Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.

A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.

Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=863678#post863678][b]William Martin Krise - 2023.04.26. 15:58[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=863679#post863679][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.26. 16:05[/b][/url]

Az egész testem megfeszül, ahogy a kérdés elhangzik, és tiltakozik, sőt, mi több azt követeli, hogy fussak. Hogy meneküljek, ne válaszoljak, ne nézzek hátra. Ne csináljak és ne menjek tovább az úton. Megriaszt az érzés, ahogy nem érzek bizalmat, ahogy nem érzem helyesnek az egészet. Will a bátyám, miért érzek mégis rosszat? Azt szerettem volna, hogy másként gondolkozzon, és most, amikor itt a lehetőség, mégsem érzem, hogy meg akarom ragadni.
- Valaki?
Kérdezek vissza zavartan, mert ezt érthette bárhogy. Azt, hogy én egy félemód értelmezem pontosan tudom, hogy nem vehetem alapul, annyira nem vagyok ostoba. Nem, ő túl fontos nekem már most. Még akkor is, ha sosem lesz más, mint ez az érzés. De ez olyan jó, olyan bizsergető, olyan felfoghatatlan. Ezt nem adhatom oda neki, vagy bárki másnak. Ez a miénk, kettőnkké.
- Cielito?
A becézés megborzongat, de most nem a jó értelemben, mert én bármennyire is vigyázni szeretnék, olyan, mintha Will a vesémbe látna, és ez nagyon nem tetszik, nagyon nem. Fuss Esther, fuss. Mégis, ott maradok, és rezzenéstelen arccal vonom meg a vállaimat. Légy olyan, mint mindig, a tökéletes kis hercegnő.
- Fogalmam sincs. Nate nem hiszem, bár nem tudom, most, hogy itt van, talán az ő gondolkodása is formálódik.
Bár jobban hiszem azt, hogy a nagyi küldte ide, mint, hogy ez lenne a célja.
- Gittát nem szeretném belekeverni, hiszen ő tényleg szereti a balettot, neki ez az álma. Ezért jöttem hozzád. Hogy te esetleg támogatnál-e, ha önálló életet szeretnék élni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=863680#post863680][b]William Martin Krise - 2023.04.26. 16:17[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=863684#post863684][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.26. 19:26[/b][/url]

Bosszantó, amikor valaki nem válaszol a kérdésedre, még rosszabb, ha kettőt hagy figyelmen kívül, főleg, ha az egyik spanyol szó. Tudom, hogy spanyol, és érzem, ahogy az egész mellkasom összeszorul, mint azokban a szoros fűzőkben, amikkel a nagymama próbált még vékonyabbá tenni. Hát ez jár annak, aki boldog és szabad akar lenni. Megfullad, mielőtt megtehetné. Érzem, ahogy a szívem lassan meghasad,mert nem akarom, hogy tudják, nem akarom, hogy hozzáférjenek. Nem. Miért mondtál éppen spanyol szót, William? Miért?
- Támogatnál? Tényleg?
Egy pillanat az egész, ahogy a csüggedésből öröm lesz. Olyan öröm, ami könnyet fakaszt, és nem érdekel, hogy ki lát és ki nem, felkelve szinte Will nyakába ugrok, ahogy sírva-nevetve átölelem őt. Talán most először érintés meg, de ez intenzív és őszinte.
- Köszönöm! Köszönöm! Nem leszek hálátlan, ígérem. Segítek, hogy boldogabb életed legyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=863685#post863685][b]William Martin Krise - 2023.04.26. 19:50[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=863694#post863694][b]Esther Rebecca Krise - 2023.04.26. 21:54[/b][/url]

Tudom, hogy ez furcsa neki, nekem is az, nem jellemző rám, hogy ennyire heves legyek, sem az, hogy ennyi érzelem kibontakozzon rajtam. De szabad akarok lenni, azt tenni és azzal, amit csak akarok, és olyan életet élni, amiben boldog vagyok, ő pedig támogatna.
- Sajnálom, egy kicsit heves voltam.
Lépek el tőle, és ezzel együtt megakad a szemem az órán, amit már régen néznem kellett volna, de annyira lefoglalt ez a beszélgetés.
- Mennem kell! Sajnálom, de megígértem, hogy ma kétszer annyit gyakorolok, és máris elkéstem. Rohannom kell, de nagyon szépen köszönöm, igazán Will. Holnap megyek Adélhoz!
Ígérem meg neki vidáman, miközben gyorsan összeszedem a cuccaimat, hogy elinduhassak. A zsebkendőt menet közben veszem elő, és még jó, hogy fúj a szél, rá tudom fogni a kirohanásom eredményét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=863696#post863696][b]William Martin Krise - 2023.04.26. 22:08[/b][/url]

Esther végül elengedi őt, ő pedig zavart mozdulatokkal húzza a helyére a pulóverét. Nincs kifejezett problémája az érintéssel, sőt - csak a lány váratlan hevessége és a gesztus publikussága az, ami összezavarja. Megeshet persze, hogy a húga mindig is ilyen volt, hiszen emlékszik rá, kicsiként is milyen odaadó és ártatlan szófogadással tette, amire kényszerítették. Tényleg bájos. Adél és Júlia sokat tanulhatna tőle.
   -  Semmi gond - válaszol egy könnyed, kínos nevetéssel kiegészítve. A hajába túr, fél kézzel visszakönyököl az asztalra -. Majd beszélünk úgyis. Have fun.

Esther kapkodva szedelőzködik, hamarosan pedig az ajtó fölötti csengő vidám zaja jelzi a távozását. Ő néhány pillanatig melankolikusan támasztja az arcát az asztalon, majd a tekintete letéved a lány hátrahagyott, szinte érintetlen salátájára. Segítek, hogy boldog életed legyen.
Hiszen nézz rám, William, boldog vagyok.
Lomhán nyúl a zsebébe ás húzza elő a telefonját. Röviden ütögeti a kijelzőt, az arcát még mindig az asztalon támasztva emeli a füléhez és hallgatja az ütemes búgást, amit hamarosan recsegő zaj, majd pedig egy udvarias férfi hang szakít meg.
   -  Will. Will Krise - megemelkedik a padon, előre nyúl, a lány tányérjából kihalászik egy koktélparadicsomot. - A nagyanyámmal akarok beszélni. Lehetőleg személyesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=864052#post864052][b]Jankovits Dávid - 2023.05.13. 01:38[/b][/url]

Ma interjúm lesz! Komolyan, mint a filmekben... Inget húztam, halványlilát, mert ez volt otthon vasaltan, de a nyakkendőt már túlzásnak éreztem volna hozzá, úgyhogy az a ruhásszekrényben maradt. Nagyon izgatott vagyok, elvégre nem hiába plakátoltam körbe a sulit és a fél falut, akarom mondani várost, de nekem falu marad, mégiscsak itt nőttem fel. Szóval, majd kiugrottam a bőrömből, amikor elkezdtek jelentkezgetni a diákok. A legtöbbeket persze a piszkos anyagiak érdekelték. Ilyen szempontból féltem, hogy fel tudom-e venni a versenyt a többi vendéglátóhellyel. Biztosan többeknek ez volt az ok, amiért végül mégsem fixáltunk le beszélgetést, de a mostani egy ilyen alkalom. Ráadásul futárnak, ha jól tudom! Eldöntöttem már korábban, hogy laza és vicces főnök leszek, akit szeretnek az alkalmazottai, úgyhogy nem akarok túl nagy feneket a dolognak, mégiscsak diák vagyok még én magam is, pontosan tudom, milyen elképzelései lehetnek valakinek.
Délelőtt, nyitásra várom a bátor nekifutót, akiről annyit tudok, hogy alattam jár a Bagolykőben, de bevallom hősiesen, nem emlékszem rá, hogy beszéltünk volna korábban, vagy hogy egyáltalán a kastélyban volt-e. Lehet, hogy már túl nagy köztünk a korkülönbség, vagy csak szétszórt vagyok, és már képtelenség ennyi mindent fejben tartanom... Ez van. Amúgy azért esett erre az időpontra a választásom, mert ilyenkor még általában nincs nagy tumultus, az ugye az ebéd- és vacsoraidők. Egy igazi főnök biztosan hátul, a személyzeti helyiségben megbújva várná a jelentkezőt, akinek először oda kéne menni az egyik alkalmazotthoz, hogy jelezzen, majd kötelezően váratnánk öt percig legalább, hogy teszteljük az idegeit, de én még ezt is másképp akarom csinálni, jó nekem leülni az egyik pulthoz közeli asztalnál, s mialatt várok, az étteremmel kapcsolatos iratokat lapozgatom át ujjaimmal, na meg van nálam egy előzetesen kapott önéletrajzféle is, de az majd később.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=864065#post864065][b]Sadie Sallow - 2023.05.14. 17:08[/b][/url]

Kezdjük ott, hogy eleve nem akartam ebbe az országba jönni, pláne ebben az iskolában tanulni. De ha mindez nem lenne elég, nagybátyám még arra is kötelezett, hogy munkát keressek, mondván neki nincs kitömve a párnája úgy pénzzel, mint a szüleimnek, szóval ne is várjam el, hogy majd eltart, és a saját pénzén veszi meg a lányos hülyeségeimet. Plusz jobb is, ha lekötöm magam a szabadidőmben, hátha nem lesz időm egy "újabb baromságra".
Tudom persze, hogy őt is megrázta, ami történt, és gondolkodás nélkül megengedte, hogy hozzáköltözzek, de egy szép szót, vagy egy ölelést nem kaptam tőle. Ő másként fejezte ki, ha törődött valakivel, de egy külső szemlélődő biztosan nem mondta volna meg, hogy én vagyok a kedvence.
Szóval épp egy állásinterjúra tartok, hosszúra nyújtott léptekkel a mindenki által csak faluként emlegetett városka irányába. Az iskolai talárt szövetkabátra cseréltem, hajam kontyba kötöttem, hogy ne lógjon arcomba, és igyekszem a megvető pillantásaimat az úton letudni, hogy leendő főnököm előtt - aki amúgy szintén diák, csak pár évfolyammal felettem jár - már jó képet mutatni. Még mosolyognom is kell majd, emlékeztetem magam kelletlenül.
Semmi kedvem futárkodni, és más emberekkel találkozni, de repülni szeretek, a véremben van a seprűlovaglás, és ha pénzt is kapok érte, hát legyen. Ha ezért mosolyogni kell és jópofizni, akkor mutogatom a fogaim és szívélyes leszek, mint egy lakáj.
Amint benyitok az étterembe, rövid nézelődést követően észre is veszem a látszólag nem tananyagot bújó, és ételt nem fogyasztó srácot, akinek ránézésre Dávid feje van. Odalépdelek mellé, és megköszörülöm a torkom, hacsak nem néz fel előbb.
- Helló, Sadie Sallow vagyok, állásinterjúra érkeztem. - Furcsának, szokatlannak érzem hosszú hetek után a mosolyt arcomon, de igyekszem fenntartani minden ellenérzésem dacára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=864095#post864095][b]Jankovits Dávid - 2023.05.16. 10:58[/b][/url]

Belemerülök az olvasásba, mintha attól félnék, hogy ha a lány érkezését várnám, megölne az unalom. Valamit mindig muszáj csinálnom. Szeretem lekötni a figyelmem, vagy minden más vonja el anélkül, hogy ebbe beleszólásom lenne. Ezen igazából még nem gondolkodtam eleget. Ezúttal sem tudok, ugyanis felbukkan Sadie, meglepetten konstatálom, hogy már az orrom előtt áll, mosolyog. Vidáman nézek végig rajta, visszamosolygok.
- Nahát, itt is vagy, nagyszerű! - örömködöm hangosan is. - Igen, tudom. Mondjuk... izé... őőő... - gyorsan körbeforgatom a fejem, de mivel vendégek is bármikor jöhetnek, meg a konyha is kicsit hangos innen, jobbnak látom nyugodtabb körülmények között lefolytatni az interjút. - Tudod mit? Gyere - pattanok fel hosszas habozás után, s még a doksikat is az asztalon hagyom először, úgy fordulok csak vissza értük szórakozottan. Szabad kezemmel intek, hogy kövessen hátra, a pult melletti szűk folyosón, mely mentén mindenféle doboz sorakozik, mígnem megérkezünk a személyzeti helyiséghez, pontosabban a zugomhoz. Nagyon kicsi, egy ember is alig fér el normálisan, nemhogy kettő, mert csak egy szekrény, széf, asztal és szék tartozik hozzá.
- Itt talán kényelmesebb - jegyzem meg, bár a nézésem kissé bizonytalanná válik, miután hangosan is kimondtam. - Kérsz vizet, kávét esetleg? Hozok neked egy széket, pillanat - futok el az egyik előkészítőből leselejtezett iskolaszékért, amit beimádkozom valahogy a sajátoméval szemben úgy, hogy nagyjából fél méternyi hely legyen azért köztünk. Újból intek, hogy foglaljon helyet, előtte én küzdöm be magam, s amikor megvagyunk, a papírkát magam előtt tartva, tollam benyomva megköszörülöm a torkom.
- Köszönöm, hogy eljöttél. Bele is vágnék, ha nem gond. Az első, és legfontosabb kérdésem az lenne, hogy voltál-e már nálunk, kóstoltad-e a kajánkat, és ha igen, mit gondolsz róla, vagy mit hallottál esetleg másoktól? - dőlök előre kíváncsian.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=864107#post864107][b]Sadie Sallow - 2023.05.17. 18:13[/b][/url]

Fogalmam sincs, mire számítottam, hol fog zajlani a kérdezz-felelek, de ha tippelnem kellett volna, a vendégtér, vagy egy ablakos, jókora asztallal - melyen családi fotók sorakoznak - felszerelt iroda lett volna az első kettő, ami eszembe jut, és nem egy seprűtároló méreteit idéző kis lyuk.
Leendő főnököm láthatóan megörül nekem, és bár ugyan nekem is ez volt az első állásinterjúm, de úgy tippelem, ő sincs még túl sokon túl, vagy nálam is tehetségesebben tudja a lelkesedést megjátszani. Int, hogy kövessem, majdnem elhagyja minden cuccát, úgy tűnik, mint aki nincs egészen a helyzet magaslatán. Aztán persze lehet, hogy csak barátságos benyomást igyekszik kelteni, hogy ne feszengjek. De ha ez volt a cél, akkor a helyiséggel, ahova beinvitál, kissé mást hatást ér el.
Még gyorsan elszalad egy székért, hogy hellyel kínálhasson, én pedig kissé kelletlenül elfogadom. Nem tudom, hogy komolyan gondolta-e, hogy "kényelmesebbnek" nevezte a helyzetet, de nem vagyok abban a pozícióban, hogy pofát vágjak szavaira. Úgyhogy marad a mosolygás, majd a bólogatás. Aztán a fejrázás, amikor sikerül felocsúdnom, és értelmeznem, mit is kérdezett.
- Igen, igen.. mármint, nem, köszönöm, nem kérek semmit.
Leülök vele szemben, közben megcsapja orrom a samponjának illata. Egy pillanatra átfut az agyamon, hogy remélem nem vagyok büdös, mert egy ekkora zsebkendőnyi helyen biztos megérezni. De nem, fürödtem reggel, minden rendben.
- Hogy voltam-e..? Nem, még nem volt hozzá.. szerencsém - szedem össze a gondolataimat, miután végre sikerült őket kikergetni a marhaságokon aggódás verméből. Szerencsére, még épp időben, mielőtt mondjuk olyat találtam volna mondani, hogy "nem eszek ilyen szemetet" vagy hasonló.
- Csak nem olyan rég vagyok itt, szóval nem is igazán hallottam se jót, se rosszat. De bizonyára jó lehet, ha futárra van szükségetek - folytatom diplomatikusan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=864120#post864120][b]Jankovits Dávid - 2023.05.18. 23:48[/b][/url]

Egy nagy kő esik le a szívemről, amiért nem veszi zokon az interjú helyszínét. Arca legalábbis arról árulkodik, hogy bírja a strapát. Nos, van számára egy jó hírem, ha felvesszük futárnak, akkor búcsút mondhat a szűk helyiségeknek, a szabad ég alatt aztán bőven van hely, csak tériszonoys ne legyen tőle az ember! Úgyhogy remélem, kibírható számára ez a röpke pár perc, óra, fene tudja mennyi időt fogunk mi itt együtt tölteni. Külön felsóhajtok, amiért nem kell még egy újabb kört futnom semmilyen vízért, kávéért, üdítőért, pedig Merlinre, nagyon jó beszállítókkal szerződtem, nincs még egy ilyen itallap a faluban! Na, majd megtudja, ha végigpróbálja a konyhánkat.
- Értem, semmi baj. Azt hiszem, nemrég érkeztél a kastélyba, szóval nem is várható el, hogy ismerj minket. Vagyis hát, pláne azért, mert tudod új hely vagyunk, nemrég vettem át a stafétát, itt korábban másféle étterem működött. Ez most amúgy nem is fontos. A lényeg, hogy megnyitottunk, teljes gőzzel, és szükségem van segítőkre, akik eljuttatják az ételeinket a távolabb élő varázslóknak is. Persze a falura gondolj, vagy ha egyesek lusták, illetve nincs szabad hétvége, akkor az iskolából is elképzelhető rendelés, noha szerintem jól főznek a manók - tartok egy kis szünetet, hogy emészteni tudja az elmondottakat, addig is beletúrok a hajamba, és az önéletrajzát nézegetem. - Harmadikos vagy, ha jól látom. De nemrég érkeztél. Mesélj kérlek magadról, mi szél hozott, hogy kerültél közénk, mit kell tudni rólad? Amit jónak gondolsz - nyugtatom meg, hogy szerencsére nem az aurorparancsnokságra idézték, én pedig nem vallatótiszt vagyok, de hát valamennyire muszáj ezt megtudnom róla. - Egyébként lesz lehetőséged ugye személyzeti étkezésre műszaktól függően, ha pedig vendégként jössz, kedvezményt kapsz, illetve ha új menün gondolkodunk, akkor kóstolhatsz előtte, ötletelünk. Idővel mindent megeszel, és kialakul, mit szeretsz - mesélem tovább, amíg ő összeszedheti a gondolatait a válaszokhoz, majd hátradőlök.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=864227#post864227][b]Sadie Sallow - 2023.05.21. 13:28[/b][/url]

Ha nem volna épp elég stresszforrás karnyújtáson belül ülni egy idegennel, egy hátsó kis szobában, ami nincs is szem előtt, most még azt is kéri, hogy meséljek magamról. Szinte érzem, ahogy a gyomrom felkúszik a torkomba, és hirtelen nem is tűnik olyan rossz ötletnek kérni valami innivalót, legalább amíg nyelek, sem kéne beszélnem.
De ha szükségem van az állásra, nyilván kénytelen leszek megszólalni, és jogos elvárás, hogy meg szeretne ismerni, nem küldhet a céglogóval szét akárkit, hogy képviselje a brandet. De mit mondhatnék magamról? A teljes igazságot nyilván nem, különben rövid úton kint találom magam innen.
- Amit jónak gondolok? - kérdezek vissza, és ez valamelyest megnyugtat, mert ha azt nem mesélem el, amit nem gondolok jónak, akkor jók leszünk. - Angliából jöttem, a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolából jelentkeztem át ide, a Bagolykőre. A nagybátyám vett magához, nála lakom most. Mármint amikor épp nem az iskolában, persze.
És nyomkövető bűbáj van rajtam, mert valószínűleg most is folyamatosan megfigyelnek - teszem még hozzá gondolatban, és majdnem biztos vagyok benne, hogy erről illene beszámolnom, de nem teszem.
Ellenben egyetértően bólogatok a srác szavaira, bár nagyon erősen kétlem, hogy végig fogom kóstolni az itteni étlapot. Nevezzetek sznobnak, de én tényleg nem ilyesféle kajákhoz vagyok szokva.
- Szeretek repülni, mármint a szó szoros értelmében, nem úgy, hogy kirúgnak valahonnan - nevetgélek esetlenül a bénán előadott viccemen, ami annyira nem is vicces, ha azt vesszük, hogy a Roxfortból csak azért nem rúgtak ki valószínűleg, mert még előtte maguk vettek ki onnan szüleim. Megelőzni a bajt, hisz már most is mennyivel jobban mutat az önéletrajzomban, hogy én hagytam ott őket, és nem ők penderítettek ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=864313#post864313][b]Jankovits Dávid - 2023.05.27. 23:18[/b][/url]

Bátorítóan bólogatni kezdek. Látszólag megijesztettem, amiért önmagáról kérdeztem. Nem tehetek róla, de nagyon kíváncsi természet vagyok. Szinte minden érdekel, ideig-óráig legalábbis, kivéve például a számmisztikát. És amúgy az is érdekelne, ha nem rohadna le tőle az agyam néhány perc múlva. Néha azt hiszem, hogy lakik egy kis manócska a fejemben, aki ilyenkor aktivizálja magát, és mindent megtesz, hogy megakadályozza a tudás magamba szívását. Szóval, én hiába teszek meg mindent, ha egyszerűen nem hagyja a szervezetem, hogy okos legyek! Mindenhez mondjuk nem is kell értenem, elég, ha meggazdagszom a vendéglátózásból, mert hát az emberek mindig megéheznek, enni mindig fognak, ahogy tartja a mondás.
- Ahaaa, értem. Hát, ez nagyon érdekes. És milyen volt amúgy a Roxfort? - ezt általában megkérdezem azoktól, akik onnan jönnek át, vagy úgy bárhonnan, mert mindig érdekel, hogy miért választják mégis egyesek a magyar varázslósulit. - Családi okok miatt jöttél át? - felvillant egy vészjelző, hogy ennél konkrétabban ne kérdezzek rá, ezért csak ennyit merek egyelőre feltenni.
- Ez szuper! Mert hát, tudod... a seprűs futár... repül - nevetem el magam idétlenül, hogy még a fejem is elvörösödik egy kissé. - És hát, nem árt, ha szeretsz repülni. Ha nem is szeretsz, akkor legalább tudj. Mit szeretsz csinálni a szabadidőben? - teszem fel a kérdést, megköszörülve a torkomat.
- Kviddicseztél is? Van seprűd, amit hoztál magaddal, illetve védőruhád csapadék ellen? - azt hiszem, nem feltétlenül ruháznék be rá, mert eddig is meg tudták oldani a többiek, de hát...  - Illetve, hogy érnél rá egyébként, hetente hány órát tudnál vállalni, van erről valami elképzelésed? Igyekszem figyelembe venni az igényeidet, ezért ha jársz valami szakkörre, vagy sokat kell tanulnod, akkor ahhoz igazítanánk a beosztást. Természetesen a vizsgaidőszakban is próbálok rugalmas lenni - tájékoztatom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=864369#post864369][b]Sadie Sallow - 2023.05.29. 10:39[/b][/url]

Amikor elképzeltem, nem ilyesmire számítottam egy interjú alatt. Több profizmusra, kevesebb nevetgélésre, talán. De azt tudom, hogy jó benyomást kell keltenem, ha hozom a szokásos formámat, valószínűleg rövid úton kint találom magam az étteremből, márpedig a többi lehetőség, amit találtam, földhözragadtabb, már abban az értelemben, hogy nemigen repülhetnék. Egy pult mögé beülni, vagy árut töltögetni a polcokra pedig semmi kedvem. Még pénzért se.
De a Roxfortról sem szeretnék áradozni, arról pedig végképp jobb, ha nem tud leendő munkaadóm, hogy miért jöttem el onnan.
- Jó volt - felelem szűkszavúan, halovány mosoly kíséretében. - És igen, családi oka volt.
Szörnyen kellemetlenül érzem magam, szóval remélem ő is, és ezért eltekint attól, hogy tovább firtassa ezt a témát. Talán úgy értelmezi, hogy csak nagyon elszomorít a dolog, és ezért nem akarok beszélni róla, nem pedig... más okból.
Még arról is inkább beszélek neki, hogy mit szeretek a szabadidőmben csinálni, noha semmi köze nincs hozzá, és túl sok minden amúgy sem jut eszembe.
- Repülni, leginkább. És igen, kviddicseztem is, bár csak az utolsó évemben kerültem be a Mardekár csapatba - bólogatok. - És szoktam rajzolni. Ruhákat tervezgetek, főleg.
Valószínűleg tudnék intézni magamnak egy seprűt, gondolkodom el, de azért szóba kéne álljak a szüleimmel, ami ki van zárva, a nagybátyámat pedig azért nem akarom megkérni, bár neki is bőven tellene rá, mert pont azért küldött el munkát keresni, hogy ne fizessen utánam mindent.
- A vízhatlan köpeny nem gond, azt hoztam magammal, de a seprű már bonyolultabb, azt biztosítani kellene. Megoldható lenne, ha mondjuk úgy állapodunk meg, hogy a bérem egy részéből törleszteném vissza? De ha van felesleg, azt is tudom használni, bármilyen seprűt megülök gond nélkül.
Két alternatívát is bedobok, mielőtt felhoznám, hogy ha kell, tudok szerezni magam is. Rugalmasnak kell mutatkozzak, és ez a beosztásra is érvényes.
- Eléggé előrehaladott vagyok a tanulmányaimban az évfolyamtársakhoz képest, szóval nem szánok túl sok időt tanulásra jelenleg, és nem járok sehova. Szóval hétköznap esténként is szabad vagyok, három-négy óra bőven belefér, illetve a hétvégéken is ráérek, amikor kell.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=864391#post864391][b]Jankovits Dávid - 2023.05.29. 21:25[/b][/url]

Érzem, ahogy a döbbenet fogja magát és kiül az arcomra. Kinyitom a szám, mintha mondani akarnék valamit, de a hang megreked valahol odabent, és nem jön ki semmi épkézláb, csak egy hosszú hebegés. Valamiért egy kissé részletesebb beszámolóra számítottam. Pláne azért, mert szerinte jó volt ott tanulni, akkor meg miért esik nehezére beszélni róla? A legtöbben ugyanis szívesen áradoznak az olyan dolgokról, amiket élveznek, vagy amikhez pozitív emlékeket társítanak. Ha nem így lenne, nem bolygatnám, na de a suli nem egy para dolog, ha beszélni kell róla, többnyire. Úgy látom, be kell érjem ennyivel. Na jó, ez nem az iskolaismereti előadás, hanem egy állásinterjú.
- Ez... igazán... örvendetes - vigyorodom el végül, némi fáziskéséssel. Mi mást is mondhatnék. Megköszörülöm a torkom, és már ugrok is a következő pontra, hiszen lenne még bőven mit átbeszélnünk, mielőtt meghoznám a fontos döntéseket. - Ja, mármint nem a családi ok, szóval izé, remélem nem vetted magadra, ne haragudj. A lényeg, hogy, szóval csak azt akartam mondani ezzel, hogy igazából remélem, hogy jól fogod érezni magad a Bagolykőben is. Az én szüleim is ide jártak, és mindketten nagyon szerették, csak jókat hallottam róla! - lelkesedem, hátha ezzel egy kis bátorságot önthetek a lányba.
- Van néhány seprűnk, csak azért kérdeztem, mert sokan ragaszkodnak a sajátjukhoz, lehet, hogy az kényelmesebb és komfortosabb, majd meglátod akkor - akad hátul a raktárban ez-az, kaptunk még innen-onnan, adományból, lomis vásárból elhasznált seprűket, de szerintem nagyon jó szolgálatot tudnak tenni, főleg itt a faluban. A kviddicsjátékosoknak kizárt, hogy ráüljenek, de futárkodni tökéletes, maximum ki kell párnázni kicsit a nyelét, vagy majd veszek rá kenceficét, amivel lakkozom, hogy a kopott, horzsolt részek eltűnjenek. - És természetesen ez céges juttatás, használhatod, nem kell fizetned érte semmilyen formában - árulom el büszke vezetőként, hátha ezzel végleg leveszem a lábáról.
- Értem. Szeretjük, ha legalább négy órát tudsz jönni, és ha heti összesen húsz órát bevállalsz, vagy mondjuk két-három napot, akár a hétvégédből, akkor az jó lenne. Mivel repültél korábban, gondolom nincs tériszonyod, és elboldogulsz odafent, ez tök jó. Van kedved körbenézni az étteremben? Ja, meg... kezdeni mikor tudnál, ha úgy alakul? Az órabér ugye egy galleon tíz sarló, az is megfelel a többi juttatással? - előveszem a papírkám, és firkantgatok bele ezt-azt Sadie-ről, amit eddig megtudtam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=864402#post864402][b]Sadie Sallow - 2023.05.30. 19:28[/b][/url]

Látom ám, hogy válaszom meglepi a srácot, de azzal nyugtatom magam, hogy nem lehet gond, nem vetheti a szememre, hogy nem avatom be az életembe. Elvégre állásinterjún vagyunk, nem pedig randin. Bár amilyen közel ülünk egymáshoz, kellően meghitt lenne a szituáció hozzá, de.. na jó, ebbe bele se gondolok inkább jobban, még a végén sokkal jobban zavarba hozom magam, mint indokolt.
Tekintetem azért elfordítom tőle, és érzem, hogy melegség költözik az arcomba. Ilyen kis, szűk helyen levegő sincs elég, a testünk is egykettőre bemelegíti a teret, jó, hogy melegem van. Mindjárt el is kezdtem magam felbosszantani azon, hogy miért kell itt ülnünk, miért nem volt jó odakint?!
- Ja, nem, dehogy, semmi gond - rázom a fejem, és igyekszem illedelmesen mosolyogni, a nagykönyvben megírtak szerint bólogatni szavaira. Tősgyökeres Bagolyköves ez a Jankovits, nyilván szereti az iskolát. Ahogy én is imádom a Roxfortot. Ez így természetes. - Majd megszokom itt én is.
Ez amúgy kicsit önmagamnak is biztatás, mert egyelőre nem így érzem.
Szerencsére van az étteremnek seprűje, így nem kell áldoznom rá, és talán munkaidőn kívül is magamnál tarthatom. Erre majd később rákérdezek. Nyilván karban kell tartani ugye, fényezni, tisztítani, ezeket sokkal célszerűbb, ha nem a munkaidő alatt csinálja az ember. És afelől nem lehet kétsége, hogy igényes vagyok magamra, és így a seprűmre is. Remélem látja rajtam. Elvére fürödtem is reggel, azt nem mindenki szokott.
- Nem, egyáltalán nincs tériszonyom - rázom meg fejem, és ha kell, rögvest bizonyítok is. Már fel is állok a "van-e kedved körülnézni" kérdés végére. Bármiben benne vagyok, ha kimehetünk ebből a gardrób méretű szobából végre.
- Igen, tökéletesen megfelel - bólogatok tovább. - Kezdeni pedig.. nem tudom, amint szükség van rám? Akár már most elszaladhatok valamivel, ha kell.
Nyilván nem így működik a dolog, és ha minden igaz, próbaidőszak is létezik a munka világában, amely alatt bármikor elköszönhet a másiktól bármelyik fél.
- Ja meg igen! - perdülök vissza felé, mielőtt elindulnék kifelé, kockáztatva, hogy ha közvetlenül utánam siet, jól összekoppintjuk a fejünket. - Valamit valahol alá kell írjak?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=864417#post864417][b]Jankovits Dávid - 2023.05.31. 19:11[/b][/url]

Biztos vagyok benne, hogy megtalálja a helyét ezen a helyen. A suliban a különböző országokból származó diákok csak úgy jönnek-mennek, eléggé zajlik a multikulti. Örülök, hogy ezáltal az én szemléletem is nyitottabb, elfogadóbb lett, még ha én eléggé bezárva is tűnhetek ide tősgyökeres helyi falusi család sarjaként. De, egyébként tök érdekes ám abba belegondolni, hogy ettől függetlenül a felmenőim sosem a vaskalapos, konzervatív gondolkodásmódot képviselték. Nincs mese, örököltem tőlük.
Leírom gyorsan, amit most megtudtam a lányról, el ne felejtsem később. Sajnos hajlamos vagyok rá, főleg, ha izgulok. Lehet, hogy fogy körülöttünk a levegő, és azért érzem magam egyre kellemetlenebbül, de mintha felment volna a benti hőmérséklet. Pedig aztán a grillnél, ahol egész műszak alatt sülnek a húsok, jómagam is megedződtem már. Néha még egy-egy ujjamat is sikerült megégetnem, amikor a kimerültségtől ügyetlenkedve megcsúsztam a spatulával. Hát igen, mindent nem helyettesíthetek mágiával hátul sem - csak az ízek varázslatosak.
- Ez itt az én kis birodalmam, innen vezetem az éttermet. Alapvetően nem szeretem, ha más is bejön ide. Szórnom is kéne valami jópofa védőbűbájt, hmm... - teátrálisan széttárom karjaimat, majd hosszasan elgondolkodom azon, hogy melyik tanult varázsige lenne hatásos. Aztán elpakolom a papírokat az asztalra, és felállok én is, de úgy, hogy majdnem elesek a lányban. Most olyan közel állunk egymáshoz, mintha keringőznénk. Óvatosan kitotyogok a székek és az asztal közti szűk résen, ahol csak egyesével tudom áttolni a végtagjaim, majd a folyosón már nagyobb felbátorodással folytatom. - Balra van a raktár, személyzeti mosdó, öltözők. Jobbra a konyha. A vendégteret igazából láthattad. Első nap még úgyis jobban megmutatom, de nézz körbe nyugodtan... - hagyok időt, hogy tetszése szerint barangoljon, kérdezzen, ha akar, s csak aztán szólalok meg ismét. - Jövő héthez mit szólsz? Előbb menj el a gyógyítóhoz, kérd meg, hogy vizsgáljon meg az alkalmasságihoz. A tanulmányi osztályon adnak formanyomtatványt. Hétfőn egész nap bent vagyok, gyere bármikor, hozd a papírokat és a cuccaid. Ha valami lemarad, adunk. Most pedig, ha van kedved, mehetsz egy próbakört kint, adunk rád egy csomagot, hogy lásd, hogy megy a navigáció a rendelésekkel. Válassz seprűt, megvárlak a bejáratnál - a raktár felé intek, ahol sorakozik néhány seprű. Van, amit több réteg ragasztószalaggal tekertek körbe középen, mert eltörhetett valamikor, azt talán nem ajánlom. De vannak egész jók, legtöbbjén mintha macskakolónia végzett volna kaparószeánszt, de működnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=864563#post864563][b]Sadie Sallow - 2023.06.06. 18:48[/b][/url]

Követem idegenvezetőmet, aki rövidesen a főnökömmé válik majd, és próbálom megjegyezni, mi merre van. Szerencsére túl sok eltévedési lehetőséget nem biztosítanak, így nem aggódom különösebben, hogy mentőcsapatokat kellene indítani a felkutatásomra, miután elvesztem a raktár és az öltöző között félúton.
- Szerintem az is elég lehet, ha kiírod, milyen nagy - próbálok viccelődni, de aztán gyorsan úgy teszek, mintha nagyon érdekelne a falon egy kép, mert talán mégsem kéne kritizálnom Jankovits "birodalmát", mégha ilyen elképesztően tehetségesen leplezem is, hogy ezzel lényegében leszóltam. Ja, hogy nem volt különösebben jól burkolt megjegyzés? Tudooom.
Kicsit körbejárok a vendégtérben, az asztalokat kerülgetve, bár nem annyira köt le a hely. Biztos varázslatos meg klassz, de én másféle éttermekhez vagyok szokva, és ez nem csak a menüben látszik meg.
- Oké - bólintok egy utolsót szavaira, miután megelőzte ezt még másik három ugyanilyen, miközben magyarázta a tennivalóimat. - A jövő hét tökéletes.
Megengedek magamnak még egy mosolyt, ami annyira ezúttal nem is őszintétlen, elvégre mindjárt seprűt kapok a lábaim közé, és megmutathatom, mit tudok.
Elszökkenek a raktárig, majd rövid válogatás után előveszek onnan egy ütött-kopott, de komolyabb repedéstől vagy vesszőveszteségtől mentes seprűt. Jankovits, ahogy mondta, a bejáratnál vár rám, és amint csatlakozom hozzá odakint, már ejtem is magam elé a boszorkányjárművet. Mielőtt még a földön koppanna, határozottan kinyújtom a karom, és egy "fel" felszólítással megállítom a szabadesésben, és keményen csattan a tenyeremben a nyél. Annyira menőre sikerül a mozdulat, hogy minden erőmmel azon vagyok, hogy ne jajduljak fel, és arcizmaim is megfeszítem.
- Mi lesz a csomag? - kérdezem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=864716#post864716][b]Jankovits Dávid - 2023.06.15. 20:18[/b][/url]

Zavarba jövök, mert hosszas gondolkodás után sem tudom megfejteni, hogy pontosan mire céloz a méretekkel. Vélek némi iróniát felfedezni a hangjában, de ezt gyorsan elhessegetem a fejemből, mert kizártnak tartom, hogy egy állásinterjún a jelölt ilyen stílust használjon a leendő főnökével. Aztán emlékeztetem magam az önéletrajzára. Rellonos. Így már világos, hogy miért nem értem őt teljesen. Elvannak a maguk világában. De én sosem haragudtam rájuk. Így kell őket szeretni, ahogy vannak. Toleráns szemléletem bizonygatásául vele nevetek.
- Ez csodálatos. Szólok a többieknek, hogy majd jöjjenek be mind, és megismerkedtek szépen. Nem szerettelek volna váratni az eredménnyel, szimpatikus vagy, adok egy esélyt, én meg a jó fej főni, de hívj nyugodtan Dávidnak, vagy mister boss-nak, választhatsz - kacsintok rá poénkodva, és az angol kifejezést a mugli filmekből vett akcentussal próbálom utánozni, hátha ezzel be tudok vágódni a szigetországból érkezett új beosztottamnál. - Szóval, ha és amennyiben, a rendelést épségben megőrzöd, várunk a csapatban, ha neked is jó így - tisztázom le a szabályokat. Aztán, amíg a seprűt válogatja, na meg előkészül, a többieket sürgetem. Egy hangos "HOL VAN MÁR" ordítás teli torokból, mit sem törődve azzal, hogy ezt a vendégektől kezdve minden bizonnyal mindenki hallotta, pár perc kényelmetlen várakozás után megjelenek egy hátizsák-féleséggel, amit a hátára is vehet, vagy a seprűhöz rögzíthet, nagyon univerzális darabokkal dolgozunk ám. Ezt el is magyarázom neki.
- Sültkrumpli van benne, meg négyféle szósz. Jól teleraktuk, úgyhogy vigyázat, könnyen szóródik, védőbűbájok ide, vagy oda. Mérni fogom az időt, illetve figyelek. Manőverezz majd erre-arra, de semmi extrém trükk, a sebességre is figyelj, hogy ne legyél csiga, de versenyautó se, aztán a lakósornál vedd be az az éles kanyart az utca végén, és várlak vissza. Érthető? - adom ki a parancsot, s ha nincs kérdése, magam is seprűért megyek, hogy az étterem fölé magasodva figyelni tudjam a látási viszonyok függvényében, hogy mit alkot a leányzó, kezemen a stopperrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=867348#post867348][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.09.21. 23:24[/b][/url]

Kicsit elmászkáltam az időt. Nem tehetek róla, olyan rég volt már, hogy itthon voltam Magyarországon és Bogolyfalván, hogy azt hittem, majd egyetlen nap alatt letudok mindent.
Tévedtem. A város nagyobb lett, üzlet is több nyílt a téren, én pedig... nos nem bírtam megállni, hogy ne vegyek pár dolgot.
Ezért van, hogy két táskával a kezemben, tipegek be a minisztériumba, hogy biztosítsam apámat arról, zökkenőmentes volt a költözködés, és teljesen rendben vagyok. Kicsit csalódottá válok, hogy sem ő, sem az idősebbik bátyám nem ér rá velem enni, de persze megértem. Sok a munka.
Gyorsan hazamegyek, csak ledobom a sarokba a két táskát, és indulok is vissza, épp csak egy köszönést elejtve Farkasnak, aki megint a növényeit nézegeti. Lehet, igaza lesz anyámnak, és valami tényleg nem oké vele, de ezt sem ma fogom kideríteni.
Ahogy a vendéglátó negyedhez érek, be is lépek az egyik hely ajtaján, ahol élelemhez tudok jutni. Jelenleg úgy vagyok vele, teljesen mindegy, mit raknak elém, én azt magamba erőszakolom.
Ahogy szoktam, le is ülök az egyik asztalhoz - kicsit hiányolva a recepcióst természetesen -, és jó kislány módjára várok, hogy valaki észre vegyen. Közben azért az itallapot is megnézem, de hogy őszinte legyek, a felsoroltak közül, nem sokat ittam. Persze a hátam egyenes, és a tartásom sem illik a többi vendég közé, de ezek az apróságok azok, amik ellen már nem tudok mit tenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=867464#post867464][b]Jankovits Dávid - 2023.09.24. 17:10[/b][/url]

Csapatunk egyik tagja váratlanul lemondta a mai műszakot, ezért nekem kellett a pultban beugrani helyettesítőként. Felvettem a fekete kötényt, amire egyedileg belehímezték az étterem nevét és logóját, alatta rózsaszín-fehér csíkos inggel, fejemen egy baseball sapival, ahogy azt a többiektől is elvárom formaruhaként. Az elején nem örültem, mert még a raktárban is lenne mit adminisztrálnom vezetőként, de a záráshoz közelítve már el is felejtem az incidenst. Lehet, hogy túl megbocsátó főnök vagyok. De mindenkinek közbejöhet valami, ez még nem ok arra, hogy kirúgjam. Ja, meg annyira azért nem megy a vállalkozás, hogy csak így dobálózzak az emberekkel. Örülök, ha teljes a létszám hátul, sokszor viszont másfél-két ember munkáját látják el egyedül. Jobb, ha nem is tudják...
A forgalom a szokásos. Odakint nincs kígyózó sor, de bent sem unatkozunk. Feltűnik egy lány, leül, az itallapot böngészi, mintha kissé meg lenne illetődve. Tanévkezdés környékén ez normális jelenség. Mindig vannak újak, akik nem elsőtől járnak ide, és még keresik magukat a környéken. Aztán lehet, hogy csak vár valakire, aki még nem érkezett meg. Végigmérem a szemem sarkából, hol a pénztárgép, hol az ő asztala között cikázva szemgolyómmal. Lehet, hogy randija lesz, és azért csípte ki magát ennyire? Aztán a cipőmre pillantok... Ráférne egy suvickus, mert már eléggé befogta a grillről lecsöpögő zsírfolthad. Egy darabig még nézzük a jövevényt, közben rendel egy boszorkány, meg egy navinés diákpár, még van, akit már ki is tudunk szolgálni ennyi idő alatt. Épphogy összesúgnánk, hogy bennünk van-e a hiba, hogy nem tüntettük fel elég nyomatékosan a szabályokat, amikor az egyik csapattársam megelőz, mialatt a melegentartó pultnál szöszmötöl.
- Önkiszolgáló! - kiabál előre készségesen, megkönnyítve a dolgomat. Először odakapom a fejem, vajon mennyire vagyunk ezzel bunkók, de végtére is jobb, mintha le se tojnánk a vendégeinket, szóval ráhagyom. Pislogok, majd biccentek egyet felé, amolyan megköszönésképp, magam pedig kellemetlenül mosolygok a jelenet után.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=867489#post867489][b]Hegedüsh Marcell - 2023.09.25. 15:04[/b][/url]

Nagyot fújtatva tolom el magam elől az üres tányért, amiről az egész marhaburger eltűnt, és a mellé tartozó, nagy adag sült krumpli is mind a gyomromban végezte. Általában jó étvágyam van, noha az utóbbi pár hónapban annyi minden járt a fejemben, hogy csupán akkor ettem valamit, amikor Elektra belém tessékelte. Pedig egy igazi konyhatündér, én mégis képtelen voltam rendesen enni a folytonos gyomorideg miatt. Most legalább úgy néz ki, hogy kapok egy szerény kis állást a temetőben, de nem szeretném elkiabálni. Éppen erről számoltam az imént Rudolfnak is, hogy még tereljem addig a figyelmet találkozónk valódi okáról, amíg nem állok rá készen. Furcsa. Most is ideges a gyomrom, mégis befért az a fejem-méretű burger. Talán valahol megnyugtat így is Rudolf társasága. Nem beszéltem felszínes dolgokról, de az ok, amiért ma ide hívtam még mindig a levegőben lebeg felettünk. Egy apróbb böfögést elfojtva dőlök hátra, és látványosan fogok rá teli pocakomra. Finoman meg is paskolom, már szinte Télapó módjára, majd tovább fújtatva dőlök előre a korsó sörért. Szerényen mosolygok barátomra, amikor összetalálkozik tekintetünk. Azt hiszem, hogy itt lesz az ideje végre beszélnünk erről az „elefántról a szobában” – ahogyan a művelt angol mondaná. Elhúzom hát elgondolkodón ajkaimat, majd, amikor beáll egy kicsi csend kettőnk között; váratlanul belekezdek.
– Tudod, hogy nem azért nem kerestelek eddig annyira, mert… – sóhajtok. – Mert akármi bajom is lenne, vagy mert nem érdekelsz. Mert nagyon is, csak… újfent össze kellett kaparnom magam. Megérted? – és még tényleg őszintén csodálkozom azon, hogy házaspárnak néznek bennünket olykor?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=867494#post867494][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.09.25. 18:51[/b][/url]

Ahogy leülök, kezdem érezni, hogy ez nem az a hely, ahová én amúgy járni szoktam. Nehezményezem is, hogy már percek óta itt ülök, mégse jött ki még senki felvenni a rendelést, emellé meg még nem egy furcsa pillantást is bezsebelek, de mit számít.
Hiába böngészem az itallapot is, semmi olyat nem találok, ami nincs teli cukorral, és amit egyébként inni szoktam. Felsóhajtok.
Önkiszolgáló!
Hallom meg az okot, de előtte még körbe nézek, hogy akkor ez most nekem szólt-e. Elkapva néhány elharapott nevetést, megbizonyosodok arról, hogy igen, szóval felállok, és magabiztosan tipegek oda előre. Követve az égett illatot, meg még tudja a fene, hogy mit.
- Ohh - azért hangot adok a döbbenetemnek. Nem baj, most már legalább mindenki látja, én tényleg laikus vagyok.
- Szia - köszönök tanácstalanul, még kicsit bátortalanul is, mert még életemben nem csináltam ilyet. Viszont izgalmas, és ahogy megnézem az előttem állót, még a szemem is felcsillan.
- Ó, te vagy Bella barátja, igaz? Még nem ismerjük egymást, de képet láttam már rólad. Bánffy Zsolna Alexandra, nagyon örvendek - egy pillanatra megütközöm, aztán tanácstalanul nyújtom a kezem.
- Mondd csak, lehet itt kapni bármit, ami... csirke? Oh, és laktóz meg gluténmentes? Allergiás vagyok - nézek rá bűnbánón, mert igazán nem akarom azt a látszatot kelteni, amit egyébként keltek, de mit tehetnék? Mégsem akarok az első itthon töltött hetemen Ispotályba kerülni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=867732#post867732][b]Herlai Hélia - 2023.09.30. 16:46[/b][/url]

Délutáni bevásárlásomból indultam el kicsit császkálni. Kezemben a teli vászonszatyor, amiben megtalálható 4 db alma, 2 tábla csoki, 3 db tökös derelye, egy fogkefe, gyógyfüves sampon, vaníliás vaníliás parfüm és egy frissítő arcmaszk. Persze nyilván nem létszükséglet, de ezt a pofit karban kell tartani. Szeretem a mostani időt, és ilyenkor szívesen andalgok még pénz nélkül is egy túlárazott fenszi kávéval. Igen, FENSZIvel, miközben a néhol feltámadó őszi szellő totál összeboglyazza a belőtt séróm, odaragad a számhoz, és a szememhez, amitől nyilván lófoknyit nem látok. Mert persze a valóságban fele annyira nem szép az ősz, de azért akkor is jó, ha szar. Értitek, na. Most éppen nem vet fel a pénz, gondolom, hogy anya miért nem küld, de nem érdekel. Az is szembe jutott, hogy vállalhatnék valami diákmunkát a kávézóban, vaaaaagy, én is lehetnék seprűs futár. Ezzel mondjuk csak annyi a baj, hogy nem igazán szeretek repülni. Nem azt mondom, hogy béna vagyok, de nem érzem valami komfortosnak, csak akkor ülök rá, ha muszáj. Órán, például. A cukrászdában lehetnék mondjuuuuk Aide de cuisine? Áhh, nem folyton csupa ragacs lennék, fujj. Kis szatyrocskámmal megközelítem a burgerezdét, de nem akarok bemenni, csak belesni. Nem látok be annyira, hogy megnézzem mondjuk a menüsort, de mivel rendelni már úgysem tudnék, így végülis nem baj. Bénán nézhetek ki, ahogy befelé leskelődök, mint valami béna kis Twist Olivér, pedig nem vagyok szegény gyerek, csak már egy ideje nem küldnekek apanázst a szüleim, amitől a hétvégi kajás bevásárlásaim egyre kevesebb cuccot tartalmaznak. Egy nagyobb fajta sóhajtás kíséretében fordulok meg, hgy visszamenjek. Ahogy az ajtó előtt haladok el, valaki kifele jön és az ajtó lendületesen a hátamnak szalad, amire egy kisebbfajta nyögéssel válaszolok, és egy előre bucskázással fejezem be. Az első aire gondolok, hogy au, mert a tenyerembe beleáll egy kisebb kavics, de ami kij9n a számon, az nem éppen az au, mert a szatyrom teljes tartalma nem borul ki, de az almák persze hamar kiszaladnak.
-Basszus, minden ajtót ekkora lendülettel vágsz ki?
A cuccaim igyekszem felszedni, hogy ki váta rám az ajtót, még nem látom. Az is lehet, hogy tele a keze kajával, és csak a lábával tudta kinyitni. De a tenyeremem akkor is fáj, és baszki. Az ajtó másik oldalán is állhatnak emberek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=867813#post867813][b]Sadie Sallow - 2023.10.01. 16:44[/b][/url]

Korábban sosem gondolkodtam úgy igazán el azon, mi is leszek, ha nagy leszek. Ebben a dedós megfogalmazásban főként nem, de hogy mivel is szeretnék foglalkozni, mi lesz a munkám, ha majd kikopok az iskolapadból.
Gazdag szülők gyerekeként ez a probléma elég későn ért utol, konkrétan azután, hogy már nem támogattak tovább, a nagybátyám pedig, bár szintén tehetős, úgy gondolta, nem fog eltartani. Épp elég, hogy a szünetben tetőt biztosít a fejem fölé, szóval legyek rohadt hálás. Kösz.
Szóval elkezdtem dolgozni futárként itt, Bogolyfalván, de nem azért, mert szeretem a gyorskaját, vagy a saját szakácsot nem tartó embereket kiszolgálni, hanem mert közben kedvenc hobbimnak áldozhatok, vagyis magasban lehetek. Seprűn persze, bár zavaros a fogalom, mások másként képzelik el ezt a dolgot, de én szeretem tisztán tartani a tudatomat. Néha mondjuk jó lenne nagyon is elködösíteni egy időre.
Épp csomagra várok, amit a Mennydörgő utcába kell kivinnem. Persze késnek vele, ami azt jelenti, hogy én is kések, és az végső soron majd azt jelenti, hogy elégedetlen lesz a kedves vevő, és nem hogy jattolni nem fog, de még csúnyán is néz majd rám. Ami őszintén nem érdekelne, csak cserébe az arcába kenhetném a burgerét, de nyilván azt nem tehetem meg. Következmények nélkül legalábbis.
Mikor végre kézhet kapom a szállítmányt, felmarkolom, majd sietve az ajtó felé iramodok, és seggel lököm azt ki. Hallom, és érzékelem is, hogy valami akadályba ütközik, de nem izgat, a kint várakozó seprűm felé szökkenek, és már rugaszkodnék is el, ha nem hallanám, hogy az előbbi "akadály" a földön káromkodik.
- Hoppá - jegyzem meg mindenféle sajnálat nélkül hangomban, és félrerúgom az egyik felém guruló almáját.
Csaaakhogy aztán összeszorított fogakkal felszisszenek magamban, és kissé vontatva visszafordulok a szőke csaj felé. A francnak kellett az ajtóban ácsorognia ennek a buta libának - gondolom, de már épp elég baj, hogy fellöktem, nem kéne tovább rontanom a helyzetet azzal, hogy kimondom, amire gondolok.
- Megmaradsz..? - kérdezem, majd nagy nehezen kinyögöm még, hogy: - Bocsánat.. nem vettelek észre.
Tényleg nem izgat, és ott is hagynám a francba, ha nem lenne egyértelmű, hogy annak a helynek vagyok az alkalmazottja, ahonnan épp kivágódtam. Jó volna ezt a státuszt egyelőre fenntartani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=867829#post867829][b]Jankovits Dávid - 2023.10.01. 18:25[/b][/url]

Lehet, hogy a fejem felett árulkodó nagybetűs "rendelés" felirat nem elég árulkodó, de erre még nem gondoltam. Pedig alatta angolul is ki van írva, igaz, valamivel kisebb betűkkel, amit egy boszorkány, aki véletlenül otthon felejtette a szemüvegét, már nem biztos, hogy el tud olvasni. Én egy tökéletes éttermet szeretnék. Nem akarok Michelin-csillagot, de szeretnék fennmaradni Bogolyfalva egyre kiélesedő gasztro-versenyében a többi vállalkozókedvűvel szemben. Ehhez pedig minden visszajelzés fontos. És ezért sem nevetem ki a vendéget, csak baromi zavartan mosolygok magam elé, de úgy, hogy még a szám is zsibbadni kezd.
- Elnézést kérek a félreértés miatt, öhm - kezdek kéretlen magyarázkodásba nagy lendülettel. Aztán elhalkulok, és kikerekedett szemekkel hallgatom a vendég igényeit, aki egy kedves köszönéssel indít. - Szervusz, köszöntelek a Bogoly Burgerben! Mivel szolgálhatok? - vágok közbe. A mondatok, amiket egy nap ezerszer is elmondok, s a hangsúly, ami miatt az egész olyan, mintha felvételről menne. Nem monoton, de begyakorolt, színpadias, gondosan ügyelve arra, hogy mindenkinek ugyanazzal a lendülettel, jól artikulálva daloljam el.
- Ehm, ehm, szerintem az öcsémmel keversz. Dorián, én pedig Dávid vagyok. De Bellával végül is barátok vagyunk - mentem a menthetőt. - Bánffy? Akkor te Berci rokona lennél? És milyen képet láttál te rólam? - kérdezem a meglepettségem bűvöletében. Izgatottan átnyújtom a karom a pénztárgép felett, és még annál is lelkesebb szorítással rázom meg kezét. - Milyen kicsi a világ! Ugye mondd, hogy nem ő küldött azért, hogy teszteld a hamburgerünket! - csapom össze imára magam előtt a kezeim könyörgően, mert akkor biztos, hogy rossz hírünket keltik, és lehúzhatjuk a rolót. Az a beígért Edictum cikk, a visszájára sülne el, nekem pedig sok mindent kéne tennem a békéért, amit nem biztos, hogy szeretnék.
- Öhhh, hát... Van csirkehúsos burgerünk, igen. Hát, izé, sajnos nem igazán. Normál krumpli, vagy édesburgonya esetleg? Tudok ajánlani különböző szószokat...  Vagy nem is tudom, van itt oldalt rántott csirke, ja de abban is van laktóz, azt hiszem... a panír miatt. Vagy akkor a barackos csirkemell a napi menüből, még maradt egy szelet az ebédről... Vagy gyrost tudok ajánlani, salátával. Esetleg - mintha vizsgán lennék, egyre vörösebb fejemmel próbálom menteni a menthetőt. Készségesen odamegyek mindenhez, amit említek, és mutogatom neki közben, hogy mit választhat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=867901#post867901][b]Farkasházy Rudolf - 2023.10.03. 06:37[/b][/url]

Meglepett, hogy megkeresett, hosszú percekig ültem a levél felett, mielőtt válaszoltam neki. Nincs sok emberi kapcsolatom, ami mélyebb lenne, nem is igényeltem sosem, és volt már olyan, hogy a legfontosabbat elvesztettem azért, mert nem értettem meg, hogy mekkora kincs is ő nekem. Azt hiszem, ez vitt rá végül arra, hogy válaszoljak, mert pontosan tudom, hogy mennyire fontos az a kevés stabil pont az életünkben, akik tényleg vannak. Mégis, valahogy kicsit nehezen indul ez, nem vagyok feszélyezett, inkább azt érzem, hogy ő az, hogy őt feszélyezi valami, és nekem ki kell várnom, hogy megtudjam, mi is az.
- Ismerem ezt az érzést, az idő jó barát, de nagy ellenség is lehet ilyenkor. Én is voltam hasonló helyzetben, és tudom, hogy fontos az esélyek megadása.
Miközben beszélek az arany karikagyűrűt forgatom az ujjamon. Nem vagyok házas, de elkötelezett vagyok életem első és egyetlen igazi szerelme iránt, akkor is, ha véget ér, akkor is, ha szorosabb lesz. Kiszámíthatatlan, hogy mit hoz a holnap, de azt már tudom, hogy senki más nem érdekel és nem is fog érdekelni soha. Így hát az elköteleződésemet a világ elé tártam bő egy éve, és azóta le sem vettem a gyűrűt, már a lényem része lett.
- Megértem, de most itt vagyunk, új nap, új lehetőségek, Hege. Tudod jól, hogy fontos vagy nekem, a saját, nem túl könnyen elfogadható érzelmi korlátaim között is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=868009#post868009][b]Bánffy Zsolna Alexandra - 2023.10.04. 10:23[/b][/url]

Teljesen kellemetlenül érzem magam. Én próbálok, tényleg próbálom nem kelteni a nevem adta látszatot, de az ilyen apróságok azok, amik miatt kiütközik, hová is tartozom. Nyilván elszégyellni magam nem fogom, hisz tartásom van, és állom a gúnyos nevetéseket is a többi vendégtől, az sem zavar túlzottan, hogy összesúgnak a hátam mögött. Ezek a reakciók legalább ismerősek, és tudom őket kezelni.
- Ne viccelj. Én sajnálom, valahogy biztosra vettem, ez a hely is olyan, mint a többi, amihez.... - szoktam. Harapom be az ajkam, hogy még véletlenül se szökjön ki az a szavacska, ami megalapozná az én, és a pult túloldalán álló kapcsolatát.
- Ó, szóval ez így működik... - hiába monoton a hangja, az én szemem felcsillan az újdonságtól. Tényleg nem voltam még ilyen helyen, soha. Furcsa, hogy itt ennyire közvetlen a kontakt a kiszolgáló és a vendég között. Azt tudom, hogy az étteremben, ahová járni szoktunk apukámékkal, külön pincéreket vettek fel, akik kiszolgálhatnak minket, mert anyám sok mással együtt, ezt sem bízza a véletlenre. Nagyon be tud pöccenni, ha bármi is a környezetében nem tökéletes.
- Uhh... mentségemre szolgál, ha azt mondom, nagyon hasonlítotok? - most már kissé zavarba jövök, mert hibát hibára halmozok ezek szerint. Dávid, nem Dorián. Oké, eszembe vésem.
- Igen, ő a nagybátyám - akarva-akaratlanul húzom ki magam, csak mert annyira büszke vagyok arra, hogy ilyen nagybátyám van. Berci a legcsodálatosabb ember, akit ismerhetek.
- Együtt voltunk egy bulin, és akkor mutatott Bella képet... de ezek szerint a tesódról.. nagyon összeillenek - osztom meg vele, mert ez volt az első, ami szemet szúrt igazából. Talán még kicsit irigykedtem is, bár ezt be nem vallanám soha.
Persze azon sem lepődök meg, hogy megütközik az igényeimen, de Merlin a tanúm rá, nem tehetek róla.
- A gyros tökéletes lesz - vágom rá gyorsan, mert a saláta nem árt, gyrost meg még sosem ettem, szóval legalább kóstolok valami újdonságot is.
- Itt mindig ennyire kell pörögni? - azért nem bírom ki, óvatosan, de felteszem a kérdést, mert szegény Dávid is... meg ennyi mindent megjegyezni.
- Tudod, vannak a munkáltatókra is vonatkozó szabályok, ha ennyire hajt a főnököd, lehet meg kellene fontolni egy ügyvédet, ez nem egészséges - már megbánom, hogy elhagyták a szavak a szám, de mit lehet tenni. Igazából tudom, felesleges bármilyen próbálkozás, én Bánffy vagyok.
- És hogy működik? Itt kell megvárnom míg elkészül, netán nekem kell levágnom a csirkét a húshoz? - próbálok viccelődni,  csak hogy kicsit oldjam a légkört, de láthatóan ebben sincs túl nagy kompetenciám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=868038#post868038][b]Jankovits Dávid - 2023.10.05. 21:57[/b][/url]

Ártatlan toldásnak tűnhet. Előfordul, hogy az ember meggondolja magát. Az én gondolatmenetemet is nehéz követni, sokszor saját magam zavarodok bele abba, hogy mit mondok, vagy mit akarok mondani. Valószínűleg elengedném a fülem mellett a vendég megjegyzését. Ha nem én lennék a hely tulajdonosa. Így minden vélemény, észrevétel számít, pláne azért, mert nemrég nyitottam az éttermet, és nagyon rá vagyok parázva, hogy minden flottul menjen. A befejezetlen félmondat miatt lábujjhegyre ereszkedem, nyakam előre meresztem, mintha hallanom kellett volna valamit, amit végül nem mondott ki. Néhány óriási pislogás után aztán kellemetlenül elvigyorodom.
- ... amihez? - itt kellően felviszem a hangsúlyt, oldalra döntöm a fejem, és várok néhány hosszú másodpercet, hogy folytatni tudja a mondatát. - Talán valami baj van? Mármint... Nekünk minden észrevétel fontos. Szeretnénk, ha valamennyi vendég elégedett lenne a szolgáltatásunkkal - árulom el neki fontoskodó hangon, s valóban így gondolom. Remélem, sikerül lenyűgözni udvariasságommal, figyelmességemmel. A panaszkönyvet nem kérték olyan sűrűn. Egyelőre.
Megilletődve széttárom a karom, amint kapcsol, hogy miként mennek itt a dolgok.
- Nem te vagy az első, aki ezt mondja - biccentek megilletődötten, aztán kihúzom magam, mert Doriánt helyesnek mondják, így engem is valószínűleg annak gondolnak. Jó reklámarca lennék a helynek. Mondjuk a plakátra nem tettem rá magam. Eszembe jut egy jelenet, hogy egy többemeletes burgert tolok be egy elvarázsolt fotón. Az talán jobban vonzaná a vendégeket. Hát még, ha félmeztelenül tenném... És még csak nincs is kigyúrt felsőtestem.
- Nahát! Basszus, és eddig titkolta volna, hogy te létezel? Vagy hogyhogy nem láttalak még erre? Látogatóba jöttél? Így már értem, egy Bánffynak nem biztos, hogy ez a legméltóbb hely. Véletlenül nem valamelyik flancosabb helyet kerested? Vagy tényleg ő küldött ide? - majdnem leesik az állam, annyira rácsodálkozom a dologra. - Köszi a nevében is - mosolygok büszkén a párra tett megjegyzésre.
- Meg kell várnod, hogy kikeljen a csirke a tojásból, ne legyél türelmetlen! - vágok vissza halál komolyan, miután végighallgattam a válaszait. Van, amit egyelőre elengedek a fülem mellett, csak sejtelmesen mosolygok. Talán nem tudja, hogy az enyém a hely - némi családi támogatással persze. Ha viszont így van, akkor legalább megvárhatom, mit mond a kajáról, és így egy őszinte választ fogok kapni tőle, nem hízelgőt. Na jó, nem bírom sokáig, hamar felnevetek. - Most jönnek a piszkos anyagiak! Fizetsz, de máris kapsz egy kis kedvezményt. A törzsvásárlóknak jár, na meg a pajtiknak. Téged annak számítalak - kacsintok, és nyomkodni kezdek a pénztárgépen, mintha egy mugli számítógép billentyűzetét püffölném. Elkiáltom magam, hogy egy gyros lesz a hölgynek, a társam pedig már hadonászni is kezd a pálcájával, hogy lehasítson némi húst a forgó toronyról.
- Kis adag, nagy adag? Hagyma, csípős mehet bele? - kérdezem arabokat megszégyenítő módon. - Más valamit kérsz? Itt fogyasztás, vagy elvitel? Négy sarló lesz, ha más nem! Aztán kapsz egy sorszámot, és szólok, ha átveheted a mellettem lévő pultnál - faggatom ki, majd tájékoztatom.