Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.

A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.

Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=447275#post447275][b]Renée Célestine Blanche - 2015.01.03. 20:50[/b][/url]

Kopp kopp kopp. Renée az igazak álmát alussza, édes kicsi kobakjából teljesen kirepült az az információ, miszerint neki ma reggel találkozója lett volna. Oh igen, az álmok birodalma egyáltalán nem oly borzasztóan valóságos, mint az élet, a vekker pedig, ha szólt is, hiába tette, mert tanárnőnk olyan mélyen csicsikált, hogy atomrobbanás is csak pozícióváltást eredményezett volna. Halk szuszogás hallatszik a szobában, ahogyan egyenletesen lélegzik, békésen alszik tovább.
Kopp kopp kopp. Na ez már gyanús. Nyöszörgés hallatszik a paplan alól, mielőtt két kéz kinyúlna és teljesen a fejére nem húzná. Bárki is az, nem érdemel annyit, hogy figyelmet fordítson rá. Keressék meg máskor, még csak hajnal van, nem megy ő sehová, nem beszél senkivel. Meg hát, az ágy is meleg és pihe-puha, nincs az az égi jel, ami kirángatná onnan. Még jobban bevackolja magát, a párnát feje alá húzza és kényelmesen szuszog tovább.
Kopp kopp kopp. Idegbetegen rúgja le magáról a takarót, ki se lát a fejéből, úgy csörtet az ajtó felé. Közben a sípcsontját megkínálja az ágy lábával, a karját pedig az ajtófélfával, de csak eljut a zaj forrásáig. Félig nyitott szemmel, rövid nadrágban és pólóban tépi fel az ajtót, ami előtt... A szentségit. Kolos áll. És ekkor minden bűnéért bocsánatot kér: elfelejtette a reggelijüket. Azt nem mondhatnánk, hogy felébredt, de valamivel józanabbul vágja rá a férfi arcára az ajtót, mikor leesik neki, hogy nézhet ki. Kikiabál, hogy egy pillanat és azon nyomban beáll a zuhany alá, fésülködik, öltözik és potom öt perc után ugyanolyan nyúzott fejjel, ám útra készen áll az ajtajában.
A falu felé tartó útjuk végig szótlanul telik. Renée bocsánatot akarna kérni, de még félig bóbiskol, Kolos pedig... Ki tudja? Egyértelműen neheztel a nőre, a tanerőben pedig az a kérdés kattog még így vegetáció közben is, hogy miért jött el a szobájáig a férfi? Tán azt hitte, hogy Konstantin majd elfogadja a találka bukását és hazamegy. De ehelyett tényleg felkereste Renée-t és utánament. A falatozóhoz érve beülnek és némán nézik az étlapot. Így belegondolva, talán jobb lett volna, ha ezután nem erőltetik ezt a közös reggeli dolgot, de az asztalnál ülve már annyira mindegy. Célestine kínosan érzi magát, amúgy sem oldódtak még fel egymás mellett a több mint másfél év kihagyás után, de ez még rá is tesz egy lapáttal. Félve mer csak néha a férfira pillantani, azt is lopva csupán. Érzi a levegőben a bajt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=447320#post447320][b]Renée Célestine Blanche - 2015.01.03. 22:12[/b][/url]

Úgy tervezte, hogy az étteremben bocsánatot kér. Hogy majd végül minden rendben lesz. Csakhogy mire összeszedi a bátorságát, hogy megszólaljon, józanítóan valóságos rágalmazó szavak ütik meg fülét. Csak pislog a férfira és majdnem körbenéz, hogy neki szól-e ez a kirohanás.
- Természetesen alszom - még mindig értetlen tekintettel mered a férfira, akin látszik, hogy a rohama csak most kezdődik, Renée arckifejezése pedig valószínűleg olaj a tűzre. De most mit csináljon? Tegnap ért haza késő este az öccsétől, meg a lányától, örül, hogy él, nemhogy egy találkát is észben tartson! Vagyis, az eszében volt, beállította a vekkert, de olyan mélyen aludt, hogy nem hallotta. Ajjaj. A következő, immáron kiabáló szavakra egyenesen felkapja a fejét és elönti a méreg. Hogy merészel így beszélni vele Kolos? HOGY? Azért ez már túl megy minden határon, jogosság ide vagy oda, Célestine is felnőtt, akivel a saját apja sem beszélt így soha.
- Vigyázz arra, hogy hogy beszélsz velem. Nem vagy az anyám, hogy kioktass - ridegen válaszol a férfi heves mondataira. Sajnálja, hogy nem jött, borzalmasan, főleg azért, mert javíthatatlan hibának érzi, de ezt a hangsúlyt és stílust bizony még ebben az esetben sem engedheti meg magának Kolos. Nem érdekli a tanerőt, hogy sértődött, vagy tudja a fene, micsoda. Ennek köztük nincs helye.
- Nem elfelejtettelek Kolos. Tegnap értem haza a családi látogatásból, hiába állítottam be az órát, nem keltem fel rá. Egyébként pedig, ha annyira idegesít, hogy elkéstem, akár meg is reggelizhettél volna ahelyett, hogy úgy csinálsz, mintha a tulajdon anyám lennél. Csak azért, mert nem annak képzeltelek, de szólj, ha tévedek - a monológ közepén kissé megemeli a hangját, de közel sem annyira, mint Konstantin. A végére azonban újra normális hangszínt üt meg, visszahalkul, csak a stílus marad ugyanolyan rideg, mint az elején. Szemeiből sugárzik a csalódottság. Nemcsak a férfinak rossz ez, neki is, főleg a szilveszter éjjel után. Mert hogy nem történt semmi, nem beszéltek semmiről, csak volt. Egyetlen csók, de az is több, mint amit valaha szabadott volna. Ennek ellenére itt ülnek, Kolos játssza a korholó szülőt, Célestine meg a lázadó gyereket. Egyszerűen ciki.
- Nézd, sajnálom, hogy elaludtam. Nem így terveztem - sóhajt fel lemondóan, majd étlapját leejti az asztallapra és ujjaival dobolni kezd. Kíííínos a szituáció, felettébb kínos, de maguknak keresték. Még az a szerencse, hogy kevesen vannak az étteremben, így nem sok bámuló szempár szegeződik rájuk. Az kéne még.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=452260#post452260][b]Renée Célestine Blanche - 2015.01.12. 22:05[/b][/url]

- Azért meggondolnám, hogy kettőnk közül ki kapja meg a "kis" jelzőt jelen pillanatban - keresztbe fonja karjait maga előtt és dühösen néz a férfira. Annyira utálja, ha így kezeli őt! Lehet, hogy Konstantin még sosem késett el sehonnan, de attól még nem kell ilyen stílusban beszélni senkivel. Főleg vele nem. Sértődékenység és féltékenység, mind felesleges, időpocsékolás az egész. Hiába bánják meg mindketten, hogy elkezdték ezt, eléggé késő az időpont, hogy visszakozzanak. Túl késő. Valószínűleg egyiküknek sincs már kedve enni, de amilyen csökönyös a férfi, úgyis legyűr egy tál ételt, ha addig él is.
- Hmm, szerintem téged ismerve azt gondoltam volna, hogy ejtettél, megreggeliztem és tudomásul vettem volna, hogy találtál jobb elfoglaltságot helyettem. De hisztizni? Sokat képzelsz - Renée minden szavában él van, méghozzá pengeél, olyannyira, hogy az egyenesen bántó már. Nem tudja már visszaszívni a dolgot, de így érzi. Legszívesebben a fejéhez vágná még, hogy a gyerek, akihez amúgy hazalátogatott, az az övék, emiatt van most így megnyúzva. De nem. Hallgat és a tudat, hogy Konstantinnal ennyire nem tudnak egy hullámhosszra kerülni egyre inkább megrémíti. Hogyan mondja el neki az igazat? Sehogy. Fél tőle és a reakciójától, pedig joga van tudni. Beharapja alsó ajkát és még szorosabban tartja keresztben a karjait. Elég ebből. Menekülne a helyzetből, bármerre, csak el innen.
Kolos kijelentésére vállat von és ismét maga elé emeli az étlapot. Mintha lenne étvágya. Még egy hangya is többet tudna enni annál, mint amennyit Célestine gyomra befogadni képes. Csak bámulja a betűket, de valójában semmit sem olvas el, nem tudja befogadni az agya, egyre csak azon kattog, mennyire kínos ez. Szívverése olyan erős, hogy úgy érzi, kis híján infarktusa lesz. Az előbbi vitájuk és az utána megmaradt feszkó nem épp jó előjel a kapcsolatukat illetően és ezt Renée is tudja. Mert hát, mi köti össze őket most?
- Miért csókoltál meg? - a kérdés önkéntelenül csúszik ki a száján, de már meg is bánja. Hogyan kérdezhette meg pont ezt és pont most? Idióta. - Mindegy, buta kérdés volt - újra belemélyed az étlap tanulmányozásába. Túlságosan fél a választól. Talán azt mondja majd a férfi, hogy játék volt, szórakozás, meg az újév köszöntésébe belefér, nem? Tudja előre a választ Célestine, de jobbnak érzi tisztázni. Így legalább nem dédelget ábrándokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=452456#post452456][b]Renée Célestine Blanche - 2015.01.13. 18:03[/b][/url]

Beharapja alsó ajkát. Igazából ez az ejtés dolog elég érdekes. Hiszen Konstantin úgy összességében ejtette az egész kapcsolatot, csak móka volt az egész. Nem? Viszont Renée lépett le. Nehéz erre igazán jó választ adni, így inkább kukacoskodóra vált.
- Azt mondtad, ha fordítva történt volna a ma reggel. Arra válaszoltam, mi lett volna, ha. Örülök, hogy figyelsz - dünnyögi az orra alatt immáron bosszankodva. Hihetetlen, miért kell civakodniuk? Mik ők, valami kiöregedett házaspár? Még el sem kezdődött, de máris itt a vég, elképesztő az egész. A következő válasz amúgy is szíven döfi, teljesen mindegy már, hogy mit mondott, vagy mond. Elakad a lélegzete is. Legszívesebben felüvöltene, hogy el sem tud annyit képzelni, mint amennyi valójában, de csak összepréseli ajkait és nem válaszol. Képtelen rá, hogy bármiféle hangot is kiadjon. Gyomra apró ponttá zsugorodik, torkában gombóc csücsül, szíve pedig összefacsarodik, mindez másodpercek tört része alatt. De nem mutatja.
Dacos némaságba burkolózik a férfi előtt és nem mutatja fájdalmát, bár egy kellemetlen kérdés azért kicsúszik a száján. Átkozza magát, hogy egyáltalán megfordult a fejében az ötlet, hogy megkérdezze. Az első mondattól kicsit magához tér. Reménykedik egy pozitív végkimenetelű válaszban, de ahogy Kolos ismét beszélni kezd, elszáll minden esélye. Kék szemei lemondóan csillannak meg, egy pillanatra ajka legörbül, de olyan rövid ideig tart csupán a reakció, hogy délibábnak is gondolhatjuk. Megacélozza magát, kirekeszt minden gondolatot.
- Tehát meg sem szeretnéd próbálni. Értem - feleli vontatottan, majd megfogja kabátját és felkel a székről. - Figyelj. Később, ha gondolod még találkozhatunk, de nagyon fáradt vagyok. Amúgy sem menne le egy falat se a torkomon. Neked jó étvágyat és... Sajnálom a ma reggelt - egy vérszegény mosoly jelenik meg arcán. Kolosnak fogalma sincs, miért viseli ez meg ennyire a nőt, de ha eddig Renée kételkedett is abban, hogy elmondja, most már biztosan tudja a választ. Nem oszthatja meg a férfival, nem akar számára teher lenni. Ezzel párhuzamosan döntésre jut: vesz egy házat Bogolyfalván és odaköltözik az öccse és a lánya. Itt az ideje, hogy felnőjön és tudomásul vegye, nem minden mese válik valóra. A valóság sokkal zordabb, ridegebb ennél. Kilép az ajtón, maga mögött hagyva az ételek illatát és még csak a kabátját sem veszi fel. Határozott léptekkel, egyenes háttal indul meg a kastély felé. Már van terve és élete. Itt az ideje e szerint cselekedni.