Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

A lépteket meg se hallja - hiába diktálná azt a józan parasztész, hogy ha már rongálásra adja a fejét, legalább okosan csinálja, ez most más. Most kell neki, hogy kizárólag a kicsinyes bosszúra koncentráljon. Épp kackiás, olyan mugli fújós szülinapi síp módjára oda-vissza pöndörödő, idétlen bajszokat firkál VZR képeire sorban, amikor meglepi az érkező.
A köszönésre összerezzen, hirtelen pördülve meg és ijedtében a következő portrénak szánt varázslatot is elereszti, telibekapva vele a másikat. A dolog tragédiája, hogy mivel ez nem hús-vér (illetve... szőr-borosta?) bajusz, László aligha érzi, hogy barátságosnak szánt mosolyát épp beárnyékolja egy porondmestert megszégyenítő bajuszszépség. A látvány annyira bizarr, hogy Alti hirtelejében megszólalni se bír - képtelenség eldönteni, mire reagáljon előbb: arra, hogy sírni látják, az ismerős arcra, vagy az azon terpeszkedő, rángatózó szőrzetre. Gépies mozdulattal elveszi a felé nyújtott zsebkendőt, nem is nagyon regisztrálva, mit tart a kezében. Tátog párat, aztán elöntik a szemét a könnyek és csukló hang szakad fel a torkából.
- La...Laci!-Egy pillanatig úgy fest, mintha a fiú nyakába akarna borulni, de valami visszatartja. Helyette lerogy - vagyis inkább csak letottyan a földre, mintha a lábai elunták volna a dolgukat - felhúzott térdeire fektetve karjait és elbújva mögéjük. Az így felhúzott barikád elnyeli a hangok javát, s bár válaszol, lefeljebb töredékeket érteni; valamit elsősökről meg igazságtalanságról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Kiszökni a kastélyból nem feltétlen tartozott hőn áhított vágyai közé - valószínűleg az anyja elalélna, ha megtudná, ami érdekesebbé teszi, de ha nem dörgölik ismételten az orra alá az évnyitó után történeteket, valószínűleg ellenállt volna a kísértésnek. A - vélt vagy valós - sérelmek viszont apránként gyűltek benne, néha úgy érezte, hogy ha valaki összesúg a folyosón vagy együtt nevetgél, róla pusmog és rajta nevet. Nem igaz, ez az egész annyira... lealacsonyító! Minél inkább közeledett a születésnapja, annál inkább gyűlt benne a harag. Majd megmutatja ezeknek a tejfelesszájúknak!
Tudta, hogy Siget nem viheti bele a tervébe - nem akarta bajba keverni és amúgy is, szorongós... na meg mellette mindig valahogy háttérbe szorult. Ha vele hasonlították össze, majdnem mindig őt nézék idősebbnek, hiába próbált ellesni tőle ezt-azt. Szóval nem. Ma egyedül vágott neki, talárja alá az éjjeli járőrözéshez azt a fekete ruhát véve fel, amit titokban, bagoly útján rendelt magának. Jól állt neki, az esése nagyobbnak mutatta ott, ahol a leginkbáb hiányt szenvedett idomokban, a kivágások pedig jó helyeken villantottak. A tisztesség kedvéért megtett egy kört, köszönt a gondnoknak, aztán becsusszant az egyik titkos alagútba és szépen összehajtotta a cuccát. Egy vékonyka, rövid kabátot készített ide, csak mert az oktüberi esték már csípősek és nem akart a gyenguszon landolni.
A falu sötétedés után sokkal érdekesebbnek és izgalmasabbnak tetszik - vakmerően egyenest a kinézett csárda felé indul, ahol nincsenek diákmunkások. Bizsergeti a kellemes izgatottság, amint belöki az ajtót és meglegyinti a meleg. A dohányfüst szokatlan, sűrű érzetet ad a levegőnek, de legalább a szagát nem érzi a bájitalának hála. Megpróbál olyan magabiztsnak tűnni, amilyen sosem volt, miközben a pultig sétál és felküzdi magát az egyik székre, hogy kevésbé tűnjön alacsonynak.
- Egy mézsört kérek,- jelenti ki, amint a csapos odafordul. Még sosem ivott semmi vajsörnél erősebbet, de most már elmúlt tizenhét. Ha kiismerné magát a koktélok közt, talán azt kérne, de ez is jó lesz. Felnőttes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A pubbal szemben a csárdában ritkán érdeklődnek bárki kora és úgy általában véve, bárki bármije után. Amilyen a szerencséje, ma persze még meg se melegedett a szék alatta, már csesztetni kezdi a csoroszlya, aki nem messze ül, pedig senki hozzá se szólt. Alti összevonja a szemöldökét és sértett pillantással fordul oda.*
- És milyen alapon kíván igazoltatni?-* szeretne ennél több méltósággal fortyanni fel, de az anyja által reméltnél sokkal kevesebb ragadt rá az illemtanból és egyéb, hölgyhöz méltó oktatásból. Ahhoz viszont pont eléggé átrágta a dolgokat, hogy tervvel készüljön erre az eshetőségre. - Illetve látni szeretném az aurori igazolványát, mielőtt a pálcám közelébe engedem.-* Jó, ez javarészt blöff, viszont nagykorú és ennek az iskolának számos cserediákja, mestertanonca és magántanulója van. A pultos már épp bekapcsolódna a beszélgetésbe - alighanem elfogta az aggodalom, hogy még őt is megbüntetik - mire Alti, a tőle tellő összes irritáltsággal húzza elő a pálcáját, hogy meglengetve prezentálja, nincs rajta többé a kiskorúak nyomkövetője. Ahhoz viszont túl gyors a mozdulat, hogy pontosan lehessen azonosítani.
Azonban a teremben több pillantás is követi ezt a kis közjátékot - ritkán jönnek ide be ilyen öltözékben, ilyentájt lányok, s az érdeklődés csendben fordul felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Nem fogja merni, nincs annyi gerince,- érkezik egy hang, ami azt jelzi, Alti csatlakozik a partihoz, egyben a beszélgetéshez is. A tanév felénél tűnt el, a vizsgák idejére érkezett vissza és ha nem is látványosan, érezhetően más a megjelenése, kisugárzása.
- Armaand!-* bambiszemei megtalálják kicsiFelát, csak hogy felderülve rávigyoroghasson, csókot hintve felé. Hiányoztak neki az ismerős arcok, hát odabilleg, hogy megölelhesse, valamit sutymorova a fülébe, mielőtt egy sor fiolát adna át, cinkos mosollyal. Ő jegyzetek helyett ezeket hozta, kár lenne minden félresikerült vagy felhasználatlan főzetet csak kiöntögetni. Mérgezni egyik sem fog, arról gondoskodott.
Aztán megpillant egy másik rég látott arcot, s mivel a fogadás kevésbé izgatja - pénze van, ideje van, de kábé ennyi - továbbsiklik Ebony felé. Vele kevésbé közvetlen, bár széles, barátságos mosollyal kerüli meg, hogy odatoppanjon.*
- Theo! Jó látni, nem gondoltam, hogy itt talállak. Mi újság?-*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Ó, nemár... A szüleid ennyire? Semmi sincs, ami meggyőzné őket?-* valószínűtlen, mekkora szemeket tud mereszteni, de most tényleg meglegyinti, hogy az egyik kedvelt emberét csak úgy elveszítheti. Theo karjára teszi a kezét, nem is igazán realizálva a mozdulatot. Ez annyira igazságtalan! Pont, amikor ki kellett hagynia egy csomó időt.
Persze egyeseknek produkálniuk kell magukat, úgyhogy mielőtt bármi mást mondhatna, felhangzanak a füttyök és hördülések, a fogadás eldőltét jelezve. Alti odanéz, mert most minden fej arra fordul, igy kap egy totált a telitorkos smárolásból. Na pfuj, és akkor ez még szaporodni is fog?, fut át a fején a gondolat, mielőtt evidens undorral elfordítaná a fejét. A katasztrófaturizmus nem az ő műfaja.
- Nyálátömlesztés,- kommentálja, megpróbálva lerázni magáról az imenti látványt. Felnéz Theora, akinek szintén elvette az étvágyát -szomját?- az egesz, s finoman meghúzgálja a ruhaujját. - Ne is törődj velük. Jó, hogy eljöttél és remek a parfümöd,- őszintén mosolyog fel rá, mert tényleg így gondolja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- A magyar azt tartja, hogy szépre száll. Ismerek szagtalanító-bűbájt, ha nagyon zavar,-* ajánlja fel egy kis nevetés mellett, mert pontosan tudja, milyen rémes, amikor az ember hajába, ruháiba beleivódik az ilyen. Mondjuk általában a bájitalfőzés és nem a tábortűz füstje okozza. Próbálja valahogy felvidítani, ha esetleg tényleg ez lenne az egyik utolsó este, amit velük tölthet.
- Nem, de akaratlan tanúja lettem valaminek, amit biztosan nem szeretne megosztani másokkal,- szándékosan fogalmaz így, mert bármi is Zalán titka, azért nem kürtölte szét a látottakat. Persze, kicsit úgy hangzik, mintha rányitott volna zuhanyzás közben vagy valami hasonlóan kínos, amit nem fognak feszegetni.
Minden naivitása mellett - talán kicsiFela hatása miatt - felpiszkálja a gyanúját az, mennyire gyakran rebben vissza Ebony tekintete. A lány távozása után is, meg a kérdés, a megjegyzések... Ismeri Zalánt? Logikus lenne, hogy ne egy vadidegen váltsa ki azt a savanyú képet, amit az imént vágott.  
- Morgananak hála,-Biccent, megkönnyebbülve. Theo nézése kicsit bizonytalan, mint aki kérdést fontolgat magában - Alti már épp nyitná a száját, hogy kíváncsiskodjon, amikor lépteket hall a háta mögül. Irritáltan lehunyódik a szeme egy pillanatra, aztán nyugalmat erőltet magára (Armand és Theo előtt beégni gáz, meg túl sok a szemtanú), mielőtt megfordulna. Jó, hogy csak tűzfény van és sminkelt, mert különben túl látványos lenne az, amint Zalán mosolyára megrándul a szája széle. Tarlásznyaló.
- Kicsoda a barátod?-* pillog fel enyhe zavarral a mellette álló Theora, épp' csak nem karolva bele. Az, ahogy az imént végigmérték kettejüket, gusztustalan, bár nem lepi meg. A felszín alatt fortyog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Ah, tudok magamra vigyázni. De róla nem mondanám ugyanezt,-* máskor elfintorodna, most azonban van annyi lélekjelenléte, hogy csak lebiggyessze a száját kicsit. Általában, ha nagyon nem szeretne lebukni, féligazságokra támaszkodik, s most is ezt választja.
Nem volt benne biztos, mihez kezdjen a helyzettel - azonban a terelőütőt megszégyenítő bunkóság két dologban erősíti meg: még mindig zsigerből utálja a srácot és Zalán túl részeg ahhoz, hogy felismerje. Vagy azt hiszi, hogy a lány már elfelejtette a találkozásukat a gyengélkedőn, de kit érdekel a pontos ok.
Összerezzen a durranásra, aztán felpillant erre az istenverte zsiráfra, a szállingózó konfettit látva a háttérben új ötlet fogan meg a fejében. Zalán épp másfelé figyel, így odalép, felnyújtózva egyik kezével az arca irányába.
- Konfetti,- hazudja ártatlan arccal, ha Zalánnak van egyáltalán ellenvetése az ellen, hogy ujjai a halántékát megcirógatva a hajába siklanak pár pillanatra. A másik keze - mintha magassarkúban nehéz lenne megtartani az egyensúlyát - megtámaszkodik a srác vállán, hogy ne tudjon hirtelen elugrani. Ahelyett azonban, hogy a beharangozott papírt felmutatná vagy eldobná, háttal Theonak, ám Zalán látóterét szinte teljesen kitöltve húzza maga elé a kezét. Távolról nehezen kivehető, a Levitás azonban tisztán látja, amint egy pillanatra keze megáll orra előtt, s lassú levegőt vesz, végig a srác szemébe nézve.
- Mmmm,-az undort enyhíti az elégedettség, amint a különféle szagok alatt megleli azt, amit keresett. Bűzlik a mákonybabtól.* - Olyan sápadt vagy közelről. Alszol rendesen? Lehet, szólni kellene a gyógyítónak.- Megpaskolja a vállát, már-már aggodalmasan, de az arcán teljesen ellentétes kifejezés ül, amint hátrál egy-két lépést. Aztán a fenyegetés eltűnik, amint Theohoz fordul, széles mosolyt villantva.
- Ezer örömmel!-*S már ott sincs, követi a srácot a gramofon felé, útközben feltűnésmentesen szoknyájába törölve az ujjait. Pfuj. PFUJ. De megérte. - Mi a kedvenc táncod?-*kérdezi, mert a mugli dolgokról csak töredékes, zagyva ismeretei vannak - ez a zene tök jó, csak épp el nem tudná képzelni, hogy táncolnak rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Határozottan ismerik egymást. Legalább hasonlóan az agyukra mászik a levitás, szóval nem vágja el magát csak azért, mert fúj a nyakiglábra. Kár, hogy nem nézheti igazán a reakcióját, mert nincs igazán oka hátrapillongatni. Theora figyel, azzal nyugtatva magát, hogy Hollósit ráér még kínozni a következő tanévben.
- A keringő könnyű,- somolyog, bár lehet, csak túl sokat gyakoroltatták vele, hogy legalább egy dologgal sose hozzon szégyent a családra. Nem mintha nem festett volna szánalmasan, amint a korabeli srácok megnyúltak, ő meg gyakorlatilag csak csüngött a nyakukon és repült utánuk a kanyarban... De most az ő oldalán a magassarkú és az a pár centi, amit kínkeservesen nőtt.
- Vááá...- várj lett volna a szó, ha nem fullad sikkantásba, majd nevetésbe, amint a fiú megforgatja és beszéd helyett arra kell koncentrálnia, hogy talpon maradjon és felvegye a ritmust. Mi ez? Valami swing-szerű, de túl gyors. - Jive?- találgatja hangosan, mert a sötétben keveset lát, hogy a lépésekről jöjjön rá. - Nem is tudom, igent mondjak-e vagy letagadjam, hogy tanultam,-* elmélkedik, amint ismét tud beszélni, felpillantva. Közelről a szemei másak, de ebben a fényben legfeljebb annyit lehet kivenni, hogy mégse teljesen barnák. Megkapaszkodik Theo vállában, kicsit bénázva, de legalább nem taposva meg a lábát. Kis szerencsével a másik tud vezetni, mert ha nem... akkor tánc helyett inkább nevetgélős botladozás lesz ebből az egészből. Annyira nem bánja, akárhogy is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bambinak meggyőződése, hogy a magyar törvények csak azért térnek el szó szerint minden más nemzetétől, hogy újabb hungaricumot kiálthassanak és jóban legyenek a mugli hivatalokkal. Sült baromság, hogy majd pont az az egy év  jelent szignifikáns különbséget és vizválasztót...
- Tisztában vagyok a jogaimmal,- húzza össze a szemöldökét, mert a szélhámosok száma mágus körökben sem elhanyagolható (elég magára néznie, ugyebár, de a hozzá hasonló ártalmatlan füllentőket félretéve), sosem biztonságos egy ismeretlennek engedni, hogy túl közel kerüljön valaki pálcájához. Most is szán időt arra, hogy megnézze a prezentált igazolványt és memorizálja a számát, mert végszükség esetén még hasznos információnak bizonyulhat. Remélhetőleg sose lesz rá szüksége... de ne ez legyen a biztositása. Személyleirás, név, azonositószám. óvári Bernadett. Óvári? Nem volt valami új tanár, hasonló névvel?
- Az akkor leszek, ha hagy végre békében inni,- jegyzi meg, kelletlenül odanyújtva az egyik ötödévestől "kölcsönzött" pálcát. Direkt ügyelt rá, hogy lánytól csenje el, hogy ha rákérdeznek a nevére, egy létező embert és a pálca gazdáját tudják hozzá kötni. Hamis név és hazugságok helyett csupán egy estére valaki más, akit meg lehet találni a jegyzékekben és valóban nagykorú. Ettől mondjuk még a torkában dobog a szive, mert azért ő sem biztos száz százalékig benne, hogy nincs valami plusz árulkodó részlet, ami lebuktathatja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Mm---megkérdehezték, hogy lettem elsős létemre prefektus,- küszködik a szavakkal a könnyein és szipogáson át, a mellé csüccsenő Laci arca helyett inkább a szembefalat meg a padlót vizslatva. Egyáltalán nem a filmekbe illő kis diszkréten lepergő egy-két cseppről beszélünk itt, sokkal szánalmasabb az egész összhatás, amint kifújja az orrát. - HARMADIKOS vagyok! Ha...harmadikhos!- magyarázza a csempéknek felháborodottan, aztán elkeseredetten, mert nem ez az első eset, hogy összekeverik valaki fiatalabbal. Sig egy évvel alatta jár, tényleg elsősként lett prefekta, mégse kérdőjelezte meg senki. Senki!  
- De én nem akarok "csajszi" lenni!- bukik ki belőle egy hirtelen kéz-gesztussal, mert mindenki ezzel jön. Kislány, kicsi lány, leányzó, csajóka, Katinka meg a kicsi Kató, a nagyitól, a rokonoktól, a tanárok pillantásaiból... aztán most az elsősöktől az utolsó csepp a pohárban. - Te she gondholod komolyan...- motyogja szontyologva, bár talán egy kissé zavartan a dicséretre.
- Rolit bele fogom fullasztani a saját önelégültsébe,- ó, ez a téma, eeez szinte el is feledteti vele néhány pillanatra a gólyákat. Felpillant a vitrinekre, ahol munkáját dicséri jópár átirt név és dij, hogy a fotókról ne is beszéljünk. Szabályos eltökéltség ül az arcán, mert az a görény képes volt még a katasztrófa közepette is megpróbálni valami nőnek tetszelegni. Ellenben a bajszokról eszébe jut az a másik is.
- Sa...sajnálom azt. Ma...majd visz-szacsinálom,- szipogja, Laci arca felé gesztikulálva. Amint nem rázza a sirás utója, már mer varázsolni - Laca addig megnézheti valamelyik üvegben a tükörképét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Trófeaterem

- Nem?-* néhány pillanatig összevont szemöldökű zavar ül ki az arcára, mert attól, hogy például Sig a legjobb barátja, napnál világosabb számára, hogy milyen csinos (és egyre csinosabb, ahogy rátalál a stílusára). Mármint, hirtelenjében nem emlékszik, mondta-e ezt neki valaha, de nem is érzett visszatartó erőt. Bizonytalanul szipog egyet, orrot fújva. - Miért hangzana hülyén?- teszi aztán fel teljesen őszintén a kérdést, mert érdekli a másik érvelése.
Eltart egy ideig, mire rájön, hogy félreértést szült - ő Sárffy-Roller "Roli" Lóbeltre gondolt, nem Létaira, de... A kiballagó prefektusnak is akad a rovásán, szóval nem javítja ki. Ellenben roppant nőiesen horkant egyet a felvetésre, ami felerészt megvetés Létai irányába, felerészt saját magára irányuló utálat. Ugyan, ki mozdulna rá? Ott van Esther, akire az évnyitó alatt csorgatták a nyálukat a fiúk, az ő létezéséről jóformán tudomást se véve. Talán még Armandnak is több esélye van bepasizni, mint neki... pedig mellek tekintetében aztán ugyanott tartanak.
Furcsa nézni, ahogy a másik nagyjából elgurul a röhögéstől - aztán Katin a sor, hogy kuncogva nézze, mint szippantja vissza a bajszot a fiú, látszólag az orrlyukával. Persze tudja, hogy metamorf, de a következő pillanatban azért megdöbben, félrenyelve a nevetést.
- Merlin bársonygatyája,- bukik ki belőle két köhögés közt, mert Laci hirtelen úgy fest, mint a koboldfelkelések egyik nem túl pozitív alakja - azokból, akikre unalomból még csak firkálni se tudott, mert szinte teljes arcát beborította a dús szakáll. A neve sehogy se jut eszébe, de látványosan elborzad, teljesen megfeledkezve a sírásról. - Ezzel legfeljebb valamelyik szellemet tudnád felszedni, vagy a dédimet,- nyögi aztán, amint valami koherenset tud gondolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Zizeg.
Ez nem az ő társasága, az anyja magas, trillázó kacaja kísérti, amint a helyiség peremén bújkálva lopakodik távolabb tőle. Mindig a testvéreit hozták el ilyen alkalmakra, hogy legyen mivel elkápráztatni a közönséget, a családja fényes jövőjét építeni a hátukon. De ez most más. Bemutatni hozták. Körbehordozni, mint egy eladásra váró portékát, mert külleme végre szülei eszébe juttatta korát. Dühös.A nyakában függő medállal játszik, s valahányszor fogai kivillannak mosolya mögül, elképzeli, hogy beleharap az övét érintő kézbe. Már nem is vesződik vele, hogy megpróbálja megjegyezni a neveket.
Újra a levegőbe hasít a nevetés, amit most indokolatlan hevességgel gyűlöl - otthon nem ilyen a mama, a hangsúlya, a nevetése sem. Sötéten pillant végig az összegyűltek tömegén, aztán megtorpan és egész testével visszafordul az ismerős alak felé. Lehetséges? Szeme ismét megtalálja a sziluettet és hirtelen elfelejti az iménti haragját, amikor tekintete találkozik Theoéval. Valahogy... a fiú mosolya ellenére az az érzése támad, valami nincs rendben. A vele szemben álló férfire pillant, féloldalasan elhúzva a száját, amint végigborsózik a hátán a felismerés. Elhatározásra jut, hirtelen kihúzza magát és felölti a legelragadóbb arcát, amint teljes lendülettel megindul felé.
- Theodore!- int neki, roppant udvariatlanul elvágva bármit, amit esetleg neki címzett volna a másik varázsló. Odafurakodik, s mintha csak most venné a patkányszeműt észre, bocsánatkérést rebeg, mert ó, igazán nem akarta félbeszakítani, nem egy frászt. - Már mindenütt kerestelek!- fordul aztán vissza a fiúhoz, karjára téve a kezét, játékos nehezteléssel csücsörítve kirúzsozott száját. - Miféle úriember, aki nem tartja magát az ígéretéhez? Okvetlenül velem kell jönnöd,- morcog rá, megnyitva egy menekülési útvonalat előtte, Theonak csak valamilyen kamu elfoglaltságot kell mondania és Kati azonnal bólogatva fogja alátámasztani az állítását. Minél hamarabb hagyják itt ezt a rémes alakot, annál jobb.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A fiú tenyere hidegen nyirkos - ha Alti eddig úgy érezte, esetleg ostobaság beleártani magát, közelebbről látva a másik arcát elillan a kételye. Az ujjak szorítják, kicsit túl erősen is, de nem szisszen fel; próbál a szerepére koncentrálni, segítségkérésként tekintve arra, ahogy Theo megragadja.
- Megtiszteltetés, hogy megismerhetem önöket!-* csicsergi azon a hangon, amit kizárólag ilyen fogadásokra - és ritkább esetben tanároknak - tartogat, végszükség esetére. Meghajol, aztán udvarias, félénknek ható kurtasággal fog kezet, savanyúan arra gondolva, hogy apró termete most az egyszer előnyére válik. - Örvendek a szerencsének,- fordul a másik irányba, az úriember szeme helyett a szemöldökei közti pontot nézve. - Bocsánat, hogy elrabolom Theodoret, ígérem, visszakapják,- szégyen vagy sem, beveti az őzikeszemeket, amivel a papa szívét gyakran meg tudja lágyítani, a nagyapját pedig kenyérre kenni. Mindegy, csak mehessenek, mert ismeri a grimaszt, amit átsuhanni látott.
Amint a fiú megindul mellette, érzi a mozgásának bizonytalanságát - már épp kérdezne, amikor az lehajol és magától választ ad a fel sem tett kérdésre.
- Szorítsd ökölbe a kezed, feszítsd meg a karod,- súgja vissza, fogást váltva, hogy belekarolhasson Theoba és ne tűnjön furcsának a gesztus. Igyekszik mosolyogni, miközben kapkodva valami félreesőbb helyet keres, s tekintete megakad a télikert ajtaján. Magával húzza Theot az irányába, az egyre hidegebb ujjak aggasztják, de nem áll le vitatkozni, csak felpillant a fiúra. - Lassan, mélyen lélegezz, ha tudsz, csak még egy kicsit.- A hangsúlya már-már kérlelő, mert szeretne segíteni, ám nem meri előhúzni a pálcáját - bűbájokból sosem jeleskedett annyira, hogy feltűnésmentesen tudjon varázsolni. Ha a másik összecsuklik...  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nincs ideje azon töprengeni, miért is segédkezik kérdezés nélkül - eredetileg nem gondolta, hogy ilyen komoly a helyzet, azután meg már nem maradt módja átértékelni az egészet. Mentségére szóljon, kicsit elfoglalt épp ahhoz, hogy mélységében elemezze a dolgokat, mert amikor már csak két lépésre van a télikerttől és kinyúl a kilincs felé, Theo végszavazik.
- Ó, hogy az a csigaszagú, plimpibaszó, szálkás faszú sellő tegye...- az már nem derül ki, mit és hova, mert az erőlködés miatt nem marad levegője a káromkodás folytatásához. Remek! Igazán pompás! Más se hiányzott - Theodore ájulása tetejébe - mint hogy úgy nézzenek ki, mintha csak sürgős smáolnivalójuk akadt volna. Mert az egyetlen módja, hogy a fiú ne verje szét valamijét estében, ami hirtelen eszébe jutott, az a törzse köré fonni a karjait és megpróbálni nekitámasztani a falnak. Kívülről ez persze olyan, mintha az úrfi éppen nagy hévvel betámadná, pedig csak néhány másodpercre leoltják nála a lámpát. Így is remegve küzd azért, hogy megtartsa, és nem esküszik meg, hogy a fallal való találkozás nyomán nem lesz egy púppal gazdagabb. Annyira kínos az így, a magassarkú, a másik súlya, ami túl nagy felületen nehezedik rá, az fiú arca az övéhez túl közel, na meg az, ahogy minden igyekezete ellenére érzi csúszni a ruháját.
- Theo!- sziszegi fojtott hangon, ha már megrázni nem tudja, - Theodore!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A dühe mögött megbújik némi pánik, s jobb eszköz híján a harag alá tuszkolja a zavarával együtt, mert mégse fagyhat le pont most! Akaratán kívül - mármint, egy egészen, egészen pici része el kell ismerje, hogy nem rossz közel lenni a sráchoz, de ez egy másik este merengései közé tartozik majd - túl sok mindent érzékel. Talán az adrenalin teszi, amitől még mindig a torkában dobog a szíve (mert nem mindennap omlik az ember karjaiba valaki a lehető legkevésbé romantikus módon), talán a bájitalfőzésben gyakori balesetek miatt belévert elsősegély-képzés, de végigfutja a listát fejben. A zavarodottság. Sápadás. Rövid eszméletvesztés. Fájdalomra utaló jelek. A nyirkos tenyér és az arca alatt vadul kalapáló szívritmus. Kiegészítve azzal, hogy a fiú szülei nem tudhatják meg, ez valami visszatérő és elég komoly dolognak tűnik.
Mi a pixipöcs van már a pasikkal, hogy mind inkább szétveri magát, semhogy gyógyítóhoz menne?!
Theodore eszmélni kezd, a beszéde koheres, ami nagy megkönnyebbülés - ugyanakkor kótyagos és a kezdődő orrvérzés sem jó jel. Kati ingerülten szusszan, mint egy magát felfújó sündisznó, amire ráültek.
- Szarul nézel ki,- közli mindenféle kertelés nélkül, nagyjából ezen a ponton fogyva ki a türelméből, mert egy meg két ne haragudj kevés lesz ide. Sokkal inkább hajlik arra, hogy ő is káromkodjon, de momentán ez túl nagy luxus lenne. Az aggodalom ráveszi, hogy félretegye a haragját - átmenetileg.
- Gyere!-* adja ki a parancsot, ellentmondást nem tűrő hangon, miközben megragadja a fiú ruháját a zakója takarásában, hogy valamennyi stabilitást adhasson. A másik kezével lenyomja a kilincset és maga után húzza Theot a télikertbe, a kelleténél kicsit nagyobb lendülettel csapva be maguk mögött az ajtót. Szerencséjükre - ezen az estén való találkozásuk óta először - az üvegház pont olyan puccos, mint a többi terem, úgyhogy kinyúlva ujja hegyével épp elér egy kerti széket, amit odaránthat, hogy megpróbálja ráültetni a srácot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Viccelődünk, viccelődünk?- sziszegi, a belé szorult szusz utolsó kortyaival, mert menet közben mégse rúghatja bokán Theot, főleg nem akkor, amikor épp rá támaszkodik súlya jókora részével. Bőven elég volt az iménti, köszöni, nem szeretne esetleg közte és a padló közt szorulni; egy estére egy nyilvános blama bőven elég. Így sem garantált, hogy nem fogják őket keresni, mert valaki azt hiszi, pásztorórára vonultak félre.
Amint sikerül a másikat leültetnie, egy - a fiú által nem látott - grimasszal méri fel a helyzetet, megrázva a fejét. Valami víztároló alkalmatosság után néz, mokebőr retiküljében turkálva, aztán meglát egy kannát. Odasiet, hogy megemelje, de az első pillanatban érzi, hogy ezt ő nem viszi sehova. Szóval marad a B terv, hogy keres valami nedszívót, aztán ha megnedvesítette, visszamegy...
- Hányni is akarsz?!- csattan fel, amint megfordul és meglátja. Odakopog tűsarkain és a köszönömre csak azért nem csapdossa meg Theot ("köszöngesd a púposhátú nénikédnek!"), mert már vérzik az orra. Pedig amilyen szaporán ver a szíve, kifejezetten jólesne levezetni. - Előre hajtsd a fejed és szorítsd az orrod!- utasítja a fiút, teljesen figyelmen kívül hagyva, hogy az ilyesmi nem illő - és nem is tanácsos, ha idősebb a másik. Kati azonban rambóbambi üzemmódban el szokta felejteni ezt, főleg, mikor arra koncentrál, hogy ne káromkodjon. Vagy legalább ne hangosan.
- Ajánlom is! Különben nehezen segítek a fájdalmon,- dohog, miközben egy bűbáj, egy zsebkendő és némi víz kombójával hideg borogatást nyom Theo tarkójára, hogy hozzájáruljon a vérzés elállásához.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Mióta is? Már öt éve, hogy egyik javasasszonytól a másikig, medimágustól kezdve mindenféle vajákosokon, gyógyítókon át hurcolták. Majdnem két teljes évig tartott, hogy a szakemberek végre megtalálják nemcsak gyötrelmei okát, de valamennyi triggerét és orvosságát is. Ennyi időt töltött az ispotályok és rendelők közegében, szakirodalmakat bújva, főzeteket próbálgatva.
Persze mindezt nem köti az emberek orrára, nem VZR ő, hogy magán kívül másról se tudjon beszélni. Most azonban gomolyog benne ezeknek az élményeknek minden lenyomata, kesernyés, maró ízzel vegyülve az eddigi feszültségbe. Theo lehunyja a szemét, azt a benyomást keltve, hogy elbújik előle - Alti szemében egy négyéves, aki még nem érti, hogy csak mert ő nem látja a többieket, még nem vált láthatatlanná. Szavak helyett beszél a pulzusa, a nyirkos bőre, ahogy nyel, reakcióinak lassulása, sőt, az is, ahogyan erősködik, hogy nincs itt semmi látnivaló. De amiről nem tud - honnan is tudna? - az a lány szaglása, ami itt, zárt térben és ilyen közelségben roppant hasznos érzék. A friss vér fémes, másoknak émelyítő aromája és a kellemes parfüm jegyei alatt megbújik az izzadság fanyar, csípős rosszullét-szaga. Fejét enyhén oldalra billenti, védtelennek ható mozdulattal.
- Jó tudni, hogy a te esküjeidben nem szabad megbízni,- egy picit erősebben szorít rá a zsebkendőre a másik tarkóján, s az anyagból kikényszerített jéghideg cseppek lefolynak Theo nyakán, be az ing gallérja alá. Tág, őzszerű tekintete megállapodik a fiú arcán, furcsán távolinak, szenvtelennek érezve mindent. A másik vonásai szépek és teljesen idegenek, a megnyerő küllem üres héjjá vékonyodik a szemében.
- Szóval, meddig akarsz a szüleid előtt titkolózni? Az első komoly sérülésig vagy elég, ha a holttest azonosítására hívatják be őket?- érdeklődik továbbra is csevegős, édes hangon, ami alatt ott fortyog minden dühe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Gyűlöli ezt a csöndet, ahogy lassan, kínlódóan verejték serken és megugrik a pulzus valamelyik nyaki érben, ujja alatt. Az arcot nézi, amint hirtelen nem tudja, milyen vonalakat öltsön magára, az elnyíló, hangtalan mozduló ajkakra. Még sosem látott erdei állatot megfagyni a közeledő autó lámpájának fényében, de bájitalfőző. Ismeri ezt a könyörgő pillantást.
A felcsattanó hangra egy pillanatig úgy fest, mintha mindjárt felugrana, finom remegés fut végig rajta. Összeszorítja a fogait, azonban a fiú meghunyászkodva elfordítja a fejét, így végül marad. Hallgatja a habogó, körkörös magyarázatot.
- Sajnálod?- visszhangozza, miközben elengedi Theo nyakát, hogy nemes egyszerűséggel elhúzza annak kezét az orra alól. Látnia kell, mennyire vérzik még, de sokkal jobbnak tűnik már. - Hiszen rengeteg lehetőséget hagysz! Elárulhatom a bizalmad,- túr a táskájába, egy apró fiolát keresve, aminek biztonsági viasszal záródik a teteje, - vagy közvetve hozzájárulhatok, hogy kockára tedd az épséged,- megremeg a hangja, ám közben lepiszkálja a pecsétet, aztán a kupakot az üvegcséről. Igazából lehetne ezt tetézni, de még nem döntötte el, hajlandó-e esetleg másoknak hazudni, hogy megvédje a titkot, bármi is legyen ennyire fontos.
- Mindegy. Fogd be és csak az orrodon vegyél levegőt. Két lélegzet, beszívod, elszámolsz ötig, kifújod.- Ha a fiú engedelmeskedik, az orra alá tartja a fiolát, aminek átható, bár nem kellemetlen szaga van. Ő is számol magában, mert a gyógyszer-túladagolás hiányzik most a legkevésbé. Egy része nem is érti, miért törődik azzal, hogy a másiknak fájdalmai vannak, talán csak ez volt az eredeti elhatározása és tartja magát hozzá, mert addig sem kell döntést hoznia. Aztán ujjával befogja az üveg száját, gondosan visszadugaszolja és behajítja a holmija közé. Legszívesebben leguggolna ls csak a karjaiba temetné az arcát, mert a sötétség megnyugtatja, de így csak sétálni kezd, a virágokat nézve. Kell négy-öt perc, hogy a szer hasson, addig megpróbál a levelek erezetére és az itteni illatokra figyelni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Az emberekhez sose volt annyi türelme, mint a bájitalaihoz. Ha egy főzet leköpte vagy besült, csak magát hibáztathatta, de az emberek értelmetlen titkolózása olyan, mint amikor a receptből vagy az összetevők listájából szándékosan kihagynak hozzávalókat. Akár egy allergiás reakció, valahányszor olyasmivel került érintkezésbe, amit el akart kerülni, fellángolt venne valami.
- Hmph.- Theodorenak az a szerencséje, hogy miközben Kati a páfrányokat vizslatja, pont arról győzködi saját magát, hogy Hollósi is életben maradt. Emellett a közelében eltöltött percek alatt sem érezte ki a szagából bármilyen rendszeresen vagy nagyobb mennyiségben szedett szer alapanyagát. Ez persze nem zárt ki mindent - sőt, a drogfüggőség egész jó magyarázat lehetett volna - de egy kicsit jobban hajlott arra, hogy elfogadja a fiú szavait.
Egészen addig, amíg annak a száján ki nem csusszant a következő mondat.
- Ó, bocsáss meg, legközelebb véletlenül sem próbálok meg segíteni, nehogy megsértselek. Nem is tudom, hogy merészeltem megakadályozni, hogy felnyald a padlót, vagy fájdalomcsillapítót adni,- szorítja kezét a mellkasára, mint akit mélységesen elborzasztanak saját tettei. Amint leengedi a karját, lassan átbillen hitetlenségbe. A szeme összeszűkült, de most ernyedten tágra nyílik. Örült, amikor meglátta. Azt akarta eredetileg megkérdezni, sikerült-e Ebonynak meggyőznie a szüleit, hogy visszatérhessen Bagolykőre. Táncolni akart vele, vagy legalább csak beszélgetni egy kicsit. Most már a saját naivitása is dühíti.
- Lenyűgöző, hogy feljogosultnak érzed magad a kedvességemre. De tudod mit? Nem kell elviselned.- Szikrát hány a szeme, aztán egyszerre felkapja a táskáját, megfordul és elindul az ajtó felé, még csak meg sem inogva a tűsarkain.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Az élet néha bizarr fordulatokat vesz.
Minden bizonnyal jobban tűrné ezt az új, kékbeszabott szerencsétlenséget, ha még mindig ácsingózna a vezetőség dicséretére, sőt, fontolóra venné, hogy jó kapcsolatot alakítson ki. Azonban háta mögött összekulcsolt kezei és könnyed léptei olyan szintű aggresszív érdektelenségről tanúskodnak, amilyet csak kiábrándult tinik képesek. Másfél-két lépéssel Zalán előtt halad, mint a macskák, amik úgy ülnek le, hogy tökéletes rálátás nyíljon tüntető ignorálásukra. A gyakorlatias magyarázat, hogy így nem kell a fiút éreznie vagy maszkot hordania, és legalább a kastély ódon, furcsán otthonos szagát kiélvezheti.
Derekán halkan csilingel a chatelaine, amin sok apró, csecsebecsének tűnő holmi ringatózik láncokon. A ritmus gondolatainak aláfestőzenéje, amint azon töpreng, mivel tudná a másikat rávenni, hogy az összes mellé beosztott járőrözését cserélje el valaki mással.
Bár ki tudja? Lehet, csak sminkelnie kellene, aztán Zalán megint nem ismerné meg - és erre a gondolatra halkan felkuncog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Altea - aki inkább Kati, mellesleg - messze nem leli annyi élvezetét Zalán kínzásában, mint amekkora örömet annak teljes abszenciája okozna neki. Sajnos, az élet nem fenékig tejfel - ezt a hasonlatot is olyan találta ki, aki életében nem ivott semmi jót - szóval marad a seggembesavanyú arcú srác és az ábrándozás.
Az öreg festmények többnyire csak a felhalmozódott por, kosz és korom szagát adják, de a hideg kövek és falak nyirkos, hallgatagon ódon illata mellett alig érződik. Azzal szórakoztatja magát, hogy a képek hátterét fürkészi és elképzeli, milyen lenne ott állni benne. Az egyik szendergő portré kezéből kiesett a virág, s ha figyelmesen nézi, szinte érzi az angol rózsákat, a tölgyfa padlót, a keményítővel kezelt csipkét. Egy másik festményen tavaszi erdő látszik az ablakon át, s máris akad egy ehhez illő emléke, tavalyról, amikor valamelyik éjjel az északi toronyban kiállt a csillagvizsgálóba... Merengéséből az zavarja fel, hogy megszűnnek a mögötte csoszogó léptek, mire kelletlenül megfordul, hátrálva folytatva a sétát.
- Egyszerre lépni, lélegezni és pislogni nem tudsz?- veti fel lehetséges magyarázatként, mert Zalán arca olyan szintű összpontosítást tükrözött, ami szinte elképzelhetetlennek tűnt. Csak nem...gondolkodik?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Egy morzsányi igazság volt abban, hogy erős ellenszenve a másik irányába től könnyűvé tette a gonosz megjegyzéseket; ugyanakkor Zalán meg se próbálkozott a megbékítésével.
- Micsoda kegyetlenség, úgy tenni, mintha idegenek lennénk!- teátrálisan a szája elé kapja a kezeit, aztán a fájdalomtól nagyra nyílt szemek fáradt unottsággal szűkülnek össze, amint ásít egyet. Ez csak kis részben szól a helyzetnek, de ha választania kell, megossza-e fáradtsága okát vagy Zalánra kenje... Az elviselhetőbb szó azonban olyan emléket idéz fel benne, amire a legkevésbé sem vágyott, s valami furcsa, sápadt kúszik az arcára. - Lehet, hogy a picsogás másnál beválik és rohan hozzád, hogy simogassa a hátad,- sziszegi halkan, közelebb sétálva és féloldalasan felnézve a srácra, háta mögött összefont karokkal, - de erős kísértést érzek, hogy kifejezzem egészséged iránti aggodalmam a házvezetőségek felé.- Nem várta, hogy bocsánatot kérjen tőle a gyengélkedős esetért a másik, ám minimum méltányolhatta volna a hallgatását. Főleg annak fényében, hogy Kati őzikeszemei egyébként is meglágyíthatták volna annyira a férfiszíveket, hogy egész évben Zalánhoz osszák be - a pillanat hevében ennyit simán beáldozott volna a nemlétező Edictumos hírnevéből.
Aztán megfordul, s újra felhangzik a csilingelés megszokottá váló üteme, amint elfele sétál, nyugalmat erőltetve magára.
- Annyit rinyálsz, mintha eső jönne... Ha a tintát is úgy taszítod, mint a józan észt, kénytelen leszek Pokeby*-t olvasni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Alapból szokása halkra fogni a hangját, ha feszült, de most szinte azt is hallani, amint forgatja a szemét.
- Morgana, irgalmazz! Álmomban sem feltételezném, hogy aggasztana az épségem!- vág vissza, mert ez a folyamatos nyafogás idegőrlő. Lehet, a maszkokon túl állandó jelleggel kénytelen lesz valami hangszűrőt vagy füldugót hordani magával, mert a verbális zajszmog migrénnel fenyegeti.
A következő válaszra aztán megtorpan, hogy hitetlenkedve hátranézzen, mint aki - mugli közhellyel élve - szellemet látott. Vagy minimum egy háromfejű, mutáns furkászt.  
- Merlin, láss csodát! Elvétve még téged is megszáll az értelem,- magát is meglepi, de Zalán válasza - annak minden igyekezete ellenére - leginkább megkönnyebbüléssel tölti el. A lelkiismerete kínzó, tengerzajhoz hasonló mormolása enyhül a tudattól, s ezzel felenged valami, amit eddig észrevétlenül szorongatott. Ha végre be lettek avatva a tanárok, többé nem terheli semmiféle felelősség a hallgatásért, ha a fiúnak baja esne és ő megelőzhette volna.
Ami sajna nem oldja meg Ebony problematikáját, amiről szívesen megfeledkezne, ha Zalán - pechjére - nem juttatná folyton eszébe. Tekintete keresni kezd valamit, amibe beleköthetne, megakadva a kavicson.
- Mi a retkes randalórt keres az nálad?- még a kérdés felénél se jár, amikor ott terem Zalán előtt és kikapja a kezéből a temető egyik suttogó-kövét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Hallott már olyanról, hogy valaki temetőből lopott virágot vigyen a barátnőjének, de merőben új gondolat, hogy egyesek esetleg elhordják a köveket is és még nekik álljon feljebb, amikor rajtakapják őket. Mire azonban idáig ér fejben, a kezében tartott kavics újrakezdi a felvett üzenetet, mivel Zalán kapkodása mellett nem érkezik zsebre tenni. A halk, fáradt-szomorú szavak azonban lefagyasztják, mert kevés hangot ismer meg azonnal, akárhol az ember, de ez pont ilyen. A szeme szinte szikrát szór, amint odakapja a fejét.
- MI A...- csattan fel, hirtelen észbekapva kiabáló suttogássá halkítva a hangját az első két szó után, hasonló gyorsasággal rántva pálcát és hátrálva. Az arca tömény undor és düh, de a tekintetén más is átsuhan. Egyedül vannak egy folyosón, az éjszaka közepén, ami eddig azt jelentette, hogy van vele valaki. A Zalán mellkasára célzó pálcahegy azonban mást mond. - Most  megmagyarázod, mit keres nálad az anyám köve.- Nincs különben..., se fenyegetés, főleg, mert fél tőle, hogy minden további szóval azt kockáztatja, hogy elveszti a hangja felett az uralmat és sikítani fog. De minimum lekáromkodja a rámát ezekről a tetves portrékról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

El kellene tennie a követ, de mint valami elromlott lemez, ismétli magát  az üzenet és nem tudja nem hallgatni; mint valami rossz álomban, talán ha elég sokáig megy, rájön az egész értelmére.
Az álomszerű bizarrsághoz nagyban hozzájárul, hogy Hollósi vádolja meg őt esztelenséggel. Hisztérikus késztetést érez - egyrészt arra, hogy nevessen, másrészt arra, hogy macedón nadály-rontást küldjön rá.
- Azért, te trolltakonyagyú bujdokrém, mert hallom. A. Hangját.- A kavicsot minden egyes pontnál megrázza, nyomatékot adva a szavaknak a gesztussal, ha már a hangerőt minimumon kell tartania. - Magyarázatot, most.- Hallani, hogy ezt már a fogai közt szűri, mert az, hogy Zalán még utasítgatja, pattanásig feszíti a türelmét. És nem, esze ágában sincs leengedni a pálcát, semmi kedve olyan mugli módszerekkel kísérletezni, mint az ágyékon térdelés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Az, amint a fiú hangnemet vált, megakasztja az eddigi gondolatai torlódását - valahol, mielőtt még a gyengélkedőn elkezdte volna kioktatni őt, tényleg aggódott Zalánért. Annyit elér, hogy KAti vesz néhány lassabb lélegzetet, s nem sürgeti.
- Rokon?- kérdezi, ha nem is megenyhülve, de elgondolkodva fürkészi a fiú vonásait. Az egyentalár megnehezíti, hogy látsszon, amikor valaki gyászol, bár a másik arcán eluralkodó zavar láttán már kétli, hogy erről lenne szó. A nem jogosít fel táján megfeszül a karja, ám... szégyenszemre érzi, hogy perceg benne valamiféle egyetértés.
- Abba belegondoltál, milyen kívülről látni, hogy valamilyen rohamot kapsz? A hülye titkolózásoddal és az ilyen húzásokkal,- gesztikulál a kezében tartott kaviccsal, talán kicsit védekezően. A legtöbb ember nincs felkészülve rá, hogy valaki a szeme láttára összeeshet és meghalhat, de az a pár pillanatnyi rémület erősen megmaradt benne. Életében nem félt annyira még. Aztán életében nem alázták még úgy meg, mint akkor.
Persze, azóta a gólyák elsősnek nézték, de ez sem tudta teljesen felülírni a gyengélkedős emléket.
Hosszan nézi Zalánt, aztán lassan, meggyőződés nélkül lejjebb engedi a pálcáját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Az őszinteséget méltányolja - bármilyen keserű szájízt hagy is, hogy pont Hollósitól kapja ezt meg. Legalább nem csak mondja, hogy beszéljenek. Amikor huszadjára is rákezd a kavics, gyorsan beejti a zsebébe, hogy elhallgattassa az anyját.
- Hát ez az!- frusztráltan az ég felé lendíti karjait, fejét rázva. - Honnan kellett volna tudnom, esetleg szívbeteg vagy-e? Vagy bárki másnak?- Elképzelheti, Merlin borogass, igen, pontosan ez történt! Egy pillanatra megint meghűl az ereiben a vér, amint felidéződik az a töredék idő, amíg átfutott a fején, hogy Zalán esetleg agyvérzést vagy szívrohamot kapott. Neki pedig fogalma sincs az elsősegélynyújtásról. Végigfut benne a remegés, amit azóta sikeresen transzmutált sértett haraggá.
- Kibaszottul nem az,- nevet hangtalanul, leszegve fejét egy pillanatra, hogy távolabb tartsa az emléket; sötéten arra gondol, Zalán elmehetne minisztériumi sajtósnak, mert ilyen kis finomkodó elkenését komoly problémáknak arrafelé szokás látni. Összefonja mellkasa előtt a karjai, aztán felnéz és szúrósra húzódó tekintettel néz vissza. Végül türelmetlenül ránt a vállán a szótlan kérdésre, mert mi a szurkcsókszarra vár még? Buksimire, habos kakaóval? Vagy írásbeli engedélyre? Esze ágában sincs közelebb engedni magához, ám -egyelőre- nem fenyegeti.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

- Szóval...- ezen a ponton már túl vannak jónéhány likőrös bonbonon, amit valószínűleg meg fog bánni, de abban az - egészségére nézve roppant előnyös - állapotban időzik, ahol az ilyen holnap-Kati problémája. - Valójában nem történt semmi. Azon kaptam, hogy a szemembe hazudik, ami rohadtul nem új viselkedés az embereket tekintve,- vonogatja a vállát, féloldalas fintorral. A teljes történetet persze nem oszthatja meg, azonban ha lecsupaszítja a dolgokat, valóban ennyi történt. Adódott egy szituáció, megpróbált segíteni, aztán Theo ellentmondásba keverte magát és lebukott. Pár mondattal később meg már gőzsebességgel robogott kifelé a teremből, szal... jah, ennyi.  
- Nem is kellene érdekeljen,- mormogja sértetten. Most már az idegesíti, hogy Ebony görcsösen el akarja simítani az ügyet. A Rellonban átöltöztek, de annyira kint akart lenni valahol a folyosók útvesztőjében, még mielőtt bármelyik HV beléjük botlana, hogy csak mostanra jutott odáig, hogy elmagyarázza Signek a nagyteremben történteket
- Te viszont úgy néztél rá, mint aki kész...késelni,- fordítja arcát Sadie felé, akinek a reakcióját ő sem teljesen érti, csak érezte, hogy mindenkinek jobb, ha le tudják nyugtatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

A szemöldöke összefut a válaszra, nem haragosan, inkább a gondolkodástól. Mármint, valóban látott már dühroham-szerű dolgokat, ez mégis sokkal... fojtottabb volt?
- Tudsz undok lenni, de ez másnak tűnt,- rázza a fejét, ami nem bizonyul jó ötletnek, mert a mozdulattól megszédül. Mondjuk annyira nem zavartatja magát, csak megkapaszkodik Sadie karjában egy pillanatra, aztán ott is felejti magát, őzikeszemeit ráfüggesztve. Hosszan fürkészi, hátha kap másik választ, de ha nem, akkor sem kell Sadienek izzadnia - Kati figyelme egy kicsit csapongó.
- Maszatos vagy!- Derül, amint Sadie arcát nézi, aztán kinyúl és ujjának hegyével megböködi a csokifoltokat, - itt és itt!
- Fogjátok rám,- ránt egyet a vállán, mert őszintén, nem érdekli az egész téma. - Rosszul lettem Ebony látványától és sürgős lelki támaszra volt szükségem,- tárja szét karjait teátrálisan, ami különösen mókás magyarázat annak fényében, hogy lerámolták az asztalt távozás előtt. De na, üres gyomorra nem lehet bevenni gyógyszert. Így, hogy elengedte Sadiet, most a másik lány felé gravitál, főleg, amikor a muffinok szóba kerülnek.
- Adj egyet!- nyúlkál Sig felé.