A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=873338#post873338][b]Adele Nadia Krise - 2024.02.07. 09:17[/b][/url]

Will
- Anglia, Krise-birtok -

Automatikusan helyezkedik és kinyúl, hogy megint simogatni kezdje a közelébe ért Will-fejet, mint akinek semmi jobb dolga nincs. Egyébként tényleg nincs, legfeljebb aludni két órát, míg Lucien felébreszti, hogy enni kérjen. Kisgyerekkel, ráadásul újszülöttel ilyen hektikus az alvási program.
- Bízom benne, hogy azután csak azt fogod használni. - Kissé elhúzza a száját, mert az illegális pálca gondolata is olyan nyomasztó, főleg, hogy a nyakát merné rátenni, Will nem képes teljes mértékben irányítani egy olyan varázseszközt, ami megválogatja a tulajdonosát, és a férje nem nyerhette el ezt a kegyet szerinte. Akkor törölte volna teljes magabiztossággal a memóriáját az egész pálcamizériáról.
Jobb azonban túllendülni ezeken a most még felesleges gondolatokon és visszakanyarodni az újból előrángatott költözés témához.
- Igen, de közbeszóltak bizonyos körülmények. - Nathaniel, hogy egész pontosan fogalmazzon. Madlen is megerősítette, a ház Nate használatában van, oda nem költözhetnek át. Őszintén, erősen kételkedik benne, hogy Will képes lesz kiudvarolni a nagyanyjától azt a házat már csak azért is, mert ha picit is racionálisan nézik, Madlen ezidáig a karját nyújtotta tálcán Will ostoba húzásaiért, ehhez képest Nathaniel kérése, hogy a szülei házába költözhessen, szabályos balzsam a nagymama lelkére. Hát a gyermek megbecsüli a felmenői emlékét, ragaszkodik a szülői fészekhez. Már hogyne adta volna oda a kulcsokat a kisunokájának? Persze az is lehet, hogy az az ominózus beszélgetés Nathaniel és Madlen közt teljesen más hangulatban és mederben folyt.
- Hol is van az a hely pontosan? - Mert egyből, név alapján segédfogalma sincs, ahogy arról sem, tételesen, hogy hol és miféle ingatlanokat birtokolt Belphengard, míg élt. - De egy kabin azért elég... kicsi egy háromfős családnak. Bízd rám a ház témát, ha eldöntjük, hol kötünk ki. Amúgy jöhetnél közelebb is, fáj a karom. - Teljesen kinyúlt, meg fura pózba vágta magát, csak hogy birizgálhassa Will fejét. Könnyebb lenne, ha közelebb mászna hozzá, úgysem harap. Most épp.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=873348#post873348][b]William Martin Krise - 2024.02.07. 14:21[/b][/url]

Csak azt.  Megráncolja a homlokát, a párnák közt a lány felé fordítja a fejét, az arcán pedig látszik a pillanat, amikor végül felfogja, mire céloz ezzel. Válaszolni azonban nem válaszol, helyette behunyja a szemét és bólint, mintha egyszerre egyezne bele és parancsolná hallgatásra a lányt. A birtokon mindig figyel valaki.
Rég nem rezzen össze a váratlan érintésre. Nem nyitja ki a szemét, csak szusszan egyet jelezve, hogy figyel, egy ideig azonban szótlanul élvezi a cirógatást. Mindig megnyugtatja, ha Adél a hajával babrál, most pedig, hogy cseppet sem ideges, egész elálmosodik tőle. Meg kellene kérnie Adélt, hogy maradjanak örökre a birtokon, ahol a bogolyfalvi gondjai Júliával és Estherrel együtt több ezer kilométerre vannak, őt pedig minden nézeteltérés és kényelmetlenség ellenére a keblére öleli és lényegében a törvény szemében érintethetetlenné teszi a családja védelme.
nathaniel kis közjátéka kényelmetlen vicc számára, de nem érzi komoly fenyegetésnek. Persze, a csótány magához vette a kulcsokat, de kizártnak tartja, hogy ténylegesen beköltözött volna, vagy bármi hasznosra használná a vidéki, éve óta üresen álló házat. Így majdnem biztosra veszi, hogy Madlen örömmel átadja neki a használati jogot majd, különösen így, hogy a fia születésével már az ő jólétével s érvelhet. Hát mennyivel jobb és komfortosabb lenne, ha a kis Lucien Angliában nőne fel, közel a családjához, nem igaz?
   -  Saskatchewan? - A feje alá nyúl, kihúzza a kemény díszpárnát alóla, majd eldobja az ágy vége irányába. Így, eleget téve a lány kérésének felé, bár ennél nem megy közelebb. Egy másik, jóval puhább hernyóselyem párnát gyűr az arca alá, végül pedig kinyitja a szemét és megkeresi Adél álmos tekintetét. - Kanadában van, fenn Északon. A nagyapám a Crean-tó partján lakott. Faház, két szinttel, benn a fák között, egy fél világra mindentől és mindenkitől. Nagyon apró, az ablakok mellett mindenhol befúj a szél - elnyom egy ásítást, a szeme könnybe lábad tőle, amit a csuklójával dörzsöl le -. Te utálnád - vigyorodik el -, de aztán adnál neki egy esélyt sosem akarnál eljönni. Ha egyszer a környékbeli kilónia elfogad, olyan lesz, mint a második családod. Kivéve teliholdkor.  Ott születtem egyébként.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=873366#post873366][b]Adele Nadia Krise - 2024.02.07. 21:26[/b][/url]

Will
- Anglia, Krise-birtok -

- Vagy úgy. - Szóval Kanada, a juharszirup, jávorszarvasok és a fogcsikorgató hideg (egyik) hazája. Nincs különösebb ellenérzése vagy lelkesedése iránta, egyelőre semleges tervezetként lebeg közöttük a lehetőség, mert Angliára voltak jobban ráfókuszálva, de B tervnek mindenképpen érdemes megtartani.
- Igazad van, tényleg borzalmasan hangzik elsőre. - Szavaival ellentétben félmosolyra húzódik a szája, mi több, ahogy Will hátradobja a díszpárnát, ő ásítva felkönyököl a fél kezére, ez által kicsit Will arca fölé kerül, de a cirógatást nem hagyja abba, csak most már sokkal kényelmesebb űznie az elfoglaltságát.
- Kanadában? - Látszik rajta a meglepettség. - Azt hittem, te is itt a birtokon szü- ... ah... - És a felismerés felsejlik az arcán. - A szüleid később házasodtak. - Egyes aranyvérűek és az ő rigorózusságuk. Így van értelme a más születési helynek; Will nem volt törvényes gyermek még, nem volt mit keressen a Krise-birtokon, ha helyes a logikája.
- Várjunk csak... úgy érted, vérfarkasok laknak a telek közelében? - Tegyük hozzá, Adél ebből a szempontból is teljesen aranyvérű, sosem volt dolga a kórság elszenvedőivel, a családja nem is hagyta volna. Nem csoda, ha némi bizalmatlansággal tekint rájuk még í]y, távolról is, a tudatlanok idegenkedésével.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=873368#post873368][b]William Martin Krise - 2024.02.07. 21:42[/b][/url]

   -  Ehhez semmi köze annak, mikor házasodtak - válaszol álmosan. - Akkoriban úgy volt, hogy a nagyapám fogad örökbe. Hogy az ő fia leszek inkább. Vagy örökbead valakinek. Nem tudom a részleteket mondjuk, csak azt, hogy volt valami feszülés a dologból.
Kissé megvonja azt a vállát, amin épp nem fekszik. Elvitathatatlan, hogy többet tud a saját születésének körülményeiről, mint az átlagember, vagy, mint amennyit szeretett volna. Belphengard hozzá hasonlóan nem bírta az italt, ha pedig ivott, gyakran dühöngött vagy kesergett a régmúlt eseményein. Gyerekként rémesen összezavarta, hogy a család egyik és másik fele merőben ellentétesen emlékezett ugyanarra az eseményre: Madlen szerint például a fentiekből semmi sem igaz.
   -  Hol máshol laknának? Mindenhonnan ki vannak tiltva szerencsétlenek.
Szinte rosszallón vonja össze a szemöldökét a számára annyira abszurd kérdésre. A válasza erősen eltúlzott féligazság, ezt pedig ő is tudja, hiszen manapság már nem bélyegzik meg a likantrópokat úgy, mint korábban. A kollektív emlékezet azonban lassan fakul, így a megkülönböztetéstől tartva máig sokan választják a kolóniák biztonságát, különösen az őslakosok között.
   -  De ez csak havonta pár napra probléma, de akkor is távol tartják a medvéket. A maradék időben maximum az zavaró, amikor a kölykök fel-alá motoroznak a földúton, vagy lövöldöznek az erdőben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=873371#post873371][b]Adele Nadia Krise - 2024.02.07. 22:03[/b][/url]

Will
- Anglia, Krise-birtok -

Nem kommentálja hangosan, de magában csendben megjegyzi: nem csodálkozik azon, hogy "feszülés volt". Túl tisztán él az emlékezetében az elkékülő csecsemő látványa, a rángó csecsemőtest, és Belphengard sietős-zaklatott alakja, ahogy realizálja a bajt, mégis inkább tűnt ideges-méltatlankodónak semmint igazán aggódó embernek a saját unokája állapota miatt.
Lejjebb ereszkedik a szemhéja, szinte bánatosan pillant le a keze alatt fekvő, most egészen nyugodt férfire. Nem állja meg, hogy ne hajoljon közelebb, és ne csókolja homlokon félretéve ma éjszaka minden ellenérzését. Gyenge, olyan pokolian gyenge néha az elhatározása, hogy büntesse ezt a dögöt, hogy már ő érdemelne büntetést, de nem tudja ignorálni a részrehajlását Will iránt az előzmények ismeretében. Ráér holnap újrakezdeni az ellenségeskedést és a távolságtartást, ha már hazafelé tartanak a kandallóban.
- Jó, akkor világosíts fel kicsit jobban a téma kapcsán. - És ezzel konkrétan most már hozzábújik a férjéhez, nem rátehénkedve, de a közvetlen közelében visszafeküdve a párnákra, szembe Will arcával.
- Tudjuk, mennyire elkényeztetett és búra alatt nevelt aranyvérű lány vagyok. Akkor ideje kulturálódnom, szóval mesélj, hogy képzeljem el ezeket a kolóniákat? Mint az amerikai indiánrezervátumokat? Saját oktatás, saját egészségügyi ellátás, saját belső felépítés? - Most érzi igazán, hogy ha hagyja Willt beszélni, akár juthatnak is valamerre. Akár. Minden azon múlik, hajlandó-e nyitni felé a férje.
- Persze értékelendő, hogy távol tartják a medvéket, de mezei mágusként azt hiszem, teliholdkor nem a medvék lennének a legnagyobb félnivalóim. Levédtétek legalább a házat ilyenkor? - Majd mindjárt megkapja, hogy ostoba kérdés, pedig szerinte teljesen jogos. Ki tudja, Will nagyapja mennyire volt hazárdírozó típus és "mindent a tudományért" alkat?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=873373#post873373][b]William Martin Krise - 2024.02.07. 23:08[/b][/url]

Adél leheveredik vele szemben, ő pedig a szabad kezét lágyan ráfekteti a lány csípőjére. A mozdulatnak nincs szexuális alaphangja, sosem volt - és anélkül, hogy rámutatnának, talán észre sem venné. Nem ő az, aki a távolságot tartja kettejük közül, és neki nyilván nem lehet oka neheztelni a feleségére.
   - Kolónia válogatja- felel álmos beszédhangon, nem unottan, de karácsony estéhez mérten megfelelően lustán. - Vannak, akik nem élnek zártabban, mint egy gated community, és csak a praktikum miatt laknak egymáshoz közel. A másik póluson azok vannak, akik kivonják magukat a társadalomból és egyáltalán nem kíváncsiak az emberekre. Messze északra és a mexikói sivatagba nyilván jellemzően eleve az költözik, akik nem kíváncsiak másokra, szóval... de különben tényleg a vezetőktől és a vérmérsékletüktől függ. A legtöbbet elképzelheted úgy, mint egy helyes kis vidéki falut, muskátlikkal az ablakban. A szélsőségesek... általában velük van probléma. Nem kell gondolom külön kiemelnem, hogy a nagyapám az utóbbiakkal volt szorosabb kapcsolatban. Több kétségbeesés.
Kevesebb kapcsolat a hatóságokkal. Egész fiatal volt, amikor először feltűnt neki, hogy minél elszigeteltebb egy kilónia, annál több vele egykorú vagy fiatalabb gyerek rohangál a házak között. Évekbe telt, mire megértette, miért - és azt is, hogy ők mi keresnek ott.
   -  Nem, Adél, pácot öntöttünk egy fürdőkádba és belefeküdtünk a kertben - neveti el magát az abszurd kérdésen -. Naná, hogy le volt védve. De egy vérfarkas nem szörnyeteg, még csak nem is mágus. Ha kulcsra zárod az ajtódat, az már elég, nincs szükség bűbájokra. Ne legyél idióta és ne mászkálj teliholdkor a kertben, ha ezt be tudod tartani, nem marnak be.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=873375#post873375][b]Adele Nadia Krise - 2024.02.08. 00:22[/b][/url]

Will
- Anglia, Krise-birtok -

Ez nem az a pillanat, amikor szóvá akarna tenni bármiféle érintést, inkább hagyja magukat sodródni az árral és minden mást a reggeli Adélra bízni.
- Nem lep meg. Gondolom, ha egyszer bejutott közéjük, tanulmányozhatta őket zavartalanul. - És kivételesen elhagyja a szájhúzogatást és az ítélkező mimikát látván, Will mennyire készségesen elkezdett mesélni ebben a puha, álmosító nyugalomban. - Akik többé-kevésbé nyitottak, könnyebben megférnek a társadalom többi tagjával, és oda-vissza esély nyílik egymás megismerésére, már ha akarják. Nem lenne olyan nagy kihívás kutatásokat végezni közöttük, de az elszigetelteknél nem tudni, mire számítson az ember, az ismeretlen félelmet szül, és elutasítást, kölcsönös elszigeteltséget. - Ha nagyon bele akarná erőltetni ezt a gondolatmenetet, ugyanez igaz a vélaközösségekre is: nem igazán keverednek emberekkel még mindig, de egyesek elhagyják a közösségüket és a mágustársadalomban kezdenek új életet. Mint Galina, vagy Mihail.
Hát nyilván kigúnyolták, nem is számított egyébre. Drámai szemforgatáson túl egyébre nem méltatja a fürdőkád és pác esetét.
- Eszembe sem jutna, ne viccelj. Nem vonz a havi kiszőrösödés gondolata, elég a menstruációmat túlélnem. - Elég egy nőnek egy darab átok, köszöni szépen.
- Milyen volt a közelükben élned? - Gyorsan visszatereli a beszélgetés fonalát az eredeti vágányra. Még többet szeretné faggatni Willt, ugyanakkor próbálja óvatosan kezelni a dolgot, hogy a férje ne vegye erőszakos lerohanásnak az érdeklődését, és főleg ne faggatózásnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=873377#post873377][b]William Martin Krise - 2024.02.08. 01:45[/b][/url]

   -  Nem tanulmányozta őket, hanem a gyógyítójuk volt.
A hangjában most először... sértettség cseng? A lány szemeit nézi, de nem őt látja, hanem az évek alatt arctalanná fakult, de az emlékeiben mégis élénken élő alakokat. Nőket, férfiakat, gyerekeket; olyanokat, akiket kivetett a társadalom és senkihez sem fordulhattak. Rengeteg szenvedést látott, ám ugyanannyi örömöt is.
Felfoghatatlanul boldog volt Mexikóban. Kanadában is, de...
   -  Kutatott, nyilván, de ha vele töltöttél volna egy napot, akkor többet láttad volna köhögéscsillapítót meg lázlohasztót főzni. A kolónia senki mást nem fogadott be, csak őt. Segített nekik, ha szükség volt rá... és ők cserébe felajánlották a testüket. Vagy az életüket. Vagy ami kellett.
Már réges rég nem kertel a lány előtt, hiszen hangzott már el köztük hasonló beszélgetés. Adél tudja, hogy az életük nem gyakori, de létező velejárója volt az emberölés, még ha akkor sem ők, sem a likantrópok nem nevezték annak. Kellemetlen, de elkerülhetetlen része volt az együttműködésnek.
   -  Nem tudom, neked milyen volt vélák közelében élned?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=873384#post873384][b]Adele Nadia Krise - 2024.02.08. 09:59[/b][/url]

Will
- Anglia, Krise-birtok -

Hoppá, rossz szavakkal fejezte ki magát. Érzkénység a "tanulmànyozás"ra? Pedig ez velejárója a gyógyításnak, hogy megfigyelik maga a kór sajátosságait is, ám ebbe nem megy bele, nehogy elmúljon ez a ritka alkalom. Helyette hátrasimítja Will homlokából az odalógó fürtöket, csak hogy utána azok ugyanolyan rakoncátlanul visszahulljanak a helyükre.
Többek között ez remek disztraktálás, hogy ne akarjon az agya teljes mértékig a "felajánlották a testüket vagy az életüket" résszel foglalkozni.
- És előrébb jutott a megoldásban? - Ügyes kislány, a hangod stabil maradt, az arcod sem fintorodott el, jól csináltad. Mert hogy reflexből még mindig nem bírja ésszel teljesen felérni az emberi kísérletezés szükségességét, főleg azután nem, hogy látta az ominózus iratokat. Hosszú időre megfeküdte a gyomrát a téma, de ettől erőteljesebb az elhatározása, hogy még többet tudjon meg a férjéről; annál.könnyebb rajta a megfelelő húrokat pengetni, és végre jobb irányba terelni mindent.
- Nekem... - Meglepi a kérdés, azt sem gondolta, hogy Will emlékszik erre az egysoros kis megjegyzésére, gondolatára, pedig megvan az két éve is, hogy szóba jött a múltja. - Semleges? Ha hasonlítanom kellene őket bármihez, ők valahol félúton vannak az általad leírtak skáláján. Zártak, de kimehetsz, és sosem leszel már igazán egy közülük. Nem utasítanak el, de érzed a különbséget, és nem igyekeznek befogadni... Megfigyelhetsz, de ennyi. - Ő is meglehetősen távolian beszél az egészről, kivonva magat az érzwlmi részből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=873386#post873386][b]William Martin Krise - 2024.02.08. 14:24[/b][/url]

   - Igen. Aztán meghalt.
A nagyapja haláláról jóval könnyebb beszélnie,mint a szüleiéről. Hiába nézte és asszisztálta végig a jelenetet, hiába éget az agyába a kép arról, ahogy Belphengard koponyacsontja lényegében elolvad a kezében, felnőtt volt már. Martint csak akkor látta már holtan, amikor öltönybe öltöztetve, békés csukott szemmel feküdt a nyitott koporsóban, az anyját pedig sosem. Mégsem tudna ilyen könnyen, félvállról beszélni a halálukról, miközben élvezi, hogy Adél a haját simogatja.
Mégis valamelyest örül, hogy másfelé terelődik a téma.
   -  Egyszer találkoznék velük különben. A nagyapám dolgozott félvélákkal és vélákkal, de tőlük azért megpróbált távoltartani. Tudod, nehogy véletlenül, nem is tudom, megbabonázzon egy. De hahaha, az történne meg, nem igaz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=873398#post873398][b]Adele Nadia Krise - 2024.02.08. 16:39[/b][/url]

Will
- Anglia, Krise-birtok -

Elég drasztikus vágás, de mi mást is várt Willtől? Nem a kifinomult előadásmód híve, hanem az egyenes (és kendőzetlen) beszédé. Ehhez képest sokszor kihúzni belőle egy ingerültségmentes választ olyan szimpla kérdésekre, miért nem bír leszokni, művészet.
- Ahhoz a nagyanyám kellene, és nem tudom, hogy Galina mikor óhajt ismét Oroszországba menni a közösséghez, ha egyáltalán akar még. - Szórakozottan birizgálja tovább Will arcát, aztán lejjebb csúszik a keze a vállára, kivételesen szintúgy semmi erotikus felhanggal.
- Ha csak a megbabonázásról van szó, azt könnyen elintézhetjük. Mert más véla közelébe nem engedlek a speciális karkötő nélkül. - Úgy felszökken a fél szemöldöke, mintha hirtelen rántották volna a homlokán felfelé. Ezzel még viccelni sem jó előtte, még hogy elcsavarják a férje fejét, ráadásul a telivér és félvér nehézsúlyú vélák. Nem, akkor inkább soha de soha nem engedi vélakolónia közelébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=873406#post873406][b]William Martin Krise - 2024.02.08. 17:52[/b][/url]

Csak a kíváncsiság hajtja, hiszen találkozott már vélával - furcsa is lett volna, ha nem, hiszen jelenleg egy negyedvéla mellett fekszik és nem egyszer volt szerencséje annak nagyanyjához is. A megbűvölés szintén nem újdonság számára, Adél mellett azt is számtalanszor átélte már. Azonban mindig izgatták a vélatelepek mindennapjai, és pont az, amitől Belphengard elszigetelte őt. Az első test, amit segítséggel felnyithatott, szintén félvélától származott, ám akkoriban túlságosan izgatott volt hozzá, hogy ezzel foglalkozzon.
A keze végül lecsúszik a lány derekáról kettejük közé.
   -  Na mesélj, miért? Csak nem félsz, hogy fejest ugranék az első vélába, akit meglátok? Nem kell aggódnod, nincs nekem ahhoz erőm.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=873420#post873420][b]Adele Nadia Krise - 2024.02.08. 20:24[/b][/url]

Will
- Anglia, Krise-birtok -

Egyszer lehet, hogy elviszi magával Willt, de inkább hajlana arra, hogy nem, főleg, ha abból indul ki, hogy a vélák nagyjából körbeadogatják a nemzésképes férfiakat egymás között, ő pedig nem az osztozkodó fajta.
- Amit én tudok művelni veled, az édes kis játék ahhoz képest, amit ők tesznek az átlagos emberrel. És még engem is eltolsz magadtól, ha nem akarod. Őket nem tudnád. Úgy szokta leírni a köznyelv, hogy teljesen megőrjítik az irántuk vonzalomra képeseket és szexuális agresszióba csap át az egész. Valószínűleg addig lennél hajtva, amíg a lelked is kiszáll belőled, és nem hinném, hogy a szexbe akarnál belehalni. - Már-már megrovó oldalpillantást vet a férjére, ám a keze ezzel ellentétben lágyan simít végig Will arcán. Tudja mostanra, hogy a férjét a kutatási lehetőség vezérelné, a tanulmányozható újdonság, nem az élvezet elsősorban. Saját magáról is tudja, hogy borzalmasan féltékeny lenne, ezért sem pártolja az ötletet.
Bevackolnak végül a selyemtakarók alá, meglepően jó hangulatban két hónap után először, és az éjszaka további része kifejezetten nyugodtan telik, Lucien is csak kétszer kelti fel az anyját enni. Ez a karácsonyuk tényleg jobb hangulatban telt, mint az előző néhány.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=873998#post873998][b]Theodore Julias Ebony - 2024.02.24. 12:13[/b][/url]

- Nem - ellenkezek Altea szavaira. - Halál komoly. - Bár én tényleg szó szerint értem, ki tudja, hogy az állapotom nem megtévesztő-e annyira, hogy valóban szarkazmusnak tűnjön, amit mondok. Tényleg jól vagyok. Ezt igyekszem pedig a lány felé közvetíteni.
A szavaira meglepően engedelmesen csak előre döntöm a fejem s szorítom az orrom, ahogy kérte. Lélegzek, hogy felülkerekedjek ezen az állapoton, ám a hideg borogatásra még meg is ugrok, hiszen hirtelen ér a behatás.
- Köszi - mondom azért, s egy kis ideig csak lehunyt szemmel koncentrálok, hogy végre magamhoz térjek.
A gond csak az, hogy már egyértelműen jelét adtam a rellonosnak, hogy valamiféle titkolnivalóm van, legalábbis a szüleim elől. Ezt figyelembe véve kellene nekem valamiféle magyarázatot farigcsálnom, ami még épp elég hihető ahhoz, hogy ne érezze úgy, hogy tartozok neki az igazsággal, ha már segített. A fejem már csak a borogatás hatására is javul valamelyest, ám az igénybevétel valószínűleg nem fog neki segíteni.
- Néha egy kicsit rosszabbul vagyok, mint azt a szüleim gondolják. De semmi komoly, a gyógyítók tudnak róla. - Hozakodok elő végül a kész verzióval. - Esküszöm, hogy rosszabbul néz ki, mint amilyen. - Teszem még hozzá, s egy kissé meg is emelem a fejem, hogy felnézhessek Várffyra, aki hatalmas szemeivel vizslat éppen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=874220#post874220][b]Várffy Altea Katalin - 2024.03.01. 18:34[/b][/url]

Mióta is? Már öt éve, hogy egyik javasasszonytól a másikig, medimágustól kezdve mindenféle vajákosokon, gyógyítókon át hurcolták. Majdnem két teljes évig tartott, hogy a szakemberek végre megtalálják nemcsak gyötrelmei okát, de valamennyi triggerét és orvosságát is. Ennyi időt töltött az ispotályok és rendelők közegében, szakirodalmakat bújva, főzeteket próbálgatva.
Persze mindezt nem köti az emberek orrára, nem VZR ő, hogy magán kívül másról se tudjon beszélni. Most azonban gomolyog benne ezeknek az élményeknek minden lenyomata, kesernyés, maró ízzel vegyülve az eddigi feszültségbe. Theo lehunyja a szemét, azt a benyomást keltve, hogy elbújik előle - Alti szemében egy négyéves, aki még nem érti, hogy csak mert ő nem látja a többieket, még nem vált láthatatlanná. Szavak helyett beszél a pulzusa, a nyirkos bőre, ahogy nyel, reakcióinak lassulása, sőt, az is, ahogyan erősködik, hogy nincs itt semmi látnivaló. De amiről nem tud - honnan is tudna? - az a lány szaglása, ami itt, zárt térben és ilyen közelségben roppant hasznos érzék. A friss vér fémes, másoknak émelyítő aromája és a kellemes parfüm jegyei alatt megbújik az izzadság fanyar, csípős rosszullét-szaga. Fejét enyhén oldalra billenti, védtelennek ható mozdulattal.
- Jó tudni, hogy a te esküjeidben nem szabad megbízni,- egy picit erősebben szorít rá a zsebkendőre a másik tarkóján, s az anyagból kikényszerített jéghideg cseppek lefolynak Theo nyakán, be az ing gallérja alá. Tág, őzszerű tekintete megállapodik a fiú arcán, furcsán távolinak, szenvtelennek érezve mindent. A másik vonásai szépek és teljesen idegenek, a megnyerő küllem üres héjjá vékonyodik a szemében.
- Szóval, meddig akarsz a szüleid előtt titkolózni? Az első komoly sérülésig vagy elég, ha a holttest azonosítására hívatják be őket?- érdeklődik továbbra is csevegős, édes hangon, ami alatt ott fortyog minden dühe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875307#post875307][b]Sigrid Agnes Sjölander - 2024.03.20. 20:48[/b][/url]

valahogy így | Sjölander-birtok | Gotland, Svédország


- Add csak ide azt - közli Timi táskájára célozva, nyújtva a kezét, miután sikerül kimásznia a kandallóból a tágas nappaliban, már csak azért is elsőként, hogy mutassa az utat. Az apja ugyan még felajánlotta, hogy a szokás megtörve hamarabb teszi tiszteletét Bogolyfalván, és jöhetnek együtt, de bár be nem vallaná, kissé már cikinek tűnt a gondolat, hogy fogni kellene a kezét. Ragaszkodott hozzá éppen ezért, hogy maradjon csak minden a megszokott rendben, úgyis nagylány már és ide fognak érni ketten is az Eridonossal. Elégedetten nyugtázza is magának, hogy sikerült a dolog, véletlen sem motyogott félreérthetően, artikulálatlanul, hogy esetleg a sziget másik felében kössenek ki. Ha megkapja a táskát közben, akkor a legközelebbi fotelban talál neki megfelelő helyet, ahová már le is pakolta a sajátját otthonosan, aztán egészen színpadias mozdulattal tárja szét a karját, és arcán széles mosollyal szólal meg.
- Heimdall hozott minálunk. Szeretnél enni vagy inni valamit esetleg? Vagy csak pihenni? De körbe is vezethetlek, szívesen tartok idegenvezetést, a szigeten is, nem csak itt. Kicsit még hűvös az idő, de már azért nincs igazán hideg. Anya nem tudom, hol van, ő mindig nagyon elfoglalt, de apu azt mondta, hogy délutánra hazaér a parancsnokságról - dől belőle a szó, mintha ezzel igyekezne leplezni némi zavarral vegyes örömét, hogy barátnőjének volt kedve elutazni ide, erre az isten háta mögötti birtokra, miközben a szünetet a családjával is tölthetné teljes egészében. Mindehhez pedig még csak győzködnie sem kellett. Az apjának már amúgy is nagyon sokat mesélt róla, most végre be is mutathatja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875495#post875495][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.27. 00:25[/b][/url]

Annyira jól sikerült az a hétvége Krisztával, hogy most meg itt vagyunk. Teljesen megértem, hogy nem akart egyedül jönni a lengyel sráchoz, akivel már egy hónapja tinderezett. Elsőre nekem nem tűnt pszichopatának, szóval mondtam is, hogy menjen nyugodtan. Attól függetlenül közöltem azt is, bármi gond, csörögjön, aztán megoldom én. Valahogy...
Már tegnap eldöntöttem, hogy visszajövök a parkba mókusokat etetni, így ma már munícióval érkeztem, és nem is kell csalódnom. Az egyik kedvenc helyemmé vált, és egyszerűen imádom, hogy ennyire emberhez vannak szokva a mókusok. Az egyikkel még szelfizni is sikerül, amit nem is félek elküldeni a Flaviu fiúnak. Igen, pofátlan módon mondtam le a pénteket, de a képen rajta van a park neve a telefonnak köszönhetően, szóval, ha figyel talán rá is jön, annyira mégse mondtam le. Végtére is csak annyit mondtam, nem tudunk Bogolyfalván találkozni. Persze azért megkérdeztem, hogy a negyedéves mérleg készen van-e, pontosan, mint aki ért hozzá. A telefonom viszont hamar visszakerül a zsebembe, mert tényleg csodaországban érzem magam. Van tó. Vannak kacsák, mókusok, egy részen még kutyák is, hát mi másra vágyhatnék még?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875506#post875506][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.28. 15:17[/b][/url]

Nem reagál azonnal a telefon rezzenésére az asztalon. Valószínűleg úgyis Elsie az, aki reggel óta zaklatja már a hülyeségeivel, neki pedig lassan a feje belefájdul abba, hogy gyerekcsősze legyen a húgának.
A szivarbarna bőr karosszékben ülve a dolgozóasztalon bokánál keresztbe tett lábakkal nézi és hallgatja az elegáns pávafácán toll ügyködését az asztalra terített papírokon. Az italába rég beleolvadt a jégkocka már - emiatt szinte pedig hallani véli az apja lemondó ciccenését -, a pálcája pedig az asztalon nyitott főkönyv gerincvonalába fektetve hever, várva, hogy folytassa a munkát.
Hiába van szombat és hiába tűz be a tavaszi napfény a magas emeleti lakás lamellái közt, amivel foglalkozik számár érdekesebb, mint bármi más. Bizsergető lelkesedéssel tölti el, ahogy pénzt teremt majd tüntet el egy tollvonással, kitermelt gramm gyémántokat hív életre papíron és tranzakciókat, amik sosem léteztek. Néha elgondolkodik rajta, hogy talán ilyen érzés lehet szülőnek lenni vagy orvosnak, aki a pincéjében szörnyeket teremt.
Sajnos kevesen látják az élvezetet a fiktív számlázásban és még kevesebben értékelik a pénzügyi hazugságokhoz kellő kreativitást. Lehangoló.
A penna halkan serceg a papíron, végül megáll. Ő leveszi a lábét az asztalról és közelebb húzza a székét, hogy még egyszer ellenőrizze a jobb oldali számláról a bal oldalira átmásolt, valamelyest módosított számokat. Végül, amikor mindent rendben talál, megfogja a tollat és a papír aljára karcolja az aláírását.
Ekkor dönt úgy, hogy megérdemi a szünetét. Az asztalról felveszi a telefonját, míg a képernyőn pötyög a lesötétített ablak felé fordul, majd a székben egész lecsúszva kezdi végigböngészni az értesítéseit. Elsie, Elsie, Alexandra, Elsie, Kamilla... az utóbbira bök rá végül.
Egy egyszerű kép, mókussal. Nem tehet róla, kedveli a lányt a maga szerencsétlen módján. Megszokta már ezeket a képeket és random üzeneteket tőle amik néhány hét alatt a napjai nem folyamatos, de visszatérő részeivé váltak. Így a negyedéves mérgelre vonatkozó kérdését egy szemforgató emojival nyugtázza, aztán nézi meg a képet megint, ami...
A tekintete az ablakra téved. Majd vissza a képernyőre. Végül a lány neve mellett megnyomja az ikont, hogy felhívja őt. Egyedül van otthon, így kihangosítja a mobilt és tovább nézegeti az értesítéseit addigra, mire a lány felveszi.
   -  Varsóban vagy? - kérdi köszönés helyett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875516#post875516][b]Felagund-Radetzky Médi - 2024.03.28. 15:41[/b][/url]

Hihetetlen, mekkora arca van. Rezzenéstelenül hazudik és játszik, a flört ott van abban az idegesítő mosolyában, ami Médit talán egy másik helyzetben zavarba hozná. Na de már férjes asszony, rá ne mosolyogjanak csak úgy!
- NeKo Sushi Bar, Bécs. Szükségtelen foglalni. - Megrándulnak arcizmai, még a pálcája után is nyúl. Első körben némítóbűbájjal látná el a férfit, végül a hoppanálás mellett dönt.
- Nincs magának munkája, hogy minden egyes nap a részlegünkön időzik egyébként? - kérdez rá az étterem melletti sikátorba érkezve. Túl gyakran jár ide, az emeleti, ablak melletti asztal üresen várja őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875517#post875517][b]Tóth E. Krisztián - 2024.03.28. 15:44[/b][/url]

- Vagy úgy! - Szóval szükségtelen? Akkor csak úgy besétálhatnak? Talán a bankkártyája nem bánja, alsó hangon kéthavi keresete van rajta, és boldog emiatt. A számla végén annyira nem lesz boldog, de ezt tudja és önként vállalta. A hoppanálás nem éri váratlanul, talán inkább az, hogy Médi végre engedett a nyüstölésnek. Persze attól még vidámabbnak érzi magát, és még inkább nyeregben.
- Hogyne lenne? De az aurori különítménynek van egy ilyen helyes segítője, nekünk meg nincs. - Kihúzza a széket beszéd közben Médinek, amint odaértek az asztal mellé, ő maga csak azután foglal helyet szemközt.
- Gondoltad, ingyenélő vagyok? - Látszik, hogy viccnek szánta a kijelentést és úgy is kezeli.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875518#post875518][b]Felagund-Radetzky Médi - 2024.03.28. 15:45[/b][/url]

Reméli, hogy ezzel levakarja magáról a szemtelen férfit. Kissé naivan, de el is hiszi, hogy így lesz, Médi még nem tudja, mibe ugrott ezzel fejest. Szusszanva ingatja a fejét, miközben kihúzzák neki a széket. Sejti, hogy ez is a meggyőzés része.
- Nem lepődnék meg rajta - na jó, talán a férfi megjelenése nem munkanélküliségre és hajléktalanságra utal, a minisztériumból pedig páros lábbal rúgnák ki, ha csak úgy besétálna. Az étlapot kezdi böngészni, mentes vizet kér egyelőre, és a ablakon át az utcán siető emberekre pillant.
- Melyik részlegen dolgozik? - fordul vissza Krisztiánhoz, hisz ez a kérdés már eléggé aktuálissá vált.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875519#post875519][b]Tóth E. Krisztián - 2024.03.28. 15:45[/b][/url]

Esélytelen. Úgy értem, nézzünk csak rá, remekül érzi magát, csupa jókedv, hogy végre kirángatta a napok, sőt hetek óta tartó munkahelyi gyerekes zaklatásának áldozatát. Biztos nem fogja most abbahagyni a hajtóvadászatot.
- Nagyon kemény vagy velem. És még mindig magázol, pedig ez nagyon távolságtartó. Szinte már barátok vagyunk ennyi idő után. - Ráérősen kezdi rázni a jobb térdét az asztal alatt, mintha ideges lenne, pedig nem az. Hiperaktív? Annál lehetségesebb, igen, sőt ez már a beidegződés része. Azért, ha végignéz rajta az ember, tényleg nem egy hajléktalan érzetét kelti: a haja ápolt és visszanyírt egy 3-4 centis hosszt megütve, az öltözéke tiszta, az inge, a farmerje, a tornacipője mind-mind makulátlan, s a karórája ugyan nem márkás, de ízléses. A márkás dolgok szerinte rongyrázóak.
- Amneziátorok, de eszemben sincs a találkánkat kitörölni a fejedből, sőt! Remélem, több is lesz belőle. - De a szép külső ellenére pofátlan, ezt kár vitatni.
- Mondd csak, mit keresel az aurori részlegen? De komolyan, téged a jogba saccoltalak volna, annyira harcias vagy. - Oldalra dönti a fejét, mint valami kutya, miközben a pincérnek ő is egy mentes víz-rendelést ad le csak úgy oda sem figyelve. Ha dolgozik, nem iszik alkoholt, ez alap.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875520#post875520][b]Felagund-Radetzky Médi - 2024.03.28. 15:47[/b][/url]

- Barátok?! - a szemöldöke is megrándul, annyira idegen ez a kifejezés arra, amik ők egymásnak. Kiszúrja a minimális mozgást, úgy sejti, ha az asztal alá nézne, meglelné ennek okozóját. Nem elég, hogy a szájával nem bír, de még a testén sem tud uralkodni...
- Remélem nem - válaszolja azonnal, halkan. Szemtelen, udvarias, jókiállású és mégis egy igazi seggfej. Ennyivel tudná jellemezni Médi a férfit, ha valaki kérdezné. Nem lehet elmenni amellett, hogy amit csinál, azt azért jól csinálja, kitartóan üldözi a lányt hetek óta. - Ki sem néztem volna önből.
- Meglepő lehet, de egyesek dolgoznak a munkahelyükön - csípősen válaszol, ami már megszokottá válhatott. Mi mást csinálna egyébként az auroroknál, pletykálkodna? - Nézze, Krisztián. Reménykedem benne, hogy felhagy a zaklatásommal az ebédet követően. Lehetne, hogy csendben élvezzük az ételt? Nem vagyok auror, de a minisztériumban töltöttem a gyakorlati időmet, így az egyetem mellett szerettem volna visszamenni, hogy a kutyám ebédjét ne a nagyszüleim pénzéből kelljen megvennem. Kielégítő volt a válaszom? - Jeges, mint a víz, amit eléjük rak a pincérnő. A következő rendelésben már a rákos tekercs szerepel, Médi pedig őszintén reménykedik abban a bizonyos csend és békében.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875521#post875521][b]Tóth E. Krisztián - 2024.03.28. 15:49[/b][/url]

- Miért, nem? Hetek óta beszélgetünk, - Vagyis ő mond mindenféle, rémesen fárasztó dolgot Médinek. - együtt kávézunk, - Lepakolja az automatás espressot a lány elé és tovább öli az idegeit naponta. - most meg itt ülünk és együtt ebédelünk. Mi ez, ha nem egy csodás barátság kezdete? - A barátai most mondanák, hogy csak fogja be, végre, plz.
- Milyen kutyád van? - Leszűrte a lényeget, jár a taps. Ha van kutya, elhívhatja kutyát sétáltatni, és milyen jól kapóra jön, hogy még az állat sem az ő felelőssége? - De kérlek, ez csak barátkozás. A zaklatás más, nem tűntem fel a lakásodon, nem bombázom a telefonod, nem küldözgetek baglyokat, sem belsős leveleket. Médi, miért vagy ilyen negatív, mikor az ember csak ismerkedni akar veled? - Továbbra is következetesen beszél és tegezi, esze ágában sincs megfogni, csak amikor lerakják eléjük a sushi tálakat.
- Akkor közelítsük meg máshonnan ezt: mit kellene tennem, hogy ne zaklatásként fogd fel a dolgot, ne is használd ki az alkalmat, hogy elhajts, és továbbra is beszélj velem? És végre tegezz? - Hjajj, ezt nem fogja abbahagyni, ahogy a vidám mosolyt sem, amivel bekap egy californiai tekercset. Isteni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875522#post875522][b]Felagund-Radetzky Médi - 2024.03.28. 15:50[/b][/url]

Médi lemondó sóhajjal és szemforgatással nyugtázza, jól belesétált tátott szájjal a faszerdőbe. Mégis inkább jelentenie kellett volna munkahelyi zaklatásként Krisztián állandó megjelenését. Vagy tudat alatt azért élvezi a figyelmet, amit kap a férfitől?
- Komolyan? - reflexből billenti oldalra a fejét és néz azokba a kék szemekbe. Milyen kutyája van? Olyan, amilyet sosem fog látni. Magyaráz és magyaráz, valahol pedig igaza van. Nem vennék komolyan ha megvádolná, mert kávét mer vinni az asztalához és beszélget.
- Férjnél vagyok, nem találkozgathatok csak úgy más férfiakkal. - Most már ez a legjobb indok, bár igaz is. Korábban még szívesen találkozgatott a barátaival, akik fiúk voltak, nem zavartatta magát. A pletyka pedig bárhonnan szárnyra tud kelni. Hogy ez miért zavarja annyira? A karácsonyi bálon még mással jelent meg... Talán kissé álszent, vagy kéreti magát, esetleg az amneziátor nem szimpatikus eléggé. Talán csak mindenféle ismerkedést feleslegesnek talál, gyűrű van az ujján, Damien a lakásán, a papírok pedig elég hivatalosak ahhoz, hogy ne lehessen visszalépni csak úgy. Mert belezúg valaki másba.
- Tudja... - továbbra sem enged - ha ágyba szeretne vinni, ajánlanék inkább magam helyett egy gyönyörű nőt. Ő benne van a szórakozásban. Higgye el, jobban járna. - A gyönyörű nő alatt természetesen Adélt érti, aki biztos sokkal jobban kijönne Krisztiánnal. Míg a választ várja, ő is falatozni kezd. Tényleg éhes volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875523#post875523][b]Tóth E. Krisztián - 2024.03.28. 15:51[/b][/url]

- A legkomolyabban. - De még a mellkasára is teszi a kezét, mint aki épp esküt tesz le. Minden vágya tudni, milyen ebet tart otthon a királylányt, mert magában elnevezte már Médit királylánynak, a Radetzky-trón hercegnőjének. Nyilván van benne irónia, de ezt Médinek nem kell tudnia, ugye? Ahogy azt sem, hogy az ő szórakozását nem szokták gátolni a férjek és feleségek, így azt is elengedi a füle mellett, hogy a lánynak gyűrű került az ujjára a közelmúltban.
- Attól, hogy hűséget fogadtál nem váltál apácává, nem? És főleg nem vonultál kolostorba, akkor nem dolgoznál a minisztériumban. - Csak megrántja a vállát, miközben újabb sushi falatot kap a szájába jóízű fintorokat vágva. Aztán csak leteszi a kezéből a pálcikát, az eddig ficsúros-hülyéskedő vigyora is átszelídül mustráló mosollyá, miközben hátradől a széktámlának, fél kezét pedig hátracsúsztatja a támlán, lazán támaszkodva.
- De engem te érdekelsz. Házas vagy, és hol a férjed? Most esküdtetek, de nem látom itt naponta körülötted, hogy ebédelni vigyen. Nem lógsz a telefonodon, nincs mágikus tükröd, hogy folyton vele duruzsolj, nem lepnek el baglyok, hogy levelezzetek, sem mágikus üzenetek. Mintha nem lennél férjnél, pedig most van a mézeshetek állapototok, nem? - Úgy lötyköli körbe a pohár vizet finoman, mintha whiskyt inna. Csak a napszakra és a munkaórákra való tekintettel nem kért azt.
- Médi... tényleg feleség vagy? - Érződik, hogy mire utal a kérdése, az pedig nem a papírmunka rész.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875524#post875524][b]Felagund-Radetzky Médi - 2024.03.28. 15:54[/b][/url]

Csak azért sem adja meg neki azt az örömöt, hogy majd minden kérdésére választ ad. Fel kellene állnia és visszahoppanálnia a minisztériumba, de visszatartó erő a finom sushi...na meg a szép férfi vele szemben. Hiába tagadja maga előtt is, az esete. Az esete pedig nagyon is kitartó, ha a szándékai nem is tiszták.
Még nem volt dolga hasonlóan szemtelen férfival. Vagy nem állt szóba velük, vagy tudták, hogy a papával nem szabad ujjat húzni. Újra meg újra meglepi és megbotránkoztatja, főleg mivel egyértelműen azt feltételezik, a házassága csak kirakat.
- Követelmény, hogy a friss házasok házasság után heteken keresztül ki se mozduljanak a hitvesi ágyból? - kérdez vissza szigorúan, mintha ők aztán bármikor is bármennyit időztek volna a hitvesi ágyban.
- A nagyapám küldte? Kíváncsi, mikor születik trónörökös? És magának miért nincs felesége? Vagy van, csak elmúltak a mézeshetek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875525#post875525][b]Tóth E. Krisztián - 2024.03.28. 15:55[/b][/url]

Határozottan szórakoztatja Médi szigora és elvei. Tinédzser kora óta él-hal a szabályok áthágásáért ezzel megbántva hol barátokat, hol ellenségeket. Semmibe nem kerül most is kíméletlenül belemásznia a gennyes dolgokba, ahogy szokta, egy kellemes tál étel fölött. Igaz, az ital hibádzik hozzá, de ennyi baj legyen.
- Nem, de ha a feleségem lennél, biztos nem engednélek sehová... hónapokig magam mellől. - Senki nincs, hogy rákoppintson az orrára, hogy ezt ne, férjes asszonnyal tényleg ne, ízléstelen. Szereti űzni azt, ami tiltott, és Médi nagy pechére a lány kiállása, szabályszeretete és acsargó harciassága mind-mind felkeltette az ő egészségtelen figyelmét.
- Nem? Nem is ismerem személyesen a nagyapád. - Megvonja a vállát, újabb falat sushit vesz a szájába, de rögtön el is tünteti. - És facér vagyok, na végre érdeklődsz utánam. Látod? - Felmutatja mindkét kezén a gyűrűsujjat: egyiken sincs halvány nyom sem, hogy az elmúlt három hónapban gyűrűt hordott volna még.
- Miért, ez a nagyapád legnagyobb gondja? Hogy mikor szülsz? Sose lennék aranyvérű, túl sok munkának hangzik. - Még a száját is fintorba húzza, hogy blöehh, köszöni, de nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875526#post875526][b]Felagund-Radetzky Médi - 2024.03.28. 15:57[/b][/url]

- Milyen szerencse, hogy nem vagyok a felesége - halkan jegyzi meg, habár ebben a pillanatban úgy érzi, szerencsésebb lett volna vele. Legalábbis egy olyan házasságban, ahol a férje többet foglalkozik vele a "milyen napod volt?" kérdésnél.
Szép kezei vannak. De hogy van-e rajta gyűrű, az Médit nem kell, hogy érdekelje. Továbbra sem igazán érti, miért olyan fontos Krisztiánnak, hogy ők ketten jóban legyenek, ha nincs hátsószándéka. Az egyébként eszébe sem jut, hogy a hátsószándék akár lehet más is. Mondjuk elcsábítani őt a férjétől. Eddig nem akarták, innentől miért akarná bárki is?
- Nekem is ez a véleményem néha - Médi megenged egy rövid nevetést. Ritkán nyilatkoztatják ki ennyire nyíltan a véleményüket az aranyvérűségről, az a fintor pedig szórakoztatja. - Honnan származik? Mugli? Félvér? Nem rémlik a Bagolykőből - és igen, végre ő is érdeklődik ebédpartnere iránt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875527#post875527][b]Tóth E. Krisztián - 2024.03.28. 15:59[/b][/url]

- Ugyan, máshogy vélekednél, ha az lennél. - Az önbizalma lassan irigylésre méltó, vagy épp botor, mindenki döntse el magában. Mindenesetre valahogy az sosem volt gond a fejében az elmúlt hetekben, mióta ráharapott a legújabb játéka morcos természetére, hogy nevezett "játék" elkelt.
- Hm? Hmmm... Nem tudom. Egy inkubátorból halásztak ki párórásan, szóval bármi lehetek, de az egyszerűség kedvéért legyen mondjuk mugliszármazású. Nem nézném ki a kékvérű részből, hogy egy mugli inkubátorban hagynák a csecsemőjüket. - Vállat von, miközben leteszi a pálcikáit. Nem az az óriási sushi rajongó, de ez kifejezetten nagyon finomra sikeredett, egy szava sem lehet. - Amúgy eridonos voltam, de... várj, te... hmmm... Levita! Nem annak a fajtának tűnsz, aki békés és nyugodt, barátságos, hanem inkább a tudós felfedezőnek. Igazam van? - Ettől távolabb nem is állhatna a megoldástól.