Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Sharlotte


Élvezem a napsütést, lazán kicsit a nap felé fordítva az arcomat. Tudom, hogy ilyenkor vigyázni kellene a nappal, hiszen könnyen leéghet az ember és meg is fázhat, hogyha nem figyel de úgy vélem, hogy itt az udvaron nem fúj annyira aszél és egész szépen idesüt a nap, nem is kell attól tartani, hogy megfázik az ember. A leégéstől már annál inkább, de szerencsére a fák lombjai kicsit szűrik a napsugarakat, úgyhogy azt hiszem elég sokáig kellene itt ücsörögni, hogy meg is látszódjon. Na meg persze nekem szerencsém van, hiszen az ingemet csak feltűrtem, ahogy beborítja az egész hátamat, max. a nyakam van kint. A fejemet a nap sugarai felé tartom, ezért nem is nagyon figyelek fel arra, hogy valaki közeledik. Csak a cipőkopogásra leszek figyelmes, hiszen annyira nem kapcsolom ki az érzékeimet, hogy ne halljak semmit. Hamarosan a kopogáshoz hang is társul, így kinyitom a szememet és egy gyönyörű, szőke hölgyeményt pillantok meg közeledni felém, majd helyet is foglal a padon. Végignézek rajta és egy apró mosoly jelenik meg az ajkamon, hiszen felismerem őt.
- Szia Sharlotte! - köszöntöm a leányzót és szélesebben elmosolyodom, hiszen ismerőssel van dolgom. Ő is kviddicsezik, így lehet, hogy ő nem nagyon emlékszik rám, én viszont tudom, hogy Navine-es és talán harmadikos? De lehet, hogy csak másodikos. De végül is ez nem is nagyon számít. A kérdésére lazán hátradőlök és megvonom a vállam.
- Van egy kis szabad időm és élvezni akarom a napsütést. Örülök, hogy már ilyen jó idő van. Imádom a természetet és a friss levegőt. Hát te? Te is sétálgatsz egy kicsit? Vagy találkozód van valakivel? - fordulok a leányzó felé és amíg válaszol, addig kicsit végigmérem. Egészen csinos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Sharlotte


Kényelmesen ücsörögve a padon élvezem a napsütést, ahogy a nap meleg sugarai bizsergetik az arcom. Nem sokáig hunyom le a szememet,hiszen hamarosan társaságom akad egy csinos Navine-s személyében, akit a kviddics pályáról ismerek. Habár nem sokat beszélgettünk még és nem is sokat tudok a lányról - tán csak a nevét és a házát - mégis örömmel tölt el, hogy egy "ismerőssel" hoz össze a sors és nem egy vad idegennel. Habár szeretek ismerkedni, mégis jobb szeretem az olyan embereket, akivel már beszéltem legalább néhány szót. Elég sokan vagyunk itt az iskolában, bőven akad még olyan ember, akit nem ismerem. Habár szerencsére a kviddicses játékomnak köszönhetően engem többen ismernek, mint ahány embert én ismerem és ez bizony büszkeséggel tölt el. Bizonyára a lány is így van ezzel. A kérdésemre a leányzó egyszerűen válaszol: ő is sétálgat a kellemes napsütésben. Egy mosollyal nyugtázom a dolgot és a lány szemébe nézek, kicsit oldalra döntött fejjel.
- Na igen, hosszú volt a tél. - borzongok meg, ahogy a hideg, havas télre gondolok.
- Durva, hogy nem régen olvadt el a hó és máris olyan, mintha nyár lenne. - gondolkozom el és igazából nem is a lánynak mondom a dolgot, csak úgy magamban elgondolkodom és hangosan mondom ki a szavakat. Majd megcsóválom a fejemet és ismét Sharlotte-ra pillantok és megvonom a vállam. Hátratámaszkodok a padon és az arcomat ismét a nap felé fordítom. A kérdésre elvigyorodom.
- Király! -mondom a napfénybe, de hogy ne legyek pofátlan a leányzó felé fordulok.
- Elég jó, habár kicsit többet kell tanulni, de élvezem. Van külön tornyunk, és kaptam egy külön szobát is. - vigyorodom el és lazán megvonom a vállam.
- Most már én is a "nagyok" közé tartozom. - vigyorgok.
-Te mikor végzel? Hanyadikos vagy? Kettő, három? - kérdezek rá konkréten, hiszen az én memóriám sem lehet tökéletes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Sharlotte

A kellemes időt eléggé kitárgyaltuk, így valami izgalmasabb téma kerül szóba a Mestertanoncság. Elmesélem a leányzónak, hogy én baromira élvezem a dolgot, habár igaz, hogy kicsit nehezebbek az órák és a tananyag, mint amik eddig voltak. De hát az hiszem, hogy ez nem is annyira meglepő, hiszen ez már Mesterképzés, jó hogy itt többet kérnek számon és nehezebben, mint az alap fokú képzésnél. De azt hiszem, hogy meg fogok tudni birkózni vele, hiszen a vizsgáimat igen szép teljesítménnyel tettem le, talán csak az SVK az, amit rejtegetnek kell, de az nem is annyira izgatott és nem is készültem rá annyira, hogy abból tényleg kiváló eredményt érhessek el. Az igazat megvallva tényleg elég furák lettek a vizsgáim, de büszke vagyok magamra, hiszen egyszer sem buktam és van, aki még eddig sem jutott el.
- Oh, akkor ezek szerint kétszer buktál? Az nem gáz ám, egy csomóan buknak. Volt olyan ismerősöm, aki előbb kezdte a sulit, mint én és még mindig a másodikat csinálja. Illetve csinálta, mert abbahagyta az iskolát és elment valami művészeti suliba. - vonom meg a vállamat és eszembe jut Mercédesz, hiszen ő volt az, aki nem volt valami frankó a mágiából, és inkább a táncba fojtotta a tehetségét. Szóval bátorítóan mosolygok a leányzóra és érzékeltetem vele, hogy itt nem gáz, hogyha valaki megbukik, hiszen nem sok ember van, aki egyből,bukás nélkül végzi el az 5 évet. Én mondjuk pont olyan vagyok, de hát ez kit izgat?
- Aha, lehet. 93-as születésű vagyok, most júniusban leszek 20. Várjál? - mondom, majd kezdek számolgatni és végül elnevetem magam.
- Igen, annyi. - vigyorgok és egy kicsit talán el is pirulok, hiszen elég ciki, hogyha az ember nem tudja, hogy hány éves.
- És amúgy tudod, hogy mit akarsz majd magaddal kezdeni? Te is maradsz MT-nek, vagy esetleg máshol folytatod a tanulmányaidat? Én sem akartam itt maradni, csak aztán megtetszett a kviddics tehetségkutató program és végül maradtam. Aztán remélem, hogy lesz is belőle valami... - vonom meg reménykedő tekintettel a vállamat és kicsit meg is csóválom a fejemet. Elég ciki lenne, hogyha elvesztegetnék itt 3-4 évet még pluszba és nem sikerülne semelyik csapatba sem bekerülnöm.
- Tényleg, milyen poszton is játszol? - teszek fel egy kérdést, ami lehet, hogy fura lehet, de igazából a pályán nem nagyon szoktam beazonosítgatni az emberkéket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Sharlotte

- Ne is hagyd abba. Nem éri meg. És tényleg iszonyatosan jó dolgokat lehet tanulni és azért hogyha kicsit is odafigyelsz az órákon, akkor azért át lehet csusszan a vizsgákon. Én az a jó, hogy egy csomó érdekes tárgy közül lehet választani. Én mindig is imádtam fényképzeni és mikor elindult a fotós óra, hát egyből felvettem. És örülök neki, mert nagyon élvezem! - lelkendezek egy kicsit, hogy bátorítsam is egy kicsit a lányt. Látom, hogy nincs elkenődve, amin nem is csodálkozom, hiszen tényleg elég sokan halasztanak, vagy buknak és itt ez nem ciki, senki nem dörgöli a másik orra alá, hogy "én még egyszer sem buktam, te mennyire béna vagy". Úgyhogy ha nem is emelt fővel, de azért elég normálisan és bátran lehet viselni azt ,hogyha valaki évet ismétel.
- Loise, az egyik hajtónk mondta - tök jóban vagyunk és sajnálta volna, ah elmegyek - hogy bukjak meg, csak hogy még egy évet maradjak. - nevetem el magam és csóválom meg a fejemet.
- Persze nem buktam meg, inkább itt maradtam Mestertanoncnak. Büszke is volt rám és örült nekem. - mosolyodom el lágyan és eszembe jut, hogy régen beszélgettem már a szöszivel.
- De tudod, hogy milyen szakok vannak, nem? - kérdezem meg Sharlotte-tól a dolgok és komolyan pillogok rá. Azért azt nem árt tudni, hogy milyen szakok vannak, hiszen hogyha abszolút nincs olyan, ami érdekelné a leányzót, akkor felesleges itt maradnia.
- Én még a régészet felé is tekintgettem, habár soha nem voltam jó Mágiatörténetben. - nevetem el magam és vonom meg a vállamat. Hiszen annak az egyik fő alapja a történelem, amit valahogy soha nem szerettem.
- Azt hiszem, hogy a pocsék memóriám a gond, mert abszolút nem tudok évszámokat megjegyezni. Szívás. - fintorgok, majd elvigyorodom.
- Őrző? Az király. A Főnixekkel? Ja, igen, elég frankón megvan a csapat. bár most kicsit lanyhultunk, mert a vizsgaidőszakban nem voltak edzéseink, de azt hiszem, hogy Lenna be fog erősíteni és hamarosan elkezdünk edzeni a következő idényre. De igen, azt hiszem, hogy tényleg frankón megvagyunk, hiszen elég sokan már 2-3 idényt is lejátszottunk együtt. Már eléggé összeszoktunk. - válaszolom mosolyogva a leányzónak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Idén is eljött a gyereknap és az igazat megvallva nagyon izgatott vagyok emiatt. Már bőven nem tartozom a gyerekek közé, habár a harmadikosokon felül már szinte senki sem. De mindegy is. Amikor megláttam, hogy lesznek fordított órák is, méghozzá Reptan is, nem gondolkoztam sokat. A megadott időben indultam a seprűmmel a pályára és kíváncsian vártam, hogy mi is fog ebből az egészből kisülni. Habár hallottam már Niki nevét, még nem volt szerencsém találkozni vele, így legalább két legyet üthetek egy csapára.
Amikor a pályára érek, látom, hogy néhányan már várakoznak és ott van a tanárnő, Niki is. Elmosolyodom, és odasétálok a hölgyeményhez.
- Jó napot tanárnő! - köszöntöm egy kacsintással és pajkos vigyorral a hölgyeményt. Talán két, vagy három évvel lehet fiatalabb nálam, ami azért elég vicces. Megállok előtte és kíváncsian szemlélek körbe. Egy egyszerű sport együttes van rajtam, fekete melegítő nadrág, sport cipő és fehér póló. Nincs hideg, de azért a derekamra kötöttem a melegítő fekete felsőjét is, hátha odafent a levegőben hidegebb lesz és magamra kell vennem. Ki tudja, hogy mit tervez a hölgyemény. Kíváncsian leskelődök, hogy vajon kik érkeznek rajtam kívül, miközben helyet foglalok az egyik kis padon. A seprűmet lerakom a lábam mellé, nem tudom, hogy kapunk-e esetleg furfangosan megbűvölt seprűket, vagy használhatjuk a sajátunkat is. Kíváncsi leszek erre az egészre...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Ahogy besétálok a konyhába, meglátom, hogy nem vagyok egyedül és mikor azt is konstatálom, hogy kivel hozott össze a Sors, elmosolyodom és úgy köszönöm a leányzót. Nekem is igen kellemes meglepetés az, hogy éppen Sharlotte-tal futok össze, és úgy látom, hogy ő is örül nekem, hiszen egy kedves mosoly a jutalmam.
- Gyümi-shake? - vonom fel a szemöldökömet egy pillanatra, majd mikor sikerül kisilabizálnom, hogy mit is jelent a szó, akkor egy halk "Ó" hagyja el az ajkamat és kicsit közelebb is sétálok. A pultnak támaszkodva nézem, ahogy a lány bedobálja a gyümölcsöket a shakerbe. Elárulom, hogy én pudingot szeretnék csinálni, majd csórok is egy epret és azt is elárulom, hogy málnát is szeretnék elcsípni abból a tálból. Hamarosan beindul a shaker, én pedig még mindig ott ácsorgok a pultnál és figyelem, ahogy a gép összeturmixolja a gyümölcsöket, majd ahogy a szöszi kiönti őket egy papírpohárba.
- Tegyél bele jeget, úgy az igazi! - sétálok el mellette, és a hűtőhöz lépve kiveszek egy jégtartót, és a mosogatóba teszem. Közben a szekrénybe is elkezdek kutakodni, és hamarosan találok is egy vanília pudingot. Leteszem a pultra, majd tejet veszek elő és a hűtőben lógva ér Sharlotte kérdése. Kidugom a fejemet a hűtőajtó fölött és elvigyorodom.
- Hallod. Segíts! - nevetem el magam, elég furcsa ez a megszólítás, poénnak hat.
- Összekeverheted a pudingot a tejjel, nekem az mindig csomós marad. - húzom el a számat, és kirakom a tejet a pultra.
- Vanília jó lesz? Vagy keverjük még egy kis punccsal? Bár abba annyira nem finom a málna. Szereted a málnát? - mondom, miközben még mindig a hűtőben lógok, végül becsukom az ajtót és megállva mellette a lányra nézek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Én személy szerint annyira nem szeretem a shake-et, de annyit azért tudok, hogy jéggel sokkal finomabb, szóval ezt meg is említem a lánynak. Figyelem, ahogy készül a shake, majd a jégtartót is kivéve a mosogatóba teszem, hogy ezzel is könnyítsek a lány dolgán, ne kelljen keresztbe-kasul mászkálni és nyúlkálni a konyhában. Hamarosan el is készül a shake, Scharlotte belepakolgatja a poharába a jeget, és iszogatni kezdi.
- Maradt nekem is egy kis kóstoló? - nézek rá cuki boci szemekkel, hátha csurran-cseppen a shaker aljában egy kis maradék, vagy éppen lesz olyan édes, hogy megkóstolhatom az ő poharából a cuccost. Fogalmam sincs, hogy ez éppen milyen, lehet, hogy alapból nem fog ízleni, de hát próba-cseresznye, nem igaz? A hűtőben kutakodva veszem elő a tejet, és vanília pudingport is találok, amit ki is vágok a pultra - a tej mellé. A lány segíteni akar, amit igen érdekesen ad elő, így hát vigyorogva veszem be a csapatba, hogy együtt készítsük el a pudingot. Csórok néhány szem málnát és rákérdezek, hogy keverjük-e, avagy hogy mivel is keverjük.
- Csoki? Meg málnás vanília? Oké, nekem az is király. Amúgy sem vagyok oda annyira a puncsért, csak gondoltam, az jobban illik a málnához. De hát Te vagy a nő, Te tudod. - kacsintok pofátlanul vigyorogva a leányzóra. Figyelem, ahogy előpakolja a cuccokat, én pedig a pulthoz sétálok és előveszek két nagyobb cuccost, amiben meg tudjuk majd főzni a pudingot. Elkapom a tejes dobozt, hogyha Sharlotte végzett vele, és beleöntöm a maradékot a cuccosba, hogy aztán meggyújtva a gázt feldobjam főni.
- Egy kis cukor... - veszem el a lány feje fölül a cukrot és töltök a tejbe cukrot, majd figyelem, ahogy a szöszi kavargatja a pudingokat.
- Hagyhatod egy kicsit csomósra. Imádom a csomókat! De ne annyira, hogy a számba olvadjon bele a fél zacskó por. - vigyorodom el, majd egy kisebb tálba szedek ki néhány szem málnát és két üvegtálat is előkészítek, amibe majd bele tudjuk önteni a pudingot. Szép lassan beleteszem a málnát, és az asztalra készítem.
- Na, és amúgy mi újság van veled, mesélj valamit. Készülsz már a vizsgákra? Hanyadikos is vagy most? Negyedikes, ugye? Tudom, már a múltkor is kérdeztem, de rövid az agyam. - ülök le az egyik székre, hogy amíg felforr a tej, addig se ácsorogjak a pultnál. Beszélgetést kezdeményezek a leányzónál, és az egyik legmenőbb témánál kötök ki: a vizsgáknál. Hurrá...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Hamarosan újra kezdetét veszi a kviddics idény, és amúgy is nem árt néha gyakorolni. Így hát melegítőben, egyszerű fekete-szürke nadrág, fehér póló és szintén szürke-fekete melegítőfelsőben sétálok ki a pályára kezemben a seprűmmel. Egy egyszerű labda van nálam, ami azért picit nehezebb, mint egy átlagos gumilabda. A seprű a hónom alatt, a labda az egyik kezemben a másik kezemben pedig egy nagyobb táska van, benne egy törölköző, ital meg mi egymás. A pálcám például. Hiszen nem ért, hogyha még edzésnél is nálam van. Ki tudja, hogy kinek jut eszébe szemétkedni velem, vagy ilyesmi. Bár rosszul járna, de ezt hagyjuk is. Kicsit meglepődtem, hogy Kiva lett a CSK, de kíváncsi vagyok a lányra, hogy hogyan is fog teljesíteni. Belegondolok, hogy az elsős csapatból szinte már csak én maradtam meg, a többiek mind elmentek, talán még Lenna az, aki itt van a suliban, de úgy hallottam, hogy már ő sem játszik. Vagy ki tudja, soha nem lehet hinni a pletykáknak. Ezeken pörög az agyam, mikor megérkezem a pályára és megállok a padok előtt. Szép lassan lepakolok, a seprűmet becsúsztatom az egyik pad alá, a táskát lerakom a padra, és a tetejére helyezem a labdát is, ami szerencsére nem mocorog, nem akar legurulni, megszökni. Néhány nyújtást végzek, majd megindulok, hogy bemelegítésként kocogjak néhány kört a pálya körül. Hiszen az edzések is így kezdődnek, nem? Szerencsére most nincs olyan hideg, és érzem, hogy hamar be fogok melegedni, talán még melegem is lesz a felsőmben...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Valóban nem hajtom magamat, nem ki akarom futni6köpni a tüdőmet, csak azt szeretném, hogyha az izmaim bemelegednének. Egyszerűen csak kocogok néhány kört a pálya körül, ami azért nem olyan kicsit, szóval nem gáz, hogyha férfi létemre csak kettőt, hármat futok. De úgy tűnik, hogy most annyit sem, mert amikor az első kört lefutom, Loise sétál oda hozzám és széles vigyorral köszönt.
- Nahát, Loise! Szia! - jelenik meg a széles mosoly az én arcomon is, és kicsit sután, lihegve ölelem meg a lányt, majd nyomok két (vagy három?) puszit az arcára. Valóban régen beszélgettünk már a lánnyal, valahogy a viszga időszakban nem volt rá alkalom. De hát már ő is ismer, hogy olyankor igencsak be vagyok gubózva a szobámba és a könyveim közé, szóval annyira nem vagyok társasági lény.
~Ennyit a mai edzésről.~csóválom meg gondolatban a fejemet, de ami meglep, hogy egyáltalán nem bánom, hogy az edzés helyett Loise-szal "kell" beszélgetnem. Inkább örülök a lány jelenlétének és ezen én magam is meglepődöm. Habár mióta csúnyán elváltunk, megbeszéltük a dolgokat mégis úgy érzem, hogy soha nem fogunk olyan jóban lenni, mint a legelején, ismeretségünk kezdetén. Persze ki tudja... Lehet, hogy majd most megváltozik a dolog. Kósza reményeke ezek, de éltetik bennem a lángot, hogy egyszer megint olyan jóban leszünk a lánnyal és talán az is lehet, hogy egyszer újra megpróbáljuk... Talán... Egyszer.
Az öröm kiül az arcomra és habár kicsit lihegek, ami nem túl szexi, örülök a lánynak. Lassan a padhoz sétálok és le is ülök egy kicsit és remélem, hogy ő s csatlakozik hozzám.
- Edzeni jöttél te is? Vagy csak megláttál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Meglepődök, ahogy Loise-t itt látom, de nem is nagyon értem, hogy miért. Ez egy nyilvános kviddics pálya, természetesen bármikor ki lehet jönni ide edzeni, és Loise is a csapat tagja volt egykor, úgyhogy... És persze egész ügyes is volt mind terelő, mind hajtóként. Remélem, hogy idén lesz egy fiú hajtópárom, vele lehet, hogy igazán erőteljesek és elsöprőek lehetnénk, de már régen nem ringatom magam ilyen magas vágyálmokba, hogy fú terelő társam legyen. Már várom az idény kezdetét, és habár vannak a házon belül edzések, mégis úgy érzem, hogy a vizsgaidőszak stresszét muszáj ledolgoznom egy kis edzéssel. Amit Loise sikeresen meg is zavar, így csak a futásig jutok el, de igazából ez annyira nem is izgat. Örülök a lánynak, talán kicsit jobban, mint kellene. Mostanában olyan sok ismerős arc tűnt el nyomtalanul, mindenki végzett, vagy egyszerűen csak itt hagyta a sulit, a Főnixek pedig csak szaporodnak és alig ismerek ott valakit. Ilyenkor mindig kellemesen megdobban a szívem a régi ismerősök láttán. Loise pedig egy igen közeli régi ismerős... Nem akarok ebbe belegondolni, mert úgy érzem, hogy az emlékek, melyek között van jó és rossz is, elveszik az újralátás örömét, így le is zárom az agyamat és az emlékek viharát. Mélyen a lány szemébe nézek és mosollyal és puszival köszöntöm őt.
- Azt hittem, Te is gyakorolni jöttél ki. Mi van veled meg a kviddics-csel? Csapat tag leszel idén is? - kérdezek rá a dologra, hiszen még nem nagyon néztem, hogy kik is az új csapattagok. Biztos vagyok benne, hogy hiányozni fog a régi Lenna - Hayline - Loise hajtósor, Gwen az oldalamról. De legalább az aprócska fogónk megmaradt, aki már nem is olyan aprócska. Döbbenetes, hogy milyen gyorsan nőnek ezek az Eridonosok. Loise is már hopp, itt van végzősen. Vagy nem?
- Hogy sikerültek a vizsgák? Végzős lettél? - kérdezek rá a gondolatomra és remélem, hogy nem fogom megsérteni ezzel, vagy akármi, de sajnos itt elég sokan buknak. Nem is tudom, van-e valaki rajtam kívül, aki még egyszer sem bukott meg. Én erre baromi büszke vagyok, és tudom, hogy ezt a két évet már fél lábbal is kbírom. Főleg, hogy olyan tanulok, amit mindig is szerettem volna.
- Nem, dehogy zavarsz. Igazából... - enyhe pír jelenik meg az arcomon, és lesütöm a szememet, hogy aztán ismét csillogón fúrjam Loise szemébe - szívesebben beszélgetek vele, mint hogy edzzek. - vonom meg a vállamat és elmosolyodom.
- Hogy velem mizujs? Hát... Sikerültek a vizsgáim, úgyhogy most már másodéves MT vagyok. - vigyorodom el szélesen.
- Amúgy meg tanulgatok. Most épp kétségbe vagyok esve, mert rájöttem, hogy tök kevés Főnixet ismerek, kicsit el voltam bújva a vizsgaidőszakban, meg minden. - húzom el kicsit a számat.
- Viszont Te megint P betűs vagy? - pöckölöm meg a jelvényt a lány mellénél, és bele sem gondolok, hogy milyen fura érintés lehet ez...Mosolygok, de a mosoly nem annyira őszinte, mint szeretném. Remélem, hogy a lány ezt azért nem veszi észre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

HALLOWEEN, 3. csapat
Igazán izgatott vagyok a kincskereséssel kapcsolatban. Szerencsére a csapat nagy részét, Bálintot - mert évfolyamtársam - , és Loise-t ismerem, csak a két tesót (?) nem ismerem, így gyorsan nekik is bemutatkozom, hogy legalább legyen fogalmunk egymásról. Mira elég hamar elmagyarázza a feladatokat, majd megkapjuk a képet és a térképet is. A jelzés egyértelmű, így a csapattal megindulunk a Falatozó Gyorsétterembe. Természetesen jártam már itt, bár nem sokszor. Belépve körbenézek, és intek egy ismerősnek, majd meglátom a nekünk szánt asztalt. Néhányan kíváncsian mosolyognak, én pedig gyors léptekkel az asztalhoz sétálok és felolvasom az utasítást:

Írjatok egy történetet a zene kialakulásáról. A stílusa rátok van bízva. Egy fontos szabály van: a csapat minden tagjának 3 mondatot kell róla írnia, de úgy, hogy nem nézhetitek meg, mit írtak a többiek. A végén a csapatkapitánynak össze kell olvasnia az alkotást, és ha sikerül teljesítenetek, az utasítás helyén megjelenik a következő borítékotok.

- A zenéről? Jézusom... - döbbenek meg, majd kicsit gondolkozom.
- Én tudok gitározni... - szólalok meg, de elharapom a mondatot, hiszen nem szabad megbeszélni a dolgokat. Jelentőségteljes pillantást vetek Loise-ra, elvigyorodom, majd lassan előveszek egy papírt és írni kezdem...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Alina


Gyönyörű időnek nézünk ma elébe, mégsem akarok kimenni, mert ma már volt egy edzésünk, futottam is reggel, úgyhogy bőven elég volt a friss levegőből. Ám mégsem tudok a fenekemen maradni és mégis vonzz a levegő és a szabad, így habár nem megyek ki a birtokra, az Erkélyt célzom meg. Szeretem ezt a helyet és gyakran fordulok meg itt. Azt hiszem, hogy elég népszerű ez a hely a diákok körében, nem egy ismeretségem kötődött-szövődött itt. Most is ide tartok és valamiért meglepődök, amikor kisétálva az erkélyre üresen találom azt. Végigmérem a nem túl nagy erkélyt, a korláthoz sétálok, kilesek a birtokra, majd lerakom a füzetemet és azt a két könyvet, amit hoztam. Igen, tanulni fogok, és igen, stréber vagyok. Sajnos ez van, de azért végzős MT-ként már nem tréfa és vicc a tanulás, és nem is szeretnék az utolsó évemben megbukni, így hát sajnos meg kell csinálnom a beadandóimat és hasonló dolgokat. Néha eléggé elegem van belőle, de sajnos meg kell csinálni és úgy vagyok vele, hogy ezt az évet már fél lábon is...
A korlátnál ácsorogva nézelődök, úgy döntök, hogy egy darabig még kihasználom a kellemes időt és a friss levegőt, élvezem a szellőt az arcomon és ahogy a hajamba belekap. Egy egyszerű fekete, rövid ujjú póló van rajtam, fekete farmer, sport cipő, kezemen szokásos bőrkarkötőm, gyűrűm, amúgy meg semmi extra. A hajam kicsit borzosan áll a fejemen, de nekem még így is jól áll. Igen, egoista vagyok, és? A szél kicsit erősödik, és a füzetemet kezdi el fújni, a lapok hangosan dörzsölődnek egymáshoz, így odakapom a fejemet, majd az ajtóra vándorol a tekintetem...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

A lágy szellő kicsit megpörgeti a füzetem lapjait, és ahogy arra nézek, egy alakot pillantok meg az ajtóban. Egy fél másodpercre megijedek, aztán hamar meglátom, hogy egy diáktársam érkezett az erkélyre, bizonyára ő is élvezni szeretné ezt a mesés kilátást és ezt a fantasztikus környezetet, amit ez a hely ad. Futólag végigmérem a lányt, aki úgy tűnik, hogy hasonlóan meg van illetődve, mint én, ám ő hamarabb magához tér és köszönt.
- Oh, helló! - szólalok meg én is kicsit meglepődve, majd igyekszem hamar visszanyerni a lélekjelenlétemet és egy kedves mosoly kúszik az arcomra.
- Persze, örülnék neki, gyere csak! - intek a szék felé, hiszen az asztalnál van néhány szék és bőven elférünk ketten az asztalnál. Egy biztató mosollyal fordulok teljes testemmel felé és ismét kicsit végigmérem.  Fiatal, ámde igazán csinos hölgyeményről van szó, úgyhogy tényleg örülök a társaságának. Na persze nem vagyok egy nagy szoknyapecér, de hát azért na! Melyik férfi nem nézi meg a csinosabbik nemet? Úgy tűnik, hogy egy igen beszédes, nyílt hölgyeménnyel hozott össze a sors, aminek nagyon örülök, hiszen én is hasonló jellem vagyok. Elnevetem magam és megcsóválom a fejemet.
- Hát igen, az első vizsga mindig nehéz. A húgom is most elsős és ő is eléggé be van... - harapom el a mondatot, majd szégyenlősen elvigyorodom.
- Szóval ő is eléggé fél tőle. De nem kell aggódni, annyira azért nem vészes, csak hát ja... Tanulni kell - tárom szét a kezemet és vonom meg a vállam, majd lassan az asztalhoz sétálok, ám megvárom, amíg a lány leül. Kihúzok neki egy széket, ezzel jelezve neki, hogy foglaljon helyet. A bemutatkozásra elmosolyodom és biccentek felé.
- Caius Randy Woodrow, hívj ahogy szeretnél, mindhárom nevemre hallgatok! - nevetem el magam és mutatkozok be a szokásos szövegemmel. Kíváncsi vagyok, hogy Isabella mit szólna, ha hallaná ezt a bemutatkozásomat. Lehet eltanulná tőlem.
- Na és most mit tanulsz? - érdeklődöm, és hogyha a lány leül, akkor én is leülök vele szemben az egyik székre, és kicsit összébb pakolom a cuccaimat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Mindig is udvarias voltam, így neveltek a szüleim és úgy vélem, hogy a nők megérdemelnek annyi tiszteltet, hogy kihúzzak nekik egy széket, és megvárjam, míg ők foglalnak helyet először. Lehet, hogy ez esetleg a mai fiatal korosztálynak baromira furcsa, de eszembe jut, amikor Mercédesz még itt tanult. Ő mennyire elvárta ezeket a dolgokat, hiszen ő olyan közegben nevelkedett. Minden esetre észreveszem a leányzón, hogy zavarban van, és ezen jót mosolygok, de inkább csak magamban. Látom az enyhe pírt is az arcán, ami még bájosabbá varázsolja amúgy is csinos pofiját.
A lány kényelmesen elhelyezkedik és én is leülök vele szemben, majd a könyveire pislogok és rákérdezek, hogy mit is tanul most. Látom, hogy vet egy segélypillantást a könyveire, amire enyhé felszökik a szemöldököm. Komoly tanulási szándékkal jöhetett ide ki, hogyha azt sem tudja, milyen könyveket hozott ki, ám talán én előbb ismerem fel a Gyógynövénytan könyvet, mint ahogy ő válaszol. Elmosolyodom, és megcsóválom a fejemet.
- A húgom is gyógyító akar lenni. Biztos ismered amúgy az órákról. Vagy hát valószínű... - csóválom meg a fejemet és mosolyodom el. Persze elég sok elsős van, bizonyára sokan járnak GYNT-re, vagy BIT-re, szóval nem lepődök meg azon, hogy a lány esetleg tényleg nem emlékszik a húgomra, vagy egyszerűen még nem beszéltek és nem tűnt fel neki.
- A Gyógyító szép szakma, de elég nehéz is. Úgyhogy remélem, hogy nagyon komolyan gondolod, mert ha nem, akkor eléggé szenvedni fogsz vele... - húzom el kicsit a számat, de azért remélem, hogy nem sértem meg vele a lányt, vagy nem fogom elvenni a kedvét. Ezt meg is jegyzem neki:
- Persze félre ne értsd, nem akarom elvenni a kedvedet, vagy ilyesmi... - emelem fel lágyan a kezemet magam elé és szégyenlősen elmosolyodom, majd sóhajtok egyet.
- Honnan jöttél? - próbálom kicsit kivágni magam, és igyekszek témát terelni. Remélem, nem sértettem meg nagyon a lányt, csak ez a véleményem így kijött... közben persze a lány kérdésére is válaszolok:
- Igen, végzős Mestertanonc vagyok, kviddics tehetséggondzó szakon. Elsős korom óta terelő vagyok az Eridon csapatába és imádom ezt asportot, úgyhogy nem is volt kérdés, hogy erre a szakra jövök. Aztán most várok felajánlásokat csapatoktól, ha meg nem kapok, elmegyek játékvezetőnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Néhány szót ejtek a húgomról, de igazából eszembe sem jut, hogy eláruljam a nevét, vagy valami. No nem mintha olyan baromi nagy titok lenne, de Lina sem kérdez rá, úgyhogy valahogy totál elfelejtem megemlíteni Bella nevét. Látom, hogy a lány nem lepődik meg a szavaimon, és talán egy kis neheztelést is látok kiülni csinos arcára, így gyorsan bocsánatot is kérek, hogy hát baromira nem akarok ám beleszólni a dolgokba, de tényleg! Eszembe jut, hogy vajon hányszor hallhatta már ezt a lány, hiszen a Gyógyító szakma tényleg nagy felelősséggel jár és igen nehéz dolog, ezt mindenki tudja. Úgy tűnik, hogy igazam volt, hiszen Alina megjegyzi, hogy rengetegen mondták már neki azt, amit én néhány perce. Kicsit elszégyellem magam, de figyelem, milyen lelkesen és elszántam beszél az álmáról a lány, így lassan egy kedves mosoly kúszik az arcomra.
- Öröm ilyen lelkes fiatalokat hallgatni, komolyan - csóválom meg a fejemet mosolyogva és legbelül kicsit elszégyellem magam, hiszen nekem kb. negyedikes koromig fogalmam nem volt róla, hogy mihez is kezdjek magammal. Talán még a mai napig sincs, hiszen nem biztos, hogy a kviddicsből életem végéig meg tudnék élni... Kihúzom magamat, majd mosolyogva a lánya nézek:
- Alina Kedves... - szólalok meg ünnepélyes hangon, és lágyan megfogom a lány kezét, két tenyerem közé véve azt.
- Remélem, hogy sikerül megvalósítani az álmodat! - nézek mélyen a szemébe lágy mosollyal, majd bólintok egyet, és elnevetve magamat dőlök hátra a székemen, elengedve a kezét.
- Ja, de tényleg. Hajrá! - kacsintok a leányzóra, akinek tekintete a könyveire siklik. Ja, tanulni kéne...
A lány elmeséli, hogy Pécsről érkezett, és hogy a szülei is tősgyökeres pécsiek.
- Hát, ott még nem jártam, de hallottam már, hogy Pécs szép város - mosolyodom el és raktározom el magamba az infót. Hogyha kell egy idegenvezető Pécsre, akkor már ismerni fogok egy leányzót. Remek! Szóba kerül az is, hogy én mit tanulok, mit keresek még mindig itt huszonéves fejjel. Látom, hogy a lány elég durván elképed, amire kicsit zavarba jövök és nevetgélve vakarom meg a fejemet. A kérdésére őszintén felnevetek és megcsóválom a fejemet.
- Hát, elég régóta repülök már, úgyhogy nem szoktam ilyesmin gondolkozni. Bár vannak néha éles helyzetek, amikor egyik kezemmel ütök, másikkal igyekszem kormányozni a seprűt és kikerülni a gurkókat, vagy épp megvédeni valamelyik csapattársamat. De hát ettől lesz izgi a játék! - kacsintok ismét a lányra és láthatja a szememben, hogy tényleg mennyire imádok kviddicsezni!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Egy picit talán valóban zavarban érzem magamat, de remélem, hogy ez annyira nem tűnik fel a lánynak, vagy ha igen, akkor érti, hogy miért is pirultam el egy kicsit, és miért is sütöm le a szememet. Kicsit kioktatom a lányt, és sejtem, hogy már baromira unja az ilyenféle beszédet, úgyhogy végül is lágyan a kezem közé fogom az ő kezét, és enyhén kihúzva magamat, ünnepélyes hangon kívánok neki sok szerencsét az álmaihoz és ahhoz, hogy sikerüljön minden, amit el szeretne érni az éltében. Lehet, hogy kicsit röhejesnek tűnik ez az egész, de a szememben láthatja, hogy habár egy kicsit humorosnak tartom magam is, tényleg szívből és őszintén kívánom neki azt, amit mondtam. Látom, hogy a leányzó is zavarba jön, talán pontosan ugyan úgy, ahogy én tettem néhány perccel ezelőtt. Lágyan elmosolyodom, és egy pár pillanatig Alina arcán tartom a tekintetemet, megvizsgálva csinos arcát, szép, csillogó szemeit és az apró pírt, mely vörösre festi arcát. Igazán bájos a hölgy, talán jobb lenne kicsit közelebbről is megismerkednem vele. Persze hamar megfedem magam emiatt a gondolat miatt, hiszen mégiscsak elsős...
Szóba kerül az is, hogy ki honnan származik és megjegyzem, hogy Pécsen még nem jártam, de majd ha megyek, akkor mindenképpen szólni fogok Linának, hogy esetleg mutassa meg a város szebb helyeit.
- Jégtánc? Úristen, te jégtáncolsz? - döbbenek le és remélem, hogy nem tűnik sértőnek ez a megmozdulásom, hiszen inkább csodálkozó és ámuldozó fejet vágok. Nem ismertem még eddig jégtáncost, és baromira kíváncsi vagyok, hogy a lány hogyan is táncol.
- Hát mindenképpen szeretnélek látni! - csillan meg a szemem, ami talán kicsit félre érthető is lehet. Vagy nem... Minden esetre tényleg nagyon kíváncsi vagyok a lányra és remélem, hogy egyszer tényleg láthatom táncolni.
~Majd mondom Bellának, hogy kérje meg Linát, hogy tanítsa meg.~jut eszembe egy gondolat és jól el is ültetem a fejembe, hogy el ne felejtsem. Mesélek egy kicsit a kviddicsről is, és úgy tűnik, hogy a lányt eléggé elborzasztja a dolog. Ezen csak mosolyogni tudok, hiszen habár a kviddics tényleg durva sport, azért ha benne vagy, akkor annyira nm vészes. Nem sok olyan embert ismerek, aki azért hagyta abba a sportot, mert egyszer leütötte a gurkó...
- Persze, ez a nehezítés a játékban - nevetek fel és csóválom meg a fejemet.
- Lentről sokkal vészesebbnek tűnik ez az egész amúgy. Odafent egyszerűen csak élvezed. Itt a suliban azért nem szoktak olyan vészes meccsek lenni, bár volt már néhány durvább meccs, amikor a fél csapatnak meg kell látogatnia a gyengélkedőt. Velem még nem történt semmi durva, egyszer a lapockám repedt meg kicsit, és két hétig fel volt kötve a karom, meg néha zúzódásaim vannak. - vonom meg a vállamat, mintha nem is zavarna. Tényleg túl lehet élni az ilyesmit.
- Hát, egyszer gyere ki az egyik iskolai meccsre, és akkor láthatsz hősködés közben - vigyorodom el szélesen, majd a könyvekre bökök a fejemmel.
- Hagyjalak tanulni? Nekem is kéne, de ilyen kellemes társaság mellett a fenének van kedve... - húzom el a számat, és egy kedves mosolyt küldök a lánynak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Eléggé meglepődöm, hogy Lina jégtáncol. Nem valami szokványos sport, talán még csak hallani sem hallottam róla, hogy valaki ezt a sportot űzné. Bizonyára gyönyörű a lány olyankor (meg persze máskor sem csúnya) és tehetséges is. Én személy szerint nem nagyon tudok korcsolyázni, nem esek el a jégen és a falnál meg tudok állni, de nálam már ez is valami! Látom a büszke mosolyát és ezért nekem is egy kellemes-kedves mosoly kúszik az arcomra. Szeretem, hogyha valaki büszke magára és arra, amit csinál. Akkor látható, hogy élvezi és jó benne. (Vagy legalábbis azt hiszi...) Mikor kijelentem, hogy szívesen megnézném egy bemutatóját, Lina kicsit zavarba jön, amire elmosolyodom. Nem akarom ennyiszer zavarba hozni a lányt, de tényleg kíváncsi lennék rá. Lelkesen mesél az első élményéről, én pedig kíváncsi tekintettel hallgatom őt. Szeretem, hogyha valaki ennyire odavan azért, amit csinál. Azt hiszem talán én is így beszélhetek a kviddicsről és a zenéről.
- Mindenképpen télen mennék, hiszen a jégtánchoz az dukál. - nevetem el magam és csóválom meg a fejemet. A meglepetésre azonban döbbenten, kíváncsi tekintettel nézek a lány szemébe, majd titokzatosan elmosolyodom.
- Meglepetés? Nocsak. - teszem a kezeimet az asztalra és kicsit előre dőlök a lány felé. Oldalra döntött fejjel, elgondolkozva nézem őt.
- Szeretem a meglepetéseket, úgyhogy ha az nem lenne elég, hogy láthatlak ilyen gyönyörű sportágban, már csak a meglepetésért is megéri elmenni. - a titokzatos mosoly nem tűnik el az arcomról, elgondolkozva dőlök ismét hátra, kezemet a szék karfájára téve. Pár pillanatig elgondolkozom, majd a kviddics veszélyeiről kezdek el mesélni. Elmondom, hogy azért nem olyan vészes, csak lentről tűnik nagyon durvának, és igazából még komoly balesetem sem volt ez alatt a 8 év alatt. Majd eztán, hogyha bekerülök egy komolyabb csapatba... A szívem enyhén hevesebben kezd el verni erre a gondolatra, hiszen mindig izgalommal tölt el, hogy vajon felvesznek-e valahova, hogyha itt végzek. Addig pedig már nincs sok idő, fél év sem... Alina poénjára felnevetek és megcsóválom a fejemet.
- Nem szeretném összetörni a csontjaimat, remélem hogy - ilyen esetben - nem fogunk találkozni. - mosolyodom el és kihangsúlyozom azt a részt, hogy ilyen esetben. Mert ami azt illati, más esetben szívesen találkoznék ezzel a lánnyal, mert igazán kellemes társaság, és persze látványnak sem utolsó. Elidőzik a tekintetem az arcán, a haján, majd a szemébe nézek. A bájos féltésére ismét csak elmosolyodom és észreveszem az apó pírt.
- Bájos vagy, amikor elpirulsz. De persze, igyekszem vigyázni magamra és így, hogy már minimum egy valaki aggódik értem, van értelme! -kacsintok a lányra lazán, majd felnevetek. Persze mindig vigyázok magamra, senki nem akarja a meccs utáni néhány napot/hetet a gyengélkedőn tölteni.
- De már nem sok lehetőséged lesz, hiszen idén végzek, utána megyek el. Nagyon remélem, hogy kapok felkérést valamelyik csapattól... - mondom kicsit halkabb hangon az utolsó mondatot és enyhén gondterhelt ábrázat ül ki eddig vidám arcomra. Rákérdezek, hogy hagyjam-e tanulni, mire a lány elmeséli, hogy eddig nem sokszor volt társaságban és most ezt igazán élvezi.
- Elég stréber vagyok ahhoz, hogy egy kihagyott délutánt bepótoljak. A vizsgaidőszakban általában be szoktam zárkózni a szobámba és nem sűrűn jövök ki. - nevetek fel, hiszen ez valóban így van. Van, hogy napokig ki sem megyek a szobából és okkal hihetik azt, hogy megléptem, vagy a hullám döglik bent, mert a szag is durva szokott lenni...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Egészen kellemes beszélgetés, társalgás alakul ki közöttünk és a helyzet az, hogy nagyon élvezem. Tetszik ez a lány, a jelleme, a mosolya, az arca és furcsa belegondolni, hogy Úristen, hiszen még csak elsős! Annyi idős, mint Bells, és... Lopva megcsóválom a fejemet és nem hagyok időt, hogy ezek a gondolatok nagyobbra nőjék ki magukat, inkább a lányra koncentrálok. Hamarosan kivesézzük a jégtáncot, illetve a kviddicset is, és mikor megemlítem, hogy idén befejezem a sulit és elmegyek, furcsán szomorkás lesz a lány arca. Nem szeretem hogyha az emberek szomorúak, főleg, hogyha miattam azok, úgyhogy furcsa érzés kezd keringeni a mellkasomba.
-Én is élvezem, köszönöm. - biccentek mosolyogva a lány felé. Tényleg egészen kellemes társaság, és még csak nem is Eridonos. Hah! Egy darabig csak az asztallapot bámulom és újabb témán gondolkodom, de nem lesz szükség rá, ugyanis Alina feláll, összepakolja a cuccait, majd közli, hogy későre jár. Felvonom a szemöldökömet, és lassan felállok. Értetlenül meredek a lányra, nem tudom eldönteni, hogy miért is rohan el ilyen hamar. Az ölelést sem tudom viszonozni, mert teljesen ledöbbenek és már csak a szőke haj suhanását látom, ahogy kirohan az erkélyről és befordul az egyik sarkon a folyosón.
- Hát ez mi mi a fene volt? - suttogom magamba, megcsóválom a fejemet és a könyveimre nézek. Felkapom őket és elhatározom, hogy megkeresem a húgomat, hogy ismeri-e Linát. Nagyon remélem, hogy igen...

//Köszi a játékot, nem úszod meg ennyivel. //  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Lina Kedves

Egészen fantasztikus hetem volt, és azt hiszem, hogy nem is sejtettem, hogy ennyire jó hétnek nézek elébe. A húgom is észrevette rajtam, hogy kicsit a föld felett járok pár centivel, de hát mégsem köthetem az orrára, hogy az évfolyamtársával kavarok?! Vagy mit csinálok... Még magam sem tudom, de tény, hogy élvezem a kis kékséggel való együtt létet. Így hát ma reggel felkelve nem gondolkoztam sokat, pennát ragadtam és meghívtam egy délutáni teázásra a hölgyeményt. A lány ahogy besétál a szobájába, észreveheti, hogy az ablak nyitva van, és apró ajándékként egy kis bagoly ürülék is landolt a párkányon. Fújj! De ezután észreveheti az apró baglyocskát, ahogy az asztalon pakolászik a könyvei között, és lelkesen huhog minden egyes kitépett füzetlapnál. Ami fontos azonban, az a boríték, ami a bagolyka mellett van. Hogyha felbontja, akkor ezt olvashatja benne:*
"Alina!
Teázol velem délután?
U.i: Bocs Chuckie miatt, kicsit izgága, remélem nem okozott problémát.
c.r.w."

Izgatottan vártam a választ, ami hamarosan meg is érkezett egy beleegyező válaszban. Vigyorogtam, mint a tejbe tök, majd a megbeszélt időpontban indultam neki a falunak. Habár tisztában vagyok vele, hogy ez egy randi, nem csíptem ki magam annyira. Egyszerű fekete farmert húztam fel, egy fehér pólót, meg egy sport cipőt. A hajamat belőttem, parfüm meg minden, de amúgy nem öltöztem ki annyira. Nagyon remélem, hogy Lina azért kicsit kicsípi magát, hogy legyen miben gyönyörködnöm. A megbeszélt időpontban a főtéren, a megbeszélt helyen várom a lányt, lazán ücsörögve az egyik padon, és vidáman figyelem a többieket. Ahogy meglátom a szöszit feltűnni, felállok és széles mosollyal indulok elé.
- Szia Lina! - köszöntöm a lányt, és elcsodálkozom, hogy tényleg mennyire csinos. Magamhoz ölelem és egy lágy, ámde gyors szájra puszit nyomok puha ajkaira. Nem tudom, hogyan fog viszonyulni ehhez a köszöntéshez, de remélem, hogy nem fog neki rosszul esni, vagy nem tol el magától...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Az idő kellemes, és elgondolkozom azon, hogy vajon sétálhatnánk-e a teázás helyett, de igazából vonz a teázó. Régen jártam már ott és mindig is kedveltem azt a helyet, úgyhogy gyorsan kiverem a fejemből a suta gondolatot a sétával kapcsolatban. A gondolataimat a szöszi érkezése szakítja félbe, én pedig tátott szájjal pislogok, ahogy lassan odalibben hozzám. Gyönyörű és nagyon csinos, úgyhogy kicsit vakargatom az állam a padlóról, majd végül magamhoz húzom őt, átölelem és egy puszit nyomok az ajkaira. Elmosolyodom, mikor érzem, hogy Alina is viszonozza a köszöntést. A megjegyzésére elnevetem magam, majd széttárom a kezemet.
- Hát, bocs, de most nem hoztam magammal őket. Igazából én el is felejtettem. Elvonták a figyelmemet - vigyorodom el és bocsánatkérően megvonom a vállam, majd egy puszit nyomok a lányka arcára.
-Mehetünk? - pislogok rá, majd ha igent bólint, szertartásos mozdulattal tartom oda a karomat a lánynak és vigyorogva várom, hogy belém karoljon, majd hetykén, büszkén indulok meg vele a főtéren.
- Voltál már a teázóban? Én imádom azt a helyet, annyira hangulatos és a teát is szeretem. Végtére is angol vagyok - nevetem el magam, ahogy beszélni kezdek. Valamiért furcsán izgatottnak érzem magam és ez megrémít és zavarba hoz.
Néhány méter, utca és sarok után megérkezünk a teázóba, ahol az előtérben egy kedves hölgy fogad minket, akivel közlöm, hogy foglaltam asztalt a teázó részbe. Elhúzza a függönyt, és máris a szemünk elé tárul a teázó kellemes félhomálya. Az egyik boxhoz vezet minket a hölgy, majd magunkra is hagy bennünket. Megvárom, míg Alina leül, és én is helyet foglalok. A kezembe veszem az itallapot és böngészni kezdem.
- A vérnarancsos tea állati finom, általában azt iszom - adok egy kis támpontot a lánynak, persze ezernyi teakülönlegességet választhat. Kíváncsi is vagyok, hogy milyen tea mellett dönt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Én is igencsak izgatott vagyok, hiszen újra láthatom a lányt és a helyzet az, hogy arról a csókról sem ártana beszélnünk. Nem akarom túlbonyolítani a helyzetet, de nem valószínű, hogy miután itt hagyom a sulit, megmarad a "kapcsolatunk" Linával. Már ha ezt kapcsolatnak lehet nevezni. Hamarosan úgyis begubózok a szobámba, hogy készüljek a vizsgáimra, akkor maximum Bella zargathat, utána pedig elmegyek. Azt még nem tudom hova, de mindenképpen visszautazok Angliába a szüleimhez egy kis időre. De ezen még ráérek gondolkozni, egyelőre az államat vakargatom, hiszen a szöszi megérkezik. Nagyon csinos most is, mint mindig, ez tetszik benne. Nem szeretem az olyan lányokat, akik mindig farmerbe, meg valami random felsőbe járnak és kész. Egy lány legyen nőies, néha napján húzzon magas sarkút, meg valami szoknyát. Az csinos. A karomat nyújtom a hölgynek, hogy induljunk, miközben a cipőkről folyik a szó. Természetesen most nem hoztam őket magammal, bár arra nem emlékszem, hogy  táskámból kivettem-e már őket. Majd egyszer visszajuttatom Linának, remélem, hogy most már nem kell indok ahhoz, hogy találkozzunk. A teázó felé vesszük az irányt, Alina pedig kijelenti, hgy még nem járt a faluban. Erre kicsit ledöbbenek, majd megcsóválom a fejemet.
- Hát ezt majd gyorsan pótold, mert nagyon sok, szép gyönyörű hely van itt. És a boltok is állati érdekesek. Most úgyis jön a vizsgaidőszak, egy csomó időd lesz - vigyorodom el és elpislogok a lakósor felé, ami este mutat csak igazán. Befordulunk néhány sarkon, nem rohanok, és néha mutatok is egy-egy dolgot a lánynak, vagy mesélek valamit a faluról. Végül megérkezünk a teaházba, ahol meg is kapjuk a kis boxunkat és helyet foglalunk.
- Mitől vagy te stresszes? - nevetek fel és talán enyhe lenézés is megvillan a hangomban, de tényleg: egy 14 éves lány mitől lehet stresszes?
-Amúgy a kérdésedre válaszolva a nagy szüleim - anyai ágról - itt élnek Magyarországon, és azért jöttünk ide, hogy kicsit közelebb legyünk hozzájuk - válaszolok mosolyogva. Igen, a nagyszüleimet is imádom és szeretettel beszélek róluk, mint az egész családomról. Hamarosan megérkezik a hölgy,aki felveszi a rendelést, így várakozóan nézek a lányra. Hogyha választott, akkor én is leadom a magamét: egy Earl Grey fekete teát kérek, valamint két csokis süteményt.
- Hidd el, ízleni fog! - kacsintok a lányra mosolyogva, ezt a sütit mindenki imádja. Néhány perc múlva meg is jönnek a teák, úgyhogy lassan beízesítem és fújni kezdem, miközben a sütivel szemezek.
-Édes szájú vagy? - kérdezem csak úgy mellékesen egy falat süti után, aztán eszembe jut, hogy Hmm, igazából már kóstoltam a lány ajkait és ettől kicsit furcsán érzem magam. Remélem neki nem jutnak eszébe ilyen piszkos gondolatok...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Valóban nagyon csinos a lány és hát melyik férfi állná meg, hogy végigmérje? Tényleg nagyon csinos, szeretem, hogyha egy lányon látszik, hogy nőies. Örülök, hogy ő nem az a farmergatya-dorco-póló típusú lány. Nem mintha velük gondom lenne, de azért mégiscsak jobb a szemet egy szoknyás, magas sarkús hölgyeményen legeltetni, nemde? Tényleg meglepődök, hogy a lány még nem járt lent a faluban, hiszen már lassan egy éve itt van, bár persze ki tudja: lehet egyszerűen nem érdekelte. Bár ezt kötve hiszem. Minden esetre örülök, hogy én lehetek az első, aki lehozza őt ide, és el is határozom, hogy amíg még itt vagyok, igyekszem megmutatni neki a legklasszabb dolgokat kezdve a kviddics bolttal. Bár lehet, hogy az Alinát annyira nem érdekelné. Ott nincsenek korik, vagy ilyesmi.
Megérkezünk a teaházba és gyorsan helyet is foglalunk. Nem sokan vannak rajtunk kívül, azt hiszem, csak én vagyok ilyen ostoba, hogy ilyen szép időben benti programot terveztem, de úgy gondoltam, hogy a teaház kellemes légköre tetszene a lánynak. Megrendeljük a teákat, miközben Lina arról mesél, hogy eléggé stresszes az élete. Ezt nem igazán értem, és talán picit több éllel a hangomban kérdezek rá, hogy miért is, mint kellene. Nem szégyellem magam, tényleg kíváncsi vagyok, hogy mi nyomja partnerem szívét, bár nem tudok elképzelni olyan nagy dolgot. Végül is elég nagy dologról van szó és szinte tátott szájjal bámulok rá.
- Világbajnokság? Azannya, ennyire jó vagy? - döbbenten kapargatom az állam a földről és csak néhány másodperc múlva jut el a tudatomig, hogy bunkó voltam. De még mennyire!
- Mármint ne haragudj persze, csak... Huh, szóval nem gondoltam volna, hogy ilyen fiatalon... Váó, állati! - gyorsan bocsánatot kérek és nem győzöm leplezni, hogy mennyire megdöbbent és mennyire imponáló ez, hogy a lányka már vb-re készül. Eszembe villan egy apró gondolat, hogy én meg itt vagyok 22 évesen és gyakorlatilag csak egy angol és egy magyar csapatba kaptam meghívást, és még sehol nem tartok a karrieremben. Mennyire kínos...
A teákat kevergetve, ízesítve beszélgetni kezdünk, majd közben megkóstolom a süteményt is, és remélem, hogy a lánykának is ízlik. A válaszára elvigyorodom és megvonom a vállam.
- És most milyen van rajtad? - hajolok kicsit közelebb az asztal fölött, és mélyen a lány szemébe nézek. Furcsa, halkan búgó a hangom, és nem titkolom, hogy mit szeretnék: én rájönni a szájfény ízére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Valóban furcsa, hogy a szöszi még nem volt a faluban, de hát mindennek eljön az ideje, nemde? Majd bepótoljuk és elviszem egy csomó frankó helyre, amiket én is imádok. A fejemben elkezdem sorra venni a helyeket, miközben besétáluk a teázóba, helyet foglalunk és elkezdünk beszélgetni. Kiderül, hogy Lina már a v-bre készül, én pedig bunkó és pofátlan módon kicsit jobban megdöbbenek, mint ahogy illene. Bocsánatot is kérek tőle, mire a lányka elmeséli, hogy már hat éves kora óta ez az álma és igen keményen küzd érte.
- Hát, akkor most már ne add fel, ha ennyi energiát beleöltél. Biztosan sikerülni fog és bámulatosan gyönyörű leszel - mosolyodom el és átnyúlva az asztalon lágyan megszorítom a kishölgy kezét, afféle bátorításként. Megérkeznek a teák, és a sütemény is és rá is kérdezek, hogy Lina mennyire édes szájú, mennyire szereti a süteményeket. Szóba kerül a szájfény is, és kicsit közelebb hajolva a lányhoz egy kissé kompromitáló kérdést teszek fel, mire egy elég meglepő választ kapok. Nem gondoltam volna, hogy a  lány ennyire bevállalós, vagy laza. Döbbenet fut át az arcomon, majd egy titokzatos, gonoszkás vigyor és figyelve a lány reakcióját, még közelebb hajolok és egy hosszú puszit nyomok az ajkára, miközben lágyan végignyalom a nyelvemmel. Ha engedi, akkor átcsúszhat csókba is a puszi, de nem sokáig, ugyanis mégiscsak egy teázóban vagyunk. Lassan kinyitom a szemet és ízlelgetni kezdem az ajkamat.
- Hmm... Ez vanília? - vigyorodom el és megcsóválom a fejemet, majd kifújom a levegőt. Állati, hogy milyen hatással van rám ez a lány...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Valóban kicsit megdöbbenek ezek a világbajnokságon, de hát érthető. Minden sportolónk az az álma, ahogy nekem is. Csak nem gondoltam volna, hogy a leányzó ennyire hamar tervezi ezt az egészet. Hamar - ez persze relatív, hiszen már 6 éves kora óta űzi ezt a sportot, ami nem kevesebb, mint 7-8 év. Azért az elég durva, kb. mint nálam a kvidics. Természetesen a lányka megmagyarázza a dolgokat és azt, hogy mostanában elég nehéz neki a készülés főleg úgy, hogy az edzője mugli. Azért az elég szívás lehet.
- Viszont ha az edződ nem tud semmiről, lehet csalni bűbájokkal, nem? - vigyorodom el és jelenik meg a pajkos ábrázatom, de persze én sem gondolom komolyan. Mindenhol lehetne csalni, hogyha akarna az ember, még a kvidics meccseken is. A lényeg, hogy mindenki - többnyire - normálisan játszik és nem folyamodik cselekhez azért, hogy nyerjen a csapata. Minden esetre sok sikert, kitartást és erőt kívánok neki, és hogy most már ne adja fel az álmaim, ha ennyi energiát ölt bele. Menni fog az, csak még egy kicsit ki kell bírni! Jó lenne, hogyha néha magamra is hatnának ezek a lelki beszédek, mert néha én is úgy érzem, hogy semmi értelme ennek az egésznek.
A süteményt eszegetve feszegetni kezdem, hogy milyen szájfény is van a lány vágykeltő ajkain, és kicsit döbbenten konstatálom, hogy a lány egyszerűen hagyja, hogy én jöjjek rá magamtól. Nem vagyok egy nyomulós srác, de most azért kapva kapok az alkalmon, hogy egy lágy, szenvedélyes csókot nyomjak Alina ajkaira, habár egy kicsit lightosabb kiadásban, hiszen mégiscsak egy teaházban vagyunk, még ha félhomályban is.
- Oké, ezt megjegyzem! - kacsintok a lányra, és már tervezgetni is kezdem, hogy milyen vaníliás cuccot adjak neki... szülinapjára? Karácsonyra?
- Mikor van a szülinapod? - bukik ki gyorsan a kérdés és vigyorogva várom a választ. Amilyen szerencsém van, nem rég volt neki... Bár akkor utólag is kaphat ajándékot. Szóba kerül az én vágyam és sportom is, a kvidics és Alina rákérdez, hogy kaptam-e már ajánlatot. Erre széles mosoly jelenik meg az ajkamon és hevesen bólogatni kezdek.
- Igen, kaptam egy ajánlatot Szegedről, illetve egyet egy angliai csapatból. Mindkét csapat másodosztálybeli, de igazából valahonnan el kell kezdeni, nem igaz? - mosolyodom el és immár totál jó kedvvel (no nem mintha eddig nem az lett volna)kezdem el én is falatozni a süteményt.
- Hmm, imádom!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Alina


Habár nem vagyok valami nagy meserajongó, azért engem is felvillanyoz ez az egész fantasztikus rendezvény. A helyzet az, hogy az egész napot sajnáltam erre szánni, hiszen tanulnom kell, hamarosan jönnek a vizsgák és nem szeretnék pont az utolsó évemen megbukni. Még egy riportot is készítettek velem az Eridonos újságba, úgyhogy elég kellemetlen lenne, hogyha tényleg nem jönne össze a dolog és jövőre itt koptatnám még a padot. Bár gyanítom, hogy akkor nem fejezném be az iskolát... Amit persze a szüleim nem engednének, de hát már leadtam a jelentkezésemet az angliai csapatba, a következő szemesztertől már muszáj lesz ott játszanom. Nem sok ötletem volt a jelmezre, és igazából nem is nagyon akartam kikenni magamat, úgyhogy egy minimalista figurát, Tarzant választottam. Néhány barnás cuccot aggattam magam, eltakarva a fontos részeket. Ádámkosztümben mégsem jelenhetek meg, nemde? A karom és a fél mellkasom még így is szabadon marad, úgyhogy látszódnak szálkás izmaim. Egy fogas nyakláncot akasztottam a nyakamba, a bőr karkötőmet pedig magamon hagytam, egész jól illik a jelmezhez.
Hogyha Alina nem ír levelet, lehet, hogy eszembe sem jut ide eljönni, de úgy voltam vele, hogy miért is ne? Egy este kikapcsolódás kell és legalább a lánnyal lehetek, hiszen hamarosan el kell búcsúznunk egymástól, és fogalmam sincs, hogy mikor láthatjuk újra egymást. Persze az ígéretemet betartom, és elmegyek majd hozzá Pécsre, hogy megnézzem egy táncát. Már alig várom! Amikor elkészültem, még egyszer átfutottam a levelet, és mosolyogva próbáltam kitalálni, hogy mi köze a cipőinek - melyek most az ágyam mellett álltak - a jelmezéhez. Persze hamar beugrott Hamupipőke története, de nem tudtam, hogy a mostani cipőjét kellene keresnem, vagy a régieket elvinni neki. Végül úgy gondoltam, hogy nem viszem el neki a cipőit, mert állati hülyén néznék ki a kezemben a cipőivel, majd ha kell, akkor egyszerűen egy Invitoval magamhoz varázsolom őket. Az úgy megfelelő lesz.
Amikor elkészültem a jelmezzel, megindultam lefelé a rétre, a dárdámat szorongatva, igyekezve ügyelni arra, hogy fekete szoros alsógatyám ne nagyon látszódjon ki a lenge ruhadarab alól. Jót röhögnének a lányok, az biztos. Leérkezve a rétre elámulok, hogy mennyire jól feldíszítették és gondolatban elismerősen biccentek a DÖKnek. Nagyon beindultak most és tök jó programokat szerveznek, úgyhogy megérdemlik. A dárdámat magam mellett fogva, azon támaszkodva sétálgatok körbe-körbe elveszett üvegcipellőt keresgélve...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét