A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875661#post875661][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.29. 20:55[/b][/url]

Szótlanul hallgatja a lány magyarázatát és nem vág közbe. Egy ideig őt nézi, majd az ujjai közt olvadó jégkockából a parkettára csöpögő vizet. A kérdésre, hogy melege van-e, csak megrázza a fejét, mert tényleg nincs. Csak szereti elfoglalni a kezeit, ha zavart vagy feszült.
Nem fogja bizonygatni, hogy a mágusok és a muglik ugyanolyanok - mert az ő szemében sem azok. Azonban ezek szerint a különbség közte és Várffy közt, hogy ő tisztában van a jellemhibájával és több esze van annál, mint hogy nyíltan hangoztassa ezt az idejétmúlt, mára annyira nem divatos álláspontot. Hogy a muglik alacsonyabb rendűek lennének nála? Mélységesen egyetért vele. De nem született még olyan Isten, aki rávegye, hogy ezt ki is mondja.
   - Do cholery... - a jeget markoló keze hüvelyk-és mutatóujjával megdörzsöli egy elfojtott motyogással dörzsöli meg az orrnyergét. Víz csöpög a kanapéra mellette, de nem igazán foglalkozik vele. Honnan kezdje a magyarázatot, hogy a lány is megértse? - Gondolkodtál már azon, hogy talán azért viselkednek veled így a mágusszármazásúak, mert te érezteted, hogy más vagy? Ezt ne vedd támadásnak, ez csak kérdés.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875666#post875666][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.29. 21:09[/b][/url]

Igazából nem akarok én erről beszélni, kényelmetlenül érzem magam, és az én dolgom. Bárhogy próbálnám vele megértetni, úgyse értené meg, mert ő nem olyan, mint én. Ahogy én se fogom soha megérteni az ő dolgait, amik nekem furák. Viszont túl tudok lendülni, és azzal foglalkozni, amit mind a ketten értünk, mert mint kiderült, van ilyen is.
- Jól van, jól van.... hozzád megyek - még a kezeimet is felteszem, és elnevetem magam, mert ez azért kicsit zavar. Mármint, hogy nem értem, hogy mit mond. Közben nézem ahogy a víz csöpög, de mivel Damian se kommentálja, így én se kezdek faggatózásba, hogy ezt most miért.
- Dehogynem. És próbáltam nem éreztetni is. Például a PUB-ban, sikerült? - döntöm oldalra a fejem, ahogy neki szegezem a kérdést, hisz konkrétan akkor aranyvérűnek adtam el magam, látszik, hogy mekkora sikerrel.
- Az a helyzet, akárhogy is szeretném, nem tudom nem éreztetni - harapok bele az ajkamba, hogy megtaláljam a szavakat.
- Van egy csomó dolgod, ami neked teljesen természetes, de nekem irtó furcsa. Neked fel sem tűnik, mert így neveltek. És itt most nem arra gondolok, hogy tartsd a kisujjad, miközben a teás csészét fogod. Hanem, hogy... várjál, megpróbálom elmagyarázni. Mikor először találkoztunk, más voltál. Kifinomult, úriember és a többi, mert ugye jó véleménnyel kell lenni rólad, most is az vagy, de láthatóan lazább, mert már nagyjából ismersz. Nyilván illedelmes vagy azzal is, akit szemközt tudnál köpni. Na én nem. Engem pont arra neveltek, hogy ne féljek kiállni magamért, hogy igenis mondjam ki, ha valami nem tetszik... érted? - veszek egy nagy levegőt, mielőtt még teljesen belelovalnám magam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875668#post875668][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.29. 21:19[/b][/url]

A kanapé karfájára támasztja a kezét. A víz tovább csöpög az ujjai között a padlóra, ő közben nyugodtan és szótlanul issza tovább a pohara tartalmát, míg a lányt hallgatja.
Míg az valami olyasmit mond, amin képtelen megállni és elneveti magát.
Hagyja elernyedni az ujjait, hogy a jég a padlóra pottyanjon. Továbbra is nevetve törli a nadrágjába a kezét. Azt mondta, kifinomult úriember. Hogy a nagyanyja mennyire büszke lenne most rá!
   -  Figyelj, Kamilla, szerintem fogalomzavarban vagy. Te összekevered azt, hogy valaki aranyvérű azzal, hogy valakit nem barlangban és farkasok neveltek. Mert megsúgom, nem kell származási bizonyítvány ahhoz, hogy ne úgy viselkedj, mint egy vadember.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875670#post875670][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.29. 21:30[/b][/url]

- Francokat. - jó kicsit most én is felfújom magam.
- Tényleg ezt csináljátok, hát láttam. Szolgáltam fel egy Bánffy estélyen is - és amúgy élveztem, de többet nem ugranék be senki helyett.
- Annyira törekedtek a tökéletes látszat keltésére, hogy most épp rólam is azt hiszed, hogy farkasok neveltek. Pedig nem. Csak nincs kedvem megjátszani magam előtted. Nem fontolom meg minden egyes lépésem, és nem a hátsó szándékot, vagy épp a hasznot keresem másokban. Igen, képzeld, mikor azt mondtam, hogy leszarom a családod meg a pénzed, úgy is gondoltam - dühös vagyok, fel is állok, leteszem a poharam az asztalra, pontosan, mint aki menni készül. Ennyit arról, hogy beszélünk.
- Téged akartalak megismerni, te érdekelsz - vonom meg a vállam, az ajtóhoz sétálva, hogy én akkor most felveszem a cipőm, és tényleg megyek.
- De láthatóan tényleg sok a dolgod, nem akarlak feltartani  - ezt már csak halkan fűzöm hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875671#post875671][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.29. 21:45[/b][/url]

És ekkor az arcáról leolvad a nevetés.
Eddig tényleg szórakoztató volt a lány feltételezése és valahol élvezte is, hogy olyasmiről beszélnek, amiről láthatóan mindkettejüknek van véleménye. Úgy érezte, hogy részéről nem mond semmi tiszteletlent, pedig egyszer-egyszer elhúzta volna a száját Kamilla logikai megbotlásain. Ekkor azonban a lány mindenféle figyelmeztetés nélkül úgy dönt, hogy feláll és elsétál?
   -  Zamknij drzwi - mondja fenhangon a pohara fölött. A bejárati ajtó zárja pedig halk kattanással reagál a szavaira.
Damian Flaviut senki sem hagyja ott. Senki. Legyen az családtag, barát, vahy egy bármilyen lány a faluból, aki a cipőjét veszi.
   -  Ha szerinted a hasznot keresem mindenben, akkor mondd meg, milyen hasznom lenne belőled? - A poharát lazán megbillenti maga mellett, majd előrehajolva leteszi a alacsony gránit dohányzóasztalra. - Ne csak kerülgesd, hanem mondd ki. Ha valakin ki akarod tölteni a frusztrációdat, legyen, állok elébe. Tessék - tárja szét a karjait - senki sem játszik meg semmit.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875673#post875673][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.29. 21:58[/b][/url]

Persze, hogy most már az is felcsesz, hogy megint nem értem, mit beszél. Alapból ideges vagyok, és alapból tudom, hogy rossz ötlet volt idejönni, szóval mennék is. Mondjuk most. Tényleg. A kezem a kilincsen, de az ajtó meg csak nem nyílik ki, hiába feszegetem.
- Te most komolyan rám zártad az ajtót? - döbbenten fordulok felé, teljesen hitetlenül tekintek rá, mert tényleg nem hiszem el. Na most. Most úgy megverném. Milyen gyorsan változik a hangulat, ugye?
- Semmi Flaviu, az égadta világon semmi. Nem is értelek, de komolyan - belegondolva tényleg nem értem, miért vagyunk mi jóban. Láthatóan ez veszett fejsze nyele.
- Nem vagyok frusztrált - természetesen sík idegben közlöm ezt vele. Nekem ő ne mondja meg, hogy mim van.
- Kinevetsz, a szemed forgatod, a szád húzod, mert nem úgy viselkedek, ahogy az neked tetszik. Most épp beközlöd, hogy farkasok neveltek....bocsánat, hogy nem kacagok veled, én nem tartom annyira viccesnek. - forgatom meg a szemem dühömben.
- De. Ha úgy viselkednék, ahogy szeretnéd, ha egy bólogatós kis kutya lennék, aki mindig akkor és ott van, ahol és amikor te akarod, és mindig, de mindiiiiiig igazat adna neked, mi lenne? Csak a pénzed miatt akarok veled lenni, nem? - megint összefonom a kezeim a mellkasom előtt,  ahogy nekiszegezem a kérdést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875675#post875675][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.03.29. 22:11[/b][/url]

Hitetlenkedve emeli az ujjait két oldalt a halántékához és ismét rövid, hüledező nevetés szakad fel belőle. Ne érti, tényleg nem érti, hogy jutott Kamilla pillanatok alatt a semmiből idáig. Talán a nyelvi korlátok, igen, csakis az lehet az oka, hogy ebben a pillanatban fogalma sincs már róla, miről van szó. A pénze miatt akar vele lenni? Ki beszélt itt arról, hogy ő egyáltalán szeretné, ha bárki, bármilyen módon vle lenne?!
   -  Jó. Rendben van.
Feláll a kanapéról. Más helyzetben így, hogy a lányra zárta az ajtót, a gesztus akár fenyegető is lehetne, hiszen tudja, hogy erőfölényben van. Lennének is rokonai és ismerősei, akiknek megfordulna az agyában az, hogy akár fizikailag megfordítsák és kihasználják a helyzetet.
Damian azonban más.
   -  Sajnálom, ha olyasmit mondtam, ami megbántott - még a mellkasára is teszi a kezét, hony nyomatékosítsa a szavait -. Azonban nem fogadom el ezt a személyeskedést sem tőled, sem pedig mástól. Nem vagyunk elég régi ismerősök hozzá, hogy így beszélj velem az otthonomban. Mehetsz - int az ajtó felé, mire az ismét kattan egyet jelezve, hogy szabad utat ad a távozónak - és legyen remek és aranyvérűektől mentes életed. Bitch.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875676#post875676][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.03.29. 22:21[/b][/url]

- Dehogy sajnálod - horkanok fel gúnyosan, még annak ellenére is, hogy egy pillanatra megfagy bennem a vér, ahogy felegyenesedik. Azonban hamar túljutok ezen, hisz az agyam viszont forr. Az idegtől. És még csak a megbánás apró jelét se látom rajta, vagy azt, hogy felfogná, igazából ugyanúgy a talpát törli bennem, csak épp nem a származásom miatt. Leszámítva a drámai mozdulatot, amiért már most megajánlok neki egy Jászait. Meg se próbálkozik azzal, hogy megértse, én meg nem fogom erőltetni.
- Te meg maradj az aranyvérűek között. Mindenki jobban jár - ezt már csak a dühöm miatt sziszegem neki, személyeskedés ide vagy oda. Aztán kinyitom az ajtót, és olyan drámaian vágom be, hogy az szintén megérdemel egy másik díjat.
- Még a mókus is jobb társaság nálad, te sznob köcsög - már csak a lift ajtajának dünnyögöm, és most kezdem csak igazán utálni, hogy a huszonkilencediken vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875960#post875960][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.01. 20:31[/b][/url]

Határozottan emlékszem arra, hogy mikor először jártam itt, szentül megfogadtam, nem nézek ki többet a lift üvegablakán. Most mégis mosollyal az arcomon nyújtózok az ágyon, ami hatványozottan kényelmesebb, mint az enyém. Ezen felesleges lenne vitatkozni.
Az a péntek nem jött össze, így rendesen vártam, hogy találkozzak Damiannal, épp csak nem gondoltam arra, hogy ilyen irányba kanyarodik el a találkozás. Nem is tudom, melyik pillanatban borult el az agyam megint, és bár most is felé fordulok, az agyamban ott zakatol, hogy ezt azért nem kellene. Egyszer... megesik, még egyszer, hát na... fiatalok vagyunk, csak épp én nem vagyok ilyen lány.
- Hogy halad a leendő munkahelyem? - csak megtöröm a csendet, ami szinte várható is tőlem, csak közben ujjammal a mellkasán körözök, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Nem. Nem az. Mégis most jó nekem így, és magamnak is megígértem, hogy nem gondolkodok, és nem kombinálok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875965#post875965][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.01. 20:48[/b][/url]

Nos...
Nos. Nos, igen. A legjobbakkal is megesik, hogy megbotlanak. Mindenki vét hibát, amit aztán megbán, mindenki állt már a zuhany alatt úgy, hogy össze kellett szorítania a szemét a szégyen borzalmától és mindenki törölt már ki telefonszámokat másnap reggel. Ő sem szent, vele is megesett már párszor, túlélhető affér.
Napokkal később azonban ismét felvenni ugyanazt a telefont, kiválasztani ismét a számot és megírni az üzenetet már nem véletlen - ő pedig meg sem próbál abba az önámításba esni, hogy ez így lenne.
Amikor legutoljára hazaért,kénytelen volt foglalkoznia az egzisztenciális pánikjával. Megfogadta, hogy többé nem csinál ilyet. Megígérte magának, hogy fölöttük áll és kordában tudja tartani az ösztöneit és nem kér semmiből, amit egy ilyen-olyan lány nyújthat. Nem idióta, meg sem próbálta meggyőzni magát arról, hogy ágyba vinni valakit évek után nem volt olyan, mintha valaki kihúzta volna a fejét a víz alól, azonban így is átkozta magát a meggondolatlanságáért.
Nem haljandó egyéjszakás kalandokba bonyolódni. Túl sok komplikáció, túl sok hibalehetőség. Azonban, és ezt napokkal később egy cognac fölött döntötte el, ha már úgyis megtette egyszer a lánnyal, matematikailag és morálisan mindegy, megteszi-e többször.
Kikezdhetetlen logika. Büszke magára.
Így majd' két héttel később már higgadtabban nézi a tágas hálószoba toledói üveg csillárját. Ha dohányozna, most stílszerű lenne rágyújtania.
   -  Gondolsz néha nem a munkára is különben?
A szabadon maradt jobb kezével a feje alá húzza a hernyóselyem díszpárnát és cseppt feljebb köszködi magát mé anélkül, hogy Kamilla nyakát kitörné a mozgolódással. A hangjában nincs semmi sértő vagy bántó, inkább szórakozott.
   -  Mesélj inkább valami másról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875975#post875975][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.01. 21:27[/b][/url]

Most elhiszem, hogy ez segít. Hogy egyébként az egész ellentét csak a feszültségből fakadt, és egyébként lehet nem is fogunk egymás idegeire menni. Persze a lengyel fejébe nem látok be, de az arcát azt igen, és megbánásnak apró jele se mutatkozik meg rajta, így én is hamar lerázom magamról a negatív gondolatokat.
- Aha... például sulira - nevetek halkan, végig azt nézve, ujjam milyen motívumokat rajzol a bőrére. Tényleg kellemes így.
- Azt hiszem, ügyvéd leszek. Mármint... csak azért nem annak lenni, mert a szüleim azok, ostobaság, ha van affinitásom hozzá, nem? - jó, ebben még teljesen bizonytalan vagyok, tényleg jól esne valami megerősítés, de azt is tudom, hogy azt nem feltétlenül Damiantól kell várnom.
- Kicsinál ez a végzős év, amúgy is mindenki meghülyül ilyenkor, szóval lehet jobb, ha legközelebb év végén találkozunk - viccelődök persze, kicsit most irigylem is, amiért túl van ezen. Nekem viszont tényleg hajtanom kell, ha normális VAV-ot akarok írni. Ami azért szomorú, mármint ez a gondolat, mert még csak most kezdődött az év.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875980#post875980][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.01. 22:20[/b][/url]

Könnyedén behunyja a szemét. Szeret elsüllyedni az ágyneműje gondosan megválasztott illatában és szereti oldalra fordítani a fejét és ágyból nézni Varsó fényeit. Most azonban ehelyett óvatosan megfogja a lány csuklóját, elemeli a kezét a mellkasáról, és az ablaknak háttal szembefordul vele.
   -  Mesélj, milyen affinitás kell egy ügyvédnek azon kívül, hogy megtanulsz jól hazudni?
Kényelmes vigyorral, behunyt szemmel kérdez vissza, bár egyáltalán nem álmos. Tudja, hogy hamarosan fel kell kelnie, sőt szeretne is kimászni innen, de úgy döntött, még két percet ad magának a kényelmes melegben. Az este további részére nincsenek tervei és egyelőre attól függenek, Kamilla meddig tervezi a maradását. Ha a legutóbbi elejtett megjegyzésére gondol, lehet, hogy nyomban távozóra fogja majd, de az is lehet, hogy marad még - őt őszintén egyik opció sem zavarja.
   -  Nem gond. Pár hétvégén át most úgyis elfoglalt leszek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875983#post875983][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.01. 23:35[/b][/url]

- Miért? Az kell? - látszólag ledöbbenek, de hamar elmosolyodok. Kezemet meg magunk közé teszem, és csak élvezem a nyugalmat. Mert hogy tényleg az van, és ritka, és próbálok belé kapaszkodni.
- Főleg az, hogy érdekeljen. Legalább is szerintem. Mert iszonyat száraz, és dögunalom... ó várj, tudod, miről beszélek - legalább is szerintem a könyvelés is hasonló lehet, de ha a lengyel azt élvezi, nem én fogom a követ dobni rá.
- Családi dolog? - óvatosan kérdezek, mert eszembe jut, hogy azért a személyeskedésért még kaphatok, tényleg koncentrálok arra, hogy ne lépjek túl bizonyos határt.
- Akarsz enni? - ülök is fel aztán, magamra húzva a takarót, mert tudom, hogy mennem kellene. Akarok is menni, mert... mert az lenne a helyes, csak valahogy mégse.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875984#post875984][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.02. 00:43[/b][/url]

   -  Ha a jog unalmas, amikor valamit rosszul csinálsz. Szívesen bemutatlak az ügyvédemnek, aki tudna mesélni.
Ahogy a lány felül mellette, ő ismét lustán visszafordul a hátára és maga fölé emeli a jobbját, hogy hunyorogva megnézze az időt. A domináns keze eközben a lány bőrére siklik, a mutatóujja pedig végigfut a gerincén.
   - Mondhatjuk így is - válaszol a kérdésére. Az, hogy a következő hétvégét a barátaival és a leendő menyasszonyával tölti Franciaországban, a rákövetkezőn pedig, ha végre dönt arról az átkozott gyűrűről talán el is jegyzi Londonban, végtére is nevezhető családi dolognak.
Leejti a kezét, majd erőt vesz magán és ő is felül. Az éjjeliszekrényen hagyott pólója után nyúl és magára húzza.
   -  Ha most megígéred, hogy nem lépsz le, mielőtt ideér, rendelhetek valamit. Ha... - az ágy széllére fordul, a talpa a parkettára ér és úgy néz körbe a szerteszét hagyott holmijai között. Lenyúl a padlóra, felveszi onnan Kamilla melltartóját és hátrafordulva átnyújtja neki - ha idehozod a mobilom az asztalról. Valahol kinn van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875989#post875989][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.02. 07:43[/b][/url]

- Imádnám - nevetem el magam, miközben a hajam kezdem rendezni. Nem igazán bírom, mikor így szanaszét áll, mégis egy pillanatra megakad a mozdulat, mikor Damian ujját érzem a bőrömön. Még a szemem is behunyom.
Biccentek, mert kihallom én, hogy ecsetelni nem szeretné, így valószínűleg azt se, hogy én kérdezősködjek. Szinte már elégedett is vagyok magammal, meg azzal, mennyire fejlődőképes tudok lenne. Elveszem a melltartóm a kezéből, és a szememet forgatva veszem fel.
- Nem szoktam meggondolatlanul ígérgetni - hajolok oda mosolyogva, hogy egy puszit adjak az arcára, és kipattanok, hogy kimenjek a telefonjáért.
És abban a pillanatban, ahogy odaérek a pulthoz, nyúlok a készülékért, olyan pofont ad a valóság, hogy szinte érzem is, ahogy belesajdul az arcom. Elveszem a telefont, de rá se nézek, hisz az előttem lévő katalógusok, és a bennük lévő képek annyira lefoglalják a tekintetem, hogy még a fülem is belezúg. Sok gondolat cikázik át az agyamon pillanatok alatt, és itt most nem tudom megtenni, hogy elhessegetem őket, mert felváltva ordibálják a fülembe a végén, hogy mekkora egy idióta vagyok. Még pár másodperc, behunyom a szemem, és veszek is pár mély levegőt, mert nem... nem fogok megint meggondolatlanul kikelni magamból, noha teljesen mindegy, mert az elhatározás megszületett, ráadásul igencsak hamar. Nem értem, mi folyik itt, és nem is kell értenem, de az biztos, közöm se kell, hogy legyen hozzá. Ha jobban belegondolok itt van ez az érzés, mióta megittam azt a nyamvadt kávét a panzióban. Fél pillanat, míg hangtalanul kapom fel a pennát a papírhalom tetejéről, és karikázom be az egyik leggiccsesebb gyűrűt, amit életemben láttam, aztán az üvegasztalhoz megyek a saját telefonomért.  
- És látod, milyen jól teszem? - visszavarázsolom az arcomra a mosolyt, míg a telefonját nyújtom neki, a sajátomat nézve közbe.
- Mert mennem kell - bocsánatkérőn nézek rá, miközben serényen erőltetem magamra azt az önuralmat, ami még birtokomban van, így a feszültségemet betudhatja annak is, hogy olyan üzenetet kaptam, ami ezt váltja ki belőlem.
- Legközelebb? - közben már kapom össze a holmimat, és öltözök, természetesen gyorsított eljárásban, mert félek, nem sokáig bírom én ezt tartani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875995#post875995][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.02. 12:05[/b][/url]

Behunyja a szemét a belsőséges gesztusra. Más, mint amihez szokott, de furcsán kellemes.
Kamilla föláll, ő pedig folytatja, hogy egymás után összeszedje és felvegye a ruháit. Még mindig nem egészen biztos benne, hogy amit csinál, helyes, és most, hogy az agya kitisztult, ismét érezni kezdi a stresszes gondolatokat. Azonban azt nem vitathatja el, hogy fizikailag ezerszer jobban érzi magát. Már az ágya mellett áll és az öve csatjával szerencsétlenkedik, amikor a lány visszatér és felé nyújtja a telefonját. Apró homlokráncolással veszi át azt.
   -  Családi dolog? - Ismétli meg a lány korábbi kérdését ő is, bár nem számít rá, hogy választ kap. Az, hogy Kamilla hirtelen menne, magában nem gyújt fényeket az agyában, hiszen számított is erre azok után, hogy a lány többször kifejezte már, szeret gyorsan lelépni.
Azonban mielőtt hagyná, hogy kilépjen az ajtón - ami az ő verbális engedélye nélkül egyébként sem történhetne meg -, tudja, hogy röviden még szüksége van a figyelmére.
A zsebébe süllyeszti a mobilját.
   -  Két percet még ráérsz? Valamit meg akartam beszélni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=875996#post875996][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.02. 12:28[/b][/url]

Igazából felfoghatnám, hogy vele sose lesz csak ennyire egyszerű. Hiába hittem benne még két perccel ezelőtt is, hogy ez így rendben van, megint csak pofont kaptam. Az üde változás, hogy most legalább nem közvetlenül tőle, nem mintha ez sokat segítene, valahol mégis értékelendő.
- Mondhatjuk így is - mosolygok, épp csak nem annyira őszinte az mosoly. És esküszöm, nem hazudok. Hát arról nincs szó, melyik családé. Mindenesetre, tényleg gyorsra fogom. Csak.. csak el akarok menni. Aztán kitörölni a számát, és visszatérni az én kis unalmas, szürke, de legalább biztonságos életemhez, ahol nem kell azzal szembesülnöm, hogy jó eséllyel velem csalnak valakit. Ezen a ponton már magamtól is undorodok. Mindig is elítéltem ezt, és meg is vetettem azokat, akik ebbe belemennek, soha... még csak meg se fordult a fejemben, hogy egyszer én is lehetek az. Igen, tényleg ostoba vagyok.
Mégis megakadok a mozzanatban. A kezem az ingem gombján, és csak kiegyenesedek. Nem nézek rá, beharapom az ajkam, csak hogy kényszerítsem magam arra, hogy ne kezdjem megint vulkánként okádni magamból azt, ami épp a fejemben van. Aztán bólintok. Mert megtehetném, hogy kivágódok megint az ajtón, akár fejéhez vághatnám azt is, igazán nagy rohadék, vagy hogy legalább megemlíthette volna, de... tudom, hogy az nem vezet semmire. Igen, egyszer ugyanitt elszakadt a cérna, és úgy viselkedtem, ahogy azt nem kellett volna. Nem jellemző rám, így most talán képes leszek arra, hogy meg is hallgassam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876001#post876001][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.02. 16:29[/b][/url]

   -  Áh.. oké.
Ha családi ügy, hát családi ügy. Nem is emlékszik rá, hogy Kamillának vannak-e testvérei, de magából indul ki amikor tudja, hogy ő ugyanilyen arcot szokott vágni Elsie üzeneteire, amikor a lány megkéri, hogy menjen érte, mert már olyan állapotban van, hogy nem tud hazamenni. Így részéről sem gyanú, sem pedig számonkérés nincs azzal kapcsolatban, hogy mennie kell.
Míg a lány a blázval babrál ő a hálószobához tartozó fordőbe sétál. Nem csukja be az ajtót, hiszen csak a mosdó feletti szekrényig megy és a tükör mögül markolja fel a mélyzöld fiolát.
   -  Tényleg csak két perc - nyomatékosítja még egyszer. Mezítláb sétál vissza, végig a parkettán majd a szőnyegen. Közel lép a lányhoz, először átveszi a fiolát az egyik kezéből a másikba, majd úgy nyújtja felé.
   -  Van pár új fejlemény, amit meg akartam osztani. Megismertem valakit, akit el fogok jegyezni, talán még ebben a hónapban. Reméltem, hogy nem zavar. Őt nem hiszem, hogy zavarja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876002#post876002][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.02. 16:57[/b][/url]

Szinte lefagyok, míg várok. Egyrészt van egy sanda gyanúm, hogy feleslegesen sétálnék el az ajtóig, rám zárná ugyanúgy, másrészt meg... tényleg kíváncsi vagyok. És ez a baj. A nyamvadt kíváncsiságom.
Ahogy kijön a fürdőből, és a fiolát nyújtja csak megrázom a fejem.
- Ott a táskámban - és az sem érdekel, ha kiakad. Tekintsük el attól, hogy furcsa eleve, hogy egy férfi szekrényében van ilyen. Egyszerűen csak abban bízok meg teljesen, amit én szerzek be, és nem... nem Damian felé vagyok bizalmatlan.
És várok. Az a két perc igazán nem oszt már nem szoroz. Aztán ráncolom a homlokom.
- Nem zavar. Már miért tenné? Sok boldogságot - ezt őszintén így is gondolom. Bár sokat viccelődtem vele, azért nem voltak illúzióim afelől, hogy a felesége leszek. Azt hiszem abból már sikerült kinőnöm.
- Igazából. Mondhattad volna... mert a helyzet, amibe kerültem az viszont zavar. Én... nem vagyok olyan, aki összejárkál más ember vőlegényével. Undorítónak tartom, sajnálom - mert hallhatóan nem tágítok az elveim mellől. Egyszerűen képtelen vagyok rá.
- Barátok vagyunk. Megpróbálhatunk csak barátok maradni - ezt már inkább Varsónak intézem, szintén egy fájdalmasan halvány mosollyal az arcomon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876003#post876003][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.02. 17:29[/b][/url]

   -  Az engem nem érdekel - vágja rá azonnal a kitérő kérdésre és a hangjában most először rezdül meg valami különös, ideges türelmetlenség. Megfogja a lány kezét, megemeli és a tenyerébe nyomja a fiolát, majd összezárja rajta Kamilla ujjait.
Vannak dolgok, amikben nem hajlandó vitát nyitni. Ez pont olyan. Másban azonban ne mondja senki, hogy nem türelmes. Hagyja is, hogy az arca megenyhüljön, különösen aztán, hogy a lány az első szavaival csak megerősíti, azt amit sejtett és amit remélt: őt tényleg nem zavarja a Yaxley-lány.
   -  Eddig nem volt mit mondani, hiszen múlt héten találkoztam vele először - válaszol egyszerűen. Tény, tudott róla, hogy milyen beszélgetések folynak a háttérben és az ő részvétele nélkül, konkrét nevet eddig azonban nem ismert. - De ennek tényleg nem kell megváltoztatnia semmit. Hiszen most is barátok vagyunk, nem? Semmi komplikáció.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876004#post876004][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.02. 17:47[/b][/url]

- Engem se - ráadásul olyannyira, hogy vitatkozni se vagyok hajlandó ezen. Kisétálok,leteszem a kezembe nyomott üveget az asztalra, és a táskámért nyúlok. Bár valahol kellemetlennek érzem, megint csak az orra előtt oldom meg a problémát. Aztán nézek rá, mert ezen a ponton az sem érdekel, ha emiatt orrol meg. Nem játszok a saját testemmel.
- Nagy lehetett a szerelem - jó, egy igen kicsit tényleg megrökönyödök, mert gyors a váltás, és szintén nem simogatja meg a csekélyke önbizalmam. Viszont ezen is túl kell lépnem, mert... Nem hiszem el, hogy még félvállról is veszi.
- Azok vagyunk. És az, hogy gyűrűt húzol valaki ujjára olyasmi, aminek egy barát örül, és támogat benne. De Damian. Ez nagy dolog. És kimeríti a komplikáció fogalmát. Te el fogsz venni valakit. Őszintén? Azt sem értem, mit keresek itt - feladom. Egy mély sóhaj kíséretében ülök le a kanapéra, csak hogy megpróbáljam megérteni a helyzetet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876007#post876007][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.02. 18:19[/b][/url]

Rendben. Rendben. Rendben, csak nyugalom. Ezt mantrázza magának és ez az oka annak, hogy csak valamennyivel lemaradva követi a nappaliba, nem pedig ragadja meg és kezdi el rázni a lányt, mint az almafát. Nem vallana rá az ilyesmi. De nem mondhatja, hogy az opció hirtelen nem tűnik csábítónak addig, amíg Kamilla végre a táskájába nem nyúl és a mozdulattal értelmet ad az akadékoskodásának.
Enyhülő zaklatottsággal, már a nappaliba visszatérve teszi le a fiolát a fekete gránit bárpultra.
   - Ez eljegyzés, semmi köze sincs semmilyen szerelemhez - válaszol nem igazán értve, mire céloz a lány. Pontosabban... nem, nem él akkora buborékban, hogy ne tudja, normális embereknél általában milyen sorrendben történnek ezek a dolgok.
Ha Kamilla most összeszedné a cipőjét és kisétálna az ajtón, nem jelentene semmit. Talán barátok, talán még azok se, de jelenleg nem hiszi, hogy a kardjába dőlne miatta. Persze, bosszantaná a hirtelen jött hiány, hiszen a lány az elmúlt hetekben a lány mobilon kitöltötte az üres perceit és tényleg élvezi a társaságát. De nem halna bele. Ettől függetlenül a szinte csalódott lehuppanás a kanapéra, a fájdalmas sóhaj és a testtartása mégis arra ösztönzi, hogy ahelyett, hogy vállat rántson, a pultnak dőljön nem messze tőle.
   -  Szerintem... szerintem félreértesz azzal kapcsolatban, hogy mi történik. Mármint megértem, neked ez új és szokatlan. De nálunk nem egészen úgy működnek a dolgok, ahogy szerintem azt elképzeled. De - emeli meg a kezeit - én nem fogok az utadba állni. Csak azt mondom, hogy ha nem zavar, akkor két hétig most nem érek rá, de utána ismét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876010#post876010][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.02. 18:31[/b][/url]

Azért valahol boldog vagyok. Úgy tűnik fejlődött a kapcsolatunk annyit, hogy ne kikelve kelljen üvöltöznöm, és bár tényleg nem mérvadó, nem tudok szemet hunyni afelett, hogy a lengyel megint csendben tűri azt, hogy nem az van, amit ő akar, ez pedig akarva-akaratlan jó érzéssel tölt el. De nem. Nem adom látszatát, hisz vannak itt nagyobb gondok is.
És én hallgatom, fel is fogom, hogy mit mond, de csak a fejem rázom. A padlót nézem, mert bármennyire szeretném, hogy ennyire egyszerű legyen, nem az. És biztos vagyok benne, hogy nem is akarok ebbe részt venni.
- Egy házasság, vagy épp egy eljegyzés - teljesen mindegy, milyen megfontolásból született - nagy dolog. Tökmindegy, hogy azért húzol gyűrűt az ujjára, mert szerelmes vagy, vagy azért, mert pálcát szegeznek rád... megteszed. Onnantól lesz melletted egy ember, akivel leéled majd az életed. És nem, nem vagyok ostoba, tudom, hogy mások számára ez semmit nem jelent, de számomra igen. És akarok hinni abban, hogy ez igenis nagy dolog, még te sem tudod tőlem elvenni - lassan állok fel, és megyek hogy felvegyem a cipőm, persze a boldogság halvány látszata nélkül. Mégis, ahogy teljesen összeszedem a cuccom, azért mosolyt erőltetek magamra, ahogy Flaviura nézek.
- Sajnálom, de... én tényleg nem az a lány vagyok - és bár most tényleg rosszul érzem magam miatta, azt is határozottan állítom, hogy nem is akarok beállni abba a sorba. Így a kezem a kilincsre kerül, és várakozón nézek rá, hogy engedjen ki. Legalább... legalább nem vágom be az ajtót magam után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876013#post876013][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.02. 19:02[/b][/url]

Oka van annak, hogy nem bonyolódik szerelmi ügyekbe.
Íme, az ok.
Ő oldalra billentett fejjel hallgatja a lányt, érti amit mond és valahol mélységesen egyet is ért vele. Ami ezerszer nehezebb lenne, ha nem határolná el magát erőszakkal az érzelmileg ingványos kérdésektől. Amit Kamilla és ő eddig tettek, tényleg nem volt komplikált, sőt, mivel még nem jegyezte el a másik lányt, még csak nem is illegális. De, és ebben meg sem próbál önámításba bocsátkozni, biztos benne, hogy ez idővel megváltozott volna. Mindig megváltozik, mert mindig van valaki, aki meggondolja magát és aztán lehet sírni.
Még a lány szavai mögötti ideológiába sem tud igazán belekötni. Nem, ez tényleg nagy dolog. És ha a bő... egy héttel ezelőtti találkozás a pubban nem történik meg, biztos, hogy ő sem rántana vállat ennyire flegmán az eljegyzés és a házasság kérdése fölött. Azonban mióta beszélt Charonnal, az addigi, szinte idealista elképzelései fölött egy apró, de bosszantó fekete felhő lebeg és ezzel egyelőre nem tud mit kezdeni.
Amikor a lány az ajtóhoz ér, ő megemeli az egyik kezét és elbocsátón int a levegőbe. A zár engedelmesen kattan a mozdulat nyomán.
   -  Szóval akkor két hét múlva? Péntek?
Ezt már fennhangon kérdezi csak. Ha érkezik válasz, hanem - ő meg fogja tudni, amit szeretne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876016#post876016][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.02. 19:31[/b][/url]

Nem érzek sem dühöt, sem csalódottságot. Még csak hasonlót sem. Nem érzem, hogy elárult volna, vagy szórakozott volna velem, vagy bármi ilyesmi, hisz tényleg nincs köztünk semmi, ami ezt indokolná. Itt az elveimről van szó, és arról, hogy akaratlanul is a harmadik fél helyébe képzelem magam, és tudom, hogy nem lennék túl boldog én sem. Nem is akarom megtapasztalni, és nem is akarok az a fél lenni, akivel ezt a másik megteszi.
Ez az a pont, amikor szentül hiszem, a legjobb amit tehetek - és főleg most saját magamat kell néznem -, hogy szépen kivonom magam az egyenletből, mert most még könnyedén megteszem. Nyalogatom kicsit a sebeim, veszek pár mély levegőt, és Damiannak még az emléke is úgy tűnik el, mintha sose lett volna, és ez teljesen rendben van. Naivan gondolom, hogy ez így van, ezért sétálok magabiztosan az ajtó felé. Megnyugszom, hogy szinte azonnal kattan a zár, mert félek, hogy már tényleg a saját határaimat feszegetem, és nem biztos, hogy ha akadékoskodna, ennyire kulturált módon el tudnék menni. Most jónak érzem magam. Mégis megtorpanok, behunyom a szemem, és kényszerítem magam, hogy ne bólintsak rá egyből, mert nem tehetem ezt meg. Főleg magammal nem.
Nem reagálok, szépen, óvatosan csukom be az ajtót magam mögött, csak hogy elérjek a liftig, aztán ki innen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876048#post876048][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.02. 21:10[/b][/url]

Amikor először megkapta az üzenetet és meghívót, nem repesett az örömtől. Az elmúlt napjaira teljesen rányomta a bélyegét az új ország, az új helyzete. Pont ezért Damian nevének látványa nem pozitív asszociációkat hozott magával.
Aztán gondolatban lekevert magának egy pofont. Ne legyél hülye, Charon! Mikor hagytad te utoljára, hogy egy srác, aki neked senkid sem, tönkretegye a szórakozásod?!
Szóval újult erővel és magabiztossággal írta meg a beleegyező választ, főleg annak tudatában, hogy a legidősebb bátyja, Amon is ott lesz ezen a pár napos hosszúhétvégén. Azt leszámítva, hogy a jelenlegi (és szerinte nem végleges) jövendőbelije is ott lesz, csak jelentéktelen részlet amellett, hogy csupa aranyverű és esélyesen ismerős arc lesz meg velük.

A zsupszkulcsos utazás sokaknak kényelmetlen, de meg lehet szokni, ha eleget használod a módszert, így különösebb rosszullét vagy szédülés nélkül érkeznek le a nyaralóhoz. Pálcájával könnyedén lebegteti maga után a holmiját többedmagával, mikor az emberek szépen elkezdenek leválni a saját szobáiknál. Többek között Amon és a menyasszonya is.
Nem kéne, hogy meglepő legyen, mégis a realizáció tök kényelmetlen, ahogy mire elérnek az ominózus szobáig, már csak ketten vannak Damiannal.
De most komolyan, lehet ez ennél szájbarágósabb? Érkezéskor vidám és nevetős arckifejezése most némi rossz hangulatú felismerésről árulkodik.
- I guess ez a szobánk - közli szárazon, miközben benyit a helyiségbe és egy pálcaintéssel benavigálja a csomagját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876049#post876049][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.02. 21:12[/b][/url]

Amikor megérkezik a Saint-Raphaël tengerre néző, lankás hegyoldalán álló villa belső kertjébe, megérzi a tengeri levegőt és hallja a leeső zsupszkulcs csörömpölését a rosso verona márvány padlón, mindig úgy érzi, hazatért. Hetek óta várta a hétvégét, amikor ha rövid időre is, de úgy tehet, mintha ismét tizennyolc lenne és valamelyik szünet heteit töltenék egyikük szülei vadászházában. Ugyan évek teltek el a roxfortos karácsonyi szündidék és nyarak óta, ebben a rituáléban nem sok változott. Régebben barátnőkkel érkeztek, mára ki-ki a menyasszonyát vagy a feleségét hozza el, vagy úgy, mint most ő Charont, aki ebben a… kicsit kínos limbó állapotban valakije, de mégis senkije még.
A napszemüvegével a homlokát a telefonjával babrál és emlékezetből sétál végig a lassacskán meggyérülő társaságuk nyomában. A családja nyaralójában évek óta fenntartja a legfélreesőbb szoba elfoglalásának előjogát; hiába nem alszik sokat, de azt a keveset szereti anélkül tenni, hogy a barátai átszűrődő, különféle hangjait hallgatná. Így fel sem néz azokra a kis táblákra, amikkel kézzel az ottlakók nevét írták, helyette még egy utolsó tétet tesz meg a mobilján és azt csak akkor teszi zsebre, amikor ő is megáll az ajtó előtt.
   -  Iiiigen… ezek szerint.
Részéről, amikor meghívta a lányt, nem igazán gondolkodott logisztikai kérdéseken. Ugyan természetesnek vette, hogy Charon eljön majd, ő pedig felhasználja az időt rá, hogy kevésbé feszengő közegben jobban megismerje, de a szobaleosztáson nem stresszelt.
Ezidáig.
Kissé összeráncolja a homlokát. Érzi, hogy a bőröndje, ami eddig hűségesen követte őt, taszít egy aprót a vállán. Ugyan nem látja a lány arcát, miközben az belép, de hallja a hangsúlyt.
   -  Akarod mondani köszönöm, Damian, hogy a legjobb szobában fogok aludni és nem kell végighallgatnom azt, hogy Henry hogy szopatja le a barátnőjét. Szívesen, Charon. Tényleg nincs mit.
Belépve a mobilját az ajtó melletti szekrényen álló tálba dobja, majd félreáll a bőröndje elől, ami belebeg és egy nehéz puffanással megtalálja a helyét az ágy mellett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876050#post876050][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.02. 21:13[/b][/url]

Charon holmija akkor landol az ágyon, amikor egy mozdulattal 180 fokot fordul és szembenéz az éppen méltatlankodó Damiannal. Most mi a fene baja van?! Még vissza is fogta magát, erre … fuuhh, mekkora brat! Bár évek vannak közöttük, de a lány úgy tűnik, ahogy első alkalommal, úgy most sem illetődik meg e ténytől. Idősebb srácok és férfiak veszik állandóan körbe, akik vagy a rokonai vagy a barátai.
- Akarom mondani köszönöm, Damian, hogy a legjobb szobában fogok aludni és nem kell végighallgatnom azt, hogy Henry hogy szopatja le a barátnőjét.
Ismétli el ezúttal szándékosan gúnyosan a szavakat, amiket a fiú hallani akár, bár egész biztos, nem ilyen tónusban képzelte el. De egyáltalán mit gondolt, hogy fog majd erre reagálni? Majd jól behúzza a nyakát? Súlyos félreértésekben van akkor.
- Szóval? - Széttárja a kezét, nem annyira szélesen, hogy az már színpadias legyen, de elegendően pökhendi.
- Tömjént és mirhát ne hozzak? Vagy a nyakadba ugorjak? Mi volt az elvárás?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876051#post876051][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.02. 21:14[/b][/url]

Három. Hettő. Egy.
And, here we go again.
Megforgatja a szemét. Ismét a zsebébe nyúl és a kulcsait is a mobilja mellé ejti a tálba. Az utolsó, ami a kezébe akad, a pálcája. Egyelőre nem emeli fel, csak tudva, hogy ki kell pakolnia, azzal az ujjai közt sétál tovább és ül le az ágy szélére.
   -  Négy nap. Négy napot kérek tőled, Charon, csak… ha innen hazamegyünk, megígérem, hogy lefoglalok neked háromnegyed órát amikor verheted magad a földhöz a világ igazságtalansága miatt de én most úgy döntöttem…
A pálcával lazán int a bőrönd felé. A zár kattan, a cipzár végigfut, a fedél felemelkedik. A ruhák pedig egymás után megrázzák magukat, majd nekiállnak, hogy a szekrénybe lebegjenek majd.
   -  … hogy a medencénél leszek. Kérsz valamit, bort, koktélt, cumisüveget?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876052#post876052][b]Charon I. Yaxley - 2024.04.02. 21:15[/b][/url]

- Csak miután a sajátodat beszerezted, de minekután gondolom a szád hozzá lesz ragadva az alkoholos üveghez, gondolom nem kell aggódnom.
MÉGHOGY Ő GYEREKES! Ki volt az, aki egyetlen száraz tényközlésre már itt hisztizik? Miután tudatosult, hogy közös a szoba, még tervezte is kinda szó nélkül hagyni, de Damian nem hagy neki választást. (Véletlen sem ő kap az első alkalmon.)
Nem! Nem fogja hagyni ezt a lekezelést!
- Mondja mindezt az, aki első pillanatban megállt picsogni egyetlen mondaton. Tudodmit, nem is kell ez a csodás szoba, elleszek kint a kanapén. Inkább hallgatok fellációt négy napig, bunkó. Leviosa.
Int a pálcájával, hogy megemelje a holmiját ismét. Nem érdekli, hogy néz ez majd ki mások szemében, köp a külsőségekre.