A kis tavacskánk egyik elterülőbb partszakaszán álldogál a csónakház. Nem túl régen, talán a pár évvel korábbi nyáriszünetben telepítette ide azt egy idősebb varázsló, aki a két csónakját adja néha bérbe a diákoknak vagy tanároknak, néha falusiaknak, hogy a tóra mehessenek. A ház nem zárt, csak a csónakok vannak varázslat védte lánccal lehorgonyozva, így még azt fel nem oldja a tulajdonos, nem elköthetőek. A házba bármikor be lehet térni, akad bent szék, talán régi könyvek és cikkek is a tóról, illetve olyan felszerelések, mint evezőlapát, mentőmellények és így tovább.
A nyári záporok idején, mint legközelebbi megoldás tökéletes, de este a kis ház teraszáról nézni a holdfény világította tavat is remek. A környéken a télire aprított tüzelőanyag hever kupacokban, valamint egy kis sütögetőhely is van itt, bár nem annyira szívlelik sokan, ha befüstöl a diákság. A téli időszakban a csónakok ugyan partra kerülnek és a felszerelések is eltűnnek, a házacska továbbra is nyitott bármire. Érdemes ide kicsinek és nagynak, diáknak vagy felnőttnek kilátogatni, a csónakázási lehetőség nagy élmény tud lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838925#post838925][b]Vattai Júlia - 2021.11.06. 19:12[/b][/url]

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsival|
______________________________________________________

A nevetésem harsány, amihez a férfi mély baritonja egész szép kiegészítést ad. Azt hiszem ilyen szituációban nem is igazán lehet mást tenni, mint nevetni, mert a sírás elég borzalmas befejezése lenne egy olyan éjszakának, mint a tegnapi.
A férfi megjegyzésére a fejemhez kapok, végigtapogatom, míg ki nem szedem az említett növényt.
- Ez egy hínár kis butus, és ilyen rajtad is van egy csomó - kuncogok, miközben felállok és testem többi részéről próbálom leszedegetni a hasonló bliccelő növénymaradványokat.
A kérésre felemelem fejem. Egy pillanatra újra lejátszódik bennem a tegnap este egy elég meglepő momentuma. "Megöltem egy embert." Letekintek csuklójára, tegnap este túl sötét volt, most viszont tökéletesen látszik. Ugyanolyan mint Winteré is. Szóval a nagyfőnökök elengedték mert ártalmatlannak találták. Vagy már megkapta méltó büntetését. Megnyugtató, hogy legálisan van szabadlábon. A másikat viszont nem ismerem. Piros. Miért piros? Rövid idő ez a bambulda, hiába tűnik sokkal többnek fejben, hamar elkapom tekintetem és mosolyogva előhúzom a pálcám, hogy idehívjam a hajót. Aztán rá szegezem, hogy megszárítsam külön őt, külön a kukutyimba elhajított cipellőit. Tiszta Hamupipőket. Végül magamat is víztől mentesítem sőt, egy kis bűbájjal a ruhámat is leváltom. Mivel megbűvölt ruha ezért nem lesz melegebb vagy hűvösebb, egyszerűen csak az alakja formálódik át, hogy kevésbé hasson alkalminak.
- Még valami óhaj a tündérkeresztanyától? - vigyorodom el megfújva pálcám hegyét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838926#post838926][b]William Martin Krise - 2021.11.06. 19:36[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween másnapján

Mélyeket lélegzik és pár másodpercen át sajnálja önmagát így, az átázott homokban ülve, rothadó hínárral a hajában. Mert, ahogy Júlia felhívta a figyelmét, ez hínár, nem pedig bot - így ezzel a tudással felvértezve kezdi el szedegetni azokat.
Épp, csak elkapja a lány kutató tekintetét; furcsamód zavarban érzi magát, ahogy rájön, hogy a csuklóján függő, számára eltávolíthatatlan karkötőket nézi. Emlékszik rá, hogy tegnap megosztott vele egyet s mást, amit most már nem tenne, legalább is semmiképp sem így, körítés nélkül. Megöltem egy embert, mondaná, de baleset volt, ha nem teszem meg, ő öl meg engem, vagy rosszabb. A nagyapámat pedig csak megszabadítottam a szenvedésétől. Így hát, amikor Júlia visszafordul a tó felé, ő az inge ujját lejjebb rángatja a karján, aztán kel fel bizonytalanul, akár egy vénember.
A hajó a partra siklik, ő mellé sétálva kiveszi a kabátját, majd mozdulatlanul hagyja, hogy Júlia megszárítsa őt. A ruhájára még mindig itt-ott homok tapad, míg a lány a maga ruhájával van elfoglalva, ő ezt csapkodja le magáról.. A helyzethez képest különben egyáltalán nincs rossz kedve, sőt; igaz, hogy úgy érzi, bármelyik pillanatban elhányhatja magát, mást pedig nem szeretne, mint összegömbölyödni és aludni, egész vidáman lép bele a cipőjébe.
  -  Whoah.
Mikor ismét felnéz, Júlia már egész más ruhában áll előtte - és bár varázsvilágban él, először hátrahőköl a látottaktól. Ügyes.
   - Igen - a fejfájás ismét dörömbölni kezd a koponyáján belül, össze kell ráncolnia a homlokát - Igyál meg velem valamit. Mármint... nem most. Vagy most is. Ha ráérsz. Vagy reggelit, kérsz reggelit? Tudod mit - nyűgösen megdörzsöli a szemét - bocs, befogom a pofám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838927#post838927][b]Vattai Júlia - 2021.11.06. 20:26[/b][/url]

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsival|
______________________________________________________

