A kis tavacskánk egyik elterülőbb partszakaszán álldogál a csónakház. Nem túl régen, talán a pár évvel korábbi nyáriszünetben telepítette ide azt egy idősebb varázsló, aki a két csónakját adja néha bérbe a diákoknak vagy tanároknak, néha falusiaknak, hogy a tóra mehessenek. A ház nem zárt, csak a csónakok vannak varázslat védte lánccal lehorgonyozva, így még azt fel nem oldja a tulajdonos, nem elköthetőek. A házba bármikor be lehet térni, akad bent szék, talán régi könyvek és cikkek is a tóról, illetve olyan felszerelések, mint evezőlapát, mentőmellények és így tovább.
A nyári záporok idején, mint legközelebbi megoldás tökéletes, de este a kis ház teraszáról nézni a holdfény világította tavat is remek. A környéken a télire aprított tüzelőanyag hever kupacokban, valamint egy kis sütögetőhely is van itt, bár nem annyira szívlelik sokan, ha befüstöl a diákság. A téli időszakban a csónakok ugyan partra kerülnek és a felszerelések is eltűnnek, a házacska továbbra is nyitott bármire. Érdemes ide kicsinek és nagynak, diáknak vagy felnőttnek kilátogatni, a csónakázási lehetőség nagy élmény tud lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838878#post838878][b]Vattai Júlia - 2021.11.03. 21:50[/b][/url]

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|2
______________________________________________________

- Hűűűhaa - csillogó szemekkel hallgatom a beszámolót. Barnamedvét. Hát ez sokkal menőbb mint a szarvast. Ez a gyerek megevett egy igazi, szőrös - bár akkor már talán nem - ragadozót. Úgy tudtam azok nem is jók, aztán ezt meg is erősíti. Tök mindegy az íz, ez még így is király.
- Coool - nyugtázom.
A néhány korty rum után úgy döntök ha már vízen vagyok, hát megnézem magamnak közelebbről is. Szépen feltérdelek, a rumot előtte lepasszolom, s mikor hátulról meghallom a kommentárt vállam felett a férfire tekintek.
- A rum? Hát öcsém három perce sincs, hogy odaadtam neked, vigyázz rá jobban! - szólok, méltatlankodva. Hát ilyen embert, hogy ennyire csekély időre se tudja egyenesbe tartani az üveget. Rémes. Közben egészen kihajolok, hogy megérintsem a vizet. Hm nedves, hideg. Vizes. Kicsit pacsálok, figyelem ahogy néhány csepp felreppen. A hold meg-megcsillanó fényében olyan mintha ezüst gyöngyök repülnének a levegőbe. Elég fasza.
- Hm? - mászok vissza rá pillantva - ohm, mennyi is? Húsz - kicsit hantázok, mert senki fogyatékos nem ismerné el, hogy kicsi. Az mindent elront. Megváltozna tőle a légkör, feszengene és ettől én is. Nem vagyok már gyerek. Akkor sem, ha mást mond a személyim. Nemsokára az se fog ilyen hülyeségeket állítani. Fél év. Annyit kell kibírni.
- Miért te mennyi vagy? - nyúlok közben a rumért. Megvolt a kaland jöhet a pia alapon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838880#post838880][b]William Martin Krise - 2021.11.03. 22:17[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

Élvezi, hogy a rum átmelengeti a mellkasát és az ujjait kellemesen zsibbasztani kezdi. Mindkét üveget a mellkasának döntve egészen hátracsúszik, valamelyikbe bele-beleiszik, maga sem tudja, melyikbe. Míg Júlia a vízbe mártja az ujjait, ő behunyja a szemét, a tarkóját a csónak oldalának támasztja, úgy hallgatja a locsogást és a távoli zajokat. A hajó fenyő- és rothadásillata egész nyugtatólag hat rá; bár valószínűbb, hogy a rum az, ami éhgyomorra lassacskán várható, hogy a fejébe száll. Húsz.
   -  Huszonhat - válaszol továbbra is behunyt szemmel. Érzi, hogy a lány visszahelyezkedik vele szembe, szaporán pislogva néz rá ismét, majd kelletlenül visszanyújtja az üveget, ami úgy hozzánőtt már. A nála maradtat meglötyögteti maga előtt.
   -  És mit tanulsz a... várj. Várj nem érdekel. - ismét hosszan beleiszik a rumba, szemei közben a lány vonásait fürkészik, melyeket épp, hogy ezüstösen megvilágít a Hold fénye - Felelsz vagy mersz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838881#post838881][b]Vattai Júlia - 2021.11.03. 22:47[/b][/url]

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|2
______________________________________________________

Mire visszafordultam a férfi chillesen, behunyt szemmel hát...mit tudom én, meditált? Gondolkodott? Elvolt. Remélem bealudni nem fog, mert innen kievezni egyedül vicces lesz. Közelebb hajolok, hogy elvegyem a rumom, amit aztán felé emelek, köszönetképp mielőtt meghúznám. Mintha kicsit kevesebb lenne mint volt. Elhelyezkedek eztán én is, kellemesbe. Érzem, hogy lábamon előkúszik a libabőr. Azért hideg van. Többet kell inni, akkor nem érzi az ember.
A kérdésre bár arcomon nem látszik enyhe pánik fog el. Azt se tudom hirtelen milyen szar tagozatai vannak ennek az iskolának. Gyógyító biztos. Viszont lenne annyira hülye, hogy elhiggye, hogy annak tanulok? Milyen elcseszett attitűdű gyógyító lennék már." Ne nyájjá má', nesze itt egy kis rum igyá'. Látod már nem is fáj." Aztán szerencsére ezt inkább vissza is szívja. A következő kérdésére annyira se számítottam mint a mit tanulszra. Kicsit elgondolkodok, iszok még egy kortyot.
- Hm...merek - kíváncsi voltam mit tud kitalálni egy kis csónakba. Álljak tótágast? Aztán meg amekkora mázlim van mostanában tuti az első kérdés a tanulás lenne. Addig is nyerek időt kiötleni merre tovább. Mondjuk amúgy ezt igazából se ártana, hiszen év végére VAVozok. Aztán muszáj valamerre mennem. Lehet aurornak állok. A korrupt zsaruk amúgy is viccesek. Titkos ügynök képzés álnév alatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838882#post838882][b]William Martin Krise - 2021.11.03. 23:06[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

Így, a félhomályban nem látja a pánikot a lány arcán, de különben sem tudná összekötni a korábbi kérdésével. William, hiába tűnik az ellenkezője valószínűbbnek, igencsak tapasztalatlan pedofil, tehát Júlia válaszát követően már nem ragaszkodik hozzá, hogy igazolványt kérjen, vagy, hogy olyan rocktörténeti keresztkérdésekkel traktálja, amit egy nála jóval fiatalabb nem tudhat. Különben is: nem történik semmi. Jelenleg mindössze csöndben ringatóznak a tó közepén, egy, egy rumosüveget dajkálva, Will, maga részéről, egyre zsibbadtabban.
   -  Ahhh... rendben.
Oldalra biccenti a fejét, kissé összeszorítja a száját, ahogy figyeli a lányt, láthatóan gondolkodik, számol. Ismét a fenekére állítja az üvegét, mely egyre könnyebb, ahogy az ő feje és végtagjai is, mintha alkohol helyett héliummal töltené fel őket.
A rumot az alkarja és az oldala közé szorítva, szabaddá tett kezével óvatosan benyúl a kabátja belső zsebébe, rövid ideig keresgél, míg végül összezárt ujjakkal kivesz onnan valamit. Lomhán feltornázza magát ismét ülő helyzetbe, az üveget leteszi maga mellé a deszkára. Végül pedig a kezét kinyújtja a lány felé; szabad tenyerében pedig egy ötforintos méretű, élénk narancssárga, fényes felületű tabletta fekszik.
   -  Akkor merj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838883#post838883][b]Vattai Júlia - 2021.11.03. 23:42[/b][/url]

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|1
______________________________________________________

Kíváncsian várom, mit talál ki. Fürkészem arcát, úgy tűnik még maga sincs teljesen tisztában a feladatommal. Tényleg valami hülyeségre tudok csak gondolni, mert konkrétan ha kinyújtanánk a lábunkat összeérne olyan szűk helyen vagyunk ennek ellenére, mikor felül és mocorogni kezd kicsit megemelkedik a szemöldököm. Most előveszi a farkát? Előre dőlök, hogy lássam, mit matat, aztán ahogy keze előre nyúl, az arcom is egyre értetlenebbé válik. Na hoppá. Annyit tudok megállapítani, hogy nem az én porom.
Felülök a sarkamra és magam mögé teszem az italt. Egy kicsit hezitálok, néhány pillanatig, aztán kiveszem a markából. Kezdek becsiccsenteni, érzem, hogy lassan a kép csúszik a szemem sarkában. Mégis a fogaskerekek odabenn forognak még. Willel most találkoztam először. Az éjszaka legmélyebb pontján vagyunk, egy tó közepén. Alapból gyanúsnak kell lennie a szitunak, de nem érdekelt túlzottan. Ha drog az király, ha kábító hatású szer hát baszki fogyatékos, ha eszméletemnél tartana jobb lenne a szex, ha meg meg akar ölni nos, az már csak olyan 33% esélyű. Egészen elhanyagolható. Ajkam megnyalom nyelvem hegyével, majd felszegem állam és végig a férfin tartva tekintetemet lassan kinyitom a számat és beveszem a tabit. Néhány pillanatig valami édes íz terjed szét, lekúszva torkomba is. Elkerekedik szemem, elkapom fejemet, a tó felé fordulok és számból máris apró tűzsugár tör a felszínre. Amint vége számra tapad kezem, aztán hangosan felröhögök.
- Baszki ez nagyon király volt  - vigyorgok hátranyúlva a rumért.
- De most én jövök. Felelsz vagy mersz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838884#post838884][b]William Martin Krise - 2021.11.03. 23:55[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

Már-már feszülten figyeli a lány vonásait, ahogy az a tablettát tanulmányozza. Tudni akarja, mi fut át azon a szőke tincses fején így a tó közepén. Szeretné, ha megfoghatná az állánál, felnyithatná a koponyáját és közvetlen közelről belenézhetne a gyöngyházfényű, szívdobbanásra lüktető agyába.
Megrázza a fejét.
Az arcára önelégült vigyor telepszik, miközben Júlia kiveszi a kezéből a cukorkát - mert, hogy egy hétköznapi halloweeni édességet tart a tenyerén. Sok ostobaságot tett már életében, azonban újabb pár évet a hűvösön nem kockáztatna meg azért, hogy valódi drogokat adjon egy ismeretlen lánynak, függetlenül attól, egyre inkább tompuló felfogásán túl mit suttog a fülébe az ösztöni énje. Másrészt pedig: ki az az idióta, aki ingyen osztogatja azokat a szereket, amiért drága pénzt adott.
Először csak felhorkan, majd elröhögi magát, ismét a deszkáknak vetett válla rázkódik, miközben a lány bántóan fényes lángcsóvákat tüsszent a víz fölé.
Beszarás, ez a lány.  
   - Ugye? Várj, van még itt valahol... - a szemét a kabátja ujjával törli meg, majd ismét tapogatni kezdi a zsebeit, hátha talál még mást - Felelek.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838885#post838885][b]Vattai Júlia - 2021.11.04. 00:26[/b][/url]

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|1
______________________________________________________

Úgy tűnik egyszerűen megúsztam a dolgot, nem volt más csak egy egyszerű cukorka, amitől lángba borult a torkom. Igazi házi sárkányt faragott belőlem. Talán ez volt a legrövidebben kivitelezett átalakítás, a legtöbben esküvő után tudják csak megvalósítani.
Ahogy visszakérdezek és ő csak felel, megforgatom a szemem.
- Nyuszi - piszkálom, s közben sarkamról felemelkedem, hogy újra hátamat a csónakhoz tudjam dönteni. Addig is gondolkodom mert se erre, se a másikra nem volt tervem. Végül kis, gonosz vigyorral jelzem, hogy megvan a befutó. Előtte hatásszünetet tartok míg iszok egy kortyot, majd aztán megköszörülöm torkomat.
- Mi a legdurvább amit valaha tettél? - szinte egészen biztos vagyok benne, hogy egy berúgós storyt fogok kapni. Az első alkalmak szoktak lenni a legmókásabbak meg a legemlékezetesebbek. Ha nem is az egyénnek de a környezetének biztos, ők meg úgyis készségesen segítenek felfrissíteni a memóriát.
Lassan érzem az alkohol hatását is, hogy eluralkodik rajtam. Bár abból kiindulva, hogy az előbb bevettem egy ismeretlen eredetű tabit, már egy ideje eléggé kalóz állapotba vagyok, csak még tornázom fel magam kapitányi rangra. Vagy első tisztire. Majd meglátjuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838890#post838890][b]William Martin Krise - 2021.11.04. 16:05[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

Végigütögeti a kabátja, majd farmerje zsebeit, azonban csalódottan állapítja meg, hogy az erdőn át vezető ösvényen minden édességet megevett már, amit a falu egy kapujába kifüggesztett kosárkában talált. Még röhög egy párat, ismét megdönti az üveget, közben flegmán megrántja a vállát a lány csipkelődésére. A rum lustán nyújtózkodik, majd munkába áll benne, ő pedig kifejezetten élvezi, hogy a lábai zselévé válnak.
   -  A felelet mindig érdekesebb. Harr.
Újból fejre állítja az üveget, amíg a lány gondolkodik, ekkor azonban már kis is üríti azt. Köhögnie kell egy párat, a karját kinyújtja a tó fölé, Captain Morgan pedig még egy utolsó, elismerő bólintással nézhet vissza rá, mielőtt elmerülne a sötétségben. A legdurvább dolog, amit valaha tettél.
Felhorkant kissé.

   -  Gran'pa? Gran'pa? Bel', for fucks sake!
Az epinephrine kicsúszik a kezéből és elgurul a parkettán. Ő durván megrázza a földön fekvő férfi vállát, akinek szájából hab és hányadék bugyborékol el. A koponyája, mintha gyurmából lenne, nyúlik meg, a bőr felrepedezik az orrcsont mentén, a testen rázkódás fut végig. Will tenyere alatt a kulcscsont egy nyikorgó reccsenéssel kettétörik.
Ő a pánik és undor egyvelegével hőköl hátra. Keze a zsebében meglapuló fegyver után kutat; háta mögül pedig, szapora szívverésén át hallani véli Anton egyre erősödő morgását.

   -  Megöltem egy embert. - a mutatóujját a halántékához nyomja, mint egy mugli kézifegyvert, mielőtt visszaejtené az ölébe - Most pedig felelj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838891#post838891][b]Vattai Júlia - 2021.11.04. 18:11[/b][/url]

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

Tény, hogy lehet érdekeseket kérdezni, de a merések mindig sokkal szórakoztatóbbak voltak. Elnyúlva figyelem a férfit míg gondolkodok, aztán érdeklődve, amikor hozzá szegezem a kérdést. Will már kinyalta a saját rumát, sőt, el is süllyeszti. Tényleg komolyan veszi a kalózkodást, hogy palackokat küld csak kifelejtette az üzenetet belőle. No mindegy, a halak úgysem tudnak olvasni.
A csend leszáll közénk, ahogy elmerül magában. Iszogatva figyelem őt, aztán amikor megunom a gondolatoktól barázdált homlokának bámulását felemelem fejem a csillagokra. Ezer meg egy kép rajzolódik ki, mind történettel, jelentésekkel. Egyiket sem ismerem fel. Mind csak pontok, amiket nem tud összekötni az agyam. A hold valahol felettünk magaslik. Ezt legalább azonosítani lehet, hogy hold. A többinek is ennyire egyértelműnek kellene lennie. A válasz így ér, csillagles közben. Először azt hiszem félre hallok. Lassan leengedem állam, hogy tekintetem rajta nyugodhasson. Nem vigyorog, nem röhög. Fapofával nézem tovább, a mozdulatot is épp, hogy elkapom, mielőtt kezeit visszahelyezné valamerre lefelé.
Megölt egy embert? Annyi kérdés sorakozott fejembe, hogy ha ajkam most kinyitnám, talán a tűznél is durvábban törnének a felszínre, így hát helyette lefoglalom azzal, hogy jó nagyot húzok a rumból. Most el kéne szaladnom? Egy csónakban ülök a tó közepén. Nos innentől pusztán a szerencse lesz a döntőbíránk, ha úgy dönt még egy ember életét el akarná venni. Az nyer majd, aki előbb tud átkot szórni a másikra. Az én pálcám a pulóverem szárnyának belső zsebében van. Nem rossz kezdőhelyzet. A négy év alatt az átkokat is bemagoltam annyira, hogy reflexből ki tudjak mondani egyet. Talán jobban kéne rettegnem, lehet negyedik elején meg is tettem volna, de így, félig részegen félig pedig a délutáni porból józanodva ezeken a dolgokon annyira macerás volna aggódni, hogy a legjobb nem ráparázni.
- Rendben, kérdezz nagyfiú

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838892#post838892][b]William Martin Krise - 2021.11.04. 18:53[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

A bokáinál keresztbe teszi a lábait, fázva összébbhúzza magát a csónak mélyén, a karjait szintén összefonja maga előtt. Újabb üveget kéne bontania, tudja, ám egyre inkább zúgó feje arra csitítja, várjon legalább pár percet. Így hát, a lányt nézi ehelyett.
Valószínűleg érdemes lett volna hazudnia, előadni egy pikáns történetet, netalán egyet részeg, kocsmai verekedésről, mégsem teszi. Részben, mert lélekben túlságosan elcsigázott hozzá. Az elmúlt éveit mással sem töltötte, mint, hogy bizonygassa, ő nem gyilkos, még akkor sem, ha tényleg ő adta be a szert a nagyapjának és kollégájának, majd pedig ő volt az, aki meghúzta a ravaszt. Igen, meghaltak, igen, ő ölte meg az egyiket, de nem, ő nem gyilkos.
Másrészt pedig, és rumködös agyának valószínűleg ez a fő motivációja, kíváncsi arra, mit mond a lány.
Farkasszemet néznek egy ideig, ő néha hosszan pislog, nem fáradt, azonban tudja, ha megmozdítaná a fejét, az imbolyogni kezdene. A hideg ellenére még mindig kellemes melegséget érez a mellkasa táján, csak a végtagjai fáznak, az ujjai elhűlve fonódnak a kabátja karjára. A lány pedig nem szól, jószerével a szeme sem rebben, csak bámulja őt.
A bőre olyan fehér a holdfényben, mint a tejföl.
   -  Mi az amit örülsz, hogy az apád nem tud rólad?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838893#post838893][b]Vattai Júlia - 2021.11.04. 19:15[/b][/url]

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|1
______________________________________________________

Ahogy a férfi összébb húzza magát valami az én testemben is feleszmél, hogy hűvös van. Nekem nincs olyan kabátom mint neki, így csak egyszerűen egy nagy húzás után leteszem az üveget a lábaim közé, hogy combommal meg tudjam tartani és derekam köré vonom kezeimet, hogy kicsit melegebb legyen legalább felül. Az imbolygás lassan valamiféle ritmussá alakul át, s enyhén fejem is arra döntöm, amerre a hajó billen. A kérdést meghallva nem is kell gondolkodnom. Pontosan tudom a választ. Amíg apám velünk élt mindent tudott rólam. Az összes porcikámat ismerte és gondoskodott is róla csinos kis foltocskákkal, hogy én is emlékezzek erre. De, hogy most ha valahogy szembe találnám magam vele mennyire hallgatnám el előle amiket teszek? Nos, valószínűleg nem titkolnám szándékosan de lefoglalna a zokogva könyörgés, hogy ne bántson. Nem. Hiszem, hogy erősebb lennék ennél. Az a régi Júlia volt aki rettegett. Ugye?
- Hogy túléltem az utolsó találkozásunkat - gunyorosan elvigyorodtam és egészen lecsúsztam a padlóra, hogy fejemet tudjam rátenni a lécre ahol eddig ültem így kitámasztva bámulva bele a csillagos égbe.
- Holtra akart verni, de csak félholtra sikerült annak a balfasznak - úgy kuncogtam, mint mikor az ember más kudarcán derül, hogy hah nem tudsz lemenni hídba vagy a matek dolgozatod ötös helyett kettes lett.
- Jó érzés volt embert ölni? - én jövök és nekem ez a kérdésem. Azt mondta felelni izgalmasabb. Így tudni fogom mennyire kell aggódnom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838894#post838894][b]William Martin Krise - 2021.11.04. 19:41[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

Az este nyomasztóan csöndes körülöttük, már ami az erdőt illeti. Nyaranta békák, szúnyogok és tücskök hangja töltené fel a levegőt, most azonban a falu elhaló zajain kívül semmi sem mozdul. Arrébb csúsztatja a lábait, hogy a lány elférjen, majdnem elheveredve a deszkákon. A hosszú lábak fedetlenül derengenek vele szemben a holdfényben, ő mégis inkább, Júliához hasonlóan, az ég felé tekint.
A kérdésre, amit számtalanszor feltett már, kisvártatva megkapja a válaszát. Az alsó ajkát rágcsálja, a szája keserű a rumtól, a feje tompán zúg. Ismét ugyanaz a lemez, már-már cinikusan szisszen egyet, hányszor hallotta már a történetet az agresszív apáról, a figyelemre éhes lányról, a kivert fogakról. Csak a tekintete fordul a lány felé, az arca nem, a fejét a hajónak támassza, hagyja egy ideig, hogy a szavai érintetlenül lebegjenek közöttük a sötétben.
Ha ettől jobban érzed magad, én örülök neki, hogy túlélted - különben most egyedül lennék itt.
   -  Sajnálom.
Kissé feljebb emelkedik ültében, lehúzza a kabátja cipzárját, majd szenvedő- kínlódó mozdulatokkal elkezd kibújni belőle, ami koordinációs képességeinek nagy részét elvesztve egyre nehezebb. Így hallja a kérdést, az egyik karját szabaddá téve áll meg a mozdulatban, hogy szusszanva fölpillantson az égre.
   -  Nem. Furcsa. Túl egyszerű. Nem kellene ilyen egyszerűnek lennie - megrázza magát, a kabátot végül leszenvedi magáról így, kifordítva, összegyűrve. A lány felé nyújtja azt - Azt hinnéd, valami nagy dolog, dráma és hegedűszó. De nem. Csak a csönd utána...
A szatyorbvól újabb üveget húz elő. Ő is a csónak alján elhelyezkedve, a hátát az ülésnek támasztva kezdi bontogatni azt.
   -  Jó érzés lenne megölni az öreged?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838895#post838895][b]Vattai Júlia - 2021.11.04. 19:56[/b][/url]

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

- Hm nem kell, igazából az volt életem egyik legjobb napja - vontam meg a vállam. Hogy fájt? Nyilván rohadtul. De utána örökre megszabadultam tőle. Mint mikor kihúznak az ember testéből egy nyilat ami eddig a falhoz szegezte. Vége volt a rettegésnek. Eljött a szabadság, a tombolás. Nyilván még most is félek, mi történne, ha visszajönne, viszont az ilyen gondolatokat száműztem agyam hátsó részébe remélve, sohasem lesz szükség rá.
A beszámolóját csendben hallgatom tekintetemet az égről lassacskán rá csúszik, ekkor érzékelem csak, hogy a matatás aminek eddig semmi jelentőséget sem tulajdonítottam lényegében a kabátja lerángatása volt. Nekem akarja adni? Felültem és rábámultam a kabátra, aztán a szemébe zavartan.
- Ha átülök melléd mind a ketten tudjuk használni takaróként - nem tudtam mennyire akar közel engedni magához, viszont azt sem szerettem volna ha ő fázik. Nem tűnt olyan fasznak mint az átlag férfiak és bár nem ismertem volna el szóban, egyenesen, nem akartam, hogy miattam legyen beteg.
- A csend ijesztő - állapítom meg. S a kérdésre fordítom figyelmem amin haloványan el is somolyodom, miközben megrázom a fejemet.
- Nem tudnám megölni. Rettegnék tőle - ezt miért mondtam ki. Sohasem akartam kimondani, így meg is ráztam a fejemet, minthacsak ezzel ki lehetne törölni az elmúlt pár másodpercet.
- Szeretem azt aki lettem. Akármi formált is ilyenné. A végeredmény tetszik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838897#post838897][b]William Martin Krise - 2021.11.04. 20:28[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

Leengedi a kabáttal kinyújtott kezét. Most, hogy levette, érzi, hogy sötétszürkeingén átmar a levegő, annak ellenére, hogy belülről már rég felfűtötte az alkohol. Ha ismernék egymást, az ő első ötlete is az lett volna, hogy maga mellé invitálja a ladik farába, ám ezt így, félrészegen is minimum illetlen, de inkább abnormálisnak érzett. Nem elég szerencsétlennek, hogy az apja lilára veri, még ő is leitatja, rámászik, ráadásul még fázni is hagyja.
   -  C'mere - A bontatlan rumos üveget az ölébe dobja, arrébb húzódik, hogy helyet csináljon a lánynak maga mellett. Hazudna, ha nem forogna vele a csónak kissé, a mozdulatai ügyetlenebbé válnak, de épp annyira, hogy még, ha nagyon összeszedi magát, képes legyen felrázni a ködöt és józanul viselkedni. Amit, mivel a tó közepén lebegnek, messze bárkitől, aki ítélkezhetne felettük, meg sem próbál.
A csend ijesztő, de most örömmel fogadja.
Ha a lány átül mellé, magukra teríti az Emmától kapott, már átmelegedett, tintakék szövetkabátot. Ez alatt folytatja az üveg bontogatását, pillanatokkal később pedig már a kupakor pöcköli a víz felé.
   - Baromság - beleiszik az italba, ami jóval hűvösebb, mint a korábbi, amit a kezében tartva megmelengetett már - Nem a pofonoktól leszel tökéletes, hanem, mert annak születtél. Ahogy az apád pedig egy elmebeteg fasznak született, ha megütötte a saját gyerekét. De ne higgy nekem... kicsit nem vagyok józan. Merek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838902#post838902][b]Vattai Júlia - 2021.11.05. 00:09[/b][/url]

