A kontinensen zajló játékok színhelye - a kezdő hozzászólásban jelezzétek, melyik országban is jártok.

Egyszerűen nem hiszem el magam. Nyilván dühös vagyok magamra, és nagyon szeretném, ha valaki felpofozna, de csak előveszem a telefont és csak írok. Még ha pár órával később is. És alapjáraton ezzel még nem is lenne gond, ha közben nem a hatalmas ház lábánál állnék. Varsóban. Tiszta idióta vagyok.
Mennyi időd van még?
És persze ennek tudatában, nyomok rá a küldés gombra, és az ajkamba harapva várok. Oké. Ez talán mégse annyira gáz. Végülis még nem jegyzett el senkit. Nincs ezzel semmi gond.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876165#post876165][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.04. 17:24[/b][/url]

Egyszerűen nem hiszem el magam. Nyilván dühös vagyok magamra, és nagyon szeretném, ha valaki felpofozna, de csak előveszem a telefont és csak írok. Még ha pár órával később is. És alapjáraton ezzel még nem is lenne gond, ha közben nem a hatalmas ház lábánál állnék. Varsóban. Tiszta idióta vagyok.
Mennyi időd van még?
És persze ennek tudatában, nyomok rá a küldés gombra, és az ajkamba harapva várok. Oké. Ez talán mégse annyira gáz. Végülis még nem jegyzett el senkit. Nincs ezzel semmi gond.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876168#post876168][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.04. 17:51[/b][/url]

Hamar túltette magát a történteken - kényelmetlen volt, kissé kínos, de csak pár órájába került. Ugyan nem tervezett semmit Budapesten, de az egóját kapargatja az, hogy Kamilla odahívta, majd pedig teljesen magától értetődőnek vette, hogy hazaküldi őt. Mit képzel, ki ő, az egyik szaros kutyája?
Köhint, a tenyere élével a gránit dohányzóasztalra fektetett, aranyszínű tükörlapról egy hanyag mozdulattal lesöpri a por maradékát. A kanapén ülve a zene ütemére kocogtatja maga mellett a törtfehér textilt, egy ideig maga elé néz míg várja, hogy a buzz csillapodjon annyit, hogy ismét értse a saját gondolatait. Még nincs elég késő hozzá, hogy lecsillapodjon a város, így Varsó esti fényei egyelőre bevilágítják a tágas nappalit annyira, hogy egyáltalán ne kapcsoljon villanyt.
A mobilja megrezzen mellette a párnák közt. Utána nyúl, majd hátradől a kanapén amíg megírja a válaszát:
attól függ, mire

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876171#post876171][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.04. 18:15[/b][/url]

Annak ellenére várom a lengyeltől a segítséget, hogy tudom, ha tudna róla se segítene. Mégis tíz körömmel kapaszkodok abba a reménybe, hogy haragszik rám annyira, hogy ne írjon vissza őt percen belül. Mert ha nem teszi én lelépek. Sőt. Most kellene. Sőt, alapból ide se kellett volna jönnöm ugye. Egyszerűen saját magamat se értem. Én nem vagyok ilyen ostoba.
Aztán ahogy a kezemben a telefon, mégis besétálok, köszönök és megcélzom a liftet. Jó persze ott van még a halvány remény, hogy megint történni fog valami, ami miatt képes leszek végre megszakítani ezt a kapcsolatot. Elvégre én innen még nem mentem el keserű szájíz nélkül.
Csengetek. Össze is fonom a kezeim a mellkasom előtt, és még akkor se nézek rá, ha ajtót nyit. Bár ne nyitna ajtót, vagy.... Bár ne ő nyitna ajtót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876172#post876172][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.04. 18:28[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876173#post876173][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.04. 18:47[/b][/url]

Nem telik el sok idő a csengő hangja, és az ajtó nyitódása között, mégis számtalanszor meggondolom magam. Hisz én voltam. Én mondtam, hogy azt be kell fejezni. Nem kell mondani, tudom, hogy milyen véleménnyel lesz most rólam és mégse tud érdekelni. Persze még mindig bízok abban, hogy kellően sértődött és max megint idegesen jövök el, mert hát... Ez is egy opció.
- Még nem jegyeztél el senkit... - hirtelen nem is tudom, hogy ezt most mondom, vagy kérdezem. Azt tudom, hogy ez az oka annak, amiért most itt vagyok. Nagyon lassan emelem fel a fejem, hogy a szemébe tudjak nézni, és halványan elmosolyodok.
- És végigültél volna velem közel három órát - vonok vállat, mert efelett pedig nem hunyhatok szemet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876174#post876174][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.04. 19:08[/b][/url]

Kendőzetlen csodálkozással pislog a lányra így, a kezét az ajtófélfán tartva. Kellett neki némi idő, amíg felfogta, hogy Kamilla áll itt a kezeit tördelve azok után,, hogy órákkal ezelőtt közölte, hogy hazamenne. Noha varázslattal alig percekbe kerül az utazás, a Mátra mégis messze van eléggé hozzá, hogy először összezavarja  a lány bejelentés nélküli érkezése.
   -  Ezzz... így igaz.
Rugózhatna a helyzet abszurdumán és rámutathatna a helyzet leplezetten toxikus ízért. Ő nem mondta, hogy Kamilla jöjjön, ő még csak nem is utalt rá, legfeljebb talán éreztette - azonban ez semmit sem jelent, hiszen a lány itt van. Szaját, bár meghajlított akarattal.  
Mi ez az érzés? Hasonlít rá, mint mikor a feketére fogad, a golyó pedig megállapodik a vörös kilencesen. Sajátos, határozottan nem pozitív, de nem is negatív thrill.
Kinyúl, megfogja a lány kezét és áthúzza a küszöbön, a másik kezével pedig belöki  utána az ajtót.
   - Szóval mi a terved?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876176#post876176][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.04. 20:09[/b][/url]

Hirtelen nem is tudom, segít-e, hogy csak döbbenetet látok az arcán. Nekem mondod? Nyugodj meg, én is ugyanolyan döbbent vagyok. Lenne inkább gúny, vagy az a sznob mosoly az arcán. Akkor legalább felhúznám magam, és itt is hagynám. De nem. Nagyon még csak húznia sem kell, hisz ahogy a keze nyúl, egyik lábam nekem is előrébb lép. Az ajtó csukódik, én meg ahelyett, hogy felvázolnám, gyakorlatba ültetem a terveim, mert minél közelebb kerülök hozzá, annál jobban növekszik azoknak a terveknek a száma.....

Ezek a percek a kedvenceim. Mikor mosollyal az arcomon nézem a várost, ami így sötétben kivilágítva egész szép látvány. Ilyenkor békés vagyok, ezekben a percekben elhiszem, hogy ez a világ legtermészetesebb dolga, és minden úgy van, ahogy lennie kell.
Aztán ezek a percek elmúlnak, a valóság szép lassan kúszik vissza a bőröm alá. Apránként, hogy hagyjon nekem időt fel is fogni. És ahogy felfogom, máris nem olyan szép a kivilágított város.
- Választottál már gyűrűt? - felé fordulok. Ártatlanul teszem fel a kérdést, és még a tekintetem is érdeklődést sugall.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876177#post876177][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.04. 20:53[/b][/url]

   -  Hm?
Átbújtatja a fejét a fekete pólón és a kanapé mellett állva visszafordul a lány felé. A fölre dobált, de egyébként gondosan válogatott díszpárnák és fehér huzat láttán röviden regisztrálódik az agyában, hogy az anyja aligha meg fogja ölni - hiába bármilyen pakoló- vagy tisztítóbűbáj, Alexandrának különösen éles szeme van hozzá, hogy kiszúrja a hátrahagyott, efféle rendetlenséget. Tinédzserkori énje legnagyobb fájdalmára. A kérdésre felhorkant.
   -  Szerintem dolgoznod kellene a pillow talk-odon - felel és most, hogy felöltözött, jóval relaxáltabban visszahuppan a kanapéra közvetlenül Kamilla mellé - Miért, szeretnél segíteni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876179#post876179][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.04. 21:21[/b][/url]

Halkan nevetve, rázom meg a fejem, kicsit be is előztem. Már öltözködés szempontjából. Természetesen tudom, hogy nem ilyesmi szokott elhangzani, de még mindig kínosnak érzem ezeket a perceket, és legszívesebben eltörölném.
- Hmmmm.... Mit szeretnél hallani? Vagy mit szoktak neked mondani? - tényleg érdekel, még a fejem is oldalra döntöm, és felhúzom a térdeim, majd átkarolom őket. Nyilván mondhatnék neki olyanokat, amikkel tisztában van. Pontosan azért, mert bár nem szavakkal, de most is tudtára adtam. Többször is.
- Persze. De... Ez nem olyasmi, amit tudod... Azzal kéne megejtened, akinek az ujjára húzod? Tudod az ujjméretét, vagy hogy milyen kő illik hozzá? Meg ilyenkor nem ilyen családi ékszert kellene? - persze hogy millió kérdésem van, mert mindentől függetlenül számomra érdekes dolog ez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876182#post876182][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.04. 22:10[/b][/url]

Semmit. Semmit nem szoktak mondani neki. Az egyetem legelső éve óta egyáltalán nem csinált ilyesmit, előtte pedig csakis a barátaival vagy olyanokkal, akikkel nem számított. Így megszokta a szituáció kínosságát és részéről nehezen tudná elképzelni, hogy ezt bárki máshogy intézné.
Nem igazán gondolja komolyan, hogy Kamilla segítene, vagy egyáltalán segítenie kellene neki. Így amikor a lány válaszol, ő is érdeklődve fordítja a fejét felé a kanapén. A válla majdnem hozzáér ebben a közelségben, és kicsit jól is esik egy másik ember melegsége.
   -  Ha te lennél az ő helyében te is meglepetést szeretnél inkább, ahelyett, hogy elvinnélek boltba, nem? - A lábait egymás után felteszi a dohányzóasztalra és egy kissé arrébb rúgja a az otthagyott tükörlapot -. Dehogynem - válaszolja meg a saját kérdését nem várva választ -. Családi ékszert illene, igen. Gyanítom, hogy a nagyanyám és az ő nagyanyja is azt várná el. De kevés lohasztóbb dolgot tudnék elképzelni annál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876184#post876184][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.04. 22:26[/b][/url]

- Nem. - ráncolom a homlokom, persze némi gondolkodás után. Igazából sose gondoltam ilyesmire. Jó persze de. Kiskoromban nekem is megvolt a szőke herceg lóval, meg kastéllyal, később a kedvenc bandám énekese, aztán meg Mr. Darcy. Ezeken én is keresztülmentem, de aztán látva egy-két házasságot.... Elment a kedvem.
- Mármint szeretem a meglepetéseket, nem arról van szó. De annak a gyűrűnek a másik fele rajtad lenne. A tökéleteset szeretném, és azt hogy együtt válasszuk ki. Ki nem hagynám, hogy összevesszek veled az eladó előtt, mert neked az túl snassz, nekem meg az túl giccses - a végére persze elnevetem magam, mert bár tényleg csak elmélet, annak iszonyúan vicces és realisztikus.
- És állítólag rossz ómen. Legalábbis azt olvastam, hogy azzal tovább is adják az ő "keresztjüket". Bár ha a nagyid házassága tökéletes, akkor mindenképpen megéri - nem. Ezen a ponton nem is tudom letagadni, mennyire álomvilágban élek. Csak tényleg szeretném azt hinni, hogy ez nagy és fontos dolog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876189#post876189][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.04. 23:50[/b][/url]

Elneveti magát a válaszra. A fehér pornak és a váratlan, de annl mozgalmasabb társaságnak köszönhetően már egyáltalán nem érzi annyira feszültnek magát, mint délután, vagy az ezt megelőző napokban. Segít, hogy nem látja a még be nem pakolt bőröndjét a hálószoba padlóján, ami emlékezteti rá, hová utazik majd. Ő is szembefordul Kamillával a kanapén és összefonja a karjait maga előtt.
   -  Ezt csak ő kapja. A bizonyítéka, hogy komolyan gondolom. Ezért cserébe maximum vállveregetés jár nekem egyelőre - magyarázza könnyedén az angolszász szokásokat. Mélyen belemehetne a tradícióba és abba, hogy milyen különös limbóban létezik most Charonnal, amikor semmilyen megállapodás nem köti, de mégis - de nem fogja, hacsak nem kérdezik.
   -  Éjszakákon át tudnék mesélni a családi drámákról és arról, hogy akár a nagyanyám, akár bárki más házassága miért nem tökéletes. De mondhattad volna hamarabb, hogy ennyire lelkesít ez a téma, elvehettelek volna téged inkább. Úgyis milyen otthonosan mozogsz már itt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876192#post876192][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.05. 00:11[/b][/url]

Mindig furcsa őt nevetni hallani. Talán pont azért, mert nem teszi olyan sokszor. Nem, még véletlenül se gondolok arra, hogy bármilyen segítséghez folyamodott ezért, csak... Furcsa. Viszont én is szembe ülök vele, ugyanúgy törökülésbe, bár tényleg utána néztem annak, hogy ezt nem illik.
- El is akarod venni, vagy a családod akarja, hogy elvedd? - nem őt nézem, a kezeit, mert ez fontos kérdés, és nem vagyok biztos benne, hogy nekem erről tudnom kellene bármit is. Hogy erről tudni akarok-e bármit is.
Viszont a következő megjegyzésére felkapom a fejem, hitetlenül nézek rá, el is nevetem magam, aztán közelebb hajolok a hozzá, vágok hirtelen faarcot.
- Soha nem mennék hozzá olyas valakihez, aki képtelen önállóan dönteni popcorn és nachos között - bizony, bizony. Damian Flaviu a szememben mint potenciális férj jelölt, a mai napon súlyosan elvérzett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876196#post876196][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.05. 00:38[/b][/url]

A szeme egy pillanatra megrebben, ez azonban alig látható a félhomályban.
   -  Persze, hogy el akarom.
Újra és újra ez a kérdés. Mindenki akkora feneket kerít az akaratnak és a szabad választásnak és megfeledkezik róla, hogy a nevük a kiváltságok mellett kötelezettségekkel is jár. Magát a helyzetét pedig nem érzi fojtogatónak, ugyanis...
   -  Én döntöttem így. Én mondtam a nagyanyámnak, hogy meg akarok nősülni, ő pedig keresett valakit hozzá. Sokkal könnyebb és ésszerűbb így, mint az alternatíva. Ahelyett, hogy két szerelmes idióta döntene, két komplett család rágta át az eljegyzést, méghozzá olyanok, akik jót akarnak nekünk.
Nem él annyira buborékban, hogy ne fogja fel vagy érezze át, hogy a körein kívül másnak abszurd lehet a szituáció. A köznyelv ugyanis hajlamos az elrendezett házasságot összemosni a kényszerítővel; míg az előbbiben semmi kivetnivalója sincs, az utóbbit ő is undorítónak tartja.
Azt pedig, hogy Charont nem szereti, jelenleg áldásként éli meg. Túl sok komplikáció. Túl sok kötelék.
   -  Vérzik a szívem ettől - válaszol. Kinyúl, az ujjával megböki a lány orrát, majd egy szusszanással felül a kanapén.
   -  Lassan tényleg csomagolnom kell, ha nem gond, de maradhatsz különben. Itt is alhatsz, ha szeretnél. Csak délelőtt kell elmennem, de a húgom szobája addig üres.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876203#post876203][b]Szentesi Lilla Kamilla - 2024.04.05. 11:21[/b][/url]

Most úgy beszél, hogy értem is, amit mond. Mármint. Tényleg. És az ő helyzetében ez így teljesen rendben is van. Mégis megrázom a fejem az utolsó mondatát hallva, mert tényleg értem, de egyet nem értek vele.
- Az én olvasatomban az, aki jót akar. Nem várja el, hogy huszon x évesen gyűrűket nézegess, sőt... aki jót akar, az próbálna erről lebeszélni - és igen, ezen a ponton kúszik be az összeférhetetlenség a küszöb alatt. Értem én,  a név fontos, a család fontos, de sose áldoznám be magam, és az én családom, ha jót akarna nekem, ezt nem is várná el.
Ennek ellenére is elnevetve magam, hátrálok. Én közöltem, hogy ebből nem lesz esküvő, ő pedig tudomásul vette. Jó is ez így. Nyújtózok is kényelmesen, hogy a következő szavak miatt, szépen bele is feszüljek a mozdulatba. Nem mosolygok.
- Mennem kell - menni akarok. Ránézek. Ő is tudja, én is tudom, az is csoda, hogy még itt vagyok. Mert normális esetben már nem lennék. És most tekintsünk el attól, hogy normális esetben, alapból ide se jöttem volna. Viszont, hogy itt aludjak...
- Nem vagyok hozzá elég részeg - próbálom mégis elvenni a komolyságot belőle, és visszaerőszakolva a mosolyom, szedem össze a táskám, hogy azzal együtt menjek a cipőmet venni. Mert bizony, az a reggel is csak azért történhetett meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=979&post=876207#post876207][b]Damian B. Krise-Flaviu - 2024.04.05. 13:23[/b][/url]

A legjobb, hogy a lánynak nem kell egyetértenie vele. Ő is megtehette volna, hogy kardoskodik a nagy és igaz szerelemért, ha nem látta volna a saját szemével, hogy milyen jóvátehetetlen fertő az és nem döntötte volna el, hogy nem kér belőle. Megalkudni és követni a tapasztalt tanácsot biztonságos és megnyugtató. Nem ő lesz a következő Flaviu, aki féltékenységből vagy egyéb, szerelemnek hitt, volatilis érzelemből véresre veri a feleségét.
Ugyanis ismeri magát és nem igazán bízik meg abban, akit a tükörben lát.
   -  Pedig még lehetsz - szól utána, ahogy a lány feláll és a holmiját összeszedve elindul a cipőjéért. Marasztalja? Dehogy, hiszen az nem vallana rá, mindössze...
   -  Nem zárom be az ajtót, ha véletlenül meggondolnád magad. Ismét.
Ezzel hátat fordít a lánynak, kinyújtóztatja a tagjait, visszasétál az asztalához és ledobja magát a rendetlen táblázatokkal és papírhalmokkal szemben. A hangján hallani a jól szórakozó mosolyát, ami még akkor sem tűnik el, amikor a telefonja után nyúl, hátradől és visszatér oda, ahol Kamilla érkezése előtt tartott. Mint ahogy azt tervezte: pénzt fog bukni ma este.