Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Miközben maga elé motyog, és épp azt tervezi, hogy akár ciki, akár nem ő sikertelennek könyveli az akciót és elszalad amerre a lába viszi, kinyílik az ajtó. Hát ez nagyon kellemetlen, mert a csodás terve egy pillanat alatt totálisan meghiúsult. Pedig remek kis terv volt, falatnyi ruhában szaladgálni. A Palarn fiú biztos roppant mód élvezte volna az előadást, ha már a látványától is kiszáradt a szája. Igen, ez az a mondat, ami megmaradt benne.
- Helló.
Nem igazán gondolta ezt át, ideállít, úgy öltözve, mint valami szerelmes tini, bele se gondolva abba, mennyire utálja az ilyen viseletet és mennyire nem találja benne a helyét, hogy beszélgessen egy olyan emberrel, akivel szemben szintén nem találja a helyét. Totális kudarc ez a nő néha.
- Nem tudom emlékszel-e rám, van egy nyolc éves, kb ilyen magas gyerekem, akinek te vagy az apja.
Mivel minden nap látja, így szerencsére a magasságot be tudja lőni. Nem akar bunkónak hatni, de olyan szinten zavarban van, hogy arra gyakorlatilag már szavak sincsenek.
- Beszélnünk kellene, bemehetek?
Nem akar nagyon tolakodó lenni, de azt sem szeretné, ha a festmények, csámcsognának rajtuk, nem kellene már az első néhány hétben bekerülni a petykarovatba, amit diákként mindig sikerült ügyesen elkerülnie. A válla fölött hátra is sandít, és ahogy sejtette a kártyázó férfiakat ábrázoló festményen valahogy már senkit sem érdekel, milyen lap is van a kezében, inkább a párost nézik, hátha valami jó pletyka lesz belőle, ami vásznakat átívelően jut el a kastély minden szegletébe. Remek ötlet volt ezeket a festményeket felakasztani, biztos az unatkozó tanári kar okolható érte.
- Szóval?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

- Kösz.
Érzi, hogy nem olyan jókedvű ez a beengedés, hátrapillantva sikerül elkapnia azt a pillanatot is, amikor a festmények gazdagabbak lesznek egy véleménnyel, amit a férfi keze formál nekik. Hát nem túl biztató kezdet, főleg az, amit belépése után kérdez tőle. Nem, nem éppen erről szeretne vele beszélgetni, de jó, legyen ez, ami, valljuk be, teljesen kiment a fejéből, még jó, hogy legalább elolvasta azt az üzenetet, amit ezzel kapcsolatban kapott.
- Hogyne.
Rossz szokása, hogy belépve és körülnézve egyből következményeket von le, de igyekszik ezt nem kimutatni, így semleges arccal, fordul a férfi felé. Számára elég kínos ez a helyzet, de úgy tűnik a másik félnek annyira nem. A szoknya, amit visel rejtett zsebekkel van megáldva, ami megkönnyíti, hogy lazábban érezze magát, és kevésbé akarjon láthatatlanná válni.
- A levél elég kusza volt, amit erről kaptam, hogy is gondolod pontosan? A jelölteket megnézném én is, hogy mennyire alkalmasak, nehogy unalmas perceikben megtizedeljék a társaikat?
Leginkább ugyanis ezt tudná elképzelni, meg azt, hogy szeretne ő a másik dologról is beszélni, nevezetesen, hogy pár perc sétára ott van egy kislány, aki mostanában egyre többet kérdez az apukájáról, és nem ártana mondani neki valamit, ami ha lehet az igazság, mert nem akar később összeveszni vele.
- Nem baj, ha leülök ugye?
A választ meg se várva foglal helyet, keresztbe tett lábait térdénél átkulcsolja az ujjaival, és érdeklődve, már-már ártatlan arccal pillant fel a férfire, hogy pontosítson a dolgon, ha nem jól mondta volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

- Persze, ez nem tűnik nagy feladatnak.
Kérdezné, hogy vannak-e szempontok, melyeknek meg kell fejteni a beszélgetés során, de a röpködő papírokból ítélve, a férfi kérdés nélkül is ad neki egy ilyen listát, ezért türelmesen vár, hiszen a délutánt egymás felmenőinek felemlegetésével tervezte tölteni, és ehhez képest egy szava sem lehet. Mondjuk, az is igaz, hogy erre a részre még nem tértek rá, az majd csak ezután jön. Egy halvány mosollyal átveszi a papírt, és elkezdi áttanulmányozni a dolgokat, apró hümmögésekkel jelezve, hogy halad.
- Hát édesem, a te minisztériumod megköveteli a dolgokat néhány pontnál. Még jó, hogy én már régen szakítottam velük.
Vannak ugye az alap kérdések, melyekre ő is számított, és van néhány plusz, amelyek láttán egy kicsit elhúzza a száját, mert nem biztos, hogy az első alkalommal szeretne belemászni ilyen mélyen a dolgokba, de ha ez kell, hát mese nincs, meg kell cselekedni a dolgot, hogy zavartalanul mehessen a tanulás.
- Ha nem bánod egy tesztet is kitöltetnék velük, nem vészeset, de az is sok mindent elárul róluk.
A papírt összehajtja, lassan és komótosan, érezhető pótcselekvésként a nagy bumm előtt, szinte tapintható körülötte a feszültség, hiszen mégiscsak ő az, akinek fel kell hoznia a témát, mert bár az előbb, még a folyosón, fojtott hangon megpróbálta, de úgy tűnik, a férfi valahogy annyira nem volt vevő a dologra.
- Illetve, kellene egy lista arról, hogy kik tanulják a tárgyadat, mert akkor küldök nekik levelet a dologgal kapcsolatban. Az is jó, ha amint van valaki szólsz, mert akkor jobban tudok figyelni egy-egy emberre, most azt hiszem egy-két hétig lesz ez a tárgyfelvételes dolog.
Már nem emlékszik pontosan, de amikor ő diák volt, akkor hosszabb időt hagytak nekik, hogy meggondolják, mit is szeretnének tanulni.
- Um. Tudom, hogy nincs sok kedved hozzá, de kellene még valamiről beszélnünk. Bocsánatot szeretnék kérni. Nem voltam korrekt hozzád, de hozzám se voltak azok, és ez egy kicsit ellenségessé tett, azonban Mina öregszik, és elkezdett érdeklődni az apja iránt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

- Rendben, akkor várni fogom.
Nem buta ő, érti, hogy nem szívesen látott személy, erre számított is, de azért igyekszik a legpozitívabb képet festeni magáról. Elvégre amit mondani fog, nem éppen kellemes téma és tényleg.
- Nem akarok neki keresni apát.
Azt nem tenné hozzá, hogy ez már egyszer megtörtént, de nem végződött jól, sőt nem is apának tervezte a férfit, de valahogy úgy sikerült, aztán a végén nem csak úgy vége lett, természetesen az ő hibájából.
- Nem akarok neki hazudni. Mindig őszinte voltam hozzá, és nem éppen egy ilyen fontos dologban kezdeném el a füllentést. Tisztában van vele, hogy én utasítottam el annak idején, hogy jelen légy.
A karjait összefonva kel felé és tesz egy lépést a férfi felé, kicsit úgy érezte, ahogy ott ült, mintha egy gyerek lenne, akit éppen megszidnak egy régebben elkövetett csínytevése miatt.
- Én csak annyit kérek, hogy ne utasítsd el. Nem fogok a nyakadra járni és követelőzni, csak ha mondjuk egyetlen egy alkalommal elviselnéd őt, akkor már nagyon sokat segítenél.
Kicsit megáll a mondandójában, nem megy ez olyan könnyen, mint gondolta. Ennél még az is jobb lenne, ha ordibálnának egymással, olyankor minden kijön könnyedén az ember száján.
- Tudom, hogy én nem vagyok a szíved csücske, de ő nem ártott neked semmit, senkinek sem tudna ártani, szóval nem kérek sokat, csak azt, hogy légy az apja, egyetlen délutánra. Hálás lenne neked és én is.
Szinte már könyörög, elég érdekes és tőle meglehetősen szokatlan látvány, de egy anya ugyebár mindent megtesz a gyermekéért, amit csak meg tud.
- Kérlek szépen!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

- Tisztában van vele, hogy miért nem voltál ott vele, én nem titkoltam. Tudja, hogy nekem "köszönheti" a dolgot.
Igyekszik higgadt maradni, bár ő még mindig inkább kiabálni szeretne. Neki úgy megy könnyebben a nehéz dolgok megbeszélése, de nem vetne rá jó fényt, ha most itt nekikezdene a hisztérikus veszekedésnek. Helyette inkább vesz egy mély levegőt, majd kiengedve a gőzt folytatja.
- Nem is tudom, csak beszélgetni szeretne, ami szerintem nem bűn. Nem kérem, hogy most hirtelen fogd magad, és tölts el vele minden nap órákat, hogy bepótoljátok azt a nyolc évet, amit én elvettem tőletek, csak ne fordulj el tőle, ha mondjuk kérdez valamit. Én vagyok a rossz, ez egyértelmű, túl élesen támadtam akkor, amikor nem érdemelted meg.
Megáll egy pillanatra, de aztán csak sóhajt egyet és lemondóan megrázza a fejét, majd az ajtó felé indul.
- Mindegy, átnézem a kérdéseket jobban, aztán, ha van listád, akkor küld. Amilyen ellenszenvesen néz rám az a bagoly tudni fogom, hogy te küldted.
Ezzel a mozdulattal kinyitja, és a folyosón lévő huzatnak köszönhetően kicsit jobban becsapja maga mögött az ajtót. Nem így tervezte, főleg mivel megrándul általa a csuklója, amire felszisszen, plusz még a névtábla és a földön végzi.
- Szuper, máris rombolok.
Leguggolva felveszi a táblát, és már önmagán nevetve dől az ajtónak. Csak gratulálni tud magának. Újabb kopogás nélkül, lehajtott fejjel lép be és odasétálva a férfihez a kezébe nyomja a névtáblát.
- Huzat van a folyosón.
Ennyi, totális megsemmisülés. Hoznia kellett volna magával a pálcáját. Na mindegy, szó nélkül fordul meg, hogy megint kisétáljon és most már óvatosabban, de újra becsukja az ajtót. Hát ez remekül sikerült.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Dwayne

Péntek este van. Igen szép az idő, még így, nyolc felé is. Ma nem csinált sok mindent, elvitte a lányát iskolába, később csak két kislánnyal beszélgetett, az egyiknek válnak a szülei és emiatt romlanak a jegyei, a másik kislánynak beilleszkedési problémái vannak, délután jött Kriszta, hogy elvigye Minát a hétvégére, minden áprilisban van egy hétvége, amikor elmennek kirándulni, és ez most se maradt el. Délután kicsit velük volt, megnéztek egy-két házat Krisztának, aki lehet, hogy ide költözik. Szeretne valami változatosságot az életébe, és ez elég nagynak bizonyulna. Öt körül elindultak, csak vasárnap délután érnek vissza, szóval az övé az egész hétvége.
Mit is tesz ilyenkor? Kicsit kikapcsol. Hatra össze is kapja magát. A fekete-fehér híve, csak éppen fordítva, mint ahogy az iskolákban kötelezik az embereket. Egy fehér miniszoknyát választ, fekete felsővel és cipővel. A szemét csak finoman kihúzza és kiemeli, az ajkaira azonban vörös rúzst használ és már indulhat is.

***

Kicsivel több, mint másfél órával később a kocsmából sétál a tér felé, ahol az utóbbi napokban jól rákészültek a tavaszra. Egy-egy virág már ki is nyílt, örülve a jó időnek. A kabátját többször is megpróbálta összefogni, de valahogy mindig mellé ment valami, és az ötödik alkalom után csak kuncogva legyintett egyet, jelezve, hogy nem is érdekli a dolog. Kifizette az elfogyasztott mennyiséget, majd mivel nem talált érdekes társaságot, idő előtt visszaindul a kastélyba. Nem is volt nagyon kedve hozzá, csak ki szeretett volna mozdulni,de ha az ember nem talál érdekes partnert, a dolog sem olyan érdekes.
Menet közben kicsit imbolyog, nincs rosszul, most még abban a szakaszban van, amikor jól érzi magát, és nem érzi azt, hogy nemsokára nagyon kellemetlen lesz a közérzete. Elérve a padokat leül az egyik közelbe lévőre, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve elfekszik. A lábait keresztbe teszi, a táskáját a feje alá téve, érdeklődve tekint az egyre sötétedő égboltra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Dwayne

Hosszú percekig csak feküdt és nézte az eget. Kicsit fázott ugyan, de nem foglalkozott vele, belül még melegítette az az alkoholmennyiség, melyet a bárban elfogyasztott. Dúdolgatva próbálja rávenni magát, hogy felkeljen, ami addig nem jön össze, amíg a férfi rá nem köszön. Akkor egyből sikerül neki, bár ez nem volt olyan jó ötlet.
- Dwayne!
A hangjában kedvesség, majdhogynem öröm csendült, ami ismerve a kettejük közötti helyzetet igen fura. Zója leginkább a torkának ugrott volna a legtöbb esetben, most mégis nagy mosollyal és egy kis szisszenéssel ül vissza. A feje egy kicsit betompult, kezdi átkerülni a kellemetlenebb állapotba, ahol elég rosszul viseli az ember a józanodást, azonban ezzel nem törődve, még bágyadt, boldogan pillant fel a férfire, mielőtt újra felkelne. Egy pillanatra a fejéhez nyúl, de nem akarja kimutatni a fájdalmát, így csak egy tincset tűr a füle mögé, mintha éppen zavarban lenne, pedig erről egyáltalán nincs szó. Odalépve hozzá egy puszit nyom az ajkaira, amiről ellépve letörli a halvény rúzsfoltot, majd széles mosollyal felkapja a táskáját és kötéltáncost - nem kicsit imbolygó kötéltáncost - játszva elindul az úton.
- Elkísérhetsz, ha szeretnél.
Szól hátra kuncogva, majd megfordulva az ajkába harap és kicsit megtorpanva nagy szemekkel néz kérdőn a férfire, hogy követi-e vagy sem. Az biztos, hogy még nem tart ott, hogy könnyen feljusson a kastélyba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Nem, Debrecenbe.
Mondja ezt olyan határozottsággal, mintha tényleg az igaz volna. Vágyódik vissza, hiányzik neki Kriszta, az, hogy vele bármit, őszintén megoszthatott, aki nem nézte a dolgai miatt őrültnek. Most itt volt, de az nem volt belőle elég.
- Csak vicceltem, persze, hogy a kastélyba.
Menet közben hátra fordul, mosolyogva néz végig a férfin. Kedvesen, barátságosan néz rá, nem szeretné, ha  most is veszekednének, hiszen olyan szép ez az este. Kicsit imbolyogva továbbindul. Nem szeretne elesni, nagyon ciki lenne, de azért aki ezt az utat csinálta, azzal szívesen elbeszélgetne, illetve azzal is, aki a magassarkút pártolja. Oké, hogy vonzó a dolog, de baromira fáj is.
- Várj egy kicsit.
Szegény férfire most biztosan ugrana egyet, mivel a nő megfogja a karját és belé kapaszkodva, zavartalanul emeli fel egyik, majd másik lábát, hogy lehúzza róla a csizmáját és zavartalanul lóbálva őket elinduljon tovább a kastély felé. Felettük elrepül egy csapat bagoly, akikre felpillant.
- A következő életemben szeretnék madár lenni. Szépek és bárhova eljuthatnak. Te mi lennél?
Érdeklődik a férfitől, akit már elengedett, de reméli, hogy attól még követi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Dwayne

