36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Jared S. Nightingale összes hozzászólása (401 darab)

Oldalak: [1] 2 3 ... 13 14 » Le
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2014. szeptember 25. 20:04 Ugrás a poszthoz

Gareth

Nem volt annyira közel a kiszemelt üzlet a vasútállomástól, mint amennyire azt Jared remélte. A bátyja már jóval előrébb járt, most is épp a háta közepét bámulta a srác, amíg a másik körbenézett, aztán inkább elkezdte jobban szedni a lábát, hogy ne maradjon le egészen.
- Jah - közölte tömören, mert a koffer nehéz volt, ő meg kifulladt, így aztán nem igazán volt kedve bő lére ereszteni a szöveget. Mikor aztán a testvére végre megállt, Jared is beérte, és a földre engedve csomagját, fáradtan lerogyott rá.
- Miért kellett ennyire sietni..? - kérdezte, miközben hátratúrta a hajár, felnézve a másikra. - Nem hiszem, hogy elszaladnak az állatok - mondta, de aztán meg is feledkezett bosszúságáról, amikor a másik végre felfedezte az állatkereskedést. Fel is pattant, hogy ő is megnézze közelebbről, végül pedig zsebébe dugta az éppen csak megkapott erszényt.
- Okés - mondta, majd befordult az ajtón.
Odabent jócskán akadt látnivaló, mindenféle állat zaja hallatszott, és még olyan is volt, ami ketrecéből a fiú után kapott, Jared mégsem volt különösebben megilletődve, hanem szépen haladt előre, mindent megszemlélve. Valahonnan hátulról aztán hangot hallott, és miután az eladó is előkerült, már segítsége is akadt a keresésben.
- Jó napot kívánok! - köszönt először is, enyhe akcentussal, aztán kifejtette, hogy mire vágyik. - Most érkeztünk a bátyámmal az iskolába, és szeretnénk valami házi kedvencet, amit kényelmesen lehet odafent is tartani - magyarázta. - Nem tudjuk viszont, hogy itt mit engedélyeznek... - tette hozzá, fürkészően nézve a boltosra, hogy hátha megszánja valami tanáccsal.
Végül úgy esett, hogy a négylábúak felé vetődtek, és a fiú pár perc múlva már élénken kotorászott a macskák ketrecei között, míg nem felcsillant a szeme, és előhalászott egy nagy bundájú és sziámi mintás süldő jószágot.
- Őt szeretném! - jelentette ki, aztán miután kiderült, hogy ragdollról van szó, még biztosabb lett az elhatározásában. Szerencséje volt, nem került sokba az állat (bár kérdés, hogy miért, mikor egyébként gyönyörű kandúrka volt), úgyhogy némi eledel vásárlása után már indult is kifelé a bedobozolt macskával.
- Üdvözöld az új lakótársunk! - tartotta oda a testvére orra elé a dobozt, hogy bekukucskálhasson a rácson. - Tetszik? - kérdezte, miközben az arcáról simán le lehetett olvasni, hogy mennyire büszke a szerzeményére.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2014. szeptember 25. 21:57 Ugrás a poszthoz

Gareth

- Sok érdekes dolog van errefelé... - válaszolt a fiú kicsit durcás hangon, de csak játszotta, bolondozott, ahogy néha szokott. Utána viszont már jött a vásárlás, ami teljesen feldobta, főleg, amikor már kifelé jött a kis jószággal.
- Ugye milyen szép? - válaszolt helyeslés helyett a kisebb, aztán már csak arra eszmélt, hogy a kezébe nyomtak egy seprűt. Nem bánta - így nyugodtan hozhatta a kismacskát, közben pedig a bátyja kérésének megfelelően elkezdte elmesélni, hogy mit tudott meg a gondozásáról.
- Ez a kaja jó növekvésben lévő macskáknak - magyarázta, kicsit megcsörgetve a zacskót, amit összefogott a dobozzal. - Kell neki sok mozgás, de azt mondták, hogy nyugodt fajta, úgyhogy nem lesz vele sok gond. Meg kell majd ugye név is... - itt kicsit megállt a beszédben és elgondolkodott, de mivel nem jutott semmi jó eszébe, inkább folytatta a mondókáját. - És kell neki valami puha és meleg fekhely. Ha meg valami baja van, akkor azt mondták, hogy vigyük le a kereskedésbe, vagy a kastélyban is lehet kérni segítséget a tanároktól.
Nem haladtak gyorsan, de valahogy a kastély felé rövidebbnek tűnt az út, és a távolban már fel is tűnt a kapu.
- Eridon, igaz? - kérdezte Jared, mert már nem volt teljesen biztos a leendő házuk nevében. - Kíváncsi leszek, hogy belülről milyen a hely. Nagyon menőnek mondják, de valahogy nehezemre esik elhinni - méregette gyanakvóan a távolban lévő tornyokat.
Mindenesetre mindegy volt, hogy mit gondol, most itt kellett maradniuk, és ennyi volt a lényeg. Még mentek egy pár percig, mire elérték az iskola tényleges határát, aztán beléptek a kapun, és elindultak, hogy megkeressék a hálókörletüket.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2014. október 12. 18:51 Ugrás a poszthoz

Tiffany Elswood

Mivel elvesztette a bátyjával kötött fogadást, úgy döntött, hogy talán az lesz a legjobb megoldás, hogy szóba elegyedjen másokkal, hogy valami olyan helyre megy, ahol vannak is emberek. Alapvetően szívesen elkerülte az ilyeneket, és inkább az Eridon kis konyháját használta, ha megéhezett, de ez most becsületbeli ügy volt, úgyhogy összeszedte magát és lebattyogott a hosszú lépcsősoron, és mivel vacsoratájt járt éppen az idő, leült a Nagyteremben a háza asztalához. Egyelőre a legvégére, mert úgy vélte, jobb lesz először felmérni a terepet és az embereket, és legjobb lenne, ha kiszúrna magának egy szimpatikus egyedet, mielőtt bárki hozzászól.
Persze nem arról volt szó, hogy félt volna, nem, az távol állt tőle, egyszerűen csak nem szerette az embereket, és nem akart szóba elegyedni velük. Ez, amíg otthon voltak, nem volt nehéz, mert egy maroknyi családtagon és szolgálón kívül csak összejövetelek alkalmával kellett jópofiznia, most viszont nonstop betolakodott valaki a személyes terébe, ne adj Isten, még a holmijához is hozzányúltak. Nem, ez csak Gareth-nek volt szabad, senki másnak.
Na de vissza a nézelődéshez. Akárhogy is bámulta a szállingózó embereket, egyszerűen nem talált magának olyat köztük, akit szívesen megszólított volna. Itt egy vörös hajú röhhencs, amott egy feketébe burkolózott gyászhuszár... Milyen jó is lenne, ha a fejükbe láthatna! Akkor tudná, milyenek a gondolataik, kit rejt a külső álca. Mert ez mind csak álca, ebben biztos volt, hiszen ő maga is álarcot hord. Csöndes, nyugodt külső mögé rejti vizsgálódását, és a tényt, hogy az emberek leginkább tudományos szempontból érdeklik.
Fintorgott egyet, mert rájött, hogy ez így nem fog menni, viszont ha már úgyis lejött, akkor legalább egy tányér forró levest maga elé vett, hogy ne legyen felesleges íz út.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2014. október 12. 20:41 Ugrás a poszthoz

Tiffany Elswood

A leves egész jó volt. Igaz, hiányzott neki néha a megszokott koszt, de azért ezekkel az ételekkel is egész jól ki lehetett jönni, főleg mert nemzetközi konyhát vezettek a manók. Tulajdonképpen, ha akarta volna, akkor követhette volna a régi étrendet, de abban mi lett volna az érdekes? Jared végső soron nyitott volt az új dolgokra, amennyiben azokkal nem kellett szóba állni, vagy csak valamilyen állathangon válaszoltak. Tényleg, Sherlocknak is kellene vinni fel valamit, ha már így eszébe jutottak az állatok. Neki is állt, hogy valami jó falatot keressen a macskának, aki meglepő ütemben növekedett, így aztán nem is volt már annyira furcsa, hogy a fiú egy csirkecombot csomagolt be egy kölyök számára.
Lerakta a tányérja mellé a kis csomagot, hogy majd ott ne feledje, aztán folytatta az evést maga is újabb kört téve a pillantásával a fogások között. Már egyáltalán nem érdekelte a külvilág és hogy ki közeledhet felé esetleg, egyszerűen csak elsiklott az ilyen apróságok felett, mert kíváncsisággal töltötte el a rakott csirkemell, amihez hasonlót még sohasem látott. Szedett is magának jócskán, nem csak azért, mert jól nézett ki az étel, hanem azért is mert ő meg növésben volt, és kellett az energia.
Evés közben aztán újra fel-fel pillantott, de még mindig nem látott közel s távol egyetlen érdekes egyedet sem, úgyhogy magában már el is döntötte, hogy majd ha visszamegy a toronyba, akkor átbeszéli a bátyjával ezt a fogadást, mert ha egyszerűen teljesíthetetlen a feladat, akkor nem ér az egész ugyebár. - Igaz, annyira nem is törte magát, hogy megcsinálja, de ezt már nem kívánta hozzátenni, még akkor sem, ha egyébként ez volt az igazság.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2014. október 15. 21:02 Ugrás a poszthoz

