A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Románia, Keleti-Kárpátok, Madarasi Hargita

- Na, mi van, nagymenő? Megterhelő az emelkedő? - kérdezem csipkelődve, ha már Kristóf lemarad mögöttem. Meredek hágón kaptatunk felfele a hegyoldalon, hogy elérjünk a sziklás csúcsig, ahol a menedékház található. Majd ott verünk tábort, addig viszont ki kell cipelni a hátizsákot mindkettőnknek. Tudom, tudom, boszorkány vagyok, az egészet összezsugoríthatnám és zsebre vághatnám, hogy fütyörészve sétáljak fel a hegytetőre, de abban mi lenne az edzés? Túrázni úgy szeretek, hogy közben minél kevesebb mágiát használjak, és minél többet abból a tudásból, amit a túlélési alapismeretek óráimon a diákjaimnak átadni igyekszem. Ennek szellemében Viktor katonai hátizsákját cipelem a hátamon, benne hálózsákkal, váltás ruhával és minden szükségessel, amire egy ilyen túrához szükség van. A sziklát is szeretném megmászni, ha már nyaralás címszóval sikerült ide eljutni. Fanni ilyesmire nem vevő, Kristófot viszont sikerült meggyőznöm, hogy mennyire jó lesz ez, hiszen ilyen kirándulásokra mindketten a bátyámmal jártunk régen mindenfele a Mátrától a Kárpátokig. Megállok én is közben, hogy felmérjem a terepet. Kezemet a szemöldökömig emelem, hogy árnyékot tartsak magamnak, ahogy felfele bámulok és azt próbálom betájolni, milyen messze van még a csúcs.
- Még vagy ötszáz méter, saccperkábé - állapítom meg, de nem indulok tovább egyelőre. Helyette csípőre teszem a kezem és visszafordulok felé, hogy lássam, mi történt. Vajon tényleg kifulladt, vagy csak talált valamit, ami leköti a figyelmét, merthogy lássuk be, a táj gyönyörű. Egy fenyőerdő közepén vagyunk gyakorlatilag, egy köves, sziklás földúton, alattunk pedig ott húzódik több falu, sőt még egy egykori bányaváros is a maga sajátosan szürke, de bájos összképével. Előttünk pedig ott a sziklás csúcs, ide már a térkép sem kell, úgyhogy összehajtogatva el is rakom a nadrágom farzsebébe.
- Szerinted is szeretné? - kérdezem meg végül halkabban, a bátyámra gondolva.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=864335#post864335][b]Návay Regina - 2023.05.28. 19:47[/b][/url]

Románia, Keleti-Kárpátok, Madarasi Hargita

- Na, mi van, nagymenő? Megterhelő az emelkedő? - kérdezem csipkelődve, ha már Kristóf lemarad mögöttem. Meredek hágón kaptatunk felfele a hegyoldalon, hogy elérjünk a sziklás csúcsig, ahol a menedékház található. Majd ott verünk tábort, addig viszont ki kell cipelni a hátizsákot mindkettőnknek. Tudom, tudom, boszorkány vagyok, az egészet összezsugoríthatnám és zsebre vághatnám, hogy fütyörészve sétáljak fel a hegytetőre, de abban mi lenne az edzés? Túrázni úgy szeretek, hogy közben minél kevesebb mágiát használjak, és minél többet abból a tudásból, amit a túlélési alapismeretek óráimon a diákjaimnak átadni igyekszem. Ennek szellemében Viktor katonai hátizsákját cipelem a hátamon, benne hálózsákkal, váltás ruhával és minden szükségessel, amire egy ilyen túrához szükség van. A sziklát is szeretném megmászni, ha már nyaralás címszóval sikerült ide eljutni. Fanni ilyesmire nem vevő, Kristófot viszont sikerült meggyőznöm, hogy mennyire jó lesz ez, hiszen ilyen kirándulásokra mindketten a bátyámmal jártunk régen mindenfele a Mátrától a Kárpátokig. Megállok én is közben, hogy felmérjem a terepet. Kezemet a szemöldökömig emelem, hogy árnyékot tartsak magamnak, ahogy felfele bámulok és azt próbálom betájolni, milyen messze van még a csúcs.
- Még vagy ötszáz méter, saccperkábé - állapítom meg, de nem indulok tovább egyelőre. Helyette csípőre teszem a kezem és visszafordulok felé, hogy lássam, mi történt. Vajon tényleg kifulladt, vagy csak talált valamit, ami leköti a figyelmét, merthogy lássuk be, a táj gyönyörű. Egy fenyőerdő közepén vagyunk gyakorlatilag, egy köves, sziklás földúton, alattunk pedig ott húzódik több falu, sőt még egy egykori bányaváros is a maga sajátosan szürke, de bájos összképével. Előttünk pedig ott a sziklás csúcs, ide már a térkép sem kell, úgyhogy összehajtogatva el is rakom a nadrágom farzsebébe.
- Szerinted is szeretné? - kérdezem meg végül halkabban, a bátyámra gondolva.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=864359#post864359][b]Návay Kristóf - 2023.05.29. 00:49[/b][/url]

Regi a tanár. Úgy érzi magát, mintha kutyaként loholna utána az ösvényen, s ahogy néha lepillant az alattuk elterülő tájra, eszébe jut, hogy ő sem a régi már. Feléled benne a versenyszellem ugyan, de nem azért akart csatlakozni hozzá, hogy saját magán kívül bárkit is legyőzzön. Teljesíteni, bizonyítani akar - önmagának. Benne van ebben egy adag spiritualitás, amiért a csúcsra tör, de felfogható kompenzációnak, ha már az élete nem teljesen úgy alakult, ahogy azt eltervezte annak idején, akkor legalább máshol, másban legyen a toppon. Kifejezetten örül, hogy az unokatestvérével van, akivel az elmúlt hónapok során olyan jól megbékélt. Prózai oka van ennek. Bérbeadója férjhez ment, a házrész kapcsán adódott némi kavarodás, na meg egyébként sem volt a legjobb bérlő Kristóf. Ez persze nem meglepő hír annak, aki őt ismeri. A Návay otthon adta magát költséghatékonysága miatt, mert ő meg megszorult anyagilag, úgyhogy aztán úgy alakult, hogy birtokba vette a neki felkínált szobát. Ehhez először illemből vágott jó pofát, aztán számára is váratlan gyorsasággal enyhült köztük a viszony valami olyanná, ami így, hogy újra a családtagjai között van, végre azt ébreszti fel benne, hogy tartozik valahová. Nem volt könnyű, és most sem könnyű neki. A makacssága ugyanúgy dolgozik benne, mint eddig.
- Ne kezdd - csitítja le rögvest, tenyerével pedig megálljt mutatva tolja ki karját maga elé védekezően. - Valami szar kavics belement a cipőmbe - morog hangosan, hogy az előtte igyekvő is érthetően hallja, bár ilyen magasan a szél könnyen viszi a hangot. Kihasználva a megállót, megtörli homlokát, szapora lélegzetvételek közepette pedig fél lábon kezd el egyensúlyozni, hogy leszedje magáról lábbelijét, kirázogatva a haladást akadályozó kavicsot.
-  Akkor minek sietünk? Időben odaérünk... Vagy éhes vagy? - értetlenkedik. Aztán ránéz, és egy pillanatra szemmel veri, amiért már megint Őt képes felemlegetni. De nem tud haragudni valami olyanért, amivel nincs egyedül. Maximum azért, hogy vele ellentétben Regi ki is mondja, hogy kin jár olyan gyakran az esze. - Hülyeséget kérdezel - mosolyodik el. - Amúgy meg, lány létedre tényleg nem bántak veled kesztyűs kézzel az aurorképzőn - bókol egyet végül a maga módján.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=864377#post864377][b]Návay Regina - 2023.05.29. 15:48[/b][/url]

Románia, Keleti-Kárpátok, Madarasi Hargita

Nem gondoltam volna egyébként, amikor visszaköltöztem, hogy leszünk mi még olyan jóban, hogy együtt vágjunk neki ennek a nyaralásnak szánt túrának például. Az első találkozás a pizzériában csúnya veszekedésbe torkollott, ahogy aztán sorban még a következő néhány alkalom is. Sőt, a beköltözése után se volt még egy ideig súrlódásmentes a kapcsolatunk, inkább mondanám nézeteltérésekkel telinek, de végre már nem akarjuk leharapni egymás fejét napi szinten. Örülök neki, és biztos vagyok benne, hogy Viktor is örülne, ha ezt látná.
- Kavics, naná... jó kifogás - folytatom a csipkelődést, nyelvet öltve rá, ahogy megfordulok, de nem megyek tovább. Úgy tűnik, mégiscsak van kavics, legalábbis a cipőjét rázogatja már, úgyhogy nem is piszkálom ezzel tovább, helyette ő kezd kötekedni máris, amint visszahúzza a cipőjét.
- Csak nem akarom, hogy itt esteledjen ránk - válaszolom megvonva a vállam, habár nincs már nagyon érvem. Azt az ötszáz métert már négykézláb is meg tudjuk tenni vagy ugrálva éppenséggel, szóval azt is lehet, hogy nem rohanok úgy, mint akinek azt mondták, tessék erőltetett menetben letolni az egész hegymászást. Elmosolyodom én is, igaza van. Hülyeséget kérdezek. Viktor biztosan szeretne itt lenni, elvégre velünk is ő szerettette meg a túrázást és imádott minden ilyen helyet, mint ez is.
- Senkivel se bánnak kesztyűs kézzel - felelem neki, aztán ismét elindulok az ösvényen felfelé. - De ha akarsz, csatlakozz hozzám néha az erdőben futni, az is eléggé kondiban tart. Most meg mit szólsz, ha az gyújt tábortüzet, aki másodiknak ér ki? Hogy szórakoztatóbb legyen, varázslat nélkül. Benne vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=864416#post864416][b]Návay Kristóf - 2023.05.31. 18:29[/b][/url]

Kristófnak több se kellett. Arcizma megrándul, s amint a kavicsdarab a földre koppan, nem téveszti azt szem elől, úgy bújik vissza a cipőjébe. Ha ennyire nem hisznek a szavának, beszéljenek hát a tények - azok is legalább annyira makacs dolgok tudnak lenni, mint amennyire ő az. Egy fürge mozdulattal felkapja a földről a kavicsot, és nagy erővel, derékmagasságban elhajítja Regi felé, azzal sem törődve, hogy esetlegesen célt téveszt. Utóbbi is annak köszönhető, hogy alapvetően bízik a reflexeiben, talán túlságosan is. Amikor még aktívan űzte az átoklövészetet, jó készségei alakultak ki.
- Nesze - morogja oda cselekménye után bosszúsan. - A naplemente azért elég pazar innen - mutat maga mögé. Aztán megfordul, és ha már amúgy is megállt, kiélvezi egy kicsit a kilátást. A fenyőket körülöttük nemrég ültethették. Szerencsére jók a látási viszonyok, ellátni a környező hegyekig, melyeken végigfut tekintetével, majd az alattuk elterülő településeket kezdi el pásztázni. Innen olyan az egész, mint egy nagy terepasztal.
- Legalább lett eredménye - folytatja nem titkolt vágyakozással a hangjában. - Kösz, inkább az alvást választom. Esetleg késő délután, kora este jó lehet - vonakodik el egy pillanatra. - Oké. Három, kettő... - és már sprintel is felfelé, Reginek úgyis helyzetelőnye van, hiszen valamivel előtte állt meg. Az első néhány méter után már magában káromkodik, amiért ennyire telepakolta a táskáját, ami most rázkódik a hátán. A menedékházra fókuszál, félretesz minden fáradtságot. Mégis, talán pont az imént említett futások kihagyásából, vagy a túl gyors indulásból fakad, hogy Regibe több szusz szorult, így a kimerítő küzdelem végén ő ér oda hamarabb. Kristóf egyetlen vigasza, hogy nem sokkal marad le mögötte.
- Basszus... Csak szerencséd volt! Még jó, hogy nem látta más - pislog körbe elpirultan. - Na, akkor lepakolunk előtte, vagy mi a program? Én amúgy ennék is lassan...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=864526#post864526][b]Návay Regina - 2023.06.04. 20:05[/b][/url]

Románia, Keleti-Kárpátok, Madarasi Hargita

- Héé... héééé, mit művelsz? Viselkedj - közlöm vele összevonva a szemöldökömet,  miközben magam elé emelem a kezem, mintha tényleg engem célozna. Alig bírok nem nevetni. Csak úgy nagy általánosságban az irányomba dobni a kavicsot mégsem olyan veszélyes, és ha már viszonylag remekül megbarátkoztunk egymással, aligha tenne ilyet egyébként is.
- Naná - válaszolom a naplementére, egy hosszú pillanatra el is gyönyörködve benne, majd felvetem a versenyt. Vállat vonok arra, hogy inkább alszik futás helyett, ő tudja. Ami engem illet, inkább szeretek formában maradni. A rajtot követően egyenletes tempóban vágok neki a hátralévő távnak, nem látom értelmét olyan vadul rohanni, mint ő teszi, mert mint a mellékelt ábra mutatja, hamar ki is fullad. Sikerül megelőzni, majd előbb célba érni. Elégedetten húzom ki magam, amint a tetőn megállok és lerakom a telepakolt hátizsákom a fűre. Kezemet csípőre téve nézek körbe. Csodás a kilátás.
- Ez, kérlek, nem szerencse. Ez a gyakorlat - közlöm nyelvet öltve rá, de azt már inkább nem teszem hozzá, hogy el van tunyulva. Már felajánlottam, hogy ha akar, jöhet velem futni az erdőbe, de ha nem, hát nem. Nem veszekedni jöttünk ki ide.
- Lepakolhatunk, aztán tied a tűzgyújtás öröme, mugli módra - válaszolom neki. Fel is emelem a táskám a földről, hogy becipeljem a menedékházba. Egyelőre csak a hálózsákomat szedem le, ha már a csomag tetejére erősítettem fel a zsákjában, aztán meg a kaját.
- Kérsz szendvicset? Szalámis-sajtos. Vagy majd sütünk szalonnát, ha sikerül meggyújtani a tüzet? - kérdezem máris, amint sikerül kipakolni kis toronyba a maradék három szendvicset, ami kissé ugyan összenyomódott, de még azért ehető.  Leülök az ágyra, hogy végre kifújjam magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=864766#post864766][b]Návay Kristóf - 2023.06.19. 13:17[/b][/url]

- Na tessék, előhoztam belőled a tanárnőt - először felmordul ugyan, de ezen megállapítása után már csak mosolyogni tud. Vicces dolog a rend őrének bajuszát húzogatni különösebb következmény nélkül, aki ráadásul még oktat is valahol, mondhatni túlélési alapismeretek különórára iratkozott be, amikor elvállalta Regivel a páros túrát. Szerencse, hogy nincs köztük akkora korkülönbség, na meg persze hogy nem bukdácsolt a Bagolykőben, mert egy pillanatra elképzeli azt, hogy milyen lenne most a rokona óráira járni. Pontosabban aludni. Amúgy meg, ha tényleg bántani akarná, ezerféle hatékonyabb módot ismer rá, vitából viszont elég volt egy időre.
A versenyben alulmarad. Nem gondolta végig a stratégiát, hagyta, hogy az agy helyett az indulatai vezéreljék. Emelkedőn, hegyi úton, ennyi megpakolt cuccal nem gondolt bele abba, hogy ez a szokásostól eltérő futási körülmény. Kénytelen volt beismernie a bukást. Persze a lány szemkontaktját igyekezett elkerülni, amikor az nyelvet öltött rá, gyorsan elkapta a fejét, és inkább a menedékházat méregette, mintha levegőnek nézné a másikat. Egyik fülén be, másikon ki. A kommentárjával együtt.
Kijelentését előbb nyugtázza, majd maga is elindul befelé, hogy lepakoljon. Aprócska szoba jutott nekik, emeletes ággyal, aminek fenti részére csap le. Kivesz mindent, ami a tűzgyújtáshoz és az evéshez kell, aztán a tábortűz helyét indulna megkörnyékezni.
- Úgy érzem magam, mintha vizsgán lennék - vakargatja meg a fejét. - Nem kell, csomagoltam én is magamnak. Tudod, én most nem érek rá enni - nyomja meg az utolsó mondatot sértetten, mintegy enyhe célzásként. Kimegy, körbejárja a nomád jellegű tűzrakóhelyet, aztán elindul fáért. A ház körül könnyen talál aprítva, nincs is baja azzal, hogy pálca nélkül gyújtson tüzet, erre a nyári táborokban is kapott nevelést. A kisebb ágakat gyújtósnak a gúla alakú rakás belsejébe helyezi, papírnak pedig az egyik korábbi Edictum szám interjú-rovata szolgál. - Ha hozok gyufát, vagy öngyújtót valahonnan, az ér? Vagy kövekkel kell bajlódnom, mint az ősemberek? Ennyire azért a muglik se primitívek - érvel Reginek, aki talán közben csatlakozik hozzá, hogy kíváncsian szemlélje a folyamatot, hátha lerövidítheti a tortúrát. - Van a táskámban kenyér, meg még kolbász is, azokat kihozhatod, ha gondolod. A kisebbik zseb, a nagyot ne nyisd ki! - utasítgatja. - Aztán majd mesélned kell, nem úszod meg. Te jártál már errefele korábban, nem? - kérdezi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=864850#post864850][b]Návay Regina - 2023.06.23. 22:08[/b][/url]

Románia, Keleti-Kárpátok, Madarasi Hargita

- Szemtelenkedjél. Ha így folytatod, mindjárt mehetsz is a menedékházat takarítani - közlöm nevetve. Azért én nem vagyok az az igazán tanáros tanár, vagy hogy is mondjam. Ha nem aurori egyentalárban mennék órát tartani, biztos azt hinnék, valami eltévedt diák vagyok, aki még nem kapta meg az egyenruháját. Most tanulom még csak egyébként is az egészet. Csak éljem túl, mert már így is úgy érzem, sose lesz vége, és még éppen csak elkezdtem. A versenyt közben sikerül megnyerni, mert bár Kristóf hevesebben lendül neki kezdetben, hamarabb ki is fullad, mint én. Közlöm is vele, hogy ezek szerint az ő tisztje ma a tűzgyújtás. Kíváncsi vagyok amúgy is, hogy boldogul-e vele.
- Mindjárt kiderül, megy-e kiválóra vagy megbuknál. A tűzgyújtás gyakorlatilag beugrónak számít - mondom neki nyelvet öltve, de azért megkérdezem azt is, nem kér-e a maradék szendvicsemből. Legyintek is a kifogására aztán, annyira azért nem sürgős ám a tűzgyújtás szerintem, hogy ne tudnánk megenni előbb a szendvicset, ha már sikerült kimásznunk ide. Én legalábbis meg fogom enni most a magamét, miközben leülök az alsó ágyra és a túrabakancsomat lerúgva magam alá húzom a lábaimat.
- Megvár az még, nincs rá határidő, hogy ha most nem csinálod meg, tíz perc múlva már nem lesz jó - mondom is, és a másik szenvdicset lerakom az ágyra, ha mégis meggondolná magát. A sajátomat kihámozom a szalvétából és neki is látok jóízűen. Ennyi fáradtság után tényleg jól is esik. Csak belelépek aztán újra a bakancsaimba, hogy a lógó fűzőt a szárába tuszkolva kövessem, de még előtte kihorgászom a táskám zsebéből a csomag vízálló gyufát, ami a saját túlélő felszerelésem egyik alapeleme. Zsebre dugom arra az esetre, ha kellene, és lehuppanok a lépcsőre, onnan figyelem tovább lakmározva a szendvicsemen.
- Mmm... tessék, hoztam - szólalok meg, amint sikerül lenyelni is a falatot, hogy ne fulladjak bele a nevetésbe, és felé dobom a dobozkát. - A diákjaimnak meg szoktam tanítani a kova használatát is, de amúgy többe kerül beszerezni manapság, mint ha az ember beruház pár doboznyi vízhatlan gyufába. Az se rossz megoldás, ha viaszba forgatod a rendes gyufát, de ezt jobban szeretem - válaszolom neki megvonva a vállam. Újabbat harapok a szendvicsből, a kolbász meg a kenyér még kicsit várhat úgyis, mire tényleg lesz itt tűz. Hümmögve tudomásul veszem a kérését, de még jólesik itt ücsörögni kicsit. Az a helyzet, hogy azért elfáradtam. Nem kis út volt kimászni ide.
- Mert mi van a másikban? Egy fél hulla? - kérdezem csípkelődve, aztán mégiscsak felkelek. Nehezemre esik megállni, hogy ne tegyek valamit, amiről azt mondták, ne tegyem, de végül csak a kolbászt és a kenyeret bányászom elő, meg a másik szendvicset is hozzácsapom, sőt a szalonnát is, amit én hoztam. Mindezt magamhoz ölelve egyensúlyozom ki, miközben újabbat harapok a szendvicsem maradékából. Kisebb kihívás, de végül sikerül nem elejtenem közben semmit.
- Erre? - kérdezek vissza. - Itt pont nem jártam, csak a Hagymásban, de azt mondta az erdész, hogy ne nagyon császkáljunk be a fák közé, mert vannak medvék. Viszont szerintem szép a kilátás. Szerinted is? Holnap meg megmászhatjuk a sziklafalat. Én legalábbis szeretném. Hallod, nyársnak valót is hoztál? Vagy mindenki szerezzen magának? Hoztam szalonnát, meg valahol a táskám alján pillecukor is van, de azt most nem horgásztam ki, később is ráér, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866166#post866166][b]Návay Kristóf - 2023.08.17. 13:24[/b][/url]

- Inkább örülj, hogy nem halunk éhen. Vagy nem fagyunk meg... - puffogja leszegett fejjel. Sosem érdekelte igazán, hogy megbukik-e valamiből, talán azért, mert a suliban hamar hozzászokott a helyzethez. Minél nagyobb lett, annál inkább rezgett a léc azoknál a tárgyaknál, amik nem érdekelték. Amiben viszont jó volt, arra akart koncentrálni. És szinte biztosra vette, hogy az aurorira elég lesz az erőnlét, meg az az alap-ész, ami benne genetikailag volt borítékolt. Tudat alatt pedig a családi kapcsolataiban is bízott. Aztán az élet másként hozta. Adott neki egy pofont. Most már lehet, hogy nem így csinálná. De nem akarta magát stresszelni azon, hogy megfelel-e valakinek, vagy ahogy Regi fogalmazott, megbukik.
- Csak túl akarok rajta esni - közli nyugtalansággal a hangjában, ami a testtartásáról is leolvasható. Be van zsongva, idegesen mászkál fel-alá, képtelen felfogni, hogy megérkeztek, felértek, végre kikapcsolhat. Egy ideig zavarja is társa nyugalma, ahogy leül, és ráérősen falatozni kezd előtte, mert tudja, hogy neki még bíbelődnie kell a tűzrakással, sütéssel. És közben emlékezteti magát, hogy mellékesen ő is lehetne a lány helyében, ha jobban bedobja magát. Emiatt úgy érzi, hogy hiába jöttek pihenni valahol, mert ugye nekik egy ilyen program is a pihenés, de mégsem az igazi. Megköszöni a gyufát, átveszi, majd a lángra gyújtott gyufafejet a felettébb minőségi Edictum-interjú lapjai közé tolja, így idézve elő hivatalosan is a tábortüzüket. - Nem felejtettem el a katonai táborban tanult praktikákat - jegyzi meg a viaszos kommentre, jelezvén, hogy őt nem kell tanítgatnia. Persze érdekesnek találja.
- Nem publikus - titokzatoskodik tovább a táskájáról. - Amíg nálam lehet a pálca, addig nem félek a medvéktől. Mik azok néhány varázslényhez képest... Amúgy, hát... Nyársnak jó a bot, nem? Tértágítóval tudtam volna berakni, de nem akartam, hogy megszúrjon valamit. Várjunk kicsit, amíg beindul a tűz, addig egy kicsit én is pihennék akkor már - jut végül az elhatározásra, és leül a tűz melletti kőre melegedni. - Tényleg jó itt. Csend van. Nincsenek sokan. Távol vagyok minden szarságtól - mondja, miközben a felcsapó lángokat bámulja kifejezéstelen arccal. - Van cuccunk sziklát mászni? Vagy kérni kell valahol? Meglátom, mert félek, hogy izomlázam lesz. Egyébként... hogy megy mostanában a suli és a munka? - lehet, a hegyi levegő az oka, hogy ez most hirtelen érdekelni kezdi, mert alapból ennyire nem szokta kérdezni, hogy van a másik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=866183#post866183][b]Návay Regina - 2023.08.17. 21:29[/b][/url]

Románia, Keleti-Kárpátok, Madarasi Hargita

- Miért? Azt hiszed, én is csak tanítom, mert nem tudom? Vagy hogy van az a hülye mondás? - kérdezek vissza nyelvet öltve rá. Igazság szerint azt a visszajelzést kaptam, hogy nem annyira megy jól a tanítás még, hiába tudom, mi az, amit át kellene adnom. Ezért is leszek egyetemista az új tanévtől, meg természetesen azért, mert a diploma elvárás. Ahogy azt meg ráadásul Nadia a tudtomra is adta, csak azért kaptam meg az állást, mert nem akadt nem akadt kvalifikáltabb jelölt, aki akarta volna. Vagy volt, csak visszamondta? Erre annyira nem figyeltem azért, csak az maradt meg, hogy örüljek a szerencsémnek, mert ha nagyobb verseny lett volna ezért a katedráért, biztosan nem én nyerek. Sebaj, behozom ezt is valahogy, levelezőin meglesz az a tanári diploma, aztán ki tudja, meg sem állok az akadémiáig. Persze csakis miután én is megértem, hogy képzett nyomozó legyek, aztán pedig parancsnok legyek valahol, mint anya.
- Oké - hagyom helyben. Ha ennyire túl akar esni rajta, hát csak nyugodtan tegye. Nem piszkálom tovább ezzel, süt róla úgyis, hogy nyugtalan. Követem inkább a szendvicsemmel, a másikat meg ott hagyom egyelőre az ágyon, ha meggondolná magát. A gyufát is szolgáltatom. Szerencsére rendes felszerelés nélkül el se indulok, nem úgy, mint egyesek ugyebár.
- És mit tanítottak? Hogy hagyd otthon a szükséges dolgokat? - kérdezem meg kötekedve, de azért kuncogok is mellé. Nem kell ám túl komolyan venni, nálam szerencsére tényleg minden van, amire csak szükség lehet, még ha ő nem is hozott volna ezt-azt.
- Hát egy fél hulla szerintem sem publikus, ez tény - szólok vissza a vállam fölött hátrapillantva, amikor tovább titokzatoskodik a táskáját illetően. Bármennyire kíváncsi is vagyok, sikerül azért megállni, hogy ne nyissam ki azt a zsebet, pedig biztos tudja, hogy erre nagyon is kíváncsi vagyok, ha már direkt felhívta rá a figyelmet. Majd kihúzom belőle, mi a fenét cipelt el.
- Sejtem már... guminő, mi? - cukkolom inkább tovább találgatva, amint visszatérek a kért kenyérrel meg kolbásszal, a másik szendviccsel és az általam hozott szalonnával. Ebből jó kis vacsora lesz.
- Persze, tökéletes lesz - mondom a bot kapcsán. Az utolsó falat szendvicsen nyammogva az éledező tűzre dobom az összegyűrt szalvétát, majd egymásra tornyozom a dolgokat egy fatuskón, hogy ne a földre tegyem őket és szét is nézek nyárs után. Akad ahhoz elég faág szerteszét. Meg is szemlélek párat közelebbről, mielőtt megtalálnám a tökéleteset. Addig se megyek messzire, tudjuk folytatni a  beszélgetést is.
- Hoztam mindent ahhoz is. Ilyen puhány meg mikor lettél? Izomlázra meg hoztam cukrot és itt csak hideg víz van zuhanyozni, az is segít - közlöm vele ezt is, mint a világ legtermészetesebb dolgát. A két bottal, ami szemre jónak tűnik, letelepszem a tűz mellé végül, és a zsebkésemmel nekilátok kihegyezni. Jó kis elfoglaltság. Régen ezt mindig Viktor csinálta. Nem akarta engedni, hogy én vagdalkozzak a késsel.
- Megy minden. Ha idén is túlélem a nagy gyakorlatokat, teljesen jó leszek. Mindig akad legalább egy diákom, aki terepen teljes katasztrófa. Már most nem alszom jól ettől a gondolattól sem - dünnyögöm, mert ez mindig komoly stresszforrás, hogy egyszerre sok diákra kell figyelni és ők meg nem feltétlen figyelnek magukra.
- A legnagyobb gond azokkal van, akik azt hiszik, mindent is tudnak, de csak túlélem valahogy. Szerencsére gyógyító már biztosan lesz velünk - teszem még hozzá. A nyársat kicsit megforgatom a lángok fölött, majd azokat is a fatuskónak támasztom és eldőlök a füvön. - De kényelmes ez így, ahh. Na és veled mi a helyzet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=867051#post867051][b]Návay Kristóf - 2023.09.14. 21:31[/b][/url]

Regi kérdésére megrázza a fejét. Nem arról van szó, hogy hülyének gondolja, de ha már itt vannak a hegyen, és a maguk módján kikapcsolódni jöttek, akkor a minősítést tartsa meg a tanítványainak. Az imént vizsgáztatta futásból, megbukott. A lelke mélyén igenis büszke a lányra, amit elért. Sőt, még irigy is, amiért neki sikerült bejutnia az aurorképzőre. Fiatal kora ellenére az iskolában tanítani nem ördögtől való, hiszen a tanári gárda jelentősen felhígult az elmúlt években - Kristóf nagy örömére, de azért nagy dolognak tartja, hogy a rokona ott tanít. Alig várja, hogy egyszer megismerje a kollégáit, és akasszon valakit, aki újoncként már nem emlékezhet azokra a zűrös ügyekre, amit a Návay fiú kerekített magának. Akkor még lenne is esélye valami komolyra. Ha akar egyáltalán.
- Rég volt... - áll meg egy pillanatra, amint a tűzrakóhely előtt guggol, tekintetét pedig lassan Regire emeli. Csillog a szeme, arcán apró mosoly jelenik meg, amit igyekszik minden izmával visszatartani.
- Valakinek nagyon élénk a fantáziája. Vagy csak magadból indulsz ki. Ha hazaérünk, át kéne kutatnom a fiókjaidat. Mondjuk abban a házban meglepetésekből már eleget kaptam - utal Viktor portréjára, amolyan sajátos odaszúrásként, amivel megbékélt azóta, de néha még mindig felzaklatja magát vele, amikor egy-egy nyűgösebb napja van. - Az este további részétől függ, hogy kinyitom-e - feleli közönyös hangon, mert nem bírja megállni, hogy ne fokozza tovább Regi kíváncsiságát.
- Nem vagyok puhány. Csak megszoktam a jót. Megérdemlem - közli határozottan. Nem is az, hogy lusta lenne. Még az sem, hogy feledékeny. De végre van valaki, aki rá is gondol, vagy akire támaszkodhat, amit persze nem akart az elején, s most mégis engedvén a kísértésnek, hagyja magát belesodorni. Túl sokáig kellett magáról gondoskodnia. Ott lett volna Fanni, de neki nem engedte, hogy a gondját viselje. Ő túl érzelmes. Túl ártatlan. Tanulós, az abszolút jó. Regi azért ennél tűzről pattantabb, tökösebb, és nincs köztük az a sérthetetlen testvéri kötelék. Ha törődnek vele, attól belül nagyot dobban a szíve.
- Zavar, hogy nem mindenkinek tudod átadni az anyagot, vagy mi? - kérdez vissza, mert tényleg érdekli. És közben a saját nyársára pakol némi kockázott szalonnát, kolbászkarikát, majd egy vastag szelet kenyérrel a jobbjában türelmetlenül a lángok fölé tartja a botot, nem törődve azzal, hogy így akár oda is égetheti a leendő vacsoráját. Ha nagy baj van, ott a szendvics vészmegoldásnak. Megkordul a gyomra.
- Törték már el valamilyüket az órán? Még szerencse, hogy te tudod, hogyan kell a makacsokkal bánni. Családi vonás - tárja szét karjait egy pillanatra, majd figyelmét a kajára irányítja. Egészen jó távolságra navigál, talán mégse kapja meg a tűz, próbaképp mindig lecsepegteti a kenyéren a zsírt, mikor már elég idő telik el. Szívesen csatlakozna Regihez a fekvésben, de még vár egy kicsit vele, majd ha már pár perc múlva több lesz a parázs. A füst sem érdekli, mikor néha az arcába kapja.
- Nagyon jó a levegő. És végre csend van. Mire vagy kíváncsi pontosan? Tolom a színes kocsmai éjszakákat, ahol mindig történik valami új, és közben azt érzem, hogy már mindent láttam. Aztán megkapom a fizetésem, és elgondolkodom, hogy mit is kezdjek a maradék galleonokkal... Még szórakozni se tudok annyit, mint diákéveim alatt. Öregszem. Lent meg az arcok mindig ugyanarról panaszkodnak. Mintha mindenki benne lenne egy nagy gödörben, és egymást húznánk vissza - felel meglepően őszintén a sorsáról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=867288#post867288][b]Návay Regina - 2023.09.19. 20:32[/b][/url]

Románia, Keleti-Kárpátok, Madarasi Hargita

- Jó kifogás - húzom tovább, továbbra is jól szórakozva. Hát milyen kis lobbanékony már, bár ez egy Návay esetében amúgy sem meglepő végeredményben. Talán Fanni az egyetlen kivétel, aki nem átkoz, mielőtt kérdezne, ha éppen úgy adódik, de ő meg éppen ezért okozhat meglepetést egy szép napon.
- Pedig egyik fiókban sincs se fél hulla, se guminő. Még naplóm sincs, hogy elolvashasd, ahogy teleírtam azzal, hogy Kiss Pistáné Návay Regina, szigorúan szivecskékkel az i betűkön - válaszolom nevetve. Ahogy a bátyámnak, nekem sincsenek titkaim. Értem én, hogy a portréra céloz mellékesen, de az sem lett volna meglepetés, ha korábban igazán beszélőviszonyban lettünk volna. Csak hát éppen ő küldött el a fenébe gyakorlatilag, nem is értem, mit várt. Nem hozom szóba azonban a dolgot, mert már úgyis kiveszekedtük magunkat ezen, a portré meg azóta bekerült a szobám falára a nappaliból, így senkit nem zavar, én meg annyit beszélek vele, amennyit csak szeretnék.
- Csak elkényelmesedtél - felelem neki nyelvet öltve rá, majd amint elfogy a szendvicsem utolsó falatja is, nyársnak való faágak keresésére indulok. A szerzeményeimmel visszatérve kihegyezem őket, így már Kristóf is mindjárt belevetheti magát a szalonnasütés meditatív tevékenységébe. Pedig tényleg megehetné a szendvicsem másik felét, de ha nem kell, hát több marad nekem. Visszatelepedve az egyik fatuskóra ki is csomagolom azt a szalvétából, csupán néha pillantva felé.
- Nem... nem tudom. Leginkább csak szeretném, ha senkinek nem esne baja, amíg terepen vagyunk, de van akiben nagyobb a lelkesedés, mint amennyire életképes kint - válaszolom megvonva a vállamat. Szerencsére nem egyedül kell kivinnem a diákjaimat, hanem mindig van gyógyító és néhány vállalkozó szellemű kolléga is, aki besegít. Ezzel együtt viszont még addig fogom idegesíteni magam, amíg csak le nem jár az egész.
- Már volt, aki megpróbált mérgező növényt enni, besétált a csalánba vagy a mérges szömörcébe, ivott pocsolyából tisztítatlan vizet. Szerencsére törés még nem volt, de azt néha egyszerűbb lenne egy gyors forrasztással helyrehozni, mint amiket még összehozni sikerül - osztom meg vele az eddigi kellemetlen tapasztalataim rövid kivonatát, nevektől és egyéb hasonló részletektől mentesen. Beleharapok aztán a már kibontott szendvicsbe, és hagyom őt beszélni addig is, amíg azt a falatot rágom ráérősen.
- Mmm... gondolkodtál már azon, amiről múltkor beszéltünk? Hogy utánajárj, mi mikor évül el, hátha bekerülhetnél az aurorképzőbe végre. Anyu azt mondta, szívesen ír ajánlást, ha az segít. Mégiscsak ő a szegedi kirendeltség parancsnoka, csak nyomna valamit a latban - mondom, majd újabbat harapok a szendvicsembe, addig is hadd gondolkozzon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=867824#post867824][b]Návay Kristóf - 2023.10.01. 17:40[/b][/url]

Tényleg rég volt. Egy csomó emlék tör rá hirtelen. Egyszerre imádta és átkozta azokat a nyarakat. Szigorú kiképzés, amiért egyre jobban haragudott az apjára, de ezt évekig elfojtotta magában. Korán kelés, rend, fegyelem. Szabályok, amiket generációk kódolt kötelezettségeként fogott fel. Mert másként nem lehetett volna kibírni. És most sem tudna másképpen együtt élni velük. Régi gyerekkori barátságok, amiket életre szólónak hitt, de legtöbbjük felszívódott már. Hiányzik.
- Mindenkinek vannak titkai, csak te jól rejted el őket. Ez is egy túlélési technika. Olyan igazán auroros - már-már hízelgőnek hat, amit mond, azt már nem téve hozzá, hogy valamilyen úton-módon fel tudná kutatni a gyengéit, amit nem is biztos, hogy szeretne. Kristóf kicsit az ellenkezője. Őt már elővették, megtalálták, és mindegy neki, mivel támadják, belefáradt a védekezésbe. Nincs mit veszítenie. Ha kirúgják, talál másik állást valahol. Ha elkergetik, vagy menekülnie kell, intéz lakhatást. Váratlanul szakítanak vele, azt is kiheveri. Sőt, egy családi tragédia után is megy tovább az élet. Neki nehéz újat mutatni, vagy zsarolni valamivel, mert úgy érzi, mindent leszar körülötte. Talán Fanni és Regi az, akikkel lehet őt zsarolni, és hozzájuk is nehezen hagyta, hogy közel kerüljön, többek között emiatt.
- Elfáradtam. Volt mitől... - pontosít, és a nyelvöltést cseppet sem találja viccesnek. Szúrós szemmel néz rá, igaz, csak pár másodpercig. Van, amit jogosnak gondol, hogy az jár neki, és ebben nem tűr kompromisszumot. Keresztül ment már dolgokon. - Nem tudsz mindenkit megmenteni. Aki Darwin-díjat akar nyerni, hagyni kell, hogy jelölje magát - győzködi egy széknek szánt farönkön ülve a tűz mellett.
- Basszus, jó hülyék - szórakozik el a sztorin. - Mennyivel izgalmasabbak azért ezek az órák, mint a padban rohadni - fintorodik el egy pillanatra, visszagondolva arra a sok-sok szenvedős órára a Bagolykőben.
Először legszívesebben lecsitítaná Regit, de szerencséjére pont akkor hozza fel az új témát, amikor türelmetlenül beleharap a kenyérszelet azon csücskébe, amire már kellően sok zsírt csepegtetett. Feszült lesz, mert utál erről beszélni, de látszik rajta, hogy nagyon járatja az agytekervényeit, gondolatai csak úgy cikáznak fejében.
- Hogyne, ügyvédhez is menjek tanácsért, mi? Kinek van erre pénze? És az se biztos, hogy lesz belőle valami. Amíg apámnak van ott befolyása, addig nincs esélyem. Nem akarok beégni azzal, hogy megpróbálom, és elutasítanak, mert kiderül, hogy volt egy kis baj velem - hárít. Fél, félt ettől mindig is. Nagyító alá kerülni, kritikát kapni olyanoktól, akik közé tartozni akart. Ha nem mondják ki hivatalosan a fájó igazságot, legalább nem hallja. A vizsgáit elrontotta, inkább a pontok miatt ne lehessen bekerülni, mintsem egyéb, szubjektív tényezők hiányában.
Megrázza a fejét. Vár, amíg a nyárs tetejére szúrt szalonna és kolbász készre sül, aztán óvatosan lehúzza őket egy szalvétára, és maga mellett, a rönk szélén hagyja hűlni kissé, mielőtt a kenyérre rakva elfogyasztaná.
- Te mikor fogsz már végre a magánéleteddel is foglalkozni a tanulás és a tanítás mellett? - kérdezi, és érezhetően vissza akar vágni a témával az előző miatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=868278#post868278][b]Návay Regina - 2023.10.09. 21:16[/b][/url]

Románia, Keleti-Kárpátok, Madarasi Hargita

- És ha tényleg nincs mit rejtegetnem? - kérdezem kérdőn emelve meg a szemöldököm. Nem szoktam mindent mindenki orrára kötni, de ha kérdeznek, szoktam válaszolni. Na jó, lehet ezt azért tárgyalni, mert mások titkait nem mondom el, és létezik ugye hivatali titok is, de sajátjaim nincsenek. Legalábbis szeretem azt hinni, hogy ebben is olyan vagyok, mint a bátyám.
- Ó, tényleg, ne is mondd. Kemény öt kilométert jöttünk erőltetett menetben, ez már kész francia idegenlégió - húzom tovább, még mielőtt rátérnénk a túlélés témájára. Azon eleget izgulok egyébként is, mert nem szeretném, ha nálam csinálná ki magát valamelyik diákom.
- Figyelj, ha valaki a saját idejében akar Darwin-díjat szerezni, az mindenkinek a maga problémája. Az óráimon azért nem kellene senkinek kinyíratni magát - válaszolom egy sóhajjal. Az sajnos nekem is komoly következményekkel járna, és ez nem csak papírmunkát jelentene. Kár azonban most ezzel rontani itt a hangulatot, ezért amint lenyelem az éppen rágott falatnyi szendvicset, és még mielőtt újabb falatot harapnék a kenyérből, témát váltok.
- Ez nekem eléggé kifogásnak hangzik - válaszolom, megvonva a vállam. - Tudod, hogy ehhez elég lenne anyu bátyját megkérdezni, aki kétlem, hogy rajtad akarna meggazdagodni. Sőt, ha anyu kérdezi meg, akkor Balázs bácsi csak úgy minden további nélkül is utánajár. Figyelj, apunak ugyan nincs erre befolyása, de ha anyu segítene, én nem haragítanám magadra a helyedben. Te is tudod, milyen... - felelem neki, majd folytatom a vacsorázást. Ő is ismeri a szüleimet, kétlem, hogy ezt tovább kellene magyaráznom. A kérdésre válaszul először is vállat vonok.
- És te? Szerintem még egyikünk se maradt le semmiről amúgy, macskás néni pedig még mindig lehetek, ha bármiről lecsúsznék - közlöm vele. Most egyébként sincs senki olyan a láthatáron, akit kicsit is érdekesnek találnék, tekintve, hogy Arti megint megpályázott valami ösztöndíjat, hogy Kukutyinban tanulmányozzon versenyseprűket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=868421#post868421][b]Návay Kristóf - 2023.10.12. 22:38[/b][/url]

- Akkor a szívedben őrzöd a titkokat - hangzik a csattanónak szánt válasza. Azt a legkönnyebb elrejteni. Kivéve a gyakorlott mágiahasználók elől, mint például a legilimentorok. De aki ért a manipulációhoz, annak könnyű dolga van. Kristófnak nem célja, hogy Regi lelkében vájkáljon. Túlságosan felkavarta a nem túl távoli múltban, amikor kvázi megsiratta az unokatestvérét. Van egy határ, amit nem szabad átlépnie, pláne amióta odaköltözött hozzá. Szereti azért tudni, hogy mi történik körülötte. Ha hagyná, hogy a közvetlen környezete vakon menjen a saját feje után, sebezhetőnek, zsarolhatónak érezné magát. Ezért jobb átlátnia a sakktáblát, hogy még idejében lépni tudjon, ha egy olyan figura közelít, aki veszélyt jelent a számára.
- Nem csak, vagyis nem a mai napra gondolok, te gyökér. Azért kirándulunk, mert bírjuk az ilyet. Návay-k vagyunk - szólal meg belőle a katona, a maga lelkesedésével. - Igen, igazad van. Azt nem lenne könnyű elfelejteni. Traumákból volt elég - ásít egyet, csöpögtet, majd eszik egy újabb falatot a kolbászkarikás kenyérből, amint az már kellően kihűlt.
Ideges lesz... Legszívesebben rágyújtana, ha nem vacsorázás közben lennének. Füst mondjuk van körülötte, nem is bánja, ha egy lenge szellő az arcába csapja egy pillanatra. A szag adott. Aztán inkább csak bámul maga elé ültében. A földet, a tüzet, a nyársat, amiről hagyja lecsöppenni a zsiradékot, ami sistergő hangon vív haláltusát.
- Ebben a rohadt világban minden csak protekcióval megy? Miért nem tudok saját magamtól is elérni valamit? - szegez rögtön két erős kérdést Reginek, de inkább csak magában morog. - Te meg tudnád tenni? A neveddel, a kapcsolataid felhasználásával? Mondhatnám, hogy mások mit szólnának, mert szerintem marhára levágós lenne, de én se biztos, hogy tükörbe tudnék utána nézni - rázza meg a fejét, majd egy hosszabb szünet után még folytatja. - Bár... Nem mondom, hogy nem gondoltam még erre. És az se lenne igaz, hogy ne vonzana a lehetőség. De úgy érzem, mínuszból indulok. Nem tudom, megéri-e bolygatni ezt a témát. Annyiszor átgondoltam, átbeszéltük. Nem is értem, hogy jött ez már megint elő - néz rá szúrósan a lányra, és a nyársról a maradék ételt is leszedi, amint késznek véli azokat. - Minden ujjamra jutna valaki a pubból, ha akarnám. Fesztiválra gyűjtök, elvagyok. Mi kell még, mire gondolsz most is? Neked kell lassan családot alapítani, nem? A kor, meg minden... a nőknél hogy is van? - ráncolja össze a homlokát, talán egy kissé erősebb odaszúrással, mint először tervezte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=868463#post868463][b]Návay Regina - 2023.10.14. 12:02[/b][/url]

Románia, Keleti-Kárpátok, Madarasi Hargita

- Nocsak, egy költő veszett el benned - piszkálom széles mosollyal az arcomon. Olyan ez, mint kamaszkorunkban, bár úgy rémlik, akkor is én élveztem jobban, ő többnyire csak felfortyant és odavágott valamit mérgében.
- Akkor kapd össze magad, Návaykám, mert holnap azt is meg akarom mászni ott és nem akarok nyafogást hallani, ha csatlakozol - válaszolom neki a magam részéről továbbra is egészen jól szórakozva, miközben az említett csúcs felé mutatok. Hozzávágnék valamit én is csak úgy jelképesen, ha már gyökérnek nevez, de mivel csak a szendvics van a kezem ügyében, inkább hanyagolom némi nézelődést követően a dolgot. Talán egy fűcsomóval jelezhetném a szándékom, de kár kitépni ennyiért. Helyeslően bólogatok a megállapítására, miszerint traumából elég volt már, ezzel ugyanis mélységesen egyetértek. Ha valaki ki akarja csinálni magát, legyen szíves nem az én órámat választani rá. Két falat között sikerül témát is váltani aztán, bár ettől is csak ideges lesz. Mondjuk ez nem ér meglepetésként, annyi mindentől lesz ideges, hogy megpróbálni se érdemes lábujjhegyen járni körülötte ezt elkerülendő. Gyakran az az érzésem, hogy egy fortyogó vulkánnal lakok egy házban, ami bármikor bármitől kitörhet.
- Te mondtad, hogy amíg az apádnak befolyása van, esélyed sincs, de ez hülyeség, és ezt te is tudod - válaszolom megvonva a vállam egyelőre. A jó kedvem azonban gyorsan tovatűnik, amikor megint egy szerintem önsajnálós kismonológba kezd arról, hogy mínuszból indul és kár is ezzel foglalkozni.
- Kapcsolatok nélkül nem mész semmire, akármilyen ügyes és okos is vagy. Nem elég csak az egyik vagy csak a másik, de ha neked ez kell, akkor sajnáld magad tovább. Mozdítottad már a kisujjad is azért, hogy legalább kiderítsd, van-e minimális esélyed is? Jaj, pénzbe kerül, jaj, nem tudnék tükörbe nézni, jaj, utálom az életemet, mert nem lehetek auror. Jaj, jaj, jaj... majd szólj, ha befejezted- fortyanok fel, a szabad kezemmel tátogást utánzó mozdulatokat téve közben, csak hogy szemléltessem, most ennyit látok belőle, hogy siránkozik. Idegesen harapok bele a szendvics maradékába. A hirtelen jött düh meg olyan gyorsan múlik el, mint ahogy jött, már inkább csak morcosan válaszolok a kérdésére.
- Nem én viszem tovább a Návay nevet, az ugye megvan? - kérdezek vissza. Persze, lehet rá mód, hogy mégis úgy alakuljon, hogy ha valaha gyerekem lesz, akkor a Návay nevet kapja, de egyelőre nincs tervben. - És anyu se volt már fiatal, amikor születtem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=868588#post868588][b]Návay Kristóf - 2023.10.18. 15:08[/b][/url]

- Ennyire nyálasan hangzott volna? - kérdez vissza meglepetten, vagy csak talán hangosan gondolkodik. Regi szereti nagyítóval figyelni a szavait. Ha másba nem tud belekötni, akkor a stílusába fog. Akármennyire fáradtak, egymás cukkolására mindig marad energiájuk. Azon pedig rendszerint hatalmas versengés megy, hogy kié legyen az utolsó szó.
- Hétnél előbb nem indulhatunk el - jelenti ki makacsul a csatlakozás feltételét. Ki akarja aludni magát. Valószínűleg fáradt lesz, izomlázzal a végtagjaiban. A megmászandó hegy, amire bökik, csak egy sötét foltnak tűnik már a tűz mellett ülve. Felfelé menet azonban többször is megakadt rajta Kristóf szeme, és eljátszott a gondolattal, hogy milyen lenne a tetejéről visszanézni a vendégházra. Ha látszik egyáltalán. Meredek lesz, sziklásabb, igazi kihívás. De várja már. Hátha még előbb is felér, mint a társa, és akkor visszavágna a maiért.
Elindít egy újabb vitát, amit nem gondolt, s nem is tervezett. Szemeit forgatva sóhajt fel, hogy az unokatestvére már megint felfúj valamit, amit nem kéne. Magára veszi, saját problémájának tekinti, és mentorálni szeretné. Holott csak kifejtette a véleményét. Regi pedig felhúzza magát, mint egy kakukkosóra, és ezt a kiakadást már megint túlzásnak érzi. Nem tudja, hogy jutottak megint ilyen vizekre, de nagyon gyorsan történt. Zárójeles megjegyzés, hogy Kristóf feltehetőleg ugyanígy reagálna, de ezt a kis görbe tükröt nem fogja fel.
- Már megint olyanba ütöd bele az orrod, ami nem a te problémád... - kezdi egy intéssel, és egy kissé a hangját is felemeli a mondat végén. De Reginek mostanában igaza van. Igaza volt a kapcsolatfelvételben, a költözésben, és lehet nem hülyeség, ha hallgat rá ezúttal is. Vonakodva ül, megvakarja az állát.
- Szóval harcoljak újra apámmal? Mutassam meg, hogy én vagyok a király? - egy kicsit lehet, másként értelmezi, kifordítja, sarkítja, de talán így is fel lehet fogni. Ne hagyja, hogy az apja diktáljon. Neki is van néhány kártya a tarsolyában, amit elsüthet. - A jelentkezésem kurvára nem ilyen egyszerű. Lehet, hogy kimaradt pár év, de azért ne gondold magad szakértőnek - teszi helyre, amivel csak arra utal, hogy egy érzékeny téma ez, amibe jobb, ha nem szánt bele mélyen a beszélgetőtársa, mert akkor tényleg felrobban az a vulkán. Egyébként hálásan néz vissza a vörösre, és a szája szélén még egy halvány mosoly is megjelenik, mint aki elégedetten konstatálja a dühöt és a szélsőséges érzelmeket a másikban.
- Oké, értem. De akarsz majd családot, nem? Meg úgy valakit... Aki szeret is. És nem csak, tudod... úgy kihasznál. Mint... mint a filmekben - véletlenül se magára gondol, amit másokkal csinált.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=868692#post868692][b]Návay Regina - 2023.10.21. 12:43[/b][/url]

Románia, Keleti-Kárpátok, Madarasi Hargita

Fejemet ingatva jelzem neki, hogy a nagyon költői stílus mondhatni határeset volt, de nem érzem fontosnak, hogy erről különösebben mély értekezést is folytassunk. Most úgyis csak heccelni próbálom leginkább, de valahogy nem az igazi az eredmény. Sokkal komolyabban vesz dolgokat, mint gyerekként azt tettük valaha is. Sokat változtunk, azt hiszem.  
- Nyolc is lehet, nem sietünk annyira - válaszolom végül engedékenyen, megvonva a vállamat. Nincs azért kőbe vésett menetrend, amit majd katonás szigorral szeretnék követni. Ez viszont még mindig csupa könnyed téma ahhoz képest, hogy milyen vitába sikerül belecsöppennünk hamarosan egyetlen jól irányzott kérdésnek hála. Pedig nem vitatkozni akartam, csak egy egyszerű kérdésnek indult, aztán meg már mindkettőnknek sikerül felkapni a vizet. Megrántom a vállam arra kissé idegesen, hogy olyasmibe ütöm szerinte az orrom, ami nem az én dolgom, és dacból sem reagálok erre. Inkább kimérten rágom a falatnyi szendvicset, magam elé meredve kicsit. Talán még lehet is, hogy semmi közöm hozzá. Végülis, ha szenvedni akar ezen, az az ő baja, nem.
- Nem ő a kiskakas a szemétdombon, csak azt hiszi. Sokkal kevesebben kedvelik, mint képzeli - válaszolom neki végül az apját illetően. Endrét még az egyébként általában végtelenül türelmesnek mondható apám se kedveli, anyuról nem is beszélve, aki egyenesen utálja. Pár pillanatig meredten bámulok rá aztán, amikor újabb, vélhetően bántónak szánt megjegyzést tesz. Ne gondoljam magam szakértőnek? Ki mondta, hogy az lennék? Nem válaszolok. Szememet forgatva húzom el a szám kicsit, amikor még ennél is tovább megy, de az legalább már olyan téma, amivel eléggé tisztában vagyok magamat illetően. Most egyszerűen nincs ilyesmire igazán kapacitásom, sem időben, sem érzelmileg.
- Milyen filmeket nézel te? Amúgy persze, egyszer szeretnék családot, de nem most. Még nem... - felelem. Néha eszembe jut nekem is, bár szerencsére anyuék nem kérdezgetik folyton, mikor lesz unokájuk. - Na és neked van bárki kilátásban? Már úgy komolyan, nem a péntek esti aktuális hódításokra gondolok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=868779#post868779][b]Návay Kristóf - 2023.10.23. 21:26[/b][/url]

Elégedetten csettint a nyelvével. Arckifejezéséből ítélve is megenyhülni látszik a reggel nyolcórai kelés hallatán. Így elméletileg lesz ideje kipihenni az utat, a gyalogtúrát, de még a vacsorát is kényelmesen megemésztheti a gyomra. Néhány percig csendesen bámul a lángok közé, bőrén finoman érzi a tűz melegét. A nyársra toronyként szúr fel egy újabb adagnyi zöldséget és húsokat, hogy aztán a parazsas rész fölé tartva kezdjen türelemjátékba a következő falatokért. Jóféle kolbászt és szalonnát hoztak, de lehet, hogy csak a teljesítményükből fakadóan kívánta meg a következő kört. Tény, hogy Kristóf sosem sajnálja a hasától az ételt, és szerencsére nem látszik meg rajta túlzottan. Ha lejjebb is hagyott az utóbbi időben az edzések intenzitásával, az egy nagyon kis sörhas formájában ölt látható jelet. Senki nem figyeli, panasz még nem volt rá, egyébként is lehet, hogy csak pusztán a korral jár. Akkor lesz gond, ha a mosdózáskor kitakarja a lényeget.
- Ezt honnan veszed? Tudsz olyanról felsőbb körökben, aki nem kedveli őt? - hangjában némi csodálkozás hallható, ugyanakkor bizalmatlanság is, pedig szeretne hinni Reginek. Ennyire mélyen még sosem mentek bele a témába. Az apjáról van szó. Számára ő egy afféle bukott istenfigura volt. Szavai váltak otthon az éppen aktuális törvénnyé, gyerekkora óta így nevelkedett. Nehéz ezért most elhinnie, hogy az a személy, akire valaha felnézett, majd elborzadt ugyan, de akit mindig is hatalmasnak hitt - mert annak is akart látszani a családja előtt -, most egy sebezhető, hús-vér alaknak íródik le, ráadásul az unokatestvére szájából. Akivel eleve tabu téma volt, hogy nyíltan bírálják, hiszen az egyet jelentett volna a Návay családon belüli feszültségek felszításával.
- Értem - motyogja a családra. Előző gondolatmenetébe úgy belebambult, hogy a kolbász sercegése zökkentette ki. Egy kissé talán oda is égette már a nyárs egyik felét, de sebaj. Fordít rajta, s még vár egy kicsit. - Nem igazán komolyodnak a dolgok körülöttem. Mert szerinted kellene, hogy legyen? - kíváncsi a véleményére, ezért kérdez vissza. Hogy a komolyodás hiányáról ki tehet, arról mélyen hallgat egyelőre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=868971#post868971][b]Návay Regina - 2023.11.01. 19:21[/b][/url]

Románia, Keleti-Kárpátok, Madarasi Hargita

- Egyet mondj, aki kedveli... - fordítom vissza a kérdését, majd újabbat harapok a szendvicsemből, ezzel már egyetlen utolsó falatot hagyva csak a vacsorámból. Ráérősen rágom addig is, amíg keresgéli a választ, mert úgy érzem, el fog tartani egy ideig az apját ismerve. Legalább már nem érzem úgy, hogy mindjárt egymás torkának is esnénk ettől a beszélgetéstől, ez pedig komoly haladás. A családalapításra tereli aztán a szót, és bár lehet, hogy szúrni akart, nem sikerül ezzel igazán bántónak lennie.
- Hát na... nem mondom, hogy Borlaival mondjuk ne tudtam volna elképzelni valamit. Tudod, a seprűs srác, aki párszor átjött még tavasszal, de hát megint a világ másik végén van, ez meg így azért nem olyan működőképes. Időm sincs rá, szóval így járt, én meg majd találok valaki mást - foglalom össze végül a lényeget. Nem kicsit bántott meg mondjuk, amikor egyik napról a másikra hozta össze ezt is, szó nélkül, de túléltem. Azóta meg már eltelt egy egész év, már egyáltalán nem is hiányzik. Legközelebb, ha megint belefutok, biztos nem ugrom már a nyakába, az azért biztos.
- Hát, ha szeretnéd fenntartani a nevünket, akkor lehet, hogy ideje lenne megtalálni hozzá a megfelelő nőt. Vagy legalábbis elkezdeni keresni kezdetnek - felelem neki pimasz mosollyal, majd megnyomom a mutatóujjammal az orrát. - Hátha ez bekapcsolja a biológiai órádat vagy mi kell erre. Van egyáltalán olyan a pasiknak is? Egyébként meg kaphatok én is szalonnát? Egész ínycsiklandó az illata.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869224#post869224][b]Návay Kristóf - 2023.11.06. 20:39[/b][/url]

Hosszasan hümmög, őzik, ajkait résnyire nyitja, de végül feladja az apja hatalma melletti érvelést. Lehet, hogy valamikor többen becsülték, de az évek előrehaladtával egyre kibírhatatlanabb lett. Csoda, hogy a házassága még stabilnak mondható. Mert egyedül a párja az, aki tűr, teret enged annak a rombolásnak, ami elől végül a két Návay gyerek is elmenekült. És igen, Kristóf ugyanannyira haragszik az anyjára ebben, mint az apjára. Valaha áldozatnak hitte, de rájött, hogy ha a gyerekek szökése nem volt elég pofon neki, akkor semmi. Drasztikus megoldás volt anno, nem is biztos, hogy teljesen arányos a tettekkel, mert felnőhettek volna ebben az elnyomó légkörben, de mégis úgy döntöttek, hogy másféle sorsot szánnak maguknak. Bátorság kellett hozzá.
- Azért elég jó, hogy így tudsz róla beszélni... - ismeri el, amikor a rövid életű szerelmi történetet hallgatja. - Nekem Bogit sokáig tartott elengednem - ha sikerült egyáltalán. De itt múltidőt használ, amivel mintha azt igazolná, mennyire erős. Hát nem mindig az. Pláne akkor nem volt, amikor ez történt vele.
- Ráérek fenntartani - szögezi le. - És csakis Viktor miatt tenném. Az apám már rég nem érdekel - osztja meg az álláspontját némi daccal a hangjában.
- Na, ne akard, hogy az erdő közepén legyek kanos... - vigyorodik el, amint Regi megérinti az orrát. Kristófot nem kell félteni ilyen szempontból, de a mai napon nyújtott teljesítménye még őt is lefárasztotta ahhoz, hogy a fajfenntartásról fantáziáljon. Nem is lenne szerencsés idefent. Előbb botlik egy medvecsaládba, mint a mesebeli tündérkisasszonyra a fák között.
- Tessék, vegyél csak - nyújt át készségesen egy adagot a megsült szalonnából. - Vagy te akarod megsütni? Akkor a táskában matass - biccent a cuccai irányába. - Köszi amúgy a tanácsokat - teszi hozzá, aztán befejezi az evést, és egy hosszabb szusszanás után megkezdi előkészületeit a lefekvéshez, hogy rápihenhessen a következő napi túrára. És még a pálinka is a táskában marad, bontatlanul, átmenetileg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=869284#post869284][b]Návay Regina - 2023.11.09. 19:44[/b][/url]

Románia, Keleti-Kárpátok, Madarasi Hargita

Egyetlen bólintással veszem tudomásul és zárom le a témát. Nem jelentem ki, hogy én megmondtam, ahogy azt sem, hogy na, most már ugye látja. Fölösleges. Ezen most majd elrágódhat egy ideig, aztán úgyis kénytelen lesz belátni, hogy nem is annyira nekem, de anyának igaza van, elvégre mégiscsak az ő véleményét igyekeztem közvetíteni. Rátérünk inkább a kapcsolatok meg a név és a nem olyan tiszta vérvonalunk fenntartásának kérdésére, ami igazság szerint ezen a ponton tulajdonképpen rajta áll, hiszen ténylegesen csakis ő viszi tovább a nevet. Aztán meg ugye, ki tudja, mi vár még ránk is Fannival, mit tartogat nekünk az élet. Egy elég semmirekellő alak mellett még mi is továbbadhatjuk a nevet, bár azért remélem, ilyen szerencsétlenség egyikünket se ér.
- Különbség van aközött, hogy csak tetszik valaki, mert amúgy rohadt jól néz ki, vagy olyan szerelmes vagyok, ki se látok belőle - közlöm vele megvonva a vállam. Nem zúgtam bele menthetetlenül. Néha azt hiszem, már képes se vagyok igazán nagyon mély érzelmekre, de ez egyébként is egy másik lapra tartozik, anyu szerint csak a megfelelő ember kell hozzá. Artúr ezek szerint nem az volt. Nem mondom, hogy nem haragudtam rá eleinte, de azóta elkönyveltem, hogy egyszerűen csak másak a prioritásaink, ennyi.
- Majd kerül valaki más, ha meg nem, akkor ott vannak a barátaim meg a macskák. Berta úgyse fog örökké élni, addig meg gyúrhatok a bogolyfalvi ügyeletes macskás néni szerepére. Életcél, tessék - közlöm nevetve, nem faggatva Bogiról inkább. Nem akarok belemászni még valamibe, amin aztán ismét felhúzza magát pár pillanat alatt esetleg.
- Fúj... nem úgy értettem - közlöm félig nevetve, félig a számat grimaszra torzítva, amitől végülis horkantást sikerül kiadni magamból. Ettől csak még jobban rám jön a nevetés menten, és beletelik pár pillanatba, mire lenyugszom. Inkább a sült szalonnából kérek egy darabot végül, maradjon még holnapra is a sütnivalóból, aztán a vacsorát követően én is inkább rendezkedem kicsit, majd gondoskodom róla, hogy eloltsam a tüzet, mielőtt még ideje lenne aludni, hogy kipihenjük ezt a fárasztó utat és készen álljunk a holnapi hegymászásra.