Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.
|
|
|
Weiss Arion Ruben INAKTÍV
bastard offline RPG hsz: 297 Összes hsz: 423
|
Írta: 2020. szeptember 6. 01:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=816642#post816642][b]Weiss Arion Ruben - 2020.09.06. 01:55[/b][/url] "Júlia" - Debrecen - a lila kendős lány eseteAz vesse az első követ, akinek ideje van rá. Rég járatta meg a kocsit, amelyet a pesti lak garázsában pihentetett, noha hopponálni könnyebb, mégis, most kellett a vezetés csendes magánya. Nem mintha gond lenne, ez egyszerű férfidolog, beülni, nyomni a gázt és alatta a gép csak suhan. Kellemes muzsika szólt végig, mire leért a városba, ahol volt egy rövid, de annál kellemesebb találkája, majd aztán úgy döntött, marad még kicsit. Mintha az egész ország egy játszótere lenne, ide-oda mászkál, tesz valamit, majd tovább is áll. Nem teljesen így van, csak ami kapcsolatok alakultak, a mugli világban, néha kiterjedtebbek, mert nem mindig a főváros a vérkeringés közepe. Nem bánja, ameddig mozgásban van, addig sem unatkozik, és mivel – sokak bánatára – ma sem csavarodik fel egy fára vagy a szalagkorlátra, még oda is ér. Apró örömök. Csend. Az órájára pillant, mintha szükséges lenne tudni, hogy már bőven elmúlt a takarodó ideje, a város mégis most kezd éledezni. Kilép a hotel halljából, ahova rendezett biztos ami biztos alapon egy foglalást, majd megindul. Nem öltözte túl az estét, lenge inget és sötét szövetnadrágot visel, az inggel harmonizáló cipővel, hiszen arra megint csak sokat ad, hogy milyennek látják. Mert ez a fontos. Nem tervezett sok mindent, de úgy érzi, már kell olyan szórakozás, amely mindenhogy kikapcsolja. Váltott hát néhány üzenetet, majd a végére sikerült megállapodnia magával, hogy merre is lesz az a bizonyos út. Egy nevesebb szórakozóhely vár rá, nem olyan messze a hoteltől – ki tudja, milyen társaságot szakajt magának és mire, ugye – így hát gyalog szeli át a két hely közötti távot. Rágyújtva, kellemes tempóval érkezik, ahogy végül a bejárat előtti tömeget kerülné ki egyszerűen, de csak vár a sorára. Hamar haladnak, közben pedig tekintete folyamatosan pásztázza a tömeget. Annyi infót kapott mára, hogy olyasmit keressen, amely egyszerre feltűnő és rejtett. Egy lila kendő a csuklón, semmi több. Se név, se egy arc és ilyen esetekben nem is kell több. Csak az, hogy megjelenjen, hogy ő is tudja, miért közeledik felé az a valaki és szinte, minden külső jel nélkül megtörténjen, hogy senki, még aki figyeli őket sem sejthesse. Ez a világ ilyen, ez az ő világa és piszkosul élvezi. Ahogy beér, ahogy az első italt kikéri, úgy fordul a tömeg felé és vár. Fel-felvillanó pillanatokra, majd megindul, amikor úgy érzi, a préda a közelében van.
|
|
|
|
Weiss Arion Ruben INAKTÍV
bastard offline RPG hsz: 297 Összes hsz: 423
|
Írta: 2020. szeptember 6. 23:20
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=816679#post816679][b]Weiss Arion Ruben - 2020.09.06. 23:20[/b][/url] "Júlia" - Debrecen - a lila kendős lány eseteAz apró kortyok az italból csak az aromát ültették belé, semmi többet, nem részeg és nem bódult, teljesen józanul áll az este előtt. Általában ez mindig így is marad, anélkül is kiválóan szórakozik, hogy ilyesmivel kelljen felpörgetnie magát, de van, amikor megjön a „kedve” és igenis a pohár fenekére néz, vagy olyasmi művel, amitől másnap hajnalig is kellemesen bírná. Fiatalabb évei főképp ebben a világban mozogtak, hiszen odalent kezdte, az alapoknál, amikor ő is felhúzhatta volna a lila kendőt, hogy tudják, miféle, de neki elég volt langaléta külseje és különös tekintete, amely mintha mindig vérre szomjazott volna és elítélt bárkit. Nem kellettek jelzések, aztán ahogy haladt előre, már semmi sem, nem várta őt senki, ahogy előrébb lépkedett, úgy menekültek inkább előle, messzebbre, nehogy elérje őket. Mára már bőven túl van ezeken a körökön, még ha egy pillanatra meg is ingott, most már minden rendben fejben, a kiskirály külleme pedig éppen készül levadászni a kendőt. Ajkaira a ragadozó mosolya ül ki, ahogy végül elkapja a nő tekintetét, nem ereszti és egyre közelebb ér hozzá, mintha ez a nagy találkozás pillanata lesz. Vagy csupán, egy pillanat, semmi több. - Hello, szépséges hölgy – búgja vissza, de nem áll meg, nem állnak meg egy pillanatra és ő követi. Kiissza a pohár maradékát, menet közben teszi le egy véletlenszerű asztalra. Mintha csak egy kövér cigarettaszünetre vágyna, vagy könnyű légyottra, pontosan úgy tartanak a kijárat, majd a félreeső hely felé. Nem ijed meg, valóban bagót tűz ajkai közé és mikor a nő megáll, elé állva nyújtja felé a dobozt, ha kell, szolgálja ki magát. - Aggódnom kellene, hogy ide hoztál? – vigyorodik el, pedig aligha, a törékeny lányka nem tudná egykönnyen a földre teperni, mágiát használni erre vétek és könnyen bukás lesz belőle. De nem tesz semmit, mint amit tehetne, ha kellett, ha nem, a dobozt végül zsebébe süllyeszti. – Dalolj, kedvesem. Mivel lepsz meg? – tudja, hogy nem kellenek a szavak, mégis, játszi könnyedséggel ejti ki azokat. Ma este szórakozik, ha kell, vele is.
|
|
|
|
Weiss Arion Ruben INAKTÍV
bastard offline RPG hsz: 297 Összes hsz: 423
|
Írta: 2020. szeptember 7. 23:04
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=816725#post816725][b]Weiss Arion Ruben - 2020.09.07. 23:04[/b][/url] "Júlia" - Debrecen - a lila kendős lány eseteTetszik neki a látvány, de nem azért jött, mégsem megy el mellette, mert ő ilyen, mindig is ilyen volt, egy gátlástalan, aki kihasznál minden alkalmat, hogy neki jó legyen. Bárhogy, bármi áron. Hogy ezzel a nővel kíván-e valamit? Sose mond ellent a lehetőségnek, első sorban másért hívta, aztán jöhet minden más, minden, ami csak az estébe bele van írva. Nem számít a hely, sem ahova viszi éppen, hiszen nem áldozat, ő a ragadozó, akit nehéz legyűrni. Akit talán nem is lehet, érdekes gondolat, ki lenne rá képes és hogyan. Ebben a szituációban, ami felmerült a fejében, senki. Mindig ő irányít, legyen az bárki, és mindig ő dönt. Ez a legfontosabb és amelyet kitartott élete nevelt belé és nem, nem akar levetkőzni. - Máris – húzza elő a gyújtót és tartja oda, a láng lobban fel és cigaretta sercen. Csak ezután rejti vissza, húzza ki ujjait a zsebéből és arcán, a vigyora mellett felhúzott szemöldöke pihen. Aggódni, hogyne. Aggódott más miatt, máskor, ilyesmikért kevésbé. Mások az értékrendjei, mint illene és bár igen, lehetne min, talán most is, túl könnyedén veszi a laza estéket és alkalmakat, az egészet. Mert ha itt nem jó, majd máshol, mással, nem érdekli, mert mindig talál valamit. Mintha minden csak neki kedvezne. - Libabőrös lettem – még látványosan meg is borzong, pedig az este korántsem hideg még, inge ugyan vékony, de épp elég ahhoz, hogy ne érezze, lassan fordul hűsbe az esték száma, a nyár elúszik. Nem mintha érdekelné, minden évszakban ugyan úgy viselkedik. Aprót nevet fel végül a szavaira. Tetszik neki a megnyerőképesség, de ez nála, nos, alapnak is kell lennie. - Ilyen jó? Ó szépségem, meg akarsz te engem lepni, ami nehéz. Tedd meg, olyan régen tették, hogy nem is emlékszem rá – tódít rá, mintha képtelen lenne bárki is rá, sose érezte volna. De kíváncsi, a magabiztosság, amit áraszt, csak jó, szereti az ilyet. Elég üresfejű nőt látott, ismert, a különlegesek pedig mindig csak jók. - Szerény vagy, látom – figyeli, ahogy közelebb lép, de semmit sem tesz. Félrefújja a füstöt, tekintete időzik el rajta itt-ott, kényelmesen. Biccent csak, majd az előre elkészített köteget húzza elő és nyújtja végül felé, oly módon, hogy aki benéz, csak annyit lát, hogy a kezét adja. Diszkrét és mondhatni, nagyon is gyakorlott. Hiszen sokáig ezt tette ő is. - Mondanod sem kellett volna. Nem vagyok olyan, aki hálátlan.
|
|
|
|
Weiss Arion Ruben INAKTÍV
bastard offline RPG hsz: 297 Összes hsz: 423
|
Írta: 2020. szeptember 20. 22:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=817326#post817326][b]Weiss Arion Ruben - 2020.09.20. 22:57[/b][/url] "Júlia" - Debrecen - a lila kendős lány eseteMár pöfékel is, mire kigondolná teljesen, mi is kell neki. Nem sieti el a mozdulatait, de órákba sem telik, hogy elővadássza, majd el is tűntesse azt. Kettejük füstfellege tölti be a sikátort, a köszönetre pedig biccent csupán egyet, apró formalitás. A lényeg már jóval másabb és sötétebb, nem kell részletezni sem, sem azt, hogy miért és mi fog történni. Idehívta, neki jönni kell, ő pedig semmi olyat nem kérdez, aminek nincs itt helye, vagy nem kellene. Vagy épp minek tenné. Ismeri már talán annyira a másik, hogy ő nem épp egy nagyon lelkizős ember. Sőt. - Ó, ilyet nem is mondtam – teszi saját mellkasára a kezét, mintha ez a kérdés egyenesen szíven ütötte volna. Sőt, majd megsérti. – Dehogy, dehogynem kedvesem. Azért téged hívlak, nem többit. Vagy tudom, azt szeretnéd, hogy bókoljak neked ma este és csakis neked – simítja félre a nő egyik kósza tincsét, majd már ott sincs, mintha nem akarna átlépni egy határt, pedig aztán neki nem nehéz, nem is idegen tőle. Egyelőre legyen meg az, amiért találkoztak, aztán minden más. Vagyis, így kellene lennie. - De a társaságod megmutathatod ma, mennyire kellemes – kacsint rá, mintha bíztatná, maradjon vele, maradjon bármeddig és mutasson meg mindent is, amit csak lehet. Ő nyitott rá, a többit a nőre bízza. Nem sejti, hogy mi van mögötte, mert nem érdeke, talán nem lepné meg, talán igen, de ez nem az ő dolga. Ez a világ sok titkot rejt, fordítva sem sejti, hogy ő nem az unatkozó ficsúr csak, hanem sokkal több. - Ebben biztos voltam – mert másképp nem is lehet, eléggé amatőr az, amikor valaki jön, kínál bármit és egy kérdésre sem tud válaszolni, semmit sem, csak „a kezembe adták, hogy adjam el”. Ez nem így működik, csak azoknak, akiknek már mindegy, hogy fagyállót vagy egyszerű parlagfüvet adnak, mert annyira tikkelnek. Azok meg meg is érdemlik, ugyebár. - Nem, nem vagyok az. Bár gyémántot ennyiért még nem adok – amúgy sem szokott, de most mellékes. A hála sokféle lehet, ő pedig kreatív. – Csak nyugodtan – hagyja, hogy számoljon, nem sértődik bele, így fair, bár maga is megtette korábban, biztos, ami biztos. Ezek után jön a lényeg, amelyet ugyanolyan diszkréten és gyorsan eltűntet, amint ujjai között érzi, ahogy az előbb a gyújtót. A világnak ideje sem lenne felfigyelni erre. - A társaságot is szeretném. Már ha nem sietős a dolgod – szív bele a bagóba ismét, egyelőre nem moccanva.
