36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 48 ... 56 57 [58] 59 60 ... 68 ... 135 136 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Weiss Arion Ruben
INAKTÍV


bastard
offline
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
Írta: 2020. szeptember 21. 23:07 | Link

Kimoriah - az a bizonyos licites randi - nézz rám - már Siófokon


- Miért adod fel? Lehet, hogy ez a mai lesz az – von vállat, ki tudja, sosem lehet tudni, az, hogy miért, már más tészta, lehet az kellemes, kellemetlen, mindegyik végére fel kell készülni és igen, lehet, hogy nem lesz kellemes, nem lesz vidám, de most, legyen optimista, a jobbik végletre készül. Aztán lehet, hogy kicibálja valahova, aztán jön a cunami és mehet egyedül haza.
- Ó, hát még nekem mennyire. Szeretem a meglepetéseket – noha nem dobozba zárva, inkább így, igazából nem kell nőnek se lenni, bármilyen formában és szituációban lehet, csak most, ma, erre ékelődött ki jobban. Eddig leginkább ő kapta meg ezt, most fordul a kocka? Ki tudja, már ennek is itt volt az ideje, aztán majd minden megy tovább, mint eddig. Mert ez ilyen. Egyszer közelebb, máskor távolabb. De neki kellene összeszednie magát, hogy ne rontson el minden alkalmat. Nem rajta múlik, ahogy igazából kijön az egész szituáció. Áll elébe, még ha vakon is, lehet jobb lett volna csak a vacsora és semmi több, de most már aztán végképp mindegy, nem, mintha ő arról lenne híres, hogy fél és retteg. Nem, talán nem is tud, izgulni is másképp, inkább kíváncsi, sokszor ebből adódóan türelmetlen. Most nem, még nem, vagy nem is fog. Kiderül. Hagyja, hogy levegye a cipőt, amit sosem ért, minek veszik fel, ha ennyire kényelmetlen. Jó, érti, az egész része, azé, hogy tökéletesnek látszódjon, de szerinte mindennek van határa. Vágott már ki tökéletesnek mutató cipőt a kukába, mert széttörte a lábát és nem volt hajlandó többet felvenni. De a nők szeretik kínozni magukat, az biztos, neki is van olyan cipője, erre mérget is venne, amiben csak ülni lehet.
- Ám legyen, akkor rád bízom – hallani hangjában és látja arcán is, hogy kicsit zavarba jött, ahogy maga mellé húzta, pedig, őszintén, nem volt ebben semmi különös, sőt. Egyszerű mozdulat, kellemes, nem rángatta, csak finoman terelte, végül pedig igen közel került hozzá. De innen elengedve néz utána és végül slattyog a ponthoz, ha már ez a dolga, addig is, van ideje elpöfékelni a bagót. Az órára pillant, az este még gyerekcipőben jár, a nő pedig egyhamar meg is fordul, az ellátmánnyal együtt. Nem hallotta a nevetést, mert annyira nincs szuperhallása, továbbra sem tudja, hogy mi a francot akar ezzel az egésszel.
- Ja. Édes, meg valószínűleg most kanos. Egy egészet kaptál volna, ha tovább cukizol vele – vigyorog rá, hogy nem csak azért kapta, mert megköszönte, de mindegy is, hiszen megvan, nem kell ezer helyre menni másik szeletért. A bagót már rég eldobta, így követi a másikat a pontra, majd ahogy átöleli, úgy kerül keze a derekára, hogy aztán egy pillanat múlva totál máshol legyenek. Körbenézve sehol a város, sehol semmi beton, csak víz. Ó. Meglepve engedi el és néz a Balaton vize felé, amit, hát most lát először. Nem tudja, hogy mennyire messzire hozta el, hogy őszinte legyen.
- Ez hol a francban van? – így jár, aki csak városokat jár, bár hallott a balatoni éjszakai életről, de ki nem próbálta. Hát még a fürdést. – Mivel vacsorára készültem, nemigen van nálam fürdőruha – és amúgy se nagyon van neki. Ami kell egy kényelmes áztatáshoz, az van otthon, abba meg meztelen is beleülhet, szóval nem aggódott ezen sosem. Mire azonban kitalálná, hogy hoz vagy valami, már indul is befelé a másik. Hogy mi?
- Te most komolyan? – ez szabad tér, nem medence. Ez más. Hogy finnyás-e? Nagyon. Nem, nem akarna bemenni, de mivel, ahogy említette, jó motivációs tréner, hamar megérkezik az újabb adag. Amint a ruha a parton köt ki, úgy van vele, miért ne? Ki kéne használni? És ekkor érzi meg a veszélyt. Ó, igen. De belemegy. Sietősen ledobálja magáról a ruhadarabokat és végül lassan indul befelé.
- Ez neked jó? Hideg… - már megint csak kritizál, ahogy egyre feljebb éri, egész teste libabőrös, ahogy közeledik a nő felé. Aztán, ahogy odaér, ugyan még nem merítkezett meg, de fölé hajolva takarja el egy kissé az eget.
- Hát ez mondhatni aljas, de egész kellemes terv. Miket nem tudsz. És nem, nem fogom őrizni a ruhádat. Itt vagyok – pofátlanul futtatja végig rajta tekintetét, majd sóhajt. Ha ő lebeg, saját magát lassan ereszti a vízbe, káromkodik egy sort, végül pedig már valóban nem olyan rettenet. De mégis. – Megint csillagokat lesünk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bajnóczi Kimoriah
INAKTÍV


Zsákos nőszemély
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 633
Írta: 2020. szeptember 22. 15:29 | Link

Weiss Arion
;aValentinommal ;Siófok ;comewithmebabe ;me, myself & I

Elhúzom számat a kérdésre, mert tudom, hogy ő sem gondolja komolyan, hiszen soha nem volt ez az étteremben randizós fajta. Igazából nem is az, hogy étteremben, hanem önmagában a randizással van itt a probléma valószínűleg, mert ki nem nézem belőle, hogy bárkit is elvinne valahova randi címszó alatt. De ugye, ezt nem az én tisztem eldönteni, nem is ítélkezhetek felette, hiszen milyen ember lennék, amikor én aztán végképp nem járok sehova. Beliánnal és önmagammal szoktam randizni leginkább, meg néha Teóval, ha hajlandó kilépni a burokból, amit az az elviselhetetlen nő fújt köré. Az meg csak a hab a tortán, hogy tudom mennyivel jobban fogja kedvelni a hirtelen jött ötletemet, szóval nem is vagyok rest neki indulni megvalósítani, mert most bizony, akár szereti a meglepetéseket, akár nem, én vagyok a porondon, hogy valóban meglepjem. Eddig csak ő tette meg, mikor hogy éppen, de ezt az alkalmat úgy ragadom meg most, hogy soha nem is akarom elengedni. Ráadásul, mivel őnagysága még rá is gyújt, így egyedül intézek el mindent, hogy haladjunk is, de be kell látnom, hogy elég hamar lelomboz.
Tök kedves volt a bácsi, hogy ingyen adta a pizzaszeleteket, ő meg komolyan arra asszociál, hogy csak a külsőm miatt? Milyen hímsoviniszta megnyilvánulás ez? Éppen szólásra nyitnám a számat, hogy valami csípős megjegyzést tegyek, de végül csak mosolyogva rázom meg a fejem, hogy inkább haladjunk amerre kell, mert már nagyon bennem van a bugi, és érezni akarom a hűvös vizet magam körül. És mivel ugye nem a türelmemről vagyok híres, főleg nem ilyen esetekben, pillanatokon belül már a Balaton vizében sétálok hátra fele, őszintén nevetve Arion kérdésén.
- Ez kérlek Siófok - tárom szét karjaimat drámaian, mintha a legnagyobb sötétben látni vélhet bármit is, amit éppen mutogatok neki, de ne törődjünk vele. Az sokkal fontosabb, hogy invitálásomra ugyan biztosan nem tenné be a lábát egy tóba, de a felé hajított ruha éppen elengedő bátorságot és lendületet ad ahhoz, hogy kissé kapkodva ugyan, de leszedje magáról a ruhát, majd kövessen a vízbe, aminek felületén lebegek könnyedén már.
- Hogy neked állandóan van valami bajod - forgatom meg szemeimet halkan nevetve, miközben barnáimmal követem a sziluettet, ahogy végül fölém hajol. Mosolyogva hallgatom, amennyire engedi a lebegés, még bólintok is párat neki, hogy minden szavára figyelek. Hangosan nevetek fel végül, egyáltalán nem jövök zavarba attól, hogy Arion végig mér, mert van egy titkom. A testre simuló, pánt nélküli body mindig is a kedvenceim közé tartozott, ha kissé kihívóbb ruhát húztam fel, és most sincs ez másképp. Minden porcikám tökéletesen van eltakarva, az más kérdés, hogy a sötétben nem feltétlen látszik a vékony anyag. Gonoszkásan mosolyodom el.
- Óóó, drága Arion. Szívemet melengeted, hogy tetszenek a terveim, még ha aljasnak is gondolod őket - és még ki tudja mit hoz a jövő? Mert ha most ennyire érzem a meglepetés erejét magamnál, simán benne van, hogy később sem leszek rest kihasználni az ilyen helyzeteket. Na meg az sem utolsó szempont, hogy nem feltétlen a megfontolt döntéseimről vagyok híres, így lehet párszor Teót kell majd ismét hívnom, hogy legyen már szíves eljönni értem, mert gebasz van és kellene egy fuvar. Volt már rá példa, nem is egyszer. Maximum kétszer, de esetleg háromszor. Esküszöm, hogy nem többször.
- Nagyon úgy tűnik. A régi szép emlékekre - bólintok egy aprót. - Hozhattál volna be bort. Meg egy pizzát is, mert enni elfelejtettem - drámaian nagyot sóhajtok, hogy Arion átérezhesse a fájdalmamat. Tényleg elfelejtettem. A fenébe már!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weiss Arion Ruben
INAKTÍV


bastard
offline
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
Írta: 2020. szeptember 22. 23:26 | Link

Kimoriah - az a bizonyos licites randi - nézz rám - már Siófokon


Nem hiszi, hát miért hinné. Nagyon is jól ismeri, hogy rettentő kritikus ízléssel áldotta meg a Pokol, hogy aztán ezt kamatoztassa mindennel is. Egy éttermi vacsora valóban csak egy lett volna a különös, de még elmegy esetek közé, de ahogy ő tovább tervez és másképp igyekszik folytatni, befejezni, azért ad reményt arra, hogy itt nem csak a villák csörgése és a desszert kérdése lesz a fő fogás. A spontán dolgok sokkal jobbak, vallotta ezt akkor, amikor több ideje volt tenni is, nem mintha panaszkodva, le van kötve a figyelme eléggé és elég jól, hogy ne kelljen panaszkodnia, de megteszi, mert nem minden kellemes és szép, főleg ő, ha belelendül és olyat kell tennie. De a panasz mögött is ő van, aki cselekszi, akinek ez megfelel, és akinek ez az este a furcsábbak közé tartozik, mert a normálisabb élet igencsak messze van tőle. Persze, ezt a nő nem tudja, vagy csak sejti és erre utalnak azok a megjegyzései, hogy elcseszi. El, mert a normál reakciók, amik a testi vágyak kielégítésén alapuló pillanatokon túl történik, szokatlanabbak számára, így úgymond, nem az, hogy tapasztalatlan, hanem inkább elkopott. Vagy tényleg sosem tanulta meg, mert aki örökké felszínes és felszínesen élt meg minden ilyesmit, azt aztán tapogatózhat a sötétben, vagy csak simán igazat annak, hogy elcseszi.
- Ne nézz így. A világ már csak ilyen – vigyorog rá, mert na, lehet mindent naivan felfogni, nem sok dolog mozgatja jobban a kerekeket mint a pénz, vagy hát, a testiség. Sok nő mesélhetne, hogy miért van ott, ahol, de erről szó nem esik többet, higgye akkor csak, hogy kedves bácsi volt, aki csak úgy osztogatja a pizzát mindenkinek, mert olyan sok van neki. De a nyakát rá, hogy ha ő is ott van, még felárat is tol rá. És akkor sehol a kedvesség, meg végül maga a város sem, mert hirtelen kerül a tó partjára, érzi meg a szelet, ami vízközelben jellegzetes, csak a megszokott sós illat marad el, helyette kicsit halszagú, kicsit meg a hínár kavar bele. Könnyű így találgatni, hogy az országon belül maradtak, de hogy hol, azt ő nem tudja. Először jár itt, tudja, hogy vannak tavak, amik fürdésre alkalmasak, de ha bárki arra gondol, hogy ő épp a tömött strandon jár a fürdőnadrágjában, napszemüvegben, kezében egy lángossal és épp elhűlve nézi a túl sokat mutató öregasszonyokat, vagy az alpári családot, ott menten hal meg röhögésben. És még ő maga is, mert lehetetlen. Szóval megint egy jó pont, mert éjjel hozta, amikor maximum egy-két illegális horgász bújik meg a nádasban valahol.
- Ó, hogy az – néz körbe megint. – Azt vágom, hogy van itt bulinegyed – mert azok, akik az éjszakai életben mozognak és ismerősek neki, emlegették, hogy nyaranta itt van jobban élet, ide járnak. De mivel ő korántsem terítő már semmiben sem, annyiban is maradt a dolog, most se indul meg, hanem bámul utána, majd a kidobott holmira, hogy aztán ez hozza meg a lendületet arra, hogy kipróbálja ezt a tavat. Rohadt hideg, az alja sem kellemesen iszapos, igen, most van baja, mégis megy. Micsoda hős.
- Ez nem is igaz. Eddig semmi sem volt. De lefagyok, olyan hideg – még didereg is, mindjárt kéri, hogy melegítse fel, de lehetőleg ne úgy, hogy felgyújtja. Közelebb érve látja a turpisságot, vagyis sejti, eléget mutat így is, hogy nézze és megnézze, aztán végül engedi el, hogy nem hitte, hogy ilyen könnyen fogja meglesni, mivé is cseperedett. Magán hagyott ő is egy alsót, de lehet, hogy mindent kellett volna. Aztán ahogy telik az idő, úgy szokja meg lába a dolgot, szóval lehet igaza van és bírható, de be nem fogja vallani.
- Bármikor megteszem. Eddig sem volt tiltott dolog igazából, csak nem sikerült. De egyelőre mindegy is. Most tetszik. Ha meg valóban aljas, majd meglátjuk, mi lesz belőle – von vállat, kicsit lejjebb ereszkedve, egyelőre elengedi a gondolatot, hogy beterítse egy adag vízzel, mert az gyerekes. Nyújtózik végül, nemigen fekszik fel a víz tetejére, neki itt még elég alacsony, de felpillantva rázza meg a fejét. A nosztalgia.
- Szép emlékek? Igen? – vigyorodik el, ahogy visszanéz felé, majd azonnal forgatja is a szemeit. – Persze, mi vagyok én, pincér? Ki tudsz menni érte. Várj, segítek – azzal odalépve nyúl alá és kapja ölbe, mint valami pihét. Szemét mosollyal emeli meg úgy, mint aki máris menten kész arrébb dobni őt, bele a vízbe, de egyelőre tartja.
- Vagy tudod használni a lábaid? – vigyorog le rá, majd lendít egy apróbbat, végül röhögve engedi le, vissza a vízbe, és hátrébb lépkedve merül bele nyakig. Ó, tudja, hogy ezt nem ússza meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weiss Arion Ruben
INAKTÍV


bastard
offline
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
Írta: 2020. szeptember 22. 23:35 | Link

"Júlia" - Debrecen - a lila kendős lány esete

- Nem is bánnék el ennyi nővel, az én határaim is végesek. Meg nem is kell mindenki – von vállat lazán, hogy felőle aztán lehet egy kupac, tömeg, ha őt nem mozgatja meg, mert azért ízlése is van és nem rest kamatoztatva válogatni, hogy aztán azt kapja, ami neki akkor épp kell. Ha most épp ez a nő? Akkor az. – De látod, milyen nagylelkűen le is mondok róluk a társaságodért – fényezi magát, mintha muszáj lenne és valóban, menni kellene a rövidke üzlet után kinek merre visz az útja, de nem egyfelé, ez lenne az általános, bevett szokás. De semmi sem tiltja azt, hogy közben, előtte beszéljenek egy sort, vagy bármi más, ami belefér, mert a nőnek van ideje, amivel számolnia kell, neki ezzel szemben végtelen, ameddig a lábai bírják. Vagy valami ilyesmi. Amennyi ezekbe belefér, az pedig igencsak tág fogalom.
- Ohh, hallok ilyet? A legtöbb nő dobja el magát, de akkor ez egy újabb jó pont és érdek amellett, hogy ne a többit válasszam – jó, ez drasztikus hasonlat, bizonyára mégis érteni fogja, hogy sokan mégis anyagiasabbak, mint a görbe orrú népek, akik épp aranyat adnának ki a kezükből. Úgy kapnak a szépen manikűrözött körmök erre, öröm lenne nézni, de sok ismerős arc, haver esett ebbe bele. Beültette a bőrülésbe a macát és többet ki sem szedte. Na ezt ő nem, annál ő sokkal erőteljesebb akaratú. Most mégis csak lazán bagózik, veti fel a dolgot és vár a válaszra, minek siettesse. Arcára meglepett vonásokat húz, vigyora mellé.
- Pont most? Micsoda mázlista vagyok! Hát ez a szerencsenapom – figyeli, ahogy közelebb lépked, ahogy hozzáér, már nem tartja azt az üzleti távot, mint eddig. Pofátlan méri végig ismét, újra, majd aztán megvonja a vállát.
- Bármihez. Még csak most kezdődik az este – mulatni jött, nyilván nem meccset akar nézni, szóval, ezen a helyen eléggé adottak a lehetőségek. – Ebben a sorrendben pont jó lesz – bár a más kifejezés széles, ragadozó vigyort eredményez, egyelőre semmit sem tesz, csak karját nyújtja felé, amint elpöckölki a csikket. – Első körben igyunk valamit, aztán hátha több kedvem lesz táncolni. Már ha, van annyi időd.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bajnóczi Kimoriah
INAKTÍV


Zsákos nőszemély
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 633
Írta: 2020. szeptember 25. 14:53 | Link

Weiss Arion
;aValentinommal ;Siófok ;comewithmebabe ;me, myself & I

Máshol legyen a világ ilyen, mert komolyan nem akarom elhinni, hogy rögtön arra kell gondolni, csak azért kaptam ingyen, mert éppen feldobott volna az asztalra. Rendben, nem mondom, benne van a pakliban, hogy egy perverz volt a bácsi, de akkor is, miért kell rögtön erre gondolni? Biztos vagyok abban, hogy Belián egyetértene velem, és most azonnal fel is hívnám telefonon, ha nem éppen a Balaton hűsítő vize keringene körbe végtagjaim körül, hogy ne csak testemet, de kicsit agyamat is lehűtse. Lehet nem gondoltam át eléggé, mert azért egy pasit felhívni, hogy adjon nekem igazat abban, ez mégis mennyire hímsoviniszta megnyilvánulás, lehet nem kifizetődő ötlet, de... mindegy, mert úgysem tudom megtenni, figyelemmel arra, hogy egyre beljebb és beljebb haladok. Mintha a csillagok közé is be tudnék nyúlni a sötétségben, olyan békés minden.
Elmosolyodva bólintok egyet, mintha láthatná, de nem most kezdek el majd gondolkodni, ráérek erre később, hogy igen, itt bizony pöpec bulinegyed is van. Emlékszem, még megboldogult fiatalkoromban mennyit jártam ide, mintha muszáj lett volna, és mintha annyira különbözne a pesti szórakozóhelyektől bármelyik is, ami itt van. Pedig egyáltalán nem, sőt talán még borzalmasabbak is az itt lévőek, mert olyan sok ember van mindig, alig lehet levegőt kapni. Nem panaszkodom, akkor imádtam, és semmi pénzért nem cserélném el azokat az estéket, amikor például Teó alsónadrágban szaladt be a tömegbe azzal, hogy miközben aludt, ellopták a ruháit, valaki nem látta-e őket? Egyébként pedig csak megint kretén volt és elvesztett egy fogadást, de én nagyon élveztem. És ez a lényeg, mert az nem fontos, hogy utána két rendőr vitte be közszemérem sértés vádjával, de végül csak kiengedték. Merlinre, de jó is volt!
- Túl fogod élni, hogy a pélód még kisebb lesz, mint amekkora alapvetően, nem? Úgysem látja senki - szemtelenül vigyorgok fel rá, ha nem lenne ennyire sötét, talán még a játékos csillogást is láthatná szemeimben, mert én mondom nektek, ez az este eddig nem is alakulhatna jobban. Van borom, van pizzám, Arion egy tóban fürdik és az ég olyan csillagos, szinte elvakítanak a fényükkel. Ráadásul még meg is dicsér, hát mi folyik ma itt, kérem? Mosolyom egy pillanatra sem lankad, hülye lennék nem élvezni a helyzetet, ahogy dicsérget és leesik neki, hogy nem is olyan rossz a víz és lejjebb ereszkedve hagyja, hogy őt is körbeölelje. Ha így haladunk mondjuk, akkor itt őszülök meg, mire belekerül.
- Nem szoktam aljaskodni, de ezzel így ötleteket adsz, azt tudod, ugye? Plusz minek kellene azt? Így is biztos vagyok abban, hogy azt hitted, meztelen vagyok, azért jöttél be végül ilyen gyorsan - nevetek fel halkan. - Szóval 1:0 ide - bólintok egy határozottat, miközben mosolyom csak szélesedik, félszemem nyitom ki, ahogy visszakérdez, végül vállat vonok. Kinek mi a szép, de bármennyire is megvetettem a történtek után, az az este igenis szép volt.
- Igen. Nem voltál a kedvencem utána, de az az este örök emlék. Szerettem - vallom be őszintén, hiszen ennyi év után már aligha van jelentősége bármelyikünknek is. - Nem, csak gondolt... - halk sikkantásom, majd bőven hangosabb nevetésem szakítja meg a mondatot, ahogy felemel és a víz hirtelen eltűnik alólam. Nevetve karolom át mindkét kezemmel nyakát, arcomat nyomom vállának, erősen szorítom, hogy lehetőségeim szerint, ne a vízben kössek ki, mert nem emlékszem, hogy vízálló sminket kentem-e fel a randi előtt. Felemelem fejemet válláról, ahogy elhangzik a kérdés, éppen válaszolnék, amikor kissé meglendít, nevetve kapaszkodom még erősebben, majd még annál is jobban, ahogy leszeretne tenni. - Sajnos nem tudom őket használni, úgyhogy mostantól cipelned kell mindenhova - bólintok egy határozottat, majd hátamat kissé ívbe feszítve, drámaian teszem halántékomra kézfejemet, miközben alóla sandítok fel Arionra szemtelenül mosolyogva. - Kivéve a csajaidhoz, oda nem akarok menni, de egyébként mindenhova - pontosítom mondandómat egy bólintás mellett, majd folytatom drámai szusszanásaimat, végül megelégelve kulcsolom össze tarkójánál ujjaimat.
Utoljára módosította:Bajnóczi Kimoriah, 2020. szeptember 26. 17:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weiss Arion Ruben
INAKTÍV


bastard
offline
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
Írta: 2020. szeptember 26. 13:08 | Link

Kimoriah - az a bizonyos licites randi - nézz rám - már Siófokon


Fogalma sincs, hogy ezzel a hellyel mi volt amúgy a célja, tökéletesen megszokta már, hogy nem lehet és nem tud kiigazodni azon, ami a fejében jár és ahogy cselekszik. Ez még mindig a jobbik eset, mert se a bort, se a kajás szatyrot nem vágta hozzá, amelytől lehet hogy mégis idegbe jött volna és akkor tessék, lehetne beszélni arról, hogy el van cseszve az este. Most mégsem, hiszen még a vízig is elmerészkedik, tőle szokatlan módon és bár nem élvezi így elsőre, elvégre nem egy fűtött medence, vagy jakuzzi, legalább tényleg egyedül vannak és senkinek nem kell végignéznie a bénázását, ahogy próbálkozik és morog, mint valami bolhás eb. Bár a hely kihalt érzése nem épp az ő szájíze, ritkán és más esetben keresi a csendes helyeket, most ettől eltekint, csak a vizet szidja és azt, hogy benne sétálva újra és újra a hideg rázza. Legalább nem fröcsköli le, akkor lehet, hangosabb lenne, így viszont csak, felhorkant, szemeit forgatva.
- Még kisebb, hogyne. Így is pont jó lesz, ne aggódj, az a legkevesebb gondom most – túl fogja élni, mint mindent, az utolsó dolog volt mégis arra gondolni, mi van épp a lába között, mikor minden más tagja fagy le éppen, majd enged fel, ahogy megszokja a közeget, amibe került. Nem merült még el teljesen, talán nem is fog, elég ez most, nem fogja bemutatni úszótehetségét, ráérősen mozog és néz a másik felé, már amennyit lát innen, mert a partról ideszűrődő fényeken kívül nincs is már, amely segítene. Ez valahol jó, mert ilyenkor lehet bármit tenni, másrészt rossz, mert könnyű elveszíteni a tájékozódást. Bár nem mentek annyira messze a parttól, kellő távol, bár rálátni a cuccaikra így sem tud. Ha valaki erre várt, tudná vinni a szajrét, bár akkor lenne egy-két szava hozzá. És ökle, az arcába. De nem, nem mozdul rá a paranoiára, a tolvajok most a bulinegyedben simogatnak zsebeket. Lehet, hogy ha megunja a fürdést, elcsábítja oda, kíváncsi lett rá az idáig szűrődő zenéből. Hangos, annyi biztos.
- Dehogy adok ötleteket. Nem játszom magam ellen – így nem. Ötletek, nem kell attól félni, hogy nem talál ki semmit sem és azok nélkül marad. Sőt. – Minek, minek. Mindig kell valami, nem? – kicsit beljebb meríti magát, nyakát ráérősen forgatja át, apró, halk roppanásokat hallat kissé, majd visszavezeti rá tekintetét. Amolyan, „lehet, benne van a pakliban” vigyor és vállvonással reagál rá közvetlen. – Félig, legalább. Ezt bevallom. A meztelen fürdőzés lehetősége minden iszonyt legyőz, hiába az 1:0 meg bármi – nincs mit ezen szégyellni, ő férfi, a másik pedig nő, és bár hiába nyit ő mindenfelé, a nők felé húz jobban, ez nem vitás. Lehet nem válogat, de attól még szemei vannak és igen, ebben volt némi aljasság, de már nem mond erre semmit, mert valahol sejthető volt, hogy nem adja ilyen könnyen. Emlékszik rá, hogy nem akar játékszer lenni, ezáltal jön az, hogy nem lesz semmi formában könnyen megkapható. Se így, se látványnak.
- És most se vagyok a kedvenced. Ejj, ejj, nagyon elcsesztem ott – szerette. Persze hogy, mert szinte ő maga is totál más volt, még ha utána újra önmaga. Látta rajta, hogy szerette a pillanatot, amely nem sokáig tartott, ma pedig csak egy közös pont. Inkább hagyja a nosztalgiát, ha már ennyire szórakozni akar, akkor tessék, megkapja. A sikításba vegyül a röhögése, ahogy kikapja a vízből és karajiban tartja, készen arra, hogy eldobja a habok közé vissza, ahol eddig lebegett. De már a nő is csak nevet, kapaszkodik belé, szinte préseli magát hozzá, biztos, ami biztos alapon így végül valóban dob rajta, de csak hogy kényelmesebb legyen mind a kettejüknek.
- Mit gondoltál? Ne használj ilyen nagy szavakat – vigyorog le rá, ahogy fogja, de egyelőre nem nagyon indul semerre, csak pár lépést halad, oldalra, se be, se ki. Szemeit megforgatva néz a lábakra, mert hiába tenné le, azt sem engedi. Csak kapaszkodik.
- Nem tűnnek használhatatlannak. De akkor most ki akarsz menni inni? Eddig pancsolni akartál – mintha gond lenne, hogy lépni kell bármerre. – Még ha lennének. Független férfi vagyok, nem háremtartó – mert igaz, akivel van valami, az megesik, majd elmúlik. Semmi komolyabb. - Merre mennél ma még, tündérke?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bajnóczi Kimoriah
INAKTÍV


Zsákos nőszemély
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 633
Írta: 2020. szeptember 26. 17:38 | Link

Weiss Arion
;aValentinommal ;Siófok ;comewithmebabe ;me, myself & I

Méghogy a legkevesebb gond, hogyne. Hangosabban nevetek fel, mert a fene sem gondolta volna, hogy tényleg ennyire ki fog akadni a víz hűvösségén. Pedig esténként esküszöm, hogy melegebb a víz, mint napközben és olyan kellemesen öleli körbe az embert, hogy ki sem akar menni. Valahogy én is mindig így vagyok az éjszakai fürdőzésekkel, főleg, ha társaságom is van hozzá. Utoljára Teóval csináltuk ezt, még évekkel ezelőtt, azóta pedig a nő a mindene, aki úgy siklott bele az életébe, mint valami utolsó féreg. Nem baj, most frissítem az emléket egy Arionnal, aki komolyan hisztizik a víz miatt, de büszkeséget érzek, amiért egyáltalán bejött a vízbe és nem a partról kiabálva kommunikál velem. Az neccesebb lenne, mintha csak fel kellene rá pillantanom, hogy szinte lássam magam előtt elkékült ajkait. Kis túlzással, mert ennyire valóban nem hideg a víz, de feldob a hisztije, olyan, mint egy kisfiú, akinek soha nem jó semmi, mert elkényeztették és most a gonosz és csúnya nagynénire van bízva, akinél mindent szabad, de az sem jó. Szörnyű világot élünk.
- Melletted csak valami lehet Arion - forgatom meg szemeimet, miközben játékos mosoly játszik ajkaimon. Mellette aligha unatkozik az ember, meglepetést is tud okozni, igazából folyamatosan azt okoz csak, és biztos vagyok abban, hogy ez külön képessége, hacsak nem végzett el valami titkos képzést; hogyan lepjünk meg embereket állandóan cím alatt. Mondjuk ahhoz érdektelenebbnek és lustábbnak ismertem meg, mint aki elvégezne egy ilyet, de ki tudja? Lehet ezzel is meglepne. És látod? Vissza is tértünk oda, hogy tele van meglepetésekkel. - Büszke vagyok rád, amiért bevallod, hogy maga a női test mivolta csalogatott be egy halas, hínáros és iszapos tóba, ami ráadásul még büdös is kissé - nyomom meg a halas, hínáros és iszapos szavakat direkt annyira, hogy érezhető legyen, mégis miben sétálgat éppen, a mi drága Arionunk. Bár ha alapvetően undorodik tőle, akkor nem tudom milyen indittatásból jött be végül, hiszen itt aligha történt volna köztünk bármi is. A félreértések elkerülése végett nem vagyok semminek az elrontója, de őt, a kezdeti hisztiből kiindulva nem tudom elképzelni egy ilyen közegben szexelni, plusz ugye, még az elején sikerült letisztáznunk, hogy velem azt nem fogja csinálni, mint a többi nővel az életében. Nem bizony!
- Ki mondta, hogy nem vagy? - vigyorodom el szemtelenül. - Szerethető vagy, Arion, csak valamivel mindig el kell rontanod, nehogy az emberek meglássák, igenis ember vagy te is, nem pedig egy érzelemmentes faszfej - mert minden másodpercre emlékszem abból az estéből, és az az Arion, aki akkor volt, nem az, aki utána. Valami változott benne, és ha megveszek sem fogom tudni micsoda, de nincs is hozzá közöm. Ilyen lett, a kapcsolatunk sem változott az évek során, kivéve, hogy szemtelenül kap ki a vízből, amit hangosan nevetve fogadok. Még drámázni is van időm karjai között, miközben ő dob rajtam egyet, mert esélye sincs bedobni a vízbe, meg hogy kényelmesebb legyen.
- Inni is szeretnék, és nem tűnnek, pedig azok, esküszöm. Látod? Nem is mozdulnak - összeszűkült szemekkel figyelem lábaimat, mintha erősen koncentrálnék arra, hogy megmozduljanak, de semmi nem történik. - Pedig egy hárem nagyon menő lenne. Mondjuk más nemzetiségű nőkkel és minden napra van valami új - még egy erőteljesen bólintok is mellé, hogy szavaim megkapják a kellően határozott hátteret, és hogy mennyire komolyan gondolom őket. Tényleg menő lenne, de eddig is tart ezen gondolatok körül forgó agyam, mert kérdésére akaratlan csillannak fel barnáim, majd bal kezemmel elengedve tarkóját, jobbal erősebben, de még nem fájdalmasan szorítok rá, hogy szembe fordulhassak vele, lábaimmal kulcsolom át azonnal derekát, nehogy leessek. - Csak előre! - emelem meg hangom, ökölbe szorított kezemet nyújtom az ég felé, amikor leesik a tantusz. - Ja, igen, neked előre, nem nekem, csak kellett a hatás - vonom meg vállamat, majd kezemet hátrafesztíve mutatom továbbra is az előrét Arionnak, ha esetleg nem tudná. - De úúú, mégis mit kellene csinálnunk? Berángattalak a Balatonba, van borom és pizzám, igazából ez egy nagyon jó este eddig. Menjünk el vidámparkba! - kissé eltávolodom Ariontól, hogy arcára tudjak nézni egy széles mosoly és gyermekien csillogó barnáim kíséretében, amik tökéletesen takarják a tündérke megszólítás miatti zavaromat. Sötétben amúgy sem látszik a pír az arcomon, szóval mindegy.
Utoljára módosította:Bajnóczi Kimoriah, 2020. szeptember 26. 17:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weiss Arion Ruben
INAKTÍV


bastard
offline
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
Írta: 2020. szeptember 27. 00:49 | Link

Kimoriah - az a bizonyos licites randi - nézz rám - már Siófokon


Legalább ezt is elmondhatja, a nő meg az asszonysutyorgóban – mert ilyen akkor is létezik, ha nem -, hogy rávette és bár hangot adott ellene, főleg közben, de valóban megtette. Még  a hétköznapi dolgokban sem az átlagos vonalat viszi, minden, ami kényelmes, csillog, nem pedig fodrozódik, ahogy előre halad benne és hideg, mert amikor a víz hideg, egyszerűen melegebbre cseréli a kádban. Itt nem fog pöccintésre semmi sem menni, így vagy megszokja, vagy vert hadseregként vonul vissza és szárad meg odakint, de a feladás még ebben az abszolút helyzetben sem lehetséges, hiszen hogyan is merülhetne fel, aki örökké azt hiszi, hogy győztes.
- De ez így szép. Sosem unatkozni – vagy micsoda. Nem mindig jó az a valami, de el kell most ettől tekinteni, mert javában nem a rosszban sántikál, iszapban, ahogy érzi, hogy a lába megint beljebb süpped és kihúzva azt, egy biztosabb pontra helyezi. Legalább a mélységtől nem tart, elég magas ahhoz, hogy ami a nőnek már-már kritikus lenne, abban ő még kellően kényelmesen nézelődik, nem mintha nem tudna valamelyest úszni, mert igazából nem nagyon tud, annyi a tudománya, hogy nem merül el és ha nagyon akarja, ki tudna odáig vergődni, ahonnan már sétálni kell. Nemigen mozdulnak beljebb, így ezt nem kell most kamatoztatnia. Ismét inkább lustán nyújtózik egyet, majd ereszti le karjait és figyel rá ismét.
- Bármely férfit be tudná csalni, de igen, nem tagadom – nem húzza ki magát, ellenben piszkosul szemtelen vigyort villant felé, már amennyi látszik abból, majd tűnik is el, hogy megrázza a fejét. – Nem, ezekre inkább nem is akarok figyelni. Elhoztál a koszos vízbe, hát szép – nem mintha nem lett volna már rosszabb, de ebbe nem is megy bele. Igen, valahogy sejti, hogy most direkt emelte ki, mennyire kellemes hely ez a tó és tiszta, meg bármi egyéb, és direkt nem adja meg azt, hogy ő itt most aztán olyan nyavalygásba és finnyáskodásba kezdene, hogy abból nem szedi ki semmi sem. Nem. Fintorgott befele jövet a szagra, mindenre, elég is volt.
- Senki, csak sejtem – von vállat, mert a dolgok hozzávágása, meg az érzékenyebb lelkek eddigi nyilatkozatai nem épp kedvenccé emelték őt, noha, nem is volt nagyon kérdés és kitétel sem, hogy az legyen. – Azért ne is túlozzunk. Én, mint szerethető? Hogyan? – szeretni lehet sokféleképpen, tény. Egy pillanat, pár óra, napok a viszonzatlan szerelemben és a többi. De hogy ezekre tényleg nem segít az, ahogy viselkedik. Szemét is forgatja jelenleg. – Sose mondtam, hogy nincsenek érzelmeim. Csak nem olyan, mint az átlag. Vagy látják, vagy nem, de nem rontom el. Ilyen vagyok – mert nemigen fogja felfogni, hogy vele bármi rossz van, bármi hibás, ha eddig jó volt, elfogadható és nem kellett több. Minek foglalkozna azzal, ki látja meg, ha nem szokása szomorúnak lenni, az örömöt meg nem kell titkolni. A harag felé viszont, nos, azt lehet senki se akarja látni inkább. Elengedi a dolgot, hiszen holnapra nem ő lesz a romantikus szerető és a lábaira bámul.
- De ha megcsiklandozom a talpad, rögtön fog. De rendben, szimuláljon a beteg – dob ismét rajta egy aprót, majd jóízűen nevet.
- A jó ég őrizzen annyi nőtől egyszerre az életemben. Kellene a fenének, plusz nem is jó mindenhonnan válogatni – mert nem minden tetszi az ő ízlésének, de egy akkora háremmel, meg nem török szultán ő, hogy ilyesmiket műveljen. Van, amikor sok napig amúgy se megy, keres egyet sem, vagy bármi. – Jaj mit művelsz – tartja, engedi, hogy mocorogni kezdjen, közben igyekszik nem eldőlni, de most jól jön, hogy az iszapba süllyedt a lábfeje, stabilabb. Ahogy végül elhelyezkedik, egy „ez most komoly?” pillantással figyeli, ahogy kiált és végül, ahogy kiadja az iramot. A fürdésből úgyis elég volt, hát meg is indul, nem kell neki kétszer mondani amúgy sem. Hosszú léptei lassabbak, de így sem kell sok, hogy végül kicsit neccesen, de kiegyensúlyozzon a partra vele, megállva a ruháik mellett.
- Ideértünk, hölgyem. Most már menni fog? – pillant le a lábaira, sőt, még combját finoman meg is paskolja, jelezve, hogy vajon működik-e annyira, hogy ettől leugorjon.
- Vidámpark? Oda sose járok – nem azért, mert nem vidám, hanem mert… nem. – Előbb együnk, aztán kitaláljuk. Itt az a bulis negyed is, az is elég vidám, nem? – azzal, ha leszállt ha nem, ő leül. Utóbbi esetben így kénytelen a másik kicsit az ölében ücsörögni, de ha eddig nem bánta.
- Amúgy se nagyon van ebben a retkes országban, akkor már láttam volna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bajnóczi Kimoriah
INAKTÍV


Zsákos nőszemély
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 633
Írta: 2020. szeptember 27. 09:59 | Link

Weiss Arion
;aValentinommal ;Siófok ;comewithmebabe ;me, myself & I

Vadul bólogatok, hiszen igaza van. Mellette sosem lehet unatkozni. Ő az az ember, akinek ha a közelébe kerülsz valami biztosan történik, és mindegy, hogy jó-e az a dolog vagy rossz. A lényeg, hogy történjen, és mellette nem is rest megtörténni a minden is, mert mintha bevonzaná ezeket. Nem csoda hát, hogy lehetetlen a közelében unatkozni, még akkor is, hogyha csak egy egyszerű vacsorára indulunk, bár ha őszinték lennénk, akkor ez én aprócska fejemből pattant ki valamiért, nem pedig ő lepett meg engem. Lényegtelen, itt vagyunk, hisztizhet a víz miatt, amit sokkalta jobban élvezek, mint amit ki is mutatok, és valóban jól érzem magam. Fene sem gondolta volna, amikor elindultam otthonról, hogy ez lesz a vége, ráadásul mindezt Arionnal. Az élet tele van meglepetésekkel. Főleg mellette.
Mosolyogva figyelem arcának körvonalait, mivel ugye csak azt látom. Nagyon előttem van arca, miközben beszél a tó vizéről, szinte magam előtt látom az undort, ahogy kiejti a szavakat ajkain. - Ugyan, annyira nem rossz - mert biztos vagyok abban, hogy a nyomatékkal ellátott szavaim célt értek, és arról még nem is volt szó, hogy milyen emberi végtermékek kerültek már ebbe a tóba. Vagy maga az ember, mint végtermék, hiszen találtak már errefelé hullákat, talán magában a tóban is volt, ki tudja? De, csak hogy lássa mennyire aranyos vagyok, nem fejtegetem tovább a témát, egyszerűen elengedem.
- Úgy, ahogy a többi ember - nevetek fel halkan, még kezeimet is kitárom kicsit, de azonnal folytatom mondandómat. - Te is tudod, hogy ez nem igaz. Ha valami jó, akkor, mintha direkt csinálnád, szinte már rögtön azon kezd el pörögni az agyad, hogy ez mennyire furcsa és kellemetlen. Várod a pillanatot, amikor végre a másik utánad dobhatja a cipőjét, nehogy meglássa azt, amit valamiért rejtegetsz mindenki elől - de én nem akarom és nem is tudom elfogadni azt, hogy ő valóban ilyen. Benne van a pakliban, hogy tévedek - sőt… -, és valóban ilyen, de amíg ez nem nyer bizonyosságot, addig igenis keresni fogom a kiskapukat, hogy megcáfolhassam őt magát. Mert mást aligha kellene. Mindenki elfogadja ilyennek, mindössze valamiért én vagyok olyan, hogy nekem tudnom kell az igazságot. Mindentől elvonatkoztatva is.
- Aaaaazt nem szabad! Az csalás! - kerekednek ki szemeim azonnal, pedig már csak a gondolatra kell elkezdenem nevetni, minek eredményeképpen kuncogok fel halkan. - Oké, akkor csak három nő, az még belefér? - teszem fel a kérdést, miközben akrobatikus mozdulattal kerülünk szembe egymással, le sem esek, és rögtön mutatom Arionnak az utat, hogy uccu neki, menjünk előre. Legnagyobb megdöbbenésemre indulunk meg valóban, és még abba az irányba is, ami Arionnak az előre, nem nekem, így lábaim kicsit erősebben kulcsolódnak a férfi dereka köré, amíg kiérünk. A kérdésre rázom meg a fejem, mert eddig fel sem tűnt, hogy mennyire fázok valójában, így Arion nyakához csúsztatom arcomat, amíg ő kényelembe helyezi magát, lábaimat kissé felhúzva várom, hogy földet érjen, majd azokat leengedve, meg sem mozdulok.
- Nagyon hideg van - lehelem szavaimat nyakába. - Te meg meleg vagy, szóval amíg eldöntjük merre tovább, addig melegen tarthatsz - közelebb araszolok hozzá, mintha ez még lehetséges lenne, erősebben préselem magamat hozzá, ahogy a lágy szellőt érzem meg bőrömön. Libabőrös leszek mindenhol, csoda, hogy fogaim nem koccannak össze, vagy még nem kékültem el teljesen. - Felőlem mehetünk oda is. Úgyis innék valami színes koktélt, még jól is esne, de előtte… - tényleg a legkisebb eltávolodással igyekszem megkaparintani a szatyrot, amiből a már kissé kihűlt pizza szeleteket turkálom ki. Az egyiket Arion felé nyújtom, míg a másikba már bele is harapok. A falat lenyelése után emelem fel fejemet, hogy a férfire nézhessek. - Remélem érzed mennyire különleges vagy, amiért vettem neked pizzát - jelentőségteljesen nézek rá, és a parton, ahol már fény is van, még láthatja is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2020. október 8. 23:25 | Link

Ruben
Küllem|Debrecen|




A munkának vége, itt akár le is léphettem volna. Eltipegni néhány sarokra, ott átvedleni, valamilyen módon hazakerülni, s befeküdni az ágyba. De hülye lennék ilyesmit csinálni.
Sejtettem, hogy hasonlóan fog reagálni, a nem kell a pénzed duma szimpatikus a férfiaknak, úgy tűnik kezdenek kimenni az aranyásók a fiataloknál. Ezt jó hallani, bár az sem igazán zavar, hogy néhányan közülünk megfejik a másik nemet. Mit számít, igazuk van, úgyis fizikailag vissza fogják kapni így vagy úgy.
Felnevetek a túljátszott lelkesedésén. Ezután közelebb lépek hozzá. Megérzem az illatát, ami eddig csak meg-megérintett, most intenzíven körülölel. Szeretem a férfiak illatát, mindig ígér valami izgalmasat az éjszakára, valami új kalandot, amit kipróbálhatok. Közelségem nem részegíti meg eléggé, vagy ha mégis, jelét nem adja ennek, egyedül csak az a vigyor a más szónál, ami árulkodik. Tetszik, hogy nem ugrik rám rögtön, teper le és veszi el csak azt. Így az egész este egy hosszú, elnyújtott előjáték lesz. Beharapom az ajkamat. Nem egészen tudom melyikünk a macska, melyikünk az egér. Talán mind a ketten macskának képzeljük önmagunkat.
- Annyi még csak akad, elvégre a szabadságot ki kell élvezni, egy dolgozó embernek ritkán adatik meg - felelem, s elnyomom a cigarettám, majd én is elpöckölöm. A felkínált kart elfogadom, azonban mielőtt elindulna szabad kezemmel megérintem állát, hogy magam felé tudjam fordítani arcát. Ez nem lesz olyan jelenet, mint a szerelmes filmekben szokás, hogy a herceg kezdeményez, s addig a szűzies kiasszony beéri epekedő gondolataival. Közel hajolok, ha nem húzódik el, ajkaink pár milire lesznek egymástól. Ekkor végigsimítok állkapocs csontján.
- Imádom az ilyen markáns vonásokat - suttogom kacéran, mielőtt elhúzódnék, hogy megigazgassam látszólak a ruhámat. Nem a szövegem volt a lényeg, akármi mást duruzsolhattam volna. Egyedül az fontos, hogy jelezzem, nemsokára el fogom venni, ami megtetszett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiss Arion Ruben
INAKTÍV


bastard
offline
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
Írta: 2020. október 21. 22:40 | Link

"Júlia" - Debrecen - a lila kendős lány esete

Talán nem szokott a nő ahhoz, hogy nem akarják egyből kibontani a textilből és ez valahol imponál, vagy egyszerűen csak jó neki. Fogalma sincs, miféle vevőköre lehet, ha meg kellene mondania, akkor nem jósolna sokat. Ez egy effektíve nem drága szer – az ő tárcájának mi az -, mégis, adja azt, amit kell, intenzíven és bizonyára, minden olcsóbb vagy épp nem tehetősebb is keresi. Meg fiatalok, kik erejük teljében vannak, és mindenkit meg akarnak hódítani. Egy szétcuccolt fiúbanda fárasztó lehet, bizonyára azért is zárja rövidre ezeket, annak idején rá a nők próbáltak hatni, akik szoknyát húzkodtak fel, hogy megmutassák, ma se vettek fel alsót és majd ezzel fizetnének. De, hát nem is az üzlet miatt, hanem inkább a lenti helyzet veszélyessége volt az, amiért nemet mondott és játszotta a szűzkisfiút, vagy a csőmeleget, aki köszi, de abból nem kért. Bizonyára kész orvosi kutatómunka hevert a combok között, ahogy elnézte, ő mugli dolgokat árult, amelyek csak felhígítva voltak mágusdolgokkal, vagy épp azokkal sem, olcsók, így aztán tényleg eléd tárulhat az a kép, amikor a vakarózó afro közelít feléd, hogy szép az este, meg persze, ezek női változatai. Aki benne van vagy volt valaha, akármely formában, tudja, hogy milyen mélységekbe tudnak menni az emberek és micsoda agresszió van, ha ingyen nem kapnak semmit sem. Talán ezt a nő nem ismeri, nem tudja, mióta csinálja, de tény, hogy talán mindent látott, talán még nem. Most őt látja, a ficsúrt, aki szórakozni akar, de van tartása, látszik rajta, hogy nem reszket érte és hogy játszadozik.
- Pontosan. Csak örökké hajtani, nem jó az az idegeknek sem. Ki tudja, hány megfáradt csomót tudnék azokból a finom vállakból kimasszírozni – csóválja meg a fejét, aggodalmas tekintetet húzva magára. Elindulna, de érzi azt, ahogy hozzáér, ahogy engedelmeskedve fordítja felé a fejét. Közeledésére sem lép mást, mint eddig, tekintete kutatóan fürkészi a bájos arcot, vajon mire készül, és a hajszálnyi távolságban fürdik meg a másik illatában. Nem tépi szét azt a kevés kis szünetet, ami ajkaik között van, csupán lágy sóhajt ereszt rá, mintha csak azt akarná éreztetni, minek lenne ott a helye, milyen érzés is az. Ajkai húzódnak ismét vigyorra, de most nem állatias, most egész más. Élvezi.
- Nekem ma tényleg szerencsém van – figyeli, ahogy elhúzódva babrál a ruhával, még mindig karját tartva indul el vele végül. Hamar ismét a zene dübörgése veszi őket körbe, ahogy elengedve, a vékonyka derékra csúsztatja tenyerét, finom mozdulattal tereli be maga elé, és fordítja szembe, lassú lépkedésű táncra hívva. – Egy italt a hölgynek? Vagy esetleg, másvalamit? – óvatosan fogja, mintha félne, eltörné, az apró, játékos cirogatás pedig a mozdulat közben érezhető. Mindegyikük akar valamit és nem félnek meglépni. Ez csak jót ígér.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weiss Arion Ruben
INAKTÍV


bastard
offline
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
Írta: 2020. október 24. 17:07 | Link

Kimoriah - az a bizonyos licites randi - nézz rám - már Siófokon



Vajon melyik az eredeti? Melyik az, amelyiket nem kell játszani, mert zsigerből jön? Az a legjobb, hogy talán maga sem tudja, annyira hozzászokott ehhez. Itt, vele, levetkőzött minden olyasmit, amelytől valóban félhetne, talán ezért is nyers, ezért is ennyire szélsőséges, mert nincsenek határok, vagy épp vannak és aközött kell mozogni, érvényesülni. Ő nem tudja behatárolni és nem is akarja, mennyire ment le az eredetihez, hiszen akit anno ismert is valaki volt a sok közül, most viszont? Majd kiderül, ha egyáltalán tippelni akar. Annyi biztos, ez a könnyed, laza, még ha viharos is – amiről nem csak ő tehet, de a másiknak sincs egyszerű személyisége, valljuk be -, de amolyan lazítás. Amikor semmit sem kell erőltetni, mert röhöghet gyomorból, vagy épp ha felhúzza, akkor az. Mikor mi.
- Annyira. Végül is, lehetne mocsár is – von vállat, mert rosszabb mindig van, a tengerek nagy részében több a szemét lassan, mint a víz, lehet itt akkor dicsérni, hogy legalább nem palackok és zacskók között lebeg, de nem, nem is érdekli, csak elviseli, mintha muszáj lenne. Pedig senki nem erőltette, hogy bejöjjön, jó, csak egy gondolat, de annak ugye, mint tudjuk, mindegy.
- De nem vagyok a többi, messze sem – nem az, hogy nem akar átlagos lenni, mert tényleg nem, de nem is nagyon tudna. Ő már úgy van bekötve, hogy nem tud és nem is nagyon engedi a világ, amelyben mozog. Folytatja persze, és bár sötét van, nem láthatja, szemöldöke emelkedik meg kissé, majd horkant is mellé egyet.
- Miért ne lenne igaz? – mert komolyan érdekli, honnan vesz ilyet. – De nem pörög ilyesmin. Tény, hogy furcsa, mert nos… nem szoktam azokban a közegekben megélni ilyet. Csak azért fura, mert nem ismerem, de nem várok cipődobálást. Van egy véleményem, ami általában belőled ilyet vált ki, te meg azt nem tudod elfogadni – vigyorog egy sort, mert na, felhúzta, felhúzza és akkor majd robban. Ezt már mindenki ismeri. Ezt már tudják. – Nem rejtegetek semmit – zárja ezzel az egészet, a témát, mielőtt belemerülne és akkor olyasmi jön ki, amit nemigen akar. Inkább tereli el a figyelmet, kapja fel, mint a pihét és tartja meg, egyelőre még a vízben ácsorogva.
- Semmi csalás nem tilos – nem engedi el azonban, hogy lába felé nyúljon, csak igazít rajta, még az kéne, hogy addig ficánkol, míg ki nem fordul a karajiból, lerúgná a veséjét és hasonlók, senkinek nem lenne kellemes. – Három sincs, de tudod mit? Belefér – halad kifelé, majd kilépkedve érzi lábain, hogy mennyire hűs már az éjszakai levegőt, de mivel különösebben nem merítette meg magát, így nem olyan vészes, sőt, alig fázik, ahogy kicsit elrendezi lábait ültében, úgy múlik el lassan a hidegrázás. Hátán érzi a kellemes levegőt, illetve, a neki préselődő, vizes, hűs testet, amire viszont megborzong. Feje mozdul kissé oldalirányba, ahogy lehelete fut végig nyakán, úgy szusszan egy aprót és bólint végül.
- Csak annak van hideg, aki fürdött – bár rajta is meg-megterem a libabőr, kevésbé érzi magát hidegben, annál inkább kellemes, a nappali hőfok után. – De rendben, legyen így – karolja át lazán a derekát, másikkal pedig támaszkodik. Röpke gondolat, hogy ha már itt vannak, akkor miért ne? Hallott eleget róla, csábító meg is nézni azt, arca pedig felderül, amint bele is megy. Remek.
- Ott táncolhatsz is, hogy felmelegedj. Akkor ezt meg is beszéltük – engedi el a derekát, hogy elvéve a pizzát, beleharapva nyammogjon rajta. Oké, jól esik, mert mivel a vacsora meghiúsult, nem sok minden volt a gyomrában és kezdte már érezni is. Már csak a borral kell kezdeni valamit, mert nyitót nem hozott magával.
- Ó, kitüntetve érzem magam, köszönöm. És még finom is – nem is nagyon húzza tovább, hamar el is tűnik az a szelet, pedig egyáltalán nem fal. Sőt. – És a bor? Mivel nyitjuk ki? – igaz, nincsenek itt, mehetne mágia is, de hátha gondolkodott és meglepi, hogy valahova elrejtette a nyitót. Addig hátradőlve fekszik el, hagyja, hogy a nő üljön rajta, ő pedig feje alá pakolt karjára támasztva magát, a csillagok felé les. Ironikus, hogy megint vele van arra ideje, hogy az eget figyelje. Rá is pillant, ahogy ott ül és eszik, tekintete marad rajta. Az ég tudja, mire gondol most.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bajnóczi Kimoriah
INAKTÍV


Zsákos nőszemély
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 633
Írta: 2020. október 25. 13:21 | Link

Weiss Arion
;aValentinommal ;Siófok ;comewithmebabe ;me, myself & I

Lehet nem most kellene eljönnie annak a pillanatnak, hogy meggyőzzem, bármennyire is ostobának tudok tűnni, egyáltalán nem vagyok az. Szeretem meglepni az embereket, mert amikor már azt hiszik, hogy milyen könnyen manipulálható vagyok, hirtelen kimutatom fogam fehérjét. Higgyenek ostobának, nem érdekel különösebben, így csak még inkább élvezem azt, amikor kiderül nem vagyok az. De Arion más. Ő valamiért nem néz annak, még akkor sem, ha azt mutatom mennyire az vagyok, hanem tartja magát a megbeszéltekhez. Amit az elején megbeszéltünk. Nem leszek a játékszere, valahogy mégis mindig egymás mellett kötünk ki. Tudni akarom, mit rejteget, vagy ha nem is rejteget semmit, akkor a bizonyosságot, hogy tévedtem. Halkan nevetek fel, ahogy eltávolodva tőle, immár a parton fúrom barnáimat tengerszín kékjeibe. Nem csoda, hogy ennyi nő veszi körbe, amikor ezekben az íriszekben el lehet veszni. Ha hagyod nekik, kedvesem. Számító mosoly kerül fel ajkaimra.
- Nem rejtegetsz semmit - hajolok kissé közelebb, ugyanazzal a mosollyal, de végül csupán bólintok egyet. Elfogadom. Nincs rejtegetnivalója, plusz baszki! Ha lenne is, mégis mi a fészkes fene közöm lenne hozzá? Ebbe ennyire mélyen még nem is mentem bele, mert valahogy a kíváncsiságom kerekedett felül a józan eszemen. Ráadásul Arionnal kapcsolatos. Miért érdekelne engem ennyire? Felszisszenek, alsó ajkamat beharapom, ahogy elfordítom róla a fejemet és inkább a pizza megszerzésével állok neki foglalatoskodni. Olyan dolgokat megtudni róla, amiket nem tudtam akkor sem, és nem tudhatok most sem. Tényleg erre vágynék? De miért? Hiszen, ha akkor nem tudhattam, akkor most sem tudhatom, és nem is érdekel, ugye? Miért érdekelne?
- Bánhatod is, hogy te nem tetted. Tök jó volt a víz, csak… mindegy - fújom fel durcásan arcomat, mert igaza van. Ő tökre nem fázik, míg belőlem a lélek is mindjárt kiszalad annyira nem akarom, és amikor megérzem derekamon kezét, szemeim kissé kikerekednek. Annyi a mázlim, hogy ő ezt tökre nem láthatja, mert éppen a háta mögé nézelődök, miközben arcomba tömöm a pizzát, ami most sokkalta nagyobb felüdülés, mint eddig gondoltam volna. Csendben eszem meg a pizzámat, csak a tánc gondolatától felforr a vérem. Olyan régen eresztettem ki a gőzt, hogy idejét sem tudom, hiszen a srácokkal mindig kerítőnőset kell játszanom, míg Arionnal… míg Arion vigyázna rám? Elképzelhető lenne? Barnáim villannak a borra, ahogy felmerül a kérdés, mégis mivel tervezem kinyitni. Remek a kérdés. Megszeppenve hagyom, hogy hátra dőljön és az eget nézze. Barnáim időznek el arcán, és mintha ismét ugyanott lennék, csak már felnőttként, nem pedig olyan szerelemre vágyó tiniként, amit soha nem kaphatok meg. A gondolatra nevetek fel hangosan.
- Tudod, soha nem gondoltam volna, hogy így visszacsattansz az életembe, és én képes leszek tárt karokkal fogadni téged. Évek teltek el, de mintha tényleg semmit nem változtál volna… - hajolok közel arcához, ám ahelyett, hogy bármi megkérdőjelezhetőt tennék, pedig most mindenre képes lennék, kicsit talán beütött az a pár kortynyi bor is, egyszerűen lejjebb csúszok és mellkasára fektetem fejemet. - Ha megint el kell menned… megígéred, hogy szólsz előtte és nem csak eltűnsz? - nem pillantok fel, meg sem mozdulok. Csak fekszem mellkasán, hallgatom szívverését és igyekszem elhinni, hogy valóban okkal szakadt el akkor tőlünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weiss Arion Ruben
INAKTÍV


bastard
offline
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
Írta: 2020. október 28. 23:18 | Link

Kimoriah - az a bizonyos licites randi - nézz rám - már Siófokon


A nők játéka ez, bármily meglepő, nem először lát olyat, amikor valaki szándékosan játszik valamit, majd amikor a legváratlanabb pillanat jön el, akkor vált egy olyat, hogy mindenki pislog. Ennek ékes példája Kimoriah, aki mint valami komikus kismadár, úgy lengi körbe az embereket, pörög, néha túlságosan is, bizonyára nem csak egy embert örvendeztet meg ezzel a viselkedésével és ki hogyan fogadja és válaszol rá, már jó kérdés. Lehet, hogy nem a legjobban teszi, amiért következik a dobálózás a vita, veszekedés, ki tudja mi, de ő így tud. Persze, van mozgalmas fele, van olyan fele, amely jobban pörög, általában nem is tiszta, de nem jellemző, hogy a nőhöz hasonló habitus uralkodna el rajta. Az ellentétek.
- Pontosan – figyeli, ahogy közelebb ér, de maga sem tesz semmit, csupán ajkai húzódnak vigyorra. Vannak. Mint mindenkinek, aki csak él, aki csak létezik, csak a mértékük más vagy épp komolyságuk. Neki az élete nagy része az, amit már eleve mibenléte miatt is illik rejtegetni, mert utána már nem vitázna, inkább menekülne, úgymond. Arra meg nincs szükség, hiszen, a nőre vajmi kevés veszélyt jelent létezése, sőt. Inkább békés, mint az, ami jellemzi, ami pedig, meglepő. Még magának is. Ahogy szisszen, úgy néz rá kérdőn, hogy mégis mi az, ami fáj, vagy amire rájött, de egyelőre nem foglalkozik a nő ezzel, hiszen a pizza fontosabb.
- Nem bánom, jó nekem így, otthon meg van kádam – von vállat, hogy ha nagyon pancsolni akar, akkor keres valami fürdőt, ahogy termálvíz van, vagy olyan, amiben nem halak vacsoráznak és miegymás. Nem finnyás, inkább kényelmes. – Nekem kicsit lefagyott tőle a lábam, szóval, csak neked volt jó. Miért is mindegy? – de ezt már vigyorogva teszi fel, mert látja a felfújt arcát és azt, hogy lassan kékülnek majd el ajkai is mindjárt, mert annyira vacog. Kinyúl oldalra, hogy aztán felkapva a zakót, egyszeriben a nő hátára terítse. – Ennek mindegy, ha vizes, majd megszárad – nem tervezi felvenni, bőven jó idő van az inghez, ha pedig mulatnak később, már bőven. Így már aztán végképp van idő megenni azt a szeletet, lehetne kettő is, de majd talál valamit a sétányon. Eldőlve helyezkedik el végül, mint akinek csak emészteni kellene időt hagyni, így kapja el néha a rászegező tekintetet. Nem kérdez, nem vigyorog, csak figyeli, engedi el, majd végül csak szemöldöke ívelődik felfelé, amint nevetni kezd a másik. Csendben hallgatja végig és egy halovány mosolyt enged meg rá.
- Erre én sem gondoltam – mert valóban nem. Amikor jönni kellett, gyűlölte a pillanatot, a helyzetet, mindent, nem azt kereste, ki lesz ismerős és hogyan. Nagyon nem. Kellemes meglepetés volt tudni, hogy ő él itt, olyan, akit ismer. Az, hogy játéknak indult, de végül kikérte magának, már más kérdés. – A tárt karokat kicsit túlzásnak érzem. Nem öleltél meg – biggyeszti le ajkait, mint egy gyerek, aki nem kapta meg a csokoládét, pedig meg lett neki ígérve. Aztán engedi el, pillant vissza az ég felé és sóhajt egyet. Nem változott, az az álca nem, amit ismer. Minden más igen. Nem nehéz erről hallgatni, nincs kényszere beszélni, mintha lelkét sosem nyomná semmi. Pedig, szökő-évente… ki tudja, megejtené-e. Csak nincs kinek. – Sokkal jóképűbb lettem, ez változott – bólogat, már amennyire ebben a helyzetben lehet és lepillant rá, ahogy elfekszi rajta. Derekán pihenő ujjai aprókat moccanva simítnak bőrén, mintha nyugtatni akarná, hogy ne most kezdjen el ezen aggódni. Végül, mégsem röhögi ki, a beálló csend az idő a válasz előtti hatásszünetre.
- Szólni fogok, igen. Arról is, mennyire végérvényesen megyek el – mintha kissé más, őszintébb hangnemben ülne meg közöttük ez a mondat, de csak egy pillanat. Mintha ott sem lett volna. – Akkor, megyünk táncolni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2020. október 28. 23:56 | Link

Ruben
Küllem|Debrecen|


Kuncogok a válaszon, de aztán megvonom a vállam.
- Nos, igazán megszámolhatnánk - felelem. Nem is tudom mikor masszíroztak meg rendesen. Régen, az biztos, pedig azóta is van stressz a vállamon. Mióta apám elment azóta ugyan jóval kevesebb, de nem szűnt meg a dolog. A drogárulás nem relaxáló meló. Bár jobb, mint otthon várni, hogy mikor képelnek fel vagy kérnek meg, hogy vedd fel egy meztelen időjós alakját. Mélyet sóhajtok, kicsit elkalandoztam, azt pedig csak remélni tudom, hogy sóhajomat a férfi vágyaim jelzésének vette.
A csávóka más, ezt eddig is észrevettem. Akármennyire is mentem közel, a kezek nem akartak kalandra menni. Az ujjak máskor már a csípőm alatt a fenekemnél szoktak pihenni, akkor is, ha kéretlen a dolog. A mostani partner azonban sokkal visszafogottabb.
A csel sem válik be, azt vártam, hogy utánam nyúljon, mégis hagyott elmenni. A megjegyzésre elmosolyodtam, de mást vártam. Sokkal állatiasabb reagálást, hiszen a férfiak ilyenek. Csak a sex körül forog minden a fejükben, a szeretetre képtelenek, ahogy a szerelemre is. A nőben sem a lelket látják, csak a nagy segget meg mellet.
Hamar le is néztem, talán csinálhattam volna nagyobb kebleket. Ez még csak a B kosár, hát megengedhettem volna kicsit terebélyesebbeket is. Biztosan ez volt a baj.
Az ajánlatra feltekintettem.
- Ha előtte kipróbáljuk a port az ital jobban fog ízleni, ebben egészen biztos vagyok - okoskodom, hiszen ki más tudná jobban, mint maga az eladó, hogy a portéka mi előtt vagy mi után a legjobban ható.
- Még mielőtt bemegyünk, itt ezen a sarkon, mert odabenn ha lebukunk az nem lenne kellemes- tényleg nem akarok belőle balhét. Bátor kislány vagyok, de a felesleges konfliktusok csak ártanának az üzletnek, s ennek a csinos kis estének is. Már ha sikerül levennem a lábáról. De hát így élvezetesebb, hogy kéreti magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bajnóczi Kimoriah
INAKTÍV


Zsákos nőszemély
offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 633
Írta: 2020. október 29. 19:59 | Link

Weiss Arion
;aValentinommal ;Siófok ;comewithmebabe ;me, myself & I

Az összes reakcióm a pontosan szavára annyi, hogy elhúzom számat. Mert nem rejteget semmit. Mindenki rejteget valamit, bár én most nem tudok egyetlen példát sem mondani, mert majdnem minden barátom számára nyitott könyv vagyok, valamint az idegenek előtt is maximum mérsékelem a személyiségemet, de a fő jellemzőim így is megmaradnak. Viszont Arion teljesen más. Ő úgy önmaga, hogy közben mégis más. Van ennek egyáltalán értelme így? Nem hiszem, mégsem tudom máshogy megfogalmazni. Arion úgy kiismerhetetlen, ahogy van, soha nem tudom mi lehet a következő lépése, mikor fogja fel a poént valóban poénnak, és mikor sértődik meg rajta, mint egy kisfiú. Soha nem tudhatom mit mondhatok vagy tehetek úgy, hogy neki jó legyen, bár meg kell hagyni, nem is akarom tudni, mert úgysem azt tenném. Ez elég nagy paradoxon egyébként.
Megrázom a fejemet, mert az is mindegy, hogy miért mindegy. Igyekszem arra koncentrálni, hogy annak érdekében, hogy ne harapjam le a saját nyelvem mérsékeljem a vacogásom. Tény, hogy nem annyira vészes, mert Arion valóban melegít, csak... kikerekednek a szemeim, ahogy megérzem a zakó kellemes érintését szinte csupasz hátamon. Óvatosan fordítom mellkasáról fejemet felfelé, halvány, őszinte mosoly kerül fel ajkaimra. Kissé közelebb kuckozóm a férfi testéhez, mintha ennél természetesebb nem is lenne a világon, pedig erről tényleg vitatkozhatnánk, alsó ajkamba harapva fordítom vissza fejemet. Belül most rettenetesen boldog vagyok, amiért tud ilyen is lenni, de ezt kifelé nem mutatom. Olyan kellemes így, nem szeretném elrontani a hevességemmel. Ezt most nem.
- Nem is foglak ölelgetni, amikor nem érdemled meg. Ráadásul, ha emlékeim nem csalnak, akkor is csak a fenekemet bámultad - nevetek fel halkan az emlékre. Évek óta az volt az első találkozásunk, és akkor is képes volt a fenekemet bámulni, komolyan, mintha csak pár órára ugrott volna el valamit elintézni. De nem. Itt évekről beszélünk, amiktől akaratlan nő gombóc a torkomban. Visszagondolva, annyira nem viselt meg akkor az, hogy eltűnt egy szó nélkül, de most valahogy, már felnőtt fejjel, lehet nehezebben viselném. Különös lenne, ha egyik napról a másikra nem jelenne meg, hogy rossz kedve van, éhes, utálja a világot. Jó, utóbbit soha nem mondta, de vannak olyan napok, amikor komolyan olyan feje van, mintha a világ összes fájdalma rajta lenne. És akkor a legemberibb. Tudom, ez nagyon rosszul hangzik, de így van. A megállapítására kuncogok fel, de végül csak bólogatok vele, mert a téma már túl kényessé vált, és úgy bukik ki belőlem életem legőszintébb kérése felé, hogy esélyem sincs felfogni a szavak jelentését. A kérdés után harapom be alsó ajkam, hunyom le szemeimet és leginkább a legapróbbra akarnám összehúzni magam, mert tudom, hogy most jön az a rész, amikor nagyon ki leszek nevetve, amiért szentimentális lettem. De nem, aminek hatására pattannak ki a szemeim és ülök fel azonnal, hogy a szemébe tudjak nézni. A második kérdést akarva hagyom figyelmen kívül.
- Szavadon foglak Weiss - mosolyodom el, majd hajolok egyre közelebb és közelebb hozzá, míg ajkainkat csak pár milliméter választja el egymástól. Lehunyom szemeimet, de nem mozdulok, és fogalmam sincs miért akarnám megtenni, azonban a pillanat őszintesége valamiért arra kényszerít, hogy olyat tegyek, amit megbánhatok. Végül nagyot szusszanok, amely sóhaj Arion ajkaira érkezik, felegyenesedem és felállok. Magamra kapom ruhámat, szemtelen mosollyal pillantok le rá.
- Táncoljunk - a szemetet szedem össze, amíg Arion saját magával teszi ugyanezt, majd ha készen áll, vele az oldalamon vágódok be a siófoki éjszakába, hogy szó szerint hajnalig táncoljak. A másnap borzalmas lesz, tudom, de nem érdekelt, amíg a táncparkettről, tettetett szexiséggel pillanthattam vállam felett Arionra, hogy végül az egészet elnevessem, és húzzam magammal táncolni. Életem egyik legszebb estéje volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Emma Regina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 236
Írta: 2020. október 31. 23:54 | Link


illusztráció egy furcsa este másnapjához


Inkább nem akarok ilyeneket mondani, mondanám azt, hogy igen, sok volt, most vicces minden és majd mikor elmúlik a fejfájás, minden szép lesz és jó, mehetünk vissza a szállásra, majd vissza haza, bárhova, de nem, nem tudok ilyet mondani, mert ezerrel kattog a fejemben az, hogy valami mégis volt, valami történt, mert az biztos, hogy annyit nem ittam, hogy ne tudtam volna ott és akkor, no meg most, hogy hol a fenében vagyok. Márpedig, a baj megtörtént, így aztán, most állhatok tanácstalanul, hogy mégis mi a franc. Ez nekem sok, haza akarok menni, most fogok eltörni és az eddig erős, semmi sem árthat dolognak véget vetve sírva elrohanni. Aztán mégis nem. Hullámzok, érzem a rosszullétet.
- Biztos. Nézd, nem vagyunk ilyen… alpári nők, hogy literszámra. Érted. Szóval tuti biztos – vagy persze, csak egyszerűen nem bírjuk, még a keveset sem, és ez bár kellemesebb végkifejlet meg amúgy indok, mégsem jut eszembe, mert jelenleg túl egyszerű lenne ugyebár. Mint mindig ilyenkor. De nem, nem kattogok a témán, annyira nem akarok pánikot kapni, nem jobban, mint amúgy kaptam. Mindegy már, azt hiszem, mind a kettőnknek. Karola szipog, mindjárt sír, én is az előbb sírni akartam, de azzal, hogy kibukunk, semmit nem oldunk meg. Vagyis ez érződik abból, hogy én nem teszem, akkor ő sem alapon nem engedtünk teret a könnyeknek. Már nem. Vagy még nem? Nem tudom, azzal lennék előrébb, ha már hazafele tartanánk, egyelőre mégis a fürdőben bujkálunk és festünk úgy, mint valami kísértet-duó. Inni kell, ebben igaza van, de azt sem akarom leengedni, mert félek, tényleg kijön. Viszont rettentő üresnek érzem a gyomromat, szerintem, ha hányásról van szó, én azt már este megejthettem, ritkán történik meg, nem is nagyon szoktam, inni sem, szóval passzolom.
- Ahh, bánom is én, ha kijön. Nekem már mindegy – mint egy haldokló, de legalább ezt megiszom és vége. Vagyis nem, mert végül a szomjúság győz és eresztek még egy pohárral, de mire lemegy, úgy érzem, tele is vagyok. Akkor ezzel óvatosabban kell bánni. – Jó lenne, ha ezzel visszajönnének az emlékeim – viszont mivel nem csodavíz, ez nem történik meg. Más már igen és kizökkentett a majdnem elkezdődő nyugalmamból. Kapál a szívem, ahogy végre eltűnik az alak és úgy néz ki, most elrejteni sem tudom azt, hogy mennyire megijedtem ettől az egésztől és egy újabb ismeretlen alak felbukkanásától. Nem remegek, bár úgy érzem, de lehet, hogy csak a gyomrom csinálja idegességemben. Lehet kijön az a víz.
- I… igyekszem.. de ő se ismerős. Egyik se… - mert ő nem az alvó, hanem másik. Ennyire még most, a kómás agyam is működik. Mindegy. Mély levegő, kifúj, ismételgetem, miközben beszél hozzám és nyerem vissza a kis nyugalmam. Aprókat bólintok, meglep, hogy ő képes logikusan gondolkodni. Ha kitörök innen kiabálva, lehet tényleg dühösek lesznek, márpedig ehhez van kedvem, kiáltani és csapkodni.
- Jó, csináljunk. De ha valamelyik úgy nyúl hozzám… lecsapom, sikítok – mert legyen egy határ, amin túl ők sem mehetnek, nem? Elkel. – Lehetséges, bár kevés esélyt látok arra, hogy semmi sem történt, legyen ez az én bajom. Akkor jópofizzunk, amíg lehet és akkor majd mesélnek. Ha meg nem, kérdezünk, cselesen. Oké, meg tudom csinálni! – állok fel azzal a lendülettel, de nem az igazi, kicsit szédelgek. Megfogom a kezét, jobb is, majd el is indulunk, a srác meg türelmetlenkedik. A szemem forgatom, ahogy végül lenyomom a kilincset és kilépünk.
- Persze, hogy megyünk, csak bepúdereztük az orrunkat – sétálok a konyha felé, ahol készül a reggeli. És tényleg az. Nem látok rácsokat, semmit, csak egy normális konyhát, mégis aggódok. – Ó, mivel készülsz? – próbálok kedves lenni, miután a srác egy Na végre mondattal és ellenállhatatlan vigyorral pakolja az asztalra a menüt. Azt hiszem, ideje lesz leülni, így elengedem Karolát és így is teszek.
- Vad éjjel volt, kell az energia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. november 1. 15:59 | Link

Emmus

- Hát igen igazad van, tényleg nem. Biztos beleraktak valamit az italunkba - mondtam egész halkan Emmának, mert csak ez lehetett az egyetlen oka annak, hogy egyszerűen semmire sem emlékeztünk az előző estéből.  
- Merlinre, remélem nem lesz bajunk - mondtam kissé megtörten, miután próbáltam magam összekapni, s nem kiengedni magamból a feszültséget. Pedig kedvem lett volna sírni, mert azért tényleg ijesztő volt ez a helyzet, valójában ezerrel dübörgött a szívem, s féltem attól, hogy kinek a házában lehetünk. Ráadásul mivel túl élénk volt a fantáziám, a lehető legrosszabb dolgok is felmerültek a gondolataimban, így már csak emiatt is ideges voltam.
Ugyanez Emmán is meglátszott, na meg a rosszullét is, s azt hiszem, hogy éppen ez ösztönzött arra, hogy erős maradjak. Mert ha ő rosszul lesz, akkor majd nekem kell rá is vigyáznom, így kétszeresen is oda kell figyelnem. De vajon hol lehet a pálcám? Az jönne most nagyon jól!
Míg gondolataimban már azon kattogtam, hogy minél előbb ráleljek a pálcára, ami segítség lehet a bajban, addig Emmus hiába küszködött, úgy tűnt, hogy rosszabbul már nem lesz, de talán a vizet mégis csak kipróbálja gyógyírként.
- Az jó lenne, de én már ittam, és nekem sem hozta vissza. Talán csak idő kérdése, és emlékezni fogunk - vagy nem, mert hát nem lehetett tudni, hogy mégis mi lehetett az, ami ennyire kitörölte az emlékeinket. Még az is lehet, hogy varázslat volt, hisz ki tudja, hogy miféle mágusokkal sodort össze minket az élet. Viszont időm sem volt felvetni a kérdést, mert akkor tűnt fel az ismeretlen alak, ami bevallom, újra félelmet szült bennem, s még arra is fel voltam készülve, hogy ha szükséges, akkor ráugorjak a hátára, üssem-rúgjam és harapjam, ha ez lenne az ára annak, hogy hatástalanítsuk az esetleges támadást.
Arcomra mégis a döbbenet költözött, amikor a srác úgy nyitott be, mintha mi már régóta ismernénk egymást, és puszi pajtások lennénk. Nagyon természetesen viselkedett, kedvesen is szólt hozzánk, s nem tűnt gonosztevőnek. De éppen ezért volt ez az egész annyira ijesztő. Emmán közben láttam, hogy még mindig nincs a helyzet magaslatán, így komolyan aggódni kezdtem miatta. Már csak emiatt is, na meg azért, mert nem tudtuk, hogy kivel állunk szemben, hirtelen egy ötletet javasoltam a lánynak, hisz más választásunk nem volt. Valahogy ki kellett kavarodnunk ebből a helyzetből, de nem ronthattunk csak ki a házból pénz, iratok és pálca nélkül.
- Azt nem fogjuk megvárni, hogy úgy nyúljon hozzánk. Ha ez történne, akkor ragadj meg valamit a konyhában, bármit, ami a kezed ügyébe akad, és csapj oda. De azt jó lenne azért megtudni, hogy pontosan hol vagyunk. Mert ha egy erdő közepén, akkor tök fölösleges sikítanunk - mondtam halkan, s ismét kétségek támadtak bennem. Meg is osztottam Emmussal a gondolataimat, ő viszont nem látta reálisnak a helyzetet, hogy talán gonosz emberek markába kerültünk volna. Ez a pozitív hozzáállás talán jó is, s lehet, hogy nekem sem kellene a legrosszabbra gondolnom.
- Jóóó, ez jó lesz! Neked úgyis menni fog Emma, én nem tudok hazudni - legalábbis nem próbáltam, de azt hiszem, hogy ez volt az az alkalom, amikor még ezt is be kellett vetnem a saját védelmünk érdekében.
A srác közben már több lépéssel is előttünk járt, de kicsit úgy viselkedett, mint egy kapitány, nem is nagyon értettem, hogy mire ez a sietség, s miért akar ilyen hamar reggelivel kínálni minket. Továbbra is gyanakodtam rá, a pucér srác mellett elvonulva még a fejemet is elkaptam, hogy ne is lássam, s közben szorosan fogtam Emma kezét.
- Ugyan már, tök fölösleges púdereznetek, baromi jól néztek ki smink nélkül is -mondta ezt már a konyhából, s amikor beléptünk, felém kacsintott. Össze is rezzentem, de leginkább a félelemtől, mert fogalmam sem volt arról, hogy ez most mégis mit jelentsen. - Rám kacsintott, láttad? Miért csinálta? - súgtam Emma fülébe kérdőn, miközben fél szemmel a srácot figyeltem, aki épp tojásokat ütött fel egy edénybe.
- Áh, vad éjjel volt bizony! Szuper frankó omlettet dobok nektek össze amúgy, olyat, amiről éjszaka dumáltunk, mielőtt bementünk a tóba. Nem igazán voltatok szemérmesek - jegyezte meg nevetve, ezt hallva meg még inkább kezdtem magam kellemetlenül érezni.
- Basszus, fürödtünk valami tóban? - súgtam a következő kérdést a lány fülébe, amikor meghallottam a hátunk mögül a másik srác kissé fáradt hangját.
- Ahhh jó reggelt csajoook, csá Dani! - ahogy hátrafordultam, megláttam a hosszú hajút, immár azért volt rajta valami középhosszú fürdőnadrág féle, pálmafás. Hála Merlinnek!
- Mizu cicám? Hiányoltalak reggel - kérdését mosolyogva intézte Emmának, miközben határozott léptekkel közelített felé, s hacsak Emmus nem húzódott félre, akkor bizony elkapta, és megcsókolta őt.
Utoljára módosította:Bossányi Karola, 2020. november 1. 16:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Emma Regina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 236
Írta: 2020. november 22. 14:01 | Link


illusztráció egy furcsa este másnapjához


- Szerintem is, másképp én ide nem jöttem volna. Vagy nem tudom, csak jó okkal? Nem, nem hiszem… - rázom meg a fejem, de csak nagyon, nagyon óvatosan, mert félek, beleszédülök, vagy olyan hányingerem lesz, hogy kijön belőlem az a kevés víz, amit magamba sikerült dönteni. Már csak az kellene, mégis, úgy érzem, hogy jönne az, magától is.
- Nem lesz. Más nem, széttörök valamit a fejükön – motyogom, hogy majd én leszek a bátor hősnő, mint a filmekben, hogy majd a legnagyobb kalamajkából is kimentem magamat, magunkat, aztán happy end lesz a történet vége. Vagyis, inkább ezt akarom elhitetni magammal, nem pedig valami sokkal rosszabb kivitelű akármi, amitől csak idegesebb leszek, mint ami amúgy most is vagyok. Nem hiányzik ez egyikünknek sem, kimondatlanul őrizzük egymás nyugalmát és így, valamennyire talpon is tudunk maradni, mert az is opció, hogy egymás nyakába borulva sírunk, zokogunk és akkor végképp elveszünk. De nem, erősek maradunk. Vagy valami olyasmi.
- Lehet, hogy visszajön, igen – reménykedek, de ugye, az én agyam eleve máshogy működik, mint kellene, van annak hibája elég, szóval, nem vagyok én most abban az állapotban, hogy még a ködös emlékeket is kutassam, örülök, ha annyira nem zakatol, hogy kettőt is lássak tőle, ahogy néha szokása. Bízok abban, hogy ha nekem nem is, neki már jobban fog sikerülni, az is bőven elég lesz, ha annyival okosabb leszek, amit Karola tud. – Az biztos, hogy ha bulizunk is, akkor valami olyan helyen, ahonnan sehova se tudnak minket vinni… - mormogom, hogy akkor marad valamelyikünk szobája, egy terem, vagy Bogolyfalva, vagy akármi, de még egy ilyen inkább ne. Szerintem ezzel egyet fog érteni ő is, talán mondaná is, amikor bekukkant hozzánk az idegen és minden okos, bátor gondolatom oda, mert azt se tudom nagyon, hogy mit mondjak szerencsétlennek, nem még azt, hogy mit tegyek. Lehet, hogy a sorozatgyilkos és hasonló gondolatokat félre kell rakni, de mégsem olyan egészséges az, hogy csak így benyit, beszél és egyáltalán, ő tudja rólunk, kik vagyunk, na de fordítva…
- Basszus – sóhajtok egyet, kócos tincseimet rendezgetem, már csak a magam megnyugtatására is. – Áhh, csak nem kell csapkodni! Az eléggé rosszul venné ki magát, lehet mérgesek lesznek és… De az sem jó, ha mindent hagyok. Viszont, akkor, ha barátságos maradok, már könnyebben fog beszélni. Az meg, hogy mennyire messze vagyunk bármitől… ó, kár, hogy nem tettem még le a hoppanálás vizsgámat, már itt sem lehetnénk! – morgolódok magamban, bár nem azért nem tettem le, mert annyira nem volt kedvem, hanem mert úgy véltem, lehet nem elég jók rá a képességeim, de most, most nagyon jól jött volna. Mindegy is, abból kell dolgozni, ami van. – Nem akarok sikítani, akkor már baj van – nem tartom magam ijedősnek annyira, de most nagyon úgy érzem, bennem van a pánik. Nem lesz ez így jó, úgy érzem, főleg nem úgy, hogy hazudni kell.
- A jót kétlem, amúgy pedig ja, azt egész jól tudok, bár nem idegeneknek, akik mellett felkelek emlékek nélkül – ez nehezíti a helyzetet, de tovább bujdosni sem lehet, a végén még megint benyit és kicipel innen minket. Kiérve fogadom a kedves kis bókot, legyintgetek, hogy na igen, aki jól néz ki, az smink nélkül is, de hát, biztos nem fogok most szerelmes tinit játszani, amikor leginkább az ajtót keresném meg, de gyorsan. – Fogalmam sincs, tetszel neki vagy csak ilyen – súgom vissza, majd lehuppanok, hogy ha már reggeli, akkor jöhessen. Kell valami, más nem csak arra, hogy kiadjam később, de nem tudok sokat a kajával törődni, mert szemöldököm a magasba szökken, amint az éjszaka egy szeletje kiderül számunkra. Épp olyan meglepve nézek Karolára, ahogy ő érzi magát.
- Ja, hát biztos már akkor éhes voltam, nem szomjas, mégis fürödni kellett – vonok vállat, de  szívem hevesebben kalapál. Meztelenül fürödtem vajon? Remek. Ha ez valaha kiderül, a családom leszedi a fejem. – Hát, ki a fene fürdik ruhában, nem? Ti meg láttatok olyat biztos – most lenne kedvem sikítani, de inkább még vízre vágyom, pohárban. Azonban, nemigen van időm kérni se semmi, mert minden helyett, a nemrég még hortyogó srác ajkait érzem meg a sajátjaimon, amitől úgy fagyok le, mintha az első lenne. Elhúzódom, megilletődött pislogásom meresztem felé, a többi meg jót mulat rajta, Karolán kívül. Most nyúlok a lány kezéért és szorítok rá kissé, és tuti érzi, mennyire remegnek az ujjaim.
- He.. hello.. – próbálom kiverni az előbbit a fejemből. – Nehéz reggelem volt, szóval… öhm… ja. Kellett. Kérhetnék egy pohár vizet? – nem, most semmi frappáns nem jut az eszembe, csak a kaja kerül elénk, meg a víz és hallgatom, ahogy a srácok valami programról kezdenek el dumálni, vagy koncert, ahol előző este voltak. Na most mi legyen?
- Nem akarok elrontani semmit, de nekünk majd… szép lassan vissza kell érnünk.. haza. Szóval, hol is… vagyunk? – teszem fel végül a millió dolláros kérdést.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weiss Arion Ruben
INAKTÍV


bastard
offline
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
Írta: 2020. november 30. 15:39 | Link

"Júlia" - Debrecen - a lila kendős lány esete

Könnyebb elhitetni a bizalom mocskos fantáziáját, ha előtte játszadozik kicsit. Tudja jól, hogy a legtöbb olyan kiéhezett, hogy ha kap valamit, akár egy koncot, azonnal ráveti magát. De ő nem. Sosem volt életében a nélkülözés, sosem mutatta, hogy ő átlagos. Nem kell félreérteni, tekintete, mozdulatai is mimikája bőven elég jelet ad elsőnek, amelyből elhiheti, nem azért nem nyúl hozzá, nem azért nem próbálja meg leszaggatni róla a holmijait, mert nem érdeklik a nők, vagy épp fél tőlük. Sőt. Annál jobban érezni, hogy most kivár, a tökéletes pillanatra. Ahogy tekintetébe varázsolja a törődés szikráját, úgy dönti félre kissé fejét, hogy kinyúlva, szinte óvatosan seperje félre az esetleges útban lévő tincseket, hogy aztán vállán időztetve ujjait, végig futtassa a kissé csontos, mégis puha, selymes bőrén.
- Szívesen segítek ebben. Számolni, oldani - simít végig utolsónak még egy aprót, majd ejti le maga mellé a kezét, oda, ahol eddig pihent. Nem húzza tovább, nem áltatja egyelőre, türelmes szusszanás, hisz fogalma sincs, mi a történet, amelytől számolni kell a feszültség magvait vállaiban, de nem is lelkizni kíván, egyikük sem.
Játszik vele, csalogatja, de nem adja meg a nőnek a kiéhezett vadat, azt, amit talán már igencsak vár, vagy remél, oda és vissza megy az egész, nem kell kertelni. Lepillant ő is, tekintetét ejti a dekoltázs felé, majd vezeti vissza a bájos arcra. Talán azt hiszi, nem elég? Nem kell mindig, mindenben a legnagyobb, a legtökéletesebb is lehet unalmas, műanyag, üres fejjel, aki tényleg csak arra jó, hogy széttegye a lábait. Szavaira apró vigyor kerül ajkaira, ahogy közelebb lép, ahogy szinte kényszeríti, hogy a ház falának és a közöttük lévő táv csapdájába essen. Közelebb, még közelebb, ahogy álla alá nyúlva, finoman emeli meg az arcocskát, ujjbegyével kedveskedik bőrének, apró simítás.
- Nem hiszem, hogy csak az ital ízetlene és talán a józanabb eszemre szükség lesz. Egy ideig. Jobban szeretem ha más részegít meg. És azt sem mondtam, hogy magamnak vettem vagy ajándékba – talán így akarja lerázni a nő, hogy amikor beüt, akkor, mintha ott sem lett volna, addig pedig kéreti magát, mintha muszáj lenne. Ez is benne van és igazából nem érdekli, ha megesik, úgy majd valami más után fog kutatni. Ennyire egyszerű.
- Ameddig engem látsz, nem fog senki lebukni. Ez biztos. Megvannak a módszereim – ugyan itt nem arra a gyakorlott és rejtett mozdulatra utal, amivel átvette, hanem arra, amit nem mond ki, hiszen talán nem is egy világból valók. - De ha ennyire ajánlod, súgd meg, mit várhatok tőle? Vétek lenne, ha emiatt hagynék ki egy remek társaságot – tol félre egy kusza tincset, még mindig közel, még mindig nem engedve. Miért tenné? Ő diktál, senki más.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2020. december 8. 22:47 | Link

Ruben
Küllem|Debrecen|


Kicsit olyan, mintha sakkoznánk. Minden egyes mozdulat, amit teszünk, az ujjaim, az ajkai, a távolság, a közelség, egy-egy bábú amit irányítunk. A másik leigázása a cél, egy éjszakára szóló verseny, hogy a végén ki lovagol felül, s melyik nyög alul. A férfi kinyúl, hogy megigazítsa egy tincsem. Ujjai megbizsergetik csupasz bőröm, s bár szinte biztos vagyok benne, hogy végül nem lesz masszázs, egészen remek előjáték lenne.
- Örömmel vennék néhány hosszú, dolgos kezet - somolyodom el. Enyhén kétértelműen fogalmaztam, bár ez eléggé rám vall, szeretek belemenni a piszkos dolgokba, flörtölni ilyesmivel, utalgatni rájuk. Talán már belém lett kódolva, mint a szokások a legtöbb emberbe.
A felvetésre lép, de nem előre, inkább felém. A centiméterek egyenként csökkennek le, én meg akaratlanul simulok a falhoz. Nyirkos a hűvös tégla, ahogy a kabát nem takarta helyeken rátalál csuklóimra. Az ő ujjai ellenben melegek, ahogy állam alá csúsznak, s felemelik fejem. Feltekintek rá, ha tudok, egyenesen a szemébe.
Elmosolyodom szavaira, ha nem ad, hát nem ad, ezért nem fogok sírni, s a terveimhez sem volt sok köze. A játékra koncentrálok amúgy is, ami a véremet pezsegteti. A közelsége nem csak egyszerű gyalog a táblán. Ujjai, nem mozdulnak rólam, s szavait is lassan inkább érzem bőrömön, mint hallom.
- Azt mondják - kezdem, ártatlan szemekkel, mégis felfelé görbülő szájjal - Hogy csókom részegítő hatású - halkan beszélek, kihasználva a közelségét.
- Bízom bennem -  apró női hazugság, mely bár begyakoroltan őszinte, lehet kihallja, hogy kamu. Nem számít amúgy se, egyszerűen ezzel úgy döntök, hogy nem kérdezősködök efelől. Nem hiszem,hogy csak úgy mondta ezt, nem az a nagyszájú gyerek, legalábbis eddig nem olyannak tűnik. Mindenesetre ebben a szakmában amúgy se szeretik a kérdéseket.
- Már maga az ital is fűt, ahogy a hideg lé végigcsordul torkodon, s ajkaidon megül néhány csepp - kezdek bele - Tűz és Jég, bármelyik hatalmába keríthet, menekvésed pedig nem lehet más, csak egy emberi test ölelése, tánc közben, ahogy egymáshoz simul a csípő... - hát ennyit se kellett még reklámoznom magam vagy a portékám, de izgalmas ez a fajta újítás.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiss Arion Ruben
INAKTÍV


bastard
offline
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
Írta: 2020. december 19. 19:21 | Link

"Júlia" - Debrecen - a lila kendős lány esete

- Csak szólnod kell, mikor férek bele az idődbe és megoldjuk – mintha amúgy a másiknak és neki is naptára lenne, amelybe jóval előbb be kell íratnia magát, mintsem valóban megtörténjen az, hogy ujjaival finoman oszlassa el a csomókat, ha vannak, ha nincsenek. Fogalma sincs valóban, mennyire akarná kvázi a szabadidejében is vele tölteni az időt, ilyenekről sem szó, sem utalás nem esett, sőt, vágyai sincsenek, olyanok, amelyek erre utalnának, de nem mondana nemet, ha úgy adódna. Áldott a tudatlanság, hogy nem is sejti, ki is áll vele szemben és ez mind a kettejüknek pontosan jó, hiszen, a nőnek sincs fogalma arról, kicsoda. Micsoda kényelmi játék, nemde?
- Talán, máshol is elsimíthatnám a gondokat – ajánlkozik, mint valami házhoz járó masszőr, akinek el kell adnia azt, amit tud, ami ujjaiban rejlik, de nem szokása amúgy magát ilyesmire ajánlani, az egy másik szakma, egy másik karrier lenne, amire sosem kellett ráfanyalodnia.
Kellemes vigyor terül el ajkain, ahogy szavait hallgatva követi azoknak az ajkaknak a mozgását. Incselkedő hangneme játékra húzza ismét, fogalma sincs, hogy minek szükséges ez, hiszen aminek kellett, megtörtént, mások már ilyenkor rég a város másik felén járnak, de nem rontja el a dolgot, kissé szkeptikus hümmögéssel figyeli és mérlegei a szavakat – fele annyira sem komolyan, hiszen, az itt felesleges.
- Nahát, erre kíváncsi vagyok – mégsem veti rá magát egyből, sőt mi több, egyelőre hagyja beszélni a másikat, hagyja, hogy azok az ajkak, melyek csókra invitálják, mozduljanak és újabb szavakat formáljanak, talán csak az ő agyát kívánja húzni, talán komolyan gondolva vág bele az egészbe.
- Az ölelés, kellemesnek hangzik. De abból talán nem is akarnék menekülni. Ki lenne az a bolond? – billenti kissé oldalvást a fejét, majd egy villanásnyni szünet után, valóban eltűntetve a távot, ajkait találkoznak egy röpke, szinte szusszanásnyi pillanatra, mintha azokat a cseppeket keresné rajta, amelyről beszélt. De amilyen hirtelen tette, oly hirtelen tűnik el, lép hátra, és onnan pillant rá.
- Nem, nem érzem magam részegnek – azzal, egy jelentőségteljes pillantással és invitálással indul meg, ráérősen befelé. Ha már ölelés…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. december 28. 18:45 | Link

Emma

- A hoppanálás még nekem sem megy, pedig most nagyon jól jönne - sóhajtottam, hisz igen kellemetlen szituációba keveredtünk, amitől nagyon is ideges voltam. Szívem szerint máris visszatértem volna a kastélyba, ám fogalmam sem volt arról, hogy pontosan hol is lehetünk, mert sajnos semmire sem emlékeztem az előző estéből, s csak homályos foltok derengtek előttem. - Jó, de ha mégis szükség lenne rá, akkor teli torokból, és ne sajnáld őket, üss és rúgj, meg harapj - súgtam, próbáltam ellátni instrukciókkal Emmust, már csak azért is, mert egyikünk pálcája sem volt meg, ami kínos, mert így teljesen védtelenek voltunk ezekkel az ismeretlen srácokkal szemben. Nekünk legalábbis annak tűntek, ám ők úgy viselkedtek velünk, mintha nagyon is jóban lennénk. Az egyik zavarba ejtően kacsintott rám, már a gondolattól is kirázott a hideg, de nem menekülhettünk el egyelőre, így kénytelen voltam lehuppanni Emma mellé a székre. - Én nem bírok enni, egy falat sem menne most le a torkomon - súgtam újra, pedig éhes voltam korábban, de az idegességtől képtelen lettem volna akár csak egy szelet kenyeret tis elrágni. Zavart a srácok jelenléte, meg az is, hogy ennyire közvetlenül viselkedtek velünk, egyáltalán nem tudtam hová tenni ezt a dolgot. A fürdőzés hallatán meg egyből elkerekedtek a szemeim, azonnal Emmára pillantottam, nem kellett megszólalnia ahhoz, hogy pontosan tudjam, mi is játszódik le a gondolataiban. Te jó ég, mi ruhátlanul fürödtünk?? Ez biztos??
- Haza akarok menni Emma - suttogtam megint csak, bár nem tudom, hogy hallotta-e, mert nyílt az ajtó, s betoppant rajta az a srác, aki korábban még odafent hevert pucérságában. Arcra nem volt csúnya egyébként, ahogy a másik sem, ennek ellenére továbbra sem éreztem magunkat biztonságban, pláne nem akkor, amikor a srác egyenesen megindult, célba vette Emmát és csak úgy megcsókolta. Megállt ereimben a vér is, riadtan kaptam jobbra-majd balra a pillantásom, közben már azt néztem, hogy hol van egy villa, amit megragadhatok, s védekezhetek, ha az szükséges. Közben éreztem, ahogy az asztal alatt rászorít jobbomra Emma, ez pedig nagyon nem jelentett jót, a szívem a torkomban dobogott, s hirtelen minden szörnyűség lepergett már a fejemben.
- Vizet? Ja persze, kapsz máris - a csókos ellépett, és két másodpercen belül már ott is termett a vízzel, a másik közben már tálalta is a rántottát, én viszont még mindig Emma kezét szorongattam az asztal alatt, mert továbbra sem volt étvágyam. Csak ekkor bántam úgy igazán, hogy nekem nincsen gondolatolvasói készségem, s nem is tudom megosztani a lánnyal azt, hogy éppen mire is gondolok.
- Jaah, mennetek. Tényleg, este Karolíta is folyton azt hajtogatta, hogy jajj el fogtok késni, vissza kell érnetek - jegyezte meg mosolyogva a rövid hajú. - Most épp a velencei tónál vagyunk csajok, de este Pesten találkoztunk. Jót buliztunk, mondtuk, hogy nincs-e kedvetek jönni, ti meg rávágtátok, hogy még szép, hogy jöttök. De tényleg nem emlékeztek? - a Dani nevű srác egyikünkről másikunkra emelte a pillantását. - Azt mondtátok, hogy a koncertre is jönni akartok, az meg majd csak este lesz. Szóval igazán maradhatnátok velünk még - tette még hozzá egy mosollyal, mire a hosszú hajú ledobta magát Emma mellé. - Én nem bánnám szivi - vigyorgott, s próbálta magához ölelni, de tudtam jól, hogy ez mennyire kellemetlen lehet Emmusnak, így hirtelen rögtönöznöm kellett. - Jajjjjj jajjj, te jóóóó ég, elfelejtettem, hogy Pesten hagytuk Bencét! Vissza kell mennünk, mert estére várnak minket vissza, tényleg. Jó volt veletek bulizni, de mi...mi hálásak lennénk, ha megmutatnátok, hogy merre van a vasút, és mehetnénk, mert oda kell érni, Bence meg már biztosan tűkön ülve keres minket mindenhol, még csak üzit sem hagytunk neki - mindent beleadva füllentettem, miközben rászorítottam Emma kezére, hogy vegye a lapot. - Milyen Bence, csak nem a pasid? - meglepődötten nézett Emmusra a hosszú hajú. - Dani, ne faggasd már, és ha a pasija? Mi van, máris szerelembe estél? Csak szórakoztatok - röhögött fel, majd megtörölte a száját. Most vajon mi lesz? Emmára néztem, menekülni akartam már erről a helyről nagyon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2020. december 28. 21:39 | Link

Ruben
Küllem|Debrecen|


- Majd rálesek a határidőnaplómra - somolyodom el. A mókás benne, hogy amúgy tényleg van ilyenem. Elvégre viszonylag sok találkozóra kell elmennem, a megrendelt adagokat, formátumokat nem felejthetem el. Illetve az sem mindegy, hogy kivel találkozom és hol, hiszen mindenkinek más alakban jelenek meg. Tehát egy ilyen kis noteszke nélkül valószínűleg elvesznék. Jó a memóriám, de nem akarom túlterhelni.
- Remek ötleteid vannak ma - elvégre aki egy nőt akar megmasszírozni bárhol és bármikor, az rossz ember nem lehet. Különösen ha ingyen van, bár gyanítom ez nem lenne, természetben ugyanúgy magas bért kérne mint a többi kp-ban. Még szerencse, hogy ilyen pofának szívesen fizetek én természetben bármit is ki.
Abban reménykedek, esetleg a fizetés most is hamarosan eljön.
- Az ölelés a menedék - felelek, s igazán sietnem kell, hogy be tudjam fejezni, mert megindul,s ajkait az enyéimre helyezi. Puha, aprócska csók. Olyan gyermekcsók, ami nem, hogy enyhítené az éhséget, hanem olaj a tűzre.
Felnevetek a kijelentésre.
- Buta fiú - indulok el utána, megrázva a fejem - hiszen egy csepp bortól sem részegül meg az ember - adom meg a választ, miért nem érzi bódultnak magát. Hiszen az én csókomra reklamáció nem lehet, még akkor sem, ha olyasmit híresztelek róla, ami lehetetlen.
Miután elindul hamar mellé lépek, a magassarkú nem tud lelassítani. Ahogy haladunk befelé a tömeg is egyre nő, eleinte néhányan cigarettával a kezükben és halk zene, azután már részegek poharakkal, fagyoskodó tiniribancok a gazdag paliukba kapaszkodva, s az izzadó emberek szaga is hamarosan feltűnik, ahogy átlépjük a küszöböt. Hirtelen hatalmába kerít az érzés, hogy igyak, sokat, aztán eszemet nem tudva táncoljak valamelyik asztalnak a tetején. Felnézek a srácra, azt hiszem ma maradok annyira józan, hogy kiélvezhessem, ha az előjáték az este végére áthajlik valami egészen másba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lóránt Emma Regina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 236
Írta: 2020. december 30. 16:37 | Link


illusztráció egy furcsa este másnapjához


- Hát ha erre lesz szükség, akkor nagyon nagy a gond – szusszanok, halkan beszélek felé, bár, a kissé kusza fejemben azért annyi nyugalom maradt, hogy ha eddig nem volt gond és erre szükség, akkor talán a későbbiekben sem. Hiszen akkor már este is kellett volna valamely durva módszer, azonban, abból, amit eddig láttam belőlük, nem úgy tűnt, hogy karmolva, harapva lenne bármelyik is, így, talán, nagyon óvatosan kockáztatom meg, hogy annyira nem is lehetnek szörnyetegek, viszont, semmi nem zárja ki, hogy azért valamiféle hátsó szándékuk legyen. Leülve látunk rájuk jobban, illetve érezzük az illatok és a gyomrom nem a félelem miatt, hanem a tegnap este miatt nagyon zavaros és nem hiszem, hogy ha én most nekiállok enni, jobb lesz. Sőt. Nemigen voltam eddig még másnapos, ennyire sohasem, ahogy ennyire ki sem estek a dolgok sosem, egy-két folt, az még semmi, de ez olyan, mint mikor a balesetem volt és amire most sem tudok emlékezni. Ijesztő ez a hasonlóság, akkor is kicsit kiszolgáltatva éreztem magam, most viszont abszolút. Nem tudom, hogyan oldjam meg a helyzetet, mert mennék én, de szeretnék még aludni is, sokat, úgy a nap további részében, de, hát nem itt.
- Valamit kell enni, akkor legalább nem leszünk rosszul – legalább erre tudjam bíztatni, hogy pár falat, és amúgy is, ha el akarunk menni, ahhoz kell majd az erőnk is, nem csak az akaratunk. Bár, hogy mennyire sikerül majd az, hogy el is menjünk innen, az jó kérdés. – Én is – súgom vissza, hogy mennék már bőven, de aztán kicsit késve ugyan, de nekem is leesik az, hogy mi is történt. Hogy mi meztelenül? Ez már bőven elég ok lesz arra, hogy én elsüllyedjek később szégyenemben, mert mindig azt mondják, hogy kellenek a vad dolgok, de azért az, hogy ledobjam minden gátlásom és őrültségeket tegyek, valahogy ennyire és így sosem volt rá indíttatásom. Mire azonban bármit is tehetnék vagy legalább illedelmesen le tudnám tagadni, már ott is van az egyik az aurámban, belemászott, ajkait érzem a sajátjaimon és bizsergek én, csak épp a hidegrázástól és nem a jó érzéstől. Ellökném, de kezem nem emelem, remélem nem most töröm ripityára Karola ujjait, nem lenne kellemes, de bennem se kellemes semmi. Hamar abbamarad, nem tolakszik vissza, meg mert hirtelen kibököm, hogy akkor vizet. Ezt le kell öblítenem… Meztelen fürdés, idegen csók, mi lesz még ma? Gyorsan lepillantok a kezemre, nehogy az legyen, mint valami történetben, hogy gyűrű is van valamelyikünk ujján. Akkor lehet fejhangon sikítanék.
- Köszi – veszem el a poharat és nagy kortyokkal tűntetem el. A fürdőben nem volt kedvem inni, itt annál inkább érzem, hogy kiszáradt a torkom, az ajkaim, mindenem. Egy vödör sem lenne elég most, úgy érzem. Hamar ki is ül a pohár, tovább szorongatva hallgatom a srácot, hogy mi is a helyzet, hol is vagyunk, no meg, mi is történt. Nagyot sóhajtok, hogy nem lettünk elrabolva, Karola felé is nézek, hogy ez legalább kellemes felszabaduló érzés, de mégsem, mert ettől még a helyzet változatlan.
- Nem, úgy néz ki, több pohár sikerült, mint illet volna – teszem is le az üres poharamat, majd kicsit vidámabb ábrázatot húzok magamra, mert nem kellene úgy kinéznem, mint aki temetésen ül. – Értem, tehát a tónál és mi jöttünk. Hát akkor, valóban jó buli lehetett – sandítok a mellém ülőre, és már bánom, így ismeretlen, hogy miféle hülyeségeket beszéltem este. Persze, ezek után koncert. Mondanom se kell, hogy szinte tudom, hogy Karolának mennyi kedve van hozzá.
- Persze, hogy nem bánnád – talán hűvösebbre sikerül, mint kellene, de a fene se bánja, bár tudnám, mi a francot csináltam vele, hogy ennyire tapad. De mire hozzámérne, Karola szólal fel, így a srác megáll a mozdulatban, nekem pedig majdnem nevetni támad kedvem. Tapsolnék, de csak a torkom köszörülöm meg. Szegény srác, ez tényleg belém van habarodva? Jaj, nem néz ki rosszul, csak rosszul indítottunk.
- Nem a pasim – nem mintha meg akarnám nyugtatni. – Bence a bátyám, nagy darab srác, az ő pasija – mutatok Karola felé, és úgy látom, ez nem annyira tetszik nekik, mint amit vártak szöveget. – És igen, ezt felejtettük el. Lehet este vele benézünk a koncertre, de mozit terveztünk. Szóval… bocsánat a kalamajkáért, igaza van. Szórakoztunk és most szeretnénk hazamenni, vissza Pestre. Nem baj, ha segítetek benne, akkor talán máskor is találkozhatunk – ezt intézem a hosszabb hajú srác felé, remélve, hogy bedől és egyszerűbb lesz az egész.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weiss Arion Ruben
INAKTÍV


bastard
offline
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
Írta: 2020. december 31. 21:43 | Link

"Júlia" - Debrecen - a lila kendős lány esete

- Ilyen elfoglalt valaki? – hüledezik, mintha elképzelhetetlen lenne, nem az, hogy tart ilyet, hanem, hogy nem fér bele. Mert az, aki úgy véli, övé a világ minden ideje, másoktól is elvárná? Ugyan, rég megtanulta, hogy ilyen sehol sincs, de szeret úgy mutatkozni, mint akinek semmi sem szent és kikövetel mindent. Az pedig, talán meg sem fordult a fejében, hogy a másik ezt komolynak venné és egyszer azzal keresné, hogy hétfő este szabad, készítse az ujjait. Ha mégis, akkor az lepi majd meg.
- Mint mindig. Az ötleteimre főleg büszke vagyok – mert van sok, széles körben, csak sokat, sőt, nagy részét, nemigen kell megosztania senkivel sem, mert nem az ő kategóriája, de válogatni lehet, így aztán, nem kell aggódni, hogy bármelyik „oldal” kárára megy. Ez az ötlet épp ellenkezőleg, könnyed alkalom arra, hogy felfedezzék a másikat, az utolsó részletig. Még, a madzagot húzni kell, ahogy a nő teszi, úgy teszi vele maga is. Kérdés, meddig, és ki tépi el először?
- A valóság elől? – búgja, mintha annak szörnyűsége kínozná, de nem teszi. Ellenkezőleg, hiszen ma mulat, talán holnap is, nincs kínkeserves pillanat manapság, amely miatt menekülnie kellene. Egy kis kóstoló, leginkább magának, tudja, hogy nem elég, hogy semmis, apróság, mégis, többet egyelőre nem tesz. Még mindig az úriember álcája, a türelmesé, aki ráér, mert, ahogy nem olyan rég ötlött fel benne, az idő az övé.
- Egy kis kóstolás sosem árt, nemde? Mindig egy kicsivel több és több, a végén pedig… mindenki tudja, mi történik. Úgy érzem, neked eddig türelmetlen alakokkal volt dolgod, akik… - elhaladnak a sor mellett, a tömeg mellett, akik mint holmi kellélek, tekintetét sem viszik oda, tovább is állnak, mindenki éli a maga mámorát épp ott, ahol neki jól esik. Mintha azok az alakok csak színek lennének az éjszakában. A pult felé menetelve nyúl ki karjáért, hogy óvatosan húzza be maga elé és simítsa ujjait a törékeny alakjára.
- …akik mindent azonnal akartak és ki sem élvezték az egészet. Igyál velem egyet, aztán had meneküljek abba az ölelésbe – nem mintha most távol lenne és mozdulatlan. Aprókat mozdul, mozdít a másikon a ritmusra lágyan ringatózva, fürkészve a benti fények homályában a bájos arcocskát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2021. január 2. 21:18 | Link

Emma

Tényleg nem volt semmi étvágyam, a gyomrom egy kicsit még forgott az előző este elfogyasztott italmennyiségtől, meg a stressz is összemorzsolta a gyomromat egészen apróra. Emma azonban rávilágított arra, hogy muszáj lenne energiára szert tennünk, mert ha nem eszünk, akkor aztán futni sem tudunk majd. Emiatt, még ha nehezemre is esett, de megpróbáltam letuszkolni néhány falatot a rántottából, meg a kenyérből, s hogy jobban csússzon, ittam hozzá egy pohár vizet is. Az idegesség azonban nem hagyott alább, főleg nem akkor, amikor Emmát újra megkörnyékezte ez a tag. Fogalmam sem volt arról, hogy mi történhetett, mert nem emlékeztem az éjszaka részleteire, az viszont lejött, hogy valami történt kettejük közt. De vajon mégis mi? S miért kacsintgatott rám még mindig az a másik?
Emma viselkedése mondjuk meglepett, először nem értettem őt, de aztán rájöttem, hogy színlel, s próbál nem úgy nézni, mint aki halálosan fél ezektől az alakoktól. Nekem is így kellett volna tennem, így őt utánozva, egy mosolyt erőltettem az arcomra, bár inkább a döbbenet ült volna ki attól, amit hallottunk a srácoktól. Ezt követően nyomult megint a fürtös Emmusra, így nem tudtam máshogy megvédeni, hirtelen cselekedtem. S bár azt mondják, hazudni bűn, ebben a helyzetben inkább életmentő akciónak számított. Ami jött, azt próbáltam előadni nagyon is hihetően, direkt említettem meg egy srácot is, hátha majd leakadnak rólunk ezek ketten. A fürtös látszólag megkönnyebbült, mikor megtudta, hogy Bence nem Emma pasija, én viszont értetlenül kaptam rá a tekintetem, s szívem szerint megrúgtam volna a lábfejét, hogy hahó, mit művelsz? Ő volt bajban, rá mászott a pasi, erre azt mondja, hogy csak a bátyja. És hogy micsoda? Hogy Bence az én pasim??
Ebbe más helyzetben egész biztos, hogy belepirultam volna, most viszont csak a meglepettséget próbáltam eltüntetni az arcomról, s tovább folytattam a hazugságot, már amennyire ment ez ebben a pillanatban. - Öhm, igen, az én...én pasim - nyögtem ki végül, mintha ezzel megerősíteném Emma állítását, s csak azt reméltem, hogy most már végre leszállnak rólunk.
- Akkor most már értem, hogy te miért nem akartad.. - hogy mi? Mit nem akartam? Ekkor megint meglepetten pillantottam Emmára, de nem akartam visszakérdezni a srácoknál, hogy mégis, most mire is célozgatnak. Aztán Emmus meg hirtelen az ő segítségüket kérte, megint csak megtapostam volna a lábfejét, nem értettem ezt a taktikát, legalábbis elsőre nem,s kellett pár perc, hogy megértsem őt. Ha úgy tett, mintha nem lenne gond a fiúkkal, akkor valószínűleg ők sem akartak velünk szemben erőt alkalmazni. S bár nem nagyon tetszett nekik a hír, hogy elveszítenek minket a mai estéről, végül bólintott a fürtös.
- Jól van, bár én imádnám, ha még maradnátok legalább egy hetet, de legyen, nem szabad megvárakoztatni a bátyót - mondta, majd felállva a reggeliző asztaltól, megropogtatta a vállait. - Kocsival kiviszlek titeket az állomásra - dobta be, s egy pillanatra megkönnyebbültem. - De a számotokat azért adjátok meg, hogy rátok tudjunk csörögni - mondta a másik, s mellém lépve a fülembe súgott, amivel meglehetősen zavarba hozott.
 - Nekem...az enyém elveszett a buliban - nyögtem ki, mert nem akartam megadni ennek az alaknak a számomat, így Emmára hárult a feladat. Én inkább már csak azon voltam, hogy minél előbb elhagyjam ezt a helyet, így sietve kaptam össze magam, majd ha végre elindultunk, azon rimánkodtam, hogy épségben érjünk vissza Bagolykőre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. január 9. 16:41 | Link

Ruben
Küllem|Debrecen|


- Ilyen az üzletasszonyok élete - vágom rá nevetve, itt már nem tudom megőrizni álkomolyságomat, hogy a világ múlik rajtam és huha de annyira be vagyok táblázva, hogy az autópálya ehhez képest semmi.
A kijelentésére különösebben nehéz reagálni, mert a csók megtörténik, s ezek után a fejemben nem igazán azok a gondolatok kezdenek kontúrozni, hogy jaj de jó, hogy büszke a gondolataira, hanem inkább, hogy remélem a nadrágjában lévő dolog méretére is büszke, és nem szégyellnivaló a méret.
- Bármi elől - súgom vissza, bár igen, minden gond összefoglalható a valóság szócskával. Rossz munka, rossz családi háttér, kiábrándult ember. Érdekes, hogy ezen az sem sokat változtat, hogy lényegében a mi valóságunk egy olyan fantasy dolog, amiről a muglik csak álmodhatnak. Így is tökéletesen tudunk vágyni valami még varázslatosabbra.
- Talán valahol én is türelmetlen vagyok - harapok ajkamba, de egy ital azért mégsem visszautasítható. Ahhoz sokkal nyomósabb érv kell. Mondjuk a világ vége. Egy mozdulattal magához húz, ujjai óvatos felfedezéseket tesznek, én pedig kicsit várok a válasszal. Leginkább halk suttogást adnék rá, de a zene ezt nem engedi meg, s a normál hang is nehezen kiérthető, így a romantikus turbékolást félretéve szólalok meg.
- Legyen, iszok, de csak mert ennyire szépen kérted - egyelőre azonban nem rendelek, meghagyom ezt neki. Tipikus férfifeladatkör az italokról gondoskodni, pláne egy udvarlás közepette.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiss Arion Ruben
INAKTÍV


bastard
offline
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
Írta: 2021. január 25. 21:29 | Link

"Júlia" - Debrecen - a lila kendős lány esete

- Ó, én kérek elnézést. Elképzelni sem tudom – ahogy nevet, úgy húzódik vigyorra ajka a szavakra, hogy az üzletasszonyok élete. Persze, pontosan tudja, hogy nem egy csinos aktatáskát és kosztümöt kell elképzelnie, unalmas tárgyalásokkal és egyebekkel, hiszen, ahhoz az előbbi kis aprócska csere nem épp illene. Tény, hogy ha valamit teríteni akarnak, akkor ahhoz idő kell és főképp ember, hiszen nem megy sehova magától, így bizony, megérti ő azt, ha elfoglalt, de biztos találnának időpontot arra, hogy megoldják a dolgokat. Az apró kis közjáték elillan, a szavak is, mintha még maradna belőle valami. Mintha tekintetében látná a csillanást, hogy talán nem a szavakra és a büszkeségre kíváncsi ő, apró, sejtelmes vigyor ül ajkai szegletében a dologra, hiszen, nem kell nagyon titokzatosnak sem lenni, ha úgy akarja, végképp megtörténik, végképp elsöpri azt a kíváncsiságot.
- Akkor főleg tökéletes – mert mi jobb annál, ha valami, ami talán csak vad fantázia, valóra válhat, még ha csak az elmében is, de ott van és valósnak tűnik. Mint az illúzió, pontosan tudja hát, bódulat nélkül elérni, amit csak kívánna, csak mondania kellene és itt lenne, azonban óvatosabb a mágiával, ismeretlen közegben, így nem húzza elő, mint egy érdekes fűszert, amellyel meghinti az egészet, meglepő aromát kölcsönözve neki, amelytől minden más lesz. Nem, pedig előszeretettel vetné be minduntalan, mintha csak magát nyugtatná azzal, hogy itt van valami, amit tanult, ami az övé és egy percig sem hagyja kárba veszni, de pontosan tudja, hogy ez választja el a balga és az átlagos emberektől, hogy ő tudja, mit és mikor lehet, vagyis, nagy részét. Mindig vannak szélsőséges esetek, de azzal, most nem kell törődni.
- Nem kell olyan sokáig az lenned – játszadozik vele ismét, pedig, egyszerűbb út is van, rövidebb és csak utána a mulatság, mintha mi sem történt volna. Mégis, ujjaival még mindig derekán időzve játszadozik, persze, szavaira szinte rögtön simítja azokat oda és finoman ellépdel vele a pulthoz. – Akkor, válassz csak, én állom. De nem ismerem, hogy az édesek, vagy épp a kesernyés ízeket veszed könnyedebben ajkaidra – magának whisky-t kér, duplán, hogy miután megtudja, mit kíván, hozzácsapja azt is a rendeléshez. Közel áll hozzá, a pultnak támaszkodva, onnan kémleli továbbra is.
- És mondd csak, türelmetlen üzletasszony, valóban táncolni kívánsz, vagy valami mást? – miért ne, ő nem rest és nem fél a kérdésektől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Emma Regina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 236
Írta: 2021. február 21. 14:03 | Link


illusztráció egy furcsa este másnapjához



Próbálok enni én is, nem baj, ha később kijön, csak ne essek össze sehol, főleg itt nem, mert nincs rá szükség, hogy még ez is itt tartson. Erősnek kell mutatkozom, így, akkor is, amikor pontosan a leggyengébb vagyok, mert félek és nem volt velem még ilyen, tele vagyok kérdéssel. Azt sem tudom, mit kellene tennem. Elmenni egy orvoshoz, aki megmondja, valóban lefeküdtem ezzel az ismeretlennel? Elmenni csak a patikába, venni egy esemény utánit? De ahhoz, tudomásom szerint orvos kell. Viszont Bogolyfalván ezt nem tehetem meg, mert akkor Bence meg fogja tudni és iszonyatosan nagy gond lesz belőle. El akarom titkolni igazából ezt az egészet, szóval… Nem is tudom. Azt hiszem, ha valaha visszaérünk Pestre, Karolával és egy titoktartási szerződéssel mugli patikában fogok venni egyet és beveszem, így biztos, ami biztos, nem lesz semmi. De akkor is rettegek, főleg, hogy nem tágít, a srác úgy veszi, nálam, nekünk, van esély, meg tovább, viszont én biztosan tudom, hogy hiába néz ki jól, semmi sem lesz ebből, soha többé nem fogunk találkozni. Szép dolog, hogy hívnak minket koncertre, akárhova, viszont én nem akarok velük menni és Karola sem, ezt úgy is tudom, hogy nem szól semmit. Látom rajta, hogy kevésbé tudja magát tartani, mint én, aki simán színlel nyugalmat, mert sokszor kellett akkor is, amikor rettenetesen fájt mindenem, csak nem akartam, hogy mindenki sajnálkozva nézzem rám, babusgasson. Most nem akarom azt se, hogy hozzám érjen, így Karola cselekedett valamit és bevallom, meglepett. De nem adtam jelét, eszegetek és belemegyek a játékba, kicsit késve, majdnem elrontva, végül sikeresen. Kicsit sajnos elrontva, mert na, mégis a bátyámról van szó és még hazugságban sem tudok másképp gondolni rá, mint a testvérem, fúj, így nem megy, viszont az, amit kanyarítok, az igen. Bocsánat, Karola, de muszáj.
- Én épp szakítottam Gergővel, de remélem kibékülünk, szóval, nem állok készen még semmire – sóhajtok szomorúan, hogy akkor legyen már kerek a történet. – Ezért is buliztunk. Sajnálom, ha… azt hitted – szinte már komolyan így érzek a srác iránt, de úgy nézem, hogy nem veszi annyira magára, talán mégis esélynek, de elnémul. Lehet most törtem össze? Szegény. Még hogy csak a pasik játszanak szívekkel.
- Persze, hogy nem akar semmit, mert hű és szeretik egymást. Ezt még álmában is tudja, szóval örülök, hogy nem erősködtél – nézek szúrósan a tagra, szinte lelegyintem Karolát, hogy tudom én, mire céloz. Nem is figyelek rá, próbálok incselkedve előnyt szerezni, hogy legalább eligazítsanak és elengedjenek minket. Úgy tűnik, sikerült. Szinte máris vidámabban eszek pár falatot. Sőt, tényleg az vagyok, szabadulunk innen.
- Köszönjük. És tényleg, ha úgy adódik, még találkozunk is. Csak nekem is kell egy kis idő, meg nekik is kell idő – hintem el a dolgot, hogy kezesebbek legyenek és nem, nem értem, honnan jön ez nekem, ravasz vagyok, pedig zavarban, félve, hevesebb a pulzusom is. De jön.
- Azt köszönjük! – közben befejezem az evést és állok is fel, míg Karolát környékezi a másik. Sóhajtok, hogy csak nem akad le róla, így fogom a szalvétát, és egy tollat, amit nagy nehezen szereznek és leírok egy teljesen random számot. Mert nem az enyémet, az teljesen fix.
- Ki van kapcsolva valószínű, nem viszem buliba, mert ellopják és kifiléznek, ha megint új kell. De csörögj rám este – azzal már ott sem vagyok, felöltözök, összeszedem mindenem és megyek, amint kész az autó. Nehezen engednek el minket, végül amikor már csak a kocsi féklámpáját látjuk, felsóhajtok. Remeg kezem, lábam, mint a fürdőszobában.
- Ez, ez nagyon meredek volt. Karola, soha nem iszok többet, ennyit főleg. Sajnálom, hogy így alakult… de örülök, hogy nem lett gond – neki nem, én megleszek. Jól megölelem, mielőtt jegyet veszünk Pestig, és a vonatra felülve nyugszom meg igazán. A városba érve valóban keresek egy patikát és ezzel remélem, hogy lezárom magamban ezt a furcsa éjjel összes szálát. Természetesen, az én mobilom soha nem csörren meg, így, könnyebb lesz. De sosem feledjük, ez biztos.


// Love
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 48 ... 56 57 [58] 59 60 ... 68 ... 135 136 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek