38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint

Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Fellner Ádám
Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 221
Írta: 2021. május 2. 21:14 | Link

Leila

Hallottam, ahogy Leila próbál a védelmemre kelni, igyekezett visszafogni Góliátot, de engem sem kellett félteni, mert addigra már elöntötte agyamat annyira a méreg, hogy kizárólag az ellenség likvidálására koncentráljak. Milán pedig olyan volt, mint Luke Skywalker számára Darth Wader. Egy gonosz, akitől meg kellett óvni a Hercegnőt, jelen esetben Leilát.
Össze is szedtem magam, már amúgy is készültem a támadásra, de az ütése meglepett. Ennek ellenére, még ha földre is kerültem, sikerült visszavágnom, és legalább egy időre elcsöndesítenem ezt az agresszív barmot, aki bántani akarta Leilámat. És bár felrepedt a szám széle, talán még az orromból is elindult a vér, még sem dőltem hanyatt, inkább csak kissé szédülve ültem, még mindig előre szegezve a pálcámat, ha netán Góliát hirtelen felpattanna.
Ez szerencsére nem történt meg, ehelyett Leila termett mellettem, rápillantva láttam arcán az aggodalmat, és szegény úgy reszketett, mintha sokk érte volna.
- Nincs baj Leila - nyugtattam, csúnyábbnak tűnhetett a képem, mint amit valójában éreztem, annyira nem volt vészes. Csak az orrvérzésem nem múlt, de ezen a lány segített. Nem beszéltem ezekben a pillanatokban, mert tényleg ömlött az orromból a vér, így inkább csak követtem a javaslatait, hátra döntöttem a fejem, de mindeközben azért tekintetem a lányon tartottam, és szabad kezemmel a keze után nyúltam, hogy megérintsem, ezzel is nyugtatva.
- Leila - mikor a vérzés kicsit alább hagyott, csak kiengedtem a hangom, előre hajtottam a fejem, és az orromhoz tartó kezét a ronggyal együtt távolabb toltam.
- Nyugodj meg, annyira már nem is vérzik, látod? Lassan eláll, nyugi - szemébe nézve, nem túl erősen szorítottam meg kézfejét, hogy érezze érintésemből, tényleg minden rendben van. - Láttam, hogy mekkora, de azt is tudom, hogy egy IQ hiányos vadbarom, nagyjából ennyi esélyt kalkuláltam neki és magamnak, úgy tűnik, bejött - elmosolyodtam, de csak egy kicsit, mert a Milán iránt érzett ellenszenvem nem múlt el. - És amúgy se merjen rád kezet emelni senki. Egyáltalán mi volt ez az egész? Vele is volt már valami, amiről nem tudok? - többnyire ismertem azokat a srácokat, akikkel Leila randizgatott, de Milánra nem emlékeztem. - A szemüvegemmel mi van? -
Utoljára módosította:Fellner Ádám, 2021. május 2. 21:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Borbély A. Leila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 197
Összes hsz: 253
Írta: 2021. május 4. 23:59 | Link

Ádám
Fight Club (1999)



Rettentően aggódtam, hogy Ádámnak miattam lesz baja. Igazából talán ki se néztem volna belőle, hogy képes lenne ilyen kibaszott menőn megvédeni magát. Lenyűgözött, csak ezt még egyenlőre én magam se fogtam fel a reszkető kezeimmel egyetembe. Hirtelen csak azt a rohadt sok vért láttam, amit mind elvesztett - bár utólag belegondolva egy havi alkalmával naponta hatszor annyi vér jött ki belőlem, szóval nem kellett volna, hogy nagyobb baja legyen tőle.
Lassan a szívverésem is visszaállt normálisba, és képes voltam felmérni a helyzetet, mint egy normális ember. Hagytam, hogy Ádám félretolja a kezemet az orra elől, és egy kisebb lila puklin kívül nem történt nagyobb. Mármint se orrtörés, se elmozdulás, szóval egész jól megúszta a mérkőzést.
A fiú karjába bokszoltam. - Ez nem vicces. Mi lett volna, ha komolyabb bajod esik? Vagy rosszul számolsz? - tettem fel számon kérőn neki a kérdéseimet. rád kezet emelni senki. Félrenéztem, ahogy a mondat elhagyta a száját. Persze, soha senki mi? Mintha csak így működne a világ.
- Azt akarta, hogy most csináljuk, én meg hiába mondtam neki nemet. Dehogynem tudod! Múlt hét szerdai vendég a pubban. másnap meséltem, hogy előbb elment mint én - tértem vissza a sokkos állapotból a saját stílusomba. Oldalra nézve csekkoltam végül le a szemüveget, majd a csizmám szárából előhúzva a pálcám mormoltam el a varázsigét.
- Tessék, máris jobb, mint újkorában - nyújtottam át a gazdájának egy vigyor kíséretében. A folyosón egyre többen lettek, és mindenki úgy sutyorgott, mintha csak megöltünk volna valakit. Zseniális. - Gyere Ádám. Belátogatunk a gyengélkedőre, aztán végre megnézzük azt a filmet. Mit szólsz? - álltam fel, aztán nyúltam Ádám kezéért, hogy segítsek neki felkelni. Közben egy pillanatra Milán irányába néztem. Valaki őt is próbálta összekapargatni, közben pedig gyilkos fejjel nézett ránk. Már biztos voltam benne, hogy legközelebb nem leszek ilyen kedves vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fellner Ádám
Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 158
Összes hsz: 221
Írta: 2021. május 20. 16:30 | Link

Leila


- Akkor rád maradt volna a Star Wars gyűjteményem és az alsónadrágjaim - dobtam be nevetve, csak hogy ezzel is oldjam egy kicsit a benne keletkezett feszkót, mert látszott ám rajta, hogy mennyire kiakadt. Egy kicsit haragudtam is magamra, amiért nem értem ide időben, mert így Leilának el kellett viselnie ezt a barmot. Nem is értettem, hogy mi volt ez Milánnal, mert tudtommal ők még nem jártak együtt, de amint a lány emlékeztetett, máris megvilágosodtam, s eszembe jutott az az ominózus beszélgetés, amikor nagyban ecsetelni próbálta nekem Milán béna technikáját. Az pedig, hogy az emlékezetembe hozta, hogy ezzel a gyerekkel is hancúrozott, nem hozott felhőtlen örömöt a délutánomba, inkább bosszantott. Francért kellett neki ilyen hülye barmokkal összeállnia? - Jó, már emlékszem, ne folytasd - leállítottam gyorsan, aztán az orromhoz nyúltam, hogy megnézzem, vérzik-e még, de bele is nyilallt a fájdalom, jó erős ökle volt ennek a marhának. - Aúcs - nyögtem, közben figyeltem, hogyan hozza helyre a szemüvegemet a hercegnő. - Köszi, egész jó munkát végeztél - jegyeztem meg egy hálás mosollyal, majd felcsaptam a szemüveget, és feltápászkodtam a lány segítségével. - Dehogy megyek gyengélkedőre, nincs nekem bajom. Akinek oda kéne mennie, az inkább Milán - állammal a földön heverő srác felé böktem, nem izgatott, hogy mi baja eshetett, megérdemelte azután, ahogyan Leilával viselkedett. - Inkább menjünk, és nézzük meg azt a filmet, amivel már jó ideje tartozol nekem - szemöldököm fel-le emelgetve invitáltam, miközben a karomat tartottam neki, hogy elkísérjem a levita mozitermébe. Az, hogy összesúgtak a hátunk mögött, vagy épp azt találgatták, mit mászkálunk együtt, az sem érdekelt. Bori tudta, hogy miféle kapcsolatban vagyunk Leilával, így nem kellett tartania attól, hogy bármi is lenne köztünk, mert hát, a hercegnőnek láthatóan az ilyen tahó tuják jöttek be.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Theodore B. Marchetti
INAKTÍV


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 144
Összes hsz: 221
Írta: 2021. október 17. 18:19 | Link


művész leszek, meglássátok


- Na te rohadt banya, most megkapod – morog maga elé, miközben táskájába tömködi a festéket. Hogy honnan van? Kölcsönvette. Tényleg nem lopta, az egyik srác hagyta múltkor elől, ő meg megkérdezte, használhatná-e. Cserébe adott neki pár dolgot, így aztán senki sem mondhatta, hogy mekkora paraszt, hogy elszedi más dolgait. Ő általában talál és elrak, az már kérdés, hogy azt amúgy valaki hiányolja később.
Most viszont merényletet készül elkövetni. Alaposan megfontolt szándékkal indul el az egyik folyosó felé, ahol a napokban ténfergett. Meglátszik, hogy régiek a festmények, olyanok, hogy nem tudják megjegyzés nélkül hagyni azt, ahogy kinéz. Ez amúgy nem is szokta nagyon érdekelni, jobbára énekel olyankor vagy szimplán nem figyel és már ott sincs, azonban az egyik öreg banya nem egyszer festményeken keresztül követte, hogy majd jól kioktatja. Emlékezteti valakire, nem tudja kire és miért, annyi biztos, hogy rohadt idegölő. Ezért is találta ki, hogy ha harc, legyen harc. Kicicomázza, ezen nem múlik és akkor majd a hülye festmény hülye festmény lakótársai és barátai majd jót röhögnek rajta. No meg, mindig is falra akart alkotni, a szobájukban már ott fityeg pár figura, de azok picit és kezdetlegesek. Hogy gondol arra, hogy ez rongálás? Aligha.
Csak háromszor téveszt irányt, mire megleli a helyeset, oda sem neki. Az ilyen apróságokon nem akad fenn, csak vigyorogva áll meg a célja előtt. Az nem rest rögtön pörölni vele, amire csak duruzsol válaszként olasz szidalmakat, amit ha értene, a festett füle állna ketté. Előkészíti a dolgokat, jó élénk lilát, miért is ne alapon. Talán a banya rájön, mert már kárál is, a többi meg csak néz. Időben van még, egyelőre nem ütötte el az óra a takarodót, de nincs sokkal előtte. Ilyenkor erre már aligha járnak, mindenki igyekszik visszaérni, a prefektusok meg épp indulnak. Neki nem számít, olyan szabadosan kezeli az időt, hogy az már szégyen. Lehet, ha lenne esze, gondolkodna, ehelyett csak egy vonalat húz. Egyelőre nem telik többre, mert nem találta ki mit akar, ellenben a kárálás amit kap érte, felbecsülhetetlen. Nevet egyet.
- Na, most meglássuk ki lesz a festett bájgúnár.
Utoljára módosította:Theodore B. Marchetti, 2021. november 1. 16:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Athanaczkovics Kornél
Mestertanonc Levita (H), Harmadikos mestertanonc


bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
offline
RPG hsz: 326
Összes hsz: 422
Írta: 2021. október 25. 11:54 | Link

Theodore🎈⬅
Merlinre mondom, veled csak a baj van!

Úgy elszaladt az év eleje, ahogy azt nem szégyellte. Képes vagyok még a mai napig kapkodni a fejemet ide-oda a sok inger hatására, amiknek a tompítója Zalán. A legtöbb esetben. De tudom, hogy nem támaszkodhatok mindig rá, szóval most is ennek lettem az áldozata: egyedül sétálok a folyosón, vállamon a táskám, szabad kezemben pár könyv és jegyzet, mikor befordulok a következő folyosóra és szemben találom magam az eridonossal, aki persze ismét sántikál valamiben. Ironikus, hogy ezt éppen én mondom.
Megtorpanok, fejem minimálisan biccen oldalra, ahogy igyekszem felfogni mégis mit látok. Pedig én tényleg csak nyugalomban szerettem volna elbicegni a körletig egymagamban, és mondjuk még időben. A vonal felkerül a képre, a banya visít, én meg összébb húzom magam a hangra, ha már a fülemre nem tudom simítani a tenyeremet.
- Nem akarom elhinni, hogy neked ez megéri - borzongok meg, majd indulok el feléjük, ahogy megállok Teddy mellett. - Mármint azt gondolom tudod, hogy hamarosan takarodó, tehát nem fogsz visszaérni a körletedbe, megbüntetnek, és még rongálsz is. Remek kör - bólogatok mindentudóan, mert egyértelmű büntetés a jutalma a srácnak, ha nem szedi össze magát még a takarodó előtt. Ami mondjuk kellemetlen, mert én meg itt állok mellette, és nem is mozdulok, hogy legalább én beérjek a Levitába időben. Tudjuk be annak, hogy mentem, ami menthető, tehát hogy ne kerüljön még több vonal a portréra, mint ami már rajta van. Felkapom fejem a nőre, aki ismét visítani kezd, hogy egyetért a szavaimmal.
- Jaj, maga csak bólogatva is egyetérthet - húzom össze megint magamat, fél szememet csukom be is pillantok inkább Teddy-re ismét, hogy hátha sikerült mérlegelnie a szavaimat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"Kid, you'll move mountains."
Literally.

Theodore B. Marchetti
INAKTÍV


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 144
Összes hsz: 221
Írta: 2021. november 1. 17:18 | Link


művész leszek, meglássátok


Persze, hogy ellenkezik. Még ha festett is, ezeknek van egy külön világuk, életük, amit élnek vígan, vagy épp búsan, de működik, mintha csak a normális lenne. Vagyis, annak egy fura változata. A lényeg viszont változatlan, ami pedig az, hogy ragaszkodnak hozzá és lehetőleg úgy, ahogy azt annak idején valaki megálmodta. Jó kérdés ki, kik alkottak ide és miért, de megtették és most itt lógnak, a jó ég tudja mióta. A por nem fogja őket, arra van bűbáj, időnként pedig bizonyára fel is újítják őket, mert a festék sem pereg, de azért látni, hogy nem mai darab. Egyes darabok ártalmatlanok, egyesek meg olyan bosszantóak, hogy nem hagyják békén Teddy nyugalmát sem. Vagy csak indokot keres megint arra, hogy túltöltődött energiáit levezesse.
Ellenkezzen csak, ő meg vigyorog, nem is figyelve azt, hogy valaki közeledik. Aztán lépéseket hall, mégsem riad meg, még időben van, bár az már más kérdés, hogy amit épp művel, nem épp szép dolog. Felkészül arra, hogy prefektus jön, azonban amikor a hang megcsapja a fülét, kénytelen felnevetni. Leereszti a kezét, mert éppen akarta volna folytatni a művet, amit elképzelt fejben. A kis dobozba ejti, hogy ne a földre csepegjen, vagy a cipőjére, majd az illető felé fordul.
- Ó, dehogynem éri meg. Már ahogy visít, épp elég – persze, az már más kérdés, hogy egy portré sértegetéseit fel sem kellene venni, nemhogy ellene menni festékkel vagy bármivel. Ilyen őrült ötlete is neki lehet, mert akik a falra alkotnak, legalább azt mondják, művészek és így mutatják meg a világnak. Ellenben Teddy mit akar megmutatni? Hogy tud vonalakat húzni? Mondjuk, ha a mai művészetet nézzük, ezért, egy üres vásznon lehet valaki milliókat fizetne.
- Tudom már ki vagy te – mintha csak most ismerné meg, ismerné fel, kibe futott bele megint, vagyis inkább, most ki futott belé. Talán egy fokkal jobb színben van, de még mindig mankózik, bár mintha abból kevesebb lenne. Nnna. - Te vagy az én lelkiismeretem, hús-vér emberként. Már múltkor is, most is. Zseniális, mindig akartam egy ilyet – mintha rajta múlt volna, úgy szórakozik ezen, és még nem is sértő módon, látni, hogy úgy örül neki, mintha karácsonyi ajándékot nyomna a kezébe a srác. - De, jajaja, csúnya, rossz én, kint is vagyok és rongálok. Ez a büdös banya viszont akkor is megérdemli. Olyan mocskos a szája, lehet ragasztót kellene rajzolni neki – összeszűkült szemmel nézi, mintha el akarná átkozni, majd végül legyint. A banya azonban visít, mire felszisszen, mert ezt telibe kapta füllel, így arrébb lép.
- Jó, én érthető vagyok. Na de te? Eltévedtél talán? Egy kanyarral arrébb vagytok ti kékek. Vaaagy… csak nem? Tilosban akarsz járni? - mintha ez lehetséges lenne, de láthatóan nem bully, aki éppen kiéleződik arra, hogy abba kössön bele, ami a másikban a leggyengébb. Ő csak kerge.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Athanaczkovics Kornél
Mestertanonc Levita (H), Harmadikos mestertanonc


bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
offline
RPG hsz: 326
Összes hsz: 422
Írta: 2021. november 21. 17:30 | Link

Theodore🎈⬅
Merlinre mondom, veled csak a baj van!

Komolyan nem akarom elhinni, hogy megéri neki már csak az is, hogy visít. Egyáltalán hogy tudja elviselni ezt a hangot? Nem tudom mióta csinálja - bár a művet elnézve nem régóta -, de nekem ebből két másodperc is elég volt. Fejemet csóválom meg így inkább csak a válaszra, és lépek is tovább az egészen. Lépnék, mert szemöldököm megemelkedik, ahogy közli, tudja ki vagyok, és a folytatásra akaratlan nevetek fel.
- Hát akkor megadatott. Én vagyok a lelkiismereted, aki közli veled, hogy hülyeséget csinálsz - jobban a mankó felé dőlök, fejemet biccentem oldalra, majd szusszanva indulok meg felé. Megállok mellette, fejemet emelem feljebb, hogy jobban lássam a befejezetlen művet. - Házirendet sértesz, nem akarnám megtudni milyen büntetés jár, ha lebuksz - folytatnám, amikor a tekervények elindulnak, és inkább nem folytatom. Hát én meg mellette állok! Merlinre, akkor most tettestárs lettem? Vajon, ha jó érveket hozok fel, miért nem kellett volna ezt csinálnia, akkor a prefektus vagy - ne adja isten - tanár elhinné, hogy nem vettem részt ebben? Kérdés kérdés hátán. Ezzel semmire nem megyek.
- Harmadéves vagy, nem? Akkor miért nem kapod elő a pálcád, Silentio, és mindenki boldog? Te megúszod, mert nem szól be, viszont az átkot bárki használhatta a kastélyból. Gyorsabb is, esélytelen, hogy elkapjanak, míg ha festegetsz, akkor elég erőteljesen benne van a pakliban, hogy lebuksz - fejtem ki a kéretlen véleményemet, és konkrétan le sem esik, hogy éppen ötleteket adok neki arra, mégis hogy keseríthetné meg a banya életét, és úszhatja meg büntetés nélkül. Szavaim végén még bólintok is egyet, majd fejem fordul felé.
- Dehogy szeretnék tilosban járni - csóválom meg fejemet gyorsan. - Elment az idő a könyvtárban, aztán eltévedtem - motyogom magam elé, mert nehezemre esik belátni, hogy még mindig képes vagyok befordulni a rossz folyosóra és ott kikötni, ahova egyáltalán nem akartam eljutni. Sóhajtva emelem fel fejemet ismét a banyára, aki még mindig kikerekedett szemekkel néz hol rám, hol Theodore-ra, hogy vajon mikor kapja az arcába az átkot. Nos, tőlem nem valószínű, úgyhogy rám aztán hiába néz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"Kid, you'll move mountains."
Literally.

Theodore B. Marchetti
INAKTÍV


tasmanian devil | Sátánka
offline
RPG hsz: 144
Összes hsz: 221
Írta: 2021. december 23. 22:54 | Link


művész leszek, meglássátok


Mindenki más, ők meg aztán végképp ég és föld kategória, ehhez elég volt egy találkozó is, de lehet, ha csak szimplán egymás mellé állnak, akkor is kiütközik. Elvégre, a másik jól fésült, meg normálisan öltözik, ellenben Teddyvel, aki kócos, lyukas és akadnak láncai is. Meg ahogy beszélnek. Jó, az olaszokról köztudott, hogy hangosabbak és szeretnek gesztikulálni mellé, erre jön rá a saját stílusa. Szegény Kornél meg… hát elveszne mellette, bár neki is van szája, beszél is, így minden faja. Lenne. De visít a nő, Kornél meg szentlélek. Nyilván. Ha ő is rajzolna vele, jobban meg lenne lepve. Inkább úgy mondaná: nem is várt mástól.
- Áldassék a szűzanya, meg minden szent. Szeretnél névjegykártyát is róla? - vigyorog egy sort, mintha ezt amúgy hivatalossá kellene tenni. - Amúgy tudom. Sokszor alkotok hülyeséget – mintha valami elfajzott művészet lenne, nem pedig a pillanat, az unalom, meg a sok energia heve. Ó nem. de.
- Iggen, tudom. Sértek én sok mindenkit, csak ja. A büntetést meg nem is tudod meg, csak ha elmondom – ölti ki a nyelvét, mintha titok lenne és sosem ismerhetné a másik. - Miért, te mit adnál? - mintha csak licitet várna, de közben csak kíváncsi, hogy ha a lelkiismerete, meg pedáns, miket szórna felé. Vagy csak felkészül arra, mit kapna? Jó kérdés. Aztán erre nem kioktatja? A csípőjére vágja a kezét, mint egy háziasszony és „ha” pillantással nézi, ahogy még itt magyaráz is. Erre nem tud nem röhögni végül, bele a markába, hogy ne legyen már hangosabb, mint kellen.
- És akkor te vagy a lelkiismeret meg a jó, mi? Azért te is tudnál alkotni, ha akarnál. Jól van, nem féltelek – finoman paskolja meg a másik vállát, majd kotorja elő az emlegetett darabot. Megköszörüli a torkát, hátrébb lép és a most már nagyon hangosan tiltakozó portréra szegezi a pálcát.
- Silentio – huss és pöcc, és a csend beáll. Nem tökéletes, ha odahajolna valaki, akkor nagyon halkan hallana valamit, de épp elég, hogy ők nem, főleg, ha beszélgetnek is. Szinte büszke fejjel néz a másik felé.
- Mi lett volna velem nélküled! Hát köszönöm – benyúl a zsebébe, miután elteszi a pálcát és a még nem száraz festéket törölgeti le a képről. Marad így is rajta, de a némaság elég büntetés. - Mostantól mindig ezt kapja, ha – azzal elrejti a zsepit is és a másik felé fordul. Szemöldökét vonja fel, majd ingatja meg a fejét.
- Mééégis tilosban vagy. Ejnye – vigyorog egy sort, majd koppan. Hát eltévedt. Mondjuk éjjel nem nehéz, minden folyosó egyforma kábé és minden néma. - Óóó, vagy úgy. Látod, ez a baj a sok tanulással, káros az időérzékre. Én mindig mondom – most ő csóválja a fejét. - Elnavigáljalak? Tökre tudom a jó utakat, szóval nem kell félned – vagy de. De ez már más kérdés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Athanaczkovics Kornél
Mestertanonc Levita (H), Harmadikos mestertanonc


bugyuta herceg >>> "élő Ken baba"
offline
RPG hsz: 326
Összes hsz: 422
Írta: 2022. január 8. 17:17 | Link

Theodore🎈⬅
Merlinre mondom, veled csak a baj van!

Egyébiránt nem lenne hozzá közöm, hogy mit csinál. Nem is érdekel. Ég és föld vagyunk Teddy-vel, de mégis belesétáltam a helyzet közepébe, ezek után meg hogy nézne már ki, hogyha csak úgy tovább sétálok? Vajon az, hogy itt állok mellette bűnrészességnek számít? Az nem hiszem, de az tuti, hogy még közlöm is vele, hogy baromságot csinál és nem akadályozom meg. Akkor itt buktam el. Remek.
- Én? Semmit. Nem az én tisztem büntetéseket adni, de még csak gondolkodni sem rajtuk - éppen ezért kellene felpörgetni a dolgokat, hogy minél előbb eltűnjünk innen, mert ennek tényleg nem lesz jó vége. Komolyan mondom, mintha egy gyerekkel beszélnék, akinek nincsenek otthon. Oké, tényleg gyerekek vagyunk, de ő még rosszabb. Borzasztó, ez a srác. Ezért nyújtok neki segítő jobb kezet, hogy gyorsabban és egyszerűbben oldja meg a felmerülő problémáját, mint azt bárki is gondolná. Ő meg kinevet. Durcás kifejezés lesz arcomon, majd a visszakérdezésre forgatom meg szemeimet, és csak egyszerűen nem is reagálok rá. Így a legjobb mindkettőnknek.
Elégedett mosoly kerül ajkaimra, ahogy előkapja a pálcáját és pár másodperccel később már csend van. Viszonylag.
- Azért azt nem mondom, hogy bármikor - morgom orrom alatt vállat vonva. - Az biztos, hogy egyszerűbb, mint pingálni - értek egyet azzal, hogy máskor is ezt kapja. Nem tudom, lehet egy lavinát indítottam el, de ezen már ne múljon a másik boldogsága. Legalább elfoglalja magát valamivel.
- Megköszönném, ha elkísérnél a körletemhez - bólintok aprót, majd indulok arra, amerre mutatja. Az út egészen rövidnek tűnik úgy, hogy végig beszélgetjük, néha még kisebb nevetést is megengedek magamnak, mert Teddy biztosan másik bolygóról jött. Megköszönve hagyom ott, majd sétálok fel a szobába, ahol már mindenki alszik: pár perc múlva már én is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


"Kid, you'll move mountains."
Literally.

Thorsten Löwenherz
INAKTÍV


DokThor bácsi
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 144
Írta: 2022. december 13. 19:44 | Link


valahogy így


Kezdetnek a betegszobát kellene megtalálnia. Már kapott egy fél könyvre való papírt, amit át kell olvasnia, némelyiket aztán meg kitölteni, néhányat pedig aláírni. Bár belepillantott már a kezében tartott papírköteg tartalmába, úgy döntött hamar, még egy emelettel korábban, hogy majd a betegszobán is ráér ezzel foglalkozni. Mivel magyarul csupán pár szót sikerült megtanulnia az elmúlt egy évben, amelyet csak úgy mellékesen Székesfehérváron töltött - és az a pár szó egyébként sem feltétlenül iskolabarát -, már viseli is a hivatalból kapott fordítógyűrűt. Hogy is mondták? Nyugati szárny, második emelet, ő pedig még az elsőn van. Bár nem mondható, hogy pontosan tudja, merre is megy, egészen magabiztosan lépked a folyosón, végtére is mi rossz történet? Legfeljebb valaki majd útba igazítja, ha mégsem sikerül odatalálnia, ami viszont majdhogynem teljességgel kizárt. Abban biztos, hogy a nyugati toronyban van, és amint feljut a második emeletre is, gyerekjáték lesz. Mégiscsak a betegszobát keresi, aligha lesz túlságosan elrejtve. Meglepetten, mi több, megrökönyödve tapasztalja aztán, amint befordul egy újabb folyosóra, hogy itt minden és mindenki mintha túlharsogni igyekezne másokat. Szemöldökét összeráncolva pillant körbe, megtorpanva egy pillanatra, amíg latolgatja, hogy biztosan erre akar-e menni. Van vajon másik útvonal? Egy ilyen ódon kastélyban bizonyára akad, neki azonban fogalma sincs, merre lehet, hiszen ez az első ténylegesen itt töltött napja, az állásinterjú alkalmából tett látogatásakor pedig nem a kerülőútvonalak bemutatása volt a cél. Lemondóan szusszan egyet és elindul előre. Ha nem lenne ilyen hangzavar, talán még beszélgetni is kedve lenne, ez a rengeteg párhuzamos beszélgetés azonban most nem igazán van kedvére. Csupán a mehetnéke lesz intenzívebb tőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdődy Hella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 136
Írta: 2022. december 19. 12:06 | Link

Thorsten Löwenherz
face


Sietős, kemény léptei vetnek erős visszhangot a folyosókon, s ruhája szinte lebeg utána, fekete fürtjeivel együtt. Megnyitott a korcsolya pálya, ezért ilyen izgatott, bár ezt senkinek be nem vallaná. Eleme napok óta nem hagyja nyugodni és egy fruska szintjére vitte jókedvét, amit diákjai elől csak neveltetése révén volt képes elrejteni. A fagyott vízen siklania majdnem olyan kellemes, mint a hullámok közt úsznia, így ma próbálja minden teendőjét elintézni, hogy pár órát korcsolyázhasson. Befordul a mindig vehemensen csevegő, vagy épp perlekedve hangoskodó festmények folyosójára, ahol mindig zavaróan nagy a zsivaj. Ezért inkább neki is iramodik, hogy mielőbb kijuthasson innen. Aztán valami nagyba és keménybe ütközik. Csupán azért nem terül ki, igen elegánsan, béka módjára, mert pompás az egyensúly érzéke, de egy piruettet bizony bemuratott. - Szavamra! Nem tud...vigyázni... - háborodik fel első indulatából, ám amint felpillant az útját álló alakra, eleme viharos hullámzásba kezd, lélégzete pedig el-elakad. Zavarba esve fog ekkor Hella halaszthatatlan ruha és haj igazgatásba, hogy mihamarabb visszaszerezze méltóságával együtt az irányítást is saját teste felett, amiben most, a víz az úr egészen. - Lehet magam is figyelmetlen voltam, de önnek illenék utat engednie egy hölgynek - mondja kissé számonkérőn, megbánás nélkül, fel sem pillantva és csipetnyi rigorózussággal hangjában. Úgy véli mindenképp előle kellett volna a férfinak kitérnie. Sőt egyenesen azt kérdezi mi okból volt egyáltalán a lába előtt. Nem számol persze azzal, hogy esetleg az illető nem vette észre közeledtét, ami pedig igen valószínű tekintettel a folyosó szakaszon uralkodó általános vircsaftra.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Sic igitur per asperam, ad astra"
Thorsten Löwenherz
INAKTÍV


DokThor bácsi
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 144
Írta: 2022. december 20. 21:30 | Link



Kifejezetten zavarja ez a zsibongás, ezért mielőbb szeretne túljutni ezen a fecsegő és vitázó festményekkel teli útszakaszon. Kicsit sietősebbre is veszi a tempót, közben pedig időnként a falakon található portrékra pillant, időnként pedig a lába elé. Nem is hallja, hogy bárki közeledne, ebben a zajban gyakorlatilag esélye sincs meghallani, így váratlanul éri, hogy valaki szó szerint beleszalad, miközben éppen egy rusnya boszorkány portréjára pillantva húzza el a száját. A lábán szerencsére biztosan áll, aligha tudná ledönteni róla egy olyan törékeny teremtés, mint aki belé ütközött. A legnagyobb probléma talán az, hogy a meglepetéstől elfeledkezik a kezében lévő papírkötegről, ahogy a nő után kap, nehogy összetörje itt magát, és a fél folyosót elborítja így a munkaszerződése és minden hozzá tartozó további hivatalos dokumentum. Első dolga ennek ellenére, hogy rámosolyog a nőre, akihez még biztosan nem volt szerencséje, azonban láthatóan nem a vasorrú bába.
- Elnézését kérem - szólal meg, ezzel tulajdonképpen magára is vállalva kimondatlanul is a felelősséget az iménti ütközésért. Kicsit furán érzi magát, mivel ebben most a fordítógyűrű is szolgálatára van, de habár hallott ezekről a varázstárgyakról korábban is, sosem használta őket, és nem tudja, mennyire bízhat meg bennük.
- Jól van? Minden rendben? - kérdezi meg őszinte érdeklődéssel, majd csak ezután kotorja elő a pálcáját, hogy összeszedje a szétszóródott papírokat egy kupacba újra. Majd sorba rendezi őket a betegszobán, jelen pillanatban az is elég, ha nem töltik meg az egész folyosót.
- Hadd kárpótoljam valamivel a figyelmetlenségemért. Tea? Kávé? Randevú? - érdeklődik, sokkal fontosabb kérdéseket téve fel, mint azt, hogy jó irányba tart-e, ha a betegszobára szeretne eljutni. - Thorsten vagyok, Thorsten Löwenherz - mutatkozik be, és hagyja, hogy a név - mint ahogy általában - elérje a megszokott hatást. Mégiscsak egy nem hétköznapi név, kinek a sport világából, kinek az aranyvérű körökből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdődy Hella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 136
Írta: 2022. december 24. 08:08 | Link

Thorsten Löwenherz
face


A felé küldött, amúgy kedves mosoly úgy pattan le a professzornőről, hogy szinte hallani lehet a falon a koppanását. Hiúsága csorbát szenvedett, ráadásul minden erejével azon van, hogy eleme ne járjon pezsgő vitus táncot ereiben az ismeretlen puszta közelsége okán. Mert ha szabad utat engedne a víznek, az izgalom párafelhőjébe vonná és biztosan arra késztetné, hogy közelebb kerüljön hozzá. Vagy akár még hozzá is érjen. De az nem történhet meg, semmiképpen sem. Így csak hűvös szemének lenéző pillantásával méri végig a férfit. Ambivalens helyzet amikor a teste kémiája összecsap elméje tudatosságával. Feje búbjától lábujja hegyéig érzi azt a furcsa, erős bizsergést, amit egy bizonyos, néven nem nevezendő auror esetében épp csak karcolgatott. Míg agya ezer és egy gondolattal tiltakozik mindez ellen. - Pompásan volnék ha nem állta volna utamat - nyílik szóra erős színnel árnyalt szája, és ami elhagyja ajkait annak is leginkább keménysége van, mint bármi más hatása. Hella nem finomkodik tovább. Ellép az alak mellett, aki épp papírjait szedi össze. Legalább varázsolni tud, ez a minimum. Állapítja meg egy fintorral, ami gőgösségének ékes bizonyítéka. Közben húsában ott motoszkál a különös késztetés, hogy maradjon és legalább nézze az alakot. - Szavamra, ez felháborító...Talán azt képzeli elegendő egy tetszetős mosoly és pár szó ha nincs is mögöttük semmi? - csattan fel, észre sem véve, hogy elszólta magát, miszerint megnyerőnek találja a férfi mosolyát. Haja lebben utána, ahogy igyekszik valahogy kikerülni ebből a felkavaró szituációból. - Jó magának - közli azzal a rezignált hangtónussal, amiből egyértelműen hallható, hogy nem alél el a név hallattán. Ismerősen cseng, igen, de hallott ő már kismillió nevet élete során. Társasági eseményeken, bálokon, megnyitókon. Nehéz őt egy névvel lenyűgözni, bár az ő nevétől a legtöbben megtorpannak. Elvégre az Erdődy grófnő igen jól cseng bárhol a mágusvilágban. Tökéletes neveltetését most mégis felül írta indulata így sajátját nem közli. Esze ágában sincs egy ilyen emberrel parolázni. Elég baj az is, hogy eleme ennyire felélénkült a közelségétől.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Sic igitur per asperam, ad astra"
Thorsten Löwenherz
INAKTÍV


DokThor bácsi
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 144
Írta: 2022. december 24. 23:28 | Link



Némileg meglepetten veszi tudomásul, hogy a hölgy, aki éppen szó szerint beleszaladt, már majdhogynem undok próbál lenni. Fejét kissé oldalra döntve méri végig, és nem kér újra elnézést, hiszen már megtette. Arról nem is beszélve, hogy a folyosón lenne még hely mellette elmenni, mert termete ellenére nem igazán állja el egészen az utat.
- Áh, azt csak a pályán szoktam, itt még igazán hagytam helyet mindenki másnak is - válaszolja egy elnéző mosoly kíséretében, szabad kezével mutatva is, hogy igazán nem sajátított ki minden teret a folyosón. A papírjait gyorsan sikerül is összegyűjteni, aztán majd foglalkozik velük úgyis a betegszobán. Most egyébként is érdekesebb számára a nő, akiből csak úgy árad a gőg. Nahát, csak nem egy makrancos hölgy, Shakespeare után szabadon? Nem az első, akit az útjába vetett a sors vagy éppen a véletlen. Továbbra is sármos mosoly kíséretében mutatkozik be, ha már úgyis felajánlotta, hogy valamivel akár kárpótolhatná is a figyelmetlenségért, amit már majdhogynem lovagiasan vállalt magára.  
- Milyen értelemben semmi? - kérdezi meg szemöldökét kérdőn megemelve. Azt is nehezére esik kissé elhinni, hogy valakinek semmit nem mond a neve.
- Kérvényt kellene benyújtanom a családfámat és minden végzettségemet mellékelve? Megoldhatom, de addig is, legalább a nevét igazán elárulhatná, kedves... - próbálkozik azért kiszedni a nőből, hogy tulajdonképpen kihez is van szerencséje. Ha mégsem, beéri magának a Katalinnal, úgy tűnik, tényleg egy makrancos nőszemélybe botlott, aki ha nem is mindig ilyen, ma biztosan bal lábbal kelt. Azt inkább nem is véleményezi, hogy jó neki. Valóban az, nem panaszkodhat, ám ezt egyelőre megtartja magának.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Erdődy Hella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 123
Összes hsz: 136
Írta: 2022. december 25. 17:24 | Link

Thorsten Löwenherz
face


Szemeit forgatva igyekszik minél távolabb kerülni a férfi közeléből. Bizonytalan benne, hogy felháborodása vagy ösztönös, ezért érthetetlen vonzalma miatt kezd egyre dacosabbá válni. A döntésben épp az idegen segíti, nagyképű megnyilvánulásaival, amiktől Hella tudatos énje, szerinte igen nyomós okkal berzenkedik. - Abban az értelemben, hogy alig két perc telt el azóta, hogy majdnem ledöntött a lábamról és ennyi idő alatt három ajánlatot is tett nekem. Passzióból szórja így a meghívásokat, vagy ezzel fényezi az egóját? - szúrja oda rigorózus megjegyzését, akár egy skorpió a tüskéjét, hogy azután teljes terjedelmében elengedje a férfi további mondandóját füle mellett. Az utolsó pár szóig. - Elég az, hogy legnagyobb sajnálatomra én már az önét tudom - fordul el teljes testével az alaktól, ám mielőtt végleg ott hagyná, még válla felett hátraveti fejét. Tekintete hűvös mélységében fellángol egy igen jellegzetes fény, amit legnagyobb akaratával sem képes uralni. A vágyódás és a gőg különös keveréke lobog zöldjeiben mialatt beszél - Jobb, ha tudja a bocsánatkérési technikája épp oly csapnivaló, mint a bűbájolása. Jó napot! - veti még oda konok éllel, ám gyorsan be is zarja ajait, mivel maga is érzi, hangjában több incselkedés volt, mint sértettség. Ezután olyan gyorsan indult el, hogy az már majdnem hoppanállásnak számítana, ha nem lett volna mozdulataiban kiművelt elegancia. A férfi nem érhette utól, mert eltűnt az egyik általa ismert, diák korában felfedezett rejtek folyosón, mely egy padlóváza mögött nyílt és az emeletre vezetett. Egész úton hol azon dohogott, amit a férfi mondott hol azon, ahogyan teste és eleme reagált a puszta jelenlétére. Ezen csak több órányi korcsolyázás segíthet. Vagy talán még az sem, s kénytelen lesz Nimet felhívni telefonon, hogy panasznapot tarthasson.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Sic igitur per asperam, ad astra"
Thorsten Löwenherz
INAKTÍV


DokThor bácsi
offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 144
Írta: 2022. december 25. 19:48 | Link



Meglepődik a válaszon, hiszen ugyanúgy szétnézhetett volna a nő is, mint ő, és egyikük sem tette. Ő még csak nem is rohant olyan sebbel-lobbal, mint a makrancos hölgy itt, aki valami oknál fogva egészen hevesen pörlekedik vele egyébként is. A fordítógyűrűnek köszönhetően ugyan érti, de mégiscsak némileg nehezen követi, pontosan mi is a gondja vele látványosan kelletlen társaságának. Passzió? Nahát. Elneveti magát. Mi másért is tenné? Ezt a fél világ tudja róla, hogy az égvilágon semmi gondja nem szokott azzal lenni, ha hasra esnek előtte már a neve hallatán. Sőt. Mégiscsak egy Löwenherz, határozottan ehhez szokott. Máguskörökben ez jelenteni szokott valamit. A muglik között pedig a sportnak hála akadt nem is olyan kis rajongói tábora, szóval úgy érzi, az egóját fényezni fölösleges, ő mindössze csak nagylelkűen időt szán bárkire, akit érdekel a társasága. Méregeti még kicsit a hölgyet, közben gyakorlatilag el is feledkezve arról, hogy a kérdésre válaszoljon. Hüvelyk és mutatóujját álla alá illesztve dörzsöli meg a reggel óta frissen serkent borostáját.
- Áh, szóval derítsem ki magam? - kérdezi meg. Kihívás elfogadva, előbb vagy utóbb megoldja, ha éppen el nem felejti. Attól függ, mennyi munkát adnak neki a kviddicsjátékosok vagy éppen bárki más, aki valamilyen sportot űz ebben az iskolában és igényt tartana a szakmai tudására.
- A bűbájolásom? Ugyan, kedves, ne ítélkezzen elhamarkodottan. Még igazán nem látta, mire vagyok képes a pálcámmal - válaszolja a nőre kacsintva, ajkain magabiztos vigyorral. Választ azonban már nem kap, mert a nő elviharzik mellette.
- Viszlát - kiáltja utána, majd útnak indul ismét, hogy mielőbb kijusson erről a folyosóról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fekete Nonó
Mestertanonc Eridon (H), Színjátszós, Harmadikos mestertanonc


Tűzes (pörgö) Főnix
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 805
Írta: 2023. július 22. 16:39 | Link

Herlai Hélia
Bekötött szemmel
szemkötő ami eltakarja a szemem
Pár nappal ezelőtt fogadtunk a barátokkal. És mivel nem sikerült  nekem megcsinálnom azt amit ők adtak feladat ezért ők ki találták nekem a “büntetést”. Nagy nehezen belle mentem. És azt kaptam, hogy egy adott napon végig bekötött szemmel kell közlekednem az egész iskolában. És már előtte este felraktak rám egy fekete-fehér szemkötött. Nagyon furcsa volt benne aludni, mert rajtam soha nem volt még ilyen vagyis volt, de soha nem szeretem őket. Valamiért mindig zavart.

A másnap reggelem igen csak érdekes volt. Már eljutni az ajtóig nagyon furcsa volt. Nem éreztem a földet. És egy könyvet sikeresen a lábamra is ejtettem reggel. Szóval jól indult a nap. Azt nem tudom, hogy de valahogy felöltöztem és megcsináltam mindent. És valahogy kijutottam a folyosóra. Ezt abból következtettem ki, hogy mire eljutottam a következő szakaszra bele ütköztem egy oszlopba. Nem tagadom nagyon fájt. De végül csak feltápászkodtam és tovább mentem. És a következő sarkon bele ütköztem valakibe. Mert éreztem ahogy újra ki esnek a kezeim közül a könyvek és mivel pontosan tudom milyen össze ütközni valakivel ezért gondolom, hogy most is ez történhetett. És hirtelen belle gondoltam “fú vajon mennyire fog hülyének nézni az illető”. Mivel szerintem nem ismerem ezért kicsit félve meredek a sötétségbe.
Utoljára módosította:Fekete Nonó, 2023. július 22. 20:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A szavakat nap, mint nap formáljuk, de vajon át is gondoljuk mielőtt kimondjuk őket? "
Herlai Hélia
Diák Levita (H), Harmadikos diák


Hél
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 55
Írta: 2023. július 22. 17:32 | Link

Fekete Nonó


Szóval még mindig itt van a kezemben a levél, amit anyának már kora reggel megírtam, mert képtelen voltam aludni. Hajlamos vagyok az inszomniára, de ez általában nálam időszakos. Másfél két hétig rosszul alszom, két óránként felébredek, és amíg alszom, addig is csak felületesen, inkább félálomban, mint rendes mély alvásban létezem. De most már két hét is elémúlt, és tudom, hogy azért, mert várom, anya mikor ír apa állapotával kapcsolatban. Még nem tudni mi a baja. Valami emésztőrendszeri nyavaja lehet, de egyelőre a medimágusok és a mugli orvosok is csak vizsgálódnak, apa meg hát...viseli. És bár nem osztanak meg velem túl sok információt, én akkor is érzem, hogy valami gáz van. Az is lehet, hogy már tudják is mi a baja, csak nekem meg Hunornak nem mondják el. Akárhogy is van, megírtam anyának a levelet, hogy tényleg mondjnak valamit, mert nekem így még nehezebb ez az egész így, hogy nem vagyok ott. Tanulni sem tudok rendesen, tiszta stresszben élek már hetek óta, az utóbbi két hétről már ne is beszéljünk. Úgy markolom ezt a kicseszett levelet, mintha az  én életem függne tőle, és a gondolataim is úgy ugrálnak és szikréznak ide meg oda, mint mikor egy elrendezett tüzijátékot véletlenül indítanak el. Egyszer csak elég a kanóc, a patronok vagy micsodák még össze vissza állnak, és az agydban egyszer csak B U M M!- Basszus, mi a..
Pár kemény kötésű könyv csapódik az arcomra, és a lábamra, mintha valami könyvkidobós játékba gyalogoltam volna bele. A pofámba csapódó könyvtől hirtelen semmit nem látok, és egy kevésbé elengás félkezes támasztásos csúszással sikerül hátra esnem. Jobb kezemmel a földet támasztom, a ballal az arcom simogatom, ami ég, minta egy ajtónak mentem volna neki. Az első sokk után a szemem is kinyílik, hogy körbenézzek, mi is intézett ellenem támadást. Nos, a támadóm egy sötét hajú, nálam idősebb lány izé...- Merlinre, mi a fészkes fenét csinálsz BEKÖTÖTT SZEMMEL?
 Gyorsan feltápászkodom, nehogy bárki más is észre vegye, ahogyan a földön ülök az arcom simogatva. Leporolom a ruhám, a kissé megrándult kezem is gyors vizsgálódásképp megsimogatom, majd igen csúnyán nézek a lányra, nem mintha ő ebből bármit is látna.-Eléggé felelőtlen dolog ám. És veszélyes is. Nem ítélem el az összes veszélyes dolgot, sőt, igenis szeretem a veszélyt, de akkor legyen valami izgalmas, valami...valami, ami nem egy béna bekötött szemmel a folyosón flangálok a keménykötésű könyveimmel. A padlón heverő könvyeire esik a pillantásom, és egy kis habozás után felszedem őket, hogy a kezébe adjam őket.
- Ezeket elhagytad. És nem, nincs semmi bajom, köszönöm a kérdésed.Hangszínem kissé élesre sikerül, de aztán az agyam zugában a harag helyét átveszi a kiváncsiság. - Ez a hobbid, vagy valami beavatási rítus valami menő társaságba?
Utoljára módosította:Herlai Hélia, 2023. július 22. 17:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

H.H.
Fekete Nonó
Mestertanonc Eridon (H), Színjátszós, Harmadikos mestertanonc


Tűzes (pörgö) Főnix
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 805
Írta: 2023. július 22. 17:52 | Link

Hélia
Bekötött szemmel

Hirtelen nagyon meg ijedek a hangtól. De aztán elkezdek válaszolni.
- Hát... olyasmi. De még sem. Az van, hogy a barátaimmal kitaláltunk egy fogadást és vesztettem és ezért vagyok be csukot szemmel. És sajnálom. - kérek bocsánatot
- nem ált szándékomban össze ütközni veled. És igen tudom. - de tényleg. Nem akarom becsapni
- Amúgy be sem mutatkoztam. Fekete Nonó vagyok. Eridonos, ötödikes. - hadarom el a szokásos szöveget. Egész jól megy beszélni becsukot szemmel - örülök amúgy neki, hogy semmi baja. Nem akartam megsebesíteni. Kicsit azért szégyenlem magamat. Már mint 19 éves korom létére ilyen hülyén megismerkedni valakivel akit nem is látok. Azért nagyon ciki. Ha ennek vége és végre le vehetem ezt a vackot akkor tarkón csapom mindegyik barátomat. Mert ez így nagyon égő. Remélem amikor ezt kitalálták nekem akkor ezt ők is tudták. Bár nyilván azért adták ezt a feladatott, mert tudták, hogy ezzel nagyon megfognak alázni.
- Figyi. Eszembe jutott egy furcsa ötlet. Mi lenne ha elkísérnél. És úgy lennénk mindig együtt, hogy rajtam van ez. És nem mondod el ki vagy. Hanem titok lesz egyenlőre. És nem tudom majd egyszer meglátom te ki vagy. Mit gondolsz? - ajánlom fel neki. Mert akkor nekem egy teljesen ismeretlen ember lesz. És lehet, hogy néha látjuk egymást a folyosókon és lehet órán, de csak ő fogja tudni. Nem tudom ez, hogy jutott eszembe, de valahogyan ez mégis kiforrt a fejemben.
  
Utoljára módosította:Fekete Nonó, 2023. július 22. 20:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A szavakat nap, mint nap formáljuk, de vajon át is gondoljuk mielőtt kimondjuk őket? "
Herlai Hélia
Diák Levita (H), Harmadikos diák


Hél
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 55
Írta: 2023. július 22. 20:11 | Link

Fekete Nonó


Beavatási rítusnak egy menő társaságba mondjuk nem elég ijesztő, de mivel fogalmam sincs, itt milyen társaságok vannak, ha egyáltalán vannak, így ha a lány azt mondaná, igen, én pedig belekeveredtem, és meg fogom szívni, simán benyelném.
-Fogadás. Áh,akkor részvétem. Én még sosem veszítettem el fogadást. Jóóóó, mondjuk életemben kétszer, ha fogadtam valamiben. Felelem, mintha valami tudományos tényt közölnék vele. Egészen fura úgy beszélgetni valakivel, hogy közben kendő van a szemén. Túl kiszolgáltatott egy dolog. Szépen körbepislantok, a társai nem e figyelik, hogy betartja e a szabályokat, és nem e veszi le a kendőt, de nem látok senkit. Ha látták az iménti kis incidenst, biztosan nagyon élvezték, pedig egáltalán nem volt vicces. - Á, felejtsük el...Na jó, azért pár napig még emlékezni fogok rá....- Örülök Nonó a...örülök ennek a kissé szokatlan találkozásnak. Én Hélia vagyok, Levitás elsőéves. Nyújtom a kezem automatikusan, de azzal a lendülettel le is teszem a kezem, úgy sem látja, mit erőlködöm. - Kísérjelek? Ö..persze, csak mondd, hova megyünk. Anyámnak írt levelem felveszem a földről, és a hátsó zsebembe csúsztatom.
Ahogy újra felegyenesedem, mielőtt mág válaszolna, bevillan, hogy mi van ha..mi van ha éppen bevásárolni megy a faluba pennáért, vagy..mittudom én bármiért? Mindenki minket fog nézni, én meg tiszta lámpalázba jövök majd, és együtt fogunk elesni! Nem, nem, minden okés lesz, lehet..igen, igen, lehet épp a könyvtárba tart, hiszen könyvek vannak nála. Felolvasok neki egy két oldalt, meg jegyzetelek.
-És elárulhatod nekem, mi volt a fogadás tárgya, vagy meg kell, hogy öljenek, ha elmondod? Ú, az ott nem egy dudor a fején? Félre húzom a szám, tuti nekiment még pár dolognak ide fele jövet. Az a jó abban, hogy nem vagyok magas, hogy esni sem esek magasról...- Gyakran fogadsz a barátaiddal?
Ha a szerencse forgandó, Nonó szerencsekereke most a fekete nem nyert feliraton áll. Na de...hogyan is kísérjem? Szépen lassan körbesétálom, majd megállok a bal oldalán. - Na figyu...most a szabad kezed rárakom a vállamra, így ni. Igen, nem vagyok egy magas csaj...így én előtted leszek, és nem mész neki semminek. Csak a lábamra vigyázz, semmi esetre se taposs meg rendben?   
Utoljára módosította:Herlai Hélia, 2023. július 22. 20:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

H.H.
Fekete Nonó
Mestertanonc Eridon (H), Színjátszós, Harmadikos mestertanonc


Tűzes (pörgö) Főnix
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 805
Írta: 2023. július 22. 21:08 | Link

Hélia
Elindulunk & szerelem

A hangja nagyon szép. Amúgy nem szabadott volna elmondani, hogy ki.
– ahm… az a helyzet… hogy… na jó figyelj lehet félreértettél. Én úgy gondoltam legyünk olyan barátok akinél én nem tudom te ki vagy. De így, hogy elmondtad. Hát tudod…. tudom már ki vagy. És így már nem nagy dolog a találkozás. Nem azért tök jó, hogy barátok vagyunk. Csak így ez az ötlet kicsit elszállt. - sóhajtok egyet. - Ki akartam menni egy kicsit a vadőr lakra. Hátha ott kicsit jobban tudok bármit csinálni és annak reményében is, hogy nem lesz különösebb bajom ott. - bár az eredeti ötlet a volt, hogy a könyvtárban olvasok, de hát rá kellet jönnöm, hogy bekötött szemmel kicsit nehéz olvasni.
– Azt nem mondhatom el. És nem, nem gyakran szoktam fogadni a barátaimmal - nem akarom elmondani, hogy egy fiút kellett volna randira hívnom. Vagyis a kiszemeltemet kellet volna. De nem sikerült. És, hogy vissz utasított. - amikor megfogja a kezemet valami furcsa érzés fog el. Megdobban a szívem és nem úgy mint amikor megijed az ember. Hanem egy jóleső érzés. - ok… é… s… - mondom nagyon akadozva. A szívem elkezd gyorsulni és mintha ki akarna ugrani a helyéről. Valami nagyon furcsa érzés fog el. Mint amikor…
- Jacobbal voltam - hangosan fejezem be. Fú nagyon elpirulok. Ránézek Héliára és nagyon furcsa érzés fog el. Hirtelen elengedem a kezét és nagyon elkezdek pirulni.
Utoljára módosította:Fekete Nonó, 2023. július 23. 21:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A szavakat nap, mint nap formáljuk, de vajon át is gondoljuk mielőtt kimondjuk őket? "
Herlai Hélia
Diák Levita (H), Harmadikos diák


Hél
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 55
Írta: 2023. július 24. 10:25 | Link

Fekete Nonó


Olyan barátok, akinél nem tudja ki vagyok. De...ha még sosem találkoztunk, ami valószínű, mert nekem nem ismerős,bár el van takarva a szeme, szóval ha nem találkoztunk, attól hogy tudja a nevem, még nem tudja, ki az a Hélia. Kissé értetlenül állok előtte, próbálom megérteni, mire gondol, de arckifejezésemre kiül az értetlenség.
- De...csak a nevemet tudod. Ha holnap elhaladsz mellettem a folyosón, nem fogsz felismerni, hacsak meg nem szólalok. De hang alapján meg a nevem nélkül is be tudsz azonosítani. Én mondjuk felismerlek, de az nekem nem gond.

Fura egy kérés, meg nagy találkozás...csak egy fogadás. Vaksin esik kel a kastélyban, ő meg nagy találkozást akar? Éééés, először is, még nem vagyunk barátok, bár szerintem valóban nem vagyok ellenséges. Elszállt? Mi? A piros lufi? -Hát...te tudod...Kicsit örülök, hogy nem látja a fura félrehúzott szemem és szám, ami a nem értemmiahelyzet arcom.
-Jó, akkor irány a vadőrlak. Játszhatunk olyat, hogy ismeretlen dolgokat adok a kezedbe, neked meg ki kell találni, mi az. Mondjuk bogarakat, levelet, virágot, kavicsot, vagy valami undi dolgot, hogy legyen valami értelme is. Kár, hogy nem árulhatja el, de ha nem, hát nem, annyira nem fog megölni a kiváncsiság, hogy ne tudjak tőle aludni. Aludni amúgy sem tudok apa miatt. Ráhelyzetem a kezét a vállamra, hogy útnak induljunk, mint valami béna játékot játszó előkészítős kislányok. Már lendítem is a lábam, mikor indokoltalanul bök ki a hátam mögött egy fiú nevet. Oké, bár fogalmam sincs, ki az a Jacob, de ha jobb kint, mint bent...nekem jó. Az emberek és a kapcsolatok olyan ingatag dolgok, sosem tudhatod, mikor érsz ingoványos és veszélyes talajra, aztán egyszer csak puff. A földön vagy.
- És ki az a Jacob? Nem ismerem. Valami fiú, aki tetszik neked?
Én nem vagyok egy szerelmes típus, a romantikus alkattól pedig baromi messze állok. Nehezen és lassan kezdek kötődni bárkihez is, ezért vagyok inkább egyedül úgy általában. Nem vagyok egy emberfóbiás csaj, csak olyan óvatos, mint a róka a Kishercegben. A dolgokhoz idő kell és józanság, megfontoltság. Csakis ésszel. De Nonó arcszíne karmazsin vörössé válik, és elkapja a kezét. Okééé, akkor ez egy kényes témaaa
- Nem kell beszélned róla, ha nem akarsz.
Utoljára módosította:Herlai Hélia, 2023. szeptember 7. 08:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

H.H.
Fekete Nonó
Mestertanonc Eridon (H), Színjátszós, Harmadikos mestertanonc


Tűzes (pörgö) Főnix
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 805
Írta: 2023. július 24. 11:04 | Link

Hélia
Furcsa érzések

Elgondolkodom. Végül is igaz.
– Ez mondjuk nagyon is igaz - mondom
Bólintok - oké ez egy jó ötlet csak ne rakj bele undi dolgokat
– Igen. Egy fiú akit egy önkéntes alkalomkor megismertem jobban és azóta tetszik. De aztán bevallottam neki az érzéseimet, de végül visszautasított. - amúgy erről eszembe jut, hogy nem is mondtam még el neki a történetemet. Talán azért, mert nem látom és nem jött ez az automatikus “mozdulat”. De ki tudja.
- Amúgy magamról még nem is meséltem annyit. - először megkérdezem tőle, hogy szeretné-e hallani a történetemet, mert lehet nem is érdekli.
– Elmeséljem a történetemet? - kérdezem. És közben körülnézek, hogy hol vagyunk. De aztán rájövök, hogy semmit sem látok. - hol vagyunk? - kérdezem, mert annyira nem tudom hol járunk. Honnan is tudnám. Talán ha már kint lennénk akkor lennének növény illatok. Gondolkodom. Várok egy kicsit.
– Ja nem az. - próbálok kitalálni valami hazugságot, de végül csak ennyit felelek - mindegy semmi - még nem állok készen arra, hogy bevalljam a levitásnak, hogy lehet belé szeretem. Több dolog miatt is. Első, hogy még nem tudom mit érzek. És másodszor kisebb nálam így nem is annyira lehetne semmi. És még egy ok az, hogy nem is lehetne belőle semmi, mert ő kiskorú és lány. Az érzelmek miért ilyen nehezek. Hagyjuk. Nem akarom ezt a témát tovább firtatni. Felnézek a lányra. Fülig pirulok.

Utoljára módosította:Fekete Nonó, 2023. július 24. 11:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A szavakat nap, mint nap formáljuk, de vajon át is gondoljuk mielőtt kimondjuk őket? "
Herlai Hélia
Diák Levita (H), Harmadikos diák


Hél
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 55
Írta: 2023. július 25. 23:09 | Link

Fekete Nonó


Persze hogy igaz, én mondtam. Oké, nem lehet mindenki éles kés abban a bizonyos fiókban, Merlin látja lelkem, nem fogom az orra alá dörgölni. Általában idegesít az a fajta tompaság, de ma megígrtem magamnak hogy türelmes és segítőkész leszek...ameddig bírom. Ha elfogy a türelmem, maximum bevezetem egy gödörbe, vagy utána kiabálom, hogy ezaz, még két lpés, míg lefejel valamit. De nem, kibírom, ha a száját nem hagyja el több képtelenség.
- Nem, nem rakok bele...
Szóval fiú, meg szerelem, és zutty. Micsoda hülyeség valakinek rögtön bevallani. Jó, hogy nem írja fel a homlokára, hogy céltábla, vastag, fekete betűkkel.
- Ötödévesen a vizsgák miatt ennyire elmegy az ember.......khmmm
Nagy levegő. Beszív. Kifúj. - Szerintem nem kell mindig mindent rögtön kimondani.Vajon mi lett volna, ha a keleti szárnyra fordulok rá? Elnézek a másik irányba, sóhajtok egyet, majd tudomásul veszem a mai sorsom.
- Ha nem egy órás a történeted, elmesélheted. Addig kijutunk innen.Határozott léptekkel indulok meg, mint akit kergetnek, pár lépés után jövök rá, hogy nem vagyok egyedül. - Még a folyosón. Nyugati, harsogó potrék. Ha a festményekre hallgatna, már ötször nekiment volna a falnak.
- Egy jó tanács. Ne fogadj olyasmiben, aminek a teljesítésében nem vagy biztos. Legalább mondjuk becsületesen játszik, sokan csalnának ilyenkor. A folyosón lévő portré egyik másik portréja hangosan helyesel, és olyanokat kiabál be, mint a Meghiszem én azt! és a Aki nem csal, az hazudik!
- Amúgy a legegyszerűbb az lenne, ha a klubhelyiséged felé kísérnélek nem? Jó, nem rázom le, csak biztonságosabb lenne, hiszen ott jobban kiismeri magát.
-Mármint az jó, ha a vadőrlak után elkísérlek? Ott jobban boldogulsz majd.
Utoljára módosította:Herlai Hélia, 2023. szeptember 7. 08:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

H.H.
Fekete Nonó
Mestertanonc Eridon (H), Színjátszós, Harmadikos mestertanonc


Tűzes (pörgö) Főnix
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 805
Írta: 2023. július 31. 18:39 | Link

Herlai Hélia
majdnem vége, de…


Érzem a lányon, hogy kezd ideges lenni. Mivel nem látok ezért a többi érzékszervem sokkal kifinomultabb lett. Ezért nagyon is érzem a lányon, hogy mit érez. Akarom vagy sem. Megpróbálok a lányra nézni. Megnyugtatás képen rá mosolygok. A következő mondata kicsit megbánt.
– Miből gondolod? - kérdezem
– Ez mondjuk nagyon is meglehet. Bocsi kicsit bátrabb vagyok. Valamiért. - mondjuk amúgy is az vagyok. Nagyon durván közvetlen. Ami a legtöbbször nem jó. Ez egy nagyon negatív tulajdonságom, de ezt tudom magamról
– Nagyon közvetlen vagyok. Amiért bocsánat. (Sajnos.) – kicsit szomorúan tekintek rá
– oké. Szóval a szüleim cirkusz vezetők. Gyerekkoromban rengeteget voltam ott és rengeteget adtam is elő. Például tűz zsonglőrködőm, karikával ilyenek. És hát én úgy tudtam meg, hogy boszorkány vagyok, hogy egyszer láttam hogy anyukám varázsolt. Plusz volt egy kis incidens. Az, hogy volt az előadás és a közönség felé ment a tűzkarika - itt egy levegő szünetet tartok - ,de vissza repült a kezembe. Akkor még nem tudtam, hogy boszorkány vagyok. És utána kicsit később megjött a levelem. És akkor elmondta anyukám az igazságot. Aztán elkezdtem az első évemet itt a bagolykőben. – nem tudom mennyi idő volt ezt elmesélni, de remélem nem lett egy órás. Kicsit kuncogok.
Mikor elmondja hol vagyunk, bólintok. És mintha elkezdenék pirulni. Olyan hirtelen jön. Valahogyan elkezdtem kis szünet után érezni a kezét és fülig pirulok új fent.
– oké - felelem kicsit bizonytalanul
– inkább csak az volt, hogy rengeteget beszéltem nekik róla és mindig mondták, hogy mondjam el neki. Mert nem veszthetek semmit. És azért találták ki mert talán ezzel egy kicsit motiváltabb leszek. Ennyi
– Igen, csak ügye onnan indultam. Már mint onnan indultam a legelején is. Szóval az nem lett volna túl igazságot onnan menni. Plusz a lelkemre kötötték, hogy el kell hagynom a körletet. Aztán vissza mehetek, de nem maradhatok végig ott. Pontosan ezért. De szerintem teljesítettem. Szerintem ha a vadőr lakik eljutok plusz ott el vagyok egy fél órát vagy valami és utána vissza téblábolok a klubhelyiségig akkor szerintem bőven teljesítettem. - magyarázom a lánynak

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A szavakat nap, mint nap formáljuk, de vajon át is gondoljuk mielőtt kimondjuk őket? "
Herlai Hélia
Diák Levita (H), Harmadikos diák


Hél
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 55
Írta: 2023. augusztus 1. 11:12 | Link

Fekete Nonó


Nos, miből is gondolom? -Mert vannak gondolatok, amikot jobb, ha egy ideig érlelünk magunkban. Amíg összeérnek az érzések, a gondolatok. És a körülmények sem mindig alkalmasak. Ki kell várni a megfelelőt. Nem jó, ha túl hamar közöl az ember bizonyos dolgokat.Hát ezért. Én szeretek például több időt szánni a saját belső monológjaimra. Van, hogy mire harmadszor is átgondolom, változtatok rajta, és a végső, tökéletes állapotában adok neki hangot. Lektorálom, és cenzúrázom, kidobom ami mégse kell. -Ha egyszer már kibökted, nem tudod visszaszívni, az már akkor elhangzott, akkor is, ha vér ciki, és akkor is, ha ez magadban sokkal jobban hangzott. A bátorság pedig nem egyenlő a botorsággal. Bocsánatot kér, ezért a közvetlenségért, ahogy ő nevezi, pedig tőlem igazán nem kell bocsánatot kérnie. Látpm rajta, szeretné elmesélni a..történetét, így egyszerűen csak hagyom, hátha utána jobban éerzi magát tőle. Kicsit nehezen értem, mit mond, de próbálom követni. Cirkusz, meg tűzkarika. Ahogy követni próbálom, én is úgy érzem, minth eg trapézon himbálóznék, ahol kétségbeesetten keresem a mnető puha matracot alattam, de hirtelen megtorpanok, Nonó simán el is botolhatna, ha nem figyel eléggé.
- Na, várj egy kicsit. Szóval előtte nem is mondta anyukád? És mi a helyzet apukáddal? Én is félvér vagyok, de nem éltem teljes varázstudatlanságban a levelem előtt. Újból elindulok, lassabb tempóban, mielőtt valóban orra bukik, elered az orra vére és blöeeee....Igen, most már el tudom kézelni, ahogy rengeteget beszél róla, elég tisztán el lehet képzelni.
-Hát jólvan, azért dicséretes, hogy betartod a szabályt, akkor is, ha cikis helyzetbe hozhatod magad. Én lehet hogy....csalnék. A csalnék szó előtt hagyok egy kis szünetet és magát a csalnék szót sokkal halkabban mondom, szinte suttogva. Olyan taszító kimondani úgy ragozva, hogy azt én csinálnám. Csalnék. Nem szoktam csalni, de ha valamit nagyon nem akarok, akkor azt nem teszem meg, pláne nem pár haver, meg egy kis fogadás miatt. De persze iába mondom halkan ki a szót, vagy sőt, azt hiszem, pont amiatt, mert szinte csak tátogom, a portrék hangosan kezdik harsogni, higy CSALNAAAA!!!  CSALNAAA!!!
-Csssssss már, a manóba is! Próbálom csendre inteni őket, de csak kinevetnek, hiába néze szúrós tekintettel.
Ahogy Nonó részletezi a szabályokat, bólintok, bár nem látja. Teszünk egy kört, aztán lefutok még este előtt a faluba.
- Rendben, akkor sétálunk egyet, aztán visszakísérlek.
Utoljára módosította:Herlai Hélia, 2023. szeptember 7. 08:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

H.H.
Fekete Nonó
Mestertanonc Eridon (H), Színjátszós, Harmadikos mestertanonc


Tűzes (pörgö) Főnix
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 805
Írta: 2023. augusztus 4. 22:33 | Link

Herlai Hélia
Közeleg a bucsú

Nagyon igaza van a lánynak. Nem tudom miért, de kezdek egyre jobban bízni benne. Nem tudom. Valahogy két felé húz a szívem, hogy “nem is láttad még ne akarj neki rögtön szerelmet vallani” a másik meg “kicsit beszélgess vele és aztán vallj” próbálok a kettő között találni egy kiskaput. De mintha az a kapu kulcsra lenne zárva és a kulcs pedig elveszett volna.

Túlságosan is igazat tudok adni a lánynak
– Igen sajnos. Néha nagyon nem vagyok meggondolt - miket beszélek?? hogy néha nem vagyok meggondolt???? hiszen soha nem gondolkodom mielőtt beszélek, hiszen mindig ömlenek a szavaim.
– Ő se mondott semmit. Gondolom egyikük se akarta, hogy megtudjam, mert csak rossz sebeket téptek volna fel. Mert… - itt kicsit megakadtam. Elmondjam neki? gondolkodom. Na jó, bízom benne. A fejemet kicsit oda döntöm a fejemet, hogy oda súgjam neki:
- Anyukámat a szülei elítélték, mert a cirkuszban felhasználta a varázslatot. Ezért nem tartják a kapcsolatot. És nem akarta a sebeket feltépni. Fogalmazunk így - na úgy látszik a fogalmazásom is kezd egyre rosszabb lenni. Mi történt velem hat év alatt. Lehet, hogy igaza volt a lánynak… elmosolyodom. A következő mondatára még egy mosoly húzódik a számra
– Hát nem is tudom. Vesztettem… Amúgy meg kicsit magamat is fel akartam mérni mennyi ismerem a sulit… - fel nevetek
– Meg azért illene tudnom csukott szemmel is, hogy mi hol van az iskolában, ha már hat éve itt vagyok. Igen buktam egy évet. Ha érdekel elmondom - nem akarom ezzel untatni, de ha érdekli mesélek. Nincs ellenemre imádok beszélni. Mintha mondtam volna. Lehet, hogy lemaradt. Nevetek egy kicsit a saját gondolatomon. Nem tudom hirtelen mire mondja, hogy csend legyen. Ezért inkább hallgatok. Mert aztán lehet nekem mondja. De aztán elkezdtem hallani a portrékat.
– hallgassatok már el! - szólók rájuk határozottan. Érzem a hatását a szavaimnak. Mert utána olyan csendben voltak, hogy azon még én is meglepődtem, de lehet, hogy csak a saját határozottságomon lepődtem meg ennyire. Ezt nem tudtam eldönteni
– Nem kell őket sajnálni. - mondtam kicsit vigyorogva. Elképzeltem a szemem előtt a portrék arcát (persze a lány arcát is) és tovább vigyorogtam. Végül megszólalt a lány.
Egészen megszoktam a sötétséget. Mert valahogy hirtelen azon kaptam magamat, hogy mintha látnám őt. De aztán bele gondolok, hogy az nem lehet hiszen rajtam van a szemkötő. Csak bólintok egyet az ötletre.
És elindulunk. Közben kicsit beszélgetünk és azon kapom magamat, hogy kint vagyunk a vadőr laknál. (legalábbis nagyon úgy érzem. Valahogy meg csapnak a régi emlékek. Szóval csak megérzés) Nagyon nosztalgikusan tekintek körbe. Még úgyis, hogy semmit nem látok, mégis látom magam előtt az egész tisztást. A házat a füvet a szarkát ahogy rá szegezem a pálcát és A kolbászt, ahogy mozgok, a régi Nonót és a beszélgetésünket is fel tudom idézni ami a mi nap elhangzott. Elmosolyodom és megszólalok.
– Fú, ez nagyon nosztalgikus számomra. Tudod én amikor annyi idős voltam mint te akkor itt voltam. – adom át a tudásomat az elsősnek - És itt találkoztam az első legjobb barátnőmmel. Levitás volt mint te. Angelica Black Wingnek hívták. - kis szünetet tartok
- Azóta ő végzet. – közben vissza gondolok arra a napra.  
Vissza fordultunk. Az utat nem is figyeltem. Hélia néha szólt, hogy éppen merre tartunk vagy éppen figyelmeztettet az előttem lévő akadálypályára. De olyan gyorsan eltelt az idő, hogy az hihetetlen. Közben jól megismertem a lányt. Nem akartam elbúcsúzni tőle, de lehet hamarosan bekövetkezik.

Utoljára módosította:Fekete Nonó, 2023. augusztus 5. 09:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"A szavakat nap, mint nap formáljuk, de vajon át is gondoljuk mielőtt kimondjuk őket? "
Herlai Hélia
Diák Levita (H), Harmadikos diák


Hél
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 55
Írta: 2023. augusztus 9. 19:41 | Link

Fekete Nonó


Persze vannak pillanatok, amikor az ember egyszerűen nem gondolja át, mit tesz, csak megtörténik. Én kiborulok az ilyen pillanatoktól, mert az azt jelenti, nem én irányítok. És valóban az van, hogy amit egyszer kimondasz, azt...azt nem tudod visszaszívni, hacsak nem raksz rá az illetőre egy felejtés átkot. Egyszerűen célszerűbb csendben maradni, amíg nem vagy biztos a dolgodban. SZóval valahol megértem, de roppant bosszantó.
-Hát..nem egészen értem. Vagyis, ha azt az oldalát nézrm, hogy meg nem érdemelt előnyre tett szert, akkor igen, az bosszantó. De azért annyira csak nem, hogy mumus legyen az egész boszorkányság. Egyszerűen nekem ez...fura.
A  festmények a falon hegyezik a fülüket, de már nem kiabálják, hogy CSALNAAA..a folyosón egy pár pillanatig egészen nagy csend kerekedik, annyira, hogy csak a cipőink kopogása hallatszik, aztán meg hogy a lány beszél. AZ a helyzet, hogy most annyira nem igazán érdekel, hogy bukott egy évet. Ha mndjuk egy jobb lábas keléses napomon talál meg, amikor kedvem van cseverészni, akkor bizonyára meghallgatnám, de most..ma valahogy csak egyedül szeretnék lenni megint.
- Csukott szemmel? Miért kéne ismerni a sulit csukott szemmel? Őszinte megdöbbenés ül ki az arcomra, amit ha nem is lát, a hangomon hallhatja.
- Izé, ebből is van később vizsga? Egyáltalán nem ér a fiatalabbat ijesztgetni, és annak a gondolata, hogy ilyen bugyuta kastélyismereti vizsgám is lesz, kissé megijeszt. De nincs is ilyen tantrágy, tuti átver.
- Ennyire azért én sem vagyok szorgalmas.
A folyosót és a kastélyt is elhagyjuk idő közben. Igyekszem magam sem orra bukni, és úgy vezetni Nonot, hogy ne legyünk túl feltűnőek. Ahogy a vadőrlakhoz érünk, megállok kicsit venni egy nagyobb lélegzetet. Mond egy nevet, valami Angelikát, de nem ismerős, de aztán folytatja is, hogy végzett, amire csak némán bólintok.
-Jó, valóban nem rossz hely. Igazából az egész kastély elég menő. Viszont a nem nagy baj, visszakísérlek, van még egy két dolog, amit el kell intéznem.
A zsebemben lévő levelemet megérintem, megvan e még, majd kissé csendesen visszakísérem az új ismerősöm a klubhelyiségébe.
-Örültem a fura találkozásnak. De legközelebb óvatosabban fogadj.
Visszaúton a levelet már majdnem feladtam, de egy rövid sóhaj utn visszacsúsztatom a zsebembe és a könyvtárba vánszorgok vissza csiga lassúsággal. Jaj apa...


KÖSZÖNÖM A JÁTÉKOT!
Utoljára módosította:Herlai Hélia, 2023. szeptember 30. 16:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

H.H.
Hollósi Zalán
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 1496
Összes hsz: 1812
Írta: 2024. április 21. 19:42 | Link

Altea


Zalán karótnyelt feje anélkül is elárulta a véleményét a helyzetéről, hogy akár egy szó is elhagyta volna a száját. Mehetett ő aztán ugatni a házvezetőjének, mintha süket fülekre talált volna. Persze, prefektus. Önként és dalolva. Röhejes gondolat. Ez az egész röhejes.
 Noha Kori abszurd lelkesedéssel fogadta a hírt, Theodore meg lehetőséget látott benne, a levitás nem tudott eltekinteni attól, hogy Szofi most lépett abba a korszakába, ahol már egyel magasabb szinten űzi a tréfáit. Úgy érezte, kompletten hülyére vette őt a kuzinja, mikor a nevében küldött baglyot Illés tanárnőnek.
 Hasonlóan vélekedett arról is, aki mellett már percek óta némán rótta a folyosókat. Meg sem próbálta leplezni, mennyire kényelmetlenül érezte magát a rellonos mellett, de biztos volt abban, hogy ez még mindig jobb, mint megszólalnia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várffy Altea Katalin
Prefektus Rellon, Elsős mestertanonc


bambiraptor
offline
RPG hsz: 118
Összes hsz: 142
Írta: 2024. április 21. 23:17 | Link

Hollósi

Az élet néha bizarr fordulatokat vesz.
Minden bizonnyal jobban tűrné ezt az új, kékbeszabott szerencsétlenséget, ha még mindig ácsingózna a vezetőség dicséretére, sőt, fontolóra venné, hogy jó kapcsolatot alakítson ki. Azonban háta mögött összekulcsolt kezei és könnyed léptei olyan szintű aggresszív érdektelenségről tanúskodnak, amilyet csak kiábrándult tinik képesek. Másfél-két lépéssel Zalán előtt halad, mint a macskák, amik úgy ülnek le, hogy tökéletes rálátás nyíljon tüntető ignorálásukra. A gyakorlatias magyarázat, hogy így nem kell a fiút éreznie vagy maszkot hordania, és legalább a kastély ódon, furcsán otthonos szagát kiélvezheti.
Derekán halkan csilingel a chatelaine, amin sok apró, csecsebecsének tűnő holmi ringatózik láncokon. A ritmus gondolatainak aláfestőzenéje, amint azon töpreng, mivel tudná a másikat rávenni, hogy az összes mellé beosztott járőrözését cserélje el valaki mással.
Bár ki tudja? Lehet, csak sminkelnie kellene, aztán Zalán megint nem ismerné meg - és erre a gondolatra halkan felkuncog.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyFöldszint