Bevallom, türelmetlenségemben nem csak a sietség, és abbéli meggyőződésem van, hogy ha hagynék időt magunknak átgondolni, mit csinálunk, talán meggondolnánk magunkat, hanem jelentős mértékű vágyódás is. Szükségleteim nekem is vannak, és bár meggyőződésem, hogy akadtam már össze mással is az elmúlt időszakban, valahogy nem tudom felidézni.
Így hát rávetem magam a főnökre, aki nem nagyon próbál ellenkezni. Azt hiszem, már korábban feltűnt volna, ha ellenére lenne a közeledésem, szóval nincsenek illúzióim. Ujjai a hajamba siklanak, én pedig felkapaszkodom a nyakába, és át is vetem lábaim dereka körül, miközben cipőim a földön koppannak. Így belecsimpaszkodva hagyom, hogy vakon vigyen magával hátra, a dolgozók részére kialakított pihenő felé, ahol emlékeim szerint egy kanapé is van. Megakadunk közben egy-egy székben, és asztalban is, tulajdonképpen azt se bánnám, ha tányér helyett én kerülnék fel teríték gyanánt az egyikre.
Közben egy pillanatra sem szakadok le ajkairól, olyan vadul csókolom, hogy közben jóformán fújtatva kell orromon venni a levegőt, hogy elég oxigénhez jussak. De aztán csak be kell iktatni egy röpke pihenőt, mielőtt célhoz érnénk, mert bár a kabátját elhagytuk korábban, van még mitől megfosztanom felsőtestét. Lemászok róla, sietve lerángatom, ami kezeim és bőre közé férkőzhet, majd újból közel lépek hozzá egy csókért, ujjaim pedig már övénél matatnak.

Az ösztöneim azt súgják, folytassam a csókot. Ezúttal semmi nem szakít félbe. Nagyon tompa gondolatként átvillan a fejemben, hogy nem biztos, hogy helyes, amit teszünk. Ráadásul a helyszín sem a legideálisabb. A munkatársaim kinyírnának, ha megtudnák, hogy mi zajlik bent, de hát minden bizonnyal már alszanak ugyebár, és a nyitásig még előttünk az egész éjszaka. Nagyon rég tudtam együtt lenni valakivel, és ennyire extrém helyszínnel még nem is hiszem, hogy dolgom volt. Ahelyett, hogy tovább mérlegelném a tetteim helyességét, az alkohol felbátorít annyira, hogy a hátsó részleg felé vezessem. Ez nem megy zökkenőmentesen, mert ahogy a félhomályban az ajtót keresem, odaütöm szegényt néhány asztalnak, de szerencsére nem verjük le vele a felpakolt székeket. Sadie könnyű testsúlyának hála beviszem őt a közös térbe, ahol a szüneten lévők tudnak lepihenni, beszélgetni. Igen, van itt egy viszonylag kényelmes kanapé, és hát adja magát, hogy azon kössünk ki. Kapcsolok egy villanyt a folyosón, így a nyitva hagyott ajtón beáramló fény kellemes háttérvilágítást varázsol a helyiségben. Nincs túl világos, nem érzem úgy, hogy filmforgatáson lennék, de legalább nem sötétben tapogatózunk. Merthogy Sadie ellenállhatatlan. Szapora lélegzetvételű csókjainktól már most úgy érzem, hogy átforrósodtam. Mindkettőnk szájában keveredik kissé a pizza és a tömény alkohol szaga, de ez most cseppet sem zavar, még annál is inkább elbódítja érzékeimet.
Lekerül rólam a felsőm, ő pedig a lényegre készül térni, amikor a nadrágom övénél matat. Megpróbálom először lefelé húzni a ruháját, aztán felfelé hajtani rajta, de olyan kis testhez simuló a darab, hogy csak a következő másodpercben ugrik be a hátán található cipzár, ami minden bizonnyal a megoldás kulcsa lesz. Elkezdem ügyetlenül birizgálva lehúzni, hogy kibújtathassam belőle, amennyire segít és sikerül. Közben pedig az övvel is segítek, így először a nadrágot, majd az alsót húzom le, s lépek ki belőlük, hogy ne essek el. Magamhoz húzom, hosszasan megcsókolom, aztán elkezdem őt vezetni lefelé, hátha elém tud térdelni, hiszen bár az alkoholtól kissé nehezen, de érzem, hogy idő közben a látványtól odatódult a vér, így mondhatni harcra kész állapotba kerültem.

Kissé lassan sikerül csak felfognom, hogy segítségre szorul a ruhámmal, pedig megtalálja a cipzárt, csak amíg én a nadrágjából próbálnám kifejteni, neki nem sikerül ugyanez az én öltözékemmel. És akkor a melltartóig még nem is jutott el.
De aztán amíg ő hátralép, hogy lerúgja magáról az alsót is, kibújok a ruhából, és fél lábon ugrálva gyorsan a harisnyát is lerángatom magamról, de tovább nem jutok a vetkőzésben, mert újból csókcsatába bonyolódunk, ami azonban most már nem tart olyan sokáig, mert meglepő határozottsággal irányít magán lefelé.
Bőrébe karmolva, de közben egy-két csókot is elhintve ereszkedek térdre előtte, és bár valahol megalázó, főleg a térdepelős része, a feloldott gátlásoknak köszönhetően nem jut eszembe ellenkezni. Romantikusabb alkatnak hittem, aki csak az összeölelkezős szexben hisz, de lám, neki is van egy kicsit perverzebb oldala, és én lehetek az utolsó, aki ezért elítéli.
Kezem lassan rávezetem ágaskodó tagjára, és először csak finoman mozgatni kezdem rajta, tekintetem pedig felemelem, hogy a szemébe nézzek egy pillanatra. De az eddigi lendületünk túl nagy volt, hogy most finomkodni kezdjek, ezért aztán gyorsítok, és egy másodperccel később ajkaim közé vezetem.
Tulajdonképpen jó is, hogy így belevágunk a közepébe, ha gyöngéd összebújásra, negyed órás felvezetésre lett volna szüksége, mialatt csak smárolunk, lehet nem jutunk el a végéig, így viszont jó eséllyel ki tudom elégíteni, és akkor biztosan hálás lesz nekem.

Elmosolyodom, ahogy gólyaként egyensúlyozva szabadítja meg magát a ruhájától, és közben megfogom a kezét, hogy véletlenül se essen el. A friss éjjeli levegő valamelyest már kiszellőztette a fejem az idevezető rövidke út során, de azért még mindig érezhető az elfogyasztott ital kellemes, gátlásoldó hatása. Felszínre hozta azokat a vágyakat, amiket egy ideje elfojtottam magamban, de egyre csak gyűltek, és most már túlságosan elkapott a szenvedély ahhoz, hogy nemet mondjak. Egyszerűen látom rajta, hogy ő is akarja, ami nagyot dob az önbizalmamon is. Végre, a többszöri csalódások után valami jó is történik velem.
Gyengéd, de határozott mozdulatokkal segítem térdre. Annyira erős lett bennem az iránta érzett vágy, hogy úgy érzem, nem tudnék sokáig várni az akcióval. Odalent már nagyon szorított a nadrágom, de most, ahogy tagom szabadon mered Sadie felé, a kísértés felülkerekedik rajtam. Amint ujjaival gyengéden rámarkol férfiasságomra, érzem, hogy az ingertől odatóduló vér hatására kőkeménnyé válok, és mikor a nagy pillanat előtt még egy másodpercre összenézünk, hirtelen libabőrös leszek az izgalomtól.
Nem szólalok meg. Hangos sóhajtozásaimból láthatja rajtam, hogy élvezem a kényeztetését. Egy ideig lehunyva tartom a szemem, aztán úgy döntök, hogy inkább a látványra koncentrálok. Egyik kezemmel a kanapé karfájának támaszkodom, míg másikkal Sadie hajába túrok, hogy aztán a fejét finoman fogva egyre inkább magamhoz húzhassam odalent, elégedett mosollyal konstatálva, hogy az irányításom hatására talán egyre mélyebbre tudja bevenni a farkamat. Olykor kihúzom, és az arcához nyomom, aztán ismét az ajkaihoz tolva várom, hogy kinyissa ajkait. Érzem, hogy túl sokáig nem bírnám, ha ő irányítana. Így aztán kissé előre görnyedek, és szabad kezemmel valami csoda folytán sikerül megszabadítom a fehérneműitől. Ujjaimmal végigsimítok mellein, majd izgatni kezdem a bimbói körül, és óvatosan rámarkolok.

Nagyon segítőkész főnököm van. Abszolút támogat, mármint most szó szerint, hisz megfog, míg a harisnyámmal küzdök, és utána sem engedi el a kezem. Mármint de, a szó szoros értelmében igen, de nagyon előzékenyen megmutatja, merre van a lefele. Én pedig követem az irányt, és csakhamar kényeztetni kezdem őt odalent.
Fel-felpillantok néha, hogy lássam, mennyire élvezi, és úgy látom, nem érheti panasz a technikámat. Lendületesen, mélyen számba csúsztatva, és kezemmel sem kímélve a mozgatásban fokozom az élvezeteit. Meg kell kapaszkodnia, ami nem arra ösztökél, hogy esetleg lassítsak a tempón, de azon egyenesen meglepődöm, mikor megérzem ujjait hajamba túrni.
Az iránymutatás lám nem ért véget; a kis szelíd, gyámoltalannak hitt Jankovits a kezébe veszi az irányítást, és szopatni kezd. Nem durván, de egyre inkább felbátorodva húzza fejem magára, úgyhogy kezeimet combjaira téve veszem farkát egyre mélyebben ajkaim közé.
Hagyom, hogy domináljon, amúgy se nagyon tudnék mit hozzászólni az eseményekhez, és közben azon tűnődöm, vajon meddig bírja ezt még. De időnként lassít, kiveszi a számból, hogy aztán ismét bebocsájtást kérjen. Végül is, ha így eldurran, még lefeküdnöm se kell vele. Nem mintha jelenleg nem vágynék rá.
Előrehajol, hogy megszabadítson a maradék textiltől, szóval kicsit megemelkedem, és segítek is neki, hogy mindenből kibújtasson, elvégre ideális esetben ezzel nem csak ő jár jól. Egyből mellem után is nyúl, gyöngéden simogatni, izgatni kezdi, és rámarkol, míg én újból ráfuttatom ujjaim teljes pompájában meredező férfiasságára és folytatom kényeztetését. Incselkedve bekapom a végét, vagy végignyalok rajta, mielőtt újból eltüntetném nagy részét ajkaim között.