A hajó elindul felénk így én azzal már nem is foglalkozok a ruhámat varázsolom tisztává és mássá. A kisebb darabokat ezek után leszedegetem magamról, és csak akkor tekintek fel amikor meghallom az elismerő szavakat. Büszkén elvigyorodom. Megszoktam, hogy tetszek a férfiaknak, de hiszen, hogy is ne tetszenék, úgy változtathatom az alakomat ahogyan csak akarom, olyan nő lehetek, aki csak akarok. Ő viszont most azt a Júliát látja aki metamorf mágia nélkül lennék, hiszen nincsen erőm most még csak a mellemet se megnöveszteni vagy a magasságommal zsonglőrködni. A viccelődésre nem gondoltam, hogy felel, ám amikor elkezdte mondani már ott van ajkamon az a kis somolygás. Na hoppá. Tegnap még úgy kellett utána rohannom, úgy tűnik az este valami megváltozott. Közelebb sétálok hozzá és a hajából kiszedek egy kis káka darabkát.
- Tegnap elveszítettem valamerre egy fahéjas csigát, szívesen bepótolnám azt - felelem feltekintve rá, végig közel maradva hozzá - Meg persze mint szorgos első tiszt bármikor ha a kapitány szól kutya kötelességem kalózkodni kicsit, nem igaz? Így szokott ez lenni - kuncogom csipkelődő élen. Minden olyan mozdulatlan körülöttünk, abban se vagyok biztos, egyáltalán hány óra van, vagy van e már nyitva üzlet. Sőt, ha most rákérdezne, a napot se tudnám megmondani. Talán hétvége van. Azok közül az egyik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838928#post838928][b]William Martin Krise - 2021.11.06. 20:50[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween másnapján

Igen, tegnap még rohannia kellett utána, most azonban ő az, aki nem szeretné, hogy egyszerre sarkon forduljon és visszasétáljon a kastélyba. őt pedig itthagyja dörömbölő fejfájásával. Bár egyelőre nem érzi úgy, hogy bármit megehetne, vagy ha megtenné, azt hosszú távon is sikerülne lenntartania. Azt a pillanatot azonban, fogalmazódik meg benne, még kevésbé várja, amikor mocsár másnaposan át kell lépnie Emma ajtajának küszöbét és válaszolnia kell rá, hol töltötte az estét. A nő nyilván nem az anyja, pártfogójaként azonban joga van hozzá, hogy kérdőre vonja őt, különösen addig, amíg a fedele alatt él.
Mozdulatlanul, ám magában némileg fészkelődve hagyja, hogy Júlia kihúzza a nővényszárat a hajából.
Ha nem lenne vállalhatatlanul másnapos.
   -  Hm? Aaahhh... igaz, igaz. Harr. - először nem érti, miről beszél a lány és komoly mentális kapacitásra van szüksége hozzá, hogy felfogja, milyen kalózkodásról beszél.
Kissé megrázza a kabátját, majd lezárva a köztük lévő távolságot, azt a lány vállára teríti.
   -  Akkor a tengeri szolgálatodért kapsz egy csigát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=839084#post839084][b]William Martin Krise - 2021.11.14. 16:47[/b][/url]

Négy nap telt el - ennyi időre volt szüksége hozzá, hogy kétséget kizárólag kiderítse a lány nevét, lehetőleg anélkül, hogy az igyekezet bárkinek szemet szúrna. A nyúl nevének és Júlia házának ismeretében már nem volt más dolga, mint a bestiárum körül lézengenie és várna az első sárga jelvényes, hasonlóan szőrös gombócot szorongató diák megjelenéséig és a szivárványszínűre bűvölt ugróegerek ketrece mellett ártatlanul megszólítani őt. Vattai Júlia - hétköznapi név egy nem túl hétköznapi, ám úgy tűnik, nem aranyvérű születésű lánynak.
Verd ki a fejedből, amire gondolsz.
A csónakház nyitott teraszán, a homlokát a korlátra támasztott kezein nyugtatja, behunyt szemmel hallgatva a szellő susogását a száraz lombok között. Nem sokkal múlhatott  négy, az imént hallotta a templomtorony kongását, akkor lépkedett fel a lépcsőkön. Reggel, amikor a postahivatalban állt sorba papírszatyorral a kézben, kiválasztotta a feladatra a lehető legalkalmatlanabb törpebaglyokat, majd a helyszínen papírra körmölte az üzenetét, őszintén nem várt válaszra, legalább is, aznap semmiképp. Az eddigi felületes, de annál eseménydúsabb ismeretségük során Júlia eddig előszeretettel húzta az idejét, mielőtt bármit is lépne; és mégis.
Csak a hely és az idő, semmi egyéb, egy apró papírdarabon a zsebében, ezzel érkezett. A két pulóvere ugyanaz, amit aznap viselt, azzal a különbséggel, hogy jelenleg sem az, sem pedig ő nem áraszt alkoholszagot, ami az elmúlt napokban üdítő újdonság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=839085#post839085][b]Vattai Júlia - 2021.11.14. 20:19[/b][/url]

Will|
|Outfit|
______________________________________________________

Már aznap éjjel kettős érzelmek fogtak el Williammal szemben, s ezek a napok múlásával sem csitultak. Egyszerre töltött el rettegéssel és izgalommal a gondolat, hogy egyszer még farkasszemet fogunk nézni. Mint mikor valaki ki leveti magát pár száz méter magasból egy kötéllel a lábán. Valószínűleg túléli. Valószínűleg kurva jó lesz, de azért nem lehet ebben egészen bizonyos amíg véget nem ér.
A férfi levele meglepett. Nem számítottam magyarázkodásra. Legjobb tudomásom szerint én nem mutatkoztam be, így valami egyéb módját találhatta arra, hogy mégis rájöjjön ki vagyok. Ezen annyira nem is rökönyödtem meg, nem lehetett túl nehéz, azon inkább, hogy egy olyan kis gizda izével küldte az italt, hogy csoda, hogy idáig elrepült.
A válaszon muszáj volt ülnöm egy kicsit, aztán végül úgy döntöttem megadom neki amit szeretne. Néhány apróbb óvintézkedést tettem csupán. Az egyik, hogy fényes nappalra szerveztem a találkát. Másik, hogy egy manó a közelben lesz ha valami mégis balul sülne ki. Ezen felül a ruhám sem volt most olyan kihívó, mint azelőtt. Egyszerű fehér ing, fehér vászonnadrággal és mellé tornacipő. Erre ment a kabát, ami nem Willé.
Zsebre dugott kézzel közelítem meg a csónakházat. Már ott vár, én picit elkéstem. Megesik, pláne ha kicsit akar is késni az ember.
- William, meglepett, hogy tudod a nevemet, hogy sikerült kiderítened? - kérdem vigyorogva ahogy közelebb érek hozzá. Úgy teszek, mintha nem történt volna semmi. Mintha nem félnék. Csak folytatjuk tovább a játékot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=839086#post839086][b]William Martin Krise - 2021.11.14. 20:38[/b][/url]

