Az étterem egy magas téglaépület földszintjén várja vendégeit. A hosszúkás helyiség kissé indusztriális stílusjegyeivel egyértelműen a fiatalabb korosztályt kívánja megszólítani, melyhez pénztárcabarát árak is társulnak. Itt találtak új otthonra az előkészítő iskola leselejtezett padjai és székei, amiktől a tulajdonos elmondása alapján még egyedibbé varázsolódik a hely. Belépve nem túl erős fények, de annál intenzívebb gyorsétterem-illat fogad mindenkit. Az asztalokon egy-egy nagyobb méretű, üres konzervdobozban találhatóak evőeszközök, szalvéta, valamint egy laminált étel-és itallap.

A menüsort elnézve hamar kiderül, hogy az étterem fő profilját a különböző kézműves hamburgerek alkotják, amelyekből rendeléskor ízlés szerint új változatok kérhetőek, egyedi feltétekkel – ennek mindössze csak a képzelet szab határt. Népszerű specialitásuk Bogoly Burger névre hallgat, de senki ne aggódjon, még nyomokban sem tartalmaz boglyokat, ugyanakkor a recept szigorúan titkos! Azoknak, akik valami mást ennének, egy üvegezett pult mögül tudják kiválasztani az aznapi ajánlatot. Állandó elemként a leveseken túl rántott- és töltött húsok, sajt, hal, hot-dog, saláták, különféle köretek találhatóak, a burgonyából is püré, csónak, steak, hagyományos, vagy éppen édes változatokkal. Desszertnek ajánlani szokták a tejszínhabbal és meggyel díszített shakeket, amerikai és magyar palacsintákat, somlóit és tortaszeleteket. Ha viszont ez se volna elég, a falnál egy mágikusan forgó gyros-hústorony tetszeleg, melyet néhány pálcaintéssel apró falatokra lehasítanak, s tálban vagy pitában szolgálnak fel.

Rendelés után egy sorszámot kap az érkező, a pult feletti kijelzőn pedig láthatja, ha elkészült a vágyott étel. Elviteles rendelés esetén csomagolási díjat számolnak fel, emellett jó hír, hogy házhoz is szállítanak, méghozzá seprűn! Az olcsó árak velejárója talán a többi étteremhez képesti alacsonyabb minőség, valamint a túlnyomórészt diákokból álló személyzet amatőrsége, emiatt ne lepődjön meg senki, ha elsőre valamit nem úgy készítenek el, ahogyan az illető kérte.

Egy ideje gondolkodott rajta, hogy meg kéne tanulnia főzni. Lelki szemei előtt már látta is, ahogy a majdani férje hazaérkezik a munkából, ő pedig finom vacsival várja majd. Igen ám, elgondolni mindig könnyű, csak azután jön a valóság és pofátlanul belerondít a terveinkbe. De azért a saját ellátása szempontjából is jó pont lenne a főzés tudományának elsajátítása. De egyedül talán még a vizet is odaégetné, így egy társsal karöltve vágott neki a főzőtanfolyamnak. Úgy beszélték meg, hogy az étterem előtt találkoznak. Hay nem vette túl csicsásra a figurát, de azért igyekezett kicsit elegáns lenni, persze az időjárásnak megfelelően. Gyorsan le is trappolt Bogolyfalvára, az elé a bizonyos étterem elé. Nem látott előtte semmit, pontosabban senkit, aki úgy tűnt, mintha várna valaki, esetlegesen, netán, elképzelhetően pont egy vörös hajú, rellonos törpére. Ahogy az étteremhez ért, lecövekelt, hátratette kezeit, és elkezdett a talpán hintázni. Ide-oda nézelődött, nem különösebben a partnerét kémlelte a tömegben, csak úgy mindent megnézett, szemügyre vett, mondhatni "analizált". Kantáros nadrágja zsebéből néha-néha előkapta az okos-képernyős mugli-ketyeréjét és megnézte rajta az időt. Mugli ketyere? Milyen gyorsan elfelejtette a nevét annak a készüléknek, amit még néhány hónapja folyamatosan nyálazott. Hihetetlen, hogy a barátja halála mennyire megváltoztatta az életét. De nem, most nem akart rá és a szomorúságra gondolni. Ekkor észrevett a távolban egy hímnemű egyedet, amit felé közelít. Bizonyára ő lesz a főzőpartner. Hayley mosolyra fakadt, majd boldogan a fiú felé rohant, mintha csak ezer éve ismerné és a nyakába ugrott. Amint elengedte, előtört belőle a szóáradat.
- Júj, szia, biztos te vagy a főzőpartnerem, örülök, hogy megismerhetlek, én Hayley vagyok, de hívj csak Hay-nek, vagy Hay-linnek, vagy akár törpének is, vagy vörinek, vagy ahogy akarsz, mindegy, óh és téged hogy hívnak, bocs, hogy csak most kérdeztem, remélem te tudsz főzni, mert én még a vizet is odaégetem, jaj, de kis butus vagyok, hisz ha tudnál főzni, mit keresnél itt? -fakadt ki belőle egyszerre, szinte egy levegővel. Ahhoz képest, hogy kicsi, jó a beszélőkéje...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=537293#post537293][b]Hayley L. Martinez - 2015.10.30. 22:53[/b][/url]

Egy ideje gondolkodott rajta, hogy meg kéne tanulnia főzni. Lelki szemei előtt már látta is, ahogy a majdani férje hazaérkezik a munkából, ő pedig finom vacsival várja majd. Igen ám, elgondolni mindig könnyű, csak azután jön a valóság és pofátlanul belerondít a terveinkbe. De azért a saját ellátása szempontjából is jó pont lenne a főzés tudományának elsajátítása. De egyedül talán még a vizet is odaégetné, így egy társsal karöltve vágott neki a főzőtanfolyamnak. Úgy beszélték meg, hogy az étterem előtt találkoznak. Hay nem vette túl csicsásra a figurát, de azért igyekezett kicsit elegáns lenni, persze az időjárásnak megfelelően. Gyorsan le is trappolt Bogolyfalvára, az elé a bizonyos étterem elé. Nem látott előtte semmit, pontosabban senkit, aki úgy tűnt, mintha várna valaki, esetlegesen, netán, elképzelhetően pont egy vörös hajú, rellonos törpére. Ahogy az étteremhez ért, lecövekelt, hátratette kezeit, és elkezdett a talpán hintázni. Ide-oda nézelődött, nem különösebben a partnerét kémlelte a tömegben, csak úgy mindent megnézett, szemügyre vett, mondhatni "analizált". Kantáros nadrágja zsebéből néha-néha előkapta az okos-képernyős mugli-ketyeréjét és megnézte rajta az időt. Mugli ketyere? Milyen gyorsan elfelejtette a nevét annak a készüléknek, amit még néhány hónapja folyamatosan nyálazott. Hihetetlen, hogy a barátja halála mennyire megváltoztatta az életét. De nem, most nem akart rá és a szomorúságra gondolni. Ekkor észrevett a távolban egy hímnemű egyedet, amit felé közelít. Bizonyára ő lesz a főzőpartner. Hayley mosolyra fakadt, majd boldogan a fiú felé rohant, mintha csak ezer éve ismerné és a nyakába ugrott. Amint elengedte, előtört belőle a szóáradat.
- Júj, szia, biztos te vagy a főzőpartnerem, örülök, hogy megismerhetlek, én Hayley vagyok, de hívj csak Hay-nek, vagy Hay-linnek, vagy akár törpének is, vagy vörinek, vagy ahogy akarsz, mindegy, óh és téged hogy hívnak, bocs, hogy csak most kérdeztem, remélem te tudsz főzni, mert én még a vizet is odaégetem, jaj, de kis butus vagyok, hisz ha tudnál főzni, mit keresnél itt? -fakadt ki belőle egyszerre, szinte egy levegővel. Ahhoz képest, hogy kicsi, jó a beszélőkéje...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=950&post=566722#post566722][b]Choi Min Jong - 2016.01.26. 20:11[/b][/url]