A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=864359#post864359][b]Návay Kristóf - 2023.05.29. 00:49[/b][/url]

Regi a tanár. Úgy érzi magát, mintha kutyaként loholna utána az ösvényen, s ahogy néha lepillant az alattuk elterülő tájra, eszébe jut, hogy ő sem a régi már. Feléled benne a versenyszellem ugyan, de nem azért akart csatlakozni hozzá, hogy saját magán kívül bárkit is legyőzzön. Teljesíteni, bizonyítani akar - önmagának. Benne van ebben egy adag spiritualitás, amiért a csúcsra tör, de felfogható kompenzációnak, ha már az élete nem teljesen úgy alakult, ahogy azt eltervezte annak idején, akkor legalább máshol, másban legyen a toppon. Kifejezetten örül, hogy az unokatestvérével van, akivel az elmúlt hónapok során olyan jól megbékélt. Prózai oka van ennek. Bérbeadója férjhez ment, a házrész kapcsán adódott némi kavarodás, na meg egyébként sem volt a legjobb bérlő Kristóf. Ez persze nem meglepő hír annak, aki őt ismeri. A Návay otthon adta magát költséghatékonysága miatt, mert ő meg megszorult anyagilag, úgyhogy aztán úgy alakult, hogy birtokba vette a neki felkínált szobát. Ehhez először illemből vágott jó pofát, aztán számára is váratlan gyorsasággal enyhült köztük a viszony valami olyanná, ami így, hogy újra a családtagjai között van, végre azt ébreszti fel benne, hogy tartozik valahová. Nem volt könnyű, és most sem könnyű neki. A makacssága ugyanúgy dolgozik benne, mint eddig.
- Ne kezdd - csitítja le rögvest, tenyerével pedig megálljt mutatva tolja ki karját maga elé védekezően. - Valami szar kavics belement a cipőmbe - morog hangosan, hogy az előtte igyekvő is érthetően hallja, bár ilyen magasan a szél könnyen viszi a hangot. Kihasználva a megállót, megtörli homlokát, szapora lélegzetvételek közepette pedig fél lábon kezd el egyensúlyozni, hogy leszedje magáról lábbelijét, kirázogatva a haladást akadályozó kavicsot.
-  Akkor minek sietünk? Időben odaérünk... Vagy éhes vagy? - értetlenkedik. Aztán ránéz, és egy pillanatra szemmel veri, amiért már megint Őt képes felemlegetni. De nem tud haragudni valami olyanért, amivel nincs egyedül. Maximum azért, hogy vele ellentétben Regi ki is mondja, hogy kin jár olyan gyakran az esze. - Hülyeséget kérdezel - mosolyodik el. - Amúgy meg, lány létedre tényleg nem bántak veled kesztyűs kézzel az aurorképzőn - bókol egyet végül a maga módján.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=864416#post864416][b]Návay Kristóf - 2023.05.31. 18:29[/b][/url]

Kristófnak több se kellett. Arcizma megrándul, s amint a kavicsdarab a földre koppan, nem téveszti azt szem elől, úgy bújik vissza a cipőjébe. Ha ennyire nem hisznek a szavának, beszéljenek hát a tények - azok is legalább annyira makacs dolgok tudnak lenni, mint amennyire ő az. Egy fürge mozdulattal felkapja a földről a kavicsot, és nagy erővel, derékmagasságban elhajítja Regi felé, azzal sem törődve, hogy esetlegesen célt téveszt. Utóbbi is annak köszönhető, hogy alapvetően bízik a reflexeiben, talán túlságosan is. Amikor még aktívan űzte az átoklövészetet, jó készségei alakultak ki.
- Nesze - morogja oda cselekménye után bosszúsan. - A naplemente azért elég pazar innen - mutat maga mögé. Aztán megfordul, és ha már amúgy is megállt, kiélvezi egy kicsit a kilátást. A fenyőket körülöttük nemrég ültethették. Szerencsére jók a látási viszonyok, ellátni a környező hegyekig, melyeken végigfut tekintetével, majd az alattuk elterülő településeket kezdi el pásztázni. Innen olyan az egész, mint egy nagy terepasztal.
- Legalább lett eredménye - folytatja nem titkolt vágyakozással a hangjában. - Kösz, inkább az alvást választom. Esetleg késő délután, kora este jó lehet - vonakodik el egy pillanatra. - Oké. Három, kettő... - és már sprintel is felfelé, Reginek úgyis helyzetelőnye van, hiszen valamivel előtte állt meg. Az első néhány méter után már magában káromkodik, amiért ennyire telepakolta a táskáját, ami most rázkódik a hátán. A menedékházra fókuszál, félretesz minden fáradtságot. Mégis, talán pont az imént említett futások kihagyásából, vagy a túl gyors indulásból fakad, hogy Regibe több szusz szorult, így a kimerítő küzdelem végén ő ér oda hamarabb. Kristóf egyetlen vigasza, hogy nem sokkal marad le mögötte.
- Basszus... Csak szerencséd volt! Még jó, hogy nem látta más - pislog körbe elpirultan. - Na, akkor lepakolunk előtte, vagy mi a program? Én amúgy ennék is lassan...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=864766#post864766][b]Návay Kristóf - 2023.06.19. 13:17[/b][/url]

- Na tessék, előhoztam belőled a tanárnőt - először felmordul ugyan, de ezen megállapítása után már csak mosolyogni tud. Vicces dolog a rend őrének bajuszát húzogatni különösebb következmény nélkül, aki ráadásul még oktat is valahol, mondhatni túlélési alapismeretek különórára iratkozott be, amikor elvállalta Regivel a páros túrát. Szerencse, hogy nincs köztük akkora korkülönbség, na meg persze hogy nem bukdácsolt a Bagolykőben, mert egy pillanatra elképzeli azt, hogy milyen lenne most a rokona óráira járni. Pontosabban aludni. Amúgy meg, ha tényleg bántani akarná, ezerféle hatékonyabb módot ismer rá, vitából viszont elég volt egy időre.
A versenyben alulmarad. Nem gondolta végig a stratégiát, hagyta, hogy az agy helyett az indulatai vezéreljék. Emelkedőn, hegyi úton, ennyi megpakolt cuccal nem gondolt bele abba, hogy ez a szokásostól eltérő futási körülmény. Kénytelen volt beismernie a bukást. Persze a lány szemkontaktját igyekezett elkerülni, amikor az nyelvet öltött rá, gyorsan elkapta a fejét, és inkább a menedékházat méregette, mintha levegőnek nézné a másikat. Egyik fülén be, másikon ki. A kommentárjával együtt.
Kijelentését előbb nyugtázza, majd maga is elindul befelé, hogy lepakoljon. Aprócska szoba jutott nekik, emeletes ággyal, aminek fenti részére csap le. Kivesz mindent, ami a tűzgyújtáshoz és az evéshez kell, aztán a tábortűz helyét indulna megkörnyékezni.
- Úgy érzem magam, mintha vizsgán lennék - vakargatja meg a fejét. - Nem kell, csomagoltam én is magamnak. Tudod, én most nem érek rá enni - nyomja meg az utolsó mondatot sértetten, mintegy enyhe célzásként. Kimegy, körbejárja a nomád jellegű tűzrakóhelyet, aztán elindul fáért. A ház körül könnyen talál aprítva, nincs is baja azzal, hogy pálca nélkül gyújtson tüzet, erre a nyári táborokban is kapott nevelést. A kisebb ágakat gyújtósnak a gúla alakú rakás belsejébe helyezi, papírnak pedig az egyik korábbi Edictum szám interjú-rovata szolgál. - Ha hozok gyufát, vagy öngyújtót valahonnan, az ér? Vagy kövekkel kell bajlódnom, mint az ősemberek? Ennyire azért a muglik se primitívek - érvel Reginek, aki talán közben csatlakozik hozzá, hogy kíváncsian szemlélje a folyamatot, hátha lerövidítheti a tortúrát. - Van a táskámban kenyér, meg még kolbász is, azokat kihozhatod, ha gondolod. A kisebbik zseb, a nagyot ne nyisd ki! - utasítgatja. - Aztán majd mesélned kell, nem úszod meg. Te jártál már errefele korábban, nem? - kérdezi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866166#post866166][b]Návay Kristóf - 2023.08.17. 13:24[/b][/url]

- Inkább örülj, hogy nem halunk éhen. Vagy nem fagyunk meg... - puffogja leszegett fejjel. Sosem érdekelte igazán, hogy megbukik-e valamiből, talán azért, mert a suliban hamar hozzászokott a helyzethez. Minél nagyobb lett, annál inkább rezgett a léc azoknál a tárgyaknál, amik nem érdekelték. Amiben viszont jó volt, arra akart koncentrálni. És szinte biztosra vette, hogy az aurorira elég lesz az erőnlét, meg az az alap-ész, ami benne genetikailag volt borítékolt. Tudat alatt pedig a családi kapcsolataiban is bízott. Aztán az élet másként hozta. Adott neki egy pofont. Most már lehet, hogy nem így csinálná. De nem akarta magát stresszelni azon, hogy megfelel-e valakinek, vagy ahogy Regi fogalmazott, megbukik.
- Csak túl akarok rajta esni - közli nyugtalansággal a hangjában, ami a testtartásáról is leolvasható. Be van zsongva, idegesen mászkál fel-alá, képtelen felfogni, hogy megérkeztek, felértek, végre kikapcsolhat. Egy ideig zavarja is társa nyugalma, ahogy leül, és ráérősen falatozni kezd előtte, mert tudja, hogy neki még bíbelődnie kell a tűzrakással, sütéssel. És közben emlékezteti magát, hogy mellékesen ő is lehetne a lány helyében, ha jobban bedobja magát. Emiatt úgy érzi, hogy hiába jöttek pihenni valahol, mert ugye nekik egy ilyen program is a pihenés, de mégsem az igazi. Megköszöni a gyufát, átveszi, majd a lángra gyújtott gyufafejet a felettébb minőségi Edictum-interjú lapjai közé tolja, így idézve elő hivatalosan is a tábortüzüket. - Nem felejtettem el a katonai táborban tanult praktikákat - jegyzi meg a viaszos kommentre, jelezvén, hogy őt nem kell tanítgatnia. Persze érdekesnek találja.
- Nem publikus - titokzatoskodik tovább a táskájáról. - Amíg nálam lehet a pálca, addig nem félek a medvéktől. Mik azok néhány varázslényhez képest... Amúgy, hát... Nyársnak jó a bot, nem? Tértágítóval tudtam volna berakni, de nem akartam, hogy megszúrjon valamit. Várjunk kicsit, amíg beindul a tűz, addig egy kicsit én is pihennék akkor már - jut végül az elhatározásra, és leül a tűz melletti kőre melegedni. - Tényleg jó itt. Csend van. Nincsenek sokan. Távol vagyok minden szarságtól - mondja, miközben a felcsapó lángokat bámulja kifejezéstelen arccal. - Van cuccunk sziklát mászni? Vagy kérni kell valahol? Meglátom, mert félek, hogy izomlázam lesz. Egyébként... hogy megy mostanában a suli és a munka? - lehet, a hegyi levegő az oka, hogy ez most hirtelen érdekelni kezdi, mert alapból ennyire nem szokta kérdezni, hogy van a másik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=867051#post867051][b]Návay Kristóf - 2023.09.14. 21:31[/b][/url]

Regi kérdésére megrázza a fejét. Nem arról van szó, hogy hülyének gondolja, de ha már itt vannak a hegyen, és a maguk módján kikapcsolódni jöttek, akkor a minősítést tartsa meg a tanítványainak. Az imént vizsgáztatta futásból, megbukott. A lelke mélyén igenis büszke a lányra, amit elért. Sőt, még irigy is, amiért neki sikerült bejutnia az aurorképzőre. Fiatal kora ellenére az iskolában tanítani nem ördögtől való, hiszen a tanári gárda jelentősen felhígult az elmúlt években - Kristóf nagy örömére, de azért nagy dolognak tartja, hogy a rokona ott tanít. Alig várja, hogy egyszer megismerje a kollégáit, és akasszon valakit, aki újoncként már nem emlékezhet azokra a zűrös ügyekre, amit a Návay fiú kerekített magának. Akkor még lenne is esélye valami komolyra. Ha akar egyáltalán.
- Rég volt... - áll meg egy pillanatra, amint a tűzrakóhely előtt guggol, tekintetét pedig lassan Regire emeli. Csillog a szeme, arcán apró mosoly jelenik meg, amit igyekszik minden izmával visszatartani.
- Valakinek nagyon élénk a fantáziája. Vagy csak magadból indulsz ki. Ha hazaérünk, át kéne kutatnom a fiókjaidat. Mondjuk abban a házban meglepetésekből már eleget kaptam - utal Viktor portréjára, amolyan sajátos odaszúrásként, amivel megbékélt azóta, de néha még mindig felzaklatja magát vele, amikor egy-egy nyűgösebb napja van. - Az este további részétől függ, hogy kinyitom-e - feleli közönyös hangon, mert nem bírja megállni, hogy ne fokozza tovább Regi kíváncsiságát.
- Nem vagyok puhány. Csak megszoktam a jót. Megérdemlem - közli határozottan. Nem is az, hogy lusta lenne. Még az sem, hogy feledékeny. De végre van valaki, aki rá is gondol, vagy akire támaszkodhat, amit persze nem akart az elején, s most mégis engedvén a kísértésnek, hagyja magát belesodorni. Túl sokáig kellett magáról gondoskodnia. Ott lett volna Fanni, de neki nem engedte, hogy a gondját viselje. Ő túl érzelmes. Túl ártatlan. Tanulós, az abszolút jó. Regi azért ennél tűzről pattantabb, tökösebb, és nincs köztük az a sérthetetlen testvéri kötelék. Ha törődnek vele, attól belül nagyot dobban a szíve.
- Zavar, hogy nem mindenkinek tudod átadni az anyagot, vagy mi? - kérdez vissza, mert tényleg érdekli. És közben a saját nyársára pakol némi kockázott szalonnát, kolbászkarikát, majd egy vastag szelet kenyérrel a jobbjában türelmetlenül a lángok fölé tartja a botot, nem törődve azzal, hogy így akár oda is égetheti a leendő vacsoráját. Ha nagy baj van, ott a szendvics vészmegoldásnak. Megkordul a gyomra.
- Törték már el valamilyüket az órán? Még szerencse, hogy te tudod, hogyan kell a makacsokkal bánni. Családi vonás - tárja szét karjait egy pillanatra, majd figyelmét a kajára irányítja. Egészen jó távolságra navigál, talán mégse kapja meg a tűz, próbaképp mindig lecsepegteti a kenyéren a zsírt, mikor már elég idő telik el. Szívesen csatlakozna Regihez a fekvésben, de még vár egy kicsit vele, majd ha már pár perc múlva több lesz a parázs. A füst sem érdekli, mikor néha az arcába kapja.
- Nagyon jó a levegő. És végre csend van. Mire vagy kíváncsi pontosan? Tolom a színes kocsmai éjszakákat, ahol mindig történik valami új, és közben azt érzem, hogy már mindent láttam. Aztán megkapom a fizetésem, és elgondolkodom, hogy mit is kezdjek a maradék galleonokkal... Még szórakozni se tudok annyit, mint diákéveim alatt. Öregszem. Lent meg az arcok mindig ugyanarról panaszkodnak. Mintha mindenki benne lenne egy nagy gödörben, és egymást húznánk vissza - felel meglepően őszintén a sorsáról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=867824#post867824][b]Návay Kristóf - 2023.10.01. 17:40[/b][/url]

Tényleg rég volt. Egy csomó emlék tör rá hirtelen. Egyszerre imádta és átkozta azokat a nyarakat. Szigorú kiképzés, amiért egyre jobban haragudott az apjára, de ezt évekig elfojtotta magában. Korán kelés, rend, fegyelem. Szabályok, amiket generációk kódolt kötelezettségeként fogott fel. Mert másként nem lehetett volna kibírni. És most sem tudna másképpen együtt élni velük. Régi gyerekkori barátságok, amiket életre szólónak hitt, de legtöbbjük felszívódott már. Hiányzik.
- Mindenkinek vannak titkai, csak te jól rejted el őket. Ez is egy túlélési technika. Olyan igazán auroros - már-már hízelgőnek hat, amit mond, azt már nem téve hozzá, hogy valamilyen úton-módon fel tudná kutatni a gyengéit, amit nem is biztos, hogy szeretne. Kristóf kicsit az ellenkezője. Őt már elővették, megtalálták, és mindegy neki, mivel támadják, belefáradt a védekezésbe. Nincs mit veszítenie. Ha kirúgják, talál másik állást valahol. Ha elkergetik, vagy menekülnie kell, intéz lakhatást. Váratlanul szakítanak vele, azt is kiheveri. Sőt, egy családi tragédia után is megy tovább az élet. Neki nehéz újat mutatni, vagy zsarolni valamivel, mert úgy érzi, mindent leszar körülötte. Talán Fanni és Regi az, akikkel lehet őt zsarolni, és hozzájuk is nehezen hagyta, hogy közel kerüljön, többek között emiatt.
- Elfáradtam. Volt mitől... - pontosít, és a nyelvöltést cseppet sem találja viccesnek. Szúrós szemmel néz rá, igaz, csak pár másodpercig. Van, amit jogosnak gondol, hogy az jár neki, és ebben nem tűr kompromisszumot. Keresztül ment már dolgokon. - Nem tudsz mindenkit megmenteni. Aki Darwin-díjat akar nyerni, hagyni kell, hogy jelölje magát - győzködi egy széknek szánt farönkön ülve a tűz mellett.
- Basszus, jó hülyék - szórakozik el a sztorin. - Mennyivel izgalmasabbak azért ezek az órák, mint a padban rohadni - fintorodik el egy pillanatra, visszagondolva arra a sok-sok szenvedős órára a Bagolykőben.
Először legszívesebben lecsitítaná Regit, de szerencséjére pont akkor hozza fel az új témát, amikor türelmetlenül beleharap a kenyérszelet azon csücskébe, amire már kellően sok zsírt csepegtetett. Feszült lesz, mert utál erről beszélni, de látszik rajta, hogy nagyon járatja az agytekervényeit, gondolatai csak úgy cikáznak fejében.
- Hogyne, ügyvédhez is menjek tanácsért, mi? Kinek van erre pénze? És az se biztos, hogy lesz belőle valami. Amíg apámnak van ott befolyása, addig nincs esélyem. Nem akarok beégni azzal, hogy megpróbálom, és elutasítanak, mert kiderül, hogy volt egy kis baj velem - hárít. Fél, félt ettől mindig is. Nagyító alá kerülni, kritikát kapni olyanoktól, akik közé tartozni akart. Ha nem mondják ki hivatalosan a fájó igazságot, legalább nem hallja. A vizsgáit elrontotta, inkább a pontok miatt ne lehessen bekerülni, mintsem egyéb, szubjektív tényezők hiányában.
Megrázza a fejét. Vár, amíg a nyárs tetejére szúrt szalonna és kolbász készre sül, aztán óvatosan lehúzza őket egy szalvétára, és maga mellett, a rönk szélén hagyja hűlni kissé, mielőtt a kenyérre rakva elfogyasztaná.
- Te mikor fogsz már végre a magánéleteddel is foglalkozni a tanulás és a tanítás mellett? - kérdezi, és érezhetően vissza akar vágni a témával az előző miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=868421#post868421][b]Návay Kristóf - 2023.10.12. 22:38[/b][/url]

- Akkor a szívedben őrzöd a titkokat - hangzik a csattanónak szánt válasza. Azt a legkönnyebb elrejteni. Kivéve a gyakorlott mágiahasználók elől, mint például a legilimentorok. De aki ért a manipulációhoz, annak könnyű dolga van. Kristófnak nem célja, hogy Regi lelkében vájkáljon. Túlságosan felkavarta a nem túl távoli múltban, amikor kvázi megsiratta az unokatestvérét. Van egy határ, amit nem szabad átlépnie, pláne amióta odaköltözött hozzá. Szereti azért tudni, hogy mi történik körülötte. Ha hagyná, hogy a közvetlen környezete vakon menjen a saját feje után, sebezhetőnek, zsarolhatónak érezné magát. Ezért jobb átlátnia a sakktáblát, hogy még idejében lépni tudjon, ha egy olyan figura közelít, aki veszélyt jelent a számára.
- Nem csak, vagyis nem a mai napra gondolok, te gyökér. Azért kirándulunk, mert bírjuk az ilyet. Návay-k vagyunk - szólal meg belőle a katona, a maga lelkesedésével. - Igen, igazad van. Azt nem lenne könnyű elfelejteni. Traumákból volt elég - ásít egyet, csöpögtet, majd eszik egy újabb falatot a kolbászkarikás kenyérből, amint az már kellően kihűlt.
Ideges lesz... Legszívesebben rágyújtana, ha nem vacsorázás közben lennének. Füst mondjuk van körülötte, nem is bánja, ha egy lenge szellő az arcába csapja egy pillanatra. A szag adott. Aztán inkább csak bámul maga elé ültében. A földet, a tüzet, a nyársat, amiről hagyja lecsöppenni a zsiradékot, ami sistergő hangon vív haláltusát.
- Ebben a rohadt világban minden csak protekcióval megy? Miért nem tudok saját magamtól is elérni valamit? - szegez rögtön két erős kérdést Reginek, de inkább csak magában morog. - Te meg tudnád tenni? A neveddel, a kapcsolataid felhasználásával? Mondhatnám, hogy mások mit szólnának, mert szerintem marhára levágós lenne, de én se biztos, hogy tükörbe tudnék utána nézni - rázza meg a fejét, majd egy hosszabb szünet után még folytatja. - Bár... Nem mondom, hogy nem gondoltam még erre. És az se lenne igaz, hogy ne vonzana a lehetőség. De úgy érzem, mínuszból indulok. Nem tudom, megéri-e bolygatni ezt a témát. Annyiszor átgondoltam, átbeszéltük. Nem is értem, hogy jött ez már megint elő - néz rá szúrósan a lányra, és a nyársról a maradék ételt is leszedi, amint késznek véli azokat. - Minden ujjamra jutna valaki a pubból, ha akarnám. Fesztiválra gyűjtök, elvagyok. Mi kell még, mire gondolsz most is? Neked kell lassan családot alapítani, nem? A kor, meg minden... a nőknél hogy is van? - ráncolja össze a homlokát, talán egy kissé erősebb odaszúrással, mint először tervezte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=868588#post868588][b]Návay Kristóf - 2023.10.18. 15:08[/b][/url]

- Ennyire nyálasan hangzott volna? - kérdez vissza meglepetten, vagy csak talán hangosan gondolkodik. Regi szereti nagyítóval figyelni a szavait. Ha másba nem tud belekötni, akkor a stílusába fog. Akármennyire fáradtak, egymás cukkolására mindig marad energiájuk. Azon pedig rendszerint hatalmas versengés megy, hogy kié legyen az utolsó szó.
- Hétnél előbb nem indulhatunk el - jelenti ki makacsul a csatlakozás feltételét. Ki akarja aludni magát. Valószínűleg fáradt lesz, izomlázzal a végtagjaiban. A megmászandó hegy, amire bökik, csak egy sötét foltnak tűnik már a tűz mellett ülve. Felfelé menet azonban többször is megakadt rajta Kristóf szeme, és eljátszott a gondolattal, hogy milyen lenne a tetejéről visszanézni a vendégházra. Ha látszik egyáltalán. Meredek lesz, sziklásabb, igazi kihívás. De várja már. Hátha még előbb is felér, mint a társa, és akkor visszavágna a maiért.
Elindít egy újabb vitát, amit nem gondolt, s nem is tervezett. Szemeit forgatva sóhajt fel, hogy az unokatestvére már megint felfúj valamit, amit nem kéne. Magára veszi, saját problémájának tekinti, és mentorálni szeretné. Holott csak kifejtette a véleményét. Regi pedig felhúzza magát, mint egy kakukkosóra, és ezt a kiakadást már megint túlzásnak érzi. Nem tudja, hogy jutottak megint ilyen vizekre, de nagyon gyorsan történt. Zárójeles megjegyzés, hogy Kristóf feltehetőleg ugyanígy reagálna, de ezt a kis görbe tükröt nem fogja fel.
- Már megint olyanba ütöd bele az orrod, ami nem a te problémád... - kezdi egy intéssel, és egy kissé a hangját is felemeli a mondat végén. De Reginek mostanában igaza van. Igaza volt a kapcsolatfelvételben, a költözésben, és lehet nem hülyeség, ha hallgat rá ezúttal is. Vonakodva ül, megvakarja az állát.
- Szóval harcoljak újra apámmal? Mutassam meg, hogy én vagyok a király? - egy kicsit lehet, másként értelmezi, kifordítja, sarkítja, de talán így is fel lehet fogni. Ne hagyja, hogy az apja diktáljon. Neki is van néhány kártya a tarsolyában, amit elsüthet. - A jelentkezésem kurvára nem ilyen egyszerű. Lehet, hogy kimaradt pár év, de azért ne gondold magad szakértőnek - teszi helyre, amivel csak arra utal, hogy egy érzékeny téma ez, amibe jobb, ha nem szánt bele mélyen a beszélgetőtársa, mert akkor tényleg felrobban az a vulkán. Egyébként hálásan néz vissza a vörösre, és a szája szélén még egy halvány mosoly is megjelenik, mint aki elégedetten konstatálja a dühöt és a szélsőséges érzelmeket a másikban.
- Oké, értem. De akarsz majd családot, nem? Meg úgy valakit... Aki szeret is. És nem csak, tudod... úgy kihasznál. Mint... mint a filmekben - véletlenül se magára gondol, amit másokkal csinált.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=868779#post868779][b]Návay Kristóf - 2023.10.23. 21:26[/b][/url]

Elégedetten csettint a nyelvével. Arckifejezéséből ítélve is megenyhülni látszik a reggel nyolcórai kelés hallatán. Így elméletileg lesz ideje kipihenni az utat, a gyalogtúrát, de még a vacsorát is kényelmesen megemésztheti a gyomra. Néhány percig csendesen bámul a lángok közé, bőrén finoman érzi a tűz melegét. A nyársra toronyként szúr fel egy újabb adagnyi zöldséget és húsokat, hogy aztán a parazsas rész fölé tartva kezdjen türelemjátékba a következő falatokért. Jóféle kolbászt és szalonnát hoztak, de lehet, hogy csak a teljesítményükből fakadóan kívánta meg a következő kört. Tény, hogy Kristóf sosem sajnálja a hasától az ételt, és szerencsére nem látszik meg rajta túlzottan. Ha lejjebb is hagyott az utóbbi időben az edzések intenzitásával, az egy nagyon kis sörhas formájában ölt látható jelet. Senki nem figyeli, panasz még nem volt rá, egyébként is lehet, hogy csak pusztán a korral jár. Akkor lesz gond, ha a mosdózáskor kitakarja a lényeget.
- Ezt honnan veszed? Tudsz olyanról felsőbb körökben, aki nem kedveli őt? - hangjában némi csodálkozás hallható, ugyanakkor bizalmatlanság is, pedig szeretne hinni Reginek. Ennyire mélyen még sosem mentek bele a témába. Az apjáról van szó. Számára ő egy afféle bukott istenfigura volt. Szavai váltak otthon az éppen aktuális törvénnyé, gyerekkora óta így nevelkedett. Nehéz ezért most elhinnie, hogy az a személy, akire valaha felnézett, majd elborzadt ugyan, de akit mindig is hatalmasnak hitt - mert annak is akart látszani a családja előtt -, most egy sebezhető, hús-vér alaknak íródik le, ráadásul az unokatestvére szájából. Akivel eleve tabu téma volt, hogy nyíltan bírálják, hiszen az egyet jelentett volna a Návay családon belüli feszültségek felszításával.
- Értem - motyogja a családra. Előző gondolatmenetébe úgy belebambult, hogy a kolbász sercegése zökkentette ki. Egy kissé talán oda is égette már a nyárs egyik felét, de sebaj. Fordít rajta, s még vár egy kicsit. - Nem igazán komolyodnak a dolgok körülöttem. Mert szerinted kellene, hogy legyen? - kíváncsi a véleményére, ezért kérdez vissza. Hogy a komolyodás hiányáról ki tehet, arról mélyen hallgat egyelőre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869224#post869224][b]Návay Kristóf - 2023.11.06. 20:39[/b][/url]

Hosszasan hümmög, őzik, ajkait résnyire nyitja, de végül feladja az apja hatalma melletti érvelést. Lehet, hogy valamikor többen becsülték, de az évek előrehaladtával egyre kibírhatatlanabb lett. Csoda, hogy a házassága még stabilnak mondható. Mert egyedül a párja az, aki tűr, teret enged annak a rombolásnak, ami elől végül a két Návay gyerek is elmenekült. És igen, Kristóf ugyanannyira haragszik az anyjára ebben, mint az apjára. Valaha áldozatnak hitte, de rájött, hogy ha a gyerekek szökése nem volt elég pofon neki, akkor semmi. Drasztikus megoldás volt anno, nem is biztos, hogy teljesen arányos a tettekkel, mert felnőhettek volna ebben az elnyomó légkörben, de mégis úgy döntöttek, hogy másféle sorsot szánnak maguknak. Bátorság kellett hozzá.
- Azért elég jó, hogy így tudsz róla beszélni... - ismeri el, amikor a rövid életű szerelmi történetet hallgatja. - Nekem Bogit sokáig tartott elengednem - ha sikerült egyáltalán. De itt múltidőt használ, amivel mintha azt igazolná, mennyire erős. Hát nem mindig az. Pláne akkor nem volt, amikor ez történt vele.
- Ráérek fenntartani - szögezi le. - És csakis Viktor miatt tenném. Az apám már rég nem érdekel - osztja meg az álláspontját némi daccal a hangjában.
- Na, ne akard, hogy az erdő közepén legyek kanos... - vigyorodik el, amint Regi megérinti az orrát. Kristófot nem kell félteni ilyen szempontból, de a mai napon nyújtott teljesítménye még őt is lefárasztotta ahhoz, hogy a fajfenntartásról fantáziáljon. Nem is lenne szerencsés idefent. Előbb botlik egy medvecsaládba, mint a mesebeli tündérkisasszonyra a fák között.
- Tessék, vegyél csak - nyújt át készségesen egy adagot a megsült szalonnából. - Vagy te akarod megsütni? Akkor a táskában matass - biccent a cuccai irányába. - Köszi amúgy a tanácsokat - teszi hozzá, aztán befejezi az evést, és egy hosszabb szusszanás után megkezdi előkészületeit a lefekvéshez, hogy rápihenhessen a következő napi túrára. És még a pálinka is a táskában marad, bontatlanul, átmenetileg.