Maga sem tudja, mennyi ideje vár; hagyja, hogy a gondolatai egymást kergessék, ő pedig elmerül ebben a zajban. Második napja azon kapja magát, hogy a testvéreire gondol, akikkel utoljára a bebörtönzése előtt találkozott egy karácsonyi vacsorán. Miért ébred fel benne az állati, féltékeny indulat a közelükben, ami miatt gyerekként ki kellett emelni a családjából, és miért érzett a Pub mögötti estén egész hasonlót? Emma nem tud az incidensről, de talán ideje lenne beszámolni neki róla.
És, hogy ő mennyire nem várja azt az átkozott beszélgetést.
Puha léptek reccsentik meg az alacsony lépcsőfokokat, ő felkapja a fejét, továbbra is a korlátra támaszkodva emelkedik fel. Kis félmosollyal fújja ki a levegőt röviden.
   -  Nem volt nehéz. Puha Gombóc rém népszerű a másodikosok körében. Nektek pedig nem tanították meg, hogy ne álljatok szóba idegenekkel.
Csak egy pillanatra néz a szemébe, épp futólag; és majdnem megrökönyödve tapasztalja, hogy nem a kabátjába burkolózik. Furcsa mód, számára az alakja egész eggyé vált a kabáttal, nélküle, mintha sokkal kisebb és látványosan törékenyebb lenne.
Te barom.
   -  Figyelj, gyors leszek - az egyik kezét leengedi a korlátról, hogy egy mély levegővétellel szembefordulhasson vele. - Sajnálom. Kicsit... kicsúszott a kezemből az irányítás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=839087#post839087][b]Vattai Júlia - 2021.11.14. 21:24[/b][/url]

Will|
|Outfit|
______________________________________________________

Ahogy felnéz a férfi és arcára félmosoly ül elmélázok, hogy valóban ő lett volna a pub mögött is? Annyira ártatlannak tűnik. A mozdulatai, az, hogy kerüli a szemkontaktust minden annyira más, mint aznap éjjel. Annyira furcsa elhinni, hogy sikerült megrémítenie engem is.
- Igen, eléggé imádják a lányok azt a dögöt - bólintok megforgatva a szememet. Mindig valaki ölébe látom, ha kiviszem a klubhelyiségbe kicsit levegőzni. Sőt, gyakran még kiimádkozni sem lehet néhány kéz alól, akiknek sikerült túl kellemes helyen megsimogatniuk az uraságot.
A bocsánatkérést némán fogadom majd bólintok. Várok néhány pillanatot.
Utána mély levegőt veszek és magabiztosan közel lépek hozzá, úgy, hogy cipőm orra majdhogynem az övéhének orrához érjen. Eszembe ötlik hirtelen az este. Ahogy megmarkolja a kezemet, ahogy magához szorít, mint valakit akit felfalni készül. Egy pillanatra megrezdül arcom, de egy mosollyal próbálom palástolni míg jobb kezemet felemelem, hogy ujjaimmal állához érjek és magam felé fordítsam fejét. Akarom látni a szemét, amikor válaszol.
- Mit akartál tenni velem? - ugyanaz a kérdés, ami aznap is. Tudni akarom, még mielőtt folytatnám a játékot, szeretnék lenézni a szakadékba, mi bámul onnan vissza rám. Az ég felé meredező halálos tövisek? Mély tó? Hegyes kövek, amik pillanatok alatt felnyársalnak? Esetleg meleg sátor és mályvacukor?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=839089#post839089][b]William Martin Krise - 2021.11.14. 22:21[/b][/url]

Általános esetben inkább rágná le a saját karját, mint, hogy valakinek a szemébe nézzen és bocsánatot kérjen tőle. A bíróságon sem tette meg, ezután sem fogja: úgy érezte, igaza van. Most is, a nevet hamarabb nyomozta ki, mint hogy tudta volna, mit kezd az információval; a szobájában faltól falig sétálva, újra és újra végigjátszva magában a jelenetet. Az a mocskos kis kurva.
Meg akarom ismerni.
A lány közelebb lép, ő elengedi a korlátot, feszült mozdulatlansággal követi a mozdulatot, ahogy Júlia az arcához ér és maga felé fordítja. A tekintete éles, ám nem fenyegető, röviden állja a lány tekintetét, mielőtt a szeme lekúszna az ajkaira ismét.
   -  Azt tudnod kell - kezd bele végül kelletlenül, a keze ismét a korláton matat, a körme belevág a felpuhult deszkába -, hogy nem bántottalak volna. Legalább is jobban, mint amennyire belemész.
Azt hiszem - ebben ő sem lehet teljesen biztos. Ha elborul az agya, teljesen esélytelen, hogy türtőztesse magát, ha pedig nem szabnak meg neki egyértelmű határokat, akkor gondolkodás nélkül átlépi azokat. Nem amiatt, mert hideg fejjel ártana a lánynak, vagy bárki másnak, hanem, mert bizonyos helyzetekben képtelen rá, hogy uralkodjon az ösztönein.
   -  És ha még szóbaállsz velem, akkor megígérem, hogy egy ujjal sem fogok hozzádérni, vagy olyasmit csinálni, amit nem akarsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=839091#post839091][b]Vattai Júlia - 2021.11.14. 22:54[/b][/url]

Will|
|Outfit|
______________________________________________________

Állom az éles tekintetet, bár úgy érzem magam tőle, mint egy auror aki épp kihallgatást folytat.
-Milyen édes, dacos, kék szempár vigyorodom el, aztán közelebb hajolok egy kicsit, tekintetem megkomolyodik.
- Nem félek tőled - jelentem ki akkor is, ha ebben nem vagyok biztos - de jobb, ha figyelmeztetlek, sohasem fogsz tudni birtokolni engem. És minél többször megpróbálod annál jobban fog fájni - ellépek, hogy mellette besétáljak a kis ház tátongó bejáratán, csak az ajtófélfánál állok meg hogy annak nekidőlve visszatekintsek Williamra.
-Viszont semmit sem ér nekem egy férfi, aki egy ujjal se akar hozzám érni - rántom meg vállam somolyogva - hiszen akkor az már csak unalmas beszélgetés lenne, semmi több - teszem hozzá, hogy ő is értse a dolgot. Nem barátkozni akarok, van elég barátom a bagolykőn és mégis senki igazán. Mert nem érdekelnek ilyen szarságok. Lilla ott van nekem ennyi barát pedig bőven elég. A többiekkel játszani akarok. Rövid vagy hosszú ideig, az a legnagyobb kérdés.
Intek a fejemmel, hogy kövessen a csónakházba és átlépem a küszöböt. A következő kérdésemet nem akarom fényes nappal kinn feltenni, mert túl személyes én pedig jó fej ember vagyok.
Megtalálom a legtávolabbi falat annak döntöm neki a hátamat és ha bejött nem is habozok nekiszegezni a kérdést.
- Mit a csónakban mondtál...miért tetted?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=839092#post839092][b]William Martin Krise - 2021.11.14. 23:12[/b][/url]

És minél többször megpróbálod, annál jobban fog fájni.
Valami kavarogni kezd a gyomra táján, meleg és kesernyés, ő elpillant a tó felé, ahogy a lány elengedi őt és továbbsétál a bejárat felé. Senki sem érti meg, mennyire nehéz elfogadnia, hogy vannak, akik szabad akaratukból úgy döntenek, nem kívánnak hozzátartozni, akár romantikusan, akár barátságból. Márpedig ha valaki mellette van, az az övé - olyan helyzetben pedig, ami a Pub mögött történt, ez számára nem is kétség. Mióta él, vergődik a féltékenységtől, mintha ezzel megakadályozhatná, hogy ismét egyedül maradjon - még akkor is, ha eddig csak elmart embereket magától vele. Ettől függetlenül, csak pislog egy hosszút, mielőtt ellökné magát a korláttól.
   -  Mérgező vagy, remélem tudod.
Sértés is lehetne, mégis bók. Mit tettél velem, te lány? Az intésre ő is beljebb lép az épületbe, hogy is ne követné azok után, hogy a méregfogait már az agyába marta egyszer.
A huzatos falak között nincs jóval melegebb, mint odakinn. Az ablakok deszkáira itt-ott régi újságcikkeket ragasztottak. Úgy tűnik, a csónakázés kellékeit már eltüntették télire, a székek és asztalok csupaszon állnak a falak mentén, mint a csontvázak.
   -  Hát - valahol a terem közepe táján áll meg - A csónakban elhangzott ez-az, nem tudom, mire gondolsz.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=839093#post839093][b]Vattai Júlia - 2021.11.14. 23:28[/b][/url]

Will|
|Outfit|
______________________________________________________

A megjegyzésére felnevetek. Oh baby, tudom én azt. Aki játékos, az nem is lehet igazán másmilyen, csak manipulatív, mérgező és ravasz. Mindenki más elbukik, orraesik és az olyan emberek mint én a lábukkal lenn is tartják a fejüket a sárban, hogy nehogy fel tudjanak állni. De hát ilyen az élet. Vannak nyertesek, meg nyomorultak.
A kérdést nekiszegezem, amikor pedig csak hülye kifogást kapok válaszul megforgatom a szememet.
- Miért öltél embert? - akkor mondjuk ki. Nem bánom, ha így szereti, nekiszegezek én bármit őszintén. Nem érdekel, hogy nem illik, tudni akarom. Akármi is az oka, úgy érzem ha csak egy reakciót kapok azzal is előrébb vagyok. Kíváncsian billentem oldalra a fejemet várva, hogy lépjen.
Enélkül a kérdés nélkül nem tervezhetek tovább, mert ez túl sok mindent dönt el. Mennyire labilis a fiú? Mennyire vagyok veszélyben? Mikor kell visszafordulnom, hogy ne égessem magam meg?
Mind attól függ amit a kis helyiség közepén ácsorgó férfi fog mondani. Most tartja a távolságot, ügyel, hogy nehogy határokat lépjen át, csakhogy kérdéses meddig meg így, vagy mennyire kell bánnom ha mégis megteszi?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=839095#post839095][b]William Martin Krise - 2021.11.14. 23:54[/b][/url]

Válasza kivételesen nem kifogás, bár van egyfajta gyanúja, hogy a lány erre lesz kíváncsi. Az este másnapján, amikor hazament, majd a fürdőszoba padlóján reszketve végiggondolta az eseményeket, már megbánta a pillanatnyi felbátorodását. Mondhatott volna bármit elvégre, mégis, amikor a szemébe nézett, a reakcióját akarta látni erre a váratlan vallomásra. Akkor pedig úgy tűnt, majdhogynem félvállról veszi, talán nem is hisz neki, hiszen  miért is tette volna.
Ismét szusszan egyet, egy türelmetlen mozdulattal a zsebébe csúsztatja a kezeit. Villanásnyi ingerültség fut rajta, épp csak, mint az áramütés, elég ahhoz, hogy az arca megránduljon. Két másodpercet ad magának arra, hogy ezen úrrá legyen, amíg eldönti, mennyit hajlandó megosztani a lánnyal a csupasz igazságból.
   -  Mert nem volt más választásom - a hangja valamelyest elmélyül, ő konokul az ablak felé néz - A nagyapám magigenetikus volt. Én is az voltam mellette. Meg akartuk váltani a világot, és tudod, Júlia, meg is tettük volna, ha hagyják. Nem tudom, láttál-e már vérfarkast, amikor elkezdi széttépni saját magát, sőt, jobbat mondok egy gyerek vérfarkast, aki ott vergődik, láncra kell verni, azt sem tudja, mi van vele. Na ezekkel dolgoztam.
A hangszínébe keserű indulat folyik, ám ez már nem Júlia faggatására irányul. Felhúzza a vállait, majd leejti őket.
   -  Kísérlet volt. Baleset volt. Működnie kellett volna. Nem tehettem mást, el kellett intéznem - felnéz a lányra. Hallotta a féligazságot ez a kis kígyó, kikényszerítette belőle. Ez az, ami a vallomásában szerepel, ennyit tudtak rábizonyítani, hát tőle is ennyit fog kapni most.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=839098#post839098][b]Vattai Júlia - 2021.11.15. 00:22[/b][/url]

Will|
|Outfit|
______________________________________________________

Nem voltam abban se biztos, hogy egyáltalán belekezd. Mondhatta volna, hogy basszam meg nem tartozik rám. És érzem, hogy valahol így is gondolja, mégis beszélni kezd.
Az egész történetet elkerekedett szemekkel hallgatom. Az álarc idő közben levánszorgott arcomról és most az őszinte érzelmek milliói ülnek ki rá. Nem néz rám, amit nem is bánok. Talán most nem tudnám tartani vele a szemkontaktust, talán most én néznék el, ha ő végig belemélyesztené tekintetét a tekintetembe.
Oh William. Gondolom, de nem mondom ki. Csak figyelek.
Mert nem volt más választásom.
Nem tehettem mást.
Lelkiismeret furdalásom lesz amiért egyáltalán rákérdeztem. Talán ezt az egészet neki kellett volna elmondania magától egy éjszaka, amikor feje meztelen mellkasomon nyugszik és míg mesél a plafont bámulva cirógatnám haját.
Már rég elfelejtettem egyáltalán miért kérdeztem rá, arra is, hogy féltem tőle. Minden csak egy távoli, rossz álomnak tűnik.
Amikor rám pillant néhány másodpercig láthatja azt, aki végighallgatta szomorú tekintettel. De így, hogy a szemei rajtam vannak feleszmélek. Elfordítom fejemet és elsétálok az asztalig ami körül van pár szék. Kihúzom az egyiket és leülök rá.
- Én...én...khm Ne haragudj, nem kellett volna... - megkérdeznem? Talán most én léptem át egy határt? Kabátom szárnya alá nyúlok, kicsit matatok, aztán egy laposüveget húzok elő. Az egész rumot nem akartam magammal cipelni, úgyhogy csak átöntöttem. Kirakom az asztalra, felajánlva ezzel, hogy ha kell ihat belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=839107#post839107][b]William Martin Krise - 2021.11.15. 16:32[/b][/url]

Elküldhette volna a bús picsába, általában pedig valószínűleg ezt is tenné - semmi köze sincs hozzá, hiszen alig ismeri, különben pedig, ha ennyire kíváncsi, akkor nyugodtan kikeresheti a büntetése összes, mocskos kis részletét az MMM adatbázisából, ezek ugyanis nyilvános adatok. Ha szeretne igazán megfetrengeni a megaláztatásában, még a tárgyalása átiratát is elolvashatja, sőt, még jobb, miért nem kéri el tőle az emlék szálát inkább, hogy maximálisan elmerülhessen ebben a mocsokban. Helyette inkább mély levegőt vesz - ezzel pedig végleg lenyeli az ingerültségét és visszatemeti oda, ahonnan jött. Az ilyesmit a legjobb fedőt tartani - különben is, a lány semmiben sem hibázott, valószínűleg ő is kért volna némi magyarázatot, ha valaki a semmiből egy ilyen erejű hírt gördít rá.
   -  Nem, teljesen rendben van, végül is kit ne érdekelne. - kínosan elneveti magát - Nyolc évet kaptam, abból hármat töltöttem le, de veszélytelen vagyok, ezért a többit felfüggesztették.
Ezzel fejezi be a magyarázatát, hogy a jelenlegi státusztát is nyilvánvalóvá tegye előtte. Szabad ember, de mégsem, az első gyorshajtásnál veheti vissza a kanárisárga kezeslábast, hogy a csatornákon át kopogtatva beszélgessen az életfogytos halálfalókkal. Ellenben teljesen ártalmatlan, ezt muszáj hangsúlyoznia, valószínűleg pedig a karperec miatt veszélytelenebb is, mint bármelyik bagolyköves harmadéves.
Megrázza magát, mint egy vizes veréb. Ő is az asztalhoz sétál, egy majdnem szemközti székre dobja le magát, egyelőre azonban nem nyúl a laposüveg után.
   -  Ha valamit tudni akarsz, akkor mondd, de megígérem, hogy tőlem aztán nem kell tartanod. Mert bírom a stílusod és különben is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=839110#post839110][b]Vattai Júlia - 2021.11.15. 20:05[/b][/url]

Will|
|Outfit|
______________________________________________________

Bólintok. Veszélytelen. Tehát akkor mégiscsak én vagyok a nagyobb állat kettőnk közül, akinek ráadásul még vannak is titkai.
Figyelem ahogy az asztalhoz sétál, aztán leül velem szemben, de a flaskáért nem nyúl, úgyhogy én dőlök hátra veszem el és húzom meg.
A dicséretre megtörlöm számat könyökömmel és elvigyorodom.
- Különben is mi? - kérdezek rá kicsi előre dőlve, aztán arcom megváltozik, újból elkomorodik, pont ahogy a téma is, amire visszakanyarodom.
- Így is úgy érzem túl sokat kérdeztem. Ha van bármi amire kíváncsi vagy hajrá, éppen jövök neked eggyel - vonom meg a vállamat. Sok mindenre kaphat most választ, amire mások nem. Nyilván ő se mindenre. Sohasem fogja megtudni, hogy miben utazom, azt sem, hogy a közeljövőben mit tervezek tenni, de minden más, ami nem büntetendő ha az ember bevallja, nos azt a kártyát szívesen felfedem. Egyszer, mert ez bizony egy nem biztos, hogy visszatérő alkalom lesz a férfinak.
Tekintetem Williaman van, arcát narancssárgára színezi a lemenő nap. Nemsokára vaksötét lesz, ahogy általában ezekben a csodaszép, rövid késő őszi napokban. Nincs is szebb mint a hosszú éjszaka. A feketeség délután közepétől ránehezedik minden élőre és élettelenre. Megvan a hangulata, határozottan megvan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=839111#post839111][b]William Martin Krise - 2021.11.15. 20:31[/b][/url]

Pislog egy párat, hogy a napfény a szemébe tűz, de élvezi a gyenge melegét. Ő azon kevesek közé tartozik, aki szívből gyűlöli az éjszakát. Olyankor mindig egyedül van - és bármit megtenne, csak hogy ez ne legyen így.
Végül előrébb dől, hogy az üveg után nyúljon és ő is beleigyon. A szagából felismeri, muszáj felhorkantania.
   -  Különben lenne itt valami.
Nem akar a gyilkosságról beszélni, nem akar a büntetésére gondolni, de még annyira sem szeretné látni a lány komor arcát vele szemben. Csak futólag iszik bele a laposüvegbe, pusztán az íze miatt, nem több - afféle funkcionális alkoholista ő, ahogy mondani szokás. Ezután visszanyújtja a lány felé.
   -  Tanultam animágiát régebben, de sosem jutottam előre. Mi leszel, ha az leszel?
Akkor nem tette szóvá, de emlékszik a mandragórával kapcsolatos megjegyzésére és el is raktározta magának. Többször tűnődött már rajta, mivé is változna a lány - talán madárrá, vagy valami helyes rágcsálóvá, esetleg egyenesen gazellává, amilyen ügyesen mindig meglépett eddig előle. Esetleg ragadozóvá, ezt sem tudta kizárni. Ahogy az arcát fürkészi, jelenleg bármelyiket egyformán kinézné belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=839112#post839112][b]Vattai Júlia - 2021.11.15. 21:33[/b][/url]

Will|
|Outfit|
______________________________________________________

Átnyújtom az üveget, s amíg iszik csendben figyelem, bár közben a gondolataimba mélyedek. Nyugodtabb vagyok, sokkal nyugodtabb, de aggaszt az ár. Pedig nem kéne. Átgyalogolni bárkin érzelmek nélkül, ez lenne a lényege az életvitelemnek. Amikor visszaadja leteszem közénk az asztalra.
A kérdése meglep.
- Hát nem egyértelmű? - kérdezem fennhéjázó vigyorral, majd magamra mutatok - a világ legpuhább és legédesebb nyuszija leszek - jelentem ki. Mindenkinek ezt mondom. Van aki elhiszi, van aki nem. Attól függ ki mennyire ismer. Itt az egész csak szarkazmus, a hangomból is lehet hallani, sosem tudnám elhinni, hogy a jellememből fakadóan az animágusi alakom ne ragadozó legyen.
- És amúgy miért nem jutottál előre? Túl sokszor esett ki a mandragóra levél a szádból csókolózás közben? - kérdezek rá kuncogva. Egyszer majdnem sikerült kiviteleznem, tényleg egy hajszálon múlt, hogy ne kezdjem újra azt az egy rohadt hónapot. Annyit nem ért volna se a csók se az este, az egész kölyök elbaszottan nyomorék volt különben is. Végül megúsztam és most már tényleg nem kell sok, hogy felvehessem az állati alakomat akármi is lesz az. Nemsokára. Egy nagy vihar kell hozzá és a tancsi bácsi beleegyezése.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=839113#post839113][b]William Martin Krise - 2021.11.15. 21:57[/b][/url]

A lány válaszán megemeli a szemöldökét, majd kénytelen elröhögni magát. Puha Gombóc jut eszébe, ahogy elnyújtózik az ölében és a fejét ingatja, hogy a füleit vakargassák.
   -  Bullshit.
Ökölbe szorított kezével a poros asztalra üt röviden - nem fenyegetően, hanem akár egy bíró, mikor a kalapácsával kihirdeti a döntését. I call your bluff, Júlia, felismerek egy nyulat, ha látom, te pedig bármi is leszel, az nem nyúl. Azt  elhinné, hogy egy kedves, puha állattá változik, selymes, fénylő bundával, valamivé, ami odavonzza a tekintetet és lenyűgöz; de agyarai vannak, akár egy jaguárnak.
   -  Bárcsak úgy lett volna - félmosollyal a pókhálós plafon felé pillant. Hogy a fenébe ne, Mexikóban a legkisebb problémája is bőven nagyobb volt, mint hogy nőket hajkurásszon - Egyszerűen, nem tudom, csak nem ment. Mármint, átváltozni. Megcsináltam mindent, amit kellett, mégse.
Végül mindössze megrántja a vállát. Nem mondhatná, hogy nem bosszantja, hogy a lány nem mond igazat neki, de végül rájön, nincs is oka rá, hogy így tegyen. Pusztán amiatt, hogy neki felettébb különös szófosása támad a közelében, ennek nem kell viszonosnak lennie, Júlia pedig vasököllel őrzi a titkait.
   -  Majd egyszer megpróbálom megint. De ahogy haladok, még a kabátomat is hamarabb visszakapom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=839114#post839114][b]Vattai Júlia - 2021.11.15. 22:35[/b][/url]

Will|
|Outfit|
______________________________________________________

Felnevetek a férfi reakcióján.
- Igazából fogalmam sincs, annyiban vagyok biztos, hogy ragadozó állat leszek - annyira felesleges törni rajta a fejemet. Annyira sokszor gondolkodtam el rajta, hogy megszámolni se tudnám már. Sose jutottam semmi kézzelfoghatóra. Akármi lehetek igazából aminek tűhegyes fogai vannak. Talán a kutya az egyedüli állat, amit így ki tudok zárni ragadozókon belül. Az túl lojális hozzám. Inkább valami megátalkodottabb természetű lény leszek.
A válaszra elgondolkodva beharapom ajkamat. Egyszerűen nem ment. Elkezdhetnék félni, hogy vajon nekem menni fog-e. Annyi áldozat után kudarcot vallani, az épp ugyanolyan idegen a személyiségemből kiindulva mint a fehér nyúl alak. Szinte lehetetlen. Nem fogok kudarcot vallani. Pláne nem ilyesmiben, ami ennyire tőlem függ.
- Ez a feltételezés eléggé sántít, honnan veszed, hogy valaha visszakapod a kabátodat?- pillantok rá piszkosul gonosz vigyorral.
- Mondjuk mondhatnám, hogy csak akkor adom vissza, ha animágusi alakban vagy. Vagy esetleg ha nincs megbűvölve a ruhád és az átváltozás után visszafelé ruháktól megfosztva kerülsz elő, akkor is valószínűleg lennék olyan jó, hogy rád terítem - ecsetelem lábammal megérintve a férfi lábát az asztal alatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=839115#post839115][b]William Martin Krise - 2021.11.15. 23:33[/b][/url]

Ragadozó állat, igen, neki is ez lenne a legközelebbi tippje, bólint is a válaszra. Ő maga abban a szerencsés helyzetben van, hogy tudja, mivé változna, hiszen ténylegesen próbálta már. Vörösesbarna bunda, keskeny pofa és hosszú agyarak; először esküdni mert volna rá, hogy a sors szórakozik vele és ő is az anyja vörös róka formáját ölti majd, csakúgy, mint a patrónusa. Ám az anyja gyorsabb észjárású és jóval függetlenebb volt nála, olyasvalaki, aki értékelte a magányt. William belebolondulna.
For the strength of the Pack is the Wolf, and the strength of the Wolf is the Pack.
   -  Köszönöm, hogy betakarnád a pucér seggem a saját kabátommal, hát igazán kedves - felel könnyedén, míg az agyán végigfut a groteszt kép. Négykézláb látja magát, furcsamód pedig London közepén, ahogy Júlia, még a fantáziájában is görcsösen röhögve borítja rá a kabátot. Az abszurd kép elég hozzé, hogy némileg kibillentse a hangulata mocsarából, még mindig a lemenő nap fényétől hunyorogva forduljon ismét a lány felé.
   -  De megpróbálhatom visszavásárolni részletekben is. Budapestre megyek szombaton, ha esetleg épp ugyanakkor pont ugyanott jársz, törleszteném az első részletet egy mekis burival. Vagy, ami megtetszik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=839116#post839116][b]Vattai Júlia - 2021.11.15. 23:57[/b][/url]

