Egy olyan hely, melyen hiába beszélsz hangosan, vagy akár kiabálhatsz is, nem sokat ér, hiszen ezek a portrék mindent és mindenkit leköröznek. Egyes privát statisztikák szerint a legtöbb célba ért hátsó támadás ezen a folyosón hangzott el, hiszen elég kimondani az átkot, a pálcáig eljut az információ a célba vett azonban mindezt már nem hallja meg. Itt mindenféle és fajta ember keveredik, vidéki képek keverednek a városiakkal, mind egymásnak kiabálnak át, nem veszik a fáradtságot, hogy kisétáljanak a keretből, náluk így is tökéletesen megy az információcsere, melyből olyan szintű keveredés van, hogy még az Edicumban se lehet megjelentetni. Az emberi hangokhoz keveredik a különböző foglalkozások, piaci kofák hangja, valamint a szabadon tartott állatok sokaságának különböző hangmagasságokon történő kommunikációja. Ezen a helyen vigyázni kell a tettekkel, hiszen sokan azt hiszik, hogy ha nem hallják nem is látják a dolgokat, pedig szinte ki vannak éhezve arra, hogy valami új dolgot kürtölhessenek szét a kastély egész területén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=877382#post877382][b]Hollósi Zalán - 2024.04.22. 08:34[/b][/url]

 Fontolóra vette hogy csak úgy otthagyja. De sajnos az az érzése volt, hogy kétszer annyira bánná meg, mintha most megtesznek egymás mellett egy kört a kastélyban. Noha nem azért, mert hiányolnák egymás társaságát, hanem mert szemmel láthatóan Altea élvezi őt kínlódni látni. És ha Zalán szabályszegésre próbálná adni megint a fejét, nem maradna bosszú nélkül.
 Halkan, bosszankodva fújta ki a levegőt. Csak tudná, Theo mit eszik annyira ezen a lányon. Ezen a ponton még értelmes kérdések is felmerülhettek volna benne, például, hogy mennyit tudhat a látomásokról, ha annyira jóban van Ebonyval, vagy hogy honnan a fenéből tudta, miféle hozzávalókat használ Zalán a bájitalaihoz? Igen, lehetett volna ilyesmit is kérdezni. Ha több esze lett volna annál, minthogy elvonja a figyelmét a ritmikus csörgés a lány derekán.
 A következő lépcsőfordulónál hirtelen lefékezett, mint akinek valami szöget ütött volna a fejében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=877497#post877497][b]Várffy Altea Katalin - 2024.04.24. 23:04[/b][/url]

Altea - aki inkább Kati, mellesleg - messze nem leli annyi élvezetét Zalán kínzásában, mint amekkora örömet annak teljes abszenciája okozna neki. Sajnos, az élet nem fenékig tejfel - ezt a hasonlatot is olyan találta ki, aki életében nem ivott semmi jót - szóval marad a seggembesavanyú arcú srác és az ábrándozás.
Az öreg festmények többnyire csak a felhalmozódott por, kosz és korom szagát adják, de a hideg kövek és falak nyirkos, hallgatagon ódon illata mellett alig érződik. Azzal szórakoztatja magát, hogy a képek hátterét fürkészi és elképzeli, milyen lenne ott állni benne. Az egyik szendergő portré kezéből kiesett a virág, s ha figyelmesen nézi, szinte érzi az angol rózsákat, a tölgyfa padlót, a keményítővel kezelt csipkét. Egy másik festményen tavaszi erdő látszik az ablakon át, s máris akad egy ehhez illő emléke, tavalyról, amikor valamelyik éjjel az északi toronyban kiállt a csillagvizsgálóba... Merengéséből az zavarja fel, hogy megszűnnek a mögötte csoszogó léptek, mire kelletlenül megfordul, hátrálva folytatva a sétát.
- Egyszerre lépni, lélegezni és pislogni nem tudsz?- veti fel lehetséges magyarázatként, mert Zalán arca olyan szintű összpontosítást tükrözött, ami szinte elképzelhetetlennek tűnt. Csak nem...gondolkodik?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=877543#post877543][b]Hollósi Zalán - 2024.04.26. 02:17[/b][/url]

Egy cigányasszony képe előtt állt meg. Emlékezett rá jól, hisz valahánsyszor elhaladt mellette napközben, az rikácsolva hangoztatta tehetségét a diákoknak, s úgy dülledt szeme a kristálygömbjére, mintha az volna az egyetlen dolog a világon, amire érdemes rávetnie a tekintetét. Most a portréalak az asztalára borulva aludta az igazak álmát, de a kristálygömbben még mindig olyan intenzíven kavargott a ködszerű gomolyag, hogy a fiúban gondolatok sokaságát indította útjára.
 Ujjai ráfonódtak a kavicsra talárja zsebében. Nemrégiben még a nagyapja emlékével csinálta ugyanezt; mintha a mozdulat segítene neki nemvárt megoldásokat a felszíre hozni. Altea hangja azonban kizökkeltette őt.
 - Csinálhatok én akármit, akkor s... - kénytelen volt elhallgatni, mert a cigányasszony felhorkant álmában. Felzárkózott inkább a lányhoz, suttogásából is érzékelhető volt az ellenszenv. - Nem tudsz nyugton meglenni senki mellett anélkül, hogy ne tennél megjegyzéseket rá?
 Persze volt egy érzése, hogy csak ő ilyen kiváltságos. Bár ha szerencsétlen Bonnie is szokott részesülni a házisárkány beszólogatásaiban, aki aztán a légynek sem tudna ártani...
 - Inkább azt mondd meg, mennyi esélyem van rá, hogy egy elviselhetőbb rellonost kapjak magam mellé leközelebb. - Nem volt hajlandó kimondani, de egyértelműen Ebonyra célzott. Rajta kívül csak Kori társaságának örült volna úgy igazán, de ő nem sokban tudott volna most segíteni neki. Hacsak nem tud valamelyik fura rituáléjával szóba elegyedni a holtakkal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=878189#post878189][b]Várffy Altea Katalin - 2024.05.06. 08:53[/b][/url]

Egy morzsányi igazság volt abban, hogy erős ellenszenve a másik irányába től könnyűvé tette a gonosz megjegyzéseket; ugyanakkor Zalán meg se próbálkozott a megbékítésével.
- Micsoda kegyetlenség, úgy tenni, mintha idegenek lennénk!- teátrálisan a szája elé kapja a kezeit, aztán a fájdalomtól nagyra nyílt szemek fáradt unottsággal szűkülnek össze, amint ásít egyet. Ez csak kis részben szól a helyzetnek, de ha választania kell, megossza-e fáradtsága okát vagy Zalánra kenje... Az elviselhetőbb szó azonban olyan emléket idéz fel benne, amire a legkevésbé sem vágyott, s valami furcsa, sápadt kúszik az arcára. - Lehet, hogy a picsogás másnál beválik és rohan hozzád, hogy simogassa a hátad,- sziszegi halkan, közelebb sétálva és féloldalasan felnézve a srácra, háta mögött összefont karokkal, - de erős kísértést érzek, hogy kifejezzem egészséged iránti aggodalmam a házvezetőségek felé.- Nem várta, hogy bocsánatot kérjen tőle a gyengélkedős esetért a másik, ám minimum méltányolhatta volna a hallgatását. Főleg annak fényében, hogy Kati őzikeszemei egyébként is meglágyíthatták volna annyira a férfiszíveket, hogy egész évben Zalánhoz osszák be - a pillanat hevében ennyit simán beáldozott volna a nemlétező Edictumos hírnevéből.
Aztán megfordul, s újra felhangzik a csilingelés megszokottá váló üteme, amint elfele sétál, nyugalmat erőltetve magára.
- Annyit rinyálsz, mintha eső jönne... Ha a tintát is úgy taszítod, mint a józan észt, kénytelen leszek Pokeby*-t olvasni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=878190#post878190][b]Hollósi Zalán - 2024.05.06. 11:04[/b][/url]

Hitetlen fintor futott át vonásain. Maréknyi ember létezett, aki úgy igazán ismerte a problémáit, és még annál is kevesebb, akiknek önként borította mindezt a nyakába. Mit meg nem adott volna azért, ha lett volna választása régebben, ki tudhat többet róla, s ki nem. De nem javította ki Alteát. Higgyen, amit akar.
 - Miért érzed égető szükségét, hogy megint belekontárkodj olyasmibe, ami nem a te dolgod? Te talán kiccsattannál az örömtől, ha ugyanezt művelném veled?
 Nem volt a legokosabb ötlet szóba elegyedniük pont azon a folyosón, ami felverheti az egész nyugati szárnyat, ha felébrednek a festményei, mégis nehezen állta meg, hogy ne tegyen pontot a dolog végére.
 - Az egészségem köszöni, de jól van. Futhatsz nyugodtan a tanárokhoz, ha ettől fontos embernek érezheted magad. Többet tudnak már, mint te valaha is fogsz.
 Nehéz lett volna felmentést kérnie a gyakorlati reptan alól, ha nem lenne fogalma a tanároknak már az állapotáról. Igaz, hogy Kakasi ultimátuma kellett ahhoz, hogy a tavaly nyári dolgokon végigküzdje magát, de utólag visszanézve jól járt vele. Persze ezt nem lett volna hajlandó sosem beismerni Alteának.
 Kiszedte a zsebéből a kavicsot, csak hogy levezesse rajta a feszültségéből adódó szokásos kényszermozgást. Ujjai közt forgatta, néha rászorított, s keserédes szórakozottság lett úrrá rajta a felismeréstől, hogy most igencsak hasonlított Szofira. Bár ő nem vette a fáradtságot, hogy arcot fessen neki, igencsak csábító volt a lehetőség, hogy kuzinjához hasonlóan földhöz vágja azt idegességében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=878200#post878200][b]Várffy Altea Katalin - 2024.05.06. 17:55[/b][/url]

Alapból szokása halkra fogni a hangját, ha feszült, de most szinte azt is hallani, amint forgatja a szemét.
- Morgana, irgalmazz! Álmomban sem feltételezném, hogy aggasztana az épségem!- vág vissza, mert ez a folyamatos nyafogás idegőrlő. Lehet, a maszkokon túl állandó jelleggel kénytelen lesz valami hangszűrőt vagy füldugót hordani magával, mert a verbális zajszmog migrénnel fenyegeti.
A következő válaszra aztán megtorpan, hogy hitetlenkedve hátranézzen, mint aki - mugli közhellyel élve - szellemet látott. Vagy minimum egy háromfejű, mutáns furkászt.  
- Merlin, láss csodát! Elvétve még téged is megszáll az értelem,- magát is meglepi, de Zalán válasza - annak minden igyekezete ellenére - leginkább megkönnyebbüléssel tölti el. A lelkiismerete kínzó, tengerzajhoz hasonló mormolása enyhül a tudattól, s ezzel felenged valami, amit eddig észrevétlenül szorongatott. Ha végre be lettek avatva a tanárok, többé nem terheli semmiféle felelősség a hallgatásért, ha a fiúnak baja esne és ő megelőzhette volna.
Ami sajna nem oldja meg Ebony problematikáját, amiről szívesen megfeledkezne, ha Zalán - pechjére - nem juttatná folyton eszébe. Tekintete keresni kezd valamit, amibe beleköthetne, megakadva a kavicson.
- Mi a retkes randalórt keres az nálad?- még a kérdés felénél se jár, amikor ott terem Zalán előtt és kikapja a kezéből a temető egyik suttogó-kövét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=878216#post878216][b]Hollósi Zalán - 2024.05.06. 22:50[/b][/url]

- Hagyjuk már, mind a ketten tudjuk, hogy te nem jótündéri kegyességből csinálod ezt - vágta rá olyan sebesen, meg sem várta jószerével, hogy Altea befejezhesse a mondatát. Most ő fékezett le, pedig okosabb ötlet lett volna tovább haladniuk. A végén az egész nyugati szárnyat felverhetik a zajjal, ha egyetlen festmény is felébred a hangjukra. - Különben nem táncolnál ennyit az idegeimen, vagy a lelkibékém pixifaszt sem izgat? Az is rámehet ám az ember egészségére. Nem, te ezt piszkosul élvezed. - Felelte teljes meggyőződéssel. Zaklatottan fújtatott egyet, s már elkönyvelte magában, hogy ez ennyi szót érdemelt.
 Aztán összeszedi fejben magát, megindulna, de alig lép kettőt, mikor már kicsavarják a kezéből a kavicsot.
 - Hogyaza... Altea! - fordult dühös pusmogással a lány után, s jobbjával utánakapott, de elvétette. Kezdett az az érzése támadni, hogy Várffy leginkább a figyelem miatt csinálja azt, amit. - És ez hol is fenyegeti az épségemet, hogy neked le kelljen nyúlni? - fakadt ki, aztán újra próbálkozott, de most a csuklóját célozva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=878256#post878256][b]Várffy Altea Katalin - 2024.05.09. 07:51[/b][/url]

Hallott már olyanról, hogy valaki temetőből lopott virágot vigyen a barátnőjének, de merőben új gondolat, hogy egyesek esetleg elhordják a köveket is és még nekik álljon feljebb, amikor rajtakapják őket. Mire azonban idáig ér fejben, a kezében tartott kavics újrakezdi a felvett üzenetet, mivel Zalán kapkodása mellett nem érkezik zsebre tenni. A halk, fáradt-szomorú szavak azonban lefagyasztják, mert kevés hangot ismer meg azonnal, akárhol az ember, de ez pont ilyen. A szeme szinte szikrát szór, amint odakapja a fejét.
- MI A...- csattan fel, hirtelen észbekapva kiabáló suttogássá halkítva a hangját az első két szó után, hasonló gyorsasággal rántva pálcát és hátrálva. Az arca tömény undor és düh, de a tekintetén más is átsuhan. Egyedül vannak egy folyosón, az éjszaka közepén, ami eddig azt jelentette, hogy van vele valaki. A Zalán mellkasára célzó pálcahegy azonban mást mond. - Most  megmagyarázod, mit keres nálad az anyám köve.- Nincs különben..., se fenyegetés, főleg, mert fél tőle, hogy minden további szóval azt kockáztatja, hogy elveszti a hangja felett az uralmat és sikítani fog. De minimum lekáromkodja a rámát ezekről a tetves portrékról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=878257#post878257][b]Hollósi Zalán - 2024.05.09. 08:40[/b][/url]

Hitetlenül csapja saját oldalának a kezeit, miután másodszor is mellényúlt a félhomályban. Megáll az ember esze.
 - A húgom nem ennyire enyveskezű - mormogta, s mivel azért volt benne annyi, hogy nem nyúlkál hirtelen felindulásból mások zsebébe, csak simán tenyerét tartotta a rellonosnak. Hamar újra kellett koordinálnia a mozdulatait, mert azért a neki szegeződő pálca és a lány hisztérikus kifakadása váratlanul érte. Óvatosan emelte meg kissé kezeit. Nyelve hegyén volta kísérlet a másik csitítására, de a következő mondattól rövidzárlatot kapott az agya.
 - Hol hagytad azt a maradék eszedet? Már miért lenne anyádé, és ha már itt tartunk, mi a francért van még mindig nálad egyáltalán? Engedd már le azt a hülye pálcát, könyörgöm. - Fejét döntötte oldalra, mert öt perc ha nem sok, annyiban is elnehezült a sok baromságtól, amit hozzávágtak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=878281#post878281][b]Várffy Altea Katalin - 2024.05.09. 22:13[/b][/url]

El kellene tennie a követ, de mint valami elromlott lemez, ismétli magát  az üzenet és nem tudja nem hallgatni; mint valami rossz álomban, talán ha elég sokáig megy, rájön az egész értelmére.
Az álomszerű bizarrsághoz nagyban hozzájárul, hogy Hollósi vádolja meg őt esztelenséggel. Hisztérikus késztetést érez - egyrészt arra, hogy nevessen, másrészt arra, hogy macedón nadály-rontást küldjön rá.
- Azért, te trolltakonyagyú bujdokrém, mert hallom. A. Hangját.- A kavicsot minden egyes pontnál megrázza, nyomatékot adva a szavaknak a gesztussal, ha már a hangerőt minimumon kell tartania. - Magyarázatot, most.- Hallani, hogy ezt már a fogai közt szűri, mert az, hogy Zalán még utasítgatja, pattanásig feszíti a türelmét. És nem, esze ágában sincs leengedni a pálcát, semmi kedve olyan mugli módszerekkel kísérletezni, mint az ágyékon térdelés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=878285#post878285][b]Hollósi Zalán - 2024.05.09. 22:57[/b][/url]

Normális esetben a véletlen eshetősége fordult volna meg a fejében, de őszintén? Ez a helyzet mikor számíthatna normálisnak? Mióta találkozott ő véletlenekkel a látomásaival kapcsolatban?
 Zalán megrökönyödve tartotta vissza a levegőt, noha nyitva volt a szája. Nem gondolta, hogy eljuthat valaha a következő lépéshez az utolsó nyommal, amit talált. De ha mégis így lett volna, örülnie kellett volna a fejleményeknek. Valahogy most nem akaródzott neki ez sem, ahogy farkasszemet nézett Altea pálcájával.
 - Az a hang - kezdte nagyon lassan, arcán a totális zavar nyomával. Még akkor sem volt biztos benne, hogy röviden és érthetően el tudná magyarázni, ha önszántából osztaná meg valakivel. Nem hogy pont vele. - Nem tudom... nem tudtam, hogy kihez tartozik - javította ki magát hamar. - De ismert valakit, akivel már nem tudok beszélni, akármennyire is szeretném. Semmi kétes ügy, csak... személyes - lehelte majdnem némán az utolsó szót, kékjei a pálca hegye és annak tulajdonosa között cikáztak.
 - És lehet nehéz magad a helyembe képzelni, értem én. De az ott nem jogosít fel, hogy többet mondjak neked. Annak fényében, ahogy viselkedsz, csak... megerősít abban, hogy magammal szúrok ki, ha jobban megismernél. - Ezen a ponton azért félsz ébredt benne, amiért ilyesmit címzett egy hisztéria szélén táncoló lánynak. - Ellenben, ha nem használsz többet célkeresztnek, akkor... megpróbálom elmagyarázni, ami rád is tartozhat.
 Elhallgatott és kivárt. Nem fűzött hozzá nagy reményeket, sőt. Szemét lemondóan hunyta le pár pillanatig, hogy legalább össszeszedje valamennyire a gondolatait.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=878295#post878295][b]Várffy Altea Katalin - 2024.05.10. 23:39[/b][/url]

Az, amint a fiú hangnemet vált, megakasztja az eddigi gondolatai torlódását - valahol, mielőtt még a gyengélkedőn elkezdte volna kioktatni őt, tényleg aggódott Zalánért. Annyit elér, hogy KAti vesz néhány lassabb lélegzetet, s nem sürgeti.
- Rokon?- kérdezi, ha nem is megenyhülve, de elgondolkodva fürkészi a fiú vonásait. Az egyentalár megnehezíti, hogy látsszon, amikor valaki gyászol, bár a másik arcán eluralkodó zavar láttán már kétli, hogy erről lenne szó. A nem jogosít fel táján megfeszül a karja, ám... szégyenszemre érzi, hogy perceg benne valamiféle egyetértés.
- Abba belegondoltál, milyen kívülről látni, hogy valamilyen rohamot kapsz? A hülye titkolózásoddal és az ilyen húzásokkal,- gesztikulál a kezében tartott kaviccsal, talán kicsit védekezően. A legtöbb ember nincs felkészülve rá, hogy valaki a szeme láttára összeeshet és meghalhat, de az a pár pillanatnyi rémület erősen megmaradt benne. Életében nem félt annyira még. Aztán életében nem alázták még úgy meg, mint akkor.
Persze, azóta a gólyák elsősnek nézték, de ez sem tudta teljesen felülírni a gyengélkedős emléket.
Hosszan nézi Zalánt, aztán lassan, meggyőződés nélkül lejjebb engedi a pálcáját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=878304#post878304][b]Hollósi Zalán - 2024.05.11. 02:36[/b][/url]

Fejét rázta kimérten az első kérdésre. Talán bölcsebb lett volna hazudnia. Akkor legalább nem kérdőjelezték volna meg, mit keresett nála a kő. Ám tudta magáról, hogy a hazugság nem tartozik az erősségei közé.
 - Elképzelheted, belülről hogy néz ki, ha a külsőségek már hidegen hagynak - motyogta kelletlenül. Megfelelő mennyiségű lélekjelenléttel talán kiemelte volna, hogy nem sokkal azelőtt még azt hányták a szemére, hogy picsog és sajnáltatja magát. De most az önigazolása volt a legjelentékrelenebb kártya a pakliban. - Állítólag nem túl bizalomgerjesztő - ismerte be, s leheletnyi szégyen csendült a hangjában, már amenyit a hangereje ebből közvetíteni tudott. Az arcán látszott, hogy nem őszinte, bensőséges lelkesedés buzdítja őt a beszédre.
 Nem merte egyből leereszteni a kezeit, a szemeinek is alig akart hinni, mikor Várffy elfordította róla a pálca hegyét. Homlokát ráncolta, afféle néma engedélykérésképp, hogy megmozdulhat-e végre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=878347#post878347][b]Várffy Altea Katalin - 2024.05.11. 23:29[/b][/url]

Az őszinteséget méltányolja - bármilyen keserű szájízt hagy is, hogy pont Hollósitól kapja ezt meg. Legalább nem csak mondja, hogy beszéljenek. Amikor huszadjára is rákezd a kavics, gyorsan beejti a zsebébe, hogy elhallgattassa az anyját.
- Hát ez az!- frusztráltan az ég felé lendíti karjait, fejét rázva. - Honnan kellett volna tudnom, esetleg szívbeteg vagy-e? Vagy bárki másnak?- Elképzelheti, Merlin borogass, igen, pontosan ez történt! Egy pillanatra megint meghűl az ereiben a vér, amint felidéződik az a töredék idő, amíg átfutott a fején, hogy Zalán esetleg agyvérzést vagy szívrohamot kapott. Neki pedig fogalma sincs az elsősegélynyújtásról. Végigfut benne a remegés, amit azóta sikeresen transzmutált sértett haraggá.
- Kibaszottul nem az,- nevet hangtalanul, leszegve fejét egy pillanatra, hogy távolabb tartsa az emléket; sötéten arra gondol, Zalán elmehetne minisztériumi sajtósnak, mert ilyen kis finomkodó elkenését komoly problémáknak arrafelé szokás látni. Összefonja mellkasa előtt a karjai, aztán felnéz és szúrósra húzódó tekintettel néz vissza. Végül türelmetlenül ránt a vállán a szótlan kérdésre, mert mi a szurkcsókszarra vár még? Buksimire, habos kakaóval? Vagy írásbeli engedélyre? Esze ágában sincs közelebb engedni magához, ám -egyelőre- nem fenyegeti.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=878350#post878350][b]Hollósi Zalán - 2024.05.12. 02:13[/b][/url]

Feszülten követte figyelemmel, hogyan tűnik el a látóteréből a kavics. Merlin szaros gatyájára...
 - Most sem kell tudnod - hangsúlyozta óvatosan. - Akinek kell, az már tud róla.
 Nem tudott napirendre térni afelett, hogy most Altea valóban olyannak láttatta magát, mint aki ténylegesen aggódik. Zalán képtelen volt összeegyeztetni azzal a pimasz viselkedéssel, amit rendszerint csak akkor tapasztalt másoktól, amikor az önbecsülésén próbáltak sebet ejteni.
 Nyelt egyet és akadozó, bizonytalan mozdulattal engedte lejjebb a kezeit. A szégyenérzet erősebb lett a rellonos szavai nyomán, és ez Zalánt végtelenül zavarta. Egy cseppnyi szégyent sem gondolt jogosnak, mégsem tudta elhessegetni az érzést.
 - Már kezeltetem - magyarázta tömören. - De ha le akarod ellenőrizni, legalább szólj előtte. Nagyon para, amikor hirtelen csinálod, hogy... - Tétován írt le hanyag köröket a saját arca és a nyaka körül, hogy érzékeltesse, mi lett volna a mondat vége. Nem szánta vicces kommentnek, de kicsit sikerült elütnie a téma élét magának vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=878545#post878545][b]Várffy Altea Katalin - 2024.05.17. 22:39[/b][/url]

- Hát, hacsak időközben nem tanultad meg előre megérezni, valami alapvető útmutató hasznos lenne,- mutat rá, mert az év egy jelentős részét közös munkával fogják tölteni. Vagy legalábbis egy légtérben lesznek kénytelenek tartózkodni és igazán rossz fényt vetne Katira, ha udvariatlan módon pont az ő jelenlétében találna kimúlni Zalán.
- Helyes,- vágja rá, mert nem állhatja a mártírom pasikat. Aztán a következő pillanatban már szemet forgat, bár tény, kettőből két alkalommal valóban élt a módszerrel, csak hogy valamiféle fölényre tegyen szert. Tudja, hogy az emberek javát töri tőle a hidegfrász, míg egy kisebb rész röhejesnek találja, hogy krup módjára szimatot fog. Az orrnyergét masszírozza az ujjaival, összeszorítva a szemét, mert utólag... elillant a dolog felett érzett büszkesége.*
- Csak engedd el, jó? Utálom, ha beszólogatnak, de nem épp... kellemes időtöltés.- Különösen értékelné, ha nem emlékeztetnék rá, hogy még a védelmébe is vette Ebonyt, mikor a srácnak valszeg rohadtul semmi szüksége sem volt rá. Már akkor is motoszkált benne valami, ami most kristályosodik felismeréssé, amint felnéz Zalánra. Yup. Theodore elhitette vele, hogy gondja van Hollósival, de az is parasztvakítás volt.
- És? Mihez kezdesz most?- Kérdezi, lassan megindulva tovább, ezúttal kevésbé hagyva le a fiút.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=879552#post879552][b]Hollósi Zalán - 2024.06.12. 14:17[/b][/url]

Megkönnyebbült, hogy ez alkalommal nem fognak a nyakába mászni, hogy teszteljék az igazát. Azt meg nemigen tudta kommentálni - bár kényszert érzett rá -, milyen gyorsasággal váltott vissza Altea a higgadt hangnemére.
 Hápogott egy sort, míg a lány elsétált mellette, s csak a folyosó végénél találta meg újra a saját hangját, ahogy sikerült felzárkóznia.
 - Hát... Gondoltam megkérdezem, hogy honnan ismeri az anyád azt a fazont, akinek ezt a követ hagyta. - Várt egy kicsit, hisz még mindig volt egy olyan érzése, hogy veszélyes vizeken evez a témával. - Nincs semmi esély, hogy visszaadd, igaz? - ez már inkább beletörődőnek hatott, hiszen ha végiggondolta, hogy a kő önmagában semmit sem ér információ nélkül... Nos, annyira már nem tudta bánni a dolgot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=883426#post883426][b]Mateo Montoya De La Cruz - 2024.11.01. 20:24[/b][/url]

Óriásit tüsszent, majd még hangosabb trombitálással fújja ki az orrát. Elvileg ez a folyosó a harsogó portrék folyosója, de úgy érzi itt ő az a személy aki jelenleg aktívan harsog. Éjszaka van, a legtöbb alak a képeken már szunyókál, egyedül a tüsszentések után alakul valami halk suttogó alapzaj, aminek témája a fiú zajgásának nemtetszése körül forog.
- Jóvanmá, megyek el innen... - dünnyögi inkább magának mint a festményeknek. Hát nem tehet ő róla, hogy a konyhához itt kell átsétálnia. Lassan, csoszogva közlekedik, egyik hóna alatt egy doboz zsebkendő, másik hóna alatt egy majdnem párnanagyságú batyut szorít, vállára az eridon címerével díszített iskolai takaró van terítve, markában pedig a fényt biztosító pálcája csücsül.
Az, hogy beteg nem túl nagy újdonság, őszi-téli időszakban havonta egyszer általában ágynak szokott dőlni. Issza ő ezeket az immunrendszert erősítő bájitalokat, rágcsálja a gyömbért, borsot kever a kurkumás reggeli shot-jába, de hiába minden fáradozás, újból megtalálta őt a nátha. Még szerencse, hogy gyógyító tanoncként a kúráló bájitalokat és teákat maga is gond nélkül el tudja készíteni, persze csak ha adott egy konyha, aminek a pultján nem nyalakszik két eridonos hajnali féltizenkettőkor. De talán a nagykonyhában nem fog zavarni senkit sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=883430#post883430][b]Somlay Kornél - 2024.11.01. 21:55[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=883434#post883434][b]Mateo Montoya De La Cruz - 2024.11.01. 22:24[/b][/url]

Mivel leginkább arra koncentrál, hogy megakadályozza, hogy taknya-nyála egybefolyjon kisebb nagyobb sikerrel, így nagyon nincs felkészülve arra, hogy valaki nagyon közelről és nagyon hátulról megszólaljon mellette, ráadásul még fényekkel is jól megvilágítsa, így amikor ez megtörténik akkor egy hatalmas kiabálás közepette ugrik egyet, gondosan a földhöz vágva a pálcáját.
- Jaj. - ezt már semleges hangon mondja, miközben próbálja kivenni a másik alakot a túlzott és túl kevés fényben hunyorogva.
- Ahha...vagyis nem, de azért talán megmaradok - ahogy felfogja, hogy mi történik és valamennyire megnézi magának a prefektus jelvényt viselő alakot, már azért képes egy erőtlen de annál barátságosabb mosolyt villantani rá, mielőtt elkezdené a földet fürkészni, hogy megkeresse a csodálatosan elrepült pálcáját.
- Hát ha a pálcámat megkeresnéd nekem azt nem utasítanám vissza. A csapódáskor kialudt a fénye - beletúr a hajába, majd a hóna alatt az ijedségben összenyomott zsebkendős dobozt kezdi el igazítani, hogy nézzen ki valahogy.
- Ezek a vékony kartonok nem sokat érnek, vagy csak én vagyok túl izmos - vigyorodik el, tovább nyomogatva a dobozt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=883436#post883436][b]Somlay Kornél - 2024.11.01. 22:42[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=883442#post883442][b]Mateo Montoya De La Cruz - 2024.11.01. 23:18[/b][/url]

Szerencséjére és óriási örömére nem neki kell lehajolnia a pálcájáért hanem megteszik helyette, ezzel megelőzve egy nyögdécselős, motyogós pucsítást amiben a hóna alól minden is kiesik, majd rá a takaró a fejére és végül talán úgy dönt maga is inkább a padlón marad. Így viszont csodás módon csak átveszi a pálcáját, majd beledugja a zsebkendősdoboz lyukába, mert minek világítsanak ketten.
- Oh nem, most egyáltalán nincs erőm rosszban sántikálni se nekem, se a lelkiismeretemnek, köszi a pálcát! - rázza meg a fejét kuncogva, az most neki túl macerás lenne.
A zsebkendős válaszra fel is nevet gyengén, érdekes figurával futott össze az biztos.
- oh igen, a jó öreg szappanoperák, hát igen, én is határozottan drámaibban élem meg a megfázásomat mióta a dobozos zsebkendőt használom - bólogat mint aki tényleg komolyan is gondolja amit éppen kiejt a száján. Csak a vigyor árulja el, hogy kamuzik a fiú. Ezután mintha csak az ég akarná így a másik bemutatkozik ő pedig a szappanopera után nem tudja megállni, hogy ne az egész nevét sorolja fel.
- Mateo Emilio Miguel Ángel Montoya De La Cruz, eridon mt., nem cserediák, de eléggé külföldi - a végére már fülig ér a vigyora, aztán rábámul a kézre, ám úgy dönt, ha már felkínálták hát miért ne. Azért előtte gondosan megtörli a kezét a takarója oldalában utána megszorítja a Kornél mancsát.
- A konyhába drága barátom, csinálok egy bomba erős teát megfázás ellen - paskolja meg kezével a másik hóna alatt tartott batyut - éés mivel kezet fogtunk azt hiszem csinálok neked is egyet a biztonság kedvéért - teszi még hozzá kis gondolkodás után. Sohasem lehet tudni, ezek a mexikói pacik eléggé drámaiak tudnak lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=883444#post883444][b]Somlay Kornél - 2024.11.01. 23:45[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=883448#post883448][b]Mateo Montoya De La Cruz - 2024.11.02. 00:44[/b][/url]

A válasza kicsit meglepi Mateot, mert ha nincsenek lázálmai akkor biztos benne, hogy a másik hordja a prefektusjelvényt, de végül csak megvonja a vállát. Legalább nem szivat meg senkit, nem rossz dolog az.
A zsebkendős terv hallatán úgy dönt, hogy a sajátját a lehető legtávolabb teszi a másiktól, egy egyszerű mozdulattal még a takarót is ráhajtja, nehogy a látványa megkísértse Kornélt.
- Na na, erre még hidd el szükségem van a dobozban - mint valami anyamaci védelmezi a dobozát. Aztán tüsszent egy óriásit, mintha a szervezete is rá akarna kontrázni arra, hogy a zsebkendőre még igény van.
Elégedetten vigyorog amikor valami hasonló reakciót lát, amit várt is, majd a visszakérdésre egyszerűen csak megvonja a vállát.
- Mateo jó. Amúgy meg a nővéremé még ennél is hosszabb név - teszi hozzá, mintha csak valami fenyegetésnek szánná, hogy ha Kornél rosszalkodna esetleg akkor majd azt is felsorolja neki, úgy kell annak.
- "hosszú nevű mt-s barátom " ez már majdnem ugyanolyan hosszú mint a nevem - ugratja, mielőtt lenézne a kezére, ami nem fogja a másikét szóval csak értetlenül hümmög. Lehet ez valami magyar szleng.
Az izmos megjegyzésre elvigyorodik, hiába azért tényleg kiépített az évek során egy testtömeget, amivel elégedett, habár az eredeti célt nem szolgálja, hiába az egészséges izomzat, csak kicsikét kevésbé fogékony a sok pacira mint amikor még gizda gyermek volt.
- Nem tudom, mond meg te! - pillant rá  Kornélra visszapasszolva a labdát. Azért neki is van mit a tejbe aprítania. Majd mélyet sóhajt a viccet kicsit félretéve.
- Amúgy egész sok nyavalyám van izmos test ide vagy oda. Tényleg ad valamennyi támogatást a felépüléskor de a varázslöttyök többet szoktak segíteni - azért nem akarja elhanyagolni a testedzést a jövőben sem, legalább esztétikailag nem rossz tulajdonság.
- Mióta elkezdődtek az órák egész sokat vágok ki kicsoda, de követésekről nem tudok beszámolni, most sincs senki a folyosón rajtunk kívül - nevetgél, bár egy pillanatra azért eszébe jut Adél és, hogy ott inkább ő az aki követné a lányt, nem pedig fordítva. De talán ebben is van Adél bája, hogy annyira elérhetetlen.
- Fuh merre is kéne fordulni a konyhához? Jobbra nem? - egy pillanatra elbizonytalanodik így megtorpan és megvárja még Kornél mutat utat. Úgy a biztos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=883452#post883452][b]Somlay Kornél - 2024.11.02. 01:09[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=64&post=883479#post883479][b]Mateo Montoya De La Cruz - 2024.11.02. 14:08[/b][/url]

Bár vigyorog a nevetésen a felkérdezésre igyekszik komoly képet vágni.
- Sanyarú időkben komoly döntéseket kell meghoznia az embernek - jegyzi meg jelezve a másiknak, hogy ha kell saját -beteg és gyenge- testével védelmezi a doboznyi zsebkendőjét. Ezt egy újabb tüsszentés követ, Kornél mozdulatára pedig kihúz egy zsepit a dobozból és felé nyújtja. Ő teljesen elhiszi, hogy akár le is tudta tüsszenteni.
- Nem, ő Mexikóban maradt - rázza meg a fejét. Sokszor hiányszik neki, de sokat beszélnek viberen, szinte minden nap egy-két órát.
- Két éve? Azta de irigyellek... - sóhajt fel - Nekem ebben a nyálkás, hűvös időben havonta van valami bajom - rántja meg a vállát. Megszokta. Szeretné ha másképp lenne, de ebbe jobban bele tud törődni, mint élete más pontjainak bökkenőibe.
- Hidd el, van néhány lötty ami ezt a szentháromságot is meg tudja törni, bár soknak ezek az alapjai amúgy is. Most is van nálam gyömbér, kurkuma, citrom is, de ezek mellett kereklevelű harmatfű, Kakukkfű, pipacs, verbena meg még egy csomó minden - nem ez a fő kutatási területe, de mellékesen mivel tényleg nagyon sokszor kellett már megfőznie magának folyamatosan igyekszik kikísérletezni egy erősebb, hatásosabb főzetet. És ha még ebből a kiselőadásból nem esett volna le Kornélnak a fiú büszke vigyorral fordul felé, hogy elmondja.
- Gyógyítónak tanulok. Az egyik legjobbnak - mert milyen már egy átlagos gyógyítónak lenni. Béna.
- Te tudod már mi szeretnél lenni? - nem tudja eldönteni a másik mellette milyen idős, de nem látta még a mestertanoncok között, így arra következtet, hogy valószínűleg még általános diák.
- Nagyon ütőset - sejtelmesen vigyorog jobbra fordulva, olyan biztos léptekkel mint aki mindvégig tudta, merre tart.
- Castelobruxoban tanultam, vágod azt a helyet? - néhányan tudják, mások nem, így addig nem akar mesélni róla, amíg nem tudja Kornél mennyire jártas ebben.
Közben megérkeznek a konyha ajtajához amit Mateo könnyedén belök az oldalával.
- Na kotyvasszunk! - vigyorog.