38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Vattai Júlia összes RPG hozzászólása (410 darab)

Oldalak: [1] 2 3 ... 13 14 » Le
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2020. szeptember 6. 22:46 Ugrás a poszthoz

Ruben
Küllem|Debrecen|


Sok munkahelyen a hétvégék tabuk. Ügyes ki aktatáskáikat összecsomagolják, behajítják az ajtóhoz legközelebbi sarokba, aztán ott is marad hétfő reggelig. Rövid, tűzvörös ruhácska, fölötte sokat mutató bőrdzseki. A látszat csalhat, épp túlórázni készülök egy exkluzív pubban. Az arc a helyén, a szokásos üres, tömeg gyártott pofa. A haj szőkített platina, az ajak sminkkel torzított, a pillák elbújnak a műk alatt. Nincs olcsó látszata, erre ügyeltem, de a természetes hatást sem éri el. Bár a mostani férfiaknak ez a szempont igazán nem is létező dolog.
Az utcák kihaltak, aztán lassan közeledve a célhoz egyre több ember terelődik össze. Nevetgélő lánykák, félrészeg uracskák, s néhány hamis személyis újonc is tolong, remélve, hogy hátha beengedik. Erről eszembe jut az én kártyám. Nem rég készült el, tökéletes munka, a hitelességhez nem férhet kétség. Aradics Ramóna, 25. Épp korban az ilyesmihez. Az, hogy a bábmester egy tízessel fiatalabb mit sem számít.
Félreállok, nem akarok bemenni, mielőtt át nem adnám a csomagocskát. A kendőt már elindulásom előtt magamra kötöttem, most csak szorítok rajta egy kicsit, hogy le ne essen. Elég lila? Talán valami fényesebb helyre kellene állnom, nem tudom, a férfi mennyire lesz becsiccsentve, nehogy elsétáljon mellettem bambasága végett. Végre kiszúrok valakit, aki felém tart. Felismerem az alakot, nem új kuncsaft.
- Helloka Szép fiú - mosolyodok el, mikor közelebb ér. Nem várom be. Sarkon fordulok s elindulok egy kihalt sikátor felé. Jobb, ha nem látja senki a bizniszünket.
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2020. szeptember 7. 00:30 Ugrás a poszthoz

Ruben
Küllem|Debrecen|


A köszönésre kacér mosolyt villantok rá. Magabiztos vagyok. Erős és eltökélt. Valahogy így érezhetik magukat a számítógépes trollok is. Játszani anélkül, hogy sérülnél. Elvégre nem az én arcom, nem az én testem, bármi is történik vele, az nem az én gondom lesz. Hiszen ezt az a gyökér apám is világosan letisztázta bennem, mikor éjszaka meglátogatott néha. A hideg is kirázott a gondolattól. A szerepemből mégsem szabad kiesnem, így a hirtelen jött emléket visszadugom fejem sötét, eldugott fiókjának egyikébe, s lassú, ringó csípővel elsétálok egy csendesebb helyre. Itt a zene halk ritmus csupán, mit ha falra teszed a kezed, akkor vehetsz ki rendesen igazán. A fények sem villódzanak, inkább a félhomály az úr, min egyedül vörös ruhám képes áthatolni, az nem hódol be a sötét színeknek, nem válik eggyé velük.
Hátam a hideg kőnek döntöm, a cigarettát elfogadom.
- Tüzet is kapok? - pillantok rá, hangom az övéhez hasonlóan búgó lágy dorombolás.
- Bizony, hogy kell - bólintok határozottan, remélhetőleg már cigarettával ajkaim között. Ha igen hát a befejezés előtt kiveszem számból, s a füstöt kifújom, mintegy fizikai megnyilvánulását a hatásszünetnek.
 - Aggódnod kell amiatt, hogy soha nem lesz ilyen jó éjszakád - ajkamba harapok, egy kis flört soha sem árt. No igaz vannak, akik nem bírnak magukkal, de az előttem álló férfiből nem nézem ki, hogy azonnal lerohanjon. Talán a ruhák teszik, miket visel, hogy kicsit hajaznak egy úriember küllemére. Burzsujéra, de nem a lázadó kölyökre, hanem utána, a kicsit megfontoltabb férfiéra.
- A legjobbal, mit ember kaphat - közelebb lépek. A személyes térbe még nem hatoltam be, de csak épphogy.
- De előbb kérem a bérem - suttogom, feltekintve rá. Bizony előre senki nem kap semmit, ez amolyan kufár aranyszabály.
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2020. szeptember 8. 23:14 Ugrás a poszthoz

Ruben
Küllem|Debrecen|


A férfi azonnal előkap egy gyújtót zsebéből. Közelebb hajolok, ajkaimba véve a cigarettát, s úgy engedem, hogy megkapja végét a láng. Az első néhány szívás mély, egész tüdőmet elárasztja a füst. Igazából nem cigarettázom, általában. Inkább az a hétvégi, bulik közben társaságban típus vagyok. Most mégis jól esik.
- Köszönöm - talán kései hálálkodás, de a semminél talán jobb, bár lehet az elégedett pöfékelésem is elég lett volna. Ezután a tárgyra térünk. Mivel Ruben már régi kliens, a kevésbé vagyok bizalmatlan vele szemben. Na persze azért még mindig nem fecsegem el, hogy tizenhat éves tinilány vagyok, akihez ha csak egy ujjal is hozzáér mehet a dutyiba, de azért a flörtölés és a lazább testtartás mondjuk kiváltság.
- Nem vagyok elég meglepő számodra? Meglepően szép? Meglepően okos? Meglepően kellemes társaság? - csóválom meg fejem, kezeimet széttárva. Tiszta főnyeremény vagyok, ilyen nőt még nem pipált, de nem ám. Azt hiszi ő irányít, ám még annyit sem tud, milyen az arcom, az igazi, az egyetlen. Vajon ha kiderülne, az elég meglepő lenne számára? Nem is számít igazán, amíg minden jól megy egyikünk sem sérül.Ő hallgat,én is. Közelebb lépve megérzem illatát, kellemes, ahogy feltekintve rá arca is. Szép élek, helyes pofa. Egészen jó kaland is lehet belőle. Erre a gondolatra azonnal el is mosolyodom.
- Tudom mit adok el - felelem csípősen. Tényleg nagyon jónak számít a piacon a portékám, jól kikevert, minőségi főzet. Igaz akkor is lenne pofám ezt mondani, ha rosszat adnék el, de akkor a kuncsaftköröm koránt sem lenne ilyen széles. Az emberek nem buták, annyira. Akkor sem ha férfiak.
Az átadás diszkrét, a férfinak van tapasztalata benne. Bizonyosan nem mostanában kezdte a dolgot. Vajon a fél életét végig szívta és lőtte?
- Valóban? Nem vagy hálátlan? -Elmosolyodom, kíváncsian, hogy hátha esetleg kicsivel többet kapok, vagy esetleg valami mást, izgalmasabbat. Közben a pénzt veszem szemügyre.
- Remélem nem veszed zokon - szólok, hiába a választ nem várom meg. Hamar átszámolom a biztonság kedvéért. Az ár megvan, a köteget a melltartómba dugom, aztán kabátom zsebéből előhúzom a kis üvegcsét. A sötétkék masszában, a kis csillámporok jól kivehetőek. Akár egy érdekes hógömb, hó helyett a világ összes bolygójával amik olyan távoliak, hogy már csak kicsiny fényes pontokká törpültek.
- Élvezd ki Szép fiú - búgom, miközben átnyújtom, megcirógatva kezét.
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2020. szeptember 21. 00:39 Ugrás a poszthoz

Ruben
Küllem|Debrecen|


Az érintés kellemes, s tökéletesen igazolja a férfi akaratait, amik az enyémhez hasonlóak. A mondatára elmosolyodom, s arcomon a " Most lebuktam " kifejezés olvasható.
- Tényleg hajlandó lennél egész estére csak az enyém lenni, ennyi nő között?- kérdezek rá, ajkamba harapva. Jól hangzik, egy éjszakára Rómeót és Júliát játszani aztán az első fénysugárnál kilopózni a szobából, s mint két idegen, élni mindent tovább. Szeretem ezeket a heves estéket, a gyors lefolyású románcokat, amik nem is azok, mert nincs valódi, mélyből jövő érzelem, csak vágy, ami fél nap erejéig éppen ugyanúgy lobog, aztán kialszik, mintha sohasem izzott volna. Az ajánlat tetszik nekem. Sőt ezzel terveztem, azonban előbb jobb ha lejátsszuk a hivatalos köröket.
- Nem kell semmi tárgyi Édes - vigyorodom el, hangom kacér, s somolyogva kezdem megszámolni az összeget. Biztos ami tuti, bár eddig nem vágott át, de a bizalmatlanság egy ilyen szakmában talán még elengedhetetlen is. Amikor mindent rendben találok átadom neki. Újabb sikeres munkanapot zárhatok le.
- Képzeld, pont most lett vége a műszakomnak, úgyhogy egy kicsit még talán maradhatok - játszom el a nagy biznisznőt mosolyogva.
- Mihez lenne kedved? - lépek közelebb, úgy, hogy nem táncolok már vissza, mint eddig. Megérintem csípőjét, tekintetem az övéit fürkészik. Élvezem, hogy megtehetem pipiskedés nélkül. Az alak elég magas ehhez magassarkúban. Olyan remek érzés.
-Inni valamit? Táncolni? Minőséget ellenőrizni? - célzok itt a cuccra - Vagy mást? - kihívóan figyelem őt mélybarna szemeimmel. Legszívesebben kékre váltanám őket, mert azok sokkal drámaibbak, de nem akarom, hogy észrevegye a dolgot. Talán nem tűnne fel neki, átsiklana felette, de ha nem, akkor komoly információval látnám el.
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2020. október 8. 23:25 Ugrás a poszthoz

