A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848809#post848809][b]William Martin Krise - 2022.07.04. 12:47[/b][/url]

A negyedik napon vált majdnem biztossá, hogy Adél nem tér vissza.
Kezdetben elkönyvelte a szokásos gyerekes sértődöttségének a távozást és valójában meg is értette azt. Ismeri magát és tudja, nem a legjobb társaság, ha istenigazán elereszti a gyeplőt, a felesége pedig többször szóvá is tette ezt korábban. Hagyta hát, hadd menjen: mindkettejüknek jót tesz a külön töltött idő, amíg pedig Adél lehiggad, ő foglalkozhat Júliával, a hirtelen betegségre fogott szabadságával és a porral, ami addig ismeretlen mélységeket nyitott meg az agyában.
Aztán szerda lett. Az üres üvegek, a pizzásdobozok és a szétdobált ruhák között, az alkoholszagú szobában pedig úgy érezte, elege lett a lány állandó társaságából. Szerencsére Júlia is ugyanekkor hozta meg ezt a megállapítást, így amikor az összeszedte magát és visszaindult Rózsafára, ő nyugodtan dőlhetett vissza a kanapéra, hogy végre a kezébe vegye a telefonját.
Az a ribanc felesége pedig fogta magát és letiltotta őt. Először egy elismerő horkantással nyugtázta ezt, ez azonban hamar váltott ingerültségbe. Telefon telefont követett - volt egy különösen kényelmetlen beszélgetése a nagybátyjával, az anyósával, majd pedig a minisztériummal a soron kívüli utazási engedélye ügyében.
Most pedig itt van.
Nem érti a lány szavait, amik az ajtón túlról csengenek, az eddigi kísérete azonban visszapillant rá, majd félreáll az útjából. A padlót nézve lépi át a küszöböt, az ajtó pedig halkan bezárul mögötte.
   -  Hey - erős kezdés. Ismét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848811#post848811][b]William Martin Krise - 2022.07.04. 13:22[/b][/url]

Technikailag... technikailag a lány nem tévedett sokat, ha arra számított, a férje megjelenik majd, ha kijózanodik. Épp csak az időtávlattal nem volt tisztában és azzal, hogy ez nem kettő, hanem négy nappal később történik majd meg. De hát itt van, nem?
   -  Mit. Kit. Érted jöttem.
Nem megy közelebb, annál jobban szereti az életét, mint hogy ellépjen az ajtó biztonságából. Hálás annak, hogy a lány visszafordul a firkálmánya felé és nem bámulja tovább azzal a villámló tekintettel, ami túlságosan is emlékezteti az általános iskolás tanáraira ahányszor verekedésen kapták.
   -  Szóval... - mély levegő - haragszol?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848813#post848813][b]William Martin Krise - 2022.07.04. 13:30[/b][/url]

   -  Hát... - megvakarja a tarkóját. Az ösztönös válasza az lenne: nem. Nyílt lapokkal léptek házasságra, ő sosem titkolta a hibáit a lány előtt, onnantól kezdve pedig mossa kezeit, a kiakadás már egyéni szociális probléma. Azonban emlékezteti magát arra az apró dologra, ami miatt ezt nem teheti meg.
Meleg van ebben a kurva szobában.
   -  Nem sokra emlékszem különben abból, ami történt - szögezi le mentségképp -, de ha megbántottalak vagy valami, akkor... bocs?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848817#post848817][b]William Martin Krise - 2022.07.04. 14:00[/b][/url]

És ekkora Adél végül fölpillat rá, a szobában pedig szinte tapinthatóan fagy meg a levegő. Először ő csak a szemöldökét vonja fel, nem érti a kontextus nélküli mondatokat és azt, mit akar kifejezni velük a lány. Késve fogja fel, hogy Adél őt idézi, riasztó részletességel.
Whoops.
Nem vesztette el az emlékeit az estéről, csak masszává kavarodtak benne. Tudja, hogy a gyűrű koppant a homlokán és azt is, hogy egy alkalommal a gyerekéhez is beszélt, de azt, hogy ezek milyen sorrendben és milyen környezetben történtek meg, már nem tudja. Ellenben Adél, úgy fest, lelkes bárdként mindent feljegyzett most is. Hogy rohadjon már le az a fene jó memóriája.
   -  Rendben, igen, tudom, messzire mentünk aznap. Tahón viselkedtem és sajnálom. Azt meg nem tudom, hogy került rá a gyűrű, de nézd - a zsebébe nyúl és a két ujja közt felemeli azt, miközben, mintha csak bombát hatástalanítana, vagy egy velociraptort közelítene meg, lép egyet közelebb - ő sem tudja, lehet csak felvette, mert azt hitte, hogy az övé, vagy nem tudom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848830#post848830][b]William Martin Krise - 2022.07.04. 16:54[/b][/url]

Azzal egyidőben, hogy a lány kikászálódik az ágyból, ő is leereszti a gyűrűt tartó kezét az oldala mellé. Nem ez az első tányértörésük, így felvértezve érkezett már, számítva rá, hogy Adél nem fog azonnal a nyakába borulni - és különben is, miért tenné? Azért, mert közös gyerekük lesz, alapjaiban véve a kapcsolatuk nem változott meg, talán csak higgadtabbé vált. Legalább is ő így tudta, Adél azonban...
Adél azonban nem tiszteli azt, amiben megállapodtak.
   -  Na várj, még mielőtt agyérgörcsöt kapsz a bőgéstől.
Látja ám a könnyeket, látja a remegést, az egész lány, mint egy zsák szerencsétlenség, kapaszkodik a bútor szélébe, ő pedig nem tudja, mi lenne az elvárt tőle ilyenkor. Nem lép közelebb, csak a kezét csúsztatja a gyűrűvel együtt a zsebébe.
   -  Egyetlen szóval nem mondtad, hogy mást akarsz, honnan kéne akkor tudnom? Kidobtad a pasidat, remek, de senki sem kért rá és engem sem kértél meg, hogy viselkedjek máshogy. Júliát pedig nem vetheted a szememre, most már tényleg, mert állandóan egymáson lógtok, ha ott van, és egy kibaszott pisszenéssel sem tudattad, hogy ez neked annyira fájdalmas lenne.
Bár a hangja nem emelkedik meg, a hangsúlya megkeményedik. Képtelen követni a pálfordulást, hiszen emlékszik arra, hogy ölelte át Adél Júliát néhány napja az ajtóban, hogy ültek egymás ölében, és látta az egyáltalán nem baráti érintéseiket is.
Noah William Krise. Elengedi a füle mellett.
Kiveszi a kezét a zsebéből, most már a gyűrű nélkül.
   -  Szóval mi lenne, ha néha kinyitnád a szád és megmondanád, mit akarsz, pláne így, hogy kéthetente meggondolod magad valamiről? Én nem vagyok legilimentor, de az ég óvjon tőle, hogy az legyek, mert csak agyvérzést kapnék attól a káosztól, ami benned van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848844#post848844][b]William Martin Krise - 2022.07.04. 22:00[/b][/url]

Mély levegőt vesz és a plafon felé fordítja a tekintetét. Te magasságos. Bár a neveltetése közel sem olyan kifogástalan, mint az ikreké, azt érzi, hogy nem kezdhet el ordibálni a feleségével ebben az állapotában. Pedig a düh felgomolyog a gyomrában, amikor Adél tovább fűzi a mondandóját, először még mindig sírva, majd jéghideg megvetéssel.
Nem veszi komolyan a lány dobálózását szeretettel vagy szerelemmel. Adél túl fiatal, fogalma sincs róla, mit jelentenek ezek a szavak. Elhiszi, hogy beleesett, mint egy taknyos tinilány, hiszen ő is belebolondult párszor ebbe a negyedvélába, ez azonban az ő könyvében nem jelent mást, mint kérészéletű vonzalmat.
A lány visszafekszik, William konokul az ablakon bámul kifelé addig; szinte érzi a bőrén csattanó rágalmakat. Ordítani lenne kedve. Hozzávágni a gyűrűt, ami égeti a zsebét, megütni a lányt, hogy végre térjen észhez és rájöjjön, semmi értelme sincs annak, amit mond.
Aztán csak nyel egyet. Újabb mély levegőt vesz.
Gondolj a gyerekedre.
   -  Sajnálom, hogy így érzel- válaszol végül szokatlanul higgadtan. Végül egy dologban biztos csak: felesleges tovább öntenie az olajat a tűzre, mert azzal csak azt éri el, hogy menthetetlenül rángógörcsbe hergeli mindkettejüket. Mindemellett...
   -  De nincs igazad. Nem tudom, hogy várod el tőlem, hogy olvassak a gondolataidban, amikor melletted ültem a terápián, de sosem hangzott el, hogy téged mi zavar. Azt sem várhatod el, hogy kövessem, mi változott meg, amikor semmit sem mondtál nekem - továbbra is higgadtan beszél, jobb híján az ágy lábát nézve - Ettől függetlenül sajnálom. De nem fogunk elválni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848847#post848847][b]William Martin Krise - 2022.07.04. 22:29[/b][/url]

Az első gondolata nyilvánvalóan az, hogy a lány a pálcája után matat. Nem véletlen maradt az ajtó közelségében, így lép is egyet hátrébb; Adél ujjai között azonban üveg csillan meg. Érdeklődve, de bizalmatlanul szűkülnek össze a szemei, a lerosszabbra számítva fürkészi a lány mozdulatait, aki ismét csak felkel. Vizet tölt, cseppent a pohárból, majd ismét felé fordul. Ő probléma nélkül kapja el a parányi fiolát és emeli fel maga előtt.
MindenekelőtT. bármi lehet benne. Kitekint a lányra, majd vissza az üvegcsére, ő is lepattintja a kupakját, hogy óvatosan beleszagoljon.
   -  Mi a... honnan... meghülyültél?!
Hirtelen csattan fel a lány következő, teljesen szürreális tettén, amikor gondolkodás nélkül kiissza a szert. Hüledezve pislog rá, most már teljesen biztos, hogy a terhességi hormonok elvették azt a minimális eszét is, ami volt. Vagy ennyire elkeseredett.
   -  Erre semmi szükség. Hát ezt nem hiszem el... mit vársz tőlem, mit csináljak?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848850#post848850][b]William Martin Krise - 2022.07.04. 22:45[/b][/url]

Az ő kérdése inkább arra vonatkozott ugyan, mit akar a lány, mit kezdjen a jelöletlen kis üvegcsével, Adél ekkor azonban lehuppan a székére és elrévedő arccal beszélni kezd. Ő pedig ismét az üvegre pillant, majd vissza a lányra és ekkor megérti.
Leereszti a fiolát tartó kezét. A másikkal nyűgösen dörzsöli meg az orrnyergét.
   -  Ha ezt megígérem, akkor hazajössz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848853#post848853][b]William Martin Krise - 2022.07.04. 22:59[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848860#post848860][b]William Martin Krise - 2022.07.05. 12:36[/b][/url]

Ez az első alkalom, hogy személyesen találkozik a Veritaserum hatásával. Fascinating. Tanult róla, ismeri, mire képes, ám ott lenni és belenézni az üveges és üres szemekbe más, mint ahogy elképzelte. Az asztal szélén tartva a kezét guggol le, hogy majdhogynem egy magasságba kerüljön a székre rogyott lánnyal, bár így is még kartávolságon kívül; onnan néz föl rá, ugyanazzal az arccal, mint amivel Elias képét vizsgálgatta a sikátorban.
Azonban az már nem az első alkalom, hogy a mániákus, ismétlődő motyogást hallja. Nem veheti el őt senki. Ez minden kétségbeesett anya mantrája, ami nem meglepő, hiszen a vérükbe van kódolva a kötődésük.
   -  Megígérem, hogy senki sem fogja elvenni, ha most visszafekszel aludni. Majd ha kitisztulsz, akkor beszélhetünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848887#post848887][b]William Martin Krise - 2022.07.05. 14:47[/b][/url]

Csak tippel arra vonatkozóan, hogy ha úgy bánik vele, mint az altatásból ébredezőkkel, azzal hathat a viselkedésére. Szelíd elterelés és súlytalan ígéretek, hogy ne izgassa fel magát túlságosan és visszafeküdjön aludni addig, amíg a szérum hatása lecsillapodik a vérében. És működik: Adél arca kisimul, a szája mosolyra húzódik és abbahagyja a mantrázást.
   -  Hogyne. Nem sietek sehová - válaszol, majd ismét feláll, hogy a lány kezét megfogva ugyanerre kényszerítse őt is. Ha pedig nem ütközik ellenállásba visszatereli az ágyába, hogy végül ő is lezuttyanjon mellé a takaró tetején.
Amíg Adél végül visszaalszik, mellette marad, majd utána még egy keveset, hogy meggyőződjön róla, nem kelti fel azzal, hogy meghatározatlan idővel később lekászálódik az ágyról, majd olyan halkan, ahogy érkezett, elhagyja a szobát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848911#post848911][b]William Martin Krise - 2022.07.05. 19:16[/b][/url]

Van valami bizarrul aranyvérű a tojáskrémes szendvicsekben. A nagyanyjánál is állandóan ezt kapott, ha éhes volt, Pawel - időközben ő is megismerte a nevét -, szintén ezt hozott be tálcán a nappaliba a dohányzóasztalon gőzölgő teája mellé. Azonban egyiket sem érintette azóta; a könyvespolc inkább lefoglalta az érdeklődését, így azt böngészte, néha levéve ls fellapozva egy-gy könyvet, hogy aztán visszacsúsztassa a helyére.
A közép- kelet európai aranyvérű családok címereinek képes jegyzékének láthatóan szinte érintetlen példányával együtt ült vissza a kanapéra bő negyed órával ezelőtt. Szórakozott nosztalgiával forgatja a lapokat, pont, mint gyerekkorában az angliai birtokon. A halk léptekre emeli fel a tekintetét. Visszazárja a könyvet és a karfára teszi maga mellett.
   -  Milyen kérdéseimet? Én nem emlékszem semmire.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848914#post848914][b]William Martin Krise - 2022.07.05. 19:31[/b][/url]

Volt ideje gondolkodni az aranyvérű címerek között és abban maradt, menekülőutat hagy a lánynak. Tizennyolc éves, kétségbeesett és nem tudja, mit csinál. Ő, aki többször volt szer hatása alatt, mint hogy azt magának is bevallja, a lány helyében örülne, ha mindenki más fedőt tenne a beszélgetésre, mintha az sosem történt volna meg. Neki nem esne nehezére a földbe dugni a fejét, hiszen ez az egyik specialitása.
A feleségének azonban más tervei vannak. Hideg fuvallatként telepszik meg a kanapé túlfelén.
   -  Igen, vannak - adja be a derekát végül, Adéllal ellentétben ő azonban ránéz -. Miért kell azonnal nulláról százra ugrani, Adél? Barátságból Megszeghetetlen Eskü? Ezt te sem gondolhatod komolyan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848919#post848919][b]William Martin Krise - 2022.07.05. 20:16[/b][/url]

Nem számítanak a történtek: Adél ugyanonnan folytatja, ahol egy órával ezelőtt a bájital belefojtotta a szót. Fáradtan fordítja a fejét a plafon felé, lejjebb csúszik a kanapén és megtámasztja a fejét.
   -  Azért a semmit sem akarok tőled és a leteszem az Esküt, hogy itt dögöljek meg, ha nem maradok veled az életem végéig között van néhány szint, amit átugrottál - mutat rá végül arra, ami a leginkább zavarja őt, de úgy néz ki, a lány képtelen felfogni. Adél nem azt kéri tőle, hogy a kényszerű kirakatházasságukat valódivá változtassák, hanem azt, hogy mágikusan és felbonthatatlanul hozzákösse magát addig, amíg él. Abszurd és riasztó. Két éve még azt sem tudta, hogy a világon van a lány, most pedig arra kéri, hogy haljon bele, ha elhagyja őt?
A kanapéra döntve felé fordítja a fejét.
   -  Te most zsarolsz engem. Fordított helyzetben az én fejem már rég egy karón lenne, de erről most feledkezzünk is el. Rengeteg dologra nyitott vagyok, de erre nem. Mi fog történni akkor, ha meggondolod magad, Adél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848925#post848925][b]William Martin Krise - 2022.07.05. 20:49[/b][/url]

Az ő szemöldöke pedig kételkedve megemelkedik azzal kapcsolatban, hogy félreértette az elhangzottakat. Elég nehéz másképp értelmezni a Megszeghetetlen Esküt, mint a kérést arra vonatkozóan, hogy láncolja hozzá az életét, bármi történjék a jövőben. Amilyen hévvel Adél az előző két szerelméért odáig volt, kétség sem fér hozzá, hogy valahol már a láthatáron lehet a következő. Vele akkor mi történne? Ha nem akar meghalni, tartania kellene magát az ígéretéhez és erőszakkal maga mellett tartani a lányt, hogy technikailag hazatérhessen hozzá. Nem véletlen, hogy az Esküt kényelmetlen feszengés kíséri a társadalmukban. Majdhogynem lehetetlen fair alkut kötni vele.
   -  Lekötelezel vele - válaszol cinikus éllel a hangjában. Egyelőre félreteszi, milyen nagylelkű tőle. Összefonja a karjait maga előtt. Ismét visszanéz a plafon felé -. Mondom, amit akarsz - az egyik kezével legyint egyet -. Nem érdekel. De azt akarom, hogy visszaköltözz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848959#post848959][b]William Martin Krise - 2022.07.05. 22:37[/b][/url]

Hosszú és feszült másodpercek telnek el. Adél gondolkodik, ő pedig szintén eltűnődik rajta, hogy hibát vétett ezzel a könnyelmű felajánlással. Azonban végül elhessegeti annyival, amennyivel szokta: bármit kérjen tőle a felesége, annak a betartása már a holnapi William problémája lesz. A mainak elég arra koncentrálnia, hogy hazavigye innen a lányt, mert Magda hangsúlyából ítélve vagy így tesz, vagy napnyugtára kibelezik őt.
Tehát Adél megszólal és... és felemeli a mutatóujját.
Első. Kelletlenül megforgatja a szemét, miközben feljebb tornássza magát a kanapén és ő is szembefordul a lánnyal. Rendben, ezt egyszerű lesz teljesíteni, ennél azt hitte töb...
Második. A mozdulat, amivel a tojásos szendvicsek után nyúlna, megszakad. Ridegen, hosszan behunyja a szemét, az állkapcsa megfeszül a koncentrációban. A két kurva alighanem összebeszél, mert furcsa mód nem ez az első alkalom, hogy térdelésre kényszerítik, méghozzá nem úgy, ahogy ő szeretné. Ez azonban apró kellemetlenség amellett, amit a lány kér tőle és amire felbugyborékol benne az elfojtott düh. Mit képzel ez magáról, ki ő?
Harmadik. Kinyitja a szemét.
Gondolj a gyerekedre.
   -  Rendben van. Megígérem. - mégsem mozdul. Azért mindennek van egy egészséges határa -. Milyen név az, hogy Noah?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=848987#post848987][b]William Martin Krise - 2022.07.06. 15:32[/b][/url]

   -  Remek meglátás, Cielito - válaszol, miközben ismét előre hajol, hogy most már elvegyen egyet a szendvicsek közül, majd azzal a kezében dőljön vissza a kanapén - Te szerettél volna valódi házasságot. Abban pedig, ha valaki térdelni fog, az nem én leszek.
Tényleg ezt csinálják? Komolyan azt szeretné a lány, hogy ténylegesen a feleségeként kezelje? Ő sem tudja, mit jelent ez, a bizonytalanság pedig a cinikus hangsúly ellenére is kiül az arcára. A házasságuk, elvégre eddig is valódi volt, épp csak nem tradicionális.
   -  Nem... tudom, csak annyira... bibliai - közli vonakodva végül. Nehezére esik nevet adni valaminek, ami akkora és úgy néz ki, mint egy összerágott kutyakeksz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=849007#post849007][b]William Martin Krise - 2022.07.06. 20:46[/b][/url]

Nem. Fog, Letérdelni. Előtte. Nem csak a kisugárzása sugallja, hogy hamarabb tömi le a tojásos szendvicset a felesége torkán és fojtja meg vele, mint hogy megmozduljon. Júlia... Júliával a helyzet más volt, mert nem volt komoly és semmilyen tétje sem volt akkor. Belement a játékba, mert tudta, ha a lány megmakacsolja magát, erőszakkal bármikor ledöntheti a torkán a főzetet, így a szituáció inkább játékos volt, mint megalázó. Adél azonban komolyan gondolja mindezt.
Tehát a térdelésre várnia kell.
   - Te nem tudod, mi az a Biblia? - a felesége kérdése azonban egyszerre kitöröl minden korábbit az agyából. A zárkózottsága csodálkozásba fordul, még a tojásos szendvics is megdöbben a kezében - Ömmm... - pislog néhányat. Vissza a valóságba - Nekem mindegy a név. Azt eldöntheted te, elvégre te viseled a... terheket jobban. Na de - beleharap a szendvicsbe most már - hazajössz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857614#post857614][b]William Martin Krise - 2022.12.23. 00:21[/b][/url]

Vörösesbarna libbenés.
Zavartan ereszti le a buborékját vesztett pezsgőspoharat. Alina csacsogása távoli zajjá szűkül, ha pedig egy filmben lennének, most szétnyílna a jólfésült tömeg és ő lassított felvételben követné Esthert a tekintetével, ahogy az kisétál a szalonból. Helyette azonban a perifériás látásába a felesége arca kúszik be, ahogy az üres tekintettel bólogat bele az érdektelen beszélgetésbe.
Megrázza. Kiissza a felmelegedett pezsgő maradékát, az üres poharat pedig elengedi maga mellett: az ahelyett, hogy a drága szőnyeggel borított márványpadlóra zuhanna, vidáman ellebeg egy közeli tálca felé. Futólag megérinti Adél vállát, mindjárt jövök, mormogja felé halkan, amik talán az első szavai, amiket az érkezésük óta hozzá intéz.
Feltűnés nélkül vág át a rokonok vidáman és minden bizonnyal felületesen csevegő tömegén. A parfüm, fahéj és narancs nehéz illata a kandalló melegében ugyanaz, mint gyerekkorában, a gyomra pedig ugyanúgy kavarog tőle, mint régen. Legelőször ez volt az oka annak, hogy a vacsorát követően, amíg a felnőttek tojáslikőrrel és szivarfüstben szórakoztatták egymást bensőséges, karácsonyi szalonrasszizmussal, ő a birtok szobáit fedezte fel. Először egyedül. Később nem.
A folyosót hosszú futószőnyeg fedi, így a léptei nem igazán vernek zajt. Hamar beéri a lányt - aki ki tudja, merre tart.
   -  Mit csináltál a hajaddal? - szól rá jó pár méter távolságból, úgy, hogy a hangja már ne vesszen be a szalonból kiszűrődő karácsonyi zene és beszélgetések zajába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857623#post857623][b]William Martin Krise - 2022.12.23. 14:40[/b][/url]

Jó pár lépésre áll meg a felé forduló lánytól. A kezeit idegenkedve csúsztatja az öltönye zsebébe. A Krise és Machay birtokokon különösen ügyel rá, hogy a kinézetére a nagyanyja vagy anyósa ne tehessen panaszt.
   -  És meddig marad így?
A kérdés élesebb, mint amilyennek szánja. A felesége büszke lehetne rá, ha szóba állna vele az a ribanc, hiszen a bárgyú társaságban eddig kifogástalanul imitálta az apja diplomatikus viselkedését. Eddig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857632#post857632][b]William Martin Krise - 2022.12.23. 20:45[/b][/url]

Csak átfestette a haját. Semmi komoly. Hiszen nem kellene érdekelnie, ahogy eddig sem foglalkoztatta, mi történik a testvéreivel. Ő azonban feszült, ez pedig amikor elhagyta a szalont és a családtagok tekinteteinek kereszttüzét, halványan kiült az arcára.
Öt éve töltötte utoljára itt a karácsonyt. Huszonhárom éves volt akkor, Venezuelából utazott ide a nagyapja nélkül, aki hátramaradt, hogy előkészítse a néhány héttel későbbre tervezett kísérletüket. Esther ugyanilyen zöld ruhában volt, emlékszik rá, ahogy arra a másik kislányra is, aki mindig körülötte ugrált akkor. Neki hányingere volt a tojáslikőrtől, azért ment ki a folyosóra, arról azonban fogalma sincs, a húga mit keresett ott akkor. Mondott valamit egy rókáról, őt pedig felidegesítette ez, a többi pedig már történelem.
   -  Meddig maradsz abban a falusi színházban? Gondolom Madlen nem rajong érte.
És én sem. A válla fölött elpillant a szalon felé, aminek kitárt, kétszárnyú ajtaján a fény kifolyik a folyosóra. Beharapja az alsó ajkát.
   -  Nagyszerű. Akár meg is látogathatnál néha.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857636#post857636][b]William Martin Krise - 2022.12.23. 21:25[/b][/url]

Blablablabla. Önkénteskedés, kicsik, színház, nagykorúság. Csak háttérzaj csupán minden, amit a lány elmond neki, hiszen amit tudni akar róla, azt tudja már. Azt azonban tényleg nem érti, mit keres a faluban, hiszen Esthert semmi sem köti oda igazán. Ő maga a gyerekkora egy részét kényszerűségből ott töltötte, amíg az anyja befejezte az iskolát, az ikrek azonban már Észak Angliában születtek és a család sosem tért vissza Magyarországra. Már csak abban reménykedhet, hogy Nate nem forgatja hasonló elmebetegségben a fejét.
   -  Kiderült, hogy nem csináltam semmit. Mert, hogy tényleg nem csináltam semmit. Csak Adélt kellene már meggyőzni erről... meg úgy általában arról, hogy visszatérjen az élők közé.
Ismét visszapillant a szalon felé. Sokat megadna azért, hogy a felesége abbahagyja ezt az érthetetlen viselkedést és végre túltenné magát Noah idő előtti halálán. Részéről már szóba hozta, hogy a legkönnyebben úgy felejthetnék el a történteket, ha Adél minél hamarabb ismét bevállalná a terhességet. Mondani sem kell, az ötlet nem lelt lelkes fogadtatásra.
   -  És a cuccok, amiket adtam, megvannak még?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857640#post857640][b]William Martin Krise - 2022.12.23. 22:10[/b][/url]

A visszakérdezés pedig... meglepi. Legalább annyira, hogy egy pillanatra felvonja a szemöldökét és csodálkozva kihúzza magát. Ebben a családban nem szokás segítséget ajánlani, ha valakit magánéleti problémák kínozzák. Nem kaptak segítséget annak idején a szülei sem, amikor az apja a betegsége miatt ágynak esett; nem fogtak össze Alexandra védelmére, amikor az erőszak nyomait már képtelen volt elrejteni magán, és akkor sem állt melléjük a Krise- koszorú, amikor Adél elvesztette a gyerekét. See, but never intervene - kicsi volt még akkor, amikor Madlen ezt tanította neki. Ami egy házasság zárt ajtói mögött történik, abba senki se szólhat bele.
   -  Nem hiszem, hogy ezen bárki tudna segíteni. De ha van ötleted, hallgatlak.
Kihúzza a kezét a zsebéből. A tekintete ismét megragad a lány haján, hosszabb ideig, mint szeretné. A háta mögül lépteket hall; más is levegőre vágyik, így közelebb húzódik a falhoz, és a lányhoz, hogy elengedje a párost maga mellett.
   -  Van még a dobozokban ilyesmi - szól a lányhoz halkan, elengedve a füle mellett mindent, amit az anyjukról mondott. Nincs az az isten, hogy erről beszéljen most. Majd talán később, majd talán egy zártabb helyen, majd akkor, ha már megfelelően eltompult. - Csak el kell jönnöd érte. Addig meg... majd beszélünk.
Futólag érinti meg a lány felkarját. Csak egy kósza, baráti szorítás. Majd megfordul és visszasétál a társaságba magára hagyva őt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857665#post857665][b]William Martin Krise - 2022.12.24. 22:48[/b][/url]

Perceket tölt mindössze távol a folyosón, mintha csak dohányozni vagy telefonálni ment volna ki a teraszra. Egy diplomatikus biccentéssel és kézfogással köszönti az őt leszólító harmad ági nagybácsit, aki, mint egy közlekedési jelzőbója, az útját állja. Ez a megtorpanásnyi idő pedig elég hozzá, hogy pár perccel később, már a többiektől némileg lemaradva sétáljon át a díszesen megterített étkezőbe.
Távolabbról követi a felesége alakját, hiszen fogalma sincs róla, melyik asztalnál ül, de amilyen társasági villámhárító Adél, ő biztos tudja. Utoljára öt éve járt itt karácsonykor, amikor az ikreket még a gyerekek asztalához, őt pedig távolabb, a harmadunokatestvérek közé ültették. Most is úgy számol, hogy - különösen a közelmúlt eseményeinek fényében -, ők ketten valahol a fal mellé kerülnek, a ikrek pedig nyilvánvalóan a középpontba. Ez különben nem is zavarná, hiszen úgy tervezi, a lehető legrövidebb időn belül csöndesen lelépnek a társaságból majd. Megmutathatná a birtok érdekesebb és távolabb eső részeit Adélnak, elvégre amilyen spicces már a lány, nem lesz ereje akadékoskodni.
Aztán Adél megkerüli az egyik kerek asztalt és...
Az ő szemöldöke széle megemelkedik. Az asztal túloldalán torpan meg. A szeme végigsiklik a már helyet foglalt Damian és Blanka kettősén, onnan átvándorol Estherre, vissza Nate-re, majd legvégül megállapodik Adélon. Leginkább kérdés az, ami megjelenik az arcán egyelőre, nem pedig rosszallás, hisz őszintén nem érti a szituációt. Aztán levonja az egyértelmű következtetést: csak elbaszták.
Ha Esther már leült, ha nem, ő megérinti a vállát, hogy rá figyeljen.
   -  Adél itt ül, te ott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857712#post857712][b]William Martin Krise - 2022.12.25. 22:44[/b][/url]

A mondata Esther felé ezen a ponton még szinte teljesen semleges és épp csak annyira kemény, mint általában, ha az ikrekkel beszél. Várakozva teszi át a súlyát a másik lábára, a lány azonban nem mozdul, sőt, egy rögtönzött etikett órába kezd a fehér abrosz fölött.
Amíg Esther beszél, ő ismét felnéz Adélra, így már vele néz farkasszemet, amikor az megerősíti a döntését: köszöni szépen, a seggén marad. Azt, hogy ez mekkora sértés vagy épp nem az, ő nem tudja: ne felejtsük el, az élete legnagyobb részét Kanada északi részén egy kabinban, a maradékot pedig börtönben töltötte, távol a felesleges pucctól. Nyilván ahányszor a Birtokon járt, a nagyanyja gondoskodott a neveléséről, ezek az órák azonban jószerével már homályba vesznek a fejében.
   -  Hagyd már ezt a hülyeséget - felel ismét lepillantva Estherre, hogy pedig ne kelljen felemelnie a hangját és az étkezőbe érkezők alapzaján át az esetleges kagylózók ne hallhassák, az asztalra támaszkodik. - Emeld fel a segget és cseréljetek helyet. Most.
Ennyi. Összesen másfél óra kellett hozzá, hogy megfeledkezzen a diplomatikus maszkról és akaratlanul kiszóljon mögüle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=857768#post857768][b]William Martin Krise - 2022.12.27. 19:44[/b][/url]

Annak, aki igazán ismeri őt, nem lehet titok, hogy a visszafogott előzékenység, ami eddig a viselkedését jellemezte az este folyamán, csak kicsivel több egy ügyetlenül felöltött álcánál. Neki az ilyesmi nem megy és sosem ment zsigerből. Aktívan kell koncentrálnia rá, hogy az udvarias kézfogások ne torkolljanak szemforgatásba, az arcára ne üljön ki az unalma és a gesztusai természetesek maradjanak akkor is, amikor a családtagjai érdeklődő kérdéseire válaszol. Így, amikor ezt az összpontosítását megbillenti Nate és Adél közjátéka, már nem tud uralkodni sem a hangsúlyán, sem a szavain.
Nate határozottan Esther vállára teszi a kezét. Ő csak a szeme sarkából látja ezt. Ismét kiegyenesedik, és bár nem tudhatja, de ugyanaz az érzése támad, mint Esthernek. Ő azonban pontosan tudja, mikor és hogyan kerültek hasonló helyzetbe. Mielőtt azonban ismét olyan válaszra nyithatná a száját, amit lehet, egyikük sem köszönne meg, a húga kettejük között közbeszól. Neki pedig ekkor ismét eszébe jut, hol vannak.
Zavartan kapja a szemét a fő asztal felé. Neki különben nem tűnt fel a hangerő változása, csak az, hogy figyelik - és ami ennél is rosszabb, a tekintete a nagyanyjáéval akad össze. Még egyszer megforgatja a szemét, édes faszom, dünnyögi érthetetlenül, majd az arcára ismét visszaerőlteti azt a semlegességet, amit korábban.
Megvárja, hogy mindenki átüljön az új helyére, ő pedig eztán ül le most már Adél mellé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=858027#post858027][b]William Martin Krise - 2023.01.03. 22:56[/b][/url]

Összességében a vacsora nem sokkal szarabb, mint bármelyik átlagos karácsonyi családi összejövetel.
Mire a leves elfogy és a termet betölti a kanalak csörgésének és a felületes nevetgélések a zaja, ő jószerével már elfelejti az előző intermezzót. Tekintve úgysincs karácsony, ami ne fulladna vagy így, vagy úgy családi drámába, másrészt pedig az ő skálájukon egy veszekedés addig már nem is regisztrálódik, amíg össze nem törik az egyik pohár. Mindent összevetve tehát már-már közepesen fos hangulatban görgeti a párolt borsószemeket az aranyszegélyes tányéron, miközben fél füllel hallgatja Adél fecsegését.
Adéllal majdnem egyidőben pillant fel és veszi fel a szemkontaktust a feléjük araszoló pincérrel. Ha idő közben azok nem lebegtek volna illedelmesen a helyükre, előtte is állna pár üres pohár, de még nem annyi, hogy azt igazán megérezze. Leteszi a villáját, kényelmesen hátradől, mikor pedig a pincér az asztalukhoz ér és kérdés nélkül levesz egy karcsú poharat a tálcájáról, hogy azt előzékenyen a nő felé nyútjtsa, ő az, aki Adélt megelőzve elveszi azt.
   -  Neki csak egy víz lesz. Kösz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=858484#post858484][b]William Martin Krise - 2023.01.16. 22:56[/b][/url]

Nyűgösen dörzsöli meg a takróját, miközben belép a lány nyomában és bezárja az ajtót maguk mögött. A vendégszobát csak az ággyal szemben álló, a nappaliban terpeszkedőnél szerényebb kandalló fénye világítja be, a gondosan megigazított párnákat és ágytakarót pedig még nem bontotta meg senki. Úgy tűnik, a gondos manókezek már kipakoltak helyettük, a holmijuk pedig a táskákból pedánsan a szekrényekbe kerültek - függetlenl attól, hogy ő úgy tervezi, holnap reggeli után már Magyarországon lesznek.
Összességében a vacsora katasztrofálisabban is végződhetett volna. Nem, hatátozottan nem élvezte. De mindennel együtt az egész aktus nem torkollt vérfürdőbe, senkit sem végta át a másik torkát összetört borosüveggel, de még valódi viták sem gerjedtek az asztal fölött. Ennek mondjuk az egyik oka, hogy a vacsora, majd pedig az újabb bájolgás legnagyobb részét ő szótlanul töltötte Adél óvó árnyékában és csak akkor nyitotta ki a száját, ha nagyon muszáj volt. A lány láthatóan élvezte a fecsegést, hát hagyta, hadd legyen elemében. Akkor sem akadékoskodott, amikor a felesége belé karolt, elvégre boldog házasok, így pedig legalább a mama is láthatta ezt.
Az ágy mellé lép és ledobálja a felesleges díszpárnákat a padlóra, hogy a terve szerint végigfeküdjön az ágytakarón. A válasza Adél kérdésére csak egy beleegyező hümmögés. Hogyne, whatever. Ismét felegyenesedik, a lányhoz sétál, majd mögé lépve kitapogatja a ruha apró fém cipzárját.
   -  Egész egymásra hangolódtatok. Te és Nate.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=858486#post858486][b]William Martin Krise - 2023.01.16. 22:59[/b][/url]

Összeszorítja az ajkait. A cipzár halk zümmögéssel siklik le az ujjai alatt. Adél nem láthatja az arckifejezését, így csak a maga szórakoztatására forgatja meg a szemét. Kedves és figyelmes. Mintha csak Madlent hallaná, ő szokta így ajnározni az öccsét előtte. Bezzeg Nate, hát milyen rendes fiú ő!
Adél megfordul és a vékony karok a vállára esnek, ő azonban, már nem hátrál el, nem viszonozza semmivel a mozdulatot. Majd azt sem, amikor a lány lábujjhegyen egyensúlyozva megcsókolja őt. Csak a szemét hunyja le futólag.
   -  Nekem meg az nem tetszett, hogy összemelegedsz az öcsémmel - válaszol szárazon. - Ne dőlj be neki, ő is, meg az összes többi egy hátbatámadó kis patkány. Te pedig befolyásolható vagy, ha  be vagy baszva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=858488#post858488][b]William Martin Krise - 2023.01.16. 23:08[/b][/url]

Már rég túlvannak azon, hogy leplezni a próbálja a lány előtt, amit érez. Lehet, hogy a családja előtt kénytelen megjátszani és megacélozni magát, de most, hogy az ajtó becsukódott mögöttük, erre már semmi szükség nincs. Így egy kényelmetlen szájhúzással fordul meg, sétál el a lánytól és ül le az ágy szélére.
   -  Aggódik a fasz - a karjain támaszkodik, miközben egymás után lerúgja a cipőit. - De még ezer éve megkértelek rá, hogy tartsd távol magad tőlük. Mindkettőtől. De különösen Nate-től. Ha valakinek, neked tényleg tudnod kéne, hogy milyen kétszínű pöcs az összes hozzá hasonló - néz fel rá végül.