. Esetünkben ne csak engem, hanem az egész családot. Viseld el, hogy sokan vagyunk, hangosak, helyenként köcsögök. Főleg az öcséim és főleg velem, de ez a legtöbb embert megnevetteti. Zille talán egy kicsit zavarban van még ettől. A nagymamám apácának készült, mert nem találta a helyét a világban, és arra gondolt, hogy ha nincs jelen, akkor rálel a békére. Aztán jött a nagypapám, és mire észbe kapott, már a jóképű doktor úr feleségeként hivatkoztak rá. A papa mindig azt mondja, hogy a mama az igazi példája a karrierszédelgésnek, mert egyik Istentől a másikhoz vándorolt.
- Nem tudom. Csak felmerült bennem, hogy azt érzed, valamiről lemaradtál, de igazad van, az önmegvalósítás sokkal jobban sikerült neked, mint a legtöbb embernek. És nem, egyáltalán nem bánom, hogy itt vagy.
Sőt, ami azt illeti, mostanra egy egészen kellemes irányba indult el ez az egész, ami közöttünk van. Jól érzem magam most itt vele, és legyen bármilyen vihar is kint, az a reszkető, védtelen kislány már nincs jelen, és ezt egy kicsit személyes sikernek is elkönyvelhetem, amire nagyon büszke vagyok, még akkor is, ha nem érinthetem, hiszen elhúzódott. Olyan jó lenne még nosztalgiázni, megosztani egymással az életünket, kérdezni, ölelni, csókolni. Nagyon vágyom rá, hogy megcsókoljam, és erővel kell kényszerítenem magam, hogy ne közeledjek hozzá, hogy ne keressem a lehetőséget a megérintésére.
- Nem hiszed, hogy képes lennél szeretni? Tudom, őrültség, de amióta itt vagy, próbálok koncentrálni, de téged kereslek a tömegben, próbállak kerülni, de közben mégis melléd akarok sodródni, és az előbb szentül meg voltam győződve, hogy elment az eszem, hogy ideképzellek, hogy már nem csak álmodom rólad, de ébren is látlak, és ha nem látom, hogy bejössz, ha csak eltűnsz, mire visszanézek, hazamentem volna.
Arra, hogy a húga szerelmes belém, csak megingatom a fejem. Ne, egyszerűen ez nem a valóság. A húga szerelmes a menyasszony létbe, abba, hogy feleség lesz, a készülődésbe, hogy dicsérik, és ezért ő maga elhiszi, hogy valóban boldog, szerelmes. De hát beszélgetni is alig beszélgetünk, és Mirellát már most jobban értem, ismerem, mint a húgát.
- Ne mondd ezt, ne, kérlek, csak ne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847502#post847502][b]Fölnagy Mirella - 2022.06.10. 11:49[/b][/url]

Semmi kétsége afelől, hogy a Bontovich család mennyire hangos, szeretett teljes és egymást támogató. Ő még csak Miksával találkozott azon a bizonyos reggelen, de az fantasztikus volt. Már az első pillanatban látta rajta, hogy ők ketten jó cimborák lesznek a nagy családi találkozókon.
- Jól érzem magam a jelenlegi életemben és egyáltalán nem érzem úgy, hogy bármi hiányozna - tényleg nem. Az egész élete teljes, senki sem parancsol neki, ha éppen balra akar menni, akkor balra megy, ha jobbra, akkor arra. Ez így tökéletes.
- Kőszívűnek tűnök, hogy ezt kérdezed? - húzza fel picit a nóziját, mintha megsértődött volna. Mi az, hogy nem lenne képes szeretni, milyen kérdés ez? - Márton. Ne mondj nekem ilyeneket - süti le a szemeit zavartan. Márton szavai nagyon mélyre hatnak és az a legnagyobb gond, hogy ő éppen ugyanígy érez. Minden pillanatban, mikor a férfi nincs a közelében, keresi, kellemes a társasága, vicces lehet vele csatázni. Kifejezetten vérpezsdítő egy-egy találkozásuk.
- Miért ne? Nem ez a lényeg? Nem az a fontos hogy mindenki elfogadja? - néz a másikra érdeklődve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847507#post847507][b]Bontovich Márton - 2022.06.10. 13:33[/b][/url]

Nagyon kevés közös dolgot fedezek fel benne és a húgában, és a helyzet az, hogy ettől csak még kívánatosabbá válik. Tény és való, hogy Zille és én kellemes életet élhetnénk, lennének gyerekeink, lenne egy feleségem, akit kedvelek, és aki kedves, de igaza van abban, hogy nem szeretem, hogy az a kislány megérdemli a szerelmet, és azzal, hogy hozzám jön, elveszíti. Elveszem tőle.
- Nem, csak…
Nem tudom, hogy hogyan fejezzem ki magam nem félreérthetően. Hogyan magyarázzam meg, hogy én sokkal inkább látom, sőt, akarom a jövőmet vele, mint a húgával, hogy ha lenne bármi, akármi, amivel meggyőzhető lenne, akkor azt mondanám. De ő elégedett, ha erre kényszeríteném, akkor tőle vennék el valami nagyon lényegeset, a szabadságát, és elvenném azt is, hogy az eszményei szerint házasodjon. A kérdésére lágyan megingatom a fejem, és már-már szomorúan elmosolyodom azon, amit kérdez.
- Azt hitem, hogy a szerelem a lényeg.
Felelem csendesen, de a szemébe nézve. Annyira érzem a vibrálást, a vágyat, hogy nem tudom elhinni, hogy ez csak nálam van, és hogy ő nem érzi. Tényleg nem érzi, tényleg nincs meg nála? Csak én vagyok ennyire elfuserált?
- Hol laksz most?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847508#post847508][b]Fölnagy Mirella - 2022.06.10. 14:04[/b][/url]

- Csak, mi? -dől kissé közelebb, hogy ezzel is éreztesse, érdekli a mondat befejezése. Szeretné hallani Márton szavait, mert issza őket, hiszen az előítéletei ellenére a férfi igenis értékeseket tud mondani. Ráadásul ahogy mesél, teljesen elvitte egy olyan helyre, ahol képes volt elfelejteni mindent, ami kint van.
- Igazad van. Megfogtál - neveti el magét zavartan. - Mikor fordult meg ez az egész? Eddig én bizonygattam ezt.. - nevet továbbra is, s keresi az elmúlt napokban azt a pillanatot, mikor ez átfordult. Eddig mindenki azt bizonygatta neki, hogy hagyja ezt az egészet, hiszen Zille szerelmes, jó lesz így neki. Most meg simán szemet hunyna efelett.
- Hollandiába mentem az esküvőnk elől, anyai nagyszüleimnél nevelkedtem, vigyáztak rám és segítettek mindenben. Így hát hálából és tiszteletből is ott maradtam a közelükben - úgy tűnik, hogy ezek a nagyszülők már csak ilyenek. Bármikor segítenek az unokáiknak abban, hogy eltűnjenek a világ elől.
- Márton, beszélhetnénk komolyan? Mármint.. Magunkhoz képest az elmúlt percek is azok voltak, nyilván. De beszéljünk kicsit komolyabban, lehet? - oldalra billenti a fejét, s ha már belekezdett, akkor nyilvánvalóan folytatni is fogja, gyakorlatilag bármit is fog mondani a férfi.
- Nézd én is érzem, komolyan érzem azt, amin gondolkozol, de nem lehet.. Egyszerűen nem akarhatok veled lenni, nem gondolhatok rád úgy. Nem tehetem ezt a húgommal - sóhajtja halkan és kissé fájdalmasan az egészet. Egyiküknek muszáj kimondania, s láthatóan kettejük közül neki ez egyszerűbb, így magára vállalja a dolgot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847515#post847515][b]Bontovich Márton - 2022.06.10. 15:57[/b][/url]

- Nem tudom jól megfogalmazni.
Ez az igazság, nem csak úgy mondom, hanem tényleg nem tudom jól megfogalmazni azt, hogy amióta itt van, hibának látom az esküvőt. Eddig nem láttam? Nem. Egyetlen ok miatt, mert pontosan tudom magamról, hogy tisztességes vagyok. Nem szándékoztam mással kefélni, nem akartam ütni, vagy éppen szavakkal bántani Zillét. Nem helyeseltem, de nem is ellenkeztem. Mirella jelenléte azonban megbonyolított mindent.
- Velük akarsz maradni?
A kérdés csak úgy kicsúszik, és rögtön meg is bánom. Nekem, nem lesz szabad tudnom, hogy ő hol van, hogy mit csinál, hogy kivel van, és azt, akivel van, szereti-e. Nem szabad azon gondolkoznom sem majd, hogy vajon jön-e, és ha jön, azon, hogy mennyire kívánatos nő. A kérésre bólintok, és próbálom tényleg elengedni az engem kínzó kérdéseket, és a tényt is, hogy egyre közelebb és közelebb van.
- És azt megtehetjük, hogy egymásra vágyunk, és közben mosolygunk rá? Ő is boldognak akarna tudni téged, hiszen nagyon szeret. És ha én vagyok az? Vagy, ha eljön egy pillanat, amikor már nem fogunk tudni megálljt parancsolni? Azt nem bocsátanánk meg egymásnak, és én nem akarom, hogy hibának érezzük, de azt se, hogy ne legyen. Minél jobban idegesítesz, annál jobban kívánlak. Ez lehet, hogy beteges, de igaz.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847518#post847518][b]Fölnagy Mirella - 2022.06.10. 19:31[/b][/url]

- Őszintén? Nem tudom. Ott alakítottam ki mindent, ott a műhely a munkatársaim, az életem - amit szépen lassan, a semmiből épített fel. Az elején sok veszteséggel járt, sok könnyel és rengeteg kudarccal, de most már szerencsére úgy néz ki révbe ér. - Biztosan van olyan élethelyzet, ami miatt változtatnék ezen, nem tudom - nem volt miért ezen gondolkoznia és ezzel ő teljesen ki van, illetve volt békülve. Minden odaköti, azért is építette így az életét, hogy minél messzebb legyen Arnoldtól. - Te soha nem vágytál máshova, mint ami jutott? - mert ez jutott neki, s bár biztosan tehetett volna ellene a férfi, nem tett, így a kérdés jogos. Nem vágyott máshova? Nem akart más életet? Jó neki ez így? Mirella tényleg kíváncsi erre, talán túlságosan is.
Ahol a part szakad. Ott vannak, ahol pár napja a szórakozóhely ajtajában. Ugyanaz a nóta, melynek a végét már jól ismerik, ő pedig ezt most szívesen elkerülné.
- Mondtam, hogy elmegyek. Hogy nem leszek itt az életetekben, hogy többet nem is kell látnunk egymást.. A fene se gondolta, hogy ugyanoda menekülsz, ahova én, te átkozott Bontovich.. - elneveti a végét, mert ezen már csak azt lehet. Ilyen maximum amúgy is csak a filmekben van, mint az ő helyzetük, ez egy igazi tragikomédia.
- Majd felejtés átokkal megoldjuk. Az lesz a legjobb. Ezt még itt kell elfojtani Márton. Egy csók... Már az is több, mint amit szabadott volna, de pont lehet az egész, el sem kezdődött valami végére - olyan meggyőzően beszél, hogy még ő maga is elhiszi, hogy ennek így kell lennie. Más út nincs.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847519#post847519][b]Bontovich Márton - 2022.06.10. 19:56[/b][/url]

- Gyerekként kukás akartam lenni, mugli kukás. Utazni az autó hátulján, úgy nézni a várost. Aztán sírásó, gyászhuszár. Úgy gondoltam, hogy bár én vagyok az örökös, nem veszem át a nemeskei házat, hanem meghagyom a szüleimnek, majd, mivel sokan vagyunk, megmaradna a családi találkozók, esküvők helyszínének. De itt szerettem volna élni, Bogolyfalván. A Bagolykőben tanítottam volna, vettem volna egy üres telket, házat terveztem volna rá a családomnak, és ott lettem volna az építésnél. Egy új kezdet lett volna.
Úgy beszélek róla, mint, ami nem fog megvalósulni, és valóban így is van. Zillével nem tudom elképzelni ezt az egészet, így valószínűleg a birtokon maradunk majd, ahonnan fokozatosan költöznek el a testvérek.
- Ha messzebbet kellene mondanom, a svédekhez vagy a dánokhoz mentem volna. Vagy a finnekhez, ők állítólag igazán boldog nép. Csak aztán, az apám elaludt, és hajnalban már nekem kellett koordinálnom a nyolc fős családunkat, az összeomlott anyámat, a temetést. Még szerettem volna egy kicsit gondtalan lenni, azt hiszem.
Nem vagyok rá büszke, hogy olyan szinten megmakacsoltam magam, hogy a végén már el is felejtettem, milyen boldognak lenni, milyen nevetni, játszani. Túl hamar és túl komolyan kellett felnőttnek lennem, és ennek meglett a maga következménye.
- Maradj az esküvőre. Úriember leszek, és többet nem lépem át a határokat. A húgodat boldoggá teszi a jelenléted, én pedig szeretném, ha minél több boldogság érné. Nem lesz nagy öröm az én feleségemnek lennie.
A felejtésátkot elengedem a fülem mellett. Nem akarom kitörölni, mert nekem viszont, bármennyire is mazochista a gondolat, ő a boldogságom forrása, akiből erőt nyerek, nem akarom elfelejteni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847520#post847520][b]Fölnagy Mirella - 2022.06.10. 20:34[/b][/url]

- De hát.. - mondaná, hogy ez még simán megvalósítható és badarság eltemetett vágyként beszélni róla, de inkább nem megy bele. Hát Márton tudja igazán, hogy most mit érez és mit gondol erről. - Tanítani így is tudnál nem? - teszi fel végül bátortalanul a kérdést. Csak erre tér ki, a többiről úgy érzi, hogy jobb nem beszélni, nehogy valami fájó legyen belőle.
- Nagyon sajnálom, hogy ilyen korán elvesztetted, biztosan remek ember volt- ezt arra tudja alapozni, amit lát. Márton és Miska is jól nevelt, s nem hinné, hogy ez csupán az anyjukon múlt volna. - Nem mindenki ragaszkodna ennyire egy régen tett ígérethez, mint te. Közel álltatok egymáshoz? - hülye kérdés, tudja a választ, hiszen ha nem lettek volna, akkor Márton valószínűleg nem ragaszkodik az egészhez. Eléggé patthelyzet ez.
- Nem szeretnék maradni - közli fájdalmasan egyszerűen. Nem szeretné végignézni, bár nem tudja, hogy az ami most van, pár hét múlva is fent fog e még állni. De jelenleg úgy érzi, hogy nem szeretne ott lenni. - Nem tudom mi ez az egész és azt sem, hogy van e értelme, lenne e valaha is értelme, nem csak egy hirtelen jött fellángolás - e, nem az jött e ki rajtunk, hogy hoppá te lettél volna a házastársam és csessze meg, lásd mit vesztettél.. Egyszerűen semmit sem tudok, ráadásul nevetséges, hogy pár nap után ilyen mélyen kell erről beszélnünk.. Hát nézz ránk, mint két kis tini, akik nem tudják mik azok az érzelmek - tényleg olyan, mintha újra tinédzser lenne és most találkozna először valakivel, aki miatt a hormonjai teljesen megzavarodnak.- De azt tudom, hogy most, ebben a pillanatban biztos vagyok abban, hogy nem szeretnék ott lenni az esküvődön.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847560#post847560][b]Bontovich Márton - 2022.06.11. 17:46[/b][/url]

- Igen, azt így is megtehetném, de amikor jelentkeztem, nem engem vettek fel, aztán jöttek a birtok körüli gondok, elteltek az évek, és nem is tudom, hogy most ki tanít a Bagolykőben. Majd megkérdezem a kisebbeket.
A kellemetlen, hogy ebbe a kisebbekbe a saját menyasszonyom is beletartozik, nem kellene így hivatkoznom rájuk, tudom. Halvány mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy az apámra terelődik a szó, kedves emlékek egész sora önt el szinte azonnal.
- A legközelebb. Mindig magával vitt, tanított, bölcsességre, igazságosságra. Nem ért váratlanul az, hogy nekem kell a birtokot átvennem, csak nem hittem, hogy ilyen hamar lesz. Szó szerint, csak lefeküdt aludni. Korán ment lefeküdni, mert fáradtnak érezte magát. Egész álló nap a könyvelést ellenőrizték, amikor anyu utána ment, én nassoltam éppen a konyhában. Sosem felejtem el a sikítását.
Akármikor az ajtó mellett megyek el, az agyam egy hátsó zugában hallom őt, ahogy ott kérleli az apámat, hogy ébredjen fel, és ez szörnyű. Szomorúan pillantok rá, a múlt és a jelen keveredik benne. Az anyám szomorúságát most érzem magamhoz a legközelebb, azzal, hogy el fogom veszíteni őt. Hát nem nevetséges?
- Bárcsak volna még időnk, lehetőségünk. Bárcsak ne szeretne a húgod. Olyan egyszerű volna akkor minden. Mert, így azt se kérhetem tőled, hogy tölts velem időt, másabbat mint amilyet most töltesz, hogy el tudjuk dönteni mi ez. És ha megbánjuk, hogy nem volt esélyünk?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847570#post847570][b]Fölnagy Mirella - 2022.06.11. 18:53[/b][/url]

Kifejezetten jó hallgatni azt, hogy valakinek ennyire jó kapcsolata lehet a szüleivel. Ha gyerekkorára gondol vissza, akkor neki is csak jó emlékei vannak. Nagyjából tizenöt lehetett, amikor távolodni kezdett tőle az apja, aztán a vége már tudjuk mi lett.
-Látod, máris nem örülsz annyira, mint annak idején, mikor elszöktem, mi? - neveti el magát, s mosollyal az arcán néz a férfira.
- Ennek így kellett lennie. Én nem fogok áskálodni ellene. Bármit tettem az elmúlt két hétben, bármit mondtam bárhogyan próbáltam ráébreszteni, hogy öreg vagy, nem szereted, nem hozzávaló vagy, rossz ember vagy.. Üres füleket találtam. Azt pedig nem fogom mondani neked, hogy legyél vele egy szar, szemét alak, mert én leszek az első, aki letépi a tököd, ha ilyet hallok- mondhatná szebben is, de nem akarja. Azt szeretné, ha Márton érezné és tudná, hogy hiába van itt kettejük között valami, a húga az első és ha ő sérül miattuk, akkor annak ára lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847574#post847574][b]Bontovich Márton - 2022.06.11. 19:21[/b][/url]

- Akkor sem örültem. Nagyon kellemetlen volt, és csak hülye viccek jutottak eszembe, hogy oldjam a feszültséget.
Tényleg nagyon kellemetlen volt, ráadásul a fogadáson mindenki ott maradt. Mert, ha már ki van fizetve, és ott az a sok étel, meg mindenki eljött, akkor nehogy tönkremenjen. Szóval igen, ettek és ittak a megszégyenülésemre. Mind, akik nemsokára újra végignézik a történetet. Ahogy hallottam, vannak, akik fogadást kötöttek már rá, hogy szökik-e a menyasszony.
- Ebben az esetben, lehet, hogy máris nekiláthatsz.
Csendesen szólalok meg, és valahogy mégis megpróbálok kicsit arrébb húzódni. Imádok a közelében lenni, az illatát, ami körül leng, de most valahogy a távolság nem is olyan rossz.
- A Rengetegből egyenesen ide jöttem, nem szóltam semmit, és a nagyszüleim se szóltak senkinek. Gyakorlatilag eltűntem, és ha te sem jártál otthon, akkor hihetik azt, hogy együtt tűntünk el, mert te vagy az utolsó személy, akivel láttak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847576#post847576][b]Fölnagy Mirella - 2022.06.11. 19:50[/b][/url]

- Ne haragudj rám, nem akartalak ilyen helyzetbe hozni.. Apámnak akartam szégyent, megvetést és büntetést- tényleg nem a férfi ellen szólt, akkor nem is gondolt bele abba, hogy a másik fél sérül vagy megalázzák. Csak és kizárólag magával törődött, meg azzal, hogy ő ne sérüljön, mindegy volt milyen áldozattal jár ez.
- Márton. Te jó ember vagy- pont azt a távolságot szünteti meg, amit a férfi okozott. - Igen, kimerem ezt jelenteni, az vagy, pedig ne tudd meg mennyire akartam, hogy ne legyél az. Még kémkedtem is utánad, láttál is, csak nem tudtad, hogy én vagyok... - mosolyodik el szelíden, pont úgy, mint karakál alakjában.
- Nem, nem. Téged az öcséddel látták utoljára, engem pedig a húgommal. Mellesleg, ezek mindig ilyen jóban voltak?- Miska úgy figyelt a húgára, mint valami testőr, hát ezt a vak is látja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847606#post847606][b]Bontovich Márton - 2022.06.12. 18:37[/b][/url]

- Megértem, csak, jobb lett volna egyeztetni.
Vagy egyáltalán találkozni, mert, ha most ennyire sok mindent kivált a látványa, az illata, a mozdulatai, akkor szerintem a múltban is kiváltotta volna, sőt, egészen biztos vagyok benne, hogy a jövőben is kifogja. Én meg, a szerencsétlen hülyegyerek, nagyon hosszú évtizedekig fogok ettől szenvedni, úgy, hogy a húga a feleségem. Én eltávolodtam, ő viszont közelebb jön, és olyanokat mond nekem, melyeket ebben a percben nem tudok elhinni. A jó emberek nem úgy gondolkoznak, mint én. Mert én lopom a távolságot, észrevétlen. Mert én az ő illatát akarom érezni, mert meg akarom csókolni, mert szeretkezni akarok vele, ami azt illeti finoman és durván is, mindenhogyan.
- Én... nem, az elején nem. Semlegesek voltak, de azt hiszem, ő sokkal jobban megtalálja a hangot a húgoddal, egy korosztály.
Véletlenül se gondolok mást, hiszen én felajánlottam neki a házasságot is, de határozottan elutasított. Nem akar nősülni, nem akarja elvenni Zillét, pedig annyira tökéletes menekülés lenne a kettejük szerelme, és mindenki azt kapná, amit érdemel.
- Ha ilyen közel vagy hozzám, nem ígérem, hogy tisztességes tudok maradni.
Suttogom kettőnk közé. Teljesen elbódít az illata, az, ahogy a lehelete az arcomra csapódik, és muszáj neki szólnom, addig, amíg még szólni tudok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847615#post847615][b]Fölnagy Mirella - 2022.06.12. 20:46[/b][/url]

- Hát azt vettem észre - igen, még a távolból is kitűnt, hogy a testvéreik milyen könnyedén, mosolyogva, magukat elengedve társalognak és örülnek egymásnak. De ő is csak annak tudta be, hogy koruknál fogva, érdeklődési körük valószínűleg sokkal közelebbi, mint Márton és Zille között. - Elég érdekesen nézett ki, hogy te oda se mentél, mintha észre se vetted volna.. Miksa meg, mint egy testőr úgy vigyázott rá - nem leszúrás, nevet is az egészen, hiszen ezen csak azt lehet. Márton úgy lépett a megmentésére, hogy Zille felé se nézett, pedig őt ugyanúgy zaklathatták volna.
- Én. Bocsánat, csak te megöleltél és én kibontakoztam belőle, de igazság szerint nem volt olyan rossz és utána is maradtunk közel és olyan szépen tudtunk beszélni, észre se vettem, hogy közelebb mentem. Ne haragudj, csak úgy, csak úgy jött. De igazad van, ez tarthatatlan állapot - el is távolodik, nem csak felső testével, hanem arrébb is ül. Nem a ház másik végébe, de tisztes távolságba.
- Úgy hallom csendesedik a vihar, talán mindjárt vége is - néz ki az egyik ablakon, így ültében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847640#post847640][b]Bontovich Márton - 2022.06.13. 21:27[/b][/url]

- Valójában ott sem akartam lenni. Régebben vidám voltam, olyan, mint ők, de valahogy a sok felelősség alatt elvesztem, és nincs senki, aki előhozza.
Habár a parton igencsak az voltam, aki régen, sőt, itt, vele is az vagyok, de félek, ha még többször mondom ki azt, hogy ő nekem sokkal inkább érzékeny pont ez alatt a röpke két hétnyi ismeretség alatt is, mint a húga az elmúlt hónapokban, akkor félek, hogy megint csúnyán megbántanám, és azt semmiképpen sem szeretném.
- Én élveztem. Annyira sok mindent szeretnék veled tenni, és nem azért mert te vagy a nővér, már a parton is, csak téged láttalak, és utánad akartam menni, és minden alkalommal azt érzem, hogy nem akarlak elengedni. Hogy nem volt elég belőled, még akkor sem, ha üvöltesz velem, ha megütsz. Inkább verj meg minden nap, mint, hogy távol legyél tőlem csak egyre is. De ha közel tartalak, félek, hogy nem tudok úriember maradni. Eddig se ment jól, de tudom, hogy messzebbre mennék, aztán még messzebbre, és még, addig, amíg már nem megbocsátható, amit teszek. Mindent legálisan szeretnék, szívfájdalom nélkül.
Vele az lenne, még a rossz napok is jól alakulnának, és én tudom, hogy jól döntöttem, álmodozom, ú nem lenne hajlandó ebbe belemenni.
- Mucika?
Pillantok a kutyára, aki a következő pillanatban már megy is kifelé. Felemelem az ujjam, hogy ne szólaljon meg, fülelek, és amikor csobbanást hallok, elnevetem magam.
- Azt hiszem, igazad van. Hazakísérhetlek? Tudom, nem vagyok a legvonzóbb, így gumicsizmában, de a szándékaim tiszták.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847649#post847649][b]Fölnagy Mirella - 2022.06.14. 06:26[/b][/url]

Halkan felnevet. Neki nem kell magyarázni a befeszülést, látja jól a másikon, sőt magán is érzi egy jó ideje. De sajnos a felnőtt lét ezzel jár.
Hallgatja Márton szavait, arca izmai pedig biztosan fájni fognak, mert egyik pillanatban mérges, a másikban szomorú a harmadikban, pedig nevet. Persze a sorrend nem feltétlen ez.
- Jó neveltetésre vall, hogy jegyesen nem mentél egy idegen nő után.. - elismerően beszél erről, mintha ez tényleg nagy dolog lenne, holott ennek kellene az alapnak lenni. - Jesszus ez úgy hangzik, mintha terrorban tartottalak volna az elmúlt két hétben - neveti el magát zavartan. Különös, de teljes mértékben átérez mindent, amit a férfi mond. Csak van esze. Ő nem mondja ki, nem mondhatja ki, mert akkor ez az egész abszurd helyzet megváltozik. Így terel az időjárás felé.
Csendben vár, képes ő követni Márton kérését, ha nem hülyeség az, aztán mikor meghallja a csobbanást és Márton nevetését, ő is nevet.
- Szeretném azt mondani, hogy igen, de jobb, ha nem - lassan feltápászkodik, majd annak ellenére, hogy tudja, jobb közöttük a távolság, odalép a férfihoz. - Bár utánam jöttél volna, akkor, mikor még nem tudtuk egymásról, hogy kik vagyunk - búgja halkan szavait, majd nyom Márton arcára egy puszit. - Viszlát Bontovich úr, ajánlom, hogy a vasárnapi reggelire ott legyen a menyasszonya mellett, mert nem szeretnék visszajönni Magyarországra és ellátni a baját - bár hangjában még ott az él, de érezhetően sokkal inkább játékos hangnem ez, mint eddigi civakodásaik alkalmával.
Sarkon fordul és elindul kifelé. Muszáj elmennie egyszerűen muszáj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847660#post847660][b]Bontovich Márton - 2022.06.14. 15:49[/b][/url]

Megmosolyogtat, ahogy nevet, szeretem, és jól áll neki, ahogy az is, ha dicsér, sőt, ha szid, az is. Azt hiszem, erre mondják, hogy kezd megtelepedni a rózsaszín köd, mert bizony én is kezdem vele a rosszban is örömömet lelni, mégsem vagyok kimondottan az a mazochista alkat.
- Akkor csalárdnak tartanál, és sokkal rosszabb színben tűnnék fel, mint így.
Illedelmesen felállok, amikor ő is, bár nem szeretném elhagyni a helyet, képes lennék itt leélni az életem, ha cserébe minden más, ami most van, és nem akarom, hogy legyen, eltűnik.
- Ég önnel, Fölnagy kisasszony, és kérem, ne csábítson, mert ha ilyet mond, még annyira sem érzem a késztetést, hogy visszatérjek.
Megérinteném, csak még egyszer, és ahogy ujjaim elindulnak felé, úgy robajlik fel az ég is, az eddigieknél sokkal erőteljesebben. Még az én szívem is kihagy ijedtemben egy ütemet, és bár talán egy égi figyelmeztetés volt, mégsem azt a célt szolgálta, amit akart, hiszen nem a kezem húztam el, hanem gyorsan közelebb léptem, hogy az ájulás szélén lévő nőt elkapjam, és magamhoz húzva átöleljem őt.
- Nincs semmi baj, nincs semmi baj, itt vagyok, nem kell félned, megvédelek.
A kutya is iszkol kifelé, ez még őt is meglepte, ahogy felfelé emeli a fejét, látszik rajta a tanácstalanság. Én, vigyázva, hogy a nő ne sérüljön, óvatosan  leguggolok, majd leülök vele, testemmel védve őt. Hátranyúlva kitapogatom a takarót, és ráterítem úgy, hogy a fejét is eltakarja, hátha tompít.
- Maximum énekelni tudok, de nem biztos, hogy szeretnéd még emellé az én hamis hangomat hallani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847662#post847662][b]Fölnagy Mirella - 2022.06.14. 19:07[/b][/url]

Az elköszönéssel, ő teljesen lezártnak tekinti a dolgot. Kész arra, hogy mindent elnyomjon, hogy úgy gondoljon majd egyszer Mártonra, mint a férfira, aki szerető férje a húgának és csodálatos apja a gyermekeiknek. Tényleg erős benne az elhatározás, mert tudja, hogy mindenkinek ez lesz a legjobb. Amúgy is, milyen nevetséges az, hogy ennyire vágyik valaki iránt, akit két hete látott először? Ilyen csak és kizárólag a filmekben van, az ő életében nem lehet. Nem engedhet meg magának ilyesmit.
Hátat fordít az egésznek azzal, hogy Márton is már csak a nagy tomporát csodálhatja..
Aztán beüt az ég. A villám után olyan gyorsan érkezik a csattanás, hogy Mirának esélye sincs felkészülni a dologra, így egyszeriben sötétül el előtte minden és mint egy rongybaba hull alá, bele a férfi karjaiba.
Eltelik öt, tíz, tizenöt és végül húsz perc is, mire lesz benne némi erő. Ezalatt gyakorlatilag bármi is történhetne, Mirella nem lenne képes semmit sem reagálni, mert teljes sokkban van. Feje Márton váll gödrében pihen, így szerencsétlenségére, mikor kezd némi életerőt összekaparni, Márton parfümjének az illata bódítja tovább. Nem szól semmit, csak bújik, mintha még mindig erőtlen és védtelen lenne, ám az igazság az, hogy most önző módon kihasználja a pillanatot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847680#post847680][b]Bontovich Márton - 2022.06.15. 05:56[/b][/url]

Nem számít, hogy meddig kell itt ülnünk, bármeddig képes lennék, még akkor is, ha meg kell küzdenem a saját testemmel, ami nagyon reagálna a lányra. Nem szabad, ennyire nem vágyhatok rá. Próbálom a gondolataimat a vihar felé terelni, az erőssége újra nő, mintha bűnre csábítana. Nem jó a gondolat, mert a bűn maga éppen olyan heves szívveréssel van az ölemben, hogy ahelyett, hogy az én szívem üteme nyugtatná az övét, helyette az enyém kezd fokozódni. Simogatom a hátát, és időnként apró puszikat adok a feje búbjára. Annyira tökéletesen illik hozzám most, hogy elmondani nem tudom. Egymás mellett azonban a vak is láthatja, hogy valami nagyon nagy teljesítménynek kell lennie ahhoz, hogy egy olyan nő, mint ő érdeklődést mutasson egy olyan férfi iránt, mint én.
Tekintetem Mucikára téved, aki a tornácon ül, és méltatlankodik, hogy ő most kezdte csak a pancsolást, és máris milyen igazságtalan a világ. Megmosolyogtat, amikor megszólalok, a hangomon is érződik.
- Egy biztos, Muci nem a neked ideális háziállat, mivel, ha tehetné, nekiugrana a viharnak, hogy mit képzel magáról, ő úszni akart.
Ujjaim a hátáról a karjára tévednek, tudom, hogy nagyon veszélyes játékot játszom, mert minél több bőrfelületet érintek, annál nehezebb lesz ellenállnom neki. Az igazság pedig az, hogy én nem is akarok ellenállni neki. Én azt akarom, hogy együtt legyünk minden szinten, amelyen lehetséges. A tekintetem az égre emelem, fohászkodom, hogy adjon erőt nekem, de csak egy újabb, már jóval halkabb dörrenéssel válaszol, mintha csak arra biztatna, hogy érintem meg máshogy, hiszen ő a kezembe adta a nőt. Valóban ez történt, de ez egy veszélyes játék, nagyon veszélyes.
- Szeretnél más, um pozícióban lenni, vagy ez így kényelmes?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847687#post847687][b]Fölnagy Mirella - 2022.06.15. 10:08[/b][/url]

Bár Márton nem láthatja, hiszen feje még a takaró alatt van, arcára mosoly telepszik. - Muci pont ezért lenne ideális- szólal meg kissé rekedtes hangon, s végre arra is képes, hogy leszedje a takarót a feje búbjáról. - Ő se csípi a vihart és még hadakozna is vele.. - ő is megtenné, ha nem lenne ennyire kegyetlenül béna, hogy egy nagyobb csattanás hatására elájul. - Meddig nem voltam magamnál? - fáj a feje, el van gémberedve a teste, ami még mindig meg-meg reszket olykor. Egy rakás szerencsétlenségnek érzi magát, biztos benne, hogy nincs még egy felnőtt ember a világon, akit ennyire megvisel egy vihar, ezt biztosan kezelni kéne.
- Igazából, nem annyira jó ez így- csak azért, mert a simítások, az ölelés, az illat, a lélegzetvétel, a szavak, az egész hely és helyzet mind egyre közelebb és közelebb sodorják. Ő pedig lassan elveszik benne annak ellenére, hogy pontosan jól tudja, hogy ezt nem szabad. Mozdul, lassú lélegzetvételek közepette emeli a fejét, s mikor már olyan magasságba ér, hogy ajkaik egy vonalban, túlságosan közel legyenek egymáshoz, elszívja a levegőt a másik elől, egy pillanatig vár, majd megcsókolja a férfit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847874#post847874][b]Bontovich Márton - 2022.06.15. 21:41[/b][/url]

- Kicsit több, mint negyed órát. Talán volt az egy jó húsz perc is.
Egy idő után persze ránéztem az órámra, noha nem ez volt az első gondolatom. Szóval a pontos időpontot nem tudom, az biztos, hogy legalább tizennégy perc eltelt, mert annyit le is mértem. Igen, lesz az húsz is. De mentségemre szóljon, hogy vigyáztam rá.
- Hogyan tudnám jobbá tenni?
A kérdésre bevallom, nem azt a választ kaptam, amit gondoltam, hogy fogok, mert én inkább pozitúrákban gondolkoztam, és nem csókokban, de ha már így alakult, az vesse rám az első követ, aki a helyemben, az én érzelmi szintemmel iránta, nem csókolt volna vissza. Naugye. Feljebb húzom kicsit. Segítek neki, hogy biztos közel maradhassanak egymáshoz az ajkaink. Nem akarok egyetlen külön töltött pillanatot sem. Nem tudom fékezni a vágyamat, ami felé van, sem azt, hogy mennyire vágyom rá. Nem csókolok lagymatagon, beleviszem a bennem tomboló vihart, ahogy finoman mozdulok vele, hogy tényleg kényelmesebb legyen neki. Óvatosan a földre fektetem, és alig-alig szakadok csak el az ajkaitól egy-egy pillanatra, hogy utána újra egymásra találjunk.
- Annyira kívánlak.
Suttogom az ajkai közé, nem tudom ennél pontosabban megfogalmazni, hogy mi mindent tennék vele, de tudom, hogy engednie kell, sőt akarnia, hogy magamévá tegyem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847878#post847878][b]Fölnagy Mirella - 2022.06.15. 22:06[/b][/url]

Az egész annyira abszurd, hogyha a kanapén ülve nézné, akkor dobálná a képernyőhöz a pattogatott kukoricát, hogy ne máár milyen klisés ez. Azonban megélve a dolgot, inkább jut eszébe az, hogy mekkora szemétség az élettől az egész. Itt van a férfival, aki elől elmenekült, mikor megtudta, hogy ő a húga jegyese, tönkre akarta tenni, most meg a karjai között piheg. Ez az egész az univerzum egy nevetséges epizódja, s legszívesebben üvöltene, hogy ugyan már miért.. De nem teszi. Sőt. Tovább tetézi a bajt azzal, hogy megcsókolja a másikat.
Egy csókban nincs mit bizonygatni, mert vagy ott vibrál a szerelem, amit a csókban kifejezhetünk, vagy nincs ott, így egy csók a tökéletes hazugságvizsgáló. A probléma az, hogy Mirella érzi, hogy neki egyre több és több kell. Tudta, hogy hatalmas hiba kezdeményezni, mert akkor valami olyat ad a férfinak, amit eddig nem. Lehetőséget, szavak nélkül ad engedélyt arra, hogy Márton ne fogja vissza magát. A hátán fekve néz fel a másikra, akinek arcát a két tenyere közé fogja, hogy megtörje egy pillanatra az egész varázst. - Nem lehet - sóhajtja fájdalmasan a szavakat és érzi, hogy mellkasa minden egyes lélegzetvételnél egyre jobban szorít attól, hogy végül ezek a szavak hagyták el a száját. Nem teheti. Zille nem érdemli azt, hogy a leendő férje megcsalja, főleg ne a nővérével tegye.
- Nem tehetem meg vele. Képtelen vagyok rá- és ha sikerült volna magát eredeti tervéhez tartani, akkor ezt a pillanatot fel tudná használni arra, hogy Zille szemét felnyissa. Hiszen ki akarna  hozzámenni valakihez, aki pár héttel az esküvő előtt a testvérével feküdt le? De képtelen rá. Nem tudja átlépni a határt, mert ha megtenné, azt nem bosszúból, nem azért tenné, hogy tönkre tegye a másikat, hanem azért, mert akarja.
Vágyik Mártonra, magába akarja szívni az illatát, érezni akarja ízét, azt szeretné, hogy testük egymáshoz simuljon és elvesszenek egymás érintései között. ez a férfi pillanatok alatt vette el a józan eszét és ez Mirella számára tarthatatlan állapot, mégsem mozdul. Ott fekszik még mindig és valahol talán abban reménykedik, hogy a férfi nem hagyja ennyiben, csak a megfelelő szó, tett és nézés hiányzik ahhoz, hogy a szőkeség elfelejtse azt, hogy pár pillanattal korábban mit is mondott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847879#post847879][b]Bontovich Márton - 2022.06.15. 22:26[/b][/url]

Kell. Akarom. Nem érdekel, hogy hogyan, vagy hogy sem, de nekem nagyon kell ő. Csak ő. Voltam már szerelmes, azzal a tiniszerelemmel, voltak nők az életemben, de ezt a fajta erős vágyat sosem éltem meg, és köszönöm szépen, én tökéletesen meg is lettem volna nélküle. Most viszont már nem akarok nélküle lenni. Vele akarok lenni, benne akarok, körülötte akarok. Azt szeretném, ha mindig ott lenne mellettem, hogy közös jövőnk legyen. Aztán megszólal, én meg érzem, ahogy a feje mellett, a padlón koppan a fejem.
- Ez nem csak vágy.
Pedig lehetne csak az, szexelhetnénk egyszer, hogy ez az egész elmúljon, és akkor mindenki menne a saját dolgára, meglenne az esküvő, és sosem kerülne ez elő. De ez nem csak vágy, nem mondhatom azt neki, hogy én csak egy alkalmat akarok, és az neki is jó lesz, aztán végre véget ér a szenvedésünk. Egyszerűen nem lenne igaz, és ezt szerintem ő is tudja.
- Mit tegyek?
Ő el akar menni, nem akar házasodni, azt mondja, velem sem akar lenni, de csak a húga miatt nem, ha jól értem. Ha beszélek Zillével, az sem jó, mert, hogy ő szerelmes belém, amit nem értek, hogy hogyan, amikor semmit sem tettem ezért. Belesóhajtok a nyakhajlatába, fájdalmasan felnyögve gördülök le róla, hogy egészen közel feküdjek mellé.
- Lehet, hogy tök átlagos szex lenne, az olyan kiábrándító, nem? Utána ciki még megszólalni is.
Hát most őszintén? Mit mondanátok ilyen helyzetben? Nyilván valami értelmesebbet, és nem ezt, de nekem ennyire tellett. Szexet akarok, vele, és most sem kaptam meg, sőt, talán sosem fogom. Mármint nem, nem fogom. A húgát veszem feleségül, ez nem vezetne semmi jóra.
- Nem akarjuk megbántani Zillét. Tudom.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847884#post847884][b]Fölnagy Mirella - 2022.06.16. 04:05[/b][/url]

Ez nem csak vágy. De annak kell lennie. Csak fellángolásként szabad létezni, ami, ha innen kimennek tovább kell, hogy illanjon. Nem számít, hogy a nap minden szabad percében az jár a fejében, hogy Márton vajon mit csinálhat, hol lehet, miért nem vele, rajta, benne van. Nem lehetnek ilyen gondolatai, ám ez jelen helyzetben meglehetősen nehéz.
Nézi a férfit. Azt a férfit, akit gyűlölni akart, akit tönkre akart tenni, aki feleségül veszi a húgát. A húgát. Soha nem gondolta volna, hogy egyszer egy röpke pillanatra talán bánni fogja, hogy elment. Soha. Mindig is megrendíthetetlen volt a döntésében és boldog. Most pedig.. Gyakorta jár azon az esze, hogy vajon tíz évvel ezelőtt, ha találkoznak, akkor az is ilyen érzéseket, érdeklődést, vágyat váltott volna-e ki belőlük.
Kiélvezi az utolsó utáni pillanatot is, magába szívja az illatot, érinti még egyszer utoljára Márton hátát, haját, testét, majd mikor a férfi mellé érkezik, egy hatalmas, fájdalommal és vággyal teli sóhaj szakad ki belőle.
- Na, de kérem.. Ne sértegessen holmi átlagos jelzővel - muszáj visszaváltania magázódásba, mert azt reméli, hogy ez ver kettejük közé némi éket. Ám ezután a két mondat után, kitör belőle a nevetés, mert el sem tudja képzelni azt, hogy két ember között, akik ennyire akarják a másikat, átlagos lehetne bármi is.
- Tényleg el kell mennem. Ez így nem mehet tovább - szólal meg végül néhány percnyi csend után. - Visszamegyek Hollandiába és többet nem hallanak felőlem, elzárkózom önöktől teljesen és egy idő után, bizonyosan jobb lesz- fordítja fejét a mellette fekvő felé. - Igen, jobbnak kell lennie. Mi is jók vagyunk, tisztességes és becsületes nevelést kaptunk. Senkivel se tennénk olyat, ami egy életre összetörné, igaz? - csak és kizárólag magukkal vagy legalábbis vele biztosan. Mert bármennyire nevetséges is ez.. Ez bizony nem csak vágy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=847885#post847885][b]Bontovich Márton - 2022.06.16. 07:06[/b][/url]

- Kérem, hogy bizonyítsa az ellenkezőjét?
Bosszant, hogy újra magázódik velem, de ösztönösen teszem én is, azonban most már nem csak bosszant, de kívánatosabbá is teszi. Ahogy ő építi a falat, én olyan ütemben szedem vissza a felrakott téglákat. Kisfiúsan mosolyogva nézem őt, és valahogy tekintetem mindig az ajkaira téved. Akarom őt. Istenem, ezért a pokolra kerülök, tudom, de megéri. Esküszöm megéri.
- Igen, igen, a távolság, az mindenképpen hasznos, mert ha távol vagyunk, akkor nem akarunk egymáshoz közel lenni.
Erre mondja azt a világ, hogy bravo Sherlock, ezt aztán jól megfejtetted. Azonban a világ azt is mondja, hogy nagyon hülye vagy fiam, mert ahogy ezt most szent meggyőződéssel mondom, úgy araszolok hozzá egyre közelebb és közelebb, mígnem arcuk között már csak miliméterek vannak. Ajkaimmal apró puszit nyomok az ajkaira, majd még egyet, és még egyet, közben pedig folyamatosan egyetértek és javasolok.
- Ha nagyritkán találkozunk, majd mindig lesz velünk valaki, aki segít, hogy ne csábuljunk el. Csak kettesben vagyunk veszélyben, ugye?
Baromság, mert amúgy is nagyon érződik, hogy mennyire vonzódunk, szóval az, hogy csak kettesben vagyunk veszélyesek, egy nagy hülyeség, és öngyőzködés, azonban van benne egy kis igazság, mert, ahogy beszélek, mégis törekszem a csók elmélyítésére.