A válaszára prüszkölve elneveti magát. Ez a válasz volt a legjobb, amit csak mondhatott.
- Ebbe nem is gondoltam bele, de most, hogy így mondod, valóban, ez egy nagyon áldásos plusz, amiért megéri madárnak lenni. A szobrok rusnyák.
Plusz ijesztőek is, ami miatt még jobban az az érzése támad az embernek, hogy kerülnie kell őket. Elvégre mi a jó abban, ha hideg, érzelemmentes arcokat néz az ember, ahogy csak úgy állnak? Még a gondolatra is, hogy csak állnak, elfárad. Egyetlen egy sóbálvány átokra emlékszik, amit bekapott, biztos volt több is, csak ez az egy maradt meg. Tél volt, az a rendes, nagy hóval, sűrű hóeséssel. Este még csak bokáig ért, éjfél körül egy prefektus elkapta, párbajoztak, és kiütötte a prefit, de az utolsó átok őt is betalálta. Órákig feküdtek úgy, hogy nem tudtak segíteni egymáson, és ha az akkori igazgató, Lupin nem sétál egyet a reggeli havazásban, akkor lehet, hogy már ő sem lenne sehol.
- Na gyere barátom, igyunk meg valamit a letojt szobrok emlékére.
Ilyenkor nagyon közvetlen és nagyon laza tud lenni, nem is igazán fogná fel, ha most kioktatnál valamiért vagy éppen eladnák néhány főnixtojásért, mindenbe belemenne és  bólogatna, így nyilván most az sem jut el a tudatáig, hogy Dwayne és ő nincsenek épp baráti viszonyban.
- Na és te, mit csinálsz errefelé?
Érdeklődik bevárva a férfit, majd elindulva újra, hogy minél előbb a kastélyba érjenek. Kezd fájni a lába ebbe a magassarkúba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Nem sokkal éjfél után fut be az utolsó vonat a bogolyfalvi állomásra. Nincs már rajta sok utas, inkább csak olyanok, akik nem szeretnek vagy tudnak hopponálni, illetve nincs lehetőségük a kandallókon át való utazásra, vagy csak egész nap dolgoztak, és most érnek haza. A nő valahogy mindegyikbe beletartozik. Otthona nincs a hálózatra kötve és köszöni szépen, nem is tervezi. Hopponálni, bár tud, de szívből utál, mert folyton felkavarodik a gyomra, dolgozni pedig igencsak sokat dolgozik, hogy kimerült anyagi forrásait pótolni tudja. Enyhén reszkető lábakkal száll le a vonatról, kezd már hűvösödni napközben is, hát még ilyenkor este, amikor az ember hazabotorkál.
Táskáját magához szorítva, kabátját összehúzva indul el, az úton, mely az állomásról a Boglyas térre, majd onnan a faluba juttatja. Ez nem hosszú, és nem is rövid táv, ideális annak, aki, mondjuk, négykor sétálja le, így este azonban roppant mód bizalmatlanná teszi azt, aki csak néhány hete lakik itt, és még be se rendezkedett igazán. Minával ellentétben ki se pakolt még a dobozokból, mert egyszerűen nincs ideje rá, ellentétben a kislánnyal, akinek most még laza a helyzete, hiszen a tanév se kezdődött el igazán.
A térre se jut el, a játszótérig bírja a menetelést, úgy tűnik az egész napos járkálás nem tett jót a lábainak. Nyöszörögve lépked a kihalt játékok közé, hogy egy padra le tudja vetni magát, és lerúghassa a cipőit. Még csak most vette, és bár eddig nem volt különösebb baj velük, úgy tűnik, a mai nap betette a kaput, hiszen ledobva magáról őket, néhány véres sebet lát viszont.
- A szépségért szenvedni kell…
Ez már mondjuk, rajta régen nem segít, de azért mondogatja, hátha egyszer el is hiszi. Mindenesetre felsóhajt, amikor végre szabadabbá válnak a lábai. Igaz hideg van, de az most nem érdekli. A táskája után nyúl, és bár megígérte Minának, hogy csak akkor nyúl cigi után, ha már vészhelyzet van, ezt a pillanatot most határozottan annak tekinti. Elvégre fáj a lába, vérzik, és pálca sincs nála.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A harmadik szívás után mérgesen pillant le a szálra, amit a kezében tart. Nem kéne ezt csinálnia, mert bár mindenféle káros szenvedélyével szemben igen szépen tartja magát, mégsem tud teljesen az lenni, aki akar. Két hete például ivott. Csak úgy jött. Rettegett ettől a költözéstől, hogy ott kell majd élnie a faluban, és hiába mondta magának, hogy a lánya miatt teszi, mégsem tudta jól feldolgozni a tényt, hogy nap mint nap találkozhat olyan emberekkel, akiket inkább elkerülne, és nem is emlékezne rájuk. A következő feszültség itt érte, első éjjel, amikor nyugtalan álmára a megoldás egy elszívott szál cigi volt, és most tessék. Alig két hét alatt már a másodikat szívja. Nem lesz ez így jó. Ó, és ha már káros szenvedélyek… itt van Dwayne is.
- Kriszta.
A válasz könnyen jön, annak ellenére, hogy amikor a férfi rámordul a szíve is megáll. Először gyilkosnak gondolja, aztán meg tudja ki az, és a pillanatnyi kihagyást ezer gyors veréssel igyekszik pótolni. ami szinte fájdalmat okoz neki. Több okból is. Mégis olyan természetesen viselkedik, hogy képzeletben a saját hátát veregeti. Fel kellene kelnie, ám most nem veszi rá a lélek, hogy a lábaira álljon. Ahhoz nem elég mazochista.
- Van pár új ügyfelem, tudtam, hogy nem érek haza időben.
Muszáj dolgoznia, nem teheti meg, hogy akár csak egyetlen pillanatot is kihagyjon, amikor pénzt kereshetne. Néhány másodpercig hallgat, eközben felemeli a dobozt, és a férfi felé nyújtja, nem jó dolog, ha az ember magányosan szívja a cigijét, és sejti, hogy Dwayne vevő az ilyesmire.
- Tudnod kell, hogy beadtam a jelentkezésemet az iskolába is. Nem akartam szólni, de ha már így összefutottunk, gondoltam jobb, ha szólok. Nem leszek bent sokat, de eléggé le vagyok égve.
Ami mondjuk nem titok a féri előtt, hiszen elmondta neki, hogy a házvásárlás, a felújítás, a pesti rendelő bérlése szó szerint felemészti minden vagyonát. De hát Mina boldog, és ez a legfontosabb.
- Mina mesélte, hogy miről beszélgettetek legutóbb. Komolyan a nevedre akarod venni őt?
A hangjában nincs ellenszenv, sőt, talán a meghatottság az, ami a leginkább fellelhető. Amikor Mina először mondta, nem is figyelt rá, de aztán egy néninek már az apja vezetéknevét használva mutatkozott be, és akkor tudta, hogy komolyan erre vágyik a lányka.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Oldalra pillantva látja, ahogy a férfi helyet foglal mellette, de nem szól, nem is fordítja arra a fejét. Elvette a dobozt tőle, de nem hitte volna, hogy le is ül. Ez olyan, mintha már majdnem haverok lennének. Mondjuk ez körülbelül már sosem történhet meg, de legalább már képesek nem azonnal ordítozni egymással.
- Nem mondom meg, mert kiröhögsz.
Újra a szájához emeli a cigarettát, ám mielőtt szakszerűen beleszívna, mégis hozzáteszi azt, mit pályázott meg,
- Pszichológus, talán tanár.
Most először fordul a férfi felé, azóta, hogy leült mellé, látni akarja, hogyan reagál az előbb hallottakra. Nem akarja, hogy rossz legyen kettejük között a viszony megint, most például azért, mert itt szeretne dolgozni.
- Több időt szeretnék Minával tölteni, de mellette dolgoznom is kell. Egész jól helyre tudnám hozni magam anyagilag, ha elfogadják a jelentkezésem.
Ami persze még nem biztos, nem is nagyon hangoztatja, egyikről például csak Dwayne tud, a másikról ketten a szőkével, hiszen az ő tárgyát venné birtokba. Az kezébe tartott csonkot a földre dobja és lehajolva mellette heverő csizmájával oldja el, nehogy begyújtsa a játszóteret. Aztán felvéve zsebkendőbe csomagolja, parfümöt vesz elő, két szakszerű fújással, meg egy rágót, hogy a lehellete se legyen olyan elviselhetetlen.
- Igen, ez egy nagyon komoly érv. Örül neki nagyon, hogy felvetetted, azóta csak erről beszél. Épp azon gondolkozik, hogy az Izabellát is használja-e, mert eddig mindig odaírta, de most jobban tetszik neki, ha csak „ Warren Mina” lenne az aláírásában. Az egész ház tele van ezzel, mindenhova odafirkantja. Szerintem nem tette még semmi ennyire boldoggá.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Azon, hogy a férfi kineveti, meg sem lepődik, sőt igazság szerint még őt is nevetésre kényszeríti, amit egyáltalán nem bánt. Jó érzés, hogy nem csak ordítoznak egymással, hanem képesek még erre is. Mostanában valószínűleg úgyis többet találkoznak majd, még ha igyekszik is megőrizni Dwayne békéjét. Nevetés közben kicsit megüti a férfi karját, egyáltalán nem erősen, inkább csak gyengéd játékosággal.
. Szemét vagy…jó tanár lennék. Laza, csípnének a srácok.
Mondjuk ezt a mondatot még nem hiszi el teljesen, tart tőle, hogy nem lenne elég türelme. Még csak azt se mondhatja, hogy Mina mellett kitanulta, hogyan kell az ádáz kölyköket megnevelni, hiszen a kislány nem egész tizenhárom életéve alatt mindig kifogástalanul viselkedett. A nevetése kissé alábbhagy, jóízű mosollyal csóválja meg a fejét arra, hogy kinevették, majd a lábait felhúzva a földről – ami elég hideg most már – fordul a férfi felé. Még jó, hogy ennyi helyet hagyott kettejük között.
- Sajnálom.
Először nem ezt a szót szerette volna mondani, de aztán valahogy mégis ez bukott ki, és úgy gondolja, hogy akkor már, ha elkezdte, illendő lenne befejezni a mondatot.
- Jó lett volna, ha máshogy alakul, ha lenne még gyerekünk. Mindig szerettem volna egy fiút. Mostanra talán őt is félthetném, mert aurornak akarna állni. Szép szakma ide vagy oda, elég könnyen odaveszik a legjobb ember is.
Titkon ettől félti Dwayne-t is, azóta, hogy a kocsin fekve kijelentette, mi lesz belőle. Akkor este közelebb akarta tudni magához, mint bármikor előtte, mert rájött, hogy bármikor elveszítheti. Aztán volt olyan ostoba, hogy önként dobta el, ahelyett, hogy mint előtte oly könnyedén, beszélgetett volna vele.
- Jól vagy? Olyan nyúzottnak tűnsz.
Eddig nem volt felé fordulva, nem láthatta, hogy a férfi kissé megviselt, most azonban szembe nézhet vele, és innen azért más a helyzet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Öhm…
Nehéz erre a kérdésre válaszolni. Azért mondja ezt, mert őszinte, hiszen mindig így gondolta. Teljesen biztos volt benne, hogy a gyermeke fiú lesz, hogy neki fia fog születni, és bár imádja Minát, mégse akar cukorszirupos lenni, ő sajnálta, hogy nem fia született. Hogy miért? Maga se tudja, egyszerűen csak fiús, egy kisfiúra vágyott világ életében, és a dolgok jelenlegi állása szerint erre sosem kerülhet már sor, főleg azért nem, mert elüldöz mindenkit maga mellől, aki nem olyan, mint amilyennek ő elképzeli, aki nem olyan, mint a férfi. Mindig a fiával tervezett, és sokszor álmodott róla. Hogy hat évesen aurornak gondolja magát, hogy tizenévesen, ha ott áll a pályaválasztás előtt ő rettegve figyeli majd, mit akar csinálni, ha nagy lesz.
- A női fecsegésnek nem mindig van oka.
Mégis, ezt az átlátszó hazugságot választja. Érzi, ahogy nehéz kövek gördülnek a szívére, utál hazudni, utálja, ha el kell fojtania valamit. Nem csinálhatja ezt sokáig, mert még a végén úgy jár, mint a legutóbb, abban az ostoba helyzetben, a minisztérium folyosóján. Nem akar megint kellemetlen helyzetet teremteni kettejük között, nem lenne fair senkivel szemben sem.
- Ugyan, ettől nem kell levertnek lenned. Nem téged hagyott el, csak karriert akar. Mondta, hogy nem jön vissza? Mert ha nem, akkor nincs okod búsulni, most éppen ez van, legalább annyi sört ihatsz, amennyit csak akarsz, nincs melletted senki, hogy csúnyán nézzen rád. Aztán majd visszajön, nem tűnik ostobának, aki elhagyjon téged.
A lábait letéve, közelebb csusszan Dwaynehez, és biztatóan megszorítja a kezét, majd feleszmélve, hogy mit is tesz, sietősen nyúl a csizmája után, hogy visszahúzza a lábára. Ha futni kell, akkor már olyan mindegy hány véres seb lesz a lábán, de azt nem akarja, hogy még jobban fázzanak a talpai. Maga se tudja felfogni, hogy mit is mondott a férfinek, meg azt sem, hogy mikor határozta el, hogy ilyen lesz, és hogy amikor elkezdett beszélni, miért gondolta, hogy ez neki nem fog fájni, hogy nem fog ezernyi tőr a szívébe döfni. Nem érti, hogy miért nem szabadulhat meg ettől az érzéstől végre, hiszen ártani nem szeretne a férfinek.
- Kezd hűvös lenni, menjünk lassan nem?
Érdeklődik a férfira se nézve, táskájában zsebkendő után kutatva, hogy kifújja az orrát. Remek lesz, ha még meg is fázik menet közben, ez biztos, hogy a cigi bosszúja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Na látod, akkor biztos visszajön.
Bíztatja mosolyogva. Egész őszintének néz ki, még ha nem is az. Fáj, hogy bíztatja, elvégre szereti a férfit, de pont ez a lényege a dolognak valahol mélyen. Szereti annyira, hogy boldognak akarja tudni, és ehhez az kell, hogy elengedje, hogy ne hadakozzon vele. A férfi bármennyire is utálja őt, most nem veszekszik vele, sőt, szinte kedves, már amennyire ez lehetséges kettejük között, így még annyira se akar összeveszni vele, mindenféle apróságon.
- Az jó lenne. Szoknom kell még a falut. Azt mondták, nem célszerű kint lenni sötétedés után egyedül. Más lett ez a hely azóta, hogy ide jártam.
Nem is nagyon maradt itt már semmi régről. A házak égig érnek, az emberek elvakultan hirdetik, hogy pénzesek. A falu már nem is hasonlít falura, előkelőbb, mint sok külföldi kisváros – sőt olykor nagyváros is -, ami elveszi a régi feelingjét, így érthető, hogy a közbiztonság se ugyanolyan már.
- Remélem Minának nem jön meg a kedve az iskola mellett ahhoz is, hogy kimaradozzon, és későn jöjjön haza.
Pedig ha tudná, hogy a kislánya mit tett nem is olyan rég, most nem sétálgatna ilyen nyugodtan, vagy lenne ennyi ideig távol egy szem gyerekétől, aki nem is olyan ártatlan. Mindenesetre nem tudhatjuk, hogy ez egyáltalán ki fog-e derülni valaha, hiszen a kislány igen ügyesen keveri a kártyáit. Ezzel azonban nem kell foglalkoznunk, hiszen hőseink épp elhagyják a játszótér területét, hogy rövid, sietős léptekkel a Macskabagoly utczára forduljanak, majd onnan nem sokára biztonságos falak vegyék őket körül és nyugtalan álomra hajtsák a fejüket, míg el nem jön a másnap.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Amikor már alszik a kastély


Megpróbált aludni, tényleg, ivott meleg tejet, egy kis mézzel is, próbált másik testhelyzetben aludni, keresdte a helyét az ágyban, de egyszerűen nem találta meg. Csak a láncon agyalt. Mina nincs itthon, a kastélyban alszik, így másfél óra sikertelen alváskísérlet után felkel, a haján párszor végigmegy a fésűvel, bár alapjáraton ez néha nagyon felesleges műveled, mert a haja akkor is olyan, mint azoké a barbieké, akiket már ilyen fashion szóval illetettre gyártottak. Nem gondolkozik olyanon, hogy smink, és az igazat megvallva azon szerencsés helyzetben van, hogy nem is nagyon kell, sőt, így talán még szebb is, mint amikor feltűnő piros rúzzsal keni át az ajkait. Cipőt húz, ami meglepő módon nem magassarkú, majd előveszi a láncot is az éjjeliszekrényből. Nem hagyja nyugodni az, amit Dwayne mondott Pesten.
- De hát nem is kaptam tőled…
És mégis. Sosem gondolta, hogy ez a lánc hazugság, és ha ez hazugság, ha mégis tőle volt, akkor a találkozásuk talán nem is úgy sikerült, mint, ahogy a nagyapja elmesélte. Talán Dwayne… akarta őt. Megrázza a fejét, ez már nem számít, nem is kéne ilyenen gondolkoznia, hiszen az már a múlt, most csak az igazságot akarja tudni, és azt, hogy a férfi megvizsgálja a medált, végül is, még csak éjjel kettő felé jár. Még fiatal az este. Fázósan összehúzza magán a kabátot, lehet, hogy fel kellett volna öltöznie, mielőtt pizsamában indul el a faluból a kastélyba. Most már mindegy, visszafordulni nem fog.
A tölgyfaajtót művészet hangtalanul kinyitni, de szerencsére nem szól akkorát, mint szólhatna. Óvatos, de gyors léptekkel indul meg a férfi szobája felé, mert ugyan hol máshol tartózkodhat ilyenkor. Elhalad egy párocska mellett, akik nem rejtőztek el eléggé, ám most nincs ideje arra, hogy megbüntesse őket, különben is, szép dolog a szerelem, ha az ember tiszteli. Fellépked a második emeletre, és meg sem áll a férfi ajtajáig. Halkan bekopog, benyit, de zárva van. A kulcslyukon belesve látja, hogy van bent valami, ami világít, ám konkrét mozgás nincs. A hátát az ajtónak vetve csúszik le a padlóra és hunyja be a szemét. Biztos járőrözik, az biztos, hogy a faluba nem vándorol vissza, akkor sem, ha fizetnek érte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

Már majdnem feladja a reményt, és akkor végre megjelenik a férfi, akinek tökéletesen igaza van, ezért nem kezd el vitatkozni fele, csak talpra szökken, és végignéz a baglyon, meg a gazdáján.
- Hogy tudtad beidomítani a baglyot, hogy annyira utáljon, mint te?
A kérdés őszinte, hiszen csőrike rondábban néz rá, mint amikor Mina megtudta, hogy azzal, hogy Kriszta férjhez megy, elköltözik tőlük. Az volt akkor az év veszekedése, hiszen a kislány azt hitte, mind együtt költöznek, pedig Kriszta akkor nem ment velük, amikor Zója egy évig férjnél volt. Leemeli tekintetét a szárnyasról, hihetetlen, hogy szempárbajt vív egy bagollyal, majd megint a férfire pillant.
- Gondoltam megvizsgálhatnád a láncot. Bemegyünk?
Hajnali kettőkor a férfinek nincs is jobb dolga valószínűleg, mint azt mondani, hogy „persze, én is pont arra gondoltam, hogy most még neked láncokat fogok vizsgálgatni, kész esetleg egy kávét addig, mesélj valami izgit, én meg alvás helyett vizsgálgatok neked”. Viszont érezhető a feszültség a nőben, így talán nem küldi el azonnal a francba a reszkető nőt. Nincs meleg ezeken a folyosókon, nagyon nincs. Kezeit a zsebébe dugva néz kérlelőn a férfire fáradtan csillogó kékjeivel. Végül győz, a férfi legyint egyet és kinyitja előtte az ajtót, hogy bemehessen rajta. Itt sokkal jobb idő van, így kényelmesen leveti a kabátját, és a kanapéra teríti.
- Amikor a nagyapámat elküldtem hozzád és visszajött, azt mondta, elküldted, majdnem megverted. Nem érti, hogy könyöröghetek neked, hogy bocsáss meg nekem. Hogy durva dolgokat vágtál a fejéhez, ócsároltad a származását, és engem is. Hittem neki, mert nagyon megbántottalak akkor, amikor eljöttem. Kedveskedve adta oda néhány nappal később ezt a láncot.
Előhúzva az ékszert a férfihez lép, és átadja neki a kis csomagot, amiben található.
- Arra gondoltam, hogy ha Mina nagyobb lesz, majd odaadom neki, de aztán veszekedtünk. Azt mondta, keres nekem egy vélát, hogy a folyamat, amit anyám elkezdett, visszafordítható, hogy Mina egy kis tévedés, de nem baj, majd ő mindent elintéz, én csak legyek nyugodt, egy hét múlva senki se fog erre a kis problémára emlékezni. Megijedtem, hogy valamit tenni fog Minával. Csak arra tudtam gondolni, hogy eljöjjek onnan, de arra nem gondoltam, hogy hazugság minden.
Összefonja maga előtt a karjait, ajkait összeszorítva fáradt-szomorúan pillant fel a férfire. Nem tud elmenni mellette, hogy mi lehetett volna, ha egy kicsit több esze van, ha nem csak azon jár az esze, amit a nagyapja mondott neki, de annyira felfordult a gyomra, hogy inkább nem ment tudott okosabb lenni.
- Ez…ez tőled van, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

- Ha okos lenne, kedvelne engem, csodás személyiségem van, és gyönyörű vagyok, amikor magamból kikelve ordítozok.
Érzi magán a férfi pillantását, de nem fordul meg, nagyon reméli, hogy nem azért érzi, mert éppen a pálcájával egyensúlyozva azt próbálja betippelni, hova átkozzon, hogy aztán ne feltétlenül gondolják a bírák, hogy nem önszántából távozott az élők sorából.
- Technikailag már holnap van.
Bár ez nem segít azon, hogy hajnali kettő van, sőt talán már el is múlt. Most, hogy itt van bent a szobában, kezdi érezni, hogy nem is olyan aktív, a küldetését beteljesítette, hiszen itt van a lánc is, a férfi is, most már mehet nyugodtan aludni. Ja, hogy az a faluban oldható csak meg? Hát igen, ez megint egy rosszul átgondolt terv.
- Voltál nálunk? Nem is ő ment hozzád? Olvastad a levelet, amit neked írtam?
Most már ebben se biztos, hiszen ha minden más hazugság, akkor ez miért ne lenne az? Közelebb lép a bagolyhoz, aki még mindig úgy néz rá, mint egy gyilkos, és egyik pillanatról a másikra kitátja a száját és nagy adag levegővel felfújja az arcát, mintha lufi lenne, és hozzá bandzsít is egyet, hátha a madár ennyitől szívrohamot kap vagy megkedveli, ám valahogy egyik sikerét se érzi.
- Papagáj.
Hagyja rá a dolgot, és elhátrálva tőle – nem, gyilkos tollasnak nem fordít hátat, inkább leül a kanapéra a férfi mellé, és a kezeit megtámasztva a térdén, tenyereibe helyezi az állát, amíg a férfi vizsgálja.
- Én is, de valahogy sosem tudtam megválni tőle. Csak egy doboz mélyén pihent, és csak egyszer vágtam neki egy ajtónak.
Ami lehet nem volt a legjobb megoldás, de nagyon jól esett. Aztán Kriszta felvette, és eltette a láncot, azóta meg végig velük volt. Egyszer majdnem felvette, hogy megnézze, átkozva van-e, de aztán belegondolt, hogy a lányát nem kéne félárván itt hagynia, úgy, hogy nem is ismeri az apját, aztán amikor megismerte, nem volt meg a lánc, most meg előkerült és lám itt van, a férfi mellett kuporogva, mint egy rakás szerencsétlenség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

- Tudom, hogy a testvéred írta meg, hogy lányod született. Miután úgy tudtam, te nem vagy kíváncsi rám, nem akartalak zaklatni, de vele megbeszéltük, hogy majd szólok. Szeretem betartani azt, amit megígérek.
Nézi, ahogy a férfi lejjebb csúszik, és azon gondolkozik, hogy igazán kényelmes pozíciót választott, ám utánozni nem akarja, így csak lerúgra a cipőjét, és felhúzva a lábait vált törökülésbe. Ez máris kényelmesebb, mint ülni, letett lábakkal.
- Végül is, odaadta. Csak a saját módján, hazugsággal, fájdalommal. Ezekhez nagyon ért. A levélben, amit küldtem, bocsánatot kértem, amiért hülye voltam, kértem, hogy találkozz velem, beszéljük meg, mert szeretlek. Elég pocsék belegondolni, hogy ott volt az esély, hogy együtt legyünk, és csak mert nem gondoltam át mindent, elszalasztottam. Ezt Minának nem kellene elmondanunk, soha többet nem beszélne velem.
Így is nehéz néha megértetnie vele mi miért történt, hát még ha kiderülne, hogy az egész csak a bénasága miatt történt, akkor biztos, hogy nem lenne kegyelem. A gyerek amióta beszélni tud, két dolgot kért, az apját és egy testvért, a tény, hogy mind a kettő megadathatott volna, ha…elég szomorú.
- Ez nagyon kedves tőled, hogy ennyire számít az apaság. Mina nagyon szerencsés.
Nézi a láncot, majd a kezét kinyújtva, finoman megérinti, milyen érdekes, ahogy finoman mozog.
- Szóval azt mondod nincs megátkozva, odaadhatjuk neki? Odaadhatnád te, biztos nagyon boldog lenne tőle, ha te adnád át neki.
Mosolyogva húzza vissza a kezét, csak most jön rá, hogy pizsamában van, és hogy nem kent magára semmit, mielőtt elindult. Milyen nevetségesen nézhet ki így, mennyire nem az, akit a külvilágnak mutatni szokott, és mégse zavarta most, egy pillanatig sem. Szemeit becsukva sóhajt egyet, majd lassan kinyitva elpillant az ablak irányába.
- Jobb lenne, ha mennék, ha sietek, talán nem fagyok halálra.
Nem tartja vonzónak, hogy kimozduljon, elvégre kint nagyon hideg van, fölfelé még fűtötte a tettvágy, ám lefelé már nem sok minden maradt.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Defenzori szoba

- Jobb lenne, ha ezt Minának nem mondanánk el. Tudom, hogy úgy tűnik, hogy meg akarom védeni magam, talán így is van, de tudod haragszik már rám emiatt épp eléggé, még ha nem is mondja ki,  nem akarom, hogy gyűlöljön is.
Márpedig könnyen ez lehet, ha nem vigyáz arra olyan kínosan, mint eddig, hogy mit mond a lányának az apjával kapcsolatban. El kellene mondania talán, de fél, hogy a gyermeke annyira megharagudna rá, hogy teljesen elveszítené.
- Sajnálom, hogy nem hagytalak pihenni, remélem nem nézel komplett őrültnek.
Zója keze ellenben meleg, így amikor a férfi keze találkozik az övével, egész testében megborzong egy pillanatra. Csak nyugalom, igyekszik leküzdeni a hirtelen jött zavarát, és bár mondana valamit, akármit leginkább, a férfi azonban gyakorlatilag elzavarja.
~ Legalább nem ordítunk. ~
Szeretett volna még beszélni is vele, de érzi, hogy ennek most nem lenne itt a megfelelő ideje. Jogos is, hiszen már így is több, mint pofátlan azzal, hogy az éjszaka közepén ráront, amikor nyilván lenne jobb dolga is, mint a nő hülyeségeit  hallgatni. Szomorú mosoly jelenik meg az arcán, miközben bólint egyet, amit a férfi nyilvánvaló okokból nem láthat, hiszen csukva van a szeme.
Elpillant a madara felé, hátha okosabb lesz tőle, de a bagoly olyan csúnyán néz, mint eddig. Jobb lenne, ha tényleg megindulna. A láncot visszacsúsztatja a kis tartóba, amit összezár, és a zsebébe tesz, mielőtt hirtelen vezérelt gondolatoktól közelebb hajol a férfihez, hogy a fejét kezével megtartva egy puszit nyomjon az arcára.
- Köszönöm, hogy megvizsgáltad nekem.  Igazán hálás vagyok érte.
Ösztönösen a fülébe suttog, nem pedig beszél hozzá, a megindulásra azonban még mindig nehezen veszi rá magát, talán kicsit kétségbeesettnek mondanám, ahogy a homlokát finoman Dwayne arcához nyomja, és egy kicsit ő is lehunyja a szemeit.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Olyan jól sikerült ez a pogácsa, hogy muszáj még egyet kérnie belőle. Éppen felkelne, amikor egy kutya elsétál mellette. Valószínűleg nem most van itt először, vagy igen jól nevelt, mivel gazdája nélkül egy székhez megy, és le is pihen mellé. Nem nagyon firtatja a dolgot, ismeri a tulajdonost, Verocska mindig olyan volt, aki a föld felett három méterrel lebeg. A vicces, hogy van bennük egy közös dolog, nevezetese, hogy az első férjük ugyanaz a Szendrődy – Nagy Áron nevezetű úriember. Ám míg Zójának az első, addig reméljük Verocsnak az egyetlen férje lesz, hiszen igazán szépek együtt, és a gyerekeikkel is nagyon jól bánnak.  
Felkelve nyugodtan hagyja ott a cuccait, hiszen Bogolyfalva egy igen kis hely, azt is tudják már rég a falu végén, hogy megvakarni készülsz az orrod, akkor az milyen gyorsan körbejárna, hogy valaki kiemelt valamit egy másik ember táskájából. Két újabb pogácsát kr, rá se jött, hogy milyen éhes, amíg le nem csípett egy falatot az első gőzölgő pogiból. Hozzá természetesen még egy bögre tejeskávét kér, jó sok tejszínhabbal. Reméli, hogy a tulaj is felbukkan amíg itt van, szívesen elmenne kisgyerek nézőbe, hiszen imádja a gyerekeket.
Visszasétálva megpillantja a kutyus gazdáját is, aki előtte állt a sorba, és most ül le oda, ahol az állat pihen. Halvány mosollyal mászik vissza a maga boxába, hogy az újságot lapozva várakozzon a pogácsájára, és néha visszaintsen a rá köszönőknek, mint például a széles mosollyal közlekedő Kriszta és Balázs párosra, akik úgy rohangálnak ma egész nap kéz a kézben, mint a mérgezett egerek.
Nem ritka, hogy így vannak, csak általában nem szoktak rohangálni, ők azok az andalgós páros. Kicsit irigykedik is a legjobb barátnőjére, hogy olyan szerencsében van része, hogy összeköthette az életét azzal, akit szeret. Neki is megvolt az esélye, ám mégis elszúrta, és azóta se jött rendbe a dolog, ezt bizonyítja, hogy harminc éves korára két váláson, két majdnem házasságon és egy házasságon kívüli gyereken van túl, ami nem túl fényes arány. Egy apró sóhajjal fordul vissza az újság felé, hogy a következő oldalt is áttanulmányozza, mire végre megérkezik a pogácsája, amit kedves mosollyal megköszön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Az én hibám is.
Elvégre nem történt semmilyen baleset, és ha mégis történt volna, abban a kivételes helyzetben vannak, hogy nyilván mások, akiknél van pálca, vagy maga a lány is a segítségükre lettek volna, így aztán az ilyen apróságoktól könnyedén el tud tekinteni. Különben is, a pogácsa és a tejeskávé egy pillanat alatt elfelejtik minden búját. Egészségtelenül sok kávét iszik, évek óta mintha pótolni akarná azt a pár hónapot, amit nem kávéval élt, hiszen onnantól, hogy megtudta, terhes, addig, amíg Mina meg nem született, becsületére legyen mondva, egyetlen káros szenvedélyének se hódolt. Mina pedig nem lett semminek a függője, ami nem rossz, hiszen az anyja számos rossz szokásnak hódol vagy hódolt, így ha minden jól megy, egyetlen gyermeke ennél jobb életet él majd.
Mosolyogva pillant fel a kutyájával játszó lányra. Igazán okos és szófogadó kutya, aztán figyelmét visszafordítja a betűk felé, és feljegyez néhány elintézendőt, melyek még nem szerepelnek benne, de ismét fel kell pillantania, mert a lány megszóltja. Kedves mosollyal rázza meg a fejét, miközben leteszi a kezében tartott bögrét. Már el is feledkezett róla, de már érti, miért fáj annyira az ujja.
- Nem, egyáltalán nem. Van egy kb. ilyen magas tizenhárom éves, roppant érdeklődő lányom.
Mina magasságának megfelelően emeli a kezét. A lányka minden nap egyre nagyobb és nagyobb, így aztán mostanában egyre jobban odafigyel már arra is, hogy mit és hogyan kérdez. Mindig is őszinte volt vele, tudja, hogy  a lány nagyon empatikusan viseltetik a stílusa és a közlendője iránt, amiért nagyon hálás, de mivel idősödik, oda kell figyelnie már.
-  A zaj a hétköznapjaim része. Meg aztán a tanítás során se feltételezem, hogy a diákok majd csendben ülnek.
Sőt, az lenne csak az igazán kínos, ha így tennének. Persze ne ordítsanak egész nap, de legyen nyílt és kommunikatív a társaság, mert ő is azzal tud inkább tenni valamit, ha nyíltan közelednek felé. A zárkózott emberek olyan kihívást jelentenek, melyeket inkább a rendelőben old meg, nem órán, elvéve a lehetőséget a többiektől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Egész nap úgy viselkesett, mint az űzött vad, és próbált kitérni mindenki elől, mint ahogy kerülni azt is, hogy üres folyosókon vagy termekben kettesben maradjon bárkivel. És ha mégis így esett, akkor is igyekezett ezen változtatni. Nem semmi tempó az, amit ma diktált, viszont tény, hogy nem is lesz ez így jó. A tegnapelőtti incidens miatt két napja olyan, mint aki egy másik világban van, voltak, akik összesúgtak a háta mögött, hogy szerelmes. Na persze, ha ennyi lenne az egész. De inkább megtartja őket ebben a hitben, és nem firtatja a dolgot. Viszont nem viselkedhet így sokáig, ezért az egész napos menekülés közben próbálta felkutatni Dwayne-t, aki jellemzően pont ekkor nincs sehol. Már a reményt is feladta, hogy megtalálja, amikor egyszer csak ott terem a szeme előtt életnagyságban a háta.
- Aucs.
Annyira elfoglalta, hogy folyton körbenézzen maga körül, nincs-e ott valaki, akinek nem kéne, hogy szépen orral köszöntötte Dwayne hátát. Ellépve kicsit nyomogatja az orrát, miközben megkerüli a férfit.
- Éppen téged kerestelek.
Azt, ahogy lehet, egy kicsit rúzsfoltos lett hátul a ruhája, inkább nem említi, hiszen előbb kérni akar tőle, majd ha igent mond, akkor megmondja neki, ha meg nem, akkor had higgyék csak nyugodtan, hogy leütött egy lányt, és a vállán cipelte az erdei rejtekhelyére.
- Segítened kéne, de anélkül, hogy Mina vagy bárki rájönne. Gyere beljebb.
A fedett részhez, annak is egy kis sarkához vezeti. Itt mindig olyan jól meg tudnak bújni a diákok, észrevehetetlenül, és most neki is az kell, ha azt akarja, hogy a kis titka titok maradjon.
- Tegnapelőtt későn mentem haza, mert dolgoztam, és egy nem túl józan fiatalokból álló társaság épp az csárdából jött kifelé.
Félrepillant, nem könnyű beszélni róla, inkább hirtelen ötlettől vezérelve leveszi a bolerot, felfedve a vállait, a balon pedig az éktelenkedő lilás foltokat, amik nem feltétlenül simogatástól kerültek oda. Majd a haját eltűrve a nyakát is megmutatja, ami szintén sebekben gazdag.
- Szerencsém volt, el tudtam szaladni, de kicsit tartok tőle, hogy ez legközelebb is megtörténhet. Nem ez lenne az első eset, de nem akarom, hogy még egyszer megtörténjen.
A férfi nagy vonalakban ismeri a Tamással való házasságának végét, így értheti, hogy mire gondol.
- Segítened kellene, hogy meg tudjam védeni magam. Máshoz nem fordulhatok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Új életszemlélete szerint, mely úgy hangzik, hogy nem figyel a férfi hangjában lévő negatív megnyilvánulásokra, eleget téve hagyja figyelmen kívül, hogy nem kíváncsi rá, és kéri, hogy kövesse. Tudja, hogy nem mindig ilyen, tudja, hogy képes ő más hangot is megüti, és tudja, hogy ha ezen nem akad fenn, akkor egy nap talán tényleg lesz kettejük között rendes kommunikáció is, nem csak ilyen egyoldalú barátkozás. Szeretne eljutni oda, ezért nyugodt marad, bár szíve szerint ordítana vele, hogy ne legyen már ennyire gyerekes.
A férfi hosszan nézi őt, ő pedig érezhetően kezd pirulni, ég a füle, pedig a zavarba esés nagyon messze áll tőle. De most kínos az egész. Nem azért nézi a másik fél, mert el akarja bűvülni, vagy mert kívánatosnak találja, hanem mert sebek vannak rajta, melyek fájnak, és melyek kellemetlen emlékeket ébresztenek benne, még ha el is tűnnek, az emlékeket nem lehet olyan gyorsan kitörölni, vagy akár egyáltalán.
Félt. Gyűlöli a félelmet, és azt is, ha valakit bántalmaznak, rettegésben tartanak, és ott, akkor, a kis mellékutcában nagyon félt. Hazaérve bevágta maga mögött az ajtót, bezárta, és zokogva csúszott a földre. Hálát adott, hogy Mina a kastélyban maradt inkább, hogy nem látja így az anyját. Utálja, ha valaki úgy találkozik vele, hogy éppen retteg vagy össze van törve. Álarc mögé bújik minden nap, ahol erős, magabiztos, független nő szerepét játszhatja. Utoljára őszintén egyszerű és sebezhető akkor volt, amikor a ruháit összeszedve osont ki a férfi szobájából. Most mégis itt van, hiszen Dwayne az egyetlen ember, akiben megbízik annyira, hogy őszinte tud vele lenni.
- Nem voltam túl elviselhető állapotban utána. Szerencsére Mina nem volt otthon, nem akarom, hogy úgy lásson, épp ezért szeretném, ha segítenél Dwayne, meg akarom védeni magam. Kérlek.
Kérlelőn néz a férfire kék szemeivel, zavartan összehúzva magát egy kicsit. Érezhetően most nem olyan erős és magabiztos, mint amit sugallni szokott, sőt, mintha pont az ellenkezője lenne igaz és a szél is össze tudná törni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Nyugodtan tűri, hogy a férfi megérintse a sebeit, és igyekszik nem szisszenni, pont elég volt az, hogy ideállt elé. Némán tűr, majd zavartan öltözik fel újra. Sose tudhatja, hogy ki jár erre, és mit lát. Ijesztő kicsit, néha olyan, mintha egy elcsépelt mugli valóságshowban lennének.
- Dehogy... mármint ahhoz is össze kellett szednem magam, hogy téged megkeresselek, nem akarom, hogy ezt rajtunk kívül más is tudja.
Összefonva maga előtt a karját, megszakítja a szemkontaktust és inkább elpillant a mini szökőkút felé,majd vissza a férfire. Nem akar gyengének látszani. Amióta Tamás felesége volt, folyton erősnek mutatja magát, pedig néha olyan jó lenne csak sírni vagy kimutatni, ha fáj egy seb.
- Fegyvert? Dehogy, nem akarok fegyvert használni, vagy magamnál tudni. Bár egyszer szívesen elmennék lövöldözni olyan céltáblákra, tudod, mint a filmekben.
Kicsit fecseg, hogy oldja a feszültséget, ami benne van a téma miatt, de ha a férfi azt mondaná, hogy oké, holnap ugyanitt, ugyanekkor, akkor nem mondana nemet a dologra. Sőt, jól felkészülne, és még nadrágot is húzna, mert mégiscsak lőni mennének.
- Taníts meg verekedni, hogy megvédhessem magam.
Ezt olyan nyugodtan mondja ki, mintha arról lenne szó, hogy a mai ebédhez igazán elkellett volna a koviubi is, ami amúgy igaz, anélkül nem volt meg az ebéd feelingje, és hiába jó az idő olykor, most már itt a hangulata az ősznek, amihez ez is hozzájár.
. Mit szólsz hozzá?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

- Boszorkány.
Kicsit még fel is horkant hozzá. Ő meg a boszorkányság, na persze, pont olyan, mint aki remekel a mágiában, csak éppen most sincs nála pálca, mert még a végén ruhán át átkozná meg magát. Különben is, a ruhájába maximum ő fér el, ne kérje senki, hogy még egy pálcát is tegyen valahova, az már kihívás lenne.
- Elméleti, ezt te is nagyon jól tudod. És akkor speciel eszembe se jutott, hogy boszorkány vagyok, csak arra gondoltam, hogy ez egy rossz álom, mindjárt véget ér, aztán arcon vágtak, de nem keltem fel, csak fájt.
A keze elindul az arca felé, de inkább leereszti. Az már nem látszik annyira, ami meg mégis, annak jó adag festékkel eset neki, így az arca most olyan, mint a régi szép időkben. Méghogy a félvélák is gyorsabban gyógyulnak. Kamu az egész.
- Nem igazán agyaltam azon, hogy hol is van a pálcám.
Sőt évek óta nem agyal. A muglik között él, nem igazán szokott még vissza ahhoz, hogy az élethez itt nem árt, ha van pálca az embernél, mert sajnos a kinézete miatt és a neme miatt is többen több félét képzelnek, hogy megtehetnek vele, ami igen szomorú, és ami miatt csak a fejét tudja csóválni.
- Mi az, félsz, hogy más is meglátja a bugyimat?
Egy kicsit felbátorodva, mosolya húzza a száját, és csípőre teszi a kezét, majd azért igyekszik visszakanyarodni, mielőtt Dwayne otthagyja.
- Nem, arra gondoltam, hogy sportcipőt és nadrágot veszek fel a közös edzésekre.
Mert, hogy úgy képzelte el, hogy abban a tornaterem szerű izében tartanák a gyakorlatokat. Igen, szó szerint így hívja. Lenne szőnyeg, mint a középiskolában, és arra birkóznák le egymást.
- Amúgy, nem szereted a stílusom? Azt hittem bejön. Magamnak szoktam tetszeni a tükörben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

- Sajnálom, hogy csak ennyire futotta.
Igazából az is szép, hogy vannak egyáltalán mágikus képességei. A Testvérei is hasonlóan jól szerepelnek a mágikus képességeikben, nem csoda, hogy mind a ketten inkább a muglik között lelték meg a boldogságot. Nekik is negyedvéla gyerekeik születtek, és bár a párjuk rendelkezik mágikus képességekkel, elvégre a családjuk megkövetelt ilyesmit, mégis jobban elboldogulnak ők is ott.
- Gyere el velem egy leértékelésre. Meglepődnél, hogy milyen könnyen szaladok és taposok el más tyúkokat, ha egy ruha, amit régóta kinéztem gigaleárazás áldozata lett.
Elvégre a fizetése jó nagy részét Minára költi, és mégis olyan változatosan öltözködik, hogy sokan megirigyelnék. Hát igen, szinte különleges képessége van arra, hogy megtalálja a leárazott jó cuccokat.
- Nem vagyok életre alkalmatlan, ezt is megúsztam, csak nem akarok sebeket.
Élvezi, ahogy a féri végigméri, és amikor felteszi a kérdést, határozottan bólint.
- Igen, teljesen biztos vagyok benne.
Hogy mi a jó neki ebben? Hát, lenyomhatja Zóját és láthatja, ahogy próbál hozzászokni ahhoz, hogy megint nadrágot húzott. Már talán nem is emlékszik rá, milyen az, hiszen aludni is jobb esetben egy pólóban alszik, nem igazán húz még hozzá nadrágot, kivéve télen, mert van rénszarvasos meg színes peace jeles, amiket imád, és jól esik felhúzni.
- Mert imádsz és Mina nem lesz félárva?
Ezek nem biztos, hogy a legjobb érvek, de mi mással tudna előhozakodni, bujkáló mosollyal néz a férfire, hátha attól megenyhül és igent mond.
- Hümm, kérhetsz valamit, amit meg kell tennem. Na, mit szólsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Nézi, ahogy a férfi elkezd kutatni a táskájába. Összevont szemöldökkel hallgatja a hangokat, elég sok mindent cipelhet a táskájában, nem is érti, hogyan bírja el ezt mind, bár lehet, hogy éppen most rabolta ki a könyvtárat és azért néz körbe időnként, mert el akar tűnni, mielőtt valaki felfedezi a hiányt. És, nem csak a könyvtár, de ezek szerint Felagund készletei is megcsappantak. Érdekes módon spórolja meg a pénzt, amit a lányukra költ, de nem rossz ez a megoldás.
- Egy síp? Ha csak nem tartozik hozzá egy habzó szájú vérfarkas nem sokra megyek vele.
Felemelve kicsit forgatja a sípot. Nem igazán érti, hogy mit akar egy síppal. Előbb verik ki a fogait, mint, hogy valaki meghallja, hogy sípol valaki. Meg aztán egy sokkoló mondjuk jobban hat, mint egy síp.
- Szóval segítesz?
Az arcán egyből eltűnik minden negatívum, és úgy derül fel, mint egy kislány, akinek most mondták el, hogy előrehozták a karácsonyt, és minden ajándékot kibonthat.
- Köszönöm!
Lelkesen ugrik, hogy megölelje, de valahogy megtorpan. Hiába a megállapodás, ő érzi, hogy annyira nem fun a dolog, hogy bármit megtehessen. Bénán, és olyan fura pózban, mintha éppen sóbálvány átkot küldtek volna rá, megtorpan egy pillanatra, majd az ölelést puszira redukálja.
- Köszönöm, hogy segítesz nekem. Ez nagyon kedves tőled. Ígérem, mindent úgy csinálok, ahogy mondod. És ugye ezt Minának nem kell megtudnia? Kérlek, nem akarom, hogy aggódjon. Olyan jól kezdődött a tanéve, talált barátokat is, és nagyon sok időt tölt fent. Örülök, hogy közösségi ember lett belőle. Nem akarom lerombolni a jókedvét, biztos sikerülne ezzel.
Azt pedig nagyon nem szeretné, hiszen a kislány így is eddig olyan sok minden miatt aggódott feleslegesen és most végre kezd egy kicsit helyre rázódni.