Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Az elmúlt hónapokban Kati akarva-akaratlan memorizálta a katstély alaprajzát, emeletről-emeletre és termenként, részben a járőrözések miatt, de inkább azért, mert két év bezártság után hatalmasnak hatott a tér. A gyengélkedőt ezen a ponton álmából felébresztve, de akár vakon is megtalálja - most pedig pontosan erre van szüksége. Persze, egyszerűbb lenne, ha időben elindult volna, azonban az auráról sosem tudja, mennyivel előre jelzi a következő rohamot. Tanársegéd, és bár Helvey elnézi neki a hiányzásait, a telihold miatt nem akarta egyedül hagyni a vizsgaelőkészületekkel. Mire végzett az utolsó adag feladatlap sokszorosításával és gondoskodott az üvegház növényeiről, már alig látott a szeme előtt táncoló fekete foltoktól.
Lassan halad, mert időnként meg kell állnia - a lépcsőzéstől csak élesebben hasogat a feje, a szédülés miatt pedig folyton kapaszkodó vagy támaszték után tapogatózik. Összeszorítja a fogát, igyekezve számolni magában, de lélegzete meg-megremeg, amikor a fájdalom mintha a szemgödrébe fúródna. Kicsordul a könnye, ami megalázó, de legalább nincs itt senki, aki látná, még tartanak az órák. Vagyis senkinek se kellene lennie, azonban valahol mögötte az egyik sarkon épp bekanyakordik valaki, aki ordenáré módon káromkodik, valami furcsa zaj által kísérve. A temperamentuma lobot vet és legszívesebben kérdezés nélkül rontást küldene a fiúra, ha látná és ha nem hasítana hangjától belé a fájdalom. A falnak dől vállával, megpróbálva befogni a fülét és várja, hogy a másik elhúzzon innen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Merlinre, halkabban!-* sziszegi, minden szónál összeránduló vonásokkal, amik eleve túl sápadtak az egészségeshez. Mintha izzadna is, homloka furcsán fényes. A saját hangját leginkább színpadi suttogás szintjén tartva. A lüktetés egy picit enyhül, ahogy nem érkeznek újabb hangok, ő pedig leereszti a kezeit. Kinyitja a szemét, hunyorogva, de őszintén szólva legfeljebb Zalán vállából és cipőjéből lát darabkákat, az arcát elfedik a fekete foltok. Inkább visszabújik a sötétbe, pedig indokolt lenne megkérdeznie, mit is keres eme szerencsétlen az órák alatt erre. Két lüktetés között nincs elég ideje, hogy gondolatokat formáljon.
- Migrén,- közli rekedtesen, kinyúlva a fal irányába, hogy eltolhassa magát tőle és folytassa útját a gyengélkedő felé. Talán egy fél folyosó választja el tőle, de aki a második emeletre tette, igazi szadista volt - az erőlködéstől bizonytalanok a mozdulatai. Segítséget viszont nem kér, mert... maszatos, torz arccal már attól elönti a szégyen, hogy egyáltalán látja valaki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Az nem fenyeget, hogy bármit meglátna most, ami kisebb egy hegyi trollnál; mindazonáltal tisztán hallja a szitkozódást, a  hozzá tartozó lángok süvítését, aztán a motyogást és azt, ahogy sziszegve lehűl az imént felgyújtott akármi. Épp csak mentális kapacitása nincs foglalkozni a roppant evidens többszörös kihágással, amikor -érzetre- az egyik páncél pallosa állt a koponyájába.
A mondatra végképp nem reagál időben, ráadásul ha nyitva lenne is a szeme, akkor is ugyanúgy belesétálna a felé nyújtott karba. Ijedten csapdos, ahogy megtántorodik a váratlan akadály érzésétől, megpróbálva megkapaszkodni valamiben, akármiben, mielőtt elesne. Az arcán átvillanó, akaratlan is tág szemű rémület annak szól, mekkorát lendítene a vérnyomásán az elzúgás és milyen kibeb***ott fájdalmas lenne. A kapálózás közepette akaratlan megtapossa Zalán lábát, ami csak ront a helyzetén, úgyhogy minden erejével belecsimpaszkodik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Az ijedtségtől pár pillanatra lefagy, de mielőtt még megnyugodhatna, figyelmeztetés nélkül a hóna alá nyúlnak. Felnyikkan, összerándulva, azonnal elengedi az eddig markolt ruha anyagát. A mormogást értenie sem kell, elég a hangsúly és az arca pillanatok alatt lesz mályvavörös. Nagyjából egy fél hajszál választja el attól, hogy úgy istenigazából sírva fakadjon. Az egyetlen mentsvára, hogy lehunyva tartja a szemét, mintha azzal megoldaná, hogy a másik se lássa őt.
- Mit művelsz?-* a fogai között szűri, remegős hangon, görcsösen kapaszkodva önérzetének maradék morzsájába. Küszködve, de kiegyenesedik, megpróbálva elfele mozdulni az ismeretlentől. Az adrenalin és a kétségbeesés ad annyi erőt, hogy biztosan álljon, bár legszívesebben inkább elszaladna.
- Szólj a gyógyítónak inkább,- utálja, hogy ilyen vékony a hangja, utálja, hogy lángol az arca, utálja ezt a srácot, utálja az egész világot. Miért most kell mindennek összeesküdnie ellene?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Pár méter, pár méter, hogy Morgana rogyassza rád az eget, hangosan persze egy szót sem szól, mert ezen a ponton a frusztrációtól is el tudná sírni magát. Már rég ott lenne, ha békén hagyják! Iszonyatosan vágyik rá, hogy bokán rúghassa, de lehet, beérné egy egészen icike-picike átkocskával, csak tehetne valamit azon túl, hogy összeszorítja a fogát. Az ajka jóformán eltűnik, úgy préseli össze, nehogy még egy hang kiszökjön.
Mire elérik az ajtót, a tenyere síkos az izzadtságtól és üvölteni tudna. Mindennél jobban reméli, hogy a gyógyító épp nem ment el valamerre, mert egy, kell a bájitala, kettő, szemtanúk híján lehet, hogy valami vállalhatatlant talál csinálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Lerakják az ágyra és végre fellélegezhet, idegesen szoknyája szélébe törölve a kezét. A gyógyító az első pár szót követően Alti felé néz, a felismerés csaknem azonnali. Kezét felemelve jelzi Zalánnak, nem is kell folytatnia.*
- Minden rendben lesz, várj egy pillanatot itt. Kati, van szokatlan tüneted?-* a lányhoz lép, hogy mellé guggolva, csendesen megbeszélhessék a dolgokat és senkinek se kelljen felemelni a hangját közben. Néhány kérdéssel később a bájitalos szekrényhez lép, feloldva rajta a bűbájos zárat, hogy kimérje a főzetét és egy darab tiszta gézre öntse. Ezt adja oda, Kati pedig az arca elé szorítja, azon keresztül lélegezve.
- Nos, téged mi hozott ide?* fordul aztán a fiúhoz, mert ránézésre nyúzott, ráadásul még tartanak az órák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Ha látná a másik meglepetését, alighanem teljes pörgésszámon forgatná a szemét - micsoda luxus is, ha az ember csak akkor megy gyógyítóhoz, ha az éves takony leteríti vagy valamijét eltöri, mert lelökték a seprűről. Természetesen ez kizárólag lökdösés eredménye lehet, véletlenül sem figyelmetlenség vagy bénázás okozta esés...
Ehelyett csak hallgatja a kapkodó beszédet, befelé elvigyorodva - szinte érzi a pillanatot, amikor a Kakasi tanárnő szónál a gyógyító szemöldöke megrándul. Öreg hiba.
- Ülj le ide a székre és tűrd fel a talárod ujját!-*Utasítja a Levitást, az asztal sarkán keverő kötszer pedig hirtelen felemeli a fejét. Mármint, a kötszer legvége kígyószerűen kiegyenesedik, mintha beleszaglászna a levegőbe, finom imbolygással követve a fiú mozdulatait. Ha megpróbál menekülni, hirtelen fogja kibontani tekervényeit, hogy kinyúlva mellkasa köré fonódjon és visszaterelje a kért helyre.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Valóban? Akkor gondolom, semmi kifogásod egy rutin vizsgálat ellen,- A gyógyító összefonja karjait, hangja pedig imitálja ugyanazt a magasságot, ahova Zaláné korcsolyázott fel, evidensen nem dőlve be a magyarázatnak. A kötszer, mint aki jól végezte dolgát, letekeredik a fiúról, aztán enyhén megrázza magát, nagy műgonddal rendezgetve vissza testét a kényelmes, laza tekervényekbe.
- Ne takarózz velem,- hallatszik az ágy felől, ahol Kati épp leereszti néhány pillanatra a gézt, hogy beszélni tudjon. A színe még mindig aggasztó, de a vonásai már nem olyan feszültek.- Hagyd, hogy végezze a munkáját,- az utolsó másodpercben nyeli vissza, hogy ne picsogj má', talán mert a beszédtől múlófélben lévő émelygése visszatér - a friss levegőtől intenzívebbé válik a torkában érzett kellemetlen íz. Szóval hallgat és lassú lélegzetekkel adagolja a gyógyszert, ahogy tanították, minden belélegzett adagot lent tartva, mielőtt kifújna.
- Köszönöm,- biccent a gyógyító, Zalánt méregetve, várva, szeretne-e még egy kicsit izmozni a készenlétben álló szalaggal vagy standupolni, esetleg hozzáláthat-e az elkerülhetetlenhez.*  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A gyógyító eridonosokon edzett türelmén nehéz kifogni egy kis potykaimperszonációval, különösebb reakció nélkül várja ki az együttműködést.
- Forgasd csak, hátha meglátod odabent a józanabbik eszed,-veregeti meg barátságosan Zalán vállát, amíg két roppant gyors mozdulattal rábűvöli a műszert, s lekönyökölteti az asztalra, a megfelelő magasságban. A mérő magától pumpál és sziszeg, halk pittyogásokkal jelezve a szívveréseket, s egy darabig csak ez a kettő hallatszik. A gyógyító figyeli a számokat, lefirkantva egy darab papírra.
- A nevedet, kérlek. Azt mondtad, szédülés? Fejfájás, orrvérzés vagy fülzúgás nem volt mostanában? Mennyit ittál ma?-*kérdezi aztán, miközben lecsatolja a karszalagot, s ha Zalánnak van már kartotékja, előkeresi; ha nincs, nyit egyet neki. Kati kíváncsian felemeli a fejét, ami lassan kezd ismét ember-forma lenni, s valamennyire kinyílnak barna őzikeszemei, hunyorogva nézi a kissé még homályos képet maga előtt.
- Maradj még ülve, jó? Szedsz bármilyen gyógyszert, bájitalt mostanság?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A gyenge pókerarc egy lassú pislogást vált ki belőle, némán nyammog egyet. Már épp kérdezne, amikor a fiú tekintetét követve megkeményednek a vonásai, egy grimasszal szúrós pillantást vet a hallgatózó felé.
- Te ottan ne hegyezd a füled!-* hessegető pálcamozdulattal Kati orrára húzza a paraván függönyét, ami elzárja a hangokat az ágyak között. -Egy pillanatra se feledkezhet meg az ember,- mormogja halkan maga elé, - aztán rögtön kanyarfüle nő!
A kartotékba feljegyzi a mai látogatás eddigi adatait, számokkal és rövidítésekkel tűzdelt kurta mondatokban.
- Figyelj, Zalán, nem azért kérdezgetlek, mert bármivel gyanúsítalak. Nagyon magas lett a vérnyomásmérés és a pulzus, nem mindegy, hogy mitől és miként orvosolható. A válaszaid segítenek leszűkíteni,-* a magyarázat kissé fáradt tónusú - kétség kívül nem először kell ezeket a köröket lefutnia - ám barátságos.
- Úgy. Mielőtt hozok egy teát vagy főzetet... Mikor nem szedtél utoljára? Ebben a semmiben van esetleg ginkgo, cseregalagonya vagy johimbe?-

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- A szédülést szerinted mi okozta? Kakasi vakító szépsége?-*A gyógyító szemöldökei magasabbra kúsznak, amint újabb értékes időmorzsákat kell azzal töltenie, hogy Zalán vergődését nézi. Egy narglihajszálon múlik, hogy nem szólítja a fiút dr. Hollósinak, felidézve fiatalkori énjének hasonlóan elviselhetetlen szájalását.
- Kapsz egy teát, amit apránként megiszol. Várunk tizenöt-húsz percet, amíg megpróbálsz megnyugodni. Utána lemérem a vérnyomásod és ha helyreállt, elengedlek.-A vitatkozást ezzel be is fejezte, pár mozdulattal befejezi a szükséges előkészületeket, hogy aztán elmenjen lefőzni az italt. Visszatértekor Zalán kezébe adja a a bögrét, majd elhúzza a függönyt a lány elől, mielőtt távozna. Kati kíváncsian néz körbe, felmérve, miről maradhatott le. Megvárja, amíg a gyógyító hallótávon túl jár.
- Jó úton jársz, hogy megmérgeztesd magad,-* jegyzi meg, fokokkal jobban festve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

A folyosó viszonylagos csendjét furcsa, nehéz kopogás veri fel - lassú, ütemes kopp-kopp-kopp, ami semmilyen állathoz sem passzol igazán. Az ébredező festmények álmosan nyújtogatják a nyakukat, a valamivel később előbukkanó forrását megpillantva a többségük hamarosan visszasüllyed szunyókálásába. Felhő valóban nem számít kuriózumnak, az meg, hogy valaki a hátán oldalvást ülve viteti magát, még nem szolgál elegendő érdekességgel.
- Azt hiszem, kezd hatni a főzetem,- jegyzi meg egy rekedtes, bágyadt hang - gazdája a kos hátán dülöngélő, lehunyt szemű prefekta. - Ez a hely kizárólag éjjel elviselhető,- mormogja aztán, megköszörülve torkát

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- A folyosó; ha épp nincs migrénem, akkor is kész rémálom,- * a lány szavai meglehetősen vontatottak, kissé össze is mosódnak. Felhő együttérzően béget egyet, vagy csak unatkozik, ki tudja? Néha meg lehet győzni róla, hogy ideig-óráig segítsen neki, talán a jelvényére való tekintettel, talán mert Kati külső szemlélőnek is evidensen szédeleg. Lassú tempóban haladnak, kő-birkatürelemmel várva, hogy végre teljesen beüssön a fájdalomcsillapító.*
- Nagyon remélem! Ha most ledob, szerintem kettéhasad a fejem. De bízom benne, most már jobban leszek,- * a legrosszabb mindig ez az első fél óra, aminek a vége felé járnak; eddig beszélni se nagyon beszélt az émelygéstől, szóval már magában jó jel, hogy megeredt a nyelve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Hmm. Dunsztom sincs. Egyszer majd kérdezd meg tőle, ha veled nem olyan karótnyelt. Engem kisasszonyoz,- * a hangsúlya felér egy szemforgatással, aztán halkan szisszen, amint Felhő átugrik valamit, pedig nem egy nagy szökellés. Résnyire nyitja a szemét, aztán óvatosan jobbra-balra fordítja a fejét, próbálgatva.*
- Ugh. Könyvet?- a gondolatai lomhák, de pár másodperccel később kapcsol. - Az Iránytűt? Igen... Igen! Már el is cseréltem két csokibékáért a második részét. Van benne világok közti utazás is. És az egyik szereplő daimónja egy hópárduc!- * lelkesedik visszafogottan, aztán megpaskolja a kos oldalát, ami az "állj" jele. Kulacsot halász elő, iszik pár kortyot, aztán lassan megpróbál lekászálódni az állat hátáról, veszélyesen meginogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- A szüleim mindig tök fura arcot vágnak, ha szóba kerül. Rossz hírű a családja, az öccsét ki is rúgták innen. Azóta a minisztériumnak dolgozik, mert túl jó vagy mert túl sokat tud,- tódítja, mert az ilyen maguknak való alakok akaratlanul is vonzzák a pletykát. Nem mintha ő maga nyomozott volna, de aranyvérű körökben elkerülhetetlen az ilyen szóbeszéd. De el is felejti a témát, amint Agnes kanyarodik gondolatban. - Aah, Jó lehet, hogy még a dédpapid is megvan. Nálunk sokáig halogatta mindenki a nősülést. Robi meg majd feleségül veszi a tükörképét,- fintorog, mert ezen a ponton Kati bátyja is hamarabb lesz családos ember nála.
- Passz, mármint, idén vizsgázom itt először. Ki kellett hagynom két évet, amíg rájöttek, mi okozza a rohamaimat, - megtámaszkodik Felhő kőgyapján, óvatosan próbálva átmozgatni zsibbadt tagjait. A kérdésre felnéz, biccentve. - Esetleg beléd karolhatok? Még kissé szédelgek, de ha járok, gyorsabban helyrejövök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Egy kicsit jobban élvezné a pletykát, ha nem lenne olyan kocsonyaszerű érzés ráállni a lábára. Az arcára mélységes horror ül ki a leírás hallatán, pusztán a szín ront az émelygését, hogy a glitterről már ne is beszéljenek.*
- Berci?- kérdez aztán vissza, mert sehogysem sikerül felidéznie a névhez tartozó arcot, hiába hunyorog.
- Áll az alku,- csap le a kínálkozó lehetőségre tőle tellő lelkesedéssel. - Legalább öreg Felagundot megúsztuk, a bátyámék rémmesékkel traktáltak végig...-* Felerészt persze sajnálja az elszalasztott alkalmat, hogy tanulhasson a mestertől, de roppant ellenszenves volt a számára mindig is. Ha valaki Robinál is kellemetlenebb fráter, nem feltétlenül éri meg, hogy az ember elviselje.
- Köszi,- csekély súllyal nehezedik Agnes karjára, inkább az egyensúlyának segít és az elzsibbadt lábainak. Az első lépéseknél még tompán bele-belenyilall a feje, aztán tolerálható lüktetéssé halványul, amint egyenletes tempót vesznek fel. - Ja, bizonyos illatok vagy nagyon koncentrált szagok. Rólad nem hiszem, hogy bárkinek elmondanád,- paskolja meg a lány karját szabad kezével. - A bájitalfőzéshez áldás, azt mondták, ritka az ennyire kifinomult szaglás... csak a hülye hormonok! Olyan lettem, mint valami mutáns vérfarkas,- dohog, mert micsoda szar már, hogy havi rendszerességgel napokra kiütik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Az Berci?- mármint igen, a nyakigláb szőkére emlékszik, a... kisugárzásával együtt. A másik ilyen égimeszelő az amcsi, aki a belépésnél a pszichológiai felmérését végezte, az is full... - Minden magas pasi meleg?- csúszik ki a száján, talán még a talár okozta sokk miatt. Jó, a pszichológusról mindenki tudja, hogy alakváltó, bár attól még bizarr élmény találgatni, aznap magassarkúban vagy öltönyben látja-e. Titokban persze nagyon irigyelte, mert neki sosem kellett kitömnie a melltartóját vagy azon aggódni, megint a gyerekrészlegen talál-e magának ruhát.
- Imádom a bájitalfőzést. És a parfümöket. Szóval valamerre ebbe az irányba akarok menni, apáméknak ott a bátyám, hogy foglalkozzon a seprűikkel, a nővérem meg, hogy gyártsa az unokákat.- Lassan egyre egyenesebben megy, ahogy a léptei biztosabbá válnak. Felhő kopp-kopp-kopp, kitartóan jön mögöttük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Hmm, mit javasolsz? Edictum? Vagy beszéljünk a portrékkal?- mármint, a téma maga nem annyira érdekes, de kifejezetten szórakoztató lenne meginterjúvolni mondjuk néhány szellemet meg házimanót. Egy kicsit mégis olyan tiltott-szerelem terep... Ki tudja, milyen történetek lappanganak a falak közt?
- Az aurorok java szerintem unalmas papírmunkát végez. Bár a lénykutatók meg sokszor tökre elszoknak a civilizációtól,- ezek közt ő se tudna dönteni, egyik se olyasmi, amire mondjuk egy exkurziónál többet szánna. A folytatáson viszont kapva kap. - Te írsz? Hát akkor legyél író, és arról írhatsz, amiről csak akarsz! Tuti elolvasnám az összes könyved,- szorítja meg Agnes karját, nem túl erősen, de a lelkesedése hirtelen felrázza. Meg is feledkezik a maradék, halványuló fájdalomról, csillogó szemekkel nézve fel rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- Nyaljá' tarlászt!-Csattan fel fojtott hangon, mert ezen a ponton maradék türelme is elpárolog a vádaskodás hallatán, de kiabálni több okból sem jó ötlet. Az ujjai elfehérednek a szorongatott géz körül. Ezzel a bunkóval szöget lehetne verni a falba, ha lenne legalább némi gerince. Ehhez képest még a gyógyítóra fúj, amiért nem volt hajlandó szó nélkül hagyni, hogy kárt tegyen magában.
- SENKI se fenyegetett, a saját hülyeségeden kívül! A bájitalok nemhogy egymással, de vitaminokkal is interakcióba léphetnek! Lehet, hogy te vagy az egyetlen Levitás, akinél az agykárosodás nem kockázat,- horkant méretéhez képest végtelenül irritáltan,- de attól még a nyakad kitörheted vagy hazavághatod az egészséged maradékát.-*Utólag valószínűleg szégyellni fogja ezt a kirohanást. Most azonban fájdalma és frusztrációja minden cseppjét rázúdítja arra, aki ürügyet adott neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A látása még nem az igazi, némi fáziskéssel regisztrálja a különös, erőlködő tartást, szétcsúszott arckifejezést. Azt szinte azonnal érzi, hogy baj van és enyhe pánik legyinti meg - ennyire beteg lenne a srác? Vagy ő csinált valami vadmágiát?
- Zalán!-*a hangja fele ijedtség, fele felszólítás. Merlin szakállára, ez most itt tényleg valami sztrókot vagy rohamot kap? Hirtelen - túl hirtelen - pattan fel, meg is roggyanva a mozdulatban, de odasiet a másikhoz. Nem tudja, mihez kapjon, csak kiveszi a megbillenő bögrét a forró itallal a fiú kezéből, ijedten szólongatva közben. Megérinti a másik homlokát, ledermedve, amint Zalán kitágult szemét látja. Egészen hátborzongató.
- Zalán! Hallasz? Jól vagy? Légyszi nenene,- az utolsó két szó egészen vékony és rémült, amint hideg kezét tördeli. Nem ért a pulzushoz meg az ilyenekhez, de még nem jutott odáig, hogy a gyógyítóért kiabáljon.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A görcsös erő, amivel a másik összeszorítja, talán harapja is az ajkait, szinte biztosan valami rossz jele. Fájdalom? Roham? Valami trauma? Hogy kell ilyenkor reagálni? A szíve a torkában dobog és az sem segít, amikor Zalán végre legalább levegő után kap. Egyik végletből a másikba, mozdulatlanságból zihálás és hirtelen hátradőlés.
- Nyuuuginyuginyugi,- hadarja, maga elé kapva kezeit, a világ legkevesbé megnyugtató hangján. Őrizzük a pánikot.*- A gyenguszon vagy. Asszem, rohamod volt.-*Továbbra is hadar, kezeivel nyomatékot adva a szavaknak, mint valami rossz kígyóbűvölő. A tekintete cikázik, mint aki nem tudja, a gyógyítót hívja előbb vagy Zalánról ne vegye le a tekintetét.
- Baszki, sajnálom!-*bukik ki aztán belőle.- Mi...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

A srác kissé dezorientáltnak tűnik - jó, ezen abszolút nem segít, ahogy ő viselkedik - de amint eszméletéhez tér, egyáltalán nem lát rajta megkönnyebbülést. Még mindig fájna? Meg se szólal, csak tátog, mint a potyka, aztán... ó, hát keresi a gyógyítót. Akkor viszonylag éber már, amit alátámaszt, hogy nem akar neki felelni.
- Igazad van, ehhez kell a gyógyító. Mindjárt idehívom,-* amikor végre vesz egy mély lélegzetet, akkor érzi meg, mennyire visszatartotta eddig. Kiegyenesedik, idegesen megrázva a kezeit, mintha ezzel lerázhatná magáról az előbbi pillanatok ijedtségét. Aztán megfordul, hogy megkeresse a szakit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Ijedten nyikkan, reflexből megkísérelve kirántani a csuklóját a szorításból. Másodszori nekifutásra sikerül, bár becsületére legy3n mondva, nem kezd el hátrálni.
- Nem! Egek, tényleg meg akarod várni, hogy komoly bajod essék? Valami gáz van veled, vágom, de azt hittem...- elcsuklik a hangja, ahogy egyik kezével a csuklóját szorongatja. Azt hittem, itt fogsz meghalni a szemem láttára, mondaná, ha nem lenne hirtelen gombóc a torkában. A rémület csak most kezd lecsengeni, meg kell dörzsölnie a szemét, mielőtt kicsordulna az azt elfutó könny. Sűrűn pislog, újabb levegőt véve.
- El kell mondanod valakinek, mi történik. Olyannak, aki tud segíteni vagy készenlétben lenni. Ha nem akarsz te lenni az oka, miért látja valaki a tesztrálokat életevégéig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Ezek a szavak a legkevésbé sem járulnak hozzá, hogy Kati megnyugodjon, inkább csak még több aggodalomra adnak okot. Helyesebben adnának, ha Zalán nem fűzné hozzájuk - tökéletes átvezetéssel - a lezárásnak odaszúrt undokságokat.
A kontár szónál a lány szeme megvillan, s apró alakja megfeszül. Egy pillanat az egész, könnyű elvéteni, ha valaki épp kézzel-lábbal próbálja tagadni, mekkora szarban is van. Alti a zsebébe nyúl, parányi üvegfiolát véve elő, amit kidugaszol és elhúz az orra alatt - a vonásai megrándulnak, s lehunyja a szemét, amíg visszacsúsztatja a helyére.
- Súgok valamit,-*s az engedélyt meg se várva hajol közelebb, egyik kezét valóban úgy kanyarítva Zalán füléhez, mintha a hangot akarná terelgetni, miközben kényelmetlenül közel hajol. A várt szavak azonban késnek, helyette néhány hosszú másodpercig arca ott lebeg a másik feje mellett, s lassú, szinte hangtalan lélegzetet vesz. Fokhagyma...határozottan. És mákonybab, haloványan. Szemét kinyitva elmosolyodik, s most már valóban suttogásra hajol.*
- Szóval álomtalan álmot szedsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Az is igaz... de elkaphatunk valami szerkesztőt, aki meg tudja erősíteni a híreiket.-*Jó, egy kicsit talán átcsúszott a túlontúl vadregényes, ejtsünk foglyul és vallasunk ki területre.  
- Ugye? Tiszta gáz,- rendesen ráncolja a homlokát. Ezeknek kellene a menő hivatásoknak lenni, aztán mennyi nyűggel járnak.
- A sárkányos meséket szerettem. Bár anyu szerint mindig a sárkánynak szurkoltam,- ami persze aggodalommal töltötte el a szüleit, főleg a bátyja megrögzött érdeklődésének fényében. Egy családba épp elég egy bestiamániás.*
- A krimiket annyira nem, olyan kiszámíthatóak és szárazak tudnak lenni. Meg az egész olyan... elméleti,-* hadonászik, arra értve, hogy az ember lánya mégse gyilkolhat meg random valakit, hogy anyaggyűjtés címén valódi tapasztalatokból táplálkozzék.*- Mármint hallottam egy vámpírról, aki álnéven egész sorozatot írt az áldozatairól, de sose sikerült kézre keríteni.-* Alti ismeretanyagának egy jelentős részét érdekes pletykák és mendemondák tették ki; mentségére szóljon, elég sokat maradt egyedül és imádott olvasni. Egyebe se volt, mint idő és fantázia, ami néha még máig elharapóznik.
- Pffft. Végre lenne valami valódi kutatáson alapuló is benne,- veti hátra a fejét, nevetve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Ronda egy mosoly kúszik az arcára, amint elégtételt vesz a sértésért. Még úgy is megérte, hogy a srác szagát ezek után már sose vakarja ki az emlékezetéből.
A keze érintésére magától is elrántaná a karját, hátralépve. Amint a szalag rátekeredik, ijedelem helyett csak a szemét forgatja.
- Önző pixipöcs vagy, Hollósi.-*A vonásai tömény viszolygást mutatnak, a hangja jeges.*- Neked talán van jogod börtönbe juttatni mást? Szerinted ki vinné el a balhét a rosszul beadott bájitalért? Balesetért?-* sziszeg, szabad karját a gyógyító vélt irányába lendítve. Micsoda cirkusz... De a hülyék szintjére nem érdemes lesüllyedni, mert legyőzik az embert a rutinjukkal.
- Gyógyító, kérem!-*kiáltja aztán, farkasszemet nézve Zalánnal. Na most fuss, te féreg!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Ezen a ponton kezd híre menni a folyosónak, amit mintha fertőző rózsaszín köd lengene be - mármint a Rellonon belül a diákság egészséges gyanúval fordul minden felé, ami hirtelen emberbaráti szeretetet ébreszt. Kati pedig ezzel csak egyetérteni tud, az idegenek vagy futó ismerősök kezdeményezte indokolatlan ölelkezés és intenzív szeretetrohamok távol állnak tőle.
Nem mintha lenne nyomorultabb napja ennek a hónapnak, mint ez a mai. Mindenki tocsog a parfümben, virágokat hurcibálnak, szerelmi bájitalok, édességek, hormonok mindenütt. Mindez annak a tetejébe, hogy neki nincs senkije és őszintén, még csak számításba se jön a legtöbb ember fejében - az utóbbi jobban zavarja talán, hogy nemhogy nem kell (ami ízlés dolga), de hogy pillantásra se méltatják. Mintha nem lenne elég, hogy nyakán a Robi... Egyszóval nincs valami jó kedvében.
Eleve maszkban kezdte a napot, de a folyosó előtt még leellenőrzi, tökéletesen fedi-e az arcát. Csak utána közelíti meg, hogy az egyik páncél takarásából felmérje a szituációt. Elsőre fel sem tűnik neki az őt bámuló Navinés, mert sokkal inkább a környezet új, oda nem illő elemeire fókuszál - mi az, ami eddig nem volt itt? Valaki mintha a nevét mondaná, de ha hallja is, idegen hangokat  ignorál átmenetileg, hátha akkor nem jönnek ide hozzá. A lány figyelmét a fura színű tócsák kötik le - erre a szivárványos cuccra nem emlékszik. Jobbra-balra kiles, hogy elkapjon egy szabad folyosódarabot, s az övéhez rögzített tokból fiolákat szed elő. Mintavétel, az a legjobb, később nyugiban meg tudja vizsgálni vagy bizonyítékként bemutatni, ezt már megtanulta bájitalfőzéskor. Szoknyáját combjához simítva leguggol, hogy pálcájával belenoszogasson egy-egy adagot az üvegcsékbe, gondosan bedugaszolva minden megtelt darabot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

Nem így tervezte az estéjét. Sőt, igazából semelyik napját sem így tervezte és szeretne panaszt benyújtani valamilyen felsőbb hatalomhoz, az őt ért igazságtalanságok miatt. Mivel azonban ilyen nem áll módjában - sőt, van egy olyan érzése, hogy csak kiröhögnék érte, ha próbálkozna - más módon próbálja levezetni az egészet.
Miközben maszatos, még mindig könnyektől csillogó arccal, időnként hüppögve-szörtyögve áll a Trófeateremben a nyitóvacsorán viselt dísztalárban, apránként halad vitrinről-vitrinre. Minden pálcaintés nyomán átír egy kupát, kitüntetést vagy oklevelet, melyeken mostantól a Sárffy-Roller Lóbelt név csillog (vagy épp pompázik cirkadalmas díszbetűkkel). Sovány vigasz, valószínűleg fel se fog tűnni a következő portalanításig senkinek. Két vandalizálás között helyenként szünetet tart, az elért sikereket olvasgatva és megpróbálja megtalálni hozzájuk a tablókon az arcokat is. Ebben az iskolában mindenki olyan átkozottul szép, mintha valami Merlinverte, gurkóbaszta modellképző lenne! Csak ő ilyen csoffadt, seprűalkatú. Ha az anyja férjhez akarná adni - a jó ég kímélje meg tőle, hogy ilyesmi eszébe jusson - de ha ki akarná házasítani, biztosan szépítőbűbájokkal vakolná körbe. Olyan düh önti el a gondolattól, hogy legszívesebben összetörné az összes üveget; csuklásszerű hangként szakad fel belőle a megalázott sírás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

A főkapu helyett - amin kisétálni azért még egy prefektusnak is meglehetősen rizikós - egy korhadt fa odvából kecmereg elő, a vadőrlaktól pár kőhajításnyira. Leporolja a ruháját, aztán lesimítja a haját és lehúzza az arcáról a maszkot.
- Végre valahára!-Sziszegi, nagyot lélegezve a friss levegőből. Éjjel kilógni a kastélyból többnyire nem bölcs dolog, de a bájitalfőzés néha megkívánja kizárólag bizonyos holdfázisoknál gyűjtött hozzávalókat.
- Mennyire látsz jól a sötétben?- fordul hátra, várva, hogy háztársa is előkaparja magát az ide vezető alagútból.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Igyekszik köhögésnek álcázni a kuncogását, mert van valami hihetetlenül vicces abban, hogy a másik csaknem a lábai elé vetette magát, csak hogy úgy tegyen, mintha mi sem történt volna. Lehet, túl korán oltatta el a pálcákat...
- Mert akkor te világítasz magadnak. Én már ismerem az utat,- most is javarészt azért ácsorognak, hogy a szeme hozzászokhasson a kinti fényviszonyokhoz. Lassú lépésekkel indul meg, remélve, hogy nem futnak össze a vadőrrel.
- Mellesleg nem ártana leporolnod magad, hacsak nem ragaszkodsz a hangyákhoz és bogarakhoz,-* pillant hátra válla felett, mert a természet szeret bosszút állni.- Egyszer cincér akadt a hajamba,- ötlik aztán fel benne, s gyorsan végigfuttatja ujjait a szálak közt, mert szinte azonnal úgy érzi, mintha apró lábak kaparásznának benne.