A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=842013#post842013][b]Machay Adél - 2022.01.09. 23:42[/b][/url]

Seth Gareth Selwyn
- Bécs, Wiener Musikverein, jan. 15. -
A borús január ellen

Leeresztett. Szerdán még ruhát próbált, látta a fehér anyagot végigsiklani a mellkasán, kiemelni a dekoltázsát, elrejteni jótékonyan a szélesebb csípőjét, de mégis lágyan aláhullani. Látta magát ismét gyönyörűnek és kívánatosnak, portréra illő menyasszonynak. Tizenhét évesen. Egy gyerekkel a szíve alatt. És megint megreccsent egy kicsit. Talán az is közrejátszott benne, hogy mikor Jeremytől hazaért, már nem tűnt olyan vonzónak az egész kaland, már nem esett olyan jól a kielégültség bizsergető utóérzete. Megint eszébe jutott, hogy valaminek idebent, a méhében, már szívhangja van, és elkezdett zokogni. Aztán másnap összeszedte magát és elment Willel arra az ostoba partyra, csak hogy a végletekig kifáradjon lelkileg ismét. De a ruhapróba jó volt, a főmenű végigkóstolása szintén... Willt látni az esküvői öltönyében... És akkor este megint elsírta magát. Realizálta, hogy fiatalon beleugrik egy boldogtalan házasságba, egy kapcsolatba, ami valójában nincs, és lehet, hogy soha nem is lesz, csak egy papírra vetett szerződés. Voltak álmai, őszintén szeretett volna egy boldog családot alkotni a volt tanárával. Talán idővel ezt a gyereket is megszerette volna, ha már a világra hozza, de... Jean-Paul egész egyszerűen kidobta...
Bécsbe az egyik nagynénje meghívására érkezett. Van egy szabad jegyem, kísérj el. Nem nagy közönség előtt játszanak, és nem a mi köreinknek. Használd ki a házasság előtti szabadságot. Joanna nénikéje ritkán látogatja meg őket, de olyankor mindig valami, a megszokottól eltérővel rukkol elő. Miatta szerette meg a klasszikusokat, így nem is volt kérdés, jön-e vagy sem. Jöttek, és Joanna szokásához hűen elkalandozott már most, összefutott egy-két ismerősével és valahol út közben velük tartott. A nénikéje széllel-bélelt, ezt már megszokta, ő pedig nagylány, feltalálja magát, a pálcája a táskájában, a kabátja, kalapja és a sálja az öltözőben. Az arca sápadtságát a pirosító és a könnyed smink jótékonyan, de nem teljesen ellensúlyozza, és a bézs rúzs még jobban kiemeli a fényviszonyoktól függően.
A jegye ugyan máshova szól, de ahogy elnézi, nagyjából a terem háromnegyede telt meg, és a nénikéje is végül máshova ült le, így ő sem erőlteti meg magát, hogy az előnyös második sorban foglaljon helyet, ehhez képest hátrébb ül le. Már csak megszokásból pillant föl a szomszédjára, mielőtt a fények kialudnának a teremben, és kezdetét venné a műsor. Meglepettség fut végig az arcán - először nem tudja elhelyezni, honnan ismerős az arc. Addig-addig gondolkodik, míg kezdetét veszi a koncert, aztán a figyelme átvándorol a zenére, de újra és újra visszapattan a szomszéd férfihez. Tudja, hogy ismerősek a vonásai, de fogalma sincs hirtelen, honnan. Nagyjából a szünet előtt tíz perccel nyilall belé a felismerés: az újságokból. Ő még gyerek volt, mikor kirobbant a botrány, de később, mikor az anyja elkezdte belénevelni az európai aranyvérűek családfáit... Igen, teljességgel biztos benne. Szóba jött, még a fiatalabb arcról készült fotók is rémlenek. Sokkal... hercegszerűbb arcvonások, szinte kisfiús szépség, de nincs kétsége afelől, hogy ugyanazok a vonások ezen az arcon is megbújnak. Nem egy Zója-kaliberű botrány volt, annál kolosszálisan nagyobb. Előszeretettel csámcsogtak még ez előtt egy-két évvel is rajta, ha társaságban szóba jött, de hiszen ilyenek a kékvérűek. Imádnak pletykálni.
Változást akart, és ím, itt is valahogy az arisztokráciába szalad bele, akár akarja, akár nem, bár ez kifejezetten más területe. A szünet hamar rájuk köszön, negyed óra levegővétel, míg elkezdődik a második felvonás, de pont elegendő ahhoz, hogy...
- Nem gondoltam volna, hogy hírességeket is vonz egy egyszerű koncert... Mr. Selwyn. - Ragyogó a mosolya, mintha most állna modellt a Vogue címlapjának. Tökéletes, előírt összhangban van a blúzával, a fekete szövetnadrágjával, a magassarkújával, de még az utolsó porszemmel is a gallérján. Egy nagyon fiatal, talán már huszonévesnek is nézhető lány, fiatal nő, aki cseppnyi jelét sem mutatja, hogy tartózkodna az egykori halálfaló szájra vett fiától. Még az agyában cseng az egyik Machay nagynénje hangja: A saját apja ellen vallani! Felháborító! Inkább bátor, ha őt kérdezik. Főleg, ha megérdemelt vallomás volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=843318#post843318][b]Adele Nadia Krise - 2022.02.09. 00:16[/b][/url]

Seth Gareth Selwyn
- Bécs, Wiener Musikverein, jan. 15. -

Néha elereszti a füle mellett az illemtani szabályokat, ha tudja, hogy nem olyan környezetben mozog majd az elkövetkezendő időszakban, ahol szentírásként kell kezelni azt. Mint például a mugli hangversenyeken- noha az elegancia és a jólneveltség követelmény, sokkal lazábban kezelik a szabályokat például hozzájuk, aranyvérűekhez képest. Mondjuk az az ő mulasztása, hogy nem számított rá, Mr. Selwyn eleve diszkrét meghajlással fogja viszonozni a hirtelen támadt leszólítását. Egy pillanatra összeszalad az a szépen ívelt szemöldöke, csak hogy utána ellágyuljon és újból végigterüljön az arcán a kellemesebbik mosolya. Még ezzel együtt is lerí róla, milyen szörnyen fiatal, tényleg csak egy fiatal lányka. Előre nyújtja a gondosan manikűrözött kezét az üdvözlés gesztusaként.
- Ne haragudjon, a jómodor nem ezt diktálta volna. - Gyorsan bocsánatkérőbe olvad az a mosoly. - A nevem Machay Adél, nagyon örvendek! - Jómaga is enyhén megdönti a fejét üdvözlésképp, kecsesen, épp csak annyira, hogy ne tűnjön a gesztus behódolónak. A háta egyenes, mint egy deszka egész idő alatt.
- Nem szándékoztam megzavarni a kikapcsolódását, csupán... - De nem fejezi be egyelőre, csak megrázza a fejét, most már semlegesebb, de végig udvarias, kedves arckifejezéssel. Nem szokása tartósan mosolyogni, nem akar nevetőráncokat ideje korán.
- ... nem tudtam nem észrevenni, hogy a szomszédom pont Ön. - Érzik, hogy még gyerek, csintalan a viselkedése, kicsit csitris, mégis ismeri a mértékletesség fogalmát, ami a viselkedését és a szavait illeti. Egy átmeneti zóna a nehezen viselhető tinédzserlány és a fiatal felnőtt nő között.
- Mindig egymagában élvezi a koncerteket, Mr. Selwyn? - Egyelőre esze ágában sincs arrébb állni, a nagynénje sem tűnt fel, hogy begyűjtse őt. Joanna valószínűleg épp egy következő kirándulását tervezi a baráti csoportosulásával. A kedves, de széllel-bélelt nagynénje már csak ilyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848793#post848793][b]Adele Nadia Krise - 2022.07.03. 22:37[/b][/url]

Will
- Napokkal az elköltözés után - Lengyelország, Joanna Flaviunál -
Still in danger

Mikor ismét megjelent a nagynénjénél, amaz már nem is vonta kérdőre, mi történt. Mert valami mindig van mostanában. Helyette Joanna a szárnyai alá vette, babusgatta, ölelgette, menedéket adott neki, és nem beszélt ezidáig a szüleinek a konkrét szökéséről. Nem kérte Joannát, hogy hallgasson a dologról, hiszen tudja, hogy ez lehetetlen, csak azt szerette volna, hogy elodázzák a kellemetlenségeket, ameddig lehet. Willt minden, számára ismeretes platformon letiltotta- nem fogadta a hívásokat, a messengeres üzeneteket, a Whatsupot is kilőtte, az Instát, a Facebookot, mindent, ahol Willel bármi közös ismerősi szála volt, tiltotta.
Aztán következett a sírás. Rengeteg-rengeteg sírás az első napon, főleg azok után, hogy látta hemperegni őket a kanapén. Ez egy viszonylag megszokott dolog lett volna a páratlan párostól, de az, hogy Júlia Willbe kapaszkodó kezén meglátta a saját jegygyűrűjét, túl sok volt a gyomrának. Nem hányt azonnal, de amint megérkezett Joannához, kiadta a gyomra tartalmát. Ágyba dugták, és azóta nem igazán mozdult innen ki.
Azaz de, tegnap elmentek a nagynénjével karöltve Joanna gyógyítójához kivizsgálásra. A vérömleny pedig nem múlt még el, és ez újabb törést okozott az amúgy is borzalmas hangulatában. Egyre elkeseredettebben kapaszkodik ebbe az aprócska babába a hasában, egyre nagyobb terhet róva a saját gyerekére még a születése előtt. Nem akarja elveszíteni, de most már az apját sem akarja maga mellett látni, de legalábbis megingott. Az, hogy Will ott törli belé a lábát, ahol csak tudja, és előveszi leporolni, ha Júlia nincs kéznél, már túl sok az idegrendszerének. Fel kellene hívnia az anyját, megmondani, hogy nem tudja tovább csinálni, és el akar válni. Ez meghaladja, igen, újabb csalódás lesz a családnak, de nem fogja tudni végigcsinálni úgy, hogy Will folyamatosan Júlia után szalad. Az egyetlen reménysugara, hogy megmondták, az eddigi eredmények alapján fiút vár.
A rosszullétei erősebbek lettek, kezdik utolérni a Szonjával megélt terhességét, a hányingerei agresszívek és sűrűek. Muszáj volt bájitalt kérnie rá, hogy ne erőltesse meg a hasizmát feleslegesen. További ágyban pihenésre lett hát ítélve, így most felkontyolt hajjal, hátát az ágytámlának döntve rajzol a rajzpadon, szemét a laptopon tartva, szemüvegén fekete-fehér fények visszaverődve a Photoshop miatt.
Minden szabadidejét most már a saját tervezéseibe fordítja, amikkel közben haladnia kell megbeszélésről megbeszélésre. Rendkívül megértőek az állapotát illetően, de részben tudja, hogy csak azért nem tették ki, mert Machay Ilya az apja. Tudja, és elereszti a füle mellett, cserébe a munka, amit kiad a kezei közül, mindig a maximumra törekszik, hogy ne mondhassák a háta mögött, tehetségtelen és az aja nyomja előre.
Néha megáll a munkában, hogy vessen egy pillantást a telefonjára, de rögtön le is zárja a képernyőt. A zárókép ő és Will, amint a Vörösmarty téren csókot nyom a férje arcára. Meg kellene változtassa már igazán...
Nem hallatszik fel hozzá, hogy odalent valakit beengedett az inas némi vonakodás után, és épp felvezeti a szobája elé azt a bizonyos valakit, de előtte hármat koppant az ajtaján.
- Kisasszony, vendége érkezett. -
- [Engedd be, Pawel.] - Ha Lengyelországban van, előszeretettel használja a másik anyanyelvét, amit messze nem művel olyan kifinomult szinteken, mint a magyart, de imádja. Azt hiszi, a nagybátyja, Szymon jött látogatóba, vagy valami. Hiszen más ki keresné itt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848810#post848810][b]Adele Nadia Krise - 2022.07.04. 13:12[/b][/url]

Látszik, ahogy kitágulnak a szemei egy pillanatra, aztán az épp becsukódó ajtó mögött álló inasra még vet egy mérges pillantást: ezért még számolunk. Majd rendezi a vonásait semleges, távolságtartóba. Őszintén szólva nem számított Willre most. Valahol a második napon igen, naivan azt hitte, ha kijózanodott, megkeresi. Nyilván nem így történt, és azóta elmélyült a benne burjánzó genny annyira, hogy ne is akarja látni egyhamar ezt a férget.
- Mit keresel itt? - Tüntetően visszafordul a rajzpadjához, a telefont pedig arrébb löki, egyenesen ráejtve az éjjeliszekrényre maga mellett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848812#post848812][b]Adele Nadia Krise - 2022.07.04. 13:25[/b][/url]

Megjegyzi magában, hogy különösen büszke az önuralmára, főleg, hogy a hangja egyenletesen cseng és még kezdett el üvölteni Willel. Bőven megérdemelné, főleg a nevetséges kijelentése után, hogy érte jött. Gúnyosan felhorkan, de nem néz rá vissza.
- Kellene? Tettél bármi olyat, amiért haragudnom kell? - Ó, nem, eleget csúszott térden Will előtt. Ideje, hogy ő csússzon előtte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848814#post848814][b]Adele Nadia Krise - 2022.07.04. 13:40[/b][/url]

És itt áll meg a kezében a digitális toll. Nagyon lassan fordítja a fejét Will felé, a szemei mostanra hidegen merednek a férje irányába, a szája széle megremeg az idegtől.
- "Milyen jogon tolakodsz bele abba, amit csinálok? Csak azért mert most itt laksz, semmi közöd hozzá." , "Gyönyörű vagy, baszdmeg. Kibaszott szép. Hát bele kell halni." , "Ha tényleg az enyém, akkor szereti. Várj, megkérdezem. Hey, little guy, kérsz te is?" , "Adunk neked is a cuccból és akkor nem leszel ilyen búvalbaszott." , "Miért kell ilyennek lenni mindig? Mindig csak a szemforgatás meg a nyávogás, aztán meg jön a pofázás, hogy soha semmi se jó. Kibaszottul unalmas vagy. Már most úgy viselkedsz, mint az anyád." . - Minden egyes felidézett mondatot a megfelelő hangsúllyal affektál, ijesztő pontossággal idézve vissza a szavakat. Percről percre ugyanaz, amit Will mondott, és közben le nem veszi róla a szemét. Még a laptoppal megrakott kis asztal cuccot is arrébb rakja az útból.
- Ekkor vágtam neked a gyűrűt, hogy akkor vedd el Júliát végre. Ezt te remekül fel is használtad, mert mikor lementem újból, hogy legalább a piáról lebeszéljelek, már Júliát kefélted és rajta volt az ujján a gyűrű. Szóval... - Szusszan egyet, de nem kell ki az ágyból, csak ismét elfordítja a tekintetét, a kezeit kezdi nézni inkább.
- ... megkérdezem még egyszer. Tettél bármit, ami miatt bocsánatot kellene kérned? Nem érdekel az elnézésed úgy, hogy azt sem tudod, mit műveltél. Jól fontold meg a válaszod. -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848819#post848819][b]Adele Nadia Krise - 2022.07.04. 14:17[/b][/url]

Megrezzen a szemhéja, csak a gyűrűt kellett ehhez felmutatni. Will úgy tesz, mintha egy bocsánatkéréssel ezt el lehetne intézni, pedig ez már azon a fázison túlnőtt.
- Lehet, tényleg az övé kellene legyen. - Végre kikászálódik az ágyból, óvatosan, aztán a szobában álló íróasztalhoz lép, hogy a kancsóból vizet töltsön a pohárba, és kiigya. Nincs orbitálisan meleg, de 26 fok egészen biztosan van a kinti 36-hoz képest.
- Meguntam ezt az egészet. Belefáradtam. Vedd el őt, ha ő kell. Megadtam volna neked, amit akartál, a családot, a gyereket, de nem velem képzelted el. Aztán tettünk még egy próbát, ha már a kényszerűségbe taszítottam magunkat. És csak nem megy. - Visszafordul a hatósugáron kívül ácsorgó férjéhez, mintha érezné, hogy Will tart a haragjától. Helyes, ne is jöjjön a közelébe.
- Ha most újból megkérdeznéd, mit akarok, a barátod vagy a feleséged lenni, azt mondanám, a feleséged. Mert elromlott ez az egész onnantól kezdve, hogy sajnos beléd szerettem. Akármennyire is retardáltan viselkedsz elég sokszor, nincs az a hülye állat, akinek ne esett volna le a tantusz végre, de megkockáztatom, hogy te még mindig nem vagy hajlandó erről tudomást venni, szóval kimondom ismét, hogy felfogd: szeretlek. Az apasági teszt után pont ezért rúgtam ki Eliast is azonnal, hogy veled maradjunk a gyerekkel, ha már nem engedted a válást. Gondoltam, egy boldogtalan házasság lesz, elvégre neked Júlia kell, de hátha idővel megenyhít téged a gyerekünk, és ha nem leszek kiállhatatlan veled. És elkezdett megint alakulni egy kicsit a dolog, normálisan viselkedtél velem, már majdnem azt mondanám, kedvesen. - Újból szusszant egyet.
- De sose fogsz esélyt adni ennek. Mindig elrohansz majd Júliához, mert ő kell neked. Te vagy az az edző a kviddicscsapatban, aki a két legjobb játékosa közül az egyiket imádja, a másikhoz meg ragaszkodik tartalékként, de hogy a másik ne múlja felül az elsőt, ad neki egy kritikán aluli seprűt, ami rángat és folyamatosan ledobja. De néha azért megsajnálja a másodikat és javítgat a szar seprűn egy kicsit. Ezek vagyunk mi Júliával neked, nem igaz? Ő a legjobbad, én meg a tartalék, akit előrántasz, ha szükség van rám. De nem szeretsz. És sosem fogsz. - Ugyanolyan hideg és kifejezéstelen az arca, csak a könnyei csorognak már egy ideje. Fáradt és lassan beleőrül ebbe az egészbe.
- Én ezt nem fogom tovább csinálni. Nem fogok megőrülni mellettetek, mert kellesz, de én neked nem, csak pótléknak. Nézzem végig egy életen keresztül, ahogy folyton mások után szaladsz? Vagy újra és újra tüntessem el őket a színről, hogy majd másokat hordj haza? - Koppan a pohár az asztalon.
- Váljunk el. Megosztjuk a felügyeletet a fiúnkon, mert hogy fiad lesz, gratulálok. HA megszületik, HA felszívódik majd a vérömleny, ami eddig még nem történt meg, de nézzük a dolgok jó oldalát: összehoztunk egy kisfiút. Sőt, nevet is találtam neki. Noah William Krise. Jól hangzik, nem? A te és az én családom is elégedettek lesznek, nem lehet panasz végre ránk. Csak váljunk végre el. Én ezt nem bírom tovább. - Kitör belőle a zokogás a végére, fél kezével törölgeti a könnyeit, a másik felével remegve kapaszkodik az íróasztal szélébe. Nagyon-nagyon belefáradt ebbe az egészbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848842#post848842][b]Adele Nadia Krise - 2022.07.04. 21:11[/b][/url]

Mi mást is várt Willtől? Soha, semmiről sem tehet, mindenben csak áldozat, hisz ő, Adél csinálja rosszul. Nyilván az arcába kellett volna tolja a nyilvánvalót, mindenki így csinálja. Köhögve köszörüli meg a torkát, még mindig sírva.
- Szerinted, - Remeg a hangja, és elfátyolozzák a könnyek is. - ezeket mondani kell? Will, te komolyan ezt is rám kennéd? Ha minimálisan is kedvelnél, feltűnt volna, hogy óh, aki valóban nem akar tőlem semmit, netán utál, nem érdeklődik irántam, nem kérdez a múltamról, nem tölt velem időt, nem kedves, nem ad kibaszott csókokat, és amúgy az lett volna az első dolgom, hogy egyetértek veled és abortuszra megyek, hogy elválhassunk tisztán. Én elhiszem, hogy te ennyire nem vagy otthon a nonverbális kommunikációban, de konkrétan vaknak és hülyének kellene lenned, hogy mindezt ne vedd észre. Hobbiból senkire sem pazarlom az időm csak úgy, barát ide vagy oda. - Végre lassacskán elapadnak a könnyei, a zárkózott, távolságtartó, gyanakvó arckifejezése viszont újult erővel költözik vissza az arcára. Újabb pohár vizet tölt és hajt le, majd elbotorkál vissza az ágyba és ismét lefekszik a félig fekvő pozíciójába. Nem akarja megerőltetni magát semennyire sem, hogy ne veszélyeztesse a fiát.
- De tudod mit? Mondom akkor: szeretném, ha azért maradnál velem, mert maradni akarsz, nem csak a gyerek miatt. Ez nyilván nem fog teljesülni Júlia miatt. Az kifejezett vágyam, hogy ne csalj meg, de hát ez már a plafon lenne. Ha nem erőltetnék magamra nyugalmat, és ennél jobban beléd lennék bolondulva, már elvágtam volna a torkotokat álmotokban. Amennyire ki voltatok ütve akkor hajnalban, ezt se vettétek volna észre. - Dühösen villan a tekintete Willre, eddig a falat nézte maga előtt, azon belül a tájképet. Joanna egyik világkörüli útjáról származhat, szigetcsoportokat ábrázol madártávlatból.
- Az pedig, hogy elhagytam Eliast, nekem alapvető volt, mert családban gondolkodtunk, ahol a harmadik személy nem Júlia, hanem a gyerekünk. Felelősségvállalásnak hívják jobb helyeken, olyasmi, amit a szüleid is megtettek érted emlékeim szerint. És még csak nem is puszta kötelesség lett volna részemről, de nem kérheti senki, hogy úgy maradjak melletted, hogy közben felszarvazol boldog-boldogtalannak. Bőven lehet, hogy nem csak Júlia van a képben, de hozzá ragaszkodsz legjobban. - Ezen már valóban elgondolkodott sötétebb perceiben. Mi van, ha többen vannak? Mi van, ha a pubban dolgozó lányok mind a paletta részei? Minát kivéve, bár... Megrázza a fejét, elhessegeti a gondolatot.
- Ennek az egésznek, amit próbálunk működtetni, akkor lenne értelme, ha éreznénk is egymás iránt valamit az utálaton, undoron, megvetésen kívül. De amíg egyoldalú ez a dolog, addig... a legjobb, ha elválunk. -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848845#post848845][b]Adele Nadia Krise - 2022.07.04. 22:16[/b][/url]

Vitatkoztak már párszor ahhoz, hogy elég legyen ránéznie Will arckifejezésére, hallani a szavait, és tudnia, hogy ő is épp visszafogja magát. Nagyon is. És az is elég hamar érthetővé válik, hogy semmit sem ért vagy tart jogosban ebből az egészből. Így aztán kihajol az éjjeliszekrényéhez és elkezd a fiókban matatni.
Joanna először ellene volt, szörnyen ellenezte, leszidta, próbált a fejével beszélni. Természetesen nem volt kivel. Könyörgött, kérlelte a nagynénjét egy teljes napig. Ne szóljon róla a szüleinek, de mégis szerezze meg neki. Joanna a második anyja lehetne, nem mondott hát végül nemet, de megígértette vele, hogy ésszel és mértékkel használja, mert nem feltétlen azt fogja eredményezni, amit ő remél. Megígérte.
Az ujjai az üvegcse köré fonódnak. Aprócska holmi, teljesen eltakarja a vékony kis ujjaival, és meglehetősen drága is. Újból kimászik az ágyból, és az íróasztalához megy, hogy töltsön egy kis vizet a pohárba, majd felmutassa az üvegcsét Willnek.
Víznek is nézhetné a főzetet, átlátszó, szagtalan, színtelen holmi. Kihallgatásokon nem alkalmazzák a megbízhatatlansága miatt, hiszen csak azt mondatja el az alannyal, amit amaz igaznak hisz. Mégis igazságszérumként ismeri a mágustársadalom.
- Nem várom el. Akkor viszont csináljuk ezt. - Leszedi a picike dugót a fioláról, és három, gondosan kimért cseppet löttyint a kevéske pohár vízbe. A dugót visszanyomja, majd Will felé fordul.
- Kapd el. - Könnyen megfoghatja a férje a felé dobott üvegcsét, óvatosan és kiszámítottan indította útjának, megvárva, hogy Will elővegye mindkét kezét segítségül. Aztán visszafordul a saját pohara felé, és az ujjával elkavarja a tartalmát.
- Nem méreg, ellenőrizheted. Ha az a gond, hogy nem beszélek, akkor adott a lehetőség, hogy kérdezz bármit. Ne mondd, hogy lehetetlen dolgokat kérek tőled. - Ezzel felhajtja egyetlen húzásra a bájitalos vizet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848848#post848848][b]Adele Nadia Krise - 2022.07.04. 22:35[/b][/url]

Nem esik össze holtan, nem kezd el vérezni, csak az arcvonásai simulnak ki bágyadt, révedező mosolyt öltve, üvegessé válik a tekintete és lehuppan a mellette levő székre. Szemei a semmibe fókuszálnak, de amint Will kérdése elhagyja a száját, készségesen nyitja ajkait, hogy válaszoljon.
- Gyere vissza mindig hozzám. Szeress engem. Akkor elviselném, ha másfelé jársz, másokkal, de most sose tudom, mikor hagysz ott... - Reszketegen veszi a levegőt még mindig valahova Will feje környékére fókuszálva, de semmiképp sem a szemeibe.
- Nem akarom, hogy elhagyj... Ha megígérnéd, hogy mindig visszatérsz mellém... azt akarnám. Azt kellene tedd... Mhm, hozzám tartozol, nem másokhoz... - Az a három csepp bőven megtette a hatását. Olyan őszintén beszél a vágyairól, amennyire csak lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848852#post848852][b]Adele Nadia Krise - 2022.07.04. 22:53[/b][/url]

Rázogatni kezdi a fejét tagadólag.
- Nem lehet. Hazudni fogsz. Mindig hazudsz és aztán azt mondod, nem hazudtál. Nem... nem is hazudsz, inkább... lehetetlen helyzetbe hozol. - Oldalra dönti a fejét, elnéz Will nyaka mellett, a falra. Totálisan üres a tekintete, mint egy káprázatosan szép babának.
- Ha megesküszöl, hazamegyek veled. Ha leteszed a Megszeghetetlen Esküt, hogy mindig visszajössz hozzám, akkor bárhova veled megyek. - Ismét az a bágyadt babamosoly. Ebben hisz, ezt akarja. Garanciát, hogy Will nem hagyja el többé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848854#post848854][b]Adele Nadia Krise - 2022.07.04. 23:04[/b][/url]

Kitágulnak a pupillái a riadalomtól. És ha nem teszem, akkor mi lesz? Nem nem, Will... Will... A szája ismét elnyílik, csodálkozón, mintha mentálisan fogyatékos lenne.
- Nem veheti el őt senki, nem adom oda senkinek, Willé, nem adom oda senkinek, nem veheti el őt senki... - Mantrázós motyogásba megy át az egész, érthető, riadt, sarokba szorított motyogásba. Többször is megismétli, hogy a férjétől van a baba, és hogy nem adja oda senkinek és nem is veszítheti el. Látszik benne a fixáció, hogy ez több a puszta anya-gyermek szeretetnél. Olyan nagy szüksége van a babára, mint másnak a korty vízre, és többször is kiemeli, hogy Willé, szóval ez is fontos része az egyenletnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848880#post848880][b]Adele Nadia Krise - 2022.07.05. 14:00[/b][/url]

Továbbra is üres tekintettel néz valahova Will feje fölé, azután is hogy a férje leguggolt elé. A 'megígérem' megteszi végül annyiban a hatását, hogy a motxogás elmúlik, az arcán pedig szétterül újból a bágyadt, boldog mosoly.
- Mhm, rendben. Itt maradsz velem, igaz? - Nagyjából sikerül Will arcára terelni az üveges szemeket. Noha a tekintet maga árulkodóan elvarázsolt, az arcán melegség és szeretet ül, mintha tényleg a számára legkedvesebb emberhez beszélne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848898#post848898][b]Adele Nadia Krise - 2022.07.05. 16:43[/b][/url]

Abban a nyugodt tudatban fogja meg Will kezét, hogy a férje vele marad, nem hagyja ott. Félig-meddig el is hiszi ezt az ábrándot, de egy része hazugságnak gondolja a hallottakat. Mégis megfogja a kezet, és stabil léptekkel követi Willt az ágyig majd engedelmes kislányként csusszan be a puha lepedőre. Ragaszkodóan öleli magához a nálánál masszívabb felsőtestet, szívja be az illatát. Láthatóan megnyugdzik tőle.
Tíz perc múlva már békésen pihen, tudomást sem véve a környezetéről.

Nagyjából egy óra telik el. Ez alatt Pawel teát, kávét és szendvicseket szolgál fel Willnek a nappaliban, míg Adél az igazak álmát alussza odafent. A bájital hatása elmúlik, mire felkel, és álmos szemekkel előkerül a szobájából, csak hogy Willt még mindig a lakásban találja, és visszaemlékezzen a fojtogató beszélgetésükre, végül a veritaserum hatására elejtett mondataira. Az arca megint távolságtartó kifejezést ölt, de nem futamodik meg. Leül Will mellé a kanapéra, és elvesz egy szendvicset a halom tetejéről.
- Megválaszoltam a kérdéseid? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848912#post848912][b]Adele Nadia Krise - 2022.07.05. 19:23[/b][/url]

Gyanakvástól összeszűkült szemekkel pillant a másikra. Mit forgat a fejében? Miért játsza az ostobát? Ha ő emlékszik, minden bizonnyal Will is.
Jobb könyökét a másik karfára helyezi, fejét elfordítja a férjéről, és a falat kezdi bámulni elgondolkodó-gyanakvó arckifejezéssel.
- Nem jellemző rád a felesleges tapintatosság. Ne kerülgessük a forró kását. Tudsz mindent és érted is, vagy vannak még kérdéseid? - Végre visszafordítja a tekintetét Willre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848916#post848916][b]Adele Nadia Krise - 2022.07.05. 19:44[/b][/url]

Hosszan nézi Will arcát, ugyanazt az arcot, ami már oly' sokszor torzult el a dühtől, vágytól, undortól, vagy fordult át hitetlenkedő vigyorba. Végigskálázott rajta már néhány érzelmet, mindre emlékszik. Talán a temperamentumukból adódó különbség teszi egyébként, hogy nem tud hátat fordítani a történteknek, képtelen zavartan elnevetni a dolgot és azt mondani, csak vicc volt az egész. Makacs, legtöbbször ragaszkodik ahhoz, amit kimond. Végül megtöri a pár másodpernyi csendet.
- És, ha igen? Mindig abból indulsz ki, hogy túlzok, heves, vehemens vagyok, igaz? De nézd más szempontból is: mi mással tudnám felhívni magamra a figyelmed? Megcsaltalak, és mi lett a vége? Megleckéztettél, de ez sem volt elég ahhoz, hogy rám figyelj öt percnél tovább. Kedves voltam, odafigyeltem, de akkor meg eluntad magad egy idő után. Családot akarsz, de nem velem. Júlia után futsz, de tudod, hogy az a szekér nem vesz fel. Kérdem én: mit akarsz? Ha tőlem semmit, miért nem engedsz el? Ha kellek, miért nyargalsz más után és vágod rám az ajtót újra és újra? Hagyd a félrebeszélést, csak mondd el, mi ez az egész? Én sem vagyok legilimentor, és jó lenne tudni ezt-azt rólad, hogy értsem és úgy viszonyuljak hozzád. - A kezében maradt fél tojásos szendvicset ezzel elkezdi ráérősen majszolgatni, de közben le sem veszi a szemét Willről. Még mindig nem érti, hányadán állnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848922#post848922][b]Adele Nadia Krise - 2022.07.05. 20:28[/b][/url]

- Kicsit félreértetted. - Összefut a két szemöldöke egy elgondolkodó ráncba, közben teljesen Will felé forsul. Egyik lábát felhúzza egy fél törökülésbe, a másikat lelógatja.
- Ha biztosan tudom, hogy elcsatangolsz, de utána hozzám jössz haza, nem érdekel, kivel vagy. A végén úgyis mellettem kötsz ki. Ha azt akarnám, hogy feldobd a talpad, másként fogalmaznék. Nem csalhatsz meg, nem hagyhatsz el, de nem ezt mondtam. Hanem, hogy gyere vissza hozzám. - Oldalra dönti a fejét a kanapé szélére, miközben elnéz Will feje mellett egy pillanatra a semmibe.
- Will... Ki bír ki minket egy életen át egymáson kívül? - Nem válasz a kérdésre, inkább egy terelés. Nem tudja, mi történne, ha meggondolná magát, de volt ideje lehiggadni legalább egy picit ahhoz, hogy megértse, épp sarokba szorítja a másikat. Azt pedig szinte senki nem tűri jól.
- De rendben. Egyelőre félreteszem ezt, hogy lásd, nem akarok túl sokat. Viszont akkor halljam, te milyen kompromisszumokat ajánlasz? - Esze ágában sincs azonnal elengedni a júliás dolgot sem, de ezt persze nem kell Will orrára kösse. Lassan, de biztosan fog több pofont kiosztani ezért a férjének.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848928#post848928][b]Adele Nadia Krise - 2022.07.05. 21:04[/b][/url]

Talán tényleg otthagyja holnap, talán nem. Talán pont Will fogja végül meggondolni magát, hát ki tudhatja már ennél a két szerencsecsomagnál? Adél jellemzően a mában él és azt tudja, hogy a férjét akarja, nem mást, az meg nem kér belőle. Már úgy mint szerelem tárgyából.
Szóval, amit akar, mi? Merész szavak ezek egy olyan embertől, aki két nap múlva kiforgatja majd, amit most mondott. Ebben szinte biztos.
- Jól van. Visszamegyek néhány feltétellel. - Behunyja a szemét egy pillanatra, míg végiggondolja a dolgokat.
- Az első: - Mutatja is a felemelt mutatóujjával. - fertőtleníted a gyűrűmet. Ki tudja, hol járt. - Undorodó fintorba fordul az arckifejezése; apró és kicsinyes szúrás ez részéről, de a gyerekes büszkeségének kell.
- A második: letérdelsz itt és most és megígéred, hogy elkezdesz leszokni. Ebben nem nyitok vitát. Mondtam szép szóval, mondtam türelmetlenül. Mire Noah megszületik, legalább fél lábbal mássz ki az alkoholizmusodból. Ne mondd, hogy egy kiállhatatlan ribanc vagyok, nem kérem, hogy egyből tedd le, lehetetlen volna. De nem akarok arra ébredni, hogy a gyerek is kap egy visszakézből pofont, ha túlfeszíti a húrt, mert gyerek és próbálgatja a határait. - Az egy dolog, hogy ő kiáll magáért és, ha kell, ölre megy Willel, de ugyanezt egy kisgyerektől nem várhatja el senki. Sokkal jobb gyerekkort szán neki, mint amilyen a szülőknek jutott.
- A harmadik: próbáljuk meg együtt. Legyen vége a kirakatházasságnak. Ha mindezt teljesíted, és két nap múlva nem gondolod meg magad, vagy nem magyarázod ki a négy sarkából az egészet, akkor nagyon-nagyon hosszú időre biztosítottad magadnak a csendet és a nyugalmat részemről. -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848974#post848974][b]Adele Nadia Krise - 2022.07.06. 11:17[/b][/url]

Van egy olyan gyanúja Will természetéből kiindulva, hogy a szavai nagyon nem úgy igazolódnak majd be, ahogy tervezte. Továbbra is fürkésző tekintettel vizslatja őt, sorolva a követeléseit, és csendes elégtétellel tölti el a szemforgatás, a pofavágások. Kicsinyes módon, de büntrtni akarja Willt a ballépéséért. Nem is, a megalázásért, mert a házasságuk ennél nyitottabb aligha lehetne jelen pillanatban.
- Nem térdelsz. - Mosolyra húzódik a szája, angyali, rohadtul idegesítő mosolyra. És bizony ki fogja várni azt a térdelést, csak azért is.
- Miért, nem tetszik? Nagyon jó csengése van. Noah William Krise. Vagy van jobb ötleted? James, Percy? - Érzik, hogy az utóbbi kettő inkább nevetséges, és cinizmusnak szánta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848989#post848989][b]Adele Nadia Krise - 2022.07.06. 16:15[/b][/url]

- Tíz másodperc sem telt el és máris ignoráltad a második pont egy részét. - Megcsóválja a fejét, mintha a világ problémáját kellene megoldja. Voltaképp csak élvezkedik Will vonakodásában. Elképesztően érdekes végignézni, ahogy megváltozik az arckifejezése, az egész viselkedése hozzácsiszolódik az új helyzethez.
- Azr jelenti, megpihenni. Tetszett a csengése, meg a jelentése. Amúgy ki az a 'bibliai'? Szecessziósról és barokkról hallottam, de ez kicsit kívül esik a művészeti ágazatokon... - Tegyük hozzá, tanították neki, csak nem érdekelte, és sosem mélyedt el a mugli vallásos művészetekben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=849015#post849015][b]Adele Nadia Krise - 2022.07.06. 23:37[/b][/url]

- Szakadj már le a hiányos mugli ismereteimről! Ha mágusdolog volna, ismerném. - Egész közel áll hozzá, hogy ráripakodjon Willre, de sikerül tompítania az élét korholásra, dorgálásra. Komolyan, hogy lehet valaki ennyire arra fókuszálva, hogy nincs tisztában a földhözragadtak világával és kultúrájával? Már egész szépen behozott egy halom hátrányt, felülmúlja a várakozásokat!
- Néha nem értelek. Nem, nem csak néha. Elég sokszor, de mindegy. Ha nem tetszik a Noah, találunk majd valami mást. - Kettejük közül a férje a nehezebb és hisztisebb eset, ebben most már teljesen biztos. Nem jó a név, mert olyan bibliai, jelentsen ez bármit is, de csak rátolja a felelősséget.
Hazamenjen? Hosszan, elgondolkodva nézi a szendvicset majszoló alkoholistát maga mellett a kanapén. Végül int neki, hogy csusszanjon közelebb, s ha ez megtörténik, ő is közel araszol Willhez, átfonva a nyakát, hozzásimulva, arrébb tolva a maradék szendvicset, és megvárja, hogy lecsússzon a falat. Csak akkor cuppan rá a másikra, hogy megcsókolja.
- Nem mintha megérdemelnéd. De igen, hazamegyek. -

Estefelé már Joanna is hazaér. Nyilvánvalóan nincs oda meg vissza a helyzetért, a savasan maró gúnya mind Willre ömlik, amit Adél hősiesen hárít legjobb képességei szerint, bár ő is tudja, a férje bőven megérdemelné, amit kap. Végül összepakolnak és Jázmin hoppanálja őket haza, a bogolyfalvi házba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857605#post857605][b]Adele Nadia Krise - 2022.12.22. 22:22[/b][/url]

Az egész végtelenül fojtogató. Most ébred csak rá, mennyi mindentől elzárkóztak, hogy rengeteg társasági impulzusból kimaradt a szinte egy éves csend és visszavonulás időszaka alatt.
Most, hogy újból emberek között van, egy része élvezi, de ez a rész nagyon csöpp, sokkal halkabb, mint volt. Domináns része legszívesebben sarkon fordulna és visszamenne a szobájukba a takaró alá, mert idegesítik a túlontúl boldog emberek. Menjen mind a fenébe!
Madlennel lefutotta a kötelező udvariassági köröket - sötéten mulatságos volt szemszögből végignézni, hogy hirtelen megembereli magát a férje és normális emberi lényként kezd viselkedni, s ehhez elég volt a vasmarkú nagyanyja elé citálni karácsonyozás címszóval.
Nathaniel, a kedves sógora meglehetősen más ember, mint amilyennek eddig képzelte. Mondjuk Esther sem patkány természetű annak ellenére, hogy Will "a két kis csótány"-ként emlegeti őket, ha szóba jönnek. Ezért hihette, hogy kiállhatatlanok valamilyen módon, de még nem dobta a kukába ezen elképzelését, elvégre mindannyian ugyanabból a túltenyésztett rétegből jönnek tele álarcokkal és hazugságokkal. A mostani tündöklő mosoly, amit a sógora felé küld, ennek a szüleménye. Elvégre Madlen szeme mindent lát, azt is, mennyire rózsás az arca a sokadik pezsgő után.
- Látod, őt én is tudnám irigyelni. Annyira együgyű tud lenni, hogy csodálom, hogy nem kapott eddig agyvérzést. - Újból eszébe jutottak a Seth-et kifogásoló szavak és már nem állja meg szurkálódó megjegyzések nélkül. Érezhetően picit talán jobban elengedte magát a kelleténél, és amúgy is, családtagok közt van. - Esther már gyakorlatilag átköltözött Bogolyfalvára... Csatlakozol te is? Egy kis családegyesítés? - Noha nem gondolja teljesen komolyan, azért érdekli Nathaniel arckifejezése. Tudja, hogy Esther hajtja Willt a társaságáért, de vajon a legfiatalabb Krise-fiúnak mik az elképzelései?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857634#post857634][b]Adele Nadia Krise - 2022.12.23. 20:58[/b][/url]

"Krise"tmas
- Nathaniel -

Eltűnődő, féloldalas mosoly villan az arcán, főleg, hogy a felé közeledő Willt követheti végig a pillantása. Csak egy röpke jelzés, egy mindjártjövök. Megfeszülnek a szépen manikűrözött ujjak a kristálypoháron, acélosan villan a kék lakk, benne a csillám, akárcsak az egy pillanatra megkeményedő arcvonása. Még mindig hidegháborúban állnak a férjével.
A mélázásából végül Nathaniel zökkenti ki.
- Majd este úgyis látom. - Nem siet eltüntetni a szarkazmust a mosolyából, bár azért a végére semlegesíti és bájossá kovácsolja. Este... össze lesznek zárva, és nem várja, hogy őszinte legyen. Napok, sőt talán hetek óta hadakoznak, így pedig valószínűleg külön fognak aludni így vagy úgy... vagy ki tudja. Inkább gondolatban visszakanyarodik a sógorához. Tulajdonképpen érdemes volna csak rá koncentrálnia, hiszen ő is egy újabb információforrás, hogy megismerje Willt. Maradtak még bőven kérdései vele kapcsolatban.
Hosszabb hümmögés, már-már zavarba ejtően hosszú pillantás, de nem kommentálja különösebben a fivéri törekvéseket. Egyrészt szívből utálja a saját bátyját, így Nathaniel testvéri vágyaival nem tud azonosulni, másfelől... ez egy újabb ötletet ad neki a bódult szórakozásra, ha már úgyis marják egymást Willel.
- Tudod, hogy bármikor szólhatsz nekem, ha segítségre van szükséged, igaz? - Meleg, bensőséges, bizalomgerjesztő mosoly. Az is lehet, hogy az alapból meglévő vélaszépsége most picit hangsúlyosabb, hogy jobban koncentrál. - Will nem egy könnyű eset... de meggyőzhető. Lassan, de biztosan. - Igazából csak látni akarná a férje dühtől és gutától lüktető halántékát, ha hazahívná magukhoz teázni az öccsét, az "egyik kis csótányt".
A tárgyalás említése azonban zárkózottabbá, semlegesebbé gyúrja át az arckifejezését, a gerincoszlopát is jobban kiegyenesíti, hogy a testtartása még tökéletesebb legyen.
- Madlen szerencsére időben megkapott minden információt, és... Will ügyvédje is rátermett volt. Bár dicséretes az aggodalmad mindenképp, de reméljük, többé nem lesz hasonló eset. - Nem fogja hagyni. Amúgy meg még az hiányzott volna, hogy Nate keze közé kerüljenek a kompromittáló dokumentumok. Így is hatalmas problémát jelent, hogy Júliával jelenleg megreccsent a kapcsolat, és a lány kezébe kerültek a háborús dokumentumok, amikről a Minisztérium még csak nem is tud.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857643#post857643][b]Adele Nadia Krise - 2022.12.24. 00:10[/b][/url]

"Krise"tmas
- Nathaniel -

Mostanság eltompult a pletykákra, botrányokra éhes aranyvérű fele, pontosan az az énje, aki árgus szemekkel leste volna, ki játszhat szerepet és ki mutat valósabb arcot, vagy épp mire készül a mézesmázos szavak mögött? A köreikben ezt legtöbbször elég nehéz megmondani, ugyanis a nagy részük az anyatejjel szívja magába a kékvérűség csínját-bínját. Sajnos igenis elfelejtette, hogy nem szabad hinnie a látszatnak és Nathaniel simulékony modora elaltatja az amúgy is alig éledező gyanakvását, ellazul a közelében. Olyan, mintha kapott volna egy kedves, jó modorú Willt.
- De most már legalább tudod. Egyébként is, hogy nézne az ki, hogy Esther már járt nálunk, te pedig még soha? Ha Bogolyfalván jársz, mindenképp ugorj be. - Ahogy haladnak előre a beszélgetésben, kezdi érezni a hamvaiból feltámadó szociális énjét. Mint a biciklizés - ha egyszer megtanultad, csak kicsit gyakorolnod kell és ismét belelendülsz, na meg itt a pezsgő is sokat segített a feladatban.
Egy pillanatra elidőzik a tekintete a sógorán, aztán lassan odafordul az ajtó felé, ahol Will eltűnt az imént, ami most nyitva van és a férje épp visszafelé tart ki tudja, honnan. Rámosolyog, és visszafordul Nathanielhez.
- Nagyon örülnék a társaságodnak. Úgy érzem, van mit behoznunk ismeretség terén. - Kicsinyes kis bosszú a férjének címezve az utóbbi idők súrlódásai, féltékenykedései miatt. Üljön akkor Will Estherrel, mint két jó testvér, ő pedig majd Nathaniel társaságát élvezi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857663#post857663][b]Adele Nadia Krise - 2022.12.24. 21:45[/b][/url]

Már most kedvére van a Willnek készülő bosszúság, kellemesen zsibbadt agya gyerekes csínyként értelmezi az amúgy vaskos sértést. Férjes asszonyként máshová ülni, mint a férjével felér egy nyílt sértéssel, ráadásul az egész családja előtt bőgetné le. Nem Adélra vallana, ha duzzogásában ez számítana, és a háborúban mindent szabad ugyebár.
Így aztán amikor az ajtók megnyílnak az ebédlőbe, és a karácsonyozó sereglet átvonul szép sorjában, könnyed eltökéltséggel követi a sógorát az asztalukhoz. Lám csak, az egész testvéri palettát egy asztalhoz rakták még néhány unokatestvérrel. Csak az enyhén felvont szemöldöke és a diszkrét, féloldalas mosolya jelzi az elégedettségét a vendéglista láttán. Nathaniellel összenézve mondaniuk sem kell semmit, ő természetesen a kiszemelt székhez járul és tündöklőre szélesedő mosollyal köszöni meg a kedves helykínálást. Nem is lehetne gálánsabb a férfi, és mindez a figyelmesség és az összhang köztük remélhetőleg betalál legalább egy aprócska sértés erejéig Willbe. Adél kicsinyes tud lenni, óh, borzasztóan kicsinyes.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857683#post857683][b]Adele Nadia Krise - 2022.12.25. 10:26[/b][/url]

Számított rá, hogy Willt ez összezavarja majd, és őszintén szólva cseppet sem igyekszik helyreigazítani a dolgokat. Mi több, Nate-tel összenézve látszik az arcán, hogy ő innen nem igazán akar elmozdulni, abszolút jól érzi magát a helyén. Vajon Will ennyiben hagyja a dolgot?
- Csak szeretném pótolni az elmulasztott időt a testvéreiddel. - Könnyed, semlegesen derűs hangot üt meg a férjével, egyenesen felé fordulva, ellazítva a vállait. - Úgyis elfoglalt voltál, talán ma este kicsit kiléphetünk a szabályok világából? - Will láthatja az arckifejezésén, hogy bosszantani akarja a maga gyerekes módján, ami most ráadásul párosul a spiccességével is, és kissé csökönyössé teszi. Jelenetet azért nem akarna, de ez elsősorban most nem rajta áll vagy bukik. Ő csak egy csendes, jó hangulatú vacsorát szeretne a sógora és sógornője társaságában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857762#post857762][b]Adele Nadia Krise - 2022.12.27. 16:54[/b][/url]

Igazából elég volt elfogadnia Nathaniel kedvességét annak tudatában, hogy ellentmond majd az etikettnek, és lám, ezzel elfelpattantak a szikrák. Külső szemlélő legfeljebb annyit lát az egészből, hogy Will indokolatlanul modortalan a húgával, nem tudja, hogy kell viselkedni, ő pedig a csendes megfigyelők nyugalmával dől hátra a székén, hogy végre megfigyelhesse a három testvér viselkedését egymás felé. Mondhatni izgalmas; Will szinte azonnal kihasználja Esther felé tanusított jámborságát, Nate pedig udvarias, de határozott módon kell a húguk védelmére. Izgalmas.
Ha Esther nem cselekedne az ülésrendet illetően, maga kérte volna Nathanieltől hogy üljenek eggyel arrébb, hogy a durcás férje leülhessen mellé, így viszont a kisujját sem kell mozdítania. A környezetüket elnézve annál kevésbé tetszik a feléjük forduló fejek sora. Ilyen hangosan beszéltek? Összeszalad a két, szépen ívelt szemöldöke, de ennél több jelét nem adja a bosszúságának. Apró jel arra nézve, hogy az este további részébeb kordában tartsa Willt az incidensek elkerülése végett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857813#post857813][b]Adele Nadia Krise - 2022.12.30. 00:42[/b][/url]

Már lassan egy órája zajlik a protokoll-estjük, de legalábbis igen erősen kitágul az idő mint fogalom számára az elfogyasztott alkohol tükrében. Nem számít soknak, de több, mint az ildomos volna. Egyébben, mint a Nathaniellel és néha Estherrel folytatott kedélyes beszélgetésben, aligha tűnik fel, hogy a jelenlegi állapotához képest jóval vidámabb.
- ... és akkor azt kérdezte: "Mi rosszat mondtam?" . Mire Alvinczi báróné ránézett iszonyatosan lesajnálóan, és csak annyit mondott: "A férjem húsz éve süket. Semmit nem hallott abból, amit az imént mondott." . Elképesztően kellett koncentrálnunk, hogy ne nevessünk. - Kicsit úgy néz ki, mintha visszatért volna belé az élet, az arca kellemesen élettel teli és kedélyesen ecsetel épp Nathanielnek egy mulatságosan kínos szalontörténetet. Még nem kezdődött el a karácsonyi műsor, legalábbis Will szavaiból úgy vette ki, hogy minden évben van egy kis előadás a karácsony tiszteletére.
Viszonylag nyugodt a légkör most közte és Will között, és mivel a férje elég távol ül a testvéreitől, egyelőre az újabb összeakaszkodások is váratnak magukra. Azért, mikor a pincér a közelükbe ér, a legszebb mosolyát küldi felé, és amaz természetesen veszi a lapot, hogy közelebb jöhet a boros poharakkal. Miért is ne inna még egy pohárral? Elviselhetőbb lesz ez az egész közjáték.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=858483#post858483][b]Adele Nadia Krise - 2023.01.16. 22:53[/b][/url]

Will
- Karácsony éjjelén, Krise-birtok, Anglia -

Mire visszaérnek a szobájukba, már éjfél is elmúlt, és mi tagadás, egyikük ingatagabb a másik, tapasztaltabb alkoholistánál. Adél inkább a kezdő, kiscsajos ivós kategóriában versenyzik. Még. Ugyan Willel összetűztek még a legurított bor mennyiségén is, végül a legszebb mosolyával a rózsás kis arcán távoztak az eseményről. Ő, mint ügyeletes, jó társasági villámhárító, a lehető legtöbb idős családtagot sorra vette, boldog karácsonyt kívánt nekik és váltott néhány udvarias, csivitelős szót velük, hogy lássák, Willnek milyen jól megy a sora az újabb viszontagságok ellenére. A felesége szereti, boldog mellette, a történtek ellenére kitartanak egymás mellett. Nem mulasztott el belekarolni a férjébe egyrészt, mert másképp a lépcsőkorlátot fogta volna, hogy ne essen le és zúzza össze magát, másodsorban még mindig remekül festenek egymás oldalán, és a látszatnak a mai nap mindenképp adni kellett.
Beérve egy percig sem teketóriázik, azonnal lerugdalja a tűsarkú cipőket a lábáról a sarokba, aztán a sorban következő, szépen felkontyolt haját veszi elő, hogy kibontsa a csatokkal és fonatokkal rögzített, elegáns frizurát. A ruhájához érve viszont megáll, a válla fölött hátrapillant Willre.
- Lehúznád a cipzárt? Nem érem el. - Mostanra visszanyerte a “versenysúlyát”, így, ha társasági eseményre kerül a sor, megint bolondítóan szépen mutatkozhat…na, ha egy ideje nem az önkárosításhoz folyamodna újra és újra változatos módszerekkel, mint az alig evés, vagy az antidepresszánsra ivás. Még nem kórosan sovány, de kezd úgy kinézni, mint aki alultáplált kicsit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=858485#post858485][b]Adele Nadia Krise - 2023.01.16. 22:57[/b][/url]

Arrébb tűri a haját az útból, hogy hozzáférhessenek a ruhához gond nélkül. Will ki tudja, látja-e, de az arcán finom félmosoly suhan végig a sógora említésére. Az enyhe kifejezés, hogy egymásra hangolódtak- szándékosan ott játszott össze Nate-tel Will bosszantására, ahol csak tudott.
- Kedves… és figyelmes. Remek beszélgetőpartner. Egészen más ember, mint amilyennek elképzeltem a szavaid alapján… - Megenged magának egy halk felkuncogást. - Többet kellene találkozzunk, igazán. Hozzá képest Esther egészen savanyú és karót nyelt. - A sógornője és közötte húzódik egyfajta enyhe rivalizálás, lehet, ezért nem érez különösebb összhangot kettejük közt. Ellenben Nate pontosan tudja, hova hízelegje be magát és hogyan.
Ahogy megfordul a cipzár lehúzása után, hagyja a kék ruhát lehullani a teste vonala mentén a padlóra, hogy csak a fekete csipke takarja itt-ott a leomló hajával együtt. Lezserül fűzi össze a két karját Will nyaka mögött, hacsak nem rázza le a gesztust magáról a férje.
- Nem tetszett, hogy meg akartad mondani, mit csinálhatok és mit nem. - Finom célzás az alkoholon való csöpp összeszólalkozásukra. - Azt hittem, ezen a fázison már túlestünk. - A kis kígyó nem rest a szavait lábujjhegyre ágaskodva egy lanyha csókkal nyugtázni. Kedves, kedves, de ott az önfejűséggel társuló komiszság és ellenkezés minden mozzanatában.