Ruben
Küllem|Debrecen|




A munkának vége, itt akár le is léphettem volna. Eltipegni néhány sarokra, ott átvedleni, valamilyen módon hazakerülni, s befeküdni az ágyba. De hülye lennék ilyesmit csinálni.
Sejtettem, hogy hasonlóan fog reagálni, a nem kell a pénzed duma szimpatikus a férfiaknak, úgy tűnik kezdenek kimenni az aranyásók a fiataloknál. Ezt jó hallani, bár az sem igazán zavar, hogy néhányan közülünk megfejik a másik nemet. Mit számít, igazuk van, úgyis fizikailag vissza fogják kapni így vagy úgy.
Felnevetek a túljátszott lelkesedésén. Ezután közelebb lépek hozzá. Megérzem az illatát, ami eddig csak meg-megérintett, most intenzíven körülölel. Szeretem a férfiak illatát, mindig ígér valami izgalmasat az éjszakára, valami új kalandot, amit kipróbálhatok. Közelségem nem részegíti meg eléggé, vagy ha mégis, jelét nem adja ennek, egyedül csak az a vigyor a más szónál, ami árulkodik. Tetszik, hogy nem ugrik rám rögtön, teper le és veszi el csak azt. Így az egész este egy hosszú, elnyújtott előjáték lesz. Beharapom az ajkamat. Nem egészen tudom melyikünk a macska, melyikünk az egér. Talán mind a ketten macskának képzeljük önmagunkat.
- Annyi még csak akad, elvégre a szabadságot ki kell élvezni, egy dolgozó embernek ritkán adatik meg - felelem, s elnyomom a cigarettám, majd én is elpöckölöm. A felkínált kart elfogadom, azonban mielőtt elindulna szabad kezemmel megérintem állát, hogy magam felé tudjam fordítani arcát. Ez nem lesz olyan jelenet, mint a szerelmes filmekben szokás, hogy a herceg kezdeményez, s addig a szűzies kiasszony beéri epekedő gondolataival. Közel hajolok, ha nem húzódik el, ajkaink pár milire lesznek egymástól. Ekkor végigsimítok állkapocs csontján.
- Imádom az ilyen markáns vonásokat - suttogom kacéran, mielőtt elhúzódnék, hogy megigazgassam látszólak a ruhámat. Nem a szövegem volt a lényeg, akármi mást duruzsolhattam volna. Egyedül az fontos, hogy jelezzem, nemsokára el fogom venni, ami megtetszett.
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2020. október 28. 23:56 Ugrás a poszthoz

Ruben
Küllem|Debrecen|


Kuncogok a válaszon, de aztán megvonom a vállam.
- Nos, igazán megszámolhatnánk - felelem. Nem is tudom mikor masszíroztak meg rendesen. Régen, az biztos, pedig azóta is van stressz a vállamon. Mióta apám elment azóta ugyan jóval kevesebb, de nem szűnt meg a dolog. A drogárulás nem relaxáló meló. Bár jobb, mint otthon várni, hogy mikor képelnek fel vagy kérnek meg, hogy vedd fel egy meztelen időjós alakját. Mélyet sóhajtok, kicsit elkalandoztam, azt pedig csak remélni tudom, hogy sóhajomat a férfi vágyaim jelzésének vette.
A csávóka más, ezt eddig is észrevettem. Akármennyire is mentem közel, a kezek nem akartak kalandra menni. Az ujjak máskor már a csípőm alatt a fenekemnél szoktak pihenni, akkor is, ha kéretlen a dolog. A mostani partner azonban sokkal visszafogottabb.
A csel sem válik be, azt vártam, hogy utánam nyúljon, mégis hagyott elmenni. A megjegyzésre elmosolyodtam, de mást vártam. Sokkal állatiasabb reagálást, hiszen a férfiak ilyenek. Csak a sex körül forog minden a fejükben, a szeretetre képtelenek, ahogy a szerelemre is. A nőben sem a lelket látják, csak a nagy segget meg mellet.
Hamar le is néztem, talán csinálhattam volna nagyobb kebleket. Ez még csak a B kosár, hát megengedhettem volna kicsit terebélyesebbeket is. Biztosan ez volt a baj.
Az ajánlatra feltekintettem.
- Ha előtte kipróbáljuk a port az ital jobban fog ízleni, ebben egészen biztos vagyok - okoskodom, hiszen ki más tudná jobban, mint maga az eladó, hogy a portéka mi előtt vagy mi után a legjobban ható.
- Még mielőtt bemegyünk, itt ezen a sarkon, mert odabenn ha lebukunk az nem lenne kellemes- tényleg nem akarok belőle balhét. Bátor kislány vagyok, de a felesleges konfliktusok csak ártanának az üzletnek, s ennek a csinos kis estének is. Már ha sikerül levennem a lábáról. De hát így élvezetesebb, hogy kéreti magát.
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2020. november 5. 14:02 Ugrás a poszthoz

Rothstein Elektra
Mai álca


Az új kliensekkel való találkozás mindig stresszesebb dolog. Az előkészületek megnyúlnak ilyenkor. Mindig figyelek, hogy milyen arcot válasszak ki, véletlenek soha sincsenek, de az első alkalmakon ez felettébb fontos. Egy embernek egy alakot mutatok, ritkább esetben kettőt, mind Bogolyfalva vagy akörül lakó illető. Mind itt jár körülöttem, láttam őket, talán ismernek, s élik békés életüket mit sem sejtve arról, hogy pofikájukat milyen gonosz módon mocskoltam össze a világ legédesebb drogja által.
Mai kiszemeltem egy levitás fiú. Néha szoktam látni a kastélyban, szelídnek tűnik, ránézésre nincs benne semmi vadság. Szeretem az ilyen alanyokat. Tökéletesebb nem is igazán lehetnek.
- Elmentem Puha Gombóc, vigyázz a szobára - szólok hátra a nyuszinak. Muszáj valakinek őrizni a sok motyót, igaz a kapcsolataimnak hála valaki mindig figyel a szobámra, s jelent, ha szimatolna arrafelé bárki is. A kastélyból egy navinés lány alakjában surrantam ki, prefektus a szentem, ezért akkor sem lett volna baj, ha találkozom valakivel, de ami még jobb, hogy senkivel sem futottam össze. Bence alakját odakinn vettem fel. A pólóját, a nadrágját, mind olyat választottam amit már láttam rajta. Fontos, hogy az ízlése passzoljon. Ha elfogják nehogy véletlen zavar támadjon az erőben.
Csendesen lépkedtem, kerülő utakat választva. A kapucni a fejemen pihent, kezemben a pálcám, vagyis az ő pálcája. Még jobban pontosítva a pálcájának hasonmása. Az enyémet elrejtettem a ruha alatt, elvégre ez az eszköz is csak megfélemlítésből van nálam.
Ahogy mindig, most is pontosan érkezem, hátulról, hogy elsőre ne lehessen érzékelni jelenlétemet.
- Megnéztétek a terepet? Tényleg nincs senki a környéken? - suttogom oldalra. A válasz megnyugtat. Egyedül érkezett. Kinézetre nem tűnik beépítettnek, aztán ki tudja, a varázsvilágban a csecsemők is gyanúsak. Nem veszem le a kapucnim, úgy lépek ki és indulok meg felé.
- Tetszik a sapkád öreg, olyan szép vörös, mint a vér - jegyzem meg lazán. Fontos fenntartani a fenyegetés súlyát, amit a levélben is megírtam. Inkább rettegjen, mint egy kisegér, mintsem bízza el magát és próbálkozzon valami csellel.
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2020. november 7. 00:41 Ugrás a poszthoz

Rothstein Elektra
Mai álca


Összerezzen hangomra Bozont. Arcom változatlanul komoly, belül azonban ott az az önelégült vigyor, hogy igen, remegjél csak fiam, remegj jobban mint a nyárfalével és üsd meg a pulcsis csivava szintjét. Nem profi dolog ilyesmit gondolni, hiszen félő, hogy akár a fejembe is láthatnak. Tudom a gyakorlatokat amikkel ki lehet kerülni, talán ez az egyik alap a simlisek iskolájában, de ilyeneknél mindig meggyengül a védvonalam, amit utólag folyton bánok. Most is emlékeztetem, hogy a látszat néha csal, elvégre jelenleg nekem is egy végtaggal több van.
A reakciója meglep. Általában egy ilyen kaliberű gyerek nyugtatni szokott egy ilyen megjegyzés után, hogy ő nem akar bajt. De ha szólni nem is szól, akkor is rémület suhan át tekintetén. Ezen itt semmi,mintha le sem esett volna. Ennyire egyértelmű jelzés valakinek ne essen le...túlontúl ritka.
Nem mutatom megrökönyödésemet. Egyelőre halad minden tovább. Hiba lenne az érzelmeket kipakolni, talán tényleg nem vette a lapot, vagy talán okosabb és másabb, mint mutatja magát. Talán utána kellene küldenem az egyiket, hogy megfigyelje a kölyköt. Pár napig a nyomában lenni, biztos ami biztos alapon.
- Hogy mi a faszom bajod van? - szökik fel a szemöldököm, amit ugyan kapucni alatt nem látni. A holdfény ha valamit is kirajzol, az maximum a szám. Ezért ügyelek annak a vonalára jobban.
- Minek nézel, koktélkurvának? -  néhány lépéssel leszűkítem a távolságot - Anyádnak lobogtasd a pénzed bazdmeg, hát erre jártam és megtetszett a sapkád aztán máris azt hiszed, hogy akciós a cumizás? Különben mit keresel itt a semmi közepén egy köteg pénzzel? Horgászol öcsém?  - kezeimet széttárom, pálcám így már tényleg jól látható, de nincs fenyegető pozícióba. Egyedül a hanghordozásom ami baljós. Úgy teszek, mintha nem vágnám mit akar. Akár ha teljesen random ütközött volna egy furcsa alakba, aki erre járt éjjelek közepén, félrészegen. Abban az abszolút zseniális állapotban, mikor a csipa már kinyílt de a részegség még nem befolyásolja a kezek és lábak koordinálását az elme pedig viszonylagosan tiszta.
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2020. november 10. 22:34 Ugrás a poszthoz

