36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 49 ... 57 58 [59] 60 61 ... 69 ... 135 136 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. március 5. 20:41 | Link

Ruben
Küllem|Debrecen|


 
Az egész éjszaka egy hosszú előjáték, izgalmas, de mintha hónapok óta játszott játék volna. Ahogy felel elmosolyodom.
- Minél tovább húzod, annál nagyobb elvárásaim lesznek. - lenézek a nadrágjára, úgy, hogy ő is tudja mit nézek, aztán vissza rá. Szememben bajkosság csillog, a beszólás nem vesztegetés, inkább ugratás, egyszerű csipkelődés. - Mond nem félsz, hogy a végén nem tudod teljesíteni? - mosolyom kiszélesedik, aztán a pulthoz érünk. A meghívás gálás, bár nem is számítottam arra, hogy azt mondja, na fizesd ki kis anyám magadnak.
- Ez esetben egy martinit szeretnék, két olívabogyóval -   adom le a rendelésem. Általában ezt szoktam szürcsölgetni, ha én választok, meg sokkal kézenfekvőbb mint egy színes-nyálas koktél. Finom, de a kezedben tartva automatikusan varázsol belőled Playboy arát.
A kérdésre elfordítom fejem a tánctér felé. A kimelegedett emberek vonagló testeire, amiket a vibráló lila és kék fény ölel körül, s csillan meg bőrükön az izzadság.
- Táncolni akarok - jelentem ki. Úgy érzem, kinn kötettett közöttünk egy paktum. Ma lesz valami előbb vagy utóbb. Azonban előtte még akarok egyet táncolni. Önfeledten, ahogy azok az agyhalott zombik odaát. Megérkeznek az italok. Talán koccintana, de nem várom meg, beleiszok egy elég nagy kortyot, aztán felállok.
- Na mit szólsz nagyfiú? Megforgatsz párszor? Vagy egyedül kell, hogy táncoljak? - kérdezem. Egyik lehetőség sem probléma, tudok én úgy is táncolni, hogy a legtöbb sztriptíztáncos megirigyelné a mozdulataimat, s nem bánom, ha csak gyönyörködni akar benne. De bizony, ha feláll, akkor első kézből is kaphat akár egy táncot, ahol bizony nincs olyan szabály, hogy mindent a szemnek, semmit a kéznek. Oh itt mindent szabad mindennek. A prűd csajok maradjanak csak a kastélyba. Húzzák be a függönyt és magolják másnapra az unalmas asztrológiát, de én élni akarok, még ma. Akkor is, ha ez a férfi soha többet nem jön velem szembe, ha csak egy éjszakás is lesz a dolog. Bár kétlem. Kibenyaszott jó cuccot árulok. Vissza fog még jönni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiss Arion Ruben
INAKTÍV


bastard
offline
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
Írta: 2021. március 15. 00:28 | Link

"Júlia" - Debrecen - a lila kendős lány esete

Szereti a játékot, ha mocskos, akkor főleg, minek áltassa magát vagy a másikat azzal, hogy valami elérhetetlen és megérinthetetlen valakit játszik. Van olyan is, de ma nem, nem azért jött, hanem, hogy kiadja, kiadjon valamit, aztán mégis, talált és elvett, de nem ért véget, nem lett vége, így hát, örömmel ugrik fejest az egészbe, miért ne. Ez ő, nincsenek gátak.
- Ó, vagy úgy. Jobban is szeretem, mert még azon is túl lépve aztán, minden csak csoda és meglepetés, na meg öröm, színtiszta – tudja, hova és mit tekintett éppen futólag, érti a célzást is, vigyorog is rá, pont úgy, hogy vette a lapot. Bár változó, ki mit vár el és hogyan értékeli, úgy érzi, nem fog csorbulni az az elvárás. – Dehogy félek, szeretem a kihívásokat – hogy mire érti, talán most csak a kacsintása árulja el, de az élet terén is bőven kedveli, ha csak úgy elébe kerül és meg kell lépnie. Kihívások nélkül sivár minden, így aztán, könnyebb haladni és fejlődni.
- Máris érkezik – bólint az italra, bár esernyős koktélra számított talán, ez mégiscsak másabb. Rendel, magának is, bár nem martinit, az valahogy sosem volt kedvence, marad a whisky-nél, úgy néz ki, tipik azzá a fazonná vált, aki feszt azt kortyolja, bár még mindig nem nagy ivó, ezt legalább egészen megszokta. Nem aggódik, hogy itt az a fajta lesz, amelyik úgy fejbe vágja, hogy nem tudja, merre van az előre, eléggé vizezik itt ezeket, így nem ez fogja ma a padlóra vinni. Sőt. A poharat átadva kortyol a sajátjába, követi a másik tekintetét a parkett felé, a hömpölygő tömegre, akiknek mintha nem lenne holnap, úgy válnak eggyé a ritmussal, egymással, ahogy mozdulnak. Nem lepi meg, hogy oda vágyik, nem ücsörögni, viszont nem türelmetlen, pár kortyot még leenged, mire a másik megmoccan. Felé pillantva teszi le a poharát, majd követi ahogy feláll.
- Senki se mondta, hogy egyedül kell – áll fel ő is, hogy odalépve kezdje el közelebb vezetni a tömeghez, de nem bele, hogy tapossák és a nyakukba lihegjenek. – Hogy is volt, forgassalak meg párszor? – teszi meg, kezét fogva pörget rajta egyet, majd elengedve inkább közelebb vonva magához, eggyé válva a tömeg mozdulásával, mégis, csak vele mozdul a ritmusra, hol érintve, hol csak apró távot tartva, mozdulatai határozottak, felszabadultak. Hagyja egy ideig, hagyja magukat összeforrni, elválni, aztán szintén eggyé alakulni, míg egy ponton tincseit söpri el, hogy közelebb hajol érezze leheletének cirógatását a nyak bőrén, de egyelőre csak a fülébe duruzsol.
- És te nem félsz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2021. március 30. 22:13 | Link

Zsombor
outfit|Vizsnyiczky-lak


- Elmeséltem a harmadik mesét is, elénekeltem a Panda dalt, sőt eltáncoltam a Maci táncot is, most már alszik – esik be az ajtón. Hihetetlen tény számára, hogy Zsombor nála van. Pedig mind az össze kilométerével ott ül a szobájában és türelmesen várja, hogy elaltassa a kisöccsét. Normál esetben kivételesen biztos meghagyná Sára az anyjának ezt a feladatot, így, hogy vendége van – mert egyébként ha itthon van, mindig nagyon szívesen tesz eleget nővéri kötelességeinek – de valami nagy estélyre mentek vagy mit magyarázott, a lényeg, hogy elpárologtak otthonról és csak másnap délelőtt érkeznek, mert valahol az isten háta mögött voltak. Őszintén nem bánja, hogy nem kell attól tartania, hogy valaki beront hozzájuk, még Lillát is sikerült leszerelnie valahova. Nem kérdezte hova megy, nem is érdekli. Szóval csak hárman vannak otthon: Sára, az öccse és persze a díszvendég. – Nem tudom miért ment ilyen nehezen, máskor egy rövid mese után úgy alszik, hogy ágyúval se lehet kirobbantani. De most már egészen a tiéd vagyok – pislog kissé bűnbánóan a göndörre. Ha előre tudta volna, hogy a nyakukba szakad majd Stefan felkészíti Zsombort, de a szülei az indulás előtt egy órával szóltak neki, mikor már itt volt nála a fiú. Így hát eddig nem nagyon tudtak kettesben lenni, pedig Sárának nagy tervei vannak. Szeretne végre túlesni bizonyos dolgokon, amikkel talán már tartozik nem csak a fiúnak, hanem magának is. Épp itt az ideje, hogy ilyen szempontból is képes legyen lezárni a múltat.
Kihasználva pyromágáját egy mozdulattal gyújtja meg a bekészített gyertyákat – mert persze a színes-szagos mécsesek nála hozzátartoznak a romantikus idillhez, nélkülük el sem tudná képzelni. Lekapcsolja a lámpát, így az egész szoba kissé sejtelmes, ám igen barátságos félhomályba burkolózik. Vett pezsgőt is, bár az a hűtőben pihen, mert elfelejtette kivenni. Nem mintha részegre akarta volna magát inni, de számított rá, hogy lehet hogy ráférne egy-két korty alkohol szíverősítőként, a pezsgőn kívül meg nem nagyon van szeszesital amit meginna. Tagadhatatlanul finnyás.
Körültekint, hogy minden olyan-e, mint ahogy megálmodta és csak ezek után battyog oda kedveséhez. Nem tudja, mi lesz itt ma este, de talán nem is akarja. Lesz ami lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2021. március 31. 00:26 | Link

Talán megtörténik
Csak veled lennék örökké


Hosszú estéjük volt, talán túlságosan is. Mikor a szülők elhagyták a kúriát Rara öccse egyszerűen megbolondult. Mindent is akart csinálni, lehetőleg egyszerre, és úgy, hogy mindegyikbe benne legyen Zsombor is. S habár a göndör nagyon is furcsán érezte magát az idő legnagyobb részében, úgy érezte igen is jól teljesítette a feladatot. Végül amikor Stefannak aludnia kellett, még a srác is kapott egy ölelést. És ezzel sikerült is huszonöt százalékát megnyernie magát a családból. Remek.
- Biztos túlságosan is sokkolta az élmény, hogy egy olyan emberrel találkozhat, mint én - mosolygott a fiú őszintén a lány pihe-puha ágyáról. Rara mellett nem kellett megjátszania a szerényet, hiszen szerelme pontosan tudta, hogy nem egoizmusból mond ilyeneket. Szeretett tréfálkozni, ahogy a másik is. Azért alkottak ők ketten bombasztikus duót.
Zsombornak be kellett vallania, hogy akárhányszor elképzelte ezt a pillanatot, mindig határozott volt és magabiztos. Most viszont valami ismeretlen eredetű idegesség lett úrrá rajta, ahogy lekapcsolódtak a lámpák. Ahogy a lány közelebb sétált hozzá, megfogta a kezeit, és mélyen a szemeibe nézett.
- Ígérd meg nekem, hogy ha bármilyen kétséged adódik közben, szólsz - kérte a göndör. Mind a ketten tudták miért teszi, és hogy miért beszél. Mert azt is tudták mi fog következni. Nem kis ideje tervezgették, mégis Zsombor idegenként kezelte a helyzetet. Az is volt neki.
Kezei lecsúsztak Rara kezeiről, és a derekánál fogva húzta magához közelebb a testét, hogy előbb gyenge csókokkal oszlassa el mind a kettőjükben a remegő kétségeket. Tökéletesen akarta csinálni, pedig fogalma sem volt róla mégis hogy kéne az ilyet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2021. március 31. 14:42 | Link

Zsombor
outfit|Vizsnyiczky-lak


Halkan elneveti magát, elvégre öccse nem az a fajta alkat, akit úgy sokkolnak az ilyen élmények. Két ilyen nővér mellett Zsombor már-már normálisnak számít. – Azt hiszem egy kicsit ő is szerelmes lett beléd – közli vigyorogva. Olyan szívmelengető volt látni, hogy kedvese mindenbe belement az öccse kedvéért, csak hogy boldoggá tegye Sárát. Nem kérte, nem kötelezte rá, de mégis meghozta ezt az áldozatot és ezért rendkívül hálás neki.
Ezek a felesleges körök, mint a lámpa leoltása és a gyertyák meggyújtása inkább csak időhúzásként szolgálnak. Addig is van ideje lenyugtatni hevesen dobogó szívét. Ennyire ideges Zsombor mellett még sosem volt, ugyanakkor azt veszi észre magán hogy nem is ideges, sokkal inkább izgatott. Persze van benne némi félsz, hogy mi lesz ha jön a jól ismert pánik, vagy ha nem lesz elég jó és csalódást okoz, de sokkal inkább egyfajta kellemes kíváncsiság és vágyakozás tölti el. Eddig jó, eddig jó.
- Ne aggódj, azt biztosan észreveszed ha nem szólok is. – hüvelykujja szórakozottan cirógatja kedves kézfejét, mielőtt a hosszú ujjak derekára fonódnak. Ahogy közelebb került a fiúhoz és ajkaik összeérnek lehunyt szemhéja mögött megjelennek azok a képek, amikre nem akar gondolni. Elias arca, azon az éjszakán. Az az éjszaka, mikor két rendőr vitte el a hídról, a pszichiátrián eltöltött napok. Mikor pánikrohamot kapott a bálon egyetlen apró érintéstől. Nagyot sóhajt és elhessegeti az emlékeket. Felidézi inkább azokat, amik ahhoz vezettek, hogy idáig jutottak. Mikor táncoltak a vonaton, mikor a Rellon alagsorában megvallották egymásnak mit éreznek, az az éjszaka, mikor Zsombor betört érte az Eridon tornyába… ezekre koncentrál. Jobbja a fiú mellkasára kúszik, míg balja eltűnik az úgy szeretett göndör tincsek közt.
Készen áll.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. április 1. 23:03 | Link

Ruben
Küllem|Debrecen|


A válaszára elvigyorodtam. Remélem is, hogy nem kell csalódnom.
Az italokat is kikértük, a whisky rendelésére elmosolyodom aztán felpillantok rá.
- Burzsuj- ugratom, kiöltve nyelvem hegyét. Tisztában vagyok fele, hogy veszélyesebb vizekre evezek, mert ha esetleg betaláltam és tényleg apuci pici gazdag fia, akkor akár magára is veheti. Na de akkor ha nincs veszve minden maximum kiengesztelem majd valahogyan.
Az italomba belekortyolok, de már állok is fel, nem tudok megmaradni a fenekemen. Ő még egy kicsit elkortyolgat az övéből, így úgy döntök, hogy akkor már lehúzom az egészet, ha elhagyom úgysem ihatnék bele többet. Ez nálam amolyan aranyszabály ilyen helyeken. Sosem lehet tudni, mikor akarják akasztani a hóhért.
Amint a férfi is feláll, felkiáltok vidáman és engedem, hogy vezessen, pörgetéseit pedig kacajokkal nyugtázom. Nincs rajtam ami pörögjön, a vörös ruhám a combjaimhoz simul, mégis úgy érzem magam néhány pillanatra mint valami angol kisasszony a bálon. És másnapra biztos letagadnám, de élveztem ezt a gondolatot. Azután magához húz, hiába a sok izzadt pali körülöttem, érzem az illatát. Aztán kicsit elhúzódom tőle, de csak, hogy a következő táncmozdulatommal újból közel kerülhessek hozzá. A ritmust követve játszadozunk egymással, nem is kell gondolkodni a következő lépésen, a testem automatikusan mozdul. Semmi szemérmesség nincs bennem jelenleg, még az sem érdekel, hogy a ruhám néhány centit feljebb húzódott, majd megigazgatja ő, ha akarja.
Aztán magához von, olyan közel, hogy a fülemhez hajolva érthessem szavait. Beleborzongok hangja búgásába. Sexy, mély férfihang.
Oldalra fordítom arcom, hogy a füléhez tudjak hajolni. Hallhatja ahogy elválnak ajkaim, aztán egy lágy harapást kap a nyakára.
- Szerinted félek? - kérdeztem ezután melegen búgva fülébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nádassy Norina Iza
INAKTÍV


b e a s t
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 99
Írta: 2021. április 5. 16:47 | Link



Őszintén megmondva nem gondoltam, hogy Reece komolyan fogja venni a vacsorás dolgot. Személy szerint poénnak szántam félig meddig, úgy illett a szituációba. De igen, volt egy olyan része is a dolognak, hogy szerettem volna még találkozni vele. Semmi hátsó szándékom nincs, nem szeretnék vele se összejönni, se megfektettetni magam. Egyszerűen csak jól szórakoztunk abba a buliba, s örülnék, ha ebből egy haverság vagy ne adj Isten barátság alakulna ki. Ezek szerint az érzés vagy kölcsönös volt, vagy túlságosan is jól nevelt, de most éppen egy Pécs egyik utcáján sétálok egy étterem felé. Az az egy kikötésem volt, hogy ne a faluba találkozzunk, ami már város, hanem távol tőle. Ennek egy egyszerű oka van: nem akarom, hogy apa megtudja, hogy kivel töltöm a mai estét. Félreértések elkerülése végett, nem Reecevel van a gond, szimplán frusztrál a gondolat.  Majd ha valaki komoly lesz és megérdemli, hogy bemutassam, majd akkor arra is sor fog kerülni, de ez szerintem majd sok-sok év múlva lesz. Kicsit szolidabban, mint a buliban, de azért nem szakadt farmerban és kinyúlt pólóban sétálok a megbeszélt helyszín felé. Kicsit izgulok, bár lövésem sincs, hogy miért. Azért ez egy teljesen más szituáció, mint az egyetemi buli. Az ablakon bekukkantok, de nem látom sehol, így arra jutok, hogy megvárom idekinn. Nincs is annál cikibb, mint mikor egy nő egyedül ül az asztalnál és rágcsálja a kenyér csücskét miközben vár. Aztán a pasi nem jön el. A nő legurít egy üveg bort, megeszi a kenyeret, majd távozik. Sőt, ha sóher, akkor csak csapvizet kér. Jesszus, lehet túl sok romantikus filmet néztem az elmúlt időben.
Utoljára módosította:Nádassy Norina Iza, 2021. április 6. 17:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
dr. Reece Laines
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


>> Trófea <<
offline
RPG hsz: 165
Összes hsz: 232
Írta: 2021. április 6. 17:18 | Link

Norina
akkor randizzunk >> Pécs, Bagolyvár >> vigyázz

Franc sem tudja, hogy komolyan gondolta-e egyébként akkor és itt az egészet, azonban ez engem egyáltalán nem tántorított el attól, hogy megkeressem, megbeszéljem vele a részleteket, majd közöljem Reinával, hogy randi cuccot kell keresnünk. Ennyi volt. A lány úgy rontott be a gardróbba, mint annak a rendje, ki sem robbantottam onnan addig, amíg meg nem találta a tökéletes szerelést, amiben - szerinte - megjelenhetek egy randevún. Nem mondtam el kivel és miért, semmit nem mondtam neki, hiszen még én sem tudom, hogy mégis hogyan kellene hozzáállnom ehhez az egészhez.
Egyetlen kikötést kaptam tőle: ne a városban. Vállat vonva tettem eleget a kérésének, és nem is kellett sokáig gondolkodnom azon, hogy hol találkozzunk. Logikusnak tűnt, ha már Pécsen futottunk össze először, és egyetemre is oda jár, akkor a legegyszerűbb a városban. A Bagolyvár tökéletes döntésnek bizonyul, talán még túlzásnak is hathat majd a lánynak, mint első randi, de Reina kikötötte: adjam meg a módját. Mosolyogva intézem az asztalfoglalást, és amíg a nő intézi a többit, barnáim vándorolnak karórámra. Már biztosan megérkezett, így miután biztosítottam a nőt, hogy megfelel az asztal a teraszon - hiszen gyönyörű a kilátás onnan a városra - futólépésben mászom meg a lépcsőket, hogy kitárjam az ajtót.
- Esetleg, ha a partnere nem érkezett meg időben, szívesen helyettesíteném - mosolyodom el szemtelenül Norina felé. Amint rám pillant szólalok meg újra. - Szia, remélem nem várattalak meg nagyon. Elintéztem az asztalunkat - lépek kijjebb, hogy közelebb léphessek hozzá, majd mérjem végig. - Egész jól nézel ki - mosolyomból lesz vigyor, majd nevetek fel halkan, hogy az ajtót kitárva engedjem magam elé. Ideje lenne elkezdeni rendesen ezt a randit is. Amint Norina belép előttem követem, majd óvatosan hátára teszem kezemet, hogy a terasz felé irányítsam, miközben ellépek mögüle, hogy széles mosollyal fogjak kezet egy ismerőssel, intsek egy másiknak, mosolyogjak a harmadikra. Lehet mégsem volt jó ötlet, de a teraszon sokkalta nyugodtabb minden, ahol az asztalunk vár teljes pompájában. Mosolyogva mutatok végig rajta, majd húzom ki neki a széket, hogy végül én is helyet foglaljak. - Kielégítettem az igényeidet? Legalább minimálisan? - bár nem tűnik sekélyesnek a nő, de soha nem árt, ha húzhatom kicsit az agyát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


DON'T MAKE ME USE MY LAWYER VOICE.

Az év tanára 2023/24 őszi/téli tanév
Nádassy Norina Iza
INAKTÍV


b e a s t
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 99
Írta: 2021. április 6. 18:23 | Link



Az életben számtalan olyan dolog történik, amire az ember lánya nem tud felkészülni. Pontosan ilyen volt az is, amikor megismerkedtem egy sráccal egy egyetemi buliban. Mondjuk ebben csak az a meglepő, hogy a pasi nem volt részeg, lehetett vele két értelmes szót váltani, ráadásul nem szerepelt a tervei között a szex – legalábbis nem tudok róla. Számtalan fiú barátom van, akiket imádok és imádom, hogy mekkorákat lehet velük hülyéskedni, hogy minden marhaságban benne vannak és nem félnek attól, hogy tönkremegy a manikűrjük. Talán részben a fiú haverok iránti pozitív dolgok miatt dobtam fel neki a labdát, hogy vacsizzunk együtt. Őszintén megmondva nem tartom magam egy buta kis fruskának, melyet eddigi teljesítményeim és eredményeim is mutatnak. Szükségét érzem annak, hogy olyan emberekkel is építsek kapcsolatot, akikkel komolyabb témákról is lehet kommunikálni. Ő ilyennek tűnik. Azonban mellette vicces és szerencsére érti is poént. Jesszus!
Megcsípem magam, hogy térjek már vissza a Földre. Marhára nem lenne vicces, ha most olyan szintekig magasztalnám, hogy belezúgjak. Bár az is eléggé imponáló, hogy hova hozott vacsorázni, mivel egy igen nívós és híres helyet választott. Korábban még sosem jártam itt, így izgatottan toporogtam az étterem bejárata előtt. Fejemet forgatom, hol befelé, hol abba az irányba ahonnan érkezhet. Egyszer csak nyílik az ajtó, s meghallom a hangját.
- Sajnos felültetett életem párja, szóóóval… -  széles mosollyal fordulok felé, majd annyi csúszik ki a számon mikor meglátom, hogy „nabasszus”. Végig mérem Reecet, majd lepillantok magamra. Nem vagyok szakadt, de nem is kisestélyit húztam, pedig ő öltönyben feszít előttem. Rémült tekintettel pillantok fel rá, de végül lenyelem a kellemetlen érzést és mosolyogva folytatom. - Te sem nézel ki pocsékul! - hát most csak nem fogom hülyére dicsérni, még akkor sem, ha az első gondolatom a volt. - Szuper, akkor menjünk beljebb. - válaszolok neki, majd beljebb lépek az ajtón. Érzem, ahogy kezét a hátamra teszi, s ettől akarva akaratlanul kissé végigfut rajtam egy kellemes bizsergés. A pillanat nem tart sokáig, mivel hamar el is enged, mivel akad itt néhány ismerőse. Mosolyogva és biccentve üdvözlöm a számomra idegen illetőket, de jó nevelést kaptam, így tudom, mit illik. Hamarosan az étterem teraszán találom magam, ahonnan gyönyörű kilátás tárul elém, fél pillanatra el is veszek benne, de ekkor hallom, hogy Reece kihúzza a széket, így helyet foglalok.
- Hát most erre mit is mondjak? Bizonyos szempontból igen, bizonyos szempontból még teljesítened kell, egy harmadik szempontból pedig… - nem fejezem be a mondatot, helyette inkább egy huncut mosoly fut végig arcomon. A fantáziájára bízom a befejezést. Kissé feszengek, nincs bennem pár koktél és feles, így a buliban megismert lazaságom most valahol jó mélyen elnyomva található. Leveszem a kabátom és a szék háttámlájára helyezem, s közben a pincér is megérkezik a borlappal és az étlappal. Elveszem, megköszönöm, majd mikor távozik Reecere pillantok.
- Egyébként megleptél. Őszintén szólva nem gondoltam, hogy komolyan vettél, így mikor megkerestél leestem az ágyamról. Ne kérdezd, hogy... - kissé felkuncogok, s lesütöm szemeimet fél pillanatra. - Mondjuk az nem derült ki, hogy ezt minek köszönhetem. Kötelességből vagy…? - nem fogom a szájába adni a szavakat, szenvedjen kicsit ő is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2021. április 7. 01:57 | Link

Talán megtörténik
Csak veled lennék örökké


Talán az első kviddicsmeccsén keveredtek benne ennyire vegyesen az érzelmek. A kétely, hogy vajon elég jó lesz-e, az izgatottság és maga a félelem. Tudta, hogy Rara nem fogja erőltetni, ha nem érzi jónak a szituációt, mégis muszáj volt megerősíteni ezeket szavakkal is. Félt, hogy a lány szimpla kötelességből akarja ezt, és nem érzésből. Hogy talán a fekete pontok, amelyek elméje eldugottabb részében bújnak meg majd felderítőútra indulnak, miközben Zsombor keze is. Félt tőle, hogy csak még jobban összeroppantja Rarát, pedig erősebbnek tartotta mint a legtöbb embert.
Ahogy csókjuk egyre intenzívebb lett, úgy érezte meg maga is, hogy mennyire vágyott már arra, hogy ilyen közel legyen a lányhoz. Szemfedőjét is leeresztette, ahogy átadta magát a kezdeti élményeknek. Nem akart sietni, mégis hihetetlen sürgetést érzett az ereiben. Kezei a derékról lassan a lány combjára csúsztak, és egyenesen az ölébe vezették a lány vékony testét. Balja a lány hajába túrt, megállapodva a lány füle mögött, míg ajkai lassan elindultak arccsontján, majd lejjebb a nyakának oldalára.
Jobbja visszaindult a combján, és becsusszant Rara pólója alá, hogy már csupasz bőrét érintse. Fél szemmel azért a lány arcát nézte, kereste a jeleket, hogy esetleg meg kéne állnia, hogy kényelmetlenül érzi magát, vagy hogy csak szimplán kétségek merültek fel benne a dolog kapcsán.
Ha ilyet nem vett észre, akkor lassan két kezével először a pulcsit fejtették le a lány karjáról, miközben ajkai továbbra is fogva tartották a másikét, majd túrták egyre feljebb fehér pólóját is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
dr. Reece Laines
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


>> Trófea <<
offline
RPG hsz: 165
Összes hsz: 232
Írta: 2021. április 7. 12:54 | Link

Norina
akkor randizzunk >> Pécs, Bagolyvár >> vigyázz

Ha az ember randira készül, akaratlan lesz izgatott. Fogalmam sincs miért, de egyfajta izgalom bennem is van, még akkor is, ha egyelőre nem tudom hogy álljak ehhez az egészhez. Izgatott vagyok, kicsit fenntartásokkal vagyok az egész felé, erre, amikor meglát annyit mondd, hogy na basszus. Azért erre senki nem számít, amikor a randi kezdetén meglátja a partnerét, de kezdeti megszeppenésem után halkan engedem ki a nevetést. Rendben, felfogom egy bóknak, hogy utána ne is legyek rest bókolni neki, amit végül nem egy na basszussal viszonoz, hanem szavakba is önti. Amint túllépünk a “kötelező” körökön, kedvesen tessékelem beljebb, mert reményeim szerint nem a hely előtt szeretnénk eltölteni az elkövetkezendő pár órát. Féloldalas mosollyal lépkedem Norina mögött, mindössze egyetlen kézfogásnyi időre hagyom magára, amíg egy ügyfelemet kellően köszöntöm. Eleinte túlzásnak éreztem a Reina által kiválasztott szettet, azonban kicsit tovább latolgattam magamban a dolgokat és rájöttem: fontos a megjelenés, ha olyan helyre megyek, ahol napi szinten fordulnak meg ügyfeleim, így olykor én is.
Mosolyogva ülök le Norinával szemben, majd veszem el a pincértől a bor- és étlapot, hogy az előzőt azonnal fel is csapjam. Végül bele sem kukkantok, csak leteszem kinyitva magam elé, felkönyökölök rá, ahogy hallgatom Norinát egyre szélesedő mosollyal ajkaimon. Mit ne mondjak, egyelőre úgy tűnik nem szégyellős. - Meg kell hagyni, elég sok szempontnak kell megfelelni, hogy valaki lenyűgözzön - de nem vagyok rest ahhoz, hogy viszonozzam a sokat sejtető mosolyt. Nem is tudom, hogy mikor voltam utoljára randin, talán még tinédzser éveimben utoljára, ami meg nem is nevezhető igazán annak, hiszen Maximilian szervezte le az aranyvérű lánnyal. Lényegében azt sem tudom, hogy mit csinálok, mert sosem volt olyan, hogy velem meghívassák magukat, vagy én jussak el odáig, hogy elhívjam őket, mindig megakadtam az egyéjszakásoknál. Nem mondom, hogy ez változni fog, de semminek nem vagyok az elrontója.
- Esetleg nem is gondoltad komolyan? Ez elég sok mindent megváltoztat. Van egy gyorsétterem nem messze innen, gyalog nagyjából huszonöt perc, élvezheted addig a város látványát - vigyorodom el szemtelenül, miközben jobbra libben hüvelykujjam, ahol nagyjából a gyorsétterem helyezkedik el alattunk. - Mit mondhatnék? Tele vagyok meglepetésekkel - igazítom meg felsőbbségesen ingem gallérját, hogy tizedmásodpercekkel később üljek rendesen és mosolyogjak a nőre. - Vagy? - sandítok fel a borlapból Norinára. - Én nem fogom helyetted befejezni a mondatot - vigyorodom el, majd kezdem el fürkészni újra a lehetőségeket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


DON'T MAKE ME USE MY LAWYER VOICE.

Az év tanára 2023/24 őszi/téli tanév
Nádassy Norina Iza
INAKTÍV


b e a s t
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 99
Írta: 2021. április 7. 14:39 | Link



Őszintén szólva nem is emlékszem, hogy mikor voltam utoljára randin. Szinte minden pasival való találkozásom vagy az egyik barátommal vagy az egyik rokonommal volt. Komolyan nem tudom, egyszerűen fel se tudom idézni. Azta. Azért erre nem leszek most büszke, mivel ennyi idős fejemre, ha nem is menyasszonynak kellene lennem, de egy tartós kapcsolat nem ártana. Hát igen, ez van akkor, amikor az ember lánya karriert akar és nem családot. Szóval mivel nem sok tapasztalatom van, így nem tudok mit kezdeni most ezzel a szituval. Reece helyes, mert hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jön be. Emellett okos, vagyis gondolom, ha el tudott végezni egy jogot, akkor nem hülye. Azért azt sem szabad elfelejteni, hogy ez sem egy buli szituáció, ahol szabadon, önfeledten és kissé ittasan hülyéskedünk. Szóval gáz vagyok, de marhára be vagyok feszülve, nem tudok mit kezdeni se vele, se magammal, s ez eléggé nyilvánvaló. Nem kell egy Einsteinnek lennie, hogy lássa rajtam, mi zajlik éppen a fejemben. Sajnos sosem voltam jó az érzelmeim és gondolataim leplezésében, így akaratom ellenére vagyok egy nyitott könyv legtöbbször. Próbálok minél higgadtabban és lazábban válaszolni neki, hogy azért annyira ne lássa mennyire küszködök a szituációval. Szerencsére ő rutinosabbnak tűnik, sokkalta jobban kezeli a helyzetet és ő ugyan olyan, mint azon a bizonyos bulin, csak elegánsabb kivitelben. Felnevetek a válaszát hallva.
- Azért nem tartozom a nagy elvárású nők közé. Egy pasiban mindössze amit keresek azaz, hogy helyes, kedves, vicces, okos legyen, emellett értékelem azt is, ha ki van tömve a pénztárcája. – teljes komolysággal adom elő a kis előadásomat, közben pedig reménykedem, hogy nem fog komolyan venni. Végül nem bírom, és ismét elnevetem magam, miközben beletúrok hajamba. Lazulj, lazulj, lazulj. Végül is semmi tétje nincs a mai estének, akkor mi a fenének izgulok rajta ennyire? Nem tudok mit elrontani, mivel nincs mit elrontanom. Ez csak egy „baráti” vacsora… nem?! Egy mély sóhaj szakad ki belőlem akaratom ellenére. A következő kérdését hallva eléggé zavarba jövök. Érzem, hogy arcom enyhén elpirul, de nem leszek azért rákvörös. Beharapom alsó ajkam, s újra a borlapra pillantok, majd kisebb hatásszünet után Reecere.
- Igazság szerint nem… lehet… nem tudom?! - elkezdek nevetni a szenvedésemen, s ettől érzem, hogy a merevség kezd eltűnni belőlem. – Akkor jó ötletnek tűnt. Szimpatikus voltál, gondoltam összefuthatnánk még, aztán a bevitt alkohol mennyiségével nőtt a bátorságom is, így végül ezzel hoztam a tudtodra. Mint mondtam megleptél, amikor elhívtál, mivel nem számítottam erre. - egyik kezemmel az ablak irányába mutatok, s kissé körbe is tekintek az étterembe, ezzel jelezve, hogy az erre ezt akarja takarni. - Szerinted ezzel most megijesztettél? - utalok itt a gyorsétteremre. Kissé előre dőlök és megtámaszkodom az asztalon, majd kérdő és közben huncut tekintettel nézem őt. Aztán újra elnevetem magam, amikor közli, hogy nem fejezi be helyettem. Hátradőlök a széken, összefonom karjaimat, majd széles mosollyal megcsóválom fejem.
- Oké. Akkor kötelességből vagy bejövök vagy egyéb indíttatásból? - kérdő tekintettel, oldalra biccentett fejjel figyelem, miközben „sunyin” mosolygok rá a „bajszom alatt”.
Utoljára módosította:Nádassy Norina Iza, 2021. április 7. 14:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2021. április 7. 17:31 | Link

Zsombor
outfit|Vizsnyiczky-lak


A pozitív koncentráció sokat segít. Az, hogy valóban tudatosítja magában, hogy a vágy nem rossz, nem büntetendő. Hogy Zsombor nem fogja bántani, vigyáz rá és csak a legjobbat akarja neki. Tudja és elhiszi végre. Tudni éppen eddig is tudta, csak nehéz volt valóban hinni-e ebben az egészben. Így viszont hogy a helyzet egyre komolyabbra fordult a kételyei lassanként eloszlottak.
Aprót rezzen ahogy megérzi combján a fiú tenyerét, mégis készségesen mászik kedvese ölébe, lábait a fiú csípőjére kulcsolja. Talán még sosem kerültek ilyen közel egymáshoz, de kimondottan élvezi a helyzetet. Hogy így gyakorlatilag hallja a szívverését, érzi minden apró rezdülését. Halkan felkuncog, ahogy Zsombor ajkai az övéiről az arcára vándorolnak, és finoman félrebillenti fejét, ezért szabadutat adva nyakához. Hazudna, ha azt állítaná, hogy nem élvezi. Ismét rezzen, önkéntelenül, combjai különösen érzékenyek. Ám ahelyett, hogy erre gondolna baljával erélyesen magához húzza a fiút, hogy ajkaik ismét találkozzanak. Halvány mosolyra görbülnek ajkai, ahogy megérzi a göndör kezét a pólója alatt. Kellemes melegség árad szét benne, úgy érzi, hogy jelenleg bármire hajlandó lenne. Épp ezért hagyja, hogy lekerüljön pulcsija, fehér pólójától pedig ő maga szabadul meg épp csak egy percre szakítva meg a csókot. Arra viszont ami ezután következik nem számít. Halkan nyikordul az ajtó és drága öccse a lehető legártatlanabb, legangyalibb hangon szólal meg. – Léniiiii, lecsúszott a takaróm. Megigazítod? Ti amúgy mit csináltok? Öltözz fel, mert meg fogsz fázni – néz rá nagy kerek szemekkel. Egyedül Stefan hívja és hívhatja Léninek, már ettől a megszólítástól a szívbaj jön rá, tizedmásodpercek alatt húzza vissza magára a felsőjét, hogy aztán a lehető leggyorsabb módon kiterelje a hat éves fiúcskát a tett színhelyéről. Épp a legjobbkor.  
Utoljára módosította:Vizsnyiczky Heléna Sára, 2021. április 7. 17:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

dr. Reece Laines
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


>> Trófea <<
offline
RPG hsz: 165
Összes hsz: 232
Írta: 2021. április 8. 16:15 | Link

Norina
akkor randizzunk >> Pécs, Bagolyvár >> vigyázz

Tisztában vagyok azzal - mondjuk nem is nehéz, miután közölte velem az első beszélgetésünk alkalmával -, hogy nem nézek ki rosszul, sőt. Azonban ez sosem szállt az agyamba, az teljesen távol állna tőlem, és az, hogy tisztában is vagyok az adottságaimmal, soha nem volt kétélű penge. Azonban az már komolyan zavarba ejtő, hogy Norina mennyire feszült, mert lerí róla. Van szemem, előszeretettel is használom, így igyekszem a lehető legtöbbet kihozni magamból, hogy ne érezze magát kellemetlenül, lényegében csak magamat adom, de nem könnyíti meg, amikor hangjából sugárzik a feszültség. Mégis kedves mosollyal ajkaimon, teljes figyelmemet neki szentelve hallgatom szavait.
- Szóval ezek a nem nagy elvárások? Akkor milyenek a nagyok? - vigyorodom el szemtelenül. Igen, még mindig tartom, hogy egyáltalán nem sekélyes, így levettem a pénzre irányuló poént, bár éppenséggel annak a kritériumnak is megfelelnék, ahogy a felsorolásból - a visszajelzések alapján - az összesnek szintén. Vigyorom szélesedik, míg Norina felnevet, figyelmemet nem kerüli el, hogy hajába túr. Fejemet ingatom meg aprón a mozdulatsorra, hogy mosolyom ismét vigyorrá váljon. Tenyerembe támasztom arcomat, ahogy a feltett kérdésre próbálja megtalálni a választ, de csak bizonytalanságot kapok tőle.
- Nem baj - mosolyodom el. - Majd kiderül, hogy komolyan gondoltad-e - hangom kedvesen cseng, nem szeretném vele azt éreztetni, hogy én most bármit is sürgetnék, vagy a vacsora után az a minimum, hogy szétteszi nekem a lábát a mosdóban, miközben én sem nagyon tudom mi folyik most itt, mindössze sodródom az árral. - Jobbnak látom tisztázni, hogy elsődlegesen te hívtál el engem. Én csak pontosítottam - szélesen vigyorodom el felé ismét, hogy egy mosollyá szelídüljön. - Engem nem zavar, hogy elhívtál, végül is… a gyerekkel még ráérünk, azt beszéltük, ha emlékeim nem csalnak - nevetek fel halkan. Feltett szándékom oldani a feszültséget, ami a nőben van, talán már oldódott is egy keveset, de nem mondanám az igazinak egyelőre. - Kötve hiszem, azonban én szeretem megadni a dolgok módját, még ha nem is elvárás - kacsintok rá, hogy barnáim essenek vissza a borlapra és mindössze felsandítva közöljem vele álláspontomat arra, hogy megijesztette-e a gyorsétterem avagy sem. Nevetésére pillantok fel ismét, fél kezembe veszem a borlapot, hogy az asztalra eresszem lezser mozdulattal, azonban még mindig tartva azt, ahogy hátradől.
- Ennyire fontos ez? - biccentem oldalra kicsit fejemet, ahogy ő, csak én a másik oldalra, miközben fürkészem arcát egy könnyed mosollyal. - A folyosós köszöngetéseket leszámítva ez a második, hogy találkozunk. Nem fogok szerelmet vallani, ha erre irányult a kérdés - nevetek fel halkan, majd pillantok az asztalunkhoz lépő pincérre.
- Norina? - pillantok vacsora partneremre, hogy adja le az italrendelést ő, majd amint megtörténik csukom össze a borlapot és nyújtom a jól ismert pincérnek, miközben megszólalok. - A szokásos vörösborból, kérlek, mellé egy mentes víz. Köszönöm - adom át neki a borlapot, majd fordulok vissza Norina felé mosolyogva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


DON'T MAKE ME USE MY LAWYER VOICE.

Az év tanára 2023/24 őszi/téli tanév
Nádassy Norina Iza
INAKTÍV


b e a s t
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 99
Írta: 2021. április 8. 17:40 | Link



Az elvárásaimhoz kapcsolódó kérdése után felnevetek, s nevetésem tovább fokozódik, mikor fejben folytatom a felsorolást. Kezemet szám elé kapom, s próbálom elharapni a további nevetést. A fejben felsorolt további kritériumok már nem tűrnek nyomdapapírt. Egy sokat sejtető arckifejezéssel, egy félig felvont szemöldökkel és egy gyors, rajta végig futtatott lefelé fordított tekintettel reagálok erre. Meglátjuk, hogy mennyire piszkos a fantáziája. A randi komolyságára adott válaszát hallva megemelkedik szemöldököm, s kérdő illetve meglepett arckifejezés ül ki arcomra egy rövidke pillanat erejéig. De annyira nyugodtan és higgadtan reagál mindenre, hogy ezzel engem is lassan de biztosan kezd megnyugtatni. Ezt az irányt tovább erősíti a nevetés és kuncogás mely azóta jelen van, mióta leültünk s elkezdtünk beszélgetni. Érzem, ahogy az adrenalin szintem csökken, s már nem zúg a fülem se. Mikor közli velem, hogy én hívtam meg őt, akkor kiszalad számon egy naaaa, s újra jóízűen felnevetek
- Mondjuk igazad van, én dobtam fel a labdát, de te voltál aki lecsapta.- válaszolok neki, s arcomon folyamatosan ott a mosoly, mely ingázik a szelíd, a huncut és a sokat sejtető között. Nem semmi, hogy egy ember hányféleképpen tud mosolyogni, s ezzel mennyi információt képes átadni tudat alatt a másiknak. A gyerekes szösszenetre csak felkuncogok, s biccentek egyet, ezzel jelezve, hogy jól emlékszik. Ahogy a beszélgetésünk halad előre szemmel láthatóan kezdek én is engedni a merevségből. Elvárás. Az embereknek annyi elvárásuk van, de minek? Ezt sosem fogom megérteni. Nyilván ezzel, hogy ide hozott adott egy komolyabb vonalat a találkozásunknak. Lehet, pont emiatt vagyok izgatott. Lehet, ha a gyorsétterembe visz egy jó kis burgerre, akkor fele ennyire lennék karót nyelt.  
Befejezem a kérdést, amit ő nem tett meg helyettem, s a kérdésre kérdéssel válaszol. Már éppen nyitnám szóra a számat, amikor folytatja, így nem vágok közbe. Elnevetem magam, de közben kissé kellemetlenül is érzem magam.
- Pedig vártam a randi végén a 200 karátos gyémánt gyűrűt. - közlöm vele továbbra is nevetve, majd megköszörülöm torkomat, s folytatom mosolyogva. - Tudod nem nagyon szoktam „randizni”. Egyáltalán ezt nevezhetjük annak? - kérdem tőle egy kérdő tekintet kíséretében. - Nem tudom mennyire tűnt fel, de marhára zavarban vagyok, nem tudom, hogyan kellene hozzád állnom. Igazából nem tudom, hogy mi az elvárás, hogyan kellene viszonyulnom hozzád, mit kellene tennem. Komolynak kell lennem? Flörtölnöm kellene? Hozhatom a buliban megismert Norinát? - mereven a szemeibe tekintve közlöm vele azt, ami bennem van, s amin már egy jó ideje kattogok. Úgy érzem magam, mintha valami kislány lennék, pedig basszus már 25 vagyok. Ekkor érkezik meg a pincét, akire felpillantok, majd a velem szembe ülő férfire, ezzel jelezve, hogy kérjen ő, én addig megálmodom. Mikor leadja a rendelést, akkor újra a pincérre tekintek, s közlöm vele, hogy ugyan ezt kérem én is. Mikor távozik előre dőlök, karjaimmal megtámaszkodom az asztalon. Már éppen szóra nyitnám ajkaim, amikor egy ismeretlen férfihang töri meg a rövid csendet. Egy idősödő férfi lép oda randi partneremhez, s nyújt neki kezet, majd mintha én ott sem lennék, kezd bele a marha fontos mondandójába. Rosszalló tekintettel pillantok hátára – mivel ezt mutatja felém-, majd igen feltűnően köszörülöm meg torkom, végül átnyúlok az asztalon, s elég félreérthetetlenül fonom össze ujjaimat Reece ujjaival, hátha ettől észreveszi magát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
dr. Reece Laines
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


>> Trófea <<
offline
RPG hsz: 165
Összes hsz: 232
Írta: 2021. április 8. 19:07 | Link

Norina
akkor randizzunk >> Pécs, Bagolyvár >> vigyázz

Reina szerint az egyik legnagyobb erényem, és legjobb tulajdonságom, hogy minden helyzetben meg tudom őrizni a nyugodtságomat. Ez akkor jön a legjobban, amikor pasikról beszél nekem, amikor fontos ügyfeleket várok, és bármennyire is izgulok a végkimenetel miatt: nem mutatom. Ennek több oka is van. Úgy gondolom, hogy azért, mert én izgulok valamin, a másiknak még nem kell, márpedig, ha ügyvédként mutatom ki izgatottságomat, akkor annak nem lehet jó vége, így az évek során tökéletesre fejlesztettem a képességemet, melynek hála elhiszik az emberek, hogy nyugodt vagyok. És bár most sincs ez másképp, hiszen valóban az vagyok, mégis van bennem egy alap izgalom. Főleg, hogyha így mér végig, ráadásul nem is diszkréten teszi, ami csak mosolyom szélesedését eredményezi. Semmi mást. Túl sok minden volt abban a mosolyban, hogy több időt szenteljek neki annál, minthogy elfogadom: megtörtént.
- Akkor legközelebb a levegőben hagyom, ha ennyire rám akarod kenni - nevetek fel halkan, majd forgatom meg szemeimet látványosan, hogy egyértelmű legyen mennyire nem jön be ez az oda-vissza dolog. Remélem érezhető volt a szarkazmus. Itt ülhetnénk napestig, dobálva egymásnak a labdát, valószínűleg akkor sem vergődnénk zöldágra azzal, hogy ki hívott el végső soron kit. Nem mintha számítana. Plusz szerencsére az emlékeim tényleg nem csalnak, így nem kell holnaputánra apukává avanzsálódnom, ami azért igencsak megkönnyebbüléssel tölt el, ahogy az is, hogy üsse kő, de megfelel ez az étterem is a gyors helyett. Folyamatos mosollyal ajkaimon hallgatom, majd fejemet csóválva nevetek fel.
- Nem adunk lejjebb, mi? - mérsékelem nevetésemet, hiszen folytatja, én pedig tényleg minden figyelmemet a nőnek szentelem. Barnáim fürkészik arcát, miközben beszél, aprót bólintok minden szavánál, hogy tudja, még nem vesztett el. - Részemről - vonom meg vállamat kicsit, ahogy választ adok a kérdésre, majd hallgatom tovább. Elgondolkodva dőlök hátra a széken, ujjaim dobolnak az asztalon párszor, majd állnak meg azonnal. - Te tényleg ennyi kérdéssel a fejedben ültél eddig itt? Nem semmi - mosolyodom el kedvesen. - Mi lenne akkor, ha ezeket mind elengednéd, és csak élveznéd az estét? Szerintem annyira nem bonyolult dolog ez, mint amennyire tartasz tőle - lágyan csengő hangom csúszik be kettőnk közé, és bár határozott vagyok, mégsem sértő. Soha nem ültem le enni valakivel ennyi kérdéssel a fejemben, mindegy, hogy az éppen komolyra is fordulhatott volna, vagy egyszerűen ügyfél ült velem szemben. Folytatnám, amikor berobban a pincér, így felpillantok rá, leadjuk a rendelést, és haladnék tovább még az előző gondolatmenet vonalán, amikor vezetéknevem csendül fel. Apró mosolyt küldök Norina felé, majd komolyodom el azonnal, ahogy a férfi odaér. Felállva fogok vele kezet, kisugárzásom tizedmásodpercek alatt változik meg, miközben a férfi szavaira figyelek, hiszen ügyvéd vagyok. Neki mindig és mindenhol. Bólogatva hallgatom, miközben kezemet eresztem vissza az asztalra, hogy lesandítsak rá, amikor megérzem rajta az érintést. Önuralmam olyankor a legmagasabb, amikor ügyfél van velem szemben, így gond nélkül fogom vissza a mosolyomat, amikor a férfi végre lepillant. Tovább beszél, türelmesen várom meg a végét, miközben bocsánatkérően szorítok rá a nő ujjaira, ahogy lesandítok rá, végül vissza ügyfelemre. - Remekül hangzik, alig várom az ismételt közös munkát, azonban, ha most megbocsátasz, nem éppen a megfelelő időben találtál meg - határozott, mégis tisztelettudó hangot ütök meg, ahogy fordítom fejemet Norina felé, a férfi követi fejem irányát, majd mintha az előbb nem nézett volna a nőre szeppen meg. Képmutató fasz. Sűrű bocsánatkérések közepette fogunk kezet ismét, majd távozik. Pár pillanatig nézem a hátát, majd ülök vissza, hogy hajamba túrjak és ismét az eddigi Reece-ként üljek Norina előtt. - Bocs - mosolyodom el bocsánatkérően.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


DON'T MAKE ME USE MY LAWYER VOICE.

Az év tanára 2023/24 őszi/téli tanév
Nádassy Norina Iza
INAKTÍV


b e a s t
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 99
Írta: 2021. április 8. 20:50 | Link



A szemforgatás eléggé egyértelművé teszi, hogy így is kettővel több szót fecséreltünk erre, mint amennyit kellett volna. Nagy eséllyel még órákon keresztül tudnánk egymásnak dobálni a labdát, ami kellemes csalódás. Eddigi pályafutásom alatt sok esetben tapasztaltam, hogy a pasi azt sem tudja, hogy én mit is makogok neki, Reece pedig csuklóból reagál mindenre. Mondjuk itt nyomós ok lehet az, hogy általában buliban jött oda hozzám pasi, aki már a világát nem tudta, s Norina helyett sokszor voltam Nóra, Nina, Nara és még Niki is, ami cseppet sem passzol a Norinához. Na mindegy! A buliban alkotott első benyomásom helytállónak minősült Reeceről, s egyre biztosabb vagyok benne, hogy ez akár egy hosszú barátság kezdete is lehet. Egy kisebb szófosás jön rám, s ami eddig a fejemben volt, most hangosan meg is születik, s ki is mondom. Nem biztos, hogy jó ötlet, de sajnos ilyen típus vagyok, nem bírom sokáig magamban tartani, ami kikívánkozik, vagy ami nyomja a lelkem. Hallom a kérdést, miszerint nem adom lejjebb, amire mosolyom szélesedik egy-két fokkal, de nem reagálok rá, hanem csak mondom tovább. Egy pontban állok meg fél pillanatra, mikor is megtudom, hogy akkor ez most egy randi. Merthogy, ha részéről az, akkor részemről is az, és akkor ezt végre tisztáztuk. Ahogy rázúdítom a mondandómat érzem, hogy megkönnyebbülök, s a kérdését hallva hangosan felnevetek. Lehajtom fejem, s próbálom visszafogni magam, kisebb nagyobb sikerrel, hiszen itt viselkedni kell. Itt nem sírhatom könnyesre magam, s visíthatok fel egy-egy olyan megjegyzésnél vagy mozzanatnál. Mikor más csak fel-felkuncogok, akkor tekintek rá újra, enyhén bekönnyezett szemmel.
- Hát nem vagyok egy egyszerű teremtés… - mosolyogva vonom meg vállam, majd folytatom. - Nos én élvezem az estét, múltkor is tök jól szórakoztam veled, vagy inkább rajtad a koleszos buliban. Tényleg a csaj nem keresett azóta? Szerintem egy hatalmas lehetőséget szalasztottál el, tuti ő volt álmaid nője. - újból huncut tekintettel pillogok rá, miközben arcomon egy széles mosoly terül el.
A pincér felveszi a rendelést, majd távozik, s még mielőtt folytathattuk volna befut egy férfi. Majdnem kicsúszik a számon egy hú, mikor saját szememmel látom az éles váltást. Az eddigi kedves, szelíd és cuki srác hirtelen egy komoly, megfontolt és kimért férfi lett egy szempillantás alatt. A dühöm mellett, egy enyhe bizsergés is befigyel. Bírom, ha egy férfi férfias, s ő most eléggé az. Még az sem zökkenti ki a szerepéből, amikor ujjaink összefonódnak. Lepillant kezeinkre, majd folytatja tovább a lelkes bólogatást. A másik férfi bezzeg nem veszi a lapot. Elengedem az erőlködést, de Reece kezét továbbra sem engedem el, hátha leesik a másiknak, hogy zavaró tényező. Érzem, ahogy Reece kicsit rászorít ujjaimra, amire én rámosolygok, de ő lehet ebből semmit nem érzékel. Aztán végre megtörténik a csoda és a férfi távozik.
- Ugyan, semmi gond. Meg kell szoknom, ha én leszek a gyermekeid anyja. Akkor muszáj lesz majd ügyvédfeleségnek lennem, aki eltűri ezeket. - egy kacér tekintettel és mosollyal közlöm vele. Ekkor érkezik meg a pincér a borral, melyet megfelelően szervíroz is nekünk. Mikor távozik akkor felemelem a poharat, kissé meglötyögtetem a bort, majd az orromhoz emelem. Szeretem a borokat, s bármilyen meglepő érdekelnek is.
- Ha jól sejtem, akkor egy testes, erőteljes ízű vörösre számíthatok…? - kékjeimet Reecere emelem, s várom a megerősítést, mivel szinte biztos vagyok benne.  Ha megkapom a választ belekortyolok a borba, s kicsit megmozgatom a számban is, hogy jobban érződjön az íze. Csukott szemmel nyelem le az első kortyot, s arcomra valami furcsa kifejezés ül ki. Mikor visszatérek a valóságba, akkor újra beszélgetőpartneremre tekintek, s folytatom immár teljes nyugalommal az eszmecserét.
- Nos, akkor azt tudom, hogy ügyvéd vagy, nem bírod a rámenős szőkéket, de ezen kívül semmit. Mit érdemes tudni még rólad?- próbálok valami vonalon elindulni, hogy azért többet is megtudjak róla azon kívül amit felsoroltam, s amit még fejben hozzátettem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2021. április 10. 22:08 | Link

Talán megtörténik
Csak veled lennék örökké


Élvezte a csók adta minden örömöt, de azért fokozatosan elkezdte feszegetni a határokat is. Minden egyes rezzenéskor emlékeztette magát, hogy Rarának nem megy olyan könnyen ez a dolog, mint neki, de igyekezett természetes maradni, hogy ne keltsen még több kételyt benne. Azt akarta, hogy tökéletes legyen. Még akkor is, ha sose csinálta még ő sem. Lassan haladt, hogy legyen ideje a barnának hozzászoknia érintéséhez.
Kellemes volt kettejük testének egymáshoz simulása, de még ennél is többet akart Zsombor. Lassan bújtatta ki a lányt pulcsijából, csak hogy aztán Rara meglepő gyorsasággal kapja le a pólót is magáról. Már a látvány is teljesen megszédítette. Imádta Sára minden porcikáját, a válla ívét, karjának hajlatát, derekának vonalát. Kiszáradt a torka a látványra, és érezte, ahogy agyából a vér lassan kiáramlik, hogy teste egyéb helyeire csusszanjon.
- Gyönyörű vagy - lehelte ajkaik közé, és csak még intenzívebben fogadta és adta a csókokat.
Ujjai már a lány melltartójának csatjánál tapogatództak, mikor meghallotta a vékony gyerekhangot. Megdermedt, és szemei kitágultak, ahogy eltávolodott kicsit Rarától. Ahogy a lány leszökkent az öléből, ő úgy kapott rögtön egy párna után, hogy azt fektesse az ölébe. Hát ez remek. Mégis hogy akarnak ők bármit is csinálni? Rávigyorgott a kisemberre, ahogy Rara kivezette, majd mikor zárult az ajtó, úgy dőlt azonnal a puha takarók közé és sóhajtott egy nagyot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2021. április 11. 19:45 | Link

Zsombor
outfit|Vizsnyiczky-lak


Annyira zavarja, hogy nem képes normálisan viselkedni. Hogy az agya hiába tudja, hogy akarja, a teste a berögzött reakciókkal együtt próbál ellenállni. Rezzen, mintha nem vágyna rá, mintha azt akarná, hogy hagyja, ugyanakkor csókjai egyértelműen ellenkezőjére utalnak. Ahogy az is, hogy készséggel segít megválni ruháitól. Zsombor kivételes ember, előtte nem szégyellni magát. A kiálló csontokat, a vékony végtagokat, a nem létező idomait. Sára nincs kibékülve a testével, mégis elhiszi mikor a fiú azt mondja, gyönyörű. Ajkai széles mosolyra húzódnak, mert úgy érzi, hogy a göndör valóban annak látja, és ez melegséggel tölti el.
De persze nem mehet minden, esetükben leginkább semmi sem, zökkenőmentesen. Mert kell hogy beüssön a baj, anélkül gyakorlatilag nem tehetnek egy lépest sem. Ha nem a nővére, akkor az öccse teszi tönkre a pillanatot. Kapkodva öltözik, ahogy lehet már fogja is kézen a kisfiút, hogy mihamarabb ágyba dughassa. Ezúttal mindösszesen tíz percet vesz igénybe, na meg a nagytestvéri kreativitás magas fokát. Fogad vele, hogyha az egész éjszakát az ágyban tölti és többet nem jön át, akkor reggelire ehet amit akar. Az anyjáék szigorúan fogják, hogy mit ehet és mit nem, de ennyi engedményt igazán tehet a saját boldogsága és nyugalma érdekében. Halkan lopódzik vissza a szobába, hogy aztán befeküdjön Zsombor mellé az ágyba. – Ne haragudj – néz rá kiskutyaszemekkel. Rendkívül rosszul érzi magát, hogy ennyi zűr jön közbe. Jobbja a fiú derekára csúszik, befurakszik a pólója alá, hogy bocsánatkérően cirógassa. – Nem gondoltam hogy ez lesz – sóhajt elkeseredetten. Miért pont most? Miért pont velük? Miért nem lehet ez az egész olyan egyszerű és csodás, mint amilyennek elképzelte? – De nagyon szeretlek. És szeretném ha… - elharapja a mondat végét, úgy pislog fel rá. Úgyis érti, mire gondol, legalábbis erősen bízik benne, hogy félszavakból is megérti már.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiss Arion Ruben
INAKTÍV


bastard
offline
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
Írta: 2021. április 12. 19:12 | Link

"Júlia" - Debrecen - a lila kendős lány esete

Csalódni. Igen kényelmetlen lenne már ebben a szakaszban, nemde? Pedig, egyik sem tudja a másikról, hogy játszanak, nem csak egymással, de magukat is. Egyikük sem igazi arcot mutat, mert míg a nőé ártatlan lenne, a férfi vérfoltos bőre már nem csalódás lenne, hanem inkább vészriadó. Szerencsére, azt nemigen látja meg senki sem, csak ha akarja.
- Ugyan  kérlek. Ez csak egy egyszerű ital. Az aranyban úszó pezsgő, na az burzsuj – nem mondja, hogy nem ivott már olyat. Pedig az tényleg olyan valami, ami teljesen felesleges. Aranyat enni, tényleg már csak annak való, aki nem tud mit kezdeni a pénzével. Olyankor szokta javasolni, hogy tegye kupacba és gyújtsa fel, mert pontosan azt csinálja azzal, hogy nemesfémet eszik, ami benne sem marad. Idióták. Ő marad ennél a whisky-nél, persze, ivott olyat, amelynek ára az aranyozott pezsgővel vetekedik, de csak azért, mert öregebb, mint aki issza. Ráérősen kortyolja ezt az ifjabb darabot is, míg a nő egyhamar el is tűnteti a magáét. Ez ám a huzat és igyekezet. Oda se neki, aprót vigyorogva kortyolja be az utolsó cseppeket az italból és akkor táncba viszi, ezen ne múljon.
Ital sem kellett volna hozzá, hogy érezze, mennyivel felforrósodott a levegő körülöttük. Tovább nem megy, nem néz, szükségtelen. Jól mozog, tekintete le és fel jár rajta, ahogy távolodik majd közelebb ér, esetleg egészen hozzá is simul. Keze hol itt, hol kényesebb területeken kalandozik, finoman és óvatosan mégis, mintha csak ez is a mozdulatok része lenne. Talán az is. Végül elkapva húzza közelebb, igencsak közel, most nincs táv, felesleges. Az apró harapásra borzong meg, bőre libabőrben úszik, ujjai erősebben, akaratosan markolnak a puha bőrbe. Ha tovább játszadozik így, nem is akarja majd visszafogni magát. Háta csupasz részére vezeti ujjait, a hajtincsével játszadozik, ajkai a másik nyakának puha bőrét érintik, miközben a zene ritmusára ringatóznak.
- Nem érzem a félelmet – búgja ismét. – Talán valami mást akarsz mutatni nekem – nyúl álla alá, hogy megemelje kissé a fejét finoman. – Ha kitáncoltad magad, megmutathatnád.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. április 18. 18:56 | Link

Ruben
Küllem|Debrecen|



- Uh egyszer kiinnék valakit a vagyonából egy ilyen pezsgővel - csillan fel a szemem, milyen elegáns módja lenne ám ez a legatyásításnak! Néhány hörpintéssel egy egész szép summát gombolhatnék le, az a kár,hogy azt utána nem tudnám zaciba vágni vagy valami, bár arról fogalmam sincs, távozáskor mi történik az arannyal.
Hamar végzem az enyémmel, míg a férfi ráérősebben iszogat. Engem már hajt a mehetnék, ez volt valószínűleg a legnagyobb indok, aztán meg míg bevárom, addig az olívabogyókat is elrágcsálom. Imádom őket. Elég megosztó bogyó, sokan húzzák rá a szájukat ezerrel, de engem megvett a kicsike már réges-régen.
Megéri a várakozás, a tánc heves, ahol hozzám ér, szinte megperzseli ujjaival bőrömet. Végül magához húz, s ekkor mintha elhallgatnának a népek, ezzel az egy mozdulattal képes volt kizárni mindent ami nem én vagy nem ő. Egyedül a ritmust érzem, ahogy a padlót rezegteti ütemesen. A harapásra érzem, hogy még inkább magához szorít. Elmosolyodom diadalittasan, szeretem látni a vad énüket, tudom milyen szörnyetegek tudnak lenni a férfiak, igazán felesleges rejtegetni önmagukat.
- Mutass egy helyet és megmutatom mit érzek a félelem helyett - engedem, hogy felemelje államat, s tekintetemet az övéibe mélyesztem. Mosolyom pimasz, gesztusom viszont teljesen átgondolt döntésen nyugszik. Reménykedek benne, hogy az én menjünk a wc-be ötletemen kívül van valami jobb terve.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2021. április 21. 21:37 | Link

Talán megtörténik
Csak veled lennék örökké


Karját a feje alá húzta, ahogy egyedül maradt a szobában. A plafont nézte, és azon gondolkodott, nekik miért megy mindig minden ennyire nehezen. Mintha az univerzum is azt akarná, hogy szenvedjenek. Aztán eszébe jutott milyen szerencse volt, hogy pont arra a vonatra szállt fel, mint Rara. És hogy benyitott a fülkéjébe. Hogy beszélgetni kezdtek, s hogy végül másnap elment a meghallgatására. Talán nem is olyan rossz a karmájuk, mint ahogy elsőre tűnik.
Elmosolyodott, ahogy megérezte, hogy a lány rátámaszkodik az ágyra, és bebújik mellé. Baljával átölelte a lányt, és ujjaival cirógatni kezdte szerelme haját. Egy puszit is nyomott a buksijára, csak hogy utána eltávolodva nézzen a szemeibe.
- Hey, ne aggódj. Ez nem a világ vége - már épp folytatni akarta, hogy ha eddig vártak, tudnak még, amikor megérezte a lány mamató kezeit, és belé fagyott a szó. Ajkai huncut mosolyra húzódtak. - Még nincs veszve semmi - jelentette ki, és jobbját Rara derekán hátravezetve húzta magához közelebb, és csókolta meg közben lágyan. Kicsit hátrébb húzódott, de orruk még mindig összeért, és egymás körül köröztette őket.
- Még mindig szeretnéd? Biztosan? - kérdezte meg utoljára a lánytól, és közben apró puszikkal hintette el az arccsontját, nóziját, homlokát. Óvatosan a hátára gördítette Rarát, és felé helyezkedve gyorsan kibújt saját pólójából. Így volt ez jól. Egyszer a barna, egyszer ő. A kviddicstől izmos felső testét hozzásimította a lány mellkasához, és újabb forró csókokat adott a lány ajkaira.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2021. április 23. 16:05 | Link

Zsombor
outfit|Vizsnyiczky-lak


Egész biztos benne, hogy mit akar, ha nem lenne, akkor nem mondaná, nem tenne úgy, mintha az lenne. Régen levetkőzte már Zsombor előtt a kényszeres megfelelni vágyást. Nem akar több és jobb lenni, mint aki és ami, csak önmagát akarja adni, minden hazugság és felesleges körítés nélkül. Nem megfelelni akar, hanem boldognak lenni, boldoggá tenni.

Az események úgy pörögtek fel, hogy Sárának levegőt venni is alig volt ideje. Zsombor pólójával kezdődött az egész, aztán néhány pillanat múlva - legalábbis Sára így élete meg – következett a többi ruha is. Nem zajlott minden úgy, mint ahogy a lányregényekben meg van írva, hogy könnyű, gyors és fájdalommentes az első alkalom, de ennek ellenére olyan boldog, amilyen talán sosem volt. Mert együtt végig csinálták, a kapcsolatuk egy egészen új szintre emelkedett, olyanra, amilyenről a barna álmodni sem mert, hogy valaha megtapasztalja majd. Azután az éjszaka után rettegett, hogy Elias örökre elvett tőle minden jót, de jött a göndör és visszaadott neki mindent, amit örökké elveszettnek hitt.
Rövid, sokat nem takaró pizsamában fekszik kedvese mellett. Vagy inkább félig rajta, merthogy jobb lábát átveti Zsombor csípője felett, feje a mellkasán pihen, míg ujjai a hasát cirógatják. Sosem volt még rajta ez a pizsama, mert sosem látta szükségét, hogy valami ilyen flancosat vegyen fel, de ennél jobb alkalmat nem is találhatna arra, hogy felavassa. – Tudod, hogy eredetileg azt terveztem, hogy a kanapén alszol? – kérdezi kuncogva, még mindig megrészegülve a boldogság-sokktól. Mert igen, az eredeti terv ez volt, azt sem tudta elképzelni eddig, hogy egy ágyban aludjanak, nem még hogy ilyenek történjenek, mint amik történtek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

dr. Reece Laines
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


>> Trófea <<
offline
RPG hsz: 165
Összes hsz: 232
Írta: 2021. április 25. 20:01 | Link

Norina
akkor randizzunk >> Pécs, Bagolyvár >> vigyázz

Elképzelni nem tudom, hogy eddig mégis hogy tartotta magában ezeket. Bennem is felmerült a kérdés legelőször, amikor a buliban meghívatta magát, hogy akkor ez valóban randi-e, vagy csak a koktélok hatására tört fel belőle, és komolytalan, de végül is rá kellett jönnöm: a tényen nem változtat. Elhangzott, én pedig nem is voltam rest eleget tenni a kérésnek, de hogy ilyen szinten gondolkodjam el az egészen, totális időpocsékolásnak vélem. Mert nem mindegy? Ha randi, akkor legyen az, ha nem, akkor nem, de ez sem változtat semmin azon, hogy akkor és ott is jól éreztük magunkat, és éppenséggel most sem panaszkodhatom a társaságra, azon kívül, hogy Norina zavara egyértelmű. Éppen reagálnék is arra, hogy mit élvez, mert még a szőkét is bedobja nekem, aminek hatására lesz széles vigyor arcomon, de pofátlan módon zavarnak meg minket. Igyekszem a lehető leggyorsabban lezavarni az egészet, hogy egy bocsánatkérés mellett üljek vissza Norinával szembe, kezét elengedve. Természetesen. Mosolyogva, végül felnevetve fogadom a választ. Ügyvéd feleség, mi?
- Ha megbocsátasz, még kicsit visszatérnék az előző témára - kapom el Norina tekintetét, amiben lehetetlen észrevenni a játékosságot. Ahhoz képest, hogy mégis mennyire zavarban volt az elején, most mégis van ideje flörtölgetni. Avagy ez valami olyan játék, amihez én kevés vagyok? - Szóval csak élvezd, és ne gondold túl. Ha randi, ha nem, akkor is lehet jó. A csaj pedig megtalált megint - ingatom meg fejemet nem tetszően, de egyelőre nem mondok többet, mert a pincér lép asztalunkhoz. A poharat azonnal kezembe fogva mosolygok szélesen Norinára. A kérdésre bólintok egy aprót, majd várom meg, hogy kortyoljon, így én is megcselekszem, majd vigyorodom el szélesen. - Látom a borokkal nem lesz gond, ha ügyvéd feleség leszel - lögybölöm meg a pohárban a vöröset, majd teszem az asztalra mosolyogva. Érezhetően lett nyugodtabb a nő, ami engem elégedettséggel tölt el, bármennyire nem értem, mégis mire fel volt benne ekkora idegeskedés. Nyugodtan és türelemmel hallgatom a rövidke summázást, ami engem takar, majd nevetek fel a végén.
- Remek az ízlésem, ha a borokat nézzük - kacsintok rá szemtelenül. - Nem tudom mit mondhatnék, mert gondolom nem az önéletrajzomat szeretnéd hallani - kortyolok még egy aprót. Annál rosszabb nincs, mint amikor a randipartnered a születésétől fogva áll neki ecsetelni az életét. - Londonból költöztem ide nemrég a húgommal, aki a Bagolykőben tanul. Igen, ott is születtünk mindketten - tisztázom le gyorsan kedves mosollyal. - Remélem tudod, hogy én még annyit sem tudok rólad, mint te rólam. A nevedet is azért tudom, mert a jövendőbelimnek mutatkoztál be - rebben meg szemöldököm. - Ezen igazán változtathatnánk - pillantok komoly arccal, de jelentőségteljesen Norinára, hiszen így van, és részemről ez egyáltalán nem helyénvaló. - Kezdjük az elején. Mit tanulsz az egyetemen? - mert még ezt sem tudom. Mindenről beszélgettünk abban a buliban, csak éppen olyanokról nem, amiknek köszönhetően jobban megismerhettük volna a másikat. Kevesebb alkohollal talán sikeresen abszolváljuk az ismerkedős fázist.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


DON'T MAKE ME USE MY LAWYER VOICE.

Az év tanára 2023/24 őszi/téli tanév
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2021. április 26. 00:35 | Link

Talán megtörténik
Csak veled lennék örökké


Félt, sőt rettegett. Attól, hogy valamit el fog rontani közben. Hogy fájdalmat okoz Rarának, vagy csak szimplán felrémlenek majd benne annak a történésnek az eseményei. S óvakodott attól is, hogy milyen lesz neki. Hiszen hiába mondják, hogy az ilyesmi a férfiaknak könnyű, ő éppen annyira izgult minden miatt, mint amennyire egy nő tette volna. És furcsa is volt. Elsőre. Más, mint ahogy elképzelte, és először talán kellemetlen is, ahogy a tökéletes szöget keresi az ember, de mikor az végre megvan, onnan már csak az a hihetetlen érzés marad az ember belsejében.
Félmeztelenül, egy szál nadrágban feküdt a barna mellett, és boldog volt. Ujjaival egy kis körben cirógatta a lány hátát, ahogy még mindig próbálta felfogni, hogy mi történt aznap este. Ha lehetett volna, talán máris ismételt volna, de nem akart telhetetlennek tűnni, így csak kiélvezte az eufórikus érzést, ami a mellkasából szállt fel.
- Még kimehetek a kanapéra, ha azt szeretnéd – somolygott a göndör a lányra. – De ha hagyod, akkor inkább soha többet nem hagynálak egyedül - adott egy puszit Rara fejére, és még közelebb vonta magához, ha ez egyáltalán lehetséges.
- Szeretlek, Vizsnyiczky Heléna Sára. Olyan boldoggá teszel, mint senki más - öntötte szavakba is gondolatait a srác, és odanyúlva a mellkasához megfogta a másik kezét, és összefűzte ujjaikat.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Nádassy Norina Iza
INAKTÍV


b e a s t
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 99
Írta: 2021. április 27. 10:19 | Link



Furcsa mód egyáltalán nem zavar, vagyis inkább nem hoz zavarba, hogy ujjaink kissé összekulcsolódnak. Igaz, én kezdeményeztem a dolgot, s nagy eséllyel ha ez fordítva történt volna, akkor most lehet kissé zavarban lennék. Ez az egész viselkedés a részemről azért is furcsa – még magamnak is – mert egyébként rengeteg fiú barátom van, akiknek a közelsége sosem zavart. Teljes lelki nyugalommal tudtam, s tudok leülni velük sörözni, hülyéskedni, komolyabb témákról, szerelmi problémájukról beszélgetni, s nem egyszer húztam ki őket kellemetlen szituból, mint múltkor Reecet is. De ez más, nem tudom miért, de más. Pedig mindegyik srác marha helyes, marha sok lány volt már marha féltékeny rám, s küldtek el a női mosdóba a nem mondom hova. Reece elengedi a kezem, ami részben tök oké, mert nyilván nem fogunk egész este kéz a kézben ülni, merthogy mégis mire fel, de mellette olyan kellemes érzés volt. Visszakanyarodunk a korábbi témához, s mikor megtudom, hogy a csaj újra előbukkant, akkor felnevetek.
-Neeeeeee! Hát mit akart a drága? Mesélj! Mindent IS tudni akarok! Találkoztatok? Jó volt? Meddig jutottatok?- kíváncsiságtól csillogó szemmel dőlök előre, s fürkészem arcát. Nyilván az utolsó kérdéseimet nem gondoltam komolyan, s meg fogok lepődni, ha igenlő választ kapok, de akkor magamnak ástam a gödröt. Választ nem kapok, mert akkor lép oda a pincér hozzánk, s szervírozza a borokat. Még mielőtt belekortyolnék, azért még az előző témához kapcsolódóan kicsúszik belőlem egy kérdés. - De ha ez randi, akkor a végén meg is fogsz csókolni?- huncut tekintettel és mellé huncut mosollyal pillantok rá, majd a bor vizsgálata közben, s az első korty alatt is végig Reece szemeibe fúrom kékjeimet. Végül lehunyom szemem, amikor megérzem a bor kellemes ízét. Széles mosollyal nézek rá, mikor felhozza ő is az ügyvéd feleséges dolgot. Azt hittem, hogy szelektív a hallása, de ezek szerint mégsem. Kicsit más irányba terelem a beszélgetést, mivel jó lenne picivel több információt tudni a velem szemben ülőről. Mikor azzal kezdi, hogy remek az ízlése, már ami a borokat illeti, újfent felkacagok. Na és még szerény is! Mikor az önéletrajzát említi, akkor enyhén megcsóválom a fejem, mivel pont akkor kortyoltam bele újra a borba. Érdeklődve hallgatom amit mesél, s igazából annyira nem lep meg, hogy nem Magyarországról származik. - Anglia nagyon szép, személy szerint bármikor el tudnék ott ütni pár napot.- reagálok neki. Mikor visszakérdez, akkor arckifejezése kissé másképp fest, mint eddig. Mintha sokkal komolyabb lenne, vagy nem is tudom beazonosítani. Ennek ellenére én elmosolyodom azon, hogy ő a nevemet is csak azért tudja, mert másnak bemutatkoztam az ő jelenlétében. - Tudod azt szokták mondani, hogy a pasik bírják a titokzatos nőket… - bohókáson vonom meg vállamat, iszom egy kortyot, majd a poharat leteszem azt asztalra. Kissé előre dőlök, egyik kezemmel a pohárral szórakozom, másikkal megtámaszkodom az asztalon. - Elsőéves vagyok jelenleg varázslénykezelés és kutatás szakon. De mostanában eléggé gondolkodom a váltáson, vagy még egy szak felvételén. Érdekelne a varázslénygyógyító is, de nehéz döntés.- beszéd közben végig rá nézek, majd tekintetem a pohár felé fordítom, s úgy folytatom tovább. Jobb átesni a kellemetlen részeken, mielőtt ő kérdez rá. - Édesapámmal élek, anyukám évekkel ezelőtt elhunyt. - keserédes mosollyal pillantok rá újra, s kisebb hatásszünetet tartok, hogy feldolgozza az elhangzottat. - Mit szeretnél még tudni? Olyan sablon dolgokkal tudok szolgálni, mint, hogy évekig versenyeztem, imádom az extrém sportokat, illetve több olyan vágyam van, melyek nem feltétlen fognak megvalósulni. Annyira nem vagyok érdekes, inkább átlagos.-  szelíd mosoly ül arcomon. - Neked mik a vágyaid? Mik a céljaid?- kérdem tőle, mivel úgy gondolom, ez egy igen jó téma, s sok mindent el is tud dönteni.
Utoljára módosította:Nádassy Norina Iza, 2021. április 29. 15:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kállay Bertalan
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 92
Összes hsz: 98
Írta: 2021. április 28. 17:06 | Link

Családos
A Palóc Grand Canyon
Kellemes tavasz együtt töltött időben



Csak szeretném azt hinni, hogy ezzel semmi rossz nem sül el. Apáéknak nem szóltam, tudom, az jelentené az egészet, de úgy véltem, ez most legyen a miénk. Megannyi családos kirándulás van a fejemben, ahol ott voltak, itt is csak az folytatódna, amit a családi ebédeknél megszoktunk az asztal mellett ülve. Nem, nem szeretném. Nem szokásom lázadozni, apa ellen sem olyan hatalmas mértékben, hogy ténylegesen észrevegye. Talán ez az? Nem tudom, nem is akarom megtudni. Azt viszont igen, milyen, amikor csak mi vagyunk, senki más. Nincs külön vendég, nem azért, mert annyira utálkozok éppen, hanem, hogy legyünk mi. Mindenki dolgozik, tanul, teszi a dolgát és nem olyan egyszerű egyeztetni bármit is. Ákossal sem mindig, megoldjuk, ha tudjuk, Dórával talán valahogy még nehezebb. Hallani ezt-azt, nem szeretném, hogy igazuk legyen azoknak, akik a szájukra veszik őt. Nem örülök olyankor, és bár nem én vagyok a rangidős, ebben én döntöttem.
Kirándulunk egyet, mint gyerekkorunkban, az erdőben, szép ráérősen. Lesz nálunk étel, innivaló, nagy pokróc és megannyi mondat, amit ki szeretnénk mondani. Hogy lehet így is lesz vita? Az majd eldől. Az egyetlen dolog, ami nagyobb változás, az Hayden. Őszintén, miatta sem szóltam apánknak, nem szeretném az ő fintorait és senki megjegyzését hallgatni róla. Igaz, hogy nem ismerjük egymást olyan mélyen, olyan régóta, mint illene, de én adok esélyt a lánynak. Adok, akkor is, ha ő más, mint a többiek. Hayden nem beszéde felkeltette a kíváncsiságom és utána néztem a dolgoknak, alaposabban. Ugyan nem lettem pszichiáter és nem én fogom megoldani a dolgokat, azt már igenis tudom: neki idő kell és majd ő fogja tudni, mit szeretne és mikor. Nem erőltethetjük semmire sem, így csak reméltem, hogy eljön velünk túrázni. Végül, zsupsszal jutottunk ide, a határ közelében lévő, csodás helyhez. Itt pontosan nem voltunk, mindenképp olyan helyet szerettem volna, ami számunkra ismeretlen. Az eltévedéstől nem félek, viszont sokkal jobb lesz, mikor visszaemlékszünk: ez a miénk és senki másé. Mármint, az emlék.
A hely "bejárata" után nem sokkal fordulok a többiek felé, kihúzva magam.
- Eddig mindenkinek oké minden? Elvileg, erre sem élnek medvék - a telihold is lement, így a farkasoktól sem kell tartani. Oké, inkább megpróbáltam vicces lenni, több-kevesebb sikerrel. Izgulok, hogy sül el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV


a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
Írta: 2021. május 4. 21:52 | Link

Zsombor
outfit|Vizsnyiczky-lak


Olyan ideális a pillanat, mint a legszebb álmaiban. Fekszenek ott az ágyában kettecskén összebújva, boldogan. Nem kell azon aggódnia, hogy ki áll közéjük ezúttal, egy múltbéli árnykép, a testvérei vagy a szülei, mert senki nem teszi meg. Nyugalom van és béke és csend és boldogság. Ez ennyi és nem több. Különlegesen átlagos pillanat ez, mert persze tudja Sára is, hogy számtalan más korabelivel megtörténik mindez nap mint nap, mégis úgy érzi, ez sokkal különlegesebb, másabb mint a többieké. Nem csak azért, mert az ő esete egyébként sem egyszerű, hanem mert még egy olyan, mint Zsombor nincs és nem is lesz, hogy az ő barátja különlegesebb, több mint a többieké. Igen, kimondottan büszke és a mai napig nem érti, hogy mivel érdemelte ki a göndör szeretetét. – Sajnos nem áll módomban elereszteni, túl kényelmes vagy kispárnának – sóhajt fel tetetett csalódottsággal, mielőtt cinkosan felmosolyogna kedvesére. – Jól hangzik ez a soha dolog. – Nem ijeszti meg, valahogy el tudja képzelni, hogy ők az a pár lesznek, akik megismerkednek az iskolás éveik alatt, aztán a következő hetven évben három gyerekük, nyolc unokájuk meg vagy tizenhat dédunokájuk lesz, és szeretetben élnek egymással, míg meg nem halnak. Persze, ezek olyan kedves ábrándok, de őszintén, kimondottan szeretné, hogy valóra váljanak.
- Nem lehetne, hogy ezt mostantól minden este elmondod? Nagyon szeretlek – pislog fel rá meghatottan. Még mindig nem tudja megfelelően kezelni az ilyen mondatokat, egyszerűen fogalma sincs, hogy mit kellene mondania, és ha ki is gondol valamit, akkor az kimondva sokkal esetlenebbül és bénábban hangzik. Egyszerűen csak nehezen fejezi ki az érzéseit, de azért nagyon próbálkozik és igyekszik, hogy fejlődhessen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hayden M. Wilson
INAKTÍV


Róka
offline
RPG hsz: 134
Összes hsz: 269
Írta: 2021. május 4. 22:14 | Link

Süni, Mókus & a Lány


Nem érti, mit keres itt. Mármint persze, nagyon örül, hogy az unokatestvérei kedvelik annyira, hogy elhozzák magukkal, de mégis, úgy érzi magát, mint kolonc mások nyakán. Hogy bepofátlankodik itt a családi idillbe kéretlenül, a sosem látott kanadai rokon, aki mindezek mellé még problémás is. Nem akarja elrontani a kirándulást, de bunkóság lett volna azt mondani, hogy nem jön el, ha már hívták. Mert akkor meg azzal rombolná a családi köteléket. Jó döntés talán nem is létezett, épp ezét a kisebb rosszat választotta, azt, amivel a nagyi kedvére tehet. Mert persze tudja, hogy nagyszülei mélységesen csalódottak lettek volna, ha neme mondta, és azok után, hogy mennyire igyekeztek a kedvében járni és a lehető legtöbbet megtenni érte, ennyivel viszonozhatja.
Leginkább hátul kullog, nem annyira lemaradva, hogy az kínosan feltűnő legyen, vagy ilyesmi, épp csak hogy kerülhesse a társaságot, amíg nem kell feltétlenül. Ha nem szólnak hozzá, akkor igyekszik a lehető leginkább belesimulni a tájba. Legalább a környezet szép, a levegő friss, és túrázhat egy jót. Olyan régen nem volt már ideje és lehetősége rá, hogy az iskolamenti erdőtől távolabb menjen. Pedig szeret a természetben lenni, túrázni, kimondottan kellemes időtöltésnek és sportolási lehetőségnek tartja. Mármint nem annyira aktív sport, mint mondjuk a hoki, de az tény, hogy rendesen képes átmozgatni és lefárasztani az embert egy több kilométeres túra is.
Bólogat egy sort Berti kérdésére, hogy persze, tökéletesen oké neki minden, bár az a farkasos megjegyzés annyira nem tetszik neki. Eszébe jut Belián, hogy ez a mondat nem feltétlen akart bántón hangzani, de egy kicsit mégis sikerült szerencsétlenül fogalmazni. Mindenesetre nem szól, csak halvány mosollyal bólint. Ennyi és nem több.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
dr. Reece Laines
Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


>> Trófea <<
offline
RPG hsz: 165
Összes hsz: 232
Írta: 2021. május 5. 16:42 | Link

Norina
akkor randizzunk >> Pécs, Bagolyvár >> vigyázz

Norina nevetése késztet egy széles mosolyra, ahogy hajamba túrok. Oké, egyébként a csaj nem csak egyszer talált meg azóta, de komolyan értékelem a kitartását, lehet a végén még a derekamat is beadom neki, hogy legalább kicsit meglegyen a lehetősége annak, hogy kiábrándul. Ami egyenlő a lehetetlennel, de amondó vagyok, előbb vagy utóbb mindent meg kell próbálni. - Nos… - ingatom fejemet, majd fordítom a plafon felé, ahogy elgondolkodom, miközben jobb kezem ujjai dobolnak párat az asztalon. - Először előadáson kért tollat, rá pár napra ismét elhívott kajálni, majd közölte, ha az sok, akkor egy kávé beleférne-e? - idézem vissza az ominózus esetet. - Szóval a kávéig jutottunk, amit még mindig nem ejtettünk meg, bár ez az én saram - húzom el számat, majd biccentem előre fejemet, hogy elkapjam Norina tekintetét széles mosollyal ajkaimon, amiből halk nevetés lesz. Kedvelem, hogy nem teketóriázik, a szemkontaktust nem megszakítva válaszolok végül a feltett kérdésre. - Meglátjuk megérdemled-e - viszonzom a mosolyt, ami az ő ajkán is ékeskedik, majd kortyolok aprót a borból, mielőtt mesélni kezdenék azokról a dolgokról, amik egyáltalán nem érdekesek, de igazat kell adnom Norinának abban, hogy valahol el kell kezdeni az ismeretséget. És egyelőre, mindegy hányszor találkoztunk, a nevünkön aligha tudtunk egymásról mást, úgyhogy egy infómorzsát elejtve terelem el azonnal magamról a szót a nőre, aki pedig készségesen válaszol.
- Igazán érdekes szakot választottál. Miért pont ez? Mármint biztos van valami különösebb oka, hogy a varázslények irányába orientálódsz - kortyolok aprót poharamból le sem véve a nőről tekintetem. Meg-megrebbenő szemöldökkel hallgatom tovább, meglepően mélyen megy bele a dolgokba, talán olyat is elmondd, amit nem feltétlen lenne szükséges, vagy nem is akarna, azonban már mindegy. Halvány mosollyal arcomon figyelek, barnáimat le sem veszem arcáról, még akkor sem, amikor lesüti a tekintetét és jön a feketeleves. Nem szólok közbe, türelmesen várom meg, amíg ismét rám néz, hogy válaszolhassak. - Részvétem - billentem előre fejemet lehunyt szemekkel, majd figyelek rá ismét. Egy szülő elvesztése soha nem egyszerű, és a legnagyobb szomorúságunkra tudok vele valóban együtt érezni. Rosszallóan csóválom meg fejemet, mert őszintén szólva igencsak értékelem, hogy Norina nem hagyja, hogy a szomorú információ okán lelaposodjon a beszélgetés. Halkan nevetek fel egy apró korty után. - Az átlagos nem mindig unalmas - mosolyodom el szélesen. - Versenyeztél? Ez igazán jól hangzik. Milyen sportágban? - kérdezek vissza azonnal. - Vágyak és célok? Az egyiket megcselekedtem már, ügyvéd vagyok, a másik még folyamatban van. Negyedéves vagyok pedagógián, de sikerült bejutnom a Bagolykőbe, mint gyakorlótanár, így csak remélem, hogy amint végzek, rendesen is oktathatok - billegtetem fejemet kicsit. Kiiszom az utolsó kortyot, végül intve a pincérnek pillantok Norinára, hogy rendeljen még valamit, ha szeretne az evés előtt. Kinyitva csúsztatom a nő elé az étlapot, hiszen én ugyanazt fogom kérni, mint mindig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


DON'T MAKE ME USE MY LAWYER VOICE.

Az év tanára 2023/24 őszi/téli tanév

Oldalak: « 1 2 ... 49 ... 57 58 [59] 60 61 ... 69 ... 135 136 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek