32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] 2 3 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Csák Arvid Geminián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. június 8. 21:54 | Link

Noel

Arvid ugyan pompázhatott volna fehér szakácsköpenyben, vagy lehetett volna hószín kötény is a srác elé kötve, de valljuk meg, ez nem lenne túl praktikus, ha a szakács vak, és nem mellesleg úgy izgul, hogy percenként löki le a fakanalat, ami helyett az egyik szorgos manó minduntalan kénytelen tisztát hozni. Mindettől függetlenül a szőke éppen egy rellonzöld szakácsruhában pompázott, ami egyszerre volt szép, rellonos, és piszoktaszító.
Még csak alig pár napja, hogy megnyílt a hely, és ezzel arányosan ugyan csökkent Arvid idegessége is, de még koránt sem tartott ott, hogy nyugodt legyen, és képes arra, hogy egy pillanatra is megálljon. A két manó segítségével sorra készültek a finomabbnál finomabb falatok, amiket szerencsére szívesen vásároltak a betérők, így eddig úgy tűnt, hogy minden rendben lesz, mégis, ennyi emberre főzni, ilyen felelősséget vállalni, új volt a fiúnak. Azonban miután a Minisztériumban a tanulmányi ügyeit intézve meghallotta, hogy van egy kiadó helyiség, ami épp alkalmas lenne étteremnek, a szőke kobakban egyre ott forgott, hogy talán ő is kibérelhetné. Miután Konnal megbeszélte, és úgy döntöttek, hogy érdemes megpróbálni, már csak hetek kérdése volt, hogy minden elkészüljön. Díszítés és üzlettér berendezése Kon és Lil segítségével, a manók felkeresése, akik majd fizetett munkaerőként segíthetnek a fiúnak a szeletelésben és az olyan munkákban, amik vagy veszélyesek voltak számára, vagy gyorsabb volt, ha más csinálja, és végül az étlap összeállítása. Arvid már nagyon várta az orosz napot, ahhoz a recepteket Kon fordította az édesanyja receptkönyvét felhasználva, és a szőke miután otthon kipróbálta őket titokban, arra várt, hogy majd egyetlenje már innen kap az ételekből hatalmas adagokat. Most azonban hétvége volt, tehát Arvid pizzát sütött, makarónit készített, és mikor már úgy vélte, hogy aznapra elegendő az élelem, levette a szakácsruhát és leült egy sarokba feltűnésmentesen eszegetni, hogy hallgathassa, hogy mit mondanak a vendégek a főztjéről, mert abból rengeteget tanulhat.
Utoljára módosította:Csák Arvid Geminián, 2013. június 8. 23:34 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bianca Charlotte Shanes
INAKTÍV


(:
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 796
Írta: 2013. június 13. 19:04 | Link

Utolsó szabad estéim egyike - egy szerdai este.


Unatkozik, méghozzá annyira, hogy egyszerűen már fizikai fájdalmat érez az unalomtól, vagyis cselekednie kell. A kastélyban nem akar maradni, beszélgetni a szobatársaival nincs kedve, ami nem az ő hibájuk persze, csak a lánynak valahogy most nincs kedve hozzájuk, van ilyen. Az olvasást unja, az alváshoz nem fáradt, így egy nyögéssel felkel, hogy a fürdőbe sétáljon és vegyen egy gyors zuhanyt.
A szemét csak kihúzza, keres egy szájfényt, amikor hidegebb volt az idő a szája kicsit kirepedezett, azóta igyekszik mindig védni valamivel. A haját könnyű, laza oldalfonatba fogta, majd kilépve a szekrényéhez lép, hogy valami kéket húzzon. A nyertes egy kölcsönkapott felsőre esik, amit mindig elfelejt visszaadni, és mindig eszébe jut, hogy vissza kéne, de amíg anyuka nem emlegeti a dolgot, addig babuka se szól róla. (Már csak valami új, régi és egy vőlegény hiányzik a bulihoz). Fekete nadrágot és kék cipőt húz és már indul is. Mondjuk vacsorázni valahova. Bárhova, ami nem a nagyterem.
Az iskola kapuján átlépve sóhajt egyet és nyújtózik is. Csak most gondol bele, hogy ha bekerül, akkor beköltözik és ha beköltözik, akkor megfosztják a szabadságától. Utálja, ha nem lehet szabad, neki erre szüksége van. Reméli, hogy ha be is kerül, nem kezd el átkozódni néhány nappal később. Nem vetne rá túl jó fényt.
Leérve a faluba már érzi, hogy tényleg éhes és a gyomra is jelzi, így elindul, hogy kitalálja, mit is enne. Édességre most nem vágyik, tuti beteg, és teázni se szeretne, így ezek a helyek egyből kiesnek. Ahogy halad, figyelmes lesz egy olyan helyre, ahol eddig még biztosan nem járt, és ahogy elolvassa, ezt a helyet kereste. Igen, neki határozottan erre van szüksége. Mosollyal az arcán lép be az ismeretlen helyre, a pult mögött állókra pillantva.
- Helló!
Közelebb sétál a szöszke sráchoz, akinek tök jó színű a haja és nagyon helyes arca van, jól el is raktározza az infókat róla, ha sokszor jár ide, biztos látja majd még.
- Um. Tudsz segíteni nekem? Most először vagyok itt, és szeretnék valami mást enni, mint ami a kastélyban van.
Ez nem sok, ő is tudja, de reméli, hogy a srác majd tud neki segíteni. Nem tehet róla, nőből van és ilyenkor érződik is.
- Oh, és nem szeretnék elsőre édeset enni, szóval kivételesen valami rendes kajára vagyok.


Ruci
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2013. június 14. 16:00 | Link

Leonie
zabára készen!

Úgy szeretem a hasamat! Habár nincs pocakom, sőt, elég vékonyka egy fiú vagyok, tehát nem látszik rajtam. Akárhányszor is próbálkoztam, még sosem sikerült elhíznom. Amikor megszülettem, anya és apa szerint elég dundi kisfiú voltam, de aztán az idők folyamán szépen eltűntek a kilók és nem tudok visszahízni. Nem is nagyon akarok... Bár nemrég a fejembe vettem, hogy egy picivel kövérebben nem is mutatnék olyan rosszul. Hülye ötlet, mi?
Ezen szerencsés adottságomnak köszönhetően nem is nagyon kell odafigyelnem arra, hogy miből és mennyit eszem. Habár a gyomrom egy picikét érzékenyebb az átlagtól, így hajlamos a sok össze-vissza evéstől kikészülni, azért mindig vigyázok és nem történik semmi baj. Mindenfajta éttermet szeretek, sokat járta el a családommal. Voltam már belvárosiban, vidékiben, kiscsárdában, nagycsárdában, folyóparti vendéglőben, bisztróban, gyorsétteremben, önkiszolgálóban, kóstoltam már különböző nemzetiségi éttermek kínálatait, mint például az olasz, görög, török, kínai, japán, szlovák, cseh [utóbbi kettő mondjuk otthon sem ritka nálunk, a bátyáim már egész jól tudnak főzni otthon] szóval minden kutyafüle.
De kanyarodjunk el a Fandlerek étkezési szokásaitól. Az egész ott kezdődött, hogy pletykát hallottam. Igen, már megint. És mivel én olyan kíváncsi fáncsika vagyok, most is, szokásomhoz híven odatelepedtem a közelbe és hallgatóztam. Állítólag nyílt valami új kajálda a faluban, és hogy az hű, de milyen finom is és próbáljuk ki egyszer. Mivel annyira nem voltam jóban az illetővel, azaz nem ismertem annyira, inkább egyedül vállalkoztam a feladatra. Cipőt húztam, felvettem valami olyan öltözetet, amiben a faluban is mutatkozhatok és elindultam. Eredetileg lassú sétát terveztem, de mivel kezdtem éhes lenni, a végére belehúztam. Direkt kihagytam a nagytermi közös étkezést, hogy sok kaja férjen belém.
Egy darabig keresgélnem kellett a faluban, mire megláttam az épületet. Fejet csóválva megálltam a bejárat előtt, felmértem, hogy mennyien is vannak odabenn. Féltem bemenni... Mi van, ha egyedül leszek elsős odabenn? És ha megbámulnak és kinevetnek?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zsolt Perott
INAKTÍV


Demokrata fogó, Golyóálló Griffek terelő
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 567
Írta: 2013. június 30. 21:42 | Link

Olivia Meyerson

Bogolyfalva utcáin sétáltam. Tudtam, éreztem, hogy szükségem van a jól megérdemelt pihenésre. Sétám közben egy eddig ismeretlen boltra lettem figyelmes. Ez eddig nem volt itt. Egy jól kinéző falatozó volt, de ami jobban érdekelt, az egy csinos lány, aki feltehetőleg szintén sétált. Odamentem hozzá. Vártam, rám figyel-e. Amint rámfigyel hozzászólok:
-Szia. Engem Zsoltnak hívnak, mi a neved?-
Ezután egy rövid kézcsókot adtam neki. Ha nem tiltakozik folytatom mondókám.
-Mit csinál, egy ilyen csinos lány Bogolyfalva utcáin?-
Egy rövid hatásszünet után, és a válasz meghallgatása végén nem állok arrébb.
-Nincs kedved betérni ide? Még nem jártam itt, és örülnék, ha ebédelnénk, közben ismerkednénk.-
Ma valószínüleg pozitívoskodó napom van, mert már ismét pozitív válaszra várok. Ha habozik, ismét hozzászólok.
-Nemleges választ nem fogadok el.
Majd egy huncut mosollyal ránézek. Ha most is tétovázik, picit siettetem. Megfogom a kezét, majd vidám mosollyal bekísérem. Odabent nekem nagyon megtetszett. Nagyon hangulatos, és fiatalos. Azonnal megéreztem a friss pizza illatát, és nagyon megkívántam. Már nem is emlékszem mikor ettem utoljára pizzát.
-Jók az illatok. Szereted a pizzákat?-
Majd a hátát átkarolva a pulthoz vezetem.
-Megkóstoljuk mindet?
Valószínüleg furcsán fog nézni. Ha igen:
Én fizetek.-
Majd eleresztek egy rövid kacajt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. július 13. 17:31 | Link

Munkatárs
- zárás utáni utómunkálatok-

I-I-I wanna give you
One last option
I-I-I wanna give you
One last chance
I-If you're looking for the
Main attraction
Just hold on tight and
Let me do my dance
If you want it I'm gonna be
Va va voom, voom
If you got it, you got it
You got that boom, boom
If you want it, I'm gonna be
Va va voom, voom
If you got it, you got it
You got that boom, boom

Éneklem, miközben a poharakat törölgetem. Ez igazából már bevett szokás, mostanság Arvid se néz rám ferde szemmel, ma meg főleg nem, mivel főnökömnek halaszthatatlan dolga akadt, így rám maradt a zárás. A gebasz csak annyi, hogy nem hagyott itt kulcsot, és valami fura oknál fogva nálam sincs. Oké, nem szoktam én mindenhová magammal cipelni, csak akkor van nálam, mikor tényleg biztos vagyok abban, rám hárul a felelősség.
Ezért is üzentem gyorsan Noelnek, hogy nem érdekel, ha neki sincs kulcsa, hozza el, mert nem fogok strázsát állni egész éjszaka.
Amúgy a napnak ezt a részét szeretem a legjobban. Csak én... meg a youtube - megfűztem az ex-rellonost, hagyja már itt, kivételesen be is adta a derekát-, így most furábbnál furább számokat hallgatok, adózva a mugli élvezeteknek. Azt se tudom, eddig, hogy bírtam ki, például Nicki Minaj nélkül.
- Va va voom, voom- ilyenkor aztán tényleg nem törődök azzal, vajon ki nézne hülyének, egy árva lélek sincs már. Hála a jó égnek. Annyira azért nem vagyok kibékülve az emberiséggel, hogy a kötelezőnél is tovább viseljem őket. Még magammal sem vagyok tisztában, az kéne még, hogy mások lelki szemetese legyek. Amúgy most nem agyalok, vagyis de... Nicki vajon hogy oldotta meg, hogy vattacukor rózsaszín haja legyen? És az nekem miért nem megy? Úgy van, jelenleg ez a legnagyobb problémám, így ki is jelenhetjük.... kikapcsoltam, az agyam Offon, és ez így is van jól. Persze az érzéseimmel sincs másként, már jó pár napja eltűntek, és én marha büszke vagyok magamra, amiért sikerült ezt elérnem. Az üresség jó, szeretem, a sok hülyeség meg hiányzik, mint púp a hátamra. Hogy a régi lettem-e? Talán... kicsit... nem hiszem, hogy annyira más lettem ez idő alatt, pedig történt egyes más. Nem mindenkit akarnak megölni a szülinapján, így mondhatni tök kivételesen érzem magam. Talán épp ez adta meg a kezdőlöketet ahhoz, hogy új világnézet után keresgéljek, vagy az, hogy a számomra fontos emberek felszívódtak. Noelbe is csak néha botlok, szökő évente egyszer, és míg eleinte piszkosul fájt ez, az meg még jobban, hogy hallottam, Biával szívesebben lóg, mára már csak azt tudom mondani, egészségére. Vagy mégse? Mi ez a hülye szúró érzés, mait ilyenkor érzek?
Csak a csattanásra eszmélek fel, a pohár széttörik a kezem között. Hurrá, nem is tudom, mi hiányzott még mára. A víz alá tartom a vérző kezem...
- Va va voom, voom- és a számnak is vége, így gyorsan az elejére tekerem... megint. Szeretem Nicki Minajt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nathaniel Blackwood
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 18. 13:25 | Link

Nathaniel ráérősen ballagott lefelé a faluba, abszolúte fittyet hányva arra a tényre, hogy valójában a vizsgáira kellene tanulnia, mert hát úgy volt vele, hogy ő bármikor átmegy bármiből, még ha ez egy cseppet túlzás is volt. Vörös hajú barátunk ugyanis bár könnyen tanult, de arra a mérhetetlen lustaságra, amit képes volt produkálni ilyen téren, már szavak sem voltak. Így esett, hogy megint a hasa után ment, vagyis inkább a faluból szűrődő jó illatok után, azzal a szándékkal, hogy betér a falatozóba, ha ott úgyis olyan olcsón adják a kaját, hogy még az ő kevéske pénzéből is telik rá. Na meg amúgy is, a tulaj kifejezetten kedves volt, múltkor Nath a saját szemével látta, hogy valakinek dupla annyit pakoltatott a manóval egy ételhordóba, mint a rendes adag lett volna, annak ellenére, hogy az asszonynak nem volt elég pénze az ételre.
Mikor betért az étterembe rögtön rendelt egy egész pizzát potom áron, aztán leült az egyik sarokba, és maga elé húzott valami újságot, hogy elfoglalja magát, amíg elkészül az étel. Elég hangosakat korgott a gyomra, úgyhogy csak remélte, hogy mások nem hallják, hiszen elég nagy tömeg volt a helységben, de végül is, ha valaki beszól neki, Nath kérdés nélkül dekorálja ki az illetőt. Persze lehet, hogy előtte megvárja, hogy kimenjen az ajtó elé, mert nem akarta szétverni a kedvenc kajáldáját.
Végül azonban senki sem szólt hozzá, és a pizza is megérkezett, Nath pedig haladéktalanul falatozáshoz látott. Élvezte, ahogy nyúlt a villáján a sok sajt, és a sonka is olyan finomra volt szeletelve, hogy öröm volt az embernek harapni belőle. Nath ugyan nem érdeklődött a gasztronómia iránt, mert jobbára annyiban kimerült nála az étellel való foglalkozás, hogy szerezzen egy kisebb hegynyi kaját a tányérjára, de ez még az ő arcára is mosolyt csalt. Na most azért el lehet képzelni, hogy milyen, ha egy hozzá hasonló, első látásra nem túl bizalomgerjesztő lény vígan mosolyog a pizzájára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elizabeth Charlotte Vane
INAKTÍV


'I come back.'
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 453
Írta: 2013. augusztus 19. 22:48 | Link

Karsa úrfi<3
Vasárnap Este

 Egy év után végre visszatértem a helyre, ami annyira fontos nekem. Most már bizton állíthatom, hogy minden rendben van, ugyanakkor, végre azzá a személlyé váltam, amivé akartam. Többet nem fogok elsüllyedni a végzet tengerébe, nem fognak lehúzni a kezek a sötétségbe és nem adom át magam a teljes kétségbeesésnek. Megízleltem a szabadságot, megtaláltam önmagamat és erősebbé váltam lelkiekben. Mindezt nem tudtam volna megtenni úgy, hogy nem hagyom el ezt a helyet olyan váratlanul. És ha nem így tettem volna, akkor lassan, de biztosan megőrültem volna, és nemhogy előre haladok akkor, hanem elveszítettem volna mindent. És bizony akkor a gyötrelmek átfordultak volna fájdalommá. De ez most már csak feltételes módban van, hiszen nem történt meg és most már nem is fog. Hiszen sikerült összeszednem magam Londonban. Igaz, az nem az a kis falu, ahol felnőttem, de veszélyes is lett volna, ha odamegyek. De nekem is ez elég volt. Így most már visszatérhetek a Kastélyba, az otthonomba.
Bár, ha aznap nem jött volna el Ginnie, akkor lehet, hogy még tovább tartott volna, míg végleg elhatározom magam. Szóval, neki köszönhető az, hogy így döntöttem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem volt rá szükségem, hiszen igen is volt. Hiszen, amint megpillantottam az ajtó előtt, akkor tudatosult bennem igazán, hogy erős vagyok és képes vagyok rá. A döntésem akkor már véglegessé vált és ebben senki sem állíthatott meg.
És így érkeztünk meg mostanra, a faluba. Sikerült végre ideérnem, sikerült végre újra kezdenem mindent. Berobogott a vonat a pályaudvarra, leszálltam róla. Úgy éreztem magam, mint akkor, amikor először jöttem ide. Fiatalon, magányosan és gyengén. De mostanra ez megváltozott. Fiatalnak még fiatal vagyok ugyan, de már nem vagyok magányos és gyenge sem. Lassan lépkedtem a falu macskaköves útján, kezemben a cókmókjaimmal, emlékekkel a fejemben. Ennél nosztalgikusabb már nem is lehetett volna! Jó érzés volt újra itt lenni, újra az itteni levegőt szívni és kóborolni. Mivel nem ettem semmit, először is ennivaló után kellett kutatnom. Sok új hely nyílt, mióta elmentem, így találomra böktem. Az ujjam a Falatozó Gyorséttermen állapodott meg, így hát arrafelé vettem irányomat. Amint odaértem, megcsapott megannyi étel illata, ami csak még jobban fokozta az étvágyamat. Megszabadultam terhemtől és már rendeltem is.
- Jó estét! Egy sonkás, gombás pizzát kérek! – amint megkaptam a kívánt ételt, elindultam a tálcámmal ahhoz a helyhez, ahol az előbb megszabadultam a cuccaimtól. Jóleső érzés volt beleharapni a forró pizzába. Kiskoromban, minden hét egyetlen egy napján mi is csináltunk pizzát, így azóta is imádom. Hihetetlen, mennyit változtam, de ízlésben még mindig ugyanolyan vagyok. Az emberek változnak, változhatnak és van, hogy néha változniuk kell. Nálam az utóbbi állt fent, de most már elértem ezt a célom is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Menj, éld világod, mondd, ha kérdenek: egy jámbor őrült futni engedett."

Nyaklánc| Jack tulaj | Gin nővére | David <3
Rufus Saron
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 88
Összes hsz: 716
Írta: 2013. augusztus 21. 21:21 | Link

Katniss


Előzmények:
Nagy nehezen odaérek a lányhoz, vagyis pontosabban a padhoz ahol ül. Mások már alig várták, hogy felálljak máris leültek a padra, amelyiken eddig én foglaltam helyet, na mindegy. Tehát odaérkezek a lányhoz, aki vagy várt engem, vagy csak unatkozik és örül, hogy akad társasága, de mindenesetre nem küld el és nem keres kifogásokat, hogy elkerüljön engem. Mondjuk eddig lány még nem köszönt így nekem, mint ő, de ebből is látszik, hogy ő nem csak egy tipikus lány, hanem van saját stílusa.
-Köszönöm.mosolygok a lányra, aki egy kicsit arrébb is húzódott, hogy elférjek, bár nem vagyok olyan kövér, hogy ha leülnék, akkor ne férne el mellettem, tehát kár volt arrébb húzódnia, de azért aranyos.
-Neked is érdekes neved van, nemrég ékeztél, vagy csak én vagyok olyan bamba, hogy eddig nem vettelek észre a suliban, bár már lehet, hogy találkoztunk, csak amilyen hülye vagyok a földet néztem.-mosolygok a lányra, és közben azon töprengek, hogy találkoztunk-e már a suliban, bár akkor biztos, hogy megjegyeztem volna őt, úgyhogy nem hiszem, mondjuk ez nem csoda, hisz ha a lány régebb óta van itt, én akkor számára friss hús vagyok, hisz én csak pár hete vagyok a suli falai között.
-Biztos? Szívesen odaadom a pulóveremet.-majd lecipzározom a pulcsimat, hogy ha kell akkor odatudjam neki adni, és ne kelljen szórakoznom a cipzárral, mert szegény akkor még megfagy itt a végén nekem, és az éttermi ajánlásomra igent mond, aminek én nagyon örülök, ott legalább reményeim szerint melegebb van, és jobban is tudunk beszélgetni. Tehát akkor felállunk a padról, és ő megkér, hogy vezessem az étterembe.
-örömmel, bár a fehér lovamat útközben elhagytam, remélem nem baj, de ha szeretnéd elviszlek a hátamon.-mosolygok rá, és egy kicsi elpirulok, amikor a lovagjának hív.

Az étteremben:
Ha a lány úgy dönt, hogy él a lehetőséggel és a hátamat választja, mint utazási eszközt akkor felveszem őt a hátamra és elindulok vele az étterembe, de ha biztonságosabbnak tartja, hogy a saját lábán jön az étterembe, akkor sétálunk egyet. Mikor belépünk az étterembe, akkor már elég kevés emberke ül, így remélhetőleg gyorsabb lesz a kiszolgálás, előre engedem Katnisst, hogy válasszon egy számára szimpatikus asztalt, ahova leülhetünk és, ha ez megtört akkor értelemszerűen leülünk és már jön is a pincérnő.
-Mit hozhatok nektek?-teszi fel a kérdést, és közben kezünkbe nyomja az étlapot. Engedem, hogy Leyla kérjen először, és utána én.
-Egy narancslét kérek és spagettit.-miután felvettük a rendelést a pincérnő bólint egyet és elmegy, így nyugodtan tudunk beszélgetni.
-mesélj magadról egy kicsit, mi járatban voltál a téren?-teszem fel a kérdést, legalább egy-két dolgot tudjak meg a lányról, és figyelmesen hallgatom szavait.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Minden bajra két orvosság van:
az idő és a csend
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. augusztus 24. 18:56 | Link

Vagy Máté, vagy Viktor... passz Rolleyes

- És mi a neved?- vonogatja a szemöldökét a srác, akit.... akit akkor se fogok a pult mögé vágni, bármennyire is kecsegtető, és bármekkora kényszert is érzek eziránt.
Bájos mosollyal az arcom, nyúlok a kasszába, és kivéve a pultnak vágom.
- Na, ahhoz neked nincs semmi közöd, mellesleg.... feltartod a sort- még mindig angyali mosollyal az arcomon jelzem a delikvensnek, vagy magától lép le, vagy az állásom kockáztatva segítek neki. Valaki megköszörüli a torkát a hátam mögött, mire felnyögök. Arvid persze jó főnök, de imádom, hogy mindig a legjobb alkalmat fogja ki arra, hogy megjelenjen.
- Most mi van? Legalább nem toltam a képébe a lasagne-át- forgatom meg a szemem, mert nem hazudok, előfordult... egy párszor. Nem tehetek róla, alapjáraton jól kijövök az emberekkel, de mikor a potenciális egy éjszakás barátnőt látják bennem, na az kivágja a biztosítékot, meg amúgy is... a hangulatingadozásaim még a régiek.
Miután lecseng a sor, fáradtan dőlök a pultnak, szemeimmel a főnököt keresve, majd látva, mire készül, előzékenyen odamegyek, és segítek levenni azt a poharat. Isten ments, hogy Kon asztalán legyek tálalva, almával a számba. Na, igen, Arvid párja tipikusan az a srác, akivel nemhogy egy sötét sikátorban nem futnál össze szívesen, sehol.
Ha jobban belegondolok, igazából egy kezemen meg tudnám számolni, mikor mertem én Kon szemébe nézni, pedig még csak nem is Baziliszkusz, bár... ki tudja.
Noelnek se ártana megjelennie, de megszoktam, hogy jobb híján csak akkor látom, mikor műszak váltás van, csak ez így nagyon nincs jól, mert... a francba is, hiányzik. Főleg most, hogy nem tudom, mi lehet vele az erdőben történtek óta. Az is érdekes, ki az a betegállat, aki hagyja, hogy olyanok is tartózkodjanak a közelünkben, akik ilyen mértékű kárt tudnak tenni valakibe. Naná, fő a biztonság...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. szeptember 13. 19:09 | Link

Erdős Julianna
/ruha/

Mostanában egyre több, néha már-már dilis ötleteim támadnak, és persze ma is ez a helyzet. Most speciel az az ötletem támadt, hogy az egyik versemet megzenésítsem. Tudom, nagyon hülyén hangzik, és lehet nem is fog sikerülni, vagy ha mégis, akkor tuti béna lesz. De azért ey próbát megér, és fő a pozitívum. De, de valahogy mégsem megy. Azt hittem könnyebb lesz, de nem; nagyon, nagyon nehéz. Egész délután a szobámban ülök, pontosabban az ágyon, mindenféle - néha már lehetetlen - pozícióban fekszem, vagy ülök, de nem jön meg az ihlet, és nagyon sok galacsin is van körülöttem, annyi próbát tettem már,de semmi. Aztán elfog az éhség, de most nincs kedvem lemenni a konyhába, nem akarom zaklatni a manókat, így az egyetlen lehetőség a falu maradt. Fogom hát a cuccomat,és elindulok, de pontosan nem is tudom hová akarok menni, és nem is figyelek arra merre visznek a lábaim, csak megyek, és tovább gondolkodom a dalon, kezemben a kottalapokkal. Egyszer csak megállok, mert az egyik házból finom illatok szállnak ki, és mikor odanézek, észreveszem,hogy az gyorsétteremhez értem. Egy kis habozás után belépek, egyenesen a pult felé szedem a lábaim, és ott kis gondolkodás után kérek tortilla-t mivel ugye mexikói nap van. Hamar méh is kapom, és mellé még kérek egy pohár vizet,és csak ezután kezdek üres asztalt keresni. Találok is egyet az ablak mellett, így gyorsan odamegyek, majd az ablakon kibámulva gondolkodom tovább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. szeptember 29. 19:36 | Link

Sir Yvonne

Miután kölcsönösen arra a véleményre jutottak, hogy mégsem lenne illendő a hercegnő ünnepi ruháját szarvasöldökléssel és hajtóvadászattal tenni tönkre, elindultak, hogy valami civilizáltabb őzpótlékot keressenek vacsorára. Mint később Gil rámutatott, tulajdonképpen egy egész mesét előadhattak volna már, mert volt lovagjuk, királykisasszonyuk meg sárkányuk is, de aztán a beszélgetés megakadt azon a ponton, hogyan is győzné le Sir Yvonne a rémséges fenevadat, akit - házának megfelelően - szintén ő testesített volna meg, és végül inkább másfelé terelődött a téma. Pontosabban a kezében lóbált szütyűre, amiből most már a ki tudja, hanyadik, egyre meghökkentőbb dolgot húzza elő - az elején csak azt mutogatta, ami tényleg benne volt, pennát, ceruzát, radírt, madzagot, madártollat, csigaházat, üveggolyót, színes spárgát, ecsetet, aztán egy kis üvegcsében rovarszárnyak kerültek elő, majd néhány filteres tea, tű és cérna... Egyszóval minden, ami okvetlenül szükséges vagy jól jöhet, de miután kész játékká fejlesztették - Yvonne találgatott, mi lesz a következő dolog, amit előbűvöl - egy-egy illúziót is hozzátett, így az utolsók közt akadt tiritarka luficsokor, törpe víziló, egy cserép muskátli, de gumikacsa is.A legtöbb tárgyat végül, ha már kinevették magukat, hanyag mozdulattal a háta mögé dobta és hagyta köddé válni. Aztán egy pillanatra megdermedt és megtorpant, lassan előhúzva a szütyőből Weaver professzor fejét, és egy ijedt "íííííííííík" hangot hallatva gyorsan vissza is tuszkolta inkább. Játszott, bűvész és bohócot, de nem átverni akarta Yvonnet - legalább annyira szórakoztató volt a lány arcát és nevetését figyelni, mint a másiknak azon töprengeni, milyen képtelenség kerül elő legközelebb, és amíg vele volt, addig nem gondolkodott máson.*
- Félek. Szerinted mi lesz a következő?-*Nézett aggódva a lovagjára.*- Még jó, hogy védelmemre kelsz, ha megint valami ilyen akar előmászni. Ugye?-*A hangja meggyőzően csengett, de a tekintete sokkal inkább a játék izgalmát és élvezetét tükrözte, semmint valódi félelmet. Egészen biztosan nem ez volt a korához legméltóbb viselkedés, de nem is igazán érdekelte, amíg társasága nem emelt panaszt ellene. Időközben már a faluban jártak, s a következő dilemma a Falatozó ajtajánál érte őket - ilyenkor ki is nyit ajtót? A szoknyás lovag vagy az álarcos hercegnő?*
- Szerintem váltsunk mesét.-*Ajánlotta végül, előrelépve és kitárva az ajtót a lány előtt, aztán nyomában maradva ő is belépett, hogy elámuljon. A hely berendezése és légköre is nagyon kellemes volt, a levegőben terjengő illatokról már nem is beszélve.*
- Egyébként sincs kerekasztaluk, ahogy nézem.-*Jegyezte aztán meg, felocsúdva és a pult felé közelítve, hogy megnézzék a kínálatot. A pultban különféle pizzaszeletek sorakoztak, és most jókora forgalom volt, így mindig frissek kerültek a régiek helyére - ebben az a legjobb, hogy tulajdonképpen akár minden szelet lehet más ízű is, ha egy egész pizzának megfelelő mennyiséget kérnek.*
- Te milyet fogsz kérni?-*Fordult kíváncsian Yvonne felé, mert részéről teljes döntésképtelenség lépett fel. Mind remeknek tűnt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Caius Randy Woodrow
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 156
Összes hsz: 452
Írta: 2013. november 2. 11:46 | Link

HALLOWEEN, 3. csapat
Igazán izgatott vagyok a kincskereséssel kapcsolatban. Szerencsére a csapat nagy részét, Bálintot - mert évfolyamtársam - , és Loise-t ismerem, csak a két tesót (?) nem ismerem, így gyorsan nekik is bemutatkozom, hogy legalább legyen fogalmunk egymásról. Mira elég hamar elmagyarázza a feladatokat, majd megkapjuk a képet és a térképet is. A jelzés egyértelmű, így a csapattal megindulunk a Falatozó Gyorsétterembe. Természetesen jártam már itt, bár nem sokszor. Belépve körbenézek, és intek egy ismerősnek, majd meglátom a nekünk szánt asztalt. Néhányan kíváncsian mosolyognak, én pedig gyors léptekkel az asztalhoz sétálok és felolvasom az utasítást:

Írjatok egy történetet a zene kialakulásáról. A stílusa rátok van bízva. Egy fontos szabály van: a csapat minden tagjának 3 mondatot kell róla írnia, de úgy, hogy nem nézhetitek meg, mit írtak a többiek. A végén a csapatkapitánynak össze kell olvasnia az alkotást, és ha sikerül teljesítenetek, az utasítás helyén megjelenik a következő borítékotok.

- A zenéről? Jézusom... - döbbenek meg, majd kicsit gondolkozom.
- Én tudok gitározni... - szólalok meg, de elharapom a mondatot, hiszen nem szabad megbeszélni a dolgokat. Jelentőségteljes pillantást vetek Loise-ra, elvigyorodom, majd lassan előveszek egy papírt és írni kezdem...

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eridonos Végzős Terelő
Blaskovits Flóra
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 16. 12:23 | Link

Karsa úr
szombat este.


A mai nap minden percét utálta eddig. Bármibe is kezdett bele, bármit is csinált, valami mindig leesett, kiesett, kiömlött, elrepedt, eltört, elszakadt… Mintha az univerzum is azt akarta volna, hogy ez egy pihenős nap legyen, egy amolyan „kiseszállokazágybólmenjetekinnen”-féle. Így teljes lelki nyugalommal dobott el mindent, és tett eleget ennek az invitálásnak – mivel nagy idegességében már minden szál haját kitépte, így nem lett volna hová nyúlni egy következő kudarc után.
Megérdemel tehát egy kiadós, kényeztető vacsorát, mert minden napba kell minimum egy jó perc is.
Gyomra már az utcán követelőző korgásba kezd, még azelőtt, hogy egyáltalán megpillantaná a Falatozó épületét. Az ajtó előtt összedörzsöli kezeit, és széles mosolyt villant, miközben lelki szemei előtt már ott lebeg a jóllakottság hátborzongatóan jó képe. Belépve habozás nélkül sétál a pulthoz, és gondolkodás nélkül kéri ki csirkemelles-paradicsomos pizzáját, egy üveg gyömbérrel. Miután megkapja a kívánt darabot, fizet, és az egyik, kandallóhoz közeli asztalhoz lépdel tálcájával. Sikeresen lerakja mindenféle törés, elejtés, stb. szerencsétlen baleset nélkül, így elégedetten veti le kabátját és kesztyűjét, igényesen szétszórva őket az asztalon, és a kaja fölé, az illatfelhőbe hajolva élvezi az életet. Annyira mégsem rossz ez a mai nap, legalábbis miközben mélyeket szippant a finom illatból mély elégedettséget érez és ez máris jobb színben tünteti fel az elmúlt… húsz órát. Mindezt megkoronázza, hogy számos ismeretlen és érdekes arcot lát maga körül, akiknek az elemzése épp eléggé el fogja szórakoztatni pizzája mellett.
Így hát, kezdjünk is neki.
Utoljára módosította:Blaskovits Flóra, 2013. december 14. 20:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nothart Konstantin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. november 25. 20:40 | Link

Arvid
[november 10]


Az utóbbi hetekben kialakult egy rutin, amit ha nem is tartott be szigorúan, apróbb módosításokkal ehhez szabta az estéjét. Alkonyattájt kiment az erdőbe vadászni a tesztrállal, összekötve az erdőjárást azzal a muszáj testmozgással, ami nélkül képtelen lett volna létezni. Nem volt egyszerű lépést tartani a nála jóval nagyobb és gyorsabb lénnyel, de Moonyban dolgozott az ösztön és mindaz, amit belénevelt, így sosem távolodott el tőle nagyon, vagy ha valamit elejtett, akkor bevárta. Mostanra elérte a végső méreteit, száznyolcvan centin fölül állapodva meg, így több mozgást és több élelmet is igényelt, ezért igyekezte nem korlátozni, csupán arra ügyelt, hogy mindig kapcsolatban maradjanak. Közben figyelt és tanult- az erdőről, ahogy Moon látta, magáról a lényről, a gondolkodásáról. Lassan két éve ismerték egymást, mostanra nem okozott gondot a társalgás, bár vadászat közben csönd volt, többnyire már csak akkor beszélgettek, ha jóllakott. Közben figyelte az időt, hogy visszaérjen, mire bezár a falatozó, bár néha egyszerűen bestiástul állított be, ha késésben volt. De ma minden összejött, így miután levedlette a vizes és sáros szerelését, valami szárazabbra és tisztábbra cserélve, egyedül toppant a bolt elé, hopponálással megspórolva a kertből idáig vezető utat.
Benyitott, egy csipetnyi melodimágiával leplezve jöttét, hogy sem az ajtó, sem a felette lógó csengő ne árulja el. A helyiségben már nem voltak vendégek, a székek az asztalokra rakva, a padló még helyenként nedvesen csillogva jelezte, hogy nemrég tették ki az utolsó emberek szűrét, hogy felmoshassanak. Hallgatózott, azt próbálva megállapítani, a személyzet hazament-e már, miközben egy szárazabb sávot választva a konyha felé sétált. Nem kerülte meg a pultot, csak átdobta magát fölötte, puhán landolva mögötte- itt is minden tisztára mosva állt, várva a holnapi nyitást. Az egyetlen fényforrás felé tartott, hogy az ajtón belesve találja meg végül a szőkét, akinek mormolását a bejárattól hallotta- ételneveket sorolt, előtte egy pergamen hevert, ami fölött egy penna lebegett, sorban leírva azt, ami valószínűleg a holnapi menü lehet. Egy másik listán az utóbbi időben főzött dolgok és az szerepelt, mennyi kelt el belőlük, ezzel vetette össze az ötleteit. Mögé sétált, lehajolva átölelte, válla fölött lesve rá a papírra.*
- Segítsek?-*Kérdezte halkan, mert tudta, hogy Arvid ilyentájt már fáradt szokott lenni, és ő is szívesen lelépett volna már, hogy hazamehessenek és ejtőzhessenek egy kicsit. Az egész napos egyedüllét és munka után mindenképp ki akarta sajátítani a szöszit, még akkor is, ha néha csak elnyúltak egymás mellett, miután kitúrta a macská(ka)t az elcsigázott Arvid öléből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2014. február 28. 15:40 | Link

Arvid;;


Kényelmesen, mint mindig, de jöhetne már a tavasz...
 Megint péntek van, de jó! Foroghatnának a gondolatok Lucus fejében, de kivételesen a nyugodt, balhémentes estére szavaz, legalábbis a maga részéről. Ettől függetlenül járőrözésre készül, aminek valószínűleg páran nem fognak örülni, de üsse kavics, egyszer neki is be kell keményítenie. Olyan nyolc óra fele felforgatta a navine konyháját, de se manót, se ehető kaját nem talált, amit szomorúan tudatosított magában. Valami főzelék volt ebédre, amitől nem lett tele a pocija, a vacsora meg egyenesen káosz volt számára, mivel mire leért a tanulás után, már szinte minden elfogyott. Szóval csak úgy kopogtak a szemei, sőt, egyenesen becsengettek a kastély fő konyhájába, ahol szintén kihaltság és üresség volt, ő meg egyedül maximum magára gyújtani lenne képes a konyhát. Szeretne nagyon megtanulni dolgokat, de ha nincs, aki tanítsa, elég nehéz. Pedig nem szereti a kis házi apróságokat kihasználni ilyen téren, de néha kénytelen. Mondjuk ha Zsombival van, nincs gond, ő legalább pizzát tud csinálni, az meg finom, és sok, és annyira jó vele sütni! Mikor először mutatta, rengeteg bénázás volt Lucus részéről, ő akkor is imádta a dolgot. Tiszta liszt lett minden, a szósz is ott nyugodott a ruháján, mert a kötény minek, igaz? A hajából még másnap is tésztát szedett ki, szóval elég bizarr dolog lenne egyedül őt beengedni oda, hogy ételkészítés címen ne adj isten, felégesse a kastélyszárnyat. Azt vélhetően már Gyuri bácsi se tolerálná. Ha már tolerálás, Véda néni a konyhás akciót szerencsére nem tudta meg, időben rend lett téve, de ha még ez is Lucica számlájára íródott volna, lehet nem csak a pozíciókból repült volna, de egyenesen a házból is, a rellonig meg sem állva körülbelül. Legutóbbi csevegésük alkalmával ejtette el azokat a szavakat a házvezető nénije, miszerint túlteng benne a zöld hormon. Valószínűleg addig jár jól, amíg erről nem tud többet.
De most nem ez a lényeg! Visszakanyarodva keresgéléssel vagy egy órája elment, így kilenc körül úgy döntött, mivel tudta, hogy a Falatozó nyitva van takarodóig, lemegy a faluba, visszafelé pedig majd akár azt is ellenőrizheti, ki császkál még kint, mikor nem kellene. Kellemest a hasznossal alapon indult tehát sálat és kabátot magához véve a hálókörletéből. Kinézett egy ablakon, szerencsére ma az eső, és a nyirkos idő elkerülte eddig a vidéket, nagyon remélte, hogy ezután is így lesz. Egész gyorsan megtette az utat, és már az utca végéből érezte a finom, sülthusis illatokat. Amik hatalmas mosolyt költöztettek a pofijára. Megszaporázta lépteit, majd odaérve belépett a meleg, ételillattal telített helyre. Eddig egyszer nézett csak be, akkor is csak bekísért valakit, aztán ment is, szóval az újdonság varázsa csapja arcon.
- Most egy egész rinocéroszt is meg tudnék akár enni!
Ez úgy kicsúszott a száján, vendéget nem igen, pincért/kiszolgálót még kevésbé látott a helyszínen, ami meg is lepte. Csak remélni tudta, miközben megszabadult a sáltól és a kabáttól, hogy még nem szeretnék pont a szeme láttára bezárni mára a helyet, mert akkor kénytelen lesz valakit megkeresni a kastélyban, hogy segítsen neki vagy kerítsen manót. Vagy még rosszabb, ő bizony éhen pusztul. Mikor az üvegekhez ér, illedelmesen próbál benézni mögé, hátha meglát valakit, miközben beköszön.
- Szép estét!
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2014. február 28. 15:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Chuck Welch
INAKTÍV


szörnyeteg.
offline
RPG hsz: 172
Összes hsz: 344
Írta: 2014. május 12. 19:00 | Link

Kinoshi Thaihasy
egy szombat délelőtt.
öltözék.



Mi legyen a mai program?
Azon gondolkodik az ágyán fekve délelőtt 11 órakor, hogy mit csináljon? Ma pihenőnap, nincs edzés. Valahogy meg kellene koronáznia ezt a szombati napot. Úgy kezdi a napot, ahogy bárki más: reggelizik, tisztálkodik. Utána viszont az alagsor felé veszi az irányt, dobverőt fog a kezébe és a szokásos, megunhatatlan módszer következik: hangszigetelt szoba, füles, zene, improvizálás. nagyjából ennek köszönhető, hogy kreatív és stílusosan játszik. Alapból olyan zenéket szokott dobolni, amiket szeret és sosincs két olyan gyakorlás, amikor mindent ugyanúgy csinálna. És ebben ez a szép. Eljött az is, amikor nincs szüksége ahhoz, hogy tanárhoz járjon. Sőt, bőven tud annyit, hogy kiváló tanár legyen. Egy ideje gondolkodik azon, hogy adjon fel hirdetést a diákok számára, hátha van, aki ezt a nemes műfajt szeretné művelni. Kár lenne, hogyha Chuck úgy halna meg, hogy a tudásának legalább egy részét nem adta át másoknak, vagy csak egy embernek. Miután jól kiizzasztja magát, gyorsan letusol és elhatározza, hogy valahol itt a faluban fog ebédelni, most nem fog annyira görcsösen ragaszkodni a diétás kajáihoz. Reméljük, hogy annyira nagyon mégsem húzza keresztbe a diétáját. Fontosnak tartja a betartását, nem véletlenül néz ki úgy, ahogy. Kemény edzés és étrend, ennek gyümölcse a kigyúrt test gyerekek, tanuljátok meg...
Ezen gondolkodva meggyőzi magát és úgy határoz, hogy semennyire sem fogja felborítani az étrendet, szóval majd odafigyel arra, hogy mit rendel. De ettől még nem otthon fog kajálni, kell a változatosság néha. Felkap egy pólót, rövidnadrágot, meg egy tornacipőt és már készen is áll az útra. Pénztárcáját és pálcáját megragadva hagyja el házát a boltok felé irányítva lépteit. Még nem tudja, hogy pontosan merre akar betérni, de hát az majd elválik út közben.
Arra azért emlékszik még, hogyha kaja, akkor Fő Utcza, nem kispályás. Le is kanyarodik, miután elhagyja a lakósort. Nézelődik is jobbra-balra, hogy megtalálja azt a kajáldát, ahol meg fog ebédelni, mert már halkan korog is a gyomra. Igazán megéhezett, rég volt az a reggeli. A kaja reményében tovább keresgél, aztán meglát egy bejáratot, ami fölött ott lóg a tábla: Falatozó Gyorsétterem. Jól hangzik, nézzük meg belülről is. Kinyitja az ajtót, majd leül egy asztalhoz. Tetszik neki a stílus, meg persze a finom illatok. le is győzik az akaratát, nem tud ellenállni, valószínűleg pizzát fog enni.
Ki is jön egy felszolgáló és megkérdezi Chuck-ot hogy mit kér.
- Egy sört kérek és valamilyen pizzát... Mondjuk az itteni specialitást - adja le a rendelést és várakozik, közben nézegeti a dekorációt, képeket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wolgast Bellafonte
INAKTÍV


Répasrác
offline
RPG hsz: 190
Összes hsz: 7542
Írta: 2014. június 27. 12:09 | Link

Ágoston


Éppen itt volt már az ideje, hogy új pálcát szerezzek. Átöltöztem utcai viseletbe, aztán leindultam a faluba. Út közben egyszerű levitációs bűbájokkal próbálkoztam, hátha mégis működni kezd, de szokás szerint nem értem el semmit. Biztos, hogy nem vagyok kvibli, mert amikor kölcsönkértem Bran pálcáját, akkor azzal tudtam varázsolni. Az sem volt az igazi, de én nagyon élveztem.
A faluban nagyjából tudtam, merre kell menni, de korgó gyomrom emlékeztetett, hogy üres hassal nem jó üzletekbe bonyolódni, ezért betértem egy jó illatokat árasztó épületbe, amire az volt ráírva: Falatozó Gyorsétterem. Amint beléptem, elámultam, hogy mennyi ember van ott. Biztos valami turista csoport. Elmentem a pulthoz, és megnéztem a választékot. Hétvége volt, csak most tudtam erőt venni magamon ahhoz, hogy lejöjjek ide egy új varázsszerszámért. Csupa olasz kaja mindenütt. Rendeltem valami spagettit, meg egy calzonet, és amíg az ételre vártam, helyet kerestem, ahova leülhetnék. A turisták minden helyet elfoglaltak, egy asztal kivételével, de ott is ült már valaki. Mindazonáltal ott volt a legtöbb hely, ezért amint megkaptam az ínycsiklandozónak tűnő ételeimet, elindultam az asztal felé. Egy nálam pár évvel idősebb, szőkésbarna hajú srác ült ott.
-Helló! Bocsi, leülhetek? -kérdeztem, aztán leültem vele szemben. Haraptam egyet a töltött pizzámból, aztán amint lenyeltem, kezet nyújtottam a fiúnak.
-Wolgast Bellafonte vagyok. De szólíts csak Wolgnak, vagy Wolginak, vagy ahogy akarsz -mosolyogtam rá. Megkóstoltam a tésztámat is. -Te is a Bagolykőbe jársz, ugye? -nagyon kicsit ismerős volt az arca, lehet, hogy elmentünk egyszer egymás mellett a folyosón.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

-=Éjfélkirály|Avatartalan=-
csacsi
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2014. szeptember 27. 13:00 | Link

Léna

Az elmúlt napokban annyi minden történt vele, hogy megmondani se tudja hol áll a feje. Először is, visszakapta a régi állását, vagyis pszichológus lesz, másodszor megkapta kedves barátnője tantárgyát, így tanár is lesz, harmadszor pedig, beszélt az igen csak karakteres és emlékezetesen szép férfival, név szerint Markovits Istvánnal, és megállapodtak egy házvezető-helyettesi posztban. Úristen. Meg Merlinre. Ennyi mindent kapni maga az álom, hiszen sok új szerepben is kipróbálhatja magát, emellett még pénzt is többet kap, mint remélte, így nem kell ide-oda rohangálnia a muglik és a varázslók között, hogy az anyagi hiányt, amit a házvásárlás okozott, pótolja.
Elégedetten sétál hazafelé, ahol egy üres ház várja majd, hiszen Mina a hétvégén az ikrekkel van, Kriszta legnagyobb örömére, így csak este jön haza. Egy pillanatra megtorpan, elvégre nem kell feltétlenül hazamennie, most, hogy ilyen szépen rendbe jöttek az anyagi ügyei, igazán megengedhet magának egy kiadósabb ebédet a falatozóban, ahova mindig be akart térni, amióta kinyitott, csak sosem jött ki úgy a lépés, aztán már nem volt itt, hogy kijöjjön. Most viszont semmi sem akadályozza meg, hogy belépjen a közepesen zsúfolt vendéglőbe, keressen egy üres asztalt, és kabátjától megszabadulva a táskájával együtt a maga melletti székre pakolva magához ne vegye az étlapot.
Hosszas böngészés után azonban megmarad a nap ajánlatnál, annyi mindent tudna ugyanis enni, hogy dönteni nem tud, így a napi ajánlatra bízza magát, és nem is döntött rosszul, egy pohár vörösbor társaságában érkező ebédje igen jól néz ki, így egy mosoly és egy köszönés után hozzá is fog az első falathoz, mely után azon kezd el gondolkozni, hogy vajon kiszállítást is vállalnak-e, hiszen ha sokáig dolgozik, akkor is, Minának ennie kell, és ez a hely elég korrektnek tűnik.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lora Lylyn Walters
INAKTÍV


Törpilla
offline
RPG hsz: 42
Összes hsz: 188
Írta: 2014. október 24. 20:40 | Link

Gaby

Feldobottan fedeztem fel, hogy végre ott vagyunk a gyorsétteremnél. Az igazat megvallva nem nagyon reggeliztem, mert csak egy gyors kiruccanásra számítottam, így a gyomrom majd' kilyukadt amikor végre beléptünk a falatozóba.
-Mit szólsz ahoz az asztalhoz ott?-kérdeztem egy sarokban elhelyezkedő asztalra mutatva.
-Mit ennél? Én őszintén elég éhes vagyok.-mosolygok Gabyra. Rendeltem egy adag sült krumplit, kechuppal és hamburgerrel meg egy nagy kólát. Amíg Gabrielre vártam körülnéztem a helyiségben. Az illatot addig fogalmam sincs, hogy zártam ki, de felfigyelve rá, még éhesebb lettem. Ami után a Rellonos lány is rendelt az asztalhoz mentünk és én beszélgetést kezdeményeztem.
-Mesélj magadról! A családodról!-kértem a lányt. Nagyon érdekelt, hogy ő honnan jön, mert eddig nem sok mindenkit ismerek a szobatársaim és a csapaton kívül.
-Benne vagy valami tanórán kívüli dologban?- kérdeztem.
Ekkor jöttem rá, hogy mennyit is fecsegek és szegény lányt nem hagyom szóhoz jutni.
-Jaj, ne haragudj, csak annyi mindent meg akarok tudni rólad.-mondtam kissé restelkedve. Reméltem azért, hogy nem tettem rossz benyomást a sok duma miatt.  
Belekortyoltam a kólámba és érdeklődve vártam Gaby beszámolóját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amit ma megtehetsz, halaszd holnapra, hátha valaki megteszi helyetted!
Julien Armand Saint-Venant
INAKTÍV


Havas Julien || Mikulikánus
offline
RPG hsz: 108
Összes hsz: 2307
Miss Greenwood és az étvágya
Írta: 2014. november 18. 22:48
| Link

Nemigen tetszik neki, hogy egyre rövidebbek a nappalok, és a vastagabb pulóvereit is magára kell húznia, hogy ne dideregjen. Nem fagyos, csak épp nem szereti azt, ha rétegesen kell öltözködnie, mivel olyankor kevésbé tud szabadon mozogni, mint amúgy, pólós időben. Morog is ő magának, de mást nem tud, így most is egy vastag, fekete, kapucnis pulcsiban igyekszik lefele a faluba a találkozási pontra. Hogy miért nem az iskola falai közé szervezte meg ezt? Maga sem tudja, így volt könnyebb, vagyis nem, csak pillanatnyi kirohanása ezt eredményezte. A hely, ahova készül, vagyis, ahova készülnek, igen kecsegető, jót hallott róla, és mindenképp ki szerette volna valamikor próbálni. Most adott az alkalom is, no meg társaság, mivel sehova nem olyan jó egyedül menni, így csak öröm neki, ha talál valakit, aki épp vevő arra, amit ő kiagyal. Jó, most nem extrém későn, és ijesztő helyre készül, meg olyanra, ami egy picit is tilos dolog, totál ártalmatlanul akarja megtömni a hasát egy jónak ígérkező helyen. Mókára is lenn ereje, de túl egyhangú lenne mindig rosszban sántikálni, néha meg kell mutatnia, hogy mennyire jó gyerek is tud ő lenni, ha enni kap, és még finomat is. A tökéletes álca, mondhatni.
Nagyot nyújtózik, mikor az étterem közelében lévő, pados részhez ér. Nem indul még oda, lecsüccsen a kissé hűs falapra, és lábait kinyújtva tekint körbe. A várt társ még nincs a láthatáron, de nem aggódik, és nem is idegeskedik, mert bőven van idő, kb-ra beszélték meg a dolgot, nem fog percekért mérgelődni, ha többet kell várnia. Ha nem jön, akkor sem csügged, mert akkor megejti a dolgot egyedül, nem szívbajos. Olyannal sosem volt gondja, hogy valamit egyedül oldjon meg, vagy jusson el oda. Addig is, míg nem pillantja meg, a lábaival a fülében csengő ritmusra dobog, miközben a közeli plakát feliratait olvassa, amely a korcsolyapálya felé invitálja nagy hévvel. Ez nem mozgatja meg annyira, mint a kaja, mert nemigen megy neki jól, általában a feneke találja meg a földet, vagyis a jeget, a lábai pedig minden mást. Nem az ő sportja, az szent, így tekintete onnan is elszakad, vissza az útra. Az idő telik, ő órát nem is hozott, így legközelebb már csak akkor pattan fel, amikor kajatársa beérkezik, ő pedig nagy hévvel integet neki, hogy itt van, el sem veszett még, és nem is rabolták el az idegenek. Kajára fel!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


aeromágus tanonc • Family:3ASK.FM
Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2014. december 6. 23:45 | Link

Tanja


Fel se tudom fogni, hogy milyen időszakon vagyok túl. És még nincs vége. Tanja bevezetett a korcsolyázás művészetébe - többek között. Emellett szépen zajlanak a táncórák, állítólag nagyon ügyesen fejlődöm. Órák után is egyre többet futunk össze, még ha sok is a dolgunk délután, azért jut idő egy-egy sétára, beszélgetésre, aztán rohan mindenki a dolgára. Legutóbbi nagy mérföldkő, hogy az újonnan nyílt korcsolyapályára is levitt, ahol remegősen ugyan, de helytálltam. Persze számomra természetes, hogy ő áll a dolgok mozgatórugójaként a háttérben. Ki más lehetne az a személy, aki ennyi mindenre rá tudna venni? Segítségével olyan oldalamat ismerhetem meg, amelyről eddig nem is gondoltam, hogy létezik.
Olyan jól sikerült a találkozónk a kívánságok termében, hogy szerintem azóta rózsaszínben látom a világot. Jó lenne valaki, aki figyelmeztet, hogy esetleg rossz irányba kezdek el haladni, az ítélőképességemet ugyanis nem kívánom elveszíteni. Minden egyes vele eltöltött perc szorosabbra fűzi viszonyunkat. Ráadásul azt hiszem, mi példaértékű párt alkotunk. Nem vagyunk képmutatóak, nem szállunk el önmagunktól, nem nyaljuk-faljuk egymást még négyszemközt sem. Azért nem kiáltom ki a tökéletes kapcsolatnak, de... szerintem jók vagyunk. Még ha tudom is magamról, hogy fárasztó lehet Tanjának azt a sok aggodalmaskodásomat hallgatnia, vagy csak a hosszú kérleléseket, hogy még többet találkozhassunk. Szerencsére még nem emelte fel a hangját emiatt, de ha így folytatom, könnyen megeshet. Nem véletlenül próbálom meg kiengesztelni őt.
Már a második alkalommal látogatunk le a faluba, kifejezetten a korcsolyapálya miatt. Legalábbis ő úgy tudja, hogy ez a nap szintén egy kellemes csúszkálásról fog szólni. Én már régen kitaláltam valami mást is. Valamelyest pech, hogy annyira a belső talpélemre nehezedik korizás közben a testsúlyom, hogy a végére már fáj, no meg sikerült meghúznom valamelyik izmomat, de ilyen apróság nem távolíthat el a célegyenestől. A körözgetések után előállok tervemmel. Szeretném, ha nem mennénk vissza rögtön a kastélyba, hanem eltöltenénk egy kis időt még a gyorsétteremben. Úgy tudom, ők is lázasan készülnek az ünnepekre. Van karácsonyi dekoráció, meg különleges menü, így ezt a helyet választottam ki már jóval előtte, a Pillangóvarázs helyett. Neki is mondom, hogy nem egy nagy luxus, de csak ennyit tudok megengedni magamnak a spórolt zsebpénzemből. A többi része másra ment el.
Mindezek után a helyiségbe tévedünk. Már jócskán besötétedett, így nagyon hangulatos idebenn. Nem utolsó sorban alig vannak itt. Felakasztom kettőnk kabátját az asztalunkhoz közeli fogasra, aztán a pultok felé vesszük az irányt, hogy kiválasszuk a vacsoránkat.
- Mit szeretnél? - össze kell húzzam magam a kérdés után, mert hiszen nem gyerek ő már, én pedig nem az apja vagyok, talán megalázónak tartja, hogy közvetítek az alkalmazott és ő közte, amikor egyedül is tudna ételt kérni. De... Talán ez a jómódú férfitól elvárt viselkedés, nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2015. január 3. 20:50 | Link

Kolos
[zárt]

Kopp kopp kopp. Renée az igazak álmát alussza, édes kicsi kobakjából teljesen kirepült az az információ, miszerint neki ma reggel találkozója lett volna. Oh igen, az álmok birodalma egyáltalán nem oly borzasztóan valóságos, mint az élet, a vekker pedig, ha szólt is, hiába tette, mert tanárnőnk olyan mélyen csicsikált, hogy atomrobbanás is csak pozícióváltást eredményezett volna. Halk szuszogás hallatszik a szobában, ahogyan egyenletesen lélegzik, békésen alszik tovább.
Kopp kopp kopp. Na ez már gyanús. Nyöszörgés hallatszik a paplan alól, mielőtt két kéz kinyúlna és teljesen a fejére nem húzná. Bárki is az, nem érdemel annyit, hogy figyelmet fordítson rá. Keressék meg máskor, még csak hajnal van, nem megy ő sehová, nem beszél senkivel. Meg hát, az ágy is meleg és pihe-puha, nincs az az égi jel, ami kirángatná onnan. Még jobban bevackolja magát, a párnát feje alá húzza és kényelmesen szuszog tovább.
Kopp kopp kopp. Idegbetegen rúgja le magáról a takarót, ki se lát a fejéből, úgy csörtet az ajtó felé. Közben a sípcsontját megkínálja az ágy lábával, a karját pedig az ajtófélfával, de csak eljut a zaj forrásáig. Félig nyitott szemmel, rövid nadrágban és pólóban tépi fel az ajtót, ami előtt... A szentségit. Kolos áll. És ekkor minden bűnéért bocsánatot kér: elfelejtette a reggelijüket. Azt nem mondhatnánk, hogy felébredt, de valamivel józanabbul vágja rá a férfi arcára az ajtót, mikor leesik neki, hogy nézhet ki. Kikiabál, hogy egy pillanat és azon nyomban beáll a zuhany alá, fésülködik, öltözik és potom öt perc után ugyanolyan nyúzott fejjel, ám útra készen áll az ajtajában.
A falu felé tartó útjuk végig szótlanul telik. Renée bocsánatot akarna kérni, de még félig bóbiskol, Kolos pedig... Ki tudja? Egyértelműen neheztel a nőre, a tanerőben pedig az a kérdés kattog még így vegetáció közben is, hogy miért jött el a szobájáig a férfi? Tán azt hitte, hogy Konstantin majd elfogadja a találka bukását és hazamegy. De ehelyett tényleg felkereste Renée-t és utánament. A falatozóhoz érve beülnek és némán nézik az étlapot. Így belegondolva, talán jobb lett volna, ha ezután nem erőltetik ezt a közös reggeli dolgot, de az asztalnál ülve már annyira mindegy. Célestine kínosan érzi magát, amúgy sem oldódtak még fel egymás mellett a több mint másfél év kihagyás után, de ez még rá is tesz egy lapáttal. Félve mer csak néha a férfira pillantani, azt is lopva csupán. Érzi a levegőben a bajt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Írta: 2015. január 9. 17:07 | Link

Szöszik.
Szombat, karácsony után első hétben.


Hihetetlen őrültségre készülnek ezek ketten. Bocsánat, hárman.
Valaki hívja a gyógyítókat, meg az aurorokat, esetleg még a defenzort is ide lehet küldeni, olyan idióta ötlet pattant ki az egyik kislányka fejéből, hogy az valami hihetetlen. Ebédeljenek együtt, kulturáltan, mint a jó gyerekek. Alíz már előre tudja, hogy ebből semmi jókislányság nem lesz, de hát próba szerencse, csak nem rombolják porig az épületet. Csak nem. De ha még is, hát ott lesznek a gyógyítók, a defenzor és még egy csomó auror, majd ők kézben tartják a dolgokat, amíg a lányok elslisszolnak a helyről. Talán még sem kell majd a gyengélkedőre menniük, mert rájuk szakadt egy plafon…
Amikor kilépett a kastély ajtaján, oldalán a szöszivel, még nem gondolta volna, hogy ilyen eseményben lesz része, mert eredetileg az új szobalakóval úgy beszélték meg, hogy hát „szombat van, menjünk, ebédeljünk együtt!” szóval nem sejtett még semmit és talán a szöszke sem. Elena sajnos most nem jött velük, valami hirtelen prefektusi elintéznivalóra fogta a dolgot és elrohant. Hát akkor majd legközelebb…
Az étterem elé érve megböki barátnőjét és elvigyorodik, ahogy az ebédre gondol. Valójában már rettentően éhes, meg tudna enni egy lovat is, de hát azok nem valami finomak… vagy igen? A hideg és a szoknya miatt már átfagyott, mire ide leértek, így nem is töpreng sokat, belép az ajtón és a kabátját levéve egy üres asztalhoz ül az egyik sarokban. Reméli, hogy a szöszke követi és a másik szobatársa is megérkezik hamarosan. Addig is a barátnőjére pillant, és újra elmosolyodik. Ujjaival az asztalon dobol, miközben haja a mellkasára omlik, zöldjeit az ajtón nyugtatja, mintha a szöszke bármelyik pillanatban beléphetne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Zétény
Független varázsló, Okklumentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 360
Összes hsz: 2225
Írta: 2015. február 5. 15:07 | Link

Zelda

Nem tudom, hogy mi ütött belém, de ma nem ízlett a manók főztje. Persze, nyilvánvaló, hiszen nincsenek megnevelve, hogy mindig kifogástalan minőséget biztosítsanak a diákoknak, ami igen szomorú. Állítólag itt felszabadított manók vannak, akik még így is hajlandóak dolgozni. Mindig is tudtam, hogy szánalmasok ezek a varázslények, de ezzel csak rátettek egy lapáttal. Ahelyett, hogy szabadon járnának, kelnének, manócsemegére vadásznának, vagy mit tudom én, továbbra is rabszolgasorsban maradnak. Ez persze rendben is van, hiszen haszontalan állatok, csak arra jók, amire használjuk őket.
Na, ezért a mai nap meglepem magam valami finommal a gyorsétteremben, mert azt még nem próbáltam ki, és a varázslók sokkal jobban főznek, mint ezek a véglények. Az, hogy nem szabad lemenni a faluba hét közben, sosem akadályozott engem, és egyébként is besötétedett már, nehezebben lehet kérdőre vonni. Gondolom Izabella sem fog erre járni éppen ma, csak, hogy újabb fantasztikus büntetőmunkát adhasson. Amennyire lerongyolódott volt a múltkor, jó, ha nem a gyenguszon fekszik végelgyengülésben.
A ruhám most is tökéletes, habár csak egy varázslatosan szép fekete ing – nyilván nem köznapi, hanem Richards&Richards  -, a hozzá passzoló nadrággal és fényes fekete Gabucci Roset cipővel. Kábé fele ára a fizetővendégek ruházatának a gyorsétteremben, de lehet, hogy alulbecsülöm ezeket. Nem szoktam ugyanis ilyen minőséget számba venni, jó, ha észreveszem egyáltalán.
- Jó estét, rendelnék egy búbos húst, rozettás konflektummal, és egy üveg Ragastellit, ha van 1400-as évekbeli, az pont jó lesz – nyilván nem lesz, örülök, ha a kétezres évek elejéről akad nekik, de sosem lehet tudni. Leteszek neki 5 galleont előlegnek, hogy lássa, nem viccelek, aztán szabad asztalt keresek.
- Természetesen uram, máris készítjük. Addig foglaljon helyet – parolázik a vendéglátós. Szokatlanul nagy ma a forgalom itt, de találok egy üres helyet, mármint félig üreset, hiszen egy barna bőrű lány ül már annál a kétszemélyes asztalnál. nem hinném, hogy vár valakire, nincs annyira kiöltözve, vagy csak én nem látom úgy, meg kell a hely. Odasétálok hozzá, megérdeklődöm, hogy szabad-e a hely.
- Helló, Zétény vagyok. Ugye leülhetek ide? – a kérdésemmel egyhuzamban le is teszem az ülepem a székre és magam alá húzom. Annyit nem foglalkozom most a csajjal, egészen szép egyébként, de előveszem az előkémet és szépen a nyakhoz terítem. Ez sem egy olcsó darab, hiszen meg van bűvölve, alkalmazkodik a viselőjéhez és elegánsan kifeszül rá, nem rontva az összhatást.
Aztán felnézek a leányzóra, hát tényleg nem rossz darab, ami azt illeti. De akkor miért van egyedül?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Derek Taylor
INAKTÍV


Mindenkori Mókamester # Dercsi # Cicafiú Gwennek:D
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 953
Írta: 2015. február 8. 13:10 | Link



- Hogyhogy két lakástok? Miért? - kérdezi máris a fiú érdeklődve, oldalra döntött fejjel.
- Dandellion? Ismerős. Lehet, már összefutottam vele. Elsős? Mert lehet voltak közös óráink. Kirával is vannak, pedig ő is rellonos. LLG? Az engem is!
Úgy pillant az ajtóra, mintha rácsodálkozna, hogy ott van előtte. És igazából tényleg rácsodálkozik.
- Jé, tényleg! - neveti el magát. - Na nyomás befelé! - nyitja ki a lánynak az ajtót, majd - mivel ez nem kocsma - az illem szerint előre engedi.
- Hát amikor 14 lettem, két levelet is kaptam, a Roxfortból meg innen. De anya szerette volna, hogy ide jöjjek, hogy jobban megismerjem az ő országát meg a nyelvét is satöbbi. Mert tudod anya magyar. És én meg Angliában születtem meg éltem eddig, csak látogatóban voltam itt régen. Most legalább tényleg jobban benne vagyok ebben. Uh. - áll meg az egyik asztalnál ami közel van a kandallóhoz a takaros kis étterem közepetáján.
- Ez jó lesz? El kell szaladnom, a öhm... tudod hová. Rendelsz addig két vajsört? Mindjárt jövök, aztán akár kajálhatunk is valamit, éhen halok! Azt fizethetjük közösen már, mert szerintem nincs nálam annyi zsé, de a vajsört én állom! - mondja, azzal el is száguld olyan gyorsan, hogy szinte porzik utána a padló.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


♪ ♫ ♩ ♬
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2015. március 19. 21:47 | Link

Cornelia

A tükör elé állva végigmérte magát, majd felsóhajtott. Tökéletes volt kinézete, mint mindig, de ezúttal több kellett volna. Ez a lány különleges, érte igenis meg kell erőltetni magát, nem úgy, mint a többinél. Általában egy is fő szempont nála, de nem erőlteti meg különösebben magát, ha csak szórakozásból teszi mindezt.
Megigazította sálját, enyhén oldalra döntötte fejét, majd bólintott egyet, és útnak indult. A téli éjszakákhoz képest sokkal melegebb volt, élvezte a körülötte lengő langymeleg fuvallatot, és a friss virágoktól terhes levegőt…
Ami azt illeti, kezdte megkedvelni ezt a vidám, szivárvánnyal és cukorral teli évszakot. Kicsit bosszankodik ezen a tényen. Nem szokott így változni. Ez nem igaz, Magyarországra is csak hirtelen felindulásból (égy évig tartó felindulásból) indult el.
A kastélyba felérve nagy lökéssel kinyitotta a kaput, majd belépett. A takarodó, ha már életbe is lépett volna, nem vonatkozott volna rá, hiszen mestertanonc. Tavaly pedig prefektus volt, így a bagolykő szabályai szinte nem is vonatkoztak rá ittléte alatt.
A navine portréja előtt ott állt a barnahajú szépség, és a legjobb, hogy csak rá vált. Arcaik szinte kivirágoztak, mikor tekintetük találkozott. Jeremy sietve köszönt neki egyet, Cornelia mellé fordult, majd elindultak az étterem felé.
Út közben a fiú feloldotta a hangulatot egy kis viccelődéssel, elmesélte, mi történt a találkozásuk után, majd az újdonsült navinést kérdezte erről. Mire befejezték, már meg is érkeztek. kiválasztottak egy asztalt, majd leültek egymással szemben.
- Huhh… - fújta ki lassan a levegőt elgondolkozva, miközben az kínálatot figyelte. – Neked van ötleted mit eszel? – nézett fel érdeklődve Cory őzikebarna szemeibe, majd elmosolyodott. Élvezet volt nézni az arcát, amiről az ártatlanság sugárzott… Erre használják a ma született bárány kifejezést.
Mutatóujja az asztal tetején kopogott halkan, de ütemesen, fezesen. Hazudnék, ha azt mondanám, rellonos Casanovánk teljesen nyugodt volt. Igenis tétje volt ennek az alkalomnak, így próbált minél kedélyesebb, minél nyaltabb lenni, már amennyire ez lehetséges egy Jeremytől.
- És, - megköszörülte a torkát tekintetét újra ráemelte. – vannak testvéreid?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Pearl Wildheart
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 19
Összes hsz: 103
Írta: 2015. április 9. 15:34 | Link


Már percek óta az étterem előtt várakozik, hiszen egyetlen közelben tartózkodó barátnőjével ide beszéltek meg egy jó kis találkozót. A Kalamáris miatt ügyei mostanában megszaporodtak és Nat segítsége nélkül egyre nehezebben bírja egyedül intézni a kiadó dolgait. Nem olyan régen kezdte el a gyermek könyvek kiadását is így tehát ami van ezzel kapcsolatos ügyintézési feladat most minden az ő nyakába pottyant. Arról nem beszélve hogy mostanában kellemetlenkedő alakok is megtalálják aminek nem túlzottan örül. Pláne ha miattuk úszik egy lehetőség az illusztrációval kapcsolatban ... Szó szerint.
Vörös haját az emlék hatására hátra dobja majd azonnal integetni kezd közeledő barátnőjének amint megpillantja.
Utoljára módosította:Pearl Wildheart, 2015. április 10. 23:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sólyomfi Helena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. október 3. 10:25 | Link

Travis


Nem kicsit esett nehezemre lerakni a telefont, de szerintem ez mindenkivel így van, aki az otthoniakkal beszél. Kevés volt, csak annyit értem el, hogy honvágyam legyen.
A macskaköveken rugdosva egy kavicsot, zsebre dugott kézzel hagyom, hogy hatalmába kerítsen a nosztalgia. Ez az utca is kicsit olyan, mint a Baross út otthon, kivéve, hogy itt nincs szökőkút, se Flóra, aki általában ott üldögélve vigyorog rám, akibe belekarolva, sétálunk el a mekiig... van helyette sok minden más, mai jó dolog, tudom, de egy kis szomorúság most engem is megtalált. Tudom, tudom... túlleszek majd rajta, de most... most piszkosul hiányzik a családom, a kis öcsém, aki még most is kicsit sejpítve közölte velem, szeret.
Kiveszem a zsebemből a pénzem, és örömmel konstatálom, kajára még futja. Anyuék valamit levajaztak Lénával, én csak annyit tudok, hozzá kell mennem a zsebpénzemért.
Igen, itt még ez is más, otthon azért dolgozni is tudtam érte, de itt... itt én még kicsi vagyok. Ami jó, esküszöm, az a rengeteg elvárás velem szemben, egyáltalán nem hiányzik. Mert azok voltak, persze csak egy idő után, de sokszor éreztem úgy, én erre képtelen vagyok, és csak az unszolás miatt tettem, amit. Amiért végül is hálás vagyok, ha az edző nem hajt, mintha muszáj lenne, feleannyi trófea se díszítené a szobámat, de ezek már csak a múlt... Igen tizennégy évesen beszélhetek múltról.
Nem sok pénzem maradt ugyan, hiába megy jól a szülőknek, öten vagyunk, megszoktam, hogy mindig spórolni kell, és sejtem, hogy itt egyesek egy nap alatt költenek el annyit, amennyit én az egész hónapra kapok, de talán egy gyrosra még futja.
Még megtörlöm az arcom, mert ugyan ritkán sírok, de ha igen, akkor az nem kicsit merít ki. Még egy kis időt adok magamnak, hogy felkaparjam képzeletben magam, aztán belépek a falatozóba.
Az árlistát böngészve, jövök csak rá, hogy számomra még a gyros is drága, így hát beérem egy pitével is, így elvéve azt, majd kifizetve az árát, egy szabad, félreeső hely felé veszem az irányt, hogy leülve ehessem meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Írta: 2015. október 23. 18:03 | Link

Kamillatea <3
- az elmegyogyó utáni második héten (visszadátumozunk) -


Egy teljesen átlagos délutánnak nézünk elébe: a falatozó zsúfolásig van egy számára megfoghatatlan oknál fogva- talán épp egy kedvezményt hirdettek, és a diákság ráharapott, vagy csak egyszerűen sok idejük van az embereknek, és ide gyűltek be szocializálódni. Ez azonban mit sem változtat a helyzeten: Kamillával egymással szemben üldögélnek az asztalnál, előtte egy kávé, a lány előtt... hát, amit kért. Őszintén szólva nem igazán figyelt a rendelésre, csak némán, maga elé bámulva lavírozott az asztalok közt, majd ült le a székére úgy, hogy rálásson a kijáratra. Már-már mániákusnak lehetne nevezni a hozzáállását, ahogy ötpercenként a kilincsre villan a tekintete.
- Csak látni akartam, egyben vagy-e még a múltkori óta... Ugye nem csináltál semmi hülyeséget? - Kissé összeráncolja a szemöldökét, és végre ráemeli pillantását az elsősre, mintha most venné őt észre először, mióta beléptek ide. A tekintete kalandozó, néha kissé ködös, nyilvánvalóan félig van itt lélekben, félig teljesen másutt. És az az önkénytelenség, amivel Kamilla kézfejére csúsztatja az ujjait... félreérthető helyzet. Valójában arról van szó, hogy iszonyatos mértékben igényli most az emberi testkontaktust. Nem jó egy macska, egy plüss, egy fegyver. Valami élő kell, ami biztosítja róla, hogy az esze tényleg nem ment el és nem a négy falat bámulja még mindig abban a brazil intézetben, ahol három hetet lehúzott. Ha Kamilla félre is érti a gesztust, majd helyrerakja a dolgot, de egyelőre szinte lágyan hol dobol, hol köröz a lány kézfején. Csak maradjon meg a kapcsolódási pont.
- Amúgy mi újság feléd? - Semmitmondó kérdés, igazából nem is érdekli annyira a válasz, de ha megülne közöttük a csend, az még őrjítőbb lenne. Ki kellett szakadjon az otthoni négy fal közül, végtére is ezért kereste meg Kamillát és ült be vele a falatozóba. Kellett valami más, mint Roxy aggódó pillantása- amit persze értékel és szeret, de attól még szüksége van más irányból jövő impulzusokra is, hogy visszarázódjon a közéletbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Hayley L. Martinez
INAKTÍV


A hajszínemnek semmi köze a pszihés problémáimhoz!
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 327
Írta: 2015. október 30. 22:53 | Link

Choi Min Jong

Kinézet


Egy ideje gondolkodott rajta, hogy meg kéne tanulnia főzni. Lelki szemei előtt már látta is, ahogy a majdani férje hazaérkezik a munkából, ő pedig finom vacsival várja majd. Igen ám, elgondolni mindig könnyű, csak azután jön a valóság és pofátlanul belerondít a terveinkbe. De azért a saját ellátása szempontjából is jó pont lenne a főzés tudományának elsajátítása. De egyedül talán még a vizet is odaégetné, így egy társsal karöltve vágott neki a főzőtanfolyamnak. Úgy beszélték meg, hogy az étterem előtt találkoznak. Hay nem vette túl csicsásra a figurát, de azért igyekezett kicsit elegáns lenni, persze az időjárásnak megfelelően. Gyorsan le is trappolt Bogolyfalvára, az elé a bizonyos étterem elé. Nem látott előtte semmit, pontosabban senkit, aki úgy tűnt, mintha várna valaki, esetlegesen, netán, elképzelhetően pont egy vörös hajú, rellonos törpére. Ahogy az étteremhez ért, lecövekelt, hátratette kezeit, és elkezdett a talpán hintázni. Ide-oda nézelődött, nem különösebben a partnerét kémlelte a tömegben, csak úgy mindent megnézett, szemügyre vett, mondhatni "analizált". Kantáros nadrágja zsebéből néha-néha előkapta az okos-képernyős mugli-ketyeréjét és megnézte rajta az időt. Mugli ketyere? Milyen gyorsan elfelejtette a nevét annak a készüléknek, amit még néhány hónapja folyamatosan nyálazott. Hihetetlen, hogy a barátja halála mennyire megváltoztatta az életét. De nem, most nem akart rá és a szomorúságra gondolni. Ekkor észrevett a távolban egy hímnemű egyedet, amit felé közelít. Bizonyára ő lesz a főzőpartner. Hayley mosolyra fakadt, majd boldogan a fiú felé rohant, mintha csak ezer éve ismerné és a nyakába ugrott. Amint elengedte, előtört belőle a szóáradat.
- Júj, szia, biztos te vagy a főzőpartnerem, örülök, hogy megismerhetlek, én Hayley vagyok, de hívj csak Hay-nek, vagy Hay-linnek, vagy akár törpének is, vagy vörinek, vagy ahogy akarsz, mindegy, óh és téged hogy hívnak, bocs, hogy csak most kérdeztem, remélem te tudsz főzni, mert én még a vizet is odaégetem, jaj, de kis butus vagyok, hisz ha tudnál főzni, mit keresnél itt? -fakadt ki belőle egyszerre, szinte egy levegővel. Ahhoz képest, hogy kicsi, jó a beszélőkéje...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Egyszer élünk, de akkor nagyon...

Itt tudol követni!!!

Oldalak: [1] 2 3 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed