A kis tavacskánk egyik elterülőbb partszakaszán álldogál a csónakház. Nem túl régen, talán a pár évvel korábbi nyáriszünetben telepítette ide azt egy idősebb varázsló, aki a két csónakját adja néha bérbe a diákoknak vagy tanároknak, néha falusiaknak, hogy a tóra mehessenek. A ház nem zárt, csak a csónakok vannak varázslat védte lánccal lehorgonyozva, így még azt fel nem oldja a tulajdonos, nem elköthetőek. A házba bármikor be lehet térni, akad bent szék, talán régi könyvek és cikkek is a tóról, illetve olyan felszerelések, mint evezőlapát, mentőmellények és így tovább.
A nyári záporok idején, mint legközelebbi megoldás tökéletes, de este a kis ház teraszáról nézni a holdfény világította tavat is remek. A környéken a télire aprított tüzelőanyag hever kupacokban, valamint egy kis sütögetőhely is van itt, bár nem annyira szívlelik sokan, ha befüstöl a diákság. A téli időszakban a csónakok ugyan partra kerülnek és a felszerelések is eltűnnek, a házacska továbbra is nyitott bármire. Érdemes ide kicsinek és nagynak, diáknak vagy felnőttnek kilátogatni, a csónakázási lehetőség nagy élmény tud lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838858#post838858][b]William Martin Krise - 2021.11.03. 00:37[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween estéjén | előzmény

Ahogy a lány kimondja tanult következtetését, kissé megemeli a szatyrot, egy halvány, különösen önelégült mosollyal biccent egy aprót. Pusztán Júlia öltözékéből és viselkedéséből sejtette, hogy afféle lánnyal van dolga - azzal azonban, hogy gondolkodás nélkül beazonosította a kalózkodás kódszavát, William már biztos lehett a gyanúja helyességében.
Hát mit kezdjen az ember fia egy ilyen éjjeli pillangóval egyedül, Halloween éjszajáján.
   -  William - A mocsármeleg sört lazán elhajítja a bokrok felé, úgy visszonozza a kézszorítást, némileg hosszabban, mint azt illene - Captain William. Megtisztelne, ha az első tisztem lennél ma éjjel.

A tó öt, loccsanó avarban botorkáló erdei sétát követően csillan fel előttük először. Útjukat a szatyor tartalmának csilingelése, néha pedig Will szitkozódása kíséri, amikor meg-megcsúszik a faleveleken. Talán éjfél, ha lehet - a pukkanások, bár távolodnak, sűrűsödnek a falu felé, néha színes villanásokkal és sikoltozással kísérve.
   -  Kell nekünk egy hajó - sandít a lányra, aki reméli, jól tartja erőltetett menetét - Arrafelé tegnap láttam párat - emeli szatyros karját a távolabb álló, sötét épület felé - Szaros kis csónakok, de megteszik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838864#post838864][b]William Martin Krise - 2021.11.03. 12:37[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween estéjén

A tavat körbeölelő, öreg nádas mentén haladnak el, meg, megsüllyedve a sárban. Sötétkék szövetkabátját fázva húzza össze magán szabad kezével, néha-néha a lányra pillantva pedig, valahol az agya peremén eljátszik a gondolattal, hogy ha most bármit is tenne vele, annak az iszap mélyén alvó békákon kívül senki sem lenne szemtanúja. Nem mintha ilyen terve lenne, a kósza, elhaló elképzelést pedig nyomban vissza is száműzi oda, ahová nem szívesen jár ő sem.
A csónakház tövében rozoga, repedezett lakkozású ladikok lengedeznek a tavon, orrukat a tómenti, nyálkás homokon pihentetve. A cipői alatt felbuggyan a víz, ahogy melléjük sétál.
   -  Őszintén, sosem voltam egy nagy tengerész.
Vallja be, miután végignézett a választékon, majd praktikusan megállapodott a hozzá legközelebb esőn. Ezt jelezve ráfog annak peremére, a zacskót pedig beereszti a ladik padlójára. Eztán, továbbra is a csónakot egy helyben tartva, fordul felsőtesttel a lány felé, majd nyújtja ki a kezét. Ha az elfogadja, akkor segít neki beszállni, ha nem, akkor a rosseb rohassza meg ott, ahol van, a kis k*rváját, bekecmereg, ahogy tud.
   -  Azért úszni tudsz? Csak, hogy ha beborulsz, kiröhögjelek, vagy ugorjak utánad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838868#post838868][b]William Martin Krise - 2021.11.03. 17:17[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween estéjén

A lány elfogadja a kezét, így akár egy valamirevaló lovag, besegíti az imbolygó csónakba. A neveltetése elvégre élete első tíz évében nem szenvedett hiányt, az apja a maga lehetőségei szerint előzékenységre és toleranciára nevelte. A szívroham egy májusi délelőttön vitte el, onnantól kezdve azonban már nem volt, akit különösebben érdekelt volna a viselkedése. Ennek köszönhető, hogy a gesztus lezárásaként leplezetlenül végigméri a lány fedetlen lábait; ha pedig ez mégsem tetszik neki, hát ne öltözködjön így.
Megvárja, míg Júlia elhelyezkedik, ő aztán lök egyet a ladikon, hogy az nyikorogva - recsegve elváljon a parttól. Cipője félig elmerül a sárban, miközben átlépi a peremet, a hajó vészjóslóan megbillen, ő két kézzel egyensúlyozik, mielőtt óvatosan leereszkedne a másik deszkára.
   -  Egy hete vagyok csak itt. Mármint, az országban - Apró ferdítés. Kissé oldalra dől, hogy a lába mellől felvegye az egyik rozoga, törött végű evezőt. Fintorogva elpöccint róla egy rothadó falevelet, aztán meríti a vízbe - Kamaszkoromban kalózkodtam utoljára. Az iskolám mellett volt egy majdnem ugyanilyen tó, Halloweenkor narancssárgára volt mint az alkoholista pisa. Apropó - A cipőjével a lány felé tolja a szatyrot - Csak utánad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838872#post838872][b]William Martin Krise - 2021.11.03. 18:43[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

A kutya pedig köszöni szépen a pozitív megerősítést, a látottakat pedig elraktározza magának, hogy higgadtabb körülmények között majd visszatérjen rá.
A lány tippjére elismerően vonja fel a szemöldökét, azigen. Persze, valószínűleg fülbántóan sértő, néhol pedig komikus akcentusa miatt is sejthető, hogy nem a szomszéd aluból származik. Megmeríti az evezőt, melynek pereme még az iszapot karcolja, szárazföldi patkány létére meglepően szakavatott mozdulatokkal indítja magukat útnak a tó hozzávetőleges közepe felé.
   -  Anglia és Kanada. De anyám itt tanult. Itt voltam csecsemő, de semmire sem emlékszem belőle.
Magyarázza, miközben kissé kihajol a csónakból, jócskán megbillentve azt, hogy az evezőt leszúrva ellenőrizze a víz mélységét. Nincs oka rá, hogy feleslegesen titokzatoskodjon a lány előtt, ha az este jól halad, úgyis hamarosan a haját fogja majd, amíg az savanyú rummal okádja tele a tavat. Különben sem titkolta sosem, hogy az anyja tizenhat évesen akadt össze az apjával valahol a faluban, ő pedig ennek az estének a korcsa.
   -  Hey, hey, óvatosan - a lány úgy csavarodik rá az üvegre, mint kisgyerek a csöves kukoricára, ha pár évvel fiatalabb lenne, ő most nyomban szerelembe is esne. Ő is lehajol a szatyorért, hogy kiválasszon magának egy üveget - Az éjszakai séta első szabálya, hogy tűnj csórónak - a zárjegyet a kupakkal együtt tépi le, ezeket lepottyantja a lába mellé, majd kissé megemeli az üveget a lány irányába - Harrr.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838876#post838876][b]William Martin Krise - 2021.11.03. 20:56[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

Harr. Fanyar vigyorral beleiszik a keserédes-szagú italba. Összeszorítja a szemét, ahogy az végigmarja a torkát, hogy végül meleg gombócként érkezzen meg a gyomrába. A tömény sosem tartozott az erősségei közé, az elmúlt három évben pedig értelemszerűen még inkább elszokott tőle. Így egyfajta kellemes meglepetésként éri az íz, az illat és az, hogy kénytelen megköszörülni a torkát, mielőtt válaszolhatna.
   -  Jávorszarvast azt nem, de barnamedvét igen. Annak olyan íze van, mint a... - az üveggel apró köröket ír le a levegőben, amíg végiggondolja, hogy is írhatja le legkönnyebben az élményt - Mintha a marhát kinnhagyták volna a napon.
Egész büszke magára. Kényelmesen, már amennyiben egy efféle kosyos bárkában azt lehetséges, lejjebb csúszik, hogy a hátát megtámassza és a helyhez mérten kinyújtsa a lábát. A következő pillanatban azonban kénytelen ismét megfeszíteni az izmait, a kezébe adott rum kilöttyen, ahogy ösztönösen a csónak oldalához kap, míg Júlia kis híján felborítja a csatahajójukat.
   -  Ácsi na óvatosan már mégis - dohog, ahogy a csuklójáról lerázza a cseppeket - A rum, bazdmeg. Kifolyik a szaros rum.
Az üveget készenléti magasságban tartja, amíg a lány végérvényesen elhelyezkedik. Immáron neki háttal. A helyzettel és látvánnyal megelégedve engedi el magát ismét, iszik újra. Hét éve. Az azt jelenti, hogy...
   -  Mert hány éves vagy mégis?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838880#post838880][b]William Martin Krise - 2021.11.03. 22:17[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

Élvezi, hogy a rum átmelengeti a mellkasát és az ujjait kellemesen zsibbasztani kezdi. Mindkét üveget a mellkasának döntve egészen hátracsúszik, valamelyikbe bele-beleiszik, maga sem tudja, melyikbe. Míg Júlia a vízbe mártja az ujjait, ő behunyja a szemét, a tarkóját a csónak oldalának támasztja, úgy hallgatja a locsogást és a távoli zajokat. A hajó fenyő- és rothadásillata egész nyugtatólag hat rá; bár valószínűbb, hogy a rum az, ami éhgyomorra lassacskán várható, hogy a fejébe száll. Húsz.
   -  Huszonhat - válaszol továbbra is behunyt szemmel. Érzi, hogy a lány visszahelyezkedik vele szembe, szaporán pislogva néz rá ismét, majd kelletlenül visszanyújtja az üveget, ami úgy hozzánőtt már. A nála maradtat meglötyögteti maga előtt.
   -  És mit tanulsz a... várj. Várj nem érdekel. - ismét hosszan beleiszik a rumba, szemei közben a lány vonásait fürkészik, melyeket épp, hogy ezüstösen megvilágít a Hold fénye - Felelsz vagy mersz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838882#post838882][b]William Martin Krise - 2021.11.03. 23:06[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

Így, a félhomályban nem látja a pánikot a lány arcán, de különben sem tudná összekötni a korábbi kérdésével. William, hiába tűnik az ellenkezője valószínűbbnek, igencsak tapasztalatlan pedofil, tehát Júlia válaszát követően már nem ragaszkodik hozzá, hogy igazolványt kérjen, vagy, hogy olyan rocktörténeti keresztkérdésekkel traktálja, amit egy nála jóval fiatalabb nem tudhat. Különben is: nem történik semmi. Jelenleg mindössze csöndben ringatóznak a tó közepén, egy, egy rumosüveget dajkálva, Will, maga részéről, egyre zsibbadtabban.
   -  Ahhh... rendben.
Oldalra biccenti a fejét, kissé összeszorítja a száját, ahogy figyeli a lányt, láthatóan gondolkodik, számol. Ismét a fenekére állítja az üvegét, mely egyre könnyebb, ahogy az ő feje és végtagjai is, mintha alkohol helyett héliummal töltené fel őket.
A rumot az alkarja és az oldala közé szorítva, szabaddá tett kezével óvatosan benyúl a kabátja belső zsebébe, rövid ideig keresgél, míg végül összezárt ujjakkal kivesz onnan valamit. Lomhán feltornázza magát ismét ülő helyzetbe, az üveget leteszi maga mellé a deszkára. Végül pedig a kezét kinyújtja a lány felé; szabad tenyerében pedig egy ötforintos méretű, élénk narancssárga, fényes felületű tabletta fekszik.
   -  Akkor merj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838884#post838884][b]William Martin Krise - 2021.11.03. 23:55[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

Már-már feszülten figyeli a lány vonásait, ahogy az a tablettát tanulmányozza. Tudni akarja, mi fut át azon a szőke tincses fején így a tó közepén. Szeretné, ha megfoghatná az állánál, felnyithatná a koponyáját és közvetlen közelről belenézhetne a gyöngyházfényű, szívdobbanásra lüktető agyába.
Megrázza a fejét.
Az arcára önelégült vigyor telepszik, miközben Júlia kiveszi a kezéből a cukorkát - mert, hogy egy hétköznapi halloweeni édességet tart a tenyerén. Sok ostobaságot tett már életében, azonban újabb pár évet a hűvösön nem kockáztatna meg azért, hogy valódi drogokat adjon egy ismeretlen lánynak, függetlenül attól, egyre inkább tompuló felfogásán túl mit suttog a fülébe az ösztöni énje. Másrészt pedig: ki az az idióta, aki ingyen osztogatja azokat a szereket, amiért drága pénzt adott.
Először csak felhorkan, majd elröhögi magát, ismét a deszkáknak vetett válla rázkódik, miközben a lány bántóan fényes lángcsóvákat tüsszent a víz fölé.
Beszarás, ez a lány.  
   - Ugye? Várj, van még itt valahol... - a szemét a kabátja ujjával törli meg, majd ismét tapogatni kezdi a zsebeit, hátha talál még mást - Felelek.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838890#post838890][b]William Martin Krise - 2021.11.04. 16:05[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

Végigütögeti a kabátja, majd farmerje zsebeit, azonban csalódottan állapítja meg, hogy az erdőn át vezető ösvényen minden édességet megevett már, amit a falu egy kapujába kifüggesztett kosárkában talált. Még röhög egy párat, ismét megdönti az üveget, közben flegmán megrántja a vállát a lány csipkelődésére. A rum lustán nyújtózkodik, majd munkába áll benne, ő pedig kifejezetten élvezi, hogy a lábai zselévé válnak.
   -  A felelet mindig érdekesebb. Harr.
Újból fejre állítja az üveget, amíg a lány gondolkodik, ekkor azonban már kis is üríti azt. Köhögnie kell egy párat, a karját kinyújtja a tó fölé, Captain Morgan pedig még egy utolsó, elismerő bólintással nézhet vissza rá, mielőtt elmerülne a sötétségben. A legdurvább dolog, amit valaha tettél.
Felhorkant kissé.

   -  Gran'pa? Gran'pa? Bel', for fucks sake!
Az epinephrine kicsúszik a kezéből és elgurul a parkettán. Ő durván megrázza a földön fekvő férfi vállát, akinek szájából hab és hányadék bugyborékol el. A koponyája, mintha gyurmából lenne, nyúlik meg, a bőr felrepedezik az orrcsont mentén, a testen rázkódás fut végig. Will tenyere alatt a kulcscsont egy nyikorgó reccsenéssel kettétörik.
Ő a pánik és undor egyvelegével hőköl hátra. Keze a zsebében meglapuló fegyver után kutat; háta mögül pedig, szapora szívverésén át hallani véli Anton egyre erősödő morgását.

   -  Megöltem egy embert. - a mutatóujját a halántékához nyomja, mint egy mugli kézifegyvert, mielőtt visszaejtené az ölébe - Most pedig felelj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838892#post838892][b]William Martin Krise - 2021.11.04. 18:53[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

A bokáinál keresztbe teszi a lábait, fázva összébbhúzza magát a csónak mélyén, a karjait szintén összefonja maga előtt. Újabb üveget kéne bontania, tudja, ám egyre inkább zúgó feje arra csitítja, várjon legalább pár percet. Így hát, a lányt nézi ehelyett.
Valószínűleg érdemes lett volna hazudnia, előadni egy pikáns történetet, netalán egyet részeg, kocsmai verekedésről, mégsem teszi. Részben, mert lélekben túlságosan elcsigázott hozzá. Az elmúlt éveit mással sem töltötte, mint, hogy bizonygassa, ő nem gyilkos, még akkor sem, ha tényleg ő adta be a szert a nagyapjának és kollégájának, majd pedig ő volt az, aki meghúzta a ravaszt. Igen, meghaltak, igen, ő ölte meg az egyiket, de nem, ő nem gyilkos.
Másrészt pedig, és rumködös agyának valószínűleg ez a fő motivációja, kíváncsi arra, mit mond a lány.
Farkasszemet néznek egy ideig, ő néha hosszan pislog, nem fáradt, azonban tudja, ha megmozdítaná a fejét, az imbolyogni kezdene. A hideg ellenére még mindig kellemes melegséget érez a mellkasa táján, csak a végtagjai fáznak, az ujjai elhűlve fonódnak a kabátja karjára. A lány pedig nem szól, jószerével a szeme sem rebben, csak bámulja őt.
A bőre olyan fehér a holdfényben, mint a tejföl.
   -  Mi az amit örülsz, hogy az apád nem tud rólad?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838894#post838894][b]William Martin Krise - 2021.11.04. 19:41[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

Az este nyomasztóan csöndes körülöttük, már ami az erdőt illeti. Nyaranta békák, szúnyogok és tücskök hangja töltené fel a levegőt, most azonban a falu elhaló zajain kívül semmi sem mozdul. Arrébb csúsztatja a lábait, hogy a lány elférjen, majdnem elheveredve a deszkákon. A hosszú lábak fedetlenül derengenek vele szemben a holdfényben, ő mégis inkább, Júliához hasonlóan, az ég felé tekint.
A kérdésre, amit számtalanszor feltett már, kisvártatva megkapja a válaszát. Az alsó ajkát rágcsálja, a szája keserű a rumtól, a feje tompán zúg. Ismét ugyanaz a lemez, már-már cinikusan szisszen egyet, hányszor hallotta már a történetet az agresszív apáról, a figyelemre éhes lányról, a kivert fogakról. Csak a tekintete fordul a lány felé, az arca nem, a fejét a hajónak támassza, hagyja egy ideig, hogy a szavai érintetlenül lebegjenek közöttük a sötétben.
Ha ettől jobban érzed magad, én örülök neki, hogy túlélted - különben most egyedül lennék itt.
   -  Sajnálom.
Kissé feljebb emelkedik ültében, lehúzza a kabátja cipzárját, majd szenvedő- kínlódó mozdulatokkal elkezd kibújni belőle, ami koordinációs képességeinek nagy részét elvesztve egyre nehezebb. Így hallja a kérdést, az egyik karját szabaddá téve áll meg a mozdulatban, hogy szusszanva fölpillantson az égre.
   -  Nem. Furcsa. Túl egyszerű. Nem kellene ilyen egyszerűnek lennie - megrázza magát, a kabátot végül leszenvedi magáról így, kifordítva, összegyűrve. A lány felé nyújtja azt - Azt hinnéd, valami nagy dolog, dráma és hegedűszó. De nem. Csak a csönd utána...
A szatyorbvól újabb üveget húz elő. Ő is a csónak alján elhelyezkedve, a hátát az ülésnek támasztva kezdi bontogatni azt.
   -  Jó érzés lenne megölni az öreged?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838897#post838897][b]William Martin Krise - 2021.11.04. 20:28[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

Leengedi a kabáttal kinyújtott kezét. Most, hogy levette, érzi, hogy sötétszürkeingén átmar a levegő, annak ellenére, hogy belülről már rég felfűtötte az alkohol. Ha ismernék egymást, az ő első ötlete is az lett volna, hogy maga mellé invitálja a ladik farába, ám ezt így, félrészegen is minimum illetlen, de inkább abnormálisnak érzett. Nem elég szerencsétlennek, hogy az apja lilára veri, még ő is leitatja, rámászik, ráadásul még fázni is hagyja.
   -  C'mere - A bontatlan rumos üveget az ölébe dobja, arrébb húzódik, hogy helyet csináljon a lánynak maga mellett. Hazudna, ha nem forogna vele a csónak kissé, a mozdulatai ügyetlenebbé válnak, de épp annyira, hogy még, ha nagyon összeszedi magát, képes legyen felrázni a ködöt és józanul viselkedni. Amit, mivel a tó közepén lebegnek, messze bárkitől, aki ítélkezhetne felettük, meg sem próbál.
A csend ijesztő, de most örömmel fogadja.
Ha a lány átül mellé, magukra teríti az Emmától kapott, már átmelegedett, tintakék szövetkabátot. Ez alatt folytatja az üveg bontogatását, pillanatokkal később pedig már a kupakor pöcköli a víz felé.
   - Baromság - beleiszik az italba, ami jóval hűvösebb, mint a korábbi, amit a kezében tartva megmelengetett már - Nem a pofonoktól leszel tökéletes, hanem, mert annak születtél. Ahogy az apád pedig egy elmebeteg fasznak született, ha megütötte a saját gyerekét. De ne higgy nekem... kicsit nem vagyok józan. Merek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838903#post838903][b]William Martin Krise - 2021.11.05. 00:29[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

Hazudna, ha nem hűlne el benne a vér, amikor a lány feláll, ezzel megbillentve az egész csónakot. Ha most a vízbe borulnak, fut át ködös agyán, akkor igencsak córesz van, drága testvéreim, ugyanis, a pálcáját még mindig a Miniszérium őrzi, amíg bizonyítani nem tudja, hogy alkalmas a társadalomba való integrálódásba. Ha pedig a hat fokos tóba esik, illene megszárítani magát, a hiányossága pedig hamar kiderül.
Furcsamód, függetlenül attól, hogy az előbb megosztotta a lánnyal az állítólagos legsúlyosabb tettét, a pálcája hiánya olyan, amit szeretne egyelőre megtartani magának.
A lány egészen hozzásimul, ő helyet hagy neki, fél kézzel átkarolja a takaró alatt. Semmi különösebben perverz; talán észre sem veszi, mit csinál. Az üveget a deszkán tartva billegteti azt jobbra-balra.
   -  Vaaaagy... vagy a Júlia mindig ugyanilyen erős volt belül, csak kívül volt olyan kicsi és törékeny, mint egy kis ropi.
Ropi. Olyan filozofikus mélységekbe merültek, hogy a szeme is majdnem könnybe lábad. Júlia feladványa így pont időben érkezik, mielőtt melankolikus részeggé válnának.
Először csak felvonja a szemét, csodálkozva, teljesen értetlen vigyorral - Komolyan? Mi? Na várj.
Érdekes módon, először csak bandzsítani kezd, kinyitja a száját, kiölti a nyelvét, azt görbítve próbálkozik a feladattal - és mentségére legyen mondva, tényleg próbálkozik! A lélegzetét visszatartva szenved pár másodpercen át. A karja is megfeszül valahol Júlia derekán, végül azonban, egy szusszanással lazul el ismét.
   -  Hát, hát kurva vicces vagy - nevetve, az inge ujjában törli meg a száját, megmozgatja a nyakát és az állkapcsát, mintha csak pofon vágták volna. Az üveg ismét megemelkedik - Felelj megint.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838905#post838905][b]William Martin Krise - 2021.11.05. 11:02[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

   -  Köszönöm, köszönöm.
Az üveget teátrálisan a mellkasának nyomva bólint mélyen, mintha meghajolna a produkció végén; ám hamar rájön, hogy ez könnyelmű döntés volt, a mozdulat nyomán ugyanis úgy elszédül, hogy össze kell szorítania a szemét. Ennek orvoslására belekapaszkodik a rumba, ha pedig ott van, akkor újabbakat kortyol belőle.
   -  Tényleg jó tengerész is vagy, le vagyok nyűgözve.
A szavai ellassulnak, ő alkoholpárán lebeg, olyan üdítő, kellemes. Az állát a lány hajának dönti, Júlia olyan puha, meleg és jó illatú, mint a saskatchewan-i nyár a tó partján, ahol felnőtt. Szeretné megszorítani, hogy összeroppanjon, akár egy esküvői grillázstorta, vagy az ölébe húzni, hogy aztán...
Hunyorog, megdörzsöli az orrnyergét. A hajszálak az ajkát csiklandozzák.
   -  Harr - az üveg tartalma meglöttyen, a lány felé nyújtja sután - Mi volt a legundorítóbb dolog, amit a szádba vettél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838909#post838909][b]William Martin Krise - 2021.11.05. 22:25[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

Júlia átveszi tőle az üveget, az ő keze zsibbadtan hull vissza az ölükbe. Hosszú, de nem nyomasztó csönd telepszik közéjük, csak az agyában dobbanó vér zaját hallja és a lány légzését maga mellett. Behunyja a szemét, azt nem tudná megmondani biztosan, hogy az imbolygást a víz vagy a rum okozza.
Hah, mandragóralevél. Elmosolyodik, szusszan egyet, behunyt szemmel, Júlia csak érezheti a gesztust. Ha józan lenne, most nyomban animágiáról kérdezné, ám ebben az állapotában mindössze álmosan nyugtázza a választ. Évekkel korábban ő is próbálkozott átváltozással, még nagyapja mentori segítsége alatt; azonban egyszer sem járt sikerrel. Ő is öklendezett mandragóralevéltől, szedett álmosan harmatot az erdőben, mantrázott, ám amikor átalakulásra került volna a sor, helyette minduntalan grand mal rohama támadt. Olyanok, mint gyerekkorában.
   -  Hah, nem is tudom... - vontatottan dünnyögi a szavakat, a lány fejbúbja fölött belepislog a sötétségbe. Pedig pontosan tudja, mit szeretne tenni vele, gondolkodnia sem kell igazán.
   -  Hazavinnélek - folytatja kisvártatva, mély levegőt vesz, hogy kissé felrázza a rá telepedő, egyre zsibbasyztóbb ködöt - Mármint... Angliába. A házunkba. Volt ott egy nagy kandalló. Felfűteném akácfával. Volt egy kockás takaróm. Beletekernélek, mint egy ilyen kis burritót. Csinálnék egy teát rummal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838911#post838911][b]William Martin Krise - 2021.11.06. 00:25[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

Nem tudja, miért ez jutott eszébe, de a gondolat olyan könnyedén jött. Ha behunyja a szemét, szinte látni véli maga előtt a kandalló pácolt, erdei fenyő polcát, rajta a színes üvegcsékkel, és kacatokkal, a borszínű, kockás plédet, amivel az anyja összebújt vele a rongyszőnyegen, a rézkanna sípolását. Ha most kinyújtaná a kezét maga elé, talán érezné is a róka bundáját, amivé az anyja átváltozott; úgy figyelte őt hol szigorúan, hol nagyon lágyan a kis ház teraszáról, miközben ő békákra vadászott. Amikor pedig az apja egy napos délelőttön meghalt, épp így ültek egymás mellett a lépcsőn, mint most Júlia és ő.
   -  Hét voltam, amikor eljöttünk, nem emlékszek sokra - mormogja bele az októberi, párás hidegbe, valahonnan Júlia feje mellől - A kerítés mellett lilaakácok nőttek, miénk volt a faluban a legutolsó ház. Ki tudtál menni egészen a patakig, volt ott egy kis híd, nem járt oda senki se. Csodaszép, zöld volt minden. Mohaszagú. Fenn van Northumberlandban, elviszlek, ha szeretnéd.
Ő sem tudja, mennyire gondolja ezt komolyan, mennyire nem. Mostani eszével tényleg kézen fogná és megmutatná neki a házat, ahová megígérte magának, sosem fog visszamenni. Talán a hintája is megvan még; a húsz év alatt biztos elkopott, de jelenleg meri elhinni, hogy mindent úgy találna, ahogy otthagyta.
Az üveget csak nézi, nem nyúl utána. Mindössze kissé közelebb húzza magához a lányt. Nem fenyegetően vagy kihívóan, leginkább reflexből.
   - És ha te bármit csinálhatnál most, akkor az mi lenne?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838916#post838916][b]William Martin Krise - 2021.11.06. 13:11[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

Dünnyög valamit. We should get married. Nem próbálja kinyitni a szemét, minek is, csak hallgatja a lány szavait, amiknek csak a fele jut el hozzá. Ismét a kis házban érzi magát, elhiszi, hogy a kényelmetlen csónakpadló az öreg rongyszőnyeg; az anyja sosem hagyta el őt, Júlia pedig nem csak egy ismeretlen lány, akivel együtt lebeg egy posványszagú tó közepén.

A rekedt károgás erőszakosan rántja vissza a testébe.
Vörös, a fáradtság könnyeitől homályos szemeit óvatosan nyitja ki, sokáig nem találja látása fókuszát. Repedezett, mohás deszka néz vissza rá, ő megpróbál megmozdulni, egy ismeretlen súly azonban a csónakpadlónak szegezi.
Az oldalán fekszik, első gondolata pedig az, hogy a bal válla bizonyára leszakadt az éjjel, ugyanis egyáltalán nem érzi azt. A mellkasából szenvedő sóhaj szakad fel, valahonnan, a feje fölül ismét parancsoló károgás harsan, ő pedig ekkor emlékszik rá végül, hol is ébred.
Az oldaláról óvatosan a hátára fordul, a lány feje a vállára és mellkasára nehezedik, a csontjai fájnak és zsibbadnak, de élvezi az idegen test melegét. Az a tarkója alatt valamiféle, ragacsos nedvességet érez, ő megmozdítja a fejét, a kiborult rumosüveg arrébb gurul.
   -  Ohh...
Szabad kezét az orrnyergéhez emeli. A hajnali párától az inge és a takaró, ami beburkolja őket, nyirkos és hideg. A mozdulatára a varjú a csónak orrából bántó csapkodással száll odébb, megbillentve őket.
Mély levegőt vesz, majd még egyet - majd hirtelen rántja ki karját a lány alól, hogy felüljön. A tavat vízközeli köd fedi, körülöttük semmi sem mozdul, csak ők ringatóznak a part közelében, a csónak orra néha-néha a homoknak súrlódik. Zsongó fejjel kapaszkodik meg a csónak peremében, még nyel egyet, majd belehány a vízbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838919#post838919][b]William Martin Krise - 2021.11.06. 14:45[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween másnapján

Halk, nyöszörgő hangot hallat, a vízbe köp, ahol a vörösesbarna rum szétterjed a csónak mellett. Majdnem ugyanolyan íze van lefelé, mint visszafelé; ezt furcsán szórakozottan állapítja meg, miközben az állát a fának támassza és nyűgösen megdörzsöli a homlokát. Egy puha érintést érez a vállán, hozzászólna a lányhoz, de abban a pillanatban még nem érzi biztonságosnak, hogy megmozdítsa a fejét.
Most, hogy, ha nem is józan, de tisztább, mint tegnap, fázni, reszketni kezd a hideg és fáradtság elegyétől. A szemgolyója mögött mintha egy dobot vernének, úgy sajog a feje a szívverése ütemére.
Érzi, ahogy a csónak meginog. Ő az állát elemelve a deszkától néz hátra a válla fölött, még épp elkapja a lány hajának libbenését, majd ahogy a vízbe csobban.
   -  Júlia!
Reflexből áll fel; fogalma sem lehet, hogy direkt ugrott vagy esett, de mi az úristenért csinálna ilyet direkt ezen a ködös, november elsejei reggelen? Mozdulata azonban öreg hiba volt, erre pillanatokkal később már ő is feleszmél. A csónak meginog az egy oldalra helyezett súlytól, ő pedig egyensúlyát vesztve hátraesik az iszapos vízbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838922#post838922][b]William Martin Krise - 2021.11.06. 16:20[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween másnapján

Háttal esik a vízbe, a hideg pedig nyomban kiszorítja a tüdejébõl a levegõt. Úgy érzi, mint amikor hétévesen az apja holmijaival babrált titokban és megütötte az áram: az összes izma összerándul, az élmény azonban végérvényesen fel is ébreszti.
Érzi, maga alatt a nyálkás iszapot, elrúgja magát, a feje pedig hamar kibukkan a sekély vízbõl, valahol a csónaktól nem messze. Rekedtem köhög, kirázza a haját a szemébõl, mivel pedig neki a víz épp, hogy vállig ér, nem kell úsznia. Imbolyogva áll meg, a hidegben nyomban reszketni kezd.
   - Bele. Estem. Ebbe a kurva tóba.
A fogai közt csikorgatja a szavakat. Jólia a csónak túloldaláról bukkan elõ, ugyanolyan ázott verébként, mint õ. A víz felett kinyújtja a kezét felé, hogy lehetõség szerint megragadja, ha pedig megvan, akár egy labrador, elkezdje cibálni magával kifelé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838924#post838924][b]William Martin Krise - 2021.11.06. 18:19[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween másnapján

Köhögve és iszapízű vizet köpködve kapja el a lány kezét. Bár nem úgy tűnik, mintha istenigazán fuldokolna, az hiányozna már csak neki, ha ez a teljesen random lány elmerülne mellette, nála pedig egy istenverése pálca sincs, hogy bármit tegyen. A part felé bukdácsolva   legalább két alkalommal iszapos mélyedésbe is lép - akkor elmerül, hogy rekedt szitkozódással bukkanjon  fel ismét.
Nyálkán csúszkálva evickél ki a partra, átvágva az alacsony nádason; a lánynak csak akkor engedi el a kezét. A ruháiból folyik a víz, az ingére több helyen vízinövények és békanyál tapadt, a cipője minden lépéssel nedvesen cuppan egyet. Utóbbit le is rúgja magáról, így zokniban fordul vissza a víz felé, hogy aztán leüljön, de inkább leroskadjon a homokba. A kezein támaszkodva vesz mély levegőket, miközben Júlia, valahonnan mellőle nevetni kezd.
Ő fél szemmel hunyorítva néz rá, lélegzete párát hagy a hidegben - nem tud mást tenni, ő is elneveti magát a helyzet abszurdumán.
   -  Csinos vagy - válaszol a megállapításra - De kiáll a fejedből egy bot.
Elképzelése sincs, magyarul hogy nevezik a vízinövényeket, így marad, jobb híján, a botnál, ami a lány hajába akadt. Kutyamód megrázza magát, néz vissza a víz és a rajta lengedező csónak felé.
   -  Ja... a kabátom. Ki tudnád hívni? - a haját ismét kitörli a szeméből - Nincs pálcám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838926#post838926][b]William Martin Krise - 2021.11.06. 19:36[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween másnapján

Mélyeket lélegzik és pár másodpercen át sajnálja önmagát így, az átázott homokban ülve, rothadó hínárral a hajában. Mert, ahogy Júlia felhívta a figyelmét, ez hínár, nem pedig bot - így ezzel a tudással felvértezve kezdi el szedegetni azokat.
Épp, csak elkapja a lány kutató tekintetét; furcsamód zavarban érzi magát, ahogy rájön, hogy a csuklóján függő, számára eltávolíthatatlan karkötőket nézi. Emlékszik rá, hogy tegnap megosztott vele egyet s mást, amit most már nem tenne, legalább is semmiképp sem így, körítés nélkül. Megöltem egy embert, mondaná, de baleset volt, ha nem teszem meg, ő öl meg engem, vagy rosszabb. A nagyapámat pedig csak megszabadítottam a szenvedésétől. Így hát, amikor Júlia visszafordul a tó felé, ő az inge ujját lejjebb rángatja a karján, aztán kel fel bizonytalanul, akár egy vénember.
A hajó a partra siklik, ő mellé sétálva kiveszi a kabátját, majd mozdulatlanul hagyja, hogy Júlia megszárítsa őt. A ruhájára még mindig itt-ott homok tapad, míg a lány a maga ruhájával van elfoglalva, ő ezt csapkodja le magáról.. A helyzethez képest különben egyáltalán nincs rossz kedve, sőt; igaz, hogy úgy érzi, bármelyik pillanatban elhányhatja magát, mást pedig nem szeretne, mint összegömbölyödni és aludni, egész vidáman lép bele a cipőjébe.
  -  Whoah.
Mikor ismét felnéz, Júlia már egész más ruhában áll előtte - és bár varázsvilágban él, először hátrahőköl a látottaktól. Ügyes.
   - Igen - a fejfájás ismét dörömbölni kezd a koponyáján belül, össze kell ráncolnia a homlokát - Igyál meg velem valamit. Mármint... nem most. Vagy most is. Ha ráérsz. Vagy reggelit, kérsz reggelit? Tudod mit - nyűgösen megdörzsöli a szemét - bocs, befogom a pofám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838928#post838928][b]William Martin Krise - 2021.11.06. 20:50[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween másnapján

Igen, tegnap még rohannia kellett utána, most azonban ő az, aki nem szeretné, hogy egyszerre sarkon forduljon és visszasétáljon a kastélyba. őt pedig itthagyja dörömbölő fejfájásával. Bár egyelőre nem érzi úgy, hogy bármit megehetne, vagy ha megtenné, azt hosszú távon is sikerülne lenntartania. Azt a pillanatot azonban, fogalmazódik meg benne, még kevésbé várja, amikor mocsár másnaposan át kell lépnie Emma ajtajának küszöbét és válaszolnia kell rá, hol töltötte az estét. A nő nyilván nem az anyja, pártfogójaként azonban joga van hozzá, hogy kérdőre vonja őt, különösen addig, amíg a fedele alatt él.
Mozdulatlanul, ám magában némileg fészkelődve hagyja, hogy Júlia kihúzza a nővényszárat a hajából.
Ha nem lenne vállalhatatlanul másnapos.
   -  Hm? Aaahhh... igaz, igaz. Harr. - először nem érti, miről beszél a lány és komoly mentális kapacitásra van szüksége hozzá, hogy felfogja, milyen kalózkodásról beszél.
Kissé megrázza a kabátját, majd lezárva a köztük lévő távolságot, azt a lány vállára teríti.
   -  Akkor a tengeri szolgálatodért kapsz egy csigát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=839084#post839084][b]William Martin Krise - 2021.11.14. 16:47[/b][/url]

Négy nap telt el - ennyi időre volt szüksége hozzá, hogy kétséget kizárólag kiderítse a lány nevét, lehetőleg anélkül, hogy az igyekezet bárkinek szemet szúrna. A nyúl nevének és Júlia házának ismeretében már nem volt más dolga, mint a bestiárum körül lézengenie és várna az első sárga jelvényes, hasonlóan szőrös gombócot szorongató diák megjelenéséig és a szivárványszínűre bűvölt ugróegerek ketrece mellett ártatlanul megszólítani őt. Vattai Júlia - hétköznapi név egy nem túl hétköznapi, ám úgy tűnik, nem aranyvérű születésű lánynak.
Verd ki a fejedből, amire gondolsz.
A csónakház nyitott teraszán, a homlokát a korlátra támasztott kezein nyugtatja, behunyt szemmel hallgatva a szellő susogását a száraz lombok között. Nem sokkal múlhatott  négy, az imént hallotta a templomtorony kongását, akkor lépkedett fel a lépcsőkön. Reggel, amikor a postahivatalban állt sorba papírszatyorral a kézben, kiválasztotta a feladatra a lehető legalkalmatlanabb törpebaglyokat, majd a helyszínen papírra körmölte az üzenetét, őszintén nem várt válaszra, legalább is, aznap semmiképp. Az eddigi felületes, de annál eseménydúsabb ismeretségük során Júlia eddig előszeretettel húzta az idejét, mielőtt bármit is lépne; és mégis.
Csak a hely és az idő, semmi egyéb, egy apró papírdarabon a zsebében, ezzel érkezett. A két pulóvere ugyanaz, amit aznap viselt, azzal a különbséggel, hogy jelenleg sem az, sem pedig ő nem áraszt alkoholszagot, ami az elmúlt napokban üdítő újdonság.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=839086#post839086][b]William Martin Krise - 2021.11.14. 20:38[/b][/url]

Maga sem tudja, mennyi ideje vár; hagyja, hogy a gondolatai egymást kergessék, ő pedig elmerül ebben a zajban. Második napja azon kapja magát, hogy a testvéreire gondol, akikkel utoljára a bebörtönzése előtt találkozott egy karácsonyi vacsorán. Miért ébred fel benne az állati, féltékeny indulat a közelükben, ami miatt gyerekként ki kellett emelni a családjából, és miért érzett a Pub mögötti estén egész hasonlót? Emma nem tud az incidensről, de talán ideje lenne beszámolni neki róla.
És, hogy ő mennyire nem várja azt az átkozott beszélgetést.
Puha léptek reccsentik meg az alacsony lépcsőfokokat, ő felkapja a fejét, továbbra is a korlátra támaszkodva emelkedik fel. Kis félmosollyal fújja ki a levegőt röviden.
   -  Nem volt nehéz. Puha Gombóc rém népszerű a másodikosok körében. Nektek pedig nem tanították meg, hogy ne álljatok szóba idegenekkel.
Csak egy pillanatra néz a szemébe, épp futólag; és majdnem megrökönyödve tapasztalja, hogy nem a kabátjába burkolózik. Furcsa mód, számára az alakja egész eggyé vált a kabáttal, nélküle, mintha sokkal kisebb és látványosan törékenyebb lenne.
Te barom.
   -  Figyelj, gyors leszek - az egyik kezét leengedi a korlátról, hogy egy mély levegővétellel szembefordulhasson vele. - Sajnálom. Kicsit... kicsúszott a kezemből az irányítás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=839089#post839089][b]William Martin Krise - 2021.11.14. 22:21[/b][/url]

Általános esetben inkább rágná le a saját karját, mint, hogy valakinek a szemébe nézzen és bocsánatot kérjen tőle. A bíróságon sem tette meg, ezután sem fogja: úgy érezte, igaza van. Most is, a nevet hamarabb nyomozta ki, mint hogy tudta volna, mit kezd az információval; a szobájában faltól falig sétálva, újra és újra végigjátszva magában a jelenetet. Az a mocskos kis kurva.
Meg akarom ismerni.
A lány közelebb lép, ő elengedi a korlátot, feszült mozdulatlansággal követi a mozdulatot, ahogy Júlia az arcához ér és maga felé fordítja. A tekintete éles, ám nem fenyegető, röviden állja a lány tekintetét, mielőtt a szeme lekúszna az ajkaira ismét.
   -  Azt tudnod kell - kezd bele végül kelletlenül, a keze ismét a korláton matat, a körme belevág a felpuhult deszkába -, hogy nem bántottalak volna. Legalább is jobban, mint amennyire belemész.
Azt hiszem - ebben ő sem lehet teljesen biztos. Ha elborul az agya, teljesen esélytelen, hogy türtőztesse magát, ha pedig nem szabnak meg neki egyértelmű határokat, akkor gondolkodás nélkül átlépi azokat. Nem amiatt, mert hideg fejjel ártana a lánynak, vagy bárki másnak, hanem, mert bizonyos helyzetekben képtelen rá, hogy uralkodjon az ösztönein.
   -  És ha még szóbaállsz velem, akkor megígérem, hogy egy ujjal sem fogok hozzádérni, vagy olyasmit csinálni, amit nem akarsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=839092#post839092][b]William Martin Krise - 2021.11.14. 23:12[/b][/url]

És minél többször megpróbálod, annál jobban fog fájni.
Valami kavarogni kezd a gyomra táján, meleg és kesernyés, ő elpillant a tó felé, ahogy a lány elengedi őt és továbbsétál a bejárat felé. Senki sem érti meg, mennyire nehéz elfogadnia, hogy vannak, akik szabad akaratukból úgy döntenek, nem kívánnak hozzátartozni, akár romantikusan, akár barátságból. Márpedig ha valaki mellette van, az az övé - olyan helyzetben pedig, ami a Pub mögött történt, ez számára nem is kétség. Mióta él, vergődik a féltékenységtől, mintha ezzel megakadályozhatná, hogy ismét egyedül maradjon - még akkor is, ha eddig csak elmart embereket magától vele. Ettől függetlenül, csak pislog egy hosszút, mielőtt ellökné magát a korláttól.
   -  Mérgező vagy, remélem tudod.
Sértés is lehetne, mégis bók. Mit tettél velem, te lány? Az intésre ő is beljebb lép az épületbe, hogy is ne követné azok után, hogy a méregfogait már az agyába marta egyszer.
A huzatos falak között nincs jóval melegebb, mint odakinn. Az ablakok deszkáira itt-ott régi újságcikkeket ragasztottak. Úgy tűnik, a csónakázés kellékeit már eltüntették télire, a székek és asztalok csupaszon állnak a falak mentén, mint a csontvázak.
   -  Hát - valahol a terem közepe táján áll meg - A csónakban elhangzott ez-az, nem tudom, mire gondolsz.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=839095#post839095][b]William Martin Krise - 2021.11.14. 23:54[/b][/url]

Válasza kivételesen nem kifogás, bár van egyfajta gyanúja, hogy a lány erre lesz kíváncsi. Az este másnapján, amikor hazament, majd a fürdőszoba padlóján reszketve végiggondolta az eseményeket, már megbánta a pillanatnyi felbátorodását. Mondhatott volna bármit elvégre, mégis, amikor a szemébe nézett, a reakcióját akarta látni erre a váratlan vallomásra. Akkor pedig úgy tűnt, majdhogynem félvállról veszi, talán nem is hisz neki, hiszen  miért is tette volna.
Ismét szusszan egyet, egy türelmetlen mozdulattal a zsebébe csúsztatja a kezeit. Villanásnyi ingerültség fut rajta, épp csak, mint az áramütés, elég ahhoz, hogy az arca megránduljon. Két másodpercet ad magának arra, hogy ezen úrrá legyen, amíg eldönti, mennyit hajlandó megosztani a lánnyal a csupasz igazságból.
   -  Mert nem volt más választásom - a hangja valamelyest elmélyül, ő konokul az ablak felé néz - A nagyapám magigenetikus volt. Én is az voltam mellette. Meg akartuk váltani a világot, és tudod, Júlia, meg is tettük volna, ha hagyják. Nem tudom, láttál-e már vérfarkast, amikor elkezdi széttépni saját magát, sőt, jobbat mondok egy gyerek vérfarkast, aki ott vergődik, láncra kell verni, azt sem tudja, mi van vele. Na ezekkel dolgoztam.
A hangszínébe keserű indulat folyik, ám ez már nem Júlia faggatására irányul. Felhúzza a vállait, majd leejti őket.
   -  Kísérlet volt. Baleset volt. Működnie kellett volna. Nem tehettem mást, el kellett intéznem - felnéz a lányra. Hallotta a féligazságot ez a kis kígyó, kikényszerítette belőle. Ez az, ami a vallomásában szerepel, ennyit tudtak rábizonyítani, hát tőle is ennyit fog kapni most.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=839107#post839107][b]William Martin Krise - 2021.11.15. 16:32[/b][/url]

Elküldhette volna a bús picsába, általában pedig valószínűleg ezt is tenné - semmi köze sincs hozzá, hiszen alig ismeri, különben pedig, ha ennyire kíváncsi, akkor nyugodtan kikeresheti a büntetése összes, mocskos kis részletét az MMM adatbázisából, ezek ugyanis nyilvános adatok. Ha szeretne igazán megfetrengeni a megaláztatásában, még a tárgyalása átiratát is elolvashatja, sőt, még jobb, miért nem kéri el tőle az emlék szálát inkább, hogy maximálisan elmerülhessen ebben a mocsokban. Helyette inkább mély levegőt vesz - ezzel pedig végleg lenyeli az ingerültségét és visszatemeti oda, ahonnan jött. Az ilyesmit a legjobb fedőt tartani - különben is, a lány semmiben sem hibázott, valószínűleg ő is kért volna némi magyarázatot, ha valaki a semmiből egy ilyen erejű hírt gördít rá.
   -  Nem, teljesen rendben van, végül is kit ne érdekelne. - kínosan elneveti magát - Nyolc évet kaptam, abból hármat töltöttem le, de veszélytelen vagyok, ezért a többit felfüggesztették.
Ezzel fejezi be a magyarázatát, hogy a jelenlegi státusztát is nyilvánvalóvá tegye előtte. Szabad ember, de mégsem, az első gyorshajtásnál veheti vissza a kanárisárga kezeslábast, hogy a csatornákon át kopogtatva beszélgessen az életfogytos halálfalókkal. Ellenben teljesen ártalmatlan, ezt muszáj hangsúlyoznia, valószínűleg pedig a karperec miatt veszélytelenebb is, mint bármelyik bagolyköves harmadéves.
Megrázza magát, mint egy vizes veréb. Ő is az asztalhoz sétál, egy majdnem szemközti székre dobja le magát, egyelőre azonban nem nyúl a laposüveg után.
   -  Ha valamit tudni akarsz, akkor mondd, de megígérem, hogy tőlem aztán nem kell tartanod. Mert bírom a stílusod és különben is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=839111#post839111][b]William Martin Krise - 2021.11.15. 20:31[/b][/url]

Pislog egy párat, hogy a napfény a szemébe tűz, de élvezi a gyenge melegét. Ő azon kevesek közé tartozik, aki szívből gyűlöli az éjszakát. Olyankor mindig egyedül van - és bármit megtenne, csak hogy ez ne legyen így.
Végül előrébb dől, hogy az üveg után nyúljon és ő is beleigyon. A szagából felismeri, muszáj felhorkantania.
   -  Különben lenne itt valami.
Nem akar a gyilkosságról beszélni, nem akar a büntetésére gondolni, de még annyira sem szeretné látni a lány komor arcát vele szemben. Csak futólag iszik bele a laposüvegbe, pusztán az íze miatt, nem több - afféle funkcionális alkoholista ő, ahogy mondani szokás. Ezután visszanyújtja a lány felé.
   -  Tanultam animágiát régebben, de sosem jutottam előre. Mi leszel, ha az leszel?
Akkor nem tette szóvá, de emlékszik a mandragórával kapcsolatos megjegyzésére és el is raktározta magának. Többször tűnődött már rajta, mivé is változna a lány - talán madárrá, vagy valami helyes rágcsálóvá, esetleg egyenesen gazellává, amilyen ügyesen mindig meglépett eddig előle. Esetleg ragadozóvá, ezt sem tudta kizárni. Ahogy az arcát fürkészi, jelenleg bármelyiket egyformán kinézné belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=839113#post839113][b]William Martin Krise - 2021.11.15. 21:57[/b][/url]

A lány válaszán megemeli a szemöldökét, majd kénytelen elröhögni magát. Puha Gombóc jut eszébe, ahogy elnyújtózik az ölében és a fejét ingatja, hogy a füleit vakargassák.
   -  Bullshit.
Ökölbe szorított kezével a poros asztalra üt röviden - nem fenyegetően, hanem akár egy bíró, mikor a kalapácsával kihirdeti a döntését. I call your bluff, Júlia, felismerek egy nyulat, ha látom, te pedig bármi is leszel, az nem nyúl. Azt  elhinné, hogy egy kedves, puha állattá változik, selymes, fénylő bundával, valamivé, ami odavonzza a tekintetet és lenyűgöz; de agyarai vannak, akár egy jaguárnak.
   -  Bárcsak úgy lett volna - félmosollyal a pókhálós plafon felé pillant. Hogy a fenébe ne, Mexikóban a legkisebb problémája is bőven nagyobb volt, mint hogy nőket hajkurásszon - Egyszerűen, nem tudom, csak nem ment. Mármint, átváltozni. Megcsináltam mindent, amit kellett, mégse.
Végül mindössze megrántja a vállát. Nem mondhatná, hogy nem bosszantja, hogy a lány nem mond igazat neki, de végül rájön, nincs is oka rá, hogy így tegyen. Pusztán amiatt, hogy neki felettébb különös szófosása támad a közelében, ennek nem kell viszonosnak lennie, Júlia pedig vasököllel őrzi a titkait.
   -  Majd egyszer megpróbálom megint. De ahogy haladok, még a kabátomat is hamarabb visszakapom.