|
|
|
|
Weiss Arion Ruben INAKTÍV
bastard offline RPG hsz: 297 Összes hsz: 423
|
Írta: 2020. szeptember 21. 23:07
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=817414#post817414][b]Weiss Arion Ruben - 2020.09.21. 23:07[/b][/url] Kimoriah - az a bizonyos licites randi - nézz rám - már Siófokon - Miért adod fel? Lehet, hogy ez a mai lesz az – von vállat, ki tudja, sosem lehet tudni, az, hogy miért, már más tészta, lehet az kellemes, kellemetlen, mindegyik végére fel kell készülni és igen, lehet, hogy nem lesz kellemes, nem lesz vidám, de most, legyen optimista, a jobbik végletre készül. Aztán lehet, hogy kicibálja valahova, aztán jön a cunami és mehet egyedül haza. - Ó, hát még nekem mennyire. Szeretem a meglepetéseket – noha nem dobozba zárva, inkább így, igazából nem kell nőnek se lenni, bármilyen formában és szituációban lehet, csak most, ma, erre ékelődött ki jobban. Eddig leginkább ő kapta meg ezt, most fordul a kocka? Ki tudja, már ennek is itt volt az ideje, aztán majd minden megy tovább, mint eddig. Mert ez ilyen. Egyszer közelebb, máskor távolabb. De neki kellene összeszednie magát, hogy ne rontson el minden alkalmat. Nem rajta múlik, ahogy igazából kijön az egész szituáció. Áll elébe, még ha vakon is, lehet jobb lett volna csak a vacsora és semmi több, de most már aztán végképp mindegy, nem, mintha ő arról lenne híres, hogy fél és retteg. Nem, talán nem is tud, izgulni is másképp, inkább kíváncsi, sokszor ebből adódóan türelmetlen. Most nem, még nem, vagy nem is fog. Kiderül. Hagyja, hogy levegye a cipőt, amit sosem ért, minek veszik fel, ha ennyire kényelmetlen. Jó, érti, az egész része, azé, hogy tökéletesnek látszódjon, de szerinte mindennek van határa. Vágott már ki tökéletesnek mutató cipőt a kukába, mert széttörte a lábát és nem volt hajlandó többet felvenni. De a nők szeretik kínozni magukat, az biztos, neki is van olyan cipője, erre mérget is venne, amiben csak ülni lehet. - Ám legyen, akkor rád bízom – hallani hangjában és látja arcán is, hogy kicsit zavarba jött, ahogy maga mellé húzta, pedig, őszintén, nem volt ebben semmi különös, sőt. Egyszerű mozdulat, kellemes, nem rángatta, csak finoman terelte, végül pedig igen közel került hozzá. De innen elengedve néz utána és végül slattyog a ponthoz, ha már ez a dolga, addig is, van ideje elpöfékelni a bagót. Az órára pillant, az este még gyerekcipőben jár, a nő pedig egyhamar meg is fordul, az ellátmánnyal együtt. Nem hallotta a nevetést, mert annyira nincs szuperhallása, továbbra sem tudja, hogy mi a francot akar ezzel az egésszel. - Ja. Édes, meg valószínűleg most kanos. Egy egészet kaptál volna, ha tovább cukizol vele – vigyorog rá, hogy nem csak azért kapta, mert megköszönte, de mindegy is, hiszen megvan, nem kell ezer helyre menni másik szeletért. A bagót már rég eldobta, így követi a másikat a pontra, majd ahogy átöleli, úgy kerül keze a derekára, hogy aztán egy pillanat múlva totál máshol legyenek. Körbenézve sehol a város, sehol semmi beton, csak víz. Ó. Meglepve engedi el és néz a Balaton vize felé, amit, hát most lát először. Nem tudja, hogy mennyire messzire hozta el, hogy őszinte legyen. - Ez hol a francban van? – így jár, aki csak városokat jár, bár hallott a balatoni éjszakai életről, de ki nem próbálta. Hát még a fürdést. – Mivel vacsorára készültem, nemigen van nálam fürdőruha – és amúgy se nagyon van neki. Ami kell egy kényelmes áztatáshoz, az van otthon, abba meg meztelen is beleülhet, szóval nem aggódott ezen sosem. Mire azonban kitalálná, hogy hoz vagy valami, már indul is befelé a másik. Hogy mi? - Te most komolyan? – ez szabad tér, nem medence. Ez más. Hogy finnyás-e? Nagyon. Nem, nem akarna bemenni, de mivel, ahogy említette, jó motivációs tréner, hamar megérkezik az újabb adag. Amint a ruha a parton köt ki, úgy van vele, miért ne? Ki kéne használni? És ekkor érzi meg a veszélyt. Ó, igen. De belemegy. Sietősen ledobálja magáról a ruhadarabokat és végül lassan indul befelé. - Ez neked jó? Hideg… - már megint csak kritizál, ahogy egyre feljebb éri, egész teste libabőrös, ahogy közeledik a nő felé. Aztán, ahogy odaér, ugyan még nem merítkezett meg, de fölé hajolva takarja el egy kissé az eget. - Hát ez mondhatni aljas, de egész kellemes terv. Miket nem tudsz. És nem, nem fogom őrizni a ruhádat. Itt vagyok – pofátlanul futtatja végig rajta tekintetét, majd sóhajt. Ha ő lebeg, saját magát lassan ereszti a vízbe, káromkodik egy sort, végül pedig már valóban nem olyan rettenet. De mégis. – Megint csillagokat lesünk?
|
|
|
|
Weiss Arion Ruben INAKTÍV
bastard offline RPG hsz: 297 Összes hsz: 423
|
Írta: 2020. szeptember 22. 23:26
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=817512#post817512][b]Weiss Arion Ruben - 2020.09.22. 23:26[/b][/url] Kimoriah - az a bizonyos licites randi - nézz rám - már Siófokon Nem hiszi, hát miért hinné. Nagyon is jól ismeri, hogy rettentő kritikus ízléssel áldotta meg a Pokol, hogy aztán ezt kamatoztassa mindennel is. Egy éttermi vacsora valóban csak egy lett volna a különös, de még elmegy esetek közé, de ahogy ő tovább tervez és másképp igyekszik folytatni, befejezni, azért ad reményt arra, hogy itt nem csak a villák csörgése és a desszert kérdése lesz a fő fogás. A spontán dolgok sokkal jobbak, vallotta ezt akkor, amikor több ideje volt tenni is, nem mintha panaszkodva, le van kötve a figyelme eléggé és elég jól, hogy ne kelljen panaszkodnia, de megteszi, mert nem minden kellemes és szép, főleg ő, ha belelendül és olyat kell tennie. De a panasz mögött is ő van, aki cselekszi, akinek ez megfelel, és akinek ez az este a furcsábbak közé tartozik, mert a normálisabb élet igencsak messze van tőle. Persze, ezt a nő nem tudja, vagy csak sejti és erre utalnak azok a megjegyzései, hogy elcseszi. El, mert a normál reakciók, amik a testi vágyak kielégítésén alapuló pillanatokon túl történik, szokatlanabbak számára, így úgymond, nem az, hogy tapasztalatlan, hanem inkább elkopott. Vagy tényleg sosem tanulta meg, mert aki örökké felszínes és felszínesen élt meg minden ilyesmit, azt aztán tapogatózhat a sötétben, vagy csak simán igazat annak, hogy elcseszi. - Ne nézz így. A világ már csak ilyen – vigyorog rá, mert na, lehet mindent naivan felfogni, nem sok dolog mozgatja jobban a kerekeket mint a pénz, vagy hát, a testiség. Sok nő mesélhetne, hogy miért van ott, ahol, de erről szó nem esik többet, higgye akkor csak, hogy kedves bácsi volt, aki csak úgy osztogatja a pizzát mindenkinek, mert olyan sok van neki. De a nyakát rá, hogy ha ő is ott van, még felárat is tol rá. És akkor sehol a kedvesség, meg végül maga a város sem, mert hirtelen kerül a tó partjára, érzi meg a szelet, ami vízközelben jellegzetes, csak a megszokott sós illat marad el, helyette kicsit halszagú, kicsit meg a hínár kavar bele. Könnyű így találgatni, hogy az országon belül maradtak, de hogy hol, azt ő nem tudja. Először jár itt, tudja, hogy vannak tavak, amik fürdésre alkalmasak, de ha bárki arra gondol, hogy ő épp a tömött strandon jár a fürdőnadrágjában, napszemüvegben, kezében egy lángossal és épp elhűlve nézi a túl sokat mutató öregasszonyokat, vagy az alpári családot, ott menten hal meg röhögésben. És még ő maga is, mert lehetetlen. Szóval megint egy jó pont, mert éjjel hozta, amikor maximum egy-két illegális horgász bújik meg a nádasban valahol. - Ó, hogy az – néz körbe megint. – Azt vágom, hogy van itt bulinegyed – mert azok, akik az éjszakai életben mozognak és ismerősek neki, emlegették, hogy nyaranta itt van jobban élet, ide járnak. De mivel ő korántsem terítő már semmiben sem, annyiban is maradt a dolog, most se indul meg, hanem bámul utána, majd a kidobott holmira, hogy aztán ez hozza meg a lendületet arra, hogy kipróbálja ezt a tavat. Rohadt hideg, az alja sem kellemesen iszapos, igen, most van baja, mégis megy. Micsoda hős. - Ez nem is igaz. Eddig semmi sem volt. De lefagyok, olyan hideg – még didereg is, mindjárt kéri, hogy melegítse fel, de lehetőleg ne úgy, hogy felgyújtja. Közelebb érve látja a turpisságot, vagyis sejti, eléget mutat így is, hogy nézze és megnézze, aztán végül engedi el, hogy nem hitte, hogy ilyen könnyen fogja meglesni, mivé is cseperedett. Magán hagyott ő is egy alsót, de lehet, hogy mindent kellett volna. Aztán ahogy telik az idő, úgy szokja meg lába a dolgot, szóval lehet igaza van és bírható, de be nem fogja vallani. - Bármikor megteszem. Eddig sem volt tiltott dolog igazából, csak nem sikerült. De egyelőre mindegy is. Most tetszik. Ha meg valóban aljas, majd meglátjuk, mi lesz belőle – von vállat, kicsit lejjebb ereszkedve, egyelőre elengedi a gondolatot, hogy beterítse egy adag vízzel, mert az gyerekes. Nyújtózik végül, nemigen fekszik fel a víz tetejére, neki itt még elég alacsony, de felpillantva rázza meg a fejét. A nosztalgia. - Szép emlékek? Igen? – vigyorodik el, ahogy visszanéz felé, majd azonnal forgatja is a szemeit. – Persze, mi vagyok én, pincér? Ki tudsz menni érte. Várj, segítek – azzal odalépve nyúl alá és kapja ölbe, mint valami pihét. Szemét mosollyal emeli meg úgy, mint aki máris menten kész arrébb dobni őt, bele a vízbe, de egyelőre tartja. - Vagy tudod használni a lábaid? – vigyorog le rá, majd lendít egy apróbbat, végül röhögve engedi le, vissza a vízbe, és hátrébb lépkedve merül bele nyakig. Ó, tudja, hogy ezt nem ússza meg.
|
|
|
|
Weiss Arion Ruben INAKTÍV
bastard offline RPG hsz: 297 Összes hsz: 423
|
Írta: 2020. szeptember 22. 23:35
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=817513#post817513][b]Weiss Arion Ruben - 2020.09.22. 23:35[/b][/url] "Júlia" - Debrecen - a lila kendős lány esete- Nem is bánnék el ennyi nővel, az én határaim is végesek. Meg nem is kell mindenki – von vállat lazán, hogy felőle aztán lehet egy kupac, tömeg, ha őt nem mozgatja meg, mert azért ízlése is van és nem rest kamatoztatva válogatni, hogy aztán azt kapja, ami neki akkor épp kell. Ha most épp ez a nő? Akkor az. – De látod, milyen nagylelkűen le is mondok róluk a társaságodért – fényezi magát, mintha muszáj lenne és valóban, menni kellene a rövidke üzlet után kinek merre visz az útja, de nem egyfelé, ez lenne az általános, bevett szokás. De semmi sem tiltja azt, hogy közben, előtte beszéljenek egy sort, vagy bármi más, ami belefér, mert a nőnek van ideje, amivel számolnia kell, neki ezzel szemben végtelen, ameddig a lábai bírják. Vagy valami ilyesmi. Amennyi ezekbe belefér, az pedig igencsak tág fogalom. - Ohh, hallok ilyet? A legtöbb nő dobja el magát, de akkor ez egy újabb jó pont és érdek amellett, hogy ne a többit válasszam – jó, ez drasztikus hasonlat, bizonyára mégis érteni fogja, hogy sokan mégis anyagiasabbak, mint a görbe orrú népek, akik épp aranyat adnának ki a kezükből. Úgy kapnak a szépen manikűrözött körmök erre, öröm lenne nézni, de sok ismerős arc, haver esett ebbe bele. Beültette a bőrülésbe a macát és többet ki sem szedte. Na ezt ő nem, annál ő sokkal erőteljesebb akaratú. Most mégis csak lazán bagózik, veti fel a dolgot és vár a válaszra, minek siettesse. Arcára meglepett vonásokat húz, vigyora mellé. - Pont most? Micsoda mázlista vagyok! Hát ez a szerencsenapom – figyeli, ahogy közelebb lépked, ahogy hozzáér, már nem tartja azt az üzleti távot, mint eddig. Pofátlan méri végig ismét, újra, majd aztán megvonja a vállát. - Bármihez. Még csak most kezdődik az este – mulatni jött, nyilván nem meccset akar nézni, szóval, ezen a helyen eléggé adottak a lehetőségek. – Ebben a sorrendben pont jó lesz – bár a más kifejezés széles, ragadozó vigyort eredményez, egyelőre semmit sem tesz, csak karját nyújtja felé, amint elpöckölki a csikket. – Első körben igyunk valamit, aztán hátha több kedvem lesz táncolni. Már ha, van annyi időd.
|
|
|
|
Weiss Arion Ruben INAKTÍV
bastard offline RPG hsz: 297 Összes hsz: 423
|
Írta: 2020. szeptember 26. 13:08
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=817663#post817663][b]Weiss Arion Ruben - 2020.09.26. 13:08[/b][/url] Kimoriah - az a bizonyos licites randi - nézz rám - már Siófokon Fogalma sincs, hogy ezzel a hellyel mi volt amúgy a célja, tökéletesen megszokta már, hogy nem lehet és nem tud kiigazodni azon, ami a fejében jár és ahogy cselekszik. Ez még mindig a jobbik eset, mert se a bort, se a kajás szatyrot nem vágta hozzá, amelytől lehet hogy mégis idegbe jött volna és akkor tessék, lehetne beszélni arról, hogy el van cseszve az este. Most mégsem, hiszen még a vízig is elmerészkedik, tőle szokatlan módon és bár nem élvezi így elsőre, elvégre nem egy fűtött medence, vagy jakuzzi, legalább tényleg egyedül vannak és senkinek nem kell végignéznie a bénázását, ahogy próbálkozik és morog, mint valami bolhás eb. Bár a hely kihalt érzése nem épp az ő szájíze, ritkán és más esetben keresi a csendes helyeket, most ettől eltekint, csak a vizet szidja és azt, hogy benne sétálva újra és újra a hideg rázza. Legalább nem fröcsköli le, akkor lehet, hangosabb lenne, így viszont csak, felhorkant, szemeit forgatva. - Még kisebb, hogyne. Így is pont jó lesz, ne aggódj, az a legkevesebb gondom most – túl fogja élni, mint mindent, az utolsó dolog volt mégis arra gondolni, mi van épp a lába között, mikor minden más tagja fagy le éppen, majd enged fel, ahogy megszokja a közeget, amibe került. Nem merült még el teljesen, talán nem is fog, elég ez most, nem fogja bemutatni úszótehetségét, ráérősen mozog és néz a másik felé, már amennyit lát innen, mert a partról ideszűrődő fényeken kívül nincs is már, amely segítene. Ez valahol jó, mert ilyenkor lehet bármit tenni, másrészt rossz, mert könnyű elveszíteni a tájékozódást. Bár nem mentek annyira messze a parttól, kellő távol, bár rálátni a cuccaikra így sem tud. Ha valaki erre várt, tudná vinni a szajrét, bár akkor lenne egy-két szava hozzá. És ökle, az arcába. De nem, nem mozdul rá a paranoiára, a tolvajok most a bulinegyedben simogatnak zsebeket. Lehet, hogy ha megunja a fürdést, elcsábítja oda, kíváncsi lett rá az idáig szűrődő zenéből. Hangos, annyi biztos. - Dehogy adok ötleteket. Nem játszom magam ellen – így nem. Ötletek, nem kell attól félni, hogy nem talál ki semmit sem és azok nélkül marad. Sőt. – Minek, minek. Mindig kell valami, nem? – kicsit beljebb meríti magát, nyakát ráérősen forgatja át, apró, halk roppanásokat hallat kissé, majd visszavezeti rá tekintetét. Amolyan, „lehet, benne van a pakliban” vigyor és vállvonással reagál rá közvetlen. – Félig, legalább. Ezt bevallom. A meztelen fürdőzés lehetősége minden iszonyt legyőz, hiába az 1:0 meg bármi – nincs mit ezen szégyellni, ő férfi, a másik pedig nő, és bár hiába nyit ő mindenfelé, a nők felé húz jobban, ez nem vitás. Lehet nem válogat, de attól még szemei vannak és igen, ebben volt némi aljasság, de már nem mond erre semmit, mert valahol sejthető volt, hogy nem adja ilyen könnyen. Emlékszik rá, hogy nem akar játékszer lenni, ezáltal jön az, hogy nem lesz semmi formában könnyen megkapható. Se így, se látványnak. - És most se vagyok a kedvenced. Ejj, ejj, nagyon elcsesztem ott – szerette. Persze hogy, mert szinte ő maga is totál más volt, még ha utána újra önmaga. Látta rajta, hogy szerette a pillanatot, amely nem sokáig tartott, ma pedig csak egy közös pont. Inkább hagyja a nosztalgiát, ha már ennyire szórakozni akar, akkor tessék, megkapja. A sikításba vegyül a röhögése, ahogy kikapja a vízből és karajiban tartja, készen arra, hogy eldobja a habok közé vissza, ahol eddig lebegett. De már a nő is csak nevet, kapaszkodik belé, szinte préseli magát hozzá, biztos, ami biztos alapon így végül valóban dob rajta, de csak hogy kényelmesebb legyen mind a kettejüknek. - Mit gondoltál? Ne használj ilyen nagy szavakat – vigyorog le rá, ahogy fogja, de egyelőre nem nagyon indul semerre, csak pár lépést halad, oldalra, se be, se ki. Szemeit megforgatva néz a lábakra, mert hiába tenné le, azt sem engedi. Csak kapaszkodik. - Nem tűnnek használhatatlannak. De akkor most ki akarsz menni inni? Eddig pancsolni akartál – mintha gond lenne, hogy lépni kell bármerre. – Még ha lennének. Független férfi vagyok, nem háremtartó – mert igaz, akivel van valami, az megesik, majd elmúlik. Semmi komolyabb. - Merre mennél ma még, tündérke?
|
|
|
|
Weiss Arion Ruben INAKTÍV
bastard offline RPG hsz: 297 Összes hsz: 423
|
Írta: 2020. szeptember 27. 00:49
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=817710#post817710][b]Weiss Arion Ruben - 2020.09.27. 00:49[/b][/url] Kimoriah - az a bizonyos licites randi - nézz rám - már Siófokon Legalább ezt is elmondhatja, a nő meg az asszonysutyorgóban – mert ilyen akkor is létezik, ha nem -, hogy rávette és bár hangot adott ellene, főleg közben, de valóban megtette. Még a hétköznapi dolgokban sem az átlagos vonalat viszi, minden, ami kényelmes, csillog, nem pedig fodrozódik, ahogy előre halad benne és hideg, mert amikor a víz hideg, egyszerűen melegebbre cseréli a kádban. Itt nem fog pöccintésre semmi sem menni, így vagy megszokja, vagy vert hadseregként vonul vissza és szárad meg odakint, de a feladás még ebben az abszolút helyzetben sem lehetséges, hiszen hogyan is merülhetne fel, aki örökké azt hiszi, hogy győztes. - De ez így szép. Sosem unatkozni – vagy micsoda. Nem mindig jó az a valami, de el kell most ettől tekinteni, mert javában nem a rosszban sántikál, iszapban, ahogy érzi, hogy a lába megint beljebb süpped és kihúzva azt, egy biztosabb pontra helyezi. Legalább a mélységtől nem tart, elég magas ahhoz, hogy ami a nőnek már-már kritikus lenne, abban ő még kellően kényelmesen nézelődik, nem mintha nem tudna valamelyest úszni, mert igazából nem nagyon tud, annyi a tudománya, hogy nem merül el és ha nagyon akarja, ki tudna odáig vergődni, ahonnan már sétálni kell. Nemigen mozdulnak beljebb, így ezt nem kell most kamatoztatnia. Ismét inkább lustán nyújtózik egyet, majd ereszti le karjait és figyel rá ismét. - Bármely férfit be tudná csalni, de igen, nem tagadom – nem húzza ki magát, ellenben piszkosul szemtelen vigyort villant felé, már amennyi látszik abból, majd tűnik is el, hogy megrázza a fejét. – Nem, ezekre inkább nem is akarok figyelni. Elhoztál a koszos vízbe, hát szép – nem mintha nem lett volna már rosszabb, de ebbe nem is megy bele. Igen, valahogy sejti, hogy most direkt emelte ki, mennyire kellemes hely ez a tó és tiszta, meg bármi egyéb, és direkt nem adja meg azt, hogy ő itt most aztán olyan nyavalygásba és finnyáskodásba kezdene, hogy abból nem szedi ki semmi sem. Nem. Fintorgott befele jövet a szagra, mindenre, elég is volt. - Senki, csak sejtem – von vállat, mert a dolgok hozzávágása, meg az érzékenyebb lelkek eddigi nyilatkozatai nem épp kedvenccé emelték őt, noha, nem is volt nagyon kérdés és kitétel sem, hogy az legyen. – Azért ne is túlozzunk. Én, mint szerethető? Hogyan? – szeretni lehet sokféleképpen, tény. Egy pillanat, pár óra, napok a viszonzatlan szerelemben és a többi. De hogy ezekre tényleg nem segít az, ahogy viselkedik. Szemét is forgatja jelenleg. – Sose mondtam, hogy nincsenek érzelmeim. Csak nem olyan, mint az átlag. Vagy látják, vagy nem, de nem rontom el. Ilyen vagyok – mert nemigen fogja felfogni, hogy vele bármi rossz van, bármi hibás, ha eddig jó volt, elfogadható és nem kellett több. Minek foglalkozna azzal, ki látja meg, ha nem szokása szomorúnak lenni, az örömöt meg nem kell titkolni. A harag felé viszont, nos, azt lehet senki se akarja látni inkább. Elengedi a dolgot, hiszen holnapra nem ő lesz a romantikus szerető és a lábaira bámul. - De ha megcsiklandozom a talpad, rögtön fog. De rendben, szimuláljon a beteg – dob ismét rajta egy aprót, majd jóízűen nevet. - A jó ég őrizzen annyi nőtől egyszerre az életemben. Kellene a fenének, plusz nem is jó mindenhonnan válogatni – mert nem minden tetszi az ő ízlésének, de egy akkora háremmel, meg nem török szultán ő, hogy ilyesmiket műveljen. Van, amikor sok napig amúgy se megy, keres egyet sem, vagy bármi. – Jaj mit művelsz – tartja, engedi, hogy mocorogni kezdjen, közben igyekszik nem eldőlni, de most jól jön, hogy az iszapba süllyedt a lábfeje, stabilabb. Ahogy végül elhelyezkedik, egy „ez most komoly?” pillantással figyeli, ahogy kiált és végül, ahogy kiadja az iramot. A fürdésből úgyis elég volt, hát meg is indul, nem kell neki kétszer mondani amúgy sem. Hosszú léptei lassabbak, de így sem kell sok, hogy végül kicsit neccesen, de kiegyensúlyozzon a partra vele, megállva a ruháik mellett. - Ideértünk, hölgyem. Most már menni fog? – pillant le a lábaira, sőt, még combját finoman meg is paskolja, jelezve, hogy vajon működik-e annyira, hogy ettől leugorjon. - Vidámpark? Oda sose járok – nem azért, mert nem vidám, hanem mert… nem. – Előbb együnk, aztán kitaláljuk. Itt az a bulis negyed is, az is elég vidám, nem? – azzal, ha leszállt ha nem, ő leül. Utóbbi esetben így kénytelen a másik kicsit az ölében ücsörögni, de ha eddig nem bánta. - Amúgy se nagyon van ebben a retkes országban, akkor már láttam volna.
|
|
|
|
Weiss Arion Ruben INAKTÍV
bastard offline RPG hsz: 297 Összes hsz: 423
|
Írta: 2020. október 21. 22:40
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=819760#post819760][b]Weiss Arion Ruben - 2020.10.21. 22:40[/b][/url] "Júlia" - Debrecen - a lila kendős lány eseteTalán nem szokott a nő ahhoz, hogy nem akarják egyből kibontani a textilből és ez valahol imponál, vagy egyszerűen csak jó neki. Fogalma sincs, miféle vevőköre lehet, ha meg kellene mondania, akkor nem jósolna sokat. Ez egy effektíve nem drága szer – az ő tárcájának mi az -, mégis, adja azt, amit kell, intenzíven és bizonyára, minden olcsóbb vagy épp nem tehetősebb is keresi. Meg fiatalok, kik erejük teljében vannak, és mindenkit meg akarnak hódítani. Egy szétcuccolt fiúbanda fárasztó lehet, bizonyára azért is zárja rövidre ezeket, annak idején rá a nők próbáltak hatni, akik szoknyát húzkodtak fel, hogy megmutassák, ma se vettek fel alsót és majd ezzel fizetnének. De, hát nem is az üzlet miatt, hanem inkább a lenti helyzet veszélyessége volt az, amiért nemet mondott és játszotta a szűzkisfiút, vagy a csőmeleget, aki köszi, de abból nem kért. Bizonyára kész orvosi kutatómunka hevert a combok között, ahogy elnézte, ő mugli dolgokat árult, amelyek csak felhígítva voltak mágusdolgokkal, vagy épp azokkal sem, olcsók, így aztán tényleg eléd tárulhat az a kép, amikor a vakarózó afro közelít feléd, hogy szép az este, meg persze, ezek női változatai. Aki benne van vagy volt valaha, akármely formában, tudja, hogy milyen mélységekbe tudnak menni az emberek és micsoda agresszió van, ha ingyen nem kapnak semmit sem. Talán ezt a nő nem ismeri, nem tudja, mióta csinálja, de tény, hogy talán mindent látott, talán még nem. Most őt látja, a ficsúrt, aki szórakozni akar, de van tartása, látszik rajta, hogy nem reszket érte és hogy játszadozik. - Pontosan. Csak örökké hajtani, nem jó az az idegeknek sem. Ki tudja, hány megfáradt csomót tudnék azokból a finom vállakból kimasszírozni – csóválja meg a fejét, aggodalmas tekintetet húzva magára. Elindulna, de érzi azt, ahogy hozzáér, ahogy engedelmeskedve fordítja felé a fejét. Közeledésére sem lép mást, mint eddig, tekintete kutatóan fürkészi a bájos arcot, vajon mire készül, és a hajszálnyi távolságban fürdik meg a másik illatában. Nem tépi szét azt a kevés kis szünetet, ami ajkaik között van, csupán lágy sóhajt ereszt rá, mintha csak azt akarná éreztetni, minek lenne ott a helye, milyen érzés is az. Ajkai húzódnak ismét vigyorra, de most nem állatias, most egész más. Élvezi. - Nekem ma tényleg szerencsém van – figyeli, ahogy elhúzódva babrál a ruhával, még mindig karját tartva indul el vele végül. Hamar ismét a zene dübörgése veszi őket körbe, ahogy elengedve, a vékonyka derékra csúsztatja tenyerét, finom mozdulattal tereli be maga elé, és fordítja szembe, lassú lépkedésű táncra hívva. – Egy italt a hölgynek? Vagy esetleg, másvalamit? – óvatosan fogja, mintha félne, eltörné, az apró, játékos cirogatás pedig a mozdulat közben érezhető. Mindegyikük akar valamit és nem félnek meglépni. Ez csak jót ígér.
|
|
|
|
Weiss Arion Ruben INAKTÍV
bastard offline RPG hsz: 297 Összes hsz: 423
|
Írta: 2020. október 24. 17:07
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=819959#post819959][b]Weiss Arion Ruben - 2020.10.24. 17:07[/b][/url] Kimoriah - az a bizonyos licites randi - nézz rám - már Siófokon Vajon melyik az eredeti? Melyik az, amelyiket nem kell játszani, mert zsigerből jön? Az a legjobb, hogy talán maga sem tudja, annyira hozzászokott ehhez. Itt, vele, levetkőzött minden olyasmit, amelytől valóban félhetne, talán ezért is nyers, ezért is ennyire szélsőséges, mert nincsenek határok, vagy épp vannak és aközött kell mozogni, érvényesülni. Ő nem tudja behatárolni és nem is akarja, mennyire ment le az eredetihez, hiszen akit anno ismert is valaki volt a sok közül, most viszont? Majd kiderül, ha egyáltalán tippelni akar. Annyi biztos, ez a könnyed, laza, még ha viharos is – amiről nem csak ő tehet, de a másiknak sincs egyszerű személyisége, valljuk be -, de amolyan lazítás. Amikor semmit sem kell erőltetni, mert röhöghet gyomorból, vagy épp ha felhúzza, akkor az. Mikor mi. - Annyira. Végül is, lehetne mocsár is – von vállat, mert rosszabb mindig van, a tengerek nagy részében több a szemét lassan, mint a víz, lehet itt akkor dicsérni, hogy legalább nem palackok és zacskók között lebeg, de nem, nem is érdekli, csak elviseli, mintha muszáj lenne. Pedig senki nem erőltette, hogy bejöjjön, jó, csak egy gondolat, de annak ugye, mint tudjuk, mindegy. - De nem vagyok a többi, messze sem – nem az, hogy nem akar átlagos lenni, mert tényleg nem, de nem is nagyon tudna. Ő már úgy van bekötve, hogy nem tud és nem is nagyon engedi a világ, amelyben mozog. Folytatja persze, és bár sötét van, nem láthatja, szemöldöke emelkedik meg kissé, majd horkant is mellé egyet. - Miért ne lenne igaz? – mert komolyan érdekli, honnan vesz ilyet. – De nem pörög ilyesmin. Tény, hogy furcsa, mert nos… nem szoktam azokban a közegekben megélni ilyet. Csak azért fura, mert nem ismerem, de nem várok cipődobálást. Van egy véleményem, ami általában belőled ilyet vált ki, te meg azt nem tudod elfogadni – vigyorog egy sort, mert na, felhúzta, felhúzza és akkor majd robban. Ezt már mindenki ismeri. Ezt már tudják. – Nem rejtegetek semmit – zárja ezzel az egészet, a témát, mielőtt belemerülne és akkor olyasmi jön ki, amit nemigen akar. Inkább tereli el a figyelmet, kapja fel, mint a pihét és tartja meg, egyelőre még a vízben ácsorogva. - Semmi csalás nem tilos – nem engedi el azonban, hogy lába felé nyúljon, csak igazít rajta, még az kéne, hogy addig ficánkol, míg ki nem fordul a karajiból, lerúgná a veséjét és hasonlók, senkinek nem lenne kellemes. – Három sincs, de tudod mit? Belefér – halad kifelé, majd kilépkedve érzi lábain, hogy mennyire hűs már az éjszakai levegőt, de mivel különösebben nem merítette meg magát, így nem olyan vészes, sőt, alig fázik, ahogy kicsit elrendezi lábait ültében, úgy múlik el lassan a hidegrázás. Hátán érzi a kellemes levegőt, illetve, a neki préselődő, vizes, hűs testet, amire viszont megborzong. Feje mozdul kissé oldalirányba, ahogy lehelete fut végig nyakán, úgy szusszan egy aprót és bólint végül. - Csak annak van hideg, aki fürdött – bár rajta is meg-megterem a libabőr, kevésbé érzi magát hidegben, annál inkább kellemes, a nappali hőfok után. – De rendben, legyen így – karolja át lazán a derekát, másikkal pedig támaszkodik. Röpke gondolat, hogy ha már itt vannak, akkor miért ne? Hallott eleget róla, csábító meg is nézni azt, arca pedig felderül, amint bele is megy. Remek. - Ott táncolhatsz is, hogy felmelegedj. Akkor ezt meg is beszéltük – engedi el a derekát, hogy elvéve a pizzát, beleharapva nyammogjon rajta. Oké, jól esik, mert mivel a vacsora meghiúsult, nem sok minden volt a gyomrában és kezdte már érezni is. Már csak a borral kell kezdeni valamit, mert nyitót nem hozott magával. - Ó, kitüntetve érzem magam, köszönöm. És még finom is – nem is nagyon húzza tovább, hamar el is tűnik az a szelet, pedig egyáltalán nem fal. Sőt. – És a bor? Mivel nyitjuk ki? – igaz, nincsenek itt, mehetne mágia is, de hátha gondolkodott és meglepi, hogy valahova elrejtette a nyitót. Addig hátradőlve fekszik el, hagyja, hogy a nő üljön rajta, ő pedig feje alá pakolt karjára támasztva magát, a csillagok felé les. Ironikus, hogy megint vele van arra ideje, hogy az eget figyelje. Rá is pillant, ahogy ott ül és eszik, tekintete marad rajta. Az ég tudja, mire gondol most.
|
|
|
|
Weiss Arion Ruben INAKTÍV
bastard offline RPG hsz: 297 Összes hsz: 423
|
Írta: 2020. október 28. 23:18
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=820305#post820305][b]Weiss Arion Ruben - 2020.10.28. 23:18[/b][/url] Kimoriah - az a bizonyos licites randi - nézz rám - már Siófokon A nők játéka ez, bármily meglepő, nem először lát olyat, amikor valaki szándékosan játszik valamit, majd amikor a legváratlanabb pillanat jön el, akkor vált egy olyat, hogy mindenki pislog. Ennek ékes példája Kimoriah, aki mint valami komikus kismadár, úgy lengi körbe az embereket, pörög, néha túlságosan is, bizonyára nem csak egy embert örvendeztet meg ezzel a viselkedésével és ki hogyan fogadja és válaszol rá, már jó kérdés. Lehet, hogy nem a legjobban teszi, amiért következik a dobálózás a vita, veszekedés, ki tudja mi, de ő így tud. Persze, van mozgalmas fele, van olyan fele, amely jobban pörög, általában nem is tiszta, de nem jellemző, hogy a nőhöz hasonló habitus uralkodna el rajta. Az ellentétek. - Pontosan – figyeli, ahogy közelebb ér, de maga sem tesz semmit, csupán ajkai húzódnak vigyorra. Vannak. Mint mindenkinek, aki csak él, aki csak létezik, csak a mértékük más vagy épp komolyságuk. Neki az élete nagy része az, amit már eleve mibenléte miatt is illik rejtegetni, mert utána már nem vitázna, inkább menekülne, úgymond. Arra meg nincs szükség, hiszen, a nőre vajmi kevés veszélyt jelent létezése, sőt. Inkább békés, mint az, ami jellemzi, ami pedig, meglepő. Még magának is. Ahogy szisszen, úgy néz rá kérdőn, hogy mégis mi az, ami fáj, vagy amire rájött, de egyelőre nem foglalkozik a nő ezzel, hiszen a pizza fontosabb. - Nem bánom, jó nekem így, otthon meg van kádam – von vállat, hogy ha nagyon pancsolni akar, akkor keres valami fürdőt, ahogy termálvíz van, vagy olyan, amiben nem halak vacsoráznak és miegymás. Nem finnyás, inkább kényelmes. – Nekem kicsit lefagyott tőle a lábam, szóval, csak neked volt jó. Miért is mindegy? – de ezt már vigyorogva teszi fel, mert látja a felfújt arcát és azt, hogy lassan kékülnek majd el ajkai is mindjárt, mert annyira vacog. Kinyúl oldalra, hogy aztán felkapva a zakót, egyszeriben a nő hátára terítse. – Ennek mindegy, ha vizes, majd megszárad – nem tervezi felvenni, bőven jó idő van az inghez, ha pedig mulatnak később, már bőven. Így már aztán végképp van idő megenni azt a szeletet, lehetne kettő is, de majd talál valamit a sétányon. Eldőlve helyezkedik el végül, mint akinek csak emészteni kellene időt hagyni, így kapja el néha a rászegező tekintetet. Nem kérdez, nem vigyorog, csak figyeli, engedi el, majd végül csak szemöldöke ívelődik felfelé, amint nevetni kezd a másik. Csendben hallgatja végig és egy halovány mosolyt enged meg rá. - Erre én sem gondoltam – mert valóban nem. Amikor jönni kellett, gyűlölte a pillanatot, a helyzetet, mindent, nem azt kereste, ki lesz ismerős és hogyan. Nagyon nem. Kellemes meglepetés volt tudni, hogy ő él itt, olyan, akit ismer. Az, hogy játéknak indult, de végül kikérte magának, már más kérdés. – A tárt karokat kicsit túlzásnak érzem. Nem öleltél meg – biggyeszti le ajkait, mint egy gyerek, aki nem kapta meg a csokoládét, pedig meg lett neki ígérve. Aztán engedi el, pillant vissza az ég felé és sóhajt egyet. Nem változott, az az álca nem, amit ismer. Minden más igen. Nem nehéz erről hallgatni, nincs kényszere beszélni, mintha lelkét sosem nyomná semmi. Pedig, szökő-évente… ki tudja, megejtené-e. Csak nincs kinek. – Sokkal jóképűbb lettem, ez változott – bólogat, már amennyire ebben a helyzetben lehet és lepillant rá, ahogy elfekszi rajta. Derekán pihenő ujjai aprókat moccanva simítnak bőrén, mintha nyugtatni akarná, hogy ne most kezdjen el ezen aggódni. Végül, mégsem röhögi ki, a beálló csend az idő a válasz előtti hatásszünetre. - Szólni fogok, igen. Arról is, mennyire végérvényesen megyek el – mintha kissé más, őszintébb hangnemben ülne meg közöttük ez a mondat, de csak egy pillanat. Mintha ott sem lett volna. – Akkor, megyünk táncolni?
|
|
|
|
Weiss Arion Ruben INAKTÍV
bastard offline RPG hsz: 297 Összes hsz: 423
|
Írta: 2020. november 30. 15:39
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=822233#post822233][b]Weiss Arion Ruben - 2020.11.30. 15:39[/b][/url] "Júlia" - Debrecen - a lila kendős lány eseteKönnyebb elhitetni a bizalom mocskos fantáziáját, ha előtte játszadozik kicsit. Tudja jól, hogy a legtöbb olyan kiéhezett, hogy ha kap valamit, akár egy koncot, azonnal ráveti magát. De ő nem. Sosem volt életében a nélkülözés, sosem mutatta, hogy ő átlagos. Nem kell félreérteni, tekintete, mozdulatai is mimikája bőven elég jelet ad elsőnek, amelyből elhiheti, nem azért nem nyúl hozzá, nem azért nem próbálja meg leszaggatni róla a holmijait, mert nem érdeklik a nők, vagy épp fél tőlük. Sőt. Annál jobban érezni, hogy most kivár, a tökéletes pillanatra. Ahogy tekintetébe varázsolja a törődés szikráját, úgy dönti félre kissé fejét, hogy kinyúlva, szinte óvatosan seperje félre az esetleges útban lévő tincseket, hogy aztán vállán időztetve ujjait, végig futtassa a kissé csontos, mégis puha, selymes bőrén. - Szívesen segítek ebben. Számolni, oldani - simít végig utolsónak még egy aprót, majd ejti le maga mellé a kezét, oda, ahol eddig pihent. Nem húzza tovább, nem áltatja egyelőre, türelmes szusszanás, hisz fogalma sincs, mi a történet, amelytől számolni kell a feszültség magvait vállaiban, de nem is lelkizni kíván, egyikük sem. Játszik vele, csalogatja, de nem adja meg a nőnek a kiéhezett vadat, azt, amit talán már igencsak vár, vagy remél, oda és vissza megy az egész, nem kell kertelni. Lepillant ő is, tekintetét ejti a dekoltázs felé, majd vezeti vissza a bájos arcra. Talán azt hiszi, nem elég? Nem kell mindig, mindenben a legnagyobb, a legtökéletesebb is lehet unalmas, műanyag, üres fejjel, aki tényleg csak arra jó, hogy széttegye a lábait. Szavaira apró vigyor kerül ajkaira, ahogy közelebb lép, ahogy szinte kényszeríti, hogy a ház falának és a közöttük lévő táv csapdájába essen. Közelebb, még közelebb, ahogy álla alá nyúlva, finoman emeli meg az arcocskát, ujjbegyével kedveskedik bőrének, apró simítás. - Nem hiszem, hogy csak az ital ízetlene és talán a józanabb eszemre szükség lesz. Egy ideig. Jobban szeretem ha más részegít meg. És azt sem mondtam, hogy magamnak vettem vagy ajándékba – talán így akarja lerázni a nő, hogy amikor beüt, akkor, mintha ott sem lett volna, addig pedig kéreti magát, mintha muszáj lenne. Ez is benne van és igazából nem érdekli, ha megesik, úgy majd valami más után fog kutatni. Ennyire egyszerű. - Ameddig engem látsz, nem fog senki lebukni. Ez biztos. Megvannak a módszereim – ugyan itt nem arra a gyakorlott és rejtett mozdulatra utal, amivel átvette, hanem arra, amit nem mond ki, hiszen talán nem is egy világból valók. - De ha ennyire ajánlod, súgd meg, mit várhatok tőle? Vétek lenne, ha emiatt hagynék ki egy remek társaságot – tol félre egy kusza tincset, még mindig közel, még mindig nem engedve. Miért tenné? Ő diktál, senki más.
|
|
|
|
Weiss Arion Ruben INAKTÍV
bastard offline RPG hsz: 297 Összes hsz: 423
|
Írta: 2020. december 19. 19:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=823308#post823308][b]Weiss Arion Ruben - 2020.12.19. 19:21[/b][/url] "Júlia" - Debrecen - a lila kendős lány esete- Csak szólnod kell, mikor férek bele az idődbe és megoldjuk – mintha amúgy a másiknak és neki is naptára lenne, amelybe jóval előbb be kell íratnia magát, mintsem valóban megtörténjen az, hogy ujjaival finoman oszlassa el a csomókat, ha vannak, ha nincsenek. Fogalma sincs valóban, mennyire akarná kvázi a szabadidejében is vele tölteni az időt, ilyenekről sem szó, sem utalás nem esett, sőt, vágyai sincsenek, olyanok, amelyek erre utalnának, de nem mondana nemet, ha úgy adódna. Áldott a tudatlanság, hogy nem is sejti, ki is áll vele szemben és ez mind a kettejüknek pontosan jó, hiszen, a nőnek sincs fogalma arról, kicsoda. Micsoda kényelmi játék, nemde? - Talán, máshol is elsimíthatnám a gondokat – ajánlkozik, mint valami házhoz járó masszőr, akinek el kell adnia azt, amit tud, ami ujjaiban rejlik, de nem szokása amúgy magát ilyesmire ajánlani, az egy másik szakma, egy másik karrier lenne, amire sosem kellett ráfanyalodnia. Kellemes vigyor terül el ajkain, ahogy szavait hallgatva követi azoknak az ajkaknak a mozgását. Incselkedő hangneme játékra húzza ismét, fogalma sincs, hogy minek szükséges ez, hiszen aminek kellett, megtörtént, mások már ilyenkor rég a város másik felén járnak, de nem rontja el a dolgot, kissé szkeptikus hümmögéssel figyeli és mérlegei a szavakat – fele annyira sem komolyan, hiszen, az itt felesleges. - Nahát, erre kíváncsi vagyok – mégsem veti rá magát egyből, sőt mi több, egyelőre hagyja beszélni a másikat, hagyja, hogy azok az ajkak, melyek csókra invitálják, mozduljanak és újabb szavakat formáljanak, talán csak az ő agyát kívánja húzni, talán komolyan gondolva vág bele az egészbe. - Az ölelés, kellemesnek hangzik. De abból talán nem is akarnék menekülni. Ki lenne az a bolond? – billenti kissé oldalvást a fejét, majd egy villanásnyni szünet után, valóban eltűntetve a távot, ajkait találkoznak egy röpke, szinte szusszanásnyi pillanatra, mintha azokat a cseppeket keresné rajta, amelyről beszélt. De amilyen hirtelen tette, oly hirtelen tűnik el, lép hátra, és onnan pillant rá. - Nem, nem érzem magam részegnek – azzal, egy jelentőségteljes pillantással és invitálással indul meg, ráérősen befelé. Ha már ölelés…
|
|
|
|
Weiss Arion Ruben INAKTÍV
bastard offline RPG hsz: 297 Összes hsz: 423
|
Írta: 2020. december 31. 21:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=823891#post823891][b]Weiss Arion Ruben - 2020.12.31. 21:43[/b][/url] "Júlia" - Debrecen - a lila kendős lány esete- Ilyen elfoglalt valaki? – hüledezik, mintha elképzelhetetlen lenne, nem az, hogy tart ilyet, hanem, hogy nem fér bele. Mert az, aki úgy véli, övé a világ minden ideje, másoktól is elvárná? Ugyan, rég megtanulta, hogy ilyen sehol sincs, de szeret úgy mutatkozni, mint akinek semmi sem szent és kikövetel mindent. Az pedig, talán meg sem fordult a fejében, hogy a másik ezt komolynak venné és egyszer azzal keresné, hogy hétfő este szabad, készítse az ujjait. Ha mégis, akkor az lepi majd meg. - Mint mindig. Az ötleteimre főleg büszke vagyok – mert van sok, széles körben, csak sokat, sőt, nagy részét, nemigen kell megosztania senkivel sem, mert nem az ő kategóriája, de válogatni lehet, így aztán, nem kell aggódni, hogy bármelyik „oldal” kárára megy. Ez az ötlet épp ellenkezőleg, könnyed alkalom arra, hogy felfedezzék a másikat, az utolsó részletig. Még, a madzagot húzni kell, ahogy a nő teszi, úgy teszi vele maga is. Kérdés, meddig, és ki tépi el először? - A valóság elől? – búgja, mintha annak szörnyűsége kínozná, de nem teszi. Ellenkezőleg, hiszen ma mulat, talán holnap is, nincs kínkeserves pillanat manapság, amely miatt menekülnie kellene. Egy kis kóstoló, leginkább magának, tudja, hogy nem elég, hogy semmis, apróság, mégis, többet egyelőre nem tesz. Még mindig az úriember álcája, a türelmesé, aki ráér, mert, ahogy nem olyan rég ötlött fel benne, az idő az övé. - Egy kis kóstolás sosem árt, nemde? Mindig egy kicsivel több és több, a végén pedig… mindenki tudja, mi történik. Úgy érzem, neked eddig türelmetlen alakokkal volt dolgod, akik… - elhaladnak a sor mellett, a tömeg mellett, akik mint holmi kellélek, tekintetét sem viszik oda, tovább is állnak, mindenki éli a maga mámorát épp ott, ahol neki jól esik. Mintha azok az alakok csak színek lennének az éjszakában. A pult felé menetelve nyúl ki karjáért, hogy óvatosan húzza be maga elé és simítsa ujjait a törékeny alakjára. - …akik mindent azonnal akartak és ki sem élvezték az egészet. Igyál velem egyet, aztán had meneküljek abba az ölelésbe – nem mintha most távol lenne és mozdulatlan. Aprókat mozdul, mozdít a másikon a ritmusra lágyan ringatózva, fürkészve a benti fények homályában a bájos arcocskát.
|
|
|
|
Weiss Arion Ruben INAKTÍV
bastard offline RPG hsz: 297 Összes hsz: 423
|
Írta: 2021. január 25. 21:29
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=825275#post825275][b]Weiss Arion Ruben - 2021.01.25. 21:29[/b][/url] "Júlia" - Debrecen - a lila kendős lány esete- Ó, én kérek elnézést. Elképzelni sem tudom – ahogy nevet, úgy húzódik vigyorra ajka a szavakra, hogy az üzletasszonyok élete. Persze, pontosan tudja, hogy nem egy csinos aktatáskát és kosztümöt kell elképzelnie, unalmas tárgyalásokkal és egyebekkel, hiszen, ahhoz az előbbi kis aprócska csere nem épp illene. Tény, hogy ha valamit teríteni akarnak, akkor ahhoz idő kell és főképp ember, hiszen nem megy sehova magától, így bizony, megérti ő azt, ha elfoglalt, de biztos találnának időpontot arra, hogy megoldják a dolgokat. Az apró kis közjáték elillan, a szavak is, mintha még maradna belőle valami. Mintha tekintetében látná a csillanást, hogy talán nem a szavakra és a büszkeségre kíváncsi ő, apró, sejtelmes vigyor ül ajkai szegletében a dologra, hiszen, nem kell nagyon titokzatosnak sem lenni, ha úgy akarja, végképp megtörténik, végképp elsöpri azt a kíváncsiságot. - Akkor főleg tökéletes – mert mi jobb annál, ha valami, ami talán csak vad fantázia, valóra válhat, még ha csak az elmében is, de ott van és valósnak tűnik. Mint az illúzió, pontosan tudja hát, bódulat nélkül elérni, amit csak kívánna, csak mondania kellene és itt lenne, azonban óvatosabb a mágiával, ismeretlen közegben, így nem húzza elő, mint egy érdekes fűszert, amellyel meghinti az egészet, meglepő aromát kölcsönözve neki, amelytől minden más lesz. Nem, pedig előszeretettel vetné be minduntalan, mintha csak magát nyugtatná azzal, hogy itt van valami, amit tanult, ami az övé és egy percig sem hagyja kárba veszni, de pontosan tudja, hogy ez választja el a balga és az átlagos emberektől, hogy ő tudja, mit és mikor lehet, vagyis, nagy részét. Mindig vannak szélsőséges esetek, de azzal, most nem kell törődni. - Nem kell olyan sokáig az lenned – játszadozik vele ismét, pedig, egyszerűbb út is van, rövidebb és csak utána a mulatság, mintha mi sem történt volna. Mégis, ujjaival még mindig derekán időzve játszadozik, persze, szavaira szinte rögtön simítja azokat oda és finoman ellépdel vele a pulthoz. – Akkor, válassz csak, én állom. De nem ismerem, hogy az édesek, vagy épp a kesernyés ízeket veszed könnyedebben ajkaidra – magának whisky-t kér, duplán, hogy miután megtudja, mit kíván, hozzácsapja azt is a rendeléshez. Közel áll hozzá, a pultnak támaszkodva, onnan kémleli továbbra is. - És mondd csak, türelmetlen üzletasszony, valóban táncolni kívánsz, vagy valami mást? – miért ne, ő nem rest és nem fél a kérdésektől.
|
|
|
|
Weiss Arion Ruben INAKTÍV
bastard offline RPG hsz: 297 Összes hsz: 423
|
Írta: 2021. március 15. 00:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=827638#post827638][b]Weiss Arion Ruben - 2021.03.15. 00:28[/b][/url] "Júlia" - Debrecen - a lila kendős lány eseteSzereti a játékot, ha mocskos, akkor főleg, minek áltassa magát vagy a másikat azzal, hogy valami elérhetetlen és megérinthetetlen valakit játszik. Van olyan is, de ma nem, nem azért jött, hanem, hogy kiadja, kiadjon valamit, aztán mégis, talált és elvett, de nem ért véget, nem lett vége, így hát, örömmel ugrik fejest az egészbe, miért ne. Ez ő, nincsenek gátak. - Ó, vagy úgy. Jobban is szeretem, mert még azon is túl lépve aztán, minden csak csoda és meglepetés, na meg öröm, színtiszta – tudja, hova és mit tekintett éppen futólag, érti a célzást is, vigyorog is rá, pont úgy, hogy vette a lapot. Bár változó, ki mit vár el és hogyan értékeli, úgy érzi, nem fog csorbulni az az elvárás. – Dehogy félek, szeretem a kihívásokat – hogy mire érti, talán most csak a kacsintása árulja el, de az élet terén is bőven kedveli, ha csak úgy elébe kerül és meg kell lépnie. Kihívások nélkül sivár minden, így aztán, könnyebb haladni és fejlődni. - Máris érkezik – bólint az italra, bár esernyős koktélra számított talán, ez mégiscsak másabb. Rendel, magának is, bár nem martinit, az valahogy sosem volt kedvence, marad a whisky-nél, úgy néz ki, tipik azzá a fazonná vált, aki feszt azt kortyolja, bár még mindig nem nagy ivó, ezt legalább egészen megszokta. Nem aggódik, hogy itt az a fajta lesz, amelyik úgy fejbe vágja, hogy nem tudja, merre van az előre, eléggé vizezik itt ezeket, így nem ez fogja ma a padlóra vinni. Sőt. A poharat átadva kortyol a sajátjába, követi a másik tekintetét a parkett felé, a hömpölygő tömegre, akiknek mintha nem lenne holnap, úgy válnak eggyé a ritmussal, egymással, ahogy mozdulnak. Nem lepi meg, hogy oda vágyik, nem ücsörögni, viszont nem türelmetlen, pár kortyot még leenged, mire a másik megmoccan. Felé pillantva teszi le a poharát, majd követi ahogy feláll. - Senki se mondta, hogy egyedül kell – áll fel ő is, hogy odalépve kezdje el közelebb vezetni a tömeghez, de nem bele, hogy tapossák és a nyakukba lihegjenek. – Hogy is volt, forgassalak meg párszor? – teszi meg, kezét fogva pörget rajta egyet, majd elengedve inkább közelebb vonva magához, eggyé válva a tömeg mozdulásával, mégis, csak vele mozdul a ritmusra, hol érintve, hol csak apró távot tartva, mozdulatai határozottak, felszabadultak. Hagyja egy ideig, hagyja magukat összeforrni, elválni, aztán szintén eggyé alakulni, míg egy ponton tincseit söpri el, hogy közelebb hajol érezze leheletének cirógatását a nyak bőrén, de egyelőre csak a fülébe duruzsol. - És te nem félsz?
|
|
|
|
Weiss Arion Ruben INAKTÍV
bastard offline RPG hsz: 297 Összes hsz: 423
|
Írta: 2021. április 12. 19:12
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=829503#post829503][b]Weiss Arion Ruben - 2021.04.12. 19:12[/b][/url] "Júlia" - Debrecen - a lila kendős lány eseteCsalódni. Igen kényelmetlen lenne már ebben a szakaszban, nemde? Pedig, egyik sem tudja a másikról, hogy játszanak, nem csak egymással, de magukat is. Egyikük sem igazi arcot mutat, mert míg a nőé ártatlan lenne, a férfi vérfoltos bőre már nem csalódás lenne, hanem inkább vészriadó. Szerencsére, azt nemigen látja meg senki sem, csak ha akarja. - Ugyan kérlek. Ez csak egy egyszerű ital. Az aranyban úszó pezsgő, na az burzsuj – nem mondja, hogy nem ivott már olyat. Pedig az tényleg olyan valami, ami teljesen felesleges. Aranyat enni, tényleg már csak annak való, aki nem tud mit kezdeni a pénzével. Olyankor szokta javasolni, hogy tegye kupacba és gyújtsa fel, mert pontosan azt csinálja azzal, hogy nemesfémet eszik, ami benne sem marad. Idióták. Ő marad ennél a whisky-nél, persze, ivott olyat, amelynek ára az aranyozott pezsgővel vetekedik, de csak azért, mert öregebb, mint aki issza. Ráérősen kortyolja ezt az ifjabb darabot is, míg a nő egyhamar el is tűnteti a magáét. Ez ám a huzat és igyekezet. Oda se neki, aprót vigyorogva kortyolja be az utolsó cseppeket az italból és akkor táncba viszi, ezen ne múljon. Ital sem kellett volna hozzá, hogy érezze, mennyivel felforrósodott a levegő körülöttük. Tovább nem megy, nem néz, szükségtelen. Jól mozog, tekintete le és fel jár rajta, ahogy távolodik majd közelebb ér, esetleg egészen hozzá is simul. Keze hol itt, hol kényesebb területeken kalandozik, finoman és óvatosan mégis, mintha csak ez is a mozdulatok része lenne. Talán az is. Végül elkapva húzza közelebb, igencsak közel, most nincs táv, felesleges. Az apró harapásra borzong meg, bőre libabőrben úszik, ujjai erősebben, akaratosan markolnak a puha bőrbe. Ha tovább játszadozik így, nem is akarja majd visszafogni magát. Háta csupasz részére vezeti ujjait, a hajtincsével játszadozik, ajkai a másik nyakának puha bőrét érintik, miközben a zene ritmusára ringatóznak. - Nem érzem a félelmet – búgja ismét. – Talán valami mást akarsz mutatni nekem – nyúl álla alá, hogy megemelje kissé a fejét finoman. – Ha kitáncoltad magad, megmutathatnád.
|
|
|
|
Weiss Arion Ruben INAKTÍV
bastard offline RPG hsz: 297 Összes hsz: 423
|
Írta: 2021. május 26. 18:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=831841#post831841][b]Weiss Arion Ruben - 2021.05.26. 18:00[/b][/url] "Júlia" - Debrecen - a lila kendős lány eseteFelnevet a szavaira, mert ez már egészen aranyos. Az, mert lehet akármennyire a végzet asszonya, ez a reakció őszinte, valódi, legyen akár az egész élet hazugság, vagy bármi más. Tény és való, nem gúnnyal nevet, hanem jól szórakozik, vagyis, az egész helyzeten. - Van olyan, amivel nem lenne olyan nehéz, de egyszerű sem. Attól függ, kit választanál - mert lehet egy középszerű valakit választani, akinek pár üveg hamar hazavágná a bankszámláját. Az meg még egyszerűbb, ha valaki, egy éppen rettentő éhes férfiállat ezt egy nőért teszi meg. Volt már rá példa a világban és lesz is még, szerencsére, ennél neki mindig több esze van, annyira sosem tepert és fog teperni, hogy mindenét egy alkalomra áldozza, ahol könnyen kiderül, hogy meg se érte, mert csak játék volt az egész. A nők szeretnek a biztosra menni és fizimiska helyett az erszényt nézni és annak vastagságát szem előtt tartani. Ha ilyen kapcsolatra vágyna, akkor könnyen pár nap alatt már benne is találná magát, minden megerőltetés nélkül és nem, itt még mindig nem a saját külseje a tényeg, hanem, amit mutatna abból, ami zsebében rejlik. Ide sem ilyenért jött, az más, hogy aki egy röpke üzlettel kellett megajándékoznia, sokkal többet ad, vagy akar adni. Ki is nyer akkor igazán? Türelmetlensége hasonló az előző megmoccanásához, viszont nem kell sokat várnia arra, hogy az történjen, amire jelenleg vágyik. A lassú mozdulatokból lesz egyre gyorsabb, hevesebb vagy éppen éhesebb és követelőzőbb. Nem szokása nagyon táncolgatni, el tudja engedni magát, igen, meg ha akarja, akkor megy is, csak éppen általában az ilyen helyekre is a társaság miatt megy. Az ma nem akadt, csak másféle, aki épp simul hozzá, akinek bőrét karcolja fogával, ujjával és akire végül lepillantva vigyorodik el. - Szerencséd van, közel a szállásom - nem egy lepukkant valami, motel, hanem az egyik hotel szobája pihen neve alatt, általában alibiként, van, hogy oda se megy, csak amikor már csak rendezni kell, ha nem oldja meg a technika segítségével. Nem várakoztatja tovább, a kezénél fogva invitálja, kissé húzza maga után kifelé, majd odakint rágyújtva, tovább folytatja az útját. - Ha még kibírod, akkor pár perc. Innen is látni - és tényleg. Mire az utolsó parázs felizzik a cigaretta végén, már ott is vannak. Elegáns belső tér, ahogy átvezeti rajta és felfelé tart vele a szobához. Nem a királyi lakosztály ugyan, de kényelmes, ahogy az ajtó kinyílik, egy fényes, tág és kényelmesnek tűnő szoba kerül a másik elébe. - Csak utánad - engedi előre, hogy aztán belépve utána, bezáruljon mögöttük az ajtó.
|
|
|
|
Weiss Arion Ruben INAKTÍV
bastard offline RPG hsz: 297 Összes hsz: 423
|
Írta: 2021. július 4. 16:28
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=833691#post833691][b]Weiss Arion Ruben - 2021.07.04. 16:28[/b][/url] "Júlia" - Debrecen - a lila kendős lány eseteMintha valóban elgondolkodtató lenne a kérdése, úgy tesz és pillant felé. Mintha számolna és számolna, mennyi esélye van arra, hogy ez megtörténjen. - Akkor igencsak bele kell húznod és esélyesen sokáig tartana – ezzel nem mond igazából semmit sem, arról meg főleg, hogy mennyi jutna arra, amit ihatna. Szerencsére, ez is csak egy apró, semmis játék, mint minden a mai napon. A fiola tartalma volt a lényeg, amely már régen biztos helyen pihen valamelyik zsebében. Nem fogyaszt belőle, nincs rá szüksége, hogy azt higgye bárki, úgy táncol, ahogy a csinos, vörösre pingált ajak fütyül. Könnyű azt hinni, hogy az emberek pontosan azok, akiknek láttatják magukat. Ebben van az izgalom, lényegében és ha valaki nem jártas abba, hogy mások fejébe lásson és másszon bele, akkor marad az az illúzió, amelyet a világra vetít. És amit most hoz, az a nyerő. Egyszerre túl sok és túl kevés, igaz ez mind a kettejükre, ahogy keringenek egymás körül, előtt és mellett. Senki nem nézi, ki van a háta mögött, akibe néha könyöke vagy más tagja ütközik és az az idegen sem foglalkozik ezzel. Mintha az a pont, ahova beállt és elkezdte a táncot, elsőre hatalmas, ürességként állt a parketten, most viszont egyre jobban zsugorodik. Összeszorul körülöttük a tömeg, elfogynak a szabad, sóhajra is aligha elég terek és már őket ölelik körbe, mintha csak valami burok lenne, amelyben, ott belül semmi más sem létezik. És talán most nem is kell több. Ujjai még így is türelmesek, hát még jelleme, csak apró utalások, hogy ha ennyire felkínálta magát, akkor bizony, ő elveszi, él vele, nem érdekli nagyon más. És ha ez csapda? Megeshet, de azt a nő sem tudja, kivel áll szemben. Ha csapdának szánja, megégetheti magát vagy hagyja mégis, mint valami jótét lélek, hogy sikerélményt kínál neki, szép némán. Sok mindent nem tudna elvinni, ha minden mellett tolvaj lenne: egy márkás óra, a ruháin kívül némi – bőséges ugyan – készpénz van nála, a nemrég szervált fiola és iratok, olyanok, amelyek a ma estére valók. A mobillal sem megy sokra, ott sem tárol semmi olyasmit, amit nem illene. Az ilyen dolgait csak akkor használja, amikor azt kell. Talán azt akarná, hogy féljen, mégsem teszi, ez pedig olaj a parázsra. Könnyű préda, jó kérdés épp kiről van szó, lehet mind a kettőjükről. Nem is kell neki több, az ilyenekkel csak vágyait elégíti ki, semmi több, sosem gondol többre. Várnak néha hívásokat, második alkalmat, azonban ilyet ritkán tesz. Ahhoz valami olyasmi kell, amely megfogja, ott tartja és működik. Nem lehetetlen. Így szakad vége a táncnak, ha valóban nem fél, akkor már rántja is magával a mélybe. Elindul hát, nem messzire, nem oda, ami valóban az övé. Csak egy megálló, egy alibi, egy ok, hogy ha valaki kutatni akarja, meglátná, ő ezen az éjjelen itt pihent. Mindig kellenek apróságok, ügyelni rá, hogy minden tökéletes legyen. - Nem zárom rád az ajtót. Akkor távozol, amikor szeretnél – immáron odakint mondja, a hűvös kap bele a bőrébe. Elunta a táncikálást, levegőre vágyott, amely odabent már sűrű volt és fullasztó. Mély levegőt vesz, mintha visszaköltözne a türelmessége, amit elengedett és ami csorbult odabent a dörgölődző közelségtől. Nem félt attól, ha túl mohóvá válik, nem féltette a másikat sem, inkább a tömeg és a zene ritmusa ment az agyára, az alkohol kúszott fel elméjére, de csak gyenge zsibbadás, hiszen nem fogyasztott többet. - Persze. Minek hazudjak? Így felesleges bajlódni az utazással – legyez az taxi, két lábon vagy bármi más. Felesleges, ha a közelben volt a hely, bár ezt csak utólag tudta meg, amikor lejött sétálni és terepet felmérni. Hamar felérve, beérve nyit ajtót, engedi előre majd lép utána, hogy magukra zárja az ajtót. Az ilyen helyek előnye, hogy minden szoba egy olyan kis világ, amely akkor és ott csak azoké, akik benne léteznek. Nem a legnevesebb, a legpazarabb, kereshetett volna olyat is, csak éppen felesleges volt. Nem tervezett valóban aludni, nagyon feljönni sem, talán dehoppanálni innen haza, a dolgára és majd vissza lerendezni a papírokat. - Egy olcsó lyuk, de terveim szerint, a részeg alvásra pont elég lett volna – vigyorodik el, ahogy a minibárhoz lép és kinyitva vesz elő belőle egy tonikot. - Kérsz valamit? - mutat az apró hűtőre, amelyben van alkohol, üdítő, némi csokoládé is. A vacsorának már rég vége, de nem hiszi, hogy a nő pizzarendelésre vágyik. Felé fordulva kortyol egyet, majd húzódik ajka kaján mosolyra. - Valóban. Egy kissé fülledt – teszi le az üveget, bújik ki zakójából, amit a székre ejt, majd az ing gombjait engedi ki, szép sorban, miközben közelebb lépdel hozzá. - Bár, mintha itt libabőrt látnék – cirógat végig ujjbegyével a vállán, felfelé, majd folytatja azt kulccsontján, hogy végül álla alá vezetve ujját, megemelje a fejét finoman. - Talán most félsz kicsit?
|
|
|
|
Weiss Arion Ruben INAKTÍV
bastard offline RPG hsz: 297 Összes hsz: 423
|
Írta: 2021. július 31. 22:19
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=835108#post835108][b]Weiss Arion Ruben - 2021.07.31. 22:19[/b][/url] "Júlia" - Debrecen - a lila kendős lány esetein the heat of the moment
A következő képi sorok vulgaritás, erőszakot, szexualitást és annak kendőzetlen megjelenítését tartalmazzák. Érzékeny lelkű olvasók, mélyen vallásos lelkek számára felkavaró lehet, nem ajánlott, mindenki más azt tesz, amit akar. Ha mégis kíváncsi vagy rá, kattints és élvezd a műsort. |
|
És akkor abba lehet hagyni az ócska játékot. Amúgy sem szokta sokáig húzni a dolgot, nem megy felesleges köröket. Oké, oké, kicsit húzza az agyát, úgy tesz, mintha félni kellene tőle, mintha ő lenne a legszörnyűbb ember a világon. Egyeseknek az, sokaknak az lehetne ha tudnák, miket művelt valaha, mi tapad a kezéhez. Ma azonban egyiket sem teszi, csak szórakozik. Mindenféle, fajta nőtípussal találkozott már, ezt bátran állíthatja. Rontott már meg szüzeket, vagy éppen nyíltak nagyra a szemei, amikor egy annak tűnő úgy vette rá magát, hogy a lába remegett belé. És napestig lehetne sorolni, vagy csak éppen nosztalgiázni a top 10-es listán. Már ha lenne, az csak a gyerekeknek való. Felnevet erre az egészre. Kerülgetik egymást, mintha egyikük sem tudná, mi a jó következő lépés, mi az, ami igazán kéne most. Ahogy róla lekerül a zakó, az inget is megbontja, de a továbbit meghagyja feladatnak a másiknak. Nem az a fajta alkat, akit úgy gyúrtak, de nem is egy vézna kis giliszta, pontosan tudja, hogy így a jó, ezt még szívesen nézik, se nem túl sok, se nem túl kevés. Ahogy a másik is tökéletesen ezt mutatja. A műanyag sosem volt a kedvence, a természetes annál inkább. Ínyenc mindenben, ami az életét jellemzi, pont most ne lenne az? Tekintetével követi, ahogy ledobja a bőrdzsekit, de semmi mást. Ám legyen, az az apró ruhácska sem takar sokat és mégsem mutat eleget. Nem reszket a másik, nem fél, már nem is érti, miért tette fel sokadjára. Talán mert ekkor szoktak mégis visszalépni. De ő nem és ez már tetszik neki. Mocskos vigyor terül szét ajkain, ahogy ujját veszi a nő az ajkai közé. Aprót rezdül csupán, érzi meg bőrén a karistolást, de fájdalomról szó sincs. Szabad ujjai cirógatják meg állát, miközben másik kezével simítja félre, majd tolni kezdi le válláról a vörös ruha anyagát. Közelebb hajolva hinti ismét csókokkal vállát, kulcscsontját, ha elengedi, másik kezét is bevetve azon van, hogy a kis ruhácska lejjebb kerülhessen. Nem sokat szórakozik, ahogy végül formás keblei egyikére simítja tenyerét, masszírozza finoman. Lassan hátrál vele, aligha lehet lépésnek nevezni, ahogy inkább csak irányt mutat, miközben tovább szabadítja meg a viselettől, mégis felfedez. Egy ponton áll meg, hogy eddig válla körül sündörgő ajkait még lejjebb vezesse és olyan csókokat hintsen kiszabadított mellére, hogy apró libabőr lepje el mindenütt. Kóstolgatja, ujjai közé csippenti a bimbót, hogy fájdalmas - nem szó szerinti – hiányt okozzon, amikor derekára fogva kapja fel, mint valami tollpihét és az ágyhoz lépjen. Egyelőre nem dobja rá, előtte teszi le, hogy aztán szórakozzon a fene, ő a vörös ruhát a földre küldi, miközben pedig magát szabadítja meg ingétől, a nő ajkai után kapjon és vad táncba hívja.
|
|
|
|
Weiss Arion Ruben INAKTÍV
bastard offline RPG hsz: 297 Összes hsz: 423
|
Írta: 2021. szeptember 26. 14:26
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=837340#post837340][b]Weiss Arion Ruben - 2021.09.26. 14:26[/b][/url] "Júlia" - Debrecen - a lila kendős lány esetein the heat of the moment
A következő képi sorok vulgaritás, erőszakot, szexualitást és annak kendőzetlen megjelenítését tartalmazzák. Érzékeny lelkű olvasók, mélyen vallásos lelkek számára felkavaró lehet, nem ajánlott, mindenki más azt tesz, amit akar. Ha mégis kíváncsi vagy rá, kattints és élvezd a műsort. |
|
A játék véget ért és meglepő módon két nyertesük is akad. Nem mintha ez nem lett volna előre tudott, hogy itt ma vesztesek nemigen akadnak. Nem is kellenek, nem az volt a cél. Nem az lesz. Noha csak egyszerű, apró üzletnek indult csupán, játéknak, majd minden kikapcsoló, átlépő élvezetnek. A szobában már nincs senki, nem ér ide zene, csak saját lélegzetük, szívük hevesebb dobbanása vagy épp kapkodó, kutató ujjaik nesze zubog fülükben. Egy sóhaj, az apró vagy épp éhesebb csókok után épp olyan kellemesen borzongató, mint egy ütemesebb dallam dörömbölése. Bőre válik libabőrössé, ahogy érinti hasának bőrét, körmei útja mentén indul a kellemes érzet, rándul egy aprót ott, ahol az izmok érzékenyebbek rá, majd ereszt ki ajkain egy mély sóhajt. Kutatja az érzékeny pontokat és meg is leli, tudja, hogy hogy kell keresni, kutatni azt. Érzi, ahogy ujjai között keménykedik meg, csókol rá, szívja meg aprón, miközben édes hangja fülébe költözik. Nem játszadozik tovább a kelmével, a földre küldi, lép át felette, immáron a másikkal a karjaiban. Amint az ágy van alatta, úgy törne fölé, azonban még túlságosan sok textil borítja altestét. Besegít a gombokban, abban, hogy letornázza magáról és már ott is van. Nem siet, ráérősen ereszti alakját fölé és kapja el a tekintetét. Egy pillanatra akad meg, ahogy először barnát, majd kéket lát, de agya egyelőre csak annak fogja fel, hogy azt sem tudja, mit figyel. Nem arra akar figyelni. Ajkaival először a másikét bitorolja, kóstolja, majd engedi el és nyakához hajol. Apró csókjaival borítja be, halad lejjebb és lejjebb, hogy az előbb félbehagyott dolgát tudja folytatni. Most a másik mellét veszi ostrom alá, miközben a formás combok fonódnak köré. Egyik kezével támaszkodik mellette, míg másik oldalán siklik végig. Lágyan simítja a puha bőrt, éri el combjait, cirógatja, szinte már-már mintha porcelánból lenne, olyan óvatos vele. Végül feljebb csúsztatja azt, beljebb és beljebb, elérve érzékeny pontjait odalent. Miközben ajkai mellei bőrét vagy épp nyakát ostromolják, ujjaival kényezteti odalent, lassan, szinte kínzó tempóra nyújtva az élvezetet. Hiszen hova sietnek? Elengedi ajkaival, ahogy feljebb húzódik ajkait csókolni, úgy csusszan belé ujja, hogy könnyed csuklómozgással ingerelje, odáig, ahol már nem bírja tovább a várakozást. Saját, vágytól feszülő öle már birtokba venné, de ő türelmes, egy bizonyos pontig. Most is játszik vele, kegyetlenül, ahogy nem szégyelli. Rávigyorog, mielőtt lágyan harapja meg a másik alsó ajkát, megszívva azt, megint tekintetét fúrva a másikéba. Mintha az előbb mi sem történt volna. A lassú kézmozdulatok odalent, az éhes, vágyakozó figyelem, pattanásig feszült idegek, lassan abbahagyja. Ujjait kihúzva, csípőjével előre törve hatol belé, most belőle törnek ki a hangos nyögések, ahogy végül mozogni kezd.
|
|
|
|
Weiss Arion Ruben INAKTÍV
bastard offline RPG hsz: 297 Összes hsz: 423
|
Írta: 2021. október 24. 10:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=838545#post838545][b]Weiss Arion Ruben - 2021.10.24. 10:52[/b][/url] "Júlia" - Debrecen - a lila kendős lány esetein the heat of the moment
A következő képi sorok vulgaritás, erőszakot, szexualitást és annak kendőzetlen megjelenítését tartalmazzák. Érzékeny lelkű olvasók, mélyen vallásos lelkek számára felkavaró lehet, nem ajánlott, mindenki más azt tesz, amit akar. Ha mégis kíváncsi vagy rá, kattints és élvezd a műsort. |
|
Az apró változásokat most valahogy nemigen veszi észre, de senki sem róhatja fel neki, minden gondolata most egészen más körül forog és ez így van rendjén. Igencsak rossz hír lenne, ha a falon lévő mintára vagy bármi másra emlékezne vagy figyelne. Szerencsére, nem fenyegeti eme veszély, minden porcikáját foglalkoztatja és bizony, meg is dolgoztatja, ahogy a nőét is. Szende szűz kisfiút előadni kár lett volna, hiszen már ott, a tánctéren sem úgy ért hozzá, mint aki félne bármitől. Már az elején elvetette és azok amúgy sem szereztek volna be kincseket tőle, ha mégis, nem cipelik utána idáig. A szoba csendjét törik meg az eleinte apró hangok, ahogy még csak kóstolgatja az érzékeny pontokat, majd végül, mintha már régről ismerné, úgy fokozná az élvezeteket. A nő hangja verődik vissza a falakról saját, éhes szuszogása közben. Fel-felsóhajt, miközben a másik a kezével, ujjaival érinti bőrét, vagy csak szimplán élvezi azt, ami vele történik. Helyes. Több sem kell, pontosan tudja, érzi, mikor van idő arra, amit tesz. Mintha mind a ketten direkt formálták volna magukat közel tökéletesre, ha tudná, hogy az egyik csak ámítás, más lenne a helyzet. De tudatlan és ez neki kedvez mégis, hiszen hol érdekli őt, mi is az igazság. A sajátja is részben hamis, a mostani, meztelen mivolta és viselkedése a legvalósabb, ezt sehol sem kell másképp, máshogy mutatni. Ösztönök. Finoman harap a bőrre, miközben beljebb csusszanva helyezkedik el a puha combok között. A hangos nyögésre sajátja a válasz és egy ragadozó vigyora, aki végre megkapta a zsákmányát. Mozogni kezd, de még ebben sem a veszett, ész nélküli tempó diktál. Szép fokozatosan, egyre jobban és jobban merül el benne, hogy aztán ajkaival, apró zihálások, sóhajok közepette érintse bőrét egy-egy csókra. Hátán feszülnek meg az izmok, ahogy megérzi a karmolást, a jóleső borzongás fut végig gerincén, ahogy mozdul. Fokozza a tempót, az iramot, engedi, hogy ajkait elkapja falják azokat. A combjára szorít, mintha még közelebb és közelebb akarná. Lassan kúsznak fel a csúcs felé, egyre hangosabb és hangosabb a vágy szava. Őt sem érdekli, mit hisz a falon túl, vagy bárhol lévő ember, csak saját, mély orgánuma költözik a másiké mellé. Lehetőséget ad, hogy ha akarja, a másik fordulhasson vele, hogy az utolsó pillanatokra megkapja az irányítást, de ha nem érzi szükségét, marad felette, támaszkodik, mozdul és az őrület felé hajszolja az éjszakát. Bensője rezdül, ahogy torkából egy hangosabb hang távozik és a nő nyakát támadja. Egyre mohóbb, mintha mindent akarna.
|
|
|
|
Weiss Arion Ruben INAKTÍV
bastard offline RPG hsz: 297 Összes hsz: 423
|
Írta: 2021. december 7. 20:48
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=839919#post839919][b]Weiss Arion Ruben - 2021.12.07. 20:48[/b][/url] "Júlia" - Debrecen - a lila kendős lány esetein the heat of the moment
A következő képi sorok vulgaritás, erőszakot, szexualitást és annak kendőzetlen megjelenítését tartalmazzák. Érzékeny lelkű olvasók, mélyen vallásos lelkek számára felkavaró lehet, nem ajánlott, mindenki más azt tesz, amit akar. Ha mégis kíváncsi vagy rá, kattints és élvezd a műsort. |
|
Nem kellenek lángok, a szoba levegője nehéz és forró, a vágyak és a játék vége szennyezi és mérgezi, lassan aligha lehet lélegzethez jutni, azonban nem szám. Semmit sem. A mai estére megkapta a trófeáját, nem mintha gyűjtene és dicsekedne, talán pár nap és el is felejti. Mert ő már csak ilyen, lelketlen és tékozló, aki mégsem hagy ki egy alkalmat sem. Bolond lenne és ő szeretné azt hinni, hogy sosem válik azzá. Mégis, minden romlottsága ellenére mintha el akarná halmozni a másikat minden jóval, mindennel, amit csak adni tud ajkaival, testével, annak különböző részeivel. Ugyan harap, de csókkal fedi le, majd ujjaival törtet és markol, szinte mintha birtokolni akarná a másikat, akár csak erre a röpke időre. Pedig semmit sem tud róla, azóta sem derült ki semmi, csak ami agya rejtekébe itta bele magát. Egy apró villanás, egy pillanat, amire akkor is figyelt, mikor minden más érzéke egészen máshol járt. Majd később, majd egyszer, ha fontos lesz. Ha. Elválik, majd megmondja az idő, amikor eljön az ideje. Addig is, ő játszik, mocskosul. Felmordul, amikor a nő veszi át az irányítást és fordulnak. Mohó tekintettel pillant fel, amint elhelyezkedik, ahogy fölébe kerül. Testének porcikáit fedi fel újra, ahogy mozdul, újabb nyögések törnek fel belőle. Combjaiba markol, karmol, majd csúsztatja feljebb és feljebb ujjait. Egyikkel megtalálja ismét a kerekded mellet, rámarkolva és mégsem fájdalmasan kényezteti, játszadozik vele. Nem lassú tánc ez, már nem. Hagyja, hogy adja a tempót, érzi a feszültséget és érzi azt, hogy a határok lassan eltörlődnek. Nyögéseibe zihálás vegyül, mellkasa hullámzik, ahogy lassan közeledik a vég felé. Megragadja a másik csípőjét és miközben a nő épp a gyönyört éli, ő még rásegít, csípője moccan, ahogy szinte megemelkedik vele pár lökés erejéig. És ekkor éri el ő is, öblös hangja tölti ki a szobát és egészíti ki a másik hangját. A mámor érzése ködösíti el tekintetét, ajkai táncot járnak, ahogy végül most ő fordul vele, utolsókat mozdulva lassul le, majd végül áll meg, hogy felette támaszkodva, zihálva pillantson le rá. Az elégedett arcot nézi, vigyorodik el, ahogy pontosan azt kapja, amit kapnia kell. Ó igen, tökéletesen tudta, tudja, mit kell tennie. Lassú csókokkal kényezteti el az elégedett arcot, majd végül kicsusszanva belőle, oldalra gördül mellé, hogy zihálását, kapkodó szuszogással váltsa fel és a plafon felé tekint. - Ilyen üzletet kívánok mindenkinek – szúrja oda végül, egy szünet után, miközben felkönyököl. Nem számol és nem is tesz az összebújás felé, a kedves szavak és a szinte már romantikus jelenet felé. Felesleges. A reggelt nem együtt fogják megélni..
|
|
|
|
Weiss Arion Ruben INAKTÍV
bastard offline RPG hsz: 297 Összes hsz: 423
|
Írta: 2021. december 8. 20:17
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840004#post840004][b]Weiss Arion Ruben - 2021.12.08. 20:17[/b][/url] Yezebel - otthon, kényelmesen, prédát mustrálvaLábait kényelmesen előre nyújtva ücsörög a kanapén az ifrit mellett. Egyik keze a háttámlán nyugszik, a másik hosszú ujjai bele-belevesznek a macska csillogó, puha bundájaba. A dohányzóasztalon a vacsora maradéka és az ital, amit megkezdett. Ez egy teljesen átlagos pillanat is lehetne, olyan, amit talán ki sem néznek belőle és életidegen, hogy ennyire higgadt és csendes legyen, ne pedig az a harsány, akinek mutatja magát. Pedig ez sokkal közelebb áll a valósághoz, csak éppen most nem borítja semmi, ami arra utalna, hogy mi is éppen a mocskos "hobbija". Ugyan a fürdőt ő is megjárta, még nedves tincseit lapította hátra, megszokott módon, korántsem olyan kényelmesben pihen, mint a másik mellette. Ugyan sem öltöny, sem valami pazar darab, a köntösre még mindig nem szokott rá. Majd ha öreg lesz és rengeteg fiatal nő veszi majd körül. Apropó a másik; ez az, ami miatt ez a pillanat nem lehet átlagos, mert az ifrit személye minden, csak nem az. Számára mégis, az illat, ami körbelengi, a külleme és persze a hang, ami megüti fülét. Erre forgat szemét, hogy már ő is. Közeledik az év vége, mmeglátszik. - Írtál a Jézuskának is? - pillant oldalra, ahol az ifrit épp a telefonját kutat valamit. Előre dőlve veszi kézbe az italt majd fordul felé, ahogy a legújabb találat adatait sorolja. Több mint jó, biccent ő is, mintha neki kellene nyugtáznia a találatot. Neki mindegy, ha szólnak hogy menni kell, felőle bárki lehet. - Végre akadnak ebben a pusztulatban érdekes arcok is. Az imáim meghallgattak. Na most még három ilyet és én sem fogok unatkozni. Mit művelt szerencsétlen? - mert ha tudná, hogy kik figyelmét keltette fel, lehet azt kérne, zárják vissza, de azonnal. Így azonban marad az, hogy egy gyönyörűe szőrt pókháló készül neki és szépen bele is fog sétálni. Egyelőre neki aztán tényleg nincs semmi dolga, ellenben ha az ifrit úgy kívánja, besegít a játékba. - Nekem nem ez jutott eszembe erről. De hát a te ízlésed - hajol közelebb meg is nézni az illetőt. Így már beugrik, hogy látta itt a városkában már futólag, de nem tűnt annak, ami. Nos, most már aztán végképp nem menekül. - És mi is pontosan a terv? Olyat is találhatnál akivel én játszhatnék - dől a kanapé támlájának, elvéve a telefont, beleolvas ő is a mesébe.
|
|
|
|
Weiss Arion Ruben INAKTÍV
bastard offline RPG hsz: 297 Összes hsz: 423
|
Írta: 2021. december 8. 20:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840008#post840008][b]Weiss Arion Ruben - 2021.12.08. 20:52[/b][/url] Yezebel - otthon, kényelmesen, prédát mustrálvaYezebel ezer arca körül mégis azt ismeri a legjobban, aki mellette törleszkedik a kanapén. Neki olyan megszokott, mint másnak a tükörképe, mégis, mindig talál rajta valami újat. Általában ez az új csillog és drága holmi, hol épp tőle, hol mástól, hol meg csak úgy. Itt mindketten önmaguk, még ha ebből egy hivatalosan bőrt és alakot nem vált mindig, egyszerűen adja el azt, ami van, az illúziók pedig újat teremtenek, ha szükség van rá. Érdekes lenne egy kívülálló pillantása, mennyire kapnak sokkot, szerencsére, ha meg is történne, hamar eltűnne a bizonyíték a fejekből. - És az rossz? Így is mindig vagy ezer dobozt kapsz – vigyorodik el, mintha tényleg elhinné, hogy Yez attól tart, a rosszak listáján nem jut neki semmi. Épp jutott, valaki, így aztán megint olyan karácsony áll előtte, ahol fürödhet minden jóban. Nem mintha olyan „család” lennének, akik ünnepelnek ilyesmit és mégis, csak épp nem biztos, hogy sokan leülnének velük egy karácsonyi vacsorára. Bőrén érzi, ahogy átkarolja, apró libabőr telepszik meg vállának csupasz részén, ahogy kényelmesen dől bele a pillanatba és abba, hogy közel tartja magához. Megtámaszkodva figyel, hiszen a másik érezhetően pörgött rá a témára és falja a sorokat, amiket fentről küldtek és amelyekkel megkezdődik a játék. Láthatatlan szemek jegyeznek fel és meg minden apró lépést és cselekedetet, még olyat is, amelyre talán soha, senkinek nem lesz szüksége, ha viszont mégis, előkerül, rombol és fenyeget. Az evidens, hogy ha valaki sáros, arról vastagon szedett jegyzet pihen és elkerülni nem lehet. Fülel hát, hümmög párat, szemöldöke emelkedik meg a hallottakra. Ó, vagy úgy. Hogy ennyire? Erre nem számított, valahogy pitibb, semmisebb dolgokban gondolkodott és tessék. Még a végén ténylegesen érdekes kincset találtak. - Zene füleinknek, úgy érzem. A kísérlet mindig, a halál pedig főleg. Van erre pár vérfarkas, tessék, még csalit is vihetsz neki – ha meg meghalnak, nos, nem az ő gondjuk. Sosem, semmi, mossák kezeiket. - Folytasd csak – mintha regény lenne, egy történet, aminek hallania kell a végét. Felnevet, ahogy megérzi a finom szorítást a nyaka táján. Nem oda nyúl, hanem Yez vállához, ott, ahol az anyag lecsúszott, és mintha csak a macskát, úgy cirógatja meg. - Nem veszem el tőled, ameddig azt nem mondják. Ne legyél pukkancs – mintha csak a gyerek bújt volna elő, amelyet, minden arca közül a legjobban gyűlöl, menekül előle. Bár ez inkább más, egyszerre komoly és komolytalan. - Nyilván rám, vagyis rá, hogy hozzáérek – adja máris azt, hogy ő a központ. A macska elégedetlenül, szinte villanó szemekkel mordul fel, hogy kitúrják, egy pár pillanatra még vádlóan is néz a betolakodó felé, majd arrébb vonul, hogy lemossa magáról a gyalázatos érintést. - Ó, igen. Játszom. De nem ilyet – nem mintha most azonnal akarna is. Elvan azzal, ami akad. Ujjai, amelyek eddig a macska bundáját csesztették, most megtalálják a másik tincseit, azzal játszadozik tovább, miközben olvas. - Jaj annak, aki most be akarna zárni – jegyzi meg, ahogy tovább görget, végül a végére érve teszi le maguk mellé a telefont. Könyökére támaszkodva, fejét megtartva pillant le végül és hümmög párat. - Egy párszor említetted, igen. Reméljük valóban izgalmas. Bizalom kell, így nem nyithatsz azonnal a farkasokkal mégsem. Olyasmi kell, ami elesett és mégis megragadja. Nagy a családja, esetleg onnan?
|
|
|
|
Weiss Arion Ruben INAKTÍV
bastard offline RPG hsz: 297 Összes hsz: 423
|
Írta: 2021. december 11. 08:17
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840086#post840086][b]Weiss Arion Ruben - 2021.12.11. 08:17[/b][/url] Yezebel - otthon, kényelmesen, prédát mustrálvaJó kérdés, hogy ebben itt mi számít neki játéknak. Az erőszak vagy éppen teljesen más? Hiszen majdhogynem mondhatni, hogy az egész világ az övék, így aztán színtere van arra, hogy minden egyes formát megtapasztaljon, játszani tudja. Nem is tud választani, vagy ha igen, azt kimondva talán még egy halovány árnyalatot tudna csalni a másik arcára. Az, hogy az épp a zavar, vagy más, mindegy. -Legtöbbször kérik is a csendes módot. Nekem az egész ittlétem egy játék, hogy senki vagyok, mégis valaki, miközben nem látnak semmit sem. A többit pedig ismered. Azt, amikor kegyes vagyok közben és amikor nem – halovány, szinte már-már ragadozóhoz illő vigyorával cirógat végig Yez nyakán, arcának élén, hiszen ki más, ha nem ő látta ezeket a feleket. Visszatér a tincsekhez, újfent azzal játszadozva von vállalt. - Nekem mindegyik szórakoztató. Ezzel is lehetne mit játszani – bök a telefon felé, azonban ez nem az ő terepe, nem az ő játéka. Az persze nem tilos, hogy ihletet adjon, vagy épp bármi megoldást, ebben nem rest, hátha végül mégis kap egy kis koncot vagy ő nézheti végig, mire jut. - Csak ne Lacika. Attól még ez a szerencsétlen is kitépi a haját – ingatja meg a fejét. Bár nem utolsó szempont, hogy el lehetne adni a gyereket, mint vérfarkast, csak épp annyira lenne hihető, mint amúgy egy ál alak lehet. Plusz sok munkával járna, így csendben marad. Közben az ölében bőszen meg a dráma, halkan nevet fel, hogy ennyire mindent akar és még sem tud dönteni. Nem félti, mert tudja, egy ilyen után jönnek a legjobb ötletek. - Lassú vagy gyors játékot akarsz, ezt még ugye mérlegelni kell – mintha amúgy nem tenné, de jobb hangosan beleszállni az ötletekbe, mint csak figyelni és bámulni. Aprót moccan, mintha elzsibbadt volna már a sok ülésben, majd lepillant, amikor hangját hallja. - Akár – hümmög pár sort. Bár gyerekeket nem üt, tudja mit ért kislány alatt. Arcát ugyan nem adná, elvégre még sajnos itt kell élnie egy ideig, de az ötlet alapnak elég. – Milyen kegyes vagy, hogy nem lennél mérges. Én meg nem ütnék nagyot. Annyira – vigyorog. Noha az erőszak nem része életüknek, a fájdalom igen, az a fajta, ami mégis kellemes. – Na ha ennyire hiányzik – tűri fel az inge ujját, hogy itt és most azonnal megejti, ha kell, de ugyan úgy csak a hajtinccsel játszadozik. Tudja, hogy nem most vágyik rá és nem arra, amit ő, nem olyan rég játéknak nevezett. - Vélhetően senki, hacsak itt nem találta be valaki. Talán épp neki kellene egy gondoskodó. Lehetnél a kis barátja, aki segíti – bár általában nehezen van az ilyen kimondva, jelezve. Valahogy abból, amit olvasott, nem az jön le, hogy akkora támasz lehetne. Aztán ki tudja, mások is okoztak már neki meglepetéseket. - Na? – pillant kérdőn, majd vigyorodik el a fejét ingatva. Ha ennyire kívánja, megadja. Nem mintha olyan sűrűn mondana nemet az ötleteire, mert, nos, az ízlésük sok mindenben hasonló, valahogy ez pedig kissé meg bizarrabbá teszi a kapcsolatukat. Egy tincset csavar ujjai köré, majd hullik le, amikor hirtelen ül fel és dől rá. Derekát átkarolva húzza bele ölébe, miközben feje billen minimálisan oldalra, a boldog vigyort látva pedig minden világos. Jutott valamire. Halk szuszogása hallatszik, miközben a másik beszél, derekán pihenő kezével tartva magukat. Végül fejét dönti hátra a támlára, mintha nem dőlt volna már el rég, mi is válasz. - Leszek a segéded, örömmel. Legalább nekem is jut belőle. Talán mégis picit előre hozott karácsony ez – mintha ünnepelne. Persze, majd pont ő. – Elveszem a méltóságát és te leszel a megmentő? Rettentően bájos. És aljas. Ügyes – lehel lágy csókot halántékára, majd dől el vele. – Mikor akarod?
|
|
|
|
Weiss Arion Ruben INAKTÍV
bastard offline RPG hsz: 297 Összes hsz: 423
|
Írta: 2021. december 12. 23:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=840167#post840167][b]Weiss Arion Ruben - 2021.12.12. 23:33[/b][/url] Yezebel - otthon, kényelmesen, prédát mustrálvaI write sins, not tragedies
A következő képi sorok vulgaritás, erőszakot, szexualitást és annak kendőzetlen megjelenítését tartalmazzák. Érzékeny lelkű olvasók, mélyen vallásos lelkek számára felkavaró lehet, nem ajánlott, mindenki más azt tesz, amit akar. Ha mégis kíváncsi vagy rá, kattints és élvezd a műsort. |
|
Se kedve, se más nem akad, ami miatt most felüljön a nosztalgiavonat szerelvényére és elkezdje a kis meséit arról, hogy kit hogyan talál meg és mivel. Alapvetően amit kell, azt pedig bőven tudja a másik is, efelől nincs kétsége, hogy amikor arra kerül a sor, vagy mástól vagy személyesen tőle kapja meg mindazt. - Elég baj az, hogy nem tudod – enged meg egy fintort, főképp arra, ahogy jellemzi azt az alakot, meg úgy az egészre. Érti és el is ismeri, hogy trükkös és alapvetően ártatlannak vélt mivoltuk miatt nem egyszer és nem is utolsónak lesznek hasznosak, azonban ez a tényt nem változtatja meg; számára a legidegesítőbb teremtmények, pedig, ő is volt az. Túl sok beszéd, idegesítő kérdések hada és napestig tudná sorolni, hogy mi is az ő gondja. - Lehet nem tud, lehet tényleg egy kibaszott aduász, de akkor is idegesítő. És akkor a többit nem is mondom, mert akkor sikerül magadra is venni. Majd lesz, aki megsimogatja azt a fejet – von vállat végül, mert indokolatlan nem fogja magát felszívni, felesleges, annál azért ő jóval több. Valahol. Neki is megvannak bőven a hibák, amikkel együtt kell dolgoznia, úgy mindenkinek. Most azonban ezek mind-mind mennek félre, hiszen nem ez van a porondon, hanem jóval több. Lehet, hogy ott is a gyerek kerül elő egyszer, egyelőre azonban alapozni kell, amihez kicsit mégis több kell majd. Jóval több. - Nnna, csak nem határidős? - vélhetően ezt azt időkeretet nem úgy kapta, hanem saját magának állította fel, amivel semmi gond nincs. Minél előbb, annál jobb. Nem türelmes fajta, de, ez kit lep meg. - Volt olyan, amibe nem tettem bele mindenem? - rejtett, erőszakos rész itt, ennek a kis szegletnek a világban nemigen ismert. Egy megbúvó, sötét árny, ami mindig vár és vár, mikor lehet hasznos. Mégsem ez az, ami majd kezét fogja irányítani, amikor eljön az ideje. Ó, nem. Annál talán még mocskosabb, amik mellett lehet egyesek mégis a kemény pofonokat kívánják. Elvigyorodik arra, hogy a fejében olvas, azonban azóta sem, hogy itt telepedtek meg, nem sajátította el a képességet és nem is törekedett rá. Látta, hogy az iskolai tanárok közül van, aki vállal lakosokat is a városban, de mint mindennel, csak akkor törődik, ha arra utasítják – de a lehetőség maga csábító gondolat. - Ott és akkor menni sem tud majd. Fekszik a hideg kövön s arra vár majd, hogy vége legyen. De nem a világ végén, mégsem ott, ahol mindenki látja. Tudom már hol kell. És tudom, hogy neked a legszebb és legártatlanabb pillantásod kell – cirógatja meg az arcot, mintha épp most vizualizálná azt, hogy mi is történik. A szemei előtt a kép és szinte már érzi a fájdalmat ökleiben, ahogy bizsereg egy-egy ütés után. - Ha nagyon hős akarsz lenni, még el is kergethetsz – ki tudja, mit választ végül, vannak arcok, akiknek egy átok, erélyes szó is jól áll. Ő majd simlis, semmilyen arcot választ, olyat, aki mindenki rács mögé akarna és közben mégis félik társaságát. Az apró csókra borzong meg, derekán pihenő keze kalandozik az érintésre és szusszanva billenti kissé oldalra a fejét. Mellkasa emelkedik meg, ahogy sóhajt és lehunyja a szemeit. - Milyen aljas, hamis biztonság. Tetszik – az a lakás semleges, tiszta és mégsem üres, nem érzi az ember, hogy csak kirakat, egy újabb álca. Meleg kis lak pontos mása, tökéletes pókháló lesz. - Nehogy a végén én legyek féltékeny – dörmögi ahogy befejezi, eldőlve érinti csupasz mellkasát, miközben Yez alakjáról is leomlik az anyag. Nem is pattan fel, ahogy kiejti a szavakat, helyette ajkait célozza, azokat a hazugokat, amikkel épp most ítélt el valakit. Először finoman, aztán aprón harapva ízleli, dereka tájékáról pedig egészen lejjebb csusszannak ujjai, a maradék anyagot is elkergetni látszik. - Nekem azért lenne előtte egy javaslatom – búgja felé, ahogy szinte ölbe kapva fordul vele, ugyan nincs sok helye rá, de biztosan tartja közben. Immáron fölötte támaszkodva, mint holmi dicséretként, úgy kezdi el nyakát, vállait kényeztetni ajkaival, majd lejjebb és lejebb haladva áll meg mellkasánál, hogy onnan pillantson fel rá. - Vagy nagyon sietsz? - széles vigyorral tarkítja pillantását és ujjai a bőrén táncolnak.
|
|
|
|