Rothstein Elektra
Mai álca


A kölyök megrémül a hirtelen váltás miatt. Egyrészt ezen marha jól szórakozom, szeretem a félelmet az arcokon. Szeretem, ha valaki röhejes szituációba hozza magát, jó láti, mikor végre a férfinemből való leég. Igaz, ez nem nevezhető annak. Gizda, mihaszna, talán ő is tudja ezt. Kár, hogy a por ilyen tulajdonságokon nem változtat egy cseppet sem.
Másrészt nem csak poénból teszem amit teszek. Nem felejthetem el, hogy amit eladok az nem nyalóka. Így ha bárki meglát akkor azzal bajba keveredhetek. Egy köteg pénz nyílt terepen pedig akkor is kockázatos, ha éjfél van és minden sötét. Pláne, ha a kliens új.
- Na gyere, nem haragszom, megértem, tudom, hogy kibebaszott helyes gyerek vagyok - vonom meg vállam, az előbbi dühkitörésnek semmi jele nincs, akár ha soha nem is történt volna meg.
- Inkább mit szólsz ha arrébb mennénk, a csónakház felé, ott lerendezzük ezt a félreértést - hangom lehalkítom, aztán intek neki, hogy induljon meg. Ha megy követem, amíg el nem éri a csónakházat. Ott legalább két oldalról védve vagyunk a szemek elől és talán egy kis plussz segítséget is kapok kívülről.
- Na most add oda de csendbe, csúsztasd a kezembe. Ne lobogtasd mint egy zászlót - szólok előre, hogy a lehető leggördülékenyebben tudjon menni az üzlet. A fiú vagy ostoba vagy tapasztalatlan, vagy mind a kettő. Azonban akkor az első célzásomat miért nem vette. Ez még mindig zavar. De a pénzt nem akarom elbukni. Különösen most, hogy Puha Gombócnak születésnapja lesz. Mármint izgatja a halált az a retkes dög...de akkor is illik adni valamit.
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2020. november 19. 23:44 Ugrás a poszthoz

Rothstein Elektra
Mai álca


Végre sikerül arrébb invitálnom a kölyköt, hogy ne közszem előtt bonyolódjon le az átadás. Eddig is ez tervben volt, egyedül a kis beetetés volt rögtönzött. Be baszki, lobogtatja a pénz, mint forradalmár a lyukas zászlót, hát mégis mire számított ezek után. Ez nem cukorkabolt, ahol mindenkit kiszolgálok, mert ha adok számlát nem húznak rá a seggemre.
Odabenn komfortosabban érzem magam, de ezt nem mutatom, hogy bármiféle változás ment volna le bennem. Kemény vagyok mind a betonkád széle. Kint is-bent is, lenn is meg fent is. Amint megkapom a pénzt megszámolom. Már teljesen belejöttem abba, hogyan tudok félhomályban számolni, a színek és a méretek alapján. Így hamar végigbogarászom az összeget, ami megvan.
- Oké - zsebembe nyúlok, majd tenyerembe zárom a kis bájitalt és úgy nyújtom oda, mintha kezet akarnék fogni vele - vedd el. Vágod az adagokat komám? Ha lehúzod ezt egy kortyintásra itt esel szét vili? Meg ne hajjá' nekem - vannak fogyatékosabb fajták, ő pedig talán potenciális jelölt ebbe a kategóriába. Nekem sem érdekem, hogy túltolják a cuccost, hiszen ha ez történik akkor csak nagyobb lesz a felhajtás Bogolyfalván. Talán ezért sem ez a legkeresettebb szer a jó zsaruk körében, mert kevés áldozatot szed, vannak sokkal durvább cuccok, amiket jobb ha előbb begyűjtenek a kis ártatlan édes bogarak. Az én tündérporom pusztán csak nyalóka, amitől néha pillangókat lát az ember, vagy lidérceket. Lelkiállapot függő az egész.
- Ha minden világos szépen kimész az ajtón és megfogod az utat hazafelé. Amennyiben kell még a későbbiekben az üvegcsét tedd vissza a fába - felelem. Vannak bevettebb módszerek, de minél többször vesz valaki annál közelebb adhatja le a rendelését, mert a bizalom is mélyebb közöttünk. Az első vevők a második adagért még igenis túrára vannak kényszerítve.
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2020. december 8. 22:47 Ugrás a poszthoz

Ruben
Küllem|Debrecen|


Kicsit olyan, mintha sakkoznánk. Minden egyes mozdulat, amit teszünk, az ujjaim, az ajkai, a távolság, a közelség, egy-egy bábú amit irányítunk. A másik leigázása a cél, egy éjszakára szóló verseny, hogy a végén ki lovagol felül, s melyik nyög alul. A férfi kinyúl, hogy megigazítsa egy tincsem. Ujjai megbizsergetik csupasz bőröm, s bár szinte biztos vagyok benne, hogy végül nem lesz masszázs, egészen remek előjáték lenne.
- Örömmel vennék néhány hosszú, dolgos kezet - somolyodom el. Enyhén kétértelműen fogalmaztam, bár ez eléggé rám vall, szeretek belemenni a piszkos dolgokba, flörtölni ilyesmivel, utalgatni rájuk. Talán már belém lett kódolva, mint a szokások a legtöbb emberbe.
A felvetésre lép, de nem előre, inkább felém. A centiméterek egyenként csökkennek le, én meg akaratlanul simulok a falhoz. Nyirkos a hűvös tégla, ahogy a kabát nem takarta helyeken rátalál csuklóimra. Az ő ujjai ellenben melegek, ahogy állam alá csúsznak, s felemelik fejem. Feltekintek rá, ha tudok, egyenesen a szemébe.
Elmosolyodom szavaira, ha nem ad, hát nem ad, ezért nem fogok sírni, s a terveimhez sem volt sok köze. A játékra koncentrálok amúgy is, ami a véremet pezsegteti. A közelsége nem csak egyszerű gyalog a táblán. Ujjai, nem mozdulnak rólam, s szavait is lassan inkább érzem bőrömön, mint hallom.
- Azt mondják - kezdem, ártatlan szemekkel, mégis felfelé görbülő szájjal - Hogy csókom részegítő hatású - halkan beszélek, kihasználva a közelségét.
- Bízom bennem -  apró női hazugság, mely bár begyakoroltan őszinte, lehet kihallja, hogy kamu. Nem számít amúgy se, egyszerűen ezzel úgy döntök, hogy nem kérdezősködök efelől. Nem hiszem,hogy csak úgy mondta ezt, nem az a nagyszájú gyerek, legalábbis eddig nem olyannak tűnik. Mindenesetre ebben a szakmában amúgy se szeretik a kérdéseket.
- Már maga az ital is fűt, ahogy a hideg lé végigcsordul torkodon, s ajkaidon megül néhány csepp - kezdek bele - Tűz és Jég, bármelyik hatalmába keríthet, menekvésed pedig nem lehet más, csak egy emberi test ölelése, tánc közben, ahogy egymáshoz simul a csípő... - hát ennyit se kellett még reklámoznom magam vagy a portékám, de izgalmas ez a fajta újítás.
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2020. december 28. 21:39 Ugrás a poszthoz

Ruben
Küllem|Debrecen|


- Majd rálesek a határidőnaplómra - somolyodom el. A mókás benne, hogy amúgy tényleg van ilyenem. Elvégre viszonylag sok találkozóra kell elmennem, a megrendelt adagokat, formátumokat nem felejthetem el. Illetve az sem mindegy, hogy kivel találkozom és hol, hiszen mindenkinek más alakban jelenek meg. Tehát egy ilyen kis noteszke nélkül valószínűleg elvesznék. Jó a memóriám, de nem akarom túlterhelni.
- Remek ötleteid vannak ma - elvégre aki egy nőt akar megmasszírozni bárhol és bármikor, az rossz ember nem lehet. Különösen ha ingyen van, bár gyanítom ez nem lenne, természetben ugyanúgy magas bért kérne mint a többi kp-ban. Még szerencse, hogy ilyen pofának szívesen fizetek én természetben bármit is ki.
Abban reménykedek, esetleg a fizetés most is hamarosan eljön.
- Az ölelés a menedék - felelek, s igazán sietnem kell, hogy be tudjam fejezni, mert megindul,s ajkait az enyéimre helyezi. Puha, aprócska csók. Olyan gyermekcsók, ami nem, hogy enyhítené az éhséget, hanem olaj a tűzre.
Felnevetek a kijelentésre.
- Buta fiú - indulok el utána, megrázva a fejem - hiszen egy csepp bortól sem részegül meg az ember - adom meg a választ, miért nem érzi bódultnak magát. Hiszen az én csókomra reklamáció nem lehet, még akkor sem, ha olyasmit híresztelek róla, ami lehetetlen.
Miután elindul hamar mellé lépek, a magassarkú nem tud lelassítani. Ahogy haladunk befelé a tömeg is egyre nő, eleinte néhányan cigarettával a kezükben és halk zene, azután már részegek poharakkal, fagyoskodó tiniribancok a gazdag paliukba kapaszkodva, s az izzadó emberek szaga is hamarosan feltűnik, ahogy átlépjük a küszöböt. Hirtelen hatalmába kerít az érzés, hogy igyak, sokat, aztán eszemet nem tudva táncoljak valamelyik asztalnak a tetején. Felnézek a srácra, azt hiszem ma maradok annyira józan, hogy kiélvezhessem, ha az előjáték az este végére áthajlik valami egészen másba.
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2021. január 9. 16:41 Ugrás a poszthoz

Ruben
Küllem|Debrecen|


- Ilyen az üzletasszonyok élete - vágom rá nevetve, itt már nem tudom megőrizni álkomolyságomat, hogy a világ múlik rajtam és huha de annyira be vagyok táblázva, hogy az autópálya ehhez képest semmi.
A kijelentésére különösebben nehéz reagálni, mert a csók megtörténik, s ezek után a fejemben nem igazán azok a gondolatok kezdenek kontúrozni, hogy jaj de jó, hogy büszke a gondolataira, hanem inkább, hogy remélem a nadrágjában lévő dolog méretére is büszke, és nem szégyellnivaló a méret.
- Bármi elől - súgom vissza, bár igen, minden gond összefoglalható a valóság szócskával. Rossz munka, rossz családi háttér, kiábrándult ember. Érdekes, hogy ezen az sem sokat változtat, hogy lényegében a mi valóságunk egy olyan fantasy dolog, amiről a muglik csak álmodhatnak. Így is tökéletesen tudunk vágyni valami még varázslatosabbra.
- Talán valahol én is türelmetlen vagyok - harapok ajkamba, de egy ital azért mégsem visszautasítható. Ahhoz sokkal nyomósabb érv kell. Mondjuk a világ vége. Egy mozdulattal magához húz, ujjai óvatos felfedezéseket tesznek, én pedig kicsit várok a válasszal. Leginkább halk suttogást adnék rá, de a zene ezt nem engedi meg, s a normál hang is nehezen kiérthető, így a romantikus turbékolást félretéve szólalok meg.
- Legyen, iszok, de csak mert ennyire szépen kérted - egyelőre azonban nem rendelek, meghagyom ezt neki. Tipikus férfifeladatkör az italokról gondoskodni, pláne egy udvarlás közepette.
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2021. március 5. 20:41 Ugrás a poszthoz

Ruben
Küllem|Debrecen|


 
Az egész éjszaka egy hosszú előjáték, izgalmas, de mintha hónapok óta játszott játék volna. Ahogy felel elmosolyodom.
- Minél tovább húzod, annál nagyobb elvárásaim lesznek. - lenézek a nadrágjára, úgy, hogy ő is tudja mit nézek, aztán vissza rá. Szememben bajkosság csillog, a beszólás nem vesztegetés, inkább ugratás, egyszerű csipkelődés. - Mond nem félsz, hogy a végén nem tudod teljesíteni? - mosolyom kiszélesedik, aztán a pulthoz érünk. A meghívás gálás, bár nem is számítottam arra, hogy azt mondja, na fizesd ki kis anyám magadnak.
- Ez esetben egy martinit szeretnék, két olívabogyóval -   adom le a rendelésem. Általában ezt szoktam szürcsölgetni, ha én választok, meg sokkal kézenfekvőbb mint egy színes-nyálas koktél. Finom, de a kezedben tartva automatikusan varázsol belőled Playboy arát.
A kérdésre elfordítom fejem a tánctér felé. A kimelegedett emberek vonagló testeire, amiket a vibráló lila és kék fény ölel körül, s csillan meg bőrükön az izzadság.
- Táncolni akarok - jelentem ki. Úgy érzem, kinn kötettett közöttünk egy paktum. Ma lesz valami előbb vagy utóbb. Azonban előtte még akarok egyet táncolni. Önfeledten, ahogy azok az agyhalott zombik odaát. Megérkeznek az italok. Talán koccintana, de nem várom meg, beleiszok egy elég nagy kortyot, aztán felállok.
- Na mit szólsz nagyfiú? Megforgatsz párszor? Vagy egyedül kell, hogy táncoljak? - kérdezem. Egyik lehetőség sem probléma, tudok én úgy is táncolni, hogy a legtöbb sztriptíztáncos megirigyelné a mozdulataimat, s nem bánom, ha csak gyönyörködni akar benne. De bizony, ha feláll, akkor első kézből is kaphat akár egy táncot, ahol bizony nincs olyan szabály, hogy mindent a szemnek, semmit a kéznek. Oh itt mindent szabad mindennek. A prűd csajok maradjanak csak a kastélyba. Húzzák be a függönyt és magolják másnapra az unalmas asztrológiát, de én élni akarok, még ma. Akkor is, ha ez a férfi soha többet nem jön velem szembe, ha csak egy éjszakás is lesz a dolog. Bár kétlem. Kibenyaszott jó cuccot árulok. Vissza fog még jönni.
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2021. március 12. 17:59 Ugrás a poszthoz

Szávay Edmund
Animágia óra

_______________________________________________


Az animágiáról az iskolában hallottam még elsős koromban és már akkor megjegyeztem, hogy marha nagy hasznát vehetném ennek a tudásnak a munkám során. Igaz a metamorf mágiával is képes vagyok valamilyen mértékig állati jellemzőket felvenni, kacsacsőrt vagy nyuszifület növeszteni, de az nem túl hasznos skill hacsak nem kiríni akar az ember a tömegből.
A tanulása sok odafigyelést igényel, ami nálam jelenleg még talán plusz pont is, ugyanis Hunor elengedése óta néha el-elszomorodom. Nem egésze értem miért, csak úgy jön az egész. Viszont ahogy láttam ő boldog, a tudatlanság oltalmazó kezei alatt nem is ragyoghatna jobban. Néha magam is meglepődök milyen rohadt jó fej ember vagyok, hogy néhány kivételes emberrel kajakra törődöm. Sőt, áldozatokat hozok értük. Na mondjuk a közeljövőbe nem tervezek ilyesmit, nálam limitálva vannak az ilyen cselekedetek, lévén, hogy nem szeretetszolgálat vagyok.
Néhány napja azon morfondírozok vajon milyen állat leszek. Ez nem választható így az igazi tulajdonságaim alapján semmi aranyos, ártatlan lényre nem tippelnék. A nyuszik és társaik esélytelenek. A madarak közül is maximum a ragadozómadarak. Ha szerencsém lesz legalább Európában élőt kapok. Egy tigris irtó menő lenne, de ha olyan alakban flangálnék, mindenki levágná, hogy animágusról van szó. Tehát haszontalan lenne az egész. Kisebb, hétköznapibb állatban bízom. Mondjuk egy kígyó.
A teremhez érve megállok. Hangosan kopogtatok kétszer, utána nyitok csak be.
- Jó napot tanár úr, remélem nem késtem - mosolyodom a férfira ha benn van, ha nincs akkor bemegyek és egy padban csendesen megvárom.
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2021. április 1. 23:03 Ugrás a poszthoz

Ruben
Küllem|Debrecen|


A válaszára elvigyorodtam. Remélem is, hogy nem kell csalódnom.
Az italokat is kikértük, a whisky rendelésére elmosolyodom aztán felpillantok rá.
- Burzsuj- ugratom, kiöltve nyelvem hegyét. Tisztában vagyok fele, hogy veszélyesebb vizekre evezek, mert ha esetleg betaláltam és tényleg apuci pici gazdag fia, akkor akár magára is veheti. Na de akkor ha nincs veszve minden maximum kiengesztelem majd valahogyan.
Az italomba belekortyolok, de már állok is fel, nem tudok megmaradni a fenekemen. Ő még egy kicsit elkortyolgat az övéből, így úgy döntök, hogy akkor már lehúzom az egészet, ha elhagyom úgysem ihatnék bele többet. Ez nálam amolyan aranyszabály ilyen helyeken. Sosem lehet tudni, mikor akarják akasztani a hóhért.
Amint a férfi is feláll, felkiáltok vidáman és engedem, hogy vezessen, pörgetéseit pedig kacajokkal nyugtázom. Nincs rajtam ami pörögjön, a vörös ruhám a combjaimhoz simul, mégis úgy érzem magam néhány pillanatra mint valami angol kisasszony a bálon. És másnapra biztos letagadnám, de élveztem ezt a gondolatot. Azután magához húz, hiába a sok izzadt pali körülöttem, érzem az illatát. Aztán kicsit elhúzódom tőle, de csak, hogy a következő táncmozdulatommal újból közel kerülhessek hozzá. A ritmust követve játszadozunk egymással, nem is kell gondolkodni a következő lépésen, a testem automatikusan mozdul. Semmi szemérmesség nincs bennem jelenleg, még az sem érdekel, hogy a ruhám néhány centit feljebb húzódott, majd megigazgatja ő, ha akarja.
Aztán magához von, olyan közel, hogy a fülemhez hajolva érthessem szavait. Beleborzongok hangja búgásába. Sexy, mély férfihang.
Oldalra fordítom arcom, hogy a füléhez tudjak hajolni. Hallhatja ahogy elválnak ajkaim, aztán egy lágy harapást kap a nyakára.
- Szerinted félek? - kérdeztem ezután melegen búgva fülébe.
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2021. április 5. 14:03 Ugrás a poszthoz

Betti
A Vallatás

______________________________________________________


Picit depisnek érzem magam, ami egészen furcsa, általában ezek az érzelmek még a legsötétebb történések után sem szoktak előtörni belőlem. Meglepő tehát, hogy Hunor elengedése megmozgatott bennem valamit. Szomorú vagyok, már legalább három vagy négy napja. Érdekes dolog ilyeneket megfigyelni magamon, mintha kicsit a hétköznapi emberek szintjére süllyedtem volna és tényleg csak egy kamasz lennék, akinek szerelmi bánata van. Ez a gondolat mulattat, én mint egy átlagos tizenhat éves. A hormonok mindig tudnak meglepetéseket okozni.
A nap tűz mint állat, az idő kezd melegedni, már elég egy vastagabb pulóver,nem kell a kabát. Az ölemben Puha Gombóc csücsül, negyed órája ugyanazzal a fűszállal a szájában. Valószínűleg elaludt. Ez a dög remek alibi arra, hogy kijöjjek térfigyelőkamerásdit játszani. Az udvaron sok ember megfordul, a padok tele vannak párokkal, baráti társaságokkal. Egészen jól hallom a beszélgetések részleteit. A szokásokat, amiket csinálni szoktak, a jellemeket amik elősütnek szavaikból és hanghordozásaikból. Jól fog jönni néhány arc, ezért hát a számomra értékesebb nevek mellé kis füzetemben buzgón jegyzetelem, hogyan is kell majd egy szép napon előadnom őket.
Gyorsan felfigyelek arra, hogy valaki néz. A füzetemet lustán becsukom, mintha amúgy is meg akartam volna tenni, majd nyújtózva odapillantok rá. Egy barna hajú lány, irritálóan édes ruhácskában. Még nem beszéltem vele, de tudom ki ő és azt is, hogy van egy közös ismerősünk, akivel tettem ezt meg azt. Halványan rámosolyodom, aztán visszafordulok, a nyúl fejével kezdve bíbelődni. Csak remélni tudom, hogy nem jön ide. Levitás, talán nincs annyi bátorsága, hogy szemtől szembe nekem szegezzen egy olyan nagy kaliberű kérdést, hogy hali, Hunor miért nem emlékszik rád, amikor pedig néhány napja még majd meg volt veszve érted?
Hát, tévedtem.
- Szia - köszöntöm csivitelve - Betti ugye? - kérdezem, s intek, hogy ha szeretne üljön csak le nyugodtan mellénk. Puha Gombóc még most sem ébredt fel. Ez a világ végét is könnyedén átaludná.
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2021. április 5. 15:05 Ugrás a poszthoz

Szávay Edmund
Animágia óra

_______________________________________________



Elmosolyodom a válaszára, úgy tűnik,  ő sem a Bagolykő legszigorúbb tanárainak elit tagja, bár kezdem úgy érezni, nincsen is igazából ilyen klub.
- Nagyon, el sem tudja képzelni a tanár úr, mennyire - kezdek áradozni neki bájos lelkesedéssel - ma éjjel még aludni sem igazán tudtam, azon pörgött az agyam vajon mi lehetek állati alakban - teszem hozzá nyomatékként, pedig ha tudná szegény, hogy mennyire jóízűen húztam a lóbőrt. Néha el is felejtem, hogy hivatalosan rossz alvó vagyok, azért kaptam engedélyt a külön szobára. Majd fel is kell írnom, hogy néha kóvályogjak álmatlanul, csakhogy mindenki lássa Vattai Júlia nem Csipkerózsika.
A jegyzetekre nem számítok, de csillogó szemekkel veszem el őket.
- Jaj de jó, köszönöm szépen - ennek tényleg örülök. Ugyan nem jelent gondot körmölni, a jegyzeteim mindig szépek és olvashatóak, azonban ki lenne az a hülye, aki visszautasítja a kész jegyzeteket?
Azt nem tudom várunk-e még valakit, vagy csak én vagyok jelenleg a legkezdőbb animágus ebben a kastélyban, mindenesetre beülök az első sorba ha más utasátást nem kapok és nagy szemekkel várom, hogy a tanár úr elkezdhesse átadni tudását, amivel aztán olyan csúnya dolgokat tehetek, hogy ha tudná valószínűleg két lábbal rúgna ki az ajtón szigorúan a jegyzetek nélkül.
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2021. április 11. 00:44 Ugrás a poszthoz

Betti
A Vallatás

______________________________________________________


Nyugodt testtartást erőltetek magamra, próbálva minél jobban elrejteni a lány elől, hogy fejemben mennyire is kattognak a fogaskerekek. Ezer meg egy variáció száguld át agyamban mit is mondhatnék neki. Ha odáig elment, hogy leüljön mellém, tovább is fog menni. Megpróbálom minden erőmmel ettől elbizonytalanítani, de ha túl makacs ott fogom magam találni, hogy azt a kérdést szegezi a mellkasomhoz, amire egyelőre nincsen válaszom.
- Igen - bólintok mosolygósan, a füzetemet letéve a padra magam mellé. Aztán még magam alá is húzom feltűnésmentesen, hogy félig rá tudjak ülni, még csak az hiányozna, hogy valami botor verset keresve kirántsa mellőlem és beleolvasson. Igaz láthatatlan tintáról van szó, sőt annak is egy olyan fajtájáról ami leginkább véd a varázslók ellen. Mugli vacak ami UV lámpával működik. Na erre próbáljon bárki bármit is ráolvasni. Azonban az üres füzetbe belesve meg azt a kérdést lehet feltenni, hogy akkor meg mi a faxt körmöltem itt néhány perccel ezelőtt.
- Persze - még meg is bököm, hogy felkeljen az az isten adta dögje, s legalább valami túlcukrozott édességgel tompítsa Betti kíváncsiskodását - A neve Puha Gombóc, szereti nagyon a dajkálást - mutatom be, bár szinte biztos vagyok abban, hogy ez a lány nem csak a nyulam nevével van tisztában de még a lábméretemmel is ha Hunoron múlt a dolog.
Ezután csend telepedik ránk. Odaát a távolban virágzó fákat figyelem, mint akit lenyűgöz a látvány, de leszarom azokat a fogyatékos gazokat, azon gondolkodok milyen témát tudnék bevetni, ami talán eltéríti a céljától. Esetleg ha hosszas beszélgetést kezdeményeznék a semmiről, talán olyannyira halálra tudnám untatni, hogy bealszik mellettem mint a nyúl.
- Lassan itt a tavasz, odaát annyira szépek a virágzó fák - szólalok meg szelíd hangon. Egek de gyűlölöm ezt az élt, mint valami nyomorék pszihomókus és lelki nyugis hippi kombója.
- Annyira szeretek órákat eltölteni azzal, hogy ezekben gyönyörködöm - pillantok rá fülem mögé tűrve egy kósza hullámos tincset - ha nem sietek még a végén lekésem aztán várhatok újabb egy évet arra, hogy lássam ezt. Butaság ugye? Ilyesmivel foglalkozni - tettetek elvörösödést, mint aki szégyelli, hogy ennyire romantikus jellem és a természet sekélyes látványa letaglózza őt.
Tényleg megpróbálom elvinni az irányt. Növény, természet, virág, tavasz, de hiába. Már akkor tudom mi fog következni, mikor arcáról eltűnik a vidám mosoly. Kérdésére kérdő pillantásokkal felelek. Közben meglett a taktikám, ami kegyetlen, de nem hagyott más választást.
- Hunorral? - úgy teszek, mint aki picit keresgél elméjében - a kedves levitás fiúra gondolsz ugye akivel a bálra mentem? Dehogy vesztünk össze, igaz nem is igazán beszéltünk azóta - felelem elgondolkodva, a lehető legnagyobb és legőszintébb szemeket vetve Bettire, amire csak fizikailag képes vagyok. Sunyi megoldás, de ez a legjobb alibi. Ha Hunor amnéziás hát én is.
- Miért kérded? Csak nem tetszik neked? - nem bírom ki, hogy ne nyúzzam tovább, bár valószínűleg így is sokkot kaphatott a válaszomtól.
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2021. április 12. 21:46 Ugrás a poszthoz

Betti
A Vallatás

______________________________________________________


Miután mind a ketten megbeszéltük, hogy a tavasz mennyire szép, bár szerintem undorító, és amúgy vagy retek hideg van vagy irracionálisan meleg ebbe a dög időszakba, megint elcsendesedünk.
Új témán gondolkodok, de hiába, elkéstem. A lány felteszi a kérdést és elkezdődik a színházasdi. Mármint az alapon túli. Úgy döntök én is a hülyét fogom tettetni ahogy Hunor is. Ugyan már, ez egy varázslóiskola, ahol elsőtől kezdve konkrétan van legalább három olyan óránk, ahol ki tudunk kotyvasztani ilyesmit ha ügyesebbek vagyunk. Ha meg nem, akkor meg azért kapunk amnéziát mert elbasztuk a dolgot és csinos mellékhatást kaptunk a bájitaltól, varázslattól. A Bagolykő nem egy életbiztosítás.
Ahogy Bettire tekintek legbelül szakadok, de arcomról semmi hasonló érzelem nem olvasható le csak értetlenség, hogy valaki miért hoz fel olyan embert, akit jóformán nem is ismerek. Azt se gondoltam volna, hogy tovább fog faggatózni és nem kap azonnal errort az agya. Az, hogy kicsit sikerül kizökkentenem elégedettséggel tölt el.
A magyarázkodásra csak bólintok. Végül is meg lehet érteni, hogy az ember messzire elmegy csak azért, hogy a legjobb barátjának segíthessen. Nekem is van ilyen barátnőm, de ő most a feketepiacon tesz-vesz, nem folytatta a sulit, valószínűleg soha a büdös életbe nem lesz semmi végzettsége vagy egyáltalán érettségie. De ha bajba lenne és tudnék róla, tuti, hogy embert is ölnék akár érte.
- Aztán megittunk egy italt és ő elhopponált - bólintottam, mintha csak segíteni akarnék neki befejezni a mondatot.
- De aztán valamikor bocsánatot kért, csak nem emlékszem egész pontosan mikor - ajkamhoz tettem kezem, mint aki nagyon agyal, aztán megvonom inkább csak a vállam, mintha ez az infó már soha nem lenne meg.
- Úgyhogy ha ezért aggódik Halloween óta mond meg neki, hogy nem haragszom, meg amúgy is az ital tehetett róla nem ő - teszem még hozzá megértő mosollyal. Mint akinek totál nem fura, hogy egy októberi eseményt fél évvel később hoznak fel.
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2021. április 18. 18:56 Ugrás a poszthoz

Ruben
Küllem|Debrecen|



- Uh egyszer kiinnék valakit a vagyonából egy ilyen pezsgővel - csillan fel a szemem, milyen elegáns módja lenne ám ez a legatyásításnak! Néhány hörpintéssel egy egész szép summát gombolhatnék le, az a kár,hogy azt utána nem tudnám zaciba vágni vagy valami, bár arról fogalmam sincs, távozáskor mi történik az arannyal.
Hamar végzem az enyémmel, míg a férfi ráérősebben iszogat. Engem már hajt a mehetnék, ez volt valószínűleg a legnagyobb indok, aztán meg míg bevárom, addig az olívabogyókat is elrágcsálom. Imádom őket. Elég megosztó bogyó, sokan húzzák rá a szájukat ezerrel, de engem megvett a kicsike már réges-régen.
Megéri a várakozás, a tánc heves, ahol hozzám ér, szinte megperzseli ujjaival bőrömet. Végül magához húz, s ekkor mintha elhallgatnának a népek, ezzel az egy mozdulattal képes volt kizárni mindent ami nem én vagy nem ő. Egyedül a ritmust érzem, ahogy a padlót rezegteti ütemesen. A harapásra érzem, hogy még inkább magához szorít. Elmosolyodom diadalittasan, szeretem látni a vad énüket, tudom milyen szörnyetegek tudnak lenni a férfiak, igazán felesleges rejtegetni önmagukat.
- Mutass egy helyet és megmutatom mit érzek a félelem helyett - engedem, hogy felemelje államat, s tekintetemet az övéibe mélyesztem. Mosolyom pimasz, gesztusom viszont teljesen átgondolt döntésen nyugszik. Reménykedek benne, hogy az én menjünk a wc-be ötletemen kívül van valami jobb terve.


Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2021. április 26. 20:56 Ugrás a poszthoz

Betti
A Vallatás

______________________________________________________


-A popcorn volt az oka? Mindig is azt hittem az ital - lepődök meg, amúgy ténylegesen is. Én kajakra bekajáltam, hogy az italtól. Úgy tűnik nekem se jó mindig a megfigyelőképességem, bár ennek kifejezetten nem örülök. Ilyen hibákat ha máshol vétettem volna, már bajom is származhatott volna belőle. Pontosítva, Bettinél nagyobb bajom.
- Köszönöm - bólintok, aztán visszaemelem tekintetemet a fákra. Bízom benne, hogy ennyi volt az egész, hogy végre zavartan elmegy és nem kérdezősködik többet. Mégis minden reményem ellenére tervek milliói özönlötték el az agyamat. Azon rágódtam mit mondhatnék, ami annyira ki tudja zökkenteni, hogy tényleg abbahagyja az áskálódást. Lett barátom? De hát nincs. Nem az esetem Hunor? Hiszen az túl meredek kijelentés lenne, ami inkább gyanúsabbá tenne, mintsem ártatlanná.
Tessék, hát igazam lett, Betti újból megtöri a csendet. Összevonom szemöldököm a kijelentésre. Az lenne a legjobb ha álomnak tartaná, ám ha odamegy néhány diákhoz aki látott minket és megkérdezi, akkora csoportos álom nincs a világon, hogy az egész falu benne legyen. Faszom az egészbe. Ha elkapnám egyik éjjel simán megoldhatnám az egészet mielőtt még fecsegni kezdene. A szájpadlásához szegezhetném a nyelvét, vagy összevarrathatnám, nem is, talán a nyelvdagasztó lenne az ideális. Az egy brutálisan nehéz igézet, azonban legalább fáj is és megtanulhatná, hogy ne üsse mások dolgába azt a nagy orrát. Így kellene. De nem lesz semmi sem. A poklokban is meglazult hitem. Hunor szomorú lenne, ha Bettit bántódás érné. Ostoba gyengeség, buta, buta érzelmek.
Együtt érző mosollyal nyugtázom végül szavait, mint úgy gondolja tényleg álom lehet a dolog, mégsem akarja kinevetni társát.
- Néha intenzív álmai vannak az embernek, teljesen valóságosnak hitt képekkel - próbálom vigasztalni, biztató mosolyra húzva számat.
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2021. április 29. 23:50 Ugrás a poszthoz

Marina
Hogyan készítsük ki Júliát fél perc alatt
(Darik recept alapján)
||| |||
______________________________________________________


Amikor megtudtam ki lesz a tanulótársam le kellett ülnöm. Különben is bajom van azokkal a naiv ribancokkal akiket az élet nem képelt fel, vagy lépett a szájukba, vagy rúgott hasba, vagy nyomott a porba. Akik körül ott lebeg a gyerekkorban általában szerte szálló burok, s ezért mindent rózsaszínnek, jónak, meg játéknak látnak. Akik képtelenek felelősséget vállalni a jövőjükért, helyette végigbasszák a fél napot a maradékban meg elvihorásznak a semmiről. Nem arról van szó, hogy az ember nem élvezheti az életet, vagy, hogy mindenkinek gyerekkori traumákat kellene elszenvednie. Inkább arról, hogy aki találkozott az élet valódi arcával, az sokkal jobban képes felfogni, felnőttként mire is fog vállalkozni, s hogy erre készülni kell. Tervekkel, tudással, hadsereggel.
Marina Darik egy ilyen ribanc volt. Aranyvérű külföldi család sarja, rossz jegyekkel, borzalmas attitűddel. Nem volt különösebben bunkó, sem gonosz. Nem nézett le, amiért félvér vagyok - bár szerintem fingja nem volt amúgy sem róla. Mégis volt valami benne. Az, amit a legtöbben soha nem fognak tudni elérni nálam, Marinának néhány pillanat alatt sikerült. Kibaszottúl falra tudtam mászni tőle. Azt hiszem leginkább a hozzáállása az élethez, amit képtelen voltam tolerálni. Első találkozásnál kicsi hiányzott ahhoz, hogy ne adjak neki el port. Ilyen eddig ha egyszer fordult elő velem. A mély benyomás után aztán minden is zavarni kezdett benne. Végül odáig fajult,  hogy ahogy előttem ült, az asztal túlsó végében, sötétbarna, hosszú hajával és unott képével már azért le akartam átkocsizni a picsába. De legalább csendben volt.
A magam részét olvastam. Mellé szorgosan jegyzeteltem, a fontosabb részeket a tankönyvben is kihúztam. Közöttünk egy tányér mézes-diós keksz csücsült az asztalon. A gyerkőcöket le szokta kötni az édesség, gondoltam Dariknál is működni fog. Mivel keksz, nem maszatolt, puha volt, így minimális morzsát hullatott, illata pedig alig volt, nehogy elfonja a figyelmet a tanulásról. Egy darabig működött is, aztán mint a legtöbb gyereknél lenni szokott, ez a hülye is elunta magát.
A megállapítására felpillantottam. Arcomon nem tükröződött semmi bosszúság. Milyen édes gondolat. Én azt hittem Farkasházy véletlen talál ki feladatokat. Mint mikor valaki leeszi magát, aztán, hogy kimosni nem tudja, kénytelen megtartani. A bácsinál is valahogy így lehet. Hupsz egy feladat, na akkor már adjuk ki ha így alakult.
- Biztos csak szeretné, hogy jobb jegyeid legyenek - feleltem mosolyogva. Oh de milyen nehéz is volt ezt a mosolyt a képemre erőltetni, s a hangszínemet nem egy pofoncsapás szintjére leengedni.
Következő mondatain egy picit elgondolkodtam. Milyen lenne ha mindenki ilyen hozzáállással állna a dolgokhoz? A nővérek megjegyezhetnék a lélegeztetőgépre kötött embernek, hogy ha nem tud levegőt venni, akkor nem kell erőltetni, vagy a tolókocsis bácsinak, hogy ha nem képes lábra állni. Igaz, ezek drasztikus példák. A bájitaltan mellőzésével nem árt másnak, csak saját magának, mégis mindenhol is bele akartam kötni abba, amit ez a Zagyvadék kiejtett a száján.
- Hm én lassan végzek a részemmel, ha te is befejezed akkor összevetjük őket és mehetünk aludni - válaszoltam szelíd higgadtsággal kérdésére. Bár gyanítottam, hogy ő sehogy se állt az ő részével. Amikor csak rápillantottam, soha nem a könyvet nézte. Úgy nehéz olvasni. Aztán meg nincs is annyira későn, csak már az okosabbja befejezte a tanulást.

Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2021. május 27. 18:13 Ugrás a poszthoz

Szávay Edmund
Animágia óra

_______________________________________________


A válaszára elvörösödöm.
- Oh igaz is biztos maga is mindezen átment fiatal korában - motyog zavarodottan mosolyogva. Amúgy az ember az ilyesmi mellett tényleg gyakran hajlamos elsiklani, hogy az idősebbek a gyakori szituációkon anno átestek ugyanúgy, mint mi. Viszont néha ezt az öregebbek felejtik el, amikor megértést kellene tanúsítani. Gyökér nénik a buszon.
A következő kérdésen elgondolkodom. A lény az igazi személyiségemet fogja tükrözni. A valódi Vattai Júliát, nem pedig a navinés álomvilágban élő disney hercegnő hasonmást. Egy pillanatra felnézek a férfira. Vajon ő el fog gondolkodni azon, ha egy kedves lány alakja kígyó lesz vagy valami kegyetlen ragadozó? Meg fogja kérdezni, hogy hogyan lehet ez? Emiatt határozottan aggódom, mégis szelíden mosolygok. Nem eshet le az álarc.
- Nyuszi - felelem könnyedén. Egyelőre legyen ez, aztán ha kialakult, majd meglátom mivel tudnám kihúzni magamat. Talán nem is az a mindenbe az orrát dugó alak és nem fogja érdekelni az sem, ha személyiséggel ellentétes állat lesz belőlem.
A lapokat hamar átböngészem, felületesen belekukkantva, de nem szeretném ezzel húzni az időt vagy túl nagy csendet kelteni a terembe így hamar leteszem és újra a tanár úrra emelem tekintetem. A mondandóját figyelmesen hallgatom. Nálam pláne nem babra megy a játék. Felkészülni testben és lélekben, ez olyan unalmasnak hangzik, de ha kosár nélkül nincs almaszüret, hát legyen, fonok én olyat, hogy kigúvad Szávay bá' szeme.
- Kezdjük a legrosszabbal - kérem. Felesleges fokozatokban haladni, sokkal jobb először a legrosszabbat megtapasztalni aztán kellemesebb vizekre evezni a kevésbé rosszakkal.
  
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2021. május 28. 15:47 Ugrás a poszthoz

Betti
A Vallatás

______________________________________________________


Úgy tűnik ezt a kört én nyertem, bár nem vagyok benne biztos, hogy Betti álomnak tartja az egészet. Jobban belegondolva millió meg egy okot találhat az álmon kívül és ebből csak egy az, hogy én hazudok.
Mindenesetre jobb ha rajta tartom a szemem, hiszen ha közbe kell avatkoznom jobb, ha minél előbb megteszem. Addig is csendben figyelem a fákat, ahogy ő is. Egymás mellett ücsörögve. Idilli is lehetne akár, két barátnő, akiknek nem kellemetlen a csend, annyira összeszoktak már. Néhány percig így maradok. A fákat tanulmányozom, s néha lopva odapillantok a csukott szemű lányra. Lassan ideje lenne indulnom. Az emberek megfigyelése társaságban nem megy, és egy átadási idő is eléggé közeledik. Miután megbizonyosodom arról, hogy Betti szeme csukva van megcsípem Puha Gombócot, aki így leugrik az ölemből és elvágtázik a messzeségbe.
- Jaj ne, Gombóc! - kiáltok fel, aztán már talpon is vagyok.
- Ne haragudj, de most mennem kell. Örülök, hogy tudtunk kicsit beszélgetni - mosolyodom el színészi tehetségemet megcsillogtatva, aztán még mielőtt szólni tudna el is rohanok, remélve, hogy nem akar nekem minden áron segíteni. A nyúl rémes lassú egy teremtés, vad társaihoz képest inkább csiga a szentem mintsem nyuszi. Hamarosan úgy is utol fogom érni, ha másért nem, hát mert megunja a rohangálást és kifekszik napozni az iskola előtti járdára.
Nem is értem, ilyen temperamentummal hogy tudott a fajtája fennmaradni ilyen sokáig. Prédák és mégis jóhiszeműen pihennek és napozgatnak, mintha nem szerepelnének egyetlen étlapon sem. Naívak, mint a legtöbb iskolai diák akik mellett elrohanok Gombócot üldözve. Ha nem lennének életben tartó kezek, a legtöbbjüket már régen elkapta volna az ordas farkas.



Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2021. május 28. 21:26 Ugrás a poszthoz

Marina
Hogyan készítsük ki Júliát fél perc alatt
(Darik recept alapján) ||

______________________________________________________


Mélyet sóhajtottam a kis előadására, amelyben azt taglalta mennyire nagyon sajnálja, hogy miatta rosszabb jegyet fogok kapni. Jaj hagyjuk már. Mekkora egy fasz ez a liba.
Ha most kinyitottam volna a számat, tudtam volna, hogy csak kiabálnék vele, így ezzel a sóhajjal be is fejeztem a reagálást.
- Én még ma be akarom fejezni, holnap más dolgom lesz - már fel se néztem a könyvből. Kezdett a kontroll lassacskán kicsúszni a kezemből. Éreztem, hogy egyensúlyozom a két Júlia között. Nehéz volt fenntartani a maszkot úgy, hogy minden áron le akartam tépni és beverni vele Marina fejét. Reméltem, hogy ennyi kifogásnál megáll. Elolvassa azt a rohadt pár lapot és fél órán belül végzünk. Azonban a rellonos egészen máshogy vélekedett. Nem tudom megmondani, hol pattant el a húr. Ott ahol a száját nyitotta ki, vagy ahogy tényleg elhitte, hogy ez mekkora egy zseni ötlet, vagy egyáltalán a jelenléte vívta ki, de nem bírtam tovább.
Elengedtem a könyvet, ami hangosan csapódott az asztalon.
- Hagyd már abba ezt az ostoba rinyálást. Rohadt idegesítő vagy! Egy, ha nem akarod lerontani a jegyeimet akkor kövess el mindent,hogy ne tedd. Ha pedig leszarod az egészet akkor legalább ne álsajnálkozz. Ha bántana a dolog tennél ellene, így csak gáz vagy és álszent. Kettő, el akarsz menni a barátodhoz, aki állításod szerint egész nap gyakorolt mindent beleadva miközben te három oldalt képtelen vagy elolvasni? Nem fogod magad szégyellni, hogy míg szegény minden erejét beleölte valamibe, addig te lazsáltál mint bolha a kutyaszőrben? És három, holnap is csak ugyanígy hisztiznél, hogy semmi kedved a feladathoz, de elvennéd az időt tőlem és még egy szerencsétlen délutánt kéne eltöltenem azzal, hogy a nyomorult, szenvedő fejedet nézzem, ahogy fáj a tanulás. Egek, ha nem akarsz tanulni akkor takarodj dolgozni valami gyárba csirkét aprítani, hát baszki ez egy iskola, ha nem tudtad volna elolvasni a főajtó feletti táblát - nem emeltem fel a hangomat és nem néztem rá. Halkan, de dühtől eltorzult hangon, az ölemet mereven bámulva engedtem a sokáig kikívánkozó kioktatást. Csak a szünetben pillantottam rá, s mielőtt kinyitotta volna a száját belé folytattam a szót szavaimmal.
- Négy, olvasd el az a pár lapot. Jegyzeteld ki a dolgokat, hogy végre mehessek innen és ne kelljen többet látnunk egymást. Nem nehéz, megtanítottak elsőbe olvasni téged is gondolom. Szóval kérlek, állj neki. Most - azzal visszavettem a könyvet a kezembe. Utáltam az ilyen embereket. Akkor mondják ki, hogy magasról tesznek az egészre és annak a hozományára. Nyíltan, egyértelműen, őszintén. Tenni a bűnbánót viszont úgy, hogy nem tesz ellene semmit...gusztustalan. Ahogy kicsit lehiggadtam rájöttem, hogy a kedves Júliát is elhagytam. Hupsz. Ezt nem kellett volna. Akármennyire is irritált a másik ennyire könnyen eldobni a szerepemet túl necces dolognak számított. Akkor is, ha a velem szemben ülő egy gigantikus félbolond volt.Ennél a csitrinél akármikor találkozom vele, csak bajom származik belőle.
Utoljára módosította:Vattai Júlia, 2021. május 28. 21:26
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2021. június 1. 00:51 Ugrás a poszthoz

Ruben
Küllem|Debrecen| |||||


A férfi nevetésén én is elmosolyodom.
- És ha téged választanálak? - pillantok fel vigyorogva, ez már egy kis csipkelődés, hiszen ki engedné önként, hogy kiigyam a vagyonából, pláne, miután bejelentettem a szándékaimat? Inkább csak egy ugratás az egész és ezt a vigyor utáni kacsintásom is jelzi. Azonban ettől függetlenül ez a felkerül a kihívások listámra. Egyszer valakit kiinni a vagyonából. Ha egy átlagos egyetemistát cserkésznék be nem kellene sok, s ha ő nagyon részeg vagy egyéb állapotokban szenvedne észre se venné, csak mikor már késő.
A táncparkett tele van emberekkel, vonagló heringekhez tudnám hasonlítani és a szagot is ami közöttük terjeng. Mégis néha olyan jó beállni közéjük, eljátszani, hogy az ember egy a gondtalan, tiniéletet élő üres fejű ribanc. A srác pedig vevő rá. Játszik vele. Nem tudom miért teszi. Azért, hogy utána én is játsszak vele amikor kettesbe maradunk, vagy csak ő is kicsit tömeg akar lenni. Nem is izgatnak az indokai. Teljesen meg vagyok győződve arról, hogy nem számít ki áll előttem, úgyse lehet annyira romlott és veszélyes mint én. Valahol őt is a tömeg egyik tagjának tekintem, akit mára kiemelek, hogy elszórakoztathasson.
A kémia megvan közöttünk, a két test egyként akar összeolvadni, minden percben újra és újra egymáshoz érünk valahol. Egyszer teljesen a másikhoz simulunk, máskor néhány apró érintéssel csak tovább húzva a vágyat. Azután már ez sem elég, közel maradunk, hogy érezzük egymás leheletét és kihívó szavak csatái közepette elcsattanjon egy harapás. Érzem ahogy ujjai jobban megmarkolnak. Félni. Milyen nevetséges szó. Nő létemre, egyedül az éjszakában, férfikézzel a csípőmön nem félek. Ezt a legtöbben nem mondhatják el magukról. Annyi csúnya hír, annyi gonosz bácsi, annyi rémisztő árnyék, aki mégsem csak a mesében léteznek. De tudom, hogy a legtöbbtől képes vagyok megvédeni magam. Eleget féltem gyerekként abban a tíz évben ahhoz, hogy nagy dolognak kell lennie a riadalomhoz.
A lakás ajánlatára belül megörülök. Tudom, tizenhat éves koromban a kényelemnek igazán nem kellene a döntéseimet befolyásolnia, mégis egy ágy gondolata már jókedvre derít.
- Talán felnézhetek kicsit - kuncogom, de szavaim már el is halnak ahogy kifelé invitál. Csak nem mohóvá kezd válni az eddig olyannyira türelmesnek tűnő férfi? Izgalom fog el,s még többet akarok kihozni belőle.
- Huha, te tényleg akkor csak a szomszédba ugrottál le - pillogok meglepetten, majd halkan elkuncogom magam. Nem is baj, az éjszakai sétákhoz amúgy sincs igazán kedvem. Ahhoz túl magas a sarka a cipőmnek.
Belépve nem bámészkodok mint a sarki kurva, aki eddig csak az utcán dolgozott. Úgy teszek mint akit teljesen lenyűgöz a srác és észre sem veszem, hogy helyszínváltás volt. Amúgy is voltam már ilyen helyeken egyrészt, másrészt szebbeken is bőven. Harmadrészt gyűlölöm ha valaki a személyzetből úgy nézne rám mint egy prostira. Akkor már inkább a részeg pénzes csajszi szerepe jusson osztályrészül.  
A szobájába érkezve elsőként lépek be.
- Hm nem is vészes, egészen nem vészes - bólogatok, miközben megtámaszkodom a falban, hogy le tudjam venni a cipőmet. Akármit is tervezünk az éjszakára ez a két csodálatos vörösség nem fog részt venni benne. Legalábbis rajtam esélytelen, rá meg úgy saccolom kicsi.
Miután megszabadulok mind a kettőtől beljebb lépek még mindig pipiskedve, a fenekemet ringatva mint egy hülye picsa.
- Csak talán egy kicsit meleg - jelentem ki levéve a bőrdzsekimet. Alatta egy szűk, vörös ruha, ami alá esélytelen lenne melltartót rejteni.
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2021. június 18. 21:26 Ugrás a poszthoz

Theo
Június 15. Városnapozás |

______________________________________________________


Mielőtt az első mondathoz elérnénk le szeretném szögezni, hogy nem szeretem ezeket a családbarát, vígjátékok idilli káoszába illő nagy betűs napokat. Talán kicsit mindig is zavart, hogy túl sok volt itt a boldog ember. Apuka, anyuka, gyerek. Együtt. Nevetgélve, tréfálkozva. Utáltam beismerni, hogy féltékeny voltam. Egyszer meg szerettem volna tapasztalni milyen ez, milyen ha gondtalanul lehetsz a családod körébe. Kijárhattok falunapokra, rendezvényekre, állatkertbe rettegés nélkül, hogy azon kattogna az ember vajon mi lesz ha hazaértek, mikor a színjátéknak vége és a függönyök eltakarnak újra. Büntetést kapok vagy közömbös fejsimogatást?
A gondolattól is kirázott a hideg, hogy az a nyomorult akár egy ujjal megérintsen. Merné megpróbálni, felrúgnám a picsába. Különben is, már én voltam az erősebb. Szóval habár nincs családi love meg szeretet, nincs ütlegelés sem. Fél siker. Igaz, már család sincsen.
A bazárnál kezdtem. Úgy terveztem, hogy a délutánomat itt töltöm, nézelődök, röhögök a versenyzők szerencsétlenkedésén, piknikezek kicsit távolabb és felzabálom a vásári kínálatot. Este pedig hazadobom Gombócot és visszajövök kicsit táncolni a koncertekre.
És, hogy miért jöttem le mégis nappal, ha utálom a nyáladzást és túlcsorduló családosdit? Ez a retek messze elnyúló illat vonzott ide. Ahogy megéreztem a vattacukor mámorító édességét tudtam, hogy Vattai Júlia ma vattacukrot fog enni, akkor is, ha ehhez az oroszlán rózsaszín barlangjába kell bevonulnia. Tehát álltam, kis nyári ruhácskámban, a kezemben a pórázra kötött nyúllal és azt kerestem, hol van ennek a démoni éteknek a forrása. Az előbb láttam két vihorászó lányt egy még egészen egyben lévő darabbal. Az ilyen édességek öt percnél nem tartanak, szóval közel kell lennie.
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2021. június 28. 22:24 Ugrás a poszthoz

Marina
Hogyan készítsük ki Júliát fél perc alatt
(Darik recept alapján) ||

______________________________________________________


Nem számítottam arra, hogy belátja az igazamat és nekikezd, vagy hogy esetleg bocsánatot kérne a viselkedéséért. Talán abban bíztam, hogy megsértődik, feláll és elmegy. Azonban tudtam, hogy a legnagyobb esély arra van, hogy visszaszól, és így is lett.
Az érvelése meglepett. Észleltem az akcentusát, de nem gondoltam volna, hogy ezt figyelembe kellene vennem.
- Sajnálom - húztam el a számat - Azt gondoltam, hogy aki bevállal egy magyar iskolát az nem bújik ilyen mentsvárak mögé, hogy de hát nem az első nyelve a magyar. A Bagolykő kb fele ugyanilyen cipőben jár mint te, de eddig senki se kérte ki magának, ezért kezeltelek úgy, mint egy egyszerű diákot - ráztam meg a fejem. Tényleg nem hallottam senki mást hápogni, pedig igazán sok emberrel találkoztam, aki külföldi. Már fel se veszem ha idegen eredetű néven mutatkozik be. Izgatja is a halált.
- Gondolom aranyvérű vagy, vagy legalábbis elkényeztetett, hogy ilyen kifogások mögé bújsz még mindig, de ha vigasztal elég jó úton haladsz a magyarok kultúráját tekintve. Ők is előbb hoznak fel kifogásokat, mintsem, hogy bizonyítsanak, hogy a másik illető téved és ők igenis képesek mindenre. Gondolom az előbbi könnyebb - gondolkodtam el. Amúgy tudtam, hogy aranyvérű. Én utánajártam, hogy ki is ő és mérget vehet rá, hogy egyszer a képével egy olyan nyomorult férfi vagy nő alá fogok befeküdni, hogy csak nézhet.
- Amúgy még mugliknál el is ismerném, hogy igazad van, de egy varázslóiskolába az a kifogás, hogy nem ismerem a nyelvet. Számtalan formájú és fajta fordító bűbáj létezik, ketyere meg tetoválások is van, ami lefordítja neked egyiket a másikra - ecseteltem tovább. Nem ezért vagy azért, de ez volt az igazság. Olyasmiért akart előnyt szerezni, amiért a többiek sem kaptak, meg különben is, az előny csak azoknak jár, akik képtelenek az átlaggal felvenni a versenyt, ezért megsajnálják őket.
- Ne érts félre, édes, hogy magyarul tanulsz de ha valaki bonyolult bűbájokat akar kiolvasni egy ovisoknak szóló bájitaltankönyvből ott azért még szükséges a karúszó mert túl mély a víz - ráztam meg a fejem. Úgy tűnik nekem kell megcsinálni az egészet, hiszen a végén még elfordítaná az egészet, bár tök mindegy a jegy, jobb is ha rossz, nem érdekel, ha hármas, legalább nem látja más, hogy értek hozzá. Hogy könnyűnek gondolom azt, ami a lapokra van írva.
- Inkább menj, megcsinálom egyedül, úgy látom te képtelen vagy rá - intettem. A szobámba talán éjfél előtt végezni fogok vele, aztán holnap elmegyek egy fordítóhoz és lefordíttatom dánra, hogy megalázhassam azzal, hogy ennyire nem hiszem képesnek a magyar nyelv értelmezésére, hogy az anyanyelvére fordíttattam.
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1241
Írta: 2021. július 8. 21:50 Ugrás a poszthoz

Szávay Edmund
Animágia óra

_______________________________________________


- Mert néha nem úgy viselkednek mint akik voltak tinik - rázom meg a fejem, de közben haloványan elmosolyodom. Nem akarom, hogy azt érezze letolom, vagy hogy rá célozgatok ezzel. Mert amúgy nem rá. Sőt nem is néz ki olyan öregnek, kifejezetten jól néz ki, pláne ezzel a vigyorral. El tudnám képzelni magam alatt, magam felett, magam mögött. Sose csináltam még tanárral, tuti tök izgalmas lenne. De bármennyire is kecsegtető gondolatok ezek, muszáj figyelmeztetnem magam. Szávay bá' jelenleg az egyik legfontosabb eszközöm. Erősebbé kell válnom. Újabb és újabb varázslatok elsajátítani, hogy ne tudjanak elkapni. Ebben pedig az előttem ülő férfi tudta nélkül igen sokat segít.
A találgatás is szóba jön, amire azt találom mondani végül, hogy szerintem nyuszi leszek. Igaz, én lepődnék meg legjobban, ha tényleg nyuszi lennék.
- Hű az se lenne rossz, saját szárnyakkal felszállni nagyon izgalmas lehet -lelkesedem. Ragadozó madár tényleg lehetséges alakjelölt, a repüléssel pedig rengeteg szituációból tudnám kihúzni magam.
A rosszabbat választom. Legalább utána csak jobb lehet alapon. Az előhúzott üvegcsére felvonom a szemöldököm. Egy darab levél, erről a részről hallottam már szóbeszédeket. Amikor odaadja, míg hallgatom őt alaposabban szemügyre veszem. Kicsit utánajártam a dolgoknak, csak, hogy ne vegyek semmi olyasmit a számba, ami mondjuk lefülelhet, megfigyelhet, megtalálhat a kétes ügyletek végett, így totális nyugalommal nyitom ki az üvegcse száját és teszem a szám a levelet. Egy ilyen pitiáner feladat nem fog megállítani abban, hogy hatalomra tegyek szert de nem ám.
- Soha - vigyorodom el kihívóan, miután a nyelvem alá igazítom a levelet.
- És mondja, ha valaki más hozzáér akkor is vége a feladatnak? - billentem kíváncsian oldalra a fejemet. Kicsit meginog nyelvem alatt a levél, amit hamar megzabolázok de így is selypítősre sikeredik az eleje. Ezt majd még gyakorolom kell később.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Vattai Júlia összes RPG hozzászólása (410 darab)

Oldalak: [1] 2 3 ... 13 14 » Fel