Will|
|Outfit|
______________________________________________________

Felröhögök újból a válaszán. Így tényleg sokkal abszurdabbnak hangzik, mint az én megjegyzésemben. Kell néhány pillanat míg kinevetem magamat utána tudok csak válaszolni érhetően.
- Feltételezem ez visszafelé már nem lenne igaz, tekintve, hogy behúzom a rám aggatott ruhadarabjaidat - vigyorodtam el. Bizony ha egy kabátot ilyen nehéz visszaszerezni akkor egy fehér ing se lenne sokkal könnyebb. Sőt, talán még jobban is őrizném azt, mert azzal elég fasza outfiteket lehetne építeni. Egy jó fehér ing mindennek is az alapja lehet.
Az ajánlatra felvonom a szemöldököm somolyogva.
- Mekis burgerre...mindig tudod, hogyan kell udvarolni - rázom meg a fejem. - Igazából azt hittem, hogy egy vetkőzős pókerrel el tudjuk intézni a dolgokat, de ha te szép lassan vissza akarod vásárolni hát legyen, ki vagyok én, hogy megfosszalak a nehéz út izgalmától téged. - kuncogok. Igazából nagyon úgy tűnik, hogy Will szereti a kerülőutakat. Ez abból is látszódik, hogy azt hiszem vele játszok a legrégebb óta szex nélkül. Már ez a harmadik vagy negyedik találkozónk. Eddig kettőnél soha egyikünk se bírta tovább, de talán így a végén minden csak sokkal élvezetesebb lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=839117#post839117][b]William Martin Krise - 2021.11.16. 00:08[/b][/url]

   -  Kérlek. Egy kalapos úr vagyok.
Kissé meg is pöcköli képzelt fedórájának karimáját, mint bármelyik valamirevaló tokaszakállas nice guy. De az is tény, hogy ezek után többször meggondolja, bármilyen ruhadarabját felügyelet nélkül hagyja a lánnyal, aki úgy fest, lazán értelmezi a tulajdoni viszonyokat. Mivel pedig sosem volt kapcsolatban még, arról fogalma sincs hogy ez afféle női dolog, mint a csinos körmök vagy a bőgés.
Hogy szereti-e a kerülőutakat - abszolúte. Ha nem így lenne, már rég nem ülne itt vele szemben és nem töltött volna időt vele, hogy megismerje a nevét.
William, őszintén, mit csinálsz most?
   -  Hát figyelj, ha pókerezni szeretnél, abban is benne vagyok helyette. De előre szólok, mocskosul jó vagyok benne és eddig még sosem kaptak csaláson - az ujjai elfojtott türelmetlenségében az asztal fáját kocogtatják - Szóval a helyedben vagy rétegesen öltözködnék, vagy elfogadnám a burgert. Péntekig hagyok időt eldönteni - mély levegővétel - Kapitány.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=839119#post839119][b]Vattai Júlia - 2021.11.16. 00:49[/b][/url]

Will|
|Outfit|
______________________________________________________

Csak bólogatok, bár valahogy a mcdonalds-os invitálás után nincs túl sok hitele ennek a kijelentésnek. Ugyan azt nem tudom valójában mi, se az anyagi hátteréről sem a vére milyenségéről nem tudok semmit sem. Majd talán egyszer megkérdem, bár ha el tudták ítélni akkor talán aranyvérű annyira nem lehet. Azok képesek megvédeni magukat.
Az, hogy mennyire pókerezik jól csak somolyogva hallgatom. Igazából én retek szarul játszok, de voltam már olyan nyomik akiket meg tudtam verni. Csak nem sokat.
- Akkor meg végképp nem értem, miért nem ezt az opciót választod, de ha nem hát nem- vonok vállat és állok fel. A megszólításra elvigyorodom, és egy laza mozdulattal beleülök az ölébe.
- Ezt mond még egyszer - vigyorodom el. Oh igen, ilyen egy kibaszott jó puccs. Amikor harc nélkül átadják az első tisztnek az irányítást, méghozzá ellenállás nélkül. Nem is rossz teljesítmény egy lánytól, mi?
És ezt nyilván még egyszer akarom hallani, mert izgat az, ha nyerek, ha újra és újra felül tudok kerekedni valakin.
You're mine mondta. Most meglátjuk mennyire biztos még benne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=839120#post839120][b]William Martin Krise - 2021.11.16. 01:12[/b][/url]

Ahogy a lány felkel, ő csak felvonja a szemöldökét. Arra számít, majd elsétál mellette, az ajtóból visszafordulva pedig még utánaszól valami csípőset, aminek az emléke majd ébren tartja ma éjjel. Mint egy utolsó löket a jóból, Júlia tudja, hogy távozzon úgy, hogy a lenyomatát a szobában hagyja.
A lány átül az ölébe, ő a nem várt mozdulattól elsőre egészen megfeszül. A keze végigsiklik a lány karján, majd megállapodik a csípője táján.
Az arcuk majdnem egy vonalba kerül, ő fölpillant a lányra.
   -  Mondom. Mérgező vagy.
Kár lenne áltatnia magát, vagy általában bárkit: a vékony kis ujjai köré csavarta már rég. Az érzés nem idegen, ő pedig nem vergődik benne, hiszen lehet, hogy fizikailag erősebb nála, de a lány akkor szorítja sarokba, amikor csak szeretné. Érzi, hogy a vérnyomása némileg megemelkedik a közelségétől, ahogy a teste melege hozzáér; a keze is kissé megfeszül a csípőjén.
Uralkodj magadon.
   -  Kapitány. Ideiglenesen, amíg meg nem küzdünk érte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=839121#post839121][b]Vattai Júlia - 2021.11.16. 01:34[/b][/url]

Will|
|Outfit|
______________________________________________________

A férfi reakcióját figyelem. Kíváncsi vagyok a határra, vagy arra, hogy másodjára mennyire vigyáz jobban önmagára. A "bókra" felnevetek, kezeimmel hátranyúlok kezeiért és lejjebb vezetem őket a fenekemre.
- Mondj valami újat - búgom, mert ezt már tudom. Oh de még mennyire, hogy tudom. Édes méreg ez, de veszélyes, bár már mindegy, a felismerés úgyis későn jön, legalábbis ebben bízok.
Jobb kezemmel megtámaszkodok combján, hogy előre tudjak dőlni és ujjaimmal állát cirógatni.
- Komolyan küzdeni szeretnél velem? - kérdezem és lassan már két ujjnyinál nincsen több ajkaink között - nem félsz, hogy valamit elveszítesz? Valamit ami még a titulusnál is fontosabbat? - huncut vigyor terül el ajkamon. Ugyan éppen nem tudom, mit tudnék elvenni tőle, de biztos megoldanám, ha olyan szituációba kerülnénk. Elvégre azt senki se állíthatja, hogy ne lennék kreatív ember, vagy ne tudnék elég faszán improvizálni.
Lassan egészen lemegy a nap, csak sziluetteket látok a férfiból, a fények utolsó vetületei rajzolják körbe alakunkat, bár haloványodnak és nemsoká teljesen el fognak halni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=839122#post839122][b]William Martin Krise - 2021.11.16. 17:50[/b][/url]

A tűzzel játszik. Napokkal ezelőtt már eldöntötte egyszer, hogy nem foglalkozik Júliával többé, az ismeretség már most túlságosan toxikus és több időt felemészt az idejéből és gondolataiból, mint amennyit még komfortosnak érez. Azonban, pont ez teszi olyan rémesen izgatóvá, és emiatt képtelen kiverni a fejéből. A csónakban töltött este után még könnyű lett volna, ha nem ajánlja fel azt az istenverte reggelit, Júlia, nem fordul vissza még az utcán utoljára, a haja nem libben meg a napfényben, akkor még vállat ránthatott volna, nem számít.
A lány megfogja a kezét és lejjebb csúsztatja, rajta ismét hideg ingerültség fut végig. Az agya azonban tiszta, legalább is nem ködösíti el alkohol, így az érzés is hamar elhal, őt pedig nem kerítik hatalmukba a sötét gondolatok, mint legutóbb. Pontosabban, sötétek, de nem csonttörően, vérserkentően és bőrbe maróan.
A bőr megfeszül a vékony textil és a keze alatt, ahogy a lány előrébb dől, látni egyre kevésbé látja, leginkább érzi az arca közelségét. A bőr melege sugárzik, mérgező és radioaktív, neki pedig el kellene tolnia magától, helyette egyik keze a lány arcélére siklik. Az érintés most nem fenyegető, bár az ujja vége, ami épp a lány ajkát érinti, hűvös az elnyelt feszültségtől.
   -  Értem aztán ne aggódj, tudok vigyázni magamra. - suttogja közvetlen közelről; ajka az ajkához ér, de nem birtoklóan, mint napokkal korábban. Az pedig, hogy meddig megy el, a lányon múlik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=839146#post839146][b]Vattai Júlia - 2021.11.17. 23:26[/b][/url]

Will|
|Outfit|
______________________________________________________

Az ölében ülök, onnan tekintek le rá. Kíváncsi vagyok meddig lehet húzni, mikor szakad el a cérna, vagy mikor lesz olyan vékony, hogy épp el tudjak menni mielőtt elszakadna.
Kezeit a fenekemre vezetem. Ez a kis biztatás úgy tűnik elég ahhoz, hogy ő is elkezdjen kezdeményezni. Hűvös ujjai érintik állam aztán tovább siklanak ajkamra. Szavaira elmosolyodom, de ezt hamar letörli képemről csókjával. Most egészen más, mint akkor. Sokkal lágyabb a csók, sokkal finomabbak a mozdulatok. Úgy tűnik figyel magára.
Ez már arra sarkall, hogy tovább menjek. Visszacsókolok, de engedem, hogy a tempót ő diktálja, nem lesz heves, hacsak nem szeretné. Egészen sok mindenre felkészültem, ugyan a pálcám még mindig kéztávolságon belül van, most nem fogok olyan könnyen bepánikolni akkor sem, ha Will újra elveszíti a fejét.
Ugyan van bennem egy kis rettegés, mert nyíltan belerúgni egy oroszlánba se szokott az ember félelem nélkül, viszont ott kiabál fejemben egy hang, mantrázva, hogy nem fél senkitől és szeret veszélyesen élni. Olyan az egész mint egy kihívás magamnak, hogy meddig tudok elmenni és kihívás Willnek is, hogy meddig tud ellenállni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=839148#post839148][b]William Martin Krise - 2021.11.18. 00:29[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=839163#post839163][b]Vattai Júlia - 2021.11.18. 23:36[/b][/url]

Will|
|Outfit|1
______________________________________________________

Szinte alig érzem érintéseit, amik felfedezik felsőtestemet, olyan lágyak és puhák. Sehogy se érti agyam, hogyan lehet ez a kettő ugyanaz az ember. A pub előtt történtek annyira távolinak hatnak. Ködösnek, mintha nem is álltunk volna soha olyan kicsavart pózban, mindketten a másikat fenyegetve a narancssárga fényű lámpák alatt, hanem csak egy sötét, delíriumos álom űzött volna tréfát velem.
Csókjai finomak, puhák. A romantikus regények szeretkezős oldalait juttatja eszembe. Kvázi unalmas az egész. Gyerünk Krise, tudsz te ennél többet.
Pattan a cérna, a gomb hangos koppanással landol valahol az ócska hajópadlón. Az ing, ami különben is egy bőn szabott darab volt, így már igazán nem tud megmaradni vállamon, hamar lehull egészen könyökömig, felfedve a nude színű melltartót. Fehér ing alá kibaszott nehéz mást felvenni mert rohadtul át fog látszódni. Vagy nincs melltartó vagy ez.
Meglepődöm egy pillanatra, de belevigyorodom a csókba. Dehogy sajnálja. Elhúzódom, kiegyenesedve így az anyag könyökömnél is lejjebb tud húzódni Willnak pedig tökéletes rálátása lenne szinte fedetlen felsőtestemre, ha nem lenne rohadtul szürkület.
- Jössz egy inggel - jelentem ki kihívó mosollyal képemen.