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

Nem vagyok egészen biztos benne, hogy Will elfogadja ezt az alternatívát. Megbámult, de soha nem közeledett. Mintha lenne benne gátlás. Milyen ritka. Amikor végül megengedi mosolyogva végignézem, hogyan mászik arrébb. Addig nem is akarok még csak meg se moccanni, míg ő el nem helyezkedett, nehogy a végén a vízben kössünk ki. Ahogy látom, hogy kész felállok, és azonnal meg is ingok. Kezeimet oldalra nyújtva egyensúlyozok, markomban a rummal. Néhány cseppje így is a tóban landolt. Érzem, hogy nehéz a fejem, szédülök, ahogy hirtelen mozdulatokat teszek. A szél belekap hajamba, így, hogy nem védi már a ladik fala mindenfele száll. Kicsit sem elegánsan sétálok oda, minden pillanatban újra és újra kilengve. A fekvéstől felhúzódott ruhám, az egyensúlyozástól lecsúszott pulóverem válla karomra. Aztán a ruhájé is. Most valahogy úgy festhetek tényleg mint egy hülye liba.
Végül lekuporodok mellé, gátlástalanul bújva oda hozzá. Majd lehámoz ha akar, de míg fázok nem érdekelnek mások ilyesfajta lehet nem is létező aggályai.
Meglepődök szavain majd halványan elmosolyodom és belekortyolok a saját rumomba. Lassan én is elérek az aljára.
- Igen azt tapasztaltam az előző kis mozdulatsorozatodból - utalok a részeg kommentjére -A személyiséget leginkább a környezet formálja, ha régen nem bántanak soha nem lettem volna elég erős szembefordulni vele, tetszik az a Júlia aki annyira erős, hogy kivívta a függetlenségét. A sebek pedig már rég beforrtak- vonok vállat - höhö tiszta pszichomókusra ittam magam - kuncorgok.
- Szóval mersz? Nézzük csak - körbenézek, aztán rá sandítok. Utána az ajkamra mutatok amit enyhén elnyitok, hogy a nyelvem hegye is látszódjon. Innen már lehet sejteni ugye, hogy mire hívom ki?
- Érintsd meg a nyelveddel az orrod hegyét

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838903#post838903][b]William Martin Krise - 2021.11.05. 00:29[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

Hazudna, ha nem hűlne el benne a vér, amikor a lány feláll, ezzel megbillentve az egész csónakot. Ha most a vízbe borulnak, fut át ködös agyán, akkor igencsak córesz van, drága testvéreim, ugyanis, a pálcáját még mindig a Miniszérium őrzi, amíg bizonyítani nem tudja, hogy alkalmas a társadalomba való integrálódásba. Ha pedig a hat fokos tóba esik, illene megszárítani magát, a hiányossága pedig hamar kiderül.
Furcsamód, függetlenül attól, hogy az előbb megosztotta a lánnyal az állítólagos legsúlyosabb tettét, a pálcája hiánya olyan, amit szeretne egyelőre megtartani magának.
A lány egészen hozzásimul, ő helyet hagy neki, fél kézzel átkarolja a takaró alatt. Semmi különösebben perverz; talán észre sem veszi, mit csinál. Az üveget a deszkán tartva billegteti azt jobbra-balra.
   -  Vaaaagy... vagy a Júlia mindig ugyanilyen erős volt belül, csak kívül volt olyan kicsi és törékeny, mint egy kis ropi.
Ropi. Olyan filozofikus mélységekbe merültek, hogy a szeme is majdnem könnybe lábad. Júlia feladványa így pont időben érkezik, mielőtt melankolikus részeggé válnának.
Először csak felvonja a szemét, csodálkozva, teljesen értetlen vigyorral - Komolyan? Mi? Na várj.
Érdekes módon, először csak bandzsítani kezd, kinyitja a száját, kiölti a nyelvét, azt görbítve próbálkozik a feladattal - és mentségére legyen mondva, tényleg próbálkozik! A lélegzetét visszatartva szenved pár másodpercen át. A karja is megfeszül valahol Júlia derekán, végül azonban, egy szusszanással lazul el ismét.
   -  Hát, hát kurva vicces vagy - nevetve, az inge ujjában törli meg a száját, megmozgatja a nyakát és az állkapcsát, mintha csak pofon vágták volna. Az üveg ismét megemelkedik - Felelj megint.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838904#post838904][b]Vattai Júlia - 2021.11.05. 01:02[/b][/url]

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

Nem lök el, sőt át is karol, így nyugodtan nyugodtan billentem is fejemet vállának, hogy legyen ami megtartsa, mert nyakam lassan alkalmatlanná válik rá. Persze, amikor meghallom a ropi szót már előre dőlve kacagok.
- Kis ropi a fejed csúcsa - nevetek fel, aztán olyan kihívást kap tőlem, hogy csak pisloghat. A reakcióján én is vigyorgok, legszívesebben videóra vettem volna az egészet, hogy újra meg újra lejátsszam később és jót derüljek rajta. Ez az értetlen vigyor nagyon aranyos.
Figyelem ahogy próbálkozik, jó kedvemet nem is vagyok hajlandó leplezni.
- Hát ez elbuktad, nincs büntetés ilyenkor vagy valami? - gondolkodok el somolyogva. Persze nem igazán lehetne büntetés, maximum még egy merés vagy felelés. Ivójátéknak se jó, mert már részegen ezt úgyse tudnánk számon tartani.
- Ezt csak azért mondod mert nem láttad magadat. Te voltál itt a stand up star - jegyezem meg kicsit csipkelődve. Utána meghúzom a rumot ezzel kiürítve az üveget. Meglepve emelem magam elé, aztán fordítom fejére. Hm. Tényleg üres.
- Jól van akkor rendelkezz velem - engedem át drámaian magam, közben egy lendületes dobással elhajítva az üveget. Nagyot placcsan valahol előttünk, látszanak a fodrozódások. Talán meg is kezdeném számolni, ha nem lenne totál felesleges. Úgy érzem a részegséget is egészen kezdem elérni, a kontrollt is csak azért nem vesztem el, mert már anélkül ültem be a csónakba. Ajkamon viszont ott a folyamatos vigyor, amit le se lehetne kaparni és fejem is olyan súlyos, hogy újra Willnek döntöm.
- Szeretek kalózkodni -sóhajtom hirtelen a semmiből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838905#post838905][b]William Martin Krise - 2021.11.05. 11:02[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

   -  Köszönöm, köszönöm.
Az üveget teátrálisan a mellkasának nyomva bólint mélyen, mintha meghajolna a produkció végén; ám hamar rájön, hogy ez könnyelmű döntés volt, a mozdulat nyomán ugyanis úgy elszédül, hogy össze kell szorítania a szemét. Ennek orvoslására belekapaszkodik a rumba, ha pedig ott van, akkor újabbakat kortyol belőle.
   -  Tényleg jó tengerész is vagy, le vagyok nyűgözve.
A szavai ellassulnak, ő alkoholpárán lebeg, olyan üdítő, kellemes. Az állát a lány hajának dönti, Júlia olyan puha, meleg és jó illatú, mint a saskatchewan-i nyár a tó partján, ahol felnőtt. Szeretné megszorítani, hogy összeroppanjon, akár egy esküvői grillázstorta, vagy az ölébe húzni, hogy aztán...
Hunyorog, megdörzsöli az orrnyergét. A hajszálak az ajkát csiklandozzák.
   -  Harr - az üveg tartalma meglöttyen, a lány felé nyújtja sután - Mi volt a legundorítóbb dolog, amit a szádba vettél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838907#post838907][b]Vattai Júlia - 2021.11.05. 21:38[/b][/url]

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|1
______________________________________________________

A bókra büszkén kihúzom magamat, hogy hát igen itt áll a világ ha nem is az univerzum legjobb kalóza, harr, rettegjen aki él.
Felpillantok ahogy Will álla a hajamhoz dől, aztán haloványan elmosolyodom. Most biztos úgy nézhetünk ki mint valami undi, szentimentális öreg pár. Rummal.
Az üveget elveszem és meg is húzom, bár érzem, hogy már nem kéne, mert így is teljesen és totálisan a befolyása alatt állok. Kesernyés íze és illata mintha minden négyzet-centiméterembe beleinná magát, érzem a fejemben, ahogy ködnék telepszik agyamra. Lassít minden ideget és izmot, csak fekszem Willnek támaszkodva és létezem. Így hát a kérdés is kicsit fennakad, néhány percig csend van, a feldolgozás is betunyult. Aztán a reakció is váratott keveset, végül azért csak megszólaltam.
- Egyértelműen a mandragóralevél!- pfuj de rossz volt. Alig bírtam ki azt az egy retkes, tetves, nyűveteg hónapot. Viszont lassan vége az egész hülyeségnek.
- Most te fogsz felelni - és se kérdezek, kijelentek. Mert valami eszembe ötlött, előtört a homályból. Túl részeg vagyok ahhoz, hogy elbíráljam mennyire illik vagy nem illik feltenni. Tapintattal józanon se törődnék, most meg pláne nem fogok.
- Mit tennél velem, ha bármit megtehetnél? - mert kíváncsi vagyok, mert még mindig attól, hogy fapofával hallgattam végig mit tett, sok a kérdésem. Próbálom körbejárni, próbálom megtudni mire képes, mire gondol, ha rám néz. Meg akarna ölni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838909#post838909][b]William Martin Krise - 2021.11.05. 22:25[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

Júlia átveszi tőle az üveget, az ő keze zsibbadtan hull vissza az ölükbe. Hosszú, de nem nyomasztó csönd telepszik közéjük, csak az agyában dobbanó vér zaját hallja és a lány légzését maga mellett. Behunyja a szemét, azt nem tudná megmondani biztosan, hogy az imbolygást a víz vagy a rum okozza.
Hah, mandragóralevél. Elmosolyodik, szusszan egyet, behunyt szemmel, Júlia csak érezheti a gesztust. Ha józan lenne, most nyomban animágiáról kérdezné, ám ebben az állapotában mindössze álmosan nyugtázza a választ. Évekkel korábban ő is próbálkozott átváltozással, még nagyapja mentori segítsége alatt; azonban egyszer sem járt sikerrel. Ő is öklendezett mandragóralevéltől, szedett álmosan harmatot az erdőben, mantrázott, ám amikor átalakulásra került volna a sor, helyette minduntalan grand mal rohama támadt. Olyanok, mint gyerekkorában.
   -  Hah, nem is tudom... - vontatottan dünnyögi a szavakat, a lány fejbúbja fölött belepislog a sötétségbe. Pedig pontosan tudja, mit szeretne tenni vele, gondolkodnia sem kell igazán.
   -  Hazavinnélek - folytatja kisvártatva, mély levegőt vesz, hogy kissé felrázza a rá telepedő, egyre zsibbasyztóbb ködöt - Mármint... Angliába. A házunkba. Volt ott egy nagy kandalló. Felfűteném akácfával. Volt egy kockás takaróm. Beletekernélek, mint egy ilyen kis burritót. Csinálnék egy teát rummal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838910#post838910][b]Vattai Júlia - 2021.11.05. 23:17[/b][/url]

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

A mély szusszanás sejtet valamit, de azt nem tudom eldönteni boldog, vagy keserédes érzelmek vegyülnek hozzájuk. Talán egyszer kiderítem. Addig is a következő kérdésre figyelek. Nagyon kíváncsi vagyok a válaszra, és az, hogy hatásszünetet tart az alapból türelmetlen természetemnek nem tesz jót, de ajkaimat harapdálva kivárom.
A válasz meglep. Szemöldököm felcsúszik, ahogy óvatosan állam is, hogy tekintetem rajta tudjon nyugodni teljesen. Azonnal két opció ötlik agyamba, ha ötölhet bármi is egy üveg rum után. Az egyik a mézes mázas ahw, női kórusban megszólalva, a másik, hogy nem-e kannibál? Ennivalónak talál ha haza akar vinni, csak melyik értelemben? Végül egy egészen más, harmadik opció hagyja el ajkam.
- Sohasem voltam még Angliába - somolyodom el, s visszahajtom fejem az eredeti pozícióba. Így a rumot nézem a kezembe, amit ajkamhoz is emelek hamar, ha már így felfedeztem, hogy létezik.
- Mesélj Angliáról! Milyen volt ott élni? - kérdezem közben áttéve combjára a rumos üveget. A nyakát tartom, hogy ne lötykölődjön ki, de fél kézzel felemelni és átnyújtani már nem érzem magam képesnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838911#post838911][b]William Martin Krise - 2021.11.06. 00:25[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

Nem tudja, miért ez jutott eszébe, de a gondolat olyan könnyedén jött. Ha behunyja a szemét, szinte látni véli maga előtt a kandalló pácolt, erdei fenyő polcát, rajta a színes üvegcsékkel, és kacatokkal, a borszínű, kockás plédet, amivel az anyja összebújt vele a rongyszőnyegen, a rézkanna sípolását. Ha most kinyújtaná a kezét maga elé, talán érezné is a róka bundáját, amivé az anyja átváltozott; úgy figyelte őt hol szigorúan, hol nagyon lágyan a kis ház teraszáról, miközben ő békákra vadászott. Amikor pedig az apja egy napos délelőttön meghalt, épp így ültek egymás mellett a lépcsőn, mint most Júlia és ő.
   -  Hét voltam, amikor eljöttünk, nem emlékszek sokra - mormogja bele az októberi, párás hidegbe, valahonnan Júlia feje mellől - A kerítés mellett lilaakácok nőttek, miénk volt a faluban a legutolsó ház. Ki tudtál menni egészen a patakig, volt ott egy kis híd, nem járt oda senki se. Csodaszép, zöld volt minden. Mohaszagú. Fenn van Northumberlandban, elviszlek, ha szeretnéd.
Ő sem tudja, mennyire gondolja ezt komolyan, mennyire nem. Mostani eszével tényleg kézen fogná és megmutatná neki a házat, ahová megígérte magának, sosem fog visszamenni. Talán a hintája is megvan még; a húsz év alatt biztos elkopott, de jelenleg meri elhinni, hogy mindent úgy találna, ahogy otthagyta.
Az üveget csak nézi, nem nyúl utána. Mindössze kissé közelebb húzza magához a lányt. Nem fenyegetően vagy kihívóan, leginkább reflexből.
   - És ha te bármit csinálhatnál most, akkor az mi lenne?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838915#post838915][b]Vattai Júlia - 2021.11.06. 11:16[/b][/url]

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

Csendben hallgatom, ahogy mesél. Valahogy olyan idillinek tűnik az egész, pedig belegondolva részegen ücsörgünk egy csónakban, amit elkötöttünk a partról. Fázunk és nem ismerjük a másikat.
- Alig várom - annyi részeg ígéretet kaptam már, hogy ezt sem tudom komolyan venni. Hiszen nem is szabad igazán ilyesmit elhinni, talán még akkor se, ha teljesen józan az egyén.
Figyelem a vizet a távolba, ahogy összeér a parton magasodó fák sötét árnyékaival. Olyan mint a tinta, ami szép lassan megmérgezi az egész tavat. Középen, ahol mi vagyunk még ezüst a tükre, a hold azonban csendesen csúszik lefelé, minden milliméterrel közelebb hozva az árnyékokat a partról.
Közelebb húz,én pedig közelebb bújok, teste melegét keresve. Combom combjához ér, vállam vállához, karom karjához. Szemem behunyom, úgy nyitom ajkam válaszra.
- Semmit. Csak ülnék csendben egy falu utolsó házában, míg betakarnának egy kockás takaróba. Hallgatnám a fa égésének ropogását, érezném az akác illatát és a másik melegét - szinte suttogom annyira elcsendesedve beszélek. Valami húz lefelé, ami miatt szemeimet is csak nehezen tudom kinyitni, hogy rá pillantsak somolyogva, aztán újra behunyom. Minden gondos és békés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838916#post838916][b]William Martin Krise - 2021.11.06. 13:11[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

Dünnyög valamit. We should get married. Nem próbálja kinyitni a szemét, minek is, csak hallgatja a lány szavait, amiknek csak a fele jut el hozzá. Ismét a kis házban érzi magát, elhiszi, hogy a kényelmetlen csónakpadló az öreg rongyszőnyeg; az anyja sosem hagyta el őt, Júlia pedig nem csak egy ismeretlen lány, akivel együtt lebeg egy posványszagú tó közepén.

A rekedt károgás erőszakosan rántja vissza a testébe.
Vörös, a fáradtság könnyeitől homályos szemeit óvatosan nyitja ki, sokáig nem találja látása fókuszát. Repedezett, mohás deszka néz vissza rá, ő megpróbál megmozdulni, egy ismeretlen súly azonban a csónakpadlónak szegezi.
Az oldalán fekszik, első gondolata pedig az, hogy a bal válla bizonyára leszakadt az éjjel, ugyanis egyáltalán nem érzi azt. A mellkasából szenvedő sóhaj szakad fel, valahonnan, a feje fölül ismét parancsoló károgás harsan, ő pedig ekkor emlékszik rá végül, hol is ébred.
Az oldaláról óvatosan a hátára fordul, a lány feje a vállára és mellkasára nehezedik, a csontjai fájnak és zsibbadnak, de élvezi az idegen test melegét. Az a tarkója alatt valamiféle, ragacsos nedvességet érez, ő megmozdítja a fejét, a kiborult rumosüveg arrébb gurul.
   -  Ohh...
Szabad kezét az orrnyergéhez emeli. A hajnali párától az inge és a takaró, ami beburkolja őket, nyirkos és hideg. A mozdulatára a varjú a csónak orrából bántó csapkodással száll odébb, megbillentve őket.
Mély levegőt vesz, majd még egyet - majd hirtelen rántja ki karját a lány alól, hogy felüljön. A tavat vízközeli köd fedi, körülöttük semmi sem mozdul, csak ők ringatóznak a part közelében, a csónak orra néha-néha a homoknak súrlódik. Zsongó fejjel kapaszkodik meg a csónak peremében, még nyel egyet, majd belehány a vízbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838917#post838917][b]Vattai Júlia - 2021.11.06. 14:30[/b][/url]

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|2
______________________________________________________

Mondandóm végét alig érteni. Utolsó emlékem a férfi dünnyögése, amit inkább érzek  ahogy a mély, morgó hang képződik, de nem igazán hallom. Utána se nem álmodok, se nem lebegek a sötétségben, inkább valahol a kettő között nyugodom, vagy tombolok, egyszerre táncolok és fekszem. Kusza, fura állapot ez, amit az ember fel se fog, és amint a pillái másnap reggel megrebbennek agyából ki is veszik, elfelejti az egészet.
Egy óriási koppanás térít magamhoz. Fejem a csónak padlójához csapódik és lassan egyre hűvösebb valamivel itatódik át. Összevonom szemöldököm. Karom automatikusan arcom elé teszem, hogy kizárjam a fényt, ami ki akarja vájni a szemgolyóimat. Faszomat már, hol a picsába vagyok? Felülök próbálom összerakni a látottakból egy képet, hogy aztán ahhoz valamiféle emléket kapcsoljak. Hajó, tó, Will. Vajon mennyi lehet az idő?
Mindenem zsibbadt vagy hasogat, a gerincem merev, nyakamba minden mozdulatnál nyilalló fájdalom hasít. Megdörzsölöm arcomat kezeimmel, aztán oldalra nézek a férfira. Görnyedten hajol a tó fölé, nem látom, de hangjából hallom, hogy mit csinál épp. Elhúzom ajkam. Ujjaim a férfi vállára csúsznak és kicsit megsimogatják mintegy vigaszképpen néhány pillanat erejéig, utána visszahúzom.
Erős alkohol szag uralkodik körülöttünk, ami az én gyomromat is felkavarja, ahogy hátranyúlok fejemhez a nedvességből egyből levágom, hogy az is olyan lehet. Tekintetem a rumos üvegre siklik. A padlón hever, kiömlött. Remek. Taszít a gondolat, hogy minden porcikámba beleitta magát. Balra Will, jobbra a tó nyugodt tükre. Beteg gondolat száguld át agyamon, aminek képtelen vagyok ellenállni. Így is-úgyis egészen biztos vagyok abban, hogy a hétre ki fogok dőlni, nem létezik, hogy novemberben egy éjszakát kinn töltsön az ember és utána ne legyen negyven fokos láza. Ezért felállok óvatosan, hogy a hajó ne igazán inogjon aztán bevetem magam a vízbe kicsit messzebbre célozva, hogy ne találkozzak a férfi...dolgaival.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838919#post838919][b]William Martin Krise - 2021.11.06. 14:45[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween másnapján

Halk, nyöszörgő hangot hallat, a vízbe köp, ahol a vörösesbarna rum szétterjed a csónak mellett. Majdnem ugyanolyan íze van lefelé, mint visszafelé; ezt furcsán szórakozottan állapítja meg, miközben az állát a fának támassza és nyűgösen megdörzsöli a homlokát. Egy puha érintést érez a vállán, hozzászólna a lányhoz, de abban a pillanatban még nem érzi biztonságosnak, hogy megmozdítsa a fejét.
Most, hogy, ha nem is józan, de tisztább, mint tegnap, fázni, reszketni kezd a hideg és fáradtság elegyétől. A szemgolyója mögött mintha egy dobot vernének, úgy sajog a feje a szívverése ütemére.
Érzi, ahogy a csónak meginog. Ő az állát elemelve a deszkától néz hátra a válla fölött, még épp elkapja a lány hajának libbenését, majd ahogy a vízbe csobban.
   -  Júlia!
Reflexből áll fel; fogalma sem lehet, hogy direkt ugrott vagy esett, de mi az úristenért csinálna ilyet direkt ezen a ködös, november elsejei reggelen? Mozdulata azonban öreg hiba volt, erre pillanatokkal később már ő is feleszmél. A csónak meginog az egy oldalra helyezett súlytól, ő pedig egyensúlyát vesztve hátraesik az iszapos vízbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838921#post838921][b]Vattai Júlia - 2021.11.06. 15:53[/b][/url]

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

Ahogy beérkezem a vízbe valami megüti fülem egy hang amit nem tudok értelmezni és a másik pillanatban fejem felett összecsapnak a hullámok. A hideg belemar testembe, meztelen lábamba, pulóvertől nehéz karomba. De legalább nem leszek büdös.
Egy pillanatra lehunyom szemem, a víz alatt hirtelen minden annyira csendes lett, képes lennék elhinni, hogy az egész világon én létezem egyedül. A fájdalom enyhül fejemben, végtagjaim engedelmesebbek lesznek, a hirtelen sokkos hideg jót tesz nekik, ha csak néhány perc erejéig is, amíg fel nem ocsúdnak belőle. Tudom, hogy nagyon másnapos vagyok, hogy egész nap hasogatni fog a fejem és minden étkezésnél kicsit felfordulni a gyomrom. Ezeket egyelőre agyam hátsó részébe száműzöm. Ráérek még ezzel foglalkozni.
Zsebemhez nyúlok, hogy a pálcát megragadjam, nem örülnék, ha a tó fenekén landolna. Pár pillanat és újra a felszínen vagyok. Ekkor veszem észre, hogy a férfi eltűnt a csónakból. Utánzós.
Aztán realizálódik bennem, hogy néhány pillanattal ezelőtt még pakolta kifelé a gyomortartalmát. Csak nem beleesett?
- Will? Will jól vagy? - kérdem aggódva, miközben a csónak felé kezdek úszni. Odaérve megkerülöm azt, hogy a másik oldalra is rálássak ha addig a férfi feje nem bukkant elő másmerre.
- Minek ugrottál bele?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838922#post838922][b]William Martin Krise - 2021.11.06. 16:20[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween másnapján

Háttal esik a vízbe, a hideg pedig nyomban kiszorítja a tüdejébõl a levegõt. Úgy érzi, mint amikor hétévesen az apja holmijaival babrált titokban és megütötte az áram: az összes izma összerándul, az élmény azonban végérvényesen fel is ébreszti.
Érzi, maga alatt a nyálkás iszapot, elrúgja magát, a feje pedig hamar kibukkan a sekély vízbõl, valahol a csónaktól nem messze. Rekedtem köhög, kirázza a haját a szemébõl, mivel pedig neki a víz épp, hogy vállig ér, nem kell úsznia. Imbolyogva áll meg, a hidegben nyomban reszketni kezd.
   - Bele. Estem. Ebbe a kurva tóba.
A fogai közt csikorgatja a szavakat. Jólia a csónak túloldaláról bukkan elõ, ugyanolyan ázott verébként, mint õ. A víz felett kinyújtja a kezét felé, hogy lehetõség szerint megragadja, ha pedig megvan, akár egy labrador, elkezdje cibálni magával kifelé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838923#post838923][b]Vattai Júlia - 2021.11.06. 17:53[/b][/url]

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

Megdöbbenve figyelem őt. Ahogy morcosan jelenik meg a csónak másik oldalán. Haja arcába hullva, tekintete nem épp vidám. A hangja pedig erre tesz egy lapáttal, amitől már széles vigyorral megyek oda hozzá, hogy megfogjam kinyújtott kezét. Hát igen, azért kilenc év kilenc év. Vagy csak rosszabbul viseli az alkoholt és a hideget. Vagy nem látta a saját arcát, lehet akkor ő is mindent elfelejtene. Engedem, hogy kivigyen, bár feleslegesen gyorsnak érzem az egészet. A csónakot is ott hagytuk.
-Nem lesz baj belőle? - kérdem, mikor már lábam leér és víznyelés nélkül ki merem nyitni ajkam. Azért közben vigyorgok mint a vadalma. - A kabátod is ott volt nem? - teszem fel a következő kérdést. Szorosan fogja a csuklómat, úgy tűnik tényleg feltett szándéka addig nem ereszteni amíg ki nem érünk teljesen a partra. Hát legyen.
Amikor végre megérkezünk kicsit elhátrálok tőle de végig őt nézem. Nagy kerek szemekkel, tök laposra ázott hajjal, talán most még inkább fiatalnak nézhetek ki. Aztán kitör belőlem a nevetés. Olyan nagy hévvel, hogy nem bírom megállni, hogy ne üljek le a földre.
- Iszonyat mókásan nézel ki! - tájékoztatom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838924#post838924][b]William Martin Krise - 2021.11.06. 18:19[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween másnapján

Köhögve és iszapízű vizet köpködve kapja el a lány kezét. Bár nem úgy tűnik, mintha istenigazán fuldokolna, az hiányozna már csak neki, ha ez a teljesen random lány elmerülne mellette, nála pedig egy istenverése pálca sincs, hogy bármit tegyen. A part felé bukdácsolva   legalább két alkalommal iszapos mélyedésbe is lép - akkor elmerül, hogy rekedt szitkozódással bukkanjon  fel ismét.
Nyálkán csúszkálva evickél ki a partra, átvágva az alacsony nádason; a lánynak csak akkor engedi el a kezét. A ruháiból folyik a víz, az ingére több helyen vízinövények és békanyál tapadt, a cipője minden lépéssel nedvesen cuppan egyet. Utóbbit le is rúgja magáról, így zokniban fordul vissza a víz felé, hogy aztán leüljön, de inkább leroskadjon a homokba. A kezein támaszkodva vesz mély levegőket, miközben Júlia, valahonnan mellőle nevetni kezd.
Ő fél szemmel hunyorítva néz rá, lélegzete párát hagy a hidegben - nem tud mást tenni, ő is elneveti magát a helyzet abszurdumán.
   -  Csinos vagy - válaszol a megállapításra - De kiáll a fejedből egy bot.
Elképzelése sincs, magyarul hogy nevezik a vízinövényeket, így marad, jobb híján, a botnál, ami a lány hajába akadt. Kutyamód megrázza magát, néz vissza a víz és a rajta lengedező csónak felé.
   -  Ja... a kabátom. Ki tudnád hívni? - a haját ismét kitörli a szeméből - Nincs pálcám.