Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Ma interjúm lesz! Komolyan, mint a filmekben... Inget húztam, halványlilát, mert ez volt otthon vasaltan, de a nyakkendőt már túlzásnak éreztem volna hozzá, úgyhogy az a ruhásszekrényben maradt. Nagyon izgatott vagyok, elvégre nem hiába plakátoltam körbe a sulit és a fél falut, akarom mondani várost, de nekem falu marad, mégiscsak itt nőttem fel. Szóval, majd kiugrottam a bőrömből, amikor elkezdtek jelentkezgetni a diákok. A legtöbbeket persze a piszkos anyagiak érdekelték. Ilyen szempontból féltem, hogy fel tudom-e venni a versenyt a többi vendéglátóhellyel. Biztosan többeknek ez volt az ok, amiért végül mégsem fixáltunk le beszélgetést, de a mostani egy ilyen alkalom. Ráadásul futárnak, ha jól tudom! Eldöntöttem már korábban, hogy laza és vicces főnök leszek, akit szeretnek az alkalmazottai, úgyhogy nem akarok túl nagy feneket a dolognak, mégiscsak diák vagyok még én magam is, pontosan tudom, milyen elképzelései lehetnek valakinek.
Délelőtt, nyitásra várom a bátor nekifutót, akiről annyit tudok, hogy alattam jár a Bagolykőben, de bevallom hősiesen, nem emlékszem rá, hogy beszéltünk volna korábban, vagy hogy egyáltalán a kastélyban volt-e. Lehet, hogy már túl nagy köztünk a korkülönbség, vagy csak szétszórt vagyok, és már képtelenség ennyi mindent fejben tartanom... Ez van. Amúgy azért esett erre az időpontra a választásom, mert ilyenkor még általában nincs nagy tumultus, az ugye az ebéd- és vacsoraidők. Egy igazi főnök biztosan hátul, a személyzeti helyiségben megbújva várná a jelentkezőt, akinek először oda kéne menni az egyik alkalmazotthoz, hogy jelezzen, majd kötelezően váratnánk öt percig legalább, hogy teszteljük az idegeit, de én még ezt is másképp akarom csinálni, jó nekem leülni az egyik pulthoz közeli asztalnál, s mialatt várok, az étteremmel kapcsolatos iratokat lapozgatom át ujjaimmal, na meg van nálam egy előzetesen kapott önéletrajzféle is, de az majd később.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Belemerülök az olvasásba, mintha attól félnék, hogy ha a lány érkezését várnám, megölne az unalom. Valamit mindig muszáj csinálnom. Szeretem lekötni a figyelmem, vagy minden más vonja el anélkül, hogy ebbe beleszólásom lenne. Ezen igazából még nem gondolkodtam eleget. Ezúttal sem tudok, ugyanis felbukkan Sadie, meglepetten konstatálom, hogy már az orrom előtt áll, mosolyog. Vidáman nézek végig rajta, visszamosolygok.
- Nahát, itt is vagy, nagyszerű! - örömködöm hangosan is. - Igen, tudom. Mondjuk... izé... őőő... - gyorsan körbeforgatom a fejem, de mivel vendégek is bármikor jöhetnek, meg a konyha is kicsit hangos innen, jobbnak látom nyugodtabb körülmények között lefolytatni az interjút. - Tudod mit? Gyere - pattanok fel hosszas habozás után, s még a doksikat is az asztalon hagyom először, úgy fordulok csak vissza értük szórakozottan. Szabad kezemmel intek, hogy kövessen hátra, a pult melletti szűk folyosón, mely mentén mindenféle doboz sorakozik, mígnem megérkezünk a személyzeti helyiséghez, pontosabban a zugomhoz. Nagyon kicsi, egy ember is alig fér el normálisan, nemhogy kettő, mert csak egy szekrény, széf, asztal és szék tartozik hozzá.
- Itt talán kényelmesebb - jegyzem meg, bár a nézésem kissé bizonytalanná válik, miután hangosan is kimondtam. - Kérsz vizet, kávét esetleg? Hozok neked egy széket, pillanat - futok el az egyik előkészítőből leselejtezett iskolaszékért, amit beimádkozom valahogy a sajátoméval szemben úgy, hogy nagyjából fél méternyi hely legyen azért köztünk. Újból intek, hogy foglaljon helyet, előtte én küzdöm be magam, s amikor megvagyunk, a papírkát magam előtt tartva, tollam benyomva megköszörülöm a torkom.
- Köszönöm, hogy eljöttél. Bele is vágnék, ha nem gond. Az első, és legfontosabb kérdésem az lenne, hogy voltál-e már nálunk, kóstoltad-e a kajánkat, és ha igen, mit gondolsz róla, vagy mit hallottál esetleg másoktól? - dőlök előre kíváncsian.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Egy nagy kő esik le a szívemről, amiért nem veszi zokon az interjú helyszínét. Arca legalábbis arról árulkodik, hogy bírja a strapát. Nos, van számára egy jó hírem, ha felvesszük futárnak, akkor búcsút mondhat a szűk helyiségeknek, a szabad ég alatt aztán bőven van hely, csak tériszonoys ne legyen tőle az ember! Úgyhogy remélem, kibírható számára ez a röpke pár perc, óra, fene tudja mennyi időt fogunk mi itt együtt tölteni. Külön felsóhajtok, amiért nem kell még egy újabb kört futnom semmilyen vízért, kávéért, üdítőért, pedig Merlinre, nagyon jó beszállítókkal szerződtem, nincs még egy ilyen itallap a faluban! Na, majd megtudja, ha végigpróbálja a konyhánkat.
- Értem, semmi baj. Azt hiszem, nemrég érkeztél a kastélyba, szóval nem is várható el, hogy ismerj minket. Vagyis hát, pláne azért, mert tudod új hely vagyunk, nemrég vettem át a stafétát, itt korábban másféle étterem működött. Ez most amúgy nem is fontos. A lényeg, hogy megnyitottunk, teljes gőzzel, és szükségem van segítőkre, akik eljuttatják az ételeinket a távolabb élő varázslóknak is. Persze a falura gondolj, vagy ha egyesek lusták, illetve nincs szabad hétvége, akkor az iskolából is elképzelhető rendelés, noha szerintem jól főznek a manók - tartok egy kis szünetet, hogy emészteni tudja az elmondottakat, addig is beletúrok a hajamba, és az önéletrajzát nézegetem. - Harmadikos vagy, ha jól látom. De nemrég érkeztél. Mesélj kérlek magadról, mi szél hozott, hogy kerültél közénk, mit kell tudni rólad? Amit jónak gondolsz - nyugtatom meg, hogy szerencsére nem az aurorparancsnokságra idézték, én pedig nem vallatótiszt vagyok, de hát valamennyire muszáj ezt megtudnom róla. - Egyébként lesz lehetőséged ugye személyzeti étkezésre műszaktól függően, ha pedig vendégként jössz, kedvezményt kapsz, illetve ha új menün gondolkodunk, akkor kóstolhatsz előtte, ötletelünk. Idővel mindent megeszel, és kialakul, mit szeretsz - mesélem tovább, amíg ő összeszedheti a gondolatait a válaszokhoz, majd hátradőlök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bátorítóan bólogatni kezdek. Látszólag megijesztettem, amiért önmagáról kérdeztem. Nem tehetek róla, de nagyon kíváncsi természet vagyok. Szinte minden érdekel, ideig-óráig legalábbis, kivéve például a számmisztikát. És amúgy az is érdekelne, ha nem rohadna le tőle az agyam néhány perc múlva. Néha azt hiszem, hogy lakik egy kis manócska a fejemben, aki ilyenkor aktivizálja magát, és mindent megtesz, hogy megakadályozza a tudás magamba szívását. Szóval, én hiába teszek meg mindent, ha egyszerűen nem hagyja a szervezetem, hogy okos legyek! Mindenhez mondjuk nem is kell értenem, elég, ha meggazdagszom a vendéglátózásból, mert hát az emberek mindig megéheznek, enni mindig fognak, ahogy tartja a mondás.
- Ahaaa, értem. Hát, ez nagyon érdekes. És milyen volt amúgy a Roxfort? - ezt általában megkérdezem azoktól, akik onnan jönnek át, vagy úgy bárhonnan, mert mindig érdekel, hogy miért választják mégis egyesek a magyar varázslósulit. - Családi okok miatt jöttél át? - felvillant egy vészjelző, hogy ennél konkrétabban ne kérdezzek rá, ezért csak ennyit merek egyelőre feltenni.
- Ez szuper! Mert hát, tudod... a seprűs futár... repül - nevetem el magam idétlenül, hogy még a fejem is elvörösödik egy kissé. - És hát, nem árt, ha szeretsz repülni. Ha nem is szeretsz, akkor legalább tudj. Mit szeretsz csinálni a szabadidőben? - teszem fel a kérdést, megköszörülve a torkomat.
- Kviddicseztél is? Van seprűd, amit hoztál magaddal, illetve védőruhád csapadék ellen? - azt hiszem, nem feltétlenül ruháznék be rá, mert eddig is meg tudták oldani a többiek, de hát...  - Illetve, hogy érnél rá egyébként, hetente hány órát tudnál vállalni, van erről valami elképzelésed? Igyekszem figyelembe venni az igényeidet, ezért ha jársz valami szakkörre, vagy sokat kell tanulnod, akkor ahhoz igazítanánk a beosztást. Természetesen a vizsgaidőszakban is próbálok rugalmas lenni - tájékoztatom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Érzem, ahogy a döbbenet fogja magát és kiül az arcomra. Kinyitom a szám, mintha mondani akarnék valamit, de a hang megreked valahol odabent, és nem jön ki semmi épkézláb, csak egy hosszú hebegés. Valamiért egy kissé részletesebb beszámolóra számítottam. Pláne azért, mert szerinte jó volt ott tanulni, akkor meg miért esik nehezére beszélni róla? A legtöbben ugyanis szívesen áradoznak az olyan dolgokról, amiket élveznek, vagy amikhez pozitív emlékeket társítanak. Ha nem így lenne, nem bolygatnám, na de a suli nem egy para dolog, ha beszélni kell róla, többnyire. Úgy látom, be kell érjem ennyivel. Na jó, ez nem az iskolaismereti előadás, hanem egy állásinterjú.
- Ez... igazán... örvendetes - vigyorodom el végül, némi fáziskéséssel. Mi mást is mondhatnék. Megköszörülöm a torkom, és már ugrok is a következő pontra, hiszen lenne még bőven mit átbeszélnünk, mielőtt meghoznám a fontos döntéseket. - Ja, mármint nem a családi ok, szóval izé, remélem nem vetted magadra, ne haragudj. A lényeg, hogy, szóval csak azt akartam mondani ezzel, hogy igazából remélem, hogy jól fogod érezni magad a Bagolykőben is. Az én szüleim is ide jártak, és mindketten nagyon szerették, csak jókat hallottam róla! - lelkesedem, hátha ezzel egy kis bátorságot önthetek a lányba.
- Van néhány seprűnk, csak azért kérdeztem, mert sokan ragaszkodnak a sajátjukhoz, lehet, hogy az kényelmesebb és komfortosabb, majd meglátod akkor - akad hátul a raktárban ez-az, kaptunk még innen-onnan, adományból, lomis vásárból elhasznált seprűket, de szerintem nagyon jó szolgálatot tudnak tenni, főleg itt a faluban. A kviddicsjátékosoknak kizárt, hogy ráüljenek, de futárkodni tökéletes, maximum ki kell párnázni kicsit a nyelét, vagy majd veszek rá kenceficét, amivel lakkozom, hogy a kopott, horzsolt részek eltűnjenek. - És természetesen ez céges juttatás, használhatod, nem kell fizetned érte semmilyen formában - árulom el büszke vezetőként, hátha ezzel végleg leveszem a lábáról.
- Értem. Szeretjük, ha legalább négy órát tudsz jönni, és ha heti összesen húsz órát bevállalsz, vagy mondjuk két-három napot, akár a hétvégédből, akkor az jó lenne. Mivel repültél korábban, gondolom nincs tériszonyod, és elboldogulsz odafent, ez tök jó. Van kedved körbenézni az étteremben? Ja, meg... kezdeni mikor tudnál, ha úgy alakul? Az órabér ugye egy galleon tíz sarló, az is megfelel a többi juttatással? - előveszem a papírkám, és firkantgatok bele ezt-azt Sadie-ről, amit eddig megtudtam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Biztos vagyok benne, hogy megtalálja a helyét ezen a helyen. A suliban a különböző országokból származó diákok csak úgy jönnek-mennek, eléggé zajlik a multikulti. Örülök, hogy ezáltal az én szemléletem is nyitottabb, elfogadóbb lett, még ha én eléggé bezárva is tűnhetek ide tősgyökeres helyi falusi család sarjaként. De, egyébként tök érdekes ám abba belegondolni, hogy ettől függetlenül a felmenőim sosem a vaskalapos, konzervatív gondolkodásmódot képviselték. Nincs mese, örököltem tőlük.
Leírom gyorsan, amit most megtudtam a lányról, el ne felejtsem később. Sajnos hajlamos vagyok rá, főleg, ha izgulok. Lehet, hogy fogy körülöttünk a levegő, és azért érzem magam egyre kellemetlenebbül, de mintha felment volna a benti hőmérséklet. Pedig aztán a grillnél, ahol egész műszak alatt sülnek a húsok, jómagam is megedződtem már. Néha még egy-egy ujjamat is sikerült megégetnem, amikor a kimerültségtől ügyetlenkedve megcsúsztam a spatulával. Hát igen, mindent nem helyettesíthetek mágiával hátul sem - csak az ízek varázslatosak.
- Ez itt az én kis birodalmam, innen vezetem az éttermet. Alapvetően nem szeretem, ha más is bejön ide. Szórnom is kéne valami jópofa védőbűbájt, hmm... - teátrálisan széttárom karjaimat, majd hosszasan elgondolkodom azon, hogy melyik tanult varázsige lenne hatásos. Aztán elpakolom a papírokat az asztalra, és felállok én is, de úgy, hogy majdnem elesek a lányban. Most olyan közel állunk egymáshoz, mintha keringőznénk. Óvatosan kitotyogok a székek és az asztal közti szűk résen, ahol csak egyesével tudom áttolni a végtagjaim, majd a folyosón már nagyobb felbátorodással folytatom. - Balra van a raktár, személyzeti mosdó, öltözők. Jobbra a konyha. A vendégteret igazából láthattad. Első nap még úgyis jobban megmutatom, de nézz körbe nyugodtan... - hagyok időt, hogy tetszése szerint barangoljon, kérdezzen, ha akar, s csak aztán szólalok meg ismét. - Jövő héthez mit szólsz? Előbb menj el a gyógyítóhoz, kérd meg, hogy vizsgáljon meg az alkalmasságihoz. A tanulmányi osztályon adnak formanyomtatványt. Hétfőn egész nap bent vagyok, gyere bármikor, hozd a papírokat és a cuccaid. Ha valami lemarad, adunk. Most pedig, ha van kedved, mehetsz egy próbakört kint, adunk rád egy csomagot, hogy lásd, hogy megy a navigáció a rendelésekkel. Válassz seprűt, megvárlak a bejáratnál - a raktár felé intek, ahol sorakozik néhány seprű. Van, amit több réteg ragasztószalaggal tekertek körbe középen, mert eltörhetett valamikor, azt talán nem ajánlom. De vannak egész jók, legtöbbjén mintha macskakolónia végzett volna kaparószeánszt, de működnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Zavarba jövök, mert hosszas gondolkodás után sem tudom megfejteni, hogy pontosan mire céloz a méretekkel. Vélek némi iróniát felfedezni a hangjában, de ezt gyorsan elhessegetem a fejemből, mert kizártnak tartom, hogy egy állásinterjún a jelölt ilyen stílust használjon a leendő főnökével. Aztán emlékeztetem magam az önéletrajzára. Rellonos. Így már világos, hogy miért nem értem őt teljesen. Elvannak a maguk világában. De én sosem haragudtam rájuk. Így kell őket szeretni, ahogy vannak. Toleráns szemléletem bizonygatásául vele nevetek.
- Ez csodálatos. Szólok a többieknek, hogy majd jöjjenek be mind, és megismerkedtek szépen. Nem szerettelek volna váratni az eredménnyel, szimpatikus vagy, adok egy esélyt, én meg a jó fej főni, de hívj nyugodtan Dávidnak, vagy mister boss-nak, választhatsz - kacsintok rá poénkodva, és az angol kifejezést a mugli filmekből vett akcentussal próbálom utánozni, hátha ezzel be tudok vágódni a szigetországból érkezett új beosztottamnál. - Szóval, ha és amennyiben, a rendelést épségben megőrzöd, várunk a csapatban, ha neked is jó így - tisztázom le a szabályokat. Aztán, amíg a seprűt válogatja, na meg előkészül, a többieket sürgetem. Egy hangos "HOL VAN MÁR" ordítás teli torokból, mit sem törődve azzal, hogy ezt a vendégektől kezdve minden bizonnyal mindenki hallotta, pár perc kényelmetlen várakozás után megjelenek egy hátizsák-féleséggel, amit a hátára is vehet, vagy a seprűhöz rögzíthet, nagyon univerzális darabokkal dolgozunk ám. Ezt el is magyarázom neki.
- Sültkrumpli van benne, meg négyféle szósz. Jól teleraktuk, úgyhogy vigyázat, könnyen szóródik, védőbűbájok ide, vagy oda. Mérni fogom az időt, illetve figyelek. Manőverezz majd erre-arra, de semmi extrém trükk, a sebességre is figyelj, hogy ne legyél csiga, de versenyautó se, aztán a lakósornál vedd be az az éles kanyart az utca végén, és várlak vissza. Érthető? - adom ki a parancsot, s ha nincs kérdése, magam is seprűért megyek, hogy az étterem fölé magasodva figyelni tudjam a látási viszonyok függvényében, hogy mit alkot a leányzó, kezemen a stopperrel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Imádom, amikor elfelejtik, hogy dol-go-zom. Nem hagyhatom csak úgy magukra a srácaimat, pláne közvetlenül zárás előtt, amikor számolják a kasszát, nyomunk egy gyors leltárt, kipucoljuk a helyet, meg ilyenek. Túl nagy felelősség. Dorián pedig ahelyett, hogy segítene, mindig valami hülyeségen töri a fejét, hogy a középpontban legyen. Most kitalálta ezt a jegyzetégetést, amit abszolút hülyeségnek tartok. Legalábbis azoknak, akik még nem tudták maguk mögött a VAV-ot. Gondoljatok bele, egyszer még hasznosak lesznek azok a fránya jegyzetek! Elő fogják venni ötödéves korukban, és sokkal könnyebb a saját maguk által kidolgozott anyagból tanulni, de ők tudják. A legszomorúbb az egészben, hogy belerángatják a sok tudatlan fiatalabbat a saját ökörségükbe. Aztán majd mehet a nyivákolás. Éppen emiatt jegyzetek nélkül érkezem. Papír azért van nálam. Találtam a raktárban egy halom doksit, még az előző előtti tulajdonosi viszonyokból, és már csak a helyet foglalták hátul. Azt hiszem, nem fogják nézni, hogy mit hoztam, csak égjen az a szar.
Rohanok, ahogy csak tudok. Lihegve szedem lábaimat egymás után. Tömött táskával persze nehéz. A tértágító alap, több rekesz mézsör, meg málnasör kerül be, a fiataloknak limonádé, na meg kóla, hogy sokáig bírják. A reklám helye, mert mindent az étterem áll, de így fogok csődbe menni, hiszen marhára nem tudok majd összegyűjteni semmire.
A hangokat már messziről hallom, idefele valami tűzijátékszerű durranás-sorozatot is kiveszek, na meg a tábortűz fénye is szem elől téveszthetetlen. Meglepően sokan gyűltek össze, hirtelen azt sem tudom, hogy kihez merjek társulni. Széles integetés és hangos köszönés közepette berobbanok Dorián mellé, jól vállon veregetve.
- Szevasztok, szia mindenki! - nézek körbe. - Mit hittél, majd csettintésre fogok ugrani? Meghoztam a cuccot, csinálj velük, amit akarsz...- fordulok a tesóm felé, majd lerakom magunk elé a táskámat, könyékig süllyesztem benne karjaimat, és kihúzok belőle egy-egy rekeszt a kívánt italokból. Egy málnasört már ki is sajátítok magamnak. Ennyi jár, péntek van, lazítás... Kezemben magam előtt szorongatva mérem végig az egybegyűlteket, ismerős arcok után kutatva, hátha tudok valakikkel beszélgetni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Csapatunk egyik tagja váratlanul lemondta a mai műszakot, ezért nekem kellett a pultban beugrani helyettesítőként. Felvettem a fekete kötényt, amire egyedileg belehímezték az étterem nevét és logóját, alatta rózsaszín-fehér csíkos inggel, fejemen egy baseball sapival, ahogy azt a többiektől is elvárom formaruhaként. Az elején nem örültem, mert még a raktárban is lenne mit adminisztrálnom vezetőként, de a záráshoz közelítve már el is felejtem az incidenst. Lehet, hogy túl megbocsátó főnök vagyok. De mindenkinek közbejöhet valami, ez még nem ok arra, hogy kirúgjam. Ja, meg annyira azért nem megy a vállalkozás, hogy csak így dobálózzak az emberekkel. Örülök, ha teljes a létszám hátul, sokszor viszont másfél-két ember munkáját látják el egyedül. Jobb, ha nem is tudják...
A forgalom a szokásos. Odakint nincs kígyózó sor, de bent sem unatkozunk. Feltűnik egy lány, leül, az itallapot böngészi, mintha kissé meg lenne illetődve. Tanévkezdés környékén ez normális jelenség. Mindig vannak újak, akik nem elsőtől járnak ide, és még keresik magukat a környéken. Aztán lehet, hogy csak vár valakire, aki még nem érkezett meg. Végigmérem a szemem sarkából, hol a pénztárgép, hol az ő asztala között cikázva szemgolyómmal. Lehet, hogy randija lesz, és azért csípte ki magát ennyire? Aztán a cipőmre pillantok... Ráférne egy suvickus, mert már eléggé befogta a grillről lecsöpögő zsírfolthad. Egy darabig még nézzük a jövevényt, közben rendel egy boszorkány, meg egy navinés diákpár, még van, akit már ki is tudunk szolgálni ennyi idő alatt. Épphogy összesúgnánk, hogy bennünk van-e a hiba, hogy nem tüntettük fel elég nyomatékosan a szabályokat, amikor az egyik csapattársam megelőz, mialatt a melegentartó pultnál szöszmötöl.
- Önkiszolgáló! - kiabál előre készségesen, megkönnyítve a dolgomat. Először odakapom a fejem, vajon mennyire vagyunk ezzel bunkók, de végtére is jobb, mintha le se tojnánk a vendégeinket, szóval ráhagyom. Pislogok, majd biccentek egyet felé, amolyan megköszönésképp, magam pedig kellemetlenül mosolygok a jelenet után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Kortyolok egyet a sörből. Ízlik, jólesik most a kikapcsolódás. A tömeg se zavar, sokan inkább egymással beszélgetnek kisebb-nagyobb csoportosulásokat alkotva. Háztársak, régi-új barátok, azt hiszem, nem ez a legjobb alkalom arra, hogy megzavarjam őket. Lábammal dobolni kezdek a zenére, a fejem is ütemesen mozgatni kezdem kissé, hogy aztán hosszabb időkre lehunyt szemmel adjam át magam a hely varázsának. Nagyon magával ragadó, amint a diákság felszabadul, a vizsga stressz után végre eljött a féktelen buli ideje!
- Szevasz, Gréta! Ú, hopszi, azt most nem hoztam. Az italokra koncentráltam, amiatt nyaggattak már halálba - temetem az arcom a tenyerembe egy pillanatra, aztán bosszúsan az öcsémre sandítok. -  Éhes vagy? Ha eszel, nehezebben rúgsz be - kacsintok vissza a lányra cinkosan. Úgy látom, már tovább is áll a főbűnös felé, aki ha időben szól, legalább sültkrumpli-adagokat fel tudtam volna kínálni az egybegyűlteknek. Talán szemtanúja leszek, hogy elégtételt vesz rajta a mulasztás miatt.
- Nem haragszom. Gréta az előbb sajtburgert hiányolt, ha szólsz, hogy hozzak kaját, még akár az is befért volna a táskámba. Persze akkor többet késtem volna - csapok bele a tenyerébe, majd folytatom a nyílt titkos-tesós kézfogást üdvözlésképp. Aztán lelkesen csillogó szemekkel hallgatom végig a felzárkóztató élménybeszámolót, ami alatt nagyokat bólogatva jelzek az öcsémnek, hogy még bírom követni a fonalat. Nem ittam annyit, hogy ne így legyen. Odatolom az üvegem, hogy koccanjon az övével, aztán folytatom az ivást, ami inkább kortyolgatás.
- Egi. Azta, akkor már javában felpörgött a buli. Nem gondoltam volna, hogy éjfél előtt ennyire belendülnek. Amúgy meg, nem felügyelhetem folyton, hogy kiknek mit beszélsz, hulla vagyok. Dolgoztam, tudod... De ja, a tűzijátékot még pont láttam, klassz volt a távolból is - véleményezem a történteket, aztán körbepillantok a többiekre. - Engem? Ezt most miért mondod? És amúgy mi újság? - fordulok vissza Grétához, mert eléggé meglep, amit mond. De sikerül egy hatalmas vigyort varázsolnia az arcomra, főleg mivel úgy tűnik, fogyogat a hozott ital.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Lehet, hogy a fejem felett árulkodó nagybetűs "rendelés" felirat nem elég árulkodó, de erre még nem gondoltam. Pedig alatta angolul is ki van írva, igaz, valamivel kisebb betűkkel, amit egy boszorkány, aki véletlenül otthon felejtette a szemüvegét, már nem biztos, hogy el tud olvasni. Én egy tökéletes éttermet szeretnék. Nem akarok Michelin-csillagot, de szeretnék fennmaradni Bogolyfalva egyre kiélesedő gasztro-versenyében a többi vállalkozókedvűvel szemben. Ehhez pedig minden visszajelzés fontos. És ezért sem nevetem ki a vendéget, csak baromi zavartan mosolygok magam elé, de úgy, hogy még a szám is zsibbadni kezd.
- Elnézést kérek a félreértés miatt, öhm - kezdek kéretlen magyarázkodásba nagy lendülettel. Aztán elhalkulok, és kikerekedett szemekkel hallgatom a vendég igényeit, aki egy kedves köszönéssel indít. - Szervusz, köszöntelek a Bogoly Burgerben! Mivel szolgálhatok? - vágok közbe. A mondatok, amiket egy nap ezerszer is elmondok, s a hangsúly, ami miatt az egész olyan, mintha felvételről menne. Nem monoton, de begyakorolt, színpadias, gondosan ügyelve arra, hogy mindenkinek ugyanazzal a lendülettel, jól artikulálva daloljam el.
- Ehm, ehm, szerintem az öcsémmel keversz. Dorián, én pedig Dávid vagyok. De Bellával végül is barátok vagyunk - mentem a menthetőt. - Bánffy? Akkor te Berci rokona lennél? És milyen képet láttál te rólam? - kérdezem a meglepettségem bűvöletében. Izgatottan átnyújtom a karom a pénztárgép felett, és még annál is lelkesebb szorítással rázom meg kezét. - Milyen kicsi a világ! Ugye mondd, hogy nem ő küldött azért, hogy teszteld a hamburgerünket! - csapom össze imára magam előtt a kezeim könyörgően, mert akkor biztos, hogy rossz hírünket keltik, és lehúzhatjuk a rolót. Az a beígért Edictum cikk, a visszájára sülne el, nekem pedig sok mindent kéne tennem a békéért, amit nem biztos, hogy szeretnék.
- Öhhh, hát... Van csirkehúsos burgerünk, igen. Hát, izé, sajnos nem igazán. Normál krumpli, vagy édesburgonya esetleg? Tudok ajánlani különböző szószokat...  Vagy nem is tudom, van itt oldalt rántott csirke, ja de abban is van laktóz, azt hiszem... a panír miatt. Vagy akkor a barackos csirkemell a napi menüből, még maradt egy szelet az ebédről... Vagy gyrost tudok ajánlani, salátával. Esetleg - mintha vizsgán lennék, egyre vörösebb fejemmel próbálom menteni a menthetőt. Készségesen odamegyek mindenhez, amit említek, és mutogatom neki közben, hogy mit választhat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Ártatlan toldásnak tűnhet. Előfordul, hogy az ember meggondolja magát. Az én gondolatmenetemet is nehéz követni, sokszor saját magam zavarodok bele abba, hogy mit mondok, vagy mit akarok mondani. Valószínűleg elengedném a fülem mellett a vendég megjegyzését. Ha nem én lennék a hely tulajdonosa. Így minden vélemény, észrevétel számít, pláne azért, mert nemrég nyitottam az éttermet, és nagyon rá vagyok parázva, hogy minden flottul menjen. A befejezetlen félmondat miatt lábujjhegyre ereszkedem, nyakam előre meresztem, mintha hallanom kellett volna valamit, amit végül nem mondott ki. Néhány óriási pislogás után aztán kellemetlenül elvigyorodom.
- ... amihez? - itt kellően felviszem a hangsúlyt, oldalra döntöm a fejem, és várok néhány hosszú másodpercet, hogy folytatni tudja a mondatát. - Talán valami baj van? Mármint... Nekünk minden észrevétel fontos. Szeretnénk, ha valamennyi vendég elégedett lenne a szolgáltatásunkkal - árulom el neki fontoskodó hangon, s valóban így gondolom. Remélem, sikerül lenyűgözni udvariasságommal, figyelmességemmel. A panaszkönyvet nem kérték olyan sűrűn. Egyelőre.
Megilletődve széttárom a karom, amint kapcsol, hogy miként mennek itt a dolgok.
- Nem te vagy az első, aki ezt mondja - biccentek megilletődötten, aztán kihúzom magam, mert Doriánt helyesnek mondják, így engem is valószínűleg annak gondolnak. Jó reklámarca lennék a helynek. Mondjuk a plakátra nem tettem rá magam. Eszembe jut egy jelenet, hogy egy többemeletes burgert tolok be egy elvarázsolt fotón. Az talán jobban vonzaná a vendégeket. Hát még, ha félmeztelenül tenném... És még csak nincs is kigyúrt felsőtestem.
- Nahát! Basszus, és eddig titkolta volna, hogy te létezel? Vagy hogyhogy nem láttalak még erre? Látogatóba jöttél? Így már értem, egy Bánffynak nem biztos, hogy ez a legméltóbb hely. Véletlenül nem valamelyik flancosabb helyet kerested? Vagy tényleg ő küldött ide? - majdnem leesik az állam, annyira rácsodálkozom a dologra. - Köszi a nevében is - mosolygok büszkén a párra tett megjegyzésre.
- Meg kell várnod, hogy kikeljen a csirke a tojásból, ne legyél türelmetlen! - vágok vissza halál komolyan, miután végighallgattam a válaszait. Van, amit egyelőre elengedek a fülem mellett, csak sejtelmesen mosolygok. Talán nem tudja, hogy az enyém a hely - némi családi támogatással persze. Ha viszont így van, akkor legalább megvárhatom, mit mond a kajáról, és így egy őszinte választ fogok kapni tőle, nem hízelgőt. Na jó, nem bírom sokáig, hamar felnevetek. - Most jönnek a piszkos anyagiak! Fizetsz, de máris kapsz egy kis kedvezményt. A törzsvásárlóknak jár, na meg a pajtiknak. Téged annak számítalak - kacsintok, és nyomkodni kezdek a pénztárgépen, mintha egy mugli számítógép billentyűzetét püffölném. Elkiáltom magam, hogy egy gyros lesz a hölgynek, a társam pedig már hadonászni is kezd a pálcájával, hogy lehasítson némi húst a forgó toronyról.
- Kis adag, nagy adag? Hagyma, csípős mehet bele? - kérdezem arabokat megszégyenítő módon. - Más valamit kérsz? Itt fogyasztás, vagy elvitel? Négy sarló lesz, ha más nem! Aztán kapsz egy sorszámot, és szólok, ha átveheted a mellettem lévő pultnál - faggatom ki, majd tájékoztatom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Imádom ezt a tavat. Egyeseknek csak egy nagyobb pocsolya, de engem megannyi emlék köt hozzá, gyakorlatilag a gyerekkoromtól kezdve. Amikor Bogiék hosszabb időt töltenek itt, akkor mindig csapunk egy nagy nyári összejövetelt, elvagyunk, bandázunk, de persze hivatalosan nekem kell szemmel tartanom őket, hogy a szülők is nyugodtak legyenek, van velük egy idősebb, érettebb fiú is, aki vigyáz, ha baj van. Ez a valóságban érdekesen néz ki, de még senki nem törte ki a nyakát, és remélem ezúttal se fogja, ráadásul most csak ketten vagyunk. Az úszástól elfárad a karom, bár még tudnám élvezni a vizet. Tökéletes a vízhőmérséklet, ennek ellenére hamarabb kezd hűlni a kinti levegő, lévén a nyár végével egyre korábban sötétedik. Követem Bogit a partig, beletúrok a hajamba, és magam köré csavarom az agyonhasznált törölközőmet.
- Nem lehet mindig burgert enni, már rosszul vagyok tőle - fakadok ki. - De van a táskámban hot dog. Az majdnem olyan. Jó lesz? - elveszem a másik vizet, és iszok néhány kortyot. Aztán a kezébe nyomom az egyik hot dogot, és előszedem a ketchupot és mustárt is hozzá, hogy ízlés szerint tegyen rá belőle. Ami még mindig akad, az egy-egy adag krumpli, majd szagtalanítani is kell a táskámat.
- Van egy ígéretesnek tűnő lány. De ő egy kicsit barátságtalan a vendégekkel. És velünk is zárkózott. Majd beszélek vele. Te még mindig nem akarsz nálunk dolgozni? Keresnél pénzt. Nem olyan rossz ám a fizu - leülök mellé, és enni kezdek. Nem terveztem beszervezni, de ha már így felhozta...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Gréti zavarba hoz, basszus. Lehet, hogy a nap végére lettem ilyen érzékeny és ingerült, de érzem, ahogy elönt a kétségbeesés és a düh, amiért  egy ennyire evidens dolgot elfelejtek, mint a gyorskaja. Mégis, talán pont azért, mert minden nap ekörül mozgok, már természetesnek veszem, hogy van nálam, még bizony olyankor is, amikor nincs. Szomorú így látnom őt, és az alkohol hatására rá is játszik egy kicsit, hogy ennek én vagyok az oka. Elpirulok, lesütöm szemeim, és úgy lépek oda közelebb.
- Jaj, te... ha tudtam volna, hogy ekkora csalódást okozok. Majd valahogy kárpótollak - veregetem meg a vállát, aztán adok neki egy nagy ölelést, hogy egy kicsit jobban érezze magát. Ez minden, amit mondhatok. Utána úgy látom, a sör legalább jó kedvre deríti, mert siet is a többiekhez, hogy örömködjön egy sort. Hát, nem vagyok benne biztos, hogy holnap nem lesz fejfájása a másnaposságtól. Nekem dolgom van, meg hát megszoktam, hogy kevésbé ütöm magam ki a többieknél, valakinek ugye józannak is kell lennie, vagy hát amolyan csősz-szerep. Tudom, hogy nem szabadna, mert nem a tesóim, és már ők is nagyok ahhoz, hogy tudják, mi a jó, de mégis.
Dorián beszólására csak forgatom a szemem, megkapja még ő a kis bosszúm, amikor eljön az ideje. A többiek előtt jobb, ha nem égetem, pláne hogy ő a szervező. Teszek pár lépést a többiek felé, de nem hallom tisztán, miről beszélgetnek. Rómeó tűnik fel, aki az ártatlan bajkeverő hírében áll. Szegény gyerek elég szerencsétlen, mindig belekeveredik valamibe. Nagyon meglepődök, amikor a könyveit kezdi el hajigálni a tűzbe, és felsóhajtok, amint megmentik őt attól, hogy utánuk ugorjon. Ilyen hülyét... Szerencse, hogy nem kellett rákiabálnom, hogy fejezze be ezt a viselkedést, mert csak minket éget. Aztán persze Gréta sem tétlenkedik. Szegény megérdemelné, hogy rátaláljon a szerelem, de úgy tűnik, többszörösen szokott rossz ajtókon kopogtatni. Ezt persze nem mondhatom neki, lehet, hogy most is azért jut eszembe, mert már kivégzem az első üveget. Nyúlok is a másodikért, hiszen van bőven, s annyi még nem árt. Tök gyorsan lehúztam, azt hiszem megszomjaztam a nap végére.
- Sajnálom, hogy így alakult. Szerettem volna, ha ő mondja el neked... Remélem, megérted - tör ki belőlem, ahogy bűntudattól és zavartságtól vegyes arcommal újra Grétára nézek. Meglep a kérdése, kellemetlenül jön ki, hogy pont itt kérdez rá, amikor beindul a buli, de valószínűleg az alkohol hozza ki belőle. Teljesen megértem, jogos a felháborodása. Barátként nekem is szarul esne, ha nem szólnának időben valamiről. De... Nem akarok ebbe belefolyni, ezt nekik kell megbeszélniük. - Erre nem biztos, hogy kíváncsi voltam - nevetem el magam, amint oldódik a szorongásom. Fél szemmel őt nézem, vajon tényleg a dolgára megy-e, vagy csak poénkodott, mert nagyon durva, hogy ennyire kivetkőzik magából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Egy kicsit tartok attól, hogy nem fog kelleni neki a kaja, de aztán hamar megnyugszom a reakciójától. Jó is, hogy szóba hozza az evést, mert az úszástól nagyon hamar korogni kezd a gyomrom általában.
- Nincs mit - elkapom a pusziját a levegőben, majd a tenyeremet az arcomra helyezve jelképesen átvezetem azt a bőrömre. Kinyújtom a lábaimat, ölembe helyezve a hot dogot, ami eddig egy kissé satnya papírcsomagolásban hevert.
- Tudod, mi lett volna még jó bele? Pirított hagyma, meg egy kis uborka - hangzik el a kissé csalódott hangú megjegyzésem, miközben a rétegeket bontogatom ki. A szószok picike, egy adagos csomagolásban jöttek, rutinosan tépem fel őket, hogy aztán finom mozdulatokkal hullám-mintával díszítsem a virslit. Egyszerű, de nagyszerű étel egy utónyári beszélgetéshez.
- Megtanulnál mértéket tartani. Rád férne - pillantok rá hosszasan, szigorú tekintettel. - Hogy is mondják? A munka nemesít! Egy hónap, és teljesen új ember leszel. Egy jobb ember - nevetek fel a gondolaton. Hát, pedig valahol meg kell tanulnia, hogy a felnőtt életben vannak szabályok, és meghatározott rend szerint kell viselkednie. Hiába az egyik legjobb barátom, az étteremben nem kivételezhetnék vele. Lehet, emiatt tényleg szerencsés, hogy nem a csapatunk tagja, habár jól ismeri őket, és gyakran jár hozzánk haverkodni.
- Már kitettem, de ezek szerint lehet, hogy nem elég feltűnően. Pedig szerintem olyan klassz lett a poszter. Kár, hogy most nincs nálam mutatóban, régen mindig hordtam magammal a biztonság kedvéért - árulom el, és aggódni kezdek azon, hogy miért nem láthatta eddig, ha már tényleg teleszórtam egy párszor a tipikus környékbeli hirdetési felületeket. - De ha ezen felül megkérdezel ezt-azt, megköszönöm - teszem hozzá csámcsogva, mert közben már nagyban a hot dogomat eszem, óvatos mozdulatokkal.
- Ja, minden marha drága - válaszolok még az előzőre, de már a szemeimet forgatom. - Na, témánál vagyunk... Hát, először is, nem akarom, hogy a pénzemért szeressenek. Ami nincs is olyan sok, ugye. Mert hát, a család nagyban támogat,  a másik fele hitel, de ezt nem szoktam hangoztatni. Olyan sokan mondják mostanában, hogy kéne már, Doriánhoz képest egy pap vagyok. De nem is tudom, szerintem valamit rosszul csinálok - egymás közt vagyunk, így lehetek őszinte. Ficeregni kezdek a láthatóan kellemetlen témától, és Bogi tanácsát várom. - Mert amúgy neked most van valakid? Engedik egyáltalán? - azért biztos, ami biztos, visszakérdezek, csak hogy érezze a törődést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Ó, értem. Nos, nézd a jó oldalát, legalább kipróbálsz valami újat - tör ki belőlem egy kínos nevetés. - Viszont tényleg minden ötletet, építő jellegű kritikát szívesen fogadok. Igaz, hogy ha szokatlan is a hely számodra, attól még lehet jó. Ha más nem, az étel íze mindenképpen kárpótolni fog. Alapvetően a középosztályt céloztuk meg, azon belül is a fiatalokat, mert úgy mértem fel, hogy ezt a réteget éri meg kiszolgálni. Aztán majd az idő eldönti, meddig maradunk nyitva - érvelek, vagy már valósággal győzködök, ezt pontosan nem tudom megmondani a saját szemszögemből, de tény, hogy minden tőlem telhetőt bevetek, hogy az érkezett jómódú vendégem előtt kivágjam magam valahogyan. Lehet, hogy csak egy egyszerű alkalmazottnak tűnhetek a pénztár mögött álldogálva, de ebben a helyben rengeteg munkám van. Úgy érzem, bárkit meg akarok nyerni azért, hogy támogassa a vállalkozásomat. Főnixeket megirigylő harci szellem veszett el bennem.
- Tessék, itt van amúgy egy menü is, majd nézd meg jobban, ha van időd és kedved - nyomom a kezébe a laminált, többoldalas lapot az ajánlatokkal. A fenének kínlódtam itt az előbb fejből, noha sok minden már elfogyott így a nap végéhez közeledve.
- Azért valljuk be, Dorián sokkal sármosabb nálam. Én csak a teszt-verzió voltam a testvérek között - legyintek zavartan, amint elpirulok Zsolna bókjaira. A hasonlóság evidens, azt sokszor megkapjuk, de nem gondolom, hogy olyan hű de jól néznék ki, meg akkor sokkal nagyobb szerelmi életem lett volna már. Vagy csak én vagyok béna? Jaj... A munkára kellene koncentrálnom, csoda, hogy nem jön mögötte senki. Vagyis, felbukkan egy másodikos forma navinés, akit megpróbálok gyorsan fizettetni.
- Egy pillanat! - szakítom félbe Zsolnát, ha nem veszi zokon. Alig két perc se, hogy a sárga gyerek kikéri a hamburger menüjét, fizet, majd újra foglalkozni tudok a lánnyal. - Azta, két évig? Hogyhogy? Nem egy évre szoktak menni? - indítok rögtön ezzel. - És milyen volt? Üdv újra itt. Hmm, lehet, hogy ismerős vagy, de bevallom hősiesen, nekem se rémlik, hogy beszéltünk volna... - állapítom meg némi gondolkodást követően. Így már világos, miért csak most ismerem meg. Aztán bólogatok a kijelentéseire.
- Hát, ja - vonok vállat. Nincs itt semmi olyan, amiről ő beszél. - A név kötelez. Vagy hogy szokták mondani... - vonom meg a vállam újból, és most egy kínos mosoly is megjelenik az arcomon. Kikerekednek a szemeim a galleonoktól... Ennyivel ritkán fizetnek. Nagyot nyelek, tövig kihúzom a pénztárgép fiókját, és a pénzérmék csilingelve ugrándoznak a tenyerembe. Jó sok torony sarló, knút és miegyéb, hogy vissza tudjak neki adni. - Mindkét markod add - kezdeném a kezeibe önteni a visszajárót, ha engedi. Aztán adok egy sorszámot, és útjára engedem. - Köszönöm, megvagyunk. - törlöm meg a homlokomat a művelet után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Vannak beszállítóim, akik miatt nem szükséges minden hétvégén a piacon téblábolnom. Tudják, hogy nyitás előtt, vagy olykor zárás után, de jelenésük van a raktárbejáratnál, és a szerződésünk alapján zajlik a biznisz. Szempont is volt, hogy többnyire helyi termelőktől vásároljam az alapanyagokat, támogatva őket, meg minden. A piacra kikapcsolódni járok, nézelődni, élvezni a sajátos forgatagot, és inspirálódni. Például, ha új recepteten agyalok valamelyik hamburgerhez, és azt a titokzatos egyedi hozzávalót keresem. Volt már, hogy a suliban is ezt a feladatot kaptam. Aztán meg, ittlétem jelenlegi oka nem más, mint hogy anya helyett tudjam le a heti nagybevásárlást otthonra, mert a tesóim nem érnek rá, apa dolgozik, anya meg ugye ágynak esett az őszi nyavalyás időben. Szóval, kezemben egy fonott kosárka, alulról kockás kendő béleli, én meg tipegek a sorok között azon a sebességen, amin az idős boszorkányok engednek maguk mögött.
- Oh, szia! Hogy vagy? - hirtelen kapok oda a fejemmel, mert nem látom jönni Victoriát magam mellett, elveszek ilyenkor a tömegben. Egyszerűen annyi inger van körülöttem, hogy csak sodródom, és a következő pillanatban meg olyan, mintha a semmiből tűnt volna fel mellettem. Talán hoppanált? - Jaj, nincs mit. Nyugodtan szólj, ha kell a segítség. Gondolom nem egyszerű belezáródni a kastély dolgaiba - mindenkivel igyekszem segítőkész lenni, amennyire a kapacitásom engedi. A múltkor jegyzetet kért, megtettem, amit tudtam. Természetes, ha már évfolyamtársak vagyunk, tartsunk össze.
- Valami olyasmi. Igazából most otthonra vásárolok főleg a családnak. Te ezek szerint...? Gondolom, a teákat azért nem innen vásárolod - szúrom oda játékosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Gréta azt mondta, hogy nincs ellenére, ha az étteremben találkozunk. Kint hideg van, elhúzódott a zárás, a többiek még javában a konyhát takarítják. de nem sok vizet zavarnak, a csapat felét hamar el tudtam engedni. A vendégtér már ragyog, egy pálcaintéssel mozgásba lendült a seprű, a felmosórongy, mögöttük lebegett kissé billegve a horpadt fémvödör, a székek pedig két szemközti kivételével fejjel lefelé fordulva az asztal tetejére költöztek éjszakai álmukra. Ami megmaradt aznapról, és sajnos ki kellene dobni, abból meg tökéletes vacsora-alapanyag lesz két barátnak.
- Mit kérsz? Kiszolgállak, csak mondd meg, hogy mi kell a pultból, ami maradt - kínálom fel készségesen Grétának, amint megérkezik. Egy kicsit még sürgök-forgok, de kezdek megnyugodni, hogy nap vége van, lejárt a műszak, és innentől miénk a terep. Én zárok, a helyiségben kissé már félhomály van, a legtöbb fény a konyha, pult felől szűrődik be, de remélem ez nem zavarja majd. - Nekem jó a spagetti - árulom el, a hamburger megunhatatlan, de nem ehetem azt mindig. Veszek egy kis adag édesburgonyát is, meg finom spagettit egy tálba, a sajtot nem sajnálva megszórom, üdítőnek kólát választok a tálcámra, és már csak arra várok, hogy az ő rendelését is összekészítsem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Fú, tényleg, jól átfagytál - amikor összeér az arcunk, rajtam is végigfut a hideg egy pillanatra, így képzelem, ő mennyire fázhat. - Kiraboltál egy üzletet? - mutatok meglepetten a szatyraira, mert nem számítottam arra, hogy ennyi cuccal jelenik meg a megbeszélt találkozónkon. Egy pálcaintéssel szabaddá teszem a mellettünk lévő asztalt is. Eléggé ellustultam a takarítással, rámolással, amióta gyakorlott mágiahasználó vagyok, és ez leginkább az üzlet megnyitásával egyidejűleg történt, vagy hát ötödéves korára szerez annyi rutint valaki, hogy az ilyen jellegű bűbájok biztosan ne süljenek el balul. Szóval jelzem is neki, hogy ha gondolhatja, nyugodtan lepakolhatja oda a szatyrokat, nem biztos, hogy azok a földre valóak.
- Na, szép kis meghívás. Így nem sok kedvem lesz vendégnek menni hozzátok - válaszolok vissza játékosan. Aztán bólintok egyet, és neki is összeállítok egy tálca ugyanolyan rendelést. - Üdítő is legyen ugyanaz? - teszem fel a triviális kérdést, de hátha máshoz van kedve. Válasza függvényében véglegesítem a baráti rendelést, és külön-külön kiviszem magunknak a tálcát.
- Tessék, jó étvágyat - foglalok helyet vele szemben, és neki is látok a spagettinek. Nem nagy extra, de ma ez van. Nem hűlt ki, de mégiscsak nap vége van. Ingyen vacsorának megteszi. Én meg legalább nem a konkurencia zsebét tömöm. - Igen, de nem akarom túlvállalni magam. Nyugis ünnepeket szeretnék. Mondjuk a szilveszteren gondolkodtál már, hogy hol töltöd végül? - kérdezem meg, ha már eljátszottam a gondolattal.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Jaj, igen, nagyon tetszett a karácsonyi vásár, meg jókat koriztam mellette a pályán. Nagyon szeretem ilyenkor, hogy ennyiféle dolgot kapni. Kár, hogy minden évben egyre drágábban - teszem hozzá kissé húzott szájjal a végén, de alapvetően tök lelkes leszek a vásár gondolatától, mert eszembe jut az a sok szép emlék, amit egyedül vagy a barátaim társaságában töltöttem a tömegben. Segít átszellemülni karácsony előtt, már-már kötelező hagyomány odamenni. A családom elég nagy, így ajándékot venni mindenkinek nagy kihívás mind ötlet, mind anyagi szempontból. A legjobb barátoknak is persze szánok valami jópofaságot, általában vicces, tréfás apró cucclikra kell gondolni, de teljesen elfelejtettem, hogy ma jó alkalom lenne Grétának odaadni az övét, úgyhogy sikeresen otthon hagytam.
- Ja igen, mikor lesz pót-pót avató, beférek még? Sikerült kipakolnod mindent az új helyen? - érdeklődöm udvariasan. Még sosem költöztem, emiatt szerencsés vagyok, hogy ugyanoda születtem, ahol most is élek, de tudom, hogy ez egy borzasztóan nagy procedúra. Kár, hogy segíteni se értem rá, de hát mindent a vállalkozásért. Kérésének egy hangos beleegyezést követően eleget teszek, hozom a kért vizet az üdítő mellé, így helyet foglalunk és nekiállunk a vacsoránknak. A konyha is elcsendesedik hátul, beköszön a levitás srác, hogy távozik mára, én pedig integetek neki. Így már csak ketten maradunk Grétával a helyen.
- A végén még azt fogom hinni, hogy csak emiatt vagy velem jóban - sütöm le a szemeim, de nem gondolom teljesen komolyan, amit mondok. Az új ismeretségeknél persze nagy félelmem, de Gréta régi ismerős. - Örülök, hogy ízlik. Bár nem én főztem - nevetek fel. - Még én se tudom pontosan. Nyugalmat szeretnék, pihenni egy kicsit így év végén. Elég sűrű volt azért az időszak, a hajtás. Jó, hogy végre tudtunk egy kicsit kettesben is találkozni, nem könnyű ilyenkor összehozni a talit. Tényleg bocs a helyszínért, de itt is lehet jó hangulatot teremteni - kacsintok, majd folytatom az evést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Igazad van, jönnöd kellett volna. Na, majd legközelebb! - legyintek vigyorogva, hogy jobb kedvre derítsem, még ha tudom is róla, hogy ilyen apróságokon nem kapja fel a vizet. Túl régóta ismerjük egymást ahhoz. - Na, te meg ezek szerint Budanekeresdből hagytál ki... - könyökölök fel az asztalra, és megtámasztom a tenyeremmel a fejem, úgy nézek Grétára rosszallást erőltetve arcizmaimra. Elhiszem, hogy drága, sajnos mindennek felment az ára mostanában, nekem meg pont ekkor kellett vállalkozásba kezdeni, hát nagyon izgulok, hogy a gazdasági helyzet ne legyen rosszabb.
- Áh, hát tudod, hogy én nem verném szét a lakást, tudok vigyázni a környezetemre - dicsekszem, de közben arra célzok, hogy nem vagyok az a problémás vendég, nem kell tőlem tartani, ha meghívnak. Elhiszem, ha csak egy szűkebb avatást szeretne, nem akarom erőltetni a dolgot. De valamennyire azt is látom, hogy beindítottam a fantáziáját.
Amint megérzem kezének érintését a bőrömön, elvörösödik a fejem, és a tányéromat bámulva mosolyogni kezdek magam elé. Hirtelen meg se tudok szólalni. Egy pillanatra megfogom a kezét, gyengéden megszorítva azt, majd hirtelen elengedem és nevetni kezdek.
- Igyekszem, nem akarom, hogy miattam éhezz, így legalább megmarad a jó alakod - bókolok kedvességből. Grétával azért gyakran előfordul, hogy így játékosan húzzuk egymást. Nem gondolom komolyan, hogy ebbe bármit bele kellene látnom, mert akkor már biztosan történt volna köztünk ez-az, de hát ugye ilyenek a barátok.
- Okés, kérdezzük majd meg a többieket is, hogy ráérnek-e. Lehet, hogy még nálunk is tudunk lenni - vélekedek, majd folytatom az evést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Kedd este, amiben végül maradtunk. Szabadnapos, én is ráérek. A srácok már tudják, hogyan kell zárni az éttermet, nem lehetek ott mindig, amikor leszámolják a pénzt, de megbízom bennük annyira. Aprópöttyös ing, fekete farmernadrág, nem viszem túlzásba, de tény, hogy meg van fésülve a hajam, és a karácsonyra kapott parfüm is rajtam illatozik. Eltelt egy év, ideje kiértékelni a csapatot. Sokáig gondolkodtam, hogy Sadie esetében hogyan döntsek, s amit még nem tud, hogy továbbra is a türelmét kell kérjem, hogy a pénzügyi mérleget átlássam, de a benyomás már most nagyon fontos ahhoz, hogy február-március környékén néhány sarlóval magasabb órabérrel dolgozhasson. Szóval, azért van tétje ennek a találkozásnak. A másik meg, hogy kicsit jobban megismerjem őt. Azt hiszem legalábbis, hogy ennek indul. Kíváncsi vagyok rá, és másokkal is előfordul, hogy beülök valahova egy italra, semmi rendkívüli nincs ebben. Maximum az öltözék, és a pizzázó. Nem ülök még le, hanem a bejárat közelében toporgok, mert bunkóságnak tartanám, ha már az étlapot türelmetlenül böngészve köszönteném. De már napok óta agyalok azon, hogy milyen pizzát egyek. Fokhagymásat, hagymásat, duplán csípőset? Mi illene erre az alkalomra? Esetleg szardínia? Ha van egyáltalán olyan...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Sokan kedvelnek, barátságos, szerethető figurának tartanak, ezért a nyilvános és kevésbé nyilvános eseményeken is gyakran feltűnök. Tényleg gondolkodnom kell egy kicsit, hogy olyan neveket tudjak mondani, akikkel rosszban vagyok. Lehet, hogy a viszonylagos népszerűségem miatt lettek irigyeim, de ellenségeim meg egyáltalán nem tudok arról, hogy lennének. Úgyhogy a bulik, összejövetelek világa ismerős terep számomra. De van egy szűkebb mag. A gyerekkori, a hosszúra nyúló barátságok, családi ismertségek, valami mélyebb, különleges kategória. Gréta ide tartozik, mert különösen jólesik, hogy számol velem, számíthatok rá, támaszkodhatok rá. Ő nem csak egy felszínes barát, tudom, hogy szinte bármit elmondhatok neki, és gyakran jár a fejemben.
- Köszönöm - mosolyodom el, miközben egymás kezét fogjuk. - Hát, akkor még szerencse, hogy most is csak kettesben vagyunk - nincs lárma, semmi zavaró tényező. Ha nem szeretne tömeget, a mi házunk is jó választás, bár Panka szülinapi bulija bizonyította, hogy az a "csak még őt hívjuk meg" logika, ha szelektálni is igyekeztünk, egész népes vendégsereget eredményezett. - Azta, csináljuk! Ez tök jó ötlet. Adjak köténykét? - ajánlkozom, miközben felállok a székből, és a konyha felé kezdem venni az irányt. Szerencsére akad szabad lábas, amiben elkészíthetjük a forralt bort. - Nincs mit. Mármint hogy érted? A suli kapcsán, hát... be akarom fejezni persze, de még van időm gondolkodni, hogy utána mi lesz. Jól jön a papír ahhoz, amit dolgozom. De nem tudom, hogy tényleg ez-e az utam, vagy tanuljak-e mellé majd valami mást. Igazából ilyenen még nem gondolkodtam - merengek el, de a kezem a rutinnak hála tudja a dolgát, pakolgat a tűzhely körül, és elrendez a pulton a szükséges eszközökből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Nálam sosincs megállás, szeretek emberek között lenni. De átérzem, hogy néha jó egyedül - vonok vállat a megjegyzésére. Azt mondjuk megértem, hogy az ünnepi időszak a rohanásról szól, és ilyenkor tényleg kiég az ember, mert még nekünk a tanulás is közrejátszik, de sodródom az árral, beszippant a vásárok hangulata, a karácsonyi illatok, s miegymás. A burgerezőben egyre több szerelmespár tűnik fel, vagy a szünet előtt még baráti ebédre-vacsorára ülnek össze a vonatindulás előtt. Aki meg itt marad, nos... Válogathat ünnepi akcióink közül.
- Jövőre talán felveszem az itallapra a forralt bort szezonálisan - vetem fel hangosan az ötletet. - Cukrot? Jaj, micsoda szétszórtság... Én nem ilyennek ismerlek. Hát hogy lenne itt cukor, nézz csak szét, ez egy étterem konyhája - fordulok körbe csipkelődő, elváltoztatott hangon, drámai stílust színlelve. Csatlakoznom kéne a színjátszósokhoz. Amúgy aztán már vigyorgok is, lábasokat veszek elő, egy zsák cukrot, mert itt minden alapanyag rendelkezésre áll, begyújtok és rárakom az egyik szabad főzőlapra a vizet. - A mértéket tudod? - úgy nézek rá, mintha teljesen tanácstalan lennék, de azért nem kell engem félteni. Nem először csinálok, voltam már összejöveteleken, anya is elmutogatta a konyhában pont azért, hogy ha gyűlik a rokonság, házi készítésű finomsággal várjuk. Meg hát, a szakirányom is megköveteli, hogy értsek ehhez-ahhoz a konyhában, hát még hogy vállalkozó is vagyok. De nem tudom, miből milyen arányban issza szívesen.
- Hm, ez egy nehéz téma - vakargatom meg a fejem. - Gyógyítástudományi Karra mennél? Vagy teljesen máshoz lenne kedved? Elvégre nemsokára végzünk... Vagy elment olyan, aki hiányzik? - nem teljesen értem, mire céloz. Aztán éles témaváltás a kés. Pont, amennyire a valóságban. - Na, remélem nem akarsz megtámadni - nevetek, majd odaadom a gyümölcsvágáshoz ideálisat a közelből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Megérkezik. Na, így még nem láttam seprűn ülni! Jó is, hogy új oldaláról ismerem meg. A jelvény se fityeg rajta, legalább elvonatkoztathatok attól, hogy egy prefektussal van találkozóm. Köszönök neki, légpuszi. Amint megválik a kabátjától, előzékenyen segítek felakasztani a közeli fogasra. Szerintem itt is tesznek rá lopásgátlót, vagy a faluvárosban azért a tolvaj fazonok még nem özönlöttek be annyira, mint Pestseholsén, hát még az aurorokat is kemény fából faragták. Meg egyébként se akarok én olyan messze ülni, a fal mellett preferálok egy csendes, kétszemélyes asztalt, amilyet foglaltam a nevemre, s itt helyet is foglalunk, a pizzéria jellegzetesen sárga színtengerében.
- Köszi, hogy eljöttél - szögezem le gyorsan hálámat felé, és kezembe veszem az étlapot. - Mit együnk, mit igyunk? Alkoholról lehessen szó? - szakmai ártalom, hogy a rendelésen kattog az agyam, és igencsak nagy koncentráció kell ahhoz, hogy most a pult túloldalán gondolkodjak, ne a pincér narrációjába kezdjek bele. Hát, azért a vendéglátó szakirányom befigyel, mert kritikus vagyok minden részletre. Csak úgy lesem a tippeket, amiket eltanulhatok, vagy a rossz példát, ha éppen kiszúrom. Azért a Félszemű Kukorica jó hely, szerettem. Volt, hogy a szülinapomat is ünnepeltük itt.
- Amúgy rendkívül csinos vagy ma. Nem is tudtam, hogy ilyen ruhákat is rejt a szekrényed - vagy ládád, fene tudja, miben tárolja őket. Muszáj megjegyeznem, de nem akarok tolakodó se lenni. Másrészt emlékeztetnem kell magam, hogy a beosztottam. - Mizu? - tudom, hogy magától nem nagyon fogja megkérdezni, ezért megteszem én az első lépést, de közben nem rá, hanem a választékra nézek. Végre válogathatok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Neked se ártana megszokni, hogy el tudd majd viselni a pácienseket. Többek között engem - vágok vissza komiszan. Nem csoda, hogy elismer társasági emberként, jólesik a megerősítés amúgy is. Meg úgy tényleg a családból hozom ezt. Lehet, hogy hármunk közül én vagyok a nyugodtabb típus, de a két fiatalabbik energiabomba Jankovits gondoskodik arról, hogy az én adrenalin adagom is napi szinten pótolva legyen.
- Hát, a fantázianevek kitalálásában majd segíthetnél... De egyelőre a beszállító megtalálása sem lesz kis feladat. Csak félek, hogy inkább a karácsonyi vásár vinné el a forgalmat. Fokozatosan kell bevezetnem a terméket - vakargatom meg a vállam. Egészen menő stratégiát futtattam végig az agyamban, vagy legalábbis logikusan végig gondoltam, hogy miként menne végbe a megvalósítás. Hát, tényleg van rá majdnem egy évem, úgyhogy igazából miért ne.
- Ehm, ez egy kicsit ilyen túltolt feministának hangzott, vagy mit kell pakolni és hova? - kacsintok. - Azért nem fogom hagyni, hogy végig te diktálj! - jelentem ki büszkén, szórakozottan. - Tudod, ez valahol az én konyhám, és csak nem szeretném, ha más nyúlkálna benne, ilyen egyszerű az oka - fedem fel segítőkészségem valódi titkát. Nem teljesen igaz, mert az eszközök közösek, sokan használják itt a csapatban, de azért azt mégse kellene hagynom, hogy pont Grétát dolgoztassam. Meg valami rémlik még, hogy ellenőrzések, előírások, azért itt nem biztos, hogy ezt teljesen legálisan csinálom, de ez van.
- Aha-aha, persze, megoldom. Valld be, hogy csak szeretted volna látni, ahogy dolgoztathatsz - kekeckedem tovább, de a hangom teljesen barátságos marad, sőt. Elvigyorodom, és már teszem is bele a tűzre helyezett lábasba a kimért cukrot, fahéjat és szegfűt. Jobb előbb, hogy kicsit az ízek jobban kioldódjanak. De ez csak az én trükköm.
- Hm, jól hangzik, biztos sok lehetőséged is lesz utána vele. Szerintem, ha beszámítod a mesterképzést itt, és előbb ezt letudod, akkor lesz időd utolérni a barátaid az egyetemen, és könnyebben veszed az ottani akadályokat is majd. Végül is van időd, ja... Gondolom következő tanévre tudod eldönteni - próbálok valami okosat tanácsolni neki, de hülyeséget pláne nem akarok. Ezt ő tudja jól, nem én. Nekem a gyógyítás egy nagyon nehéz terület, minden tiszteletem azoké, akiknek megy. Sokat kell tanulniuk, naagyon.
- Ja igen, máris! Igazi helyi kötényt kapsz, jelképesen a Bogoly Burger konyhai specialistájának fogadlak, de csak ma estére! - emelem fel a mutatóujjam, majd elsietek a kötényért. Intek Grétának, hogy forduljon meg, és ha nem ellenkezik, akkor közelebb lépek hozzá, majd hátulról gyengéd, de rutinos mozdulatokkal ráadom a munkaruhát, aztán lassan végig mérem őt a tekintetemmel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Ritka, hogy így csillogjon egy lány szeme az alkohol szó hallatán. Kíváncsi vagyok, rá hogy hat az ilyen ital, mert elnézve szegényt, néha jót tenne neki a lazítás. Olyan kis merev, karót nyelt tud lenni néha, a Rellon pincéjének dohos, hűvös levegője, na meg a kevés napsütés lehet az oka. Sajnálom őt amiatt, hogy nem valamelyik toronyba került, ott sokkal jobb a levegő, meg a kilátásban is sokat lehet gyönyörködni.
- Hát, még nem nagyon ittam itt. Sör biztosan van, esetleg valami töményebbet is fogyasztanál? - lapozgatom ujjaim között az oldalakat hevesen, lelkesen. A söröket látom, vajsör, meg körülbelül minden olyan, amit a csárdában is kapni, de a pizza mellé nem tudom, mi dukál. Koktél? Elegáns.
- Vannak még desszertek, rágcsák, de pizzáról tudok én is. Csak hogy milyet. Voltál már itt amúgy? Én elég sokszor, szóval tudok ajánlani, ha szeretnél. Mi az, amit nem eszel hozzávaló? - érdeklődöm a lehető legsegítőkészebb hangon. Tényleg olyan lehetek, mint a helyi idegenvezető, vagy mindenki óvó bátyja, aki mindenről is gondoskodik.
Belesüppedek a székbe, nyelek egyet, miközben pislogok egy nagyot. Sadie csinos, de még szerencse, hogy nem valami kivágott ruhát vett fel, így amint előrehajol, nem villan ki semmi olyan, ami a tekintetem mágnesként odavonzaná. Marad hát a szalvéta dekoráció fürkészése szemérmesen, amíg hallgatom, hogy mi újság vele mostanában.
- Áh, szegény. De mitől vagy ilyen elfoglalt mostanában? - ez pont annyira egyenes kérdés, amit már soknak gondolhat, de nem gondolom végig, amikor rákérdezek. Az biztos, hogy van ideje a munkán kívül is, a beosztása nagyjából rémlik előttem. - Remélem, hogy a mai nap kellemes lesz így számodra - jegyzem meg a végén kedvesen. Pincérünk is megérkezik, akitől kérek magunknak tequila sunriset, ha van, ha nincs akkor a vajsör is jó, s pásztorpite pizzát társítok hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Gondolkodóba ejt a kérdése. Látszik rajtam, hogy járni kezdenek a fogaskerekek a fejemben. Na de persze csak hülyéskedem, hiszen Grétát alázatosnak, végtelenül kedvesnek és türelmesnek ismerem velem szemben, ezért nem félek attól, hogy rosszul bánna velem.
- Hát, nem hiszem, hogy félnivalóm lenne a kezeid alatt. De ha bizonytalan vagy, inkább hívj be magad mellé egy tapasztaltabb gyógyítót is az elején. Majd leszek a kísérleti nyulad - viccelődöm tovább, és amilyen élénk a fantáziám, már előttem is van a jelenet.
- Ja, főleg amióta város lettünk, és felpörgött itt az élet. De majd segítesz. Ugye a törzsvendégem maradsz? - kérlelem, szintén nem túl komoly hangon. Szerencsére a számok azt igazolják, hogy ha nem is milliomosként járom az utcákat, a burgerezőmnek még van létjogosultsága egy ideig, és nem kell attól tartani, hogy lehúzzuk a rolót.
Feltartott kezekkel jelzem, hogy megadom magam, miközben elnevetem magam. Lehet, hogy kicsit szemtelen vagyok, de Gréta mellett úgy érzem, hogy nem kell tartanom a megítélésemtől, pontosan tudja, hogy ilyenkor nem kell komolyan venni, és mindketten egy kicsit elengedhetjük magunkat ebben az egyébként kapkodós időszakban. Bólogatok, remélve, hogy eleget tehetek a kérésének, és hamarosan elkészíthetem a finom forralt bort.
- Még nem is ittunk, de már úgy viselkedünk, mint a részegek - állapítom meg vidáman. Mi lesz még itt... - Na, vágd csak fel a narancsot és a citromot - szólok még oda végül, aztán a kötényt adom rá, de mielőtt megkötném, a bort is felteszem forrni.
Sokszor csináltam ilyet, így most sem ügyetlenkedem. A kezem tudja a dolgát, pillanatok alatt megkötöm neki a kötényt.
- Nem túl szoros? - kérdezem meg félve, ahogy a szemeibe nézek, és elmosolyodom.  - Persze, téged bármikor. Szerintem jól mutatnál itt, és hasznos csapattag lennél - ezt habozás nélkül jelentem ki neki, miután végigmértem, mert ismerem őt annyira, de nem biztos, hogy jó ötlet az egyik legjobb barátodat alkalmazni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Pálinka? - kérdezek vissza anélkül, hogy látványosan megmosolyognám a kiejtését. Aranyos, ahogy próbálkozik, és meglepő, hogy még nem tanulta meg helyesen kimondani, mert hát tuti, hogy minden buliban agyba-főbe kínálgatják a magyar berkekben. - Még nem kóstoltad? Hogyhogy? - döbbenek meg, legalábbis a bizonytalanságából erre következtetek. Megvakarom a tarkómat, és gondolkodni kezdek, mennyire is lenne jó ötlet rögtön azzal indítani. De hát végül is, hiába menne éhgyomorra, olyan sokáig nem maradna egymagában, pontosabban a forró pizza érkezéséig.
- Hát, az ugye elég erős, ugye tudod? Bírod az ilyet, biztos vagy benne? - nem akarom megijeszteni, sokkal inkább megóvni a csalódástól, még ha tudom is, hogy őt kemény fából faragták, talpraesett csajszi. Ha pedig úgy dönt, hogy igen, akkor ez egy tökéletes alkalom arra, hogy túlessen a tűzkeresztségen. A sörre csak bólogatok, mert az nekem is fekszik.
- Ja, igen... - sütöm le a szemem kissé bűnbánóan, amiért ezek szerint én is tehetek egy kicsit arról, hogy sűrűek a napjai. Vagyis várjunk, hát mindenki pénzből él, rá volt szorulva gondolom, ha elvállalta, szóval lehet, nem is kéne rosszul éreznem magam emiatt? - Régi szép idők. Egyébként hogy mennek eddig a tárgyak? Melyiket szereted, nem szereted? Vagy a tanárokról mi a véleményed? Most már talán eltelt annyi idő, hogy össze tudd hasonlítani a Roxforttal - alig várom, hogy ezt jobban kifejtse, ha szeretné, mert ilyenekre mindig kíváncsi vagyok. Emlékszem amúgy a VAV előtti időszakra. Mintha csak tegnap lett volna. Sokkal többfelé kellett koncentrálnom, nem is volt egyszerű. Közben megmozdul valami odalent, akarom mondani a lába mintha az enyémhez érne, de először azt hiszem, hogy csak a szék az. Egy ujjnyival hátrébb húzom a lábaim, hogy ne legyen ciki. Biztosan véletlen.
- A hölgynek pedig szintén pásztorpite pizza, egy korsó vajsör, ééés kérnénk még két pohár szilvapálinkát is - kacsintok, mert hát ha más nem, pult alól ide tudnak teremteni. Innentől fogva várjuk, hogy elkészüljön, ki is kezdik pakolászni az evőeszközöket. Szerintem nem tart sokáig, pláne ha mágiát is használnak, de a konyhájukba sajnos tilos a belépés. Addig is Sadie-n pihentetem a szemem, és azon gondolkodom, mit kérdezzek még.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Egy pillanatra láthatja rajtam, hogy komoly gondolkodóba esem a kijelentésén. Arcizmaim megfeszülnek, szemeim kétségbeesetten hallgatják a választ, de nagy kő esik le a szívemről, mikor kiderült, hogy csak viccel. Persze a lelkem mélyén nem nyugszom meg teljesen, aminek hangot is adok. Mégis, szeretném, ha tényleg a legjobbnak gondolnák az emberek a helyet, árban és minőségben egyaránt.
- Na, ezt most biztos csak azért mondod, mert ismersz. Maradj mindig őszinte - keresem a kifogásokat megilletődve, majd látom el őt tanáccsal.
- Kinéznéd belőlem, hogy valami rosszban sántikálok? - pislogok rá angyali tekintettel. Most, hogy így bogarat ültet a fülembe, a fantáziám elszabadul, de az is lehet, hogy csak a forrni készülő bor gőze csapja meg az orromat. Mondjuk ahhoz még korán van. Bevallom, általában én voltam a jó gyerek a családban, de nyilván van sötét oldalam, vaj a fülem mögött. Leginkább akkor, amikor Doriánnak kellett például falaznom, vagy az ügyeit eltussolnom. Mosolyogva nézem, ahogy vágja a gyümölcsöket, szerintem ügyesen dolgozna nálunk. Érzek egy kis mentegetőzést a szavában, mintha nem lenne elég önbizalma.
- Valóban? De hát... ez kicsit olyan, mint a gyógynövénytan és a bájitaltan keveréke, azt meg nem tanították a gyógyítóknak alaposan? - kérdezem enyhén számon kérően. - Egyébként meg ne aggódj, van tűzgátló bűbájunk, de ne akard kipróbálni - kacsintok, mert hát akkor úszna minden, akár egy mugli öntözőrendszer.
Gréta jelzésére odamegyek a forrásban lévő edényhez.
- Remélem, jók lesznek az arányok... - öntöm össze izgatottan a két edény tartalmát egy szűrést követően, és a gyümölcskarikákat lehetőség szerint közösen belehelyezve pár percig még forrni hagyom, a szabaddá vált edényt pedig egy pálcaintéssel a tisztítóba küldöm. - Azt hiszem, készen lesz. Hűlnie kell, addig kereshetünk valami cuki bögrét, mit szólsz? - ajánlom fel, hogy elsétáljunk a szekrények közé.