Lavia Stark

Szépen, békességben baktatott lefelé a lépcsőkön karjában a már nem is olyan nagyon kicsi Sherlockkal, aki boldogan dorombolt, mert tudta, hogy ez csak azt jelentheti, hogy kimennek a szabad levegőre játszani. A ragdoll cica korához képest már igen nagy volt, pedig még csak most üthette meg a négy hónapot, mégis, már látszott, hogy egyáltalán nem lesz kis termetű felnőtt korára. Nagy praclijaival Jared ujjai után kapdosott, hogy ha sikerélmény éri aztán jól megcsócsálja őket.
- Jól van, jól van - vigyorgott szőrös kis barátjára a fiú, miközben a kastélyban található talán legzajosabb folyosóra ért. Nem nagyon szerette a helyet, de annyira elkalandozott menet közben, hogy végül az lett a leggyorsabb, ha erre vág át.
Szépen haladt is, egészen addig, míg mintha valaki a Sebastian nevet kiáltotta volna. A fiú gyorsan szétnézett, és a folyosó másik végén egy lányt vett észre, aki láthatóan mással volt elfoglalva, úgyhogy megnyugodva folytatta is az útját, míg nem Sherlock heves mozgolódásba nem kezdett a karjában.
- Oké, értettem - mondogatta a cicának, majd lerakta őt a földre, ha már ennyire mehetnékje volt. Közben meglátta az izgalom forrását is egy másik macska formájában, úgyhogy azért szedte a lábát a kis pajtás után, nehogy haddelhadra kerüljön sor a macskák között. Bár, ahogy elnézte, ezek inkább csak játszani akartak egymással, semmint összeverekedni, de mivel Sherlock volt az első állata, így nem volt benne egészen biztos, hogy helyesen értelmezi a jeleiket.
Mikor aztán beérte a kiscicát, kénytelen volt a másik macska gazdájával is váltani pár szót.
- Hello. Szép a macskád - közölte semleges hangnemben, mert nem tudhatta, hogy a lány mennyire lesz mérges a rohanvást képbe robbanó Sherlock miatt, de még akart egy kis időt szerezni a macskájának az ismerkedésre, biztos ami biztos.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2014. október 15. 21:44 Ugrás a poszthoz

Lavia Stark

Szerencsére nem történt nagyobb baj, és a két cica nem összeverekedni akart, hanem csak barátságos mérkőzésbe kezdtek egymással, aminek a tétje látszólat az volt, hogy ki tud elevenebben rohangászni ide-oda. Érdekes volt Jared számára ez a viselkedés, hogy ennyire könnyen összebarátkoztak egymással, mintha csak egy alomból származtak volna, mert annyira más volt, mint az emberek világa. Nem először fordult meg az utóbbi időben a fejében, hogy érdemesebb lett volna macskának születni.
Mázli, hogy a gazdi sem tűnt mérgesnek, sőt, mintha még örült is volna, hogy dicsekedhet egy kicsit a kedvencével. Ezt mondjuk Jared is megértette, mert hasonlóképp büszke volt Sherlockra.
- Maine Coon..? - nézett a lányra kérdőn, aztán leesett neki, hogy valószínűleg egy macskafajta nevét hallja. Ennyire már tényleg nem volt képben, azt is csak azért tudta, hogy Sherlock ragdoll, mert az eladó elmondta neki a kereskedésben, egyébként mindenre gondolt volna, csak arra nem, hogy ezt kiderítse. A cica amúgy is sziámi mintás volt, különlegesség, de a szőre hosszú, és a testalkatán jött ki igazán a fajtája.
Közben a két macs elkezdte egymást kergetni a két fiatal lába körül, kész bújócskát kerekítve a játékból.
- Igen, ragdoll. Sherlocknak hívják. És a tiéd... Sebastian? - próbálkozott, mert kizárásos alapon csak a macskának kiabálhatott az előbb az ismeretlen lány.
- Én Jared vagyok - nyújtott kezet a fiú végül a másiknak, mert kezdte zavarni, hogy még ennyi udvariasságot sem engedett meg magának. Alapvetően nagyon is jól nevelt fiú volt, csak éppenséggel nem szeretett barátkozni.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2014. október 15. 22:24 Ugrás a poszthoz

Lavia

- Igen, róla kapta a nevét - bólintott a fiú. - Ketten tartjuk a bátyámmal, és mindkettőnknek nagy kedvence a történet - tette hozzá, magyarázatképp, hogy miért is az a neve a cicának, ami. Persze az is tény, hogy amennyit agyaltak rajta, örültek, hogy legalább ebben végre meg tudtak egyezni, és nem kellett újabb órákat ötletelésre szánni.
- Pedig ezekért a festményekért nem lenne nagy kár... - fintorgott Jared, vetve egy undorodó pillantást a vénasszonyra, akinek be nem állt a szája. Néha megfordult a fejében, hogy nem kellene olyan festményeket készíteni, amik beszélni is tudnak, mert nem csak hogy idegesítőek, de még árulók is lehetnek.
Azon már nem lepődött meg, hogy a lány rögtön rájött, hogy melyik házból való, hiszen itt annyira különös volt, hogy akik együtt laktak, egyféle ruhában is jártak, hogy gyakorlatilag eltéveszteni sem lehetett. Neki mondjuk nem volt problémája az egyenruhájával, de túlságosan nyíltnak tartotta ezt az egészet, mert nem biztos, hogy mindenkivel szerette volna közölni, hogy hol lehet őt megtalálni - legalábbis esténként. Ennek ellenére bólintott, mert le nm tagadhatta, és most okot sem látott rá, azonban azt nem tette szóvá, hogy a lány meg minden bizonnyal rellonos, mert túl nyilvánvaló lett volna. A következő kérdésre azonban válaszolni kellett.
- Igen, most kezdtem itt tanulni - fontos volt a megfogalmazás, még akkor is, ha a másik nem sejthette, mert csalóka látszat csupán az elsős lét. Mivel eddig magántanuló volt, már rég túlhaladta az itteni elsősök szintjét, de a tudásával nem szokott kérkedni, főleg mert nem minden téren fedi a tananyagot, inkább szépen bejárt órákra és megírta a házi feladatokat. Elsődleges a beolvadás.
- Mennyi idős a cicád? - kérdezte aztán, hogy terelje kicsit a kényes témát.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2014. október 15. 23:18 Ugrás a poszthoz

Lavia

- Akkor nagyon eleven kis jószágod van - jegyezte meg Jared, és a másik macskát elnézve valóban, simán kinézte belőle az ilyen tetteket. Nem volt benne biztos, hogy Sherlock milyen lesz felnőttnek, de a boltos szerint a ragdollok nem véletlen kapták a nevüket, mert egyszerűen ott maradnak, ahova lerakják őket. Ez mondjuk nem hátrány, mert nem igazán szerette volna, ha folyton csatangol a kedvence.
Megmosolyogta a lány szavait, mert szívéből szólt, mikor a a festmények szájának beragasztásáról esett szó.
- Én nem vagyok oda túlzottan a szószátyár fajtákért, sokkal jobban szeretem a szó szerint vett csendéleteket - magyarázta, majd maga is vetett még pár rosszalló pillantást a szájaló darabokra. Nem, ezt tényleg lehetetlen hosszú távon kibírni.
Aztán Sebastian kora került szóba, és Jared igencsak elhűlt, mikor megtudta, hogy már két éves.
- Én azt hittem még kölyök... - fogalmazta meg tömören a véleményét kissé csodálkozva. Ebben aztán benne foglaltatott az is, hogy nem érti, hogy lehet ilyen bohóc egy ekkora macska, de az is, hogy ő nem tudta, hogy a felnőtt macskák is ennyire játékosak.
- Sherlock még csak most négy hónapos - mondta, körülbelül tippelve a kort, mert az eladó sem tudta pontosan megmondani. - Mondd csak, nem lefele indultatok véletlen ti is? - kérdezte aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve. Mivel se a macskán se a gazdáján nem látta nyomát, hogy kimentek volna a saras világba, így abban biztos volt, hogy nem most jöttek vissza kintről. - Mert elég jól eljátszanak... - utalt rá a maga módján, hogy nem szívesen vinné el rögtön Sherlockot az új játszópajtijától, viszont a festmények egyre jobban idegesítették.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2014. október 16. 21:05 Ugrás a poszthoz

Gareth

Jared egész nap tűkön ült, alig bírt nyugton maradni az órákon, hiába volt alapvetően nyugodt természetű, mert tudta, hogy nagy nap a mai. A testvére éjjel befejezte az iránytűiket, ami nem mást jelentett, mint hogy le kell tesztelni. Mivel különböző évfolyamokra jártak, így nap közben nem nagyon találkoztak, ezért - na meg a kíváncsi szempárok miatt - lehetetlen lett volna rögtön reggelről megejteni a próbát, úgyhogy a fiúnak ki kellett várni, hogy minden kötelező programnak vége legyen, csak úgy neki, mint a bátyja számára.
És aztán eljött az idő! Kipróbálhatták a találmányt, amin hosszan dolgoztak, és most végre elkészült! Legalábbis valószínűleg, de majd most ugrik a majom a vízbe, ha terepen is bevetik. Eddig csak a zárt ajtók mögött lettek előzetes tesztek végezve, amik pozitív eredményekkel kecsegtettek, de szokták mondani, hogy "a puding próbája az evés", és ez nincs másképp a találmányokkal sem. Csak ott a használat során dőlnek el a dolgok.
Egész vidáman lépdelt testvére mellett lefelé a lépcsőkön, hogy kijussanak a szabadba. Egyelőre inkább nyílt színen akarták tesztelni a szép kis iránytűket, úgyhogy a már korábban felfedezett rét felé mentek.
Tenyerében ott szorongatta saját alkalmatosságát, egy fekete-kék szépséget, ami pehelykönnyen simult tenyerébe, és csak arra várt, hogy végre használatba lépjen. Jarednek nagyon tetszett a kis mágikus tárgy, mert felületének simasága jól esett ujjainak, és akár a nyakában is hordhatta, anélkül, hogy bárki felfedezte volna, hogy különlegesség van nála.
- Itt jó is lesz, nem? - kérdezte, mikor megálltak a rét szélén, és kicsit megmozgatta tagjait. Jól esett neki a hűvös, tiszta levegő, a kastély bezártsága után. - Hogy csináljuk? - nézett fel bátyjára.
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2014. október 16. 21:22
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2014. október 16. 21:26 Ugrás a poszthoz

Gareth

Ahogy a testvére elővette a saját iránytűjét, Jared is odafordult hozzá, és árgus szemekkel figyelte a mozdulatokat, amit a másik végzett, miközben a kezébe nyomott lapot szorongatta. Ez volt mindig a legizgalmasabb része a feltalálásnak, mert ha sikerült és minden megfelelően működött, az valami hihetetlen felemelő érzés volt, viszont ha kijöttek még hibák, akkor volt min dolgozni tovább.
A halk parancs hatására moccant a tű és Jared még a szája szélét is beharapta, úgy nézte, és csak akkor merte kifújni a levegőt, mikor a mágnest is elvette már a szerkezettől a testvére.
- Rendben - bólintott, és kinyitotta tenyerét, másik kezével pedig elővette a pálcát, hogy az előző mozdulatokat ő is megismételje. Aztán, ha már a tű beállt, akkor odanyújtotta Gareth felé, hogy leellenőrizze az övét is a mágnessel. - Ez is jó - állapította meg, mikor meg se moccant a jelző. Ez jó hír volt, mert az alapfunkció helyen működött. Akkor most jöjjenek az extrák!
Kibontotta a papírt, amit kapott, és megnézte a listát.
- Jöjjön keresési funkció? - nézett fel a bátyjára. Az iránytűk elméletileg képesek voltak megtalálni egymást, tehát pontosan megmutatni a másik szerkezet irányát a térben. Ha Gareth igent mondott, akkor újabb kérdést tett fel.
- Maradj itt, én meg elbújok, rendben?
Amennyiben a testvére egyet értett, akkor el is indult a rét széle felé, kinézve magának egy szimpatikus fás sávot. Jónak tűnt, mert elég messze esett a testvérétől, aztán mikor odaért, lecsüccsent egy kidőlt fa törzsére és várt.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2014. október 16. 21:35 Ugrás a poszthoz

Gareth

Szép csendben várt, amíg a másik motyorászott még egy kicsit távolabb, és csak néha lesett ki a fák közötti réseken, hogy vajon mit is csinál épp a testvére. Jól ki tudta venni innen, ahogy jegyzetel, úgyhogy megint kipróbált egy funkciót, aztán nemsokára el is indult felé, hol a tűre, hol a lába elé figyelve. Mikor köszönt, akkor Jared már várta, és az arcáról olvasni lehetett, hogy mennyire örül annak, hogy a másik pontosan idetalált. Ezek szerint ezt is jól csinálták, bár arra még kíváncsi lett volna, hogy milyen távolságból működik a dolog. Nem volt benne biztos, hogy elég erős a bűbáj ahhoz, hogy mondjuk a világ másik feléről is elirányítsa őket egymáshoz, de ki tudja..?
Most ő következett, úgyhogy visszafordult a fa mögé, amíg a bátyja búvóhelyet keresett. Megjelölte a helyet a fa törzse mellett, ahol állt, bár pár pillanatig el kellett rajta gondolkodnia, hogy mi is a pontos mozdulat, de aztán eszébe jutott, és egy félmosollyal nézte, ahogy a kimondott szó egy pillanatra kéken tűnik fel a fekete háttéren, és gyorsan le is jegyezte az eredményeket.
Ez után a másik iránytű megkeresése következett. Nem tudott nem vigyorogni ismét azon, hogy Gareth szerkentyűjének egy rózsa a jele, és újfent egy gondolattal adózott annak, hogy vajon honnan is szedhet a másik ilyen neveket, mint amiket rendre kitalál, de igazából nem zavarta.
A Vesper kitartóan mutatta az egyik irányt a fiúnak, úgyhogy arra indult el. Először azt hitte, hogy téves a jelzés, mert akárhogy nézte, sehol sem látta Gareth-et, de aztán nagy kő esett le a szívéről, mikor végül rátalált a vigyorgó másikra. Egyszerűen csak annyira jól elbújt, hogy bár a szerkezet jelezte őt, Jared szeme volt kevés ahhoz, hogy meglássa.
- Minden jól működik. Szerintem eddig sikernek könyvelhetjük el a dolgot. Van még valamilyen napirendi pont..? – kukkantott a papírba, mert már nem volt biztos benne, hogy mit is akartak még kipróbálni.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2014. október 16. 21:38 Ugrás a poszthoz

Gareth

Örült neki, hogy végül ezen a próbán is átment az iránytűje, úgyhogy most már egészen bizakodó volt a befejezést illetően is. Miután kiderült, hogy mi az utolsó próba,a fiú bólintott testvére kérdésére.
- Megjelöltem azt a helyet, ahol vártam rád - bökött a fejével abba az irányba, amerről jött. Szerencsére a hely útba esett, ha visszafelé indultak a kastélyba, úgyhogy még csak igazán nagy kitérőt sem kellett tenni miatta. Kíváncsi volt ennek az eredményére is, mert ha eléggé pontosak a szerkezetek, akkor nagyjából készen is vannak. Persze mindig van valami finomítani való vagy új ötlet, hogy talán nem is kellene a kész szót használnia, pláne nem neki, aki ennyit foglalkozik találmányokkal.
Mikor Gareth nekiállt a beállítások elvégzésének, akkor maga is hozzáfogott, hogy egy séta alatt letudhassák az egészet. Miután kiadta a parancsot a tűnek, az a megfelelő irányba fordult, és a fiú szépen el is indult arra. Közvetlenül a fa törzse mellett állt, mikor a jelölést végezte, tehát ehhez képest kell megfigyelni, hogy mennyire is pontos az alkotásuk.
Menet közben úgy tűnt, hogy minden rendben lesz, viszont mielőtt a fa mellé értek, már idejekorán elkezdett forogni a tű. Körülbelül öt láb volt az eltérés, ami annyira nem nagy, hogy gondot okozzon, viszont lehetne még ennél is pontosabb.
- Tudunk rajta majd állítani még szerinted? - kérdezte Gareth-et, mert nem volt benne biztos, hogy jelenleg nem-e ez a maximum, amit képesek kihozni belőle. Mindenesetre, ha kiderült, hogy a bátyja iránytűje mit tud, akkor kiderül, hogy melyik is sikerült jobban, és mennyire kell a másikat még mindenképp fejleszteni.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2014. október 16. 21:43 Ugrás a poszthoz

Gareth

Miután visszakövették a Wandering Rose álltal mutatott útvonalat, kiderült, hogy Gareth iránytűje valamivel pontosabb, mint a Vesper. Más ember talán ilyenkor bánkódott volna Jared helyében, ő viszont a kihívást látta a dologban, mert el kellett érni, hogy a kisebb szerkezet is legalább így működjön.
- Meg kell majd próbáljuk azzal a módszerrel, amit a tiednél használtál, és akkor majd meglátjuk, mennyit számít a mérete - nézegette a tenyerében a fiú az iránytűt, aztán összecsukta és a nyakába akasztotta, főleg, mert a testvére láthatóan már a lábán is alig állt. Azért nem lehetett neki könnyű így csinálni végig a napot.
- Egy kávé rendel a feltaláló uraságnak - vigyorgott jókedvűen Jared, majd el is indult a konyha felé, hogy teljesítse testvére kívánságát, elvégre igencsak megérdemelte. Útközben viszont nem tudta megállni, hogy ne fejezze ki lelkesedését és örömét.
- Azért nem gondoltam volna, hogy ennyire jól fognak sikerülni. Arra számítottam, hogy több gond lesz, főleg azzal, hogy mennyire pontosan találják meg egymást az iránytűk, és ehhez képest az a funkció még pontosabb is volt, mint az adott hely megtalálása. Innen már tényleg csak pár lépés, hogy majdnem tökéletesek legyenek! - nézett a másikra boldogan. Mindig ennyire feldobta, ha egy-egy ötletüket sikerült megvalósítani, mert ez nem csak a tudásuk, hanem az együtt dolgozás képességének és az összhangjuknak a dicsérete is volt.
Szerencsére a konyha azonban nem volt különösebben messze, így Gareth-nek sem kellett túl messzire mennie, és Jarednek sem maradt több ideje a szócséplésre, mert ígéretéhez híven neki is látott a nemes feladatnak, hogy kávét szerezzen testvérének. Mivel lefőzni nem tudta, jobb híján állt az egyik manó mellett, megvárta, míg bögrébe kerül a folyadék, aztán pedig szervírozta Gareth-nek.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2014. október 16. 22:39 Ugrás a poszthoz

Lavia

Jared meglehetősen komótosan és kissé morcosan érkezett meg a konyhába. Valamiért az Eridonban nem voltak hozzávalók, talán mert a manóknak volt túl sok dolguk így vacsoratájt, vagy csak valami akadályozta a szállítást, ki tudja? A lényeg az volt, hogy a fiú kénytelen volt lemenni a hosszú lépcsősoron ahhoz, hogy ételhez jusson, ami nem tetszett neki. Ráadásul annyira tele volt a Nagyterem, hogy meg se próbált bemenni, mert nem kívánt idegenekkel társalogni, így végül a konyhában kötött ki.
Igaza volt, tényleg nagy volt a nyüzsgés, így nem is zargatta a manókat, inkább csak kinézett magának egy üres konyhapultot, és teljesen véletlenszerű hozzávalókból összedobott egy szendvicset. Volt benne minden, az alap kenyérszeleten vaj helyett ketchup, szalámi, sajt, főtt tojás karikák és olívabogyó. Forró teát töltött még bögrébe, aztán leült egy sarokban, mert a tányért és a poharat nem akarta kivinni a konyhából, és amúgy is nehéz lett volna végigegyensúlyozni a helyiségen, miközben apró termetű lények rohangálnak körülötte.
Utolsó mozdulattal még egy kupac szalámit csomagostul zsebre is vágott, arra gondolva, hogy jó lesz majd Sherlocknak. Egyelőre még túl éhes volt ahhoz, hogy eszébe jusson, hogy a testvérének is vigyen enni, de talán majd még észbe kap, mielőtt visszaindul a körletébe...
Nem teketóriázott sokat, neki is látott hát az evésnek, mert hosszú volt a nap, és még várt rá egy kupac írnivaló is.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2014. október 19. 23:06 Ugrás a poszthoz

Lavia

A mindent bele szendvics finomabb lett végül, mint azt képzelte volna. Noha tényleg teljesen esetlegesek voltak a hozzávalók, jó ízűen nyammogott rajta, azzal a biztos tudattal, hogy ha már ez ennyire remekül megy, akkor éhen halni egyhamar biztosan nem fog. Valahol a szendvics felénél jutott eszébe, hogy valóban vinni kéne Garynek is, de annyira felerősödött a sürgés-forgás a konyhában, hogy most már nem sok esélyt látott rá, hogy ilyesmivel szórakozzon, amíg kicsit le nem csitulnak a dolgok.
Éppen ezért nem is sietett különösebben, hanem csak ráérősen rágicsálta a szendvicse sarkát, jobb dolga nem lévén. Igazából fel sem tűnt neki, hogy valaki más is bejött a helyiségbe, mert teljesen elbambult azon, ahogy az egyik manó a tejszínhabot verte. Komolyan nincs erre egyszerűbb mód, tényleg kézzel kell csinálni..?
Mikor aztán valaki megszólalt mellette, igencsak meglepődött. Felnézve a már ismerős macskás lányt, Laviát látta meg, kezében egy tál levessel.
- Semmi különös. Nagy volt a tömeg odafent, úgyhogy inkább ide jöttem vacsorázni - válaszolt a kérdésre. - Sherlock fent van az Eridonban, és szerintem épp azzal szórakozik, hogy kirágja egy mancsa ügyébe kerülő zokni sarkát - mosolyodott el halványan, mert szinte biztos volt benne, hogy valóban ez a helyzet. Az állatnak mostanában mániái lettek a zoknik.
- És Sebastian merre kószál? - érdeklődte aztán ő is, mert hiányolta a szép nagy kandúrt.
Aztán ahogy a lány rádöbbent, hogy talán kellemetlenséget okozott, a fiú megrázta a fejét.
- Dehogy, ha akarsz nyugodtan egyél velem - válaszolta, bár arra azért nem vetemedett volna, hogy a szendvicsét is felajánlja, mert túlságosan ízlett neki. - Te sem szereted az ekkora tömeget? - bökött aztán a fejével a Nagyterem irányába.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2014. október 26. 20:35 Ugrás a poszthoz

Lavia

Mosolyogva bólintott egyet. Sejtette, hogy a lánynak is lesznek hasonló tapasztalatai, elvégre a macskák híresek arról, hogy képesek galibát csinálni, az övé pedig még külsőre is született csínytevőnek tűnt. Sherlock ennél azért valószínűleg jóval nyugodtabb lesz felnőtt korára, most viszont még bőven benne jár a kölyök létben, és ezzel meg is van magyarázva a viselkedése. Persze az is tény, hogy Jared bár morgott és mérgesnek tűnt, mikor a fent említetthez hasonló galibák történtek, de belül igazából remekül szórakozott a szőrös kis jószágon, még ha kevéske holmijukat is vágta esetleg tönkre.
- A te cicád szabadon mászkál a házban? - ütődött meg azért egy kicsit Jared, mert néha ugyan látott egy-két jószágot, de azokkal vagy ott volt a gazdájuk is, vagy szimplán úgy vélte, hogy kiszöktek. Igaz, Sebastian már felnőtt állat, de neki nem nagyon állt szándékában ennyire szabadjára engedni Sherlockot később sem. Igaz, a fiú mit sem tudott arról, hogy hogyan is érdemes leginkább macskát tartani, mert csak lassan szokta, egyáltalán lehet kedvence.
Miután megnyugtatta a lányt, hogy biztosan nem zavarja a jelenléte, Lavia kényelmesen elhelyezkedett, és beszélgetni kezdtek, immár nem csak macskákról.
Először a tömeg került terítékre, és hogy ki miért is eszik a konyhán. Jarednek csalódnia kellett, azt hitte, hogy hasonló emberbe botlott, mint ő maga, de a lány úgy nyilatkozott, hogy neki nincs baja azzal, ha sokan vannak körülötte, csak azzal, ha nem hagyják nyugodtan enni. Ez mondjuk teljesen érthető, viszont a fiú számára el is vágta a beszélgetés további folyamát. Hamar újabb témát is vett elő, részben mert nem volt szerencsés Angiláról társalogni számára, másrészt pedig mert azért nem szeretett volna teljes csöndben ücsörögni.
- És, te hányadikos vagy? - kérdezte aztán hirtelen ötlettől vezérelve. Nem rémlett neki, hogy legutóbb ezt is megbeszélték volna, csak a házak témájában volt biztos. Hát, maximum hülyének nézi őt a másik, amiért ennyit sem tud megjegyezni, ha mégis szóba került már.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2014. november 8. 15:16 Ugrás a poszthoz

Gareth - November 11., negyed tájt éjfél felé

Az egyik sötét folyosón rohantak végig, igyekezve csendben maradni, de ez csak az után sikerült maradéktalanul, hogy volt esélyük elővenni a pálcát és segíteni a lépteik zaján. Egy valami biztos - a kis szerkezetük ugyan működött, mert jelezte, hogy prefektus jár a környéken, viszont túl soká figyelmeztette őket, és ekkorra már észrevette őket az a másik is.
Az előnyük mégis megvolt, mert legalább tudták, hogy melyik irányban nyerhetnek egérutat, viszont az idegen folyton a nyomukban volt. Kitartó, annyi szent...
Az este hosszúra nyúlt az üldözéses jelenet előtt, mert a prefektusdetektoron dolgoztak. Talán nem volt a legjobb ötlet, de mivel úgy tűnt, hogy az első verzió már használható, rögtön ki is akarták próbálni, úgyhogy nekiveselkedtek, és kimentek a folyosókra kószálni egyet. Jó sokáig nem történt semmi, úgyhogy már azt fontolgatták, hogy talán mégsem úgy sikerült a találmány, mint szerették volna, de aztán egyszer csak megmozdultak a prefektus jöttét jelző apró szikrák, és megkezdődött a hajsza.
Jared lefékezett egy pillanatra, és fülelni kezdett.
- Nem tudom melyik folyosón van... - suttogta halkan, és valami furcsát mutatott a jelző is, középen lebegtek a szikrák... Ennek nem így kellene lennie. Irányba kellene mozdulnia, de akkor miért..?
- Ketten vannak! - jött rá, és egy pillanatnyi tanácstalanság villant át az arcán. Ki más üldözné őket, mint a prefektusok?
Villámgyorsan nézett szét, hogy merre menekülhetnének meg, mert úgy tűnt, hogy az útjukat elzárták. De vajon a prefektusok elhinnék, hogy ismernek olyan titkos folyosót, amit ők nem? Végül is... nem tudhatják, hogy kiket vettek üldözőbe, így azt sem, hogy minimális a helyismeretük.
- Gyere! - rántotta be a testvérét a legközelebb lévő ajtón, és hirtelen sötétség borult rájuk.
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2014. november 8. 15:17
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2014. november 8. 15:23 Ugrás a poszthoz

Gareth

Tulajdonképpen csak az összeszokottságuknak köszönhető, hogy nem kapták el őket már a második sarkon, mert így mindketten vakon bíztak a másik döntéseiben és gyors parancsaiban. Gareth gondoskodott a csapdákról, amik lelassíthatják az üldözőket, és a raktár ajtaja is épp a megfelelő helyen volt, viszont még így is maradt a tény, hogy talán ide is utánuk jönnek, hiszen logikusnak tűnhetett, hogy ott bujkálnak, ahol a legtöbb csapda vár a prefektusokra - na meg ha összetalálkoznak az üldözők, akkor valahol nyilván elhagyták a vadat.
Éppen ezért nem tiltakozott a döntés ellen, hogy szekrénybe bújjanak. Tudta, hogy nem lesz jó, de erősen kapaszkodott a valóságba és próbálta legyűrni saját démonait, de a fülében doboltak a valójában csak apró neszek, ahogy a szekrény fala visszhangozta mozdulataikat. Neki hangosnak tetszett, mellkasára ült a nyomás, és az az elemi félelem, ami mindig úrrá lett rajta a szűk helyeken.
Gareth hangja még elért hozzá, és nagy nehezen választ nyöszörgött.
- Mmhhmm - mozdította a kezét, hogy megmutassa a tenyerében a szikrák aprócska fényét. Jól esett látni a fényt, bár nem a sötétség riasztotta igazán. Szédülni kezdett ahogy levegőért kapkodott, és inkább lekuporodott a szekrény aljába, mielőtt baj lenne. Egy röpke pillanatra megfordult a fejében, hogy ennél talán jobb lenne az is, ha elkapnák őket, de aztán elhessegette a gondolatot, mert nem kellene felhívni magukra a figyelmet.
Gondolatai közé nem is olyan régi emlékek furakodtak, sötét árnyaikkal ülve meg elméjét, hogy egésze kicsinek és tehetetlennek érezze magát megint.
- Seth... - halk volt a hangja és szinte már könyörgő, bár tudta, hogy a másik is csak kevéssé tud segíteni, itt az a megoldás, ha kijutnak a szekrényből. De még várni kell, ki tudja mi történik odakint...
A bátyja ruhájába kapaszkodott, egy kis időre egészen gyerek lett megint, és ha valaki most látta volna, akkor könnyen rájöhetett volna, hogy meggyötört lelket rejteget a távolságtartó felszín. Szinte gondolataival egyszerre jutott el hozzájuk kintről valami csörömpölés és hangos szitkozódás, nyilván, ahogy az egyik prefektus belesétált valamelyik csapdájukba.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2014. november 8. 15:31 Ugrás a poszthoz

Gareth

Úgy érezte, mintha a szekrény falai egyre szűkülnének körülötte, pedig a józan eszével tudta, hogy ez lehetetlen. Mégis, ahogy ott kuporgott magára szakadni érezte a világot, és csak az mentette meg az összeomlástól, hogy mellette volt Gareth. Egészen hozzábújt, arcát a ruhájába fúrta. Otthon illata volt, de talán rossz ez a kifejezés, mert nem az a fajta otthon, amit boldogan hagytak ott, hanem az, ami védte őket - tulajdonképpen neki a testvére jelentette az otthont, és most már valahol Sherlock is.
- Ne okold magad... - Választ préselt ki magából, mert nem szerette, ha a testvére magára vesz minden felelősséget olyasmiért, amiben mindketten benne voltak. Nagy levegőket vett, hogy képes legyen folytatni, mert még volt mondanivalója.
- Nekem is lehetett volna több eszem. - Ebben a pillanatban nyílt a raktár ajtaja, egészen nyilvánvalóan azért, mert a prefektusok átjutottak minden csapdán és most átkutatják a környékbeli termeket. Jared hirtelen teljesen csendben maradt, annyit segített neki a bátyja közelsége, hogy legyen benne annyi, hogy még a lélegzetét is visszafogja, mert nem segített volna, ha a hangos és kétségbeesett szuszogása buktatja le őket. Léptek haladtak el a szekrény előtt, lassan, mintha az idegen azt mérlegelné, hogy megéri-e tovább menni és kutatni, de a szerencséjük úgy hozta, hogy egy lusta - vagy legalábbis a csapdák után meggyötört - hajszolót kaptak, így a prefektus szépen vissza is fordult, és az ajtó felé vette az irányt. Jarednek arra viszont már nem volt esze, hogy el tudja dönteni, biztonságos-e kimászniuk innen, úgyhogy ezt a bátyjára hagyta.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2014. november 8. 15:37 Ugrás a poszthoz

Gareth

- Mi egymásra vigyázunk - nagyon halovány volt a mosoly, amit sikerült előszednie, de ahogy behunyta a szemét és csak a bátyja karjait érezte maga körül, könnyebb volt elhinni, hogy tényleg nincs semmi baj. Persze az agyának egy belső zuga pontosan tisztában volt azzal, hogy szűk helyek ide vagy oda, itt nem igazán van mitől félnie, maximum egy dühös prefektus haragjától, aki viszont ugyanolyan diák, mint ők, mégis, az emlékek nem hagyták, hogy félvállról vegye azt, amit lehetett volna könnyedén is kezelni. Egy-egy hasonló eset után rendre elgondolkodott, hogy ez vajon örök életére így marad-e, vagy lesz még valaha jobb. Még szerencse, hogy az iskolában nem voltak liftek, ha azt kellene használnia valószínűleg mindennapos lenne nála a pánikroham, szekrénybe bújni pedig nem igazán akart a közeljövőben.
Aztán ahogy jött a prefektus, úgy el is ment, pár másodpercig még feszült csöndet hagyva maga után. Jared tudta, hogy Gareth valószínűleg azt figyeli, hogy mikor bújhatnak már ki végre biztonságosan a szekrényből, és ez a gondolat ha nehezen is, de elkezdte legyűrni a félelmét. Hiszen nem sokára vége!
A testvére puha érintésekkel jelzett neki, mikor már tiszta volt a terep, de Jared nem volt képes azonnal megmozdulni, csak mikor hallotta a szekrény ajtaját nyikordulni és a varázslat is elhangzott, akkor emelte fel a fejét, és lazított a szorításon. Beletelt jó pár másodpercbe, hogy meg is tudjon mozdulni, de aztán kimászott a szekrényből, és hatalmasat sóhajtva lerogyott elé.
- Köszi... - nézett fel kisvártatva félszegen a bátyjára. Senki másnak nem engedte volna, hogy így lássa őt, kicsinek és összetörtnek, tele félelemmel, de lehetett hét, tizennégy, vagy egyszer majd akár harminc éves is, abban biztos volt, hogy Gareth előtt nincs mit szégyellnie.
Csak mikor már elcsitultak a kedélyek, akkor jutott el addig, hogy rájött, hogy egy raktárba csöppentek.
- Szerinted érdemes lenne szétnézni? Hátha találunk valami hasznosat... - tekintgetett körbe, egyelőre még mindig a földön ülve, de már érdeklődően figyelve a helyet, ahova balsorsuk kényszerítette őket.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2014. november 8. 15:41 Ugrás a poszthoz

Gareth

Mindjárt szebb volt a világ, amint ott hagyhatta a szekrény szorongató mélyét, és újra egy tágasabb helyen lehetett. Ahogy ez megtörtént nem kellett sok idő, hogy a fiú érdekesebb dolgok után nézzen, mert a kíváncsisága határtalan volt. Így esett, hogy miután rájött, hogy lehet, hogy egy aranybányára bukkantak, már ami a kutatásaikat illeti, már fel is tápászkodott, és nekiállt nézelődni a polcok között.
Hamar el kellett ismernie, hogy úgy tűnik, alulmúlja a várakozásait a hely, de mivel nem volt jobb dolguk és azzal tisztában volt ő is, hogy egyelőre botorság lenne elindulni a szállásukra, nem állt meg az első kupac kacatnál, hanem előpecázta a saját pálcáját is, és szisztematikusan turkálta át a holmikat.
- Nos... igen - hagyta helyben a megjegyzést, mert az iménti játszótéri móka (avagy fogócska és bújócska) szépen példázta, hogy ez a szerkentyű mennyire is nem áll készen a használatra. Jared tulajdonképpen csak most gondolkodott el rajta, hogy vajon mi lett volna, ha elkapják őket, és így visszatekintve, a rettegéssel már a háta mögött, azért el kellett ismernie, hogy voltak mókás pillanatai a hajszának, főleg a csapdák állítása.
Már jó ideje csak a tárgyak zörgése, halk koppanása hallatszott, ahogy egymáshoz ütődtek néha, mikor egyszer csak Jared keze megállt a levegőben, és pár pillanatig meredten bámult egy pontra, aztán előre nyúlt, és a kezébe fogott egy nagyon szép, de értéktelen üveggolyót. Egy darabig méregette, mert nem volt benne biztos, hogy vajon nem csak a képzelete és az emlékei csalják-e meg évek távlatából, de aztán hangjában némi kérdő hangsúllyal fordult testvére felé:
- Gareth... - nyújtotta feléje a kis golyóbist, kíváncsian várva a reakciót, amiből kiderül, hogy vajon tényleg olyan-e, mint amire ő emlékszik.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2014. november 8. 15:45 Ugrás a poszthoz

Gareth

Kíváncsian várta, hogy a testvére mit fog szólni az aprósághoz, ami a keze ügyébe került. Kicsi volt még amikor ilyen üveggolyót ajándékozott a bátyjának, nem is volt benne biztos, hogy a színe tényleg ilyen volt-e, de Gareth reakciói egyértelműen elárulták, hogy a fiú jól emlékezett. Ő örült neki, hogy megtalálta a játékszert, mert kedves emlék volt neki, az egyik első olyan ajándék, amit a testvére tőle kapott. Egész jól emlékezett a napra, amikor megvásárolta a most előkerült golyó egyik testvérét. Egy szolgálóval kettesben sétáltak az utcán ruhavásárlás okán, mikor észrevett a földön egy érmét, odaszaladt, és aztán boldogan mutogatta az asszonynak, hogy mit talált. Az rámosolygott és mutatott neki egy kis boltocskát, egy ócskást, hogy ha szeretné, akkor benézhetnek oda, hogy elkölthesse a pénzt, már ha talál valamit olyan olcsón. Szinte pont úgy, mint most, a polcok között kutakodott a kisgyerek, hosszan nézelődve és kérdezgetve, hogy mire elég az érme, aztán végül rátalált egy filléres üveggolyókkal teli kosárkára, amibe beletúrt és egy kékes darabot húzott ki. Gareth a születésnapjára kapta tőle az apró játékot, ő pedig boldog volt, hogy kisgyerekként is tudott valamit adni, ami csak tőle, csak neki szólt. Aztán szép lassan feledésbe is merült részéről a golyó, nem látta többé, nem tudta, mi lett vele, és csak most jutott újra eszébe.
- Látod, nem is baj, hogy bekergettek minket ide! - vidult, örülve a gyerekkori emléknek. - Ki tudja, mit találhatunk még itt... Ahol ennyi ember megfordul, mint itt az iskolában, bármi előfordulhat - mondta, miközben a szemei már újra a polcokat pásztázták hasznos dolgokat keresgélve.
Gondolatai azonban hamar visszatértek a golyóhoz, és érdeklődve nézett fel testvérére.
- Tényleg, az eredetivel mi lett? - Úgy tippelte, hogy elveszett vagy valahol még mindig Gareth holmijai között lapul.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2014. november 8. 15:49 Ugrás a poszthoz

Gareth

Jared egyáltalán nem gondolta, hogy a történet ilyen fordulatot vesz. Ez több volt, mint amire számított, még ha meg nem is lepte túlságosan, hogy ilyesmi előfordulhatott, viszont egyelőre nem tudta eldönteni, hogy bánja-e, hogy felzaklatta a bátyját, vagy pedig jót tett azzal, hogy megmutatta neki az üveggolyót, mert Gareth nagyon erősen szorította, mintha nem akarná, hogy újra elvesszen.
A fiú egy darabig csöndben maradt a válasz után, és az arcáról olvasni lehetett azt a mély gyűlöletet, amit a férfi iránt érzett. Nem egy, nem két megaláztatást kellett tőle eltűrniük, mert a keménység és a szigor csak egy dolog, az nem tesz tönkre életeket, ha igazságossággal párosul, viszont az aljasság, az erővel való visszaélés mély sebeket ejt, mélyebbeket, mint az üvegszilánkok tehetnék.
Gareth kinyújtott tenyerén nem látszott semmi. A fiú jól tudta, hogy a dolog nem véletlen, mert ha egy gyermek keze össze van szabdalva, az olyan kérdéseket szülhet, amit a kicsiket gyötrők nem akarnak hallani, de mivel átérezte az egész helyzetet, tisztában volt vele, hogy ez a mozzanat nem a kézben okozott igazi sérülést.
Előre nyúlt, megszorítva a bátyja kezét egy pillanatra, lassan kialakuló férfias erővel de bíztatóan, büszkén - túl vannak a nehezén, ezen is, ilyesmit velük többé soha senki nem tehet. Aztán az elsuttogott szavakra újra előbújt belőle a bátyján csüggő gyermek, és megölelte testvérét, csak utána válaszolt.
- Rendben. Hozom a detektort.
Jared meglehetősen jó volt a beszéd nélküli kommunikációban, de ehhez kellett a bizalom, és hogy értse a másik érzéseit. Viszont noha kevés embert ismert, közülük legjobban Gareth-et, így reménykedett, hogy nem nyúlt nagyon mellé a reakcióval, és tényleg segíteni fog. Valahogy csak ki akarta mutatni, újra, hogy ők tényleg egy csapat.
Aztán elindult a raktár ajtaja felé, figyelve, hogy a másik fiú is jön-e vele.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2014. november 11. 21:49 Ugrás a poszthoz

Lavia

- Hm-hm... Érdekes - hümmögött Jared a szendvicse romjai felett, elraktározva magában az infót, hogy a macskák ilyesmire is rávehetők, már ha a természetük olyan, és valószínűleg csak akkor, ha megfelelő a nevelés. Hát, tény ami tény, ők Sherlockot csak mérsékelten nevelték, lévén azon kívül, amit az állatkereskedésben kaptak szóbeli macskahasználati utasítást, nem sok fogalmuk volt az állatok tartásáról. Jared maga leginkább úgy viselkedett a kis kedvencével, mint ahogy az ember a legjobb barátjával szokott, ennek pedig nem biztos, hogy szófogadó cica lesz az eredménye.
Lavia aztán rájött, hogy mit is bámul a fiú annyira, és hasonló gondolatoknak adott hangot, mint amik az ő fejében is forogtak.
- Nem hiszem, hogy kevésbé lennének boldogok akkor, ha nem szakadna le a habverésben a karjuk - jegyezte meg a fiú halkan, miközben régi manójukra gondolt, akinek nem egy sérelmet el kellett szenvednie az apjuktól. Azóta rokonszenvezett a kis lényekkel, mióta ilyesmit látott, mert valahogy át tudta érezni a helyzetüket, még ha szolgaságra soha nem is kényszerítette senki.
A hosszúra nyúlt csönd után Jared új témával jött elő, és a másik kapott is az alkalmon, hogy folytathassák a beszélgetést.
- Tényleg? Idősebbnek gondoltalak... - szaladt ki a száján, de nem megbántani akarta a lányt, pusztán csak őszinte volt, mert legalább negyedikesnek hitte a másikat. Nem igazán volt mondjuk lényeges a lány kora, legalábbis nem abból a szempontból, hogy akar-e vele a továbbiakban is szendvicsezni, pusztán csak nem volt jobb ötlete arra, hogy mit beszéljenek.
Közben aztán végzett is az étellel, és lassan szedelőzködni kezdett.
- Még csinálok egy ilyet a testvéremnek is, utána viszont megyek, ha nem gond - utalt a szendvicsre, és ha a lánynak nem volt súlyos ellenvetése, akkor neki is állt, hogy Gareth-nek is elkészítsen egy mindent bele szendvicset. A munka végeztével aztán újra Laviához fordult.
- További jó étvágyat, és remélem még találkozunk! - mondta udvariasan, aztán távozott, hogy újra bevehesse magát a szobájuk mélyére a könyvek közé.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. január 23. 20:55 Ugrás a poszthoz

Catherine Alexis Rawen

Jared fáradtan ballagott a Nagyterem felé, miközben igyekezet senkinek sem nekimenni. Nem volt könnyű dolga, szinte folyamatosan tanult és gyakorolt, mert a legilimencia azét nem volt olyan nagyon egyszerű tananyag, így hát a figyelme így estefelé már igencsak lankadt. Nem bánta volna, ha fent tud étkezni az Eridonban, de olyan tömeg volt a kis konyhájukban, hogy jobbnak látta elindulni lefelé, mert az egyik lány éppen akkor kezdte ecsetelni, hogy hogyan kell tortát sütni, mikor ő belépett. Na az kéne még, hogy befogják kuktának.
Mostanában egyébként már teljesen úgy érezte, hogy lassan olimpiai aranyat nyerne lépcsőzésből. Nem értette, hogy hogyan nem lehetett több dolgot egy szintre építeni ebben a kastélyban, mert így gyakorlatilag egész álló nap csak fel-le mászkált az órák helyszínei között. Már-már irigyelni kezdte a rellonosokat, akiknek ezek után már csak lefele kellett menni, hogy nyugovóra térhessenek, nem úgy mint neki, akinek még egy újabb torony megmászása volt este a feladata. Ha tudta volna, hogy mi az a tornaóra, akkor biztos gondolt volna rá, hogy nem csoda, hogy a tantárgyaik között nincs, felesleges is lenne.
Lezuttyant az egyik, bejárathoz igen közel eső székre, és felmérte a terepet. Volt itt minden finomság, na meg rengeteg ember, de szerencséje volt, mert az asztalnak azon a végén, ahol ő foglalt helyet, nem sokat tartózkodtak. Végül a krumplipüréért nyúlt és egy szelet rántott húsért, mert ezt az ételt itt tartózkodása alatt már sikerült nagyon megszeretnie, és nekilátott a falatozásnak. Közben persze arra is gondolt, hogy Sherlock mit fog vacsorázni, úgyhogy egy hússzelet szalvétába került és némi varázs után, hogy ne tocsogjon majd a zsebe a zsírtól, a nadrágjába. A macska biztosan örülni fog a finom falatoknak, elvégre valószínűleg azt se tudja, hogy mi az az egér.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. január 23. 21:49 Ugrás a poszthoz

Catherine Alexis Rawen

Éppen emelte a villát a szájához, mikor hirtelen hátulról nagyot taszajtottak rajta. Hirtelen nem is tudta mihez fogjon, azt ellenőrizze-e, hogy átlyukasztotta-e az evőeszközével az arcát, vagy inkább az öléből próbálja meg eltüntetni a ruháján landolt vacsorát.
Végül, mivel az arca tulajdonképpen nem fájt, és sehonnan sem jött nagy mennyiségű vér, inkább az utóbbinál maradt. Közben - láss csodát - megszólalt az is, aki a balesetet okozta. Érdekes, eddig Jared úgy gondolta, hogy itt az a szokás, hogy ilyenkor az ember úgy lép le, hogy véletlenül se tudják, hogy ő volt a tettes. Legalábbis eddig ezt tapasztalta.
Nem túl szépen nézett fel a lányra, sőt, mondhatni a szemével ölni tudott volna, ha egy ilyen mértékű vétséget egyáltalán elegendőnek ítélt volna ahhoz, hogy megerőltesse magát, de nem szólt semmit, csak elővette a pálcáját. Nem, nem a lányra fogta, hanem inkább a ruhájára, ami kapott egy tisztítást, hogy legalább nagyjából nézzen ki valahogy, amíg visszajut majd a szobájába.
- Legközelebb óvatosabban - mellékelte a mozdulatsorhoz. - Komolyabb balesetet is okozhattál volna - mutatott a villára, de hangja leginkább kimért volt, semmint mérges vagy feddő. Alapból nem volt természete az ordibálás, főleg nem ennyire piti dolgok miatt, még akkor sem, ha nem esett neki jól a krumpliban fürdés. Azt viszont elkönyvelhetjük, hogy ezek után biztosan nem közelíti meg egyhamar újra a Nagytermet.
- Mindenesetre legalább megerősítettél a gondolatban, hogy nem kéne többé itt étkeznem - tette szóvá gondolatait, ha a lány még mindig ott volt mellette.
Eltűnődve nézett aztán az üres tányérra újra. Töltse meg? Vagy hagyja a fenébe az egészet és kunyeráljon az eridonos lányok tortájából? Áh, biztos nem adnának, mivel egyikükkel sem szokott leállni beszélgetni... Fenébe.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. január 24. 00:00 Ugrás a poszthoz

Catherine Alexis Rawen

- Ezt úgy mondod, mintha tehetnék róla, hogy nem normálisak - vetett a lányra egy újabb üres pillantást. Maradjunk annyiban, hogy nem volt véletlen, hogy nem sűrűn beszélt itt emberekkel, és hogy egyáltalán nem vágyott a társaságukra. Éretlen bagázs, folyton baromságokat csinálnak.
Úgy tűnt az ismeretlen viszont szeretné enyhíteni a kárt némi beszélgetéssel, amire Jared gondolatban megvonta a vállát, elvégre nem hal bele és Gareth is gyakran emlegeti, hogy jó lenne ha barátkozna. Ha azt nem is fog, de legalább elmondhatja, hogy nem egyedül evett.
- Jah, nem rossz. Egyik nagy kedvencem... volt... a mai vacsora - vetett még egy pillantást az étel romjaira, aztán mivel teljesen elment tőle a kedve, inkább a sütemények után nyúlt végül.
Fél úton állította meg a mozdulatban, hogy a lány kezet nyújtott, úgyhogy egy röpke pillanatra felkelt a helyéről, amíg viszonozta a gesztust, aztán vissza is ült.
- Jared Nightingale - mutatkozott be ő is, de még mindig nem volt hajlandó reagálni a bocsánatkérésre. Nem azért, mert újra akarta volna hallani, hanem azért, mert nem tudta volna nyugodt szívvel azt mondani, hogy nem baj, mert az meg nem lett volna igaz. Igenis baj, de nem fog ezen pörögni, inkább lépjenek tovább.
A háztársakat meg úgy az egész népséget való említés azonban magasra szalasztotta a szemöldökét.
- Nem mondod komolyan... - nézett csodálkozva a lányra, miközben azon gondolkodott, hogy mi a francért jó egyeseknek, ha sokan vannak körülöttük, és mégis mi a csudáért lenne jobb úgy enni, hogy kinézik a szádból az ételt.
- Szerintem sokkal kényelmesebb és megnyugtatóbb, ha az ember nem közösségben étkezik - mondta aztán. - Egyrészt nem kell másokhoz igazodni, nem vonják el a figyelmed, és maximum saját magad tudod az öledbe borítani az ételt. - Itt azért már nem állta meg, hogy ne vigyorodjon el egy kicsit, mert igen, szívatta a lányt, mert miért is ne.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. január 24. 00:54 Ugrás a poszthoz

Cat

- Rendben, Cat - jegyezte meg magának a fiú a nevet. Elég gyakorinak tűnt erre, nem lesz nehéz emlékeznie rá. Közben nekilátott, hogy megegye a süteményét, vigaszdíjként, ha már így alakult az este.
Nem sokkal később már kényesebb témák felé terelődött a szó. Látszott a lányon, hogy nem érti, hogy Jared miért bámul úgy rá, mint aki még nem látott embert, és egy hasonló pillantást kapott ő is a lánytól. Ahha. Megint egy "imádjuk egymást gyerekek" típusú emberbe futott volna bele? Tényleg nincs ma szerencséje.
A kifakadásra aztán a lány felé fordult, lerakta a kezéből az édességet, és komoly arccal mondta.
- Az állításodban két hiba van. Egyrészt az, hogy jobb másokkal, mint egyedül. Ez így nem igaz. Jobb néhány különleges és fontos emberrel, mint egyedül, de nem másokkal, akikbe beletartoznak az évfolyamtársak, szobatársak, meg úgy általában az összes ember a világon - mondta, aztán kisvártatva folytatta. - A második pont pedig ugyanezért hibás. Az állatok remekül pótolják az emberi társaságot. Úgy igaz, amit mondasz, ha azt állítod, hogy a számodra különleges embereket nem tudják helyettesíteni. Ezt mondod? - kérdezett vissza, mert roppant kíváncsivá tette, hogy a másik tulajdonképpen mire gondolhatott. Meglehet, hogy valójában nincs is olyan nagy nézetkülönbség kettejük között, mint ahogy elsőre tűnik, de ki tudja, nem lát a fejébe. Illetve láthatna, ha akarna, de ahhoz pálca kellene és varázsszó, na meg egyáltalán hajlandóság arra, hogy bárkinek is az agyába nézzen, már pedig neki olyanja nincs.
A lány aztán hirtelen határozottan letörtnek tűnt, de mivel Jarednek halvány lila gőze sem volt róla, hogy mi nyomja annyira ennek az idegennek a lelkét, ezt a tényt inkább figyelmen kívül hagyta.
- Ah... Megint téves. Hagyjuk - legyintett aztán, mikor meghallotta az újabb mondatot. Pedig igazán azt hitte, hogy annyira nem volt bonyolult, amit kifejtett az előbb. - Szerintem inkább egyél valamit, ha már itt vagy - javasolta, és igazán csak egy egészen kicsit volt a gondolatai között, hogy ha tele a másik szája, akkor nem fog beszélni. Remélhetőleg.
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2015. január 24. 00:58
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. január 24. 20:40 Ugrás a poszthoz

2015.január 22.
Osztrovszky K. Konstantin

Kicsit már sok volt Jarednek a zaj, amivel a többiek körbevették őt a kastélyban, úgyhogy már kora reggel lement a faluba, hogy macskaeledelt vegyen, amit rögtön a zsebébe mélyesztet, aztán keressen magának valami békés helyet, mivel a tanár, aki az első két órájukat tartotta volna, hirtelen beteg lett, úgyhogy a fél délelőtt szabad volt számára. A szobájuk ugyan általában kellemes volt és békés, de most vendéget vitt a másik szobatársuk, ami a fiúnak annyira nem tetszett, úgyhogy inkább más elfoglaltságot keresett, semmint hogy őket hallgassa. Ráadásul, mivel délután legilimenciára is mennie kellett, így jó lett volna még előtte gyakorolni valamicskét, amit úgy nem tudott megtenni, hogy mindenki körülötte mászkált.
Így jutott a stéghez, ami kiváló helynek tűnt egy kis magányos varázsláshoz. Sehol egy teremtett lélek, csak néhány madár repült el olykor a tó fölött, úgyhogy nem kellett aggódnia, hogy probléma lesz. Fel is ült a korlátra még azon a részen, ami nem a víz fölött volt - nem szokott ügyetlenkedni, de látta maga előtt, ahogy beejti a vízbe a pálcát, úgyhogy inkább nem kísérletezett -, és neki is állt.
Nem nagyon figyelte, hogy mennyi idő telt el, mert felváltva próbált abba a nyugalmi állapotba kerülni, amit Gareth-tel már elért, és csak úgy simán nézelődni körbe, hogy pihenjen. Egy ilyen szieszta után aztán lecsukta a szemét, koncentrált, a pálcával megtette a kellő mozdulatot, és kimondta:
- Legilimens.
De ahogy ebben a pillanatban felnézett egy másik szempár került elé, és hirtelen képek tömege a fejébe.
Furcsa, zavarbaejtő képek, mint például egy gyertyafényes vacsora, egy zuhanyzó... Te jó isten. Megint egy másik lány pont itt a stégnél, és... Jared egyszerűen nem tudott elég gyorsan kihátrálni a varázslatból, hogy ne az legyen a vége, hogy teljesen elvörösödve bámulta a férfit, akinek akaratlanul is belemászott a fejébe. Ritka az a pillanat, amikor nem tud megszólalni, de ez most ilyen volt, csak ült ott tovább égő arccal, és pislogott a másikra, hogy most mi lesz.
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. január 24. 22:28 Ugrás a poszthoz

Osztrovszky K. Konstantin

Az idegen nem kezdett el üvöltözni, de még csak meg sem akarta átkozni, ellenben roppant zavartan nézett rá, amiből Jared arra engedett következtetni, hogy vagy nem jött rá, hogy éppen belemásztak a fejébe, vagy csak nem érdekli. Akármelyik is volt a megfelelő válasz, nem ő és nem most fogja felhívni a figyelmét erre a tényre.
Egyébként is, kifejezetten meggyötörtnek tűnt a férfi, a ruhája gyűrött volt, és ahogy elhaladt mellette, meg kellett állapítania, hogy az illata sem éppen kellemes.
- Lyukasórám van - válaszolta a fiú a kérdésre, majd elővette a zsebéből az óráját, hogy a kérdésre is felelhessen. - Kilenc óra lesz tíz perc múlva - mondta, és kicsit ő maga is meglepődött, mert nem gondolta, hogy ennyi időt elszórakozott itt.
A másik közben letámaszkodott a vizet nézni, és nagyon úgy tűnt, hogy a következőkben ezt akarja csinálni, mert teljesen elmerült a látványban. Jared el is kezdett gondolkodni, hogy most mit kellene csinálnia, maradjon itt, vagy menjen vissza a kastélyba, hiszen kezdett kínossá válni a csönd. Végül győzött az a fele, amelyik szarvacskát viselt a fején, és továbbra is ott maradt a korláton, viszont meglehetősen semleges hangon tudatta a férfivel az észrevételét.
- Igazán kellemesen néz ki a barátnője - mondta. - Khm... Mindegyik - tette hozzá, és a hangja ugyan vigyorgott, de ő maga továbbra is fapofával nézte az idegent, amihez szerencsére már nem társult vöröses arcszín. Úgy nem lett volna valami meggyőző a piszkálódása.
Kíváncsi volt, hogy a másik mit tesz most, biztonság kedvéért alaposan megmarkolta a pálcáját is, még ha minden képessége ellenére is valószínű volt, hogy nem tudná felvenni a versenyt egy felnőtt mágussal. Na de az is tény, hogy talán még a dolgok ilyetén fordulatát sem bánta volna nagyon, mert utóbb már kezdett berozsdásodni varázslás terén.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Jared S. Nightingale összes hozzászólása (401 darab)

Oldalak: [1] 2 3 ... 13 14 » Fel